There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



» Hatalmi Harcok: Gardenering
by Slade Wilson Kedd Dec. 11, 2018 3:06 pm


» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Sandra Wu-San Vas. Dec. 09, 2018 7:40 pm

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
John Constantine
 
Vandal Savage
 
Faye Fairthorne
 
Jason Todd
 
Harleen Quinzel
 
Conner Kent
 
Pamela Isley
 
Slade Wilson
 
Eros
 
Music

Share | 
 

 Wild Cards - Cassidy & Constantine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Szer. Ápr. 18, 2018 5:53 pm



Cassidy & Constantine ©️️️️️️️


Kevés olyan barátom van az államokban, akinek a sorsát a szívemen viselem. Az is igaz, hogy az én a sorsom is kevés embert aggaszt, de ezt részben magamnak is köszönhetem.
De az emberre ritkán csörög rá a volt törzshelyének a csaposa, hogy jó lenne ha meglátogatnám, ha már majdnem húsz éve nem látta az ingyenélő pofámat.
Hiába Z szeret csacsogni a telefonban és emlékezett arra, hogy Manuelel egész jól kijöttünk. A kölcsönös szimpátia kiépítéséhez azért hozzájárult - legalábbis a részemről - , hogy Mani nem tudom honnan -, be tudott szerezni olyan söröket, amiknek tisztességes alkoholtartalma és megfelelő testessége is volt. Arról ne is beszéljünk, hogy szinte aprópénzért hozta rekeszszámra az igazi skót whiskyt.
Annak idején nagyra értékeltem, hogy neki köszönhetően nem kellett ráfanyalodnom azokra a lónyálakra, amiket ebben az országban sörnek mernek nevezni.
De nem maradtam én sem adósa.
Manuel nem volt éppen a legszerencsésebb arc, ha az ellentétes nem jött szóba. Hogy is mondjam....
Ha betetted volna egy csapat nő közé, hamarabb tört volna ki egy szüfrazsett-mozgalom, mint egy gang-bang buli.
A megjelenésével semmi baj nem volt. A fizikuma olyan volt, mint Danny Trejonak fénykorában és ehhez jött még a Banderas-os jóképűség. Viszont a magabiztosságnak annyira volt híján, mint az aktuális elnök az önkritikának.
Néha még varázslat és tetemes alkohol segítségével is vért kellett izzadnom, hogy egyáltalán meg merjen szólítani egy nőt.
Nem dicsekszik vele, de az én segítségemnek hála kóstolt bele először a női test által nyújtott megannyi örömbe.
Sokat kellett foglalkozni vele, de végül beért a munkám gyümölcse. Sikerült összetereltem egy Rosita nevű nővel, aki az egyik csinos mexikói pincérlány volt Nick klubjában.
Manuelnek igazából egy nagyon komoly baja volt. Úgy szerette a zsugát, mint Dagobert bácsi a pénzt.
Nem ítélkezem felette. Nekem a bagó a kényszer-betegségem, egyes seggfejeknek meg a levegővétel.
Amíg New Yorkban voltam csak hobbiból játszott, tét nélkül és mertem remélni, hogy nem olyan hülye, hogy a távozásom után beleugorjon valami pénzdíjas helyre.
Nem kicsit lepődtem meg, amikor a második gothami kiruccanásom után megcsörrent a telefonom és Manuel hozzám hasonlóan erős akcentusát hallottam meg a vonal másik végén.
Ritkán fordul elő, hogy elszégyelljem magam, de az öreg Mani majdnem elérte, amikor egy szenvedélyes szóáradat közepette barátságosan letolt, hogy nem jutott eszembe rácsörögni, ha már Z-t képes voltam felhajtani.
Nem akartam mondani neki, hogy Z azért izgalmasabb dolgokra is hajlandó volt, mint egy pofa Coronita sör.
Bár tiszteljük egymást Mani azért régimódi ember. A saját dolgával törődik, de a keresztény nevelés nem mindig tesz jót a liberális eszmék kibontakozásának.
Szó szót követett és végül rádumált, hogy látogassam meg őt Star City-ben.
Nem siettem el a buszjegy megvételét, az úton pedig végig kellett hallgatnom egy nyolcvan éves öregasszony hittérítő beszédét, de még így is egész tűrhető időn belül kopogtattam a kis bérlakásuk ajtaján.
Mint kiderült a feltevésem, hogy mocskosul rossz ómen vagyok bárki számára akivel törődök, ismét beigazolódni látszott.
Ennyit Z optimizmusáról....
Rosita nyitott nekem ajtót és kétségbeesve mesélte, hogy Manuel néhány barátjával ment el három napja pókerezni és azóta nem látta senki. A rendőrség elkezdett foglalkozni az üggyel, de a kilencvenhat órás "remény-idő" vészesen gyorsan telik.
Bár be kellett vetnem egy kis bűbájt, de sikerült lecsillapítanom Rositát.
Most már csak azt kell kitalálnom, hogy miként kerítsem elő Manuelt...

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 05, 2018 5:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 23.
Age :
118
Tartózkodási hely :
♆ Esernyő alatt
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Vas. Ápr. 29, 2018 7:17 pm


Play hard
John & Cass


Hiába a mocskos öröklét, ha az embernek, vagyis bocsássatok meg, a vámpírnak szüksége van a kapcsolatokra, sokszor pedig halandókra, amelyek megszínesítik az életét. Cassidy sok-sok arcot felhalmozott életében, sokat elkapart és sokat kikapart elméjéből, de akadnak olyanok, akikre örökké mosolyogva fog gondolni. Vagy vicsorogva. Nála igen vékony a határ a kettő között.
Szereti az államokat, de piszkosul, noha szülőföldje messze van, nem ejt könnyeket és nemigen vágyódik vissza. Néha megteszi, ha épp úgy adódik anyagilag, vagy fel tud kapaszkodni olyasmire, amely elviszi a célig, nem mindig egyszerű ez, no de nem is fontos. Ezen földrészen könnyebb közlekedni, mindig akad olyan, aki szívesen vagy épp azért cipeli, mert nincs választása. Nem kell őt se félteni, se sajnálni, a talpraesett alakok között is igencsak az élen jár.
Hosszú élete alatt számos ellensége vagy épp üldözője akadt, akikről nem is akar tudomást venni, vak mint a bányaló, csak épp mindig meglelik, és akkor ügyeskedhet, hogy eltüntesse a nyomait, no meg azokét, akiket kicsit eltesz az útból. Meg láb alól. A haverok azonban fontosabbak. Noha ugyan nehéz elérni, mert nemigen él a modern technika vívmányaival, aki akarja, biza megleli a kapcsolatot, hogy elérje őt, üzenetet küldjön, vagy csak arról érdeklődjön, hogy megy manapság a sora. Legutóbb Mexico környékén járt, de mivel sem a klíma, sem a napsütéses órák száma nem kedvezett számára, úgy döntött, az ország más szegletébe telepedik át egy időre, míg meg nem zavarják, vagy meg nem unja azt, amely övezi. Így jutott a választás teljesen véletlen módon Star City-re.
És mind említettem, sok helyen ismert sok arcot, akik a hasznára válnak.
Gary már korosodó, őszes tincsei már jobban jellemzik őt, mint egykori sötét hajkoronája, esze azonban mint a borotva, simlissége pedig még az övénél is mélyebbre tud szállni. Itt kapott szállást, mert nappal kellemetlen lenne egy padon meghúznia magát, és innen vállal be ügyes-bajos dolgokat, hogy legyen mit a helyi bordélyban, vagy épp egy fura alaknál elköltenie. Az éjszaka már bőven leszállt, amikor gyanútlanul lépkedett a sugárúton, kezében egy papírzacskót tartva, és aminek kiálló szívószálát rágcsálva kortyolgatott serényen. Csak nem épp egy kellemes sör pihen benne, legyen annyi elég. Gary egy ideje meglépett, ami szokatlan tőle, elvégre az ő lakása, van munkája meg minden, és amúgy elég pedáns pasas ahhoz, hogy csak úgy ne jelenjen meg néha. Nem ismeri minden szokását, és nem merült bele sosem, mégis piszkálja a csőrét az, ami történik. Utolsó üzenete az volt, hogy az éjszakát egy neves asztalpartin tölti, az ördög bibliáját lapozva, és nem hiszi, hogy annyit nyert volna, hogy rögtön a világ másik végére evakuálta magát. Főleg nem úgy, hogy minden irata a fiókban pihen. Persze tudjuk, ez soha nem indok semmire.
- Hol a f.szban vagy te? - mormog, miután megáll a piros lámpánál, és a zsebében kutat. Nincs sok holmija, a doboz cigaretta, pár gyűrött papír, bankó vagy épp pirula. Gary leírása és címe nem hajtja semmivel sem előrébb, elvégre fogalma sincs, mit takar a név, amely elhangzott utolsó szavainak egyike között, így elég nehéz az, hogy csak úgy odamehessen. Napkeltéig még bőven van ideje, noha megoldaná azt is, hogy égjen szénné, mégis, ha már nincs más dolga, megnézi az, tényleg ilyen hosszas ez a party, vagy valami nagy gebaszba keveredett. A szívességéért annyi jár, hogy ha nyakig merül, ő biza kihúzza onnan. Így indult el, így vetette bele magát az éjszakába, amely vészterhes volt, mégis unalmas és átlagos. Vihorászó egyének, éjszakai taxisok és részegek lézengenek, a szuperhősök pedig csendben pihennek, senki sem figyel egy embert kereső vámpírra. A papírzacskót a kukába hajítva kel át az úton, és indul a cél felé. A kezén az apró seb hamar behegedt, ennyi volt az ára annak, hogy az a simlis, aki ennek az egésznek az elején elébe került, elkotyogja, merre is lehet ez a titokzatos hely és amely elnyelte a másikat. Cass találékony, és sokat mozog a rossz körökben, amit akar, elér, bármi áron, és amikor kérdez, akkor igencsak komolyan szokták venni. Bizonyára valami idióta szerencsejáték függőnek hitte, aki mindenáron a nagyok közé akar tartozni, őt nem érdekelte, csak a válasz. Szóval, itt az idő kicsit hősnek lenni, csak ne menjen a hírnevére..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Kedd Május 01, 2018 6:30 pm



Cassidy & Constantine ©️️️️️️️


Manuel előkerítése nem éppen a legegyszerűbb dolog, amihez valaha közöm volt.
Pontosítva a dolgokon, azért nem olyan egyszerű, mert tudom, hogy mélyen vallásos emberként nem igazán venné jó néven, ha az egyik személyes tárgyát felhasználva próbálnék a nyomára bukkanni.
Annak idején New Yorkban se rajongott a hókuszpókuszért. Tudta, hogy ezzel foglalkozunk, de ezen a téren igen szigorúan tartotta a két lépés távolságot.
Már a Rositára mondott bűbájt sem biztos, hogy jó néven venné, de ha megtudná, hogy mágiával akadtam a nyomára, akkor régi barátság ide, az tény, hogy megmentettem oda, valószínűleg gondoskodna arról, hogy ne aggódjak a gyerekvállalás problémáján.
Szóval a változatosság kedvéért marad a régi módszer.
Rositával felkerekedek és meglátogatom Mani ivócimboráit és zsugabubusait, hátha valami értékelhető információt tudok kihúzni belőlük.
Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy a barátom elveinek tiszteletben tartása másfél napnyi plusz melóval járna.
Mivel szinte azonnal munkához láttam ahogy megérkeztem, valószínűleg olyan sima és kipihent képem lehet, mint egy frissen skalpolt telepesnek. Ennek ellenére megérte a sok kocsikázás, kopogtatás (és ha szükség volt rá átokkal való fenyegetés.)
Mani egyik haverja, Julio volt a nyomravezető.
Néhány hatékony meggyőzési technikát alkalmazva sikerült kiszedni belőle, hogy Manit egyre jobban foglalkoztatta az a gondolat, hogy a játéktehetségét pénzzé tegye, így eleinte kis tétekben kezdett el zsugázni, hogy szokja a nyomást. Aztán kapott egy fülest, hogy a külváros lepukkantabb részén van egy hely, ahol már kicsit magasabb tétekkel is játszhat.
Juliot is megfűzte, de végül ő nem ment el. De annyi szerencsénk volt, hogy legalább megmutatta az SMS-t, amiben megkapták a játszma helyszínének címét.
Crimson Lane 19.
Utána néztem ennek a címnek az irattárban, de az adatok szerint ott csak egy üres telek áll. Nem túl biztató jel, ha engem kérdez valaki, de legalábbvan hol körülnézni.
Rositát meggyőztem, hogy maradjon otthon egy feles tequila és egy erős Marborlo után fogtam egy taxit és kiszálltam a helyszínre.
Meg kell mondjam, hogy a városvezetés törődhetne egy kicsit jobban a külkerületekkel. Annak ellenére, hogy kertváros, elég csúnyán le van pukkanva itt minden.
Főleg az az ódon kinézetű gótikus kúria, ami a Crimson Lane 19. telkén áll.
Nem kicsit furcsállom, hogy ez az épület oda került. Az adatok elég frissek ahhoz, hogy még a "gyorsház" technikát alkalmazva se tudjanak felhúzni ide valami modern építészeti műremeket.
Az itt álló ház pedig láthatóan túlságosan régi és rossz állapotú ahhoz, hogy ennyi idő alatt ennyire gyorsan felépüljön és lerongyolódjon.
Az utca levegője enyhe ózonillattal kényezteti az orrom.
Merem remélni, hogy ez nem azt jelenti, mint amit gondolok.
Szippantok egyet a cigiből, majd egy varázsigét mormogok el, miközben kifújom a füstöt:
- Saepius mali spiritus, ostende te!
A varázslat által átjárt dohányfüst, a széllel szemben kezd el terjedni a gótikus kúria irányába.
Hazudnék ha az mondanám, hogy a meglepetés egy tökönrúgás erejével ért. Szinte számítottam rá, hogy be kell kopogtatnom ebbe az ócska horrorfilmből lenyúlt épületbe.
A füst terjedését elnézve, azért nem csak a vityilló az egyetlen olyan dolog az utcán, ami kívül esik az elfogadott világképen.
A felhő egy apró csápja az utcán császkáló, egy papírzacskóval körülvett üveget kidobó pofa felé is mutat.
Általában nem szokásom túlbonyolítani a nyomozati hipotéziseimet, így nem akarok olyan feltételezésbe bonyolódni, hogy a fickónak bármi köze lehet Manuel eltűnéséhez. Lehet, hogy csak egy kóborló szellem manifesztációja, vagy egy tisztánlátó, aki véletlenül csak erre jár.
A biztonság kedvéért behúzódok az egyik szeméttározó mögé is figyelemmel kísérem. Hátha mégis bonyolultabb az ügy, mint az gondoltam volna.

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you


A hozzászólást John Constantine összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 27, 2018 8:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 23.
Age :
118
Tartózkodási hely :
♆ Esernyő alatt
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Szomb. Május 26, 2018 4:24 pm


Play hard
John & Cass


Ha jobban megnézi, mégis hova került, lehet, hogyha képes lenne a valódi aggodalomra és félelemre – amire amúgy képes, csak erős késztetés kell hozzá -, akkor most bizony e környék láttán igencsak elgondolkodna, merre is menjen, és ha megy is, lehetőleg csakis visszafele. Nem a legjobb, nagyon nem, és akkor jön az, ami a valódi, most ide sétáló énjének jellege: egészen tetszik neki, amit lát. Semmi normális, semmi átlagos. Mégis persze, ez nem az a környék, ahol a városnézés igencsak jó ötletnek számít. Minden nagyobb városnak megvan az a zúgja, ahol a romok mellett azok is megtelepednek, akik mindent, csak nem épp kedves fogadtatást adnak az idetévedők számára. Bizonyára ezért is erre vezette az útja, még meg is lenne totálisan lepve, hogy egy belvárosi, fényes, kellemes külsejű és igencsak puha bárba kellene bekopogtatnia, hogy itt van valaki, akit keres és akivel most szépen elsétálnak a naplementébe. Ó, akkor minden túl egyszerű lenne! Az élete pedig minden, csak nem egyszerűség és rövid utak. Mint ahogy a mostani helyzet is jellemzi tökéletesen. Elméje tiszta, most annyira nem rombolta le semmi, így egészen józan gondolatok kínozzák, amik kevésbé, de mégis jellemzik őt. Néha megesik, még ha nem is reklámozza. Egyelőre azonban csak lődörög, feltölti magát és felkészül arra, bármi is fogadja. Lehet nem lesz semmi, szinte azt is el tudja képzelni, hogy egy-egy ház épp lakott, mert lát ép ablakokat is, nem kizárt, hogy egy ilyen lakásba cuccolt be egy igen csinos társasággal, és esze ágában nincs kimozdulni, maximum a konyhába és a fürdőszobába. Nem is ítélné el, neki is akadna olyan indok, amely miatt meg se moccanna, még lemondana más kényelemről vagy épp finomságról is egy időre. Persze, nem örökre, de egy időre biztosan. Legszívesebben egy ilyen szituációba futna bele inkább, egy lenge fogadásra az ajtóban, pár megnyugtató szóra, és mehetne felfedezni azt, amelyet a hely rejthet. De az a gond, hogy semmi ilyet nem érez.. csak rosszabbat, és a megérzése általában működik. Franc egye meg.
A ház, amely szinte üvöltve tűnik ki a közegből, végképp meglepi. Még a szemeit is megdörzsöli, hogy tényleg jól látja-e, vagy ez csak valami kósza délibáb. Ez itt..? És valóban, nem tűnik el. Ilyet egy történelmi belvárosba tenne, nem ide.
Egyre jobban bűzlik valami, és akkor még nem is tudja, hogy nincs egyedül a környéken. Cigarettát gyújtva lépdel még közelebb, de mégis tisztes távolságba, nehogy valaki még ki találjon rontani és elrontsa a meglepetést. Igazából, abba sem biztos, hogy ide jött, hogy itt van, hogy ez tényleg az, aminek eladták számára. Áhá! Átverés?
- Ó, te rohadék, ha ez valami ócska vicc.. - sziszeg a sötétbe, és gondol arra, akiből kiszedte ezt a címet. Már épp fordulna vissza, hogy jól megkeresse az illetőt, amikor érzi, hogy valami nem kerek. Pontosabban, hogy valaki van itt. Megállva, mint holmi kopó, úgy szimatol a levegőbe. Ugyan a halk mormogást nem hallhatta olyan tisztán ő sem, hogy azt mondhassa, emberi, mégis, kiélesedett érzékei megsegítik abban, hogy ne valami megérzésnek gondolja a jelenséget. Az útra sétálva áll meg, lazán, szórakozottan, és körbetekint.
- Gyere elő, gyere-gyere. Ide érzem a bűzödet! - nem az, akit keres, és nem is tudja, hogy az-e, aki épp üldözné. Egyelőre nem moccan, megadja a lehetőséget, hogy ne valami patkányként bujdosson az avarban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Vas. Május 27, 2018 9:28 pm



Cassidy & Constantine ©️️️️️️️


A varázslat most már jól láthatóan is két irányból jelez természetfeletti jelenlétet, ami egy modern szobor formáját felvevő füstfelhőben nyilvánul meg.
Még mindig tartom magam ahhoz a feltevéshez, hogy a fickónak nincs közvetlen köze ahhoz az ügyhöz, amiben én járok el. De megeshet, hogy neki is eltűnt egy jó barátja és hozzám hasonlóan ő is egy konszolidáltabb Liam Neesonra vette a figurát, amikor úgy döntött, hogy maga jár utána a dolognak, ha már a rend éber őrei csak a tökeiket vakarásszák az eset kapcsán.
A tekintetem a fickóra szegezem és próbálok rájönni, hogy milyen természetű lény lehet.
Nincs érzékelhető mágikus ereje. Ellenben olyan sápadt, hogy ha véletlenül egy e-sportoló mellé kerülne, akkor tanácsot kérne tőle, hogy miként barnuljon.
Nem vagyok a hamari következtetések híve, de ha jó irányból fújja felém a sejtést a megfigyelőképességem, akkor abban a zacskóban sem éppen olcsó whiskey van.
Az már az utolsó szög a koporsóban, hogy a fickó pont úgy kezd el szaglászni, mintha egy vadászkutya lenne.
Nem akarom elsietni a következtetést, de azért ezekből a jelekből elég biztosan kijelenthetem, hogy a pofa nem lenne jóban Buffyval.
Nekem címzi a szavait és abszolút felesleges bármilyen rejtő varázzsal is próbálkoznom, ha már kiszúrta azt a tekintélyes nikotinfelhőt, ami egybe simul az aurámmal. De annyit legalább megtudok, hogy kiejtése alapján ő is brit. Nem kicsit északabbról származik, mint én, de legalább ő is a királysághoz csatolt elnyomott nép tagja.
Ha sikerül szót értenünk, majd közösen szídjuk az angolokat és követünk el felségsértést a királynő ellen.
Nagyon remélem, hogy tényleg igazam van és nincsen közvetlen köze a házhoz.
De ha már elkapta a szagomat, akkor megteszem neki azt a szívességet, hogy nem játszok az idegeivel.
A cigit hanyagul a számban lógatva kilépek a rejtekemből és hanyagul átsétálok az utcán.
- Azért a bűz egy igen erőteljes túlzás cimbora. vigyorgok rá, amint a közelébe érek - Főleg úgy, hogy három napja nem ittam egy kortyot se és három órája tusoltam le.
Végigmérem és hát nem kell megcáfolnom az akcentus alapján felállított véleményem. A pofa olyan ízig-vérig tipikus ír fizimiskával bír, hogy azt még egy sztereotípiákat marhára eltúlzó pankrátor-szerep sem tudná jobban kikarikírozni.
- Hogy vetődtél ennyire távolra a Carfax Abbeytől és mit keresel itt? - dobok fel neki egy kis nyomot ami arra utal, hogy sejtem miféle szerzet lehet
Merem remélni, hogy nem az a tagja a fajtájának, aki egy kis piszkálódásra kiharapja az ádámcsutkámat a helyéről. Persze nem csak Manuel és Rosita érdekében...

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you


A hozzászólást John Constantine összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 05, 2018 6:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 23.
Age :
118
Tartózkodási hely :
♆ Esernyő alatt
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Csüt. Nov. 01, 2018 10:05 pm


Play hard
John & Cass


Csak ez kellett mára. Egy romhalmaz, egy nagyon de nagyon halovány esély arra, hogy tényleg ez volt a válasz és a cím, az indok, amiért ide kellett jönnie. Hogy vérszívó megérzései mit mondanak? Semmi jót, de azok folyamatosan villognak, visítanak, már réges-rég nem hallgatott rájuk, pechjére, mert sokszor illett volna. Kellemetlen emlékek kúsznak fel gerince mentén elméjéig, és erre egy öles kortyot húz a zacsiból, hogy el is zavarja őket. Szerencsére össze tudta szedni magát mindig is, csak azért az se nem mindegy, hogy az ember karcolásból épül fel, vagy épp abból, hogy félig leszakadt tagját kell élettel teli pumpálni. Szar dolog, maradjunk annyiban, és ha ez a mocsok ház ezt húzza elő belőle, semmi jóra nem várhat. De nem beszari alak, mindig is fejjel ment a falnak, teljes gőzzel, és ha reccsent az orra vagy koponyája, még jót is röhögött végül. A ki nevet a végén játékot simán nyeri, még akkor is, ha jobban húz a vesztes oldal felé. De kesereg a fene, az nem az ő műfaja, így ahogy a könnyed feladás sem. Igaz, elsőre azt tervezi, hogy jól elveri azt a ficsúrt, aki átvágta, a sors mégis más folytatást szán a történetnek. Szerencse a szerencsétlenségben, vagy épp annak bánat, aki nem akart olyan nyíltan mutatkozni mint ő maga. Sosem bírta a sunyi alakokat, a bujdosó, leskelődő szempárokat. Nincs annyi tökük, hogy csak úgy kilépjenek, ó neeeeem... nem és nem. Osonnak, és egyszer kilépve azt hiszik ők a májerek és majd jól összecsinálja magát, mert be bírták keríteni. Hah, akkor nem olyan hangosak már és keménykedők, amikor nekik esve ropognak a csontjaik és fröccsen a vérük. Vagy úgy pofára ejti őket, hogy köpni-nyelni nem képesek. Erre már vigyorogni támad kedve, de szerencsétlen ott az árnyékban maximum azt hiheti, vicsorog, mint holmi veszett kutya. Van is benne igazság, de most nem, most egy kicsi kis méregtől és alkoholtól eltekintve nem mozog egyelőre semmi sok benne. És sokk sem.
Mély levegőt véve, még jobban igyekszik behatárolni azt, kivel vagy mivel van dolga, de egyelőre csak bizergálja az orrát a valami így megdörzsölve azt, szipog párat, és ha már nem akar elszaladni, ami egy igen szép dolog, jobban megnézi szemmel is, nem csak érzékeivel tapogat a környékében. Nos, nem csalódik de nem is lepődik meg a látványon. Sőt mi több, elég mókás figura az ő szemében, de persze, neki majdnem mindenki, főleg úgy, hogy nem épp szokása normálisan megmutatkozni amúgy neki sem. De kritizálni mindig van pofája, a vastag bőr a képén pedig el nem kopik. Hajaj. Mik nem akadnak ilyenkor a horogra.
- Pedig ha hiszel nekem, akkor tudhatod. Csak úgy bűzlesz – hiába mond bármit is, neki minden más, minden élesebb. Lehet, hogy a bőre tiszta, vagy épp a víz mosta nem olyan rég, minden másnak sajátos bukéja öleli körbe. De persze, az is lehet, hogy kicsit túloz az egésszel, hogy ne érezze olyan jól magát egyből. Vagy mert eleve nem is akar neki jót mondani. További szavaira legyint párat csak, nem kell neki a vetítés, se semmi magyarázat arra, hogy mit és mikor csinált. Az az ő dolga, nem tartozik rá és főleg nem fogja ő még itt végig is hallgatni. Heh. Horkant is rá, és iszik, mert ellenben vele, ő nem fog három napokat várogatni, hogy rózsaillata legyen.
- Mit keresel rajtam? - veti oda neki, kezét üvegestől leeresztve, immáron szemtől szembe vele. Noha most biztos vár valamit, magyarázatot, vagy akármit, főleg aztán a kérdése utal arra, hogy valamivel több, mint egy erre tévedt nyomorult. Szemöldöke a magasba szökken, vigyora ismét előbukik. Oké, oké, sejti mi ez az egész, vagy épp van tippje. Na ha ma őt akarja trófeának, ahhoz lesz egy két keresetlen szava, de egyelőre csak ácsorog tovább és nem moccan.
- Nem lehet tán erre dolgom? Te is igencsak messzire jöttél, hogy utánam koslass. Vagy van jobb magyarázat arra, hogy most nem valami lebujban fújod a füstöt másik pofájába? - ő is előkap azonban egy rudacskát, és meggyújtva szívja le mélyen a füstöt, majd szét, közöttük. Hátrasandít a ház felé, az még mindig ott áll és még mindig túl csendes. De határozottan afelé húzza a sors. Most ezzel foglalkozzon, vagy az eredeti tervvel? Mindig csak a bőség zavara..
- De légy hasznos is. Mi ez a hely itt mögöttem? - bök a ház felé, ahova akaratlanul mindketten tartanak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   Hétf. Nov. 05, 2018 7:21 pm



Cassidy & Constantine ©️️️️️️️


A kérdéseim és az apró utalások úgy tűnik, hogy ülnek és nem járok rossz úton, amikor azt feltételezem, hogy a velem szemben álló fickó nagyban támogatja az a tudományos törekvést, ami a porfilia nevű betegséggel próbál megmagyarázni néhány "ósdi babonát".
Úgy tűnik, hogy Drakula punk életformát élő unokaöccsét nem ejtették teljesen a homlokára a szülőszobában.
Legalábbis az már elég árulkodó jel, hogy vámpírvadásznak néz a nyúzott képem és klasszikus nyomozó toposzra hajazó megjelenésem miatt.
Annyiban persze nem téved, hogy ütöttem már bele a tompa szaglású orromat olyan ügyekbe, ahol az "éjszaka gyermekei csodás zenét játszottak", de Bennett is megmondhatja, hogy nem fő profilom a  manapság csak túlméretes szúnyognak elképzelt emberek szíven karózása. Azt meghagyom Sarah Michelle Gellarnak meg Wesley Snipesnak.
Ha szimpatikus az illető, akkor persze másképp karózom meg, de az általában sokkal finomabb, bensőségesebb és kevésbé fájdalmas annál a módszernél, amit a jó öreg Vlad Tepes alkalmazott. Arról nem is beszélve, hogy a partnerem nem fog borzasztó kínhalált halni, sőt talán még élvezi is meg a dolgokat. Talán még repetát is kér majd belőle.
- Nem a szagomon fogunk összeverekedni cimbora. - szippantok egy jó mélyet a csendes gyilkosból és az orromon keresztül kiengedem a füstöt
Kénytelen vagyok egy kicsit oldani a feszültséget, hogy ne jusson rossz következtetésre. Úgy kell nekem egy vámpírral való tusakodás és a feltételezhetően nem túl szép haláltusa, mint Lestatnak a szolibérlet.
- Nyugalom Edward! - mondom neki egy újabb füstfelhőt szabadjára eresztve - Bár jóképű flótásnak tűnsz, de nem utánad koslatok.
Persze nem bírom ki, hogy ne csipkelődjek kicsit vele, de az élet akkor érdekes, ha van benne egy kis izgalom.
- Történetesen egy haveromat keresem, akinek az utolsó ismert tartózkodási helye itt volt. - emelem fel a hüvelykujjamat és a hátam mögé mutatok vele a ház irányába - Hiszed vagy sem, de ahhoz nekem semmi közöm, hogy kiből szisszented ki a napi betevődet. - húzódik egy moderált mosolyra az arcom, miközben kérdő tekintettel felé nyújtom az új gyújtómat, hogy tüzet adjak neki - Legalábbis addig így lesz, amíg nem rám vagy valamelyik ismerősömre villantod a meggyőző mosolyodat.
Kiejtem a számból a csikket és hagyom, hogy lessen a betonra, majd eldörgölöm a cipőm orrával és egy új életellenes oltásra gyújtok.
- Ezt még magam sem tudom. De annyi biztos, hogy nem kellene itt lennie. - szippantok le egy újabb adag füstöt tüdőre - Egy biztos dolgot tudok róla mondani. Úgy sugárzik a mágiától, mint Csernobil a radioaktivitástól.
Mintha csak erre a végszóra várt volna a kúria bejárati ajtaja kísérteties csikordulással nyílik ki. Ráadásul mintha hallani vélném a saját nevemet emlegetni egy elhaló suttogás képében. Nem lepődnék meg azon, ha a hegyes fogú földim a saját nevét hallaná az enyém helyett.
Mintha nem jártam volna már elégszer kísértet járta helyeken ahhoz, hogy tudjam, hogy mi fog ezután következni.
A hűn, meg a hán, szép lassan túl leszünk és nemsokára jön majd a sikítás meg a futás.
Már majdnem unott képpel fordulok a ház irányába, miközben rutinszerűen újból rombolom a vitálkapacitásomat némi nikotinnal.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de egy ilyen szép invitálást én nem hagynék ki. - nézek vissza rá a vállam fölött

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Wild Cards - Cassidy & Constantine   

Vissza az elejére Go down
 
Wild Cards - Cassidy & Constantine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Star City-
Ugrás: