There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



» Hatalmi Harcok: Gardenering
by Slade Wilson Kedd Dec. 11, 2018 3:06 pm


» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Sandra Wu-San Vas. Dec. 09, 2018 7:40 pm

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
John Constantine
 
Vandal Savage
 
Faye Fairthorne
 
Jason Todd
 
Harleen Quinzel
 
Conner Kent
 
Pamela Isley
 
Slade Wilson
 
Eros
 
Music

Share | 
 

 Deadly encounter ● Zara & Faye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Deadly encounter ● Zara & Faye   Hétf. Okt. 08, 2018 2:51 pm



Zara & Faye @
Megvan annak már száz éve is – haha – hogy utoljára felbéreltek valaki likvidálására. Nem mondom, hogy büszke vagyok erre a szakértelmemre, de ha valaki annyit élt, mint én, az élet rákényszeríti olyan helyzetekre, amikből csak settenkedve, és lopakodva lehet meglógni, és szárazon megúszni. Azt persze senki nem gondolta, hogy ez a mai világban inkább keresett képesség, mint szégyellnivaló függelék. A mai napig akadnak olyan telefonhívások, és sötét limuzinból kiszálló alakok, akik Ahura Halaib csendes és precíz szolgáltatásait vennék igénybe. Mint ez a legutóbbi. Az illető tudta, mit akar, minden specifikus kérdésemre rögvest egy akta, egy fénykép, vagy egy egyenes válasz volt a reakció. Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem vállalok akárkire szerződést. Túl nagy hallal nem kezdek, értsd: politikai vezetőket nem vállalok el, akkor sem, ha bizonyítottan korruptak, vagy nyakig véres a kezük. Ezen felül bármilyen köztörvényes, vagy a háttérből irányító figura rákerülhet a listámra, ha felbéreknek rá. Lejártak már azok az idők, amikor magamnak vadászok. Elvállaltam a legfrissebb megbízásomat. A kiszemeltem Central City-ben tartózkodott, és a Redness nicknéven munkálkodott. Figyelmeztettek, hogy vigyázzak vele, de ez minden. Mintha bármelyik ellenfelemet lebecsülném, mikor felkerült a listámra… Nos, tehát, így történt, hogy feketét öltöttem aznap este, arcom csuklyával és maszkkal takartam el, no meg persze magamhoz vettem minden fegyveremet, amire szükségem lehetett – sosem szerettem a közelharcot, hiszen a lopakodás mestere voltam – és felkerekedtem Central City-be, az éjszaka leple alatt. A megbízóm – akinek nem mondjuk ki a nevét – még címet is mellékelt. Milyen segítőkész. Nem volt más dolgom, mint találni egy nyitott ablakot, vagy egy szellőző bejáratot, és máris bent voltam az épületben. Alig egy óra elteltével beazonosítottam a célpontomat egy fiatal nő képében. Az egyik tartógerendán lapítottam és vártam a megfelelő pillanatra, hátammal egészen a plafonra simulva. A türelem nagy erényem – aki 2400 évet képes volt kivárni, annak egy óra igazán semmiség. Megvártam, míg a hölgy pozíciót változtat, és elsétál alattam, csak hogy a meglepetés erejével rugaszkodhassak el a gerendától, és a levegőben előhúzva egy gyilkos kést, leteríthessem és végezhessek vele.

P.S.:328 szó Mood: Delberino
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 02.
Tartózkodási hely :
Central City
Hozzászólások száma :
5

TémanyitásTárgy: Re: Deadly encounter ● Zara & Faye   Szer. Okt. 10, 2018 10:08 am



Faye & Zara ©️️️
Nos, azért vannak dolgok, amik nem változnak egyről a kettőre. Például az, hogy sosem volt és sosem lesz otthonom, éppen emiatt lakcímem se. Az hiányozna még csak nekem, hogy a Testvériség kéthetente bekopogjon a véremért. Ettől függetlenül megmagyarázhatatlan izgalommal válogatok a lopott ruhák közül, egy feltört vidéki házban, aminek van pincéje is. Nekem az fontos. Nagyon. Fontos. Válogatok a királykék és a vérvörös ruha között, de ott van még az a fekete is, ami most rajtam van, a másik kettő meg a kezemben és ezekkel zsonglőrködve nézem magam a tükörben. Igazából pontosan tudom mi folyik körülöttem, elvégre szaglásban, hallásban, éjjel meg még látásban is túlteszek az emberek korlátain, csak momentán nem nagyon érdekel. Előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy mit akar tőlem az a gerendás Pippi odafent, de gyanítom, nem traccspartizni óhajt velem. No de le van a befőtt, ha játszik, szóval én csak haláli nyugiba csinálom a dolgom, ami abból áll, hogy szalonképes legyek a randira. A tény, hogy emiatt kirámoltam pár boltot, nagyágyút és ékszerészt, nem oszt nem szoroz semmit a dolgon. Legalábbis nekem, Pocoknak meg majd letagadom, vagy kikerülöm a válaszadást, abban jó vagyok. No de lassan egy órája döntés képtelen vagyok, így megfordul a fejemben, hogy a kukkert kérdem meg, de szemmel láthatóan a közelségemre vágyik, addig nem mozdul. Nosza, nem leszek semmi jónak az elrontója, odagrasszálok a közelébe s láss csodát, repül is felém egy késsel. Hallom ahogy elrugaszkodik, így mosolyogva nézek fel rá, miközben a gravitáció húzza felém. Azt hiszem, nem készült fel "belőlem". Igaz annyira gyors nem vagyok, mint a Flash, de azért ha könnyedén veszi, tudok vele versenyezni, ez a fekete maca meg nem néz ki speedsternek, szóval egy szempillantás alatt köddé válok, és felbukkanok mellette. Jó, valójában csak egy hipergyorsan kivitelezett oldallépés volt, de az előző jobban hangzik. Ha nem reagált időben, akkor még egy talpas rúgással segítek neki odébb röpülni.
-Szia. Vigyorgok rá nagyban, elvégre ha kellőképp mozdulatlanná verem, utána meg tudom kérdezni szerinte melyik ruhát kellene felvennem. Addig is.. marad a figyelem és a fegyelem. Nálam szemmel láthatóan nincs fegyver, vagy legalábbis nem olyan, amit az emberek annak hívnak.
-Nem ismerlek, így gyanítom valami gyáva helyett jöttél te. Ezen a ponton azért megfordul a fejemben, hogy lehet a Testvériségtől küldte valamelyik félkegyelmű, de mivel a vérem kell nekik, optimálisabb lenne, ha ők jönnének ellenem. Noha az is lehet, hogy valahol a környéken grasszál, igaz azt éreznem kéne, ha csak nem csalnak. Attól független is, hogy több száz éve baromi ügyesen csúszok ki a kezeik közül. Lehet vérszemet kaptak? Hupszii~

Wanna play with me?
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Deadly encounter ● Zara & Faye   Csüt. Okt. 18, 2018 11:04 am



Zara & Faye @
Minden tökéletesen alakul, legalább is, amire befolyásom van. Jó az időpont, jó a hely, a csillagok állása, sőt, ha a szabad ég alatt lennék, még a szélirány is nekem kedvezne. Elrugaszkodok a tartógerendától, és úgy tervezem, hogy egyetlen határozott mozdulattal vetek véget ennek a megbízásnak, de a számításaim némileg keresztbe áthúzódnak, amint a hölgy a szemem előtt válik kámforrá. Tigrisbukfencben érek földet, és lesek sietve körbe a hang forrása felé, amikor az hátulról meglök, én meg előre botlok.
- Ah… ! – megkerestem az egyensúlyom, mielőtt felé fordulva istenesen kifakadtam volna - Argh, hol ebben az igazságosság? Felbérelnek egy névre, de elfelejtik közölni azt az icipici, elenyésző részletet, hogy szuperképességei vannak… Ezért minimum az ígért összeg dupláját kérem el!
Morogtam az orrom alatt, természetesen teljesen egyszerű tőrömet még mindig élesen kettőnk közt tartva. A köszönést hallva először meglepődök, de aztán friss haragot kovácsolok belőle. Hóruszra! Hát ennyire semmibe nem vesz, hogy épp az életére törtem, és meg sem inog? Jó, ha az előző nem lett volna épp elég bizonyíték arra, hogy ez a nő minden, csak nem ember, ezen a ponton megbizonyosodhattam volna róla. A feltételezésre undokul elmosolyodtam.
- Ez szórakoztató. A hangsúlyból úgy veszem ki, hogy nem én vagyok az első és egyetlen, akit azért küldtek, hogy jobb létre szenderítsenek. És mégis, itt vagy, ahogyan én is itt vagyok. Bár az előző manőver után már majdhogynem el sem csodálkozok.
És még azt hittem, én vagyok abnormális a hátam mögött pihenő 2400 évvel! Central City, mindig új arcodat tudod mutatni nekem.
- Sajnálom, de van egy rossz hírem… - pihenő pózba vágtam magam, a tőröm pengéjét babrálva – Ezt a helyet csak az egyikünk hagyja el. Ha elvállalok egy megbízást, teljesítem is. Időm éppen van rá.
Öröklét, irónia! Bár nem tudtam pontosan, hogyan fogalmazzak. Némileg megváltozott a felállás, és egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy az arzenál, ami rendelkezésemre áll, legyen akármilyen ősi és sokszínű, felveheti a versenyt egy természetfeletti lénnyel. Már is volt a fejemben, amit a nyelvemre is engedtem.
- Mi az oka annak, hogy el akarnak tenni láb alól? Már azon kívül, hogy épp csak a sarki gyros-ost nem fosztottad ki, azt is csak azért nem, mert nem esett az utadba… Nem lehetett nagyon népszerű az uralkodási periódusod, ha a véred akarják…
Metaforának szántam, de mit tudhattam én, hogy épp belelövök a közepébe… A fekete ruhámon túl egyébként egy bőr szíj fut át a vállamon, a hátamra erősítve mindenféle csodával. No, nem igazival, fegyverekkel, mindenre, amire csak szükségem lehet. Komótosan hátra nyúltam egy spártai lándzsáért, meg nem szakítva vele a szemkontaktust, de hogy támadok-e, az attól függ, hogyan válaszol…


P.S.:430 szó!Mood: Centuries
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 02.
Tartózkodási hely :
Central City
Hozzászólások száma :
5

TémanyitásTárgy: Re: Deadly encounter ● Zara & Faye   Kedd Okt. 23, 2018 3:26 pm



Faye & Zara ©️️️
Nem tudom pontosan, hogy most ki fia borját küldték utánam, de igazából ez már annyira rendszeres, hogy sportként gondolok már rá. És nem kevésbé szánalmas is a Testvériség részről, hogy már másokat küldenek utánam, mert ők nem mernek konfrontálódni a csuhás vérével bíró testemmel. Egyébként azt csodásan elfelejtik, hogy se nem akartam se nem kértem ezt az egészet.
-Ebben a világban az igazság relatív. Teszem hozzá a morgásához, elvégre ami valakinek igaz, másnak hazug és fordítva. Plusz lehet mindegy egyszerre igaz is és egyszerre hamis is. Nézőpont és elhivatottság kérdése. Meg persze jellemé, melynek tekintetében az enyém már elég rugalmas. Ilyenek a morálok, ha egyszer a vámpír lánya a túlélésre megy.
-Kérd a tripláját, és harmadért eljátszom, hogy nyertél. Vigyorgom rá nagyban, elvégre bár szemmel létható fegyverem nincs, ő talán még nem tudja, hogy borotvaéles karmokat tudok növeszteni, az agyaraimról és a fizikális erőmről nem is beszélve. Meg az sem egy hátrány, hogy baromi nehéz megölni, ha nem tudja azt a kevésnyi nüanszot, amivel ez megoldható.
-Sajna majdnem mindennapos, eleinte vicces volt, most már inkább kezd a bosszantó felé hajlani a dolog. Még egy randira sem tudok készülni rendesen. Sóhajtva mutatok körbe, majd a csípőmre teszem egyik kezem. Várakozás teljesen állok elé, elvégre, kétségem sem fér, hogy kik küldték, lévén, a mezei ruhaboltos biztos nem fogad fel valakit azért, hogy megölessen egy mezei tolvajt. az logikátlan volna, és az ékszerész is inkább a rendőrség fülét rágja a drága csecsebecséi miatt. Aztán nevetni támad kedvem.
- Mókás, egy szörny felbérel egy embert, hogy ölje meg a másik szörnyet. Vagy talán... te sem vagy épp ember? Villannak meg a szemeim egy pillanatra, miközben a gyémánt fülbevalót húzom ki a fülemből és ejtem a ruhakupac tetejére. Nem szeretném ha kitépődne és elveszne. Kemény öt pernyi melóm volt vele, hogy megszerezzem! Szavaira enyhén oldalra döntött fejjel nézek rá.
- Véletlenül megkaptam valamit, amit ők akarnak halálosan nagyon. És ostobán. Szóval meg akarnak szerezni, hogy kiaszalják a testemből. Tiszta romantikus, nemdebár? Nevetek fel halkan, de amúgy a puszta gondolattól is dühös leszek. A plafonra emelem a tekintetem, íriszeim vérvörössé váltan vezetem vissza a lányra.
- Én igazán nem akartam életben maradni... most már viszont... nem akarok meghalni. Mélyül el a hangom a végére, ahogy fenyegető éllel élek benne.
-Találtam valakit, aki érdekel, és ugyanolyan nehéz megölni. találtam valakit, aki lehet képes velem lenni. Találtam valakit, aki talán fel tudja oldozni ordító magányom. Nem fogom hagyni magam. Meglódulok az utolsó szóval egyetemben, körmeim egyenként 10 centis karmokká fejlődnek s a gyorsaságomat használva termek előtte és suhintok arca felé.

Wanna play with me?
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Deadly encounter ● Zara & Faye   Csüt. Okt. 25, 2018 10:35 am



Zara & Faye @
Némileg összehúzom szép, mandula vágású, zöldesbarna szemem a nő szavaira. Igazat adok neki, ezt itt és most megvallom. Lehet, nem így gondolnám, ha nem annyit éltem volna, amennyit, ha nem üldöztek volna végig a vén Európán, boszorkányt kiáltva, nem estek volna el hősök a szemem láttára, és születtek volna gonosz csillagok a fejem felett, de itt vagyok – és vagyok, aki vagyok, hiszek, amiben hiszek, és megvetem, amiben – akiben – nem. Nyilvánvaló volt, hogy ő is tapasztalatból beszél. Ha ő is megközelítőlg olyan régen vándorol a Földgömbünk hátán, mint én, nyilvánvalóan nem kereste a módját annak, hogy hogyan is válhatna meg az életétől. Vagy egyszerűen csak feladta. Nem hibáztatom érte. Magam is félek a haláltól. Nagyon sokáig azt vallottam, hogy nem, hogy úgy fogom magamhoz ölelni, mint egy régi szeretőt, de azért ezt a zsigeri félelmet az újról nem lehet kiirtani magadból 2400 év után sem. Ahhoz sem voltamelég bátor, hogy magam végezzek saját magammal. Azért is vállalok efféle veszélyes küldetéseket – hátha emberemre akadok, és hősgörög, spártai halált halhatok egyszer (Vicces, nem? Pedig nem is onnan származok). De ahhoz előbb kockára kellett tennem az életemet. És egyelőre nem volt veszélyben. Oldalra billentettem a fejem.
- Igazad van, szép szemű dáma. Ezt gondolta Xerxész perzsa király, amikor eljött Spártáért, az áruló Brutus, aki tőrét mártotta Julius Caesar szívébe, Nagy Sándor, a hódító, népek eltiprója, a hun Attila, amikor ott állt Róma kapujában, készen rá, hogy bevegye azt. Ezt gondolta Woolsey bíboros is, amikor megcsapolta VIII. Henrik kincstárát, és Henrik maga, aki nyolc feleségét vonta vérpadra, sőt, ezt gondolta Adolf Hitler is, de még Sztálin is, akik az igazság nevében embermilliárdokat küldtek a halálba. Mind, mind hittek abban, hogy az igazság relatív, és az ő oldalukon áll. Tudod, mi különböztet meg minket őtőlük? A döntés. A döntés, hogy a szívük helyett az eszükre hallgatnak, és azt teszik, ami morális, ami erkölcsös. Számunkra vajon mi volna az a bizonyos döntés? Morálisak leszünk-e, vagy beállunk Xerxésztől kezdve az áruló Brutus-on és VIII. Henriken át Joseph Sztálinig?
Csak úgy unalmamban fordítottam egyet a spártai lándzsám nyelén, és épp úgy találtam rajta újra fogást, mintha semmiség volna. Azt beszélik, ez a lándzsa magához a spártai mártírhőshöz, Leonidas-hoz tartozott. De persze én ezt erősen kétlem, lévén akkor én még nem éltem. Mintegy csekély 86 évvel késtem le a sorsdöntő csatát. Akkor még azt sem sejtettem, hogy 86 év csekély volna. A humorra – szimpatizálásom jeleként – elmosolyodtam, még nevettem is volna, ha úgy hozza a helyzet. De nem úgy hozta.
- Ha nem itt, nem most, és nem így találkozunk, még barátnők is lehettünk volna. Osztoznánk a zsákmányon, a pénzen, és a szeretőinken. Kár érte, igazán kár.
Nyugodtnak tűnik. Nem félti az életét. Ez engem is óvatosságra int, arra figyelmeztet, hogy lehet még pár trükk a tarsolyában. Nem is csodálkoznék rajta, ha orgyilkos kell hozzá, hogy eltegyék láb alól, nyilvánvaló, hogy nem egy tegnap született naposcsibe. Én sem voltam épp piskóta, aki ellenem áll ki, a történelem tökélyre polírozott fegyver armadájával áll ki, amit tudtam is használni, az apacs mérgezett hegyű nyilaktól a japán katanáig. Azon kezdtem el töprengeni, mi adhat alapot a magabiztosságának. Nyilvánvalóan nem a fegyverforgatási készségei, hisz semmi nem volt nála. Mi? Micsoda?
- Hát, ez esetben sajnálom, hogy a listát gyarapítom ahelyett, hogy a békejobbomat nyújtanám, de cserébe legalább azt megígérhetem, hogy én nem foglak untatni.
Küldök felé egy pimasz mosolyt, amiben egészen biztos is vagyok, amíg meg nem hallom a kulcsszót. „Szörnyeteg”. És ettől le is olvad a mosoly az ajkamról. Nem, nem lehet, nem jöhetett rá, 2400 év rutin van a hátam mögött ahhoz, hogy csak úgy lebukjak valaki előtt, egyszerűen nem történhet meg. Másnak kellett a dolog mögött lennie, és hamar rá is jöttem a dolog nyitjára. Az már eddig is világos volt a számomra, hogy ez a nő nem teljesen átlagos, még ha most úgy is tűnik, így randira készülve, tollászkodva, miért lenne hát olyan lehetetlen, hogy ilyen messze menő következtetéseket tud kiolvasni belőlem? Ennek kellett lennie. Amaz természetéből, és nem az én hibámból kellett, hogy fakadjon a megérzése. Mert hogy alapja nem volt. Nem igazoltam, de nem is hazudtoltam a feltételezését. Ami viszont azt követi, arra melegen, némi keresnyés mellékízzel magam is elmosolyodok.
- Ezt ismerem. Nagyon is jól. Mint egy régi barátot. – akarták már mindenemet, a szívemet, a véremet, a nyálamat, a fejemet és a hajamat, megszámolni sem tudom, hány év telt ezzel a buta macska-egér játékkal, aminek nem voltam hajlandó megadni magam; hadd essek el legalább bevetés közben! – Több bennünk a közös, mint azt elsőre gondoltam volna, Zara Tepes.
Még mondtam volna valamit, de Hórusz sasszemével – ami amúgy a legmezeibb éleslátás volt, amit el lehet képzelni – rögtön felfigyeltem a nő íriszei színének változására, és ez egyet jelentett számomra. Megszorítani a lándzsám nyelét, és felkészülni az esetleges támadás kivédésére.  Így is lett. Nem sokon múlt, de Leonidas lándzsájának nyelének keresztbe pördítése mentett meg attól, hogy a nő könnyedén és egyetlen mozdulattal húscafatokat csináljon az arcomból. Csúnya vigyorra kanyarodtak az ajkaim.
- Most már minden világos.


P.S.:824 szó Mood: A Spartan Fight
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 02.
Tartózkodási hely :
Central City
Hozzászólások száma :
5

TémanyitásTárgy: Re: Deadly encounter ● Zara & Faye   Vas. Nov. 25, 2018 5:51 pm



Faye & Zara ©️️️
Meg nem tudnám hirtelen mondani pontosan, hogy mi a bajom az előttem állóval, de a gerincem mentén áll a piha szőr a hátamon tőle, szóval tuti nem a rend bátor őre egy kis stukival felszerelve, meg ékesszólással megspékelve. Neeem, biztosra veszem hogy nem az. Azok ennyitől már megszoktak ijedni és sortüzet nyitnak rám sikítva. Nem vicc, még a magukat hímnek tartó egyedek is ezt csinálják. Szavaira egyszerre mosolyodom el, és döntöm oldalra a fejem. Érdekes egy példákat hoz fel s a hangszíne oly furcsán csendül alatta. Valami van itt, amit még nem vettem észre. Vagyis talán csak nem megfelelően pontosan.
-A moralitás is már csak az újvilági ember vesszőparipája. Mosolyodom el a kisebb töriórai előadásra, de nem nagyon hat meg a dolog. Mondhatni, semennyire se. Ettől függetlenül nem szokásom lebecsülni az ellenfelet, elvégre az könnyen a pályafutásom végét jelenthetné, tekintve azt a díszes kompániát, akiknek szúrom a szemét, mint böllér a malac nyakát a bökővel.
-Olyan ünneprontó vagy. Sokkal cukibb vagyok mint az a sok repedt fazék. Mutatok itt lazán a hüvelykujjammal a hátam mögé, mintegy összefoglalva az ügyefogyott bandát, akik a hóhér tudja mióta akarnak hűvösre tenni. Szemmel láthatóan elég sikertelenül. Persze az már a pofátlanság netovábbja, hogy még külsősöket is képesek bevonni a saját baromságukba, mert ők már nem bírnak velem. Kicsit lépdeltem csak körülötte, mint sunyi keselyű, mégis honnan csípje meg a bambi combiját. Persze ez csak egészen addig érdekel, amíg meg nem lódulok felé. El kell ismernem, a reflexei egész jók. A vigyorára hasonlatos vigyorral válaszolok én is s kicsit megmozgatom a nózimat.
-Fura szagod van... Vajon-vajon miért jutnak rólad eszembe az egyiptomi múmiák? Pofátlanul pillogok rá, nem kevésbé pofátlan rókavigyorral fűszerezve, miközben "csekélyke" erőmmel tolom mellkasához azt a rudat, ami felfogta a csapásom. Ha nem elég tapadós a cipője, lehet csúszkálva elindulok vele.
- Egészen biztos vagy benne, hogy egy csapat szörnyetegnek akarsz piszkos munkát teljesíteni? Ugye tudod, hogy _ha_ elvégzed ha nem, utána meg fognak ölni?   Nézek rá mosolyogva, bár a vérvörös szemeim talán nem a legbarátibb pofimat érzékeltetik most. Mindettől eltekintve válogatott ritmusban igyekszem vagy a nyakából vagy a hasából kicsippenteni egy darabot a gyorsaságomat használva, de egy ponton szimplán csak elrúgom magam -róla vagy a fegyveréről-.
- Mi a neved? Dicséretes, hogy még nem szaladt el... komolyan.

Wanna play with me?
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Re: Deadly encounter ● Zara & Faye   Csüt. Nov. 29, 2018 1:44 pm



Zara & Faye @
Mintha tapasztalatot sejtenék a csinos pofi, de leginkább a szavai mögött, mely arra késztet, hogy elismerőn elmosolyodjak.
- Nem mondasz ostobaságot – vontam vállat hanyagul. Az emberek régebben sem voltak jobbak, mint ma. Lenyűgöz, hogy emberiségünk faja mennyire keveset is változott az elmúlt éverzedekben.
- És nem is te vagy az egyetlen, akitől ezt hallom, kedvesem… - küldök felé ezúttal egy igen szomorú mosolyt. Van egy agyon is specifikus valaki a gondolataim középpontjában, akinek valami hasonló a szavajárása. Egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy jogom van itt és most lenni, mert bár egyértelmű, hogy a kishölgy pitiáner szarka tolvajlásból tartja fent magát, de emellett olyan velem közös vonásokat vonultat fel, amikhez egy jó pszichiáter kellene, hogy megmondja, mi volt az ok, ami ezt a torzulást okozta. Talán ha mindketten túléljük… Minden előjel ellenére… Nem mondom, éppen nekem is jól esne, ha valaki meghallgatna. Kár, hogy lebontaná a praxisát utána az, akihez én kerülök a bőrkanapéra. Hagyom, hogy méregessen, csak smaragdként ragyogó, zöld szemeimmel követem minden mozdulatát, és amint mozgásba lendül, sikerrel hárítom a kezdő támadást. Egyelőre. Ugyanis engem is meglepetésként ér, de az erővel, amit kifejt, hamar az első függőleges felülethez szorulva találom magam, Leonidas lándzsájával, amit védelemként emeltem fel, egész a torkomnak feszítve. Amint felületet ér a hátam, fel is nyögök, de ahelyett, hogy a támadás kedvem szegné, meglöki az adrenalin-szintemet. Nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy slamasztikában lettem volna egy küzdelem során. A ravaszdi rókavigyort és a szavait hasonló, kaján mosollyal honorálom. Mit tudhatta ő, hogy mily közel jár az igazsághoz…
- Ez fájt. Tudd meg, hogy még egészen fiatal vagyok.
Vagy ha nem is fiatal, de mindenesetre jól tartom magam, azt meg kell hagyni nekem. Egy egyiptomi múmiához képest. Neki is megadom, hogy alábecsültem a helyzetet. Általában az a 2400 év harci tapasztalat, ami a hátam mögött van, ellensúlyozni szokta a szorult helyzeteket, de úgy tűnik, ezúttal az önhittségem megcsalt. A felfestett baljóslatra épp, hogy fel nem kacagtam, de helyette csak a korábbi mosolyom szélesedett vigyorrá.
- Megpróbálhatják… - feleltem könnyedén. Ezúttal nem a harci tudásomba vetett önhittségem beszélt belőlem, hanem az amögött meghúzódó sokkal nagyobb, már-már ménász, jelenség, amitől képtelen vagyok szabadulni. Ha ez a „csapat szörnyeteg”, hogy Zara szavaival éljek, azt hiszi, fáklyás menet lesz engem a túlvilágra segíteni, nagyot tévednek. Számtalan hasonló helyzet akadt már rövidnek nem mondható életem során, amikor megpróbáltak eltenni láb alól (olyan is volt, hogy én önnön magamat, bár erről senki sem tud), mind egy szálig felsültek. Csodálkoznék, ha lehetne ezen a ponton újat mutatni nekem. A vörösen felvillanó szemek azonban nem jelentenek jót, és egy pillanat alatt megértem, mi az ábra. Igyekszem olyan messzire rántani a fejem, amennyire csak a mögöttem ásítozó fal engedi, és bár nagyon érdekel, mi történne vele, ha inna a véremből, úgy döntök, rásegítek arra a rúgásra, amivel elrugaszkodik tőlem. Még az előző hevében kissé szuszogva úgy döntök, ideje profilt váltani, és a lándzsát visszatolva a tokjába valami egész másért nyúlok. Felszusszanok. Sok mindennek és mindenkinek a nevét viseltem az évszázadok során, voltam Ahura Halaib Luxor mellől, voltam a magasságos Pythiát szolgáló Ambrosia, voltam Nagy Sándort szolgáló Roxana, voltam Antonio Vespucci asszonya, I. Erzsébet királynő, Jeanne d’Arc, Flore LaRochelle, szüfrazsett, és még megannyi más figura, hol jelentőségteljesebb, hol civilebb, mire eljutottunk oda, aki ma vagyok.
- A nevem Faye Fairthorne. Semmi cicoma. Semmi extra. Csak a jó öreg én magam.
Egyenesedtem ki a szavaimmal egyszerre, két kezemben tartva legkedvencebb és leghatékonyabb fegyvereimet, az ikerpengék sarló alakján lecsorgott a holdfény.
- És sajnos a „feladni” szó nem szerepel a szótáramban. Ellenben enyém az örökkévalóság.
Egymáson pihentettem a két pengét egy darabig, mielőtt úgy döntöttem volna, hogy támadást indítok. A lándzsa az olyan ellenfelek ellen hatékony, akik szeretik magukat távol tartani tőlem. Kíváncsi vagyok, mihez kezd most, hogy az egyik pengével a nyaka, a másikkal pedig az oldala felé lendülök.


P.S.:663 szó Mood: Fire in the Duat
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Deadly encounter ● Zara & Faye   

Vissza az elejére Go down
 
Deadly encounter ● Zara & Faye
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Central City-
Ugrás: