There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



» Hatalmi Harcok: Gardenering
by Slade Wilson Kedd Dec. 11, 2018 3:06 pm


» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Sandra Wu-San Vas. Dec. 09, 2018 7:40 pm

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
John Constantine
 
Vandal Savage
 
Faye Fairthorne
 
Jason Todd
 
Harleen Quinzel
 
Conner Kent
 
Pamela Isley
 
Slade Wilson
 
Eros
 
Music

Share | 
 

 Girls' Sleepover 18+ - Ivy & Harley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
17

TémanyitásTárgy: Girls' Sleepover 18+ - Ivy & Harley   Szomb. Okt. 20, 2018 12:11 pm

FIGYELEM!!

Ez a játék homoerotikus szexuális interakciót tartalmaz két női karakter között! 18 éven aluliak számára a megtekintés nem ajánlott!
Ennek tudatában olvasd vagy ne olvasd tovább.




Orvos: Harley Quinn

Betege: Poison Ivy @


Esküszöm, ha még egy centit kúszva kell közlekednem ebben a kertben, hivatalosan is kúszónövénynek fogok minősülni. Mondjuk akkor Pammie biztosan nagyon szeretne, és még szívesebben látna, mint így - de végülis, szeret már most is annyira, hogy kaptam legutóbb valami szurit - átkozottul fájt ám! - hogy még véletlenül se nyírjon ki, ha… Ha. Haha~
Felállok, leporolom a ruhámat, megszabadulok minden belém akadt kacstól és levélkétől, és elindulok az üvegház felé, hogy--- UFF!
Mi a...?! Megint a földön fekszem, hivatalosan is kúszónövénynek nyilvánítva, és úgy felbuktam valami gyökérben, hogy egy pillanatra azt hittem, egyenesen elkapott a bokámnál fogva. De Pam csak nem tenne ilyet…! Meg a picinyei se, ugye…? Hosszan meredek a gyökérre, ami kigáncsolt, de nem mocorog, szóval azt hiszem, nyugtom lesz tőle… Nna, akkor még egyszer. Feltápászkodom, leporolom magam, és elindulok az üvegház felé, hogy--- DURR!
Na jól van most már, mi a frász volt ez?! Hanyatt fekve fintorgok felfele az ágakra, amíg a homlokomat nyomorgatom, ahol telibe csapott egy olyan ág, amiről esküszöm, hogy az előbb még nem volt ott!
- Vegetáriánus leszek - jelentem ki határozottan, ahogy ülésbe kecmergek végre, majd mérgesen méregetem a gyökereket és ágakat. - És favágó! Megcsapokodok minden gyökeret, esküszöm! Én csak a Vöröskét akarom látni, na! - harmadjára is állásba kaparom magam, de még nem indulok el, nem-nem, mert a következő két inda lesz, és a levegőbe repülök, mielőtt megtalálnám Pammie-t!
Hmm, igazából, mivel Pam lassan teljesen növény lesz, lehet, hogy azt is érzi, hogyha valami a többi növénnyel csinálok…? Szóval ha megcsikizek egy fatörzset, akkor lehet, vihorászva fog kijönni elém! Úúú, hát ez egy zseniális ötlet, hol egy fa? ...Jó, itt csak azok vannak. Nna, gyere csak ide te kis nimfácska  (az Orosz most bizonyára büszke rám, hogy ilyen lényeket kergetek, de nem ám neki, hanem magamnak, nem adom a nimfácskámat!) tudom ám, hogy hol vagy csikis!
Odabotorkálok a legközelebbi fához, aminek a törzsét vastagon benőtte valami másik növény, nekem fogalmam sincs, mik ezek, de Pammie a fikuszológus, majd ha idekeveredik, kifaggatom, hogy milyen gyökerekkel állíttat őrt magának. Na nézzük, itt, itt jó lesz, nna és most… … ...Hogy a fenébe kell megcsikizni egy fát…? Egyáltalán, hol kezdődik a fa és honnantól a másik fikusz?! Aaaargh, na jólvan, itt jó lesz, háh! Csiki-csiki-csiki!
Nem moccan igazán semmi, kacarászást se hallok, de kitartóan folytatom, amíg rá nem unok.
- Jajh, jó, akkor ez nem nyert, hé, mondok egy viccet! Hogy hívják a páfrány nagybátyját? Hát Fikusz! Fikusz Kukisz!
Ezek a klorofiltartalmú élőlények nagyon furák, mert a csikizésre nem csináltak semmit, viszont humorérzékük szerintem van, mert valami a viccem után végigsuhog a levelek között, és egyszer csak lekúszik az egyik ágról egy kígyóféle inda vagy indaféle kígyó, de óó, inda lesz ez, mert kinyílik egy hatalmas virág a végén és valami csodálatosan édes illata van, pfhú, de tömény…!
Két nagyobb szippantás után azonnal levonom a szükséges következtetéseket: tehát az öntudatra kelt növények párzási szokásaikban nagyon hasonlítanak a homo sapiens sapiens egyedeire, mert ha megnevettetik őket, szívesebben kínálják fel a szaporítószerveiket. Úristen, ki kell találnom egy még jobb viccet Pammie-nek! Biztos meg tudom nevettetni valamivel őt is, ha mással nem, a legutóbbi kalandjaimmal!
Jajj, csak jönne már…! ...Hmm. Hogyha Pam tényleg érzi azt, amit a többi növény érez, tehát a csikizést meg ilyeneket egy fa törzsén… Akkor ha egy virágot simogatok meg, az vajon neki olyan, mintha…? …! Gyere csak ide, nna, hol a bibéd? ...És mikor lett belőled itt még egy…? Meg még egy… és még egy és még egy és még egy és--- Mrs. Christie, szerintem ezek terveznek velem valamit…


Toxic
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Girls' Sleepover ~ HarlIvy   Vas. Okt. 21, 2018 12:16 pm

Figyelem! Ivy és Harley kapcsolatát "túl a barátságon" jellegű canon-nak vettük. Ettől a ponttól kezdődően fellelhetőek profán viccek, szexuális tartalom, és úgy bármilyen felnőtt tartalom. Handle with care! Köszöntük!


Harley & Ivy©️
Now, now, my babies...
Egy nagyon fontos, és legfőképpen precizitást igénylő kísérletet végeztem épp a jól felszerelt laboromban. Nem volt nagy, de majdnem mindenre, amire szüksége lehetett, összelopkodtam elég pénzt – vagy épp vettem rá tehetősebb férfiakat egy-két csíntalan és erős feromon segítségével, hogy utaljon át nekem egy nagyobb összeget – természetesen csakis név nélkül, egy jelöletlen számlára. Arra már rájöttem, hogy ahhoz, hogy Pamela megkaphassa az oly áhított embergyermekeit, Méregcsók toxin-szintjeit csökkenteni kell. Bevallom, ez elsőre nem volt ínyemre, de azért mégis csak nekiültem legalább háttérkutatásokat végezni, hogy valamerre elindítsam ezt az igen lassú folyamatot. A legnagyobb félelmem az volt, hogy ezzel az áldozattal elveszíthetem az erőimet, és ez legalább annyira fontos volt nekem, mint Pamelának a kölykei. Kutattam hát a módját, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Kemikáliákkal dolgoztam, fontos és pontos mennyiségekkel, értsd, egyetlen tűhegynyi klorofil elegyítve pontosan öt mililiter D-vitamin oldattal. Épp azon voltam, hogy előbbit belecseppentem a nagyobb szubsztanciába – rémesen koncentráltam, hogy ne legyen se több, se kevesebb – és már épp elértem volna azt az állapotot, hogy hagyom lecseppenni a klorofil cseppet, amikor hirtelen reflexszerűen kiegyenesedtem egy halk „ijh” hang társaságában – bár ezt később le fogom tagadni – a klorofilcsepp pedig az oldat helyett mellette landolt.
- Argh… ! – káromkodtam egy isteneset, de ez sem mentett meg engem az újrapróbálkozástól.
Újra megpróbáltam hát a manővert, de ezúttal is hasonlóképp jártam – egy újabb tökéletlenül tökéletes, idegi rángás ismét elrontotta a manővert. Úgy káromkodtam, mint amikor a szódás szidja a lovát, amíg lerángattam magamról a kesztyűimet, köpenyemet, és védőszemüveget, majd becéloztam a kabin bejáratát.  
- Mi a jóságos Demeter Diána hétszentséges hárfája zajlik idekint?! – vágom ki a rejtekházam ajtaját egy nagy csattanással. Az embert már kísérletezni sem hagyják nyugodtan… ! Nagy volt a patália lejjebb az üvegházban, idáig hallottam gyermekeim izgatott csivitelését, páruk méf a lábaimon és a karjaimon felkúszva is árulkodón sustorogtak a fülembe, hogy aztán lángvörös hajkoronám legékesebb drágakövei legyenek.
- Micsoda?! – hördültem fel méltatlankodva.
Ha a gyermekeim igazat mondtak, akkor különleges hal akadt a horgomra. Sietve a melegágyak felé igyekeztem. Mire odaértem, vagy hat termetes és szeretetben meghízott, hatalmas orchidea féle, keresztezve pár hasznos Vénusz légycsapója féle tulajdonsággal állt körbe valakit, vagy inkább valamit… Úgy éreztem, ha nem lépek közbe, ez lesz életem legkellemetlenebb gangbang-je, amit valaha végig kellett néznem. Általában elég, ha csak csettintek egyet, itt azonban, az ügy előrehaladottságát tekintve más, furmányosabb megoldáshoz folyamodtam. Jó, hát alap esetben bárki, aki behatol az én titkos kis kertembe, az az életével játszik – vagy elhullik, mielőtt talál bármit is, vagy én vetek véget kíváncsi, de annál rövidebb kis életének – de mivel felkeltette az érdeklődésem, hogy hogyan juthatott el akárki is ilyen mélyre ebben a nagyon is élő dzsungelben, úgy döntöttem, megnézem magamnak, mielőtt felzabáltatom a gyermekeimmel. Hé, később még dönthetek úgy, hogy én vetek véget csinos kis életének! Egy szó, mint száz, megkértem egy vállalkozó szellemű indát, hogy a felsőbb ágakról kússzon le a csoportosulás kellős közepébe, és a delikvens bokájára csavarodva emelje ki a csoportos közösülésből. Ez mindegy szempillantás alatt meg is történt, és immáron a kis kíváncsi Fáncsi fejjel lefelé himbálózott, mint valami rossz pinata, a gyermekeim pedig fel-fel ugráltak, hogy elkapják azt a csinos kis copfját.
- Ejnye, picinyeim, hát miféle viselkedés ez? Így kell üdvözölni azt, aki vendégségbe jön Anyuhoz? Na lássuk, mit fogtatok… – cirógattam meg két lény buksiját is, ahogy közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem a zsákmányt, de attól, amit láttam, egyenesen meghökkentem – Harley?!  
Hát kedvem lett volna falhoz vágni, legalább annyira, amennyire meg akartam csókolni. Így eltűnni! Ráadásul ilyen hosszú időre… ! Egyetlen szó nélkül… ! Nem tagadom, ha erre gondolok, még mindig gejzírként forr fel dühben a lelkem. Miért most?
- Oszolj, picinyeim… - duruzsolom halkan, de még mindig bosszúsan.
A gyermekeim a parancsszóra szétszéledtek, és visszabújtak a helyükre, én pedig egy csettintéssel elengedtem a korábbi inda szorítását – tény, nem figyeltem rá, hogy az érkezés sima és puha is legyen… Dacosan azt a finoman megmunkált hátam, no meg azt a formás fenekem mutattam a harlekinnek. Kíváncsi vagyok, mivel fog kiengesztelni.


Szószám: 659 szó | Everybody wants to be a Cat! | Megjegyzés: Matteita wa yo... !


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
17

TémanyitásTárgy: Re: Girls' Sleepover 18+ - Ivy & Harley   Hétf. Okt. 22, 2018 4:09 pm



Orvos: Harley Quinn

Betege: Poison Ivy @


Én nem vagyok fikuszológus, de úgy emlékszem, hogy nem minden növénynek vannak fogai, amelyiknek meg vannak, az azt hiszem, húst eszik. Mrs. Christie, azon a véleményen vagyok - bár úgy tudom, te se értesz nálam jobban a növénytanhoz - hogy ha egy virágzat szaporítószervnek minősül, mint azt tudjuk, és ha egy növény ezt a virágnyelven megfogalmazott hermafrodita ivarszervet fogakkal borítja be, akkor az két dolgot jelenthet: egy, ez a növény húst eszik. És kettő, ez egy iskolapélda arra a ritka jelenségre, amit úgy neveznek, hogy vagina dentata.
Te Mrs. Christie, tárgyaljátok meg légyszi az Orosszal, hogy ezért a zseniális felfedezésért jár-e Nobel-díj!? Itt ez a hat szép, fogas fütykös-nuni, és az a sanda gyanúm, hogy ebből bizony, vagyishát énbelőlem pillanatokon belül vacsorgia lesz… Pammie…!! Segítséééég!
Egyszercsak zsupsz! Kifordul magából a valóság, a feje tetejére áll a világ és a lábam alatt lesz az ég és a fejem felett a föld, nemrégiben átváltozott kúszónövényből egyszer csak csüngő eperfa leszek, és feketén bólogatok, mint a lombja - aztán amint meglátom Pammie-t, abbahagyom a sikítást. Megmenekültem!! Még meg is dorgálja a pajzán húsevőit - különben, hogyha ezek emberi öntudatra ébredt növények, akik húst esznek, akkor félig-meddig kannibálok, nem…? Jajh, de sok mindent kell kérdeznem, csak el ne felejtsem! De aztán végre engem is észrevesz, ahogy vigyorogva integetek neki - vagyis inkább a csípőjének, azzal vagyok egyvonalban így fejjel lefelé.
- Harley?! - kiált fel meglepetten. Hehe, hát igen, nem mindennap teremhetnek a fái engem, akármilyen génmanipulált eperfák is legyenek!
- Pammie~ - vigyorgok szélesebben, és--- UOFF! Mi a…?! Ajh, már megint!! Nyekergek egy sort, de Vöri jelenlétében nem szidom hangosan a picinyeit, már amúgy is megfenyegettem őket azzal, hogy vegetáriánus leszek.
- Auuu, ez fáááájt…! - bukfencezek nagy nehezen úgy, hogy a fejem legyen felfelé, és ne fordítva, aztán Pammie-re nézek panaszosan. - Azt hittem, már sose érsz ide! Végigkúsztam az egész kerten, és már teljesen úgy éreztem magam, mint egy igazi kúszónövény! Aztán egyszerűen nem tudtam tovább menni, mert mindig felbuktam egy gyökérben, ami korábban nem volt ott, meg homlokon vágott egy olyan ág, ami szintén nem volt ott! - magyarázom és mutogatok a bűnösökre is lenn meg fenn, majd a mellkasomon összefonom a karjaimat. - Aztán mérgemben azt találtam ki, hogy ha a picinyeid csikisek, akkor te is érezni fogod, hogyha megcsiklandozom az egyik fa törzsét, és nevetgélve ide fogsz jönni és kérlelni, hogy hagyjam abba, de nem történt semmi! Aztán akkor mondtam egy viccet, és-és-és arra képzeld, lejött ez az édes-illatos virág! Szóval szerintem a gyerekeidnek jobb a humorérzékük, mint neked, mert ez a fiú-lányod rögtön a pofikámba nyomta a bibéit! - kuncogok erre. - Akkor aztán arra gondoltam, hogy ott is megcsikizem, hátha azt te is érzed, és-és, érezted, érezted? - faggatom lelkesen, aztán mesélem tovább: - És még jött egy csomó társa is, de… de én egy kicsit félek a vagina dentata-tól, és megijedtem, hogy megesznek, mert az nagyon fáj ám, tudod?! - nézek rá komolyan, de mivel nem néz vissza rám, feltápászkodom, és közelebb megyek.
- Hé, Vöriiii? Figyelsz rám egyáltalán? Naaa, csak azt akartam mondani, hogy ha neked is előadok egy jó viccet, akkor szeretni fogsz, ugye? - pislogok rá reménykedve. - Vagy-vagy-vagy adjak elő valami mást? - kérdezem, és megköszörülöm a torkom:
- There’s no excape, I can’t wait, I need a hit, baby give me it, You’re dangerous, I’m lovin’ it~ - éneklem lassan, szép lassan, sokkal szexibben és lassabban, mint ahogy eredetileg kéne, ahogy közelebb lépkedek Pammie-hez - de így sokkal jobb, nem igaz…? Már csak a zenekar kísérete hiányzik hozzá, és akkor aztán igazán csodálatos lenne!
- With a taste of a poisoned paradise, I’m addicted to you, don’t you know, that you’re toxic~?



And I love what you do~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Girls' Sleepover ~ HarlIvy   Csüt. Okt. 25, 2018 10:23 am



Harley x Ivy©️
Jól fizetett bohóc vagyok, a kezem tiszta, a cipőm ragyog; A legszebb álmaim kigúnyolom; Ebből élek, csak ezt tudom!
Hát, nagyon sok mindenkire számítottam. A rohamrendőrökre, a bőregérre, külön, majd gyors egymásutánban, de pont most, ennyi idő után a legkevésbé a PhD harlekinre számítottam. Olyan régen volt, még most is fel tudom idézni az emlékeimben, Arkham visszhangos falai tettek róla, hogy a hangom, és az ő hangja hosszúidőre, ha nem örökre bevésődjön az emlékezetembe… De aztán egyszer csak nyom nélkül eltűnt ez a szomorú bohóc. És hát na, nem vagyunk összenőve, ez tény és való, hogy kötelessége legyen nekem beszámolnia minden apró-cseprő ostobaságról, ami vele és az életével történik – a végén még én is beleőrülnék, ha tényleg mindent megosztana velem… De mégis, a fene egye meg, a nagy számok ellenére, és az ellenünk szóló összes érv ellenére számítottam rá! Hiszen barátnők voltunk! Többek, mint barátnők! Nem tudom tovább magamban tartani, azt hittem, valami van köztünk, ha meg nem is határozott, de egy üzenetet vagy egy levelet megér… Legalább is ezt hittem. De úgy tűnik, mellé lőttem – és ezúttal nem is kicsit. Hajh, hiszen hányszor eldaráltam magamban, „házinyúlra nem lövünk”? De ez már a saját ostobaságom volt, és a sok buta döntése halmára ez valami, amit nem róhatok fel neki. Számíthattam volna rá, mondjuk. Úgy szívódott fel, akárcsak az a méhnyakszájú, abúzív szeretője, a vigyori Joker. Érthető volt hát, ha vele szívódott Harley is, és mégsem. Én… Nos, én azt hiszem, mégiscsak hittem. És Harley elárulta a belém vetett bizalmát. Ez fájt és bántott, tüske volt az oldalamban, egy zavaró szálka a könnycsatornámban.
Bár én voltam az, aki mindig arra kapacitálta, hogy ne hagyja, hogy lábtörlőként bánjon vele az a vaginaszájú bohóc, most mégis – tudom, rossz természetem záloga – nem könnyítettem meg a landolást amaz számára. Ha elbénázza, és leesik, vagy felbukik valami gyökérben, akkor az a karma lesz, ami azért jár a nyakára, amiket velem tett. Amiért ki kellett állnom egyedül, információ nélkül ezt a sok-sok hetet, hónapot. Most meg a nevemen szólít. Hogy merészeli! Ahh, hogy hiányzott ez nekem! Mindennek ellenére megállom az ingert, és még így is csak tüntetőleg a hátam mutatom neki. Tépelődtem az inger közt, hogy szóra nyissam a számat, és a büszkeségem éles, jeges szilánkjai közt, amikor mint a záporeső megindul abból a szépen ívelt, mocskos szájából a sok betű, és úgy érzem, nekem pedig minden idegsejtemre szükségem lesz, hogy kihámozzam belőle a valóban hasznos információt. Ahá, szóval az ostobája azt hitte, büntetlenül besétálhat a kertembe, hogy laza tanösvény lesz az út, és egy könnyed sétafika után bekopog az ajtómon. Ha nem álltam volna útját az ingernek, még minden bizonnyal fel is kacagtam volna. De útját álltam. Fintorogtam helyette – csúnyán, nem volt való szép arcomra. Még szerencse, hogy Harley nem látta.
- Figyelek. Bár nagyon kell koncentrálnom, hogy értsem is. – szúrok egy velőset gyilkos precízióval valahová övön alá pozicionálva, de végül csak drámaian felsóhajtottam – Mihez kezdjek veled, de szomorú bohóc?
Tényleg ötletem sem volt, mihez kezdjek vele. Ha valakinek, épp neki nem lehet felróni, hogy csapong, mint egy halacska – ha nem fogom erősen, elúszik – de hosszútávon az én szívemnek sem tett jót, hogy így játszadoztak vele. Ha még degenerált hím volna, fel sem venném, mert kurafi hímektől nincs mit többet várni. De Harley-val más volt a helyzet. Ő nagyon is nőből volt – oh, de még milyenből…! – épp ezért sejtettem, és tudtam, hogy ő is tudja, hogy milyen az, amikor egyik napról a másikra valaki, aki fontos neked – a legfontosabb – egyszerűen kereket old. Megkaptam ezt elég férfitól, ezellen fel is vérteztem magam, de Tőle nem vártam, és nem is szándékozom lenyelni.
- Kímélj meg – intettem elutasítón a viccre, amire dalra fakad.
Ennek a nőnek azt hiszem, nincs semmi veszélyérzete. Majd felrobbantam a méregtől, és bár türtőztettem magam, árulkodó, tüskés ágak kezdtek eluralkodni a körülöttünk pompázó flórán. Aztán feladtam.
- Too high, can’t come down, losing my head, spinnin’ ’round and ’round… - dörmögtem megadón érces altomon.
Na, jól van. Nem hatok rá észérvekkel, igaz? Ez mindig is így volt, és valószínűleg sohasem lesz másképpen. De nem igazság, hogy még csak nem is haragudhatok rá ezért! Igenis mérges vagyok! Szép lassan megfordulok, a krisztustövis pedig visszabújik a föld alá. Szorosan átölelem amazt.
- Hol voltál?! Te ostoba bohóc…! Tudod te, milyen magányos voltam nélküled?! Te szívtelen, kegyetlen sarlatán, te strici, te… ! Te…
Elfogytak a szavak. Nem maradt más, csak a meg-megzizzenő lombozat halovány kórusa.  


Szószám: 708 szó | Szép lassan leépülünk | Megjegyzés: Ajánlom sok szeretettel ezt a muzsikát


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Apr. 24.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Gotham
Hozzászólások száma :
17

TémanyitásTárgy: Re: Girls' Sleepover 18+ - Ivy & Harley   Szomb. Dec. 01, 2018 2:39 pm



Orvos: Harley Quinn

Betege: Poison Ivy @


Ajajaj, haragszik rám, tényleg nagyon, úgy igazán haragszik rám, tudom én, és lehet, tényleg meg fog etetni az összes harapós nunival, ami csak van ebben a kertben, aztán mi marad belőlem? Egy vörös-fekete harlekin-pillangó fog szállingózni virágról virágra, ami a ruhámból marad, és ha Vöri egy kicsit is szeret, akkor Harleena Atalanta lesz majd ennek az élettelen új lepkefajnak a neve, vagy esetleg Vanessa Quinzelia, és majd ezek a ruha-lepke hibridek fogják benépesíteni Pammie Terra Incognitáját - nna, tessék, már megint itt ez az átkozott Orosz. Hagyjál békén, most nincs idő a kis Nymphalidéidre - vagy várjunk, ha Vöri már félig növény, akkor végülis nimfa, nem? ...Akkor tényleg én vagyok az Orosz…!
És Ivy énekel… Ó, óóó, hát mégsem lesz belőlem vacsorgia!
Azt hiszem, vigyorgok, de mint a tejbetök, amíg hallgatom az összes szitkot, amit hozzámvág, úgy, mint egy igazi szerető, te ostoba bohóc, mondja ő, te szívtelen, én kegyetlen sarlatán, én strici, én…! ...Én… én. Én imádom.
Akkor most én leszek az, aki elkezdi, szóval még egyet lépek hozzá, odaállok elé, és megölelem. De ez nem megy ám akárhogy! Először felemelem a kezeimet, lassan, hogy lássa, nincs nálam fegyver, megmutatom a tenyereimet is, és csak utána bújtatom be őket a karjai alá, és fogom közre velük a hátát, a derekánál, annál a szép karcsú derekánál, felborzolódnak kicsit a levélkék, de lesimítom őket - shh, shh, ne most, harasztok, majd zörögtök akkor, ha fúj a szél!
És akkor most, most bújok hozzá, egészen hozzásimulok, még a fejem is a vállára tudom hajtani, mert egy kicsit magasabb nálam, de a mellkasunk is egymáshoz simul, két-két puha párna, az övéi egy kicsit nagyobbak, de hát istenem. Amúgy, ha nem tudnám, hogy a feromonjai csak a pasikra hatnak, arra fognám, de tudom, hogy nem így van. Én tényleg szeretem az illatát, és már akkor is szerettem, amikor Arkhamban találkoztunk, és… nem, nem és. De.
- Hogy hol voltam? Hát tudod, hogy meg kellett keresnem az én Mindenem! Kimenekítettem őt abból a szörnyű cellából, hogy az egész világ a játszóterünk legyen, és kihoztalak téged, meg az összes barátunkat, de az én Életem megszökött még előlem is! Úgyhogy muszáj volt megkeresnem, hát hogy máshogy bizonyíthattam volna be neki, hogy méltó vagyok a szerelmére? - mosolygok, és ölelem, és trillázok, de Pammie előtt olyan nehéz ezt kimondani…!
- Azért is… azért is jöttem most vissza, mert… Mert megtaláltam~ És már most annyi mindent tudnék mesélni…! Képzeld el, nyomozó voltam, Mr. Harley Quinn személyesen, még ballonkabátom is volt, és Mrs. Christie segítségével - tudod, ő írt, én meg nyomoztam, amit írt - megtaláltam! És állatkertet csináltunk egész Gotham-ből, örökbefogadtunk két édes, imádnivaló kis nyünyükét, húúú, ha látnád őket, hát zabálnivalóak, két kis tündérbogyó, vigyorgó hiéna, úú, hát nem hagyhattam őket ott! De a többi kis cukorit is elengedtük, képzeld csak, beszöktek az alligátorok a csatornákba, és tigrisek meg oroszlánok, meg-meg-meg elefántok rohangáltak a városban, mintha egész Gotham egyetlen hatalmas cirkusz lenne~ És! Még egy orrszarvún is lovagoltam! Orrszarvúgoltam!
Kacagok, aztán felnézek Vörire, és hirtelen már nem is kacagok…
- Aztán… Szóval aztán kicsit… összekaptunk. Azt mondta, hogy ne untassam, és takarodjak! ...Szóval akkor kicsit rombadőlt bennem egy világ, én meg kicsit rombadöntöttem Gotham-et… Heheehe… De találkoztam egy mágussal is, és szerintem tetszene neked, legalább is, abból kiindulva, hogy hasonlít az ízlése az enyémre, már a ballonkabátviselet szempontjából. És amúgy is dühös voltam az én drága Puddinomra, mert képzeld, el mert menni valami bűvésznő műsorára nélkülem! Valami Zéé… izé… Zazánka Zathura, vagy mittomén, Zazámtárulj, na, ennek az iZének a műsorára ment el - NÉLKÜLEM! Úgyhogy én meg ezzel a németfejű, de brit varázslóval lógtam, aki amúgy nem Harry Potter meg nem is Nathaniel, se John Dee, vagyis John-nak John, de nem Dee, hanem izé, na, valami régi város, nem Isztambul, hanem… Constantine! Igen, még a névjegykártyáján is ez volt! Aztán mind a ketten rombadöntöttük Gotham-et még egyszer, de képzeld, Puddin aztán mégiscsak meggondolta magát, és azt mondta, hogy nem is untatom~ Szóval visszamehettem hozzá! - vigyorgok megint, és el nem engedem Pammie derekát, még véletlenül sem - közelebb is hajolok hozzá, hogy egészen a fülébe sugdossak, mert itt még a fáknak is füle van.
- Most meg… most meg nem igazán tudja, hogy itt vagyok… Kihajított az ajtón, hogy szerezzek neki virágmagokat, szóval szereztem, deeee… - cinkosan vigyorgok Vörire. - Többet szereztem, mint kellett volna, mert hát, na, virágmag, és arra gondoltam, hogy hátha ilyened még nincsen, mert ez valami egészen különleges virágmag! De ha van is már ilyen vidámvirágod, akkor is akartam neked hozni, mert… Mert olyan hülyén éreztem volna magam, hogy idejövök, ajcsi nélkül…
Most már kibontakozhatok az ölelésből, de még mindig vigyorgok.
- Viszont játszani is akarok veled, szóval nem adom oda egyből! Eldugtam! Valahol itt van a ruhámban, de nem mondom meg, hogy hol~ Szóval meg kell keresned~


And I love what you do~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
78

TémanyitásTárgy: Girls' Sleepover ~ HarlIvy   Vas. Dec. 09, 2018 11:26 am



Dr. & Dr.©️
Hh, what am I gonna do with you... ?
Sejthettem volna, hogy Harley nem fog semmivel sem védekezni, hiába záporoztatom rá szitkok árját, mint holmi égből fakadt tűzgolyókat, hisz nem csak velem, de Jokerrel sem ellenkezik soha. Mindig figyelmeztetem rá, hogy ez egy káros berögződése, amitől addig kell megszabadulnia, amíg fiatal, de… Szintén nem az első eset, hogy nem hallgat a józan ész szavára. Legyen. Hagyom, hogy megöleljen, nem is akárhogyan. Épp, mint egy régi szerető. Szórakoztatónak találom a feltételezést, hogy azt gondolná, nehezményezném, hogy fegyver van nála. Kedvesem, ezen a ponton lehetsz maga a fegyver is, akkor is mellemre ölelnélek. Úgy simulunk össze, mint a kirakós két darabja, mintha midig is egymásnak kiegészítő elemei, egyik a másiknak lettünk volna – mint hogy azok is voltunk - ő a vállamra hajtja a fejét, én pedig kitöltöm a hézagot a két melle közt, ahogy egészen a hátáig felvezetem a két kezem. Még a fű sem susogott arra a fél percre, amíg csak egymásra figyeltünk – én őrá, és ő énrám. De azt ne gondolja, hogy szó nélkül fogom hagyni azt a többszörösen összetett attrocitás sorozatot, amit ellenem elkövetett.
- Ez mind szép és jó, meg megértem, hogy tele volt a kezed mindenfélével, kedvesem, de igazán küldhettél volna képeslapot, vagy uram bocsá’, felhívhattál volna, hogy tudjam, nincs semmi bajod, csak épp ámokfutsz! Tudom, hogy csapot-papot eldobsz, ha bekerül a képbe az a te abúzív, megalomán szeretőd, de azért még én is számítok, nem? Elég nekem lenyelni, hogy a második helyre csúszok folyamatosan, elég nekem azon bosszankodni, hogy nem érted meg, tehetek bármit, hogy én érdemelném meg, hogy az első helyen legyek, de ezt a bánásmódot, hogy még csak ide sem böffentesz egy „bocsi, késni fogok”-ot, meg nem érdemeltem! Mivel érdemeltem ki, Harley?
Nem mondom, hogy nekem ne lettek volna mostanában ilyen-olyan kitérőim ezzel-azzal, de hát az ugye én vagyok. Nekem szabad, én nem tartozom elszámolással valakinek, aki nincs mellettem.
Ah, nem hallgat rám akkor sem, ha épp szidom, mint szódás a lovát, igaz? Akkor is csak ontja, ontja magából a szót, mintha nem lenne holnap. Nem haragszom rá érte. Nem ezért haragszom. Tulajdonképpen ezért mindig is szerettem, és szeretem a mai napig, így hát magam cáfolnám meg vele, ha most hirtelen másképp vélekednék. Elválva tőle, de el nem szakadva hallgatom azt a bugyuta mesét, amit összehord.
- Mhm. Emlékszem. Láttam a híradóban. Büszke is lennék rád, ha nem tudnám, hogy minderre egy olyan pasi kényszerít, aki élő lábtörlőnek használ. Nem, nem mondtam semmit, kedves, folytasd csak, figyelek…
Különös vizekre evezünk, ismerős nevek felé, némelyik ellenséges, némelyik kevésbé. Én pedig csak féltékenyen fintorgok.
- Zatanna Zatara. Volt szerencsém közelebbről megismerni, őt is, meg John-t is.
Bár abba lehet, nem bölcs döntés beavatni, hogy a férfi miféle helyeket fedezett fel az én Titkos Kertemben.
- A vízművek kapcsán történt. Valami spirituális algalény vette át az irányítást az erőmű dolgozói felett. Véletlen folytán történt, hogy ő meg én egyszerre nyomoztunk az ügy kapcsán. Végül úgy alakult, hogy ő lett a Hókuszpók, én meg a csatalova, aki szétcsapott a halottizék közt. Szórakoztató pár óra volt, különösen ha visszagondolok a sznob, brit humorára, ami miatt akadozott a cselekmény. Az a díszpinty azt hitte, ledobom a bugyit, ha felajánlja, hogy velem karácsonyozik. Tényleg, nem kérte el tőled a „Miért gyűlölöm szenvedélyesen a karácsonyt – első rész” című disszertációmat? Átirányítottam hozzád annak kapcsán.
Nem igazán rakom össze, minek kell Joker-nek virágmag, így fintorogva megrázkódok, miután Harley a fülembe sugdolózik.
- Virágmagot? Minek annak a félnótásnak virágmag? Hisz téged nem tud rendesen életbe tartani, nem hogy egy virágoskertet? Nincs az az isten, hogy élőlényt bízzak rá, már rajtad kívül, kedvesem. Mi, már nálad is van?! Harley! Honnan szerezted őket? Mutasd őket, de azonnal! Ugye nem vetted a szádba?!
Ha csak úgy felkapott a földről bármit az én kertemben, az veszélyes is lehet rá nézve! De a cinkos vigyorát látva mindezt majdhogynem el is feledem, és hasonló, kaján vigyorral honorálom, amint hirtelen megértem, mire akar kilyukadni.
- Valóban…? Egye fene, itt vegyem le a ruháid, vagy azért igényelnél ágyat is?
Így vagy úgy, mindkét opcióra vannak alternatíváim, rosszul egyikkel sem járok.


Szószám: 668 szó | Uptown Funk | Megjegyzés: Ejnye, de sokat késtem ezzel


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Girls' Sleepover 18+ - Ivy & Harley   

Vissza az elejére Go down
 
Girls' Sleepover 18+ - Ivy & Harley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Gotham :: Lakások :: Pamela Isley Édenkertje :: Rejtekház-
Ugrás: