There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

» Ez vagy az?
by Dwarfstar Today at 3:54 am

» Szabad asszociáció
by Dwarfstar Today at 3:52 am

» Szólánc
by Dwarfstar Today at 3:51 am



Statisztika
Top posting users this month
Zatanna Zatara
 
Dwarfstar
 
John Constantine
 
John Stewart
 
Giganta
 
Pamela Isley
 
Selina Kyle
 
Andrej Volkonov
 
Slade Wilson
 
Alkotó
 
Music

Share | 
 

  A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Pént. Május 04, 2018 3:48 pm


Dwarfstar & Giganta


Új lakásba költöztem, mert a régit- hogy is mondjam- kissé lelaktam. Kicsi volt a konyha meg a fürdőszoba, de azért lakájos. Most viszont egy normálisabb és főleg tágasabb házat találtam, ami a belvárostól kijjebb van, de a fontosabb helyekhez közel. Itt lehetőségem van egy labort berendezni a pincébe, és nem kell az örökös szomszédságban lakóktól hallgatnom a szövegeléseiket. Azt a bájgúnár Taxi sofőrt meg egyszer úgy is illemre tanítom, ha még egyszer a dupláját fizetteti ki velem a fuvarjáért. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű olyan lakóhelyet találni, amiben jól elférek, de nem is mindig a nagyobb méretemhez kell igazodnia.
Munkát is találtam magamnak, egy új kísérlet személyében, amit évekkel ezelőtt abbahagytam. Vagyis félbe maradt. Most viszont ismét van hol berendeznem a kémcsöveimet és még a kíváncsiskodó szomszédok se zavarnak. Persze, gondoltam én, mert amikor a negyedik napon laktam itt egy fiatal Pár csöngetett. „Mi vagyunk a szomszédok! Hoztunk sütit!” Hogy a fene essen bele minden tolakodóba, akinek nem tűnik fel, hogy az ajtó ott áll a ház elején és nem véletlenül van csukva!
Hosszas bólogatás után – amihez semmi kedvem se volt- bejelentették, hogy a hétvégén átjönnek beszélgetni, hogy megismerjenek..
Na, még mit nem! Ismerkedjenek a Hóhérral! – gondoltam magamban, de ahogy elnéztem azt a bárgyú fejüket, még azt se értették volna meg, hogy mi az a „Nem”. Így aztán kénytelen voltam belemenni, hogy vendégül lássam őket, úgy se szakadnak le rólam, amíg nem teszik be a csülküket a házamba, és ha hamar túlesek ezen, akkor remélem, kuksolnak erősen a fűbe!
A nőcske még csak-csak értelmesnek látszott, de aztán letettem, hogy magyarázzam nekik a magánszférát és hasonló szaftos fogalmakat. Miután egy szép lendülettel bevágtam az ajtóm az orruk előtt, nem volt több kérdésük.
Már el is felejtettem, mikor reggel a rádióra ébredek. A bemondó hang egy ordítással kiáltotta, hogy „Szombat van! Itt a hétvége!” Hogy az a hétfánfütyülős hétszázát!- eresztettem ki egy kellemes megjegyzést, ahogy kikeltem az ágyból.
-Hogy essen beléd valami rossz nyavalya!- tettem még hozzá, hogy kerek legyen a mai napom.
De ahogy lenni szokott, ezzel még nem is tetőzött ez a nap, mert amikor kimentem a konyha felé, egy cetlit találtam a padlón heverve.
Kibontottam, és csak egy grimasszal nyugtáztam, ami benne állt:
- „Reggel érkezem. Stop. A Te Kutyulid. Stop.”- Na, még csak ez hiányzott! Megmondtam neki, hogy azonnal induljon! Nem azt, hogy Szombaton érkezzen ide!- hajtom össze a cetlit és megyek lefőzni a kávémat.
- Még valami mára?!- kérdezem magam elé, mikor megszólal az ajtócsengő…
-Gyere be! Késtél!- villan rá a szemem.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Szomb. Május 05, 2018 4:14 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Ez a világ gyönyörű! Gyönyörű! Tele van fénnyel, szikrázó napsütéssel, repkedő rózsaszín szivárvány pónikkal és pingvinfiókákkal labdázó bébifókákkal. Legalábbis így éreztem magam aznap, mikor átvágtam Gotham közepesen büdös utcáin az utcán tócsákba összegyűlt poshadt esővízben és a kedvetlen arccal, mogorván ömlő szürke tömeget néztem. Néztem, de nem láttam. Én most csak egy valakit láttam a szemem előtt.
Tegnap ismerkedtünk meg. Már az első pillanattól kezdve olyan... olyan... különleges volt. Gyönyörű vörös hajzuhatag, ilyen sok piros, lezúduló dolgot utoljára nyaki artériás vérzések kapcsán láttam csak, szép, magas termet, legalább egy jó fejjel magasabb nálam is és ezen adottságokhoz megfelelő kiegyensúlyozó ballasztok elől és hátul is, hogy úgy mondjam. Éppen ezért is vetettem be férfiúi sármomat, amikor randevúra hívtam. Ó! Már a legelejétől megcsillogtatta a műveltségét, azt a belülről jövő tanulhatatlan és utánozhatatlan belső kedvességet és bájt, ahogy finoman, dallamosan tudta ejteni a szép szavakat. Mind a fülembe cseng még most is.
"Na húzd vissza a beled a barlangodba a többi neandervölgyihez, amíg még szépen vagy."
Oly bájos, oly finom, oly udvariasan tartózkodó. Persze értettem én, hogy nem ugorhat rögtön a nyakamba, elvégre neveltetés meg etikett is van a világon. Bár hogy minek..? Így hát természetesen ennyivel nem adtam fel az ostromot és ő is bensőségesebb vizekre evezett. Vagy belsőségesebb, ha pontosan akarom nézni a szavait.
"Ide figyelj, kitaposom a beledet hapsikám, ha 10 másodperc múlva még itt rontod a levegőt!"
Hiába, az első találkozás örök, megható emlékei. Pillanat, elmorzsolok gyorsan egy könnycseppet a szemem sarkában. Ez van. Még mindig fáj az összes bordám. Szóval a spanyol etikett szerint kérette azért magát az én kicsi kincsem és ott is hagyott a bárban. Ami azt illeti már akkor éreztem, ez a nő hozzám tartozik, a gyűjteményembe kell kerülnie, de akkor - ó én balga - még nem is tudhattam milyen különleges. Micsoda földre szállt istennő. A Szépség és Kedvesség Istennője. Mindenesetre én magam - ártatlan lélek - csak éppen úgy üdvözöltem, mint minden más nőt az életemben addig és egész szép íve volt annak az ütésnek, még büszke is vagyok rá. Legalábbis lehetnék, ha nem kapja el a levegőben a karomat és emel fel fél kézzel a nyakamnál fogva. Mindjárt elolvadok itt helyben, az első finom érintések egy kapcsolatban. Ha hazamegyek valahonnan megszerzem a Micsoda nő-t és megnézem vagy ezerszer, illik a hangulatomhoz. Talán a szomszédnak meg is van. Időtlen idők óta meg akarom késelni. Legalább 60 órája. Szóval elég soká türtőztettem magam.
A zsugortechnikám most is a segítségemre volt, mint mindig, de most először találkoztam valakivel, aki azonnal át is látta ennek működési elvét és meg is tudta akadályozni, hogy bármit is kihasználjak előnyeiből. Persze elkezdtem felmászni azon a két gyönyörű mamutfenyő lábán, amíg magára nem borított egy egész tartálynyi vizet. Merthogy tényleg igazán szép magas volt az én gyöngyvirágom. Hiszen a napra lehet nézni, meg rá is, de egyiket sem érdemes. A naptól elvakulsz, az ő szép arca meg olyan messze van, hogy a Galilei távcső nélkül úgyse látom. Szóval mikor a térde körül az egész ismerkedési szituáció egy ingyen aquaparkká változott kezdtem átérezni a különlegességét. A késeimet amúgy is maximum magamba szúrhattam volna, ezekben a lábakban egy injekciós tű több kárt tenne...
Ízlésesen, gyilkosság áldozatául esett német fordulóval érkeztem a sárba, ezt egyesek leszúrt Rittbergernek hívják. Ezek után pedig némi iszapbirkózással pecsételtük meg a megismerkedés örömét, mikor egy laza másfél méter mélységig beletaposott a dágványba. Persze azért én is meg akartam mutatni neki az erőim értékét, hiszen kellően apróra húzódva ez nekem nem jelent problémát. A föld és a talp között vannak illeszkedési rések kényelmesen beleálltam az egyikbe és kész. Kész lett volna. Ha nem az én csillogó intelligenciájú babámmal töltjük éppen az első randit, mert hát ő azonnal rájött a titok nyitjára és előre-hátra mozgatva a lábacskáját feltúrta a földet. Meg engem. Különösen furcsa érzés együtt mozogni kiszámíthatatlan irányokba egy konténerszállítónyi dagonyával. Lélegezni sem tudtam a megdöbbenéstől. Meg a pofámba gyűlt negyed kiló földtől sem. Így hát kénytelen voltam visszaváltani emberi alakomat, hogy lélegzethez jussak és testközelből csodálhassam meg az én gyönyörűmet. Hát mondjuk konkrétebben azt a csinos kis lábát, de hát nem kell kapkodni az ismerkedés során. És milyen szépeket mondott nekem akkor is, micsoda beleérzéssel, belülről sugárzó bölcs kedvességgel fogalmazta meg a gondolatait.
"Kellett ez neked, te istenbarma?! Mi a fenéért nem tudjátok ti hímek felfogni a nem szó jelentését?! Csak arra lennél való, hogy tényleg kitiporjam a beled, miután lenyalattam veled ezt a sok mocskot, amiben miattad taposok!"
Ellágyulva adtam egy csókot a lábujjai hegyére és felragyogó szemekkel kérdeztem meg:
- Óh, hát megengednéd nekem?
Azért ekkor némileg zavarba jött, azt hiszem. De hát Istenem. Olyan szép. Olyan okos. Olyan bölcs. Olyan kedves. Olyan... olyan... nagy! Még senkivel se találkoztam, főleg nem nővel, aki az eszével tudta semmivé tenni a technikám adta előnyöket. Eleinte még finoman, szeretettel megropogtatta a lábával a csontjaimat, de persze csak vigyázva, óvatos kedvességgel azokkal a pihe-puha talpaival. Erről tanúskodott később a baleseti sebészet ügyeletes orvosa is, mikor megkérdezte:
"Mi az Isten történt magával? Elütötte egy startoló repülő vagy egy mezőgazdasági vontató ment keresztül magán?"
Lassan kellemes beszélgetéssé fajult az ismerkedés, egy fél óra múlva már felállni is hagyott, sőt a szétszakadt ruhái helyett is hozhattam neki másikat és meghívhattam ebédre is. A szeretet virágának apró kis bimbói. Végezetül mára meghívott ide a lakására. Óh...

Egy malomkerék méretű rózsacsokor és egy bazi nagy kosárnyi gyümölcs egyensúlyozása közben igyekeztem orral benyomni valahogy a csengőt, ami végre sikerült is. A bentről hallatszó édesen csicsergő hang a tudtomra adta, hogy beléphetek. Remek... És hogyan? Az orrommal mégse nyomhatom le a kilincset. Na de nem baj, nem hiába vagyok én a Dwarfstar! A sármos, az utolérhetetlen, a maszkos Casanova! Három másodperces méretváltás és már be is sétáltam az ajtó alatt a túloldalon visszanőve pedig végül csak majdnem eldobtam mindent. Egy szál csak combközépig takaró kis hálóruhában, mezítláb állt a konyhában, alig fedett keblekkel és türelmetlen pillantással fogadott. Ó, hogy hiányoztam már én is neki... Végül megembereltem magam és köszöntöttem az én virágszálamat:
- Jó reggelt kicsi kincsem! Gyönyörű vagy mint mindig! - kezdtem, majd zavartan megköszörültem a torkomat. - Tudom és sajnálom. Késsel fenyegetőzve sem jutottam hamarabb sorra a kötözőben, rothadt egészségügy. Engesztelésül és a szépséged iránti hódolat jeleként hoztam ezeket - nyújtottam át félénken a virágot és a gyümölcskosarat. Pillantásom a szétcsavart kávéfőzőre esett. - Megengeded, hogy átvegyem a munkát? - kérdeztem lelkesen mosolyogva. Ez azon csajmágnes mimikán, amit már az óvodában elsajátítottam és amit úgy neveztek szakszóval az óvónénik, hogy "Sylbert ne vigyorogj mint a tejbe tök!"


A hozzászólást Dwarfstar összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 06, 2018 2:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Vas. Május 06, 2018 12:12 pm


Dwarfstar & Giganta

Miért is gondoltam, hogy időben fog érkezni? Minden alkalommal az ellenkezőjét csinálja, amit mondok…
- Gondoltad, hogy ez a sok gaz, majd kiengesztel?- nézek a virágokra. Viszont a gyümölcskosár inkább kedvemre való.
- Azokat a gyümölcsöket tedd ide szépen. Azt a csokrot, meg rakd, ahová akarod.. - mondtam elég érthetően, remélem megjegyzi, és nem fordítva csinálja.. pasi…
- Miért nem tudod magad időben kapkodni? Mert akkor nem kellene rád várnom! Délbe jönnek vendégek, vagyis majdnem vendégek, de ez most nem fontos…
- Megfőzheted a kávét…- bólintok – Aztán neki is állhatsz az ebédkészítésnek is! Olyan legyen, hogy ne találjak benne semmi oda nem illőt! Ehető legyen.. - tettem még hozzá, aztán elmentem zuhanyozni.
- Mire visszajövök, addigra a kávé kész legyen! Nem szeretem, ha túl forró.. – azzal ott is hagytam a konyhába. tudván, hogy egyáltalán nem fogja majd vissza magát, hogy kukkoljon, ha nem figyelek. A kulcslyukat meg egy ragasztóval lezártam. Biztos ami biztos alapon..
Mikor minden ruhadarab is felkerült rám a zuhanyozás után, kimentem megnézni mit alkot..
A kávé ott volt a bögrémben, de ő sehol.. Végignéztem a pulton, de nem láttam. Aztán egy halk mormogásra lettem figyelmes és a befőttes üvegek csörömpölésére.
Közelebb hajolva mintha Dwar-t láttam volna, aki éppen egy hangyával próbál gyakorlatozni..
- Mi a fészkes fenét művelsz? Ne most idomítsad a házi kedvencedet! Mit mondtam, mit csinálj?- álltam a pult előtt karba font kézzel, és nem igazán értettem, hogy mit szórakozik itt azzal az ízeltlábúval, mikor főznie kéne az ebédet!
- Megmagyaráznád, miért nem azt csinálod, amit mondok? Vagy szeretnéd, ha a barátnőim átjönnének délután egy teára?- hajolok közelebb hozzá, de a vigyoromat leplezem, a gondolatra.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Vas. Május 06, 2018 2:07 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Az első kérdését megpróbáltam követni azon az epikureuszi dogmatikai iskolákat képviselő metafizikai úton, amelyen az én szerelmem brilliáns elméje járt. Ezért minden sztoikus és hedonista jellegű komoly filozófiai tanulmányaim összegzéseként manifesztumaként tudtam megadni a következő komoly és mélyen szántó választ:
- Hát... őőő... azt - összegeztem, majd félénken hozzátettem: - Richard Gerenek minden filmjében bejött.
A kérteknek megfelelően a gyümölcskosarat odatettem a nő által mutatott helyre, a virágcsokor talonba került. Majd hazafelé odateszem ahová akarom, de a virágárus szerintem nem fog örülni a hirtelen jött anális örömöknek. Nem tudott egy jó csokrot megcsinálni, amivel be tudok vágódni... Szörnyű! Kissé leforrázva hallgattam a szemrehányásokat, de az én aranylelkű 70 tonnás tubicám máris finoman és érzékletesen a tudtomra adta, mivel is engesztelhetem meg azt a drága szívét. Bármit, ami boldoggá teszi az én istennőmet!
Bármit, csak hát... Jó a kávé az elkészült hamar, de mi a bánatot kéne főzni? Mit szoktál főzni Sylbert? Hát csajokat, hogy jöjjenek veled randizni, de azon kívül? Én igazán feladhatnék egy hirdetést, hogy húsz éves tűzhely vadonatúj sosem használt állapotban eladó. Na akkor nézzük csak... Meg van! Gasztro TV!
Tehát akkor ehhez kell, paprika, hagyma, rizs, marhahús... ebből a sok húsból melyik marha? Az embert még csak-csak felismerem, de marhát csak sütve láttam. Mindegy, akkor mást. Feltörni két tojást, aztán bele és utána... ja hogy csak a sárgáját... Dögölj meg. Apróra vágjuk a húst. Váááá! Nem az enyémet! Jaj de fáj! Bibis lett a Dwarfnak! Mindjárt sírok. Ha még egy egzotikus marsbéli fűszernövény neve elhangzik ebben a műsorban, akkor tutira. Fahéj? Az itt nincs. Kint mondjuk van, de most a nyírfa vagy a fenyő kérge kell, hogy lett volna a magzatvizében egy kiéhezett cápa a kitalálójának? 2 mk-nyi só. Mi a rossebb az hogy mk-nyi? Ez valami mértékegység. Túrjuk fel a konyhaszekrényt, mi hasonlít mk-ra? Ha én mk lennék, hol rejtőznék? Levesestányér? Nem az lt. Ne légy hülye Sylbert. Merőkanál! Ez az baszd meg, zseni vagyok! Mi van még? Szegfűszeg. Szeg csak van a garázsban a szerszámosládában, két adag kell, marék fű út közben. Felfedezés: a mákos lecsó úgy készül, hogy összeragad a szakácskönyv két lapja. Hmm... meddig kell ezt vajon főzni, hogy úgy nézzen ki, mint a képen? Kis lángon 20 percig. Annyit nem tökölünk, akkor nagy lángon 10 is elég lesz. Mi van még? Egyéb fűszernövények, ételszínezékek ízlés szerint. A piros az szép szín. Valamire mégis jó lesz a rózsacsokor. Férj már bele, hogy anyukáját tuszkolták volna bele a tervezőjének ebbe a kuktába. Rothadt élet. Rothadt élet. Rothadt... valami rothad... de büdös... Hmm... Jé! Ha lassú tűzön valamiből sülthús lesz 20 perc alatt, akkor nagy lángon öt alatt a világ legnagyobb széntablettája... Ha ezen tapsol egyet Superman, koronázási gyémánttá válik az szentség...
Nos több mint negyed óra és a gasztronómia művészetén aljas indokból különös kegyetlenséggel elkövetett többrendbeli erőszak után már kimerülten és izzadva bámultam egy hangyát, ami egy a pulton maradt morzsát cipelve slisszolt hazafelé a hangyagirlbe. Vagy hangyabolyba na, a cuccot meg viszi a girlnek. Hogy neked mennyivel egyszerűbb az életed, hogy lenne randid egy doboz Chematoxszal. A világ legősibb szabálya: ha szar napod van, rontsd el valaki másét is, egyből jobbnak tűnik majd a tiéd. A fair play jegyében lekicsinyedtem az ő méretére és levágtam két lábát, hogy kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok. A késemmel hívogatóan intettem a dögnek:
- Öcsi, a szerelem nem csak úgy a potrohodra hullik, azért szenvedni kell, én már csak tudom.
Mennyi lába van még mindig... Meg mekkora pofája! Tisztára mint az első csajom. Nem röhög! Én az első csajomként tartom nyilván azt a szép kansasi lányt. Ő lúzerként tartott számon, mint olyan sokan mások is. Azokat is feldaraboltam. Ezt figyeld söprő gáncs! Mi van, te judozol köcsög? Ja nem, csak marha sok lábad van... Na de akkor...
És ekkor éreztem meg az én kicsim jelenlétét, hallottam zengeni bársonyos hangját. Nehéz lett volna mondjuk nem észrevenni, mert a léghullámtól lefejeltem a hangyát. De kemény a kitinpáncélod. Ráadásul majdnem olyan ronda vagy, mint egy alkoholista mágus. Bűnbánó képpel visszanőttem, majd nyugtatóan közöltem:
- Nem idomítom, csak lopja a kaját. Most takarítottam el a romokat. Amúgy a futár 5 percen belül itt van az ebéddel, mindenki jobban jár... Több időt tudok fordítani addig is rád, délig meg még van vagy négy óra - mosolyogtam.
Vajon kiket várunk? Máris be akar mutatni talán a családjának? Milyen romantikus. A kérdésére megvontam a vállamat:
- Ha azt szeretnéd, hívd át őket. Bármit, ami örömet szerez neked, bár jobb szeretném kettesben tölteni az időt - mosolyogtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Kedd Május 08, 2018 3:02 am



Dwarfstar  & Giganta  ️️️️️


Azt tudom, hogy nem a lángelméjéről híres Dwarf-om, de azt már kevésbé gondoltam, hogy annyi esze sincs, mint a ma állított villanypóznának. Az ebéd romjait, vagyis a kuktának a darabjait látva, és a félig kilógó virágszárak elég bizonyítékot szolgáltak arra, hogy nagy hiba volt még a konyha közelébe is engedni ezt a balféket. A kávét is csak azért tudta megcsinálni, mert, ahhoz csak egy gombot kell megnyomni. Na, de nem is akarom felsorolni, mit is gondolok most magamban. A szerencsétlen hangyát látva, meg végképp a homlokomra csaphatnék, hogy ennyire nem beszámítható egy hím. Bár ezt tudom már egy ideje.
- A kaját lopta? Remek! És melyiket, ha szabad kérdeznem? Talán a virágok száraiból kinyert toxinokat vagy éppen a gőzben párolgó ásványokat?
- És ezeket hogyan alkottad össze?- nézek Dwarf-ra, majd a konyhában fellelhető romokra.
- Mit csináltál, hogy ilyen borzalmas kuplerájt rittyentettél ide, 10 perc alatt?- néztem rá szúrós szemmel, de valahol nagyon is érdekelt, hogy mit tudott ezen idő alatt ilyen fergeteges sebességgel megacsinálni.
-Ugye ezt nem gondoltad, hogy én fogom letakarítani? Hozzad szépen a tisztitó eszközöket és tüntesd el, míg szépen szólok! Vagy esetleg bazári majomnak kirakjalak a teadélutánon? Azt is elintézhetem! Na, hadd lássam hogyan csináltad mindezt!- nézek rá, és várom a bemutatót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Kedd Május 08, 2018 8:55 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Nos ez a tündöklő intelligenciával felpompázó kérdés némileg valóban talán pontosításra szorul. Hogy mit lop a hangya, az még csak istenes. Milyen toxinok vannak egy rózsában? Milyen ásványokat főztem én meg? Egyáltalán főztem én? Nem emlékezetkiesésem van, csak még mindig nem tudom eldönteni, hogy korábbi mutatványom a konyhapult mellett most akkor tényleg főzésnek minősül-e, vagy a nemzetközi terrorizmus kategóriába esik? Nem száz százalék, hogy végül nem robbant volna fel. Vagy kel életre. A Frankeinstein cool és erről a valamiről csak nekem lett volna egy tazom! Közelebb hajolva megvizsgáltam a két lábbal komoly koordinációs nehézségekkel küzdő rovar által cipelt maradványt, majd rövid anyagkonzesztenciális analízis után egy bölcs, ám tudásvágyó szakember alaposságával tettem fel a minden tudományos igényt kielégítő kérdést:
- A kenyér melyiknek számít? - de lényegében már kaptam is a következőt, mire zavartan vállat vontam. - Sosem állítottam, hogy tudok főzni. Legalábbis, ha nem a nőkről van szó - vigyorodtam el sokat sejtetően. - És hát annyit csináltam, hogy igyekeztem lépést tartani a tévés szakáccsal. Az a szemét állat kizsírozva rakja el a tepsit - tettem hozzá sértett hangon, vádlóan, hogy miféle alakok szerepelnek manapság ebben a zajládában.
Azt természetesen nem gondoltam, hogy más takarítsa össze, főleg nem azt, hogy az én egyetlen királynőm. Igazából, ha őszinte akarok lenni meglehetős villámcsapásként ért a felismerés, hogy a fizikai laborokon és a sebészeti műtőkön kívül szoktak takarítani. Minek? Itt nem végeznek kísérletet, nem nyitnak fel embereket és a következő főzésnél úgyis megint kupi lesz. Az angyali kis szívbögyörgetőm tekintete mondjuk nem arról árulkodott, hogy egészen biztosan nem lesz itt felnyitva emberi test, ha nem takarítok fel sovány malac vágtában, úgyhogy gyorsan feltettem a leglényegesebb kérdést:
- Mielőtt eszkábálnom kell gyorsban egy légkörelemző készüléket a különféle tisztítószerek, elsősorban klórszármazékok kipárolgásának lokalizálását megkönnyítendő, már persze, hogy ne túrjak fel mindent, mint egy utászalakulat a sivatagot Bin Ladent keresve, megosztanád velem szívem egyetlen királynője, hogy hol tartod?
A kapott instrukciók alapján már gyorsan visszatértem a vagonnyi súrolószerrel. Érdekes. Mintha tényleg egy laboratóriuma lenne itthon az én érző szívű, apró kis virágomnak, ha ennyi cuccot kell őrizgetnie, bár remélem mihamarabb a szívén kívül a hálójához is kapok kulcsot. Ott aztán nem kell súrolópor a sikáláshoz, azt garantálom. Na de most ideje felvágni a képességekkel, ha már észre vette őket. Villámsebesen kezdtem összerámolni mindent, könnyedén dobálva kézből kézbe minden borulás veszély nélkül fűszeres üvegcséket, takarítva fel a foltokat, miközben könnyedén magyaráztam az én lánghajú kis magmaszüzemnek, aki érzésem szerint már egy tűzhányó hevességével vágyik maga is a jelző második részének törlésére.
- Nem nagy ördöngősség - magyaráztam. - A legjobbaktól tanultam meg késelni és mester késdobáló vagyok. Sokat fejlesztettem a biztos kezet. Az én méretváltásaimmal pedig nem ritka, hogy másznom, ugrálnom kell, hiszen láttad is azokkal az igazgyöngy szemeiddel kincsem. Ha arra a bazári majom szerepre annyira nem is vágynék, nem lenne olyan cirkusz, ami visszautasít egy ilyen késdobálót vagy akrobatát. Én sem az ajánlatot, ha te lennél a cirkuszigazgató angyalbögyörőm! - kacsintottam.
Végül is teljesen igazat is mondtam. Egy nőnek! Lázam lehet? Na mindegy. Amíg nem kicsinyedek le, nem vagyok ugyan emberfelettien gyors és ügyes, de hogy az emberi maximum környékén teljesítek az már biztos. Sőt én vagyok a maximum. Aki jobb nálam, azt kinyírom. Kivéve persze az én vörös glóriás kis dzsinn hercegnőmet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Pént. Május 11, 2018 9:14 pm



Dwarfstar & Giganta ️️️️️



A Kutyulim bemutatóját érdeklődve néztem végig. Azt nem mondanám, hogy virtuóz a konyhában, de a képességei igen figyelemre méltóak. A zsugorodása és a növekedése a testének, elég hatékonynak bizonyul. Az ételkészítés azért még hagy némi kívánalmat maga után, de a késsel való bánása és a gyorsasága elég meggyőző. Szinte ellenáll, minden hatásnak és a kitartása is elég jó. Azt hittem, hogy ez csak egy nagyképű szólása volt, hogy a pengéivel jól bánik a harcban, de általában minden Hím elég nagyzoló szavakkal illeti a saját képességeit. Mondhatni már dicséretnek is sok, de most Dwarf elég ügyesen és gyorsan reagál a környezetére. Szerencsétlen Hangya talán nem akart egy vagdaltra hasonlítani, de ez jól demonstrálta a harci kedvét is. Még a végén megkedvelem…
- Remek! Most, hogy ilyen szépen rendet raktál, akkor hozhatnád a papucsomat és a Pincébe is felmoshatnál. Nem hiszem, hogy nagy ügy lenne, de ha már a kezed ügyében van a seprű és a rongy, akkor már megcsinálhatnád a porszívózást is. Olyan Cirkuszigazgató leszek, hogy győzzed csak bírni szusszal. - nevetem el magam a gondolatra. - A bazári majmot meg majd átgondolom. A képességeid megvannak, de csiszolásra szorul… és erre jó, ha az egész lakásban rendet teszel. Ne lássak meg egyetlen elhajigált holmit se. A szekrénybe berámolhatod a ruháimat. Aztán ne kapjalak rajta, hogy a fehérneműimet lopkodod. Úgyis észreveszem, ha hiányzik a fiókból. Van kérdés?- nézek rá, és várom, hogy végrehajtja-e az utasításaim. Jól alkalmazkodik a környezethez és lássuk, hogy a gyorsaságát fokozhatja e? Felettébb érdekel, hogy mit tud még. Van benne valami különleges, de jobban meg akarom ismerni a benne rejlő határokat.
- Ha végeztél, akkor gyere vissza. – teszem még hozzá, mtatva a nappalit, s ha elindul a feladatokat elvégezni, akkor titokban kilesem mit csinál, de ügyelek nagyon, hogy ne lássa. Erre meg nagy segítség a lakás összes helyiségében felszerelt titkos kamera. Így mindig szemmel tudom tartani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Szomb. Május 12, 2018 10:52 am



Gigancicus & Törpalávaló @
Meglepő lenne, ha azt mondanám, hogy az újonnan kapott feladatsorból a papucs volt a legnehezebb része a mutatványnak? A nők szívéhez hosszú út vezet, ha nem a negyedik és az ötödik borda között indulunk el befelé, ezt én is tudtam, egy olyan gyönyörű, kapitális példány kipecázásához, mint az én szépségem, meg nem is elég csalinak a kukac na, így maga az újabb feladatsor nem lepett meg. Az viszont igen, hogy mikor lelkesen elloholtam papucsért nem csak egy párat találtam. Most ez komoly? Van élő ember, aki nem vesz egy kínai gumipapucsot 4 dollárért, azt egy másikat, ha az leszakad a lábáról? Mi a francnak kell ebből legalább 8 pár? Ami még jobb kérdés, melyik a nyertes ebből a sok szarságból? Melyiket akarhatja az én drágaságom azokra a falatnyi kis negyvenötös rovarírtóira? Visszük mindet! Az a biztos! Nem véletlenül vagyok zseni! Visszaloholtam.
- Ezeket találtam, de üvegcipellő nem volt Hamupipőkém... - néztem rá olvadóan.
Miután kiválasztotta amelyiket akarta, letérdeltem elé, hogy ráadjam és picit meg is simogassam közben azt a puha, fehér bőrét, jaj! Hát legalábbis, ha megengedi, hogy ráadjam. A remény után már csak a sírásó hal meg, egy kis észrevétlen simizéshez meg van kézügyességem. Kis kóstoló a későbbi nem észrevétlen és jóval feljebb történő simizésekből...
A maradék papucskiállítást visszavittem a helyére és ha már itt voltam, hát itt kezdtem az összerámolást. Olyan sok minden nem volt, alapvetően mihamarabb szerettem is volna végezni, hogy újra az én drágámmal legyek, de a jó kedvének az ember nem mindig tud parancsolni. Én egy kis akrobatikával vezettem le az érzelmeimet. Ledobott zoknik felkapása fél kezes kézenállásból, a sarokban blúzok sora, jobb láb derékszögben hátrafelé kicsap és a vádlimra, mint rögtönzött kardfára gyűjtöttem fel őket, hogy ugyanebben a pózban a levegőben hajtogassak, az elkészült darabokat elegyensúlyozzam a fejemen. Hiába az egyensúlyérzék az akrobatika fontos része. Még begyűjtöttem a fotelból az odadobott bugyit és hát ha nem is lopok fehérneműket, de azért na! Valami kis jutalom nekem is jár! Mélyet szippantottam bele, meg minden egyébbe is. Blúzok, zoknik, ingek.... Mindennek Gigi illata van. Nyomtam egy puszit a bugyira, majd összehajtottam és lábbal nyitva a szekrényt, mindent a helyére pakolásztam. Basszus zokni. Basszus felső polc. Basszus 190 centis emberre tervezett szekrény. Velem nem cseszel ki! Egymásba húztam szépen a pár zoknit, majd helyből hátraszaltóból útjára indítottam. Ahogy talajt fogtam láttam, hogy ott sorakozik a többi mellett glédában. Na ki a Dwarfstar, mi? Na ki? Hát én! Rögtönzött kis jazz kombináció keretében megperdültem a tengelyem körül a fenekemmel csukva az ajtót. Na akkor... Ó a fene egye meg! Akkor pince! Ja nem, előbb az elefánt. A kis port szívó. Na gyere dumbó. Nálatok is párosodási időszak van? Rámásznál már arra a helyre kis partvisra mi? Na ha segítesz gyorsan végezni ezzel a felesleges hülyeséggel, akkor amellé teszlek vissza. Áll az alku? Áll hát...
Öt perccel később már csúszhattam is lefelé egyre boldogabban a lépcsőkorláton a mélybe. Azt a kurva..! Hű mi minden van itt! Lombikok! Üvegcsék! Vegyészeti üvegedények! Kémcsövek! Egy komoly laboratóriumra elég üvegárú mindenhol! Ez csak egyet jelenthet! Az én kis cicámnak az üvegfúvás a hobbija! Hát mondjuk annyi levegővel, ami ekkora tüdőbe beleférhet, főleg a plusz légzsákok figyelembe vételével ez egy remek választás... Persze simán tarthat fizetéskiegészítésből egy droglabort is. Na mindegy is! Megjegyezzük, legközelebb rózsacsokor helyett szép üvegárut kell hozni. Nem virág kell, hanem váza. És akkor most felmosás. Az istennőmmel való újra találkozás gondolata úgy felvidított, hogy helyben egy kis charlestont járva végeztem be a házi munkát, de nem láttam kifogásolható részt, úgyhogy már mentem is vissza, de hamar.
A díványon ülve találtam meg az én babámat, az én két méteres, csodaszép vörös szirmú hóvirágomat. Óh! Édesen pihengetett, miközben nyilván izgatottan várta a visszatérésemet, ez olyan aranyos.
- Meg is volnánk! Dwarfstar a házban fél egészség - kacsintottam vidáman. - Működik az a cirkusz igazgatónő kérem! - nevettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Hétf. Május 14, 2018 4:03 am


Andrej & Giganta



Néha elcsodálkozom magamon. Ezt Dwarf-ról talán nem tudnám sűrűn elmondani, de most tényleg hasznosnak bizonyul. Az utasításaimat majdnem teljesen jól végrehajtja, de csak annak örülök, hogy nincs nyolc pár papucsomnál több darabom, mert akkor azt is hozta volna elém.
- Na, jól van! Tedd csak ide le! – mutattam a kanapé elé. - Ne nézzél már ilyen bárgyú képpel! Add rá a lábamra, aztán csináljad, amit mondtam! Ne lábatlankodj itt előttem!- – intettem neki, és egy kézmozdulattal hessegettem is el magam mellől.
Miután végre elkezdte összeszedni a széthagyott holmimat, a gyorsaságát és az akrobatikus ugrásait nézve, tényleg kitartónak bizonyul. Jót derülök az elszórt megjegyzésein, bár legtöbbször csak fogom a fejem, amiért legalább kétszer kell elmondanom, hogy mit csináljon. A hímek általában amúgy se egy agytrösztök, de a Kutyuska valamiért szórakoztat. De, hogy megkedveljem, attól messze van.
Figyelemmel kísérem a ténykedését, és meg kell állapítanom, hogy az irritáló képét leszámítva elég jó képességekkel rendelkezik. Bár a fehérneműm szagolgatása és tapizása kimeríti a tűréshatárom felső határát. De végül a porszívózáson is túl van, így nem tudom elkerülni, hogy megint visszajön engem boldogítani. A díványon fekve nézek rá sandán, mikor megjelenik.
- Minden makulátlan? Remek! Akkor masszírozd meg a talpam! De alaposan! – nyújtom felé az egyik lábam.
Még egy kis idő van a Szomszédi bájcsevejhez, de addig is egy pihentető lábmasszás nagyon jól fog jönni. Közben meg ki tudok találni neki valami újabb feladatot. Látszik, hogy meg se kottyant neki a dolog. Pedig azt hittem, hogy legalább egy óráig nyugtot hagy nekem. Már elég szép listát vezetek a hasznos képességeit lejegyezve, de még mindig nem tudtam rájönni, hogy szabaduljak meg ettől a kullancsszerű rám tapadásáról.
-  Csináljad rendesen! Ha simogatni kértem volna, akkor azt mondom! – rivalltam, rá, de szerintem, amilyen bárgyú képet vág, azt se hiszem, hogy eljutott a kis agytekervényéig, hogy nemcsak egy lábam van, hanem kettő.
- Aztán a másikat is!- néztem a magazin mögül rá, de szerintem több nyál lesz a talpamon, mint masszírozás.
- Közben meg elmondod, hogy tudtál a hangya méretére zsugorodni, és meddig tart ez az állapotod ? Mitől tudsz ilyen gyorsan kész lenni a feladatokkal?- nézek rá kérdőn, bár azt tapasztaltam, hogy ügyesen mászik fel bárhová, de egy csomó fizikai kérdést vet ez fel, amire bizonyosságot is akarok szerezni.




zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Kedd Május 15, 2018 4:14 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Megengedte! Yeah! Megengedte! Jó, tudom, egy külső szemlélőnek úgy tűnt volna, hogy konkrétabban megparancsolta, hogy húzzam azokra az apró kis kosaras lábaira a papucsait, de én ismerem már az én kis drágámnak az észjárását. Ő amolyan kis visszafogott, konzervatív, visszafogott lány, aki igyekszik eleinte leplezni az érzelmeit, de pont ugyanarra vágyik, mint én magam. És hát valljuk be bármilyen nő, aki meglátna engem.
Ez a visszafogottsága abból is látszott, milyen körülményesen próbálta megoldani az első, közvetlen kis érintéseket közöttünk ma, mikor bájosan megkért, hogy masszírozzam meg a talpait. A dívány végébe ültem azonnal vidám szívvel, ő pedig aranyosan az ölembe csapta a jobb lábát, sarka kedveskedő becsapódása nyomán combizmom meghódolva a szerelem ereje előtt, úgy éreztem hogy vagy hat centi mélyen bereped, pedig csak kicsit zúzódott. Teljesen nyolc napon belül gyógyulólag. Nem úgy mint a szívem. Az örök gyönyör sebbel ég már ezért a lányért. Olyan szép. Olyan magas. Olyan okos. Olyan kedvesen kegyetlen. Olyan... olyan... olyan, de olyan didkói vannak... A másik sarka a vállamon landolt, lábacskájával szeretettel meglökdöste az arcomat, hogy jelezze: akár el is kezdhetném a masszázst. Gyönyörű, felemelő érzés a legelső alkalommal érezni a simogatását az arcomon, még ha csak a talpával is. Az a meglazult zápfog meg kinek hiányzik? Széles, olvadó mosollyal fordultam felé, miközben az ujjaim az ölemben lévő kis virgácsán dolgoztak a nyelvemmel saroktól lábujjakig végigcsikiztem a vállamon pihenő talpát. Azt erős túlzás lenne kijelenteni, hogy nem kommentálta a dolgot, de hát ilyen az én kis szívem csücske. Sokat elárul, hogy nem vette el a lábát a vállamról, sőt nem is mondott olyasmit, hogy hagyjam abba, szóval neki is tetszett. Az első kis intimebb érintések is. Jaj!
Kár hogy folytatni nem tudtam, lassan felfelé haladva, mert a képességem felől érdeklődött. Hát ez bizony elég bonyolult kérdés, most hogy magyarázzam el egy kvantumfizikában laikusnak?
- Egy technikai szerkezet segítségével gyönyörűm, ami az övem csatjába van beleépítve - összegeztem a lehető legegyszerűbben.
Sajnos az én kis agyas babámnak ennyi elég is volt, hogy azonnal elfeledjen minden mást, még a talpmasszázsomat is! Brühühühü! Hülye öv! Felült, félrerakta a magazint, maga alá húzta a lábait és őszinte kíváncsisággal hajolt közelebb a nevezett technikai eszközhöz. Na várjunk csak! Közelebb hajolt a... a... Fasza öv! Imádom!
Mivel erre már elkezdtek záporozni felém a kérdések belementem a játékba. Kicsit félreraktam a szarkasztikus mindennapi énemet és bepillantást engedtem neki a fizikus énjéhez is. Ha őszinte akarok lenni, ezt mindig olyan unalmasnak gondoltam csajozás szempontjából, de most meglepő hatást váltott ki, az én szép szerelmem arcán nem csak a technikának hanem azt hiszem ezen oldalamnak szóló meglepettség is tükröződött. Nem is kevés! Aha! Szóval ő az agyas és romantikus pasikat bírja, akik illegális technológiákat találnak fel és felmossák a vért maguk után, ha hazaértek az üvegáru bolt kirablásából. Alakul, alakul, rá kell gyúrni!
Kikapcsoltam közben az öv csatját és megfordítottam, hogy lássa a szerkezetét:
- Azért ilyen baromi nagy a csat, mert tulajdonképpen ez foglal magába mindent, ami a technológia működtetéséhez szükséges. Tulajdonképpen egy nagyon kicsi, valóban nagyon kicsi, körülbelül 0,5 pikogramm mennyiségű úgy nevezett zéróelemet tartalmaz. Ez antineutronnal bombázott proton, hogy pontos legyek, ami képes reakcióhatást kiváltani az antianyag dimenzióval. Az anyag és az antianyag találkozása mindkettő megsemmisülését vonja maga után és elképesztő energia felszabadulással jár, valaha ez okozta az ősrobbanást is, az univerzumunk születését. Sőt a párhuzamos síkokét is. Ilyen jellegű energiából merít ez a kis "generátor" úgymond. A detonáció az antianyag világban következik be és természetesen nagyon kis mértékű, de ide csak az általa keltett negatív energia sugárzásának hullámai kerülnek át, abból is kevés. A készülék ezen hullámokat hasznosítja. Lényegében nem csinál mást, mint hogy elkezdi nagyobb erővel vonzani egymás felé a testemet alkotó atomokat, mint amekkora erővel szétlöki őket elektronpályájuk töltöttsége. A testeket meghatározott mennyiségű atom alkotja. Nyilván egy éti csigát kevesebb, mint egy házi kecskét, a kecskét kevesebb, mint egy embert, egy embert kevesebb, mint egy elefántot. Ha veszítenék az atomszerkezetemből, nem is maradnék önmagam, de ilyesmiről nincs szó. Az atomok mennyisége állandó marad, csupán sokkal... hmm... sokkal tömörebben helyezkednek el. Ezen állapotomban éppen ezért néhány olyan dologra is képes vagyok, amire emberi méretű valómban nem. Egyrészt a tömörebb test nagy fokú ellenállással is ruház fel, igazából minél kisebb vagyok, annál többel logikusan, főleg, hogy ha eltalál egy normál méretű dolog, az általában nagyobb nálam, az energiájának ereje sokkal nagyobb területen oszlik el, sőt sokszor részben nem is ér el, emiatt egy ökölcsapást mondjuk tenyérnyi méretben meg sem érzek, vagy nem igazán lehet eltaposni és hasonlók. Mivel a testemet és izmaimat építő atomok mennyisége változatlan, így a testi erőm is. Bár nem leszek erősebb, le sem gyengülök, ugyanakkor sokkal koncentráltabban hat a fizikai erőm, így technikailag úgymond nagyobbat ütök. Ennek persze van egy határa, tapasztalataim szerint ez a tenyérnyi méret környéke. Az alatt annyira kicsi az öklöm, hogy hiába az óriási erőhatás, nagyon apró területet érint, így nem igazán hatékony. De tenyérnyi méretben egy átlag embernek egy pofonos kiütéseket tudok osztani. Ugyanígy igaz, hogy ember méretben is remek akrobata vagyok, komoly izomtömeggel. Ugyanezen izomerő egy sokkal kisebb és könnyebb testet természetesen egészen más eredménnyel mozgat meg. A saját magasságom sokszorosára tudok felugrani, illetve természetesen rendkívüli sebességgel mozogni. Nem vagyok Flash, sem Superman, de a versenylóra két körön hármat verek rá. Ha gyorsnak tűnt, ahogy emberi alakomban összerámoltam... hát nem láttál még a legjobb formámban cikázni - kuncogtam. - Végezetül: a kicsinyedésnek nincs elméleti határa. Lehetek tenyérnyi, mikroszkópikus, mint a vírusok vagy az amőbák, atomok vagy elektronok méretére zuhanhatok és jártam már mélyebben is. Éppen ezek miatt, engem sehonnan sem lehet kizárni. Egy tökéletesen, légmentesen zárt dobozból is kijutok, hiszen keresztül tudok mászni a testet alkotó atomok között. Tudnod kell, hogy az öv egy hártyavékony erőteret hoz létre a testem körül, ez hatással van a levegőre, lekicsinyíti a nitrogén illetve oxigén molekulákat, így képes vagyok atomi térben is lélegezni. De van egy gyakorlati határ. Az anyag alatti tér, a nanovilág. Bizonyos szempontból gyönyörű, de nehéz elmesélni - merengtem el kissé. - Én sem sokszor jártam ott. Ott... ott nincs anyag - kezdtem bele az egyre izgatottabban figyelő nőnek. - Csak egyfajta ősenergia, talán ami kikristályosodva létrehozta az anyagi világot. Csak színek vannak. Minden fehér, de a látásod perifériáján szivárványok kavarognak. Az a világ maga a halál. Nincs többé levegő és ott nem létezhet az anyag sem. Visszaolvad az ősenergiába. Fuldokolsz és elkezd elfolyni a ruhád, a tested... Ray, a kollégám, akivel együtt alkottuk ezeket az öveket ketten még egyetemistaként fél tőle. Azt mondja szétzúzza az elmét, nem képes az agyunk befogadni. Engem hív. Meg akarom találni a módját, hogy felfedezzem. Meg is fogom egyszer. A használati idő pedig... Nos addig, amíg a fél pikogramm zéró elem kitart. Ha sokat használom az övet, akkor olyan 6-700.000 év lehet. Az övcsat szélén egy kalibráló gyűrűt láthatsz, azt csak ritkán kell használni, egyszerre nagyon nagy méretugráshoz hasznos, amúgy teljesen az agy által kibocsátott elektromágneses rezgéshullámra van hangolva. Ezért van az, hogy ha használatban van és leteszem az övet, akkor bizony kicsi leszek, csak nem tudok további méretet váltani, míg fel nem veszem újra. Ha viszont megsérül a szerkezete, megszűnik a hatása is. Ugyanakkor ha zsugorodva vagyok és más veszi magára az övet, az nem fogja tudni használni, hisz még engem tart megváltozott állapotban, ha viszont emberméretű vagyok, akkor minden további nélkül. Ezért van az is, hogy a szervetlen anyagok velem zsugorodnak és addig maradnak aprók, amíg én magam is, mert nincsenek agyhullámaik, mást viszont nem vihetek le magammal, hiába érintkezek vele fizikailag, mert a saját tudatalatti akaratát helyezi szembe a géppel, ami amúgy sem képes két különálló agyhullámot összehangolni, még egy hangyáét sem egy emberrel.
Elgondolkodó, különös tekintettel, félrebillent fejjel és tág pupillákkal hallgatta végig az előadásomat, az én kis bögyös-dögös-vörös tündérem, arcán egyre szélesebb mosoly ömlött végig, aprókat bólogatva jelezte, hogy megértette az információkat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Csüt. Május 17, 2018 2:56 am


Dwarfstar & Giganta


Talán abban a pillanatban nem is gondoltam, hogy a mai nap még tartogat számomra meglepetést a Kutyuska részéről. A talpmasszázst kis unszolásra, de végül megteszi. Mondjuk sok esélye nem volna, ha nem csinálná, amit mondok. Megismertetném vele a talpam erejét és egy kis törődést is, ahogy a papucsom aljával találkozna. Egy kis láblendítés és egy kis reccsenés a zápfoga kijutattásához, meg aztán kis törődés persze sosem árt neki. Bár a nyalogatást nem soroltam fel a teendői közé, de végül nem húztam félre a lábam, úgy gondolván, hogy legyen neki egy kis jutalom, hamár ennyire akar a közelembe lenni. Valahol még szórakoztat is, de nem mutatom ki, nehogymár elbízza magát!
- Azt is mondtam, hogy nyalogassad? Rossz kutyus!- birizgáltam meg az arcát a lábujammal, de igazából viccesnek tartom a perverzitását.
De a feltett kérdésemre nem várt válasz kapok. Ahogy belekezd az öve ismertetésébe és aztán rátér a kvantumfizika nem éppen könnyű területe magyarázatába, akkor kezdett felcsillanni a szemem, hogy talán több van ebbe a hímneműbe, mint eddig gondoltam.
Igyekeztem nem a szavába vágni, és hallgattam a kimerítő ismertetőjét, ami még egy atomfizikusnak vagy egy Nobel-díjasnak is a dicséretére válna.
Közelebb hajoltam hozzá, de érdeklődésemet egy pillanatra sem hagytam lankadni. Aztán, ahogy egyre haladt az ismertetője végére, már az arcomon is megjelenő mosoly jelezte, hogy nem semmi tudás szorult ebbe a kis törpébe, bár a jutalmazástól messze van, de most elgondolkoztatott. Talán mégse olyan haszontalan kis mitugrász… és mér ért a fizika törvényeihez, és nemcsak az alapokhoz. Érdekes..
-Jól van! Ügyesen elmondtad..  ..megcsókolhatod a lábujjamat. - tartom elé a talpamat, de közben nagyon is elgondolkodtat a sok lehetőség, ami még benne rejtőzhet. Lehet, hogy még a végén hasznosnak találom a Kutyulit.
- Aztán a nyakamat is kezelésbe veheted..- teszem hozzá, de a gondolataimban egyre csak érdekelté tett az, hogy ezek szerint van még benne meglepetés.
Ha nem jönnének ezek a tenyérbe mászó szomszédok, még azon is elgondolkodnék, hogy tudnám ezt az információhalmazt kamatoztatni. De még előttünk van ez a délután, amihez egy fikarcnyi kedvem sincs bájcsevegni azokkal a bájgúnárokkal. De már nem tudom kikerülni a vendégséget.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Csüt. Május 17, 2018 5:26 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Először szomorúan és bűnbánóan néztem ki a lába mögül az én szépséges kis szerelmemre, de mikor láttam a kis cseresznyepiros szájacskája sarkában a félmosolyt és éreztem az apró kis lábujjai dobolását az arcomon, azonnal megnyugodtam. Szeret! Szeret! Mi több, szerintem imád! Ahogy én őt! Őt! Akinek azok mögé a cseresznyeszín ajkai mögé befér egy padlizsánnal töltött egész elefánt á lá Bantuisztán, a lábujjacskái pedig, ha olyan kedve van, pótolhatnak egy leszakadt autópálya hidat. Szerintem mikor a várost járja kecses kis lépteivel négy-öt utcát haladva lépésenként a tömeg is csak az elragadtatástól sikoltozik és csak azért fut el messzire, hogy minél többet lásson belőle. Hiszen lehet-e szebben meghalni mint ezen pihe-puha talpacskák alatt? Tekintetem egy pillanatra mellének felsejlő körvonalaira esett a blúzán. Hát jó, na. Lehet...
Lelkes vakkantással kísérve folytattam is volna a talpnyalást egyre inkább felfelé tolódva a sarok felől a lábujjak irányába és tovább, és tovább, oda amit embertanilag már rég nem talpnak neveznek, de ebben sajnos megakadályozott, hogy a nyelvemet beszédre kellett használnom és még a lábait is elvette rólam. Az előbbitől úgy éreztem magam mint egy közepesen retardált óvodás, akitől elvették az új dömpert, az utóbbitól meg a fülemben csengett a gyászinduló...
Mikor befejeztem a tudományos előadást azt azzal honorálta, hogy túleshettünk az első igazi csókon! De tényleg! Nem egy harc közben lopott kis ajakérintésen, nem! Egy valódi csókon, amit a szívében égő szerelemmel ő maga kezdeményezett! Jaj! Mindjárt megöl a romantika! Meg a kangörcs! Az első csók... az első csók... És akkor mi van, ha a lábujjára?! Valahol kezdeni kell, nem? Mondtam, hogy szemérmes az én drágaságom, szívemen taposó, dédelgető mosolyú harminc méter magas királynőm! A gyönyörtől remegő ajkakkal leheltem csókokat a szám elé követelőzően emelt lábacskára. Ő maga emelte elém, még csak le sem kellett hajolnom! Nem bír magával már, annyira várja a testi kontaktust, jaj! Azt hiszem az alsógatyámnak meg már lőttek, hiába mosnám ki, már úgyis elrepedt szerintem.
Hát mondom! Mondom! Már haladunk felfelé, de még hogy! Szavaira nyíló rózsákkal a szívemben ugrottam is fel és átültem a dívány másik oldalára, hogy hozzáférjek ahhoz a kecses, hófehér hattyúnyakhoz, ami olykor hosszabb mint egy építkezési toronydaru, de az ívéből még olyankor sem veszít semmit. Ujjaim szakszerűen, ügyesen gyúrták át az én pinduri kis Várostipró Szörny Szépségverseny díjas drágámnak a vállait. Teste puhán, ernyedten élvezte az érintésemet, ahogy az enyém is az övét. Ha a csodaövem alatt zajló folyamatokról nem beszélünk, mert ott puha meg ernyedt legfeljebb az alsógatyám maradványának himbálózó cafatai voltak, más biztosan nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Csüt. Május 17, 2018 9:49 pm


Dwarfstar & Giganta


A hallottak utáni ámulatomból gyorsan igyekeztem kizökkenteni magam, nehogy lássa a Kutyuli, hogy meglepett vagyok, még a végén tényleg elbízná magát a dicséretemre. Tudom most már, hogy mi idézi elő a méretváltozását, bár az öve rejt még sok titkot, ha ez egy ilyen technológia. A kvantumfizika elég feltérképezetlen terület, de ha ilyen szerkezet létezik, akkor nagy a valószínűsége, hogy több fázison ment keresztül, míg erre a szintre ért.
- Most itt jó!… Erősebben!…- mondom neki az utasításokat, hogy a masszírozása jó, csak egy kis erőt vigyen bele. Bár, ha jobban belegondolok…
- Kimegyek a konyhába egy italért… de ne hagyd abba a masszírozását a nyakamnak! Nem nőhetsz meg, csak kis méretben maradhatsz! Maximun 30 cm magas lehetsz! Addig csináld, amíg nem mondom, hogy elég! Értetted?- azzal felállok a kanapéról és elindulok a hűsítőmért a bárpulthoz, otthagyva Dwar-t a kanapé tetején. Gondolom, hogy egy kis nehezítés nem árt neki, ha már ennyire el van lustulva az én kis „házi állatkám”. Azt mondta, hogy jó az akrobatikában, akkor lássuk mennyire kitartó és ügyes, hogy eleget tegyen a kérésemnek. Most megmutathatja, hogy tud visszamászni a nyakamig, és amúgy se könnyítem meg a dolgát, mivel azt hangoztatja állandóan, hogy mennyire nincs akadály előtte, csak a közelembe lehessen. Most itt a lehetőség!
- Na, mi lesz? A füleden ülsz ?! Lássam milyen ügyesen tudsz felkapaszkodni a nyakamig! – lépek ki a szobából és kíváncsi vagyok, hogy hogyan oldja meg ezt a dolgot. Vagy lehet, hogy kemény a feladat számára?- kuncogok magamban, de nem mutatom ki, hogy nagyon szórakoztatnak a próbálkozásai.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Pént. Május 18, 2018 3:50 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Igencsak meglepett mikor még erőteljesebb masszírozásra kért lelkemnek gravitációs csomópontja. Igen, az a fekete lyuk. Igen, nagyon megismerném már az ő kis... khmm... gravitációs csomópontját. Mindenesetre beleadtam a kért többlet erőt, ahogy csak kívánta az én kis krémes süteményem. Ezek szerint keményen szereti. Erősen. Remélem nem csak ezt.
- Majd én behozom neked lépesmézem! - készségeskedtem, de neki mint kiderült, más tervei voltak.
Hát azért na. Ugye hogy ugye? Hát ki is itt a Dwarfstar? Nem hiába soroltam én fel a képességeimet, hogy lenyűgözzem az én szende szűzies kis démoni tornyomat! Már látni is akarta, mire képes az ő kopasz hercege! Könnyeden váltottam a méretemet mindössze húsz centiméteres magasságra, még a kért maximum 30 ceni alá is, ezen a szinten van maximumon a testemhez képesti fizikális erőm. Így apróként csücsörítettem egyet felé, puszit dobva, majd egy könnyed tripla szaltóval lepattantam a díványról és utána sprinteltem a lánynak. Két lépést sem haladhatott, mikor apró ám fürge lábaim már beérték őt és már szaltóztam is felfelé. A térde magasságában elértem a hálóruha végét, majd a következő ugrással már a vállán is voltam.
- A fülemen? Majdhogynem a tiéden tündéri istennőm - feleltem abba a bájos hallószervébe, megacélozva magamat, hogy ezen részét már ne kezdjem el nyalogatni, súlyos vértolulásokkal küszködve. Hogy is mondjam csak... bizonyos nők jelenlétében az a plusz két deci vér általában nem az agyam irányába áramlik. Ezen hölgyek akik 15 és 60 közöttiek, nem tagjai a nemzeti sumo válogatottnak és a paralimpiai csapatnak, a maradék így hat rám. De ő! Ő! Komolyan filóztam, hogy vajon marad-e bármennyi vér a testem egyéb funkcióinak ellátására, vagy itt fogok mindjárt elájulni.
Most hozzá képest apró, ám adott ponton acélosan erős kis ujjaimmal kezdtem átdolgozni a bőre alatti kőkemény izmokat. Sokat sportolhat az én drágám, ha ilyen izomfelépítménye van. Egy pillanatra megállt és még egy döbbent-kéjes nyögés erejéig ki is esett az eddigi tartózkodó szende szűz szerepéből, ami elégedettséggel töltött el. Bizony, erre senki sem lehet előre felkészülve! Apró méretemben az én ügyességemmel, nyomáspont erőmmel és sebességemmel semmiféle masszőr mester nem ér még csak a közelembe sem, ilyen élményt senkinek a keze alatt nem lehet átélni. Na jó, Atomé alatt igen, de az egy buzi. Még az én kis cukorhegyemnek is vagy fél percébe telt rendezni az érzéseit és folytatni az utat az italért. A mozgás adta ringást könnyű volt ellensúlyozni, de a bársonyos bőre illatát... a kecses járását... a körém boruló vörös hajzuhatag fátylát... Itt mindennek Gigi illata van. És Gigi íze. Igen, megcsókoltam a nyakát na. Úgysem veszi észre a masszírozás közben és olyan hívogató volt, olyan puha, olyan szép. És finom! Mint a mennyek manájából sütött hamburger. Ja várj az marhahús, az mégse jó hasonlat. Hát mint egy hamburger struccból na. Az is szép, magas, hosszú combú pipi... Mint a szerelmem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Szomb. Május 19, 2018 12:56 am


Dwarfstar & Giganta



Az italomért indulva a bárpulthoz, nem is figyeltem, hogy pár pillanat múlva már a ruhámon kapaszkodva mászik felfelé a vállamra. Azt már tudom, hogy elég rugalmas és akrobatikus a mozgása, de ezek szerint kis termettel, sokkal gyorsabb is, mint azt képzeltem.
- Bele ne merj harapni a fülembe!- szóltam rá kicsit erélyesebben, de szerintem nem fogja vissza magát. Azt tudtam, hogy egy Pasihoz kötél idegek kellenek, de Dwar-hoz lassan acélkábel erősségű idegpályákat kell növesztenem hozzá.
- Ahh.. ott nagyon jó..- lágyult el a hangom egy pillantásra, de aztán gyorsan észrevettem magam, és ismét a hűvös hangszínemet vettem elő. Lehet, hogy kegyetlennek hangzik a gyors érzelemváltásom, de nehogy már elbízza magát! Jól esik a kényeztető masszírozása, de semmi több.
- Jó! Elég lesz! Még a végén megszokod a jólétet! De mit is mondtál a sebezhetetlenségedről?- vigyorogtam el magam a gondolatra, és egy laza mozdulattal a hajam-elsöpörtem a nyakamról és vele együtt a 20 cm-re zsugorodott Dwar-t is. Nem tudom eldönteni, hogy ez is igaznak bizonyul, vagy ez már csak mese volt a részéről, de ha túléli a kanapéra zuhanást és a talpam alól is kijut egy karcolás nélkül, akkor hiszek neki. De most az elmélet után jöhet a gyakorlat.
Amint a hajamat meglebbentettem, éreztem, mintha az apró kezek belemarkoltak volna a ruhámba, majd csúsztak volna lefelé. De a kiagyalt kis tervem nem úgy alakult, ahogy elsőre gondoltam. Odáig teljesen jól kezdődött, hogy a hajam mozdításával az egyensúlyából kibillenthetem és megnehezítsem neki a vállamon a megmaradást, de én úgy terveztem el a kísérletet, hogy a hátamon fog lecsúszni rólam, és nem pedig máshol…
De most már lőttek a szépen megtervezett gonoszkodásomnak, hogy megtudjam tényleg olyan fürge és erős a szervezete ilyen apró állapotában, mint ahogy mondja, vagy csak szeretem egy kicsit szadizni az idegeit. Most viszont én kerültem bele egy kis kalamajkába, mert nem látom sehol a törpikém. Lehet, hogy a hálóruhám alá esett, és most kapaszkodik?- rázom meg a ruhadarabot magamon. Ha tényleg oda csúszott, akkor minél hamarább kitessékeljem onnan.
- Hova lettél?- keresve nézek magamon szét és a kanapén, de nem látom sehol.
Még csak az kéne, hogy a csipkémet elszakítsa! Adok akkor neki! Akkor, nem a tenyeremmel, hanem a talpammal fog hamarább találkozni. Azt garantálom neki!



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Szomb. Május 19, 2018 5:32 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Az elég! jelzésre természetesen rögtön abbahagytam a megkezdett műveletsort a nyakán, némileg ijedten, hogy valamit talán rosszul csináltam, pedig az lehetetlen. Amúgy is egy zseni vagyok, apró és igen ügyes ujjakkal, mondhatni a tökéletes masszőr és persze a tökéletes pasi. Ugyanakkor az abbahagyás rossz ötletnek bizonyult, hiszen már éppen válaszolni akartam az én gyönyörű nimfácskámnak, amikor a meglibbentett hajzuhataga lesodort a nyakáról. Átbucskáztam a vállán és már zuhantam is lefelé.
A hajába nyilván nem kaptam bele, hiszen hogyan is okoznék fájdalmat az én gyönyörűséges érett kis mamutfenyőmnek? Nem! Ez viszont felvetette azon további problémákat, hogy akkor mi a fenébe kapaszkodjak, miközben lefelé zuhantam azon a puha fehér bőrén a kemény fekete padló felé. Kétségbeesetten kapálózó kezeim végül belemartak valamibe. Csipkeszerű anyaga van és valahogy félhomály is lett. Furcsán szűrődik a fény... Óh! Mert a selyemhálóinge alá kerültem, már értem. Akkor ez a csipkeanyag nem lehet más... nem lehet más... CICIK!!!! A következő kettő perc úgy nagyjából kiesett az életemből. Illatok maradtak meg. Gigi illat. Olyan mint... mint... a vízparti lángossütő mellett ácsorogni éhesen. Mint amikor a szmogos utcán megállsz egy virágbolt előtt. Mint... mint... Papnak a vörösbor illata az oltárnál. Gondolom. Szentfazék még nem voltam, azért nekem is vannak elveim. De a lényeg a lényeg, az illata maga a színtiszta a vágy... Cukorbeteg érezheti így magát egy illatozó krémes felett ücsörögve. Öhmm... Ha már az ízeknél tartunk. Nem is tudom, hogy mihez hasonlítsam. Az ember bőre sós. De az övé olyan omlósan, olyan finoman, lágyan, dédelgetően sós, hogy az már édesebb, mint a lépesméz, amit elnyalogatnék, ha nem a legelső csipkét kaptam volna el. A tapintása, az a selymes lágyság, az a forma, ahogy finoman ráborul az emberre (mégpedig micsoda emberre, hej!) és miközben kedveskedve, ringatózva kiszorítja belőlem a szuszt is, azért óvón, puhán körbeölel, míg finom kis keze, mely vakon matat utánam bele nem passzíroz. Az én kis cukros pogácsám nem talált és itt most jó. Itt el lennék a világ végezetéig. De ezt nem szabad. Választ vár a kérdésére tőlem az én kis szerelmetes felhőkarcolóm. Megembereltem magam, majd annyi akaraterővel, amit sosem feltételeztem élő emberről, még magamat is ide értve, meg egy nedves cuppanással leszakadtam a kebleiről és két gyors szökkenéssel máris újra a vállán ültem.
- Hopsz, kis baleset - kuncogtam. - A melltartód egész jól megúszta, csak egy-két szál jött ki belőle, de majd veszek egy másikat. Ami a kérdésedet illeti: az atomszerkezetem tömörülésével a testem ellenállóképessége nagy fokban növekszik. Ez egy méretarányos dolog a változással természetesen, például a jelenlegi húsz centis magasságomban már emberi erővel képtelenség lényegi kárt okozni bennem, bár a fizikai fájdalmat bizonyos fokig érzékelem természetesen, de azt elviselem. Olyan egy méter körüli magasságban még gyakorlatilag semmilyen védelmet nem jelent nekem a tömör anyagszerkezet, atomi méretben viszont már olyan bugyi kívül hordós szuperhősök pofonjába is röhögve beleállhatok mint például Superman. Nagyjából így tudom körülírni - magyaráztam kérése szerint részletesebben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
29

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Hétf. Május 21, 2018 11:57 am


Dwarfstar & Giganta


Már akkor éreztem, hogy nem úgy fog alakulni az én kis kísérletem a nehezítéssel, mikor a várnál éppen az ellenkezője történt. Gondolhattam volna a valószínűség számításra vagy a rizikófaktoros véletlenek százalékára az adott műveletre, de ebben a pillanatban egyik se jutott eszembe. Inkább arra koncentráltam, hogy megtaláljam az én kis törpémet, aki – valljuk be – elég jól bánik az izmok ellazításához. Azt is figyelembe véve, hogy most alig 20 cm nagysággal ül éppen a vállamon. Vagyis, most már a vállamon… előtte viszont a csipkés fehérneműmbe kapaszkodott, amit kis híján cafatokra is téphetett volna.. de nem ez történt. Szerencséje!
- Csak egy- két szálat téptél ki belőle?- kérdeztem vissza rá, de szerintem eléggé visszafogottan vallotta be a melltartómon esett kárt. Mondjuk meg is nézhetném, de most nem adom meg ezt a lehetőséget neki, mert tudom, hogy a női bájaimra amúgy is rá van kattanva. Kis perverz gondolatai szinte a szeméből kiolvasom, de amúgy is Pasiból van, és mint mindegyik „teremtés koronája” a dereka alatt hordja az esze nagyobbik felét. Bár ez elgondolkodtató, hogy egyáltalán ésszel meg e vannak áldva. Viszont Dwar esete talán más. A kvantumfizika elég bonyolult képleteit vázolta fel előttem, amit a nagy elmék is csak kevesen űznek magas fokon. Talán van ebbe a kis emberkében annyi meglepetés, hogy egy esélyt adjak neki a bizonyításra?
- Az nem is kérdés, hogy veszel egy másikat nekem!- néztem rá egy fél mosollyal.
- Ahhaaa… szóval a sejtek tömörödésével nő az ellenálló képességed? És a fizikai folyamatok is ugyanúgy működnek.. értem.. - gondolkoztam el egy pillanatra. - Ha ebben az állapotában több mindent kibír, akkor nem is fog a fájdalomküszöbe nőni, ha egy kis „jutalomban” részesítem a csipkém szakadásáért.
Ezt nem hagyhatom szó nélkül, egy kis bünti nélkül meg pláne!
- Azt mondod, hogy csak egy pár szálat húztál ki a csipkémből?- vigyorgok rá mindent sejtető arckifejezéssel.
- Akkor másszál csak le a padlóra! Megnézheted, milyen a talpam! Juss el a konyháig, ha bírsz! Közbe egy teát is csinálhatnál!- ha lemászik, és a földön van, akkor egy szép lendítéssel rálépek. De, hogy ne érezze olyan szimplának a kedvességemet, még jól el is dörzsölgetem magam rajta.
- Milyen odalent? Pár szál már hiányzik belőled?- nevetek fel, majd egy mozdulattal ismét rálépek a másik lábammal, ha csak nem gyorsabban tud futni előlem a konyháig. Közbe mindenféle akadályként dobálok egy pár tárgyat az útjába. Mint például ami a kezem ügyébe akad, falikép, tegnapi levetett zoknim, és nem utolsó sorban az üres poharam. Jó kis kergetőzést remélek, és egy kis leckét a melltartóm szakadása miatt. Bár kezdem élvezni, hogy a gyakorlatba is átültethetem a képességei kiismerését.
- Aztán tegyél bele rendesen cukrot is, a felső polcról! – tettem még hozzá, hogy nehogy csak arra gondoljon, hogy simán megússza ezt az perverz „cicivadászatát”.
Aztán még eszembe jut, hogy ha egy kis vizet öntök a lába alá, akkor nem fog olyan gyorsan elillanni. A vázában lévő vízmennyiség éppen elég lesz! Egy mozdulattal azt is a hozzávágom, a benne lévő virágokkal együtt. Amúgy se szeretem ezt a sok dudvát. De így legalább élvezem ezt a reggelt!
- Most kapsz a tapizásáért! Csak érjelek utol! - Nevetek fel hangosan, ahogy üldözőbe veszem a nagyszájú Törpikém.
- Aztán, ha feltakarítottad ezt a kupit, akkor lehetőleg tartsd majd szemmel a vendégeinket, ha megérkeznek. Utálom, ha sokáig vannak a személyes aurám körül idegenek. Ahogy láttam, az első benyomásom is igazolni látszik, hogy valami nem stimmel velük! Ne vedd róluk le a szemed! Értetted? Kövessed, ha valamelyik kolbászolna a lakásba! Ezt talán meg tudod csinálni?!
De most fussál és gyorsan csináld a teámat, mert szomjas vagyok, te kis anyaszomorító! Lássam, hogy milyen gyorsan tudod elérni a teafőzőt! Ha beleesel, akkor magadra vess!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
202

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Yesterday at 6:51 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Hát vannak az életben meglepő fordulatok és a maguk gyönyörűségében nehéz reggelek. Az én kis mézbe mártogatott eperhabos cukrosfánkom a földre parancsolt, amit nagyjából két szép ívű szaltóból meg is oldottam, de utána egyszerűen se szó, se beszéd rám tiport. Egy pillanatra elöntött a rémület, hogy valamit rosszul csináltam, valamivel megbántottam, igen én, a nagy Dwarfstar megijedtem, hogy elveszíthetem őt, még mielőtt igazán szárba szökkent volna közöttünk valami. Egészen addig, míg gyöngyöző kacajának hullámai fel nem emeltek a kétségbeesés tengeréből. Egyszeriben úgy éreztem magam, mint komoly drogfüggő, aki rátalál egy bekapcsolt villamosszékben hatvan kiló kokóra. Kit érdekel egy sámli, amire rákötötték a villanypásztort? Ez pont az az eset. Lassan, kacagva morzsolgatta testemet a lágy, pihe-puha, illatos, finom talpacskája alatt, kislábujja betöltötte a számat a manduláimtól az agyamig, de a szívem örömmámorban úszott. Megnevettettem! Nevet! Kacag! Vidám lett! És ezt én csináltam! Boldog az én supernovám! Igazi kis delejes csillagom, akinek gravitációs mezejéből többé nem szabadulhatok. Mit számít a fájdalom? Honnan lehetne annyi kín ezek alatt a bársonyos cicatalpak alatt, ami felérhetne ezzel az érzéssel?
Mégis meg kell tennem, hiszen a parancsa más. Inni óhajt az én könyörtelenségével kegyes istennőm, de jól tudom, más a célja. A mai feladatokkal teszteli a képességeimet. Mindent megmutattam már. Az erőmet a masszírozással, az ugróképességemet a rá való feljutással, csak a sebezhetetlenség és a gyorsaság van hátra. Tesztelni, tehát tervei vannak velem! Tehát nem taszít el! Mellette lehetek! Érezhetem bőrének illatát, talpának ízét, hallhatom a kacagását a magasból, láthatom gyönyörű formáját, sugárzó, tündöklő arcát.
Mikor tehát lábat váltott volna felpattantam, mint aki rugóra jár és már sprinteltem is a konyha felé. Ugyanakkor a feladat lehetetlennek látszott, hiszen hiába érek oda sokkal előbb, nincs elég időm mindent felpakolni a helyére. A méretük miatt közel lehetetlen még normálisan is. Közben az én pacsirtahangú kis banánkrémes puszedlim különféle tárgyakból akadálypályát épített nekem. Egy kép, ami az én drága arany tündéremet ábrázolja, a tegnapi zoknija, ami áldott, gyönyörű lábacskáit érinthette, egy üvegpohár változott hirtelen repeszgránáttá előttem, mi pusztulása előtt még utoljára abban a kegyben részesült, hogy magának az én vörös glóriás hatalmas szerelmetes csillagú egemnek meggypiros ajkai itták ki belőle a vizet. És utána jött a zuhatag, amelyen gyönyörű ívben taknyoltam el és kerültem megint a nedves kis talpikái alá, hogy újra felhangozzon gyöngyöző nevetése. Azonnal forgatni kezdte rajtam bokácskáját, sarkától a lábujjáig minden milliméterével megdolgozott, amit hűséges alattvalóként végigvártam. Recsegő bordáim nem érdekeltek, csak az ő élvezete. Viszont vigyorogva dédelgettem egy út közben megszerzett pax tollat, ami a földön hevert. Végül, amint lábat váltott lekicsinyedtem és elsurrantam a lába alól, bár a szívem szakadt meg, hogy nem érinthetem a selymes bőrét, nem érezhetem illatát, csak a távolból hallom a nevetését... De éltetett a remény, hogy így megkapja, amire vágyik.
Utána egy egész érdekes menet következett. Vállon egyensúlyozott buldózer méretű kávéfőzőből kitölteni az italt, bele a négy cukor. Jó hogy fizikusként egész jól számolom ki a röppályát, ahogy a kiskanál végére ugráltam. Mindkettő után takaríthatok, de hát na... Aztán időre visszaérni az én kis szamócás puszedlim talpa alá, hogy lábváltásnál fel ne tűnjön neki, hogy csak egy tollat kínoz éppen. Ezek a momentumok voltak szívem üdülései. Vele voltam! Éreztem őt! Hú de még hogy! Az izmaim gyakorlatilag folyós állapotúnak éreztem, egy darabig nem megyek masszázsszalonba. De nevetett, kacagott végig és egyre nagyobb hévvel, egyre nagyobb élvezettel tiporta a tollat és engem. Engem sajnos csak ritkán érintettek ananászos habcsókom királynői lábai, mert mikor csak erre lehetőség nyílt, sprinteltem vissza a konyhába. A teáskancsó megtöltése még csak istenes volt, meg a villanytűzhely meggyújtása és utána már térhettem is vissza az én gyönyörű eleven rokokó istennő szobrocskám virgácsaihoz. Pontosabban alájuk. Lábváltás, majd gyors összerámolás titokban a háta mögött. Az utolsó üvegszilánkokat éppen csak összeszedtem időre, mikor megint idő volt, eljött a jelenésem az én kis cseresznyés-almás pitém alatt, aki most már igazán vidáman tombolva nyomorgatott meg, ha mindvégig valóban itt feküdtem volna, mostanra lehet, hogy már pár zúzódásom is lenne, de mit ne viselnék el az ő gyönyöréért? Majd jött az utolsó kör a konyhában. Úgy néztem ki, mint egy minőségi múmia, betekerve törlőpapírba, hogy valahogy fel bírjam emelni azt a tűzforró szart, de némi ügyeskedés árán került a pohárba meleg tea, újabb négy cukor, majd citromlé is. Az én óriási lekváros nokedlim nem váltott már lábat, csak a színtiszta élvezettel az arcán kínozta halálra a jobb sorsot sehol nem kapó tollat, mint hogy pont a gyönyörűséges csokis muffinom talpai alatt fejezheti be pályafutását. Feltakarítottam a konyhapultot, majd pont idejében tértem vissza, hogy halljam az én kis kincses hegyem hátravetett fejű kacagását, ahogy elroppant a töltőtoll alatta. Ekkor visszamásztam alá, visszanőttem 20 centire újfent, eltüntettem a tollat, majd két újabb méretváltással immár 20 centisen az én meglepett kis diétás áfonyás kekszem előtt álltam. Lassan letérdeltem elé és finoman, hódolattal megcsókoltam a lábát, majd udvariasan bejelentettem:
- Ahogy parancsoltad szívem szépséges királynője, a kávé és a tea a konyhában vár - majd könyörgő szemekkel néztem fel rá, lágyan, belesajdulva a szépségébe és az öröme okozta ténybe. - Minden úgy lesz a vendégek érkezése után, ahogy parancsolod, csak... kérlek... könyörgöm... Engedd meg máskor is, hogy a talpbetéted legyek, hogy kiszolgáljalak. Hadd hallhassam még azt a mennyei kacagásod... Könyörgöm...
Válasz helyett magával intett és míg megitta az italát merengve görgetett a talpa alatt, ahogy azokat a talpmasszírozó eszközöket szokás, de ez már semmi fájdalmat nem okozott. Olykor finom csókot leheltem rájuk. Aztán egyszer csak a hátamra fordított, a lábujjaival lefogta a két vállamat, így a nagyujja mellett pont felnéztem a tündöklő szépségű arcára, ahogy rám mosolygott. Más talán kárörvendőnek, vagy akár gúnyosnak is találhatta volna ezt a mosolyt, de én tudom, hogy szeret az én édes drága vaníliapudingos palacsintám. Gyönyörűen ívelt ajka pedig szólásra nyílt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   

Vissza az elejére Go down
 
A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Valahol, valamikor... :: Múlt-
Ugrás: