There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

» Hiányzásnapló
by Pamela Isley Yesterday at 4:13 pm

» Hírek, újdonságok
by Sandra Wu-San Yesterday at 9:21 am

» Dinah Firkái
by Dinah Laurel Lance Vas. Júl. 15, 2018 10:10 pm

» Harley és Joker - Love is in the air
by Joker Vas. Júl. 15, 2018 9:27 pm

» You're late... - Tinder & Lobo
by Tinder Baara Vas. Júl. 15, 2018 8:48 pm

» Shinigami
by Slade Wilson Szomb. Júl. 14, 2018 3:10 pm
Statisztika
Music

Share | 
 

 Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Hétf. Május 21, 2018 9:11 am


John S. & Zatanna


Amint a térkapun át megérkeztünk John lakásához, nem is gondoltam, hogy valaki még ébren van, hogy locsoljon kint a háza előtt. Detroit utcáin lehet ez nem meglepő, de én még nem jártam erre. Egy nagydarab szakállas fickó a kertet gondozta, bár a testén látható tetoválások nem éppen hétköznapiak, inkább egy bizonyos helyre utalnak. De jobban meglepett, hogy még a szeme se rebbent a jöttünkre. Egy mosollyal néztem a szőke arcszőrzetű férfire, miután John bemutatott minket.
- Örvendek, Mr. Taft! Szép estét Magának is! - bólintottam felé, majd követtem a Lámpást. – - Jó tudni, hogy van egy remek szerelő szomszédod. Van egy pár autóm.. - jegyeztem meg halkan kuncogva a Férfinek.
Az ajtón belépve körbenéztem, bár kicsi volt a lakás, de takaros. A falakra ráfért volna egy kis javítás, de egyáltalán nem tartom rendezetlennek. Amolyan Legénylakás, és én ilyennek is képzeltem el a Zöld Lámpás életterét. Kíváncsian léptem beljebb, és a tervrajzok, eszközök, amik az asztalkán hevertek, felkeltette az érdeklődő pillantásomat. Biztosan dolgozik valamin, bár nem akartam tolakodóan kíváncsiskodni a rajzok közt. Aztán a könyvespolcnál nyíló térkapu nyitására lettem figyelmes, de inkább csendben nézelődtem, míg feltöltötte a gyűrűjét.
Tetszik ez az egyszerű és kifinomult ízlés, ami alapján be van rendezve a lakása. Egyáltalán nem zavar, hogy nem luxus vesz körül. Volt idő, mikor hasonló körülmények között éltünk Apával egy New Yorki lakásban, és csak később vettem a mostanit, amiben lakom. A hírnév és a Porond „megkövetel” némi rongyrázást, de azon kívül nem elsődleges számomra.
- Köszönöm! Akkor nemsokára jövök!- veszem át tőle a törülközőt és a fürdőköpenyt és a papucsot, amit kedvesen felajánlott a fürdéshez, majd a zuhanyzó felé indulok, amit megmutatott.
Gyorsan lemostam magam a sártól és a törülközőbe csavart vizes hajjal léptem ismét ki hozzá a kapott köntösbe.
- Köszönöm! Ez csodás felfrissülés volt!- nézek rá egy mosollyal, majd kiválasztottam az egyik doboz ételt.
- A currys csirke remek lesz, köszönöm!- ültem le mellé, - Jó étvágyat!- majd falatozni kezdtem, ha ő is eszik. Közben, jobban szemügyre vettem a Nappaliját. És ismét  megakadt a szemem a rajzain, amik egy gyönyörű épület alaprajzát mutatják talán. Nem vagyok jártas az építészetben, de mindig is csodálattal néztem azokat, akik alkotnak és terveznek a saját kezükkel. Kislány koromban a Bűvészek és a Mágia töltötte ki az életem, és nem nagyon láttam még ehhez hasonló dolgokat. Többnyire a már felépült házakat ismertem, ahová költöztünk, de még sohasem láttam, hogyan születik meg az ötlet, majd később a megvalósult álom, ami a Tervezők elképzelése a papírról a kész épületig elkészül. Kis idő múlva néztem rá ismét, és nem álltam, meg, hogy ne kérdezzek tőle. Tudom, hogy nem illik evés közben beszélni, de a kíváncsiságom nagyobb.
- Min dolgozol, ha megkérdezhetem?- néztem a tervrajzokra, majd John-ra. Nagyon jó érzés volt most így a hétköznapi dolgokba belemerülni, és nemcsak a mágia világából ismert varázslatokat megismerni, hanem egy különleges alkotó dolgot, amit John a mindennapokban készít. De nem utolsó sorban közelebbről is megismerhetem őt és a munkáját, ami csodálattal tölt el. Talán nem tart tolakodónak miatta. Lehet, hogy azt hiszi rólam, hogy csak a fényűzéshez és a luxushoz vagyok szokva, de kevesen tudják rólam, hogy a pénz nem sokat jelent nekem. Igaz, hogy nincs okom panaszra az elég vaskos bankszámlám miatt, de sohasem kérkedek vele. Inkább úgy fogalmaznék, hogy van lehetőségem miből jóra fordítani azoknak az életét is, akiknek ez nem adatott meg. Mert azzal is tisztában vagyok, hogy nem minden hős bújik kívül-hordós alsóba, inkább hétköznapi emberek, akik a mindennapokban vívják meg a „harcaikat”. Amik másoknak talán semmiség, de én jól tudom, mi a küzdelem, hogy életben maradjanak ebben a sokszor kegyetlen világban.



zene |  megjegyzésed




A hozzászólást Zatanna Zatara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 21, 2018 3:11 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Hétf. Május 21, 2018 9:45 am



Zatanna & John ©️️️️️️️


Zatanna mellém telepedett és elfogadta a curry csirkét meg a villát, így én a másik thai valami mellett döntöttem és békés falatozásba kezdtünk. A lány figyelmét közben felkeltette a készülő épület tervrajzainak kezdeményei és rákérdezett a munkámra, amiről alapvetően szívesen beszélek. A mai nap után, közösen vállt-vállnak vetve harcoltunk egy démonnal és megmutatta nekem úgy igazán, mi is rejlik a szívében, mikor a fagylaltozóban kérés és hezitálás nélkül rögtön a civilek védelmére sietett velem nem igazán hiszem, hogy bármit is titkolnom kéne előtte. Saját titkaim amúgy sincsenek igazán, nem szégyellem az életemet és a tetteimet, legfeljebb a Hadtest által rám bízott bizalmasabb információkról van lakat a számon. Így hát könnyedén feleltem vacsora közben a rajzok felé mutatva.
- Egy tervben lévő nagyobb bérház rajzán. Városi project, a legszegényebbek otthonhoz juttatását célzó beruházás, ezért fontos, hogy kis méretű, de élhető lakásokat tervezzek bele, a lehető legalacsonyabb várható rezsiköltségekkel - magyaráztam. - A polgármester az újra választására készül, szóval ilyenkor beindulnak az ilyen szociális programok, arról meg nincsenek illúzióim, hogy éppen ezért kaptam én a megbízást. Tudod, lehet egy pózolni, az egyik maszkos igazságosztó is a polgármester úr kezdeményezése mögött áll tevőlegesen meg ilyenek. Néhány plusz szavazat. A politika kevéssé érdekel, de a pénzre azért szükségem van nekem is egy új kabát meg a napi thai kaja megvásárlásához - kuncogtam. - Na meg értek is hozzá. Miután leszereltem a hadseregtől építészmérnöknek tanultam és mielőtt Zöld Lámpássá választottak, egész jó nevem volt a szakmában. Ma már persze kevés időm van a tervrajzokra, pedig szeretem, de a Hadtest az első. Viszont ezt szívesen elvállaltam és igyekszem is lehetőleg haladni vele. Nem annyira a polgármester érdekel, hanem akiknek lesz. Én itt nőttem fel a detroiti gettóban, ahonnan szinte az egyetlen kiút volt a sereg. Tudom, hogy sokaknak sokat jelentének ezek a bérházak.
Kicsit elgondolkodtam elmondhatom-e, de végül is nagy titok nincs benne, elég rá nézni és legalább egy kicsit megismer. Vállat vonva biccentettem a bejárati ajtó felé, lelki szemeim előtt inkább az azon túli szomszéd telek irányába.
- Jerry, a szomszédom valaha bandatag volt. Ügyes kezű autószerelő, de mint itt szinte mindenkit, őt is berántotta korán egy utcai csapat. Ott meg jön szépen egymás után a bagó, a pia, a narkó meg a balhé. Egyszer bement a gyárba ahol melózott nem egészen tisztán. Repült persze. Utána meg kellett a pénz. Jött az első lopott verda, amit alkatrészekre kellett kapni, majd a következő. Észre sem vette mikorra üzemelt egy illegális bontó a garázsában. Aztán jöttek a zsaruk, majd a börtön. Rögtön barátságos hat év a Saint Quentinben. Kijött, megpróbált visszailleszkedni a világba. Börtönviselten, papírok nélkül, gondolhatod. Nem sokáig tart korgó gyomorral elkötni az első Fordot és már vissza is kerültél az alvilág véráramába. Négyszer járta meg a sittet, már neve volt odabent. Aztán szabadulás után lesz ami lesz alapon lerakta a füvet meg a piát, összejött egy csajjal és feketén rámolta a ládákat a dokkoknál, olykor feltuningolt egy-két verdát, ha elhozták hozzá. Próbál talpon maradni. Most már a feleségével meg a két gyerekével. Na ezért vállaltam szívesen ezt a projectet - böktem a tervrajzokra. - Jerry jó ember, aki egyszer csinált egy hülyeséget, amiből sokáig nem tudott szabadulni. Én viszont nem ítélkezem. Aki árt azt megállítom, de magam is elég balhés alaknak számítottam a seregben, én is voltam bandatag kölyökként. Ha egyetlen egyszer rosszul döntök, rajtam is lenne egy börtöntetkó. Bármi, ami tud segíteni a legszegényebbeknek, lecsúszottaknak, egykori sitteseknek, leszokó drogosoknak... hát én benne vagyok. Nyilván fontos megállítani a Jokert, Dwarfstart, egy Alien inváziót vagy egy szabadidős démont, de én más módon is szeretnék változtatni. Úgy általában... Bah! Egyáltalán van értelme annak, amit elmondani próbáltam? - vigyorodtam el zavartan.
Utána viszont kíváncsian fordultam Zatanna felé és érdeklődve kérdeztem tőle:
- Miért pont bűvészet? Ahhoz a legtöbbeknek kreativitás, ész és kézügyesség kell, nem mágia. Egy mágust valahogy az ember egy ilyen marha nagy könyvtárban képzel el ősrégi iratokat böngészve, vagy valami világtól távoli sötét kastélyban, ami felett állandóan cikáznak a villámok, esetleg seprűnyélen lovagolva a viharban. Vagy csak túl sok fantasy regényt olvastam kölyökkoromban, esetleg későn nőttem ki a mesékből - tréfálkoztam vidáman.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Hétf. Május 21, 2018 3:08 pm


John S. & Zatanna



A tai étel nagyon finom, és miközben falatozunk, John mesél a terveiről, amit most készít. Mindig csodálattal néztem az alkotó embereket, és azt, hogy minden tudásukkal és szeretetükkel csinálják a munkájukat. Vagyis félig munka, de most is látom, hogy inkább, élvezet. Érdeklődve hallgatom a szavait, és nem is akarom félbeszakítani. Élmény hallani a lelkesedését és a céljait, hogy jobbá tegye mások életét. A szomszédról is mesél, akivel összefutottunk a megérkezésünkkor, és szomorú lettem, hogy milyen sorsa volt/ van annak a férfinek. Sokan kilátástalanságukban és kényszerből térnek le a becsület útjáról, de vannak persze, akiknek ez nem arról szól. Nem egy tehetős ember sarját ismerem, akik kedvtelésből vagy éppen balhéból bűnöznek. Pedig mindenük megvan. Jó Család, kocsi, lakás, apanázs, vagy éppen hétvégi nyaraló is a nevükön, mégis inkább a Szülők bosszantására – vagy éppen csak úgy unaloműzésből- ölnek vagy fosztogatnak. Szomorú ezt hallani, de megértem, hogy sokféle emberek vagyunk.
- Csodás dolgot csinálsz! Jobbá teszed mások életét! Kevesen ilyen elhívatottak ..- mosolygok John-ra. Valahol így képzeltem el magamban őt, és most is ugyanígy látom, mint amikor először találkoztunk személyesen. Igaz, hogy az előző Lámpásokkal nem voltam ilyen közeli ismeretségben, de évekkel ezelőtt mások voltak, amiket fontosnak tartottam. Inkább visszahúzódó voltam és nehezen barátkoztam. Inkább attól féltem talán, ha valakit megkedvelek, azt elveszíthetem. Bár ez nem volt törvényszerű, de sok minden változott Gothamban és  Mertopolisban is ennyi év alatt. Amióta elmentem, sokféle változás történt, de most jó olyat látni és tapasztalni, ami nagyon is kell ebben a nehézségekkel teli világunkban.
- ohh.. sajnálom Jerry-t…- jegyeztem meg halkan, és hallgattam tovább a történetét.
Csak akkor kacagtam fel, mikor felőlem érdeklődött és a Mágiáról.
- Miért pont a Mágia?- kuncogtam magam elé.
- A Családomban ez hagyomány, vagyis örökletes dolog. Az őseim mind ebbe születtek, ahogy én is. Nem mondanám, hogy megbántam volna egy pillanatra sem, bár sok küzdelem és lemondással járt a tanulóidőm. Volt, mikor Apának segítettem egy fellépésen, de többségében a könyveket bújta ő is, ahogy én. Igen! Sokaknak ez a „kép” villan be, hogy egy hatalmas könyvtárban ülve a kémcsöveket és a különböző szereket tároló polcok közt olvasgatnak a Mágusok. Van benne igazság, mert nekem is van. De többségében nem a Kastélyomban töltöm az időm, inkább a mindennapi élettel. Fellépések, meghívások, és a Társulatom ügyes- bajos dolgaikat intézve. De nem idegen tőlem a varázslatok között egy kicsit a modern világi dolgokba is belekóstolni. Tény, hogy sok mindent áthat a mágia körülöttem, de van benne valami varázslatos is. Sokan nem látják, de ugyanolyan ember vagyok, mint az itt élő szomszédjaid, vagy éppen a város más pontján élők. De… ha nem tartod tolakodásnak, akkor lehet, hogy tudnék munkát adni Jerry-nek, és a családját biztos állással és fizetéssel tudná ellátni.. - néztem John-ra, és letettem az asztalra a kiürült ételes-dobozt.
-  Nagyon finom volt a vacsora! Köszönöm!- villantottam egy szép mosolyt ismét felé, és kíváncsi voltam, hogy mit szól Jerry munkaajánlatára. Tudom, hogy nem éppen makulátlan az előélete, de amit láttam az emlékei közt, az meggyőzött, hogy jó ember, és egy második esélyt mindenki megérdemel. Én is megadom neki, ahogy John is teszi.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szer. Május 23, 2018 5:44 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


Ahogy belemerült a mágia magyarázatába nem álltam meg széles vigyor nélkül, de nem szakítottam félbe, csak amikor befejezte, akkor feleltem a szavaira jó kedvűen.
- Félre értettél, nem a mágiáról akartalak kérdezni, az amúgy is gondolom "felfoghatatlan nektek halandó lényeknek" - utánoztam vigyorogva a régi fantasy filmek klisés főmágusainak mély dörgő hangját a végső párbaj előtt, hogy aztán már komolyabban, de még mindig vidáman magyarázzam. - Sokkal inkább a színpad, a bűvészet érdekelt, hogy miért? Mármint te simán intézhetnél mindent a hatalmas meg végtelen, meg minden ilyesmi okkult erőkkel, de némelyik mutatványod abszolút nem mágia - fejtegettem, mire láttam megemelkedni a szemöldökét. Erre vállat vontam. - Szoktam nézni bűvészprodukciókat a tv-ben, szeretem. Egyrészt nyilván szórakoztató, de mindig megpróbálok rájönni a trükkre, hogy hol a szemfényvesztés. Na persze nem túl nagy sikerrel, de egy-két alkalommal sikerült már. Claus Ratke műsorain nőttem fel kölyökkoromban, kedveltem a németet, igazi showkat tudott nyomni, voltam vagy tizenöt mire rájöttem, hogy részben ezért nem veszem észre a trükköt, mert arra figyelek, amire a showműsorával irányítja a figyelmemet és nem arra, ami tényleg lényeges. Azóta nagyon igyekszem, hogy ne tereljék el a figyelmemet az ilyen elemek. A te műsoraidból is sokat láttam és három trükköt én is meg tudtam fejteni - meséltem, mire még magasabbra szaladt a szemöldöke, úgyhogy el is magyaráztam, hogy bizonyítsam is a szavaimat. - Az üres pohárba töltött víz, ami utána nem folyik ki, üres marad a pohár. Feltűnt, hogy lassan, enyhén körkörösen töltöd a vizet. A pohár aljában azzal megegyező színű szivacs van, ezért nem látni, az szívja fel a vizet. A véletlenszerűen kiválasztott néző, akinek lóg a cipőfűzője, majd rávarázsolsz, ő megrázza a lábát és magától bekötődik a fűző. Az illető beavatott és mindvégig meg van kötve a cipője. Feltűnt, hogy az elején nem húzza fel a nadrágszárat, csak alóla látjuk kilógni a két fűzőt. A nadrágja belsejére van csiptetve egy gumis kulcstartó, az tart két fűzőt. Mikor megrázza a lábát, a szerkezet visszarántja azokat és már kényelmesen megmutathatja a bekötött cipőjét. A harmadik pedig mikor átszúrnak a karddal. Mérnök vagyok, az arányok a munkám. Rájöttem, hogy eléggé megrövidül a penge, mikor áthalad rajtad. Érzésem szerint a kard nem az egészen aminek látszik. Az élével lehet vágni, de oldalirányban könnyen hajlik. Az övedbe van építve egy abroncs, ami odabent megvezeti az eszközt, míg az öv hátoldalán kiképzett kis résen ki nem bukkan. Akármilyen darázsderekad is van, egy építésznek feltűnik a különbség - magyaráztam el a megfigyeléseimet a tényleg igen meglepettnek tűnő nőnek. Eszerint nem gyakori, hogy valaki rájöjjön a trükkökre... - Ezek olyan dolgok, amiket egy teljesen profán, mágikus tudás nélküli bűvész is utánad tud csinálni. Értesz a szemfényvesztéshez is, arra voltam kíváncsi voltam, hogy vajon mi szükséged volt rá, hogy kitanuld? Elvégre varázsolhatnál is. Bizonyítani akartad, hogy meg tudod csinálni? Vagy ez is családi tradíció? Esetleg a kézügyesség és a kreativitás gyakorlása érdekében? Érdekesnek hangzik...
A Jerryre vonatkozó kérdésére csak széttártam a kezeimet és felsóhajtottam:
- Erre a kérdésre csak ő maga tudna válaszolni, de szerintem nem hagyná itt Detroitot. A felesége itt dolgozik az egyik gyárban, a gyerekei itt járnak iskolába, szerintem nem szívesen menne el egy másik államba dolgozni - válaszoltam. - De a pénz biztosan jól jönne neki és tényleg aranykezű mesterember. Ezen a környéken sajnos sok az ilyen befuccsolt életpálya. Ezért is próbálok minden ilyen lehetőséget megragadni, hogy segítsek - mutattam a tervrajzokra. - Tudod még a seregben... jaj illetve dehogy! Nem foglak halálra untatni katonatörténetekkel - haraptam el a megkezdett történetet zavartan nevetve.
Közben benyomtam a tv-t is, majdhogynem némára, de legalább tudtuk követni a kosármeccset. Elvégre ez itt Amerika, itt talán nem is él olyan ember, aki nem naprakész az NBA csapataival és eredményeivel. A mi nemzeti sportjaink egyike. A köszönetnyilvánításra elnevettem magam.
- Nem kell megköszönni, nem én csináltam. Jó eséllyel egy szimpatikus, szivarszemű kis sárga ember a nem messzi thai étteremben, de örülök, hogy ízlett - feleltem, majd a háló felé böktem. - Ha gondolod, estére a vendégem vagy. Tapasztalatból tudom, hogy a díványom is nagyon kényelmes estére nekem, az ágyat pedig átengedem. Látszik, hogy fizikailag nagyon lefárasztott a mágiázás. Csak szólj és áthúzom az ágyat. Addig viszont... van a hűtőben egy nagyobb doboz eprem. Mit gondolsz róla? - érdeklődtem róla barátságosan.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Csüt. Május 24, 2018 12:15 am


John S. & Zatanna



Apró kis félreértésem megmosolyogtat. Valószínűleg a fáradtság is teszi, de elpirulok a szavai hallatán.
- Ohh.. bocsáss meg, John. Biztos a fáradtság teszi, hogy figyelmetlen voltam a kérdésedre. Ne haragudj. - nézek rá mosolyogva, majd amit mond a bűvészekről és a műsorukról, még nagyobb mosollyal hallgatom, amit mond.
-A Bűvészek és az Illuzionisták féltve őrzik a trükkjeik „megoldását”. Gyerekkoromban, Apa sokszor vitt magával a bemutatóira, vagyis a műsorára. Nekem természetes volt a kulisszák mögötti munkát is látni, s vele a próbákat is, ami a bemutatást megelőzi. Tudom, hogy sokaknak ez egy misztikus és megfoghatatlan varázslat, de valójában kemény munka áll mögötte, de néha kudarc is becsúszik egy-egy próba során.
De amikor az én számaim közül említ párat, ismét mosollyal hallgatom. Látszik rajta, hogy ámulattal és kíváncsisággal nézte azokat a trükköket, amit most említ, de csak részben igaz a „megfejtése”.
- Ahh.. A poharas szám!- kacagok fel.- Az valójában nem szivacs.. - kuncogok. – Régebben az volt, mármint szivacs, de már én nem azt használok. - néztem rá kedves pillantással- Szeretnéd tudni?- kérdezem, majd ha igennel válaszol, akkor elárulom neki. – De meg kell ígérned, hogy titokban marad – kacsintottam rá, és az asztalról felemeltem az egyik poharat.
- Nézd meg nyugodtan.. teljesen normál pohár, igaz?- adom a kezébe, hogy ha szeretné, megnézheti. Ha megvizsgálta alaposan, akkor megkérem, hogy tegye le az asztalra jól látható helyre.
- Tedd le kérlek, oda.-  mutatok az asztalra, majd a vizet beleöntöm a pohárba. Majd a kezemmel körözni kezdek a „látványért.
- Abraka dabra lafalpud dabra csiribi csiribá !-  veszem el a kezem felőle, és Johnra nézek.
- Most öntsd ki, ha tudod.. - mosolygok rá, és várom, hogy megtegye. Igazából nem egy hatalmas trükk, de ahogy duplafalat varázsoltam a pohárnak, így az a beletöltött víz egy rétegben „tapadt a falábnak, és nem tudja kiönteni belőle. Egy újabb mosollyal nézek rá és amikor visszateszi a poharat, akkor elhúzom a kezem felette, és megszüntetem a varázst, így a pohárból ismét kiönthető a víz.
- A cipőfűzős és a kardos trükköt jól láttad át, bár részben minden Mágus saját kidolgozásban használja. Én is szeretem a látványt, de azokat nem árulom el. De nagyon jó megfigyelő vagy John! Elismerésem! De szoktam varázsolni, és nemcsak a „klasszikus” műsorszámokat szoktam beilleszteni a Show-mba, inkább a változatosságot kedvelem. A szemfényvesztést - ahogy nevezik- többségében Apa nyomdokaiba lépve tanultam ki, vagyis a mágia mellett különleges élmény volt a gyakorlása és a megismerése a kézügyességnek és a látványnak. Élmény, ahogy látom a Közönség arcán azt az ámulatot és a csillogó szemeiket. Ezért is élvezem minden egyes percét a műsoromnak. Közben meg kombinálhatom a mágiám és a „hagyományos” trükköket, amik ezek szerint tetszik a Publikumnak. – válaszoltam John-nak a kérdésére, bár lehet, kicsit belemerültem az élményekbe és elragadtattam magam a sok beszéddel, de remélem kimerítő választ kapott a kérdésére, most, hogy talán a kíváncsiságát is kielégítettem.
- Ohh dehogyis! Nem akartam volna másik államba hívni, vagy munkát ajánlani neki máshol, hanem itt, Ditroitban gondoltam. - nevettem fel a gondolatmenetére. Igaz, hogy nem konkrétan mondtam el a munkaajánlatomat, hogy hogyan képzelem el, de abban igazat adok a Lámpásnak, hogy ezt a dolgot Jerry-vel kell majd megbeszélni, így csak nagy körvonalakban vázolom fel az ötletemet John előtt. Ő mégis csak jobban ismeri a Szomszédját.
- Igaz, Jerry dönt, de arra gondoltam, hogy egy saját Autószerelő műhelynek örülne, és majd ő megmondja, hogy hol legyen…. A többi az én dolgom lesz. De ez maradjon köztünk. - kacsintva emelem az ajkam elé a mutatóujjam. – Neked csak annyit kellene megtudnod tőle, hogy hol szeretné a műhelyét. Rendben?- néztem rá egy mosollyal. Igazából nem is szeretném, ha megtudná Jerry, hogy én szponzorálom a műhelyt, inkább maradjak inkognitóban. Szívesen segítek, ahogy John is teszi, de én másként. Én nem tudok épületeket tervezni, de az anyagi hátterem megvan ahhoz, hogy a háttérből segítsek mindkettőjüknek. Bár John-nak mást találtam ki, de ezt nem árulom el még neki. Majd ha eljön az ideje...
- Dehogy untatsz a katonatörténeteiddel! Imádom hallgatni a sztorijaidat!- néztem rá érdeklődőn, hogy belekezd, de ha nem szeretné, akkor nem kérlelem.
Az NBA meccs is felhangzott a tévéből, amit a Férfi bekapcsolt. De biztosan ő is fáradt, és pihenni szeretne, s tényleg elszaladt az idő. Későre is jár.
- Köszönöm! Szívesen elfogadom a vendéglátásod. Nem kétlem, hogy kényelmes a fekhely. - fogadtam el a felajánlását. - Későre is jár, neked is pihenned kellene.. – a tál gyümölcs említésére felcsillan a szemem, bár teljesen teleettem magam.
- Egy pár szemet szívesen megkóstolok abból a finom eperből.
 


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Csüt. Május 24, 2018 7:06 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


Amikor felajánlotta, hogy megmutatja a poharas trükköt, érdeklődéssel csúsztam előrébb a székben, alaposan, értő szemmel vizsgáltam meg a saját poharamat, igyekeztem rájönni, hogy hol rontottam el a gondolatmenetet. Mikor befejezte vigyorogva forgattam meg minden eredmény nélkül az ivóeszközt, majd bólintottam.
- Azért megnyugtató, hogy azért nem jöttem rá, mert nem is jöhettem. Tehát ez is mágia - bólintottam.
Ami a másik felvetését illeti, arra óvatosan fogalmaztam meg a válaszomat, lévén véletlenül sem akartam, hogy félre értse a szavaimat, elvégre így valóban sokat tehet Jerryért, vagy bárkiért, csak arra akartam rávezetni, nem mindegy, hogy hogyan.
- Nézd Zatanna, ez egy felől nagyon kedves tőled és bizonyos hogy nagy segítség volna, de én nem gondolkodnék így a helyedben - kezdtem bele. - Sok ember van, akinek nem sok mindene van, de azt a keveset ő maga, a saját munkájával, a két kezével teremtette meg. Mint Jerry is. Szembenézett sok nehézséggel, olykor elbukott, olykor felszínre vergődött, de azt elmondhatja majd a gyermekeinek, hogy bármit is van az asztalon, azt ő tette le oda. Sok mindenét zálogba csapta már életében, de a büszkeségét még soha. Nem hiszem hogy elfogadna egy ilyen alamizsnát. Ha segíteni akarsz neki valóban, akkor légy az üzlettársa. Te adod a pénzt, ő a szakértelmét teszi bele a boltba, azt már nem kell tudnia, hogy a felfutási időszakban, mikor még eleinte veszteséges a bolt, mennyire türelmes és nagy vonalú csendestárs is vagy. Ha nem akarod felfedni ki áll a háttérben, akkor küldj egy ügyvédet, hogy tegyen ajánlatot. Meglátod Jerry hamarosan tisztességesen megadja a részesedésed, amire ha annyira nincs szükséged, akkor legfeljebb ezt az összeget felajánlhatod egy alapítványnak. Szép dolog segíteni másokon, de megtanultam, hogy nem mindegy hogyan csináljuk. Amúgy Jerry szerintem el tudna vinni egy műhelyt, nagyon sok autószerelő van Detroitban, de ő tud tuningolni is egy verdát, mégpedig nem akárhogy, hamar jó vevőköre lehetne, ha volna kezdőtőkéje. Az ötlet jó, csak ne alamizsna legyen, hanem üzlet. Még ha az engedékenyebb fajtából is. Erre gondoltam, hogy nem csak az a lényeges, hogy enni ad-e egy kéz, hanem hogy hogyan adja, ha érted mire gondolok - kacsintottam a lányra.
Egy pillanatra felnéztem a plafonra, majd bólintottam:
- Hát jó, te kerested a bajt, indul a katonasztori vonat - figyelmeztettem mosolyogva. - Szóval csak azt akartam mondani, hogy mikor még szinte kölyök fejjel beálltam a seregbe, annak csak az egyik része volt az, hogy biztos megélhetést szerettem volna, a másik, hogy reméltem, valami jót tehetek, valami olyat, ami hasznára van a világnak és igen, volt ebben némi önfényezés is, kis hőskomplexus azt hiszem, meg jó adag kötekedő vágy. Mindenesetre ehhez képest elég másként alakultak a dolgok. A legelső megbízatásom Uganda volt, a népirtások idején. A kormány nagyon nem akart belekeveredni, úgyhogy mi tengerészgyalogosok csak a nagykövetséget védtük, nehogy be tudjanak oda törni a védelemben reménykedő civilek. Ronda munka volt és az első nagy pofon a hősi szellem gyakorlati oldaláról. Másodiknak jött Kolumbia a drogültetvények felszámolása. Nemes célnak tűnt persze. Aztán ahhoz hogy egyáltalán megtaláljuk őket a légierő gépei végigpermeteztek mindent, hogy a fák elhaljanak és a lombjaik alá lássunk. Nem sokakat gyűlöltek annyira a kolumbiai földművesek, mint az amerikai egyenruhát hordókat a haldokló földjeiket felmérve. Kambodzsa következett, a taposó aknák földje, akkoriban önként jelentkeztem utásznak a polgárháború maradványainak eltüntetésére. Annyi féllábú ember sehol a világon nem él, öt bajtársamat vesztettem el, mire rájöttünk, hogy duplán ásták le egykoron ezeket sokszor a kambodzsai kollégák. Végül Közel-Kelet, a Hezbollah gerillái ellen. Kitüntettek, de lényegében kukáztak, amikor az ENSZ csapatokkal kitartottam egy nőkkel és gyerekekkel teli mecset védelmében a harcállásomban, mert elvileg csak megfigyelő lettem volna. Öltem embert Zatanna és nem is egyet. Ha lehet, ezt soha többet nem szeretnék, de nem bénulok meg, van dolgom, van hitem. Kambodzsából van - mutattam egy a polcon álló, elnagyolt kis faszobor felé, ami rettenetesen ronda démonikus nőalakot formált, jól láthatóan nem egy művész, csak egy egyszerű ember keze munkája. - Ajándékba kaptam egy falu elöljárójától, miután a körzetükben nem csak felszedtük az aknákat, hanem ha már ott voltunk a szabad időnk rovására felácsoltunk egy egyszerű kis talphidat nekik, hogy a gyerekeknek de tizenöt kilométeres kerülővel kelljen iskolába menni, me el tudják adni könnyebben a szegényes kis terményeiket. Ez a szobor Kaimatsaru démonnőt ábrázolja, az ottaniak ősi hite szerint ez a démon vagy mi a csoda a védelmezője az őszinte, szívből jövő segítségnek. Szerinte minket egyenesen Kaimatsaru küldött hozzájuk. A katonaéveim nagy részéből erre emlékszem csak vissza igazán szívesen - meséltem. - Amúgy is érdekes hely Kambodzsa. Jártál már arra felé? Érdekel a hely? - kérdeztem.
Mikor elfogadta az éjszakára szóló meghívásomat kissé meglepetten, de elismerően néztem rá. Tehát valóban nem csak a harctéren nem egy kis virágszál, hanem a mindennapokban sem ragaszkodik a luxus kényelméhez jakuzzival, kora reggel ágyba vitt reggelivel, meg saját inassal, szoba- és öltöztető lánnyal. Kedvelem ezt a nőt. Bólintottam és gyorsan áthúztam neki az ágyat, majd visszafelé már az eperrel tértem vissza és két párna mellé leraktam az asztalra. Az egyik párnára felcsaptam a lábamat, a másik felé előzékenyen intettem a nőnek.
- Valamikor volt időm is megácsolni az eltört lábzsámolyt, most ez van. Parancsolj, eper - nyújtottam felé, amiből valóban csipegetett egy kis kóstolót. Azért pár szemet én is ettem... - Van kedved bambulni valamit ebben a zajládában? A megismerkedés örömre hajlandó vagyok akár a Titanicra is most az egyszer, nincs olyan szerencsém, hogy valamelyik csatornán ne adják... - kuncogtam.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Pént. Május 25, 2018 12:05 am


John S. & Zatanna



Jerry-vel kapcsolatos ajánlatomat John más szemszögből nézte át, és a szavaira tényleg azt kell mondjam, hogy igaza lehet. Már csak azért is, mert ő ismeri jobban a Férfit és a családját. Igazából nem alamizsnának szántam az ötletemet a Műhely kapcsán, bár annyira nem vagyok jártas az Autók világában. Sok embert ismerek, ahogy Vállalkozót is, de közelebbi kapcsolatom nincs az autóipari ismeretekhez.
- Értem.. akkor, a te javaslatodat követve, egy Ügyvéddel felkerestetem és ismerteti majd vele az ajánlatom. Bár nem fogja tudni, hogy tőlem ered a dolog, de Alapítványt fogok nyitni a részére és a hasonló sorsú embereknek. Majd ő lesz ennek a vállalkozásnak a feje, és biztosan jó kezekbe kerül ez az indítvány. Megfelelő összeggel fogom támogatni, és ha kedvet is érez ehhez, akkor egy egész láncolatot is ki tud építeni magának. Persze most már legálisan és biztonsággal tudja a családját felnevelni. – néztem rá John-ra, és láttam a szemében azt a csillogást, amit akkor is láttam, mikor Theresa Mama éttermében voltunk. Őszintén beszélt erről a helyről és a gyerekkoráról, ahogy felnőtt ezen a környéken s ez megindított. Nem mindig voltam gazdag vagy éppen tehetős. Régen Apával egy kis lakásban éltünk, minden luxus nélkül. Soha nem a fényűzésre vágytam, csak arra, hogy szeretetben élhessünk. John bizonyára azt hiszi rólam, hogy elkényeztetett és kiszolgált úri kisasszony vagyok, pedig ez nem igaz. A felmenőim tényleg gazdagok és fényűző életet éltek, amit örökségnek is kaptam, de sohasem az Inasok serénykedése vagy körülöttem ugrálása volt a célom. Inkább magam főzöm meg az ételemet, amikor csak tehetem, és igaz, hogy van segítőm, de a Társulatom alkalmazottja, nem a személyes szolgálóm. Nem is szeretem, ha különlegesnek néznek, inkább hétköznapi lánynak tartom magam. A Színpad és a Show persze megkövetel elég sok „rongyrázást”, de jobban is érzem magam átlagos környezetben, ami a mindennapi emberek élettere. A Lámpás lakhelye is takaros, és minden meg van benne, ami kell, bár egy tisztasági festés és pár javítás nem ártana, de ettől eltekintve minden olyan otthonos és barátságos. A katonai emlékeit hallgatva kedvesen és érdeklődőn nézek rá. Imádom, ahogy lelkesedéssel és átéléssel osztja meg velem a történteket. Tudom, hogy sok arca van a halálnak, ahogy annak is, hogy mindenki másként éli meg a háborút és a veszteségeit. John sok mindenen mehetett keresztül, és valahol csodálattal is hallgatom szavait, hogy így tud róla beszélni. Hallottam nem egy esetről, akik visszatértek, hogy az életük hátralévő részében már nem tudtak beilleszkedni a Társadalomba. Sajnos nagyon sok Katona és civil esett el a harcok során, és ha azt vesszük alapul, akkor a temérdek eltűnt személy is szomorúságot szül még ennyi év után is. A Férfi szavai nagyon is szívemig hatoltak. Tudom, hogy ha egy ember életét kioltod - legyen az bárki- akkor is megviseli a lelkedet. De valahol meg nem lehet mindig erre gondolni. Elemésztene a bánat és a lelkiismeret, ha ez lebegne a szemed előtt minden egyes nap. Inkább arra törekedni, amit John is tesz, hogy a mostani helyzetet jobbá tenni, vagy éppen megpróbálni élhetőbbé tenni, és most ezt csinálja John, amiért tiszteletet érdemel.
- Gondolom, hogy nem egyszerű ezzel élned.. - jegyzem meg halkan, kis szomorúsággal a hangomban. Nem vagyok tökéletes, de törekszem arra, hogy ha tudok segíteni, akkor megtegyem.
- Nem jártam arra. De biztosan különleges hely lehet. - nézek rá mosollyal. Sokat hallottam és olvastam a kultúrájukról, de még nem látogattam el oda. Talán majd egyszer.
Miután gyorsan elkészítette az ágyat, és a tálka gyümölcsöt is behozta, kényelmesen a másik párnára heveredtem. Az eper illata olyan fenséges volt, hogy nem tudtam ellenállni neki, mikor kínálta nekem.
- Köszönöm.. - vettem el belőle egy szemet és beleharaptam. Édes volt és csak úgy omlott a számban. Szinte elolvadt, ahogy a nyelvemhez ért.
- Persze.. szívesen nézek valamit…- egyeztem bele a tévénézésbe, bár az általa említett filmet már láttam, de egy ilyen kedves invitálásra amúgy sem mondhatok nemet.
A főcímet még láttam, vagyis talán pár percet is az elejéből, de aztán lassan lecsukódott a szemem, és csak hallgattam a filmet. Jól érzem magam John közelében, de a fáradtság végül erősebb volt nálam, és hamarosan álomba szenderültem. Megnyugtató volt érezni, hogy ott van mellettem, és remélem, hogy nem veszi zokon, hogy nem néztem vele végig a filmet.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 26, 2018 6:51 pm



Zatanna & John ©️️️️️️️


Nemes szívre vall Zatanna ajánlata, hogy megsegítse Jerryt és persze áttételesen a családját is, ahogy az Alapítvány ötletére is csak bólintani tudok. Ha valaki ügyesen tudja kamatoztatni a vagyonát, az nagyon sokat tehet a világért, az szentigaz. Elismerően bólintottam a nő szavaira. Ami viszont a hadsereghez fűzött megjegyzését illeti, arra csak megvontam a vállamat.
- Az ember idővel kénytelen megtanulni együtt élni a bajtársak elvesztésével. Persze, nehéz dolog, de... Hogy is mondjam... Inkább egy történettel - kezdtem bele. - Mikor a Közel-Keletet említettem, én ott megfigyelő voltam a helyi kiképzett erők és a görög ENSZ katonák mellett. Egy harcállásban feküdtünk, amivel ellenőrizni lehetett egy nagyobb kanyonban futó fontos közlekedési útvonalat. Két tiszt volt velünk, két görög. Konstantinosz Demostatis százados és Stavros Fafoutis hadnagy. Nehezen találni két különbözőbb, elütőbb embert, mégis barátok voltak. Demostatis nagydarab, erős csontú, víg kedélyű ember, erős, zengő hanggal, tréfálkozásra bármikor hajló férfi, aki a szegénység elől menekült a seregbe. Fafoutis Görögország egyik leggazdagabb családjának szülötte, konzervatív, úri modorú, csendes, komoly, visszafogott pasas, aki valami egészen mást keresett az uniformisban, nem a megélhetést. Mégis jóban voltak. Aznap mikor megkezdődött a támadás egy Hezbollah aknavetős hamarost belőtte magát, Demostatis pedig maga mellé vett hat embert és úgy döntött, hogy megsemmisíti a tüzért, még mielőtt halomra mészárol mindenkit. Nagyon bátor döntés volt, de meglehetősen ostoba is. A gerillák természetesen fedezték az üteget és kézigránátokkal válaszoltak. A repeszek eltalálták a századost, egy fal maradványhoz vágták az azt hiszem akkor már élettelen testét. Fafoutis akkor esett át a tűzkeresztségen. Összegömbölyödött magzati pózban, remegett és folytak a könnyei. Harctéri idegsokk. Nem ritka esemény. Átvettem a parancsnokságot, felmásztam egy magaslati pontra és mesterlövész puskával kilőttem az aknavetőst. Talán ha tizennégy éves lehetett. Világ életemben utáltam gyerekkatonák ellen küzdeni, mert... hát... szóval érted. Aztán pár perc után a hadnagy túljutott a nehezén, újra az élre állt és megtartottuk az állást a felmentő hadoszlopig. Nem mondtam el a feletteseimnek, hogy az elején összeomlott, nem ez volt a lényeg. Évek múlva hallottam róla, hogy Afrikában, már századosként egy közel négyszáz fős civil csoportot kísért át a sivatagon, lényegében felszerelés nélkül, hat emberrel, ellenséges területen a menekülttáborig. Az egyik legjobb kommandós parancsnok volt, akit csak ismerek, függetlenül attól, hogy a legelső bevetésén nem bírta el a terhelést. Tavaly találkoztam vele egy épület átadásán, amit én terveztem. Civilben volt, de elbeszélgettünk egy kicsit. Leszerelt. Mikor az okról kérdezett, elmondta, hogy azért állt be a seregbe, mert tenni akart valamit, valami többet, mint hogy partyról partyra esik be az aktuális aranyásó pipivel a karján. Mikor kivezényelték Szíriába az édesanyjától egy komolyabb listát kapott a meglátogatandó nevezetességekről, öt csillagos éttermekről és szállodákról. Ez elől menekült, abból a világból, ami már annyira messze esik a nagyobb részt meglévő emberi társadalomtól, hogy már annak realitása sem jut el hozzá. Egy polgárháború közepén öt csillagos szállodák és éttermek... Gondolom érted. Afrika után viszont leszerelt és átvette a családi vállalkozásokat. Ott arra a megállapításra jutott, hogy másként még hatékonyabban tud segíteni az arra rászorulóknak. A hadsereg, mint minden élettapasztalat mindenkit megváltoztat valamilyen szinten. A tapasztalat pedig lehet rossz vagy jó, a lényeg mindig az marad, miként tudjuk hasznosítani az életben, mit tanulunk meg belőle. Stavrosnak hasznára vált. Remélem nekem is - vontam meg a vállamat. - Kambodzsát pedig tudom ajánlani, nagyon érdekes hely, ha együtt tudsz élni az ezernyi csúszó-mászó-repülő dologgal, aminek ízelt lábai vannak - kuncogtam.
Az ágyazás után hamarosan egymás mellett heverve a díványon, az asztalra pakolt párnákon pihenő lábakkal, epret csócsálva kezdtük el nézni azt a nyomorult Titanicot, de szerintem talán ha tíz perc telhetett el, mikor meglepetten éreztem meg Zatanna hollószín haját a vállamon. Oldalra fordulva aztán elvigyorodtam, ahogy láttam, hogy a máguslány teste elernyedt, szemei zárva, ajkai szétnyílva, egyenletesen szedi a levegőt, kisimult vonásokkal. Óvatosan átkapcsoltam a tv-t a romantikus nyáltengerben elsüllyedő hajóról a Collins-Haystecks bokszmeccsre, amelynek végén meg kell állapítanom, hogy van a főállású szuperhősködésnek előnye is. Simán tetem volna egy ötöst Collinsra előzetesen, de a hetedik menetben Haystecks padlóra küldte végleg. De mivel nem volt időm elmenni egy fogadóirodába, megmaradt a kis pénzem. Ennek végeztével szép óvatosan felnyaláboltam a válla meg a térde alá csúsztatott kézzel a lányt, aki annyira fáradt volt, hogy fel sem ébredt rá. Bevittem a hálóba, majd az ágyra raktam, lehúztam a papucsokat a lábáról, a fürdőköpeny meg marad, mert nem tudom mit vett fel alá vagy mit sem. Betakartam, aztán visszamentem megnézni a főmeccset is. A első menetről még vannak emlékeim...

Hála a hadseregből megmaradt reflexeknek jóval korábban ébredtem, mint a rengeteg mágiahasználattól teljesen kimerült Zatanna, így nyugodtan elballagtam letusolni, átvenni egy másik szabadidőnadrágot, majd nekiálltam csinálni egy komolyabb szalonnás rántottát. Szépen kipakoltam mindent. Szépen visszapakoltam majdnem mindent, mikor eszembe villant, hogy a lány vegetáriánus. Akkor lesz bundáskenyér. Miután elkészültem vele és beletekertem egy nagy rakat alufóliába, hogy ki se hűljön, nekiálltam a reggeli edzésnek, majd együtt eszek Zatannával, mégiscsak jobb társaságban. Már a legvégén jártam a fekvőtámaszaimnak, mire megjelent a két jól ismert vendégpapucsom, két kevésbé jól ismert lábbal a látóteremben. Nocsak, röpke 10 óra alvás elég is volt neki? Tényleg kiüthette a varázslatai hosszú sora. Mosolyogva keltem fel leporolva a tenyeremet:
- Jó reggelt! - néztem a lányra. - Van a konyhában még talán kis sem hűlt bundáskenyér, meg kevertem hozzá hagymás illetve cukros tejfölt, ha elfogadsz némi harapni valót - intettem barátságosan. - Hogy aludtál?

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 26, 2018 7:53 pm


John S.  & Zatanna



Arra még emlékszem, hogy a film elkezdődött. Aztán már csak homályos foszlányok maradtak meg az elejéből a csukott szemmel hallgatásnak. John hangja olyan megnyugtató volt és bevallom, hogy álomba is ringatott vele. Nem azért, mert unalmasnak találtam, hanem, mert a kellemes tenorja dallamként csendült és megnyugodva aludtam el.
Másnap reggel már az ágyban ébredtem. Valójában nem is tudom, hogy kerültem át, de biztos erre is van magyarázat. Nagyon nyújtózva kikeltem a takaró alól, és a papucsba bújva kiléptem a konyha felé, szorosabbra húzva magamon a köntöst, mert alatta nem sok mindent vettem magamra fürdés után. még nem száradt meg a fehérnemüm, és váltást nem hoztam magammal....
John már felkelt és mennyei illatok szálltak felém.
- Jó reggelt! – köszöntem neki, és a reggeli finom illatát is megéreztem.
- Mennyei illata van!- bólintottam elismerőn. - Egy csésze teát kaphatok hozzá?- ültem le az asztalhoz, és megvártam, míg ő is mellém ül.
- Jó étvágyat neked is! – mondtam egy széles mosollyal, majd enni kezdtem, ha ő is falatozik.
-  Köszönöm jól aludtam! És te? Tudtál aludni?- nézek rá kedvesen a kenyér kenése közben.
- Tegnap hamar elnyomott az álom…- teszem hozzá kicsit pirulva, de a történtek után nem is csodálkozom, hogy nem tudtam olyan sokáig fennmaradni.
- Sajnos a filmet nem tudtam végig nézni veled… de majd legközelebb.. – kacsintottam rá, mert gondolom, menyire odáig van a csöpögős történetért, bár tudom, hogy nagy valószínűséggel miattam kapcsolt arra a romantikus filmre, hogy a kedvemben járjon.. és én ezt nagyra értékelem benne. Bár kíváncsi lettem volna a kosármeccs végére is.. de nem feszegetem a témát. Biztosan fáradt ő is. Sok minden történt tegnap, és a mai nap inkább pihenéssel kellene töltenie. Bár nem úgy ismertem meg, hogy nagy láblógatós lenne. Inkább tettre kész Férfi és nem a lustálkodás híve. Nagyon megkedveltem John-t. Egy hatalmas érző szívű Férfi, akinek nem az az elsődleges, hogy vagyonokat halmozzon fel, hanem a segítség másokon.. Tisztelem, ezért is.
- Mi a mai program, ha megkérdezhetem? Szívesen maradok, ha nem zavarlak a teendőidben.. - néztem rá kíváncsi szemekkel, de azt is megértem, ha vannak elintézendő dolgai. Nem akarom hátráltatni semmiben, de olyan jó a közelében lenni. Sok érdekes dolgot hallok tőle, és nem utolsó sorban tetszik a környezet, amiben él. De a társasága még jobban megnyerő…


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Május 26, 2018 8:55 pm

br>
Zatanna & John ©️️️️️️️


- Azt még akár kaphatsz is, ha megvárod míg lefő - vigyorogtam, majd egy csésze kávét és cukrot tettem az asztalra a reggelije mellé. - Ajándék kávé, de nem is rossz és baromi erős, amíg elkészül a tea. Van... őőő... natúr zöld... citromos... epres... - nézegettem a készletet, majd a választottat felraktam főni és nekiálltunk falatozni. - Hát én meg nélküled nem néztem inkább végig, helyette átnyomtam a bokszmeccsre. Haystecks megpadlóztatta Collinst. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem volt időm elmenni fogadni Collinsra. Ray Haystecksből nagy bunyós lesz egyszer - válaszoltam könnyeden. - A Harper-Philips az első menetben elég kiegyenlített volt, a többiről nincsenek biztos emlékeim, de remekül aludtam a díványon hajnalig - vigyorogtam. - A fehérneműd, a zoknid és a blúzod megszáradt, ott vannak összehajtogatva a mosógépen, a nadrág még nedves volt, azt hagytam tovább lógni.
Elcsevegtünk a hosszúra nyúló reggeli közben, majd gyorsan elmosogattam, amíg a lány megnézte, hogy megszáradt-e már a nadrágja is. Nem kérdezte, miért dobtam be egy gyors mosásra a blúzt meg a nacit, de nem is kellett azt hiszem, a tegnapi földbe temetős, lámpás kiásós, falnak vágódós, démoni tűzben és füstben repkedős mutatványai után ráfért a ruháira egy tisztítás. Mikor a napi program felől érdeklődött könnyedén feleltem:
- Hát ha nem lenne vendégem, akkor most 1-2 órát még dolgoznék a tervrajzon, aztán kimennék megnézni egy építkezést, hogy miként állnak a dolgok. Utána meg beülnék a Daisybe valami ebédre. Így hogy van vendégem, át tudom szervezni az életemet. Mihez van kedved?
Némi örömteli meglepetésemre Zatanna kíváncsian mellém ült egy csésze kávéval és érdeklődve nézegette a készülő tervrajzot, ami persze tipikus szakemberként engem is hamar magával ragadó hévvel történő magyarázásába vitt.
- Igazából úgy tervezem, hogy szintenként ki lehetne alakítani 4 lakást. Egyenként negyven négyzetmétereseket. A statikus kollégával átnéztük és elbírná az alap bőven. Így a lakásokba belépve egy nagyon kicsi előtérből mindjárt szemben nyílna egy kis amerikai konyha, jobbra egy nagyobb, balra, a konyha mellett meg egy kisebb szoba, és az L alakú folyosócska vége balra egy fürdőszobába torkollana. Igazából azon filozofálok, hogy jó lenne külön légteresre megoldani a mellékhelyiséget, ne egybe a fürdővel, de akkor meg nem jut hely a beépített szekrénynek, azt meg szeretnék bele. Sajnos elég szűkös a negyven négyzetméter, de nagyobbat nem akarok, mert akkor nem fér el a szinten négy, csak három. Tizenöt emeletnél az már tizenöt családdal kevesebb, akiknek nagy szükségük volna rá... - magyaráztam, hamarosan Zatannát is könnyedén elkapta a tervezési láz, ami laikusokra is jellemző tud lenni, ha valami azért ismerős, de mégis ismeretlen dologba futnak bele. Alkotni jó. Hamarost már nevetve azt ecsetelgettem neki, ha valamelyik ötlete nem volt megvalósítható az miért nem, vagy éppen elismeréssel álltam neki kiszámolni a papírra egy ötletét. Nagyon hamar elszaladt három óra így, de amennyire a nő csillogó szeméből és folyamatos megjegyzéseiből láttam, neki is gyorsnak tűnt. Utána viszont elszaladt az immár száraz ruháiért, hogy elinduljunk az építkezésre. Ez alkalommal a gyűrűn biztosította a fuvart. Elég tevékeny életet élek, sajnos a kocsikkal araszolgatni a dugóban nincs időm.

A teleken már állt a leendő építmény gerendaszerkezete, ami egy lusta szörnyeteg csontvázaként nyújtózott a fejünk fölé. A lányhoz fordulva magyaráztam:
- Ez, ha elkészül, akkor egy irodaépület lesz majd - mutattam felfelé. - Első ránézésre jól haladnak, de a tetejénél a neheze még hátravan. Azért jobb ha megnézzük, mit is művelnek.
Belépve a területre a portásfülkébe tereltem Zatannát, ahol kapott egy munkavédelmi kobakot, meg kerítettünk a lábára egy acélbetétes cipőt is, hogy meg legyen a kötelező előírás. Nem mintha nekem vagy neki bárki is szólna, de ha a vezető mérnök nem jár elöl jó példával nem is várhatja el senkitől. Kimenve aztán barátságosan kezet ráztunk a sörpocakos, borostás, de barátságos tekintetű, kevés fogú munkavezetővel, meg bemutattam a lányt is.
- Morgan Barker munkavezető, Zatanna Zatara, a kolléganőm - estem túl a formalitáson. Barker a maga jellegzetes vidám, közvetlen, déli felfogásában és modorában egy pillanatra sem titkolta a véleményét.
- Édes istenem, egy ilyen szép lánynak mi keresni valója van a tervrajzok mögött? Színpadra vagy a modellek kifutójára inkább - közölte kedélyesen, én meg inkább nem magyaráztam el, hogy nem a mérnöki, hanem a szuperhős-businessben vagyunk munkatársak, majd megteszi ő, ha akarja.
Körbe jártuk a helyet, kérdéseinkre pedig kielégítő válaszokat adott Morgan. Bár kénytelen voltam felhívni a figyelmét, hogy a munkavédelmi szabályok nem dísznek vannak, de lényegesebben még azokat sem szegték meg. Szabadkozott, hogy az emberei pont az ebédszünetüket tartják, azért nem látni sürgést-forgást, de erre csak leintettem. A munka haladásából jól látom én, hogy lazsálnak-e vagy sem, attól senkinek nem lesz jobb, ha a fél órában, amíg itt van a főnök mindenki kapkod. Ehelyett inkább Zatannára vigyorogtam:
- Na? Leülünk egy kicsit a srácokkal? Már persze ha kibírod a kéretlen bókokat és a vaskos tréfákat - kuncogtam. Mert aztán persze pont arról híres a máguslány, hogy szende nebántsvirág lenne, aki nem tud visszaszájalni ha úgy adódik.
Nem is csalatkoztam a várakozásomban, hamarost ott ültünk mi is egy gerendán a melósokkal, akik szendvicseiket ették, a magukkal hozott kávét itták, vagy éppen szívták a bűzrudat. Minket is megkínáltak jó szívvel én meg szívbajos nem vagyok, de szomjas igen, úgyhogy a szendvicset elhárítottam bár, de a körbe járó colás üveget jól meghúztam. Már csak hogy megállapítsam, nem csempésztek-e bele némi bort is a colába. Jelentem nem. Az egész bor volt. Egy pillanatra szigorúan néztem rájuk, majd legyintettem egy mosollyal, Morgan zavartan közölte:
- Csak azok, akik a talajon dolgoznak mérnök úr - mormogta.
- Persze, engem meg tegnap szedtek le a falvédőről és még hiszek a Mikulásban - nevettem. - Nem bánom, de ésszel. Aki megszédül tőle, az pedig leül és vár.
- Úgy lesz - bólogattak kórusban, majd az egyikük vidám hunyorítással nézett Zatannára. - Kérlek angyalka kíméletesen törd össze a szívemet, amikor megkérdezem: nincs olyan szerencsém, hogy ne legyen pasid, ugye?
- Neked két gyereked van Phil - nevetett fel mellette öblösen egy idősebb szaki.
- De az asszony itt hagyott a postással - vágott vissza a másik, megsimítva hosszú harcsabajszát. - Bár valószínűleg csak egy szép álommal megyek haza ma is. Tudod ezek olyan álmok. Hogy a szép lánynak nincs barátja, hogy egyszer ingyen fogják adni a sört Lou Bárjában, meg hogy nem pofázik bele mindenbe valami bunkó - nézett lesújtóan Phil a közbe kotyogóra.
- Milyen bunkóra gondolsz? - érdeklődött az idősebb szaki "ártatlanul".
- Arra gondolok Thomas bátyám, hogy igazán összejöhettél volna azzal a szép darab lécel ott ni. Akár apjára, akár anyjára üt a gyerek, jóféle tuskó lenne - morogta sörpocakos Casanova.
A vidám nevetés elültével kíváncsian várták Zatanna válaszát. Én nem féltettem. Ők még nem tudják, de könnyen bele fog menni az efféle ugratásokba.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 27, 2018 12:04 am


John S. & Zatanna



Nem is tudom, hogyan mondanám szavakkal a csodás reggelit. Nagyon régen ettem ilyen ízletes bundáskenyeret. Általában valami gyümölcsöt eszegetek délelőtt, és sok időm nem akad egy rendes reggelihez. De ez most olyan jólesik, hogy két szeletet is megeszem.
- A zöld tea megfelel, köszönöm.. - választottam a kínálatból és hallgattam John-t.
Bokszolók terén nem vagyok nagyon tájékozott, de én is láttam tőle egy-két meccsét. Remek a jobb egyenese. - kuncogtam a reggelim fölé hajolva.
- Köszönöm.. – néztem John-ra hálás tekintettel, amiért a ruhámat kimosta. A reggelit megköszönve indultam is, hogy felöltözzek. Szerencsére minden ruhadarabom megszáradt, így fel tudtam öltözni. Visszatérve a konyhába a teám is az asztalon várt, ahogy a tervrajzokat nézegette a Férfi. Érdeklődve hajoltam én is a rajz fölé, és azt igaz nem tudom, hogy némelyik vonal vagy írásjel mit ábrázol, de a körvonalakból ítélve szép lakások lesznek, ha felépül a ház.
- Nagyon jó elrendezéssel rajzoltad..  nekem, tetszik.. - bólintottam a teám szürcsölése közben. Jó volt hallgatni, ahogy az elképzeléséről beszél. Ámulattal néztem a papírt és a rajta látható kis lakásokat. Valahol a lelki szemeim előtt, már látom is, akik be fognak költözni.. és mennyire örülnek majd a szép lakóhelyüknek.
Aztán végül kilátogattunk a helyszínre is, ahol már az alapok szépen körvonalazódtak. Aztán John bemutatott a művezetőnek, aki kissé furcsán nézett rám, de ezen nem szoktam fennakadni.
- Örvendek Mr. Barker!- nyújtottam neki a kezem. - Tudja, nem mindig a kifutón vagyok, hanem néha szoktam világot látni. – nevettem el magam a kedves és humoros megjegyzésén.
- Persze.. menjünk.. - egyeztem bele az építkezésen dolgozó munkások megismerésére. Még nem jártam ilyen helyen és kíváncsian követtem a Lámpást. Magamra vettem a védőfelszerelésnek adott bakancsot és a sisakot.
Hamarosan oda is érünk az ebédelő melósokhoz, akiknek a szemük nem kevéssé csillan meg a látványomra. Az ezt követő megjegyzésüket is szinte tudtam, hogy nem hagyják ki. De nem is ért váratlanul.
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsam legszebb álmából, de foglalt vagyok. - mosolygok a Phil nevezetűre, aki szemmel láthatóan más választ várt volna.
-  De az élet már csak ilyen!- bólintottam felé, majd az állánál megemeltem a fejét és egy kedves mosollyal léptem arrébb.
- Thomas… maga meg ne keseredjen el.. - ültem az ölébe és megsimítottam a bukósisakját.
- Az Asszonya vissza fog térni magához.. vegyen egy csokor virágot.. és ne azt a lécet nézegesse, ahogy javasolták.. hanem keresse fel a Kedvesét, és mondja el neki mit érez iránta! Higgye el, hogy jobban fogja magát szeretni, mint valaha! A tuskót meg mondja nyugodtan a Postásra!- nevettem én is, de remélem, hogy nem bántottam meg őket az őszinteségemmel. – majd egy csókot lehelek a homlokára.
- Így, ni!- teszem vissza a sisakot a fejére, majd Johnhoz visszalépek, és halkan súgom felé.- Az üdítőnek álcázott Bor, nem is rossz házi készítésű.. – kuncogok, ahogy a munkásokra nézek.
-Remek fickók… gondolom ez csak a bemelegítés volt részükről, hogy egy nő megjelent itt..- nevetem el magam. Élmény látni az építkezést, s az itt dolgozó embereket. Kíváncsian várom mi következik. Nagyon élvezem.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Május 27, 2018 5:14 pm

br>
Zatanna & John ©️️️️️️️


Hát hogy Zatanna nem szívbajos alkat azt eddig is tudtam, de még én is meglepődtem, amikor belecsüccsent az öreg Thomas ölébe néhány biztató szó erejéig. Egy másik melós mellettem felnyögött a látványra:
- Te szent isten! Egy ilyen nőért lennék juhászkutya vagy három hétig... - mormolta, mire elnevettem magam.
- Ezt gondold át előbb, mert a végén még komolyan veszi és megoldja - kuncogtam, aztán észrevettem egy pakli régi, használt, gyűrött kártyát egy vékony dongájú, de inas, magas fiú mellett a gerendán. - No, megy a zsuga a szünetben? - mosolyogtam.
- Nem igazán mérnök úr - rázta a fejét a kölyök. - Tanított egy bűvésztrükköt a tesóm, hogy kell alulra helyezni ügyesen keverésből a választott lapot, de nem akar sikerülni. Azt gyakorolgattam a szünetben.
- Ezzel a paklival nem is nagyon fog - válaszoltam barátságosan. - A bűvészek új, vagy közel új paklit használnak. Ezek a lapok kopottak, gyűröttek, maszatfoltosak. Egy nagyon jó bűvész talán képes velük dolgozni, de annyira nagy közöttük a felületi egyenetlenség miatt a súrlódás, hogy egy kezdő csak igen nehezen. Bár lehet van akinek a társaságból menne.
Zatannát sem kellett félteni, megmutatta az egyszerű, mondhatni közismert mutatványt az öreg, elhasználódott lapokkal, majd egy teljesen újnak tűnő paklit adott vissza a meglepett, de hatalmas, gyermeki szemekkel bámuló fiú kezébe, aki döbbenten forgatta azokat az ámulva köré gyűlő munkások gyűrűjében. Még én is meglepődtem és halkan súgtam a lánynak.
- Ezt meg hogy a fenébe?! Nem is hallottalak varázsolni - sziszegtem. A válaszul kapott kacsintás viszont beszédes volt. Ne kérdezd a trükköt, csak élvezd a csodát. Végül is így van ez jól. lehet volt nála egy pakli és kicserélte teljesen profán módszerekkel? A kézügyességéből kitelne, de hát én kimostam minden ruhadarabját, egy darab kártya nem volt bennük!  Sőt ha lett volna, mostanra cafatokban lenne a mosógép után! Áh hagyjuk. Inkább vigyorogva néztem meg én is kíváncsian a paklit. Kicsit újra gyereknek érzem magam, mikor ilyeneket művel. Az egyik férfi a lányhoz fordult:
- Kérdezhetek valamit kisasszony? - kezdte kedvesen, kissé bátortalanul, de a lány biztató bólintására elég meglepően fejezte be. - Nem akarna esetleg harc nélkül meghalni?
Meglepetten kaptam fel a fejemet. A munkások szeméből körülöttünk vörös fény áradt, a pakli lapjai szétszóródtak, kihullva az ernyedt ujjak közül, helyette lassú, zombiszerű mozgással vascsöveket, faléceket emeltek fel, elnyitott szájuk, minden értelem nélküli maszk szerű arcuk, bizonytalan, mégis határozott járásuk egyértelműsítette, hogy nem uralják a saját testüket. Védőpajzsot vontam magunk köré a gyűrűmből, majd elkiáltottam magam:
- Ki a fene vagy te?
- A nevem nem érdekes. Olykor halandó mágusok imádnak istenként és szólítanak Mesternek, máskor papok próbálnak kiűzni és hívnak Ördögnek. De ti szólítsatok csak Bábjátékosnak. Azért szólítottak fel sötét mágiák a Poklok mélyéről, hogy elvigyem a lelkét ennek a nőnek. Zatanna Zatara! Könnyítsd meg halálod és ne állj ellen!
- Engedd el ezeket az embereket és gyere elő! Becsületes harcot kínálok! Küzdj meg bármelyikünkkel egy az egy ellen, a másik nem avatkozik bele!
- Nekem nincs testem - kuncogott a jeges, mégis kellemes bariton. - Nincs olyasmim, amit annak neveznétek. Öljétek meg a bábjaimat, átveszem mások felett az uralmat. Majd megint mások és megint mások felett. A vérük kezeteken szárad majd, de előbb vagy utóbb lemerül a gyűrű és túlterhelődik a mágus. Miért harcolnátok? Állj félre Lámpás.
- Azt már nem! - feleltem. - Én még sohasem hagytam magára barátot, nem ma fogom elkezdeni - feleltem magabiztosan, elvégre az irányított melósok vascsövei sok kárt nem okozhattak a védőpajzsban, de ez így patt helyzet. A lány felé sziszegtem: - Ötlet?

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Hétf. Május 28, 2018 7:22 pm


John S. & Zatanna



Thomas meglepett arcát látva elmosolyodtam magam. Azt nem mondhatni, hogy nem voltam közvetlen, de ez még szerintem belefér.
A pakli kártya, ahogy előkerült, már tudtam, hogy egy újabb mutatvány következik, de nem álltam ellen. Szívesen mutattam egy-két trükköt a fiúknak. Majd a következő jelenet, nem ért éppen kellemesen.
- Tessék?!- néztem rá meglepetten, majd a szemei vérvörössé változtak. Megszállott lett, és közeledett felém.
Azt mondjuk már tudtam, hogy nem vagyok népszerű a démoni lények körében, de azt még nem tudtam, hogy az alvilágban is van „rajongóm”. Ez inkább John „asztala”, de most nincs itt, hogy súgjon… ezért kénytelen vagyok rögtönözni. Azt is érzem, hogy a zöld pajzsát aktiválja és védelmet ad tőlük.
-Hátra!- kiáltom Johnnak, és remélem, megfogadja a tanácsomat. Lassan én is hátrálni kezdek, s bár nem olyan gyorsak a darabos járásukkal, de nem is szívesen bántanám a gazdatestüket. Inkább valami mást kell kitalálnom, de gyorsan. Majd John-hoz fordulok.
- Van a közelbe Kápolna, vagy Temető? Vagy bármiféle Templom, Plébánia?- nézek a Férfire, és közben haladok hátrafelé lépkedve. Még szerencse, hogy a Lámpás itt van velem, és van helyismerete. Legalábbis, nagyon remélem, hogy tud valami megszentelt földet a közelben, mert ha nem akkor bajban leszünk. John már rég tudott volna valami cifra megoldást, de én csak azokra tudok gondolni, amit láttam tőle. Az alvilági „kedvelői” inkább őt szokták „szórakoztatni”, mint engem. De lehet, hogy most változatosságra vágynak. Én meg arra, hogy igyekezzem nem meghalasztani ezeket a szerencsétleneket, akik most vörösen világító zombikká alakultak egy perc alatt.



zene | megjegyzésed



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Pént. Jún. 01, 2018 8:07 am

br>
Zatanna & John ©️️️️️️️


Ez egy elég kellemetlen helyzet, mindig is utáltam az ilyesmit. Jobban szeretek szemtől-szembe pofozkodni, a civileket nem akarnám bántani. Szerencsére ahogy látom a mágusnő is így van vele, akinek kérése szerint elkezdtem hátrálni vele az építkezés kijárata felé, folytonosan fenntartva a védőpajzsot, amit lelkesen és kilátástalanul püföltek a megszállottak. Aztán kérdést is intézett hozzám Zatanna, amire kelletlenül ráztam meg a fejem.
- Működő szentély nincs nagyon közel - válaszoltam, de amikor jelezte, hogy nem kell működőnek lennie, csak megszentelt területnek, akkor elgondolkodva feleltem. - Itt állt az utca végén a Szent Bianka Kórház. Az épület még meg van, de már bezárták. Az udvarában van a betegeknek egy kápolna, ha az megteszi, de vagy öt éve nem használta senki.
Zatanna határozottan kijelentette, hogy az bizony jó lesz, így lassan arrafelé vettük az irányt. Bábmester még néhány szerencsétlen járókelő felett vette át az uralmat, mire a kórházhoz értünk már vagy huszonöten próbálták szétverni a zöld energiákból formált pajzsot, amit magunk köré szőttem. Egy kutyáját sétáltató egyetemista lány, egy középkorú asszonyság aki a retiküljével csapkodta, egy rendőr aki meg gumibottal és így tovább. Zatanna kinyitotta a kaput, majd elaraszoltunk az udvarban álló szerény kis kápolnáig. Mikor küszöbön belülre kerültünk a megszállottak bamba tekintettel állták körül az épületet, de nem követtek minket, csak vártak. Nyilván a démon is tudta, hogy örökké nem maradhatunk itt. Leengedtem a pajzsot, majd nagyot fújva felpillantottam a megfeszített Jézusra a kereszten és bár nem vagyok egy nagy hívő alkat, azért most elmosolyodtam.
- Köszönjük a vendéglátást - villantak meg a fogaim, majd Zatannához fordultam. - Oké. Hogyan tovább? Nem akarnám bántani azokat az embereket, nekünk ez a Bábmester vagy ki a fene kéne... Egyáltalán ki ez és mit akar tőled? - vontam fel a szemöldökömet, miközben leültem az egyik poros padra. Rég nem takarítottak itt ki, de attól még valahol hangulatos kis szentély volt egy oltárral, rajta megfakult terítővel, ott hagyott kehellyel, néhány sort alkotó padokkal és pár katolikus szentet ábrázoló festménnyel a falakon. Elég elnagyoltak voltak, de szívből, szeretettel készültek, talán gyógyulásnak örülő, vagy gyógyulást remélő páciensek munkái. Visszafordultam a hely szemrevételezése után a lányhoz kérdőn.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Pént. Jún. 01, 2018 8:43 pm


John S. & Zatanna


A nem várt „vendégünk” elég marasztalónak gondolta az ellenünk felállított „seregét”. Még azt is elárulta, hogy ő a Bábmester, akinek nincs akadálya bárkit irányítása alá venni, hogy minket jobb létre szenderülve lásson. Vagyis, inkább engem szeretne a holtak közt látni, ami persze nekem nem elég jó opció.
Végül John egy elhagyatott Kórházat mutat, ahol egy romos, de legalább álló falakkal rendelkező kis Kápolnát találunk. A kapu kinyitása gyerekjáték volt, mert a pálcámat elég volt hozzáérintenem, és a rozsdás lánc lehullott. De ezen nem is csodálkozom. Ennyire lepusztult épületet még jobban az enyészetre hagyni, már valahol pazarlás.. Bár, most nekünk kifejezetten jól jön, hogy nem kell magunkat „átverekedni” egy halom őrön és biztonságin. Arról nem is beszélve, hogy jobb is, ha több embert nem von a hatása alá ez a Bábjátékos.
- Ez megfelel. - nézek körbe, majd az is feltűnik, hogy a megszállottak nem lépnek be a kapun belülre. Talán kis haladékot kapunk, hogy kitaláljunk valamit.
- Ide nem jöhetnek be… mert megszentelt föld. John-omtól tudom.- mondtam a Lámpásnak, és keresni kezdtem valami itt hagyott szentelt tárgyat vagy ereklyét, amivel tudunk valamit kezdeni.
- Fogalmam sincs, miről beszél velem kapcsolatban. Mostanában van éppen elég rajongóm, akik szemmel kísérik minden lépésemet, és nem éppen a jobbik fajtából valók..- mosolyodok el ezen, mert mostanában elég sok őrült képzeletében vagyok célpont. És mint tudjuk, nagy az Isten állatkertje.. csak éppen mindegyik engem vesz célba, hogy „tiszteletüket” tegyék felém.
- Te vallásos vagy, John?- kérdezem, miközben kutatok tovább.
- Találnunk kellene valami edényben szentelt vizet, vagy valamit, amivel vissza tudjuk fordítani a mágiáját, de egyiket se találok. De biztos, hogy van valahol. A Plébánián? Ennek a Kápolnának szerinted van melléképülete? Talán raktára?- kezdtem el sorolni az ötleteimet rá, de nagyon nem tudom, hogyan kellene úgy megoldást találnunk, hogy az embereknek ne essen baja.
Valami rémlik, amit John szokott említeni, de most nem jut eszembe. Tudom, hogy kell lennie valaminek, ami által irányítja a gazdatesteket. De most még egy Papnak is örülnék, hogy ha itt lenne. Legalább tudna segíteni, hogy merre keressük sót, vagy bármit, amivel előnyre tehetünk szert. A Kódexeim közül biztos említ valamelyik ilyen esetre idézetet, de most sürgetőbb lenne, ha találnánk szentelt vizet valahol.
Remélem, Johnnak van ötlete mi legyen. Hátha ő többet tud az épületről és nem utolsó sorban a gyors cselekedetre, ami most emberéletekbe is kerülhet. Gyorsan ki kell találnunk valamit. Közben kutatok tovább, hátha rálelünk valamire, ami segít. A kódexem említ valami varázstárgyat, vagy tárgyakat, ami kapcsolatba van a "gazdájával". Ha megtalálnánk ami ideköti erre a síkra, akkor még előnyünkre is válhat ez a helyzet. Csak szorít az idő.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Jún. 03, 2018 5:01 pm

br>
Zatanna & John ©️️️️️️️


Kétkedve ingattam a fejemet Zatanna szavaira kihasználva a kis szünetet, hogy leüljek az egyik templomi padra és kifújjam magamat. A mágusnő okfejtése végén határozottan ráztam a fejemet.
- Kétlem, hogy ez a démon csodálatos ötlete lenne - feleltem. - Ha volna egymással személyes ügyetek, jól ismernéd. is téged és a környezetedben mozgókat. Akkor engem száll meg - mutattam rá a tényekre. - Nem mellesleg azt mondta sötét mágiák szólították fel a Pokolból, ez kell tennie. Mennyire egyszerű dolog uralni egy ilyen jószágot? - néztem kérdőn a lányra, noha a választ már sejtettem magamtól is. Nem egy első éves varázsdiáknak való meló lehet.
A nő újabb kérdésére kétkedően tártam szét a karjaimat, de őszintén feleltem.
- Hiszek valami nagyobb jóban, egy Teremtőben, katolikusnak neveltek a szüleim, de nem vagyok valami nagy templomba járó - ismertem be. - Raktár? Sekrestyének hívják, minden templomban van, de szenteltvizet aligha találsz, öt éve zárva van ez a hely. Ha volt is a falnál kitéve a keresztvetéshez, régen elpárolgott. Legfeljebb sót hagyhattak a szekrényben, meg egy-két mise ruhát... Várj meg engem is! Az oltár mögött fog nyílni valahol, hallod?!
A szabályszerűen elvágtató mágusnő nyomában maradva ketten együtt érkeztünk a sekrestyébe. Mindent megült már a por, de a szekrényeket felkutatva hamarosan előkerült egy fél zacskó só, nyilván nem képviselt olyan értéket, hogy a fontosabb tárgyak átszállításakor foglalkozzanak vele. Ezen kívül azonban csak néhány színét vesztett régi miseruhát, egy-két rózsafüzért, egy öreg Bibliát, üres tömjéntartót és némi kiszáradt, ehetetlen ostyát találtunk, hiába forgattunk fel mindent. Zatannára mosolyogtam.
- A Hadtest félig katonai, félig rendfenntartó alakulat, de Oa könyve, 4 fejezet 9. szakasz arra tanít minket, hogy mindig becsüljük meg a legnagyobb fegyvereink értékét, amelyek egyike a tudás. A Lámpások ebben azt hiszem hasonlítanak rátok mágusokra, az Univerzum minden szegletéből gyűjtjük a hozzáférhető adatokat - emeltem fel a gyűrűmet, majd kis zöldes kúpot vetítettem ki magunk elé. - Ehhez a tudáshoz pedig bármelyikünk hozzáfér szükség esetén, magunkkal cipeljük az egész könyvtárunkat. Gyűrű, információkra van szükségem! 2814-es űrszektor, Sol naprendszer, harmadik bolygó, Föld, római katolikus anyaszentegyház. Lokalizáld a helyzetemet és határozd meg, hogy a vallási felekezet tanításai szerinti legközelebbi megszentelt tárgy milyen messze van tőlem.
A zöldes kúpban, mint egyfajta hologramban megjelentek a kért szervezetre vonatkozó információk, mint egymást váltó képek halmaza. A megfeszített Jézus, a Vatikán, az inkvizíció borzalmai és a jelenlegi pápa joviálisan mosolyogva integető alakja váltakoztak, miséző papok, lepratelepen gyógyító szerzetesek, tanító apácák alakjával, a Szent Péter téren összegyűlt tömegek imádkozó alakjai, a pápaválasztó konklávék sikerének fehér füstje, a híres pápák arcélei, miközben lágy, kellemes női hang csendült a gyűrű irányéból a sekrestyében.
- Lokalizáció kész. Megnevezett tárgy távolsága: 7 méter.
- Hogyan? - hökkentem meg. - Mit keressünk?
- A megadott felekezet tanításai szerint minden templom oltára alá egy szenttől származó ereklyét helyeznek és a templom végleges lerontásáig azt nem szállítják el. Ezen templom oltára alatt Szent Bianka két ujjperce van elhelyezve. Az ereklyék egyúttal megszentelt tárgyak is, mégpedig különösen szentek a hívők szemében.
Eltüntettem a kúpot, majd az elkerekedett szemekkel bámuló lányra mosolyogtam. Na igen, gondolom egy mágusnak se lenne rossz hordozható könyvtár, de azért jól eső érzés volt valamivel meglepni őt is.
- Megfelel? - kérdeztem.
A határozott bólintás után kisiettünk újra a szentélybe, majd a gyűrű zöld energiasugarával félreemeltem óvatos tisztelettel az oltárt. Alatta az alapzatban valóban kis fémdobozt, felnyitva abban pedig két ősöreg csontocskát találtunk. A lányra néztem újfent:
- A mi adatbázisunk nem sokat tud a mágiáról, te vagy a parancsnok. Mi a terv? - kérdeztem egyszerűen.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Csüt. Jún. 07, 2018 8:13 pm


John S. & Zatanna

Sok ötletem nem volt a megszállottak megfékezésére, de John-tól halottam, pár dolgot, amit szerintem érdemes lenne megpróbálni. Ebben az ágában a mágiának nem vagyok teljesen a tudora, de bízom benne, hogy sikerülni fog megmenteni ezeket az ártatlanokat.
Tovább kutattam valami tárgy vagy szent ereklye után, de John a gyűrűje segítségével egyből kiderítette, hogy hol érdemes kutakodni. Látszik, hogy ezt a helyet már évekkel ezelőtt sorsára hagyták, de az Oltár alatti titkos rekeszt ezek szerint elfelejtették. Mondjuk én se tudtam eddig, hogy ez létezik, és legendának hittem. Arról hallottam, hogy amikor felszentelik az alapjait, akkor szokás volt valami „alapkövet” letenni, de ez az Ereklye most nagyon jól jön, hogy halvány esélyt lássunk a sikerre.
- Végre! Van egy kis só, és még egy Szent Tárgyat is találunk! Remek! De az ereklye önmagában ne hatásos, ha nem tudjuk valamilyen módon használni ellenük. - nézek egy mosollyal John-ra. - Meg kell hagyni, hogy nagyon hasznos a gyűrűd tudása!- bólintottam nevetve rá, és óvatosan kiemeltem a tartót a titkos rekeszből.
Nagy örömömre még találtam egy üres demizsont a szekrény tetején és abba vizet töltöttem a Sekrestye falikútjából. Kissé akadozva jött a víz az elején, de aztán csak megtelt vele. Beleszórtam a sót és ahogy egyszer John-tól hallottam, kimondtam a szentelés szavait. Reménykedve benne, hogy nagy bakikat nem vétek a szövegben. Az ereklye is a kezünkbe volt most már, és ha jól emlékszem, akkor a szentelt víz és az ujjpercek elegek lesznek, hogy megállítsuk őket annyira, hogy az irányító tárgyat megtaláljuk annak a félnótásnak, aki minden áron el akar tüntetni engem erről a világról. Csak tudnám, hogy miért járkál ennyi agyament ebben a Városban…
 - Dominus vobiscum. - Deus, tu es qui ad mysterium salutis tuae maxime pretiosa dona, orgia, fakasztod nos ab aqua. Supplicibus funde aquam significabatur purificatio varie pro benedictione †.
Coelestia dona spiritus animalis Adde Auferte malum vt abstineant morbis atque efficaciam gratiae. Nec domum nec locum nec Menghini quod fidelis et tactus in aqua gutta est, satis esse mundi estis, perniciosius omnium libera potestate. Spiritus mali instar puncti ubi non villam, neque radicatus in spiritu et maledicto. Omnes cogitationes diabolum sneaks desinat. Aspersio aquae discedere omnes radices desinent morbus imminet domus integra quies residentibus. Add to integritas et salus sua vocant sancta win auxilium adversus omnes impetus nomine. Per Christum Dominum nostrum. - Amen.

A szentelt víz ramélem elég lesz, de most már talán meg tudjuk zavarni a Bábjátékost. Egy kereső varázst indítottam el a tárgy vagy tárgyak felkutatására, és hamarosan meg is érkezik majd a pontos helye, hogy aztán megállítsuk a további ártatlan ember megszállását. Nem szívesen bántanám a gazdatesteket, de remélem, hogy ha be tudnánk csalni őket valahová, ahol még a tűzoltó rendszer még ép és működik, akkor egyuttal le tudnánk őket locsolni. Bár ez nem olyan mennyiségű víz, ami egy locsoláshoz kellhet, de talán jutunk vele valamire.
Vagy esetleg ha a kazánházba lévő tartály ép lenne... akkor az ereklye is segíthet. A védőburok, amiben van az hő és vizálló, bár nem szeretném tönkretenni ezt a Szent tárgyat, de valamilyen módon időt kell nyernünk. S most nem igazán van idő a késlekedésre. A keresővarázsom “visszatért” és a lenti kazamaták sírjai közül, az egyikben jelzi a tárgyak egyikét. Csak jó lenne tudni, hogy jutunk le oda...
- A Kápolna alatti kazamatákban lehet az egyik tárgy, amit meg kellene találnunk, hogy megfékezzük ezt az őrült Bábjátékost. Ötleted van, hogyan jussunk le oda?- nézek John-ra, majd a kis szikrára, ami mutatja majd nekünk az utat a sírbolthoz, amiben van ez egyik mágikus tárgy. De több is lehet belőle. Remélem, hogy megtaláljuk mindet.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Csüt. Jún. 21, 2018 4:04 pm

br>
Zatanna & John ©️️️️️️️


Csodálkozva bámultam a lány ténykedését, ahogy némi víz és só segítségével nekiállt felszentelni a vizet. Mi a...? Ő tud ilyet? Ha meg tud, minek a latin nyelv? Nagyon sok pótolni valóm lenne a mágiáról azt hiszem, na de végül is, ha már itt vagyok, akár kérdezhetek is, nem? Nem? Dehogynem! Zatanna van annyira barátságos nő, hogy talán nem harapja le a fejemet, ha kíváncsiskodok egy kicsit.
- Te fel tudsz szentelni vizet Zat? - tettem fel a kérdést. - Azt hittem azt csak katolikus vagy anglikán papok tudnak. De ha már fel tudsz szentelni, akkor meg minek a latin nyelv? Már az egyházban sem használják különösebben vagy harminc éve. Bocsi, bocsi, csak kíváncsi természet vagyok - tettem hozzá elnézést kérő mosollyal.
Meghallgattam a válaszát, majd végignéztem, amint megidézi azt a kis szikrázó... hmm? Mit is? Tündérkét? Csillagszórót? Elektromos kisülést? Vagy csak simán valami kémkedő managócot vagy mit... Mondjuk úgy, továbbra sem vagyunk a szakterületemnél, ha őszinte akarok lenni, de azért igyekeztem a tőlem telhető legértelmesebben bólogatni az eseményekre, mintha legalábbis valami halvány gőzöm lenne arról, mégis mi a fene történik körülöttünk. Amikor azonban a katakombákat említi, majd lemegyek hídba. Itt vannak katakombák?! Mondjuk egykor itt is komoly indián veszély volt, lehet hogy régebbi kvéker templom helyére húzták fel a kápolnát, bár akkor aligha van közvetlen összeköttetés most a... Na várjunk csak! A nő vállára tettem a kezem, majd a szemébe nézve nyugodtan közöltem:
- Utat tudok nyitni lefelé, de ez csapda - mondtam neki egyenesen a szemébe nézve. - A megszállottjai sem tudnak belépni megszentelt helyre, pedig azok hús-vér emberek. Akkor a démon maga sem tartózkodhat itt, nemde? Nem vagyok mágus, de a taktikához értek valamelyest egykori katonaként. Szóval én utat nyithatok, de... akarod?
Mivel a lány úgy tűnik számolt valami ilyesmivel, hát a gyűrűmből megjelenítettem egy smaragdzöld légkalapácsot, ami áttörte lefelé a talajt, majd kettőnket zöld buborékba burkolva leereszkedtünk a kazamatákba, az engem körülölelő fény furcsa világítást biztosított számunkra. Zatannára néztem:
- Szükséged lesz az erődre, ha elérjük. Maradj mögöttem, igyekszem megvédeni addig magunkat. Merre?

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Csüt. Jún. 21, 2018 7:30 pm


John S. & Zatanna


A vízszentelés valahogy meglett. Bár ezt John-om jobban tudná. Ellestem némely dolgot tőle, de nem nagyon merültem bele a papi mágiákba. Van pár könyvem a Könyvtáramban eről a témáról is, de nekem nem igazán „fekszik” az Ördögűzés és hasonló dolgok. Mindig is John volt ennek a szakértője, de most kénytelen voltam rögtönözni, amit a Lámpás is észrevett.
- Valójában ismerek egy-két szentelést, de csak Constantine révén. Igazából nem vagyok jártas, de jobbnak is láttam latinul elmondani, hogy biztosabb legyek a dologban. – mosolyogtam kicsit zavartan John-ra, majd a lejutáson gondolkodtam.
- Gondolom én is, hogy csapda lehet, de meg kell próbálnom. Nem kérhetem, hogy tarts velem, de mégis szeretném, ha nem egyedül kell lemennem oda..- nézek lefelé a padlóra, majd vissza a Férfire.
- Igazad van… lehet, hogy olyasmivel találjuk szemben magunkat, ami nagy erőfeszítést is igényelhet. Köszönöm, hogy segítesz.. nélküled nem hiszem, hogy sokáig életben maradnék. - mondtam ki halkan, de nagyon is így gondolom. Valahol érzem, hogy nem lesz egyszerű a dolgunk, de elszántan akarom megmenteni azokat a szerencsétleneket, akiket megszállt az a Gonosz. De avval is tisztában vagyok, hogy ha megtaláljuk azokat a tárgyakat, amiket keresünk, akkor még el is kell pusztítani, hogy megtörjük az átkot rajtuk.
- A keresőfény arra jelez. - mutatom az ujjammal az irányt - Balra van, az után a kanyar után. - bólintok és lépkedek John mögött, ahogy kérte, de figyelek mindenre. Talán nem olyan baljóslatú ez a hely, mint aminek kinéz. De aztán lehet, meglepetést is tartogat.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Szomb. Jún. 23, 2018 9:30 am

br>
Zatanna & John ©️️️️️️️


Együtt indultunk hát e felderíteni a katakombákat Zatannával a hátam mögött. Be kell valljam, olyan volt tényleg, mint egy rossz horrorfilm díszlete az egész hely. Látszik, hogy emberkéz munkája a hely, nem természetes barlang. Vagyis nem egészen az. Eredetileg is lehetett itt egy kisebb földmélyi járat, de azt tudatosan bővítették tovább, mégpedig gyatra célszerszámokkal. Az építész szemének bizonyos dolgok nem maradnak rejtve. Az ütések nyomai a falakon, a féloldalasan elrepedt kövek. Komoly munka lehetett ez egykoron és nem tagnap, az már biztos. Furcsa jelekkel telerótt cseppkő, mi plafontól padlóig ért, egy-két jel már elhomályosult, de a legtöbbje jól kivehető volt. Kérdőn néztem Zatannára, de tanácstalanul rázta a fejét.
- Lássuk a gyűrűm megy-e vele valamire? - gondolkodtam és a zöld fényt a jelekre irányítottam.
- Írás azonosítása. Archaikus csejen nyelv a földi időszámítás szerinti XVII. századból. Fordítás: "Népünk megrontója, kit világunkra szabadított a Rossz Szellem és a féltékeny düh nyugszik e kripták mélyén, sírját emberi kéz ne háborítsa meg, újra a nap világára ne kerülhessen, ne kelljen újra könnyek sójának áztatni a földet léptei nyomán, vele pihenjen örökre az a tenger fájdalom, mit törzsünk fizetett, hogy börtönébe vesse. A hét lélek szava mondja: Távozz e helyről. Áldozatunk meghoztuk úgy magunkért, mint érted, ki eljövő időkben olvasod ezt. A kripta mélyén csak a Rossz Szellem küldöttjét találhatod, ki elmédbe férkőzik és magad válsz a gonosz eszközévé. Míg világ a világ, soha ne rohadjanak el kötelékei"
Mintha csak a szavakra lenne a válasz, a sötétségből alakok bontakoztak ki. Középmagas férfiak, egykori nadrágjuk már csak foszlányokban lógott róluk, mokaszinjük is a pusztulás útján járt már, de a holt hús alatt még izmok lapultak, a hideg kezek tomahawkot, íjat, lándzsát markoltak. Legalábbis hatan. A hetedik vaskos sámánöltözete még egész jól dacolt az idő vasfogával, teste azonban sokkal kevésbé, túlnyomórészt már csak csontokon lógott a ruha, de ahonnan hiányzott a hús, ott égszínkék, vakítóan ragyogó mágikus fény pulzált, a szemgödrökből szinte már vakítóan világított felénk, jobb kezét tiltó mozdulattal emelte fel, baljának csontujjai sámándobot markoltak. Döbbenten meredtünk a halálon túli jelenésekre, majd lassan mondtam Zatannának:
- A csejen sámán és a hat harcos... - suttogtam. - Ezek elevenen eltemetkeztek ide egykor... Úristen! Ahhoz kell némi elszántság, hogy valaki vállalja az önkéntes éhhalált, hogy holtában is oltalmazza a törzset... őrizze a... a rabot...
Egyértelmű volt, ha tovább megyünk a kereső varázslat után, akkor át kell vágni magunkat a zombikon, ráadásul a sámán valószínűleg holtában is komoly mágikus erőket birtokol, megtámogatva hat erős indián harcossal, akik többé nem éreznek fájdalmat. Az biztos, hogy nem beszéljük le őket erről, ha képesek voltak az életüket adni a nagy célért, a démon bebörtönzéséért. Bár ki tudja, talán megpróbálhatnánk, a gyűrűm képes fordítani, de mivel lehetne meggyőzni hét ilyen fanatikust? Reménytelennek tűnik.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
503

TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   Vas. Jún. 24, 2018 4:55 pm


John S. & Zatanna


A kazamatákhoz érve nem éppen ilyen látványra gondoltam. Jártam sokfelé, de ez most baljóslatubbnak hatott, mint az eddigiek, amikben jártam. A keresővarázsom mutatta az utat, hogy merre induljunk, de aztán nem várt akadályba ütköztünk. Azt persze a gondolataim legutolsó zugában sem jutott volna eszembe, hogy ezt a valamit, amit keresünk, azt egy egész holt sereg őrzi. Ráadásként egy Sámán is „testet”öltött, a harcosaival, ahogy közelebb értünk. Tényleg hasznos John gyűrűje, de ezzel az információkkal édes keveset bírunk.
- Azt nem tudja a gyűrűd, hogy hogyan tudnánk őket meggyőzni?- suttogtam Johnnak, de valójában nekem sincs halványlila gőzöm, hogyan tudnánk ebből kikecmeregni.
- Talán, ha szót tudok érteni velük- valami csoda folytán - akkor kereshetnénk azt a valamit, ami megmentheti azokat a megszállott embereket.
Tanácstalan vagyok, mert nem tudom, hogyan tovább. A mágiám most nem használna, mert akkor talán ellenségesnek gondolnának minket. Éppen elég, hogy ide jöttünk az ők „felségterületére”. De talán egy esélyt kaphatunk, ha elmondom, miért vagyunk ezen a helyen.
- Barátként jöttünk. A Férfi, aki itt van velem, John Stewart, a Zöld Lámpás. - mutatok Johnra, majd én is bemutatkozom. -  Én, Zatanna Zatara vagyok.- bólintok feléjük üdvözlésképpen. -  Keresünk valamit. A felszínen egy Bábjátékos nevezetű egyén az elméje uralma alá vont több embert, és azért vagyunk itt most, hogy megállítsuk. Kell itt lennie valahol egy megbűvölt tárgynak, vagy tárgyaknak, amik segítenek megállítani a Gonoszt. Tisztelettel kérjük a segítségüket. Nincs szándékunkban háborgatni ezt a helyet, és amint megtaláltuk a tárgyat/tárgyakat, akkor azonnal továbbállunk. – kezdtem el sorolni a jövetelünk célját, de csak remélem, hogy megértették a szavaim. Bár ezt Holt-nyelven is elmondom, de talán tovább tudunk menni. Johnra nézek, majd a Sámán öltözetűre. Valószínű, hogy Ő a vezető, de ebben az estben nem tudhatok semmit biztosra. De jó lenne, ha segítenének. Gyorsabban is tudnánk elmenni innen. Türelemmel várom a válaszukat, és talán szerencsénk is lesz, ha ők megmutatják azt, amit mi keresünk.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart   

Vissza az elejére Go down
 
Kávé zöld lámpafénynél - Zatanna és John Stewart
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» John szobája
» Jay skatulyái
» John Adams
» Zatanna Zatara
» Olimposz > John Aaron / Árész

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: A Föld más pontjain :: Amerika-
Ugrás: