There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Most történik
∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el.
∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés.
Chatbox
Oldalunk
Latest topics






» Ha melletted ébrednék
by Lobo Yesterday at 2:13 pm
Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
Faye Fairthorne
 
John Constantine
 
Dick Grayson
 
Song Taewon
 
Harleen Quinzel
 
Orin
 
Raven Roth
 
Conner Kent
 
Proinsias Cassidy
 
Music

Share | 
 

 Still love you

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Jun. 16.
Tartózkodási hely :
Úton
Hozzászólások száma :
14

TémanyitásTárgy: Still love you   Kedd Okt. 23, 2018 12:27 am


Drake & Mila


A múltkori alkalom óta szinte félek bemenni a munkahelyemre dolgozni. Egyszerűen páni félelem szorítja a torkom hogy mikor látom meg az ajtóban ahog a pult felé jön, régi rosszfiús mosolyával, és ugyanolyan szőke hajával. Drake, mit sem változott csupán sokkal férfiasabb lett és vonzóbb is.
És miért az én kávézómba jött be?!
Szinte felnyögök ahogy a kis kötényt magam elé veszem, és ezzel hivatalosan is felveszem a mai napi munkamennyiséget. Teszem a dolgom, és mosolyogva szolgálom ki a vendégeket és a visszatérőkkel váltok is egy két szót, hiszen vannak akik gyakran jönnek erre egy kávéra vagy sütire.
Végül akkora lesz a forgalom hogy nem is jut időm Drake jelenlétén agonizálni, mert jövök megyek és kávékülönlegességekkel foglalatoskodom egész nap, és mikor letelik a műszakom, meglepődve veszem észre hogy már ennyi az idő. Még ebédelni sem volt igazán időm, így gyorsan leülök hátul a miniatűr konyhában, hogy aztán hazamehessek végre és ki se dugjam az orromat.
Átveszem a kis bokacsizmám és felkapom a bőrdzsekim hogy a motorommal mehessek, de amikor becsukom magam után a hátsó ajtót, és a motoromra nézek, meghűl bennem a vér is. Egy férfi támaszkodik neki, és nem is akárki. A kezdeti lendületem úgy fogy el, mintha egy üvegfalnak ütköztem volna, és minden reggeli félelmem elemi erővel tör rám. Idegesen toporgok, de nem merek közelebb menni.
- Drake... - szólalok meg végül, kissé megemberelve magam és a hátitáskám markolászva lépek egy lépéssel közelebb hozzá. Nem félhetek tőle, hiszen egykor szerelmes voltam belé. Talán... még mindig nem múlt el, hiszen időm és alkalmam sem volt mással lenni igazán és az első szerelem azt mondják meghatározó. Figyelem az alakját, ahogy ellöki magát a motoromtól. Örülne? Dühös? Ideges? Végül is... belegondolva szó nélkül eltűntem a randink előtt, de nem az én hibám volt! Jajj, hogyan is mondhatnám el neked! Hogyan tudnék a szemedbe nézni büntudattól mentesen? Nem tudom, nem tudom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 08.
Tartózkodási hely :
-
Hozzászólások száma :
4

TémanyitásTárgy: Re: Still love you   Kedd Okt. 23, 2018 3:49 pm



Mila & Drake
Őszintén szólva jópár óráig azt hittem, csak képzelődtem,hogy ez nem lehet a valóság, egyszerűen csak ennyire látni akartam. S mert ugyan volt némi változás a vonásaiban, attól még felismertem. Basszus, a világ összes nője közül felismerném őt! És ez nem túlzás, nem is egoizmus, puszta tény. Marcangoltam egy kicsit magam, csak távolabbról figyeltem, kibéreltem a kávézóra néző szobát a szemközti lakóépületben s onnan figyeltem a szívem egyetlen hercegnőjét. Minél tovább néztem, annál jobban érett a meghatározás a fejemben, hogy itt nem csak küldő hasonlóség van. Ő az. A lány, aki felültetett annak idején, vagyis, eleinte ezt gondoltam, amíg el nem kezdte apám keresni hivatalból. Abban a pillanatban átértékelődtek bennem a dolgok. Tekintve, hogy mennyire jól sikerült a báli szereplésünk, miért is gondoltam azt, hogy felültetne valaha is? Megszállottként kezdtem keresni, s amikor azt hittem végre megtaláltam, a robbanás mindent tönkretett. Most pedig találkoztam egy megszólalásig rá hasonlító lánnyal és vegyes érzelmek keringenek bennem. Ha életben van, ha megmenekült onnan, ahol volt... miért nem jött vissza? Nem megy, nem tudom elengedi, eddig sem tudtam, így a mai napon elszánva magamat a hátsó bejárathoz mentem s ott vártam rá. A percek akár az órák ólomsúlyai, és mielőtt végleg beleőrültem volna, az ajtó kinyílt,  selymes tincsei megmoccantak az enyhe szellőben, döbbent tekintete s a nevem, mely kivirágzott ajkain... immár bizonyos. Ő az. ellököm magam a támaszkodó helyzetemből, kezeim a dzsekimben pihennek, még mindig lezser a ruházkodásom, a félmosolyom még mindig kópés s talán kicsit zavart is jelenleg. Fekete koptatott farmer, motoros csizma, fehér alapon fekete halálfejes póló, rajta egy kockás inggel és a bőrdzsekim. Na meg a lezserül féloldalasan fésült hajam.
-Szia. -Hát ez nem sikerült valami hatásosra, de a helyzet az, hogy annyi mindent akartam neki mondani, hogy most semmi sem jut eszembe. Leginkább csak örülök, de egyben mérges vagyok, frusztrált és aggódó is. ezeket meg tegye össze az, akinek két anyja van. A testem viszont kiadja az ukázt, lassan lépdelve sétálok elébe, lenézek gyönyörű szemeibe, s félve, bizonytalanul emelem a kezem, hogy tenyerembe foghassam az arcát.
-Hála az égnek... hogy túlélted. Ejtem homlokom a homlokának, s mélyet szippantok az illatából. Nem most kéne elgyengülni...
Idézet@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jun. 16.
Tartózkodási hely :
Úton
Hozzászólások száma :
14

TémanyitásTárgy: Re: Still love you   Szer. Okt. 24, 2018 6:13 pm


Drake & Mila


Képtelen vagyok elhinni hogy a régi kép, az álom valóság és most itt áll előttem, mintha csak a múlt lapjairól lépett volna ki. Annyira nonszensz hogy csak úgy felbukkanjon itt, mintha végzet szerű lenne a találkozás, és egyszerűen csak folytassunk mindent. Ez nem lehet, és tudom hogy nem valami ostoba tiniregény az életem, akkor eleve nem vesztítettem volna el a szüleimet, és nem kerültem volna arra a helyre. Nem lennék... nem lennék félig szörnyeteg. Bár igyekszem erről minél jobban megfeledkezni, néha sajnos nem sikerül, és vannak akik arra mennek hogy éjjel, védtelen nőkbe kössenek bele. Velem viszont rossz lóra tettek, mert nem ijedtem meg tőlük, és végül ők sündörögtek el.
Most viszont az én lábam gyengült el ahogy az ismerős alakot nézem, és alig tudok megállni egy helyben. Valahol szaladnék hogy megöleljem, máshol meg menekülnék előle hogy ne kelljen látnom a vádló tekintetét. Mégis ahogy rám köszön, hirtelen ott állok a szalagavató éjjelén, és kisfiús mosolyával éppen elkér apámtól a házunk előtt. Istenem, de réginek tűnik az emlék.
Kissé elhomályosul minden és ki kell pislognom a könnyeim a szememből és egyre közelít én meg... Istenem. Én meg csak állok és amikor odaér és megérint...
Leejtem a kis táskámat és hevesen ölelem meg, mintha egy örök élet óta nem láttam volna már. Egy pillanatra nem érdekel, hogy mit érzek, egy pillanatra csak ölelni akarom, és ismerős illatát érezni, és nem számít várja-e valaki haza vagy sem. Hisztérikusan kapaszkodok bele és a vállába fúrom az arcom. Már meg se próbálok nem sírni.
- Túl.. hát... reltív...én... - motyogok az ingjébe bele. Annyira jól esik, és csak egy kicsit.... Egy kicsit hadd. A régi szerelem emlékére.
Egy percnyi kapaszkodás után végül elhúzódom, hiszen mégse illendő, és bármennyire is szeretném, végül is vissza kell térnem a valóságba. Ugyan miért ne lenne valakije?
- Bo-Bocsánat, csak... - szabadkozom ahogy kerülöm a pillantását.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 08.
Tartózkodási hely :
-
Hozzászólások száma :
4

TémanyitásTárgy: Re: Still love you   Vas. Nov. 25, 2018 12:40 am



Mila & Drake
Most egy egészen kicsit úgy érzem magam, mintha főszereplő lennék valami bugyuta szappanoperában. Olyan brazil lagymatag puncsparádéban, amit annak idején anyám is képes volt minden délután izgatottan végig nézni. Ez a szituáció szinte pont olyan abszurd, mint azok, amik azokban a ponyvasorozatokban voltak. És mégis... ez a valóság. Kicsit idétlen, kicsit kétbalkezes, de a miénk. Persze, megfordult az is már a fejemben, hogy talán azért nem jött vissza hozzám...nos... mert időközben lett egy családja. Igyekeztem nem erre gondolni, de mikor első nap megláttam a kávézóban azzal a gyönyörű mosolyával... csak arra tudtam gondolni, hogy már másvalakire mosolyog így minden este pajkos fénnyel a szemében. Utána is akartam nézni meg nem is, de az elmúlt napokban a vendégeken kívül egy férfit sem láttam a közelében. Talán... talán... Talán.
-Igen... tudod én.. tudod... csak izé... -Valahogy nem megy ez ma nekem, az eleddig megtanult nyelvi ismeretek olyan csúfosan cserben hagytak most, hogy ha nem lenne fizikai tünete a felnőttségemnek, lehet megkérdőjeleznék. Egy kiebb szikla omlik le a befalazott szívemről, és gördül tova egészen sunyin az ágyékomig, mikor a karjaimba simul a földöntúli szépség. Úgy zárom össze az ujjaim a hátán, mintha attól félnék, hogy kilopják onnan. Mondjuk... tény. Attól félek. Arcmat fúrom bele a hajába s megnyugtató szippantásokkal hitetem el végre a szívemmel is, hogy tényleg itt van. Megtaláltam. MEGTALÁLTAM! Annyi idő és szenvedés után itt van. El se hiszem... el se hinném, de hát a kezem között van. És most épp látványosan szökni akar, csak én meg nem hagyom. A kezem satuként zár össze a háta mögött, max egy centit képes eltolni magától, de akkor tartania is kell a távot tőlem némi erőfeszítéssel, mert én persze ellenmegyek ennek a lomha akaratnak.
-Fogalmad sincs róla, hogy mennyit kerestelek, igaz? Sóhajtom őt nézve, a tekintetét keresve. Gyerünk, nézz rám, de menekülj többé.
-Miért nem jöttél haza?  Pontosabban... Miért nem jöttél vissza hozzám?
Idézet@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jun. 16.
Tartózkodási hely :
Úton
Hozzászólások száma :
14

TémanyitásTárgy: Re: Still love you   Vas. Nov. 25, 2018 5:58 pm



I'm...fine...


Mégis mennyi volt annak az esélye hogy teljesen véletlenül besétáljon ide napokkal ezelőtt és két latte-t kérjen elvitelre, amit aztán majdnem magamra öntöttem a döbbenettől, de zavartan szolgáltam ki, mert nem tudtam mit mondhatnék vagy mit kellene tennem, és lányos zavaromban biztos megannyi hibát vétettem a munkámban is.
Most meg.... mint valami nyálas lányregény, tényleg Drake az aki ott támasztja a motoromat? Nem lehet, egyszerűen nem hiszem el, de mégis. A hangja, ezer közül is felismerném, hiszen annyi de annyit hallottam és olyan dumákkal szédített mindig! Hát lehet ezt elfelejteni?
Nem bírom ki, hogy végül ne öleljem meg, és ahogy ő is átkarol, valami végképp elpattan és szerencsétlen inge issza meg a levét, azaz a könnyeimet.
Képtelen vagyok megszólalni, és annyi mindent mondanék, de annyi kérdésem is lenne, és a jelenlétével a gondosan eltemetett múltam is felszakad és minden fájdalom és emlék visszatér, amire nem akarok emlékezni. A szalagavató bálunk, a bóléval való koccintás, a csodálatos tánc és utána... a kevésbé publikus részek. Olyan álomszerű volt, és mégis igazi. Drake mosolya, és a reggeli sunyulás, hogy kimagyarázzuk a szüleinknél, de hát... ők  mindennél jobban ismertek minket. Édesen keserű az emlék, és szinte görcsösen kapaszkodom az ingjébe, de végül... el kell engednem, hiszen ki tudja hogy... hogy van-e valahol, valakije. Próbálnék elhúzódni, de nem ereszt és csak centikre sikerül, hogy könnyes arcom felfelé fordítva rá tudjak nézni. Oh istenek, nem igazság!
- Nem... azt... azt hittem nem keresett senki... - hiszen fogalmam sincs még mindig hogy miért halt meg az apám és az anyám azon a napon. Mi volt az, amiért engem elvittek, és fogalmam sem volt hogy erről mennyit tudott a világ. Család gyilkosság lehetett és eltűnt gyerek. A kérdésére azonnal könny futja el a szemeimet, hiszen... nekem már nincsen haza.
- Haza? Hová.... haza? A házunk... a házunk Drake... - szakad fel belőlem újra a csendes zokogás, hiszen romos, és kietlen. Azt sem tudom hogy hivatalosan most kinek a nevén van, bár egyetlen gyerekként az enyém kellene hogy legyen, de ha azt hitték meghaltam...
- Nekem nincs.... most nincs... - a lakás ahol élek csinos, és az enyémnek mondható de mégsem ugyanaz és hiányzik a kert, a kiskutya, a zöld fű. Hiányoznak a szüleim.





• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 08.
Tartózkodási hely :
-
Hozzászólások száma :
4

TémanyitásTárgy: Re: Still love you   Csüt. Jan. 03, 2019 11:57 am



Mila & Drake
És akkor most kéne okosnak és sármos lenni, nem igaz? DE, nagyon igaz, csak éppen gombóccá szűkölő gyomorral és pattogó idegekkel nem annyira egyszerű ez. Az agyam még mindig alig akarja felfogni, hogy a hajszának vége, az évek óta tartó keresésnek a gyümölcse épp itt van a karjaimban. Túlontúl szép a gondolat, a valóság, hogy félek elhinni.
-Kis butus... -Valahol nevetve, valahol fájdalmasan ejtem ki ezt a két szót. Nem hitte volna, hogy keresni fogom? Miért nem? Ennyire megbízhatatlannak tartott akkoriban? Mondjuk... amilyen balhés iskolás éveim voltak, lehet van benne valami. És az is tény, hogy ha nem tűnt volna el életem szerelme, lehet sosem komolyodtam volna meg. Igaz, anyám szerint még most sem történt ez meg. Nem tudok mást tenni, csitítva gyorsan verő szívemet csak ölelem őt, el nem engedem s orromat fúrom puha tincsei közé. Ahh, az ismerős illat...
-Sshhh.. tudom. Láttam. Apám kapta meg az ügyet akkoriban... Húzom vissza magamhoz, távolságtartás ide vagy oda... ajj, menjen a picsába! Csak ölelni akarom, simogatni a hátát és elhinni, hogy talán.. hogy talán újrakezdhetnénk. Ő és én.
-És én...? Én sem vagyok semmi se? Mocskosul égetik a torkomat ezek a szavak, de nem tudok ránézni, miközben ezt kérdezem. -Ú-úgy értettem hogy hozzám.. haza...
Idézet@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jun. 16.
Tartózkodási hely :
Úton
Hozzászólások száma :
14

TémanyitásTárgy: Re: Still love you   Csüt. Jan. 17, 2019 7:19 pm



I'm...fine...


Nem hiszem el hogy.... itt áll előttem, és kicsit férfiasabb és magabiztosabb mint a bálon volt, bár már akkor is figyelemre méltó volt, és minden lány az én helyemben akart lenni, hogy végül neki mondtam igent, és vele táncoltam a bálon, és mi lettünk a bál király és királynője.
A karjaiba simulva hagyom egy pillanatra hogy elragadjon minden emlék, és érzés és kibuggyan belőlem a sírás, mert mindez annyira réginek tűnik. Az intézetben olyan furcsán telt az idő, sosem tudtam mikor milyen nap van. Egyhangú volt minden, és a napok is egyfajta monotonitással teltek. Hoztak, vittek, próbálgattak vért vettek és mindenfélét mondtak hogy csináljak, és emlékekkel, rémképekkel kínoztak ha nem tettem.
Könnyes szemmel pislogok fel rá ahogy leszid és nem is tudom mit látok a szemeiben de talán fájdalmat és halvány reményt. Oh, Drake! Visszabújok az ingjébe.
- Értem... a ház.... benőtte minden már nem is.... emlékeztet a régi.... a régi házra - szipogom, hiszen elmentem és megnéztem mi maradt belőle, de elhagyatott lett minden. A családi fészek, a meleg konyha és nappali, mind mind kietlen sivárság. Kifosztott falak semmi többek.
- Mi lett.... a nyomozás...vége? - kérdezem végül, ahogy ismét érzek elég erőt magamban hogy felpillantsak a szemeibe.
- Drake, én.... honnan tudhattam volna...? - görbül le a szám széle, hiszen azt sem tudtam hogy emlékszik-e még rám.
- A bál után én... elvesztem és azt hittem... azt hitted higy direkt nem mentem el és... - utólag belegondolva elég hülyeség így szabadkozni egy sok évvel ezelőtti dolog miatt így inkább el is hallgatok.
- Mennem... kellene...- szólalok meg lassan, hiszen neki sincs végtelen ideje, ebben biztos vagyok.





• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Still love you   

Vissza az elejére Go down
 
Still love you
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Jump City-
Ugrás: