There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

» Ez vagy az?
by Dwarfstar Today at 3:54 am

» Szabad asszociáció
by Dwarfstar Today at 3:52 am

» Szólánc
by Dwarfstar Today at 3:51 am



Statisztika
Top posting users this month
Zatanna Zatara
 
Dwarfstar
 
John Constantine
 
John Stewart
 
Giganta
 
Pamela Isley
 
Selina Kyle
 
Andrej Volkonov
 
Slade Wilson
 
Alkotó
 
Music

Share | 
 

 Wild Cards - Cassidy & Constantine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Szer. Ápr. 18, 2018 5:53 pm



Cassidy & Constantine ©️️️️️️️


Kevés olyan barátom van az államokban, akinek a sorsát a szívemen viselem. Az is igaz, hogy az én a sorsom is kevés embert aggaszt, de ezt részben magamnak is köszönhetem.
De az emberre ritkán csörög rá a volt törzshelyének a csaposa, hogy jó lenne ha meglátogatnám, ha már majdnem húsz évig nem látta az ingyenélő pofámat.
Hiába Z szeret csacsogni a telefonban és emlékezett arra, hogy Manuelel egész jól kijöttünk. A kölcsönös szimpátia kiépítéséhez azért hozzájárult - legalábbis a részemről - , hogy Mani nem tudom honnan -, be tudott szerezni olyan söröket, amiknek tisztességes alkoholtartalma és megfelelő testessége is volt. Arról ne is beszéljünk, hogy szinte aprópénzért hozta rekeszszámra az igazi skót whiskyt.
Annak idején nagyra értékeltem, hogy neki köszönhetően nem kellett ráfanyalodnom azokra a lónyálakra, amiket ebben az országban sörnek mernek nevezni.
De nem maradtam én sem adósa.
Manuel nem volt éppen a legszerencsésebb arc, ha az ellentétes nem jött szóba. Hogy is mondjam....
Ha betetted volna egy csapat nő közé, hamarabb tört volna ki egy szüfrazsett-mozgalom, mint egy gang-bang buli.
A megjelenésével semmi baj nem volt. A fizikuma olyan volt, mint Danny Trejonak fénykorában és ehhez jött még a Banderas-os jóképűség. Viszont a magabiztosságnak annyira volt híján, mint az aktuális elnök az önkritikának.
Néha még varázslat és tetemes alkohol segítségével is vért kellett izzadnom, hogy egyáltalán meg merjen szólítani egy nőt.
Nem dicsekszik vele, de az én segítségemnek hála kóstolt bele először a női test által nyújtott megannyi örömbe.
Sokat kellett foglalkozni vele, de végül beért a munkám gyümölcse. Sikerült összetereltem egy Rosita nevű nővel, aki az egyik csinos mexikói pincérlány volt Nick klubjában.
Manuelnek igazából egy nagyon komoly baja volt. Úgy szerette a zsugát, mint Dagobert bácsi a pénzt.
Nem ítélkezem felette. Nekem a bagó a kényszer-betegségem, egyes seggfejeknek meg a levegővétel.
Amíg New Yorkban voltam csak hobbiból játszott, tét nélkül és mertem remélni, hogy nem olyan hülye, hogy a távozásom után beleugorjon valami pénzdíjas helyre.
Nem kicsit lepődtem meg, amikor a második gothami kiruccanásom után megcsörrent a telefonom és Manuel hozzám hasonlóan erős akcentusát hallottam meg a vonal másik végén.
Ritkán fordul elő, hogy elszégyelljem magam, de az öreg Mani majdnem elérte, amikor egy szenvedélyes szóáradat közepette barátságosan letolt, hogy nem jutott eszembe rácsörögni, ha már Z-t képes voltam felhajtani.
Nem akartam mondani neki, hogy Z azért izgalmasabb dolgokra is hajlandó volt, mint egy pofa Coronita sör.
Bár tiszteljük egymást Mani azért régimódi ember. A saját dolgával törődik, de a keresztény nevelés nem mindig tesz jót a liberális eszmék kibontakozásának.
Szó szót követett és végül rádumált, hogy látogassam meg őt Star City-ben.
Nem siettem el a buszjegy megvételét, az úton pedig végig kellett hallgatnom egy nyolcvan éves öregasszony hittérítő beszédét, de még így is egész tűrhető időn belül kopogtattam a kis bérlakásuk ajtaján.
Mint kiderült a feltevésem, hogy mocskosul rossz ómen vagyok bárki számára akivel törődök, ismét beigazolódni látszott.
Ennyit Z optimizmusáról....
Rosita nyitott nekem ajtót és kétségbeesve mesélte, hogy Manuel néhány barátjával ment el három napja pókerezni és azóta nem látta senki. A rendőrség elkezdett foglalkozni az üggyel, de a kilencvenhat órás "remény-idő" vészesen gyorsan telik.
Bár be kellett vetnem egy kis bűbájt, de sikerült lecsillapítanom Rositát.
Most már csak azt kell kitalálnom, hogy miként kerítsem elő Manuelt...

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 23.
Age :
118
Tartózkodási hely :
♆ Esernyő alatt
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Vas. Ápr. 29, 2018 7:17 pm


Play hard
John & Cass


Hiába a mocskos öröklét, ha az embernek, vagyis bocsássatok meg, a vámpírnak szüksége van a kapcsolatokra, sokszor pedig halandókra, amelyek megszínesítik az életét. Cassidy sok-sok arcot felhalmozott életében, sokat elkapart és sokat kikapart elméjéből, de akadnak olyanok, akikre örökké mosolyogva fog gondolni. Vagy vicsorogva. Nála igen vékony a határ a kettő között.
Szereti az államokat, de piszkosul, noha szülőföldje messze van, nem ejt könnyeket és nemigen vágyódik vissza. Néha megteszi, ha épp úgy adódik anyagilag, vagy fel tud kapaszkodni olyasmire, amely elviszi a célig, nem mindig egyszerű ez, no de nem is fontos. Ezen földrészen könnyebb közlekedni, mindig akad olyan, aki szívesen vagy épp azért cipeli, mert nincs választása. Nem kell őt se félteni, se sajnálni, a talpraesett alakok között is igencsak az élen jár.
Hosszú élete alatt számos ellensége vagy épp üldözője akadt, akikről nem is akar tudomást venni, vak mint a bányaló, csak épp mindig meglelik, és akkor ügyeskedhet, hogy eltüntesse a nyomait, no meg azokét, akiket kicsit eltesz az útból. Meg láb alól. A haverok azonban fontosabbak. Noha ugyan nehéz elérni, mert nemigen él a modern technika vívmányaival, aki akarja, biza megleli a kapcsolatot, hogy elérje őt, üzenetet küldjön, vagy csak arról érdeklődjön, hogy megy manapság a sora. Legutóbb Mexico környékén járt, de mivel sem a klíma, sem a napsütéses órák száma nem kedvezett számára, úgy döntött, az ország más szegletébe telepedik át egy időre, míg meg nem zavarják, vagy meg nem unja azt, amely övezi. Így jutott a választás teljesen véletlen módon Star City-re.
És mind említettem, sok helyen ismert sok arcot, akik a hasznára válnak.
Gary már korosodó, őszes tincsei már jobban jellemzik őt, mint egykori sötét hajkoronája, esze azonban mint a borotva, simlissége pedig még az övénél is mélyebbre tud szállni. Itt kapott szállást, mert nappal kellemetlen lenne egy padon meghúznia magát, és innen vállal be ügyes-bajos dolgokat, hogy legyen mit a helyi bordélyban, vagy épp egy fura alaknál elköltenie. Az éjszaka már bőven leszállt, amikor gyanútlanul lépkedett a sugárúton, kezében egy papírzacskót tartva, és aminek kiálló szívószálát rágcsálva kortyolgatott serényen. Csak nem épp egy kellemes sör pihen benne, legyen annyi elég. Gary egy ideje meglépett, ami szokatlan tőle, elvégre az ő lakása, van munkája meg minden, és amúgy elég pedáns pasas ahhoz, hogy csak úgy ne jelenjen meg néha. Nem ismeri minden szokását, és nem merült bele sosem, mégis piszkálja a csőrét az, ami történik. Utolsó üzenete az volt, hogy az éjszakát egy neves asztalpartin tölti, az ördög bibliáját lapozva, és nem hiszi, hogy annyit nyert volna, hogy rögtön a világ másik végére evakuálta magát. Főleg nem úgy, hogy minden irata a fiókban pihen. Persze tudjuk, ez soha nem indok semmire.
- Hol a f.szban vagy te? - mormog, miután megáll a piros lámpánál, és a zsebében kutat. Nincs sok holmija, a doboz cigaretta, pár gyűrött papír, bankó vagy épp pirula. Gary leírása és címe nem hajtja semmivel sem előrébb, elvégre fogalma sincs, mit takar a név, amely elhangzott utolsó szavainak egyike között, így elég nehéz az, hogy csak úgy odamehessen. Napkeltéig még bőven van ideje, noha megoldaná azt is, hogy égjen szénné, mégis, ha már nincs más dolga, megnézi az, tényleg ilyen hosszas ez a party, vagy valami nagy gebaszba keveredett. A szívességéért annyi jár, hogy ha nyakig merül, ő biza kihúzza onnan. Így indult el, így vetette bele magát az éjszakába, amely vészterhes volt, mégis unalmas és átlagos. Vihorászó egyének, éjszakai taxisok és részegek lézengenek, a szuperhősök pedig csendben pihennek, senki sem figyel egy embert kereső vámpírra. A papírzacskót a kukába hajítva kel át az úton, és indul a cél felé. A kezén az apró seb hamar behegedt, ennyi volt az ára annak, hogy az a simlis, aki ennek az egésznek az elején elébe került, elkotyogja, merre is lehet ez a titokzatos hely és amely elnyelte a másikat. Cass találékony, és sokat mozog a rossz körökben, amit akar, elér, bármi áron, és amikor kérdez, akkor igencsak komolyan szokták venni. Bizonyára valami idióta szerencsejáték függőnek hitte, aki mindenáron a nagyok közé akar tartozni, őt nem érdekelte, csak a válasz. Szóval, itt az idő kicsit hősnek lenni, csak ne menjen a hírnevére..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Kedd Május 01, 2018 6:30 pm



Cassidy & Constantine ©️️️️️️️


Manuel előkerítése nem éppen a legegyszerűbb dolog, amihez valaha közöm volt.
Pontosítva a dolgokon, azért nem olyan egyszerű, mert tudom, hogy mélyen vallásos emberként nem igazán venné jó néven, ha az egyik személyes tárgyát felhasználva próbálnék a nyomára bukkanni.
Annak idején New Yorkban se rajongott a hókuszpókuszért. Tudta, hogy ezzel foglalkozunk, de ezen a téren igen szigorúan tartotta a két lépés távolságot.
Már aRositára mondott bűbűjt sem biztos, hogy jó néven venné, de ha megtudná, hogy mágiával akadtam a nyomára, akkor régi barátság ide, az tény, hogy megmentettem oda, valószínűleg gondoskodna arról, hogy ne aggódjak a gyerekvállalás problémáján.
Szóval a változatosság kedvéért marad a régi módszer.
Rositával felkerekedek és meglátogatom Mani ivócimboráit és zsugabubusait, hátha valami értékelhető információt tudok kihúzni belőlük.
Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy a barátom elveinek tiszteletben tartása másfél napnyi plusz melóval járna.
Mivel szinte azonnal munkához láttam ahogy megérkeztem, valószínűleg olyan sima és kipihent képem lehet, mint egy frissen skalpolt telepesnek. Ennek ellenére megérte a sok kocsikázás, kopogtatás (és ha szükség volt rá átokkal való fenyegetés.)
Mani egyik haverja, Julio volt a nyomravezető.
Néhány hatékony meggyőzési technikát alkalmazva sikerült kiszedni belőle, hogy Manit egyre jobban foglalkoztatta az a gondolat, hogy a játéktehetségét pénzzé tegye, így eleinte kis tétekben kezdett el zsugázni, hogy szokja a nyomást. Aztán kapott egy fülest, hogy a külváros lepukkantabb részén van egy hely, ahol már kicsit magasabb tétekkel is játszhat.
Juliot is megfűzte, de végül ő nem ment el. De annyi szerencsénk volt, hogy legalább megmutatta az SMS-t, amiben megkapták a játszma helyszínének címét.
Crimson Lane 19.
Utána néztem ennek a címnek az irattárban, de az adatok szerint ott csak egy üres telek áll. Nem túl biztató jel, ha engem kérdez valaki, de legalább hol körülnézni.
Rositát meggyőztem, hogy maradjon otthon egy feles tequila és egy erő Marborlo után fogtam egy taxit és kiszálltam a helyszínre.
Meg kell mondjam, hogy a városvezetés törődhetne egy kicsit jobban a külkerületekkel. Annak ellenére, hogy kertváros, elég csúnyán le van pukkanva itt minden.
Főleg az az ódon kinézetű gótikus kúria, ami a Crimson Lane 19. telkén áll.
Nem kicsit furcsállom, hogy ez az épület oda került. Az adatok elég frissek ahhoz, hogy még a "gyorsház" technikát alkalmazva se tudjanak felhúzni ide valami modern építészeti műremeket.
Az itt álló ház pedig láthatóan túlságosan régi és rossz állapotú ahhoz, hogy ennyi idő alatt ennyire felépüljön és lerongyolódjon.
Az utca levegője enyhe ózonillattal kényezteti az orrom.
Merem remélni, hogy ez nem azt jelenti, mint amit gondolok.
Szippantok egyet a cigiből, majd egy varázsigét mormogok el, miközben kifújom a füstöt:
- Saepius mali spiritus, ostende te!
A varázslat által átjárt dohányfüst, a széllel szemben kezd el terjedni a gótikus kúria irányába.
Hazudnék ha az mondanám, hogy a meglepetés egy tökönrúgás erejével ért. Szinte számítottam rá, hogy be kell kopogtatnom ebbe az ócska horrorfilmből lenyúlt épületbe.
A füst terjedését elnézve, azért nem csak a vityilló az egyetlen olyan dolog az utcán, ami kívül esik az elfogadott világképen.
A felhő egy apró csápja az utcán császkáló, egy papírzacskóval körülvett üveget kidobó pofa felé is mutat.
Általában nem szokásom túlbonyolítani a nyomozati hipotéziseimet, így nem akarok olyan feltételezésbe bonyolódni, hogy a fickónak bármi köze lehet Manuel eltűnéséhez. Lehet, hogy csak egy kóborló szellem manifesztációja, vagy egy tisztánlátó, aki véletlenül csak erre jár.
A biztonság kedvéért behúzódok az egyik szeméttározó mögé is figyelemmel kísérem. Hátha mégis bonyolultabb az ügy, mint az gondoltam volna.

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   

Vissza az elejére Go down
 
Wild Cards - Cassidy & Constantine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Star City-
Ugrás: