There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics


» Kész vagyok!
by Song Taewon Yesterday at 8:31 pm

» Song Taewon
by Song Taewon Yesterday at 8:25 pm


» Easy rider - Lobo és Conner
by Lobo Yesterday at 11:40 am

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Noname

Hero

Noname

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Noname

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Music

Share | 
 

 Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Kedd Május 01, 2018 7:47 pm

A játék helyszíne előbb Gotham City, majd USA, Michigan állam, Detroit



Zatanna & John ©️️️️️️️


Be kell látni, a Zöld Lámpás Hadtest tagjai besurranónak sem lennének utolsók, hatalmas előny tud lenni, ha minden létező zárhoz ott lapul a gyűrűdben a kulcs. Szélsőséges esetben meg egy jóképű feszítővas. Szerencsére a művészek öltözőjének kinyitásához elég volt a kulcs is, amit a zöld energiából formáztam. Persze nem mintha rossz szándék vezetett volna, pusztán csak szeretném elkerülni a csődületet, ami rajongók formájában körül veszi Zatannát a műsor után, így az öltöző megfelelőnek tűnik. Kellően nyugalmas hely.
Mikor egy napja értesített Tomar-Re, hogy beszéde van velem, már volt egy rossz megérzésem, ami mostanra csak realizálódott. Találtak egy emberi holttestet, pontosabban annak több évszázados maradványait egy elvileg kietlen, életre alkalmatlan bolygón, nála pedig ezt a számomra, sőt mondhatom a tudós szavai alapján, hogy az egész hadtest számára ismeretlen rúnákkal és vésetekkel teli kis kőgolyót. Szinte biztosan mágikus és egészen biztosan a Földről származik, tehát adja magát, hogy nekem kell utána néznem, jelent-e bármi fontosabbat. Sajnos ahhoz az én ismereteim igen kevesek, hogy erről bármi biztosat tudjak mondani. Szeretem ugyan a történelmet, valamennyit tanultam is, bár főleg hadtörténelmet, de ehhez ez édes kevés lesz. Az is egyfajta sejtés volt, hogy némileg hasonlítanak a kelta rúnaírás betűire. Némelyik. Ha megfelelő szögből nézzük.
Sosem szégyelltem segítséget kérni adott téren jártasabb személytől, az pedig nyilvánvalónak tűnt, hogy ha magam vetem bele magam a közkönyvtár mélyére ezzel, akkor ítéletnapig is elleszek ott. Sajnálatos, hogy nincsenek mágus ismerőseim. Viszont van akiről már hallottam én is. Mióta a világban nyílt színen felléptek a maszkos igazságosztók egyáltalán nem mindegyikükre igaz a maszkos rész. Nagy szerencsémre egyikük egy elég közismert bűvész és mágus, Zatanna Zatara. Nem egyszer bizonyította be úgy elképesztő erejét, mint a hajlamot, hogy a gyengék és elesettek mellé, a káosz útjába álljon. Ő tűnt elsőre a legjobb esélynek, ezért is vagyok itt.
Nyilván nem ismer még a nő, legalábbis jók az esélyek rá. A világ szemében Hal volt a Zöld Lámpás, én még új vagyok, mint a körzet protektora, alig néhányszor bizonyítottam akcióban eddig. Aztán persze ki tudja mennyire figyeli a híreket, de valószínűleg nem ismer. Ennek ellenére nem viseltem a mindenkinek oly jól berögzült fekete-zöld egyenruhámat, ha szükséges lesz, majd felöltöm, ha esetleg nem hinné el ki is vagyok, noha a lámpás gyűrű ott csillogott az ujjamon. De civilben várakoztam egy barna fél cipőben, farmerban, egyszerű fehér pólóban és viseltes bőrkabátban, a hátam mögött összekulcsolt kézzel figyelve Gotham esti fényeit. Megannyi kis lámpás az éj sötétjében. Megannyi kis apró mementója távol küzdő, messzeségbe világító bajtársaknak.
Halkan nyílt az ajtó és kemény léptek koppanása halt el mögöttem hirtelen. A nő talán finoman lépdel egyébként, de ezekben a csizmákban az lehetetlen. Megfordultam, hogy egyenesen a szemébe nézzek. Plakátokról és hírműsorokból láttam már a híres mágusnőt, de az élő találkozás varázsa más. Amikor érezni a másik illatát, hallani a lélegzetvételét, látni a csillogást a szemében, ezeket semmi más nem adhatja vissza. Gyönyörű nő volt, akiből áradt egyfajta elegancia. Mint egy oroszlán. Puha, kecses, de érezni az erő jelenlétét minden mozdulatában. Nyilván meglepte a jelenlétem, így egy félmosolyt bűvöltem az ajkaimra, majd a zsebembe nyúltam jobbommal.
- Jó estét Ms Zatara - kezdtem barátságos hangnemben. - A nevem John Stewart, a 2814-es űrszektor Zöld Lámpás megbízottja - mutatkoztam be, majd előhúztam az apró, rúnákkal borított kis kőgömböt és az ujjaim között fogva a nő felé mutattam, hogy jól lássa. - Olyan eseménnyel találkozott a Zöld Lámpás hadtest, amely attól tartok nem a mi hatáskörünk. Remélhetem, hogy a segítségemre lenne a szaktudásával? - érdeklődtem, majd a kövecskét a balomba dobtam (ha csak el nem kérte tőlem) és katonásan felé nyújtottam a jobbomat üdvözlésre. - Egyéb iránt örvendek a szerencsének, sok jót hallottam Önről.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Pént. Május 04, 2018 6:45 am


John S. & Zatanna


Az előadás végéhez ért, és mint mindig, most is az öltözőmbe vonulok vissza egy kis pihenőre, és felfrissülésre. Morris, a felvigyázóm a többieknek segít a kellékeknél, így most nem áll az ajtómnál. Gondolataimba merülve lépek be az ajtómon, de amikor velem szemben áll egy férfi, akkor kicsit meglepődöm.
- Úgy látszik, hogy Morris több ideig van távol, mint gondoltam.. vagy nagyon ügyes, hogy be tudott ide jutni…- nevetek, miközben a Férfi felé lépek.
- Örvendek! Szép estét Magának is John Stewart.- majd egy mosollyal elfogadom a felém nyújtott jobbját.
- Nagyon kedves! Köszönöm! Remélem nem csak rosszat hallott rólam. - mosolyogtam a mondatán. A gömböt látva kissé meglepődtem, mert ilyet csak Apa naplójában láttam lerajzolva. De biztos vagyok benne, hogy ritkaság számba megy, az biztos.
-  Megnézhetem közelebbről?- mutattam a tárgyra, bár sejtésem van, hogy nem hétköznapi darab.
Ősi írásokkal és rúnákkal van tele, de több is van ebben a tárgyban, mint hittem. Érzem a belőle áradó erőt, amikor megérintem.
- Így elsőre egy teleportál, de valami varázslat védi. Most többet nem tudok mondani. Utána kell néznem, hogy többet megtudjunk róla. – adom vissza a gömböt John-nak.  
- Régóta szolgál a Hadtestnél?- nézek rá érdeklődőn. Igyekszem nem feltűnően végigmérni, de ne is kerüli el a figyelmem több apróbb részlet. Ahogy a gyűrűje sem, amit az ujján visel. Ezt az ékszert csak egy valaki viselheti, és az nem akárki. Még nem fedem fel, hogy felismertem a Zöld Lámpást, bár a legendákból hallottam az előző „tulajdonosát” ennek a hatalommal felruházott gyűrűnek.
- Megbocsátja, ha én közben rendbe szedem magam? – lépek a paravánom mögé, hogy átöltözzek.
Zuhanyozásra most nincs időm a hagyományos módon, de a mágia segítségemre van most is.
- ! ahur atzsit sélüssirflef sejleT- mondom ki a szavaim, és pár pillanat alatt már hétköznapibb ruhában jelenek meg ismét a Férfi előtt.
- Éppen indultam valahová egy pár falatot enni. Velem tart? Vagy esetleg ajánl valami jó helyet, John?- nézek rá kíváncsi tekintettel.
- Közben mesélhetne erről a gömbről. - veszem magamhoz a táskámat.
- Mehetünk?- nézek rá egy kedves mosollyal, és ha beleegyezik, akkor indulok én is vele.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Pént. Május 04, 2018 4:01 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


- Nem az ajtón át érkeztem - vallottam be egy vállrándítás kíséretében a mágusnőnek, majd megcsóváltam a fejemet. - Nem mondanám. Kifejezetten jókat inkább, ezért is vagyok most itt.
Kérésére természetesen átadtam neki a rovásokkal teli golyóbist, elvégre ő a szakértő, jómagam aligha tudtam volna bármi értelmeset is kihámozni ebből az egészből. Legfeljebb a magam információit hozzá tenni, amiket a hadtestnél tudtam meg, hátha megkönnyíti a nő számára a munkát.
- Egy távoli körzet, a 623-as Lámpása találta. Abban a körzetben kevés az élő bolygó, elég gyéren lakott. Ez egy ember évszázadok óta ott heverő holtteste mellett volt, egy olyan sivatagos bolygón, ahol soha nem volt víz, sem élet. Egyértelműen földi eredetű, de olyan régről, amikor a fajunk még csak nem is álmodozhatott űrutazásról, így és persze a vésetek alapján mágiára gyanakszunk - összegeztem.
Barátságos kérdésére megráztam a fejemet és őszintén feleltem neki.
- Nem nagyon régen. Az előző Lámpást, Hal Jordant... más beosztásba helyezték. Én vettem át a helyét - válaszoltam, miközben a nő belépett egy paraván mögé, hogy másodperc múltán frissen, üdén és egyszerű(bb) utcai ruhában lépjen ki a túloldalán. Én is azonnal fel tudom ölteni az egyenruhámat, de azért őszintén szólva felszaladt a szemöldököm. Még nem nagyon találkoztam életemben a mágia megnyilvánulásaival a gyakorlatban. Elismerően pillantottam a lányra a kérdésre viszont némileg zavartan vakartam meg a tarkómat.
- Nem vagyok ismerős Gothamben. Éppen biztosíthatok egy fuvart egy hangulatos kis étteremig, amit ismerek, de tartok tőle, hogy nem az Ön köreiben megszokott fényűzés és luxus jellemzi.
Mivel elutasítás helyett éppenséggel kíváncsi fény gyúlt Zatanna szemében és kifejezetten érdeklődött a lehetőség után, így hát tartottam magam a meghíváshoz. Felemelve a jobb öklömet a gyűrűmből zöld fény sugárzott elő, amely először is lecserélte polgári ruházatomat a hadtest zöld-fekete uniformisára, másrészt egy zöld energiagömb képződött körülöttünk, ami aztán a levegőbe is emelt minket. A nőre mosolyogtam.
- A taxi előállt.
Ez után meglehetős sebességgel lőttünk ki a Michigan állam beli Detroit felé.

Az autóiparáról híres város kültelki, lepusztultabb részén értünk talajt egy sikátorban, ahol leengedtem a zöld fényburkot és vissza is váltottam a civil ruházatom. Nem sok időnk volt beszélgetni a rövidke, gyors utazás alatt, de amúgy sem sokat tudtam volna már hozzá fűzni az eddig elmondottakhoz a kövecske kapcsán. A Hadtest sok rétű ismertekkel bír, de az okkultizmusban nem vagyunk járatosak. Barátságosan vezettem a lányt a közeli kis cukrászdához, amelynek feliratozása szerint ez Thelma Mama Fagyizója.
Odabent kissé már lerobbant, tatarozásra szoruló, de a régi filmek plakátjaival és század eleji fotókkal dekorált belterével és családias környezetével mégis egész hangulatos üzlet köszöntött minket. Legalábbis persze a maga szegényes módján. Thelma mama, a közel másfél mázsás néger asszonyság a sarokban ücsörgött, d közeledtünkre most felkelt és se szó, se beszéd már meg is ölelt, két cuppanós puszit nyomva az arcomra.
- John, arany kis lurkóm! Hát téged is látni?
- Előfordul Thelma mama - mosolyogtam, majd bemutattam a velem érkező hírességet. - Ms Zatanna Zatara, ő pedig az üzlettulajdonos Thelma mama, Detroit legjobb fagylaltjának készítője.
- Nagy megtiszteltetés egy igazi hős az én kis büfémben - jött zavarba azonnal a testes asszonyság. - No, hát üljetek csak le, mindjárt küldöm a fiamat a rendelésért!
Egy sarokasztalhoz vezettem a lányt és miután leültünk megvontam a vállamat újfent.
- Ezen a környéken nőttem fel, a spórolt zsebpénzem itt vertem el fagyira meg csokis sütire - emlékeztem vigyorogva. - A közelmúltig itt is éltem, dolgoztam. Csak mostanában költöztem Jump Citybe. Szóval ismerős környék, jót állok a kajáért...

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song


A hozzászólást John Stewart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 05, 2018 9:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 05, 2018 1:45 pm


John S. & Zatanna


A gyors zuhanyzásom és átöltözésem némi meglepettséget csalt John arcára. Bizonyossá vált, hogy ezt látva, nem sok mágussal találkozott előzőleg. Bár én így is a „kivételes”-ek közé tartozom, mert szeretek Színpadi csillogásban lubickolni.
- Hallottam Jordan-ról, de csak futólag…- bólintottam, de nem is szerettem volna nagyon belemélyedni a témába. A Zöld Lámpásokról hallottam történeteket, de közelebbi ismeretséget nem annyira tápláltam az ősiekkel. De most örülök, hogy találkoztam személyesen is egyikükkel. Remek emberek egytől- egyig.
- Mehetünk! Köszönöm a Taxit!- nevetem el magam a különleges fuvarja láttán, de nem idegen tőlem a repülés, és most tényleg percek alatt odaérhetünk arra az említett kis Vendéglőbe.
Megérkezésünkkor John nyakába ugró Thelma Mama olyan bájosan üdvözölt minket, hogy nem tudtam mosolygás nélkül nézni a jelenetet. Kedves és jóságos Nagyinak látszik, és ahogy kezet fogunk, érzem is a lelke jóságát. Nem olvasok az emlékei között, mert szerintem nagyon is őszintén sugárzik a szeméből a szeretet John iránt is.
- Örvendek, Thelma Mama! Részemről a megtiszteltetés!- fogtam meg a kezét kedvesen.
- Én, hős?- suttogtam John füle felé halkan, miután az asszonyság magunkra hagyott.
- Inkább ne mondj semmit!…- kuncogtam a gondolatra, de egyáltalán nem tartom magamat se hősnek, se különlegesnek.
- Szerintem, rólad beszélt.. - tettem hozzá a mondatom, ahogy az asztal felé léptem.
Helyet foglalva vártam az érkező Fiút, akit majd ideküld hozzánk.
- Nagyon édes ez a hely!- néztem körbe. – Én is ilyen hasonlókat szeretek felkeresni. Nem mindig az elit ragyogás vesz körül, mint a színpadon. - lapozgattam a kínálat prospektusát, ami az asztaloknál volt kirakva.
- Szeretem ezeket a csendes helyeket. Abban is biztos vagyok, hogy remekül főznek. Nem is kell jót állnod érte. - nevetem el magam ismét, mert amióta beléptünk ide, azóta John lassan szóhoz se jut. Thelma mama gondoskodik, hogy ha nem a beszéddel, akkor süteménnyel vagy valami mással kedveskedjen neki, Érdekelni is fog, hogy mi is volt az a sürgős dolog, ami miatt elrohant a konyhába. Miközben várakozom, a gömb jut megint az eszembe. Biztos van valami oka, hogy olyan távoli helyen bukkantak rá. Az írások említenek négy ilyen hasonló gömböt, de még most láttam ilyet először. De most ne is a munkára koncentráljak, hanem a konyhából áradó finom illatokról. Johnra nézek, de inkább nem zavarom meg az áhítatba, olyan jó nézni azt a széles mosolyt, amit most rajta látok.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 05, 2018 5:50 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


- Nem gyanítom, hogy rólam beszélt volna - vigyorodtam el a nő felé fordulva. - Thelma mama Haitiről származik és elkötelezett vudu hívő. Ha engem kérdezel, mostanra meg van róla győződve, hogy te magad vagy Erzulie, a szépség és a szerelem loája. Ami olyasmi mint az istennő. Vagy segítő démon. Vagy mi a szösz. Se a mágiában, se a vuduban nem vagyok igazán otthon, de Thelma mama meglehetősen sokat foglalkozik a kérdéssel. Az ő szemében te egy igazi, mágikus hős vagy kedves Zatanna. Bár itt nőttem fel, de engem a vudu sosem vonzott. Két sarokra van innen öreg Paddy terme, oda jártam bokszolgatni - meséltem.
Az annál inkább meglepett, hogy állítása szerint nem annyira szeret puccos helyekre járni. Tekintetbe véve, hogy a vagyona a Forbes magazin szerint nagyobb mint Bruce Waynenek, ez azért meglepő. Mióta lényegében főállásban vagyok a Hadtest tagja anyagilag őszintén szólva kicsit lecsúsztam, csak mellékállásban van időm néha egy-egy épületet megtervezni. Leginkább olyan megrendelőktől, akiknek nem számít, ha az új lakóparkjuk később lesz meg a mérnök csúszásai miatt, de elmondhatják a leendő vevőknek, hogy egy maszkos igazságosztó tervezte a leendő családi fészket és ezzel kicsit feljebb srófolhatja az árat. Végül is mindegy. Egyelőre megélek, a pénz pedig nem játszik központi szerepet az életemben, bár hazudnék, ha azt mondanám, nincs bennem egyfajta feszélyezettség Zatanna vagyonának, minőségi ruháinak és drága ékszereinek köszönhető kisugárzás okán, de nem több mint amit kezelni tudnék. Megszokott civilizációs betegség a nagy hal és a kis hal képe, de nem azért vagyok lámpás, hogy ne rendelkezzem kellő akaraterővel kezelni az ilyen kérdéseket. Ha valami felbukkan bennem, mint érzelem, azt észreveszem és a helyén kezelem. Általában. Ráadásul különösebben nem is érezteti az "anyagi hatalmát" a csinos megjelenésen kívül, így ez nem téma. Biccentek a lánynak.
- Csendes hely. Régebben egy banda uralta a környéket, a Tüskés Kerekek. Semmi komoly, inkább csak lökött lázadók, akik összetömörültek mert a szomszéd kerületet fehér fajgyűlölőkből álló csapat vitte. Volt egy kis fű, meg pia, némi verekedés, de semmi igazán komoly. Még gyerekkoromban. De már évek óta szegény, lerobbant, de csendes környék. Nyugodt - meséltem, majd a kíváncsi pillantásra biccentettem. - Igen, tős gyökeres detroiti vagyok. Ezeken az utcákon baseballoztam életemben először, itt jártam suliba, sőt itt terveztem meg az első házat is és innen vonultam katonának.
Érdeklődéssel pillantottam a dekoratív hölgy irányába és most én kérdeztem tőle, ha már sikerült meglepően gyorsan viszonylag kötetlen hangulatot kialakítani.
- Na és te Zatanna? Mágikus hatalom, leigázott démonok, okkult tudás... Talán sztereotíp, de azt hiszem nem így képzelném el egy hat éves kislány álmodozását a jövőről. Mágia csak az elvarázsolt herceg kapcsán azt hiszem. Miért ez a világ? - tettem fel a kérdést őszinte érdeklődéssel.
Aztán megérkezett újra Thelma mama lepakolva az estebédet. Zatanna és az én tányéromon is emberfej nagyságú marhasteak gőzölgött és feltehetően egy kisteherautónyi rizs került mellé a ház specialitását jelentő szószban ázva. Felemeltem az evőeszközöket.
- Azt mondtad éhes vagy - vigyorodtam el az adag mennyisége láttán. - Azt hiszem ez után nem leszel. De hagyj helyet a desszertnek is.
Aztán kiderült, hogy a hölgy vegetáriánus. A mama összecsapva a kezeit már perdült is vissza a konyhába, hogy onnan valószínűleg egy Guiness rekord kísérletre készített mennyiségű gyümölcssalátával jöjjön vissza és tegye a lány elé, miközben rám nézve érdeklődött, hogy megeszem-e a másik steaket.
- Köszönöm mama, de elég lesz. Ha felajánlja az ENSZ-nek, három évre megoldja az éhínséget Ugandában - vigyorogtam, mire sértett puffogással elvonult a kákabelű mai fiatalságot emlegetve, akik egy jót nem tudnak enni.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 05, 2018 7:50 pm


John S. & Zatanna



-Erzulie? Nem hinném. - nevetem el magam a titulus hallatán. – Nem tartom magam se Hősnek, se szépséges Istennőnek.. – kuncogok fel ismét, ahogy az asztalra támaszkodom.
- Biztos csak összetéveszt valakivel… manapság sokan hasonlítanak egymásra. Szinte alteregójuk is lehetne.. - tettem még hozzá, de inkább Johnra figyeltem. Jó hallani, ahogy a gyermekkoráról beszél, szinte magam előtt látom kisfiúként és a közeli Parkban baseballozni, vagy egy zsákot püföl a szemközti edzőteremben. Csodálattal hallgattam a szavait. Életemben kevés emberrel találkoztam, aki ilyen átéléssel és szertetettel beszélt volna a múltja bármely részletéről.
- Fantasztikus gyerekkorod lehetett itt. Minden banda vagy más egyebet leszámítva, tényleg hangulatos és csodás ez az idill. Meg tudlak érteni, hogy néha napján a szíved visszavágyik és meglátogatod Theresa mamát. – Ahogy kimondtam a nevét máris rohamléptekkel közelített két hatalmas adag steakkel. Valami fergeteges gyorsasággal süthette, bár azt nem tudhatja rólam, hogy én nem eszem húst..
- Köszönöm nagyon.. de …nem eszem húst…- alig tudtam végigmondanom azt, hogy nem eszem a zöldeken és gyümölcsökön kívül mást, mert abban a pillanatban máris elviharzott a sülttel és perceken belül egy nagy adag gyümölcssalátával tért vissza.
John érdeklődő kérdésére nem is tudom, mit feleljek. A csodás gyümölcstál felett néztem a férfire, aki nagy nekigyürkőzéssel kezdet neki a sültjének. Kissé nehéz magamról beszélni, de megosztotta ő is a múltja részét, így én is megosztom vele a gyerekkoromban történtek pár pillanatát.
- Igen, éhes is vagyok.. – bólintottam kedvesen majd az evőeszközt a kezembe vettem s a szalvétát az ölembe ejtettem.
- Kislány koromban voltak ugyanúgy álmaim, mint minden korombélinek. De a Családom nem éppen átlagos. Aki a Mágia Világában nő fel és a Színpadi mutatványok közt, annak nemcsak egy álomvilágot ismer. Sokat ábrándoztam a mesékben hallott csodaszép Királylányokról és a Hercegről is, de egy Tudományokkal és Illúziókkal teli környezetben nem csak a mesék szereplői azok, akik a gondolataimban léteztek. Sok tanulás és lemondás volt abban az időben, de azt is tudtam, hogy küzdelem nélkül nem lehet siker.. Ezt az Édesapám mondta, és sohasem felejtettem el. Minden napot most is a Mágiában töltök, s nagyon is boldogan teszek ennek eleget. Családi hagyomány és örökség is egyben a varázslatok birtoklása, de minden egyes nap újat tanulhatok. – mosolygok a Férfire, miközben jóízűen falatozom én is.
- Ahh.. a desszertnek nem sok hely maradt, de kis pihenő után le fog csúszni.. - kuncogtam a mondatán, bár a gyümölcsökkel eléggé teleettem magam.
- Köszönöm szépen! Fantasztikus volt! – elismerően néztem Theresa mama után, aki kis zsörtölődéssel igaz - a mai fiatalság csipegetése miatt picit ingerült lett - de aztán szerintem megbékél, ahogy ismét a Konyhába lép.
- Nagyon aranyos Hölgy! Tényleg szívbéli Nagyi.Az Ugandai éhezőknek szánt steak tényleg kitart jó hosszú hetekig.. – nevettem el magam ismét. Nem gondoltam volna, hogy ilyen élményben lesz ma részem, de kíváncsian várom az este folytatását. Élmény itt lenni Detroitban, de tényleg. S nem utolsó sorban a gyerekkorát itt töltő Zöld Lámpással lehetek egy asztalnál.



zene | megjegyzésed



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 05, 2018 10:00 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


Könnyeden megvontam széles vállaimat a lány szabadkozására és mosolyogva feleltem neki kétségeire.
- Általában nem a saját szemükben hősök a hősök, hanem az emberek találnak rájuk példaképnek - mutattam rá a tényekre. - Nem követem a mindennapi mágikus életet érthető okokból, de ha jól emlékszem a pletykákra visszavertél néhány démoni inváziót meg hazaküldtél egy-két pokolfejedelmet, megszabadítottál megszállottakat és társai. És ez csak, ami hozzám is eljutott. Ha ez nem a hősök ismérve, akkor mi? Superman forgalomirányító, Batman kereskedelmi pilóta én meg bányászlámpa, nem? - tréfáltam, de azt hiszem érezhető volt a hangsúlyomon, nagyon is komolyan gondolom, hogy a lány egyike korunk legnagyobb hőseinek. Én profánabb frontokon harcolok, de a mágikus világ védelme jó részben nyugszik a hírek szerint Zatanna vállán. - Lássuk be Erzulie pedig a szépség és a szerelem loája. Vagyis istene... démona? angyala? Ilyesmije. Az első fele biztosan áll a titulusnak és ezt te is tudod - biccentettem és még ha bóknak is tűnt, egyáltalán nem volt az. A bók eltúlzó dicséret, Zatanna ragyogó szépsége egyszerű ténymegállapítás. Nyilván a lány is tisztában van vele, hogy vonzó vonásai vannak.
Nyílt az ajtó, amelyen két egyenruhás jött be. Egyikük vaskos bajszot hordó negyvenes őrmester, a másik fiatalabb, nagydarab néger tizedes. Egy halom fánkkal telepedtek le egy közeli asztalhoz és kezdtek halk, vidám beszélgetésbe.
- Más volt akkoriban a környék, de igen, egész jó volt itt kölyöknek lenni - feleltem a felvetésére kissé átitatva azzal a nosztalgiával, ami minden felnőtt embert elkap ifjúsága helyszínein. - A gyerekkori barátok jó részt elkoptak már, néhány börtönben van, néhány a seregben, mások elköltöztek. De az utcák, a helyszínek ismerősek - bólintottam.
Aztán nekikezdtünk az emberes adag ételhez, miközben most ő beszélt egy keveset a gyerekkoráról. Figyelmesen hallgattam a szavait, majd a steak romjai felett rábólintottam.
- Igen, a családi hagyományok. Vannak családok, ahol egyértelmű a gyerekből is orvos lesz, ügyvéd, politikus, milliárdos vagy éppen ezek szerint mágus - kuncogtam. - Mondjuk rám nem igaz, édesapám sosem volt katona vagy építészmérnök, gondolom mivel ebben a városban vagyunk, nem lesz óriási meglepetés ha megmondom: autószerelőként melózott a Fordnál, abból tartotta el a családot. A mágiával való összes korábbi találkozásomat pedig egy katonatársam, Willi Peacock jelentette - kezdtem olyan hanghordozással, mintha valami bizalmas információt kezdenék megosztani a mágikus szaktekintéllyel, persze csak egy kis tréfát hangulatot csempészve ezzel a beszélgetésbe. - Hosszas tanulással elsajátított egy varázslatot... Nem is akár milyet. Begörbítve az ujjait ki tudta hirtelen lőni a paklit előre csak azt az egy lapot tartva a tenyerében, amit korábban kiválasztottak neki - osztottam meg a "nagy titkot" a minden utcai bűvész által is ismert alapvető kártyatrükkről. - És ezzel egész Thaiföldet végig is tudta csajozni, nem akármilyen sikerekkel - kacsintottam barátságosan. - Mindig irigyeltük érte.
Az elteltség gyanítható jeleként a pocakját fogó nő láttán nem tudtam megállni egy vigyort és a fejemmel inteni a konyha felé.
- Én szóltam előre, hogy jót állok Thelma mama főztjéért és szerintem most mer tele egy lavórt fagylalttal - "ijesztgettem" Zatannát. - Detroit legjobb fagyija. Ha már itt tartunk, te hol gyerekeskedtél? Melyik város az otthon? Gotham, a bűn városa? - vontam fel a szemöldökömet. - Bár a neved alapján külföldinek gondolnálak, nincs semmi akcentus a szavaidban...

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 06, 2018 2:35 pm


John S. & Zatanna


A hatalmas gyümölcstál „elpusztítása” után úgy éreztem, hogy egy falat sem tud lecsúszni több a torkomon. Az említett fagyis-tál gondolata is elrémisztett volna, ha rá gondolok, mekkora adaggal érkezhet ismét Thelma Mama.
Szerintem John is láthatta rajtam, mert jókat derült a pocim simítását látva. Élményeit mesélve, meg teljesen beleéléssel mondta, mintha csak tegnap történt volna mindaz, ami a gyerekkorában történt. Jó hallani, hogy szeretettel mesél minden emlékéről. Még egy Willi Peacock nevű barátjáról is, aki a kártyatrükkök egyikével egy egész seregnyi nőt szedett fel.
- Teljes mértékben egyetértek! Remekül főz, s mennyei ízeket alkot. Még nem ettem ennyire ízletes salátát. Elismerésem! – bólintok az üres tálat nézve, és aztán ismét a Férfire pillantok.
- New Yorkban nőttem fel. Ott laktunk a családi házban. Apa nagyon sokszor volt távol, de amikor hazatért, mindig tanítgatott. Később, mikor már nagyobb lettem akkor magával vitt s onnantól kezdve minden percet a közelében töltöttem. Amúgy meg tényleg van Európai felmenőim, bár én már itt nőttem fel. A nevem is ezért hangozhat kissé furcsán. - válaszolok a kérdésére. Azután két egyenruhás lép be az ajtón, látszólag elég vidám beszélgetés közepette. A hatalmas doboz fánk szinte fel sem tűnik, mert a Rendőrfőnöknél is mindig akad egy pár édes finomság az asztalán. Soha nem kérdeztem meg, hogy miért pont a fánk az, amit a rend őrei mindig fogyasztanak…
- Ha szeretnéd, akkor taníthatok neked is egy trükköt egy érmével.. - nevettem el magam, és egy csodás mosollyal néztem vissza rá.
- Talán, Willi barátod ámul majd, ha megmutatod neki.- és egy mozdulattal a füle mögül egy 10 centest húzok elő.
- Ime! – adom a kezébe és mosolygok rá. – Nem is tudtad, hogy egy érme lapult a füled mögött?- kacagok fel, s talán haladékot is kapok a nagy tál fagylalt előtt, mert most egy falatka se férne belém. Thelma Mama igencsak bőkezű asszonyság… már csak a gyümölcstálra gondolok, amit alig tudtam megenni. De biztosan a fagyit se méri szűkmarkúan….már előre félek milyen „toronnyal” érkezik..


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 06, 2018 8:04 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


- Én sem ettem még ennyire finom salátát, bár el kell ismernem, nem emlékszem olyanra, hogy valaha ettem volna salátát - viccelődtem. - Szerintem félig ragadozó vagyok, de hát nem is azért másztak fel az őseim a tápláléklánc csúcsára, hogy legeljek. Már nem célzás - kaptam észbe, hiszen a lány meg vegetáriánus. - Szóval a Nagy Almában nőttél fel. Szép hely egy része, nyüzsgő, tömött. Akár csak Detroit. Flaszterbennszülöttek vagyunk - vigyorodtam el és jót húztam a korsó sörből, amit mellékelt nekem Thelma mama a steakhez. Ha jól nézem Zatanna valami édes bort kaphatott kísérőnek. A témába mindenesetre nem akartam belemenni jobban, a mágusnő elég tartózkodónak tűnt, bár azt meg nem mondanám, hogy a gyerekkora vagy a mágia feszélyezte, mint téma. Nem akartam feleslegesen erőltetni. Az egy teljesen más kérdés, hogy én nyugodtan beszélek a kölyökkoromról, sőt igazából bármiről, nem érem úgy, hogy bármi miatt szégyenkeznem kellene. Illetve lehet ilyesmi, de nem érzem így.
Az egyszerű közismert bűvésztrükk a fül mögül elővarázsolt érmével megmosolyogtatott engem is, vigyorogva biccentettem.
- Ezt édesapám is tudta - kuncogtam. - Hat éves koromig tudott etetni azzal, hogy varázslat. Hát ha ezt Willi Peacocknak meg tudom mutatni, azt hiszem én lepődök meg a legjobban. Aknára lépett Thaiföldön, amputálni kellett a lábát. A balesete után leszerelték, egy év múlva öngyilkos lett - válaszoltam a felvetésre faarccal, majd megvontam a vállamat. - Katona voltam, elég sok bajtársat elvesztettem. Mindig mocskos érzés, de megtanul vele együtt élni az ember. Tudod, csak a szépre emlékezni, meg ilyenek. Ami pedig azt a lavór fagylaltot illeti...
Eddig jutottam a mondandómban, mikor mindkettőnk figyelmét a kivágódó ajtó és a bizonytalan léptekkel érkező alak vonta magára. Jellegtelen arcú, középkorú, szőke férfi volt, biztonsági őri egyenruhában, ami még csak hagyján, de a zubbonya szétnyitva, az oldalára szorított kezének ujjai között elég gazdagon szivárgott a vér, a fél nadrágját is átáztatta már a lecsorduló vörös életnedv. Egy pillanatra nekitámaszkodott egy asztalnak, majd egyszerűen összecsuklott. A két járőr szentségelve pattant fel, ahogy én is felugrottam, meg ha jól láttam a szemem sarkából, akkor Zatanna is.
A súlyosan sebesült őrt a rendőrök vették gondozásba, egyikük máris rohammentőt kért a cb-n keresztül. Jó döntés, ez a seb még felületes megtekintés nélkül is életveszélyes, ha ennyire heves vérzést produkál. A sérült nyögve próbált pár szót kinyögni.
- A Manticor Casinoban... ott dolgozom... fegyveresek... az alagsoron át... a társamat... a társamat megölték... engem is... engem is majdnem... Bomba! Bombát... bombát vittek... vittek magukkal... nagy méretűt... kérem... több... több száz vendégünk... van... és nem... nem is sejtik, hogy... kérem...
- Elveszítem, már nincs eszméletén - sziszegte a gyomorbeteg képű bajszos őrmester, a tizedes az őr csuklóját fogva válaszolt:
- Pulzus még rendben. Sokkos. Jöhetne az a mentő...
A társa újra a cb-hez fordult.
- Feltételezhető terrorista támadás folyamatban a Manticor Casinonál. Ismeretlen számú behatoló. Fegyverük van, nagyon veszélyesek. A területen már gyilkoltak. Azonnali erősítést kérünk, az épületet evakuálni kell! Rohamcsapatot a helyszínre! És sürgessék meg azt a rohammentőt, elveszítjük a sérültet!
Felemeltem az öklömet, a gyűrűmből sugárzó zöld fény körbeölelt, újra a Hadtest egyenruhájára változtatva az eddigi civil öltözetem. Bocsánatkérő mosollyal néztem a hölgyekre.
- Mama, a cehhet rendezem, ha visszajöttem, ha nem jövök vissza, tudja hol lakom, vigye el az ellenértékét - vigyorogtam, mint már nem egyszer előfordult az életemben, majd Zatannára néztem. - Ne haragudj, ez nem mágikus fenyegetés, ellenben nagyon is fizikai az én szektoromban, szóval egyedül kell megenned azt a lavór fagylaltot. Ha lesz benne citromos, hagyhatnál egy keveset, míg visszajövök.
Alapvetően fel sem tételeztem a lányról, hogy jönni és segíteni akar, hiszen ez nem okkult hatalom dühöngése, hanem pár életunt barom, akik meg akarják mutatni a nagyszerű eszméiket a világnak. Szóval nem gondoltam volna, hogy jönni akar. Az embert érik meglepetések...

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 06, 2018 8:35 pm


John S. & Zatanna


Miközben jól elmerülünk a régmúlt sztorik és emlékek beszélgetése közben, a fagylaltóriás is megérkezik a szőke Pincérfiúval, aki alig bírja a tálat egyensúlyban tartani. Willi barátjáról viszont szomorúakat mondott, de nem tudhattam..
-Sajnálom…- néztem együtt érzően a veszteségére. Majd a konyhaajtó nyitódása vonta oda a figyelmem.
- Ez tényleg óriási!- ámulok el a látványtól, de nem sokáig tudom tátani a számat, mert az ajtón egy elég rossz bőrben lévő egyenruhás támolyog be és pár lépés után összeesik az asztal mellett. John-ra néztem, de ő már a fénnyel átváltoztatta magát és az egyenruhájában lépett oda a sebesülthöz és a felettük álló rendőrökhöz, akik segíteni próbáltak a szerencsétlenen.
Nem haboztam, és azonnal a fekvő mellé térdeltem. A tenyeremet a vérző seb fölé emeltem és kimondtam a szavaim.
- !atjar kebes a eb kanajdóráZ !sáluygóyG- hangzott el a varázslatom és tudom, hogy sok ember számára ez elég bizarr, de most egy ember élete függ a gyors és precíz közbenjárástól. Miután a vérzés is láthatóan elállt és a sebek összezáródtak, a férfi pulzusát nézve javulás állt be rajta. Még eszméletlen, de egyenletes a szívverése.
- A Mentő majd ellátja.. Maradjon itt vele valaki..- nézek a bámészkodó Pincérfiúra, akinek az arca fehérebb volt, mint a fal, de kis idő múltán bólintott, hogy megteszi amit kértem.
- Köszönöm…. Jack..- olvastam le a tábláján a nevét, és egy futó mosollyal a zsebébe csúsztattam a táskámból kiemelt 100 dolcsit, ami fedezi a fogyasztásunkat és némi kárpótlás ia a fáradozásáért.
- Remélem, hogy lesz még alkalmam idelátogatni! Csodás volt az étel!!- azzal a lendülettel utána siettem Johnnak, és nem is kellett nagyon kérdezősködnöm a helyszínre, mert nem messze hallani is a szirénázó autókat, és azt a Casinót amiről az a Férfi beszélt..
-! lannoza tsom knüygel abónisaC rocitnaM- lépek John mellé és egy térkaput nyitok, hogy a helyszínen legyünk. Remélem velem tart és együtt haladhatunk át a kapun.
- Mehetünk?-  intek Jacknek, és várom választását.
Nem tudom mi fog várni, de azt tudom, hogy életek múlhatnak rajta, hogy gyorsan cselekedjünk.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Hétf. Május 07, 2018 8:17 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


Nyugodtan állíthatom, Zatanna általános döbbenetet váltott ki minden jelen lévőből. Bennem azzal, hogy a nem mágikus természetűnek ígérkező fenyegetés ellenére is csatlakozni kívánt hozzám, a rendőrökben meg a képessége bemutatásával. Mik nem jelentenek tapasztalatot az ember életében? Gimiben 2 évig jársz szerepjátékozni, mert tetszik a kocka csaj az osztályból és ő is jár, közel negyven évesen meg nem lepődsz meg, mikor valaki sebeket forraszt be melletted. A bajszos zsaru döbbenten hápogva meredt ránk és a megnyíló térkapura, ami felé azért én is vetettem pár bizalmatlan pillantást.
- Ki a jó istenek maguk? És mi a fenét fogok én a jelentésembe írni? - hebegte rökönyödötten, mire egy futó pillanatra elvigyorodtam és hátraszóltam a vállam felett, miközben Zatanna még egy laza mozdulattal több napi fizetésemet adta borravalóként a pincérnek, én a rend éber őrének adtam választ.
- Mondja, hogy az Északi Jó Boszorkány meg a Bádogember voltak. Dorothyt keresik, mert megint elkolbászolt Kansasből a sárga köves úton...
Aztán egy szemvillanás alatt már ott sem voltunk.

Helyette a Manticor Casino épületének főbejáratánál hajított ki minket a mágikus portál, ami nem volt kellemetlen, sőt igazából nem volt semmilyen élmény, legfeljebb furcsa a hatása okán. Biccentettem a lánynak, majd előtte repültem be a forgalmas, jelenleg is nagyjából dugig tömött épületbe. A mágusnőhöz fordultam, mégiscsak csinosabb és emberibben öltözött, összességében diplomatikusabb jelenség volt egy zöld-fekete dresszben lebegő négernél, aki körül átlag embernek ismeretlen energiasugár világlik, így talán jobban hallgatnak rá.
- Evakuálni kell a helyiséget. Lerendezed? - biccentettem a "Biztonsági főnök" feliratú öltönyben feszítő nagy darab, kopasz férfi felé.
Úgy látszott a megtermett fickó koponyája hivatásához mérten valóban nem üres, nem sokáig kellett győzködnie Zatannának, ahogy néztem első szóból megértett mindent és már intézkedett is az emberei felé a belső rendszerű hívón, amit az inggallérján tartott. Nagyon profik voltak a személyzet tagjai, olajozottan és ügyesen, elkerülve a pánikot terelték ki a jó népet a casinoból, sőt a biztonságiak feje pillanatok alatt alaprajzot tett elénk, mellékelve az általános biztonsági nyitókódot minden zárt ajtóhoz. Tuti, hogy a fickó katona volt, méghozzá valami elit egységnél, nem egy kiselejtezett gyalogzsaru. Ennek esze van és szervezési készsége a fizikumához. Elismerően biccentettem az építész szemével vizsgálva az alaprajzot, majd az alagsor végében a kazánházra mutattam a lány felé fordulva.
- Itt. Ha a bomba kellően nagy erejű és ráadásul még magával viszi a kazánt is, akkor képes lehet alapjaiban rongálni meg az épületstruktúrát. Egy negyven kilós házi barkácsolású töltet, amire a leghülyébb, interneten edződött bombagyáros is képes, teljesen elpusztíthatja a főfalat, azt pedig ez statikailag nem bírja ki - adtam szakvéleményt. - Kártyavárként omlik össze. Az evakuálás kevés volt. Ha ez felrobban és a casino összedől, magával fogja vinni a környékbeli épületeket is. A szomszédban a csecsemőkórház van... - néztem Zatannára, majd előre repültem. - Erre.
Az épület végébe reppenve nyomomban a mágusnővel nem vesztegettem az időt az amúgy is nyilván leállított liftekre, sem a lépcsősoron kanyargásra. A gyűrűmből megjelenítettem egy gigantikus méretű lángvágót, majd egy kör alakú nyílást vágtam a padlóba. Itt pont a kazánház elé érkezünk, hiszen mindig van egy gyorsabb út.
- Erre a... Mi? Most meg hová tűnt? - pislogtam meglepetten, hiszen pár másodperce még mellettem állt a nő...
Erre most nincs idő. Lereppentem a lyukon át, mire odalent találtam a falnak támaszkodva, egyik talpával és a hátával megvetve magát túljátszottan látványos unatkozással nézegetve a körmeit.
- Persze, csak vágj fel a teleportációval - morogtam, majd biccentettem, elvégre tök feleslegesen idéztem egy marha nagy lángvágót a mágusnő mellett. - Oké, megérdemeltem, felesleges vagánykodás volt. Kiélvezted? Mehetünk? - vigyorodtam el.
Az ajtó ami előttünk tornyosult nehéz, szegecselt acélszerkezet volt, elektromos zárral. Odanyújtottam a nőnek a kódot tartalmazó papírt, majd felvontam a szemöldököm:
- Ezzel akarod kinyitni vagy megidézed Nagy Lábat, hogy rúgja be? - érdeklődtem tréfásan, de magamban már tökéletesen felkészültem, hogy bármilyen módon nyissa is ki a nő, legyen az akármilyen mágia vagy a leghagyományosabb profán módszerek, azonnal egy erős zöld védőpajzsot teremtek elé, hogy legyen ideje varázsolni bőséggel. Elvégre ez a terem jó pár fickót rejt, akik láthatóan nem félnek használni a fegyvereiket.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Kedd Május 08, 2018 1:12 am


John S. & Zatanna


A sebesült ellátása egy kis riadalmat keltett a rend őrei körében, de most nem késlekedhettem, mert az élete múlott rajta. A döbbent arcokat látva, egy mosollyal elintéztem, de többre most egyébként sincs idő. Jack is megértette, most az a fontos, hogy a földön fekvőre figyeljenek, míg meg nem érkezik az orvosi segítség.  A térkapun viszont elég hamar megérkezünk Johnnal a Casino bejáratához. Bár nekem kétségeim vannak a Biztonsági emberekkel való megértetéssel, hogy most ez a helyzet elég komoly. De szerencsére nem kell sokat győzködnöm nekem se, hogy az embereket ki kell hozni a veszélyzónából. Még nem tudni, hova rejtette el az a Gazember a bombáját, de ez emberéleteket védeni kell, ahogy annak a lehetőségét, hogy másokat ne sodorjon még nagyobb veszélybe. Mint megtudom a védelmi erő főnökét Frank-nek hívják, és egy elit osztagban szolgált, ahogy kiolvasom az emlékeiből. Tudom, hogy most ez nem a létszükséglethez tartozó információ, de kellő időm volt ezt megtudni, mivel az elém rakott tervrajzokhoz nem értek, de John tudása nagyon is jól jött, hogy kiszűrhessük azokat a területeket, amik ne tereljék el a figyelmünk. Hamarosan meg is jelöl egy pontot az alagsorban, ahol nagyobb valószínűséggel lett elhelyezve a robbanószerkezet. Kicsit morbid belegondolni, hogy egy ilyen nagy erejű bombát csak úgy elhelyeznek egy Csecsemőotthon közelébe, bár nem tudom, hogy mi alapján járnak a bűnözők agytekervényei…
Sietősen haladunk a kijelölt helyre, de mivel nekem nem okoz akadályt, hogy bárhol nyissak térkaput, így gyorsabban is haladhatok. S nem utolsó sorban John-t is egy kicsit megtréfálhatom a „vagánykodó” lángvágó villantásáért.
-!záhnázaK- ejtem ki halkan a szavamat, majd egy pillanattal később a falnak vetett háttal és lábbal s persze látszólagos körömreszelgetést imitálva várom, hogy megérkezzen. Alig tudom lenyelni a nevetésem, de tudom, hogy ez nem a viccek és tréfák ideje, de hát Pasi! És ha másként nem, akkor nem riadok vissza egy kis incselkedéssel az erőfitogtatását látva. Tudom, hogy nem negatívnak szánta, de nem tudtam kihagyni. Én is csípem a vagánykodást.
- Persze, hogy kiélveztem. - mosolyogtam rá, mert tetszett a zavart mosolya, amit csak szerintem azért villantott, mert most „alulmaradt” a mágiámmal szemben. De azt hozzá kell tenni, hogy teljesen más jellegű a tudásunk, és ez nem feltétlen jelent rivalizálást. A varázslat sokkal másabb, mint a puszta erő, ahogy John másban kiemelkedő, és én is. Ezért lehetünk jó páros, mert kiegészülnek a tudásaink. De most nem is akartam mélyebben belemenni a dologba, inkább egy apró kacsintással lépek előrébb, majd a hatalmas és súlyos ajtóhoz érve, a kezembe nyom egy cetlit, amire a nyitókombináció van felvésve, de igazából nem is kell hozzá más, mint a gyors reagálás.
- !ik jliyN- mondtam ki a szavaim, miközben rámutattam a páncélajtóra, ami a súlyához képest halkan, de nyílni kezdett. Egy apró vállrándítással néztem a Férfire, aztán éreztem, hogy a szemek rám szegeződnek, ahogy a fegyverek csövei is. Hírtelen nem is tudták mi történik, de a rémületet láttam a földön térdelő túszok szemében. Nem is tudom, mit gondoljak elsőre, de az biztos, hogy ezek a gazemberek nagyon is kitervelték ezt az akciójukat. Mindegyik fegyveresen golyóálló mellény van, és automata fegyvereik. De láttam még valami furcsát, hogy az összesnél gázmaszk van. Aztán látom, hogy egy zöldes fényű pajzs jelenik meg előttem, és már jól tudom, hogy a gyűrűje segítségével emelte elém a védelmet, amiért hálás is vagyok.
Lehető leggyorsabban végigmértem a túszejtőket és az elméjükben olvasva, nem találtam meg ennek az aljasságnak a kitervelőjét, így ezek szerint még többen vannak. Beljebb léptem a terembe, de ha követ John, akkor ő is láthatja, hogy a vaskos tömör ajtó mögöttünk bezáródik. Nem pillantottam hátra, de azt tudtam, hogy arra nem tudjuk kivinni a túszokat. Más lehetőség után kell néznünk. De mielőtt még bármit is tettem volna, a szellőzőből füstszerű dolog kezdett szivárogni. A fegyvereseken maszk volt már, de ezt csak későn vettem észre. Lekötötte a figyelmem a rémült emberek félelmet sugárzó gondolatai. John remélem, hogy jártasabb ebben a helyzetben, de egy gyors terv nem ártana, hogy élve kivigyük az embereket. Térkapun nem tudok egyszerre öt embernél többre figyelni, így sokáig tartana az evakuálásuk. És az sem könnyíti meg a mostani helyzetet, hogy a füst kezd szétáramlani a zárt térben. És tehetetlen embereket nem tudok egymagam megmozdítani… hacsak Johnnak nem akad egy remek ötlete.. Addig, meg igyekszem szemmel tartani a gazfickókat, akik úgy látszik, nem annyira feszélyezik magukat, és gondolkodás nélkül tüzet nyitnak rám…




zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 12, 2018 12:39 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


Van amikor a dolgok jól alakulnak. Van amikor rosszul. Meg van a mai nap... Alig jutottunk be, hamar kiderült, hogy jó ötlet volt a védőpajzs, amiről záporozó lövedékek garmadája pattogott el, mint dühös acéldarazsak raja. A terroristákat felhúztuk, pergő tüzük ezt jól bizonyította. Nem kezdők. Ez jó tűzirányítás alatt álló összeszokott alakulat támadása. Gázmaszkok, amik nem sok jót jósolnak az elkövetkezőkre és néhány túsz, nyilván az itt dolgozó munkások, meg egy fiatal hölgy és úriember a vendégek közül, akik bizonyára elvonulhattak kicsit romantikázni, vesztükre. A szellőzőrendszerből ömleni kezdő füst végképp meggyőző erővel mutatta, hogy túl sok időnk nem maradt szórakozni. Zatannához fordultam.
- Legyünk udvariasak. Az urak játszani szeretnének - biccentettem a fegyveresek felé. - Megtennéd, hogy elszórakoztatod őket? Elvégre te vagy a művész. Játssz egy kicsit velük, addig én kisegítem innen azokat, akik nem vettek jegyet a műsorra és inkább távoznának... Szólj, ha mehet.
Megvártam, amíg a lány felkészült a saját testét oltalmazó mágiákkal, majd jelzésére leengedtem a zöld pajzsot, hogy új formát adjak az energiáknak, amiket a gyűrűn tárol. Először is egyetlen erőteljes sugárba formázva bezúztam a falat a teherlift aknája felé, majd materializáltam a világ legnagyobb ventillátorát. A lapátok forgása által keltett szélviharral felérő légmozgás az üres aknába sodorta a füst egy részét, a másikat jóval nagyobb ereje lévén visszapumpálta a szellőzőbe. Szerintem aki a csapnál állt eddig és működtette, az most csúnyán szentségel... A gondolat mosolyt csalt az arcomra.
Következő lépésként egyfajta alagutat formáltam az energiából az ajtó felé, amin bejöttünk, majd a túszokra rivalltam:
- Kifelé! Megvédi magukat a golyóktól!
Na nem mintha túl sok ellenállás lett volna felfedezhető a teremben. Bár nem az ő ténykedését figyeltem eddig, de bárhogyan is, a bűvészlány megmutatta a martalócoknak bolygónk egyik legalapvetőbb szabályát működés közben. "Soha ne szívózz a mágussal, főleg ne Zatannával!" Nem mészárolta halomra őket, de nagyobb részt ájultan, vagy harcképtelenül feküdtek a padlón. Az egyikhez lépve a dzsekijénél fogva talpra rántottam.
- Hol a főnököd? - érdeklődtem.
- Miért köpnék? Úgyis sittre megyek... - nyöszörögte a gázmaszk nélkül a kefehajú, szőke fickó. Letéptem a képéről a most már felesleges védelmi eszközt, majd a gyűrűmből előtörő zöld energiával megbéklyózva a testét megemeltem egy méterrel.
- Mert szépen kérjük. Meg mert ha válaszolsz, akkor csak sittre mész - közöltem.
A szöszi nem volt éppen a hűség és állhatatosság lexikoni meghatározása, ha őszinték akarunk lenni, némileg remegő szájjal bámulva ránk már sorolta is.
- Nem tudom a főnököm nevét. Mindig egy rasnya maszkban rohangál. Úgy értem nagyon rondában. A nevét nem tudom. A bombánál van két társunkkal odaát - intett a fejével a következő ajtó felé. - Nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy a nőt a lehető legjobban kifárasszuk. Ne bántsatok, elmondtam amit tudok!
- A nőt? - kérdeztem hökkenten. - Tudtátok, hogy jönni fog?
- A főnök tudta - nyögte a terrorista. - "Zatanna Zatara. Mestermágusnő. Nem fogjátok tudni lebírni, de mire titeket és a gázt is legyőzi, meg a túszokat is kimenti, pont megfelelő lesz nekem. Tegyetek meg mindent, hogy a lehető legtöbb energiát pazarolja rátok. Ha sikeresek lesztek, nem marad el a jutalom." Ennyit mondott, ennyit tudok csak. Csak ennyit!
- Túszok vannak vele? - kérdeztem mogorván.
- Nem, nem, csak két srác még. Meg a bomba. Végül is az majdnem olyan, mintha lenne túsza is, ha felrobban...
- Tudom. Aludj szépen - oldalra rántottam az energia köteget, ezzel közepes erővel verve a fickó fejét a falba. Semmi veszélyes, csak egy kis eszméletvesztés, esetleg némi agyrázkódás. Pár napig fájni fog a bucó, hát istenem. A lányra pillantottam.
- Van egy ronda maszkot hordó rajongód, aki tudta, hogy itt leszel - merengtem el, aztán elvigyorodtam. - Autogram osztogatós hangulatban vagy? - biccentettem az ajtó felé.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 12, 2018 9:45 pm


John S. & Zatanna



A golyók csak úgy pattantak le a zöld pajzsról, de a gazfickók nem zavartatták magukat. Lőttek tovább, bár inkább arra gondoltak, hogy esetleg áttörhetik a pajzsot. Tévedtek.
John szavaira bólintottam és amint a szavaimmal magam köré emeltem a védéelmemet, már az egyik Fickót kérdezte ki.
-!aruaődéV- emeltem magam köré a pajzsomat és a következő mozdulattal már a hozzám közelebb lévő felé emeltem a kezem.
- !málluhséköL- küldtem rájuk egy nem éppen kellemes, de annál inkább erősebb varázslatot, ami a túszejtőket a falhoz csapta. Kisebb-nagyobb reccsenéssel értek földet, de most nem igazán volt kedvük szerintem fegyvert ragadni. Főleg, hogy alig maradt ép csontjuk az acélfalról való lepattanás után. A Hatóságnak majd össze kell szedniük, akik esetleg túlélik.. De erre nincs garancia.. ez már csak rajtuk múlik. A fegyverek kiiktatva, de a Túszok elég rémültek. John remek ötletével az embereket sikerül kimenekíteni, de a gazfickó mondatára odakapom a fejem. De amikor a nevem hallom, még jobban figyelek.
- Tudta, hogy jövök?- nézek rá Johnra kérdőn, bár fogalmam sincs, ki lehet az a fickó ronda maszkban..
- Mond meg ki az !- emelem a kezem felé, de a tudata a semmibe veszik, mikor a falnak csapódik és ájultan terül el.
- Ki lehet az az aljas, aki idecsal, és velem akar szembeszállni? – nézek a kinyúlt pasasra, de valahogy rossz érzés fogott el. HA tudja, hogy itt vagyok, akkor ismer, és jól tudta, hogy az ártatlanokat védelmezni fogom.. De kicsoda?
- Sok maszkos „rajongóm” van.. nem tudhatom, éppen melyik feni rám a kését… de ha megtalálom, akkor bemutatkozom neki egy „autogrammal”- mosolygok vissza Johnra.
Nem örülök, hogy egy újabb őrülttel találkozom, bár ha előre tudta, hogy felbukkanok, akkor ismerhet. Ez nem éppen jó előjel, de ki akarom deríteni, hogy ki ez a bájgúnár, aki ennyire akar velem találkozni?!
Az ajtóra néztem és egy mozdulattal kinyitottam.
-!IK JLÍYN- nem mondanám, hogy teljes nyugalom szállt meg ebben a pillanatban, de ha harcot akar, akkor megkapja az az illető.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 12, 2018 10:28 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


- Veled sem veszekednék... - nyögtem fel, felmérve a terroristák állapotát. Zatanna nem igazán az a hős a jelek szerint, aki tartja magát a szabályhoz, miszerint ha csak nem nagyon végletesen muszáj, nem oltunk ki életet. Senkiét. Nem mintha nem érdemelnék meg ezek az alakok, szóval szóvá tenni nem fogom.
A feltehetően mágikus energiákkal megerősített kérdésre amúgy sem nagyon felelhetett volna a fickó, ha nem éppen akkor rögtönzök dobszólót a fejével az acélfalon, mikor elhangzik, kétlem, hogy hazudott volna, mikor azt mondta, hogy nem tudja. Meggyőző tudok lenni. Zatanna pedig alig fél perce bizonyította be, hogy nem szívbajos, ha csontok törögetéséről van szó. Szóval minden valószínűség szerint tényleg nem nevezhette volna meg.
A varázsszavak hatására az ajtó kivágódott a helyéről, én meg reflexszerűen emeltem elénk újra a védőpajzsot. A gépfegyverropogás hamar elhalt, a závár kattogása jól mutatta a muníció elfogyását. Ezt a két szerencsétlent nem bíztam Zatannára, még a végén felgyújtja őket... Neki sem titkos az identitása, ha egyszer is öl a bevetésein, ugyanúgy gyilkosságért csukják be. Csak ne engem kérjenek fel annak a börtönnek a megtervezésére, ahová be akarják majd zárni. Nem lenne egyszerű feladat, de persze megoldanák. Attól oda még komoly pótlék kell majd a foglároknak.
Szóval inkább az energiapajzsot tovább mozgatva a falhoz löktem és ájulásba taszítottam a két idiótát, még mielőtt a bűvésznő valami jóvá tehetetlent művelne. A bomba a fal mellett állt és valóban nem kis szerkezet volt, legalább egy mázsa, digitális kijelzője 17 percet mutatott. Ha ez eldurran... De hol a főnök?
A filozófikus kérdésre hamar megkaptuk a választ. A sötétségben beteges zöld fényű lángok gyúltak egy karmos kéz körül, a derengés magas, termetes alakot világított meg. Egyértelműen férfi lehetett valaha, amíg a testébe nem fogadott valamit. Mert hogy ez nem egy ronda maszk, az biztos. Nincs olyan szerencsénk. A vaskos állkapocs vonalán kis csonttüskék sarjadtak, a körmök karmokká alakultak, a lábain olyannyira, hogy már nem is tudott emberi cipőt felvenni, az izomkötegek tökéletesen abnormálisan fejlettek, a pupilla függőlegesen vágott, mint a kígyóké. Én ugyan nem vagyok szakértő okkult téren de a démoni megszállás ennyire nyilvánvaló jeleit én is felismerem. Nem is lehet nagyon gyenge a benne lakozó förtelem, ha ennyire csúnyán perverzül kifacsarta a befogadó testet. A fél kézben hordozott legalább negyven kilós pallos se jósolt könnyű perceket. A fickó fekélyekkel borított, rothadó nyelvével megnyalta az ajkát ránk meredve és valami síron túli, a kripták hidegétől terhes hangon köszöntött minket.
- Zatanna Zatara! A neved fogalom a Poklok mélységeiben, a lelked pedig... a lelked pedig vonzó jutalommá érett mostanra - közölte rideg nyugalommal. - John Stewart. Az ember az akaraterő gyűrűjével. Egy csapdába két patkány esett bele. Jól van...
Ahogy a lángoktól övezett kezét végighúzta a pengén, pallosának lapja is ebbe a beteges tűzbe burkolózott, majd hirtelen lecsapta a földre. Az energiahullám mint a könnyű pernyét fújta el a pajzsomat és átszaggatta Zatanna mágikus védelmét is, nagyot nyekkenve terültünk ki egymás mellett a fal tövébe.
- Kihívlak titeket. Mágia a mágia ellen, erő az erő ellen. Ha nagyon siet egyikőtök, még szétszedheti az előtt azt a bombát, hogy megölném a társát. Ketten együtt... talán még némi veszélyt is jelentenétek a számomra. Századok óta nem tettem a lábam a földre, de ma... ma elveszem, ami megillet. Enyém lesztek.
- Ki a fene vagy te? - morogtam, újra zöld aurába burkolva a testemet.
- Szólíthattok a Végrehajtónak. Nincs jelentősége...
Mogorván jöttem rá, hogy ránézésre igaza van, különösen mikor a bomba kijelzője váratlanul 1 percre ugrott. Szemét! Ezt a tagot egyikünk tényleg legfeljebb feltarthatja csak. De talán ha gyorsan hatástalanítjuk, ketten megfoghatjuk. Együtt mi is képviselhetjük az erőt és a mágiát. Csak legyen elég gyors a bombaszakértés és kellően kitartó a másik a harcmezőn. Elhúztam a számat és Zatannához fordultam.
- A petárdákat oltogatod - biccentettem a pokolgép felé, - vagy inkább belelépsz a nagyfiú szájába?

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 13, 2018 12:39 am


John S. & Zatanna



Elég dühös lettem a túszejtőkre, amiért ártatlanokat tartottak fogva, egy nem éppen ép elméjű parancsára. Bár nem tudom, ki lehet az a megbízó, aki ismer minket és jól tudta, hogy itt fogunk felbukkanni.
A lökéshullámom, amikor a falhoz csaptam a gazembereket, nem nagyon esett meg a szívem rajtuk. Ha nem ők, akkor a túszok vagy mi estünk volna áldozatul, és nem igazán ejtettek volna könnyet értünk, hiába parancsot teljesítettek. Tudom, hogy John szemében ez kegyetlenségnek látszik, de igazából nem halálos egyik sérülésük se. Ezt igaz, nem teszem szóvá, de nem is tartom lényegesnek.
Miután az ajtót majdnem tokostul „kiemeltem” a szavaimmal a helyéről egy percre meglepődtem. Egy ismeretlen valaki állt előttem, de ez az alakja nem is lehet valós, vagy legalábbis ebben a formában még nem láttam. Persze ez nem zárja ki azt, hogy nem jelent fenyegetést a számunkra. A mágikus tűz, amit a kezéből emel a pallosára s aztán a földre csapja, már érzem a koncentrált erőt, és azt, hogy elszántan a halálunkat akarja.
- Ha tudod, kik vagyunk, akkor azt is tudod, hogy engem nem tartanak vissza a szabályok. Saját törvényei vannak a mágiámnak és csak arra számíthatsz, amit megérdemelsz. Lehet, hogy elpusztítasz, de abban biztos vagyok, hogy nem adom olcsón a bőrömet.
Miután a szavai elhangzanak, majd  a pallost a földnek érini, mi egy pillanattal később a falnak csapódva éreünk földet Johnnal együtt. Alig kapok levegőt. Hirtelen ránézek Johnra, majd a bombára, amin már csak fél percet mutat a számláló.
-!abmob a tá nöjlürek arkísóiznemid serü ygE- ejtem ki gyorsan a szavaim, majd egy védőfalat emelek körénk, megvárva John-t, hogy az övét is teljessé tegye, mert tudom, elég erős a gyűrűje ereje, hogy megvédje a következő varázslatomtól. Igaz, hogy koncentráltan egy személy felé irányítom, és időt nyerve akarok kijutni innen. Nem szeretném, ha az épület romba dőlne, de valami módon ki kell csalogatnunk erről a helyről.
- ! lafzív melesŐ – emelek végig a szobába egy védőfalat, amit úgy tudnék jellemezni, mint egy esőfüggöny, ami beteríti a helyiséget, ezzel kis korlátot szabva az őstűznek, ami a tenyeréből árad.
- Rendezzük le, csak te és én. A Zöld lámpást hagyd elmenni! Ha velem akarsz leszámolni, akkor csapjunk össze egy olyan helyen, ahol nincsenek civilek. - Állok John és a Démon közé.
Tudom, hogy John nem örül ennek a mondatomnak, de időt akarok nyerni, hogy ez a Démonfattya ne az ártatlanokra mérjen csapást, és ha ki tudjuk csalogatni egy semleges területre, akkor már nem terelheti el a figyelmünk és nem is zsarolhat meg emberéletekkel. Tudom, hogy nem veszélytelen ez a fajta „taktika”, de kockáztatnom kell, ha azt akarom, hogy ne haljon meg senki. Arról nem beszélve, hogy biztos zabos a bombájának az eltüntetéséért. De találn a Lámpásnak is időt nyerek egy tervhez, ami esetleg az eszébe jut. De azt ugye nem gondolta ez a pokollakó, hogy vígan nézem végig a számláló lenullázódását? Mert, akkor nagyot tévedett. Csak még azt nem tudom, hogyan fogom végrehajtani az ellencsapásomat, mert ha a védőpajzsomat egy lökéssel lerombolta, akkor össze kell fognunk Johnnal, mert csak közösen tudjuk csak visszaküldeni, ahová való, bárhonnan is csöppent ide. Azt viszont sejtem, hogy nem lesz egyszerű és sima összecsapásunk vele, ez már most látható.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 13, 2018 5:14 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


Zatanna legelső szavaira a démon nyugodtan, határozottan, szinte már tisztelettel bólintott rá, mint aki mindezzel tökéletesen tisztában van és el is ismeri. Szavai is erről árulkodtak, a Végrehajtó mélységes, hideg nyugalommal válaszolt a nőnek.
- Ha nem lennél minden tekintetben méltó és hatalmas ellenfél, tisztelhető ellenség és komoly kihívás, ma itt sem lennék - recsegte nyilván szintén nagyon csúnyán torzult hangszálaival, sírrideg hangon.
A lány következő varázslatába azonban már úgy tűnik belepiszkált a pokol lovagja, legalábbis a nővel együtt kezdett valamit kántálni a saját nyelvén, számomra olyan volt, mintha valami olajos, sötét vasat húzkodnának a gerincemen, csak a hallgatása is, de végül a bomba, bár vibrált egy ideig a valóság peremén, végül megmaradt a helyén. A Végrehajtó a fejét csóválta.
- Lenyűgöző. Képes is volnál hasadékot szaggatni a dimenziókat elválasztó nagy kárpit szövétnekébe, de sajnos ezt nem hagyhatom. A játékszabályok már felállításra kerültek és te nem írhatod át azokat. Én pedig nem teszem. Sohasem - közölte nyugodtan. - Tudok annyit az okkult erők mélységeiről, láttam annyit a hatalom szövétnekéből, mint te, mágus. Nem hinném, hogy nagyobb vagyok a hatalomban, de el sem maradok tőled. Előbb le kell győznöd, ha valódi erővel és hosszabb mágiákkal el akarod tüntetni innen azt...
Eleddig nem sok közöm lehetett a beszélgetéshez, ami jelentősen az én képességeimen kívül zajlott, bár azt jól láttam Zatanna arckifejezésén, hogy a Végrehajtó nem hazudott. Egyenlő erők küzdelmének ígérkezik ez a mágia két nagymestere között. A nő következő szavaira ellenben már ellenségesen felhorkantam, a démon viszont nem zavartatta magát, pallosa hegyével az ajtóra mutatott, amelyen át érkeztünk.
- Én nem tartom vissza - közölte ridegen. - Ha most elmegy, a szavamat adom, hogy nem támadok rá. Amúgy sem tehetném, hiszen ha rá figyelek, azonnal megtámadhatnál. Távozhat. De nem fog és nem azért, mert az útjában állok.
Erre viszont már bólintottam a zöld aurámban Zatanna mellé lebegve.
- Így igaz. A Hadtestnek meg van az a rossz szokása, hogy senkit sem hagy cserben. Sem bombával fenyegetett ártatlanokat, sem bajtársakat... - Zatannára néztem immár melegebb tekintettel - sem barátokat. Maradok. Enyém a pokolgép. Sietek. Hagyj valamit nekem is.
A robbanószerkezethez repülve megjelenítettem a zöld energiából a detekciós és elemző műszereket, hogy a segítségemre legyenek. Az egész univerzum tudása alapján készítették az Oá-n, minden faj legjobb elméinek kutatásai alapján. Csak Batmannek van jobb, legalábbis Hal ezt mondja, pedig ez nyilván nem igaz. Ugye?!
A diagnosztika hamar megadta az alaperedményeket, közben hátrasandítottam, hogy áll a mágikus küzdelem. A démon éppen egy a fél szobát beterítő tűztornádót fújt a szájából Zatanna felé, ami cseppfolyóssá olvasztotta az útjába került edzett acél gerendákat is. Jó lesz sietni...
Hamarosan lekerült a vezérlő panel és hozzá férhettem az irányító egységhez. Elsőnek vagy a fehéret vagy a feketét. Nem kérdés. Muhammad Ali óta sejtjük, John Stewart óta tudjuk: mindig a fekete. Elvágtam. Helyes. Még három kábel van. Narancs, kék és zöld. Naná, hogy a zöld! Ez az, mindig a hadtest! És az utolsó? Nem vagyok bombaszakértő és a diagnosztika nem sokat segít, aki fabrikálta egyszerűen csak olyan dróttal dolgozott, ami a keze ügyébe került. Hátrakiáltottam:
- Zatanna? Melyik a kedvenc színed? A narancs vagy a kék legyen?
Megérzés, de a mágusoknak biztos mindig szerencséjük van...

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Kedd Május 15, 2018 9:59 am


John S. & Zatanna


A robbanószerkezetre figyeltem, és igyekeztem olyan dimenzióba küldeni, ahol nem tesz kárt, de az a démonfattya megvétózta a varázsomat. Gondolhattam volna rá, hogy nem fogja engedni, hogy eltüntessem, de bíztam abban, hogy ha személyesen miattam tolta ide a képét, akkor legalább ne ártatlan lelkek bűnhődjenek, hanem szemtől-szemben rendezzük le a dolgot. Egy kicsit meglepett, hogy John-t elengedi, de örültem neki. Legalább őt tudjam biztonságba, ha már belekeveredett miattam. Arra nem igazán voltam felkészülve, hogy önként maradna mellettem.
- John..- néztem rá, de a szemében elszántság látszott. Tudom, hogy nem veszélytelen, ha itt marad, de bízom benne, és ha a mágiámmal nem tudom hatástalanítani a bombát, akkor manuálisan kell. John magára vállalta a szerkezet kiiktatását és ez nagyobb bátorságra vall. Érzem, hogy ez a küzdelem nem lesz egyszerű, de elsődlegesen a robbanást kell kiiktatnunk.
-A kék…- mondom neki válaszként, bár csak reménykedni tudok, hogy sikeres lesz a művelete.
Leveszem a cilinderem és a pálcámmal köröket rajzolok a levegőbe fölötte.
- !sávízsőreszárav inoméD- ejtem ki a szavaim, majd egy energiakéz indul el az áldozata felé. Amolyan csapdaféle, ami körbeveszi a kijelölt személyt. Ha még nem is az egész energiáját tudom elvenni tőle, de talán annyira meggyengíthetem, hogy aztán csapást tudjak ellene indítani. Le kell korlátoznom annyira, hogy Johnnak is időt adjak a hatástalanításra. Biztos tartogat még aljasságot ez az alvilági rusnyaság, de nem adom olcsón a bőröm. Hatástalanítani akarom a védelmét, és ha ez sikerül, akkor egy lépéssel előrébb vagyunk.
-  !lafődéV- emelem az idézésem után John és magam köré a pajzsot, ami remélem, hogy kitart, ha esetleg nem az a színű drót lenne a megfelelő. Bár nagyon remélem, hogy az.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Kedd Május 15, 2018 5:52 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


A lány jól állta a sarat a démonnal szemben, de annak tomboló ősereje ellen egyértelműen veszélyes helyzetben volt, így egyre jobban verejtékező homlokkal igyekeztem hatástalanítani a pokolgépet. Valahol mintha felborulna körülöttem a tér-idő koontínum, én határozottan harc közben kérdeztem már rá hátrakiáltva, hogy mi a kedvenc színe, de most úgy érzem, mielőtt harcba ment és én meg elkezdtem a deaktiválást, már akkor tudtam, már előtte megmondta. Mi a..? Mágusok...
Elmetszettem a kék drótot, mire a számláló békésen megállt 24 másodpercen. Mától ez a szerencseszámom, azt hiszem. Hátra perdülve felmértem a küzdőteret. Hát Zatanna nem állt jól.
A korábban teremtett vízfalát összeomlasztotta a lángtenger, amit a Végrehajtó bömbölt felé a szájából. Ahol ellentétes elemek találkoznak nem sok jó sül ki. Legfeljebb Zatanna, aki a forró gőzben felhólyagzó arcát a szintén vörösre főtt kezeivel markolászva zuhant a padlóra. Nyilván meg tudja magát gyógyítani, de időt kell szereznem erre neki. A gyűrűm biztosította energiákat hosszú, zöld lándzsává formáltam és nekirontottam a pokoli megszállottnak. A testem körül pörgetett szálfegyver szúrását a pallosa lapjával hárította, a visszavágást alig tudtam hárítani. Ekkora erőhöz képest félelmetesen gyors volt és képzettebb harcos mint bárki, akivel találkoztam, ide értve a kiképzőmet Kilowogot is. Két gyors szúrás elől tért ki sebesen, majd olyat ütött vissza, hogy ha a testemet nem védelmezi a gyűrű energiája, már két darabban lennék. Így csak becsapódtam az éppen felgyógyultan felemelkedő mágusnő mellé. Most ő következett. A szemem előtt még lila karikák ugráltak, nem sokat láttam, de bármi történt is, nem járt sikerrel a társam, mert újra mellettem kötött ki a padlón. Én közben lábra álltam és a kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem, aztán a démon felé néztem.
- Akkor együtt? - érdeklődtem.
A Végrehajtó pofáján széles vigyor ömlött el, meglátva, hogy egyszerre áll szemben a harcossal és a mágussal. Testét elborította az eleven, pokoli tűz, sőt mi több, pontosabb ha úgy fogalmazok, hogy az egész teste tűzből állt már, az alkotta az anyagát is, két beteges, járványszerű fényű zöld szemmel ebben a tomboló, humanoid lángoszlopban. Hogy fogjuk egyáltalán megközelíteni?

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Kedd Május 15, 2018 11:28 pm


John S. & Zatanna


Ahogy ott szemben álltam ezzel a nem is tudom minek nevezzem Végrehajtóval, inkább éreztem a nagyzoló szavai mögötti gőgöt és az igaz, hogy a vízfalamat lerombolta, de az elszántságomat és az akaratomat nem. A bombát végül John sikeresen megállította, és magamban egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy a hátam mögül hallatszó hangok nem egy detonációtól származnak, hanem a Lámpás megkönnyebbült sóhaja. A démonfattyat a tekintetemmel követem, de a védelmünkre emelt falat éppen hogy csak az utolsó pillanatban tudtam emelni körénk, mert mintha ezt tudná, egy lángnyelvet okádva eresztette szabadjára a tűzét. A védelmem kitart, de a hatalmas erőhatástól hátrazuhantam, és John mellett értem földet egy nyikkanással. Az arcom és a kezem fájtak a lángoktól, amik megperzseltek volna jobban, ha a védelmi falam nem lett volna emelve elénk. Sajgott mindenem, de nem adom fel.
- !sáluygóyG- ejtem ki a szavam olyan gyorsan, ahogy csak bírom. Szerencsére nem olyan súlyos a sérülésem, de a fájdalom érzet elvenné a figyelmemet és ezt most nem szeretném.
Tudom, hogy van gyenge pontja, ahogy mindenkinek, csak rá kell jönnöm. Az ős tűzet nehéz kordában tartani, de a fizika törvényei ugyanúgy érvényesek erre a mágikus energiára, mint bármi másra. Talán nem olyan mértékben, de egy próbát megér.
Az ősvíz elemi mágia hatástalan volt ellene, de eszembe jutott egy régi mese a csapdába esett őzikéről és a mókusról, akik az erdőtűz elöl menekültek, és csak egy kis erdőrész maradt meg nekik, és a kérdés, hogyan tudnának kimenekülni. S akkor villant be. Elég kockázatos a dolog, de John gyűrűje elég erős, hogy közös erővel megállíthatjuk talán.
A segítő kezét elfogadva álltam fel a földről, és egy bólintással jeleztem, hogy együttműködök és közösen indítunk csapást ellene.
A Férfire néztem, és nem tudom, hogy mit fog szólni ahhoz, hogy egy hasonló ellencsapást találtam ki, de ha a tűzet, csak tűzzel lehet semlegessé tenni, mint abban a mesében, de remélem, hogy beválik.
- !lóbknugam sátísorozskoS- mondtam ki a szavaim, és lassan a szoba megtelt a másolatainkkal. Tudom, hogy ha megosztom a figyelmét, akkor egy kis időt nyerünk addig, míg megfejti melyikek is lehetünk mi, de ezzel még nem végeztünk. John gyűrűjének hatalma eléggé erős, hogy az én erőmmel együtt csapást tudjunk véghezvinni ellene.
- ! rahivzűtső őlynévrŐ- mondom ki az idézést, és miközben a „klónjaink” lefoglalják ezt a rusnyaságot, addig mi a közelébe is juthatunk.
-!kodrak inetsi tletnezsgeM- hangzott el egy újabb varázsom, és a levegőben egyszerre megjelent kardok a Végrehajtóra szegeződtek, amik csak az alkalomra várnak és az én parancsomra, hogy lesújtsanak a pokolfajzatra. Hacsak Johnnak nincs jobb ötlete…



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szer. Május 16, 2018 3:45 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


Fogalmam sem volt, hogy egészen pontosan mire készül Zatanna pontosan, elvégre nem sok fogalmat tudtam alkotni eddig az okkult erők miben létéről. Már amikor hasonmások sokaságait jelenítette meg rólunk, az sem volt egy semmi élmény, a Végrehajtó is meglepett morgással kapkodta jobbra-balra a fejét az illúzió klónok felé pislogva, végezetül egy félkörvíben terjedő tűzhullámot vágott hozzá az összeshez egyszerre. Természetesen ez el is oszlatta a klónsereget, ugyanakkor időt adott valami másra a mágusnőnek, amihez foghatót még nem tapasztaltam.
Már éppen engedtem volna alá az öklömet, hogy tovább nem volt szükség az energiapajzsra, amellyel megvédtem magunkat a tűzhullámtól, mikor ráfogott a csuklómra és valamit mondott. Éreztem az akaratomból formált energiák áramlásának megváltozását, éreztem a testemen át a gyűrűmbe majd azon is túl áramló energiatömeget. A nő egyszerűen rajtam keresztül erősítette fel a varázslatát. Hihetetlen!
Az elképesztő elemi erejű tűzvihar, ami körben elkezdett dühöngeni több volt mint veszedelmes. A bomba detonátorát ugyan hatástalanítottam, de attól még súlyosan robbanásveszélyes anyagok voltak benne, ráadásul ez egy kazánház... Szent ég!
Megacélozva az akaratomat és félretéve a koponyámat széthasítani készülő energiatömeg okozta heves, agyvérzés szerű migrént a gyűrűm energiáját újra pajzzsá formáltam a démon, a bomba és a kazán köré. Aztán az egész detonált, ahogy nem bírta tovább a pokolgép egyszerű alumínium borítása a további ellenállást Zatanna dühöngő varázstüzével szemben, megolvadt majd a benne lévő anyagok felhevültek. Mélyen, a gyomromból jövő üvöltéssel próbáltam ellensúlyozni az elképesztő erejű fájdalmat, ami végigsugárzott a fejemből kiindulva a testemen, szememből véres könnyek fakadtak, az orrom vére eleredt, de a pajzs kitartott, megóvott engem, Zatannát és az épületet. Ezzel az erőtartalékaim vége felé is jártam már, a mágusokról nem tudok nyilatkozni, de a lámpásgyűrű ereje véges és egy ilyen erejű robbanássorozat megfékezése bizony nem könnyű feladat.
A tűztestűvé vált démon egyáltalán nem próbálta kivédeni a csapást. Öblösen kacagva ölelte magához, sőt magába a dühöngő lángokat, amelyek tovább táplálták egyre nagyobbra és nagyobbra, egyre hatalmasabbra a már eddig is brutális erejű pokolfajzatot. Ez így talán még kettőnknek is sok lesz... De nem lehet az! Soha nem lehet! Míg nem adjuk fel, addig van remény! És nekem kell lenni a remény olykor csak pislákoló szikrájának a sötétben!
Szavaimra rácáfolni látszott az a démoni, lángokból szőtt rúna, ami egyenesen telibe találta Zatannát. A nőt megvédte mágikus pajzsa, de ezzel ki is merült, a lány testét a lökéshullám olyan erővel vágta hátra, hogy szó szerint átszakadt a falon, törmelékhalmok között az ájulás és az ébrenlét határán egyensúlyozott össze-vissza vérezve, szakadozott ruhában, remegő inakkal. A démon felkacagott.
- Esendő szánalmas bolondok! Én magam vagyok a tűz! Az eleven tűz! Minden hőtök, minden lángotok, minden lélegzetetek táplál engem egyre hatalmasabbra!
És ez volt a pillanat, amikor rájöttem. A lény valóban maga a pokol tüze, olyan hatalmak birtokosa, amiket eladdig elképzelni sem bírtam. Zatanna varázslata jócskán felerősítette a dögöt, minden erő amit beleadott a gyűrűmön keresztül táplálta annak soha ki nem alvó, pusztító lángjait. De minden ellen kell legyen megoldás.
Minden maradék erőmmel egy kardot és egy pajzsot formálva repültem közéjük, hogy időt adjak a lánynak a gyógyulásra, az erő gyűjtésre. A Végrehajtó pallosának két ütése szilánkokra zúzta a most már valóban csak leheletnyi erőim tartotta pajzsot. Az én csapásaimat már kivédeni sem volt türelme, azok nem okoztak kárt lángtestében. Utoljára még elkaptam a tűzcsuklót energiaaurámban, de így is éreztem a fájdalmat, az odasülő húsom keserű szagát, ahogy az energiaaura kétségbeesetten küszködik az eleven tűzzel. Hallottam, ahogy mögöttem minden lélegzetvételért küszködve varázsszavakat mormol a lány. Talán... talán ő még megállíthatja ezt az irtózatot... ő erősebb nálam. Ha szerzek neki egy kis időt. A birkózásunk messze volt a patthelyzettől, a démon centiről centire szorított hátrébb, agyam kétségbeesetten próbált nem tudomást venni a tenyeremből sugárzó őrjítő fájdalmáról az égett húsnak.
A fájdalom egyes kultúrák nézőpontjai szerint egy bizonyos szinten elér egy csúcspontot, egyfajta megvilágosodott tudatállapotot. Ez motiválta a hegtetoválások készítését és sokféle önkínzó törzsi rituálét a múltban és talán valami ilyesfélére jutottam el én magam is. Ez itt maga a tűz. Ha ő maga a véghetetlen tűz, akkor nem a démonnal kell küzdeni. A tűzzel! További hő csak táplálja őt, a víz pedig forró gőzzé válik. Sem saját magával, sem az ellentétes elemmel nem lebírható. De akkor...?
- Bolond vagy! Szánalmas! Gyenge! Senki és semmi a gazdád hatalmához képest - röhögött a démon arrafelé intve a fejével, ahol Zatanna feküdt. - Ha a hangya olyan mezőre lép, ahol elefántok harcolnak, ne lepődjön meg, ha eltapossák!
Most rajtam volt a mosoly sora, még ha a fájdalomtól torz grimaszként szelte is át arcomat, hogy a pofájába köpjem a választ.
- Egyenlő erők küzdelmét, még egy kis erő is eldöntheti, ha valamelyiket pártolja. Olykor a hangya veszélyesen nagyot csíp - vigyorogtam véres fogakkal teli horrormosollyal. Mi állíthatja meg a tüzet? Mi az amit el nem marhatnak lángjai? Csak... csak megkeményíthetik? A legősibb elem? A leghatalmasabb? Mi megfosztja a tüzet a légtől mi táplálja? Mi nem ad többé neki éltető oxigént? A szemem sarkából már láttam, ahogy a nő teste újra levitálva felemelkedik, arcán a düh és a harag maszkként terült el a különben bájos vonásokon. A démonra meredtem. - Míg a hangyával voltál elfoglalva, nem foglalkoztál az elefánttal... - lihegtem és megragadtam a tűzförgeteg azon részét, aminek a nyakának illett volna lennie, nem engedve most már a démont és nem foglalkozva a mindenfelől belém maró lángok hevével sem. Még egy kicsit, egy egészen kicsit kell kitartania a fénypáncélnak... Odaüvöltöttem Zatannának: - A föld! A föld elvághatja az oxigéntől! Levegő nélkül nincsenek lángok! A földre érzékeny! - a kiáltásom nyomán döbbent rémülettel elkerekedő démon szemek a lángfergetegben pontosan mutatták, hogy ráéreztem a valóságra, acélos szorítással igyekeztem egy helyben tartani a dögöt. - Csináld Zatanna! - kiáltottam, majd rájöttem miért habozik. Bármit is csináljon, az engem is érni fog bőséggel, de nem engedhetem el egy másodpercre sem ezt a förtelmet. Ez az egyetlen esélyünk! Ha bármit tehet a lánnyal, vége... - Csináld! Kibírom! Csináld! - üvöltöttem, bár én magam közel sem voltam ebben ennyire biztos, de nem számít. Zatanna a társam most... és ahogy velem jött, ahogy önként, magától vállalta a küzdelmet... a barátom. Ki kell bírnom, meg kell tartanom egy helyben ezt a bestiát. A többi nem számít. Én vagyok a lámpás. A remény fénye az éjszakában. - Csináld!!!

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Csüt. Május 17, 2018 1:54 am


John S. & Zatanna


Az őstűz-vihar megidézése elég kockázatos volt, de John segítségével olyan pusztítással és erővel örvénylett körülöttünk és a démonfattya körül, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy sikerrel járunk, de nem így történt. A sokszorosításunk kicsit elvette a figyelmét, de a bombáról megfeledkeztem. Ahogy a Férfi karját megfogtam, és az erőnk egyesült, akkor látom, hogy John orrából vér szivárog. Ezt látva, már azt fontolgattam, hogy megállítom az idézésem, de már nem volt visszaút…  A zöld gyűrű ereje is hatalmassá növekedett a közös csapásban, de a robbanás ereje hátrarepített a falon keresztül. Szinte a levegőt is kipréselte belőlem, de a tudatom – még ha halványan is- még megmaradt. A testemen éktelenkedő sebek és vér elég ijesztőnek hatott, de most nincs idő a késlekedésre.
-!sáluygóyG- ejtem ki gyorsan a szavaim, míg nem lesz késő. Közben John hangját hallom, de a látványtól nem vagyok boldog. Az életét teszi kockára, hogy megállítsuk ezt a gonosz lényt. A gondolatait hallom, ahogy a szavait is, és a föld megidézése egy újabb csapás ennek a lénynek. Remélem, hogy Johnnak nem esik baja..
Ahogy a sebek begyógyultak a testemen és a tudatom is mentesült a fájdalomtól, már tisztábban láttam mindent. Felemelkedtem lebegve a talajtól, és a szavaim teljes erővel hangzottak el a Bestia felé. Tudom, hogy a föld elég nagy erővel fog rácsapódni a kijelölt területre, de féltem Johnt.
- !sávízsle négixO!ingé nojdut en ygoh tokalazűt inoméd a tze eb estíret meleső dlöF- ahogy a megidézett őselem ránehezedik a démonra, látom, hogy a Lámpásra is zúdul a föld, de még most sem engedi el..
- JOHN!- rántottam ki a törmelék alól, remélem, hogy még életben van…
Kicsit arrébb húztam a Férfit a halomtól, de az idézésem tovább temeti maga alá a tűzdémont.
- John…. Nyisd ki a szemed.. kérlek.. - hajoltam fölé, s az arcára tettem a kezem, hogy érezzem lélegzetét. A kezén égési nyomok, de a vérére tapadt föld még ijesztőbbnek látszik.
- !sátíygóyG- mondom ki a szavaim, de bízom benne, hogy időben tudtam kirántani a hatalmas súly alól.
Nem akarom elveszíteni őt! Az életét tette kockára, hogy időt nyerjen nekem… és én sohasem hagyok magára egy Barátot!
- John.. kérlek… ébredj…. – simítom meg arcát, hogy érezze, itt vagyok mellette, ha magához tér.
Egy védőburkot emelek körénk a zúduló föld elöl, de most csak őrá figyelek, és nem érdekel semmi más.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 20, 2018 6:27 am



Zatanna & John ©️️️️️️️


Zatanna szerencsére komolyan vette a kérésemet és megidézte magát a tomboló anyaföldet. Sziklarepeszek és kavicsok, porló föld és sár záporozott ránk a démonnal, világokon túli üvöltése elnyomta az én fájdalmas kiáltásomat. A gyűrűm energiája kimerült, csak lágyan pislákolni tudott az ujjamon, fekete örvényként ragadott magába az eszméletlenség homálya valahol a több tonnányi kövezet alatt...

Valami féle kellemes melegségre ébredtem, ami elöntötte a végtagjaimat és bezárta bőrömön és húsomon a sebeket. A lámpásgyűrű energiája nélkül az egyenruhám is eltűnt, csak a foszladozó civil ruházatom volt rajtam, de legalább az irhám már kevésbé rongyos, mint az öltözékem, hála a mágusnőnek. Nehézkes nyögéssel tértem magamhoz és nyíltak ki a szemeim a most már szinte az egész szobát beterítő kőhalomra meredve. Még nehézkesen rebbenő ajkakkal idéztem egy valamikor hallott verset.
- Elalszik a tűz most,
Kihunynak a lángok,
Hűlt hamuvá omlik,
Oly büszke zsarátnok...

Nehézkesen feltápászkodtam a földről, nem utasítva vissza a nő segítségét. Egy pillanatra előre támaszkodtam a térdeimre, hogy úrrá legyek a tomboló hányingeremen. Hiába a gyors gyógyulás is rendkívül megviseli a szervezetet, gyakorlatilag sokkhatások sorozata. Ez még a lányon is látszott. Szépsége nem fakult meg, de az ujjai remegtek, a térde bizonytalan volt. Valahol megnyugtató a tudat, hogy a mágia sem mindenható. Igyekeztem mosolyt bűvölni az arcomra, amikor biccentettem neki.
- Megmaradok. Köszönöm - feleltem, aztán a kőrakásra meredtem. - Mi van a démon emberi hordozó testével?
Zatanna szó nélkül félrenézett szomorúan, majd szó nélkül megrázta a fejét. Felhorkantam:
- Segítenem kell, ha még tudok!
Támolyogva, de puszta kézzel neki estem a köveknek, hogy félredobáljam őket. Nem mintha bármi értelme lett volna, hiszen még hely sincs igazán már ebben a szobában, ahová dobáljam a törmeléket, de nem is a logika vezérelt, csak az érzelmek. Nem ismerem annak a szerencsétlennek a történetét, aki eladta magát a pokolnak, de én nem ítélkezem. Én soha nem ítélkezem. Én csak megállítom a veszélyt. Hátha még él... hátha... Aztán megéreztem a kecses kis kezet a vállamon, a mágusnő csillapító, nyugtató érintését. Aki finoman próbált meg rávezetni, hogy a démon távozása után ezt a kőzuhatagot egy egyszerű ember már nem élhette túl. Térdre rogytam, de józan eszem végre győzött és abbahagytam a hiába való sziklahordást. Keserűen megráztam a fejemet.
- Szerencsétlen fickó. Gondolom hiába mondanám, hogy nyugodjon békében? - néztem a máguslányra, de persze elég egyértelműnek tűnt a válasz. Aki a poklokkal alkut köt, ott tuti vannak hosszú távú következmények, meg apró betűs részek a lélek halál utáni bentlakásával kapcsolatban. Most már úgy sem tehetünk semmit, katonaként hamar túl lendültem a kérdésen. Felállva a lányra mosolyogtam amolyan feszültségoldásként viccelődve.
- Hát a gyűrűm kimerült, azt pedig csak a lakásomban tudom feltölteni. Meg felfrissíteni a ruhatáramat is - pillantottam végig szakadozott gönceimen. - Úgyhogy a visszafuvart most nem tudom felajánlani. Legfeljebb ha előbb eltaxizol velem hozzám. Fel tudok ajánlani egy zuhanyzót - kezdtem a számolgatást, hisz a lány se volt kevésbé koszos, mint én - valami thai kaját a hűtőből, meg ha szereted, megnézheted nálam a ma esti Miami Heat - Minnesota Timberwolfes kosármeccset. Nem tudok finom fagylaltot csinálni, de a barátaimat bármikor szívesen látom - vontam meg a vállamat.
Nyilván az ő köreihez meg életszínvonalához mérten nem egy nagy ajánlat, de ennyi van és ezt szívből teszem. Maximum visszautasítja.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 20, 2018 10:17 pm


John S. & Zatanna



Az emelt védőburok alatt, csak John-ra figyeltem, nem érdekelt semmi más, csak az, hogy életben maradjon. A testét számtalan seb és vér borította, a föld is jócskán rátapadt. Lélegzet visszafojtva kerestem rajta életjelet, de aztán kis idő múlva, hogy a gyógyítást megidéztem rá, végre megmozdult. Egy nagy sóhajjal és mosollyal öleltem magamhoz, és az ajkáról hangzó versike a legszebbnek tűnt ebben a pillanatban.
-John… - halkan suttogtam a nevét boldogságomban. – Nagyon szép versike. - néztem rá, majd segítettem neki felállni.
- Jól vagy? Annyira aggódtam….- léptem hozzá, s mikor kicsit jobban volt, máris a démoni szörny felől érdeklődött. Én csak a fejem ráztam, hogy már nincs mit tenni érte. A rázúduló kőhalom és a föld megtörte a hatalmát és most ott van ismét, ahonnan érkezett.
A Férfi kétségbeesett mozdulatait látva-  ahogy a rakás alól ki akarta volna menteni azt a szerencsétlent  aki alatta ragadt-  már nem tudtam mit mondani neki. Sok halált és megszállottat láttam, de tudom, hogy már semmit nem tehetünk a kárhozott lelkéért. Pár pillanatig néztem a küzdelmét a sáros földdel, de aztán lágyan a vállára tettem a kezem.
-Már nincs mit tenni érte..  Ott van, ahonnan érkezett…. Kárhozott lélek, és sajnos nincs remény, hogy megmentsük ..John… gyere… kérlek.. Te megtettél mindent, amit lehetett..- suttogom halkan felé. Tudom, hogy ebben a percben nem megnyugtatóak a szavaim, de tovább kell lépnünk. Bár ne lenne a Földön gonoszság és az Alvilági démonok is ott maradnának, ahol a helyük, a Pokolban.
Ahogy az adrenalin kezd csökkenni a szervezetemből, érzem, hogy kimerültem, és a gyógyulásom ellenére a testem azért érzi a fizikai kimerülést. A kezeim és a térdeim remegése nem olyan nagy fokú, de rám férne egy jó adag alvás, és ahogy végignézek magunkon, egy fürdés se ártana.
- Köszönöm! Boldogan elfogadom a meghívást!- nézek rá egy mosollyal a meghívására. Tudom, hogy miattam is történt a gyűrűjének a teljes lemerülése, de boldogan vele tartok a házába.
-A taxi helyett, esetleg gyorsabb utazási módot ajánlanék, ha elfogadod!- nevetek fel, ahogy a ruhánkra nézek.
- Az autót összepiszkolnánk..- kuncogok, és ha benne van, akkor nyitok egy térkaput és belépek. Remélem John is követ.
- !zohásákal trawetS nhoJ- formálja ajkam a szavaim.
De mielőtt bezárnám a nyitott kaput, még visszafordúlva kimondom a szavaim, hogy visszaállítsam a helyiséget eredeti állapotára. A Démon már nincs itt, de a temérdek föld és sárhalom igen.
-!sátílláeryleH- teszem még hozzá s bezárom a kapu innenső oldalát, hogy aztán John lakásának ajtajához érkezzünk. Nagyon kifáradtam, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Boldog vagyok, hogy John-nak nem esett baja, mert amikor láttam, hogy a zúduló föld betemette... nagyon megijedtem..


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
39
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Hétf. Május 21, 2018 7:10 am

John Stewart írta:


Zatanna & John ©️️️️️️️


Zatanna kis meglepetésemre, de örömre is egyúttal elfogadta a meghívásomat. Mosolyogva biccentettem neki és persze rögtön megértettem mit is ért ő taxinál gyorsabb út alatt.
- A külvárosi gettóban lakom, a Washington és a 43. sarkánál.
Gyakorlatilag késedelem nélkül megnyitott egy mágikus átkelő portált, majd miközben átsétáltunk rajta lassú, fáradt léptekkel még egy gyors igével el is tüntette ezt a gigászi kőhalmot, meg a küzdelem egyéb nyomait. Én közben tettem egy fürkésző pillantást a démon korábban kiütött két fegyverese felé, akiket a falhoz vágtam. Szerencsére egyenletesen, nyugodtan emelkedett-süllyedt a mellkasuk, közvetlenül a fal tövében heverve különösebb sérülések nélkül megúszták a kazánház közepére megidézett kőlavinát.

Hamarosan a máguslánnyal az oldalamon léptem ki egy mágikus portálból a detroiti gettó szélében álló házacskám előtt. A szomszédom már kint volt a késő esti órán és egy kerti slag segedelmével a forró nyári időben lassan de biztosan kiperzselődő gyepét locsolta. Bár nekem lenne időm ilyesmikre. A legszebb az egészben, hogy a szeme sem rebbent arra, ahogy egy térkapuból előjön a szomszédja porosan, koszosan, itt-ott még horzsolásokkal, mellette egy csinos, fiatal nő lépdel, nem kevésbé mocskos ruházatban, semmivel sem kevésbé fáradtan, mondjuk legalább nem fellépési cilinderben. Na jah, ha az embernek egy szuperhős a szomszédja, azt hiszem hamar eljut arra a pontra, hogy nem sok minden lepi meg. A majd két méter magas, dagadó izmokkal és az övére buggyanó sörhassal bíró, mellig érő szőke szakállú óriás testét mindenfelé elnagyolt tetoválások borították, jól láthatólag a börtönben készültek. Az összes reakciója egy olyan látványra, amit egy tízezer emberből talán egy lát életében annyi volt, hogy áttolta a cigit a nyelvével a szája jobb sarkából a balba és üdvözlően intett felénk. Fáradtan viszonoztam.
- Jó estét Jerry! - köszöntem.
- Szép estét szomszéd. Hö'gyem! - biccentett Zatanna felé, én meg gyorsban bemutattam őket egymásnak.
- Ő itt Jeremy Taft, a szomszédom. A hölgy pedig egy kedves kolléganőm - huncut vigyorral pillantottam a máguslányra. - Bár Jerry már nem foglalkozik lopott kocsi szétbontásával, de ha egyszer fel kell turbóztatni a verdádat, a legjobb szakember az autógyártás fellegvárában, Detroitban is.
- Túlzás - vigyorodott el Jerry is. - Valaha talán. Kezdek berozsdálni. Jut eszembe, eltört a racsnis kulcsom. Elkérhetem a krova készletet szomszéd?
- Tudod hol tartom a garázskulcsot - vontam vállat, majd búcsút intve befelé indultunk Zatannával. Kinyitottam a bejárati ajtót, majd udvariasan előre engedtem. Lerúgtam a bakancsomat aztán bevezettem a lányt a kis házamba, láttam ahogy a szemei ösztönösen végigsöpörnek az oroszlánbarlangomon.
Nagy látni valót mondjuk nem jelentett. Nem vagyok gazdag ember, ez látszik is a megkopott, már festésre szoruló falakon, az öreg bútorokon, de egykori hivatásosként ösztönszerűen rendben tartom legalább a cuccaim. Egy nappali, egy háló, egy fürdő, egy mellékhelyiség és egy konyha alkotta az egészet. A dívány előtti kis asztalon volt egyedül némi rendetlenség egy megkezdett épülettervrajzot öleltek körbe ceruzák, körzők, vonalzók, zsebszámlógép, papírok és egyéb hasonlók, a munka amelyen jelenleg dolgozom. Minden cuccom funkcionálisan jól használható dolog, rendben és karban tartom, de egyik sem különösebb minőség, inkább olcsó utánzatok. A luxushoz szokott máguslánynak talán furcsa lesz, de hát ez van. A könyves szekrényhez lépve feltartottam a gyűrűmet, mire a polcsor mellett a falon apró dimenziókapu nyílt a most hökkenten megálló Zatanna szemei előtt. Igen a dimenziókapuk nem könnyű kérdés, de a mágusokon kívül mi Zöld Lámpások is képesek vagyunk megnyitni őket különösebb erőlködés nélkül, a feltöltőmet én is egy kis zsebdimenzióban tároltam, most onnan elővéve a leginkább egy nagy méretű zöld petróleumlámpára hasonlító eszközt beledugtam az öklömet, mire erős, zöld fény kíséretében feltöltötte teljesen lemerült gyűrűmet. Visszaraktam és bezártam a dimenzióátjárót majd a lányra mosolyogtam és az egyik ajtóra mutattam.
- Ott találod a fürdőt - ajánlottam. - Pezsgőfürdő és jakuzzi nincs, de a kád nagy és van meleg víz - szélesedett vigyorrá a mosolyom.
Adtam a lánynak a ruhás szekrényből egy fehér fürdőköpenyt meg a vendégpapucsot és egy törölközőt, aztán mikor ellibegett a fürdő felé, jómagam is lerángattam magamról a szakadozott ruháimat. A farmerem, a pólóm és a kabátom is ment a kukába. A pólóért legalább nem kár, 5 $-ért vettem a kínai piacon, a farmer meg a kabát már fájdalmasabb kiadás, de ez legyen a legnagyobb bajom. Beballagtam a sloziba, csap meg szappan ott is van, egyelőre elég lesz, hogy embernek nézzek ki. Lemosakodtam tisztességesen, feltöröltem a vizet, aztán kislattyogtam a konyhába és a hűtőből előkerített két kartondobozos thai kaját bevágtam a mikróba. Mire Zatanna végzett egy szabadidőnadrágban meg egy trikóban éppen leroskadtam a díványra és félre tolva a tervrajzot és a munkaeszközeimet leraktam a két dobozt, meg a két villát. A lánnyal pedig ismertettem a lehetőségeket.
- Van curry csirke, meg valami mustáros-fűszeres kacsa. Remélem a szakácsot nem darálták bele a thai étteremben, de egész ehető, ha engem kérdezel - mutattam fel a két dobozt, hogy válasszon kedvére, meg csüccsenjen le mellém, ha gondolja és együnk.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   

Vissza az elejére Go down
 
Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» John szobája
» Jay skatulyái
» John Adams
» Zatanna Zatara
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: A Föld más pontjain :: Amerika-
Ugrás: