There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics


» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Ares Yesterday at 6:36 pm




Statisztika
Music

Share | 
 

 Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
146

TémanyitásTárgy: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Kedd Jún. 05, 2018 4:37 pm



John Stewart &

John Constantine ©️️️️️️





Sose értettem igazán az amerikaiak nagy nemzettudatát. Megeshet, hogy ebbe közrejátszik az, hogy tősgyökeres brit vagyok és mint olyan még néhány száz évvel a függetlenedés után is tudat alatt még mindig csak egy hőbörgő gyarmatként tekintek az önmagát a világ legvagányabb szuperhatalmának tituláló állami unióra.
Az külön érthetetlen számomra, hogy a népek olvasztótégelyeként funkcionáló államegyüttes a világlátás szabadságának jogaira hivatkozva képes olyan dolgokat megengedni a területén, mint a déli zászló büszke lobogtatása, vagy az a bizonyos fehér csuklyás szervezet.
Rendben, hogy hozzátartozik az ország "kultúrájához", "hagyományaihoz" és "történelméhez", de Berlinben sem látsz még elvétve sem olyan embert, aki horogkeresztes karszalaggal és puncikefével az orra alatt rohangálna.
A fritzekben legalább van annyi jó érzés, hogy szégyelljék azt amit az az idegbajos festő képviselt, de a "kiválasztottak" úgy tűnik magasból tesznek rá, hogy a déli államokban úgy tűnik még mindig elég keresztényi mások gyűlölete, ha éppen az nem az unokatesód és nem fehér a bőre színe.
Úgy vélem érthető, hogy ilyen mentalitás mellett nem sok kedvem volt elmenni Texasba, amikor Ricthietől kaptam tippet.
Bármennyire is érdekesnek hangzik egy vidéken kódorgó óriás története (és bármennyire is jövök eggyel neki), nem hiszem, hogy megérné az utat bármelyik Belterjfalvára.
Ízetlen és meleg sör, a tisztességes kacérságot még hírből sem ismerő nők és olyan alpári akcentus, amihez képest az én brit makogásom királyian szofisztikált szónoklat.
Lehet, hogy csak én nem tudom értékelni a vidéki élet szépségeit, de azt hiszem, hogy a génállomány változatosságának a korlátozása nem tesz túl jót az intelligencia fejlődésének ebben a közegben.
Igazából egyetlen közegben se, de egy fegyverbolond ország, legfegyverbolondabb államában különösen rossz hatást vált ki.

A busz döcögve áll meg a megállóban, én pedig kelletlenül mászok le róla.
Ahogy az aszfaltot éri a lábam már látom, hogy annyira nem fogok beleilleni a tömegbe, mint Kanye West a Varázsfuvolába.
A járókelők egyből fel is figyelnek rám, annak ellenére, hogy az ing-öltönynadrág kombináció annyira nem kirívó és a kabátom is a karomon pihen. Legalábbis én azt gondolom, hogy a jól öltözöttség még számukra sem bűn vagy luxus.
Biztos a cigifüst az oka. A Silk Cut bár nem éppen egy prémium kategóriás márka, de azért sokkal jobb, mint amit a helyi nagylegények szívnak.
Átbaktatok a főúton a szemközti motelbe, néhány fülsértő mondat és tollvonás után elfoglalom a szobám, majd nekiállok átgondolni a dolgokat.
Ezek a redneckek nem igazán vendégszerető népek, így csak úgy nekiállni kérdezgetni felérne beállni a töltött sörétes puska elé.
A kocsmában viszont könnyen el lehet kapni néhány alkoholtól megeredt nyelvet....



Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 06, 2018 10:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Kedd Jún. 05, 2018 6:19 pm





És hát akkor meg is érkeztünk Texas állam egy különösen eldugott részébe - merengtem lassan aláereszkedve a felhők közül, majd amint talajt fogtak a lábaim eltüntetve magam körül a zöld szállító gömböt. Velem szemben szinte virított a csodálatos helységnévtábla: Paradise Valley. Ez egészen pontosan úgy hangzik, mint amit még az Isten háta mögött is távoli és lényegtelen jelzővel írnának körül. A helységnév felett a Konföderációs alatta a csillagos-sávos lobogó felfestve, a helybeliek nyilván büszkék déli származásukra és jellegzetes kultúrájukra, ami a sztereotípiákkal ellentétben nem a feneketlen rasszizmusra épül. Hát legalábbis a nagy városokban nem, de az ilyen kis közösségekben sajnos még nagyobb számban előfordul. Az viszont tény, hogy a déli legények sörétes puskával a kezükben jönnek világra, az első cumijuk pedig egy kézigránát biztonsági szege volt.
Megszüntettem a gyűrűm hatását magamon, így eltüntetve az egyenruhámat is. Olcsó fekete öltöny, fehér ing, nyakkendő és cowboy kalap. Ennél sztereotípabb megvalósítását el sem tudom képzelni egy FBI ügynöknek, aki szerint az álcázás kimeríthető egy nemezkalapban. Jó hír: remélhetőleg pontosan a megkívánt következtetést fogják levonni belőle a Walker, a texasi kopón szocializálódott helyiek, ide értve a sheriffet is. Általában jellemzően a legkeményebb öklű gyerekek közül lesz valaki a helyi törvény, csökkentett felvételi pontszámokkal történő kiképzés után, lévén ha bárhonnan máshonnan származó, értelmesebb rendőrt küldenek le ide, az egyrészt egy éven belül áthelyezést kér, másrészt sehová sem jut, mert az idegen előtt összezárnak a helyiek és senkinek nem jár el a pofája semmiről. Én pedig pontosan erre építek. Mióta jó pár éve pár színes bőrű ügynököt egy déli államban nem voltak hajlandóak kiszolgálni és hiába fordultak panasszal a törvény őréhez elég nagy patália lett belőle, egy szenátor meg tucatnyi jogvédő szervezet és maga az Iroda is felkarolta az ügyet. A hely bezárt, repült a sheriff, az összes helyettese, a körzeti rendőrparancsnok, a polgármester, de még az állam szenátora is belebukott, az emiatti hőzöngést pedig a gumibot boldogabbik végével verte szét a Nemzeti Gárda. Így joggal bízhattam benne, hogy egyrészt senki nem fog belém kötni nagyon jó indok nélkül, másrészt a helyi törvény inkább arra fog törekedni, hogy minél előbb a szemétdombja határain kívül legyek, tehát némi szájkarate után akár meg is osztja velem az információit.
Mert hogy történtek eltűnések a környékén, plusz egy óriást láttak a környéken flangálni. Ez pedig túlságosan összevág az utolsó jelentésekkel, miszerint akár az én körzetemben is feltűnhetett a menekülésben lévő Atrocitus. Ezen a környéken pedig akár kellő alapanyagot is találhatott toborzásra a harag és a gyűlölet lámpása, tehát akkor sem hagyhattam figyelmen kívül az információkat, ha a környék különösen híres volt remek pajtában tárolt szeszlepárolóiról.
Tekintve a Texasban különöse perzselő napsütést így nyár derekán a sheriff irodája előtt a helyi kocsmába vezettek a lépteim, azért egy hideg sör még rám is rám fér. Ráadásul aki ezen a környéken nem iszik alkoholt, az nem is férfi. Sajnos egy évnyi füstölés után a bagóról leszoktam már. Belöktem a kricsmi klasszikus, westernes lengő ajtaját, megtekintettem szemben a falon a Ku-Klux Klan helyi "lovagrendjét" népszerűsítő kortól sárgás plakátot, de nem foglalkoztam vele. A felém forduló tekintetekkel szintúgy se. Megszoktam már Detroitban is kölyök koromban, pedig az még nem is a Dél. A pultnál ülő, szövetnadrágba és ingbe öltözött ficsúr mellé ültem a bárszékre, akinek az ölébe volt dobva egy ősöreg ballonkabát, majd a pultoshoz fordultam. Attól nem tartottam, hogy nyílt személyazonosságom ellenére itt bárki felismer, elvégre "egyik nigger olyan mint a másik".
- Egy sört kérek. Pohárral. Hideget - ziháltam még kissé a döglesztő melegben.
- Porter vagy alé? - nézett rám a bikanyakú, nagy bajuszú, kopasz redneck, nyilván a vendéglátóipari szégyenfolt tulajdonosa is egyben.
- Porter - sóhajtottam, majd nagyot kortyoltam a hideg italból. Hát ittam már jobbat is. Rosszabbat mondjuk ritkán és nem a Földön. De ebben a melegben jól esett.

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
146

TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Szer. Jún. 06, 2018 10:48 pm



John Stewart &

John Constantine ©️️️️️️





A kocsmába belépve úgy érzem magam, mintha egy olyan igénytelen westernfilmbe keveredtem volna, ahol még arra sem vették a fáradtságot, hogy leszedjék a történelmi korszakhoz nem illő díszleteket.
A country zenét tartalmazó bakelitekkel roskadásig töltött zenedoboz, a klános toborzóposzter, a sarokban lévő műbika mind azt az érzést keltik, mintha egy olyan időutazó titkos barlangjába keveredtem volna, aki imádja ennek a kevésbé szofisztikált vidéknek a történelmét, de cserben hagyná a lakberendezési tehetsége, amikor egy adott korszakról van szó.
Nem sok reményem van abban, hogy tisztességes lőrét tartanak itt a whiskey-n kívül. Amerika nem éppen a jó söreiről híres, az pedig végképp nem tesz jót a megítélésüknek, hogy a világ többi országához képest még csökkentve is az italok alkoholtartalma.
Nem sok remény fűzve ülök le a pulthoz és rendelek egy üveggel az egyik túlértékelt lónyálból. Elvárások nélkül kortyolok bele és nem is kell különösebben csalódnom. Az Óhazában az ilyet maximum szájvíznek neveznénk és nem hoznánk összefüggésbe az illumináltság bármelyik fokával.
A texasi hőség a légkondicionálás szinte tökéletes hiánya miatt elég gyorsan meggyöngyözteti a homlokom, így a kelleténél lelkesebben kortyolgatom az italom, miközben a pult tükrös bárszekrényéből kémlelem a kocsma vendégeit.
Túl sok ember nem ténfereg itt, csak egy-két idült alkoholista meg néhány szellemileg leépült vén redneck.
Hát nem éppen a legjobb alap ahhoz, hogy nekilássak nyomozni.
Talán ráér egy napot ellődörögni itt. Úgy is szoknom kell ezt a pokoli klímát.
Kérek magamnak még egy korsó üdítőt és kísérőként egy whiskeyt, hogy legyen mivel fogyasztható alkoholtartalmúvá varázsolni a szájvizet.
Kortyolgatom a koktélom már néhány perce, amikor egy élő westernkliséként bevágódik a lengőajtó és besétál rajta egy jóvágású afro-amerikai férfi. A szövetségiekre jellemző öltözködését kiegészíti egy stenton-kalappal, bár ezzel annyira tudna elvegyülni itt, mint egy teljes vértben feszítő szamuráj egy amerikai katonai bázison.
Miközben határozott léptekkel közelít a pulthoz fél szemmel az arcát vizsgálom a tükörből, mert valahonnan nagyon ismerős a képe és van valami a kiállásában, ami kiemeli az átlagból.
Csak akkor tűnik fel a szeme mélyzöldje, amikor leadja a csaposnak a rendelését.
A biztonság kedvéért még lecsekkolom a jobb kezét, hogy ne lőjek túl nagy bakot, ha esetleg nem passzolnának a részletek, de a jáde-színű gyűrű ott van a középső ujján.
Meglehet, hogy nem misztikus eredetű az az óriás, amit látni véltek, de ha már egy Zöld Lámpás is feltűnt a környéken, akkor nem csak egy kis darab lócitromba fogok lépni, hanem fejest ugrok egy egész medencényibe.
Megvárom míg a pultos arrébb megy, majd az álcázott űrzsaruhoz szólok.
- Ha jól sejtem, akkor nem átutazóban vagy itt. - gyújtok rá egy cigire, miközben rásandítok - A szupercimboráid klubja, vagy a főnökeid adták le a drótot, hogy valami nem stimmel itt?
Ha csak fele igaz annak, amit róla hallottam, akkor nem hiszem, hogy teljesen hülyének fog nézni azért, mert leszólítottam és talán még esélye is lehet annak, hogy összedolgozzunk.
Elé csúsztatom a névjegykártyámat és várom, hogy mi lesz a következő lépése.


John Constantine
555-431-810

Ördögűző, démonológus és a
sötét varázslatok mestere
             kontára


Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Vas. Jún. 10, 2018 3:20 am





Az első pár korty sör kiélvezése után a mellettem ülő fickó, akinek a ballonkabát nyugodott az ölében jellegzetes brit akcentussal törve az angolt megszólított, miközben a névjegykártyáját is átcsúsztatta felém a pulton. Szavai már jól mutatták, hogy mégis van ezen a környéken ember, aki megnézi az esti híradót is, nem csak a baseball meccset és déli faszagyerekekről szóló akciósorozatokat. Igaz a kis kártyán szereplő névből rögtön rájöhettem, hogy ő nem is idevalósi, hiszen Zatanna oldalán volt szerencsém már többször is küzdeni. Barátságosan kezet nyújtottam felé.
- John Stewart - mutatkoztam be én is. - Te vagy Zatanna barátja, akitől megtanulta a démonűzés egyes formuláit. Örvendek. Igazság szerint sok féle hírre odafigyelek, nem csak azokra, amik a kollégáktól származnak. Mondjuk úgy okom van rá, hogy bármiféle nagy termetű, különös lény hirtelen feltűnéséra oda figyeljek, különösen ha eltűnésekkel függ össze. Van egy egészen apró esélye, hogy olyasmiről legyen szó, amit nagyon, de nagyon nem szeretnék - feleltem a kérdésére. - Na és te? Esetleg te inkább valami emeletes démonra, meg pár szektásra gyanakszol, akik elvonultak valahol a környéken dzsemborizni közösen az új messiásukkal? - vontam fel a szemöldököm.
Constantine éppen kifejtette a válaszát, mikor a termetes, kopasz, lógó bajszú pultos visszatért hozzánk a fejét vakarva, majd belefogott pár szóban egy kis rögtönzött beszédbe.
- Nézzék... uraim... - morogta. - Mondjuk, hogy van még néhány üveg kiváló angol söröm, behűtve, meg minden. Jól esik az ilyen melegben. Mondjuk azt is, hogy szívesen meghívnám rá az urakat, a ház vendégei lennének. Meg az eddigi fogyasztásuk is. Cserében csak annyit kérnék, beszélgessenek valahol máshol, ha lehet... Nézzék ezen a környéken vannak heves vérű, igazi amerikai legények. Akik keményen dolgoznak, keményen élnek és kemény az öklük is. Tudom, nem értheti ezt meg egy ültetvény-szökevény, meg egy brit nyálgolyó, de... Nem szeretnék renováltatni, ha értik...
- Értjük - bólintottam. - Nem a bajt keresni jöttem ide. Pontosabban nem a kocsma törzsközönségével.
A pultos kirakott négy üveg jégbe hűtött sört a pultra, az egyiket felkaptam, majd Johnra néztem és megszólaltam.
- Úgy gondoltam megkérdezem elsőként a helyi sheriffet - vetettem fel és az ajtó felé indultam.
Amin keresztül ekkor érkezett egy tucatnyi helyi erő, nyilván a környező földeken dolgozó munkások. A pillantásaik, a megrökönyödött tekintetük, a konföderációs zászlót, horogkeresztet ábrázoló tetoválások, meg némelyik pólóján az "I hate niggers!" feliratok okán nem kellett Batmannek lenni, hogy kinyomozzam: vagy nagyon diplomatikus leszek a következő percekben, vagy nagyon gyors.
- Hé! Hé! Hé! Mi van itt?! Valamelyik büdös nigger visszatér végre az ültetvényekre? Csak nem megtanultad végre, hol a helyed szarzsák? Asszem a budit az udvaromban ideje is volna kitakarítani... - kezdte az egyik redneck.
Hát... Azt hiszem gyorsnak gyors volt a jobb horog, ami kiküldte a lengőajtón visszafelé az utcára. Gyorsan utána léptem, hogy ezzel magam után csaljam a többi balfácánt és ne legyen a kocsma leamortizálva. Valószínűleg napokig a környéken leszünk és hát a rossz sör is több, mint a semmilyen sör, másik ivó meg a környéken sincs. Na akkor lássuk miből élünk...

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
146

TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Pént. Jún. 15, 2018 7:32 pm



John Stewart &

John Constantine ©️️️️️️





Úgy látszik Stewart nem az a fajta pofa, akinek már az is sérti a férfiasságtudatát, hogy véletlenül ránéztél. Bár elsőre nem tudom megmondani, hogy mennyire pozitívan vette a kezdeményezést, de ha az már jó pont, hogy Zatannától hallott rólam.
Megeshet, hogy a szerelem hiányából fakadó túlzott racionalitás miatt jut eszembe, de az ő szemében mindig is jobb leszek, mint amilyen valaha lehetek. Nem mintha panaszkodnék. Talán pont ez lesz a kulcsa a Lámpással való együttműködésnek.
A kézfogása határozott és erős. Érzik rajta, hogy tőlem jelentősebb több energiát fordít arra, hogy karban tartsa a testét.
- Van közös múltam vele, az már biztos. - iszok egy jó nagy kortyot a whiskeyvel turbózott sörből - Nem sokra jutottam még. Igazából épp, hogy csak megérkeztem a "városba" és nekiálltam volna kérdezősködni, de nem éppen a legbarátságosabbak ezen a környéken.
Alátámasztandó az előbbi állításomat hozzánk cammog a pultos, akinek a harcsabajszát  irigykedve nézné bármelyik kozák harcos és jó vaskos déli akcentussal, de udvariasan közli, hogy szedjem fel a szotyi héjat és a feka haverommal húzzak a vérbe.
Csak szívok egy a cigiből és próbálom szóra sem méltatni, hogy egy ilyen kutúra-light majom engem nyálgolyóz le és az ültetvényszökevény jelzőt ragasztja egy olyan emberre, ami már a gyűrűje előtt többet tett ezért az túlfejlett gyarmatért, mint az ő fajtája valaha fog. Az igazat megvallva csak azért nem osztom ki kicsit jobban, mert legalább volt annyi gerinc meg józan ész benne, hogy ne provokáljon balhét.
- Merem remélni, hogy nem egy fehér csuklyában fog minket fogadni a nagyfőnök. - mondom miközben lecsusszanok a székről és elveszek egy üveg sört a kosárból
Annyiban igaza volt a pultosnak, hogy angol sört ad. Bár nem a legjobb fajta, de legalább a szándék megvolt benne.
Úgy tűnik, hogy a mai nap nem éppen arról szól, hogy bárkinek mázlija legyen, akinek a szülei nem állnak közelebbi rokonságban.
Egy csapat texasi munkáslegény állít be a kocsmába élükön Walterrel a texasi tahóval, aki egyből elkezdi piszkálni Stewartot.
Na ebből sem fogunk kijönni néhány felrepedt száj, meg kivert fog nélkül.
A Lámpás egy igazi harcoshoz méltóan veti bele magát a küzdelembe és egy rohammal már ki is viszi a balhét az épületből.
Bár nekem is volt már részem néhány kocsmai verekedésben, de ilyen vadbarmok ellen nem sok esélyem lenne. Ezek a majmok napi szinten nyomják a fizikai munkát, nekem meg lassan tüdőrákom lesz a sok bagótól. Nem éppen a legjobb párosítás.
Sietős léptekkel rontok ki a lengőajtón, miközben megpróbálom felidézni annak a mágiának a szavait, amivel kicsit kiegyenlíthetném az erőviszonyokat.
- Stultus in terram lingent! - kiáltom kilépve az ajtón
A varázslat pedig elvégzi a dolgát. A redneck banda úgy esik pofára, mintha valaki dupla lábbal szállt volna bele a tarkójukba.
Port köpködve állnak fel és látom a tekintetükben, hogy nem sok jóra számíthatok tőlük.
- Csak, hogy tisztázzuk a dolgot... - tépi szét a csendet a mágikusan felerősített hangom, miközben felemelem a bűvös káró hatost, ami egy FBI igazolvány képét veszi fel - Még egyszer meghallom, hogy mocskos nigger, vagy buzi brit és elintézem, hogy az életetek hátralévő részében az általatok elkövetett vérfertőzés kimerüljön abban, hogy egymás kolbászát kóstolgatjátok a közös celláitokban!

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Csüt. Jún. 21, 2018 3:21 pm





Hát be kell vallanom, ha nem hívom segítségül a gyűrű erejét, akkor egy tucatnyi szíjas izomzatú, minden péntek estén bunyós gyakorlatot szerzett, erős, kitartó cowboy legénnyel szemben nekem sincs semmi esélyem, márpedig amíg lehet igyekeztem volna nem felfedni a valós identitásomat. Valljuk be, hogy azok az emberek, akik még a saját biológiai fajtársaikra is ellenségesen reagálnak olyan okok miatt mint az eltérő pigmentáció vagy urambocsá' a más születési hely, nos ezen elemek elég jó eséllyel fognak még rosszabbul hozzáállni valakihez, akinek a főnökei marslakó űrtörpék. Inkább nem is akarok belegondolni. De ha Johnny is van olyan kemény öklű, mint amilyen jó mágus hírében áll, akkor kettőnknek fog menni így is ez a banda, ha meg minden kötél szakad, akkor végszükségre ott van a gyűrűm.
Az állcsúcson vert fickó nem nagyon akart talpra kászálódni, ami azért nem volt a világ meglepetése, egy másik felém lendülő vagány gyerek lengő bordái alá öklöztem egyet, mire jelentősen megrogyott a lendülete. Ekkor jött eg felém lendülő láb, amit sikerült elkapnom és egy félfordulatból belevágni a tömegbe a gazdájával együtt. Hárman terültek el összesen, hogy aztán elkezdődjön a földön kialakult rakásban a matekozás, hogy melyik végtag vajon kihez tartozik? Egy szakállas alak hátulról átkapta a nyakamat, mire nekihátráltam vele a kricsmi teraszát tartó oszlopnak, de nem engedett el. Szemből pedig előre szegett fejjel készült megrohamozni egy izmos, kopasz férfi. Már éppen emelni akartam a lábaimat, hogy páros talppal fogadjam és talán még legyen időm lerázni valahogy a hátamról az idiótát is, még a komolyabb légszomj kezdete előtt, de erre hirtelen nem volt szükség.
Utánunk csörtetett ugyanis a kocsmából Johnny is és bizony amolyan mágusosan avatkozott bele a kitörni készülő balhéba, amikor kiáltott valamit latinul. Ha fel is ismerem a nyelvet, nem beszélem, így érteni nem értettem, de a hatása a vitathatatlan kategóriába tartozott, hiszen az összes cowboy egyszerre nyúlt el hasra a földön, a nyakamat szorító karok is elernyedtek, a szakállas pofa szépen lecsuklott a veranda aljába. Visszafogtam az ajkaimra kívánkozó vigyort az előkerülő "FBI igazolvány" láttán, majd az eddig a nyakamat markolászó fickót a grabancánál fogva felrántottam a földről.
- Én nem szándékozom részletesebben kifejteni a bajtárs által már elmondottakat, csak simán szétrúgom a seggedet, ha nem igazítasz útba a sheriff felé kisfiam - közöltem a lehető legbarátságosabb hangnemben.
- Az utca végén balra... - nyögte, mire visszalöktem a helyére, hadd pihenjen békében.
- Helyes. Fekszik, nyugszik, ügyes fiú - biccentettem, majd Contantinera néztem. - Akkor azt hiszem jobb, ha minél előbb túl esünk a látogatáson...
Magunk mögött hagyva a csatatérré vált kis teret együtt indultunk felkeresni azt a derék törvényszolgát, aki ebben a porfészekben hajlandó volt a mellére tűzni az ezüst csillagot. Biztos kedves ember lesz, aki teával, aprósüteménnyel és barátságos szavakkal vár minket. Meg hát a remény hal meg utoljára.
- Jobb tömegoszlató vagy mint egy komolyabb vízágyú - vigyorogtam Constantinera, majd kíváncsian felvontam a szemöldökömet. - Mondd csak, azt a ballonkabátot egészen komolyan gondoltad itt Texasban, a nyár derekán?
Tekintve a városka elképesztő méreteit, mire a társam megfogalmazta a választ, már ott is álltunk Paradise Valley büszke sheriff hivatala előtt. Viszonylag frissen volt meszelve és különösebben nem is düledezett. No lássuk... Belöktem az ajtót és nyomomban Johnnal megérkeztünk az íróasztalon virító névtábla alapján Samuel T. Hawkins sheriff irodájába. Menten beszarok. Sam Hawkins? A helyettese meg gondolom Old Shatterhand lesz... Amúgy a regényhőssel nem mutatott sok rokonságot a törvény embere. Magas volt, valóságos hegyomlás, tekintélyes pocak buggyant rá az övére, bikanyakán szögletes koponya ült, csapott homloka, előreugró homlokeresze, mélyen ülő látószervei, irgalmatlan állkapcsa egy neandervölgyi vadászt idéztek az ember elé gondolatban, de a szemeiben ha jóindulat nem is, de kétségtelen intelligencia csillogott. Döbbenten bámult ránk, hát még a John kezében újra felvillanó igazolvány láttán. Meg tudtam érteni a fickót. Ha két FBI-os eltűnik a környéken, őt veszik elő először és nagyon, de nagyon nagy patália lesz belőle. Hát öcsém, a legjobb helyet tudtad kifogni magadnak.
- Üdvözlöm sheriff. Stewart ügynök vagyok, a társam Co... Colbert ügynök - kezdtem. - Szövetségi nyomozók vagyunk.
- Mit akar nálam az FBI? - kérdezte bagótól és whiskeytől rekedt hangon, nyilván nem tegnap óta roncsolja ezekkel a hangszálait, de volt annyi esze, hogy függetlenül a bőrszíntől, akcentustól az udvariasabb énjét bűvölte magára azonnal.
- Paradise Valleyben történt az utóbbi időben néhány eltűnés, meg különös jelentéseket kaptunk a környéken csatangoló... furcsa jelenésekről. A mai világban jobban szeretünk ezeknek is utána nézni, még mielőtt valami maskarás barom teszi - vontam vállat és kényelmesen leültem az egyik székre, egy másikat Constantine felé lökve. A sheriff habozott, mit is kezdjen a helyzettel, közben a tekintetem körbe-körbe járt, valami kapaszkodót keresve a meggyőzéséhez. Meg is van! A baseball sapka a sarokasztalon. A Minnesota Timberwolves emblémájával. A kulcstartóján szintén. Nocsak nem Dallas szurkoló? Ez talán elég is lesz. - Nézze sheriff, ha nem segít, bírói meghatalmazásért kell folyamodnunk, addig is itt rontjuk a levegőt. Aztán megérkezik a meghatalmazás, napokba telik, de megjön és akkor úgy is elkezdünk szimatolni. Addigra mindenki utálni fog minket, előbb-utóbb valamelyik részeg helyi erőnek eljár az ökle és elindul a papírmunka vagy nyolc irányban. Két hét múlva van a kosárdöntő. A Minnesota irányítója, Collins 73%-al szórja idén a három pontosokat. Ha most segít, addigra rég végeztünk, ha nem, akkor a döntő helyett a papírhalmokat, vagy rosszabb esetben a kollégáimat nézheti. Magának is egyszerűbb...

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
146

TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Pént. Jún. 22, 2018 10:04 pm



John Stewart &

John Constantine ©️️️️️️





A Lámpás még a közbelépésem ellenére is bekapott néhány nézetformálót mire kiértem, de a mágia és a felerősített hang úgy tűnik megteszi a hatását.
Azt azért be kell látni, hogy ha én is becsatlakoztam volna a bunyó varázslás helyett, akkor nem sok esélyem lett volna a whiskeyn szoptatott vadbarmok ellen és sokkal több bajom lett volna, mint a derék Zöld Lámpásnak.
A kakaskodás megáll a szavaimra és Stewartnak sikerül még azt is kicsikarnia ezekből a hagyomány- és génőrzőkből, hogy merre találhatjuk a törvény helyi kisujját.
Többet nem is nagyon akarok hozzá tenni a dologhoz, csak szótlanul követem az alkalmi társamat, miközben azért gyakorlom a szúrós tekintetet.
- Meglepődnél, hogy miket lehet megtanulni Bruce Dickinsontól. Nem véletlenül hívják a brit légkürtnek. - húzódik egy sokat sejtető mosolyra a szám miközben rágyújtok egy újabb adag halálra - Sok problémát nem fog okozni. Olyan varázslatot olvastam rá, ami időjárástól függetlenül biztosítja az optimális feltételeket számomra. Télen is csak a látszat kedvéért gombolom be. Nem sokan tudják, de azért adok valamicskét az imidzsemre.
Mire előadom a kis monológomat már meg is érkeztünk a helyi sheriff irodájába.
Nem éppen olyan, mint egy westernfilmben, de hát ne lepődjünk meg, ha a csökönyös ellenállás ellenére még ide is betört a civilizáció és az igényesség.
Az épületbe belépve megint felmutatom a kártyát és az irodába felé  követem a Stewartot.
A sheriffel találkozva azért egy kicsit csillapodtak az elvárásaim az igényességgel kapcsolatban, még annak ellenére is, hogy az íróasztalán laptop is volt és a névtáblája is egész újnak tűnt. Bár a rajta álló név azért majdnem mosolyt csalt az arcomra, ahogy felidézte kölyökkorom kevés kellemes emlékéből az egyiket.
Bár a sheriff nem ér fel a névhez, de azért a mélyen ülő disznószemeiben látok annyi agyra utaló jelet, hogy ne könyveljem el egyből egy tanyasi surmónak.
Bár a hangja olyan szépen szól, amiért Bonnie Tyler a lelkét eladná, de még a szavak tónusa is árulkodik valamiféle ösztönös ésszerűségről.
A Lámpás kézbe veszi a pofa megpuhítását és egész ügyesen próbál hatni a hivatalos közegre én pedig magam alá kanyarintom az egyik széket.
Láthatóan elgondolkodik a hallottakon és az arcáról le lehet olvasni, hogy kezdi magáévá tenni a gondolatmenetet.
- Látom már van ebben gyakorlata Stewart ügynök. - sóhajt egy hatalmasat - Nem fogom gátolni a nyomozásukat, amíg nem okoznak a kocsma előttihez fogható galibát.
Itt jön az a pillanat, amikor én is becsatlakozok a társalgásba és próbálok valami érdembeli infót kiszedni a félszemű királyból. Kezdetnek mágiával amerikaira hangolom az akcentusom és egy kis mentális sugalmazást rejtek el a szavaim közt. A többi surmónak mindegy, hogy beszélek, de ez a fickó van olyan okos, hogy feltűnjön neki, hogy nem a "Kiválasztottak" országából jövök.
- Mit szólna ha jóindulata jeleként adna nekünk egy másolatot minden üggyel kapcsolatos aktából? - nézek bele a szemébe és próbálom előszedni a legbarátságosabb hangnemem - Az is nagy hasznunkra lehetne, ha elmondaná, hogy maga mit gondol a dologról. Nem kell szégyenkeznie, vagy attól tartania, hogy hülyének nézzük. Mulder és Scully óvodások hozzánk képest. A rend kedvéért pedig megjegyezném, hogy nem mi indítottuk útjára az első pofont.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Apr. 29.
Age :
38
Tartózkodási hely :
ahol szükség van rám
Hozzászólások száma :
72

TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Szomb. Jún. 23, 2018 9:09 am





Úgy néz ki nem kezdtem rosszul a dolgot a Winnetouból szabadult sheriffnél, elég engedékenyen bólogatott a szavaimra, majd John is bevetette magát, gyanítom némi mágiával fűszerezve a barátságos kérelmet. Legalábbis élek a gyanúperrel, hogy aki légkondícionáló varázslattal stoppolja a kabátját, az egyéb esetben sem szívbajos alkalmazni a tudását. Nem mondom, hogy nincs bennem valami ösztönös idegenkedés a mágia kapcsán, elvégre mindig kényelmetlen valami, amit nem értünk egészében, de attól még tény, ami tény és amit már Zatanna oldalán is megtapasztaltam: a varázslók igen hatásos bajtársak tudnak lenni, nem csak a csatamezőn. Hawkins sheriff ellenben hamarost sokkal érdekesebbé vált a számunkra, mint ezek a kis eszmefuttatások, valóban nem volt ostoba ember. A hegyomlás méretű törvényszolga egy fémbögrébe gazdagon öntött hideg kávét, majd ízesítőnek némi bourbont hozzá, aztán öblösen felnevetett.
- A jó indulatom első jelének nyugodtan tekintse, hogy nem firtatom valójában ki az Isten maga Colbert ügynök? - vigyorodott el. - Nem tagadom, nem vagytok szimpatikusak fiúk, nagypofájú városi köcsögök vagytok, akik vidéki tahónak néztek szerintem mindenkit itt Paradise Valleyben, de kiábrándító leszek, szoktam híradót nézni. Magára nem emlékszem "ügynök" - nézett Johnra, aztán csúfondáros grimasszal fordult felém, - de ha zöld fényben úszó, felhőkarcolók felett repkedő csávókat látok a tv-ben azoknak az arcát megjegyzem. Mindenesetre az FBI-os álca nem rossz ötlet, ennél maradunk, mielőtt még belétek köt valaki, főleg a drága helyettesem, szóval tartom a pofámat - biccentett, majd négy dossziét hajított az asztalra a fiókból. - Nem akarok keresztbe tenni nektek ebben az ügyben, gyanítom az még több problémával járna, mint szövetségi ügynökökkel kötözködni. Nézzétek fiúk, ez egy nyugodt kis hely volt eddig. Néhány keményfiú megruházása, egy-két részeg kialudta magát a zárkában reggelig, néha pár tyúk vagy tehén eltűnik egy farmról, ilyesmi. Nekem pedig egyáltalán nem hiányzik a felhajtás. Ha a végére értek, úgyis eltűntök a balfenéken, ráadásul azt hiszem egy oldalon játszunk - ismerte el dörmögve, majd egyenként elkezdte átnézni a dossziékat. - Andrew McGrath. Egy nyakas, negyvenes fickó. Alkoholista, idénymunkás, cowboy. Két hete indult haza a kocsmából csatakrészegen, akkor látták utoljára, semmi jele, hogy hazaért volna valaha. Thomas Fraser, autószerelő. Ismert uszító rasszista és mivel négerünk egy darab sincs, így a nem messzi zsidó közösségbe szokott olykor némi szesztől boldogan kötözködni. Most is arrafelé indult... öhmm... nézzük csak... múlt hét csütörtökön. De oda nem érkezett meg, egyik zsidó se látta. Szőrén-szálán eltűnt. Deborah "Debby" Fraser. A felesége. Egy fokkal rosszabb. Két nappal Tom eltűnése után átment a zsidókhoz, az istentisztelet közepén istenesen kiüvöltözte magát a rabbival, majd haza indult. De nem érkezett meg soha. Clayton Moore. A legnagyobb bajom. Ő volt a polgármesterünk, amúgy használt autó kereskedő és a helyi Ku-Klux-Klan első embere is, ez nyílt titok. Most hétfőn veszett nyoma, miután a munka után elindult pecázni itt nem messze a Gloomy Riverhöz. Senki sem látta többé. A felszerelését megtaláltuk a vízparton darabokra törve, az örökké vele hordott winchesterből két golyó hiányzott. Nem adta olcsón a bőrét a vén gazember, de vérnyomok nincsenek. Ennyire jutottam, ha őszinte akarok lenni, egyszerűen nincs min elindulnom...
- Na és az óriás, amit a környéken láttak? - érdeklődtem.
- Nézze, az első napom után, mikor leadtam a szolgálatot mindenki végigkínált a saját főzésű sörével. Én aznap este lila unikornist láttam, ami a hátán a Mikulással éppen meghágja a húsvéti nyuszit. Na most a serfőzés még ma is nagy divat, ha érti mire gondolok... - vigyorgott.
- Együttműködést ígért sheriff...
- Oké. Van aki három méter magas farkasembert, van aki kísértő szellemet, ketten sárból tapasztott mozgó szobrot, egy meg Lee tábornok bosszúálló lelkét látta. Most boldog? Én ezzel nem foglalkozom, de ha maguk bele akarnak mászni, menjenek el Joe Redhawk tanyájára. Talán ő itta el a legkevésbé az eszét a megfigyelők közül, elég normális az az indián. A várostól északra van a farmja, el se téveszthetik, álomfogók lógnak a verandán. Mellesleg ha netre van szükségük, egyedül az irodámban van működő, jöhetnek bármikor, nem zárom éjszakára. A gép jelszava: Csingacsguk.
- A Nagy Kígyó? - vigyorodtam el.
- Nem. A Kis Pocok. Hülye - morogta a sheriff nagyot kortyolva a kávéjából. - Maga szerint az én nevemmel mennyi baromságot kellett már végighallgatnom? Némi önirónia segít a dolgokon. Magának van kérdése Colbert ügynök úr?

Beware my power!

Green Lantern's light!
Marching song
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
146

TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   Szomb. Jún. 23, 2018 6:48 pm



John Stewart &

John Constantine ©️️️️️️





A szellemidézésnek és hasonló túlvilági kapukat berúgó szórakozásoknak van egy íratlan, de rendkívül fontos szabálya: Attól, hogy intelligens még nem biztos, hogy kedves vagy jóindulatú.
Ezt valahogy a sheriffre is érvényesnek érzem. Intelligens meg segítőkész, de legalább annyira híján van a kifinomult angol jó modornak, mint a tisztességes családi háttérnek.
Az már meg sem lep, hogy a másik Johnt felismeri a TV-ből. Azt gondoltam, hogy azért ezen a vidéken nem fognak tolongani egy aláírásáért, de az annyira nem lep meg, hogy egy ilyen hősmentes vidéken felismernek egy világszerte ténykedő űrzsarut.
Nem mintha nagyon a szívemre venném, hogy az anonimitás homályába burkolózhatok ebben az esetben. Talán a kelleténél egy kicsit több szuperpofával találkoztam, mióta visszatértem az államokba, de még így is sikerült elkerülnöm az olyan helyzeteket, amiről a TV azonnal és elkapcsolás nélkül tudósítana.
A sheriff az első kismonológja után végső soron levonja azt a magától értetődő következtetést, hogy az érdekeink egybevágnak. Visszafogom magam és nem szűröm közbe, hogy ezen még gondolkodnia sem kellett volna.
Aztán jön az eltűntek listájának ismertetése. Itt már kicsit alaposabban hegyezem a fülek a részletek után és gyorsan át is lapozom az előkerülő aktákat. Az elmondottak alapján mindegyikről el lehet mondani, hogy nem kell a szomszédba menniük egy kis fajgyűlöletért. Az meg végképp nem lep meg, hogy az alaptermészetük a kötekedés és a tőlük különböző emberek piszkálása.
A zsidó közösség említése viszont egy olyan momentum, ami kényelmetlen kapcsolatot sejtet a térségben csatangoló óriással.
Nem vagyok az elhamarkodott következtetések híve, de azért mernék fogadni egy rekesz sörben, hogy a rabbi csak alapképzéses képesítéssel tölti be a helyi vallási vezető szerepét.
A többi dologból csak a többé kevésbé megbízható indián informátor nevét jegyzem meg és a sheriff számítógépének jelszavát, amit az első adandó alkalommal át fogok írni SidVicious-re.
- Ha már Poirot-ot megszégyenítő módon leleplezett minket, akkor elmondom, hogy Constantine a vezetéknevem Hawkins sheriff. - gyújtok egy cigire fittyet hányva a korlátozásra és szemmel láthatóan feszegetve a sheriff jóindulatának határait - Csak játsszunk el a gondolattal, hogy a vidéket járó óriás valós és ő kapta el a város előbb felsorolt kiemelkedő alakjait. Az eltűnt személyek hátterében van két igen komoly közös vonás. Bár az, hogy mindannyian intoleráns seggfejek nem meglepő ismerve a déli államok alapvető mentalitását. Viszont a második már annál inkább figyelemfelkeltő. Mindannyiuknak azután veszett nyoma, hogy tengelyt akasztottak a zsidókkal. Ha azt feltételezzük, hogy ez a lény tett az eltűnésükről, akkor megengedhető egy olyan feltételezés, miszerint ez a valami nem szeretné, hogy piszkálják a rabbit és a közvetlen környezetét.
Merem remélni, hogy van annyi esze, hogy összerakja az elé lerakott kirakós darabkákat. Csalódnék, ha nem sikerülne neki.
Meg amúgy elég egyértelmű a válasz, ha az ember egy kicsit nyitottabban gondolkodik.
Mondjuk egy ilyen helyen ez nem feltétlenül alapvetés, de Hawkins egy meglepetést már okozott. Csalódnék, ha nem gyarapítaná ezt a számot.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine   

Vissza az elejére Go down
 
Hillbily Deluxe (AKA Double J in action) - John Stewart & John Constantine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» John szobája
» Jay skatulyái
» John Adams
» Olimposz > John Aaron / Árész
» Remus John Lupin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: A Föld más pontjain :: Amerika-
Ugrás: