There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics


» Kész vagyok!
by Song Taewon Yesterday at 8:31 pm

» Song Taewon
by Song Taewon Yesterday at 8:25 pm


» Easy rider - Lobo és Conner
by Lobo Yesterday at 11:40 am

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Noname

Hero

Noname

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Noname

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Music

Share | 
 

 Ezernyi sötétben kaparászó lélek - Keisha + Zatanna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Sep. 05.
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
6

TémanyitásTárgy: Ezernyi sötétben kaparászó lélek - Keisha + Zatanna   Szomb. Szept. 15, 2018 10:13 pm

A legforróbb Gothami éjszaka sem ér fel az Ausztrál vidékkel. Mintha mélyhűtőben lennék, mégis oly párás és bűzlő a levegő melyet rég el sem tudtam volna képzelni. Egy város mely ilyen gyönyörű mégis mocskos. Megannyi égignyúló épület, de nem a modern kori acél és üveg. Itt vas és beton évszázadokig kitart majd, ez látszik is. A rothadás és elmúlás leng mindent körül. Mégis ha csak magam elé nézek, látom hogy van remény. Újabb és újabb épületek nyúlnak az égig, az emberi kitartást megjelenítve.
Már a éjfél elmúlt, és szívem nem hagy nyugodni, megannyi éjszaka indulok el és követem a sikolyokat, a megtört lelkek segélyhívásait, melyet a gonosz tart markában. Kiéheztetett dingókként marják egymást itt az emberi lénynek már nem nevezhetők, lecsúsztak az ösztöneik legaljára az életbemaradásért.
Mit tehet egy ember ennyi szörnyűség láttán, de bármilyen kicsi is mit teszek csak van kinek életét jobbá teszem. Ezért vagyok itt, ezért küzdök, ezért nem lankadok fáradok, csak megyek bármibe is kerül. A karrieremet még most kezdem itt, ismerősöm nincs, aki volt arról is kiderült, hogy egy sorozatgyilkos pszichopata. A bezárkózás természetes egy ilyen élmény után, nem lehet egyszerűen kilépni a fénybe. Tartok mindentől ami új, vagy veszélyes lehet, a paranoia lassan beissza a bőr alá magát. Ez hát az oka, ez indít el mindne éjszaka, a lendületem forrása, a mozgatórugóm melyet soha nem feledhetek.
Háztetőkön ugrálva közeledek, a hold alig világít, engem szinte egyáltalán nem, alant sétáló járókelők mit sem tudnak az éjszakai mumusról. Az éjjeli lámpák szórt fénye alig láttatja az utcákat, az East Enden vagyok a város keleti bugyra. Tolvajok, és prostituáltak hordái próbálják megélhetésüket összeszedni ezen az éjszakán. Rablók, és stricik fölözik le a gyengék jussát. Ezért mind az ártatlanok szenvednek, és én leszek az ki közéjük áll. Kell valaki bárki, ki elég bátor és megálljt parancsol a bűnözésnek. A hősök talán így születnek, az elhatározás az első lépés. A többi már megy magától, nincs mit tenni nem szabad megállni már nem is lehetne. Azok után mit átéltem tudom ezt más már nem szenvedheti végig.
Még egy újabb ugrás, egy kilazult tégla miatt majd kificamítom bokámat, de most már nem állhatok meg lendületem visz tovább és már tudom is merre haladok. Messzi majd négy utcával lentebb egy riasztó megszólal, csak halk, és a város zaja szinte elnyomja, de én hallom engem hív. Még két háztömb, már csak egy.... és megpillantom egy raktárnegyedbe kerültem. Egy méretesebből jön a riasztó.
Nem flancos, de a célnak megfelel. Az épület több száz négyzetmétert is meghaladja. Mikor körbejárom nem látom nyomát behatolásnak, bent őrnek kell lennie, a riasztót valakinek be kellett indítania. Legalább egy ártatlan ember van benn, és talán az élete is veszélyben forog. Egy méretesebb ugrás után a tetőtéri ablakok egyikénél állapodok meg. Lepillantok. Gyér fényben nem sokat látok, a tetőlámpák vibráló fényében csak a sziluetteket látom. Tömött sorokba rakott ládák, hatalmas konténerek melyek tartalma titok számomra. Egy biztos megéri betörni érte valakinek. Szemeimet erőltetem, de nem látok semmi veszélyest, az árnyékok mozognak, talán csak az éjszaka csal meg, vagy már késő van, de ez csak a legjobb esélyem a mai éjszaka. Ahogy a pasik kiválasztásában itt se hiszem, hogy szerencsém lenne a mai éjszaka...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Ezernyi sötétben kaparászó lélek - Keisha + Zatanna   Vas. Szept. 16, 2018 8:26 pm

Keisha  & Zatanna


Szeretek Gotham- ben tartózkodni. Itt mindig történik valami. Főleg az éjszakai órák kritikusak a bűnözés miatt, de jóérzés tudni, hogy azért lakják jó emberek is. Sokszor elmerengek a múlton, amikor zsenge ifjúkoromban átéltem egy pár nehezebb helyzetet - mint például Nick-kel való találkozásom- azóta másként látok sok mindent. Akkoriban nem tudtam, hogy mi, hogyan is működik, de az évek rávezettek olyan dolgokra, amit a Szülői Házban sohasem tapasztaltam. Aztán John-t megismertem és kitárult a Világ előttem és a szívem megtapasztalta a Szerelmet. Tudom, hogy sokan egy svindlis szélhámosnak tartják, de az „álarca” mögött egy teljesen más ember rejtőzik. Néha nyers és ironikus, de egy jó adag cinizmus is van benne, de én tudom róla, hogy érző szíve van,ott legbelül. Soha nem hittem volna, hogy valaha így érzek egy Férfi iránt, de olyan nekem Ő, mint a másik felem. Néha idegesítő tud lenni a cinikus beszólásaival, de én akkor is imádom. Bár ezt nem akarom hangoztatni - mert fejébe szállna a dicsőség - de tűzbe mennék érte, ha bajban lenne. S mi tagadás elég jól vonzza magához a bajt, ami nem is szokta elkerülni. De azt is tudom, hogy ha én lennék nehéz helyzetben, akkor Rá, mindig számíthatok.
A Nick-el való incidensünk után elég nehéz volt elfogadnom John döntését, hogy az érzéseit a Zippo-jába zárva engem megmentsen. Valahol megértem, hogy miért döntött így, de olyan nehéz nélküle élnem. Minden percemet vele tölteném, amire eddig annyi éven át vágytam, de most megint „elvesztettem” akiért a szívem dobog. Most egy Bárban üldögéltem, hogy egy italt igyak és emlékezzek. Apa mindig azt mondta, hogy „ha el akarsz bújni egy kicsit a kíváncsi szemek elöl, akkor a legjobb erre egy zsúfolt hely, ahol nagy tömeg van. Ott a kutya se fogja észrevenni, hogy ki vagy, mert az emberek általában saját magukkal vannak elfoglalva”- Hát… most éppen erre vágyom. Kicsit elbújni a rivaldafényből és a szívem szavát hallgatni. Lehet, hogy ez úgy hangzik, mint aki önsajnálattal van, de én inkább szomorúságnak nevezném. Hiányzik John, és a mindennapok zsúfolásig betáblázott teendőim közt olyan keveset tudok igazán elmélkedni és magányban tölteni, mikor a Társulat dolgait és a Fellépéseket intézem. Most viszont úgy döntöttem, hogy „átlagos” nőként fogom eltölteni ezt az estét. Egy pohár itallal és egy csendes sétával, majd hazafelé. A kocsimat egyik utcánál parkoltam le, majd holnap visszajövök érte. Egy pohár alkohollal a szervezetemben már nem ülök be a volán mögé. Igaz, hogy dimenziókaput is nyithatnék, hogy a lakásomhoz érjek, de olyan szép este van, és egy kis levegőző séta nem árthat. Lényegében még jól is esik, hogy egy kis kitérővel lépkedek hazafelé. A nyakamban lógó medálba foglalt Zippo-t szorongatva ismét eszembe jutnak azok a csodás pillanatok, amit a Kedvesemmel tölthettem. Vágyom, hogy ismét a karjába zárjon és feledtetné ezeket a borús és szomorú heteket, amit nélküle töltök el. Talán már el is felejtett engem, bár nem is emlékezhet kettőnkre, mert idegennek lát. Olyan nehéz így gondolni minderre, amikor én még mindig Szeretem, de nem közeledhetek felé, mert nem tudja, hogy ki vagyok számára. Nehéz így látnom, de remélem, egy napon ismét a Kedvese lehetek. Nagyon várom azt a napot, mikor feloldozhatom a gyújtóját és ismét egy Pár lehetünk. De ez még nem tudom, mikor következik el, mert olyan helyre kell eljutnom, ahová kevesek. Nanada Parbat-ba, ahová az utat sajnos nem ismerem…
Ezzel a gondolatokkal lépkedek az utcán és csak akkor figyelek fel, mikor hangok szűrődnek ki egy hatalmas épületből. Igazából nem tudom, hogyan is keveredtem erre, de a zajok sok jót nem sejtetnek. Egy régi és kifuserált gyártelep közelében vagyok, de ezt már évek óta bontásra itélték. Sok ember nem jár erre, hacsak nem rosszban sántikálnak.
Amint egyre közeledek, a riasztó hangja felvijjog, s vele, valami bajsejtelem kerít hatalmába. Nem hinném, hogy véletlenek lennének ezek a hangok- bár John-ra gondolva - Ő már biztosan nyakig lenne benne, hogy kiderítse. Talán nem is sejti, hogy magam is elég jól „vonzom” a bajt, valami rejtélyes oknál fogva, de azt se hagyhatom, hogy futni engedjem a gonosztevőket, akik éppen ebben a másodpercben valami nagy balhéval veszélyeztetik a Várost. Az oldalfalon olvasva a kopott feliratot, már kétségem sincs, hogy ennek a dolognak fele se tréfa. Ahogy közeledek, még egy alakot veszek észre, de a sötétben nem tudom teljesen kivenni kicsoda, így követni kezdem. Valami furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy egyre csökken a távolság közöttünk. De még nem lépek közel hozzá, mert ki szeretném deríteni, hogy mi folyik itt…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 05.
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
6

TémanyitásTárgy: Re: Ezernyi sötétben kaparászó lélek - Keisha + Zatanna   Hétf. Szept. 17, 2018 11:00 pm

Mély lélegzetet veszek, megfogom az ablak kilincsét, és felnyitom. Az öreg zsaluk nyikorogva engednek a kényszernek. Fogamat csikorgatom hosszú perceknek tűnik míg végre elég helyem lesz besurranni, pedig csak pár másodpercig tartott az egész. Csak a süketek nem hallanák meg az érkezésemet. Az elővigyázatosság megtorpanásra sarkall, inkább ösztönös mint tudatos. A neszek elhallnak körülöttem, hosszú pillanatig csak bámulok a gyér világításba. Mozgást már nem látok, lehet csak a szemem káprázott eddig is. Még egy pillanat és egy mély lélegzet a bűzhödt levegőből.
A szél feltámad, a sós óceán illata marja kissé orromat. Felfrissít, és megnyugtat. Kell is ebben a pillanatban, mikor belépek a kelepcébe. Kezemmel tapogatózok, lassan fogódzót találok. Izmaimat végig megfeszítem, míg megtalálom az első keresztvasat. Karomként kulcsolódnak ujjaim a hűs fémre. Testsúlyomat áthelyezem és beleveszek a sötétségbe.
Rég másztam már hegyet, de ez olyan mint a biciklizést (igaz soha nem tanultam meg) pár pillanatig tart mire testi emlékezetem újra előjön. Percek telnek el, de végül már egy kuzut is lepipálnék. Talán csak művészi túlzás, de érzésem olyan legalább. Az egyik ládakupac tetejére érkezek, még mindig a lehető leghalkabban. Ez kábé olyan mintha egy sherman tank próbálna lopakodni, de a tenni akarás még fűti szívemet.
A fények innen még halványabbak, még szemem nem szokott hozzá. A külvilág fényei teljesen máshogy hatnak idebenn. A beltér legalább olyan kopott mint kint. A félhomályon át is látom, a kopott konténereket, hatalmas ládákat. Mind hajóra, vagy vonatra vár. Talán éppen holnap lenne a berakodás, mégsem fog eljutni nélkülem hozzá. Megannyi keményen dolgozó ember, sok órányi munkája fekszik ennyi áru felhalmozásában, erre most egy álnok gazember, egy velejéig romlott söpredék el akarja rabolni ezt. Tönkre akarja tenni mások megélhetését.
Valahol megreccsen egy láda, arra kapom fejemet, de látni nem látok semmit. Egy fém konténer oldala megcsikordul, tekintetemet átfúrom a sötétségen, de árnyakon kívül semmit sem látok. Túlságosan csendes lett minden, semmi mozgás, semmi látható élet. A fénykörökön belül teljesen kihalt, az árnyékok mégis elevennek tűnnek.
Mégsem látok semmi. Túlságosan gyanús, gyomrom görcsbe rándul, rossz érzések vesznek erőt rajtam. Mintha ezernyi szempár bámulna rám, ki vagyok szolgáltatva. Túl jól látható helyen vagyok, még ha a legsötétebb pontján is lapulok a raktárnak. Csigákat is meghazudtoló lassúsággal araszolok ládáról-ládára. Egyre lejebb és lejebb míg már a saját orromig sem látok a sötétben. Utolsó lélegzetet veszek, és feszült figyelem veszi át a helyét mozgásomnak. Hevesen verő szívdobbanásaimon kívül, apró lábak tipegését hallom csak.
Majd kicsapom a magas Cé-t mikor végre hozzászokik a szemem a sötéthez. Előttem egy karnyújtásnyinál is kisebb távolságra megpillantok egy méretes patkányt. Szemem kerekedik, szájam tátog, de mégis erőt veszek ösztönömön. Szájamat nem hagyja el sikoly, míg az állatkával farkasszemet nézek. Pengeélen táncolok a páni félelem és a öntudat között. Egy méretes és annál gusztustalanabb állat túl is lendít, még egy csupaszfarkú, de nem szemközt, hanem lábaim között suhan el.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá! – hagyja el szájamat a nem éppen hősies hang. Hosszú akár a vonatok fékcsikorgása, de ez is véget ér. Ez csak a kezdet volt, és most jön csak a neheze számomra. Egy mélyről jövő tompa kacagás jön válaszul sikoltásomra, majd milliónyi karom karcolja alattam a betont. Számolatlanul közelednek felém, tehetetlenül nézem a tömeget, szemeik villognak, karmaik émelyítő hasítanak padlóba, és ontják egymás vérét egyaránt. Ösztönöm veszi át az uramat testem felett, téboly helyett düh jár át. Ökölbe szorul kezem, az első áldozatom a szemközti, egyetlen ütéssel küldöm át a másvilágra. Következő a lábam között matató, belső szervei sugárban csapódnak ki, bakancsos lábam alatt.
Ez mind semmit nem jelent csapok rúgok, de nem látszik rajtuk. Magaslat felé török, de mire újra megmászom az első konténert lábam már számtalan helyen vérzik. Karcolások nem mélyek, de milliónyi van belőlük, és ki tudja mi fertő kerül véráramomba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
517

TémanyitásTárgy: Re: Ezernyi sötétben kaparászó lélek - Keisha + Zatanna   Szomb. Szept. 22, 2018 12:25 am

Keisha  & Zatanna



Az esti sétám nem éppen úgy alakult, ahogy elképzeltem. Azt se lehet mondani, hogy egy átlagos ember napja van, de egy Mágus életében ritka is, hogy nyugalmasan teljenek a napjai. Én azért távolságot tartva közeledek az épülethez, de nagyon érdekel, hogy mi folyik bent. Érzem, hogy valami megváltozott az eltelt idő alatt, de ahogy egyre beljebb megyek a romos hangár felé, már az idegvégződéseim veszélyt jeleznek. Nem tudom, hogy honnan érkezhet majd a „támadás”, de arra hajlok, hogy nem véletlen ez se, hogy erre kanyarodva egy alak mögött lépkedek, s amikor látom, bejutott a belsejébe az építménynek, akkor már kétségem sincs, hogy valami nincs rendjén.
A lány, akit követtem, most bemászott egy ablakon és valami érdekes hangok szűrődnek ki onnan, ahogy pár perc eltelik.
-!ójtA- mutatok az épület falára, majd belépek a homályos bensőbe, ahol telis-teli konténerek és tárolók sorakoznak. Valami rakodóhelynek látszik, de én úgy tudtam, hogy évek óta nem jött ide senki. Most viszont érzek olyan erőket, amikkel már találkoztam. Richie hasonlóan viselkedett, mikor megszállottá vált a Hatalomvágya által. Bár nála nem lehet tudni, hogy milyen sötét ügyletekbe keveredik, ha éppenséggel az örök fiatalság vagy a gazdagság kerülne szóba. John Barátai közt is van egy pár fura szerzet, de itt, ezen a helyen, több van, mint balsejtelmem. Csendben követem a rejtőző alakot, de a hangokra figyelve, nem vagyok nyugodt. Lehet, egy átjáróra bukkant a lány, itt? Vagy talán ő is azért jött közelebb, hogy megnézze mi is történik valójában? Sorra merültek fel bennem a kérdések, de addig úgysem nyugszom, míg ki nem derítem. Óvatosan figyelek, mi történik, de ha kell közbe is tudok lépni. Nem tetszik nekem ez a hely, és ezek a hangok se kecsegtetnek semmi jóval, de figyelek s közbelépek, ha tudom, mi történik. Addig meg kivárok, hogy a fürkész- varázslatom visszatérjen hozzám, és teljes képet kapjak erről a helyről, hogy mi történik

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 05.
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
6

TémanyitásTárgy: Re: Ezernyi sötétben kaparászó lélek - Keisha + Zatanna   Vas. Szept. 23, 2018 11:44 pm

Egyetlenéles sípszó, csak érces kopott tíz centes sípnak a hangja. Ennyi kell és a legszörnyűbb rémálmok indulnak meg. Száz és száz emlős tűhegyes fogakkal, megannyi karommal tart felém. Akár egy árhullám, egymáson keresztül taposva próbálnak a legújabb préda felé matatni. Rohamoznak esztelenül nem törődve saját fajtársaikkal sem, tucatjával maradnak a mozgó húsmassza alatt. Ezer láb tapossa őket, pillanatok alatt daráltússá változtatva ki nem mozdul elég gyorsan.
Ez a förmedvény tart felém. Százezernél is több patkány gyűlt össze a raktárban, úgy látszik egyetlen céllal hogy táplálkozzon. A főfogás pedig egy élő kezdő hős lesz, melynek két legnagyobb félelme elevenedik meg az éjszaka. A tér pillanatok alatt összezárul, oly nagy tömeg kering körülöttem, és próbál maga alá gyűrni mit ép ésszel fel sem tudok fogni és már nem is fogok.
A sikoly a torkomon akad, ahogy egy patkány hirtelen ötlettől vezérelve számbatlaálja meg céljának beteljesülését. Öklendezve kapok levegő után, de nem sok eséllyel, már csak a fájdalom és a feketeség van számomra. Először a ruhámat hántja le az élő daráló, majd a bőrömön a sor. A fájdalom embertelen, de elmúlik idővel, csak hogy végül a sötétség vegye át teljesen a világomat. Se fájdalom, se küzdelem, csak a nagy üresség.
A raktárban megannyi konténer és láda, benne különféle romlásra alkalmatlan teljes mértékben „természetesen” anyagokat tartalmazó ételek. Már jó pár éve itt lehettek eladhatatlanul. Olcsóbb volt egy elhagyatott raktárba szállítani mint a megsemmisítését fizetni. Ezt az emberi szemetet fedezhette fel a ma esti vendégünk. A „csatlósai” a milliónyi foggal ételért küzdő patkányhorda feje, az agya a tömegben, az ész a betörés mögött.
Egy férfi tűnik ki a hústömegből, arcát egy első világháborús gázmaszk fedi, haja aranylóan sárga lenne, ha a csatorna mocskától látszódna, ruhája zöld ballonkabátra emlékeztet, lábán méretes csizma, melyet egy még termetesebb öv egészít ki. Megannyi szerszám, bomba, csapda, és retesz található rajta, egy paródiája a denevérember által alkotottnak. Mintha csak egy bárgyú gyermek próbálta volna utánozni az igazit. A megjelenésének koronája a hosszú botjának végén lévő olajlámpa. Ide-oda imbolyog a mozgástól, még meghittebbé téve a találkozót.
A hullámok magasba csapnak, ahogy újra szájához emeli a hangszert. A patkányhorda forogni kezd, mint igazi húsdaráló hát le mindent rólam, miről a másik világba melyben tudatom leledzik semmi sem jut át. A rettegés, a dermedtség, a rémület monumentális falat emelnek az öntudatom elé. Az elmém tudja mi a legjobb számomra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Ezernyi sötétben kaparászó lélek - Keisha + Zatanna   

Vissza az elejére Go down
 
Ezernyi sötétben kaparászó lélek - Keisha + Zatanna
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Zatanna Zatara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Gotham-
Ugrás: