There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics


» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Ares Yesterday at 6:36 pm




Statisztika
Music

Share | 
 

  A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Szer. Május 30, 2018 4:04 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Egyszerűen boldogságban fürödtem, kis rózsaszín felhőkön siklott a lelkem, hogy együtt lehettem az én csodálatos, szépséges, gigafagyikelyhemmel! Ráadásul úgy, hogy most már láthatólag ő sem feszélyezett, élvezi az érintésem, a kis csókjaim, természetes határozottsággal és finom bájjal közli, ha kívánságai vannak, örömet okozok neki és már tudja, hogy az övé vagyok, hogy összetartozunk. Bár nem engedte meg nyalogassam a talpikáit, de mosolyogva fogadta, kedveskedve megrugdosott, mikor a másik lábát akarta kényeztettetni, megengedte, hogy csókot lehelhessek a lábujjára, elmosogathattam az edényeket és újra átmaszírozhattam azokat a kemény, vonzó izmokat a vállaiban, íncselkedve néhányszor lepöckölt a padlóra vagy éppen beígérte, hogy egész nap az izzadt zoknijában fog tartani, ha edzeni megy, vagy gumit köt a derekamra és jojózik velem. Egy szóval csupa apró kedves jelét adta a szeretetének és megbecsülésének, kedveskedő becenevekkel illetett, mint kutyuska, talpnyaló, rabszolga, játékszer és hasonlók. Amikor már tényleg nem maradt idő sajnos a további kedveskedésekre, mert elő kellett készítenem a terepet a két balfácán fogadására, akkor is bizonyítván gondoskodó természetét megfogott és kihajított a szobából, hogy minél gyorsabban tudjak leérni a pincébe. Hogy figyel rám az én kis szentem.

Estére szerencsére mindennel végeztem sikeresen, mire kinyílt a kiékelt pinceablak és megkezdődött a betörők bevonulása, amit én néhány milliméteres alakban testközelből, az én drágaságos szép lelkű és csöcsű angyalkám pedig a díványról monitoron keresztül figyelt. A faszi udvariasan előre engedte élete párját, hogy Amandánk már bent is legyen a pincében. Ha pontosítani akarok a pince padlóján az ablak alá helyezett lavór vízben, ami igazán bizsergető élmény tud lenni, különösen ha van a lavórban még egy szigetelésétől megfosztott hajszárító is. Ha jobban megnézte volna, akkor a saját hajszárítója, amit délután tőlük loptam, de valamiért nem ezt vizsgálta, hanem a plafont, vagy a plafon felé fölálló hajkoronáját. Ez nem egyértelmű. Súlyos szitkokat mormogott félhangosan.
- Rothadt ribanc! Sejti, hogy valaki be akar törni hozzá!
Na most, ha férfi lett volna, akkor ezért a rohadt ribancért, most tökön ütném, de ennek gyakorlati aggályai vannak, így hát csak az útjába tettem egy százas szöget heggyel felfelé, az kellően hosszú a bakancs talpához is. Csak hogy tudja már hogy és főleg kiről beszél? Az én drága angyalomról... Aki olyan megértő, olyan kedves, olyan aranyos, olyan bájos, olyan nagy cicijei vannak, meg olyan hatalmas talpacskája, meg finom, tejfehér bőre, meg illatozó haja... Mondjuk illatozó haja ennek a szukának is volt az elektromosságtan bevezető fejezetének megismerése óta, kissé füstszagú, de nem követem a napi divatot. A szögbe lépés óta pedig valami egészen különleges performanszt ad elő a padlón, a haldokló, hátára borult ganajtúró bogár utolsó haláltánca címet tudnám neki megszavazni. A pasija okulva az esetből egy nagyobb szökkenéssel érkezett, így elkerülve a lavórt és megtalálva a fokkal felfelé fordított gereblyét. Milyen figyelmetlenek az emberek. Különösen akik lefejelik orral más pincéjében a saját gereblyéjüket... Fájdalmasan tapogatta az orrát. Csak egy kicsit vérzett, de hát gyerek még az este. Már mindketten letépték magukról a símaszkokat, az egyik hogy a betört orrát vizslassa, a másikét szerintem csak a szerte álló haja emelte el a helyéről. A faszi nyögve, gyors mozdulatokkal kezdett kutatni a polcon a hosszabbító bekapcsolása, ez által a helyi világítás után, majd egy jellegzetes hangot adott ki, hasonlót a túl sok széndioxiddal birkózó szódásszifonhoz, az ujjain meg most veszem észre egy klasszikus egérfogót hord. Milyen hülye díszek vannak. Abszolút nem ide tartozik, de gondolta volna valaki, hogy vasárnap három háztartási boltot kell feltörni, hogy egérfogót találjon még az ember? Borzasztó. Valahogy lerángatta a kezéről az eszközt, miközben a luvnya talpra kecmergett. Fél talpra, a másik még érzékeny volt a heves és gyors ismerkedés után a százas szöggel, majd megtámaszkodott a falon... lógó deszkán, amire előzetesen ismert tettesek száztizenkét darab rajzszöget vertek keresztül. Elfúló kiáltással elkapta a kezét és hátra ugrott, most hogy mindkét lábára nehezedett a testsúlya egy kevésbé elfúló kiáltással felkapta a sérültet, majd egyszerűen már megint seggre ült. Most komolyan! Aki ennyire fáradt, az minek megy rabolni? Percenként leül itt nekem... A fickó az egérfogóval való kellemetlen találkozás után feladta a további próbálkozást kapcsoló ügyben, helyette talpra rángatta a párját, majd megindult volna befelé. Ó, ezek szerint a nő akarata győzött és megpróbálnák megfojtogatni az én kis tubarózsámat... Ennek objektív akadálya volt a kilincs másik oldalához erősített kis kötélke, ami a kinyitáskor elrándult, magával húzva a konyhában talált mexikói csípős keveréket. Nem tudom mennyire lehet erős, de a márkajelzése kilenc lángoló koponya volt... Valamiért az élet kegyetlen, úgyhogy pont a pasasnak szemmagasságban jött a cucc. Hmm... Azt hittem így üvölteni csak egy matador által tökön szúrt bika tud... De milyen szépet esett, a félszaltót különösen értékelem. Dühösen keltek fel mindketten és most már határozottan indultak meg felfelé. Nagy elánnal de viszonylag kis hatékonysággal, amikor keresztülzúgtak egy keresztbe fektetett gördeszkán. Egy kis sráctól szereztem, nagyon aranyos volt, még az ellenértékként felajánlott két hatalmas, büdös nagy pofonra se tartott igényt. Maga a taknyolás igen szép volt, különösen amikor egy ipari enyvvel feltöltött dobozba pottyan az ember. A köztük lévő örök kötelék megerősítésre került. Asszem kezdik feladni, elég régen heverésznek már ott. Megpróbáltam mozgásra bírni a fickót, de hiába vágtam háromszor tökön, csak vinnyogott, nem mozdult. Mi lehet a baj? Ja, hogy hozzáragadt a nőhöz, az meg a dobozhoz. Ezen segíthetünk. Kis munka és egy olló kérdése. Nem a legújabb fodrászdivat a foltokban kopasz, de biztos van akinek jól áll. Nyögve feltápászkodtak, én meg visszanőttem, visszalöktem őket, kényelmesen helyet foglaltam a csaj hátán, majd a pasinak igyekeztem felvázolni a tényállást, az értelmesebbnek tűnt.
- Na akkor most azt a fojtóhurkot el is dobhatjátok. Szépen felkászálódtok, bementek azon az ajtón, letérdeltek, ahogy illik, amikor az én babám elé járul valaki, a homlokotok a földre szorítjátok, töredelmesen elnézést kértek a kései zavarásért, könyörögtök, hogy legyen kegyes megbüntetni titeket, megköszönitek, válaszoltok a kérdéseire, majd hangosan, teli torokból azt kiáltjátok, hogy: Cowabunga!!!
- Mi?! Minek?!
- Mert vicces és mert szeretem a Tini Ninja Teknőcöket. Utána, ha életben hagy titeket esetlegesen, akkor rendbe rakjátok ami miattatok itt szerteszét van, a többit még meglátjuk. Szinte biztosan ásni fogtok, hogy a saját sírotok-e, az még nem egészen tuti, de nem elképzelhetetlen. Ha pedig a legkisebb bibi történik az elmondottakban, akkor ez csak a kezdet volt - állítottam nyomatékul a késemet keresztül a nő kézfején, aki sikoltozott volna, ha nem csüccsenek át az arcára. - Lehet indulni hosszú tömött libasorban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
58

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Pént. Jún. 01, 2018 2:41 am


Dwarfstar & Giganta


Most éppen nem azon gondolkozom, hogy nemsokára visszatérnek azok a bájgúnárok. Kutyuskára bíztam az előkészületeket a fogadásukra, hogy én innen a páholynak kinevezett kanapén nézem végig ezt a műsort.
Gondoltam, hogy ez az éjszaka emlékezetes lesz nekik, ebben biztos vagyok. Már akkor gyanús volt, mikor Kutyuli egy csomó érdekes tárggyal állított be és ezeket lecipelte a pincébe. Volt köztük egy pár olyan holmi, amit meg se kérdezek, honnan van. Azt meg kell hagyni, hogy érdekes látvány volt az is, amikor egy marék egérfogót és egy félig kiszuperált hajszárítót szorongatott a kezében lefelé menet. Bár én a kezdő lökést meg is adtam a talpammal, hogy hamarabb leérjen a pincébe, de most a monitoron nézve az előkészületeit, már előre széles mosoly jeleneik meg az arcomon. Ezt amúgy is úgy terveztem, hogy kiderítem, mit akarnak ennyire a házam alapjai alatt.
Aztán szép lassan be is indult a mozi… Kényelmesen elheveredtem a páholyomban, egy tál gyümölccsel, aztán élveztem a műsort.
A hajszárítós élmény elég megrázó lehetett a Barbi-utánzatnak, de most legalább nemcsak az én hajam állt az égnek a vacsora közben. Élmény volt végignézni ezt a szép esti mesét. Kutyuska hamarosan elém is cipeli őket és nem is tudom, hogy hogyan nyeljem le a nevetésem, ahogy meglátom őket. Most megtanulják, hogy nem érdemes velem kikezdeni. Amint előttem térdeltek és az orruk a padlóhoz közel, kedvem lett volna egy nagy taposással egyenlővé tenni őket a padlózattal, de akkor megint takarítani kellene, és Kutyuska egész éjjel zörögne a felmosóval, meg még mit tudom én mivel, hogy feltakarítsa ezeket a mocskokat.. de akkor nem tudom meg, hogy mi a bánatot keresnek a házam alatt.
Közelebb lépek a hímneműhöz és a talpammal arrébb löktem, hogy érezze, nem vagyok vicces kedvemben.
- Mit kerestek lent a pincémben? Mi van a beton alatt?- löktem rajta egy nagyobbat. – Beszélj!- emeltem fel a grabancánál fogva, és megvetéssel nézek rá. Eléggé meg lehet most rémülve, de magának kereste a bajt.. de most csak rajta áll, hogy mi lesz a sorsa és a kis cafkájának. Ha beszél, akkor megfontolom mit teszek velük..
Eléggé remegett ez a kackiásbajszú ragasztott féregnyúlvány, mert ez a kis unszolás elég volt neki, és beszélni kezdett.
- A padló alatt… egy láda van. Tele mindenféle…- itt ránézett a nőjére, majd folytatta. – Tele van gyémánttal....és ékszerekkel. - nyögte ki végül, majd szabadkozni kezdett.
- Nem tudtuk, hogy Kegyed fog beköltözni. - néz rá Kutyusra, aki most figyelmesen hallgatja az „idomított” gerlepárját, és hatásos is volt nekik, hogy ezt a kis akadálypályát megcsinálta és kilátásba helyezte a saját sírjuk kiásást is. Bár ez szerintem sokat nyomott a viselkedésükre, de ezt mindenképp Kutyuli érdeméhez lehet írni.
- Akkor pattanjatok, és kerítsétek elő azt a ládát! Ássál csak szépen!- lököm le a pincelépcsőn, és az sem nagyon izgat, ha közben pár bordatörést szenvednek.
Nem sok idő telik el, mikor egy közepes méretű ládikát emel ki a bajszos féregnyúlvány. Ki is veszem a kezéből, majd egy söprűt a kezükbe nyomok, és figyelem, hogy serénykednek a romok eltüntetésére.
- Azt a lavórt se hagyjátok ki! – mutattam az ablak felé, majd a csatatérre, amit a nagy igyekezetükben teljesen leamortizáltak.
Amíg a helyreállítások szépen zajlanak, addig én megnézem mi lapul a ládikában.
-Ejjhaaa!- eresztek el egy szépséges vigyort, ami nem igazán történt meg eddig. Mikor meglátom a több maréknyi gyémántot, aminek az összege simán fedezné a háznak az összes kiadását vagy úgy harminc évre.
Kutyuskának intek, majd a fülébe súgom.
- Felügyeljed őket, hogy mindent helyrehozzanak, de ne nyírd ki őket itt. Csak a mocskot hagynák itt maguk után.
Amint mindennel végeztek, most a nőt kapom el, és nem éppen a legkedvesebb modorom. – -- Most húzás van innen, és meg ne lássalak benneteket a házam közelébe! Értve vagyok?- kiabáltam rájuk, majd a hónom alá vett ládikával az ajtó felé mutatok.
Most bemutatom nektek, hogy járnak azok, akik hívatlanul és persze rongálás céljából feltörik a szomszéd lakását!- taszítok rajtuk egy párat a lábammal, de ügyelve, hogy ne vérezzék össze az új szőnyegemet.
- Ha még egyszer a közelembe jöttök, akkor nem leszek ennyire kíméletes.. de ezt vehetitek készpénznek! – löktem ki az ajtón a két jómadarat, majd a küszöbnél utánuk szóltam. – Valamelyikkőtöknek, esetleg kedve lenne bejelentést tenni erről, akkor tényleg a saját sírotok kiásása is szóba fog kerülni!- mondtam határozottan, majd az ajtót szépen becsaptam előttük. Éreztem, hogy a ládika megszerzésével egy árva szót se fognak köpni a Hatóságoknak. Már csak azért se, mert akkor palacsinta vastagságúra lapítom őket, hogy a töltelék nem az lesz, amit elképzeltek. Visszahuppantam a páholyomba, és nézegettem a köveket.
- Hozzál nekem valamit inni. Szomjas vagyok!- néztem Kutyuskára, majd ha hozza a kért italom, akkor megengedem, hogy ide üljön mellém,
- Szerinted mennyit érhetnek ezek a kövek? – merengek el a látványukban. – - Na de, ügyes voltál, most megengedem, hogy tisztára nyalogasd a talpamat. De ne tocsogjak a nyáladtól. Mert feltörlöm veled. - tettem még kiegészítésnek a jutalma mellé, és tovább nézegettem a csillogó ékszereket.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Pént. Jún. 01, 2018 7:35 am



Gigancicus & Törpalávaló @
Az én szerelmetes turbékoló mennyei mogyoróm elég könnyedén kivallatta ezt a két igen szép nagy rakás szerencsétlenséget és ez egyáltalán nem az én érdemem, pusztán a lénye isteni kisugárzásának lehengerlő mivolta is megnyitná a legzordabb szívek zárt kapuit úgy hiszem. Amikor a pasas azon szabadkozik, hogy nem tudták ki is költözött ide és rám néz, azzal valahol bele is von a beszélgetésbe, mire lenézően horkantottam egyet:
- Öcsém egy ilyen marha hosszú ebéd nem volt elég, hogy lássátok, egy istennő vendégei vagytok? - érdeklődtem némileg furán. Ezek hülyék...
Hamarosan elő is szedik a beton alól az itt elrejtett értékeiket. Illetve az most már az én kicsike kincsesládácskám tulajdona persze, aki elégedetten vette szemügyre a tartalmát és olyan boldogan mosolygott, ami már önmagában megérte az egész veszkölődést ezekkel a rendes, átlagos szellemi nyomorékokkal. Miután felügyeltem hogy nagyjából mindent a helyére állítsanak vissza és visszaszolgáltattam az elcsórt értékeiket, lévén se gereblyére, se félig elrongált hajszárítóra nem volt szükség a házban a gyönyörű mézes szamócám kedvesen, de határozottan ajtót mutatott nekik. Én meg Gigantám búcsúszavai után hozzáfűztem:
- Valamit elfelejtettetek... - közöltem jelentőségteljesen, majd előhúztam a dobókéseimet, amire elkerekedett rémülten a szemük. - Azt mondtam azt kiáltjátok: Cowabunga, nem? A következményekkel most ti számoltok...
- Ne! - sikoltotta a nő rémülten, a férfiba belefagyott azt hiszem a mondandója... meg a meleg szar is. A kés elrepült, átvágva egy feszítő kötelet, majd a másik is egy másik kötelet. Az első hatására a nyakukba borult a maradék vödörnyi ipari enyv, a másik pedig a szétbarmolt párnáikból és dunyháikból származó nem is kevés mértékű tollat zúdította az immár ragadós nyakukba. Most már tényleg úgy néztek ki, mint két nagyon hülyén és rémülten pislogó csirke én meg ott előttük letérdeltem a gyönyörűm mellé, egy pillanatra olvadóan felnéztem rá, majd alázattal megcsókoltam a lábait és magam is elbúcsúztam a két marhától.
- Hozzáfűzném, hogy ha problémát okoztok ennek az édes teremtésnek, ami magába foglalja, hogy nem zavarjátok, ha valamit mond aszerint lesz, meg ilyenek, értitek ti, nem vagytok annyira hülyék, szóval ha bármi nem úgy lesz, ahogy lennie kell pont a kezetek tíz ujja fog megmaradni a sírásáshoz, előtte levágom a füleiteket, az orrotokat és az egyéb felesleges kiálló részeket. Egyenként, lassan. Nem költözhettek el, francnak sincs kedve egy új szomszéd beidomításával veszkődni. Ültök a seggeteken szépen csendben és nem akarok panaszt hallani rólatok, mert ha csak arra gondolna a kincsem, hogy örülne ha meghalnátok, akkor az nem lehet kérdés, hogy úgy is történik. Remélem minden világos. Kellemes éjszakát kívánok. Mellesleg: az enyvet leírása szerint 10%-os sósav oldja, de ha vártok egy napot, szép lassan le is tördelhetitek magatokról, miután megköt. Vagy marad az ambulancia. De szívesen lennék légy a falon, mikor ezt elmagyarázzátok az ügyeletes dokinak. Még az is lehet ott leszek... - kuncogtam. - Na pápá gyerekek, aludjatok szépen.
Visszatértünk együtt a szobába, ahol kiszolgáltam találomra egy enyhén édesebb, de még szomjoltónak alkalmas limonádéval szívem óriási hölgyét, aztán kérése szerint boldogan mellé ültem. A kérdésére átvettem a dobozt, megvizsgáltam a tartalmát, majd szépen kipakoltam a kis asztalkára, hogy mindet belássuk és tudjak kalkulációt adni.
- Nézzük csak. A gyémántok ugyan zárványosak nagyobb részt, de nagyon szépek és mivel nagyobb részt csiszoltak, így nyilvánvalóan rablásból származnak. Az ékszerek viszont szépek, aranytartalmuk magas, kellően vaskosak is. Csak orgazdánál értékesíthetők, igazából attól függ elsősorban mennyi időd van elpasszolni őket. Ha hirtelen kell eladni, akkor kb 800.000 és 1.000.000 dolcsi között kaphatsz érte, attól függ persze, kinél adod el - fejtegettem. - Ha akár pár hetet is rászánsz és megkeresed a megfelelő vevőt, ami ez esetben a Nagy Fehér Cápa lehet és látja a vén zsugori, hogy ráérsz, nem vagy megszorulva, akkor mélyebben is a zsebébe nyúl ezekért. 10-15 milla között fizethet értük, ez olyan negyede a valós értéküknek, de sajnos lopott árut hivatalos ékszerész nem fog átvenni. Ja, olyan 13.000.000 körül lehet - összegeztem. Meglepett kérdésére, hogy értek-e ehhez csak vállat vontam. - Nekem nem sokat jelent a pénz, de nekem is élni kell valamiből. Néha beugrok egy ékszerészetbe vagy múzeumba vagy bankba vagy ilyesmi, kihozok egy táskára való szajrét, azt lepasszolom. Hát azért valamennyi ragad az emberre. Utoljára az esti meccs szünetében ugrottam el egy pubból a közeli múzeumba és elhoztam egy ládácskára való spanyol dublőrt... izé... kupont vagy mit... ilyen aranypénz izét na. Negyed óra meló, adtak érte a fekete piacon harminc millát, de ez ilyen mellékvágány. Ha nem kerülne marha sokba az övem karbantartása, nem is foglalkoznék ezzel, nem érdekel a zseton - válaszoltam.
A parancsára egészen ellágyultam. Visszatérünk végre az imádatához! Kedvesen egy kis párnát tettem az asztalra, hogy kényelmesen legyen rajta a lábacskája, majd az övemre mutattam kérdően, amire bólintott, hogy természetesen a legalázatosabb kis manóját akarja. Lekicsinyedtem és felugrottam elé az asztalkára elé, ő pedig kényelmesen elém pakolta a lábait. Egy pillanatra meghökkentem, hogy a fenébe lettek ilyen koszosak, aztán rájöttem, egész este mezítláb rohangált a picim, lábbeli nélkül rugdosta azokat a párban járó agyhalottakat is. A szerencsés flótások, meg se érdemlik! Tudta ezt ő is, volt valami kíváncsi, gunyoros a pillantásában és a szája sarkában bújkáló mosolyban, amivel figyelt, vajon megteszem-e? Pillantásom végigszaladt a hosszú, hosszú lábakon, amik vége felé olyan közel jártam egyszer a combfix kapcsán, míg el nem érte pillantásom a gyászoló talpakat. Egy pillanatra megremegtem, hogy aztán mélyen, a mellkasomból feltörjön egy nehéz, őszinte sóhaj.
- Olyan gyönyörűek... - nyögtem fel, majd hozzáfűztem őszintén, jelenléte áldásában fürödve. - Olyan gyönyörű vagy.
Ezzel pedig neki is láttam a tisztogatásnak, állandóan visszanyelve a nyálamat, hogy valóban teljesíthessem az óhaját, bár boldog lettem volna, ha velem törli fel. Bármitől boldog lennék vele kapcsolatban, de leginkább attól, ha örülni látom. Ha ő boldog. Lassan és alaposan haladtam a sarkától felfelé, olykor elidőzve a selymes talpacskáján fel a lábujjacskák felé, miközben egyre fehéredett és fényesedett istennőm lábacskája két kezem finoman simogatta talpélé két oldalt. Amikor elkezdtem a kosz lenyalogatását még gúnyosan, lenézően kuncogott, de mikor már a talpa közepén jártam teljesen ellágyult a mosolya és élvetegen, örömteli tekintettel nézett le rám és figyelt fölényesen csillogó szemekkel. Mikor a jobb talpán már semmi kis kosz sem volt ideje lett volna átmennem a balhoz, akkor már nem bírtam tovább az engem feszítő kérdéssel. Alázatosan, kétség és remény között ingadozva, remegő szívvel néztem fel a két lába közül az én gyönyörűmre és végül rekedtes, érzelmekkel telt hangon belefogtam.
- Gyönyörű királynőm, megengeded, hogy kérdezzek valamit? - kezdtem zavartan. Ha nem engedte meg, akkor egyszerűen átmentem folytatni a megkezdett munkát a bal lábacskájához, de ha megengedte akkor félénken megkérdeztem. - Én... öhmm... Elégedett vagy velem? Tudtam egy kis örömet szerezni? Megengeded... hát... megengeded, hogy máskor is... szóval hogy... hogy veled maradjak? Hogy egy kicsit elvesszek a jelenléted varázsában? Szolgálhatlak téged? Én... Szerethetlek téged? - kérdeztem ez esetben reménykedve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
58

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Pént. Jún. 01, 2018 11:12 am


Dwarfstar & Giganta



Az ajtón való kitessékelés után még egy szót meghallottam volna tőlük, akkor biztosan a betonon maradékának néztem volna őket és kitömtem volna velük az alapot. De aztán Kutyuli elég elegánsan megoldotta azt a kérdést is, miszerint egy jó ideig – vagyis szerintem örökre – elfelejtik, hogy a házam közelébe is merészkedjenek. Ahogy a tollak rájuk estek, majdnem kitört belőlem a nevetés. Bár így sokkal jobban néznek ki, mint a vacsoránál. A kanapéra visszaülve tovább nézegettem a csillogó köveket, majd kutyus nagyjából felbecsülte nekem az értéküket. Nahát! Még ezt is tud?- néztem rá egy fél mosollyal, majd az összeget hallva, egy kis dünnyögést eresztettem el. Szép összeg, azt el kell ismerni. Most, hogy enyém lett a ládika csecsebecse és még a kisujjamat se kellett megmozdítanom érte, így máris jobb kedvem lett. A dobozkát is nézegettem, talán van rajta valami jelzés, vagy ismertetőjel a szajré megfújásáról, mert igaz, hogy a ház alapjaiba volt rejtve, de biztosan nem egy pár éve épült fel ez a hodály. Az alján egy kis véset látható, de alig lehet kivenni a kopottsága miatt. Nagyjából úgy 1800- as évekre tehető, de pontos dátumot nem látok.
- Ez se mostani eresztés. - mondom ki félhangosan, ahogy a dátumot próbálom kivenni rajta.
- Legalább tudni, hogy nem a napokban lett megdobbantva az ékszerésztől, bárkitől is lovasították meg ezek a lököttek. - bólintok, majd felnevetek, ahogy Dwarf a talpam csikis részéhez ér.
- Na! Nem azt mondtam, hogy csikizz, hanem, hogy tiszta legyen!- nézek rá egy mosollyal, majd a tenyeremben gurítgatom a sok követ.
Bele is merülök a csodálatba, amit az ékszerek nyújtanak, és csak akkor nézek ismét a Törpire, mikor félve egy kérdést akar feltenni nekem. Kicsit meglep, de bólintok, hogy mondja, hallgatom.
Aztán az arcát látva és a kérdését feltéve, kérdőn nézek rá.
- Ez most, hogy jutott eszedbe? Mondtam én olyat, hogy tűnj el a közelemből? Vagy esetleg azt, hogy nem akarlak látni többé?- lepődtem meg, de belül azért átéreztem a félelmét, bár nem mutatja, de látom rajta, hogy komolyan érdekli a válaszom.
Mi tagadás nagyon viccesnek találom és örülök is, hogy itt van mellettem. Hiányozna, ha nem ugrathatnám, vagy éppen nem taposnám a papucsomba talpbetét gyanánt, de azt is tudom már, hogy több van benne, mint amit gondoltam. Összegezve, örülök, hogy itt van velem és hasznos is. Az imádatát is élvezem, meg azt, hogy bármit mondok, ugrik… De valahol ott a lelke mélyén ez a válaszom fontos lehet neki. Így aztán odahajoltam hozzá és a lábamtól közelebb emeltem magam mellé, és leraktam a kanapéra egy mosoly kíséretében. Nem vagyok egy érzelgős, de megindítottak a szavai.
- Nesze! Itt van egy eper, amibe beleharaptam… Edd meg. Egészséges! - adtam a kezébe a gyümölcsöt miután a felét leharaptam belőle. – Finom? – néztem rá, majd kis csend után nagyon halkan magam elé mondom, amit gondolok.
- Persze, hogy maradhatsz… kedvellek… te kis anyaszomorító. - kuncogok magamban, de valahol jóleső érzés, hogy itt van velem. Bár ezt nem hiszem, hogy sűrűn fogom kimondani, amit most.


zene | megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Szomb. Jún. 02, 2018 8:24 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Meglepő és a szívemet megmelengető dolog történt ez után. Az én eperlekváros házikekszem lustán kinyúlt értem, maga mellé tett a díványra és a kezembe nyomott egy komolyabb medicin labdányi epret, pedig már csak a fele volt a szemnek, a másik része ott olvadt el a cseresznye piros ajkak és a hófehér fogak mögött, megédesítve a kincsem apró kis szájacskáját. Hogy lehet ilyen francos szerencsés egy gyümölcs? Elkezdtem harapdálni apránként, mint egy vegetáriánus egér, nem is annyira az eper miatt, hanem mert előtte az Ő szájában volt. Ha úgy vesszük az első csókunk! Jó egyoldalú a nyálcsere, de akkor is, az ő ajkai íze is ott van ezen a szem piros gyümölcsön. Megpróbáltam közben magyarázatot adni a kérdésemre.
- Igazából nem... persze, hogy nem mondtál semmi ilyesmit, csak... hogy is mondjam... Nagyon nehéz elhinni, hogy te, aki olyan... olyan szép vagy... és nagy... és erős... és okos, szóval hogy megengeded, hogy veled legyek. Veled jó - próbáltam megfogalmazni a gondolataimat, ami elég nehéz volt, hiszen a szép kobakomban eddig nem sokszor fordult elő ilyesmi egy nő kapcsán.
Miközben az epret lassan elfogyasztottam ő kimondta. Kimondta hogy kedvel, hogy ő is örül nekem! Istenem... Édes istenkém... amikor megvalósulnak egy élet álmai... Szeret engem! Szereti a kényeztetést, szereti a szeretetet! Mindjárt elsírom magam! Az eper elfogyott, az én Gigantám várakozóan nézett rám, nyilván, hogy van-e még mondani valóm, de hogy is lehetne? Egy hang nem jönne ki a torkomon az érzelmektől...
Így hát folytattam a megkezdett munkát, visszaugorva a bal talpához, hiszen ha hang nem is jönne most ki a torkomon, de a nyelvem még ki tudom dugni a számból. Lassan, nagyon lassan és végtelen szeretettel és odaadással tisztogattam meg ezt a talpacskáját is a sarkától felfelé haladva óvatosan, megismerve, mondhatni memorizálva a talpa ívének minden kis négyetmilliméterét, míg felértem a lábujjakhoz, hosszan vissza-vissza tértem minden részre, nehogy kihagyjak véletlenül bármit is. Furcsa. Olyan hatalmasnak tűnt a lábacskája, mikor elé álltam, mégis alig másfél óra után hiába kerestem, egyszerűen nem találtam már semmit, ahol ne jártam volna. Apró kezeim szeretettel simogatták, kényeztették, de be kellett látnom, már nem sok mindent tudok még érte tenni. Végül is felnéztem az én szépséges tündöklő tündérhercegnőmre, megöleltem a lábacskáját, ami immár ragyogó és tiszta volt, majd nagy, végtelen hálával és alázattal telt szemekkel néztem fel rá és szívem minden őszinteségével mondtam ki.
- Köszönöm...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
58

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Kedd Jún. 05, 2018 12:09 am


Dwarfstar & Giganta



Nem is gondoltam, hogy Kutyuska ilyen érzelmeket is rejt magában. Eddig nem igazán mutatta ki, amit magában érez. Meglepett a kérdése, de egyáltalán nem furcsálltam. Egy ideje már egymás mellett vagyunk, de eddig nem is gondoltam bele a közelségébe, hogy milyen hatással van rám. Persze ügyes és szorgalmasan hajtja végre az utasításaimat, Mondjuk, ezt természetesnek is veszem, de elgondolkoztatott a kérdése. A képességei figyelemre méltóak, különösen az öve, de alapjában véve nagyon örülök, hogy itt van velem. Hasznos, és még jól is masszírozza a fájós lábamat. A neki adott eperdarabot meg úgy majszolja, mint aki sohasem evett gyümölcsöt. Néztem rá egy fél mosollyal, de igazából nagyon aranyosnak látom a lelkesedését. Ezt, ugyan nem fogom elárulni neki, de nagyon is át tudom érezni a lelkében folyó érzelmeket. Eddig egy emberrel sem voltam ennyire közel. Néhánytól eltekintve, de most ez nem is érdekes. Most a tisztogatással van elfoglalva, amit persze nagyon élvezek. Még fel sem kell kelnem a kanapéról és tisztára nyalogatja a talpam. Egy kicsit perverznek tartom, de üsse kavics, ha ez neki örömet okoz.
A csillogó gyémántokat végül visszatettem a dobozkába, és letettem az asztalra. Jó hosszú volt ez a nap, s ahogy elnézem, már a talpam ragyog a tisztaságtól, de a fáradtság azért rajtam is látszik.
- Látom rendesen megtisztogattad a talpam, de most már mennék aludni. – ültem fel a kanapé támlájának dőlve, majd amikor megláttam azokat a csillogó szemeket, ahogy rám nézett a lábfejem átölelésével, éreztem, hogy őszintén ejti ki a szavait.
- Na, gyere!- emelem le a lábamtól óvatosan és a padlóra teszem a Kutyuskát. -  Másszál bele a papucsomba! Nem szeretném, ha piszkos lenne a talpam, amíg a fürdőbe megyek, de aztán, kifelé amíg zuhanyozom! – mutattam a papucsomra, hogy másszon bele. – Addig hozhatnál nekem tiszta törülközőt és hálóinget a szekrényből… de aztán siess! Nem fogok egy órát várni! – noszogattam egy kicsit, mert nagyon jól tudtam, hogy a fiókban a ruháim közt egy napot is elszórakozna, ha nem figyelek rá.
- Aztán visszanőhetsz az eredeti méretedre, ha én már a tus alatt vagyok... Te is fáradt lehetsz. – tettem hozzá halkan, és ha a belemászik a mamuszomba, akkor a fürdőszoba felé veszem az irányt. Majd mielőtt belépnék az ajtaján, leveszem a papucsom, és amint kibújt belőle az ajtót becsukom előtte. Persze gondolom, hogy nem lenne ellenére, ha megmosná a hátam… de ez neki csak álom marad.
- Ha idehoztad az ajtóhoz, amit kértem, akkor ágyazzál meg. Fáradt vagyok. - csuktam be határozottan az ajtót előtte.
Fél óra múlva már a hálószobába voltam.
- Minden kész?- néztem az ágyra, majd rá. Ha igennel válaszol, akkor leheveredek a takaróra, és odahívom magam mellé.
- Holnap lesz pár feladatod. A listát a konyhapultra tettem. – mutattam a konyha felé.
- Reggel ne felejts el elmenni egy csomagért, amit a papírra írtam… de most megyek aludni.
- Ha akarsz, akkor itt maradhatsz. – néztem rá, majd betakaróztam.
- De, ha horkolsz, akkor kipenderítelek… - csuktam be a szemem, és lassan álomba merültem. Hosszú volt ez a nap, és Kutyuska ügyes volt az este. De ezt úgyse hangoztatom. Örülök, hogy itt van mellettem. Persze, ezt se fogom a tudtára adni. Ha nem hagy aludni, akkor megtanítom repülni az ajtómon kívülre.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Kedd Jún. 05, 2018 7:39 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Érdekes, hogy még semmi jelét nem érzem a fáradtságnak, hogy Vele vagyok. Az én cukros mangókrémes dobostortám mellett szinte repült az idő. Érezni a jelenlétét, a bőre illatát, ízét, a belőle sugárzó szeretetet és békét... ez mindenféle fizikai ingert kiölt belőlem. Hát... Na jó. Azért egy bizonyos ingert nem...
Kis perverzió azért van az én kincsemben, amennyire élvezi, ha a lábaival foglalkoznak, de hát na... A változatosság gyönyörködtet! Hú de még mennyire! - gondoltam, mikor bemásztam a papucsába, hogy kéjes nyögéssel fogadjam a testsúlyát magamon. Olyan jó érezni, hogy valaki más a nagyobb, az erősebb, valaki aki megérdemel minden tiszteletet, minden imádatot, aki levesz rólad minden felelősséget, akit csak szolgálni, akit csak szeretni kell...
Amint elértük a zuhanyzót, kipattantam a kis selymes macskatalpacska alól és elloholtam törölközőért meg a hálóingért, majd megvetettem az ágyát az én kis perverz szentemnek, majd utasítása szerint felvettem az eredeti alakomat.
Ahogy visszatért a csipkés, majdnem áttetsző, fekete hálóingben ami a csókolni való kis térdéig ért le, de sokat sejtetett a nem akármilyen alakjából, hát a szavam elakadt és még a szívem is kihagyott talán, csak a nyelőcsövem működött, hogy ellensúlyozza a túltengő nyáltermelésemet. Végighallgattam az elheveredő szépségem reggelre vonatkozó kívánságait, majd bólintottam.
- Természetesen minden úgy lesz, ahogy kívánod gyönyörűm - bólintottam, majd most minden külön parancs nélkül a magam elhatározásából térdeltem le az ágya végébe és leheltem csókot a bal lábfejére. - Szép álmokat!
A világ egy egyszerű és gyönyörű hely, egyszerűen csak mindennek úgy kell lennie, ahogy Gigantám kívánja és kész. Az élet szép! Később mikor elaludt az én kincsem, gyönyörűséges jegenyefám, vörös koronával ékesített mamutnyi szépségem nem is bírtam tovább a véremmel és olyan kicsire váltva, hogy észre semmiképpen se vehessen, még ha ébren lenne is felugrottam mellé az ágyra és a melleihez siettem. Istenem de gyönyörűek, de hatalmasak... milyen jó lenne ilyen apróként bebújni közéjük, csókolgatni, nyalogatni, harapdálni őket, érezni a játékukat mindenhol a testemen. Soha többé észre sem kéne vennie, elég lenne éjszaka kisurrannom egy pár morzsányi kajáért ezen alakban és a mennyországban tölthetné az életemet. Hát mire várunk?!
De tényleg? Mire várok? Miért állok meg, miért térdelek le és ülök vissza a sarkamra? Tekintetem végigjárta a lány óriási testét. Onnan érkeztem a talpai felől. Gyönyörű, rózsaszín, selymes talpacskák, ha most ezen alakomban tiporna rám velük észre se venné, meg sem érezném. De ezt nem hagynám. Érzeni akarom és azt akarom, hogy ő is érezze. Bármit, amit tőle kapok, akár a fájdalmat is, át akarom élni. Vele. Azt akarom, hogy érezze. Tudja. Élvezze hát. De mindig tudja, hogy az övé vagyok. A tekintetem végigsöpört a bokákon, a lábujjak végében ülő csillogó kis körmökön, a puha lábszáron, az erős vádlin, az izmos, hosszú combokon. Az erő és a szépség fenomenális kombinációján. Igen, elidőzött a tekintetem azon a helyen is, ahol nagyjából összeérhettek a combok a hálóing alatt, de valahogy másként. Bármikor máskor habozás nélkül már másztam is volna be oda, egy nő sem bírt érdekelni másként, de most... Csak reménykedtem, hogy egyszer kiérdemelhetem, hogy ne csak távolian imádjam, mint istennőmet, hanem úgy is szerethessem, mint ahogy férfi szeret egy nőt. Egy gyönyörű nőt. Tovább kalandozó tekintetem a pocakján időzött, a hálóruha takarásában nem láttam a köldökét, de kíváncsi voltam, vajh milyen lehet belemászni, hallgatózni, milyen hangok jönnek ki ebből a szép testből. A vér dübörgését, a has korgását... Olyan felfoghatatlan, hogy egyszerű biológiai folyamatok működtetnek egy ilyen tökéletes lényt is. A mellek merész, mégis puha íve, monumentális hegyek és markolni való labdák, már látványukban gyönyörű fagylaltgombócok. A vérszín ajkak, mögöttük a fehéren csillogó apró fogak. Már attól boldog lehetnék ha azok megőrölnének és elnyelne magában, elemésztene, ha egyesülhetnék vele. Lehunyt szemei mint elfedett lélektükrök, de én már beléjük néztem. Láttam mi lakik azokban. Acélkemény erő, de a markolat bársonnyal vonva. Hatalom igézete lobog egyetlen zsarátnokká a szív hevével, ambíció heve fűti a szeretet máglyáját. én tudom. Puha, lágy, illatos hajkorona terül szét a párnán, keretezve egy angyali arcot, melyben talán megbújik egy kisördög, de csak mint ahogy a legfinomabb szakácsremeket is tökéletesítik olykor csípős fűszerek. Édes Istenem! De gyönyörű!
És végül nem másztam be a mellei közé, nem tettem semmi ilyesmit. Mert nem az a fontos, én mit szeretnék, hanem hogy ő mire vágyik. Csak egyedül ő az, ami számít. Csupán óvatosan odahajoltam mellbimbója hegyéhez és hosszú csókot leheltem rá, mit észre sem vehetett álmában, de nekem erőt adott az éjszakára. Mert tudok már egyet s mást, ami örömet szerez neki...

Hajnaltájt járt az idő már, mire hullafáradtan lerogytam a konyha padlójára, de azt hiszem, remélem, megérte. Amikor felébred az én mézes rizzsel töltött galambsültem a selymes talpai rózsaszirmokra fogja letenni, mik mint ösvény vezetnek kifelé a szobájából, hogy az előtérben két irányba ágazzanak el, az egyik nappali a másik a konyha felé vezet. A nappaliba belépve le van engedve a redőny, hogy kintről ne lássák azt a kollekciót, amit oda kipakoltam. Aranyból vert, drágakövekkel díszes ékszerek lógnak a polcokról, a számítógép monitoráról, a szék támlájáról, egyáltalán mindenhonnan, ahová akasztható volt valami. Az íróasztal közepén a szaudi királyi család egyik tagja részére készített, ám annál most már méltóbb helyre került három soros nyakék. Smaragdok, zafírok és tiszta, gyönyörű gyémántok sora. Tizenkét ékszerészet egyetlen éjszaka alatt, ez még tőlem sem rossz teljesítmény, ráadásul civilben, csak egy símaszkkal fedve magam, nem a szokásos göncömben, hogy semmilyen nyom ne vezessen hozzám... vagy hozzá. A fal mellé támasztva pedig az eredeti Rembrandt festmény, amit a gépén háttérképnek használ. Egy-két tizenhatodik századi fali szőttes egészíti ki a dolgot, ha már benéztem a Szépművészetibe is. A rózsaszirmok másik ága a konyhába visz. Illatosító gyertyák adnak kellemes élményt a belépéshez, a padló felmosva, a konyhapult ragyog a tisztaságtól. Az asztalon ezüst étkészlettel körbe véve egy hatalmas tálban gyümölcssaláta főleg édes gyümölcsökből, házi kenyér, még meleg, bár a pék nehezen dolgozott késsel a torka előtt, de olyan boldog voltam, hogy a végén csak leütöttem, el sem vágtam a nyakát, mogyorókrém, három féle lekvár. Tea és friss kávé gőzölög. Az asztalon a jelzés nélküli csomag, amit hajnali 3-kor lovasítottam meg a postáról, ha már egyszer útba esett. Jómagam is ettem valamit út közben, majd lezuhanyoztam és civilben tértem vissza és vártam a szerelmemet, csak az övemet hagytam magamon, tudom hogy szeret mélyen lefelé nézni rám. De hát meg is érdemli. Most is apró alakban lógattam a lábaimat az egyik székről, várva a csodát, a csodaszemek kinyílását, az ébredést, ahogy a gyönyörű főnix megrázza magát és szárnyalni kezd. Ám végül is hajnaltájt engem is elnyomott a buzgóság és tíz centisen összekuporodtam a széken és elaludtam, álmomban is egy mesevilág meseszép királynőjéről képzelegve, mosoly játszott az apró ajkaimon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
58

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Csüt. Jún. 07, 2018 1:03 am


Dwarfstar & Giganta



Csodásan aludtam. Még a szomszédokról sem álmodtam, pedig a tegnapi nap nem kis vesződséget okozott a pincém padlójának feltörésével. De most nem is érdekelt a tegnapi nap. A ragyogó gyémántokról felvillanó álom és a fájdalom nélküli pihenés teljesen pihentté tett. Nagyot nyújtóztam az ágyamon és lassan kinyitottam a szemem. Azt hittem, hogy Törpike kihasználva az alkalmat az ágyam végében fog szundikálni az igazak álmát aludva, de nem így történt. Meglepetten néztem körbe, de nem is az tűnt fel először, hogy nem fekszik mellettem, hanem, hogy az ágyam rózsaszirmokkal van körülszórva.
Ez meg mi?- néztem körbe álmosan, mert nem tudtam mire vélni a dolgot. Vagy ezt is még álmomban látom?- ráztam meg a fejem és felültem a matrac szélére. A takarót leemelve magamról kifelé indultam a nappali felé, hogy aztán a konyhába egy jó erős kávé magamhoz térítsen. Amint a szirmokat követtem, kezdett egyre furcsább látvány elém tárulni. A szemem dörzsölésével próbáltam magam ébreszteni, de ami a szobába fogadott az eléggé meglepett. Egy bólintással néztem a monitorom háttérképére, ami most mintha sokkal nagyobbnak látszódott, mint amire emlékeztem. Majd megakad a szemem szobába mindenhova felaggatott ékszereken, amik még a félhomályba is csodás fénnyel tündökölnek. A tekintetem meg is akad rajtuk, ahogy ámulattal nézek körbe. A háromsoros nyakék látványa is szépen meglepett, főleg, hogy királyi ékszer.. és ezek szerint most már nem egy szigorúan őrzött üvegbúra alatt látható valamelyik elit ékszerboltban, hanem a nappalim asztalán hever.
A szobán végignézve, olyannak hatott, mintha egy alternatív kiállításon lennék, és egy ékszerbemutatón. Meglepett, ezt nem is tagadom, de ezeket egyetlen éjszaka alatt „gyűjtötte” be a Kutyuska?- merengtem el a látvány felett, majd követtem a szirmokat tovább a konyha felé. Az ámulatom egyre csak fokozódott. A padlón és bútorokon elhelyezett gyertyák csak úgy ontották a kellemes illatot, majd a megterített asztal is ragyogóan festett. Gőzölgő kávé és egy hatalmas gyümölcsökkel teli tál díszlett rajta. Hogy csinálta? Lépek körbe, majd megpillantom a széken összegömbölyödve aludni a kis „Manót”, aki ezt a meglepetést idevarázsolta. Nem igazán akarom felébreszteni, inkább a tál gyümölcsöt veszem szemügyre, majd pár falatot megkóstolva várom, hogy felébredjen az én külön bejáratott „mélynövésűm”. aki az igazak álmát alussza most az egyik széken.
Meg kell hagyni, nagyon erős akarattal rendelkezik, de hogy még romantikus is? Ez nagyon meglepett. Óvatosan leültem a szemközti székre és türelemmel vártam, hogy felébredjen.
Nem is tudom, mit mondhatnék erre, de  tekintetem megakad a postai csomagon, amit reggel kellett volna elhoznia.. Elismerő pillantással nézek rá, ahogy alszik, de most végképp összekuszálódott bennem az összes érzés, de végül egy szép mosollyal nézek rá, ahogy alszik, elképzelve, hogy miről álmodhat. A gyümölcstálat magam mellé veszem, és ismét végigjár a szemem a sok csodás holmin. Már csak a kutyuska ébredését várom, hogy elmagyarázza, hogy kerültek ide ezek a csodaszép ékszerek. De a válaszra még várnom kell, mert még a finom gyümölcsökkel vagyok elfoglalva és Dwar pedig a széken kucorogva álmodik biztos valami szépet. Teljesen elvarázsolt a lakás látványa, de az még jobban, hogy mindezt egyetlen éj alatt hozta össze, és csak azért, hogy kedveskedjen nekem..
Nem tudom mit gondljak róla, mert most nagyon meglepett. Furcsa érzés látni ezt a sok ékszert, és a faliszötteseket is, amiket jobb ha nem is tudom honnan szerezte.. De el kell ismernem, hogy van tehetsége...


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Szomb. Jún. 09, 2018 5:24 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
Hát nem sikerült időben felébrednem, hogy ébren várjam az én szépségemet, amint kinyitja azokat a gyöngyházfényű angyal szemeit és a formás, izmos lábaival végigsétál a rózsaszőnyegen. Nagy kár. Onnan tudom, hogy nem ébredtem időben, mert bekapcsolt a rádión beállított automatika, bizonyára ezt szoktam szívem egyetlen hatalmas királynője hallgatni reggeli közben. A vidám hangulatot árasztó mély férfibasszus nyilván egy mosolygós roporterhez tartozott, jelenleg szívesen feldugnám a seggébe a mikrofonját...
- Jóóóóóóó reggeeeeeeelt Staaaaar City! - üvöltötte az éterbe, meg a fülembe. - Megrázó és igen furcsa betöréssorozat történt az éjjel városunkban...
Már éppen köszönteni akartam a banánt nyammogó kis turbékoló tubarózsámat, de a mutatóujjának felemelésével határozottan mutatta, hogy még arrébb kell egy kicsit mozdulnia a tér-időkoontinum szövetének, míg verbális hatások rezegtetik meg köztünk a levegő részecskéit. Másképp szólva, hogy kussoljak. Ő a rádióra figyelt.
- Tizenkét ékszerboltot tört fel egyetlen éjszaka alatt, egy símaszkos férfi, aki feltehetőleg valamiféle teleport technológiát használ, a semmiből jelenik meg szinte és valami elképesztő sebességgel utazta be a várost. Az eltulajdonított zsákmány értéke az ékszerboltokból megközelítheti a hatszázmillió dollárt, többek között egy a szaudi királyi család megrendelésére készített nyakék is az eltűnt tárgyak között van, az ékszerész becslése szerint ez önmagában legalább százmilliót ér még a fekete piacon is. Betört a tettes a szépművészeti múzeumba is, ahonnan egy felbecsülhetetlen értékű Rembrandt festményt, az iparművészeti kiállításról néhány több száz éves faliszőttest vitt el. Ugyanakkor az elkövető betört a postahivatalba is, ahonnan egy csomagot lopott ki az értékmegőrzőből és ami a legkülönösebb: betört egy virágüzletbe is, ahol lehántolta az összes rózsa szirmát, de egyéb kárt nem okozott, illetve hajnalban késsel arra kényszerítette az egyik péket, hogy süssön egy két kilós kenyeret, frissen, azonnal. A pékmester elmondása szerint végig valami óriási angyalszemű és ringókeblű, csodalábú, ékszerekkel ékesített istennő szépségéről hadovált. A rendőrség egyelőre tehetetlenül áll az eset előtt, de folyik a nyomozás.
Giganikusan gigászian gyönyörű Gigantám kikapcsolta a rádiót, csípőre tette a kezét majd felvont szemöldökkel nézett le rám. Zavarodottan széttártam a karjaim.
- Úgy vettem észre, szereted a szépet angyali királynőm, beszereztem párat - feleltem tömören. - Az utazási sebessé meg... Nos Star Cityben élek mióta az eszemet tudom, ismerem, mint a tenyeremet. Mint minden nagy várost, ezt is behálózzák az elektromos kábelek. Az ember csak lekicsinyedik, belemászik az egyikbe, fog egy szabad elektront, ott áramlik elég sok és utazik vele, olyan sebességgel, mint az áram. Ha ismered a várost, kb tudod, hány másodperc elérni a következő célt. Jó tervezéssel belefér néhány bolt meg múzeum, ha rólad van szó szépségem - adtam magyarázatot, hiszen már szavak nélkül is tudtam, mire gondol, mit akar tudni.
Néhány szép ugrásból a konyhapult felé kinyitottam a fagyasztót és felszolgáltam egy nagy rakat jégkrémet is, majd megszólaltam:
- Amíg falatozol megyek, befejezem a lista zajosabb részét is, azzal nem akartalak felébreszteni.
Ezzel elballagtam porszívózni és a hasonló házimunkákat elvégezni. Mire ő végzett a jégkrémmel, már vissza is tértem elmosogatni hozzá, aztán újra lekicsinyedve elé álltam.
- Parancsolj velem drága, gyönyörű hölgyem, mit tervezel mára? Van egyéb feladatom, vagy kezdjek neki a széf szerelésének? - érdeklődtem szolgálatkészen, olvadó pillantásokkal méregetve óriási, igézően szép testét így alsó perspektívából.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
58

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Hétf. Jún. 11, 2018 10:17 pm


Dwarfstar & Giganta



A reggeli ébredés és a rózsaszirmok teljesen megleptek. A nappaliban fogadott ékszerek és festmény is lenyűgözött. Úgy látszik, hogy Kutyuska nagyon megemberelte magát és hasznosította az éj óráit, olyan tevékenységgel, amit eddig csak emlegetett. Bár a Királyi ékszer egyszerűen Pazar, de sok embernek szemet szúrna, ha most „piacra”dobnám értékesíteni. Főleg, hogy nem is kapkodnám el a dolgot, mert megy a szemem színéhez..
Szóval egyelőre egy biztonságos széf megoldást nyújtana az elkövetkező időre, míg elcsendesedik a felhajtás a lopással kapcsolatban. Tudom, hogy minden csoda három napig tart, de most lehet még duplázva is elkelne a csendesség a holmik felett.
- Csináljad csak a dolgod, Kutyus! De aztán rendesen legyen megépítve a széf! Úgy csináld, hogy még én se tudjam kiszedni a falból. – nevettem rá, majd visszaheveredtem a kanapéra.
- Ha készen vagy a munkáddal, akkor majd szólj. - küldtem el egy kicsit, hogy elő tudjam készíteni az esti meglepetést a Kutyusnak, a Szülinapjára. A csomagot igaz, már elhozta a Postáról, bár nem éppen erre gondoltam, mikor megkértem hozza el, de már mindegy,
A csomagban két pár papucs van, ami az enyém, és ha jól sejtem, akkor nagy öröme lesz, hogy talpbetétnek használom még ezen a napon is, ahogy eddig mindig. Ez a legnagyobb öröme, és én nem akarom megfosztani ettől a boldogságtól.
Amíg elfoglalja magát és nem lábatlankodik körülöttem, akkor elő tudom készíteni a meglepetését. De, hogy azért érezze, hogy nem akármilyen kitüntetett figyelmet kap tőlem, még egy instant ételt is hajlandó vagyok a mikroba rakni, és ha még megtalálom az asztalterítőt az étkezőasztalra, akkor még sokkal normálisabb külsőt kap az ebéd kinézete.
Mindennel elkészülök, és még gyertyát is gyújtok az asztalon, és csak azután nyitom ismét ki az étkező ajtaját a nappalira. Mivel a kamerán jól tudom követni, hogy hol van éppen, így van annyi időm, hogy mindent megcsináljak. Nem esek túlzásba, de mégiscsak szülinapja van Kutyusnak.. és ha már virágszirmokkal kedveskedve és szebbnél szebb ékszerekkel halmozott, el, így megérdemli, hogy kapjon valami ösztönzést, és még egy tortát is rendeltem, amit szerencsére hamar kiszállítottak. Mindennel kész vagyok, majd a hátam mögött becsuktam az ajtót, hogy ne lásson semmit, és elkiabáltam magam.
- Kutyus! Gyere ide! Kész vagy a széffel?- kiáltom neki a nappaliból, és ha megjelenik, akkor rá nézve mondom.
- Nőj meg rendes méretedre!(ha esetleg még mindig kicsi lenne), és csukd be a szemed! Ne less!- fordulok hozzá, és egy kendővel bekötöm a szemét.
-Erre gyere…. - Hívom az étkező felé, és ha követ, akkor az asztalnál leveszem a kötést róla.
- Most kinyithatod!- utasítom kedvesebb hangon, de azért vigyázok, hogy ne essek túlzásba. Kedvelem Őt, de azért arra még várhat, hogy ezt ki is mondom hangosan.
- Boldog Szülinapot Kutyuli!- bólintok, és nézem az arcát, hogy kitaláljam, most éppen mire gondolhat. Tőlem aztán várhat virágszirmokat leszórva, de szerintem ez is nagy szó nálam, hogy meglepetést csináltam neki. Ami persze nem csak neki „hasznos”, hanem nekem is az új papucsokra. De előbb az arcát akarom látni, mikor meglátja a gyertyafényes vacsit. És a nagydoboz ajándékát.
Persze, azt nem reklámozom, hogy még van a dobozban egy különleges ajándék, amire nagyon régóta vágyott.. egy fizikus készlet… és mindenféle kütyü, amit biztos tud majd hasznosítani. Csak nekem nem mond semmit az a csomó kábel és alkatrész… meg egy különleges kristály, ami egy csodás foglalatba van illesztve, és olyan, mint modern nyaklánc.. vagy aminek akarja.. csak vigyázok, hogy ne legyek túl érzelgős. Még a végén el találom szólni magam, hogy megkedveltem..



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Kedd Jún. 12, 2018 8:31 pm



Gigancicus & Törpalávaló @
- Őőőő... hát az még nekem sem fog menni - ismertem be a szavaira. - Nincs az univerzumban olyan ismert anyag, ami ellenáll több száz tonnányi erőnek, a széfet mindenképpen ki lehet tépni a falból nem emberi erővel. Viszont feltörni nem igazán, ha nem rólam vagy Atomról van szó. Ezért hoztam el a kellő technológiát a Star Labsből. Ryan egy begyöpösödött fafej, de jó cuccai vannak. Majd meglátod - kacsintottam vidoran, aztán bevonultam a nappaliba és atomjaira szedtem a széfet. Helyenként szó szerint.
Nos valóban olyan protokollokkal szereltem fel a biztonsági berendezést, amin elvileg még Batman sem megy át. A rárakott kódprogramhoz egy 512 bites feltörő kulcs is kevés, az ujjlenyomat azonosító csak a védelem első foka, a második már a retinaellenőrző. Ujjlenyomatot nem nehéz hamisítani, de a retinát szinte lehetetlen. A harmadik fokozaton már DNS szekvenciákat ellenőriz a gépezet, méghozzá élő DNS-t, legfeljebb 1-2 perce eltávolítottat a testből. Nem mellesleg felszereltem néhány aprósággal a cuccot. Nem emberi erővel valóban ki lehet tépni a falból, csak tudd tartani is addig, miközben nagyjából 50.000 Voltnyi feszültség rohangászik benned. Ha pedig sikerülne aktiválódik a széf mögé épített csapdaszerkezet is, láthatatlan, de erős nukleáris sugárzással töltve meg a szobát, egyúttal figyelmeztetést küldve a szerelmem telefonjára. A Pentagon cuccai ehhez képest műanyag lakatok.
Egyedül azért voltam szomorkás, mert azt hittem kíváncsi lesz a dologra és itt lesz velem, amíg megcsinálom. Kicsit felvághattam volna, milyen dolgokhoz értek, miket is tudtam összelopkodni a laborból, láthattam volna, hogy a kedvére teszek. Talán... nem is tudom, talán még a lábát is megpihentette volna rajtam, amíg szerelek és hallottam volna a lágyan csilingelő hangját, ahogy édesen, szenvedélyes határozottsággal mondja a szerelmes szavakat: "Jó kutyus, lábhoz!"
Örömmel mentem viszont, mikor kihívott a szobába, még újra lekicsinyedni is elfelejtettem nagy izgalmamban. Kérdésére bólintottam:
- Kész van királynőm. Telepítettem néhány módosítást, nem lehet megakadályozni az emberfeletti erővel való kitépést a falból, de eléggé megnehezíti, még Supermanusnak is cefetül fájna. Ha mégis sikerül, mindenki sugárfertőzött lesz a szobában, te pedig értesítést kapsz róla - összegeztem.
Amikor bekötötte a szememet azért elfogott az izgalom. Vajon mi fog történni velem? Nos igazából mindegy is. Az fog történni, amit ő akar. És ennyi nekem elég is. Aztán pedig lekerült a kendő és meghallottam a szavait, illetve megláttam az asztalon a kis tortát, az instant levest, a kis csomagot és a gyertyát. Csodálkozva és örömtelien bámultam Gigantára, magamban ledöbbenve, hogy honnan tudja egyáltalán? Hiszen soha, még csak a polgári nevemet sem kérdezte, miből? Hú de hülye vagy Sylbert. Rendőrségi adatnyilvántartó, minden elfogott bűnözőnek szerepel a szokványosan használt alvilági neve, te okos. Ezek szerint ért a programozáshoz is, ha oda be tudott törni és megkeresni az adatlapomat. És mindezt az én kedvemért, óh...
Csodálkozva ültem le az asztalhoz és finoman, visszafogott udvariassággal nyitottam ki a kis csomagot. Mire a nagyjából kétezredik csomagolópapír fecni is talajt fogott elképedve nézegettem a kezemben a két bolyhos papucsot. Hogy nem csiklandozza ez a viselője lábát én nem is értem... Alattuk pedig a készlet. Minden, ami csak egy fizikusnak kellhet, amikből oly sok mindent lehet építeni, ami az emberiség számára hasznos. Halálos sokkoló pisztolyt, kódtörő kézi számítógépet, hidromasszázs lábfürdőt az én kedvesemnek, az oldalán mókuskerékkel, amiben futva hajthatom meg a lábacskái körül a vizet, de akár még egy halálos erejű lézerpisztolyt is. Megannyi lehetőség. Hálásan néztem az én ólomkristályban tálalt szamócapudingomra.
- Nem tudom, hogy köszönjem meg. Nem kellett volna. Hiszen nekem a lehető legnagyobb örömet, a legszebb ajándékot már odaadtad. Megismerhettelek és örömet szerezhetek olykor neked... - csuklott el egy pillanatra a hangom. - Hálás vagyok ezért - szedtem össze magam gyorsan, ahogy férfihoz illik. Ma telesírom este a kispárnámat a meghatottságtól, mikor senki sem látja. Nem mintha lenne kispárnám, de ez részletkérdés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. May. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
58

TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   Szer. Jún. 13, 2018 1:23 am


Dwarfstar & Giganta



Amint visszatért a széf szereléséből, láttam rajta, hogy valami bántja. Gondolom az, hogy nem egyengettem meg kicsit a csontocskáit, de valahogy elő kellett készíteni a meglepetését. Persze egy percig nem gondoltam másként, hogy ez egyedi eset lesz, mert nem igazán vagyok egy „jó tündér”, akinek még a kívánságok sem esnek nehezére teljesíteni. De most nem szeretném részletezni mit is gondolok a jóságosságról. Inkább arról, hogy lehetne ezt a szép napot még csodásabbá tenni!
- Jahh.. persze.. ezt csak képletesen értettem a falból kitépést..… - legyintek egy mozdulattal, majd amikor a sugárfertőző részhez ért, nem igazán értettem, hogy ez miért is jó nekem, de biztos, hogy ez olyan pasis dolog. Ha nem tudnám a biológiai és a kémiai hatásukat ezeknek az erősen rákkeltő anyagoknak, akkor még egy halvány vigyort is eleresztenék, de most inkább a zavaromat kell elkendőznöm. Nem sűrűn fordul elő, de most nem tudom, hogy nevessek hangosan, vagy csak egy bólintással lépjek túl rajta.
De ahogy néztem az arcát az ajándék bontása közben, kissé elmerengtem. Tudom, hogy tőlem szokatlan módon derítettem ki az igazi nevét Kutyusnak és az adatbázisban is utána néztem, főleg Arkham-béli ott tartózkodása alatt jegyeztek fel róla sokat, és nem is volt nehéz utána nézni. Elég volt beírni amire kíváncsi voltam, és máris egy szép kis bűnlajstromot dobott ki a neve mellé a rendszer. Azt persze szépen végigolvasva sokkal jobban érdekelt, mint a napi hírekben felolvasott lista az eltulajdonított holmikról. Tudom, hogy ma egy kicsit érzelgősebb vagyok, mint amit megszoktam, de jó volt látni Kutyuska arcát, mikor meglátta a tortáját és a becsomagolt ajándékát.
Alapjában véve ezt is vártam tőle, de valahol emberi is. Lassan kezdek hozzászokni, hogy itt van mellettem, és ha azt nem is veszem figyelembe, hogy hímnemű, akkor elég jól kijövök vele. A rajongását meg élvezem. Ami persze nem is kérdés, ogy így is kell lennie. Imádjon csak és ugráljon körbe! Azt viszont észrevettem, hogy bármennyire taposom meg vagy szekálom, annál jobban élvezi. Sokszor az arcára van írva amit gondol, és valamikor bele sem gondolok, mik járhatnak abban a csökött agyféltekéiben, ha deréktól felfelé bámul, mint akinek kigúvadnának a szemei..
A kis perverz! De meg kell hagyni nagyon élvezem, hogy szekálhatom. Arra játszottam eleinte, hogy elüldözzem magam mellől, de ezt nem sikerült elérnem. Talán azért, mert kissé együgyű a Kutyus felfogása, de mára már tisztán érzem, hogy nemcsak tettetésből vagy érdekből van mellettem, hanem mert tényleg rajong értem. Naná, hogy rajong! Még egy ilyen tökéletes nőt nem találna a Földön! Még azt is tudom, hogy többször kell neki elmondani mindent, de azért nem reménytelen. Okozott már meglepetést a kvantumfizika terén, és azt is el kell ismernem, hogy ért sok mindenhez, ami nagyon is hasznos.. most például a gyémántok és arany ékszerek temérdek darabszáma, ahogy a festményről se feledkezzem meg. Hasznos tudása van és ezt még kamatoztatni is tudom. Nem tervezem előre, de lassan a gondolatmenetem végére érve, meg kell állapítanom, hogy most már eleget élvezkedett a tortájával és a csomagjával, így most már visszatérhetünk a fontosabb dolgokhoz.
- Ha kigyönyörködted magad az ajándékokban, akkor ugorjál gyorsan abba a papucsba és tedd magad hasznossá! Viszket a talpam, és eleget lazsáltál ma. Inkább nyaljad tisztára és masszírozd meg a talpam, mert fáj. Ha meg leszek elégedve veled, akkor a nap hátralévő részében a kedvemre tehetsz. De meg ne lássam, hogy lazsálsz, és kitépkeded a szőrméjét a papucsomnak! Mert akkor téged teszlek rá dísznek! – mondtam neki, majd ha belebújt a papucsba szépen megdörzsöltem a talpamhoz a kis csontjait, és aztán a kanapéra heveredve kinyújtóztam.
- Na, mi lesz?! Nem azt mondtam, hogy jővőre érjél ide, hanem azonnal!- löktem rajta egy taszítást a lábammal, majd odatoltam elé a talpamat.
- Kezdheted! – bólintottam felé, majd szép kényelmesen elhelyezkedtem a párnán. Végre valami jó is lesz ezen a napon, hogy nem fog annyira sajogni a lábamban lévő izmok. Ügyes Kutyuska.. csak nagyon lusta! Ha nem figyelnék rá, akkor egész nap haszontalanul lézengene a házamban. Most viszont hiába van a Szülinapja.. engem kell kiszolgálnia. Ez így van rendjén. Remélem, ezt jól az eszébe vési, ha van neki olyan. Főleg, hogy megint valahol bambul.
- Hol vagy már? Mit mondtam én neked? Csináld! Most is alkalmi süket vagy?- mutattam a lábaimra, és egy sanda pillantással néztem rá.
- Ha gondolod, akkor lehetsz kifordított bundakesztyűm is, ha rosszul viselkedsz…- jegyeztem meg, majd újra a magazint vettem a kezembe és olvasni kezdtem. Az arcomon lévő rejtett félmosoly viszont jelzi, hogy nem haragszom rá. Csak megmondom neki, hogy hol a helye. Ha ezt is elfelejtette volna…


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta   

Vissza az elejére Go down
 
A Jószomszédi iszony - Dwarfstar & Giganta
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Kusuki Eiko

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Valahol, valamikor... :: Múlt-
Ugrás: