There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Most történik
∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el.
∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés.
Chatbox
Oldalunk
Latest topics






» Ha melletted ébrednék
by Lobo Yesterday at 2:13 pm
Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
Faye Fairthorne
 
John Constantine
 
Dick Grayson
 
Song Taewon
 
Harleen Quinzel
 
Orin
 
Raven Roth
 
Conner Kent
 
Proinsias Cassidy
 
Music

Share | 
 

 Moziszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Admin
avatar


Join date :
2017. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
95

TémanyitásTárgy: Moziszoba   Vas. Okt. 21, 2018 2:54 pm



MOZISZOBA
Kérést teljesítve ezen a helyen tudjétok kibeszélni a világunkhoz kapcsolódó mozgóképes adaptációkat, animáció, film vagy sorozat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Moziszoba   Hétf. Okt. 22, 2018 12:32 am

Teen Titans? No!


Sokat poénkodtam már a chaten azzal, hogy PNL (Poszt Nolani Letargia) milyen érdekes hatással tud lenni a képregény-adaptációkra, kiadótól és hőstől függetlenül. Paradox módon éppen a Marvelnek sikerült csúcsra járatnia és sikerre vinni a Netflix-es sorozataival a DC számára olya áhított komor és "realisztikus" hangulatot.
Ezt látva a DC úgy gondolta, hogy érdemes próbát tenni nekik is egy olyan jól bejáratott és rajongók közt népszerű branddel, mint Tini Titánok.
Az életkort jelölő szócska lehagyásával már sejteni lehetett, hogy itt nem a késő gyermekkori/ kora tinédzserkori nosztalgiára fogják alapozni a sorozat vonzerejét, mégis talán a Teen Titans Go infantilis interpretációja és ifjú rajongók tábora miatt reménykedni lehetett benne, hogy a sorozat nem fog fejest ugrani a búskomorság óceánjába.
Valahol bátor dolog volt meglépni, hogy egy sokak gyerek és/vagy tinikorát meghatározó kultikus animációs sorozat teljes szellemiségét maguk mögött hagyva, a komolyabb témákkal is foglalkozó képregény-sorozathoz nyúljanak vissza. De nem feltétlenül okos lépés.

A történet

Az első két epizód alapján nagyon úgy tűnik, hogy az évad fő cselekményszála Rachel Roth körül fog forogni, aki saját erejével viaskodva és Dickről szóló látomásaival küszködve menekül az őt üldöző szekta elől.
A sors fura fintoraként a lány és a Batmantől fájdalmas búcsút vett Robin útjai keresztezik egymást.
Ketten útra kelnek, hogy kiderítsék kik loholnak a lány nyakában és szövetségeseket keresbe megfelelő körülményeket biztosítsanak a Rachel képességeinek kiismeréséhez.

A karakterek

A főszereplő itt egyértelműen Rachel és Dick párosa. Az ő dinamikájuk lesz a gerince az évad történéseinek.
Mindkét színész tisztességes munkát végez és határozottan odateszi magát minden jelenetében.
Karakter szinten már kicsit érdekesebb a helyzet.
Személyes vélemény, de szerintem Robin karakterét túl zordra és kegyetlenre vették. Tény, hogy egy nagy szakmai és magánéleti válság után találkozunk vele, de az eddigi interpretációknak és a képregényes Dick Graysonnak is nagyon ellentmond, hogy nyugodt szívvel hajigálja az R alakú dobócsillagjait mások szemébe, vagy bazdmegolva emlegeti Batmant. Érthető az aktuális helyzetében a bonyolult és egymásnak ellentmondó érzelmek kavalkádja, de nagyon karakteridegennek hat, főleg úgy, hogy ő is megjegyzi, hogy a viselkedése túlságosan hasonlít Bruce-éra.
Starfire is egy igen érdekes interpretációt kapott ebben a sorozatban. A karakter castingolása körüli PC és anti-PC botránytól függetlenül is azt lehet mondani, hogy a róla élő közkeletű képbe az itt mutatott karakter nekifutásból, dupla talppal száll bele és ezzel a mozdulatával jószerivel ki is rúgja a ringből. A sorozat Kory Anders-e is Raven után kutat és emellett még küzd a karakter játékidejét indokló amnéziával is.
Félreértés ne essék színészi oldalról nincs probléma a színésznő játékával, de az írok igazán átgondolhatták volna, hogy mennyire karakterhű cselekedet egy ember nyakának teketóriázás mentes elroppantása, vagy egy szobányi gengszter elhamvasztásának vállvonogatással való nyugtázása.
A Ravent játszó Teagan Croft viszont nagyon jól fogja a saját erejétől rettegő, bizonytalan tinédzsert, aki kétségbeesetten kap minden  szalmaszál után, hogy megértse mi folyik körülötte és kordába tudja tartani a tükörképei által kommunikáló sötétebbik énjét. Nagyon kellemes csalódás volt látni a játékát és a karakterének vívódása olyan jól van felépítve, hogy a néző ténylegesen kíváncsi a sorsára. Hatalmas pirospont a casting irodának és az íróknak érte.

Vizualitás és hangok

A sorozat hűen a választott tónusához elég sötét és kopott hatást keltő látványvilággal rendelkezik. A fényképezés és a kameramunka sorozathoz képest is minőségi.
Az akciójelenetek ezzel szemben nagyon komoly kettősséget mutatnak, mintha a készítők nem tudnák eldönteni, hogy a Daredevil vagy Punisher földhözragadt és naturalisztikus szekvenciáit, vagy a CW-s DC sorozatok szuperhősibbre koreografált akcióit vegyék alapul. A lehető legrosszabb módon oldották fel a problémát ugyanis mindkettőből inspirálódtak. Így történhetett meg az, hogy Robin egy utcai rajtaütése egy jól megkoreografált és hihető harcjelenetnek indult, majd egy fájdalmasan pózer záróképpel ért véget az összecsapás.
A sorozatra az eddigiek alapján is jellemző, hogy nehezen tudja eldönteni milyen stílusban és zsánerben mozogjon. Raven jelentei sokszor egy egy minőségibb PG 13-as horror hangulatát és szintjét hozzák, de Dick esetében sokkal inkább dominál a krimi/thriller szál.
Ezt az egész koncepciótlanságot pedig még csak fokozza a szintetizátor alapú nyolcvanas évek cyberpunkját idéző aláfestő zene, ami inkább illene egy Willian Gibson adaptációhoz, mint egy fiatal szuperhősökkel foglalkozó TV-sorozathoz.

Verdikt

Nagyon kettős érzések kavarognak bennem ezzel az alkotással kapcsolatban. Nyilván az első benyomások és az eddig elérhető két epizód alapján formáltam meg a véleményemet, de valami azt súgja, hogy az évad végére sem fog változni különösebben a hozzáállásom ehhez a produktumhoz.
DC alkotógárdája valahogy nem tudja igazán megtalálni azt az áhított aranyközéputat, amivel sikeresen tudják komorabbra tónusúra és emellett élvezhetőre is megcsinálni a mozgóképes alkotásaikat. Határozottan léptek egyet előre a Titans-szel, de még nem egyértelmű, hogy ez az Armstrongi kis lépés, vagy egy újszülött bizonytalan talpra állása.
Nyugodt szívvel csak azoknak tudnám ajánlani, akik elfogadják, hogy itt nem a klasszikus rajzfilm-sorozat rétegelt, de alapvetően könnyed stílusa, vagy az utódsorozatnak gúnyolt förmedvény infantilis humora lesz előtérben.
A DCEU és azon belül Zack Snyder fanatikusainak nagy valószínűséggel ez a sorozat lesz a Nirvana, amíg meg nem jön a Joker eredetmozi, de akik nem lelik örömüket az effajta "komoly és felnőtt" megközelítésben, azok gondolják át, hogy adnak-e esélyt a Titans-nek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Moziszoba   Kedd Okt. 23, 2018 12:24 pm

Az idei crossover valami nagyon elborultnak ígérkezik.


Igen, a másik Flash a John Wesley Shipp-féle Barry Allen a '90-es évek sorozatából.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Moziszoba   Hétf. Nov. 05, 2018 9:47 pm

Teen Titans go to the movies @




Elég nagy kihívás a Teen Titans Go kapcsán objektív véleményt mondani. A sorozat a közönség kedvenc eredeti Teen Titanst váltotta, egy kvázi reboot formájában, ami szinten minden jellemzőjét elvetette az elődjének és egy végletekig blőd, infantilis, sokszor már idegesítően karikaturisztikus interpretációja volt a forrásanyagul szolgáló képregénynek.
A karakterek jelleme olyan egyszerű, mint a faék, a történetekben minden értelmet feláldoztak a vég nélküli kreténkedés oltárán, az animáció minősége pedig köszönőviszonyban sem volt az előd nyugati és japán stílust mesterien elegyítő grafikájával. Egyedül talán csak az eredeti szinkronhangok megőrzésével sikerült egy kicsit megőrizni a régi varázsból.
A Teen Titans Go a felnőtt és/vagy érettebb közönség számára egy hatalmas visszalépést jelentett szinte minden téren és emiatt jogosan sütötték rá a minőségtelenség stigmáját a szériára.

Meg kell valljam, hogy a mozifilm bejelentésekor én is értetlenül néztem és vakargattam a fejem búbját, hogy mit lehet ebből egy egész filmet kihozni. Az előzetes tapasztalatok és a TTG általános habitusa miatt az elvárásaim valahol a bolygó magjának a mélységében voltak és még így is tartottam attól, hogy az alkotók leverik a lécet. Arra semmiképp nem számítottam, hogy ilyen jól fogok szórakozni ezen a filmen.

Igen leírtam és kijelentettem.

Jól szórakoztam.

Egy Teen Titans Go filmen.

Jót tett ez a formátum a franchisenak, mivel itt olyan humorbonbonkat lőhettek el, illetve olyan témákat dolgozhattak fel, amire 2x10 percben semmi esélyük nem volt.
Nem kell itt túl kimunkált görbetükörre gondolni humor címen, de talán az érettebb nézők számára sokkal élvezhetőbbé válik a film cselekménye azzal, hogy a történet ott köt bele az aktuális mozis trendekbe, ahol nem szégyell. A kellő hatás kedvéért az alkotók olyan klasszikus gyerekfilmek ikonikus jeleneteit sem kímélték, mint az Oroszlánkirály.
Gátlástalan humorral és a maró szarkazmust teljes mértékben szabadjára engedve írták meg a történetet, amiben szinte sehol sincs üresjárat és olyan blőd témákat házasít meglepően jó eredménnyel, mint az időutazás, a nemezis megtalálása, a barátság fontossága és filmipar árnyoldala.

A sorozat gyermekbetegségei még itt is megjelennek majdnem minden szinten, de a jól megalkotott és (végre megjelenő) mögöttes tartalom képes feledtetni azokat a hibákat, amik egy átlag néző számára már-már majdnem nézhetetlenné teszik a Tv-s változatot.

Hatalmasat csalódtam ebben a filmben, de pozitívan. Jól megszerkesztett és szórakoztató alkotás lett belőle, ami ugyan meg nem váltja a világot, de arra a másfél órás játékidőre tökéletesen kikapcsolja a nézőt és a legváratlanabb pillanatokban dolgoztatja meg a rekeszizmokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
191

TémanyitásTárgy: Re: Moziszoba   Hétf. Nov. 19, 2018 12:20 pm

Titans 1x06


Az alapvető hozzáállásomat általában nem rejtem véka alá, ha szóba kerülnek a DC "felnőtt és komoly" mentalitással elkészített produktumai. Általában nem tetszik, hogy a karakterek alapvető jellemét feláldozzák a komorkodó hangulat oltárán és sajnos ez a Titans eddigi epizódjaival is így volt.
Értetlenül néztem, amikor a Kory/Dick kapcsolat egy leitatós egy éjszakás kalanddal indult, vakartam a fejem amikor Kory minden lelkifurdalás nélkül öldökölt embereket, vagy amikor a Raven robottánccal próbálta felvidítani a Brendan Fraser által alakított Robotmant. Arról már nem is beszélve, hogy Dick simán kiszúrja valaki szemét a dobócsillagjaival, vagy kasztrál egy embert harc közben.
A kilóg a lóláb kifejezés semmilyen szinten nem tudta leírni, hogy mennyire karakteridegen momentumokat engedtek megfilmesíteni csak azért, hogy belesimuljon a komolykodó és felnőttes tónusba a történet.

Jason Todd debütálása az évad ötödik epizódjában érdekes fordulatot hozott a sztoriban és lehetőséget biztosított arra, hogy végre egy maradéktalanul élvezhető epizódot adjanak közre a készítők. A sors furcsa iróniája, hogy ehhez a főszál hanyagolására volt szükség.

A rész nagyban épített a Dick és Jason közötti dinamikára és a jellemeik közti éles különbségekre. A tapasztaltabb és Batmant jobban ismerő Dicket jól ellenpontozza a lelkes és itt még naiv Jason karaktere, aki a Robin létet a létező legkirályabb dolognak éli meg és bele sem gondol, hogy Brucenak mik lehetnek a valós szándékai vele.

A színészek ebben az epizódban egy sokkal erősebb rendezői kezet kaptak, ami meg is látszik a karakterek megformálásán. Dick folyamatosan csalódik, ahogy Jason egyre több részletet fed fel a Batmannel való együttműködéséből és ezek az érzelmek hitelesen és átélhetően vannak átadva.
Jason eme éretlenebb és tapasztalatlanabb verziója is remekül működik. A lelkesedése tökéletesen ellenpontozza Dick Batmanhez való rezignált hozzáállását, a cselekedetei tökéletesen vetítik előre a jövőbeli identitásának kegyetlenségét  és a rész végi összeszólalkozás során egy olyan mondatot vág az elődje fejéhez, aminek fontos szerepe lehet az Éjszárny identitás kitalálásában.

Megkockáztatom, hogy talán az eddigi legerősebb része volt ez a sorozatnak. Ezt pedig úgy érte el, hogy Dicken kívül a többi titán minimálisat játékidőt kapott és szinte tökéletesen hanyagolta a sorozat fő szálát. Az egész epizód inkább érződött egy Batman széria olyan részének, ami a mellékszereplőkre koncentrál és ez határozottan jó irányba vitte el a minőséget szinte minden téren. Sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy talán most először nem hatott erőltetettnek a komoly és felnőtt hozzáállás egy DC produkcióban a Sötét lovag trilógia óta.

Zárszóként csak azt tudom mondani, hogy ezt a részt már csak a két Robin közös jeleneteiért is érdemes megnézni, még akkor is ha nem követjük a sorozatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 06.
Age :
60
Tartózkodási hely :
Mindig mozgásban
Hozzászólások száma :
65

TémanyitásTárgy: Re: Moziszoba   Hétf. Dec. 24, 2018 4:52 pm

Felgyűltek a kibeszélni valók, így néhány szóban vessünk számot az elmúlt hónap mozgóképes DC dömpingjére.

Elseworlds (Az éves CW crossover)

Az idei össznépi világmentés nem totojázott sokat és a félév zárók után egyből bedobta a hőseinket a mély vízbe.
Barry és Oliver egymás testében ébrednek, ami igen különös események láncolatát indítja be. Mivel a saját Földükön nem találnak megoldást, ezért meglátogatják Karát, aki nehéztüzérségként Supermant is bevonja a dolgok kibogozásába. Innentől kezdve megindul a fejvesztett hullámvasút, ami váratlan fordulatok után érkezik el egy eposzi szintű végkifejlethez.

Bár nem egységes a vélemény a CW-s sorozatokról, de az kijelenthető, hogy az éves crossoverek nem szoktak csalódást okozni.
Az írók remekül eljátszottak a történet alapfelvetésével és a karakterek jellemével. A testet cserélt Barry és Oliver reakciói rendkívül szórakoztatóak voltak és tökéletesen beleilletek az adott helyzetbe.
Mindezek mellett minden rész tele volt hihetetlenül jól megszerkesztett kikacsintásokkal, utalásokkal és olyan easter eggekkel, amiktől leszakad az ember álla.
A crossover egyik ütőkártyája Batwoman és Gotham beemelése volt az Arrowverse világába, amit az alkotók elég szépen megoldottak.
Bár túl sok játékidőt nem kapott se Kate Kane-ként se Batwomanként, de Ruby Roset a látottak alapján nem féltem a szereptől és éppen annyit láttam belőle, ami felpiszkálta az érdeklődésemet a jövőre érkező saját sorozatához.
Batman hiányának rejtélye is kapott egy egész kielégítő magyarázatot, így különösen érdekes felütéssel fog indulni a Batwoman sorozat. (A Batmanes easter eggek pedig elég egyértelműen jelzik, hogy a karakter melyik filmes értelmezését vették alapul)
John Wesley Shipet visszatérni a látni a '90-es évek Barry Allenjeként igazán üdítő élmény volt. Szépen tisztelegtek az eredeti sorozatnak és az ő Barryje is számtalan utalást ejtett el, valamint megerősített egy évek óta makacsul keringő rajongói teóriát is.

A három főszereplőn kívül illik szót ejteni még Supermanről és Loisról.
Nem egy rajongó kifogásolta az őket alakító színészeket (talán joggal is), de úgy vélem azzal amit itt felmutattak, simán megérdemelnék a saját sorozatukat. Mindkét karakterből áradt, hogy a színészek értik és nagy odaadással adják vissza a karakterek lényegét, a játékuk pedig olyan természetes volt, hogy az összkép körökkel hagyja le az aktuális mozifilmes értelmezésüket minden tekintetben. Sokkal többet szeretnék belőlük látni, de sajnos erre a közeljövőben nem lesz lehetőség.

Összességében csak ajánlani tudom a crossover megtekintését. A történet bár nem egy Frank Milleri zsánerdekonstrució, de amit beígért az 100%-ig megadja. Pörgős, szórakoztató és a szó jó értelmében véve annyira képregényes, mintha megelevenedett volna néhány team-up történet az Ezüst korból.

Aquaman

Nem rejtem véka alá, hogy mennyire nem kedvelem a DC eddigi mozifilmjeinek nagy részét. Sajnos a vállalat nem értette meg jó ideig, hogy a mozivásznon is végig kell járni azt a szamárlétrát, amit a képregény műfaja és a szuperhős karaktertípus megtett Superman 1938-as megjelenésétől az olyan erejű alkotások, mint a sötét Lovag visszatér, vagy a Watchmen közönség és kritikai sikeréig.
Még a trailereket is látva is kétkedtem abban, hogy az Aquaman ki fog lógni a sorból, de ez a film jött, látott és győzött.
Ez a győzelem pedig két igazán fontos dolognak köszönhető.

a) A DC végre belátta, hogy nem lehet egy földhözragadt és komoly filmet csinálni egy fantasztikus elemekben bővelkedő, erősen a '30-'40-es évek sci-fi ponyváit idéző alapanyagból úgy, hogy közben ne vesszen el a karakterek és a történet lényege. James Wan kiváló választás volt a rendezői székbe. Mert nagyon pihent és elszállt dolgokat is belerakni a filmbe és nem látta ördögtől valónak, ha a főbb karaktereknek van humorérzéke, ez pedig nagyon jót tett a film alapvető tónusának. Nem lett tőle egy sötét Lovag kaliberű etalon, de annak az alapcélnak, hogy szórakoztassa az embert és elmeséljem egy Aquaman sztorit tökéletesen megfelelt.

b) JASON MOMOA. Így nagy betűvel írva minden egyes leütést.
Telitalálat volt a vonakodva hőssé és királlyá váló számkivetett szerepére. Nem facsarta bele ugyan minden tehetségének utolsó cseppjeit ebbe az alakításába, de volt jelenléte a vásznon. A karizma és a lazaság olyan keverékével töltötte meg Arthur szerepét, amit eddig nem nagyon tapasztaltam a DCEU-s filmeknél. Lehetett szimpatizálni és együtt érezni a karakterével amikor úgy alakult a történet és teljes mértékben át lehetett érezni a színészt körüllengő vagányságaurát, amikor pofonosztásokra került a sor.
Több ilyen casting kellene a DC hőseire, mert nagyon nagyot dobott az összképen, hogy a főszereplőt ilyen jól tálalták.

Egy ilyen filmnek nagyon erős vizualitással kell rendelkeznie és jelentem ezen a téren is rendben volt minden. Mind a speciális effektek, mind a koreográfiák jól át voltak gondolva és kihasználták a vizes közeg adta lehetőségeket.
Bár (főleg a női szereplők esetében) a jelmezek esetében nem hiszem, hogy a fő szempont az lett volna, hogy minél funkcionálisabban működjön egy a ruházat a víz alatt, de mégis sikerült egyesíteni a látványost a praktikussal.

Az Aquaman végre rátalált arra az útra, amit a DC-nek követni kell. A film maga nem a legélesebb kés a Warner szekrényében, de átkozottul szórakoztató és emlékezetes, ami miatt meg fogja érni többször megnézni.

Titans - évadértékelő

Foglalkoztam bőven már a témával, de úgy érzem, hogy van még mit bőven beszélni erről a sorozatról.

Ez a széria iskolapéldája annak, hogy miért nem kell rákényszeríteni mindenre Batman alapvetően darkos noir jellegű hangulatát.
Az eredeti Teen Titans képregények sem boncolgattak túl könnyű témákat, de sosem hajlottak horrorba a történetek.
Az első évad eseményeinek alapját Trigon újbóli eljövetele adja, akinek szüksége van arra, hogy a lánya kaput nyisson neki erre a világra. A lány pedig segítségre lel néhány különös idegen képében, akik segítenek az apja elöli menekülésben.
Ennyivel le lehetne tudni a sztorit, ami próbálja komolyan előadni magát, de bődületesen rosszul értelmezi a karaktereit és úgy rendkívül hanyag módon építi fel az évad csúcspontjául szolgáló.....

Semmit.

A Titansnek azzal lett volna lehetősége megváltani magát, hogy jól összerakják az évad utolsó részét. Ha a helyükre kerülnek a karakterek, ha csavarnak egy jót a sztorin, vagy ha Robinból végre Nightwing lesz.
Ehelyett kaptuk egy sima időhúzó epizódot, aminek a végén Dick egy Trigon által generált illúzióban megöli Batmant.
Ez az egy karakter kapott tényleges jellemfejlődést az EGÉSZ évad folyamán és ezt technikailag visszacsinálják az évadzáró utolsó perceiben.
Ismétlem: Egy egész részt feláldoztak annak a felvezetésére, hogy Trigon a befolyásolása alá vonja Dicket és ezt évadfinálénak merték nevezni.
Ez pedig olyan nyilvános szembeköpése a nézőnek, ami miatt simán megérdemelné a kaszát a sorozat.
Bárki aki ért egy kicsit a történetszerkesztéshez nem így zár le egy nagyobb részegységet.
A dolgokon a stáblistás jelenet sem segít, ami felvezet egy új, teljesen független szálat.
Ilyen alacsony fokú képregényhűség és ilyen pocsék írás mellett nem tudom megérteni, hogy lehet siker ez a sorozat, mert semmi sem stimmel vele. Se az írás, se a színészek, se az rendezői és operatőri munka, se a zene.
Nagyon remélem, hogy összeszedik magukat a második évadra, mert erre csak minuszban tudnék osztályzatot adni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Moziszoba   

Vissza az elejére Go down
 
Moziszoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: OOC :: Csevegő-
Ugrás: