There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Most történik
∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el.
∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés.
Chatbox
Oldalunk
Latest topics






» Ha melletted ébrednék
by Lobo Yesterday at 2:13 pm
Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
Faye Fairthorne
 
John Constantine
 
Dick Grayson
 
Song Taewon
 
Harleen Quinzel
 
Orin
 
Raven Roth
 
Conner Kent
 
Proinsias Cassidy
 
Music

Share | 
 

 Play With Madness - Constantine & Harley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Play With Madness - Constantine & Harley   Hétf. Szept. 10, 2018 9:16 pm



Orvos: Harley Quinn

Betege: John Constantine @


Végem van. Úgy érzem magam, mint az a papírzsepi, amit az előbb bőgtem tele és dobtam ki a kukába. Vagy mellé. Mit tudom én, hogy mellé ment-e vagy sem, de nekem miért kell mellé mennem mindig?! Sehova sem akarok menni, csak Őmellé! És most…! És most…! UWÁÁÁ!! Azt mondta, hogy… hogy “ne untassam a hülyeségeimmel”! És elzavart!! Az én Mindenem, az én Puddin-om, elküldött, hogy “ne untassam”!
Mrs. Christie, ez a legkegyetlenebb gyilkosság a világon! Hiszen én megszöktettem, és utána hónapokig kerestem! Átrágtam magam minden könyveden és minden nyomon, amit Ő hagyott hátra hanyagul nekem, hogy megtalálhassam, Mr. Harley Quin nyomozó voltam érte - még ballonkabátom is volt! - és nem állhatott az utamba se ló, se hajó se hintó, amikor már annyira forró nyomon voltam, hogy beleszédültem, mintha ringlispílen ültem volna! Állatkertet csináltunk Gothamből együtt, rózsaszín elefántokon ültünk és rep-ültünk az éjszakába, és felrobbantottunk egy festékgyárat telis-tele zöld, lila, vörös és fekete festékkel, hogy beborítsa az egész várost…! "Come on babe why don't we paint the town? And all that jazz~"
Milyen csodálatos volt…! Ahogy eszembe jut, nem tehetek róla, de megragadom az első szembejövő utcalámpa karcsú derekát, egy könnyed mozdulattal felpördülök rá, és énekelek:
- Come on babe, we’re gonna brush the sky, I bet you lucky Lindy never flew so high, ‘Cause in the stratosphere how could he land an ear to all~ that~ Ja~~~azz…!
Várom a tapsvihart - és várom, és várom, hééé, hova rohan a közönségem?! Hát már dalra se lehet fakadni az éjszakában? Két részeg füttyögést és valami lanyha kurjantást hallok - ch, disznók! - a többi ember meg rémülten menekül. Hah! Bezzeg, ha kabaréban csinálnám ugyanezt, tolonganának érte! Képmutatók! Kép-mutogatók!
Leszaltózom a lámpaoszlopról, és megyek tovább arra, amerre eddig.
És ezek után azt kapom, hogy “ne untassam”! Hát ez a sok minden unalmas volt? Tényleg nem vagyok elég őrült az én Mindenségemnek? Hát most mit csináljak?! Menten a vízbe vetem magam, hol egy folyó?! Jobbra nézek, de csak egy olajfoltos tócsa kavarog a járdán, ami víznek nevezhető, balra meg egy könyvesbolt kirakatában szembe találkozom magammal. Oh, elfolyt a sminkem, azt hiszem, elsírtam. Siralmas.
“Nézd a Harlekint!” - látom a sminkem mögött. Nézem, nézem, de csak akkor látom magam tükröződni a üveg túloldalán, ha eléggé eltakarom magam, de ha nem, akkor már nem látom a könnyeket, csak a könyveket. Nabokov? Jajj, ismerem, a nimfácskái meg az a rengeteg perverz pillangó - vagy éjjelilepke, tudomisén - de még én is ott vagyok az egyik polcon, belém lehetne lapozni és beszamárfülezni, megtépni és gerincre vágni, mint minden fikciót valaha. Mrs. Christie, akkor most a te karaktered vagyok, vagy ezé az Oroszé?
Bahh, najó, hagyjuk is ezt, mert megőrülök - pedig már állítólag megőrültem. Továbbmegyek az utcán, és nagyot sóhajtok. Szóval úgy állunk, hogy az egyetlen vízféleség, amibe bele tudom fojtani magam, azok a könnyeim. Nyeh. Az sem túl izgalmas, nem? Az sem, hogy a mellettem parkoló motornak - Harley Davidson? Tényleg…? Mrs. Christie, menj a francba - egy apró lábmozdítással kirúgom az oldalsó támaszát, mire a jármű magatehetetlenül eldől és nagyot csattan a betonon. ...Hát ez nem esett jól.
Nem, most semmi nem tudna felvidítani. Még azon se nevetnék, ha fejjel lefelé belebuknék egy pirányákkal teli medencébe, és vigyorogni látnám a halakat, mielőtt megesznek. Ez szörnyű! És unalmas! Siralmas! Ha nincs velem az én édes Puddin-om, semmi sem tűnik igazán szórakoztatónak és őrültnek…! Megállok az úton és körbenézek, mellettem parkol egy gazdátlanul hagyott, de járó motorú nagyobb furgon… Óh, hisz ez egy fagyiskocsi! Ah, egy olyan fagyiskocsi, éppen olyan, mint amilyet Mr. J szerzett - és amit véletlenül ripityára törtem… Hehh-ehehe. Ahh, tudom már!! Biztos tetszene neki, ha szereznék egy újat!
Máris megkerülöm a kocsit, kinyitom a vezetői ülést - még a kulcs is benne van! Mrs. Christie, ez egy jel, hogy ezt a kocsit el kell vinnem, ugye? Az Orosz se bánja, ugye? Viszek fagyit a nimfácskáinak! Beszállok, és hallok valami óbégatást a sikátor felől - haha, azt hiszem, ott a sofőr, vrúúúú, ott VOLT a sofőr! Haha, neeem, nem ütöttem el - MÉG! Fuss, Forest, fuss! Az ipse bevetődik egy kupac kuka közé, én pedig bekapcsolom a fagyiskocsi hangszóróját, és villámsebességgel végigcsilingelek vele az úton és a járdán - csingilingilingilingi csingilingilingiling, csingilinglingling, csingilinglingling! Ahhahaha, hát ez csodálatos! Az emberek visítva ugranak félre, ahogy kifordulok a főútra, hahahahaaa, ha ezt az én Puddin-om látná…!! … ...Aaah, ha látná…!
De nem látja! Nem látja, mert elhajtott, hogy “untatom”! Satuféket nyomok a kereszteződés közepén és felsírok, mint az összes kocsi dudája. Hol van ebben a roncsban a fagyi?! Hüppögve hátramászok kicsit, megmarkolom az első hűtött fagyis vödröt - uhh, de nehéz…! Hüpp… Van benne vagy 15 liter puncsfagyi. Szipp. Kezdésnek tökéletes. A kocsi tovább csilingel, a többi autó sofőrje valószínűleg rátenyerelt a dudára, és ebben a kakofónia-koncertben hüppögve tömöm magamba egy rózsaszín műanyagkanállal a puncsfagyit. ...Ez olyan finom…!
Kopp-kopp - mi a fene? Ki mer idepofátlankodni?! A kanállal a számban nézek ki az ablakon és valami egyenruhás csávó koporászik ott.
- Kisasszony, minden rendben?
...Egy jó tanács: soha, semmilyen körülmények között ne kérdezd meg, hogy minden rendben van-e egy olyan nőtől, aki épp vödörből eszi a jégkrémet.
- Nem adok a fagyimból, ez az enyém, keress magadnak! - mordulok rá, majd a kanállal elhessegetem az ipsét, aztán egy hatalmas adag fagyival bekapom a kanalat, majd újra beindítom a kocsit, rükvercbe rakom és hátratolatok - hüpsz, álltak mögöttem - aztán előre - vupsz, előttem is - és üldözőbe veszem ezt a szerencsecsomagot.
Ezaz, visíts csak, rohanj csak! Kergetett már hazáig fagyiskocsi?! Nem?! Hát épp itt az ideje!! Afrancba, kitér a hapsi és irányt vált egy tűzcsapnál, amit én elegánsan elkaszálok a fagyisfurgonnal - uhh, ezt éreztem - majd agresszíven hajtűkanyarban fordulok 180 fokot vele, és immár nem mögöttem, hanem előttem csap fel magasra a tűzcsapból a víz - awwww, olyan, mint egy szökőkút~ Mi?! Harley, szedd össze magad, hol az a félnótás?! Elfutott! Grrrr…!
Fog- és kerékcsikorgatva indulok meg újra a kocsival, át a néhai tűzcsap vízsugarán - ...miért hívnak tűzcsapnak valamit, amiből víz folyik, amúgy…? - aztán DURR! ELTALÁLTAM! Háhá! Lefulladt a furgon, a csilingelés is elhalt, de valamit eltaláltam - kihajolok a kocsiajtó ablakán, mert a szélvédőn csak a repedéseket látni, és… héé, az a kabát… az az én nyomozókabátom! Vagyis nem az enyém, de pont olyan! Mi a fene? Mrs. Christie, mire véljem ezt?


Hit Me Baby One More Time
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Szer. Szept. 12, 2018 11:33 am



Harley & Constantine ©️️️️️️


Gotham City. Amerika második legnagyobb szemétdombja Chicago után. A bűnözés melegágya és a világ legnagyobb Lugosi Béla rajongójának a szülővárosa.
Hajtottam már álomra a fejemet sokkal rosszabb helyeken, mint Gotham bármelyik sikátora, sihederként (és gyakorló mágusként is) nem egyszer éltem zsebtolvajlás kétes módszerével és akadt már dolgom igazi vámpírokkal is, de a vízerőműben elszabaduló entitáns esete óta nem nagyon akaródzik visszatérnem ide. Még akkor sem, ha eszembe jutnak Méregcsók formás virgácsai.
De valami felsőbb erő nagyon azt akarja, hogy ezt a várost válasszam törzshelyemül, ami miatt kezdem úgy érezni magam, mint David Boreanaz. Na nem mintha vénségemre elvállalnék egy főszerepet valami hatodrangú krimisorozatban. Inkább gondolok arra az eggyel korábbi sikersorozatára.
Valahol Ivy Town egyik moderáltam kényelmes moteljében szállt próbálta elvágni a torkomat az unalom. Mivel nem akadt semmi kinyomozni valóm és kezdett kicsit egyhangúvá válni, hogy tudatosan építem le a májamat és a tüdőmet whiskeyvel és Silver Cuttal, így valami tennivaló után kellett néznem.
Ekkor értettem meg, hogy a legtöbb elkényeztetett tinédzser miért vetemedik arra nagy nihilizmusában, hogy az okkulttal kezdjen el foglalkozni. Egyszerűen izgalmas dolog, hogy mágiával jósolgathatsz magadnak, vagy Oujia-táblával szórakozhatsz.
Persze kellő ismeret hiányában ez gyorsan kellemetlenné válhat, de a dekadens serdülőktől eltérően engem nem fenyeget az a veszély, hogy valami nagyon kellemetlent átrángatok ebbe a világba. Tény, hogy a Nevető Mágusok leszármazottja vagyok, de ez nem biztosít automatikusan védettséget számomra, így a hagyományos eszközök széles tárházával biztosítom, hogy ne barmoljak össze semmit.
Egy Oujia-tábla és egy inga segítségével kezdtem el kísérletezni. Az inga olyan határozottan megragadt Gotham City felett, hogy még akkor is a levegőben maradt, amikor elengedtem a fonalat.
A tábla semmi adott túlságosan biztató vagy precíz válaszokat, amikor feltettem neki a kérdéseimet. Legalábbis a TÉBOLYDA, ŐRÜLET és BOHÓC szavak alapján és Gotham mélyebb ismerete nélkül nem nagyon tudtam rájönni, hogy mire gondolhatott a lény akivel kommunikáltam. A város bűnözőinek 90%-a teátrális idiótákkal van tele, akikre simán ráillik a bohóc kifejezés, ha egy kicsit szarkasztikusan és tágabban értelmezzük a szót.
Így hát kénytelen voltam egy kicsit alaposabban áttanulmányozni az ottani szuperbűnőzők jellegzetességeit.
Három jelöltre szűkítettem le a listámat.
A legvalószínűtlenebb jelöltem Bane volt. Bár jól megtermett és eszes, de a luchador szerelése miatt egy kis kreatív szabadsággal élve bele fér a meghatározásba.
A legkézenfekvőbb jelöltemet Joker jelentette. Mind a három szó tökéletesen illett rá és kellően zavarodott ahhoz, hogy valami testtelen entitáns ráakaszkodjon. Még odáig is elmentem, hogy szövetségi ügynöknek kiadva magam bemenjek az Arkhamba és elolvassam az aktáját.
Skizofrémia, tévképzetek, pszihopátiás és szociopátiás viselkedésminták. kényszeres teátralitás és erőszakos dühkitörések. Ideális ahhoz, hogy valakire rászálljon egy nagy hatalmú lény. Látványos változás nem állna be a viselkedésében és gond nélkül terjeszthetné az őrületet.
Egy apró részlet azonban felpiszkálta a gyanúmat.
Ez a flúgos albínó képes volt arra, hogy magába bolondítson egy pályakezdő pszicháternőt, Dr. Harleen Quinzelt, aki végül mellé szegődött és felvette a Harleyquinn nevet.
A fotóit elnézve Joker nem csak a naivitásáért használta ki, hanem egyéb, igencsak gömbölyű indokok miatt is elviselte ezt a nőt maga mellett.
Némi távolbalátással sikerült kiderítenem, hogy merre találóm a Bohócot és a hibbant menyasszonyát. Joker a régi gothami vidámparkban töltötte el feles óráit, de az érzékelő varázslatok nem mutattam semmi természetfelettit a telek területén.
Így kizárásos alapon maradt a bohóclány.
Öröm az ürömben.
Az ő hollétét nem is kellet sokáig kutatnom. Az egyik kocsmában iszogatva láttam meg a TV-ben, hogy mekkora ámokfutást rendezett, amiért a Puddinja elhajtotta maga mellől. Oké, hogy zizi a csaj, de ez ez még egy buggyanttól is komoly túlzás.
Felhajtottam az italom, majd kimentem a WC-be és nyitottam egy kaput tombolása helyszínére és reméltem, hogy megelőzöm Béla bá-t.

Egyenesen a felém hajtó furgon előtt lépek ki a portálból és az a nagy szerencsém, hogy van köztem egy a kocsi között egy postaláda, meg egy vízcsap. Visszalépek a portálba és megvárom, amíg a furgont megakasztja a két tereptárgy, majd újra az utca aszfaltjára teszem a lábam.
Harley kihajol a kocsi ablakán és csodálkozó tekintettel néz rám. Pontosabban a kabátomra.
Amilyen szerencsém van imádja a Columbot és egészen a probléma megoldásáig hallgathatom majd az ilyen jellegű poénjait.
- Óvatosabban aranyom! - kiálltom feléje miközben rápöffentek egy adagolt halálra - A végén még tényleg elütsz valakit.
Csak ekkor tűnik fel, hogy az utcán az áldozatok többsége, nem sikítozva menekül, hanem eszeveszett módon röhög, mintha megzuhant volna az ép elméje.
Az ujjaimmal néhány rúnát firkantok fel a levegőben, miközben a elmormolom egy varázsigét, ami lezárja az elmémet mindenféle idegen behatás elől. Megszállni így se tudnának, de nincs szükségem arra, hogy Dr. Harleen átragassza rám a zizi-náthát.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Szer. Szept. 12, 2018 10:36 pm



Orvos: Harley Quinn

Betege: John Constantine @


...Élek a gyanúperrel, Mrs. Christie, hogy te a háttérben suttyomban átadtad a tollat az Orosznak, mert az az ürge, hű, mi fürge, meglógott előlem, vagy egy varázslatos iskolabuszom van fagyiskocsinak álcázva, ami ha elcsap valakit, hirtelen az illető átváltozik egy fiktív karakterré. Vajon ő tudja, hogy varázshatalmam van?
- Óvatosabban aranyom! - szólít meg a nem várt fordulat. Eh? Én? Arany? Legjobb indulattal is Tompa. Amúgy se tudok rímelni. Mr. Petrovics rágyújt. - A végén még tényleg elütsz valakit.
Na jó, nem lehet Petrovics, mert annál menőbb az akcentusa, Mrs. Christie, lehet, hogy ő is a te karaktered? Akkor mindketten ugyanabban az elmebetegségben szenvedünk! Más magyarázata nem lehet annak, hogy aggódik értem, és hogy lenyúlta a kabátviseleti stílusomat - amit én is lenyúltam az összes létező Felügyelőtől, de hát ez van, ezeket a kabátokat senki nem szerzi tisztességes úton. Ez a hapsi meg aztán végképp nem!
Kiszállok a furgonból, és természetesen viszem magammal a puncsos fagyisvödröt a rózsaszín műanyagkanállal együtt, mert az ördög nem alszik, és lehet, amíg őrizetlenül hagyom, lecsap rá. Közben a pasas hadonászik valamit a levegőben - ahh, semmi kétség, tényleg olyan őrült, mint én! Végre!
- Hát tudod, én tényleg el akartalak ütni, és szerintem sikerült, mert az előbb még kékruhás rendőr voltál, most meg hirtelen magánnyomozónak nézel ki - mondom, aztán egy nagyobb kanál fagyit is elkezdek eszegetni. - Szóval Monsieur Poirot, először is, hova lett a híres bajusza, és miért lett brit? Azt hittem, a franciák utálják őket! - nevetek, majd egészen elé lépek, mert el akarom neki mesélni a legújabb felfedezésem a furgonnal kapcsolatban. - Lehet, ez is a kocsi hibája? Képzeld, azt hiszem, el van varázsolva! Az előbb az a kékruhás, akit üldöztem vele, azt kérdezte tőlem, hogy minden rendben van-e, hehehe, hát úgy nézek ki? Teljesen elkenték a sminkem a könyvek, hát hogy lehet ilyet kérdezni, hogy minden rendben? Ahhaha! Úgyhogy úgy döntöttem, megkergetem, és elcsaptam, és most véletlenül csináltam belőled egy nyomozót, pedig Mrs. Christie-nek van már egy pár, még én is az vagyok! Mr. Harley Quin, személyesen! - vigyorgok. - Izé, vagyis én lány vagyok, de mindegy. - legyintek az azóta fagyitlanná lett fagyiskanállal, aztán az ipsének szegezem a kérdésemmel együtt. - És te ki vagy?
Meg vagyok róla győződve, hogy Hercule Poirot, vagy Columbo, de a jóég igazodik ki ezeken a detektíveken, lehet, hogy Dr. Füst Be Mentterv, vagy Mr. Angel Dust… De várjunk csak, mi ez a hang? Körbenézek, miután bemutatkozott, és… Mi a fene…? Nevetnek… Nevetnek! Úristen, ezek kacagnak! Istenem, ez csodálatos!!


Pretty Little Psycho
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Csüt. Szept. 13, 2018 11:27 pm



Harley & Constantine ©️️️️️️


Néhány másodperccel és két slukknyi cigivel később Harley kiszáll a fagyis kocsiból és egy hatalmas vödörnyi jégkrémet szorongatva közelít felém, mindenféle összefüggéstelen dolgot fecsegve a kislányosan magas hangján.
Na álljunk csak meg egy pohár whiskeyre.
Töménytelen mennyiségű jégkrém, elkenődött smink, tökéletesen irracionális cselekedetek. Ha nem lenne fenntartva neki egy cella a korábbi munkahelyén, akkor azt mondanám, hogy szakítás utáni depresszióban szenved.
Talán nem is kell majd annyit ügyeskedem, mint az elsőre gondoltam volna.
- Annak a zsarunak ma hamarabb ért véget a szolgálat. - vetek rá egy hamisítatlan, száz százalékig eredeti brit mosolyt miközben egy kehelynyi fagylaltot próbál meg elfogyasztani egy falatra, majd David Suchet kimért modorát és manírjait utánozva folytatom - Attól tartok mademoiselle, nem tudom miről beszél. Egy úri mulatóban töltöttem az időmet, míg hírt nem kaptam kegyed felszabadult száguldozásáról.
Nagyon kell uralkodnom magamon, hogy nem törjön ki belőlem a röhögés. Nem mintha sokat rontana a dolgon....
- Két dolog viszont helyreigazításra szorul. - szívok bele a az anti-viagrába és a saját hangomon folytatom - Poirot belga és a franciák annyira utálják az angolokat, hogy Hódító Vilmos óta nem volt tiszta vérű brit uralkodónk.
Az ezt követő egy levegővel elmondott szöveget kicsit nehezen tudom értelmezni. Egyrészt Harley gyorsan beszél, másrészt az ember negyven felett más kicsit nehezebben hallja az igazán magas hangokat, ennek a nőnek pedig igen a sztratoszféra magasságába lőtték be az althangját.
Végül magától bemutatkozik és ha nem olvastam volna néhány ritkább Agatha Christie könyvet, akkor felszaladna a szemöldököm a Mr.-en a neve előtt.
- Gondolj rám úgy, mint Gandalfra csak fiatalabb és jóképűbb változatban. - nyújtok át neki egyet a megtépázott névjegykártyáim közül



John Constantine

555-431-810

Ördögűző, démonológus és a sötét varázslatok mestere



kontára


A szemem sarkában meglátok az egyik háztetőn egy vámpírfogsort kalapként hordó figurát. A jelek szerint a helyi Lugosi csak ideért, de még nem akar beleavatkozni a dolgokba.
Bár kicsit furán működnek az áttételek a fejében, de Harley viselkedése arra utal, hogy elég komoly érzelmi válságon megy át. Ez pedig kiváló táptalaja bármilyen megszállásnak.
Nem tudom, hogy miként fog reagálni arra, hogy konyítok a mágiához, de merem remélni, hogy a realitásérzéke van már annyira bomlófélben, hogy a Harry Pottert dokumentum-regénynek gondolja.
- Egyértelmű, hogy bánt téged valami Harely. - nyújtom oda neki a szövet zsebkendőmet - Mi lenne, ha beszélgetnénk róla egy kicsit? Látszik, hogy nem életed legjobb napját éled, én pedig csupa fül vagyok. - nyújtom neki oda a szövet zsebkendőmet
Tudom elég aljas dolog egy érzelmileg (és mentálisan) labilis nőt kihasználni, de mentségemre legyen mondva nem lefektetni akarom, hanem segíteni rajta. Meg amilyen sora lehetett a Joker mellett, talán még jól is esne neki, ha valaki néhány percig emberi lénynek nézné.
- Mellesleg mint nyomozó a nyomozótól kérdem: Szerinted mi a fészkes fene folyik itt? - mutatok körbe a veszettül röhögő áldozatokon

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Szomb. Szept. 15, 2018 6:24 pm



Orvos: Harley Quinn

Betege: John Constantine @


Van valami csodálatosan magával ragadó abban, amikor ennyi ember egy helyen egyszerre kacag, nevet, röhög magáról megfeledkezve… Azt hiszem, az Orosszal egyetértünk abban, hogy ez feltétlenül egy egészen földöntúli élmény…! Ezen jár az eszem, amikor Ifjabb Gandalf a bemutatkozása után átnyújt valami szakadt fecnit. ...Így álcázta az Egy Gyűrűt? ...Ja, hogy ez egy névjegykártya!
Lássuk-lássuk, szóóóóval asszondja hogy John Constantine, ördögűző, démonológus és a sötét varázslatok kontára - szerepel kontrázva a mestere alatt. Húúúúú, egy igazi ál-mágus!! Hát most mondja valaki, hogy nem ez a legvarázslatosabb dolog, ami valaha történhet velem!
- Hűűű, tényleg tudsz varázsolni? Muti-muti!! Ha tényleg előszedsz egy penny-t a fülem mögül, hiszek neked! - vigyorgok, aztán eszembe jut valami. - Óóó, de várjunk csak! Ha tényleg varázsló vagy, akkor lehet, hogy nem is a furgonom van elvarázsolva? Mööhh, de káááár…! Pedig Puddin biztos úgy örült volna, ha egy elvarázsolt fagyiskocsit viszek neki vissza, hogy---
Az én Puddin-om, aki kirakott, mert untattam, csak visszafogadna egy varázskocsiért, ugye…? Ugye?? Ha nem, akkor én…!
- Uwááááá!! Puddin…!! Az én édes Puddin-om…! - felzokogok, ahogy eszembe jut az én Mindenem, és jobb híjján a fagyisvödröt ölelem magamhoz. - Nem hogy azt se látta, hogy menekültek előlem az emberek, ahogy üldöztem őket a csilingelő fagyiskocsival, hogy tudják, milyen érzés, amikor a fagyi visszanyal, hahha, de még… De még azt se látja, hogy most mindenki halálra röhögi magát, pedig még nevetőgázt se szívtak! - sírom, aztán valami fehér zászlót látok lengedezni magam előtt. Igen, igen, megadom magam, csak hadd legyek megint az én Édesem mellett…! ...Ó, hogy egy zsepi…?
Jé, és ez nem is papír, akkor sokkal strapabíróbb mint az a kis nyomi zsepi, amit korábban sírtam tele és dobtam ki valahova, igaz?
- Egyértelmű, hogy bánt téged valami Harely. Mi lenne, ha beszélgetnénk róla egy kicsit? Látszik, hogy nem életed legjobb napját éled, én pedig csupa fül vagyok. - mondja a nyomozónak álcázott rendőrnek álcázott belgának álcázott brit ál-cázott. Izé, ál-varázsló.
Aaa, szóval nekem nyújtja azt a zsepit? Nahát… Na jó, annak is megadom magam… Elveszem és letörlöm a könnyeimet, majd trombitálva kifújom az orrom.
- Köszi… - szipogom, aztán felpislogok a férfira. - Beszélgessünk? Ehhehe, te mágus vagy, nem pszichiáter - nevetgélem. - A pszichiáter az én vagyok, még doktorim is van! De visszaadtam, nem kellett az én Puddin-omnak, mert ő így szeret, ahogy most vagyok~ Miatta lettem Harley Quinn, és miatta még nyomozónak is álltam, hogy megtaláljam, és meg is találtam!
Nna, hát arról a kalandomról szívesen mesélnék, de még mielőtt belekezdhetnék, valami mást kérdez - na, tessék, tudtam én, hogy csapnivaló pszichiáter lenne, maradjon csak a varázslásnál. Még nem húzott ki egy penny-t a fülem mögül!
- Mellesleg mint nyomozó a nyomozótól kérdem: Szerinted mi a fészkes fene folyik itt?
Értetlenül nézek körbe, amerre mutat: az út szélén lefulladt, ripityára tört szélvédőjű fagyiskocsi motorházteteje alól vígan gomolyog a füst, mögötte tizenöt méter magasra spriccel fel a szökőkúttá avanzsált néhai tűzcsap helyéről a víz. Az út közepén feltorlódott és egymásnak koccant kocsik, egyik-másik behorpadt orral vagy farral. Átlag kedd este Gotham utcáin - kivéve az embereket…! Mert azok bizony még mindig röhögnek, olyan eszeveszett módon, amiről szinte nem lehet eldönteni, hogy nevetés vagy sírás… Istenem, ez még mindig csodálatosan fest…!
- Aaa, azt hiszem, mindenki megőrült ma este! - nevetek fel én is diadalmasan. - Hahaaa, ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen…! - pördülök egyet, majd megtorpanok. - ...Tényleg… túl szép… - ráncolom a homlokom, aztán a kontárra nézek. - Te, valami szöget ütött a fejemben, és fején találtam a szöget szerintem, mert… na várjunk, ha szöget üt a fejemben, és én fején találom, akkor magam találom fejen, nem? - Mi?! Megrázom a fejem. - Mindegy, szóval! Ezek eddig normális emberek voltak, visítva menekültek előlem, és sikoltoztak, mint ahogy minden normális ember szokott, ha éppen találkozik egy őrülttel, de ezek itt úgy néznek ki, mint akik ettől rögtön rájöttek, hogy semmi értelme normálisnak lenni… De ez nem ilyen egyszerű! Az ember nem őrül meg fél perc alatt azonnal - én már csak tudom! - nevetek, de hirtelen a nagy hahotázásba belehasít valami más is, méghozzá egy csomó sziréna… ajaj.
A hang felé nézek, és vagy 10 rendőrkocsi áll az úton, mindegyikből kiugrott legalább három olyan kékruhás fazon, akit már egyszer majdnem elcsaptam. Ezek tudnak osztódni…!!
- Ömm… Figyu, egészen véletlenül nem tudsz olyat varázsolni, hogy eltűnjön ez a sok zsaru? Nem kell pénzt kihúznod a fülem mögül, elhiszem anélkül is, hogy mágus vagy! Vagy izé, a névjegykártyádon nincs ott, hogy John Constantine mellett te vagy Cuban Pete? - előkerítem a megtépázott fecnit, de sehol se találom rajta ezt a szöveget. - Azért próbáld meg! Kölcsönadom a Maszkom, jó? Várjál, kezdem! - megköszörülöm a torkom, és énekelni kezdek: He's a really modest guy although he's the hottest guy in Havana, in Havana~ - azzal odatáncikálok hozzá, és remélem, hogy tudja folytatni!


The Magic Slapstick
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Szer. Szept. 19, 2018 4:43 pm



Harley & Constantine ©️️️️️️


Ez az ügy sokkal makrancosabb lesz, mint ahogy azt eredetileg elképzeltem. Úgy tűnik Harley szinte teljesen rezisztens a híres brit charme-omra, amit nem tudom, hogy a rossz sorrendben felrakott fogaskerekeknek, vagy a férfiak terén tanúsított rossz ízlésének tulajdonítsak.
Én sem vagyok egy makulátlan lovag fehér lovon, de aki képes beleszeretni abba a fehérre meszelt arcú Christian Greybe, az már jó eséllyel pályázni fog a Darwin díj azon változatára, amit nem poszthumusz adnak át a jelöltnek.
Talán közrejátszik az is, hogy az amúgy is olvadó jégtáblán táncoló elméjét elködösíti a lelki fájdalom, amit Mr. Pale okozott neki.
Egészen addig reménykedtem abban, hogy talán egy minimálisan nem kell lemennem gügyögő kreténbe, amíg a Harley a névjegykártyámat látva nem a Copperfield és Geller féle szemfényvesztőkre asszociál.
Majdnem átsuhan az arcomon egy sötét árny, de próbálok uralkodni magamon és nem hagyom, hogy kibillentsen a lelki egyensúlyomból. Még említette is, hogy okleveles agyturkász és szinte biztos, hogy a tudását képes arra is felhasználni, hogy valakit a végletekig felhúzzon.
- Nem véletlen, hogy nem hívnak babazsúrokba aranyom. - szívok egyet a ráktápból és hosszan lenn tartom a füstöt, mielőtt az orromon kiereszteném
Látom, hogy nem lesz egyszerű kibányászni a fejéből az ötletet, hogy nem sarlatán illuzionista vagyok. Vagy csak bebeszélem magamnak a dolgot, de végső soron mindegy.
Míg kifújja az orrát gyorsan előkészítek egy varázslatot, amit még Európában tanultam, amikor azzal a finn opera-metál zenekarral lógtam. Az első énekesnőjük egész ügyes kis boszorka volt. Kár, hogy a Thoumas nem bírta elviselni, hogy jobban bírt engem, mint őt.
Harley a végtelenül magas szopránján egész hosszan meséli, hogy Joker milyen hatással volt az életére, majd ahogy rákérdezek arra, hogy szerinte mi folyik itt gondolkodva néz körbe és a csinos arcán ráncok futnak össze.
Látszik, hogy kezdi felfedezni mi a probléma és számára is különös, hogy a baleset talpon lévő áldozatai olyan hévvel röhögnek, mintha egy korai Jim Carrey filmet néznének.
Az még ugyan nem tűnik fel neki, hogy én nem csatlakoztam a vigyor-klubhoz, de merem remélni, hogy talán lassan szöget üt a fejében, hogy valami miatt kivétel vagyok.
- Visszakérhetnéd azt a papírt, bárkinek is adtad oda. - mosolygok rá biztatóan - Ezért is vagyok itt. Valami határozottan nincs rendben Gothamben és itt most nem a mindent átható korrupcióról és a jelmezes flepnisekről beszélek. Mit szólnál, ha a ketten járnánk a végére?
A távolból már eléri a fülemet a szirénák hangja. Remek. Még csak az kéne, hogy a zsaruk vegyék kezelésbe az ügyet. Harleyt bedugnák az Arkhamba én meg mire besvindlizem magam egy jól fejlett Nagy Öreget kell majd visszarugdalnom a nemlétbe.
Harley karattyol valamit még, tudnék-e segíteni a zsaru gondon, majd ellő egy poént a névjegyem kontójára....
A következő rendelésnél ki kell egészítenem a szöveget arra, hogy bukott rockzenész.
Miközben Harley nekiállni táncikálni, aktiválom az előkészített varázslatomat.
- Pulchritudo tuo splendore mica! - sóhajtok fel miközben az ujjaim egy bábjátékost megszégyenítő mozdulatsort táncolnak végig
A varázserőm láthatatlan kezekkel hozza helyre a bohóclány sminkjét, teszi rendbe a frizuráját, igazítja meg a ruháját és törli le a szájáról a fagylaltfoltokat.
Ő ebből a nagy énekes performansza közepette nem sokat érzékelhet, de legalább elszórakoztatja magát.
Mormogok még néhány varázsigét, majd a kezem néhány mozdulatával nyitok egy átjárót a gothami hajlékomra.
Harley éppen felém fordul amikor befejezem, én pedig a ritmust megtartva átkarolom a derekát és folytatom a dal. Néhány lépés alatt átveszem az irányítást és egy pörgetéssel a portál irányába terelem.
Amint átért a másik oldalra én is átlépek a kapunk.
Mielőtt még bezárulna valami koppan a hátam mögött padlón.
Sejtettem, hogy Mr. Lugosi nem fogja kibírni, hogy ne avatkozzon bele a dolgokba, de csak a bumerángja jutott át a térkapun ő pedig nem.
Hagyom Harley-nak, hogy végig táncoljuk a dalt, majd miután végeztünk a füle mögé nyúlok.
- De csak mert szépen kérted. - húzok elő egy 25 centes érmét a füle mögül  és a kezébe adom- De maradjunk annyiban, hogy a Merlin féle varázsló vagyok, nem pedig a Copperfield fajta.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Pént. Okt. 19, 2018 1:00 pm



Orvos: Harley Quinn

Betege: John Constantine @


Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy igazi mágus fogja a segítségemet kérni, pláne nem nyomozásban! Bár kétségkívül brilliáns detektív vagyok, hiszen az én Puddin-omat is megtaláltam - még ha most látni se akar az én Mindenségem, ah…! ...De legalább az új játszótársam éppen olyan őrült, mint én, látom, hogy úgy hadonászik és karattyol, mintha csak táncolna és énekelne - mondjuk nem igazán passzol össze azzal, amit én csinálok, de hát istenem, valahol el kell kezdeni! Végülis, egész ígéretes elmebetegnek tűnik~
Remélem, hogy a zsarukat is el tudja varázsolni valami hókusz-pókusszal meg abrakadabrával, és beállnak mögém táncolni, és akkor máris elvonatozhatunk valahova, sihuhuhúúúú! De manóba, ezeknek a zsernyákoknak csak a pisztolya követ… Eh, ezeknél még az a két részeg hapsi is jobb közönség volt! Hát hogy fognak ezek tapsolni majd nekem, ha mindkét kezükkel a fegyverüket markolásszák? Bunkók!
Nna, most már aztán igazán kíváncsi vagyok, mit bűvészkedik az új barátom, szóval a zsaruk helyett inkább felé fordulok, és akkor valami egészen csodálatos dolog történik - a füstösképű, szőke Merlin elkapja a kezem, aztán a derekamat is, és táncolni kezdünk. Hát ez fenomenális…! Tudja a dalt, tudja a táncot, még ha csak most is varázsolta át magát úgy, hogy tudja - lehet ilyet egyáltalán? Biztosan lehet, annyi mindent lehet varázsolni, kettéfűrészelt embereket meg kalapokból kiugrabugráló nyuszikat és galambokat is! (Szegény pici nyuszikák és galambok, be vannak zsúfolva egy icikepicike kalapba... Ez még rosszabb lehet, mint egy ketrec…! Meg kell kérdeznem, hogy hogy kicsinyítik össze az állatkákat ehhez a trükkökhöz!)
De most én is teljesen el vagyok varázsolva, ahogy folytatjuk a táncot, énekelve, én és a látens őrült varázslóm, egy-két-há-négy samba, öt-hat-hét-nyolc rumba, aztán megint, egy-két-há-négy fordul, öt-hat-hét-nyolc portál--- MI!?
Eltűnök az egyik valóságból és felbukkanok egy másikban. Mi a fene ez, meghaltam? Dimenziót utaztam? Áttörtem a tér-idő kontinuumot? Vagy elájultam és most álmodok? Az egyik pillanatban még rendőrök hada vesz körül Gotham egyik főutcáján, aztán ripsz-ropsz áttáncikáltam - vagyishogy áttáncikáltattak! - egy kis szobába, van itt ágy meg tévé, meg egy asztal, két szék, egy icipici hűtő és egy bazinagy szekrény, meg két ajtó - szerintem az egyik Csodaországba visz, a másik meg Roxfortba, a szekrény pedig biztos vagyok benne, hogy Narniába nyílik! Mrs. Christie, hivatalosan is kijelenthetem, hogy áttörtem a negyedik falat, és végre megismerhetlek téged személyesen, meg azt az Oroszt is, meg a két britet és azt az írt is, bár igazából mindannyian ír-tok, szóval semmi jelentősége annak, hogy ki milyen, amikor összemosódnak a fikciók. Én őrült vagyok, de annyi baj legyen!
Aztán jön a névjegykártyás varázsló-kontár is, és most hogy már mindketten a másvilágon vagyunk, tök jogos, hogy végigtáncoljuk azt a dalt, és aztán…! Ezután jön az igazi csoda! Kihúzza a fülem mögül a negyed dolcsit! Ott csillog-villog az érme az ujjai közt, aztán a kezembe adja, és tényleg ott van, tök igazi, hamisítatlan, mágikus huszonöt cent! AAAAZT AAAAA…!!!
- De csak mert szépen kérted. - mondja, én meg úgy nézek fel rá, mint kisgyerek a Télapóra. - De maradjunk annyiban, hogy a Merlin féle varázsló vagyok, nem pedig a Copperfield fajta.
Hát tőlem aztán Roggeveni Vilgefortz is lehet, de úgy elvarázsolt, hogy azt még a fagyiskocsinak álcázott varázslatos iskolabuszom is megirigyelné!
- Hallod, te vagy a legmenőbb varázsló a világon! Hűűű, tudod, ha nem lennék foglalt…! - vigyorgok rá szélesen, aztán észreveszek valami fekete, csillogó vackot a padlón, és érzem, ahogy azonnal eltűnik a vigyor az arcomról, és annyira mérges leszek, hogy még a visszafelé öregedő ifjabb Merlin karjaiból is kiugrok, majd lehajolok, hogy kicibáljam a padlóból a denevérformájú cuccot.
- A fene essen bele ebbe a latexruhás díszdepressziós gyászhuszárba! Hrrrrrrgh-uhh! - szitkozódom, majd a padlóra zsuppanok, ahogy végre megkaparintom a bumerángot, és onnan lesek fel a láncdohányosra. - Látod ezt!? Ilyeneket hajigál az én édes Puddinomra is, és úristen, még agyonveri nekem, ha nem vagyok vele…! - mondom kétségbeesetten, ahogy rögtön felpattanok, de csak tanácstalanul járatom a tekintetem az ajtók, a szekrény és a varázsló között. - Ne haragudj, tudom, hogy szükséged van a segítségemre és a nyomozói tudásomra, és hogy nélkülem semmire se fogsz menni, hogy az ügyünk végére érj, de muszáj megmentenem az én Mindenemet! Lécci-lécci-lécci! És-és-és ha megmentem, akkor utána egészen biztosan megbocsátja, hogy halálra untattam a hülyeségeimmel, és még vissza is mehetek Hozzá, és szerintem még ő is szívesen segítene neked kideríteni, mi történt az emberekkel, mert biztos, hogy mérges lenne, amiért valaki nála jobban meg tudja nevettetni őket! - pillogok reménykedve a férfira.
- De utána segítenénk nyomozni, és-és amilyen őrülten zseniálisak vagyunk mindhárman, szerintem pillanatok alatt megoldanánk azt a rejtélyt! - nevetem. - Nnaaa, szóval, melyik ajtón menjek? Ha arra megyek, akkor csak egy őrült teapartiba futok bele, és tudom, hogy ti britek szerettek teázni, de most arra nincs időm, a másik ajtón túl meg ott van Tudodki, oda veszélyes lenne menni! A szekrénybe meg végképp nem akarok bezsúfolódni, és különben is Narniában tök hideg van, és nincs nálam a ballonkabátom! Szóóóóval, csinálnál megint egy olyan izét…? Ezt a kis kapucskát, vagy bűbájt, ezt a hasítékot a valóságok között, amivel ki lehet mászni a negyedik fal mögül, és találkozni az alkotókkal! Na, ezt a portált, vagy mit!


Bad Boy Good Man
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Kedd Okt. 30, 2018 9:03 pm





John Constantine


Harleyquinn

©️️️️️️️


Két problémával kevesebbel kell szembenézni most, hogy Harleyt sikeresen áttáncoltattam az aktuális hajlékomba. A rendőrség kétes dicsőségű társaságától már nem kell tartanunk és Harleyt is szeparáltam a külvilágtól.
Nem kis előkészület kellett hozzá, de az egész lakásra mondtam egy bűbájt, ami nem enged semmilyen mágikus ragályt tovább terjedni az emberekre. Ha nagyon köznapi szavakkal akarunk élni, akkor csináltam egy mágikus karantént a kecómból gotham egyik legveszélyesebb nőszemélye számára.
Bár azok alapján, amit eddig láttam belőle, talán csak a Sting-sminkes patiszon van rá ilyen veszedelmes hatással és teljesen más lett volna a sorsa, ha annak idején nem az ő keze alá adják azt a zizzent Eric Dravent.
Talán most nem kellene amiatt aggódnom, hogy bűnrészesség és bűncselekményben való részvétel miatt kell majd mosdatnom magamat, ha ennek a balhénak a végére értünk.
De akármilyen buggyant és veszedelmes, Harley szimpátiát kelt bennem. Tudom, hogy valami nagyon félresiklott pszichológiai folyamat miatt Astrát is belelátom a helyzetbe és ez talán kihat az ítélőképességemre is, de most esélyt látok arra, hogy ne szúrjam el a helyzetet.
Bár a táncolást már rég abbahagytuk, még mindig egymás privát szférájában állunk. Az nem könnyíti meg a dolgomat, hogy Harley még mindig a karomba kapaszkodik és olyan mosoly játszik az arcán, mint egy laza erkölcsű tininek, aki betéved egy egyetemi buliba.
Oké, hogy lenyűgöztem a trükkjeimmel, meg elnyertem a szimpátiáját, de végső soron csak azért léptem vele kapcsolatba, hogy egy téboly-lényt tudjak lenyomozni, ami úgy tűnik rá akaszkodott.
A gondolataimból egy pillanatra kizökkent az a villámgyors és heves viselkedés változás, amin a bohóclány átmegy. A kedélyesen mosolygó cukorfalatból egy tizedmásodperc ijesztő gyorsasága alatt vált át őrült haragba az arckifejezése, amint nekiesik a padlóba beleállt denevér alakú bumerángnak.
Úgy tűnik a város Vlad Tepesének sikerült a nyomunkra lelnie. Bár Harley őrült vehemenciával esik neki a fegyvernek, nem feltételezem, hogy a vak haragon kívül más is vezeti, így csak véletlen egybeesésnek tudom be, hogy deaktiválta a bumerángon lévő nyomkövetőt. Legalábbis én tettem volna egyet rá a Bőregér helyében.
- Előrelátó egy nyomozó vagy. - mosolyodok el, bár tudom, hogy nem elővigyázatosságból tette tönkre a a fegyvert - Így legalább a Fekete Lovag sem fogja leharapni tőből mindkét lábunkat.
A rám zúdított szóáradatnak nem értem minden részét, elég világossá teszi nekem, hogy ez a nő erőteljes kötődési problémákkal küzd. Ilyen hűségesen csak az tud ragaszkodni az őt bántó személyhez, akinek a szeretet felfogása enyhén szólva sem hétköznapi. Harleynak pedig még annak ellenére is az első gondolata az a mázolt arcú bugris, hogy az feltehetőleg nem túl békés körülmények között kergette el maga mellől ez a jobb sorsra is érdemes lányt.
Óvatosan a keze után nyúlok és a kanapéhoz vezetve leültetem.
- Nem szeretnélek lelombozni téged, de gondold át, hogy mit szólna a Puddinod, ha megtudná, hogy helyette te nevetteted meg az embereket? - veszem elő a laposüvegemet és nyújtom felé - Mit szólna Sherlock, ha Watson oldana meg egy ügyet? Örülne neki Poirot, ha Hastings szürke sejtecskéi hoznák meg az áttörést? Ez most a mi történetünk Harley. A Te történted. Itt most minden körülötted forog és a te kezedben lesz a megoldás kulcsa. Én csak azért vagyok itt, hogy legyen egy partnered. A te Watsonod. A te Hastingsed. Biztos szeretnéd, hogy más vigye el előled a dicsőséget? Mert, ha most visszamész a Puddinodhoz, akkor az már nem Harley Quinn esete lesz, hanem a Jokeré. Aki volt olyan galád, hogy könnyeket csalt erre a szép arcra azzal, hogy elkergetett téged maga mellől. Ez pedig akármennyire is kedves ő a szívednek, egy jóvátehetetlen bűn. De azzal, hogy a végére jársz egy ilyen ügynek megmutathatod neki, hogy mit vesztett az elkergetéseddel.
Tudom, hogy nem lesz egyszerű dolgom a meggyőzésével, úgy érzem, hogy jó húrokat pengetek. Harley ugyan bolond a szó klinikai értelmében és elég kóros a kötődése, de pont emiatt könnyen befolyásolható az imádata tárgyával. Ha pedig azt hiszi, hogy Jokernek kedvére van amit csinál, akkor talán nem kell annyit győzködni, hogy együttműködjön.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Szomb. Dec. 01, 2018 4:05 pm



Orvos: Harley Quinn

Betege: John Constantine @


Tök lelkesen fogom meg a varázsló kezét, már azt hinném, hogy visszatáncoltat az én Puddinomhoz - de ráhuppanok a matracra az ágyon, és ennél kérdőbb a tekintetem már akkor sem lehetne, ha fizetnének érte… Álljunk csak meg, ugye nem arra gondol, hogy…?!
Fhú, nem, még szerencse. Nem mintha nem lenne helyes a pofija ennek az ifjabb Merlinnek, de én akkor is foglalt vagyok, még ha a szívem szerelme épp ki is penderített a közös fészkecskénkből. Különben meg mi a manóról fecseg az én látens elmebetegem…? Elveszem a laposüveget, és kicsit kétkedek afelől, hogy bele akarok inni, de amíg magyaráz, tartom - remélem, nem azért adta, mert annyira hajmeresztő magyarázatot darál le, hogy arra már inni kell…! Hallottam én már sok fura dolgot, és még diagnosztizáltam is, volt Arkhamban minden! Paranoid skizofrénia, oidipusz-komplexus, nárcisztikus személyiségzavar, tudathasadás, kisebbségi komplexus, és mindet meghallgattam, minden áldozatot - mert ezek a szerencsétlenek áldozatok a javából! És ott voltam köztük én is, lehet, emiatt érint olyan furán az, amit a mágikus nyomozó magyaráz.
- Te figyelj csak, én azt hiszem, hogy te azt hiszed, jó pszichiáter vagy - de az én vagyok. Tudom, kicsit megőrültem, de az a helyzet, hogy ebbe a melóba mindenki bele szokott őrülni egy kicsit, ehhehehe! Szóval, azt mondod, hogy Puddin mérges lenne, ha visszamennék hozzá most? Hát szerintem meg… - már épp letorkollnám a mágust, de elgondolkodom.
Én nem akarom, hogy Puddin mégjobban haragudjon rám… Nem-nem-nem, én nem akarok semmi rosszat, épp elég, hogy elzavart magától, nem akarom, hogy amiatt is haragudjon, hogy mit műveltem Gotham-ben - pedig ha látta volna...! De mégis hogy érti a páciensem, hogy jóvátehetetlen bűn, hogy sírdogálok az én Mindenemért?
- Na jó, szóval úgy áll a dolog, hogy te nem akarod, hogy megkeressük Puddin-t, mert mi ketten vagyunk a nyomozók, meg amúgy se kéne visszamennem, amíg haragszik rám, pláne nem veled, mert… Mert a végén még azt hiszi rólad, hogy helyette szedtelek össze… Pedig én nem…! - mondom komolyan. - De oké, igazad van ebben, de... De Puddin veszélyben van! Még ha most éppen… most éppen vigyorszünet is van nálunk, de… - felállok közben, a kezemben a laposüveggel. - De ott van a búvóhelyünkön, védtelenül, és azon dolgozik, hogy kinyúvassza a bőregeret, de nem tudja, hogy az a nyamvadt denevér meg őt fogja felkeresni - mert hát engem látott, biztos, hogy Puddint veszi célba majd…!
Kikerülöm a férfit, és az ajtó felé megyek, de a fene, ez az üveg még a kezemben van, azt nem akarom vinni. Inkább leteszem az asztalra, megyek is oda.
- És-és-és, még hogy ha meg is vert, még ha ki is dobott, én hűséges vagyok, igazán, tényleg, nagyon-nagyon, és nem hagyom, hogy bárki bántsa, mert…
Leteszem a laposüveget a ma esti újság mellé, és elkerekedik a szemem a főcímen.
“ÓRIÁSI HÍR! Joker alakít Zatanna Zatara előadásán!!”
….HOGYMIVAN?!
- ...Megölöm. MEG-Ö-LÖM! - felkapom az újságot, és a másik mágusra nézek.
- Oké, tudod mit?! Az egy dolog, hogy az én Mindenségem, az Életem Értelme elzavar, mint valami rossz kutyát, hogy ne untassam a hülyeségeivel. Én lenyelem, tényleg, még ha fél Gotham-en is végigfurikáztam egy fagyiskocsival emiatt - jajj, és a fagyi ott maradt! ...Ah, francba, mindegy. Pedig most kéne… - Hüppögök egyet, majd szipogok. - Az is belefér, hogy hónapokig vadászok rá, és nagy nehezen megtalálom, és ezt kapom érte. Az is, hogy ne merészeljem megcsalni - hogy én!? Én soha! Én csak őt, senki más férfit, nem én! Még veled se, pedig azért egészen bejössz, és még elmebeteget is tudnék csinálni belőled, ehhehe! De még meg is verhet, annyi kék-lila szeretetfoltot hagyhat rajtam, amennyi csak rámfér, imádom, hát hogyne viselném, pedig fáj ám, de hát szeret, na…! Szóval minden, minden belefér, és az övé vagyok, és erre… erre…!
Földhöz vágom az újságot, a mágus lába elé.
- Erre elmegy haknizni valami nőcskével!! Valami iZével! Ki a franc ez, Zé… Zatanna Zamarkand, Zamárdi, mittudomén! Szétverem a fejét a Puddinomnak egy baseball-ütővel, ha hazaérek, úúú, csak kerüljek haza…!
Hol a bánatban van az a laposüveg most?! Felkapom az asztalról, és egy húzásra megiszom, ami benne van. UGH, ez borzalmas! Pfujj, de rossz…! Krahácsolok utána, majd visszaadom a mágusnak az üres üveget, én meg lezuttyanok az ágyra, és hanyatt is dőlök rögtön.
- ...Hozol nekem fagyit…? - kérdem a mágust sírós hangon. - Lécci…!


Rattlesnake
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Pént. Dec. 07, 2018 11:17 am





John Constantine


Harleyquinn

©️️️️️️️


Általában nem szokott gondot okozni, hogy úgy befolyásoljam az utamba akadó nőket, hogy azt higgyék az ő ötletük volt az az általam sugalmazott felvetés. Talán az öregedéssel járó sárm, vagy a magabiztos fellépés és a jól megválasztott szavak teszik, de az esetek nagy részében nem okoz problémát úgy terelgetni a hölgyeket, hogy a szándékuk egyezzen az én szándékommal.
Jelen pillanatban azonban azt kell feltételeznem, hogy ennek a módszernek a működéséhez szükség van arra is, hogy a hölgy elméje többé kevésbé ép legyen.
Legalábbis Harley előéletét ismerve a pszichológiai képzést kizárnám az elhárító eszközök közül.
Kicsit szórakozva nézem, ahogy fecserészik és érvel. Ha nem érezném túl sértőnek rá nézve, akkor azt mondanám, hogy olyan mint egy önmaga igazát nagyon bizonyítani akaró kisgyerek, aki csökönyösen áll ki a saját véleménye mellett.
Valahol nagyon bájos az, amikor elhallgat és az arcán látszó apró kis homlokráncok mutatják, hogy eljutott arra a végkövetkeztetésre, hogy nem lenne feltétlenül egészséges egyikünk számára sem, ha a Puddinja szerepet kapna a mi kis duettünkben. Azt külön kedves tőle, hogy félt attól a kikent arcú szociopatától. Nem mintha nem tudnám kezelni a bűn bohóc hercegének a haragját, de már így is túl sok ember került miattam túl korán a grillsütőbe. Miatta mondjuk túl hosszú ideig nem kezelném egész napos whiskeyzéssel a lelkemet,de az tuti, hogy a Lugosi fan klub elnökének lenne hozzám néhány keresetlen szava.
- Rátapintottál a lényegre Dr. Harley. Nem véletlenül lettél te is nyomozó. - mosolygok rá elismerően - Bármikor szembenézek bármilyen túlvilági rusnyasággal, de a bátorságom gyorsan az inamba szállna, ha egy féltékeny Jokerrel kellene egy légtérben tartózkodnom. Kicsit a szívemre venném, ha miattam még jobban megharagudna rád.
Valahol még tetszene is, hogy Harley ilyen hűséges típus, de nincs szívem nyíltan megmondani neki, hogy rossz emberre pazarolja a lojalitását.
- Túlságosan aggódsz a kedvesedért. - húzok elő két koporsószöget és az egyiket felé nyújtom - Azok alapján amik az újságokban olvastam róla, a legrosszabb amit a Drakula vele tehet, hogy újra bezárja az Arkhambe, onnan meg legfeljebb egy hét múlva megszökik és minden folytatódik onnan, ahol abbamaradt. A a színpadias keménység és félelmetes módszerek ellenére a nagy riasztó denevér ahhoz nem elég tökös, hogy véglegesen megoldja a problémát, amit a Puddinod jelent neki. Ezt pedig ő is tudja.
Úgy tűnik a szavaim nem nagyon hatnak Harleyra és mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy hárman essünk neki az ügy felgöngyölítésének. El sem merem képzelni, hogy kiket csődítene maga mellé, ha tudná, hogy mi kapcsolódott rá a tudatára. A madárijesztőt? Kalapost? Méregcsókot? (Vele mondjuk szívesen felelevenítenék egy-két kellemes emléket.) Feladja a leckét ez a zizzent fehérnép az már biztos.
Az az oltári nagy szerencsém, hogy meglátja a dohányzó asztalon az újságot. Ha nem érintette volna olyan kellemetlenül, akkor most hálás is lennék Z-nek, hogy ekkora áldozatot kellett hoznom azért, hogy életben maradhasson.
Valahol azonban mélyen elszomorít, az, amit Harley mond, miközben haragjában egy képzeletbeli Jokerrel perlekedik. Tudom milyen az, amikor egy hozzád közel álló személy bánt minden érthető ok nélkül. Nekem csak annyi szerencsém van, hogy az az ember már a Pokol vendégszeretetét élvezi.
Egyre inkább kezdem sajnálni ezt a nőt és elkezd bennem ficeregni a gondolat, hogy talán nem csak a rá akaszkodott entitáns ügyében kellene segítenem neki.
- Ne is mondd. - vonom meg a vállam, miközben mélyet szippantok a sodrott öngyilkosságból - Kimentem egy pszichopata közös exünk karmai közül és azzal hálálja meg, hogy az első jöttmenttel megmosatja a hátát. Össze lenne törve a szívem, ha nem az iránta érzett szerelmemet zártam volna be a francos öngyújtómba csak azért, hogy tovább élhessen. Így csak elmondhatatlanul pocsékul érzem magam. Mint amikor azt látod, hogy egy barátod egyik napról a másikra lecserél téged egy menőbb arcra.
Harley végre meghúzza a laposüveget, de úgy istenesen. Talán nem fog túl jót tenni a benne lakozó lénynek, hogy szentelt víz is van a hozzávalók között, de legalább bizonyosságot nyerek, hogy jó személyt nyomoztam le. Harley egy kicsit erősebben krahácsol, mint kellene, ami jelzi, hogy nem ment át a megszállottsági teszten.
Mindent összevetve legalább megoldódott az a probléma, hogy a Jokerrel akar közösködni.
Egyre inkább szánom ezt a szerencsétlen nőt, még annak ellenére is, hogy a saját sírját ássa ezzel a stockholm-szindrómás kapcsolattal.
- Megnézem van-e a frigóban. - mondom neki, de a figyelmemet elvonja a folyosóról hallatszó kiabálás
Óvatosan kinézek az ajtón.
- Mi a búbánatos franckari...- mondom, de nem tudok eljutni a végéig, mert két nagy testű kutyaféleség löki be az ajtót
Elég vadnak tűnik mindkettő, de a nyakukon lévő vörös-fekete örvről hamar rájövök, hogy kihez tartozhatnak.
Az egyik egy hatalmas fagyis bödön pántját tartja a szájában, amit örülten csaholva ledob, amint meglátja Harleyt.
- Quisque obliviscatur circa hoc cibum! - dörmögöm az orrom alatt egy nagy sóhajjal, mielőtt becsuknám az ajtót
Nem panaszkodok. Ha az ember farkasszemezik az őrülettel, akkor ne csodálkozzon, hogy az visszakacsint rá. Még akkor sem, ha ennyire csinos...

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
20

TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   Vas. Jan. 06, 2019 10:09 am



Orvos: Harley

Betege: Johnny @


Hiába minden, Mrs. Christie. Hiába a varázslatos iskolabusz és az elgázolt magán- vagy magánynyomozóvá avanzsált rendőr, aki amúgy ifjabb Gandalf brit kiadásban, hovatovább az én személyre szabott, új, elbűvölt és elbűvölő páciensem, aki éppen olyan őrült, mint én. Hiába táncolunk át bárhány dimenzión, és hiába virít nekem mágikus negyed dolcsikat a fülem mögül. Hiába dicséri agyba-főbe a nyomozói géniuszom, és hiába kínál meg cigivel - bleh, azt én nem kérem, szörnyű íze van! - attól még a Mindenségem, az Életem Értelme, az én édes Puddin-om így is úgy is elment annak a Zizémizének, Zabrakadabra Zarathustra vagy tudomisénkinek a haknijára. Kész, ez a Világvége, a Zarmageddon.
Mondjuk a látens elmebetegem úgy tűnik, közelebbről is ismeri Zagyva Zanza kisasszonyt. Szegény… Amiket elmond, azt hiszem, John-ra is ráférne egy tisztességes pszichoanalizís, és hát amúgy is én vagyok a pszichiáter, ezt a fickót még önként is elvállalnám, ha nem őrültem volna meg, ehhehe. Bár az érdekelne, hogy mégis miféle közös exük--- óóóó! Szóval valamelyikük két térfélen is játszik! Szóval nem csak a nyomozókabát-ízlésünkben hasonlítunk! Erre innék, ha nem az előbb gurítottam volna le azt a borzalmas löttyöt, ami a langyos mágus laposüvegében volt, és amibe kis híján belefulladtam. Ezeknek az angoloknak tényleg acélból kell, hogy legyen a gyomruk, ha az összes ilyen szörnyűséget képesek meginni, pedig ittam én már elég tömény whisky-t meg gint is, de hogy az ifjabb Dumbledore miféle kerítésszaggató Százfűléfőzetet szokott legurítani, arra tippelni se merek… Várjunk csak... …! Jézusom, ha ez a cucc tényleg Százfűléfőzet volt, akkor én most át fogok változni John Constantine-ná?!
Már éppen felpattannék az ágyról, hogy berohanjak a fürdőbe megnézni magam, hogy én vagyok-e még én, és nem lettem-e valaki más, nem vesztettem-e el önmagam - az ember átugorhat akárhány dimenzión és tér-idősíkon, belemászhat minden más fikcióba és univerzumba, és még meg is őrülhet, ezer darabra hasíthatja a tudatát a disszociatív személyiségzavar, de hogyha a saját alakját lecserélné, akkor tényleg megszűnne önmaga lenni, nem? De éppen akkor valami vonyító vihogás hangja szűrődik be az egyik ajtón túlról, ami valószínűleg az, amelyik Csodaországba vezet, és aztán John, aki amúgy a hűtőből akart nekem fagyit keríteni, kinyitja az ajtót, és…!
- Picikéim! - ugrom le az ágyról és térdelek a két kis drága hiénám elé, ahogy berontanak az ajtón, és egyenesen hozzám fut mind a két angyalkám, Bud és Lou - ráadásul Bud még magával is cibálta azt a fagyisvödröt, amit elhagytam a dimenzióváltás előtt!
- Hát idáig követtétek a mamit, igeeeen? - Istenem, ez a két komédiás össze-vissza nyalja a pofikámat, ahogy magamhoz ölelem a bundás mindenségüket, hát micsoda kis cukorfalat mind a kettő…!
- Aww, babucik, még szerencse, hogy kaptatok enni rendesen, mielőtt még kihajították volna a mamit otthonról, mert most aztán egy árva csontocskát se tudok nektek adni, nem hogy egy egész marhalábszárat…! - sóhajtok nagyot, ahogy megdögönyözöm az én kis drágáimat, aztán észreveszem, hogy a mágikus nyomozó itt áll előttem, Bud és Lou pedig rámorognak.
- Ejnye, picinyeim, ne morogjatok! Nem bánt a bácsi, és őt nem is kell megenni, a mami megígérte, hogy segít neki valamit kinyomozni…! És különben is, biztosan ő varázsolt ide titeket, hogy megvigasztaljátok a mamit, ugyeee? - Megtutujgatom mind a két imádnivaló dögömet, majd a mágusra nézek. - Ja, tényleg!
Magamhoz húzom a fagyisvödröt a földön ülve, Lou pedig hoz nekem egy kanalat, amit kicsit megtörölgetek, és már nyúlok is be vele mélyen a vödörbe a puncsfagyiért.
- Úgy döntöttem, hogy a fene essen mindenkibe mára, Puddin-ra meg vagyok sértődve, a Bőregér meg gebbedjen meg ott, ahol van! - mondom halál komolyan, elnyalogatva a fagyit, amíg a két vihogva csaholó kincsem az ágyra felmászva mindent elkövet, hogy ártlamatlanná tegye az életveszélyes kis- és nagypárnát - azaz, drágáim, ne kíméljétek, mindjárt kimúlik!
- Szóval… Segítek neked nyomozni - vigyorgok. - Ez amúgy is sokkal izgibbnek hangzik, mint belefojtani magam a könyvekbe meg a könnyeimbe, szóval mint két magány-detektív, legyünk most kivételesen társdetektívek! Harley Quinn és John Constantine! A Quinn-Constantine duó! Nincs olyan rejtély, amit ne oldanánk meg! - nevetek, majd rettenetesen komoly arccal az új társamra pillantok és nekiszegezem a fagyiskanalat.
- Tehát, Mr. Constantine… Avasson be az ügy minden részletébe! Szellemeket fogunk idézni? Vagy asztalt táncoltatunk? Vagy-vagy-vagy, el kell űznünk egy démont, amit valaki véletlenül megidézett, amikor az IKEA-ban megpróbált hangosan felolvasni egy bútornevet? Úúú, vagy valaki Arkhamben elszabadította Nyarla... Nyarga… izé, Nyaralótelepet, és meg kell állítanunk a kultistákat, nehogy felébredjen Cht… Chtul… A francért nem lehet ezeket a neveket emberi nyelven kimondani! ...Szerintem az IKEA-sok is ezt csinálják... Kult-thu! Kulthista! Szóval, a Kulthu-kulthuszt kell megállítanunk? - kérdezgetem vigyorogva a társamat, közben a fagyiskanállal lenyúlok a vödör mélyére, még egy adag puncsfagyiért, de mielőtt azt is bekapnám, új nyomozótársamra tekintek. - ...Amúgy, kérsz? - nyújtom felé a fagyit vigyorogva, eközben Bud és Lou végérvényesen széjjelszedik a veszedelmes párnákat, és máris hull a pelyhes fehér tollpihe mindenhol~ Hát ez csodálatos!


The Magic






"Mrs. Christie, akkor most a te karaktered vagyok, vagy ezé az Oroszé?"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Play With Madness - Constantine & Harley   

Vissza az elejére Go down
 
Play With Madness - Constantine & Harley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Gotham-
Ugrás: