There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics


» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Ares Yesterday at 6:36 pm




Statisztika
Music

Share | 
 

 1. kötet - Arkham Asylum környékén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Admin
avatar


Join date :
2017. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
86

TémanyitásTárgy: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Szomb. Május 26, 2018 11:15 pm



Trouble
A helyzet elég kaotikus, mivel Arkham Asylum fala erősen rongálódott a belé csapódó űrhajó miatt. Több elmegyógyos bűnöző ki is szabadult a káoszt kihasználva. Nightwing még éppen fogadta a vészjelzést, mielőtt az összes kütyü besült volna. Odaérve harcba keveredik a börtönből kizúduló tömeggel. Slade ezekben a percekben a vadi újan szerzett csúcsminőségű kémfelszerelését tesztelte, de a sikoly hazavágta az egészet, ráadásul zárlatot kapott a rendszer és elszállt minden, szünetmentes tápegység ide vagy oda. Eléggé morcos hangulatban van, főleg mióta Joker játéknak nézte a munkáját.

A Kanári is épp üzleti úton van Oliver közbenjárójaként, de a frekcencia, ami képes volt sötétségbe borítani a világot, felkelti az érdeklődését, vagy akár a félelmét, hogy a Canary Cry technológiája másnál is lehet. Ki kell derítenie. Így is érkezik a helyszín közelébe, ahol ő is célponttá válik a menekülők előtt. Mad Hatter, Killer Croc, Black Mask és még Mister Freeze is kezd egérutat nyerni, elvegyülve a csőcselék között mintha még Two-Face jellegzetes feje is felbukkanna. Poison Ivy a gothami növénykertben szövögette terveit, őt az éles sikoltás mellett egy gyengécske gondolat, egy árva hang éri el a tudata peremén. S hogy miért mozdul meg? Mert nem emberi... Valami vagy valaki egyre csak szólongatja, keresi az "Anyát". Lobo a sarki kocsmában aláz le mindenkit szkanderben, mikor a kinti pánik eléri becses kincsét, a motorját. Megkarcolódott, mikor nekidöntötték egy korlátnak. Rossz ómen.

Eric feszült és enyhén ideges, pókösztönei szinte riadót fújnak a fejében egész délután, valami erős, valami borzalmas érkezett, nem tudja pontosan mi az, de érzi, hogy veszélyben van az élete, nagy veszélyben s nem csak ő. Érzékei nem hagyják nyugodni ám mikor megközelítené a helyet két fehér köpenyes alak veszi célba valami furcsa kinézetű fegyverrel a sikátor sötétjéből. Dwarfstar csizmafétises gondolatokkal telve követte Zatannát a turnéja következő állomására, ami éppen itt lenne esedékes. Már ha működne egyáltalán bármi is, de így nem lesz műsor, mondjuk ha így haladnak a dolgok, néző közönség se. A szabadságtól részegült rabok gyilkolásba kezdtek, akit csak elérnek az utcán. Az alacsony csillag legfőbb célja, ellopni a fellépő csizmát, amit Zé annyira őriz.



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez az első kör, innen majd szét lesztek bontva annak függvényében, hogy ki merre fog orientálódni. Nem adtam meg konkrét választásokat, ti döntitek el, mely karakterekkel, NJK-kal léptek kapcsolatba vagy keveredtek harcba. ezekből alakulnak ki majdan a csapatok. Figyelem, egymás ellen is lehet lenni, nem törvényszerű a csapatszellem.

A sorrend az alapján alakul, hogy az első körben ki után írtok. Az oldalra vonatkozó, a MiniRules szabályzata és az Alkotó szava a mérvadó.

A reag megírására EGY HÉT áll rendelkezésre, minden vasárnap érkezik a mesélői, amennyiben a világ nincs ellenünk. Változás lehet, emberekből vagyunk, és sajnos közbejöhetnek dolgok.

Aki nem ír, nem jelez a kör végéig, az "kimarad" az írás lehetőségéből, viszont a karaktere elszenvedi a kör által kínált eshetőséget. Ellenben ha a kör vége előtt sikerül mindenkinek hamarabb írni, lehetőség van újat nyitni a mesélésig, haladni a szállal, kommunikációval.

Az Alkotó maga a mesélő, joga van utat útmutatással terelgetni, hozhat be és vonhat ki karaktereket, amennyiben a helyzet is megkívánja illetve ha eltűnik egy játékos.


A kezdés joga:
Poison Ivy

A körben résztvevők:
Dick Grayson
Dinah Laurel Lance
Dwarfstar
Eric Needham
Lobo
Poison Ivy
Slade Wilson
Zatanna Zatara
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 23.
Tartózkodási hely :
Valahol a motoromon
Hozzászólások száma :
15

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Hétf. Május 28, 2018 8:48 pm

Admini engedéllyel, én nyitom a kört!




To my Buddy


"Let him burn, what he said, Let him burn...what he did...I am relentless, until the day I die"



Az este nyugalmasan telik, főleg Lobo számára, aki a helyi kocsmában múlatja idejét, dőzsölve és vedelve a jóminőségű italokat. Kártyázik és szaknderozik, mert jó kedvében van és harsány röhögése szinte berengeti a helyet, ahogy kiszakad öblös tüdejéből. A ruházkodást most sem vitte túlzásba, és egy farmert visel csizmával, és egy mellényt, ami szegecsekkel van kiverve.
Lobonak jó estéje van, mert az összes helyi menő csávó itt múlatja az időt, és jókat versenyeznek.
Motorháton is leveri őket pillanatokon belül, és izmos hegyomlásszerű teste rázkódik a jókedvtől, egészen addig a pillanatig, amíg el nem éri a kocsmát a pánik. A tornácon álldogálva dohányzik, és iszogat egy whiskeys pohárból, amikor menekülő emberek jelennek meg körülötte és egy kés áll a karjába. De csak kihúzza és visszaküldi a feladónak aki holtan esik össze a dobástól. Nevetve nézi a tömeget és nem érdekli különösebben amíg az egyik menekülő hüllő szerű akármi neki nem megy a motorjának.
A nevetését mintha elvágták volna és jókedve hirtelen egy csapásra eloszlik, és jéghideg düh veszi át  a helyét. Lobo hangulatember, és most.... gyilkos üzemmódba kapcsolt. Indulatosan elveti a kezéből az üveget és fürgén leoldja a láncot, és kicsap vele. Elgáncsolja azt a szörnyeteget és visszahúzza.
- Állj csak meg te bőrtáska! Nem tehetsz kárt a motoromban büntetlenül, te féreg... - mordul rá és szemei vörösen izzanak fel. Ha más színű lenne, most vörösbe váltana, de így csak színtisztán izzik a szeme. Dühösen villan, és fogai is szinte agyarakként csillanak meg a kósza lámpafényben. Agresszíven vetődik előre. A harc, a káosz és a vér... ez ma mind adott lesz.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
68

TémanyitásTárgy: Trouble in Gotham - Ivy Route   Szer. Május 30, 2018 12:34 am



Poison Ivy©
Don't you dare hurt my babies!
Este 20 óra 08 perc. Épp azon törtem a fejem a gotham-i növénykertben egy szépsége csúcsán járó, és nem utolsó sorban igen illatos orgonabokor alatt szendergő padon üldögélve, hogy talán eddig nem megfelelő szempontból közelítettem meg mizantróp, az emberiség elpusztítását illető terveimet. Több édes és bódító feromont kellene használnom, aztán mielőtt még realizálják, hogy végzetes csapdába estek, amiből nem szabadulhatnak, beütne a halálos és keserű méreg, ami jobb és szebb létre szenderítené őket. Vajon mi lehet az a két növény, amiknek a toxinjait kivonva és összekeverve ilyen kombinációt érhettem el? Hisz lássuk be, az agresszív megközelítés mindig a legegyenesebb, de ritkán vezet sikerre. Sisakvirág? Gyűszűvirág? Őszi krókusz? Oly sok a lehetőség, és oly sok időt vesz igénybe a felderítésük! Szerettem a munkámat, de néha bármit megadtam volna egy asszisztensért! Bár az tény, hogy igen szigorú elvárásaim lennének az illetővel szemben, arról nem is beszélve, hogy az osztozkodás nem a legkedvencebb tevékenységem valaha. Hogy azt ne is említsem, hogy valószínűleg túl sem éli a közös munkánkat… Tovább nem jutottam elmélyült gondolatmenetemben, ugyanis éles, fövő kagyló sikoltásához hasonlatos éles hang szelte ketté a levegőt, de annál sokkal erőteljesebb volt, és sokkal tovább tartott, olyannyira, hogy még az orgonabokor alatt pihenő padról is lezuttyantam meglepetésemben. Kanári jutott eszembe egy röpke pillanatra, és bár nem akartam lenézni a híres-neves képességét, ennél ő sokkal kisebb rádiuszban hatásos csak. Az utcalámpák rohamos gyorsaságban hunytak ki, és a szemem sarkából még épp el tudtam kapni, hogy körülbelül milyen irányban lehet az epicentruma, mielőtt mindenre sötétség borult volna. Megerősítve: Kanári ilyen elsöprő erejű sikolyra képtelen. Lehetséges volna? Hisz minden hír erről beszél. Az Arkham-i elmegyógyintézetbe csapódott… nos, valamiről. A saját gondolataimat sem hallottam egy pillanatra a nagy hangzavarban, és kipukkanó utcalámpák áriájában, amikor egyszer csak egy pengevékony, bizonytalan, már-már szinte kétségbeesett hang ütötte meg a fülem. „Anya! Hol vagy, Anya? Anya, miért nem jössz már?” Annyira meglepődtem rajta, hogy egy hosszú pillanatig azt sem tudtam, mihez fogjak. Egyértelműen nem Kanári műve, bármennyire is szeretném egy-két tollától megfosztani, de attól tartok, kénytelen voltam beismerni, hogy minden erőlködésem ellenére még csak nem is emberi. Mi ez? Ahhoz hasonlatos, mint mikor a gyermekeim a segítségemért kiáltoznak. Valahol tudtam, éreztem, hogy ez nem lehet a dolog mögött, mégis…! Ha flóra van a dologban, márpedig a dolgok pillanatnyi állása szerint ők az egyetlenek, akik ilyen szinten képesek kommunikálni velem, azt nem hagyhattam szó nélkül. Ha pedig valóban az, aminek mondják, űrből származó, földönkívüli növényi életforma, azzal áttörő felfedezéseket tehetnék a szakterületemen! Nem hagyhattam, hogy bárki is előbb kaparintsa meg nálam. Kíváncsiságom erősebb volt veszélyérzetemnél, amint szilárd talajt fogtam a paddal való szakítást követően, már fogtam és magam, és a korábban bemért hozzávetőleges epicentrum felé vettem az irányt.  

Szószám: 444 | Mood | Megjegyzés: Jó szórakozást minden utánam jövőnek ~


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Szer. Május 30, 2018 9:43 am



Performer:

Dwarfstar

Tortured soul:

Everybody @


Nők... Egyszer sírba fognak tenni engem, ezt érzem. Nők és az ő istenverte cipőfétisük. Miért nem lehet nekem békés, normális emberi életmódhoz méltó tevékenységeket folytatni? Kocsmázni, meccsen drukkolni, iskolás lányokat erőszakolni, rendőröket egyenletes kockákra vagdosni, múzeumokból ősrégi varázstárgyakat lopkodni, füvet szívni Swamp Thinggel és hasonlók, de neeeem! Nekem mágusok párviadalában kell részt venni, ódémon szakácskönyveket lopkodni bepiált mágusoktól, a Starfire Pradájától a jelmezembe ivódott bazi nagy "R" betűt kisikálni, még mielőtt Robin rajongónak néznek azt mit szólnak az arkhami haverok, na és én maximum Méregcsókos lábszagától állok be, mondjuk azt elég tisztességesen. Még hogy feromonok, nekem be nem magyarázzák. Ma meg életemben már másodszor próbálhatom elcsórni a világ top 10 elitjébe tartozó máguslyányka topánkáját, igaz most nem kritérium mellé, hogy vigyem el vörösen világító pentagrammákhoz, de most sem saját lelki indíttatásomból vagyok ráizgulva nyolcvan centi csatokkal díszes bőrdarabra. Most a nőmnek tetszett meg a cucc.
De most érted! Egy kellemes, átlagos péntek este, szíved gigászi hölgye heverészik a pamlagon és tv-t néz, az ember szerelmes gyermeke meg húsz centis magasságban egyensúlyoz befelé egy tálcán hat kiló cukrozott epret, amit édesen elnyammog majd az a szép lány és ekkor meglátja abban a nyomorúságos bűvészelőadásban Zatanna fellépő csizmáját, hogy már sóhajtozni is kezdjen: "De szép csizmák. De jól állnának nekem is." Én meg már nézhetem is a Goggle-n, hogy merre lesz a következő fellépése bal kézről jött barátosnémnak, hogy csórhassam szívem egyetlen szép kis eperlekváros ananászba forgatott cukros muffinjának a szíve vágyát. Hej, remélem egyszer majd már a gyűrűkérdésen filozofálhatok. Valahol kerítenem kell egy ékszerészt, aki képes traktorkerék méretben jegygyűrűt gyártani.Valami vékonyabb is elég végül is, egy olyan 40 centi vastag talán már nem törik el a csecse-becse ujjacskáján. Hiába... Nők!
Hát ezért van az, hogy a falka vezére, Dwarfstar, akármilyen szavannai oroszlánokat megszégyenítően lapul most a szőnyegpadló szálai között és már órák óta figyeli a mágusnő lábain illegő egy pár csizmát. Ez egy rendkívül érdekfeszítő tevékenység, tekintve hogy ül és olvas. Biztosan érdekes könyv lehet, elég jól elfoglalja magát vele a kis szentemlelkem, hogy rothadjon rá mind a kettő, mert az itt lapuló bolha méretezésű Mufasa belátható időn belül el fog aludni... Jó, mondjuk ne a csizma rohadjon rá, mert akkor még súrolhatom is, mielőtt hazaviszem az én kicsi édes hetven tonnás kincsemnek. És végre eljön a pillanat, amikor már nem csak szerintem van istentelenül meleg július közepén egy szállodai szobában azokhoz a fellépő csizmákhoz és végre ő is megszabadul tőle! Na hála a jó Istennek és az összes szenteknek! Remélem mindegyik szűznemzéssel fog megszaporodni, hogy eddig kellett várnom! Na most menj szépen ki zuhanyozni vagy feküdj el végre és már akció is lesz. Kicsit gondolkodtam, hogy meglessem-e majd a zuhanyzóban, de a tapasztalatok szerint az több rendbelien is kellemetlen következményekkel, lerombolt szállodákkal, szappanhabos vizet nyelve zuhanytálcában úszkálással és sajgó tökökkel jár, így erről most inkább le kell mondanom. Úgyis otthon vár az én gyönyörűm, akit sokkal szívesebben lesnék meg a zuhanyzóban, ha lenne hozzá merszem. Persze, ha elviszem neki, amire vágyik, biztosan lesz valami kis jutalomfalat az ő Kutyulijának! Akár még azt is megengedi, hogy kimoshassam a szennyest. Ó szép szerelem és a te szépségeid!
Mondjuk se zuhanyzásra, se alvásra nem került sor, egyszerűen csak visszaült az ágyra olvasni. Beszarok helyben! Altatót kellett volna tennem a pohár narancslébe! Vagy ciánkálit. Lehet még az se hatná meg ő nagyboszorkányságát...
Aztán végre eljött a pillanat, mikor visszarakja a könyvet a táskájába és elkezd valami után turkálni, elfordulva innen a szoba másik sarkában. Na most! Rizikósabb, de én tovább nem várok az szentség, ennél még az Isaura összes része is érdekesebb lenne! Gyorsan odaugrani, megnőni, megragadni a csizmákat, zsugorodni és lehet is kifelé takarodni. Kb három másodperc. Gyerünk!
Valamiért az Univerzumnak van egy olyan fétise, hogy mindig akkor iktat be az ember nemesebbik felébe egy különösen szálkás seprűnyelet, mikor a legjobban fáj. Ez alkalommal ez egy olyan sikoly formában érkezett meg, amihez foghatót utoljára a hatvan éves tesitanárnőmtől hallottam, mikor az uszodában tévedésből az ő öltözőjét lestem meg az osztálytársaké helyett az álmennyezet fölül és megadta magát az a szar, én meg beborultam a meztelen tanárnéni mellé. Tekintetbe véve, hogy Dumbó és a Dumbledore közös félrelépésnek gyümölcse volt a korosodó tanerő így ránézésre, hetekig voltak rémálmaim utána. Az még közel sem biztos, hogy a mai nap után nem lesznek.
Ugyanis a sikoly ereje nem csak a fogaimról szedte le érzésre a zománcot, de az övem elektronikája is köszönte szépen és nyugalomba vonult, márpedig hiába nem elektromosság működteti, de elektronikus alapú az energiaátviteli egység, így ez komolyabb működési zavarokat okozott benne. Például mintha egy embernek még verne a szíve, csak hirtelenjében az érrendszere eltűnne belőle. Megy, de minek? Így hát a csizmák felé irányuló tigrisbukfenc gyönyörű ívét megtörően azonnal visszaugrottam eredeti, daliás magasságomba, majd a falnak való becsapódás erejét rutinosan tompítottam az arcommal. A felettem elhelyezkedő polc ennek hatására megadta magát és csak a lámpafény eltűnése okán nem tudom megmondani, hogy milyen című kötetek puffantak egymás után a szép és okos fejemen. Könyv, könyv, könyv, hi-fi torony, könyv, szobrocska, könyv, könyv és azt hiszem Zatanna tenyere lehetett. Már ismerem a bársonyos kis érintését, amíg nem a varázspálcával adja, még istenes. Rusztikus motívumokat rajzolt a szép orcámra a homlokomból szivárgó vér, miközben rekedten felvilágosítottam a kis háztartási boszorkányt.
- Nyugi! Nyugi már! Dwarfstar vagyok, csak a csizmádat akarom elcsórni, semmi extra, hétköznapi rutinok - sziszegtem a fájós bucómat tapogatva, majd mivel rájöttem fejlett pszichológiai érzékemmel, hogy ez nem egészen száz százalék, hogy megnyugtatja, így hozzáfűztem: - De ha az ablakhoz mész, érdekesebbet is láthatsz. Ha minden elektronika kicsapott, akkor éppen szemtanúja lehetsz majd, ahogy az ufohívők tömegébe fentről belevágódik a közvetítő helikopter... Autrotálással ilyen kis magasságból le nem rakja a pilóta.
És ha ez az ósdi trükk bejön - valamiért az emberek nem szokták átgondolni elsőre, hogy hallottak-e bármilyen helikoptert eddig a környéken - és az ablakhoz vágtat a fene nagy heroizmusával, akkor még van is esélyem mögé ugorva kést szegezni a torkának és elbeszélgetni, még mielőtt olyanokat mondana mágikusan, hogy "Dwarfstar családi ékessége ott a lábai között soha többé ne nőjjön vele vissza." Mert akkor lenne aztán csak sírás és fogcsikorgatás... Ha meg nem jön be hamarosan úgyis egy kalitkában ülök valami közepesen kellemetlen helyen, mondjuk az Északi sarkon azt vadászhatom a pingvineket.


Some weird-ass

helium influenced shit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 06.
Age :
60
Tartózkodási hely :
Mindig mozgásban
Hozzászólások száma :
46

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Szer. Május 30, 2018 11:00 am



Trouble:

Deathstroke és sokan mások ©️️️️️️


Azoknak a személyeknek a nagy többsége, akik hallottak már rólam, általában úgy gondolja, hogy nem sokat törődök az akcióim megtervezésével csak betoppanok, Rambo módjára halomra gyilkolom a népet és várom az utalást a kajmán-szigeteki offshore számlámra.
A dolgokat általában csak akkor intézem ilyen formán, ha valaki nagyon felforralja az agyvizem és személyessé teszi az ügyet. Mint például a Joker tette azt néhány hete.
De velem kapcsolatos általános feltételezésnek az alapja a hiányos ismeret és a felszínes tudás. A seregben alaposan belém verték, hogy az ellenfél ismerete a győzelem fele, így a felderítés is a csata része.
Azt persze senki nem mondta, hogy ne lehetne keverni a harccal, de komoly technikai felszerelés nélkül kevés esély van a sikerre.
Ennek az elgondolásnak a jegyében végeztem egy kis kutató-munkát, aminek az eredményeként tudomást szereztem Lucius Fox egyik annyira titkos projektjéről, hogy arról még a Wayne Iparvállalat igazgatótanácsa sem tud semmit.
A technológia alapelve szerint alacsony frekvenciájú ultrahang-jeleket kibocsájtva képezi le környezet élő és élettelen részeit egy bizonyos sugarú körben és ebből egy AR-képet generál, ami segíti a tájékozódást szegényes látási viszonyok között.
Szerintem nem járok túl messze az igazságtól, ha arra gondolok, hogy  a város törvényen kívüli őre biztosítja az anyagi fedezetét a fejlesztésnek.
A felszerelésének minőségét elnézve nem elégszik meg az olcsó megoldásokkal és nem rest felhasználni az új technológiát annak érdekében, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat.
Nem kis összeget igényelt, amíg sikerült rábírni a Kalkulátort, hogy törje fel Fox gépét és szerezze meg a működtető szoftvert, valamint a tervrajzokat.
Az alkatrészeket egymástól függetlenül működő tech-gurukkal építettem meg, majd magam szereltem össze és építettem be a sisakomba.
Tesztkör gyanánt arra gondoltam, hogy betörök az Arkhamba és letöltök néhány szigorúan őrzött információt, aminek a napvilágra kerülése nem tenne túl jót az intézmény hírnevének.
A bejutás simábban ment, mint gondoltam. Az AR augmentációnak hála könnyedén fel tudtam mérni az őrök útvonalait és a kameramozgást, így nem okozott nehézséget bejutni a biztonsági felvételeket őrző szerverszobába és hozzáférni a szaftosabb fájlokhoz.
Jó néhány terrabájtnyi videófájlt és hangfelvételt találtam arról, hogy az őrök nem éppen kesztyűs kézzel bánnak a rabokkal. Az már csak hab a tortán, hogy a Joker terápiájának videónaplóit is sikerült felhajtanom. Nem biztos, hogy jót tenne az intézmény sajtójának, ha kiderülne, hogy a Bohóc csábította rossz útra Dr. Quinzelt.
Elindítom a letöltést és várakozok.
Néhány hosszú perc után a levegőt valami irdatlanul erős hanghatás zavarja meg.
Az első gondolatom, hogy a Kanári járt a közelben, de az ő sikolya nem képes kiütni egy egész intézmény elektromos infrastruktúráját.
Ebbe beleértem a számítógépet amiről éppen letöltök és a kütyüt is, amivel feljavítottam a sisakomat.
Az elektromos visszacsatolás kisütötte az aksit, ami nem volt túl kellemes számomra, de a szervezetem felpörgetett gyógyítási képessége néhány perc alatt megbirkózott a károsodással.
Az viszont nem tetszik, hogy buktam majdnem tíz plusz húsz millió dollárt ezen az elektromos anomálián.
Egy cseppet sem tetszik.
Csalódottan veszem tudomásul, hogy itt már nem sok babér terem a számomra, így ideje távozni.
Viszont nem fogja megkönnyíteni a dolgomat az a tény, hogy a rövidzárlat teljes mértékben kiiktatta a rabok visszafogására szolgáló berendezéseket.
A felhangzó sikolyok és őrült nevetések nem sejtetnek túl sok jót. De muszáj lesz nekiindulnom és kiverekedni magamat. A hivatalos személyeket ha lehet elkerülöm.
Azt még be lehet tudni tömegpszichózisnak, ha csak a betegek állítják, hogy láttak, de ha már a személyzet is összefut velem...
Kilépek a szerverszobából és a teleszkópos botomat használva utat török magamnak az elmebetegek közt.
Nagyon remélem, hogy sikerül lelépnem innen, mielőtt a Denevér, vagy valamelyik szárnysegédje ide ér.


I'm called Deathstroke.

It's a bit flamboyant. I like it.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 26.
Age :
30
Tartózkodási hely :
New York - Gotham
Hozzászólások száma :
10

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Szer. Május 30, 2018 5:37 pm




Invasion



Nem éppen így akartam, hiszen szeretek lopakodni, de a becsapódásnak „hála” néhány tartószerkezet a közeli hidakban, és egyéb épületekben kisebb kárt tettek, így amikor épp megállnék a ház sarkán, a tetőn, megcsúszok, mert a talpam alatt megroppan a Gorgó amire ráugranék. Nem estem pánikba, mert nagy a rutinom az akrobatikában, épségben értem földet, amikor az egyik ajtó épp kivágódik előttem, és felém nyomul a tömeg. Bruce-nál vendégeskedtem, amikor érzékelték a gépei az idegen létformát, ami az űr felől közelített, és pont az Arkhamra kellett esnie ennek a valaminek? Régi jó „barátságos” ismerősökkel fogok találkozni úgy érzem. Sajnos kisültek a kommunikátorok, így üzenetet se tudok küldeni senkinek, még a Titánoknak sem, sem pedig a Ligának, vagy bármely szervezetnek. HA törik ha szakad ide kell jönnöm, és lesz ami lesz. Fel kell tartóztatni mindenkit akit lehet. A ruhámat feltöltöttem minden kis kütyüvel ami a harc során kellhet, biztosra akartam menni, a benti foglyok veszélyességi szintjéből indultam ki, biztos, hogy nem piknikezni akarnak majd, ha mégis azt a kiterített Wing ruhámon, vagy minumum rajtam. De sosem érdekelte efféle apróságok, ha épp váratlanul csöppentem bele egy-egy harci helyzetbe.
Közel két méteres escrima botommal harcoltam, amit középen egy mozdulattal ketté tudok szedni, de egyelőre még nem volt szükségem rá, sejtésem szerint, a komolyabb mag, majd akkor érkezett, ha az a csapat akit előre küldtek előőrsnek, kifáraszt minket. Mert tudom, hogy több csavaros eszű elmebeteg bűnöző tartózkodik odabent, például Pingvin, vagy hozzá hasonló eszesebb vagy kevésbé eszesebb elvetemült.  Csak bízni tudok a sikerünkbe, mert nagy gáz lenne, ha innen kijutna a sok bűnöző.  Gyanítom, hogy az escrima botjaim sokkoló hatását sem tudom aktiválni, de ezek nélkül is, elég zúzós fegyver.


vs

Nightwing


Remélem jó lett.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
500

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Csüt. Május 31, 2018 9:09 pm


Arkham Asylum környékén


Nem mindennapi helyszínt választottam a Turném végére. Eddig nem sokan merték bevállalni, hogy egy Börtön falai közt szerveznek műsort. Főleg egy Mágikus Bűvész show-t. De most én ezt bevállaltam. Kissé szokatlan a dolog, de a Börtönigazgató szavát adta, hogy minden kért feltételemet teljesíti. Amit átlagban azért nem mindenki jelentene, ki az adott helyet tekintetbe véve. De mivel nincs semmi olyan ok, amiért ne vállaltam volna el, így az előkészületek már hetekkel ezelőtt megkezdődtek. A minap kaptam egy üzenetet, hogy minden készen áll a Show-m kezdésére. Nem is húztam tovább az időt, és egy közeli Hotel VIP lakosztályába be is költöztem a műsor idejére. A Társulatom hasonló szobákban vannak elszállásolva, így semmiféle hátráltató tényezővel nem kell számolnunk. Hamarosan az utolsó díszletek is megérkeznek és holnap már minden a helyén vár a kezdésre.
Ma este viszont az olvasásé és a pihenésé. Bele is kezdtem egy remek könyvbe, amit lassan három órája le sem tudok tenni, olyan izgalmas. Még a csizmámat is magam mellé ejtettem, ahogy kinyújtóztam a kanapén, és a lábam a támlán nyugodott. Végül a könyvet visszateszem a táskámba, majd a szekrényhez megyek a holnapi fellépésre a ruhámat előkészíteni. De aztán egy fülsiketítő sikoly rázza meg a fülemet s vele a testemet. Majd visszafordulok a szoba másik fele felé, ahol a könyvespolcom nagy robajjal leszakadt.
-Dwarfstar! Mit keresel már megint nálam?- nézek rá mérgesen. - A csizmimet akartad újból eltulajdonítani? Már megint??!! A polcomat is tönkretetted!– lépek hozzá közelebb, de tudom ám, hogy teljesen nem bízhatok meg benne. Nagyon jól forgatja a késeit, de ha megint kicsire zsugorodik…- kezdtem el tűnődni, de az ablakhoz csalogatós kis trükkjét nem veszem be. Bár az nagyon furcsa, hogy minden sötétbe borult. Ahogy ezen gondolkozom, a szobámban a villany is pislákolni kezd. Külön generátor van a Házban, de ezek szerint más oka van annak, hogy egy sima áramszünet lenne.
- Persze! Odamenjek, és el tudj tűnni a szemem elől a csizmácskámmal!? Abból nem eszel, Kis Törpicsek!- ingattam a fejem egy széles mosollyal, de azért nagyon furcsállom, hogy nem változik megint kicsivé, hogy a hátam mögé kerülve a torkomnak szegezze a tőreit.
Valamiért nem tetszik nekem ez a dolog… Eddig sohasem volt ilyesmi ebben a Városban. Bár Gothamban mostanság eléggé elszabadult a pokol. És mi volt ez a sikoly? Nagyon rosszat sejtek.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 12.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
24

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Vas. Jún. 03, 2018 4:39 pm



Prepare for your final hour ©️️️

Ollie és az ő önkéntes száműzetése... Azzal, hogy az egészet itthagyta, hogy foglalkozzunk mi vele, nem sokat segített az egész elfelejtésében és feldolgozásában. Leginkább mindenki engem zaklat, ha vele lett volna valami dolga, így én szaladgálok mindenhova. Most is éppen Gothamben intéztem valamit a nevében, minden rendben ment, csak alaposan le is fáradtam közben. Hosszú napom volt és úgy tűnik, nincs is még vége.
Mivel a Kanári minőségemben voltam jelen Oliver üzlete közben, ezért a neccharisnya, body kombóban szelem a motorom hátán az utakat és szlalomozok a forgalomban kifelé a városból, amikor felzeng... A saját sikolyom? Ugyanaz a frekvencia, ugyanaz a hangszín, de ez sokkal erőteljesebb és egyértelműen nem én adom ki. Csikorogva fékezek le a motorral és szinte ledobom a bukósisakot. Ez nagyon nem jó... A sikolyt leutánozni nem olyan nehéz, de ha valaki ilyen léptékben képes felhasználni, akkor bajban vagyunk. Ha kieresztem a hangom, egészen biztosan tönkremennek elektronikus (meg egyéb) dolgok, de szabályos EBM hullámokat nem tudok gerjeszteni segítség nélkül.
A lámpák rohamosan hunynak ki az egész környéken, amíg csak lehetett látni őket és van egy sanda gyanúm, hogy nem véletlen egybeesés ez egy hirtelen áramszünettel. Meg kell néznem, mi ez az egész. Indítanám újra a motoromat, de az áldozatul esett úgy tűnik. Ennyit erről, akkor futva fogok érkezni.
Mikor végre megérkezem, már erősen lihegek, hiszen nem egy szökött gyogyóssal sikerült találkoznom, akik már Purge élő szereplős színházi előadását gyakorolják és nem dublőrökkel. Nem hagyhattam őket pusztítani, de haladnom is kellett, szóval néhol nem állhattam meg, ahol nem volt feltétlenül életveszély.
Az Arkhamban, ahogy sejtettem, hasonló a helyzet, mint az utcákon és még mindig ömölnek ki a börtön falán tömegesen. Ez így nem lesz jó, ehhez kevesen leszünk, még Nightwinggel is együtt.
Egyedül őt látom még itt, szóval jó lesz, ha néhányan kicsit megcsípkedik magukat, különben holnap nagyon fogják sajnálni.
- Remek... Oda a nyugalmas estémnek-
morgom az orrom alatt, ahogy valami kopasz és tetovált skinheadnek az orrát töröm be.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Admin
avatar


Join date :
2017. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
86

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Hétf. Jún. 04, 2018 11:31 am



Trouble
 Nightwingnak meggyűlik a baja a holdkórosokkal, a felszerelésének elektronikus része közel haszontalan, sokkolásra sem futja belőle, de az akrobatikája és a puszta erő még mindig hasznos. Főleg azért, mert néhány kiütött barom mögött meglátja a settenkedő Sladet is. Feltételezheti, hogy köze van a felhajtáshoz.

A feldühödött Lobo eközben visszarántotta a szabadságtól megrészegült Killer Crocot némi férfias elbeszélgetésre. Persze a gyík sem egy tündérke, lábán ugyan lánc van, de ez nem akadályozza abban, hogy felbődülve csapja arcon az alient a tüskés farkával, s birokra keljen vele. Karmos másik lábával rúg felé, miközben a farkával mindig másodlagos támadásokat végez, de végtére is, egy szörnyeteg, szóval a taktikai analízist mellőzve csak rávetődik hogy átharapja a nyakát.

Poison Ivy Érzékeli azt a gyengécske hangot, erőt, ami kétségbeesetten hívogatja. Sikeresen be is méri a helyét, így amikor odaér a tömegverekedés helyszínére, előtte a földből pislog fel egy nagyobbacska káposzta méretű növényszörny. Kimászok a földből és kis levélkéivel a nő bokájába kapaszkodik. Az egyik megvert elítélt ráteszi a mocskos mancsát a kis növényre, megszorítja az meg fájdalmában egy újabbat sikít. Rezonál minden, vibrál, szikrázik, sorra pattannak szét az üvegek

A Kanári viszonylagosan gyorsan érkezik, de azért még így is a növekvő kalamajka közepébe csöppen. Miközben Black Mask pécézi ki magának és a közelharcban jártas bűnöző alaposan megizzasztja a nőt. A kommunikátora is megszenvedte a hanghatásokat, azonban a föld alatt kaparászó hangokra is figyelmes lesz. Ha jobban szétnéz, mintha vakondtúrásokat és útvonalakat látna enyhén kiemelkedni, csak hogy ez itt a betondzsungel, nem a szántőföld. Miután kissé több erőbefektetéssel kiütötte az ellenfelét, megindult Nightwing felé segíteni neki, ki időközben közutálatnak örvendett a rabok között, azonban mielőtt még elérte volna őt, a sikoly földre kényszeríti fájdalmában, miközben valahonnan vállon lövik valamivel. Valamivel, amitől az eszméletét veszti és egy futurisztikus helyen ébred a tudata, leláncolva.

Dwarfstar és Zatanna is bajban van, ugyanis a sikoly következtében a hanyagul megépített hotel tartópillérein hajszál repedések keletkeztek, az épület elkezdett összedőlni, benn ragadva a teljes személyzet és még vagy 100 vendég, plusz a két jómadár.

Ericet kiütötte a két ismeretlen alak és eltüntették eszméletlen testét.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ez az első kör, innen majd szét lesztek bontva annak függvényében, hogy ki merre fog orientálódni. Nem adtam meg konkrét választásokat, ti döntitek el, mely karakterekkel, NJK-kal léptek kapcsolatba vagy keveredtek harcba. ezekből alakulnak ki majdan a csapatok. Figyelem, egymás ellen is lehet lenni, nem törvényszerű a csapatszellem.

A sorrend az alapján alakul, hogy az első körben ki után írtok. Az oldalra vonatkozó, a MiniRules szabályzata és az Alkotó szava a mérvadó.

A reag megírására EGY HÉT áll rendelkezésre, minden vasárnap érkezik a mesélői, amennyiben a világ nincs ellenünk. Változás lehet, emberekből vagyunk, és sajnos közbejöhetnek dolgok.

Aki nem ír, nem jelez a kör végéig, az "kimarad" az írás lehetőségéből, viszont a karaktere elszenvedi a kör által kínált eshetőséget. Ellenben ha a kör vége előtt sikerül mindenkinek hamarabb írni, lehetőség van újat nyitni a mesélésig, haladni a szállal, kommunikációval.

Az Alkotó maga a mesélő, joga van utat útmutatással terelgetni, hozhat be és vonhat ki karaktereket, amennyiben a helyzet is megkívánja illetve ha eltűnik egy játékos.



A körben résztvevők:
Dick Grayson
Dinah Laurel Lance
Dwarfstar
Lobo
Poison Ivy
Slade Wilson
Zatanna Zatara

Kimaradt:
Eric Needham
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 06.
Age :
60
Tartózkodási hely :
Mindig mozgásban
Hozzászólások száma :
46

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Kedd Jún. 05, 2018 10:40 pm



Trouble:

Deathstroke és sokan mások ©️️️️️️


Nem csinálok igazán nagy ügyet abból, hogy egy halom beszámíthatatlan psziho- és szociopatán kell átverekednem magam. A nagy tömeg miatt nem sok hasznát látom a botnak, még akkor sem ha összehúzva eskimira botként is tudnám használni. Egyszerűen egy ekkora tömegben nem lehet teljese kihasználni az előnyeit, mivel nem tudod rendesen meglendíteni ahhoz, hogy kellő erővel csapj le.
Másrészről pedig talán jobb is, ha a puszta kezemre hagyatkozok. Az ütések és rúgások között felbukkanó nagy erejű tompa tárggyal véghezvitt csapások túlságosan feltűnőek lennén ahhoz, hogy a Bőregér figyelmét elkerüljék.
Nem mintha nagyon aggódnék egy esetleges összecsapás miatt, de jobb nem keresni a bajt.
Több percnyi intenzív csépelésnek köszönhetően sikerül kijutni az udvarra, ahol már nagyban folyik a szökni próbálok visszaszorítása.
Az őrök egyedül nem igazán bírnák a dolgot, de úgy tűnik Éjszárnyat éppen a mai napon ette ide a fene Blüdhavenből, vagy Jump Citynől.
Merem remélni, hogy most nem hagyta őrizetlenül Roset. Bár tudva, hogy a titánok miként viszonyulnak hozzám, nem hiszem, hogy reklámozza, hogy rá bíztam a lányomat. Főleg nem a barátnőjének.
Nem hiszem, hogy megúsznám a dolgot egy-két keresetlen szóval, így más taktikát használok. A lopakodásnak lőttek, de talán meg lehet oldani a dolgot a kötelező szuperbunyó nélkül is.
Elkapom az egyik rám támadó karját, majd egy átdobással a többi ledöntök néhányat a randalírozó betegek közül és a felszabaduló teret kihasználva pár lépésnyi nekifutásból átugrok a tömegen, majd Éjszárny mellett földre érkezve kigurulom az esést, majd a botomat előszedve állok fel.
- Úgy látom elkél egy segítő kéz! - próbálom túlkiabálni a csatazajt, miközben kiosztok egy határozott csapást az egyik rám támadó holdkóros fejtetejére



I'm called Deathstroke.

It's a bit flamboyant. I like it.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
27
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
68

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Csüt. Jún. 07, 2018 3:11 pm



Poison Ivy©️
The plants are my babies!
Beletelt egy kis időbe, míg a nagy tömeghisztéria közepette a tényleges helyszínre érkeztem. Egy pillanatra elámultam az elém tárulkozó massz-verekedés látványától, és csak arra tudtam gondolni hirtelen, hogy milyen jó döntés is volt részemről halálra ítélni ezt a primitív, agresszív, emberi fajt. Jó, hát, megvalósítani még nem sikerült… De ami késik, nem múlik. Füleltem, még egy-két növényi szintű kommunikációs csatornát is megnyitottam, hátha a rettenetes csatazaj ellenére újra hallhatom azt a különös, egyértelműen zöld hangot, amit korábban, és így is lett! Nem tudtam elsőre bemérni, hisz rettenetesen közelről érzékeltem, aztán… Aztán amikor tovább akartam indulni, kifejezetten a Zöldhöz tartozó hangocskát felkutatva, belevetve magam a tömegverekedésbe, félve attól, hogy ezek a lunátikusok a végén még összetipornak valami pótolhatatlant, hirtelen valami szokatlan súlyt éreztem a bokám magasságából. Lepillantottam, egy pillanatra még a szemeim is kistányér méretűre nyíltak. Ez egy… ! Nem, ha akarnám sem tudnám megmondani, mi ez. De egyértelműen Zöld, és élő, nekem pedig jobbára ennél több győzködésre nem szokott szükségem lenni. Leguggoltam a kis jószághoz, segítettem neki a két kezem munkájával kimászni a földből.
- Tss… Semmi baj, gyermekem… Már itt vagyok… Itt van Anya… Szervusz, Raponc – tártam szét tenyereimet előtte, hogy beleülhessen, én pedig felemelhessem, de ekkor váratlan dolog történt.
Nem vettem észre, hogy a holdkórosok masszája széjjelebb szóródott, közelebb hozzám, az egyik őrült konkrétan kartávolságra került tőlem.
- Kedvem szottyant egy kis lédús káposztára! Micsoda szerencse, hogy épp van nálad egy fej!
Hablatyolta az idegen, jóval 40 feletti férfi, azzal lehajolt, hogy megkaparintsa a csöppséget, nem tudván, hogy mivel is van dolga. Megszorította, és el akarta venni tőlem, amire Raponc keserves, és az előbbihez hasonló éles, fülsüketítő sikolyban tört ki – sikoltottak az üvegek, borultak nagy zajjal a kukák, kidőltek a lámpaoszlopok, beriasztottak a gépjárművek riasztói. Ez egy pillanatra engem is megingatott, a szó legszorosabb értelmében, de szerencsére az elmém ma kifejezetten toppon volt ahhoz, hogy reagálni tudjak. Kirántottam Raponcot az idióta karmai közül.
- Viszed innen az üszkös mancsaidat, te kivert kutya, különben letöröm őket tőből, mintha egy szál százszorszép lenne!
Felegyenesedve szabad kezemmel fatörzs vastagságú indával törtem fel a földet, és akkora pofont adtam vele a gyogyós arcába, hogy ívelt pályán visszarepült a többi elmeroggyant közé, és csak egy tompa puffanást, meg egy fájdalmas nyígást hallottam felőle. Mintha azt is mondta volna, „az orrom!”, de ebben már nem voltam biztos. Az sem zavart egy pillanatra, hogy csak akkor kellett volna megütnöm, ha nem engedelmeskedik – ígyis-úgyis elláttam a baját. Ismét Raponcnak szenteltem a figyelmem.
- - Jól van, semmi baj… Anyuci megvéd! Megígérem!


Szószám: 418 | Mood | Megjegyzés: Elkényeztettek ~


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Pént. Jún. 08, 2018 6:23 pm



Performer:

Dwarfstar

Tortured soul:

Everybody @


Hát sajnos a gyorsan rögtönzött tervem nem jött be, Zatanna nem vágtatott az ablakhoz nem létező helikoptereket bámulni. Pontosabban elvileg létező, kellett, hogy legyen pár tv-s ócskavas az égen, ami mostanra nyilván nagyobb lánggal ég mint egy cserkész tábortűz, de gyanítom ott a pilótákon valóban nem sok mindent lehet már segíteni. Bár ha megpróbálja szájból szájba lélegeztetni valamelyiket, akkor legközelebb én lövök le egyet és repülős uniformisban kifekszem a roncsok mellé. Na mindegy, ez a jövő zenéje. Nyögve összekapartam a polc romjai alól öreg csontjaimat majd talpra kászálódtam és széttártam a karjaim.
- Most mit csináljak? A nőmnek tetszenek, szóval haza kell vinnem őket - közöltem tömören, aztán elmerengve hozzátettem a falakon egyre terjedő hajszálrepedéseket vizslatva. - Kemény éjszaka mi? Elárulok valamit. Nem lesznek zsugortrükkök. Az övem bekrepált. És tudod mi az érdekes cicám? - merengtem. - Az övemben nincs semmilyen közvetlen áramforrás, csak az energiatovábbítást végzi elektronika. Márpedig ez a cucc elég jól szigetelt. Úgy értem baromi jól. Kanári sikolyát is röhögve elhárítja. A dobhártyám beszakadhat tőle, de a technológiámra nincs hatással. Ki van próbálva, hidd el... Ez az EMP impulzus kivégezte a városi áramellátást és nem a termelő forrást, az átviteli egységet is. Ez pedig tudod mit jelent? Az évszázad legnagyobb utcabálját Gothamben! Minden jármű, földi, légi egyaránt tropa. Nem mennek ki a tűzoltók vagy a mentők a menet közben felborult járművekhez. Nincs áram a kórházakban, nincsenek tartalékgenerátorok. Nagy levegő Joe bácsi, amíg újrakábelezzük legalább az intenzívet! Hihihihi... Nincs tv vagy rádió adás. Öleld kebledre a középkort! De főleg, megszűntek az Arkham elektronikus biztonsági ajtajai. Több mint kétezer ön- és főleg közveszélyes elmebeteg húsz főnyi őrszemélyzetre. Mostanra a keményebbek vezetésével valószínűleg folyik az utcabál. Hogy úgy mondjam, húst sütnek minden utcasarkon - vált határozottan elborultabbá a vigyorom, miközben már hallani is lehetett a falak repedezését. Villámsebesen emeltem hajításra az egyik dobókésem, de nem indítottam útjára, csak a mihez tartás véget fogtam indító pozícióba. - Ha csak megrebben az ajkad avagy te, ez a kés elrepül a torkod felé. Lesz elég időd kimondani a varázsszavakat mágus? Vagy itt állunk és várjuk az égiek ítéletét? Kinek szakad előbb a fejére néhány tégla, hmm? Biztosan azok a rohadt csizmák ma a legnagyobb gondod? Van pár száz elveszendő lélek ebben a kaszniban. Hánynak szakad a fejére? Hányan nem jutnak ki? Mi lesz az intenzíven a betegekkel? A csecsemőkórházzal? A városban tomboló tüzekkel? Az utcabállal? Le tudsz győzni Zatanna, ez nem kérdés. Ha elég gyorsan mondod ki a szavaid. És hányan halnak meg addig kis hősöm? Hmm? Lassan sétálj ki, végig felém fordulva, hogy lássam a szádat és a csizmáid felé nem nyúlkálsz, az már másnak a tulajdona. Kár lenne érted, végül is a csöcseid kb a világörökség része, kár lenne értük. Vagy szállj harcba, vesztegesd rám az időt és hagyd pusztulni az embereket. Nos? Táncolsz velem cicám? - kuncogtam egyre magasabb hangfekvésben, szinte már fejhangon. Ez az! Végre egy kis élet! Végre egy kis izgalom! Már az idejét se tudom, mikor öltem embert. Ja de. Két napja. De a szórólapos nem számít, azt úgyis mindenki utálja!


Some weird-ass

helium influenced shit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
500

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Pént. Jún. 08, 2018 11:25 pm


Arkham Asylum környékén



Ahogy a sikolyt hallom és a pislákoló lámpa fényét, már érzem, hogy valami nagy baj van készülőben. Törpike gúnyos megjegyzését a csizmámra nem is veszem már fel. Eddig is nagy figyelmet fordított a lábbelimnek, de most egy rossz érzés miatt vagyok egyre feszültebb.
- Most ezt miért nekem mondod el? Úgy hangzik, mintha én tehetnék arról, hogy az öved nem működik. Persze, ezt is kend rám.. „Cicám”…- bólintottam felé, de a további szövegelése nem is annyira érdekelt, ami a csizmámmal kapcsolatos. Az áramszünettel viszont igazat mondott, hogy a Kórházakban és fegyintézetekben sincs védelmi rendszer, ahogy a generátorok sem működnek alapenergia nélkül. Hatalmas katasztrófa elé nézünk, és lassan tényleg sok áldozattal fog járni ez az éj. Nem igazán tud meghatni a kése említése, de arra viszont felkaptam a tekintetem, hogy az épület falaim repedések keletkeztek.
-  Megint a késeiddel jössz? Ez a ház hamarosan összedől, de ha nem teszek valamit, akkor tényleg sokan meghalnak….velünk együtt….- néztem rá határozottan és remélem, hogy meggyőző érv jobb belátásra bírja Törpit, és nem támad a pengéivel rám. A falak nem sokáig bírják, és ha nem találok ki nagyon gyorsan valamit, akkor tényleg csak múltbéli emlékek leszünk.
- Ölj meg, ha akarsz…. de nem fogom hagyni, hogy emberek haljanak meg.
-!előleb kanassujik nebgéspé kerebme tdeker tneb tti za ygoh atazynávllá ótrat kanzáh a kenne neygeL  - mondom ki a szavaim, hogy egy állványzatot emeljek kívülre és az emeletekre egyaránt. A dimenziókaput nem tudom minden egyes ember mellé nyitni, de Dwart ki tudom hozni, ha beleegyezik, hogy velem tart. Nincs sok időnk, és az állványzat még tart, amíg mindenki ki nem jut az épületből, de aztán összedől. Nem sokáig tudom tartani a varázslatom, de addig biztosan, míg ki nem jut az utolsó ember, aki itt van ebben a házban.
- Gyere velem ..- nyújtom a kezem felé. – Most tegyük félre a nézeteltérést, és kiviszlek téged. Odakint majd folytatjuk...- nevetem el magam, de belül feszült vagyok. Ahogy átgondoltam a szavait, nagyon is igaznak találtam. Ha nincs villanyáram, akkor a közeli Börtönben sincs védelmi rendszer, ahogy a Kórházakban se a létfenntartáshoz szükséges áram.. Egyszerre nem tudok mindenhol lenni, de amit tudok tenni azt, megteszem. A varázslatom kiveszi ez erőmet, de amíg bírom fizikailag, addig megpróbálom kimenteni a lehető legtöbb embert. Emeletenként varázsolok egy levegővel teli csúszdát, és azon gyorsabban tudnak menekülni a személyzettel a bentlakók.
-!kantúőlükenem erlüvik nozáh a adzúscimug neygel neteleme nedniM- tettem még hozzá, hogy ezzel is gyorsítsam a lejutást az utcára, mielőtt elfogyna az erőm.
Remélem Dwar is átlátja a helyzetet és velem tart a kapun át. Lehet, hogy viszolyog a dologtól, de most nincs időm más megoldásra. A testem nem bírja ki órákig fenntartani a varázst, és félek, hogy hamarosan elfogy az erőm. A nyitott kapu másik oldala az a Hotelen kívül esik, az egyik utcába érkezvén. Mindenfelé sikoltásokat és kétségbeesés hangjait hallani. Olyan most ez a Város, mintha egy földrengés sújtotta övezet lenne, de legalább az embereknek tudok egy kis segítségére lenni, hogy megmeneküljenek. A varázslatom sok energiát emésztett fel belőlem, de próbálom tartani magam, ameddig csak lehet. Talán magyarázatot is találunk a történtekre. Kinek a sikolya miatt lett ekkora katasztrófa Gothamban? – villan a gondolataimba a helyzet súlya, de az még nagyobb aggodalomra ad okot, amikor eszembe jut a rabok kimenekülése a városra. Ki tudja milyen hétpróbás gazemberek szabadultak ki a Börtön falai közül. Még belegondolni is szörnyű.
- Nem hinném, hogy most táncolni volna kedvem. - nézek a férfire, majd érzem, hogy egyre fogy a fizikai erőm. Megtámaszkodom egy oszlopnak, vagy bárminek, hogy még elég időt tudjak adni a menekülőknek. Remélem, hogy mindenkit ki tudott menekülni a házból. Ahogy mi is. Most lehet, könnyű préda vagyok Sylbert-nek, de akkor is mindent megteszek, hogy segítsek a bajbajutottakon.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 23.
Tartózkodási hely :
Valahol a motoromon
Hozzászólások száma :
15

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Szomb. Jún. 09, 2018 2:05 pm



To everybody


"Let him burn, what he said, Let him burn...what he did...I am relentless, until the day I die"



- Nem úgy van ám az te nyomorult! - rántja vissza a krokodilszerű szörnyet Lobo a maga könnyed stílusában, és a szörny fel is borulhat. Persze nem marad adósa, és Lobo az arcán érzi meg a tüskés végtagot, de vörös szemeiben már lángol a pusztítási vágy és nem hiszi hogy ez a páncélos prada táska túl sokáig bírá ellene.
- Csináld még egyszer és egyesével szedem le a tüskéidet! - morran fel mély, torokhangon, hiszen ő sem jobb a másiknál, csak kicsit okosabban csinálja, és elkapja a lendülő farkat és le feszeget róla két tüskét is az ígéretéhez képes, és véres arcán széles, elmebeteg vigyor ül ki, hiszen ő ezt élvezi és nem aggódik. Nem eshet komolyabb baja, és nem tehet benne kárt ez a mocsok, ellenben ő? Elszórakozhat vele egy ideit. szándékában áll megnyúzni centiről centire, hogy aztán eladhassa a bőrét. Kést húz elő, ami nem ilyen földi gyengécske minőség, hanem a legjobb galaktikusközi anyagből készül, képes átvágni a kőkemény bőrt is, és ezt a Krokodilember tapasztalhatja is. Lobo nem kíméli, és mélyre vág. Au elszenvedett sérülései már gyógyulnak is, hiszen a regenerációs képessége szinte legendás, és újabb tüskát tör le.
- Gyere csak, hadd toljam le a torkodon... - vicsorít rá, ahogy hatalmas markával rámarkol a krokira aki az ő nyaka felé törekszik. Nem hagyhatja szó nélkül, végtére is kárt tett a motorjában és még csak bocsánatot sem kért! Ez tűrhetetlen.
Mások is rátámadnak a hatalmas férfire, alighanem a kroki csatlósai, de egyetlen ökölcsapással eltünteti őket az útból, féktelen ordítással hogy ne merészeljék megzavarni a szórakozását.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 12.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
24

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Vas. Jún. 10, 2018 8:47 pm



Prepare for your final hour ©️️️

A felfordulás percről-percre egyre nagyobb és túl kevesen vagyunk megfékezni, ami itt van. Még Batman sem ér sokat a kütyüi nélkül egyedül, márpedig az összes kommunikációs vonal meghalt. Így nem lehet más Liga tagokat vagy hősöket hívni, tehát az ittenieknek kell megoldani a helyzetet, nincs jobb ötletem.
Gyalog, vagyis inkább futva kellett jönnöm, de még így is elég gyorsan ideértem, hogy át kellett verekednem magamat a kiszabadult őrülteken is. Próbálom magam minél gyorsabban végigvágni a tömegen Nightwing irányába, remélve, hogy együtt könnyebb lesz legalább valamivel. Viszont a szimpla őrültek között találni néhol egy-egy olyan gonosztevőt is, akik szeretnek leállni velem játszani. Amire én most nem vagyok igazán vevő. A következő a sorban Black Mask, aki szintén nem akarja magát olyan könnyen adni, pedig nekem haladnom kéne.
-Nem akarsz véletlenül csak lefeküdni a földre, hagyni magad elverni, hogy aztán mehessek tovább? Nem? Oké, csak egy kérdés volt... -beszélek neki, de nem kapok rendes választ úgy sem, szóval leginkább magammal kommunikálok. Csak az edzésemen kialakított képességeim miatt tűnik föl a szerte futó vakondtúrások, különben nem tudnék még arra is figyelni. De hogy mik lehetnek azok, ötletem sincs, mert nincs az az atomvakond, ami fel tudja törni Gotham méteres betontalapzatát. Ellenfelem sokkal ügyesebb és erősebb, mint azt szeretném, de egy kis plussz energia befektetéssel és egy jól irányzott rúgással sikerül kifektetnem. Alaposan megizzasztott és túl sok időmet vitte el, de végül én győztem. Ezzel a tudattal fordulok meg, hogy folytassam az utamat, de újabb sikoly nyomja el a csata zaját újabb fájdalmas halláskárosodást okozva mindenkinek a városban. A füleimre tapasztva a kezeim igyekszem túlélni a fájdalmat és megtalálni a hang forrását. Túlságosan hasonló az általam keltett hullámokhoz, ezt más még nem tudta leutánozni. A forgolódás közben érzem meg a golyó jellegzetes csípését a vállamban. Röviden felkiáltok, de elnyomja a sikoly az enyémet, ahogyan valami a látásomat is. Felsejlik bennem a gondolat, hogy a golyó talán kábító szert tartalmazhatott, de már túl késő.
A kezeim megkötve, fejem előrehajtva, székhez kötözve, ülő helyzetben. Lassan térek csak magamhoz és térnek vissza az emlékeim. A rabok kiszabadultak... volt az a sikoly... engem meg meglőttek... Nem hallok semmi érdemlegeset a környezetemben, így felemelem a fejem és körbepillantok. Ha nem tudnám, hogy a földön kívüliek hajói nem úgy néznek ki, mint a filmek ufói, azt hinném, elraboltak az alienek. Megmozgatom magam és úgy tűnik, még mindenem megvan, és nem fáj jobban semmi, mint eddig, szóval túl nagy baj nincs.
-Remek -sóhajtok és valami megoldás után kezdek kutatni. Valahogy ki kell jutnom innen, de nagyon gyorsan, mielőtt valaki visszaér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2017. Oct. 26.
Age :
30
Tartózkodási hely :
New York - Gotham
Hozzászólások száma :
10

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Hétf. Jún. 11, 2018 2:34 pm




Invasion



Mintha kicsit kényelmetlen helyzetbe kerültem volna, de hát… a gonosztevők körül előfordul az ilyesmi. Ami azt illeti, Slade az akit a legkevésbé akarnák látni, nála sose lehet tudni, hogy épp merre hajlik, ráadásul a régi közös emlékeink sem épp arról híresek, hogy örömmel emlékeznénk vissza rá, kézenfogva egy pipacsoktól virágzó réten. Settenkedett, így tudom ,hogy valami rosszban sántikált, vagy még most is abban sántikál.
- Slade… - érdekel, hogy mit kereshet itt, de erőm sincs felocsúdni, máris tarkón kell vágjam a következő rám támadót. Attól eltekintve, hogy elkapta valakinek a karját, nem fogok megbízni benne azonnal.
- Az ellenségem ellensége, a barátom? – csak ideiglenesen, mert hosszú távon nem működnénk együtt, az is biztos. A múlt.
Hátravetődöm egy támadás elől, és Fekete Kanári felé pillantok, kicsit ritkulnak a balfékek, ahogy áthaladnak a mi rostánkon is, és így jobban körbe tudok nézni én is, legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül, van itt egy tag akire számíthatok. Nem, nem leszek puszipajtása Sladenek, de tudom ,hogy jó harcos. Tőle is tanultam.
A közelében igyekszek maradni, hiszen ketten már többen vagyunk a túlerővel szemben, mint én egyedül.




vs

Nightwing


Remélem jó lett.   

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Admin
avatar


Join date :
2017. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
86

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Hétf. Jún. 18, 2018 9:56 pm



Trouble
 Ivy az ösztöneire, no meg a hangra hallgatva a megfelelő irányba tartott, igaz ugyan, hogy a csomag hamarabb találta meg őt, mint fordítva. A kis lény nagy tányérméretű kék szemeivel vizslatja a nőt s bár nem úgy néz ki, mint ő, valahogy megnyugtató érzés árad belőle. Kis pici csápszerű kezeivel nyúl érte, akarna csimpaszkodni rá, de egy érdes mancs megrángatja az indáit. Kisebb afférját, no meg persze a földbecsapódását leszámítva kimondhatjuk, hogy látszólag jól van. Az ölbevételre megnyugszik, gyermeki kacajt hallat, ami, mint valami elektromos löket végigszalad a városon, az áram visszatér a lámpákba, és a kütyükbe, és nagyjából helyre áll az áramellátás. Persze ami nem bírta ami kisült, az nem fog meggyógyulni tőle. Azonban mostantól... mindenki azt a kis valamit akarja majd elvenni tőle. Egymás után jönnek a próbálkozók és Ivyn múlik hogy védi-e vagy eladja valakinek. Ahogyan a Dickéket megtámadó csapat, úgy az osztag másik fele meg a kis káposztát akarja megszerezni. Meg is támadják a hordozóját és minden piszkos trükköt bevetnek. Kántálnak valamit, valószínűleg azt, hogy adja át a lényt. Raponc fél, reszket, plusz indákat növesztve láncolja magát a nő derekához. Lefejthetetlen... ez egyelőre jó dolog. Egyelőre. Azonban amikor kap egy találatot, elkezd hangtalan visítani, amitől pirosodni kezd, homlokán megjelenik egy szám, és elkezd csökkenni.

Lobo lassan Lacoste táskát készít, a gyík bár fortyog a haragtól és a fájdalomtól, nem sok kárt tud tenni az alianben. Vagyis, amit tesz is benne, azt meg se érzi a másik. Illetve több vérben fetrengő pitiáner bűnöző is övezi a hegyomlást. Mint egy átlagos reggel. Azonban az égből valami olyasmi érkezik, ami talán még az idegtől nem látó Lobot is meglepheti. Egy fényes fémes kapszula csapódik - pontosan a motorjára -  majd gőzfelhőt eregetve szétnyílik a felénél. Egy berzerker masina lép ki belőle, amit még az oaiak védelmére terveztek. Igaz, a lázadásuk után a nagyját kiirtották, azonban páran nem vesztek oda. Ez a Manhunterpedig azt az erőt akarja, amit még az ő gépeik is kijeleztek. Átgyalogol mindenkin és Loboval is ez a terve. Őt érzékeli az egyetlen számottevő akadálynak, így roppant mechanikai erejét és fejlettségét latba vetve kel vele birokra. Ütlegeléssel nem sokra megy, így a sugárhajtásos rúgással próbálja meg odébb tenni a hegyomlást. az épp csak elemelkedik a földtől, de a Manhunter ezt kihasználva teljes erejével a mellkasának csapódik, és egészen az atmoszféráig repülnek, onnan pedig ki akarja rúgni az űrbe.  

Dinah elég nagy slamasztikában van, egy sterilnek tűnő, furcsa kialakítású helyen, ahol se ablak, se semmilyen áttetsző felület. Négyzetes formák a falon, világító, LED-nek tűnő fények a vonalak vájataiban. Mint valami X-aktás filmrészlet, csak ez még szürreálisabb. Reccsen valami, egy kék gömb emelkedik fel a padlóban kinyitódott nyílásból és rezegni kezd, leszkenneli a Kanári testét, csipog egy sort, majd sípol egyet, ahogy hangot ad ki magából. A hangsáv alatt egy magasabb hangrendű csipogásféle dereng fel, de egyébként emberi nyelven szólal meg a gömb.
- Add...át... nekünk.
Kicsit darabos, kicsit akadós, a valami rendületlenül kalibrál.

Dick és Slade mindeközben hathatósan igyekszik életben maradni, mert bár összeálltak egy csapattá, azért ezt a vidéki nyugdíjas sem hiszi el. Egymás után ütik le a csőcseléket s szinte egyazon pillanatban fordulnak a hang irányába, mikor az újból felzendül, bár most nem fülsiketítően, inkább ijesztően csilingelősen, mint ahogy a horrorfilmekben a gyermekkacajt játsszák be. Persze a ritkuló tömegben észre is veszik a túloldalt álló Ivyt azzal a fura dologgal a kezében. Erre az utóbbi hangra a kütyük egy része újra működőképes, kivéve azokat, amik kisültek. Mindketten elhatározzák, hogy meg kell szerezni, bár, kinek mi a célja vele. El is indulnak felé, ám út közben meg kell torpanniuk, ugyanis az égen, az egész hacacáré közepette egy portál nyílik, és hüllőszerű szárnyas lények egy osztaga nyomul át rajta. Bemérik a kis lényt, s az osztag egyik fele a két férfit veszi körbe, lézerlándzsáikat szegezve nekik. Hatan vannak, átlagosan két méter magasak, valamennyire hasonlítanak a kínai mondavilágban élő sárkányokra. A fair playt hírből sem ismerik, így egyszerre rontanak a fiúknak, mialatt az osztag másik fele Ivytól akarja elvenni a káposztát.

Zatanna alaposan lemerítette magát, azonban a legtöbb embert sikerül biztonságba helyeznie. Csupán két sóher pasas maradt bent, akinek fontosabb volt az ingósága, mint az élete. Az épület ropogva, nagy porfelhőt kavarva maga körül omlott össze. A mágiáját igencsak erősen igénybe vette, talán túlságosan is, hiszen a következő mozzanatok nem sejtetnek túl sok jót. Egy fekete kis pontocska jelenik meg nem sokkal messzebb a párostól, szépen lassan kerekedve pedig egy kosárlabda méretét elérve felizzik és kivágódik egy hatalmas téglalappá. Károgó nevetés, egy baljóslatú aura és a fekete semmiből előlép a varázslónő kiköpött mása. Dark Zatanna pedig nem a kedvességéről híres.
- Nocsak-nocsak... haszontalan énem. Hát nem hiányoztam? Játszunk egy olyat, hogy te mész a Sötét Dimenzióba én pedig maradok itt... óóó egy játszótárs... Azt is akarom.
Villan fekete lyukként örvénylő tekintete, s azonnal támadásba is lendül, tenyeréből sötétkék, már-már fekete energiagolyók repülnek a nő felé. Feltett szándéka szitává lyuggatni.

Dwarfstar igazán érdekes helyzetbe került, adott két Zatanna, két csizmával. Az egyik jó, a másik gonosz, és utóbbinak feltett szándéka hűvösre tenni az előbbit. Ideje térfélt választania, ha nem akar egyszerre két oldalról lőve lenni. Dark Zatanna ezenkívül mindent el akar venni a hasonmásától, pusztán már csak azért is, hogy mentális fájdalmat okozzon a nőnek. Ebből és a helyzetből kifolyólag azt feltételezi, hogy az előtte álló férfi valamiféle kapcsolatban van a mágussal. Tehát... elveszi. Miközben rendületlenül és megállás nélkül lövi a másikat a kezének puha, apró mozdulataival irányítva azt, mellette azért a férfit is megnézi.
- Igazán tetszetős egy szerelés... elég menő. Tetszenek a színei, olyan igazi rosszfiús... nem is értem, mit keresel mellette? Nem jössz át inkább ide?
Kacsint a férfire, majd behajlított ujjait kinyújtja, rövid mormogás közepoette s úgy használja alkarját, mint egy nyelet, miközben a lövedékek helyett most egy ostorrá formálja a mágiáját, és egy fekete rugalmas anyagként csattogtatja Zatannán.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

UPDATE: a technika megviccelt és nem vettem észre hogy az eggyel korábbi verziót küldtem be, nem a véglegeset, szóval beleírtam ami kimaradt, olvassátok el még egyszer!


Ez az első kör, innen majd szét lesztek bontva annak függvényében, hogy ki merre fog orientálódni. Nem adtam meg konkrét választásokat, ti döntitek el, mely karakterekkel, NJK-kal léptek kapcsolatba vagy keveredtek harcba. ezekből alakulnak ki majdan a csapatok. Figyelem, egymás ellen is lehet lenni, nem törvényszerű a csapatszellem.

A sorrend az alapján alakul, hogy az első körben ki után írtok. Az oldalra vonatkozó, a MiniRules szabályzata és az Alkotó szava a mérvadó.

A reag megírására EGY HÉT áll rendelkezésre, minden vasárnap érkezik a mesélői, amennyiben a világ nincs ellenünk. Változás lehet, emberekből vagyunk, és sajnos közbejöhetnek dolgok.

Aki nem ír, nem jelez a kör végéig, az "kimarad" az írás lehetőségéből, viszont a karaktere elszenvedi a kör által kínált eshetőséget. Ellenben ha a kör vége előtt sikerül mindenkinek hamarabb írni, lehetőség van újat nyitni a mesélésig, haladni a szállal, kommunikációval.

Az Alkotó maga a mesélő, joga van utat útmutatással terelgetni, hozhat be és vonhat ki karaktereket, amennyiben a helyzet is megkívánja illetve ha eltűnik egy játékos.



A körben résztvevők:
Dick Grayson
Dinah Laurel Lance
Dwarfstar
Lobo
Poison Ivy
Slade Wilson
Zatanna Zatara

Kiesett:
Eric Needham
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 06.
Age :
60
Tartózkodási hely :
Mindig mozgásban
Hozzászólások száma :
46

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Szer. Jún. 20, 2018 10:35 pm



Trouble:

Deathstroke és sokan mások ©️️️️️️


Éjszárny elfogja a képletes segítő jobbot, de biztos vagyok benne, hogy még most sem fordítana hátat nekem nyugodt szívvel.
Nem hibáztatom ezért. Van már közös múltunk és elég sokat tettem azért, hogy nem éppen potenciális szövetségesként tekintsem rám.
- Valami hasonló. - nyugtázom a gondolatmenetét, miközben félresöpröm a botommal az egyik felém lendülő kihegyezett fogkefét
Nem mintha sok esélye lenne átszúrni a prométheum páncélom, de már csak a hírnevemből adódóan nem lenne okos dolog megengedni egy elmeháborodottnak, hogy az mélyítse a téveszméjét, hogy sikerül bevinnie nekem egy találatot.
Egy határozott rúgással teszem tönkre a térdízület funkcióját, majd a biztonság kedvéért, még kap egy gyors ütést a fejtetejére.
Néhány percnyi harc után elégedetten summázom magamban, hogy a kölyökkel elég hatékonyan tartjuk fel a szabadulni kívánó elmeháborodottakat. Könnyedén mozgunk együtt, védve egymás oldalát, kihasználva a partner által felfedett gyenge pontokat.
A puffanó ütések és az ízületroncsoló rúgások kavalkádjába még egy
ismerős hang keveredik.
Ismét csak a Kanári-sikolyára emlékeztető hullámok rezegtetik meg a dobhártyámat, de ezúttal mintha lenne az egészben valami hátborzongató gyermeki él is.
Ami még furcsább, hogy egy tizedmásodpercre megvillan a szemem előtt az AR-készülék által generált kép, majd újra csak magamra hagyatkozhatok.
A jó hír, hogy nem ment tönkre a szerkezet, a rossz hír az, hogy újabb jelentős pénzösszegbe fog fájni a jó kapacitású akkumulátor összeszereltetése.
Ahogy átnézek a darabokra püfölt ápoltakkal borított téren, látom, hogy Méregcsók is jelen van és úgy babusgatja ennek a hangnak a forrását, mintha csak egy szerető anya lenne.
Furcsa. Azt hittem a terméketlensége kiült belőle minden anya ösztönt, de úgy tűnik, hogy tévedésben éltem.
Átvillan az agyamon, hogy ha az a lény, ami most Pamela kezei közt van képes kiütni egy egész várost, akkor egész hatékony EMP-fegyverként is lehetne használni őt. Vagy pedig jó pénzért eladni.
- Az a valami ennek az egésznek a forrása - szólok oda Éjszárnynak - Jó lenne leszerelni, még mielőtt igazán kiengedné a hangját.
Nem túl szép dolog így rávenni valakit a segítségre, de egy olyan embertől várnak patyolat tisztességet, aki pénzért teszi el láb alól a fajtársait, akkor ott nem az orgyilkossal van a baj.
Már megteszem az első pár lépést, hogy Ivy közelébe kerüljek, de egy hirtelen nyíló portálból sárkányszerű lények lépnek elő, akik a japánok közkatonákra jellemző lándzsás harcmodort képviselik. Nem is húzzák az időt és nekünk esnek.
Emberi méretűek és a magas termetemnek köszönhetően éppen egy vonalban van a szemmagasságom az övékkel. Azt még nem tudom, hogy mennyire erősek, de néhány másodperc múlva kiderül.
Ami a jó hír, hogy megosztják az erejüket. Néhányan Ivy felé indulnak, míg a csoport többi tagja minket próbál feltartani a lézernek tűnő lándzsáikkal.
Bármennyire is szeretem a botom használni, de most a vívótudásomra kell majd hagyatkoznom. Egy gombnyomással összehúzódik a fegyver és a hátamon lévő mágneses tárolóhoz csatlakozik, majd éppen akkor kerül elő a prométheumból kovácsolt katana, amikor az első dárda a mellkasomnak célozva ront felém.
A kard pengéjével félrecsapom a döfést, majd a megnyílt védelmet kihasználva a fegyver hegyével mélyen belevágok a támadó lény csuklójába. Ezzel a manőverrel még nem vontam ki teljesen a harcból, de azt már elértem, hogy a fegyverét ne tudja rendeltetésszerűen használni.
Úgy tűnik, hogy a szándékaim ellenére Ivy védelmére kell kelnem. Egy kicsit bosszant, hogy így alakul a dolog, de hátha lesz még lehetőségem elcsaklizni tőle a káposzta kölyköt.
Éjszárnyat sem fogom magára hagyni. Egy ilyen helyzetben még jól jöhet a harci tudása és talán még a nők számára oly vonzó sármja is.
A kard következő csapásával megpróbálom megakasztani a felé irányuló támadást és ha lesz rá lehetőségem, akkor egy súlyos nyaki sebet okozó ellencsapással válaszolni a támadó szándékra.
- Ne fogd vissza magad kölyök! - mondom neki - Ezek sokkal szívósabbak bármelyik arkhami bolondnál. Kell nekik a törődés!


I'm called Deathstroke.

It's a bit flamboyant. I like it.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Oct. 12.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
24

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Pént. Jún. 22, 2018 3:45 pm



Prepare for your final hour ©️️️

Az egyik pillanatban még egy ismeretlen okból kialakult áramszünet miatti börtönlázadást igyekszel megakadályozni, a másikban már... Ki tudja hol vagy és mit akarnak tőled.
Amennyire gyorsan csak tudom, összeszedem az emlékeimet a mostani helyzetem előttről, de valahogy akkor sem rózsásabb a helyzet. Csak remélhetem, hogy Dick nem sérül meg súlyosan, miközben folytatja a küzdelmet és nem halnak meg túl sokan a kiszabadult bűnözők miatt. Gyorsan megrázom a fejem, nem foglalkozhatok most ezekkel a gondolatokkal, nem hagyhatom el magam, várnak haza. Ki kell jutnom valahogyan innen, méghozzá gyorsan. Minél több időt töltök itt, annál rosszabbak az esélyeim a túlélésre, ezt megtanultam az elmúlt alkalmakkor, amikor elraboltak és ezúttal nem hiszem, hogy Ollie meg tudna menteni.
Szorosan ki vagyok kötözve, de nem eléggé. Ennél több kell, hogy engem fogva tudjanak tartani és már el is kezdem a kezeimet kiszabadítani. Vagy el kell vágnom a dolgot a csuklómon vagy ki kell szednem az egyik kezemet, kiakasztva a csontjaimat. De nincs lehetőségem rá, mert egy gömb emelkedik ki a padlóból. Mozdulnék el előle, de nincs hova, a szék sem mozdul, leszkennel és gépies hangokat ad ki. Tehát ez vagy emberi gépezet, vagy valami másé, ami van olyan szinten, mint az emberiség. Az egészen biztos, hogy nagyon nem jó, hogy most már adatokat tud rólam. De... ez beszél?
-Mit adjak át? Kik vagytok ti? -teszem fel rögtön a kötelező kérdéseket. Ötletem sincs, mit akarhat vagy akarhatnak tőlem, nem szereztem semmi rendkívülit mostanság és nagyon is lehet, hogy nem tőlem akarnak valamit, csak éppen engem kaptak el tudatlanul. Valamit akkor is tennem kell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
500

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Pént. Jún. 22, 2018 9:16 pm


Arkham Asylum környékén


A ház egyben tarása elég sok erőmet kivette. Alig, hogy kijöttek az utolsók (reméltem, hogy utolsók), akkor a mágiám megszüntetésével az épület romjaira esett szét. Elég kimerülten támasztottam azt az oszlopot, amit éppen találtam, de aztán olyasmi látvány tárult elém, amire nem számítottam. Egy fekete lyuk kezdett el alakot ölteni és egy kapun át saját magammal néztem szembe. Vagyis majdnem önmagammal, mert a gonosz énem megtestesülése. Eleinte azt hittem, hogy a fáradtság és a kimerültség miatt látok képtelenséget, de aztán egyre tisztul a megjelent alak, és tökéletes hasonmásommá anyagiasult. Hírtelen szóhoz sem jutok a látványtól, de a közlendője még jobban meglepett. Ezek szerint nem álmodom ébren, és tényleg valós, aki itt áll előttem. Én vagyok. Az arcáról leolvasva azt is sejtem, hogy komolyan is gondolja, amit mond…
- Mit képzelsz?!- kiáltok felé, majd egy pajzsot emelek a maradék erőmmel a testünk elé, hogy a felém irányított golyók ne érjenek el Dwarhoz és hozzám. Törpi, gondolom elég meglepett lehet, ahogy én is. Bár nem tudom, hogy meddig tudom visszaverni a támadását a sötét énemnek. Kimerült vagyok és fáradt, de fogcsikorgatva szedem össze minden erőmet, hogy védjem magunkat.
- Nem kapod meg Dwar-t! Hagyd békén!!! Takarodj vissza a Sötét Dimenzióba, ahol eddig voltál! Lehet, hogy most erősebb vagy nálam, és győzni is tudsz, mert kimerültem… de nem engedem, hogy bánts az embereket! – Próbálom visszatartani a sötét erejű támadásait, de lassan a pajzsom gyengül, és az ostor egyre jobban áthatol a védelmemen és a hátamba vájnak a végei. Fájdalmasan húzom össze magam, és próbálok kitérni előle. Dwar-t bizonyára vonzza a sötét oldalra való átállás, de ha megindul felé, akkor neki mondom, amit bizonyára a gonosz énem nem fog felajánlani neki.
- Ne hallgass rá, Dwar! Csak csalogatni akar maga mellé! Ha most őt választod, akkor örökre bezár a Sötét Dimenzió feneketlen útvesztőjébe, és soha többé nem tudsz kijutni onnan…  akkor a Kedvesednek nem tudod elvinni a Csizmát, ahogy ígérted neki!!! Kérlek! Hallgass rám! Ne menj a közelébe!  – nézek a Férfire, de ezzel talán vissza tudom tartani az átállás gondolatától. Egyre kevesebb erőm marad, hogy a tudatomat is megtartsam, de ellenállok, ameddig csak tudok.
- Gigi-d biztosan várja a lábbelijét…- mondom még mellé, de aztán a fájdalom ismét belém hasít, ahogy az ostor a hátamat éri. A testemben az összes izom és véna megfeszül, ahogy a maradék erőmet is összeszedem a végső idézésemre, de csak reménykedem benne, hogy lesz elég időm kimondani a szavaimat.
- !léttöj nannoha abóiznemiD tétöS a azssiv jdorakat mené tétöS – kiáltom feléje, és bízom benne, hogy lesz annyi lélekerőm, hogy meg is lássam ahogy visszaszippantja a fekete lyuk, ahonnan érkezett, mielőtt teljesen magával ragad engem a tudattalanság.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
nemzetközi
Hozzászólások száma :
358

TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   Szomb. Jún. 23, 2018 10:00 am



Performer:

Dwarfstar

Tortured soul:

Everybody @


Ritkán dobok mellé. Ami azt illeti baromi ritkán, de hát éppen ez a nagy számok törvénye, nem? Hogy időnként hibázunk. Ilyenkor a kisdiák kap egy kokit, a süni lemászik a drótkeféről a Dwarfstar meg szidja az örökkévalónak azt a bizonyos ledér erkölcsi közvetlen nőági felmenőjét. Nagyjából pont ez történt most is. Diákról és süniről nem tudok nyilatkozni, de én szitkozódtam mint a jégeső, az már biztos.
Tragédia szerencsére nem lett belőle, Zatanna nem nagyon foglalkozott velem. Meg kicsit se, ha nagyon őszinte akarok lenni, helyette egyszemélyes katasztrófavédelmi csapatot kezdett el alakítani, otthagyva a szoba közepén a csizmákat. Végre! Végre! Megvagytok szépségeim! Mi a bánatért kell ez vajon Giginek? Na mindegy. Kicsit kicsi, kicsit büdös, de most már az enyém! Vagyis Gigantámé, de mindegy, a lényeg ugyanaz. Szuperhősködj csak kedvedre angyalom, nekem ideje angolosan távozni, elvégre ekkora utcabálból nem maradhatok ki, mint ami odalent zajlik! Szóval még mielőtt a fejemre dől az egész alkotmány gyorsan egy madzagra fűzve a csizmákat a nyakamba vettem, majd irány í tűzlépcső! Ú! Ezt mindig ki akartam próbálni! Mint a Szellemirtókban! Mármint mint az eredeti szellemirtókban, a modern feldolgozásról, ahol idióta fehércselédek játsszák őket a kötelező femináci propaganda igényeit kielégítendő inkább ne is beszéljünk.... Fúj! Ha legalább jó nők lennének... Na mindegy is. Szóval elkaptam a tűzlétra csövét és boldogan csúsztam is lefelé, aprókat sikkantva, mint egy jól lakott óvodás. Az aljáéra biztos, hogy nagyon kellett az az odahegesztett negyvennyolcas anya! De tényleg! Ha nem hegesztik oda, akkor mikor cseréltek volna kétszer helyet a boldogan csúszdázó Dwarfstar golyói a manduláival mi? Halljátok, látom magam előtt a tervezőket. Nem. Tervezőt. Több ember egyszerre nem lehet ekkora rohadék... Szóval látom magam előtt azt az életunt seggfejet a papír fölé görnyedni, ahogy mondogatja: "Ide! Ide tegyünk egy baromi nagy anyát, azt amikor Dwarfstar játszik, olyat fog sikítani, hogy azt hiszik megint ki fog menni az áram!" Tuti, hogy előre tudta a mocsok, de egyszer kiderítem ki volt az. Ki én! És ha megtalálom, az lesz a tökeinek a legrosszabb napja, úgy éljek!
Nos először is ehhez szépen lassan össze kellett kaparnom magam a hívogatóan kényelmes betonról, ahol az utóbbi két percben finoman előadtam egy saját tervezésű braekdance számot, amit a keresztségben a fekete csíkos fehér bogár haláltánca a Chemotoxhoz címet kapta tőlem, rendszertelen időközönként részleteket sikítottam bele az Éjkirálynő áriájából coloratur szopránban, csak hogy teljes legyen a muzikális élmény. De azért nagyjából lassan rendeződtek a gondolataim, meg a fizikális lehetőségeim is, gyors ellenőrzést követően a helyén találtam a családi ékszereket is, bár az uiránt vannak kétségeim, hogy a gyerekeim ezek után nem lesznek-e gyárilag ütődöttek... Giganta egy jós! Már régóta mondja, hogy nagyon hülye gyerekek lesznek abból, ha én megszaporodok, pedig akkor még nem is balettoztam, hogy dögöljön meg Csajkovszkij a Diótörővel együtt...
Mire fel bírtam kecmeregni a talajról, már mindenfelől (szerintem boldogan) sikongató túlméretes óvodások csúszdáztak le a határozottan összeomlani készülő szálloda ablakaiból. Azért ez nem semmi! Két perc alatt romépületből egy istenverte élményparkot? Nem rossz. Nem rossz...
Na és ekkor jött eddig a nap meglepetése, ami az eddigiek tükrében nem volt semmi! Két Zatanna! Az egyik kimerült, mezítlábas és egész szépen himbálóznak zihálás közben a keblei. A másik meg ízlésesebben öltözködik mint ez bármikor, van valami határozottan vonzó a szemeiben, a pillantásában, de a lényegen semmi nem változtat. Vita nélkül mindkettőt megdugnám. Bár ahogy elnézem van valami kis nézeteltérésük egymással, ahogy a szövegeiket hallgatom. Van sötét dimenzió??? Geciiiiiiiiiiiiiii!!! Milyen lehet az ottani Dwarfstar?! Már ami hozzám képest sötét. Legalábbis nekem rendszerint azt mondják, hogy nem vagyok kedves ember. Persze ez csak azért van, mert az emberek végletesek tudnak lenni és határozott ítéleteket hoznak már 5-6 késszúrásból. Borzasztó. A mezítlábas Zatannára vigyorogtam:
- Sötét dimenzió? Az úgy hangzik, mint valami, amit csípnék... - kuncogtam és elindultam a gyászruhásabbik verzió felé. - Oké csinibaba, éppenséggel megpróbálhatjuk együtt, e van egy komoly feltételem. Tudod van némi elintézetlen ügyem a hölggyel. Nagyon szeretném megkéselni. Csak egy kicsit... - vázoltam a terveimet, majd ahogy a temetkezési vállalkozás reklámarca mellé értem közben ezen a ponton megpróbáltam egyetlen hirtelen és gyors mozdulattal kirúgni alóla a bokáit, majd ha ez összejön már ugrottam is rá két késsel dolgozva meg a gyomrát össze-vissza, a lényeg hogy jó mélyre vagdalva. - Valahogy pont így ni. Hát mindenki az én agyammal akar szórakozni?! Mindenki azt hiszi, ennyire befolyásolható vagyok?! Csak egy idióta, mi?! Különben is, mutasd a csöcsöd...
Legalábbis ez volt az elképzelés, ha nem jön be, akkor az övem nélkül, egy végkimerülés szélén álló mágussal az oldalamon valószínűleg megszívtam, mint a gázcsövet, de hát egyszer élünk...


Some weird-ass

helium influenced shit
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: 1. kötet - Arkham Asylum környékén   

Vissza az elejére Go down
 
1. kötet - Arkham Asylum környékén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tisztások és környékük
» Árnyékfogadó és környéke
» Határmenti falu
» Asgard - Barakk és környéke × Hakon & Lady Sif
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Kalandok :: Kalandjátékok :: Mini kalandok :: Trouble in Gotham - I. Minikaland-
Ugrás: