There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



» Hatalmi Harcok: Gardenering
by Slade Wilson Kedd Dec. 11, 2018 3:06 pm


» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Sandra Wu-San Vas. Dec. 09, 2018 7:40 pm

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
John Constantine
 
Vandal Savage
 
Faye Fairthorne
 
Jason Todd
 
Harleen Quinzel
 
Conner Kent
 
Pamela Isley
 
Slade Wilson
 
Eros
 
Music

Share | 
 

 Unnatural Selection - Ivy & Constantine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Csüt. Ápr. 12, 2018 4:10 pm



Ivy & Constantine ©️️️️️️️


A Gothamben tett legutóbbi szerencsétlen látogatásom után nem sok kedvem volt visszatérni a városba, de mit tegyen az ember, ha kap egy ellenállhatatlan ajánlatot.
Ellenállhatatlan ajánlat alatt pedig az értem, hogy maga Zöld Avatárja küldött nekem üzenetet, amiben emlékeztetett, hogy ha nem akarok túlságosan gyorsan Nergál pokoli szextömlöcébe kerülni, akkor toljam oda a képem a Gyilkos Mocsárhoz, mert beszélnivalója akadt velem.
Lehet egy ilyen kérésre nemet mondani?
Lehet persze, de az esetemben nagyon nem érdemes. Szóval az első busszal amit el tudtam kapni visszamentem a Dracula-uradalomnak is beillő városba, vettem egy pár igen magas szárú gumicsizmát és nekivágtam a hirdet mocsárnak, ahol a néhai Dr. Alec Holland éli új életét, mint a Mocsárlény, az ökoterroristák Allahja.
Sosem rajongtam a mocsarakért, de amikor már a hatvanadik szúnyogot csaptam le, akkor eszembe jutott, hogy talán nem ártott volna befújni magamat egy kis rovarriasztóval. Vagy megenni egy gerezd fokhagymát. Z miatt most amúgy sem kellene aggódnom, mert néhány napig tuti el leszek foglalva azzal, amit Holland a nyakamba akar varrni.
Már jó egy órája gázolok térdig a nehezen definiálható állagú mocsárlében, mire megtalálom a Ley-gócpontot, ahol materializálódni szokott ez a nagyra nőtt cserepes növény.
- Mocsárlény! - kiáltom el magamat, de láthatólag semmi válasz nem érkezik
Ha ez a káposztaagyú meg akar váratni, akkor nagyon rossz ember türelmét teszi próbára. Nem értek a botanomanciához, így megidézni sem tudom, szóval be kell vetnem egy kevésbé környezetbarát módszert.
Névén nevezve a dolgot: Rágyújtok egy cigire.
Nem éppen egy életbiztosítás egy ilyet ellőni ezen a helyen, de ha másképp nem tudom előcsalogatni, akkor így járt.
Arról meg ne beszéljünk, hogy nem vagyok híve a Nikotin-tapasznak.
Úgy tűnik a spontán provokáció egész gyors, bár nem feltétlenül járható útja az audencia kikényszerítésének.
Növényi indák koncertközönségként csápló sokasága bújik elő a földből, majd egymásba fonódva egy emberi, de embernél sokkal nagyobb alakot alkotnak.
- Constantine! - hallom Holland dübörgő tenorját - Te sosem tudod megállni, hogy ne sérts meg valakit!
- A sértés a kritika legőszintébb formája. - vigyorodok el miközben látványosan hosszan fújon ki a dohányfüstöt - De nem azért ráncigáltál ide, hogy erről cseverésszünk. Elő a farbával. Mi az a sürgős dolog, amiben a segítségem kell?
Direkt rájátszok kicsit az emberekkel kapcsolatos sztereotípiáira, hátha akkor gyorsabban szabadulok erről a szúnyogfarmról.
- Gyakorolhatnád a türelem erényét mágus! - kezd el kakaskodni az Avatár
Hiába lett ő a bolygó növényeinek kvázi istene, ember és azon belül is férfi volt. A farokméregetés alapösztöne.
- De, hogy ne húzzam tovább a drága idődet, elmondom, hogy miért hívtalak ide.
Nem jelentem ki hangosan, hogy már épp ideje volt. A végén még beíratna a Mocsár-oviba.
- A Zöld által látom az egész várost, de a közelmúltban elvesztettem a kapcsolatot a vízerőművel. Ennek valami olyan oka lehet, aminek a felderítéséhez a te szakértelmedre van szükség.
Jesszusom. Holland rosszabb, mint egy béna DnD kampány, még bénább megbízója.
- Te pedig túlságosan feltűnő lennél, ha elkezdenél ott szaglászni.... - hamuzok bele a térdig érő mocsárlébe - Rendben Alec utána nézek. De legközelebb majd egy kicsit szebben kérj szívességet.
Meg sem várva a válaszát el is indulok, hogy minél gyorsabban ki tudjak keveredni ebből a posványból....

Az elmúlt két napot azzal töltöttem, hogy utána járjak az Vízerőműnek és kikúráljam azokat a szúnyogcsípéseket. A kutatómunka során azt felfedezem, hogy legalább húsz dolgozó tűnt el a munkaidő alatt az utóbbi néhány hétben és amikor előkerültek semmire sem emlékeztek. Lehet, hogy Mocsárlény tényleg valami olyanra akadt, ami az én szakterületem lenne?
Erre csak úgy tudok majd rájönni, ha utána nézek a dolgoknak.
A káró hatos kártyámra álcázó bűbájt idézek, majd hívok egy taxit.
Ideje körbenézni kicsit abban az erőműben.


I tell you the ultimate secret of magic:
every cunt can do it.
some noise for you


A hozzászólást John Constantine összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 16, 2018 8:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Szomb. Ápr. 14, 2018 11:59 pm



Constantine & Ivy @
Bár Batman megígérte, hogy jó gondját viseli Gotham-nek, és többet parkosít, csökkenti a szemétlerakást, támogatja a környezetvédelmet, és redukálja az építkezések számát, Gotham mégis csak növekszik a maga betondzsungel természetében, fákat vágnak ki, növényeket túrnak fel, csak hogy legyen helye az embereknek, azok pedig annyit nem tesznek meg olykor cserébe, hogy a kukáig elviszik a csokoládépapírt. Az emberek száma csak nőttön nő, a természet meg lassan kiszorul a bolygóról. Arról a bolygóról, ami mindig is az övék volt! Ez a bolygó a Zöldé! Miindig is így volt, már azelőtt is, hogy az emberek megjelentek volna. Sőt, túlélt már rosszabbat is, mint az emberiség. Én csak meggyorsítanám a folyamatot… Igazam lett a végén, Batman ígéreteire nem lehet hagyatkozni – ha azt akarom, hogy a munka elvégeztessen, Nekem kell kezembe venni az irányítást. Pár napja észrevettem, hogy gondok merültek fel a város áramellátásában, olykor csak egy-egy pillanatra hagyott ki a fény, de volt, amikor órákra áram nélkül maradtak Gotham lakói. Végül már a híradóban is szóvá tették, hogy a helyi vízerőmű működésében eltérést tapasztalnak, de mire a szakemberek kiértek, az épület megközelíthetetlenné vált. Hol vannak a hősök, amikor tényleg szükség van rájuk? Nos, ami azt illeti, az a vízerőmű fontos fogaskerék a tiszta energiaforrás gépezetében, érdekemben állt, hogy tökéletesen működjön, gondoltam, ha Alec vagy más régi cimbora temperál a működésével, legalább meglesz a közös téma, mielőtt megölelem őket. Az indáimmal. Ha pedig nem értünk szót egymással, szívesen intézek nekik egy kórházi beutalót. Felkerekedtem hát egy teljesen átlagos, kissé ködtől nyirkos este, hogy magam járjak utána, mi is történik a gotham-i vízerőműben. Fantasztikusan praktikus, zöld levéldressz volt rajtam, de hogy ne vonjak magamra kéretlen szemeket, az odautat egy hosszú, méregzöld poncsóban tettem meg, amitől csak a terület viszonylagos határán váltam meg. Mit sem törődve a sárga rendőrségi szalaggal átbújtam alatta, és az épület falához simultam, fülelve, körbe kémlelve. Egyelőre semmi rendkívülit nem tapasztaltam. De hát nem is tudom, mit vártam. Kőgólem gárdát őrjáratozni, mágikus erőteret, vagy alkímista kört, talán, azok elsőre is elég szembetűnők. De egyelőre minden csendes volt. Túl csendes, de ugyanúgy csendes.
- Vaklárma lett volna… ? – töprengtem félig hangosan.

comment: szétcsúszik a szép Ivy kódom xD lesz ez hosszabb is, amúgy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Hétf. Ápr. 16, 2018 9:33 pm



Ivy & Constantine ©️️️️️️️


A taxisofőr úgy tűnik kiszúrta, hogy nem éppen helyi vagyok és a kelleténél néhány kanyarral többet iktatott be néhány plusz bankó reményében. Nem éppen a legetikusabb húzás, de egy svindler ne ítélkezzem egy másik simlis felett.
A kocsi út alatt csak bámulok ki az ablakon és próbálom számba venni az elmúlt néhány hét eseményeit. Be kell valljam, hogy úgy érzem magam, mint egy fémgolyó a flipperben. New York, Gotham, Metropolis, Jump City, majd megint Gotham. Alig telt el egy hónap, hogy újra az államok területén rontom mások levegőjét és már négy nagyvárosban keveredtem bajba.
Ha valahol nyilvántartják az ilyen jellegű rekordokat, a szólnom kellene nekik, hogy új király ült a trónra.
Mielőtt teljesen átadnám magam a tökéletes bambulás állapotának, még készülök egy kis meglepetéssel a sofőrnek.
Csak, hogy biztos legyek abban, hogy jó helyre megy majd a tőlem kicsalt pénzt.
Eldünnyögök az orrom alatt egy varázslatot, ami az utazás időtartamára megvicceli egy kicsit a látóidegeket és blokkolja a tükörképek észlelését.
Nem túl elegáns húzás, de tartsuk egyensúlyban a karmát.
Amikor a kocsi megáll a vízerőmű előtt úgy érzem magam, mintha egy rosszul megírt katasztrófafilmbe keveredtem volna, amit egy Micheal Bayhez hasonló tehetségű kontár rendezett.
Akármi is történt az utóbbi napokban nemrég újból nekiállt virgonckodni...
Hemzsegnek a kopók, az újságírók meg úgy csattogtatják a fényképezőgépeket, mintha egy focimeccsen kereplőznének.
Az erkölcsileg legalizált sportszerűtlenkedésre gondoltam foci alatt, nem pedig az amerikai footballra, mielőtt felmerül a kérdés.
- Tartsa meg az aprót cimbora! - nyújtok oda néhány bankót a taxisofőrnek
Nem zavar, ha éppen kevesebbet adtam volna neki. Vagy belesápad abba, hogy nem látja a tükörképemet, vagy a felhajtás foglalja le.
Kiszállok a kocsiból és próbálok elvegyülni a tömegben, miközben magamban konstatálom, hogy csak egy hangyányit lesz nehezebb bejutnom, mint az terveztem.
De pont ezért találták fel az improvizációt.
Mondjuk amilyen nagy itt a felhajtás, talán nem is kellene azzal foglalkozni, hogy szóba elegyedjek másokkal, csak szépen keresni egy helyet, ahol besunnyoghatok.
Biztos, ami biztos, azért vetek egy futó pillantást a kordonszalag mögé is. Szakmai ártalom a kíváncsiság, meg azért nem jön rosszul, ha éppen nem tudod, hogy mi fészkelte be magát egy bazi nagy erőműbe.
A fejemet csóválva nyugtázom, hogy a gothami rendőrök meglehetős szakmaiatlanságról tesznek tanúbizonyságot. Elmozdítani három hullát a helyszínről nem éppen a legokosabb húzás, még akkor sem, ha már lehelyszíneltek. Utólagos sérülések, a sebekbe került kosz, oda nem illő anyagok.
Az egymás mellett fekvő hullák még ilyen távolságból is szembetűnően hínár-zöldek, ami nem igazán jelent jót.
Oszlásnak még nem indultak és pont ez az aggasztó a színükben.
Nem találgatok, de ezeket valami megszállhatta.
Most, hogy ezzel megvolnánk a bejutás kérdését is meg kellene oldani.
Nem lesz túl sportszerű a dolog, de ezeken a fickók akkor sem engednének be ebbe az épületbe, ha hófehér ünnepi reverendában jönnék és kijelenteném, hogy én vagyok nem tudom hányadik János pápa.
Elterelésre lesz szükség és már tudom is, hogy mit kellene csinálnom.
Már a helyi TV is kint van és egy feltűnően csinos, szöszi riporter már nagyban tudósít a helyszínről.
Ügyelve arra, hogy ne menjek bele a kamera látószögébe, ráküldöm a taxisofőrnél használt varázslat egy módosított változatát a hölgyre.
Valószínűleg egy ideig rendszeres látogatója lesz egy pszichológusnak és drogozással is meg fogják gyanúsítani, de ezt az áldozatot igazán meghozhatja a nagyobb jó érdekében.
A varázslat aktivizálódása alatt, a tömegben elvegyülve megközelítem a szalaggal elzárt bejáratot.
Mielőtt kezdődne a cirkusz magamra is vonok egy varázst. Nem láthatatlanság, inkább olyan, mint az érzékelésszűrők a Doctor Who-ban. Csak nem működik túl nagy tömegen.
Igen, csípem azt a sorozatot. Elvégre brit lennék nem?
A szöszi riportercsaj hatalmas patáliát csapva nekiáll visítani és segítségért ordibálni. Nem akarom elképzelni, hogy mit láthat, de biztos nem túl kellemes.
A figyelem elterelődését kihasználva, gyorsan átbújok a szalag alatt és belépek az erőmű épületébe.
- Akkor kezdődjön a muri! - gyújtok rá egy koporsószögre, miközben nekivágok felderíteni a helyet

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 17, 2018 10:51 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Admin
avatar


Join date :
2017. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
94

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Hétf. Ápr. 16, 2018 9:33 pm

The member 'John Constantine' has done the following action : Kockadobó


'1' : 6
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Csüt. Ápr. 26, 2018 2:37 pm



Constantine&Ivy @
Nagyon bizarr látványt nyújtott az a három holttest, amit a rendőrök úgy őriznek, mintha dögkeselyűk volnának. Sajnos emiatt nem is tudtam olyan behatóan átvizsgálni őket, pedig talán tudtam volna valami magyarázattal szolgálni arra, hogy miért játszik a bőrszínük fotoszintézishez elengedhetetlen kloroplasztisz színében. Persze, az is lehet, hogy végül a tudásom mind semmit nem ért volna, és egyből egy ördögűzőt kellett volna hívni. Nem ritka az sem, főleg mostanság, hogy az ember megszállás áldozatává válik. Meglátjuk, kinek lesz végül igaza. Mindenesetre a tévéstáb jelenléte most kifejezetten sokat segített nekem, személyesen, legalább egy kissé elvonta a kíváncsiskodó tömeg figyelmét, hogy benne lehetnek a televízióban pár perc erejéig. Ezalatt én szép megfontolással közelítettem meg a rendőrségi kordont. Jóval körültekintőbben kellett megközelítenem a helyet, mint számította rá. Nem mondom, besurranásban nem vagyok utolsó – ez az én szerencsém, de olyan jellegű szupererővel, ami segítene feltűnés nélkül elsétálni a tömeg mellett, nem rendelkeztem. Kénytelen voltam hát visszanyúlni a gyökerekhez, és feleleveníteni minden tolvajlásból tanult trükkömet. Rajtam, egyébként, hogy kilétemet védjem azelőtt, aki nem ismerne, friss, zöld levelű body feszült, égő vörös hajkoronámat egy-két hű gyermekem virága díszítette. Mivel elsőre nem láttam, vagy érzékeltem ismerős létformát, kissé meg voltam lőve. Mást kellett kitalálnom, ha ki akartam deríteni, pontosan mi is lakta be a gotham-i vízerőművet. Ha a vízerőmű leáll, a város egyik legszignifikánsabb környezetvédelmi alappillére, a tiszta, gúnynevén „zöld” energia előállítója omlik le. Ezt pedig nem engedhettem. Mást kellett kitalálnom, ha haladni akartam. Felvettem hát a kontaktot a helyi Zölddel, már amennyi maradt belőle – elismerem, nem volt egyszerű, annyira visszaszorították az emberek, vagy az, ami működésképtelenné tette a vízerőművet, hogy csak limitált együttműködést sikerült elérnem. Felfigyeltem a riporternő sikolyaira, de azon kívül, hogy elfintorodtam, nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Tudtam, hogy sürget az idő, így végre akcióba lendültem. Leguggoltam, hogy a kissé vérszegény füvet megérintve parancsba adjam, hogy álljon őrt a Zöld. Ez első különösen hangzik, de ha bármit érzékel, ami nem a Zöldhöz tartozik – így engem, aki már javarészt zöld részecskékből állt, természetesen nem vett figyelembe – észleli, és jelez nekem, a parancs származtatójának. Vártam, behúzódva egy árnyaktól sötét sarokba. Csak ellenőrizni szerettem volna, hogy biztos a hely, mielőtt felelőtlenül megrohamozom az épületet. Arra vártam, hogy a kis zöld gyermekeim körberajzolják az erőművet, biztosítva róla, hogy nincs veszély. Onnan, ahol álltam, tökéletesen ráláttam a bejáratra, de minden csendes és nyugodt volt. Pár percig, legalább is. Egy ponton, valószínűleg épp azután, hogy valaki behatolt az épületbe, két méretes, liliomra hasonlító gyermekem kiemelkedett a gyér fűből, hogy bódítóan édes, kábító feromonokkal elkábítsák azt a valakit, vagy valamit, amit érzékeltek. Rögtön mozdultam, hisz ha a gyermekeim érzékelnek valamit, azt én is rögtön érzékelem, de legnagyobb meglepetésemre nem láttam senkit, és semmit. Mi a fene? Tudtam, hogy a gyermekeim nem tévednek, ha érzékeltek valamit, akkor az ott is volt, így nem tétováztam tovább – a fal mentén, szorosan ahhoz simulva, és a kíváncsiskodó tekinteteket elkerülni igyekezvén siettem a főbejárat felé. De jól jönne most egy láthatatlanná tévő varázs! Vagy egy érzékelésszűrő, mint a Doctor Who-ban! Elhaladva őrködő gyermekeim mellett sietve megpaskoltam őket, amolyan „jól végeztétek a dolgotokat” dicsérgető jelleggel, aztán én is beléptem az épületben. halk, surranó léptekkel törtem egyre mélyebbre és mélyebbre, mindenre készen. Kivéve a halált. Annak csak annyit mondunk: ma még nem.


533 szó | bocsánat a késésért >_<
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Vas. Ápr. 29, 2018 12:49 pm



Ivy & Constantine ©️️️️️️️


Ahogy egyre beljebb keveredek az erőmű épületébe úgy növekszik bennem az a baljós érzés, ami a zárt épületeken belül játszódó horror-filmek nézése közben keríti hatalmába az embert.
Az a fajta, amikor az ember minden sarok mögött a nyakába ugró szörnyet szörnyet sejti. Sosem tudtam átérezni az ilyen helyzeteket egészem mostanáig. A tény, hogy a horrorok általában köszönőviszonyban sincsenek a valósággal eléggé aláásták az ilyen szituációk átélhetőségét. Egészen eddig.
Lehet, hogy csak az a tény zavarja a tudatomat, hogy olyan egyedül vagyok itt, mint a Plutó az átsorolt bolygók listáján, de kifejezetten nyugtalanító ilyen üresen látni ezt a helyet.
Az emberek hiányát kompenzáló csend annyira tömör, hogy szinte már ki is lehetne harapni belőle egy falatot.
Perpillanat nem sok ötletem van, hogy merre kezdjem el a nézelődést, de a hullák egyenruhája alapján nem fog ártani megnézni a turbinákat és ott szaglászni egy kicsit.
A helyszín és a helyzet valahogy nem motivál, hogy nyugdíjas tempóban csoszogjak a folyosókon, de azért Usain Bolt kézifékes gyorsaságát sem fogom megközelíteni ezekkel a telefüstölt hörgőkkel.
Beletelik néhány percbe, mire a még mindig zakatoló áramfejlesztőkhöz jutok.
Első blikkre sem gyanús nincs itt, de nem árt leellenőrizni a dolgokat.
- Ut noceat te revelare praesentia! - mormogom el a varázsigét, miközben a bal kezemmel rúnákat rajzolok a levegőbe, a jobbal pedig előkotrok egy cigit a belső zsebemből
Most kivételesen nem rágyújtani akarok. A bűzrúd lesz a gonoszdetektorom. Ha járt a helységben az utóbbi néhány napban ártó szándékú szellem, vagy démon, akkor megspóroltam egy kis benzint az öngyújtómból.
Néhányszor még elismétlem a varázslatot, miközben a szemet a halálcsók végére fixálom.
Nagyon reménykedek benne, hogy nem fog magától kigyulladni, de természetesen alátámasztani azt a tézist, hogy John Constantine élete még a kis előrelépések után is gyorsan visszacsúszik a pöcegödörbe senkinek sem resszortja.
A cigi néhány másodpercig nyugalomban van, majd hirtelen egy majd fél méteres lángcsóva lobban, ami elfogyasztja a dohány felét.
- Ennyit a könnyű melóról. - vonom meg lemondóan a vállam és beleszívók a halálkapszula maradékába
Azt már tudom, hogy itt valami furcsaság van és senki nem hívta a Szellemirtókat.
Nem jó hír egyik sem, de legalább tudom, hogy nem feleslegesen simliztem be magam ide.
Azt hiszem ideje lesz utána járni annak, hogy tényleg csak én maradtam-e az épületben.
A biztonsági főnök szobája felé veszem az irányt, hogy megnézzem a biztonsági kamerák felvételeit.
Az épületre nehezedő csend és "nyugalom" most sem a legelviselhetőbb, így meggyorsítom a lépteimet annyira, amennyire a tüdőm engedi.
Mikor megérkezem konstatálom magamnak, hogy nagyon ideje lenne valami már orális fixáció után néznem, mert ez a kocogósdi nagyon nem emberbarát a tüdőm jelenlegi állapotát nézve.
Egy varázslattal kisütöm a beléptető kártyaolvasóját és feltárul előttem az erőmű kis világa.
A kamerákon pont azt  kihaltságot látom, amire számítottam. Sehol senki, egy teremtett lélek nem sok annyi.....
Na álljunk meg egy pillanatra...
Az egyik kamerán látom, hogy egy nő mászkál a folyosókon és láthatólag azt az útvonalat járja be, amin én jöttem. Bár a kép nem színes, azért ki tudom venni, hogy levelekből álló - és amúgy az alakját igencsak kiemelő - egybe részes felső van rajta, valamint néhány szál virág a hajában.
Ez annyit tesz, hogy vagy egy greenpeaces aki nem kicsit vette túl komolyan a dolgát, vagy valami köze van az itt zajló dolgokhoz.
Merem remélni, hogy nem az utóbbi...

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you


A hozzászólást John Constantine összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 08, 2018 9:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Szomb. Május 05, 2018 6:28 pm



John & Ivy©️
The plants are my babies
Senkit sem láttam, mire behatoltam az erőműbe. Abban a teljes kihaltság és kongó csend függvényében teljesen biztos voltam, hogy ez nem természetes, de legalább is nem egészséges. Valami kellett, hogy legyen a háttérben, különben a rend éber őrei nem őriznék ilyen vehemensen, mint anyaoroszlán a kölykét. Egy kis női varázslathoz kellett folyamodnom, ha tovább akartam haladni. Nos, nem női praktika valójában, hanem színtiszta biokémia, de így mégis csak jobban hangzott. A növények csakugyan olyan intelligens lények, mint az állatok, vagy az emberek. Van hallásuk, érzékelik a fényt, a mozgást, a fájdalmat, a hőmérséklet változását, családi szellem birtokosai, és bizony emlékezőképességük is van! Szóval ha legközelebb leszakítasz egy szép szál virágot, mert megtetszik, jusson eszedbe, én megmondtam. Ezúttal a növényeim hőmérséklet érzékelő képességét kívántam segítségül hívni, ahogy előhúztam a testem körbe ölelő egyik levélből egy marék finomra őrölt, sápadt zöld port, és viszonylagos nagy spektrumban körbe fújtam belőle valamennyit. A por a legtöbb esetben és irányban nem változtatott sem állagán, sem színén, egy irányban azonban, amerre a felfordulás okozóját véltem, vidám, élénk sárga színre váltott, körbe táncolt a levegőben, majd földet érve, mint egy szőnyeg, gyenge füvet  bontott.
- Bingo...
Tudtam, merre kell tovább mennem, ameddig a hirtelen kreált fűszőnyeg elnyúlt, ha pedig elakadtam volna, csak megismételtem a porfúvós manővert. Beletelt egy kis időbe, míg eljutottam ilyen úton-módon az… Áramfejlesztőbe? Miért is? Az energia és a Zöld nem jó kombináció… Vettem egy mély, reszketeg levegőt. Innen már nincs megfutamodás, ha már eddig eljutottam. Mindenre készen megidéztem egy sűrű függönyre való borostyánt, melyek természetellenes tempóban kúsztak fel a csukott ajtó előtt, majd abban a pillanatban, ahogyan én görcsbe rántottam az ujjaimat, a borostyán indái összeroppantották az ajtót, hogy be tudjak lépni rajta.
- Udvariatlanság nem ajtót nyitni egy hölgynek…
Jegyeztem meg, ahogy átléptem a felismerhetetlenségig torzult ajtó maradványai felett. A kíváncsiságom, a tapasztalataim engem is elsőre a kameraterem felé vezérelt, és már vagy húsz méter távolságból hallottam – tegyük hozzá, ebben a kongó ürességben nem nehéz – hogy valaki tevékenykedik a közelben. Kissé megszaporáztam a lépteimet, és amint a köztünk feszülő 10-8 méteres rádiusz határára értem, már elő is rántottam egy kar vastagságú indát a földből, hogy üdvözlő ölelésben részesítsem – amaz dereka körül. Ideje volt megnézni magamnak, mit fogtam – már ha minden a terveim szerint alakult. Nem akartam bántani, vagy sérülést okozni a zsákmányomban, egyelőre csak megvizsgáltam volna, kiféle-miféle, hátha későbbi kutatásokhoz jól jön…
- Lássuk csak, mit is hordott ide a szél… - Léptem meg azt a maradék 10-8 métert kettőnk közt, de amint kirajzolódott előttem John Constantine alakja, kistányér méretűre nyíltak a szemeim. - Te...?!


Szószám: 422 | Mood | Megjegyzés: Rájöttem, miért esik szét a kódom~




A hozzászólást Pamela Isley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 12:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Hétf. Május 07, 2018 6:17 pm



Ivy & Constantine ©️️️️️️️


Ms. Greenpeace tovább követi a nyomomat és egyre furcsább dolgokat kezd el csinálni.
A léptei nyomán szó szerint szárba szökkenek a növények, mintha Gaia földi helytartójaként az egyetlen dolga az lenne, hogy Jeff Goldblumot idézze a Jurassic Parkból és a gyakorlatba is átültesse az elméleti elgondolást.
Mondjuk ilyen alakkal nem csodálnám, ha nem csak a növények között találna serény jelentkezőket, hogy biztosítsa az élet úttörő tevékenységének sikerét.
Ahogy nézem a kamerákon a tevékenységét két dolog jut eszembe.
Az első, hogy ha ő okozta volna a problémát itt, akkor nem kajtatna az elkövető után.
A második pedig, hogy nem mágiát használ. Ilyen spontán dolgokra csak istenségek vagy elementálok lennének képesek, de a jelenlétük olyan mágikus kisugárzással járna, ami felérne egy hónapnyi folyamatos ivás utáni másnapossággal.
Ez a nő nem természetszellem, se nem a Zöld egyik eltitkolt avatárja, de ennek ellenére meg van az ereje ahhoz, hogy irányítsa a növényeket, ami feltételez valamilyen fokú misztikus vagy pszichikus kapcsolatot a bolygó életenergiájával.
Az igazi mentális mélyütést akkor kapom, amikor egy kamerabeállítás szöge felfedi az arcát...
A Pokol átokverte nyolcadik körére... Valaki nagyon utálhatja a képemet, hogy pont Méregcsókkal keresztezi az utamat.
A szép nők a gyengéim, erre találkozok a világ legdurvább femme fataljával. Aki ha irányítaná a világot minden férfit kémiailag sterilizálna.
Így belegondolva megeshet, hogy már meghaltam csak nem vettem észre és Nergal most teli torokból röhög rajtam, ahogy nézi a szenvedésemet.
Dr. Isley úgy tűnik a nyomomra akadt és tüzetesebben szeretne megvizsgálni, hogy mire jutottam.
Én - legyen akármennyire vérkeringés serkentő ennek a nőnek a megjelenése - nagyon nem szeretném, hogy a kolbászomnál fogva vezessen.
Gyorsan átpörgetem a fejemben az általam ismert vágyfokozó varázslatokat és néhány másodpercnyi gondolkodás után már sikerül is megfordítani az egyiket. Ha sikerül magamra idézni a bűbájt, akkor még maga Afrodité sem fogja tudni elérni, hogy beugorjak hozzá két ünnep között. Még akkor sem ha rúd-táncolna tőlem fél méterre.
- Aut ut de corpore meo, nec redire domum donec me tentatis hypocritæ! - mormogom maga elé az igét
Furcsa nyugalom kerít hatalmába, miután éreztem átáramlani magamon a varázserőt.
Akkor próba szerencse: Megpróbálom elképzelni magam előtt Csodanőt meztelenül, majd Éjszárnnyal is teszek egy próbát.
Semmi. Még egy pajzán gondolat se.
Helyes. Most egy ideig senkinek sem kell félnie attól, hogy megpróbálom abortuszklinikára juttattatni.
Nagy megelégedéssel nyugtázom, hogy egy ideig az asszexuálisok gyér táborát fogom gyarapítani és nem lesz az a biokémiai manipuláció, amivel Dr. Isley megpróbálna felhúzni a saját zászlórudamra.
A nagy örömködésben nem veszem észre, hogy az egyszemélyes Greenpeace már elég közel jár hozzám és mire feleszmélek, már egy legkisebb jó indulattal is egy alagút átmérőjével bíró inda tekeredik a derekam köré és emel a levegőbe.
Csókocska nem is késlekedik, belép a szobába, majd olyan szemekkel mered rám, mintha a nem létező gyereke apja lennék, aki tizenöt éve elment cigiért és nem fizetett gyerektartást.
- Holland nem mondta, hogy küld erősítést. - veszem fél vállról a dolgot - Bár csinos erősítésnek sosem mondanék nemet.
Azt nem kell tudnia, hogy perpillanat egy halottat több esélye lenne elcsábítani, mint engem és maradjon csak meg ebben a tudatban egy ideig.


I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Szer. Jún. 06, 2018 12:02 pm



John & Ivy©️
The green is mine...
Sok mindenre és sok mindenkire számítottam egy elhagyatott vízerőműben, földönkívüli megszállókra, idegen flóra-túlnövekedésre, múltból vagy épp jövőből származtatható vírusos fertőzésre, Pingvinre vagy épp Darkseid munkálataira, de erre itt az orrom előtt legvadabb álmomban sem gondoltam volna.
- Lám, lám, lám… - húztam szép ajkamat kacér, már-már gonosz mosolykára – Láncdohányos epeköpőt fogtam. Gondolhattam volna, hogy Holland neve előbb-utóbb felmerül, bár azt is számításba vettem, hogy ő próbál megbújni az ajtó mögött. – ezen a ponton negédes mosolyom villámsebességgel leolvadt az arcomról, hangom pedig egy oktávot süllyedt a komolyságtól, amit ráerőltettem.  
- Mit keresel itt? – Nem fenyegettem, felesleges volt, de mivel ugyanakkor még el sem engedtem indáim öleléséből, épp csak egy leheletnyit vettem szorosabbra azok béklyóját, csak hogy érezze a törődését, no meg hogy némileg ösztönözzem az igazmondásra. Bár remélem, nem volt olyan ostoba, hogy megpróbáljon átverni. Most, hogy belegondolok, semmi meglepő nincs abban, hogy egy okkult nyomozó is a helyszínen van. Ez megmagyarázza, hogy miért reagáltak a bejáratnál az én szerelmetes virágszálaim, ugyanakkor mégsem láttam senkit. Talán John még többet is tehet bizonyos helyzetekben, mint jómagam. Utáltam beismerni, de egyedül némileg meg voltam lőve, és az, hogy John jelen volt, arra engedett következtetni, hogy igenis valami természetfeletti van a dologban. Az pedig nem a legjobb hír rám nézve. A magyarázatát követően egy megadó sóhajjal lazítok kedves kis indám szorításán, majd anélkül, hogy kárt tennénk a férfiban, visszaeresztem a talajra.
- Úgy tűnik, összecsaptak az érdekeink. Ha már így alakult, megengedem, hogy segíts nekem leszámolni ezzel az… akármicsodával. Neked is jól jön egy csataló, ne is tagadd. Alec szerelmemnek is eldicsekedheted cserébe, hogy milyen angyal voltam, amiért a segítségedre siettem. Most pedig halljuk, mire jutottál.
Szándékosan vettem kicsit a kezembe az irányítást, és kerítettem magam köré szituációt, igyekezvén leplezni a tényt, hogy bármennyire is próbálkozom, jómagam nem rendelkezem pszichikus térerő radarral, és láthatatlanul bujkáló csodalényeket sem látok; az én képességem véres verejtéken és kőkemény tudáson alapszik. Egyelőre nem is állt szándékomban elcsábítani az urat, hisz úgy tűnt, ezúttal osztozunk a térfeleken, de ha zajos sikert aratunk, és úgy tartja kedve, szíves örömest megajándékozom majd egy győzelmi csókocskával.


Szószám: 344 | Mood | Megjegyzés: Tyűha, hát ezzel annyit késtem, hogy arra már piroslap járna! Azért remélem, nem haragszol érte nagyon ~


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Pént. Jún. 08, 2018 10:29 pm



Ivy & Constantine ©️️️️️️


Dr. Isley meglepettsége nem tart túl sokáig.
Ez a fejlemény viszont engem sem ér készületlenül. Az én meglepettségem is gyorsan szertefoszlana, ha két csettintéssel képes lennék bárkit Christian Grey kéjbarlangjának növényi megfelelőjében rabul ejteni.
Az arckifejezéséből azért tisztán ki lehet venni, hogy minimum egy Vadásznőt vagy Kérdést várt, de saját tapasztalatból mondom, hogy az élet sokszor lócitromot szolgál fel habos torta helyett.
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom téged rózsaszál, de Holland ebben a buliban M szerepét játssza.
Ez persze felveti a kérdést, hogy ki Q, de éppen nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt tisztázzam. Mellesleg a saját szerepemet már úgy is tudom.
Ha Csókocska úgy gondolja, hogy az ajkai közül előtörő tüdőrákosokra jellemző hang beleköpüli a barna vajat a gatyámba, akkor jó nagyot téved.
Egyrészt már nem egyszer voltam hasonló szituációban, másrészt a még így is nőies és kellemes hangja fel sem ér egy teljes erejéből tomboló, gyereket megszálló démon földöntúli röhögéséhez.
Mondjuk az nem éppen bizakodásra ad okot, hogy szike nélkül próbálja kiműteni a lengőbordáimat az indáival, de ha így akarja kiélni a szadista hajlamait, akkor nem én leszek az örömének az elrontója.
- Mielőtt bármibe is belekezdünk közlöm, hogy a leállító jelszóm a gyomirtó. - vigyorgok rá annak ellenére, hogy az indák egyre kevesebb okot adnak a vidámságra
Fenn kell tartani az álcát, hogy működik bennem a tesztoszteron és jobb lesz kidumálni magam a helyzetből, mielőtt tényleg valami olyat roppantnak meg, ami sokáig fog fájni.
- Holland egyenesen Jump Cityből rángatott a Gyilkos Mocsárba, hogy behajtson egy szívességet. Nem mondott nekem sokat, hogy miért nem ő jön, de gondolom megint fellángolt a harc a Zöld és a Szürke között és nem nagyon engedheti meg magának, hogy kétfelé koncentrálja az energiáit. - elkapom a kabátzsebből kieső koporsószöges dobozt és rágyújtok - Szóval jöttem, láttam és besurrantam.
Úgy tűnik jól adtam elő magamat. Legalábbis én már sikernek könyvelem el, hogy nem tört kettőbe és még le is rak a földre.
Gondolom az tény hajtotta a vizet a malmomra, hogy kiderült a Zöld főfejesének megbízásából járok el. Csókocskának ez olyan, mintha egy ISIS tag kétséget kizáró bizonyosságot kapna arról, hogy a túsz szájával Allah szól hozzá.
Megigazítom magamon a kabátot, majd szippantok még egyet a koporsószögből és remélem érzékeli annak az iróniáját, hogy a gyerekei még holtukban is azon ügyködnek, hogy szép lassan irtsák az életet az emberekben.
- Nem jutottam még túl sokra. - válaszolok az együttműködéssel kapcsolatos gondolataira - A turbináknál elvégeztem egy varázslatot, ami az mutatta, hogy valami természetfeletti ólálkodik itt. Arra még nem tudtam rájönni, hogy mi, de ha a munkások tünetei alapján kellene tippelnem, akkor valami természetszellem kapta fel a vizet a zöld-energiára.
Fel sem tűnik a többszörös szójáték, csak simán kimondom, ami először a nyelvemre bukkan.
Bár amilyen társam van, talán jobban át kellene gondolnom, hogy milyen szavakat használok.
Mindenesetre abból indulok ki, hogy újdonsült társam nem sokat konyít a mágiához, ezért bár tüneti kezelésben tökéletes segítséget fog tudni nyújtani, de végső soron nekem kell majd előállnom valami megoldással.
Mázli, hogy magamra mondtam az asszexualizáló varázst. Így legalább nem kell tartanom attól, hogy a feromonjaitól egyre csábítóbbnak fogom látni a csípővonalát...

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 06, 2018 4:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Kedd Jún. 26, 2018 2:27 pm



John & Ivy©️
You're out of season!
Kifejezetten szórakoztatónak találtam, hogy amaz gyermekeim ölelő szeretetében továbbra is képes volt ontani a telivér brit frázisokat. Mindjárt én is ilyen sznob leszek, ha így folytatja, és a jótékonysági projektem helyett nekiállok saját teacserjét nevelgetni. Már csak egy személyes kis esőfelhő hiányzik a fejem felől.
- Jobban szeretem Hollandot a kis csicskámnak tekinteni, mint akármilyen megbízómnak. Gondolom, nem okozok vele meglepetést, ha a tudtodra adom, viszonylag kevés férfi kerekedett fölém, és úszta meg élve a dolgot. Tény, ugyanazt a forrást használjuk mi ketten, de teljesen más céljaink vannak vele. Az enyém… De ezt már úgyis kívülről tudod, minek tépjem tovább a szám? Mindenesetre értékelem a sznob, brit kockahumort, amit magaddal hoztál, Sherlock Holmes. - Várjunk csak, ez engem tesz Watson-ná?
Nem állt egyébként szándékomban sem ráijeszteni, sem összeroppantani, de annyira élveztem a nekem szolgáltatott egyszemélyes stand up comedy-t, hogy bár már régen elengedhettem volna, hogy tárgyaljunk, inkább hallgattam még azt az ízes, száraz angol humorát. Mit tudhatta ő, hogy ez épp az utolsó szó joga, vagy meggondolom magam, igaz? Kacéran elfélmosolyodtam.
- Csábító ajánlatnak hangzik, vigyázz, nehogy egyszer én is behajtsam rajtad az élénk szexuális fantáziáidat, mint a szívességet, amit Holland kért tőled.
Eddigre jut el a tudatom addig, hogy realizáljam, az a mindennapos, minden körülmények közt viselt feromonfelhő, amit „viselni” szoktam, és ami a legtöbb hímnemű élőlény számára ellenállhatatlan, ennek a fazonnak meg sem kottyan. Ez egyszerre nyűgözött le, és kicsit bökte is a csőröm. Nem mintha nem csak nyomós okkal használnám, de egy pirinyót azért csak zavart, hogy ilyen egyszerűen elejét lehet venni a hatásának. Egyébként semmi ártalmasról nem beszélek, szimpla karizmanövelő illatfelhő csupán, amolyan mankó. Nem mintha magától nem volna megnyerő megjelenésem és vonzerőm, amit szeretek is használni és kihasználni egyaránt, de azért sosem árt, ha több lábon áll az ember. Mindenesetre megtartom magamnak a felfedezés titkát. Amint a cigarettafüst ellenben elkezd terjedni a kis helyiségben, undok fintorra húzom az orromat, és nem épp diszkréten elhessegetem magam körül, hogy rásegítsek a szétoszlatására.
- A füst nem a legjobb barátja a zöld részecskéknek. Semmilyen füst. – küldtem az úr felé egy igen jelentőségteljes pillantást, hogy legyen szíves gyorsabban pusztítani a tüdejét, vagy mágiával rásegíteni, mert bár épp segédkezet igyekeztem nyújtani, de ha akadályoz a „létezésben”, könnyen meggondolhatom magam. A mágikus kielemzést hallva újabb fintor kúszik szép vágású arcomra, a jókedvű brit szójátékára csak villan egy értelmezhetetlent a szemem. Egyetértek, jobban kellene vigyáznia arra, hogy mit is fecseg. De ráérek még megfojtani később is, ehhez az erőműves megtisztogatáshoz sajnos esszenciális a mágusbohóc jelenléte.
- Szóval természetfeletti, eh… ? Nem igazán az én asztalom. Túl megfoghatatlan, főleg úgy, hogy még te sem tudod igazán, hogy mit keresünk… - ingattam a fejem tanácstalanul. – Biokémikus vagyok, nem ördögűző, sajnos.  Nem hangzik túl igazságosnak, ebben egyetértek, hogy te végezd a munka oroszlán részét, de csak azt tudom felajánlani, hogy megvédem azt a széles, ballonkabáttal borított hátad, és a fokhagyma seggedet az esetleges ellenséges támadásoktól. Van egy olyan érzésem, hogy arra most nagy szükséged lesz.


Szószám: 490 | M O O D | Megjegyzés: Posh brit humour is best humour


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Szer. Jún. 27, 2018 9:13 pm



Ivy & Constantine ©️️️️️️


Van valahol valami bizarr mód szórakoztató abban, hogy olyan helyzetekben tudok ösztönösen olyan szemérmetlen poénokat ellőni, amitől még a Monty Pyton is szó nélkül maradna.
Úgy tűnik a vöröskének bejön ez a fajta brit humor és talán pont ennek köszönhetem, hogy nem a saját fekáliámban fetrengek törött gerinccel.
Bár azért az kicsit meglep, hogy mennyire magasra lövi be magát a ranglétrán Hollandhoz képest. Az annyira már nem, hogy ezt milyen hosszan fejtegeti. Tipikus antagonista karakter, aki nem csak hangyányit tájolja el magát a saját jelentőségét illetően. Az én szememre is fel lehetne vetni, hogy nagy a pofán, de legalább nem tartok negyed óránként öntömjénező szónoklatokat.
- Nem akarlak túlságosan lerántani a valóság talajára, főleg nem úgy, hogy minden valószínűség szerint te fogod megmenteni a sokat látott hátsómat, de hacsak nem Jesse Custer a neved, akkor nem kellene egy Istenhez hasonlítani magad. - mondom neki egy tipikus Constantine-i bájmosoly kíséretében - Okkal választották helyetted Hollandot a zöld avatarjának, kedves Watsonom.
Nem túl szerencsés ötlet  bosszantani Ivy-t, de tudnom kell, hogy meddig bírja cérnával és nem mellesleg nem árt letörni egy kicsit a szarvát. Akármennyire is ő ökoterrorizmus feminácija, a tény, hogy egy férfi ül a "szakmája" trónján biztos nem tesz jót az önbecsülésének. A sérült egonál pedig nincs jobb motiváló erő, ha szorult helyzetről van szó.
A flörtömre egész jól reagál. Nem látom. hogy felvillanna a szemében a vágy, de a válasza és a mosolya elég sokatmondó. Nem mintha egy ilyen kis kalanddal nem kockáztatnám, hogy a Pokol előtt néhány hónapig a komposztban rohadok el élve, de hát élni tudni kell.
- A szívesség csak akkor szívesség, ha kérni kell aranyom. - jelentem ki neki, bár az asszexualizáló varázs miatt sokkal kevesebb incselkedés van a hangomban, mint az ildomos lenne
Talán mintha gyanakodna arra, hogy nem éppen úgy működök, mint azok a férfiak, akik nagy dózisban tüdőzik a feromonjait és utána eléjük lógatott csalétekként vezetheti őket a szekérrúdnál fogva. Ez talán jelzi neki, hogy van néhány hatásos trükk a tarsolyomban.
Az viszont megint nem egy jó pont, hogy halott növényeket szívok előtte. Ez kábé olyan, mintha egy nőstényoroszlán előtt mászkálnék a kölykei bundájából varrt ballonkabátban.
- Pedig azt hittem, hogy a bűzrudak a zöld kamikázéi. - szívok egy utolsót a koporsószögből mielőtt elnyomnám - Tudom, hogy becses számodra minden gyereked, de a helyedben én beszállnék a dohánybizniszbe, ha ki akarnám irtani az emberiséget.
Ivy tart egy kisebb helyzetelemzést, aminek segítségével ő is arra a következtetésre jut, hogy én fogok többet dolgozni. Nem tudom, hogy ez most felborzolja, vagy lenyugtatja a feminizmusban lubickoló lelkecskéjét. Én a helyében nem lennék túl boldog, hogy csak fedező tüzet tudok biztosítani.
- Ezek szerint társak vagyunk. - nyújtom felé a jobbomat
Merem remélni, hogy elfogadja a gesztust és nekiláthatunk a közös munkának, mert valami azt súgja, hogy nem kellene túlságosan sokáig húzni az időnket.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 06, 2018 4:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Szomb. Aug. 04, 2018 9:58 pm



John & Ivy
©️️️
Touching the wrong nerve, Sherlock...
Magam is bájosan elmosolyodtam a sznob brit száraz monológjára, de érezhetően vágni lehetett tőle a feszültséget a szobában. Talán még egy kicsit szorosabban is öleltem amazt gyermekeim karjaiban, bár ez őszintén szólva nem volt tudatos.
- Édes tőled, hogy az önértékelésemért aggódsz, habár neked magadnak is volna még hová fejlődni ezen a téren. Holland miatt sem kell aggódnod, te jó samaritánus, nyugodt légy, eljön még annak is az ideje, hogy vele is leszámolok. Egyelőre van fontosabb és sürgetőbb dolgom is, de kétségtelen, hogy eljön. Bár úgy tervezem, addigra ti, emberek, és minden egyéb lények már nem lesztek e Földön. Cseverészhetünk erről is, de csak hogy tudd, bár talán magadtól is rájöttél már, nem épp most tanácsos frocliznod, ugyanis neked épp annyira szükséged lehet rám, mint amennyire nekem rád. Ami pedig azt a szívességet illeti… Térjünk vissza rá később, egy rendezvous keretei közt – kacsintottam rá kacéran.
Nem tudom pontosan, mire számítottam. Hallottam már sokat John Constantine tudásáról és hatalmáról, így nem kellene, hogy meglepjen, megvédte magát valamiféle feromon-biztos bűbájjal. Ahelyett azonban, hogy hagynám magam felhergelni, igyekszem ezt a húzást dicséretnek felfogni. Ezek szerint a hírem megelőzött. Bár egyelőre úgy tűnik, egy oldalon állunk, így jelen helyzetben mit sem számít mindez, ugyanakkor az információ jól jön majd későbbre. Ki tudja, a jövőben is egy oldalon állunk-e.
- Azok is, ha olyan gyakorisággal szívod őket, mint Te. Tőlem ne tarts, én már rég nem beszélek le senkit a dohányzásról, káros hatásaival érvelve, ha az ember ilyen ostoba, hogy önmagát pusztítja, ki vagyok én, hogy az útjukba álljak? Ugyanakkor nekem, aki már inkább növényi létforma vagyok, mint emberi, nagyon is árt. Akadályoz az oxigén helyes bevitelében, és ha még mindig szükséged van rám, ami nyilvánvaló, hogy így van, azt javaslom, vértezd fel magad valami nikotin-tapasznak megfelelő mágiával, mert vagy én szállok ki, vagy te el. – kísértem indítványom egy kellemes mosollyal, melynek remélem, érezte ólom súlyát. A felkínált jobbot látva épp csak egy pillanatig tétováztam, mielőtt kezet ráztam volna vele. És nem kell aggódnia, csupán az érintésem ezúttal nem vetett rá keresztet.
- Társak. Egyelőre legalább is. Megvédem azt a sokat látott segged, ha már szentelt vizet nem hoztam magammal. Te, mint szakmabeli, mit javasolsz, hogy kellene nekilátni a munkának? -Bring me to life.-
Mindenképpen meghallgattam volna, mit javasol a szakavatott szaki. Én meg leszek a csatamén. Végül is, nem az első eset a történelem során, hogy a nő viszi el a hátán a férfi nemet.


Szószám: 397 | URUSaa愛 | Megjegyzés: Fúj, de sokat késtem ezzel


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Hétf. Aug. 06, 2018 6:18 pm



Ivy & Constantine ©️️️️️️


Nem tudom, hogy a mondandóm, vagy a fantasztikusan nehezen értelmezhető akcentusom az, ami az ami mosolyt csal a vöröske ajkaira. Igazából ezt nem sikerként kellene elkönyvelnem, bármennyire is simogatja a lelkemet, hogy ezt sikerült elérnem, mert a testbeszéde és a hanghordozása nem éppen arra enged következtetni, hogy tényleg szimpatizál a brit képemmel.
Nem mintha szokatlan lenne számomra, hogy a legtöbb embernek nem vagyok, de így túl a negyvenen talán kicsit kezd megkopni a kisfiús bájom.
- Hát ha véletlenül tényleg egy irányba terelődik az utad Hollandéval, akkor remélem, hogy kapok egy meghívót a keresztelőre. - szívom el az utolsó slukkot cigimből
Most, hogy kaptam egy-két jelentősebb infót, talán nem olyan rossz ötlet felfüggeszteni a tömeggyártást, amíg Csók közelében tartózkodok. Az kellene még, hogy akkor kapjon szívbajt a füsttől, amikor igazán fontos lenne, hogy ereje teljében legyen.
Nem lesz könnyű legyűrni az ez irányú késztetésem, lévén szenvedélybeteg vagyok, de mágiával nem fogom eltompítani a függőségemet. Túl sokat követelne a varázslat ahhoz, hogy megérje egy-két órára egészségessé bájolni magamat és nem sok kedvem van ahhoz, hogy nikotinmérgezés közeli állapotba pöfékeljem magamat holnap.
- Akkor az együttműködés idejére hagyom, hogy a látványod ápolja a lelki sebeimet a nikotin helyett. - dugom el egy kicsit talán túlságosan is színpadiasan a belső zsebembe azt a fél doboznyi Silver Cut-ot, aminek ma este már nem fogok a végére érni
Egy tizedmásodpercnyi borzongás azért átfut a tarkómon, amikor Ivy kacsója belesimul a nikotinfoltos tenyerembe és a társulás jeleként megszorítja a kezem.
Nem mintha számítottam volna vegyi támadásra és az sem lep meg, hogy a bőre meglepően emberi érintésű.
Mármint vártam volna valami enyhe viaszosságot egy hozzá hasonló hibrid érintésétől, de úgy tűnik a növényi részek a nem a külhámját kezdték el átalakítani elsőnek. Ezt a gondolatsort pedig nem fogom fogom továbbgörgetni a fejemben, nehogy a varázslat lejárta után erőt vegyen rajta a botanofília.
- Azok alapján amit eddig kiderítettem, a turbinaterem a gebasz forrása. A varázs szerint egyértelműen valami rosszindulatú entitáns okozta a dolgokat, de még nem tudtam rájönni, hogy egy elhunyt munkás kísértete, vagy valami dühös természetszellem kezdett el itt fesztiválozni. - a kezem már automatikusan mozdulna, hogy újabb szál cigit szedjen elő magának, de az adagolt halál megszokott helye most üres, mint egy banánköztársaság államkasszája egy kiadós propagandakampány után
- Elsőnek nem ártana, ha felskiccelnék rád egy megszállás elleni pecsétet. - nézek rá sokatmondóan, miközben előkotrok egy tűfilcet a zsebemből - Még nem tudjuk, hogy mivel állunk szembe és a jóindulat elég illékony mindkettőnk részéről. Ha pedig egy démon kószál e falak között, akkor az efféle törékeny bizalom kiváló táptalaj a számára. Nekem nem idegen a kockázat és gondolom te se vennéd túlságosan a szívedre, ha véletlenül megropogtatnád a gerincemet, de ha össze akarunk dolgozni, akkor egyikünk részéről sem fog ártani egy kis extra biztonság.
Biztos, ami biztos alapon feltűnöm az ingujjamat és megmutatom neki a bal alkaromra tetovált Salamon kisebb kulcsát. Rá fér egy kis megújítás, de a vonalak épek és ez a fontos az ilyen jelek esetében.
- Csak ebben a goth dizánjban tudom elkészíteni neked, de remélem nem olyan helyre kéred, ahol fedné valami.



Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Szer. Szept. 19, 2018 2:51 pm



John & Ivy©️
Magic isn't down to earth enough for me
Még most is, sőt, az utolsó pillanatig hittem benne, hogy ha a férfi legközelebb megszólal, valami értelmes maszlag fog kibukni az ajkain, de tévedtem. Milyen naiv is voltam! Megforgattam szép, smaragd szemeimet Holland, pláne a keresztelő említésére.
- Hogyne, hogyne. Majd téged kérlek fel esküvői tanúnak, ha már voltál kedves időt és energiát ölni a kerítősködésbe.
Mióta az úr a mocsárban telepedett le, bottal sem volna kedvem hozzányúlni. Semmi személyeskedés, csak az a sok szutyok… Brh. Helyette elismerően elmosolyodtam, és elégedetten biccentettem, ahogy láttam, illetve hallottam, hogy a kooperáció idejére hajlandó egy kicsit kedvezni nekem. Csípőre vágtam a kezeimet.
- Hidd el, bőven elég lesz. Olyan lesz, mintha hájjal kenegetnék a függőségedet. Különben is, ha tényleg olyan profi vagy, mint amilyennek mondod magad, ez a meló egy szelet habos torta lesz neked, és estére már pusztíthatod is tovább a tüdőd, ahogy kedved tartja.
Bár úgy sejtem, felkészült erre az eshetőségre, mégis kontrolláltam, hogy a kézfogásunk ne végezzen rögtön a mágussal. Kevés ember kivételével ez az egy apró gesztus komoly károkat tud okozni abban, akiben akarom. De szerencsére megtanultam visszafogni, vagy épp szabadjára engedni. Egyébként igen, a halálos mérgekkel telített érintésemen túl a kezem mégiscsak egy emberi kéz volt. Egy női kéz, aprólékos, gyengéd, és precíz.  A kézfogás után komolyságot erőltettem magamra, és karjaimat magam előtt összefonva figyelmesen hallgattam Sherlock Constantine eszmefuttatását. Értőn bólogattam.
- Tehát lebutítva, nem volna hülyeség szétnézni a turbinateremben. Legalább arról megbizonyosodnák, hogy van-e ott holttest, vagy nincs, és ez segíthet szűkíteni a kört – így, vagy úgy – gondoltam itt az „így” alatt a bosszúálló kísértet opcióra, míg az „úgy” képviselte az egyéb kategóriát. Ahogy megpillantom, hogy amaz a cigaretta után matat, nem szólok egy szót sem, csak küldök neki egy jelentőségteljes pillantást, amibe hamar kíváncsiság szökik, amint előkerül az íróeszköz. A szavai súlya ellenére nem visszakoztam - Logikus. Ugyan nem volna ellenemre, hogy megropogtassam a gerincedet… - tettem eme kétértelmű megjegyzést - … De mindkettőnk érdekében áll, hogy ne adjunk támadási felületet. Ugye nem alkoholos az az izé? - Kérdeztem rá a tűfilc természetére – Semmi kifogásom a firkálhatnékod ellen, de az alkohol komoly károkat okozhat a zöld részecskéimben.
Amíg a férfi lebontja nekem a tűfilc kémiai összetételét, lehántolok pár levelet a csuklóm és a könyökhajlatom közt, szabaddá téve egy igen emberes – haha – felületet.  Csuklómat az ég felé fordítva nyújtom oda a karom, hogy John Constantine összefirkálhassa. Volt pár percünk, amíg John Falk felrajzolta rám az ábrát. Bonyolultnak tűnt, de úgy vettem észre, neki nem okoz különösebb megerőltetést.  Az a pár perc arra is elég időt és alkalmat szolgáltatott, hogy tanulmányozzam a megkopásban lévő szimbólumot a férfi karján. egy pillanatra azon kezdtem el töprengeni, vajon milyen régi is lehet, de hamar tetten értem magam, és erővel elvágtam a gondolatot.
- Nem, nem, te vagy a profi, hagyom, hogy a játszótered legyen az erőműből. Én majd a háttérzenét szolgáltatom.
Ha elkészült a legújabb átmeneti tetoválásom, visszakérem a karomat, hogy szemügyre vegyem, majd kicsit meglengetem, hogy rásegítsek a száradására.
- Nagyszerű, ez is megvan. Akkor nincs is más hátra, mint felderíteni azt a bizonyos turbinatermet, nem igaz? – Egyetlen ajtó vezetett csak tovább a helyiségből, ahol voltunk, azon kívül, amelyiket én összegyűrtem, úgyhogy arra vettem az irányt – Egyébként mi mindenre alkalmas még ez a jel? Már a mágikus védelmen kívül. Már ha kérdezhetek ilyesmit.  


Szószám: 543 | Mood | Megjegyzés: Back to business


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Csüt. Szept. 27, 2018 5:24 pm





John Constantine


Poison Ivy

©️️️️️️️


Úgy tűnik, hogy megmaradt még valamennyi a fiatal korom megkopott sármomból, vagy Méregcsóknak nem ment túlságosan az agyára a mutagén tápoldat és képes emberi logika szerint is gondolkodni, mert egyet értünk abban, hogy erősebb alapokra kell helyeznünk a munkakapcsolatunkat.
Még így is komoly kihívás lesz a dologból, de ha vissza fogom egy hangyányit a nagy brit pofámat, akkor megeshet, hogy nem élő komposztálóként fogom végezni.
- Minden meló egy szelet habos tortaként kezdi a pályafutását aranyom. - jegyzem meg szárazon, miközben Ivy felszabadítja az alkarját a pecsét számára - De menet közben menthetetlenül beleszórnak egy leheletnyi sikolyt és pár kanál elmebajt, ami miatt elkerülhetetlenül marmitetá lesz az a torta.
A nyomkereséssel kapcsolatos ötletére szívnék egy a cigimből, ha a tíz méteres környéke ne lenne dohányzásmentes hely.
- Nem lennél te annyira elveszve ebben a nyomozósdiban, mint azt "Drakula" gondolná. - sandítok rá, miközben kutakodok az elmémben tűfilc hozzátevői után
Ha jól emlékszem különösebb sikálás nélkül le tudtam kaparni az asztal aljáról a múltkorában, ez pedig kopófélben lévő emlékezőtehetségem szerint elég egyértelmű jele annak, hogy nem tartalmaz alkoholt.
- Nem kell aggódnod miatta. Ettől még egy amőba is nehezen rúgna be. - pattintom le a toll kupakját, majd óvatosan a kezembe fogom a vékonyka kacsóját és gyakorlott mozdulatokkal húzom a bőrére a pecsét vonalait - A masszázst én is az utánra hagynám, hogy itt végeztünk.
Megpróbálok minél gyorsabban dolgozni, mert semmi kedvem nincs túl sokat fogyasztani Csókocska türelméből, de az apróbb részleteknél lelassítok, hogy ne nagyoljam el. Még így is sikerül egész tűrhető idő alatt végeznem a pecséttel.
Elengedem a csuklóját, majd elteszem a tűfilcet a kabátom egyik mély zsebébe.
- Szebben nem is mondhattad volna aranyom.- mosolygok rá és a kezem már fél úton jár egy másik zsebemhez, mire eszembe jut, hogy most nikotin-stop van
Elindulok a szoba egyetlen kijárata felé és hős lovagként léptetek előre a félhomályos folyosókon. Már csak az ütemes kókuszdió csattogás hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a kép.
- Ebben a méretében arra szolgál, hogy kint tartsa az ártani vagy megszállni kívánó lelkeket, vagy entitánsokat. - magyarázom Ivynak a - Legalább egy méteres átmérőjében viszont fordul a kocka. Ha valami démoni becsámpázik a jel területére addig nem fog tudni kijönni, amíg épek a körvonalak. Ez érvényes a rád pingált Törpillára is.
Eléggé figyelnem kell, hogy a kitett táblák alapján megtaláljam a turbinatermet, de néhány tucat forduló után sikerül eljutni oda.
Nos, ami ott fogad az nem éppen van ínyemre.
A terem nyugati végében néhány zöldes nyálkával borított, falra felragasztott testet látok, amiknek a bőre olyan zöld árnyalatot ölt, mintha egy alapos verés után klorofilt kezdett volna termelni a szervezetük vér helyett.
A testek mellkasa jól láthatóan nem mozog, de ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy nem élnek.
A terem közepén lévő táblát nyilvánvalóan nem vezetik napra készen, mert fennhangon és nagy betűkkel szedve hirdeti, hogy nem történt baleset vagy száz napja.
Nem tudom megállni a késztetést, hogy ne töröljem le a táblára filccel felírt számot és ne korrigáljam egy nulla felírásával a közölt információt.
Majd közelebbről is megszemlélem a a falhoz ragasztott hullákat. A nyálka eléggé ektoplazmának tűnik, de perpillanat nem sok kedvem van egy nekrózist okozó anyagba belekóstolni. Annak ellenére se, hogy sok mocskot letuszkoltam már a torkomon a legaljább whiskeytől kezdve a leggusztustalanabb varázsfőzettel bezárólag.
- Gyanítom, hogy nem véletlenül küldött ide Holland. - jelentem ki , majd Ivy felé nyújtom az egyik kezem - Ne értsd félre a dolgot, de szeretnék kérni tőled egy levélkét. Pusztán tudományos célokra.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 17, 2018 9:37 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Vas. Okt. 07, 2018 4:53 pm



John & Ivy©️
Let's kick some ass, shall we?
A nem túl népszerű csemege említésére látványosan elfintorodok, míg a szőke Columbo összefirkálja a karomat.
- Pedig épp akartam mondani, hogy a kedvenc koktélom hozzávalói, a sikoly és az elmebaj, de a marmite-ot meghagyom nektek, briteknek. Még csak féltenetek sem kell tőlem, mivel legjobb tudomások szerint több köze van a Vöröshöz, mint a Zöldhöz. Azt a csatát vegye a nyakába az, aki akarja.
Nem tudom, komolyan gondolta-e, vagy ironizált, amikor a nyomozási képességeimet méltatta, de úgy döntöttem, elengedem ezúttal. Hisz mióta összefutottunk, azóta dobálózok kétértelmű kifejezésekkel. Igazságos dolog tőlem, hogy helyt adok a riposztnak.
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy ez egy terv – biccentettem, a varázslót meghallva pedig, miszerint „nincs” „benne” „alkohol”, még elismerően el is mosolyodok – Akkor tegye, amit tennie kell, felügyelő.
Jól esett kicsit élcelődni, na. Benne van a véremben. Elismerem, eltartott egy darabig az a krixkrax, de a férfi bármennyire is hiszi, hogy az én időmmel játszik, valójában Gotham lakosságáéval teszi ezt. Az egyetlen dolog, ami miatt nyüszíthettem volna, de férfiasan tűrtem – haha – az az, hogy egy idő után kényelmetlen volt ebben a pózban a karomnak. Amint az egyébként még szerintem is igen helyesnek mondható férfi elkészül, megforgatom az alkarom, hogy szemügyre vegyem a frissen felrajzolt, igen izgalmas ábrát. Elismerőn hümmentek.
- Nem is rossz. Ezt tanítják az óvodában a magadfajtáknak színező és építőkocka helyett?
Szépen szólásomat dicsérő szavaimra csak rákacsintok egyet, amolyan „számíthatsz rám” jelleggel. Nem tiltakozok azellen, hogy előre menjen, ha valakinek vesznie kell kettőnk közül, inkább ő legyen az, mint é--- ja, de épp egy perccel ezelőtt kötöttünk amolyan paktum-félét. Basszus. Mindegy, majd nyitva tartom a szemem helyette is. Félig érdeklődve figyelek csak a magyarázatra, mert bár valóban érdekel a magyarázat, annyira azért mégsem. Hogy az ezzel ellenkező látszatot fenntartsam, bólogattam.
- Tehát tulajdonképpen nem bennem nem bízok, hanem azokban a figurákban, akik a megélhetésed biztosítják. – Nem mondom, szépen vagyunk. – Kíváncsi vagyok, hányan rúgnának seggbe csak a „Törpilla” megnevezés hallatán. Jaj, ne, ne értsd félre, engem szórakoztat.
Mire a turbinateremhez érünk, édes kis bájcsevelyünk is a végéhez ér. Nem tudom, van-e szükség rá, hogy felfeszítsük az ajtót, minden esetre, ha utunkban áll, néhány fás szárú, gyorsan növő tő ágaival gyorsan és hatékonyan elintézem a dolgot. Fényt sajnos nem tudtam szolgáltatni, azt a mágusra bíztam. Már a síri csend előre vetítette számomra a hullaszagot, így istenigazából meg sem rezzentem, ahogyan átléptem a küszöböt. Nem volt nehéz megtalálni a halott biztonsági személyzetet, akiket balszerencsésen valami egyértelműen zöld részecske kultúra borított. Összenéztem a kompániámmal.
- Nem én voltam, esküszöm.
Mondtam fahangon, közönyösen. Nem mintha hittem volna, hogy majd engem gyanúsít, de hát ki tudta azt előre? Az én gyermekeim ennél egyébként is fejlettebbek.  Elnézek a ballonkabátos után, aki épp elveszik a részletekben. Nem tudok nem elvigyorodni rajta.
- Nem tudtad kihagyni, mi?
Nem véleményezek, csak jót szórakozok magamban ezen a tökéletesen felfestett jeleneten, mielőtt a hullákhoz lépnék, és fél vállal a falnak nem dőlnék.
- Bravó, detektív. Mintha eddig nem lett volna egyértelmű.
Egyszer leszokok arról, hogy rajta köszörüljem a nyelvem, de mikor olyan jól esik! Jobban feltölt energiával, mint a napsugarak. Meglep, hogy a férfi felém nyújtja a mancsát, de azonnal felváltja egy pimasz vigyor, ahogy valami jobb jut az eszembe.
- Eszem ágában sincs félreérteni… Ugyanakkor te se értsd félre, de felkínálom a lehetőséget, hogy te válaszd ki, honnan kéred a levélkét… - Mutatok végig drámaian a levéltakaróval borított testemen. – Pusztán tudományos célból.


Szószám: 557 szó | Delberino | Megjegyzés: Yeah, yeah... Get in line...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Szer. Okt. 17, 2018 11:36 am





John Constantine


Poison Ivy

©️️️️️️️


Ivymak alaposan felvágták a nyelvét, ami kiváló partnerré tesz a szellemes szópárbajokban.
A '80-as évekre jellemző haverfilmes beszólogatások legalább oldják valamennyire a feszültséget és legokockánként építik fel közöttünk az ideiglenes bizalom London Eye-át, ami egy ilyen helyzetben élet és halál között fog dönteni.
- Ha tudnád milyen jól elaludtam a Cthulhu hívásán és a Vörös halál álarcán kis pisisként... - vigyorodok el az óvodás éveim firtatásán
Élcelődök ugyan az ilyen klasszikusokon, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy szakmai szemmel nézve talán túlságosan is hiteles darabok. Nem véletlenül levelezett annyit a jó öreg Lovecraft Alister Crowley-val....
Ivy kacsintásán annyira nem lepődöm meg. Így megfogalmazva talán egy hangyányit sértő és szexista, de annak ellenére, hogy félig növényi lény,  ő is annyira nőből van, mint bármely másik szélsőségesen egyenjogúságpárti feminista. Egy kis pozitív visszajelzés a nőiességére, néhány jól megválasztott szó és máris érvényét veszti a "minden férfi alsóbbrendű disznó" kijelentés.
Salamon pecsétjének működési elvét úgy tűnik egész könnyen feldolgozta és nem problémázik azon, hogy biztosra mentem az ügyben.
- Dolgoztam már nálad sokkal kellemetlenebb lényekkel is. - vigyorgok rá egy kacsintás kíséretében - De az már holtbiztos, hogy nem lenne egy életbiztosítás, ha valami kénes leheletű szemétláda megtalálná az utat a csinos kis fejecskédbe. Egy átlagos ember esetében is csúnya dolgokra képesek. Nem akarom elképzelni, hogy mit művelnének, ha megkaparintanák a formás idomaidat.
Nem lep meg, hogy az áldozatokat meglátva Ivy egy szolid, de határozott szabadkozással reagál. Csak a jobb szemöldököm megemelkedése mutatja, hogy erre igazán nem volt szükség. Ha ő okozta volna mindezt, akkor kérdés nélkül szerves trágyát csinált volna belőlem és nem állunk le egymással flörtöl kényszerszövetség címszóval.
A táblával kapcsolatos kérdésre, csak megvonom a vállam.
- Csak kisegítem őket. Egy ilyen incidens után a fene se akar a hiányos adminisztráció miatt szenvedni.
A Hollanddel kapcsolatos riposztját inkább elengedem a fülem mellett. Néha érdemesebb szó nélkül hagyni az dolgokat, mint feleslegesen összemérni a nemi jellegeket.
Bár nem látszik a képemen, de a felajánlása egy picit meglep. Mintha a pimasz él mellett, valami mást is felfedeznék ennek a csinos vörösnek a hangjában, de nem vagyok benne biztos, hogy jól sejtem mi az.
A szemtelen és sokszor flegma stílusom általában vonzza a nőket és férfiakat bizonyos intelligenciaszint alatt, de Csókocskáról azért nem lehet elmondani, hogy egy jól kinéző trófea. Legalábbis, ha az agyam kopófélben lévő szinapszisai jól közvetítették a halovány emlékeket, akkor doktori címmel rendelkezik botanikából.
- Egy ilyen szép felajánlásnak még "Béla bá'" se tudna ellenállni. - ül ki egy kaján vigyor az arcomra
Csak a magamra mondott varázsnak köszönhetem, hogy nem fordul meg a fejemben az, hogy ürügyként használjam a lehetőséget arra, hogy a kezeim is élvezhessék a szemnek oly vonzó domborulatokat, de azért nem hazudtolom meg magamat.
A kezem a hasa magasságáig emelkedik és leemel egy levelet a kocsányánál fog az amúgy vonzóan lapos és feszes hasfalról, felfedvén a köldökét.
Valahogy így kell gyorsan és ízlésesen bikinit csinálni egy monokiniből.
- Kielégítettem a tudományos kíváncsiságod? - kérdezem tőle, miközben a levelet beleérintem a váladékba
Nem lep meg igazán a dolog, mondhatni vártam is arra, hogy a sötétzöld hirtelen gyászfeketévé váljon. Így legalább bebizonyosodott, hogy tényleg ektoplazmáról van szó.
Ami pedig nem jó jel.
Valami nagyon destruktív lény ólálkodik itt és ha képes ilyet hátra hagyni, akkor komoly a baj.
A gondolatsoromat az zavarja meg, hogy az egyik falra felkent hullának hirtelen kipattan a szeme. Csak a puszta ösztönös védekező reflex által kiváltott hátralépés ment meg attól, hogy elkapja a nyakamat.
Gusztustalanul hörög és úgy csápol utánam, mintha még mindig a Nyálkahártya frontembere lennék.
A többi is hasonlóképp tesz, ami miatt úgy érzem magam, mintha egy nagyon rosszul sikerült George A. Romero film kellős közepébe csöppentem volna.
Addig nem is lenne baj, amíg az ektoplazma tartja őket.
Viszont a megszilárdult burkok elkezdenek repedezni, ami cseppet sem jó jel.
- Remélem tudsz óvónéniset játszani velük, különben futnunk kell. - próbálom adni a helyzet urát, de nem különösebben palástolom az aggodalmat a hangomban
Most lett a tortából marmite.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 30, 2018 1:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Pént. Okt. 19, 2018 12:56 pm



John & Ivy©️
The plants are my babies
Az idegeimen táncol néha a pali, de nem tagadom, humorból bőven kijutott neki. Ha lett volna ikertestvére, tuti előle szívja el az összes humorérzéket. És bár jobb szerettem egyedül dolgozni – ez mindig így volt, és gyanítom, már így is marad – most az egyszer jót tett, hogy volt valaki, aki oldotta azt a lanyha feszkót, ami ott csordogált lefelé a falakon. Beismerem, még engem is megnevettetett egy-egy röpke pillanat erejéig.
- Az hagyján, még ha távol állna az igazságtól, de nagyon is el tudom képzelni – legyintgettem.
Helyeslőn bólogatok a szavaira. Még szép! Ki panaszkodna egy nádszál karcsú, természetes vörös, földhöz ragadt csatalóra? Én is így gondoltam.
- Igyekszem a „nem túl kellemes” jelzőt összekötni Holland-dal, de megerőltetőbb, mint hinnéd. – vigyorogtam rá csábosan – Ahá, szóval ezek a… halottizék* nem válogatnak, ha áldozatokat kell szedni. Na, ne nézz így rám, én laikus biokémikusként azt gondoltam volna, hogy azt szállják meg, akit meg lehet. Hogy egy krumpli püré szintű agyat könnyebb becserkészni, mint egy stern, edzett elmét.
Húztam ki magam büszkén, holott egy szóval sem említettem, hogy rólam volna szó.
- Nem hibáztatom őket. Ki ne akarná megkaparintani magának ezeket az idomokat?
Simítottam végig a csípővonalamon. Láthatóan nem értékelte a humoromat, ami a falra kent hullákat illette, de hát hiába. Én nem vagyok se sznob, se brit, még a marmite-ot se szeretem, a nyomába sem érhetek ilyen szempontból. A szőke Columbo megérzései jók, ha épp az állt volna érdekemben, hogy tápszert klopfoljak belőle a növényeim számára, már régen megtettem volna.
- Persze, persze – legyintgettem.
Elvan az okkult nyomozó, ha játszik, ha neki ez a perverziója, hogy táblákra firkáljon, ki vagyok én, hogy ebben meggátoljam? Őszintén szólva egy leheletnyivel nagyobb hatást vártam arra a felajánlásra, hogy amaz onnan választhat ruha-levélmintát róla, ahonnan csak szeretne, de betudom annak, hogy bármivel is védte le magát még a találkozásunk előtt, még mindig érezteti a hatását. Ez még mindig igencsak csípte a szememet, de egyszer majd revansot veszek érte. Meg sem próbálom leplezni, mennyire csalódott vagyok, ahogy a bikinivonalam magasságából választ egy csinos, inkább hosszú, mint kövér levelet. Nem mulasztok el méltatlankodni is.
- Komolyan? Itt lett volna a lehetőség, hogy bárhonnan lehúzz egy szál levelet Méregcsók öltözékéből, és élve túl is éld a manővert, és csak a hasfalamig engedett nyújtózkodni a fantáziád? Bármi is gátolja a férfiúi ösztöneid, kalapot emelnék neki és az önmegtartóztatásának, ha lenne olyanom.
Figyelem a folyamatot, ahogy az oly kiábrándító döntés által szerzett levelet a reakcióból ítélve minimum kénsavba meríti alá az akasztófavirág, a kérdésre azonban megengedek magamnak egy csábosabb mosolyt.
- Csak annyira, amennyire én a tiédet…
És még folytattam is volna a flörtölést, ha a rituáléban nem zavar meg az az undok, hurutos hörgés, amit a hozzám legközelebb álló hullafajzat produkál.
- Fúj… - töröltem le finnyásan valami nyálra emlékeztető szubsztanciát az arcomról, de a hullák érdekében ajánlom, hogy ne az legyen, különben megölöm őket – még egyszer – Mikor mostál utoljára fogat?
Kézfejem egyetlen mozdulatával egy egész mentabokrot növesztettem a szerencsétlen szájában. Vajon ez hullagyalázásnak minősül most akkor? Sajnos ez nem a legnyerőbb húzásom volt valaha, mert a többi sírrabló is megélénkül, és kényes fülemmel jól hallom, ahogy az őket rabul ejtő ektoplazma repedezni kezd. Ajkaim hangtalan „ijh” hangra állnak, a szemem sarkából pedig Merlinre pillantok.
- Nem hinném, hogy hallgatnának a szép szóra, ha sarokba állítanám őket! Szedd azokat a fokhagyma gerezdeket!
Korábban már megállapodtunk benne, hogy ki melyik térfélen játszik, ráhagyom a drasztikus és meglepő fordulatokat, én megelégszem a csatamén szerepével. Az öltözékem egyik levélkéje alól egy marék magvat vettem elő, és míg az előbb átlépett kijárat felé igyekeztünk ismét, hirtelen hátat fordítottam, míg elszórtam őket. A magok egy szempillantás töredéke alatt fűzfa ágaira emlékeztető, hullámos és vastag ágakká nőtték ki magukat, azzal a különbséggel, hogy a leveleik igencsak szúrósak voltak. Ha arra nem is volt elég, hogy megállítsa a döglött brigádot, lelassította őket annyira, hogy nyerjünk pár értékes másodpercet.
- Kéne egy terv. Most!  


Szószám: 647 szó | Mood | Megjegyzés: *Meghalok, uram xD


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Kedd Okt. 30, 2018 4:09 pm





John Constantine


Poison Ivy

©️️️️️️️


Ha nem tudnám, hogy egy túlemancipált, nősovinizmust pártoló femináci, még azt hinném, hogy az aktuális társam flörtölget velem munka közben.
Szó se róla egymás egyre kevésbé visszafogott piszkálásával adunk egy kis fűszert ennek az ügynek, de lassan a jellemvonásaink (és lassan már nem csak azok) egymásnak feszülése inkább kelti egy nagyon bizarr Samhainra időzített randi képét, mint egy természetfeletti jelenségek utáni nyomozás látszatát.
- Örülj, hogy még nem találkoztál Etrigannal. - válaszolok egy félmosoly kíséretében - Ő még a legelvetemültebb versfanatikust is sikeresen kiakasztaná.
Azok alapján, amit a szavai sejtetni engednek nincs túl jó kapcsolata a Zöld főfejesével, bár szerintem ebben nagyban közrejátszik az a tény is, hogy Holland miatt a felvilágosult politikai korrektség jegyében nemsemleges kifejezést kell használni a természetre, ami azért határozottan böködi a kis vöröske bájosan fitos orrát.
- A saját fogalmaik szerint ők nagyon is élnek. Csak mi azonosítjuk az anyagtalanságot és a immateriális formát a halállal. - válaszolok miután a helyére rakom a táblafilcet - Hacsak nem ismeri a módját a védekezésnek, mindenki megszállható. Ezek a pokolfajzatok a legrejtetettebb jellemhibáidat használják ki. Van egy kis kétyeled magaddal kapcsolatban? Akkor ráakaszkodnak. Dédelgetsz egy rejtett vágyat, amit senki másnak nem mondasz el? A kisördög a válladon hirtelen egyre hangosabban fog suttogni. Van valami fel nem dolgozott lelki sebed? Azt fogja kihasználni. Nem számít, hogy Bob vagy Suttyófalváról vagy az idei béke Nobel-díj várományosa. Megtalálják a gyenge pontod és bejutnak.
Átfut a fejemen a gondolat ahogy a kelleténél talán hat fokkal érzékiebben simít végig az amúgy igencsak ingerlő csípővonalán. Megfordul a fejemben hogy ettől a nőtől a végén még násztáncot fogok látni az esete folyamán.
- Mondjuk Elton John, Adam Lambert, Neil Patrik Harris, John Barrowman, Ricky Martin, George Takei és Ian McKellen? - hiába jól esik kicsit csipkelődni
Feldobja egy kicsit a munkát és le merném fogadni, hogy a feromonjai nem sokra mennének ezek ellen az öngólkirályok ellen.
Talán surmóság, talán nem, de egy ilyen beszólás után nem sok kedvem megkockáztatni, hogy mindenféle kifogással és indokkal egyesével szedegessem le róla az összes levelet. Lehet, hogy talán még élvezné a dolgot, de az még tőlem is ritka szemét húzás lenne, hogy meztelenre vetkőztessek valakit csak mert túlságosan meggondolatlan ajánlatot tett. Mellesleg nincs semmi szükségem arra, hogy egy-két ilyen húzással csak még jobban elmélyítsem a férfigyűlöletét.
- Talán meglep a dolog aranyom, de te túl nagy vad vagy ahhoz, hogy csúnyán visszaéljek egy ilyen ritka lehetőséggel. Gimli sem fanszőrt kért Galadrieltől, hanem hajtincset. - válaszolok fapofával miközben a bomló levelet vizsgálgatom - Ne értsd félre. Egy átlag bárlegyet gondolkodás nélkül megszabadítanék minden ruhájától, de te ahhoz túlságosan is okos és híres vagy, hogy csak úgy lekapjak egy levelet a mellbimbódról.
Úgy tűnik azért annyira nem fúrtam meg az önbizalmát, hogy ne csipkelődjön tovább, miközben talán az első olyan mosolyt látom az arcán, aminek van némi köze az őszinteséghez. Vagy az is lehet, hogy így kíván a Pokolba. Kicsit nehezebben olvasok ebben a nőben, mint a többi emberben, elvégre démonológus vagyok nem pedig kertész.
A hullák megmozdulására számítanom kellett volna. Ha bemész egy elhagyott épületbe, ahol emberek tűntek el, akkor az a minimum, hogy előkerül néhány mozgó hörgő lény. Akikben rendszerint fel lehet ismerni azokat a személyeket, akik szerepelnek az üggyel kapcsolatos eltűntek listáján.
Annyit már azért tudunk, hogy valami szellemlénynek van köze a dologhoz. Legalábbis az ektoplazma jelenléte ezt feltételezi. Arra még rá kell jönni, hogy - ahogy kedves társam monda - halottizé, vagy valami természeti erő szellemi manifesztációja.
Ha az utóbbi, akkor vagyunk nagyobb bajban.
Nem kell kétszer mondani, gyorsan sarkon fordulok és amennyire a kátrányszennyezte tüdőm és a nikotintól döglődő érrendszerem engedi elkezdek rohanni, hogy biztosabb helyen tudjam a hátsómat, amíg Méregcsók élő bokrokká változtatja a szerencsétleneket és vegyi fegyverként spórákat bevetve nyer nekünk egy kis haladékot.
Még csak a szemem sarkából se látom, hogy milyen hatása lesz a kiszórt porszerű anyagnak, de a pattogó hangok és a recsegés, valamint a kedves társam hírnevéből kiindulva talán valami gyorsnövésű akadályt vethetett be.
Az ajtóhoz érve visszafordulok, hogy bevárjam Pamelát. A hatalmasra nőtt, fűzfaszerű ágak recsegve ropogva, de ellenállnak a mini-entek rohamának, talán pont annyi időt szerezve nekünk, hogy kereket oldhassunk a helyzetből.
Amint mellém ér az ujjaim gyors táncba kezdenek, miközben a levegőbe varázsjeleket rajzolok fel és egy már rég holt nyelven dörmögöm a igét.
A mágia egy áttetsző kékes akadályt húz fel a bejárati ajtó keretébe és ha van egy kis szerencsénk, akkor ezek a zombipalánták nem olyan okosak, hogy a fűzakadály lebontása után ne a falakt megcélozva próbáljanak átjutni az akadályokon.
- Jól vagy? - kérdezem a kelleténél talán kicsit jobban lihegve
Túl sok időt nem nyertünk, de annyit talán igen, hogy kereshessünk valami búvóhelyet és a kijutó virágfiúkból egyet elkapjunk alaposabb vizsgálatra.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Csüt. Nov. 01, 2018 3:14 pm



John & Ivy©️
Magic isn't down to earth enough for me
Már szinte magam is bánom, hogy hamarosan – így vagy úgy, de vége szakad egymás hol kedvesebb, hol undokabb csipkedése. Bevallom – mi szégyen van abban? – hosszú hónapok óta nem szórakoztam ilyen jól egy mezei diskurzus közben. Körülbelül azóta, hogy az az ostoba bohóc eltűnt, mint a kámfor, és vitte magával a hol fájó, hol zseniális szójátékait. De amit a szőke Columbo ad cserébe, az majdnem felér egy irodalmi Nobel-díjjal. De csak majdnem.
- Azt hiszem, ezúttal igazat kell adnom neked. Ha ostoba rímekre vágyom, van nekem arra személyes udvari bolondom.
Már amikor éppen tudom, hogy merre kóricál. De majd ezért megkapja tőlem a magamét, ha egyszer előkerül, szeme ne rebbenjen senkinek. Az indoklásra az az én bájosan fitos orrom zavaró ráncokat gyűrt magárra.
- Tudod, épp az ilyen esetekre van az általános értelmező kéziszótár, hogy elkerüljük az ilyen konfúzus helyzeteket, mint hogy kinek mi számít élőnek. Részemről halottak, ha beállt a klinikai halál; ebben az esetben azonban még nyugtalanítóbb, hogy valami nagyon is élő befészkelte magát ide.
A továbbiakra azonban magam is eltöprengek. Nem, semmi ilyesmi, nem kételkedem sem magamban, sem a céljaimban, és azt is tudom, hogyan kezeljem, ha elönt a méreg* régi dolgok miatt – ilyenkor szoktam Gotham férfilakosságát megtizedelni – és nincsenek--- hoppácska. De, de vannak. Szám szerint egy, de inkább kettő. Felpillantottam a férfira.
- Akkor jó gondolat volt felfirkálni azt az óvodás kiszínezőt rám. Előrelátásra vall. Bár, mit tudhatom én. Te vagy az okkult dolgok professzora kettőnk közül – vontam vállat. Ezt a címet nem is akartam a magaménak tudni. Bár elismerem, szórakoztató képregényív lett volna a kettőnk kooperációjából, és ezzel talán ő is egyetértene. Kacéran elvigyorodtam a felsorolásra.
- Mit akarsz bizonyítani? Hogy az összes frontember, zenész és színész meleg? A végén még nem csak a saját, de a te szexuális beállítottságodat is kérdőre vonom. Mindenki befolyásolható, John Constantine – változott meg a hangom tréfás szopránról komor baritonná – Még te is. Még a halottak is. Ha valakinek, hát neked mindenkinél jobban tudnod kellene. Nem tudom, mit olvastál magadra, mielőtt megkötöttük ezt az igen komikus vérszerződést, mindenesetre úgy tetted, mintha tudtad volna, hogy velem sorsol össze a gép egy szórakoztató menetre. El kell ismernem, ravasz húzás volt. Nem csak egy csinos pofi vagy formás fokhagyma seggel, de még a magadhoz való eszed is megvan. – Most, hogy alaposan bebalzsamoztam az egóját, ideje volt továbbállni – Na, de lássunk is munkához, amíg jókedvemben vagyok.  
Ha már egymás egójnak balzsamozásánál tartunk, én is megkapom a részem rögtön egy pillanattal később. Ismét csak vigyorogtam, de ebből sokkal nehezebb volt kiolvasni, hogy valójában mi is volt az, ami mosolyra fakasztott.
- Fogd ezt fel úgy, mint egy szociális kísérletet. Egyetlen levélkét ígértem, ennyit is kaptál, de azt bárhonnan választhattad volna, következmények nélkül. Hízeleg, hogy útját álltad az ösztönlénynek, ugyanakkor felmerül bennem a kérdés, hogy az etika kívánta-e meg tőled mindezt, vagy az a humbug, amit magadra olvastál nem olyan rég. Mindenesetre simogatja az önbecsülésem, hogy ilyen magas piedesztálra emelsz. Szeretek a többi nő felett állni. És a férfiak felett. – elgondolkodtam egy pillanatra – Eltértünk a tárgytól, kedves.
És ha nem emlékeztettem volna minderre magam, akkor megteszik helyettem a falra matricázott, zöld hullák, amiknek a mocorgására tetten ért, és arra ösztönzött, hogy összeránduljak. Összenéztem amazzal, de szót sem kellett váltanunk ahhoz, hogy tudjuk: itt bizony fel kell húzni a nyúlcipőt. Ahogy ígértem, még a szerződéskötésünk elején, megmentem azt a csinos fokhagyma hátsóját, amíg ő… mit is csinál? Fut? Ez minden? Ez nekem s megy, és még a Zöldet is bele tudom vonni közben. Nem maradtam le sokkal, csak a manőver lassított be kicsit, de mivel hölgyeké az elsőbbség – és ezt meg is követelem magamnak – előtte szakítom át az ajtófélfát, amíg ő valami kékes fényben játszó hártyát von fel a keretre. A fűzfa csemetéim ellátták a funkciójukat, vékony, csavaros, friss ágaik feltartóztatták az apokalipszis szellemlovasait. Sajnos csak ennyire volt időm, ha kicsit több időm van rákészülni a turpisságra, erősebb, vastagabb, keményebb ágakból is tudok ám falat felhúzni. Kicsit tépte a szívem az ágak roppanása, de úgy voltam vele, hogy jó célt szolgált. Egy cseppet magam is szuszogtam még a sprint után, de megmosolyogtatott az aggodalma és a feltételezése.
- Még te kérded? Mindjárt kiköpöd azt a kátránytól ragacsos és fekete tüdődet, Mr. Okkult. Bezzeg én… !
Én, aki sosem dohányoztam, vagy füveztem, alkoholizáltam, vagy végeztem hasonló érrendszerromboló tevékenységet, azon kívül, hogy nem sportoló voltam, hanem kutató laboráns, tökéletes kondícióban voltam.
- Ez a fátyol tényleg távol tartja őket? - kérdeztem később, míg megcéloztuk a következő ajtót kicsit sietősebb tempóban. – Ha jól sejtem, itt még nincs vége a történetnek. Mintha azt sugallnád, hogy csapdába kell ejtenünk legalább az egyiküket. Igazam van? Hát persze, hogy igazam van.
Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elkezdjek a következő lépésen gondolkozni.  


Szószám: 777 szó | Black Betty | Megjegyzés: I'm on a roll!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Hétf. Nov. 12, 2018 10:28 pm





John Constantine


Poison Ivy

©️️️️️️️


Lassan olyan benyomáson támad, mintha egy misztikus elemekkel jól megfűszerezett sitcomba kerültem volna, ami a mai modern amerikai családmodellnek tart görbe tükröt.
Lelki szemem előtt ott kép, ahogy Ivy benyit a nappaliba és Ed O'Niellt megszégyenítő módon panaszolja el, ha bejött egy szexista pasi a virágüzletbe és tiszteletlen volt vele, miközben én sört kortyolgatva nézem a Doctor Who ismétléseit.
Úgy repkednek itt az alacsonyan szálló humorbonbonok, hogy lassan már egymás piszkálásával sokkal jobban el vagyunk foglalva, mint a probléma megoldásával.
Holland talán ezért is engem küldött ide maga helyett. Neki nem megy annyira, hogy másokon köszörülje a nyelvét és tudta, hogy ő vörössége is fel fog tűnni.
Csúnya és felettébb sérülékeny a férfiego az már biztos. Nagy szerencsémre nekem nem olyan könnyű beletiporni a lelkembe és szép döcögősen, de kezd kialakulni a fejemben valami hipotézisszerűség.
- Az általános értelmező kéziszótárat még azelőtt állították össze, hogy Jézus visszatért volna olyan botrányos divatérzékkel, mint a kívülre vett alsónemű, aranyom. - nyúlnék egyből a Silk Cut után, de amikor ismét csak feleslegesen tapogatózok a megszokott helyén eszembe jut, hogy most fokozottan érvényesek a környezetvédelmi előírások - Képzeld el mi lesz majd, amikor kiderül, hogy David Copperfield vagy Uri Geller csak eteti a népet a trükkjeivel...
Kedvem lenne eljátszani, hogy színpadiasan kiráz a hideg, de azzal nem kicsit túloznám el az avult közgondolkodás célzó megjegyzésem fanyar humorát.
- Nem ez az első csoportos gabalyodásom. - mondom hetykén, válaszolva a védő pecsétre tett megjegyzésére, miközben jól hangsúlyozom az utolsó szót - Huszonöt évnyi misztikus agyhalál után neked is zsigeri reakciód lenne a társad tudatának biztosítása.
Ivy a vonzerejével kapcsolatos replikámra egy kicsivel jobban reagált, mint vártam. Láthatóan neki is kedvére van, hogy egymáson élezzük a nyelvünket és jár olyan gyorsan az esze, hogy elmés visszavágásokkal kontrázza a megjegyzéseimet.
- Én is ezt szoktam mondani. De van, akire nehezebben hat a természetes karizma. - késztetést érzek, hogy pimaszul rákacsintsak, de úgy tűnik a varázslattal túl jó munkát végeztem, mert sikerül legyűrnöm az ingert - A holtakat ne is emlegessük, ha lehet. Néhány hete volt egy kellemetlen beszélgetésem a tizenvalahány éve halott Apámmal. Nagy szívességet tettem annak a rohadéknak, hogy kapott fél óra eltávot a Pokolból, pedig nagyon nem érdemelte meg.
Meg kell hagyni, hogy jó sok józan ész szorult a csinos vörös üstöke alá. Azt aláírom, hogy egy hétpróbás gazember vagyok és szemrebbenés nélkül képes vagyok feláldozni bárkit ha úgy hozza a sors, de bizonyos fokú alapvető decencia még bennem is van és nem élek vissza (túlságosan) a felkínált lehetőségekkel. De fogalmazhatunk úgy is, hogy ha nem is tisztelek mindenkit, de azokat azért nézem valakibe, akikkel néhány órára megosztozok az ágyamon.
- A kérdés inkább az, hogy akarunk-e még visszatérni a tárgyhoz. - nyúlok kényszeresen az adagolt elmúlásért csak azért, hogy eszembe jusson, hogy ideiglenesen leállt a tömeggyártás- De legalább már tudom, hogy a kedvenced a lovagló póz.
A hirtelen felpörgő események nem hagynak túl sok időt arra, hogy gondolkodjak, de a félig ösztönös menekülési kísérletem Ivyt is arra készteti, hogy elém vágva mentse a formás hátsóját.
Talán az ereje teszi, talán az, hogy nálam tudatosabban vigyáz az egészségére, de a megviseltségi skálán igen erőteljesen tendálunk a két szélsőség felé. Én annak örülök, hogy nem kap el egy heves köhögési roham, míg ő maximum 50-es pulzussal fél másodperc alatt kipihegi magát.
Magamnak megjegyzem, hogy fel kell hajtanom valami gyógyító mágiát, amivel kicsit kipofozhatom a tüdőkapacitásom, mert így könnyebb lesz odaveszni egy rázósabb eset közben.
- Beértem volna egy igennel is. - mondom két kapkodó levegővétel között
Azt már nem teszem hozzá, hogy élet-halál helyzetekben azért előfordul, hogy hamarabb érkezek meg valahova, mint a nagyhírű bunkóságom.
Miután többé kevésbé normalizáltam a szétbagózott tüdőm miatt meghülyült légzésemet újra kiegyenesedek. Megkopogtatom a kékes akadályt, ami egy masszív zseléfal vehemenciájával nyeli el az ujjam okozta rezgést.
- Ideig-óráig kitart. - válaszolok a Méregcsók kérdésére - Addig legalábbis biztos, amíg elő nem készítjük a terepet egy újabb Reszkessetek Betörők folytatásra.
Számítok rá, hogy rámutat a hasonlat rossz szerepleosztására, de a helyzet megköveteli, hogy most már a flörtöléssel határos szájkaratét kicsit a háttérbe szorítsuk és tegyünk valami hasznosat is.
A gyorsan növő magocskák adnak egy ötletet. Betlizek, mert nem tudom, hogy Ivy képes lesz-e megcsinálni, de egy próbát megérni. Ha bejön sokkal gyorsabbak leszünk, mintha krétával kezdenék el street artot imitálni.
- Mennyire tudod befolyásolni a magok növekedésének az irányát? - kérdezem Ivytól és félúton megint megáll a kezem, amikor eszembe jut, hogy ezt most bagó nélkül kell kihúznom -Tudnál növeszteni belőlük "színezőket"?
Sokatmondóan oda nézek, ahova néhány perccel ezelőtt Salamon kisebb kulcsát rajzoltam fel.
Nagyon remélem, hogy menni fog neki, mert akkor tényleg improvizálnom kell...

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Csüt. Nov. 15, 2018 10:21 am



John & Ivy©️
Come over here and find out...
Elismerem, kicsit elszaladt velünk az a bizonyos ló – vagy mondhatnám inkább, hogy unikornis, ha már csupa megfoghatatlan és képzeletbeli matéria vesz bennünket körbe – ami az ügy megoldását és előrehaladottságát tekinti, és magamban hálát adok, most az egyszer, annak a mohaagyú, zöld monstrum Mocsárlénynek, hogy a helyzetet átértékelve nem magát, hanem egy patrónust küldött maga helyett. Mocsárkényt körülbelül három, de inkább kettő riposztom K.O.-val padlóra küldte volna, míg a szőke Columbo egész jól bírja a gyűrődést. Ha nem volnék tisztában az erőviszonyokkal, és a sakktábla figuráinak állásával, biz’ isten még azt is mondanám, hogy ez egy szép barátság kezdete. Szórakozott mosolyra kanyarodtak az ajkaim.
- Humoros egy fazon vagy te, John Constantine. Csak a tehetségednek köszönheted, hogy még életben vagy. – búgtam baljós mezzo hangomon, de ahogy így kimondtam a szavakat, eszembe jutott még pár érv – Annak, meg annak az átkozott nagy szerencsédnek. És a jó vágású arcodnak.
Addig örültem, míg nem rajtam köszörüli a nyelvét, hanem másokon. Bár kétlem, hogy Superman, David Copperfield, vagy akár csak Uri Geller tárt karokkal, vidáman és jóindulatúan fogadta volna ezeket az igencsak velős, de annál szofisztikáltabb sértegetéseket. A reflex alapú védekezésre csak vállat vontam.
- Oh, pedig tudnék még egy-két módot arra, hogy hogyan is gabalyodhatnánk egymásba… De ha tömegiszonyod van, nem forszírozok semmit. De az okkult pályafutásod bolond volnék megkérdőjelezni. Ha megkérdőjelezném a hozzáértésed, egyúttal a magam részéről ideiglenes társulásunk létjogosultságát, egyúttal a saját döntésemet is megkérdőjelezném.
Azt pedig, ugyebár, nem engedhetjük meg. Látom a férfin, hogy nagyon meg sem kellene erőltetnie magát ahhoz, hogy hasson rá a vonzerőm, de ugyebár az a fránya mágia…
- Nocsak, egy pokolbéli rokon? Azt mondják, ott sok az ismerős… - illegettem magam – Én nem fogok oda kerülni. Fél tőlem az a hely, de szerintem még a lakóit is megijeszteném. Vagy, a másik lehetőség, hogy magam is oda kerülök a halálom után, és pár nap torna-tortúra kálvária végén megkoronáznak, mint a pokol királynőjét. De ráérünk még erről beszélgetni, előbb megtenném, amit meg kell, és meg lehet – lehetőleg élve.
Most biztosan azt hisz, mérhetetlenül és végbe menőén gáláns, csak mert nem dob oda csalinak a saját céljai elérése érdekében. Mit tudja ő – bár úgy sejtem, el tudja képzelni – hogy egy: nem szorulok senki védelmére, és kettő: ha a sarkamra lépsz, előlem a pokol mélyén sem bújsz el, mert megtalállak, és kicsinállak. Elegáns módon. Azt hiszem, így számításba véve mindent, mégiscsak az volt a legjobb opció számunkra, hogy összeállunk egy hamar-hirtelen kerekedett csapattá.
- Igazad van, John Falk, némileg kisiklott társalgásunk vagonja.
Egy pillanatra rosszallón, enyhén felvonom az egyik szemöldököm, amint látom, hogy ismét a cigarettáért matat, és már a nyelvem hegyén is volt egy überelhetetlen riposte ezzel kapcsolatban, de bátor kijelentésétől elsőre leesett az állam egy meglepett gasp után, de merészen rögtön el is félmosolyodtam rajta. Imponáltak nekem az olyan férfiak, akik azt hiszik, mindent tudnak. Ha kiderül, hogy tényleg mindent tudnak, tök jó, ha viszont mégsem, külön öröm őket darabokra zúzni. Majd elválik, a ballonkabátos brit melyik fajtája a tudálékos férfiaknak.
- Talán. Talán valami egzotikusabb és naturalistább. Sosem fogod megtudni, csak ha magad jársz utána. És ki vagyok én, hogy elutasítsam a felhívást keringőre? De jobb, ha előre szólok, nálam nincs „biztonsági szó”.
Igyekeztem épp annyira felkelteni az érdeklődését, hogy az kitartson az erőmű utánig, de azért még képes legyen koncentrálni a némileg presszionálóbb ügyünkre. Miért ne? Jóképű, humora van, korban is csak egy kicsit lő fölém, de pont ez teszi oly karakteressé. Mi a legrosszabb, ami kisülhet belőle? Na ugye.
Amint elég levegővel tágult ki a tüdőm – természetesen miután már a zselés erőkapu túlfelén voltam, nem átallottam prüszkölve felkacagni.
- Meglehet, hogy beérted volna, de hol van abban az élvezet? Bűnözőnek kellene állnod, az megedz, hidd el. Úgy hallom, okkult nyomozónak lenni amúgy sem épp túl kifizetődő… - felveszem a nyelvem köszörülését John Constantine nyomoránt a kedvenc hobbijaim közé, isten úgyse. Lanyha érdeklődéssel figyelem, miként reagál a kocsonyaszerű, kékes fátyolfüggöny a fizikai behatásra.
- Karácsony estére sajnos mást terveztem, de azért kedves tőled, hogy rám gondoltál – pillogtam imádnivalóan. De hogy az eseményeket is előre lendítsük kissé, észreveszem, hogy amaz arca mögött, abban a furmányos kis agyában fürgén zakatolnak a fogaskerekek, és ez arra enged következtetnem, hogy támadt egy ötlete.
- Halljuk, ki vele – teszem karba a kezem; azzal úgysem érünk vajmi sokat, mi több, semmit, ha csak egyhelyben álldogálunk.
Jobb hát haladni, amíg azok az agyhalott izék rá nem jönnek, hogy a falra nem hat ki a zselé ultraerős fixáló és elszeparáló hatalma. Hirtelen megértem, mire megy ki a játék, és ez eloszlat pár látható kérdőjelet az arcomról.
- A növények nekem engedelmeskednek, így  nem kerül különösebb erőfeszítésembe óvodás kifestőket „felrajzolni” velük. Amivel gondunk lehet – és ez egy esszenciális pont – az az idő. Salamon kulcsa nem a legegyszerűbb ábra, amivel valaha találkoztam, és mivel úgy sejtem, fontos volna, hogy minél pontosabban lemásoljam, ez beletelhet némi időbe. De nem sokba, pár percet vehet igénybe összesen. Jelenleg jól áll a szénánk, ha a zselatin kapu megfelelően ki- és visszatart, még éppen sikerülhet is éppen befejeznem a műveletet, mielőtt rájönnek a turpisságra. De ha valami balul sülne el, amíg dolgozok, tényleg rögtönöznöd kell.
Úgy sejtem, nincs más választása, mint bízni a képességeimben. Milyen gunyoros szó is ez a bizalom! Mindenesetre arrébb kocogok, és arra az eshetőségre felkészülve, hogy igénybe veszi a Zöldem erejét, előkészítettem az általam legmegfelelőbbnek vélt gyorsnövő magjaimat. Csak arra vártam, hogy kimondja az igent, meg a hozzá tartozó utasításokat, amik a fejében megfogalmazódtak, és máris munkához láttam.


Szószám: 901 szó | Bang Bang | Megjegyzés: A reag önmagáért beszél xD


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   Szer. Nov. 21, 2018 3:27 pm





John Constantine


Poison Ivy

©️️️️️️️


Becsapnám magamat, ha azt mondanám, hogy a szóbeli ping pongozástól nem érzem magam egyre jobban. Nem is emlékszem rá, hogy ki volt az utolsó személy, akivel ilyen mértékű froclizás után nem osztoztam volna meg legalább néhány óráig egy ágyon.
Persze vannak kivételek, de ott a jelentős életkori különbség, az egyéb öröklődő genetikai problémák és divatos táplálkozási szokások is közrejátszottak abban, hogy eszemben sem legyen elcsábítani a kis hölgyet.
Jelen esetben azonban gyökeresen más a helyzet. Ivy láthatóan nem fél incselkedni vagy kacérkodni és a feromonjai nélkül is pazar munkát végezne, ha éppenséggel nem lenne rajtam az ideiglenes kasztrációt biztosító varázslat.
Talán mégsem ártott volna máshonnan levenni azt a levelecskét, de még van lehetőségem arra, hogy szépítsek az eredményen.
Abban is kezdek biztos lenni, hogy Holland soha a büdös életben nem fog megkérni arra, hogy adjam kölcsön neki a testem ahhoz, hogy Abigaillel hentereghessen, ha ennek az egész szópárbajnak az lesz a vége, amire a sokat sejtető jelek utalnak. Az indoka pedig egyszerű lenne: Meggyaláztam a Zöldet.
- Ne felejtsd el a gyorsan vágó eszemet se aranyom. - vigyorgok rá a kelleténél talán egy fokkal pimaszabbul - Többször húzott ki a bajból, mint az el mernéd képzelni.
A tapasztalataimmal kapcsolatos megjegyzése szinte már majdnem egyesével gombolgatja ki az ingemet, annyira nem lehet félreérteni a szavak mögött megbújó szándékot. Cseppet sem zavar a dolog, de most örülök annak, hogy magamra mondtam a varázst, mert nagy eséllyel az agyamban kevesebb vér jutna a hiányában, mint amit a nadrágomban rejtegetett liverpooli fűszeres tartalmazna.
- Nincsenek ellenemre a csapatsportok se, de azért a páros játékokat sokkal jobban szeretem. - engedek meg magamnak egy újabb kaján mosolyt - Az okkult tudásért meg olyan dolgokkal fizettem, amit Mastercarddal nem lehet megvenni.
Elviccelem a dolgot, de az nem ment meg attól, hogy eszembe jusson néhány igen komoly kudarc az életemből. Astra elkárhozása, Nick halála és visszatérése. Hogy magára kellett hagynom Z-t az életéért cserébe. Még az a szerencsétlen bolond drogos Gary Lester is amiatt halt meg, mert megbízott bennem.
A magabiztosságnak és a mágiának nagy ára van. De ha én nem fizetem meg, akkor más fogja. Az pedig nem biztos, hogy attól szebb lesz ez a világ.
Valahol azért szórakoztat, hogy Ivy már ennyire előre tervezi a karrierjét, de abban azért erősen kétkedek, hogy a nemi erőszakot elkövetőkön végezendő napi növénypornónál többre vinné odalent. Szeretjük azt hangoztatni, hogy tudjuk micsoda gonosz dögök szórakoznak odalent, de az igazság az, hogy halvány lila gőzünk sincs arról, hogy a démonok alapvetően mennyire különböznek tőlünk általános morál terén. Nekik az alakoskodás annyira természetes, mint az embereknek a levegővétel.
Nincs túl sok kedvem lelombozni, főleg nem azok után, hogy ilyen szemkápráztató hastánc-előadást tart nekem, de Virág elvtársnak is meg kell tanulni, hogy az élet nem mindig habos torta.
- Nem akarlak túlságosan kiábrándítani, de csak addig lennél ott te a főmadame, amíg odafent ki nem futnának az ötletekből, hogy miként tartsanak távol engem a Pokoltól. - ismét csak ingerenciát érzek arra, rágyújtsak, de már nem nyúlkálok a bagó után - Odafent tudják, hogy ha én egyszer oda kerülök, akkor Lucifer elmegy egy hosszú vakációra, a Mennyeknek pedig befellegzett.
Természetesen ez akkor lesz opció, ha kiokoskodom magam Nergál csapdájából. Márpedig ennek a problémának a megoldása még mindig a jövő zenéje, amit egy félrehangolt gitáron fogok lejátszani.
A nemi dominanciával kapcsolatos replikámmal úgy tűnik sikerült egy olyan területet megcsiklandozni, ami érzékeny számára. Legalábbis a pár másodpercre bennszakadt szavak, a hirtelen elakadó hang és a már majdnem haragosnak tűnő megszegett lehet erre enged következtetni.
Egy tizedmásodperc alatt vált át az alpári humoron felháborodott dáma arckifejezéséről a kacér nőjére, amit egy olyan kis félmosoly követ, amitől magától csúszna le a sliccem cipzárja, ha nem bűvöltem volna meg magamat.
- Pedig le mertem volna fogadni, hogy erre a célra a "rézoxiklorid" van rendszeresítve nálad.
Azt hiszem elértük azt a pontot, amikor a kettőnk közötti feszültséget már annyira felfokoztuk, hogy az brutális fizikai erőszakban, vagy romantikát mellőző vad szeretkezésben fog kicsúcsosodni. Ivyt eddigi viselkedése alapján az utóbbira tenném a voksom. Ha jól gondolom egyikünk számára se lenne idegen a feszültség ilyen jellegű levezetése.
- Pedig milyen vicces lenne együtt feldíszíteni a cserepes fenyőcskét, hogy az ünnep után kiültessük az erdőbe.
De a cselekmény szempontjából is jó hírekkel gazdagodtam. Nem lesz gond a növényeket a Salamon kulcsának formájára alakítani, így van esélyünk, hogy elkapjunk legalább egyet ezekből a növényi Romerokból.
Az erőteret ütemesen püfölik, de úgy tűnik, hogy annyi ész már nem maradt egyik koponyájában sem, hogy megpróbálják bedönteni a falat. Ez azért feltételezi, hogy ezek a szellemek nem józan észből írták a szakdolgozatukat. Megeshet, hogy valami kaptártudat részei, ami azért már könnyebben kisakkozhatóvá tenné, hogy miféle bestia pofátlankodott be ide.
Bár nem igazán kedvelem a rovarszellemeket, de még mindig jobb, mintha egy démont kellene visszarugdosnom a Pokolba.
- A szimbólumok miatt ne aggódj. Csak a kör és a vonalak legyenek meg. A többi majdnem elhanyagolható apróság. - nyúlnék megint a bagó után, de még negyed útig sem jut el a kezem
Lassan csak megtanulom, hogy bagóstop van. Esküszöm Ivy jobb leszokást elősegítő eszköz, mint bármelyik nikotin-tapasz. Ő legalább szép látvánnyal kompenzálja az elvonási tüneteket.
- Menjünk egy kicsit arrébb parkosítani. - mondom neki egy kis professzionalizmust magamra erőltetve - Lehet, hogy nincs annyi eszük, hogy ne akarják körbebontani az erőteret, de egy nyilvánvaló csapdába ők sem fognak ész nélkül belesétálni.
Azt már csak magamnak merem hozzá tenni, hogy főleg akkor nem, ha van valami irányító tudat a szerencsétlen dolgozók megszállása mögött.


Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Unnatural Selection ~ Constantine & Ivy   Szomb. Nov. 24, 2018 12:34 pm



Falk & Virág elvtárs©️
Let's be bonding
Őriztem az arcomon azt a kimért, de mégis a csipkelődés hevétől természetes mosolyt, amit ezúttal nem csak a mimikám, de a szemeim is teljes őszinteséggel átvettek. Magam sem tudnám megmondani, mikor volt utoljára ilyen szívós partnerem. Mármint szópárbajokban.
- A gyorsan vágó eszed lefedi a korábban említett szerencse. – viszonoztam a pimasz mosolyt egy újabbal, mely igen hamar egy drámai, de még mindig mosolygó szemforgatásba ment át – Utána sem merek gondolni, Columbo. De beszámolhatsz róla nyugodtabb körülmények közt.
Nem tudom, mi ütött belém, belénk, de azt a mérges nyelvem, amit hobbi szinten a bőregéren, vagy épp egyéb szuperhőst játszó figurákon köszörülök előszeretettel, úgy tűnik, végre mágusára akadt, és az én gondolataim önkéntelen elkalandoztak egy egészen másféle irányba. Egy puhább, sötétebb, forróbb, vadabb valóságba, ahonnan csak nagy nehezen térek vissza.
- Ez érdekes. Akkor már ketten vagyunk. És egyúttal kíváncsivá tettél, égek a vágytól, hogy megtudhassam, mi is John Constantine kedvenc páros sportja.
Ennél inkább nyitva képtelen vagyok hagyni mind a fejünk felett keringő kérdésre adott választ, mind a két lábam. Jól ráérzek, hogy következő mondatával olyan öngólt rúgott, amivel így hirtelen maga sem tud mit kezdeni, én meg az arcvonásait figyelve úgy döntök, hogy jelenleg nem áll érdekemben, hogy a legérzékenyebb pontján támadjam meg. Bár úgy hiszem, nem lesz rá szükség, mindenesetre az információt elraktározom későbbre. Csípőre teszem a kezem.
- Mindannyian hoztunk döntéseket. Némelyik megérte, másokat kényszerből hoztunk, mert nem volt más választásunk. Az definiál bennünket, hogy hogyan viseljük a helyzetek következményeit, amiket magunk generáltunk – végigfuttattam rajta a tekintetem, a cipőre orrától az árja szőke haja utolsó száláig – Nem féltelek téged. Megbirkózol vele.
Nagyon kíváncsi vagyok , hogy hogyan fogja lereagálni ezt az előző szociopata bravúrt. Közte és köztem ugyanis mindössze annyi a különbség, hogy ő legalább megkapta a döntés jogát a legtöbb helyzetben. Az egyetlen döntés, amit magamtól hoztam, az az volt, hogy fegyvert kovácsolok az összes átverésből, árulásból, és sérelemből, ami engem ért, és ezért vállalom is a teljes felelősséget. De azt, hogy kihasználjanak, mint valami drámabéli naivát és Méregcsókká tegyenek, vagy hogy megszámolni sem tudom, hány vetélésem volt, akárki meglássa, nem kértem. És sok beleszólásom nem is volt. Megkönnyebbülök, ahogy könnyebb vizekre evezünk. Bármikor leszek sitcom szereplő, a nyelvem úgy felvágták, mint az övét, de magamnak hazudnék, ha azt mondanám, jó vagyok ezekben az érzelgős, lelkesítő beszédekben.
- Még egy ok arra, hogy mi ketten a Pokol felett is átvegyük az irányítást. De megnyugtatlak, ez csak alternatíva arra az esetre, ha elesnék nemes küldetésem teljesítése közben. Amivel egyébként jó ütemben haladok, köszönöm kérdésed.
Nem mondtam le róla, hogy egy nagy Zöld bolygóvá változtatom a Földet, egy nagy Édenkertté, ahol a növények annyi teret és időt kapnak a természetes növekedéshez, amennyit elbírnak. A tervem része az is, nevezzük inkább vágynak, hogy eddigre orvoslom valamilyen úton-módon a meddőségem, és minimum egy, de inkább több porontyot vihetek már magammal ebbe a túlvilági paradicsomba.
- Meglehet. Ismét csak valami, aminek magad kell, hogy utánajárj – rebegtettem meg szép szempilláimat.
Bárhogy is zárul a mai eset, sikeresen kiiktatott halottizékkel, vagy épp velük, azt hiszem, ha eddig nem is, most már egészen biztos eldőlt, hogy ennek az estének mi lesz a végkimenetele. Ha meg unatkozunk, legfeljebb visszük a halottizéket. Mutánsokkal még úgysem--- vagy várjunk csak? De, de igen. Haha. Emlékek.  A felvetésre ismét csak szép szemem forgattam egy sóhajjal társítva.
- Mondanám, hogy biztos az agyadra mentek a feromonjaim, ha nem tudnám, hogy valamit sunnyogtál a háttérben, úgyhogy a fejedre kellett, hogy ejtsenek pici Falkként, hogy velem, úgy értem, velem akarsz karácsonyozni. Mikor döntöttél erről az aljas merényletről egyáltalán? – pattogott a hangom, de nem tudtam leplezni, hogy küzdök a mosoly ingerével – Szenvedélyesen gyűlölöm ezt az egész ünnepet, ha listába szedve is érdekelnek az indokaim, keresd bátran Harley-t, ő biztos szívesen kölcsönadja a neki adományozott 23 oldalas példányát. … Azt mondtad, cserepes fenyő?
A karácsonynak az eszményével van bajom, hogy én magam veszem a fáradtságot, és cserépbe ültetett, élő fenyőt díszítek fel, emberek billiói pedig minderre képtelenek, és véres fenyő tömeggyilkosságot követnek el évről évre, mégis meglepett, hogy amaz szép vágású ajkán ilyen szenzibilis szavak szökkentek ki.
- Na, jól van, lehet, hogy mégis csak különválasztom neked azt a szerencsét meg a gyors vágású észjárást. Talán még a hirtelen összeverbuvált kooperációnk sikeres akciója után hajlandó is leszek fontolóra venni az előterjesztést. Áruld el, mitől lennél boldog karácsonykor?
A tekintetem róla a kocsonyán dörömbölő, 3 össz-agysejttel rendelkező brancs felé pillantottam, és magam is arra a konklúzióra jutottam, hogy ha nem növekszik meg a következő 3 percben rohamosan ez a szám, akkor rendben leszünk.
- Egyszerű lelkek, mint az egykarú emelő – hagytam rá egy vállvonással – Ez viszont jó hír.
A nyelvemen volt egy velős riposzt, aminek ő és a parkosítás volt a főszereplője, de aztán rájöttem magamtól is, hogy miért döntött a helyszínváltás mellett.
- Értem, hogy nem akarod őket lebecsülni, de túl is épp túlzásnak vélem egy kicsit… Jó, jó, jövök már.
Unott arckifejezéssel visszakocogtam az árjával a hangárba, ahol körbepillantottam.
- A turbinák mögött felépíthetném a mi kis csapdánkat, de szükség lesz egyikünkre, mint csalétekre, aki egyenesen belevezeti az egyiket, épp oda, ahová akarjuk. Mit szeretnek a csököttek? Cukorkát? Hamis médiát? Clickbait facebook cikkeket?
Látom, amaz vajmi kevéssé értékelte a humoromat, úgyhogy egy legyintéssel ráhagytam a dolgot.
- Megígértem, hogy leszek a csatalovad, magamra vállalom a clickbait szerepét. tegye a dolgát, Felügyelő.
Ha megkapom a zöld jelzést, arra, hogy jó helyre szánom a csapdát, akkor odakocogok, ha más helyet talál optimálisnak, nem kötekedek, és elkezdek felkészülni a manőverre. Nem kis energiát igényel részemről, különösen úgy, hogy már nem sok napfény van, de vagyok oly önhitt, hogy tudom, sikerülni fog. A rúnák kivétele így is sokat segít.


Szószám: 931 szó | Unknown Mother Goose | Megjegyzés: Ez egy kicsit furára sikeredett xD


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Unnatural Selection - Ivy & Constantine   

Vissza az elejére Go down
 
Unnatural Selection - Ivy & Constantine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Gotham-
Ugrás: