There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

» Rush Judgement - Dinah és Connor
by Dinah Laurel Lance Csüt. Nov. 15, 2018 5:54 pm


» Unnatural Selection - Ivy & Constantine
by Pamela Isley Csüt. Nov. 15, 2018 10:21 am


» John/Slade /Conner modműhelye
by John Constantine Szer. Nov. 14, 2018 4:35 pm

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
John Constantine
 
Faye Fairthorne
 
Proinsias Cassidy
 
Pamela Isley
 
Alkotó
 
Lobo
 
Slade Wilson
 
Ares
 
Barbara Gordon
 
Vandal Savage
 
Music

Share | 
 

 Still love you

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Jun. 16.
Tartózkodási hely :
Úton
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Still love you   Kedd Okt. 23, 2018 12:27 am


Drake & Mila


A múltkori alkalom óta szinte félek bemenni a munkahelyemre dolgozni. Egyszerűen páni félelem szorítja a torkom hogy mikor látom meg az ajtóban ahog a pult felé jön, régi rosszfiús mosolyával, és ugyanolyan szőke hajával. Drake, mit sem változott csupán sokkal férfiasabb lett és vonzóbb is.
És miért az én kávézómba jött be?!
Szinte felnyögök ahogy a kis kötényt magam elé veszem, és ezzel hivatalosan is felveszem a mai napi munkamennyiséget. Teszem a dolgom, és mosolyogva szolgálom ki a vendégeket és a visszatérőkkel váltok is egy két szót, hiszen vannak akik gyakran jönnek erre egy kávéra vagy sütire.
Végül akkora lesz a forgalom hogy nem is jut időm Drake jelenlétén agonizálni, mert jövök megyek és kávékülönlegességekkel foglalatoskodom egész nap, és mikor letelik a műszakom, meglepődve veszem észre hogy már ennyi az idő. Még ebédelni sem volt igazán időm, így gyorsan leülök hátul a miniatűr konyhában, hogy aztán hazamehessek végre és ki se dugjam az orromat.
Átveszem a kis bokacsizmám és felkapom a bőrdzsekim hogy a motorommal mehessek, de amikor becsukom magam után a hátsó ajtót, és a motoromra nézek, meghűl bennem a vér is. Egy férfi támaszkodik neki, és nem is akárki. A kezdeti lendületem úgy fogy el, mintha egy üvegfalnak ütköztem volna, és minden reggeli félelmem elemi erővel tör rám. Idegesen toporgok, de nem merek közelebb menni.
- Drake... - szólalok meg végül, kissé megemberelve magam és a hátitáskám markolászva lépek egy lépéssel közelebb hozzá. Nem félhetek tőle, hiszen egykor szerelmes voltam belé. Talán... még mindig nem múlt el, hiszen időm és alkalmam sem volt mással lenni igazán és az első szerelem azt mondják meghatározó. Figyelem az alakját, ahogy ellöki magát a motoromtól. Örülne? Dühös? Ideges? Végül is... belegondolva szó nélkül eltűntem a randink előtt, de nem az én hibám volt! Jajj, hogyan is mondhatnám el neked! Hogyan tudnék a szemedbe nézni büntudattól mentesen? Nem tudom, nem tudom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 08.
Tartózkodási hely :
-
Hozzászólások száma :
2

TémanyitásTárgy: Re: Still love you   Kedd Okt. 23, 2018 3:49 pm



Mila & Drake
Őszintén szólva jópár óráig azt hittem, csak képzelődtem,hogy ez nem lehet a valóság, egyszerűen csak ennyire látni akartam. S mert ugyan volt némi változás a vonásaiban, attól még felismertem. Basszus, a világ összes nője közül felismerném őt! És ez nem túlzás, nem is egoizmus, puszta tény. Marcangoltam egy kicsit magam, csak távolabbról figyeltem, kibéreltem a kávézóra néző szobát a szemközti lakóépületben s onnan figyeltem a szívem egyetlen hercegnőjét. Minél tovább néztem, annál jobban érett a meghatározás a fejemben, hogy itt nem csak küldő hasonlóség van. Ő az. A lány, aki felültetett annak idején, vagyis, eleinte ezt gondoltam, amíg el nem kezdte apám keresni hivatalból. Abban a pillanatban átértékelődtek bennem a dolgok. Tekintve, hogy mennyire jól sikerült a báli szereplésünk, miért is gondoltam azt, hogy felültetne valaha is? Megszállottként kezdtem keresni, s amikor azt hittem végre megtaláltam, a robbanás mindent tönkretett. Most pedig találkoztam egy megszólalásig rá hasonlító lánnyal és vegyes érzelmek keringenek bennem. Ha életben van, ha megmenekült onnan, ahol volt... miért nem jött vissza? Nem megy, nem tudom elengedi, eddig sem tudtam, így a mai napon elszánva magamat a hátsó bejárathoz mentem s ott vártam rá. A percek akár az órák ólomsúlyai, és mielőtt végleg beleőrültem volna, az ajtó kinyílt,  selymes tincsei megmoccantak az enyhe szellőben, döbbent tekintete s a nevem, mely kivirágzott ajkain... immár bizonyos. Ő az. ellököm magam a támaszkodó helyzetemből, kezeim a dzsekimben pihennek, még mindig lezser a ruházkodásom, a félmosolyom még mindig kópés s talán kicsit zavart is jelenleg. Fekete koptatott farmer, motoros csizma, fehér alapon fekete halálfejes póló, rajta egy kockás inggel és a bőrdzsekim. Na meg a lezserül féloldalasan fésült hajam.
-Szia. -Hát ez nem sikerült valami hatásosra, de a helyzet az, hogy annyi mindent akartam neki mondani, hogy most semmi sem jut eszembe. Leginkább csak örülök, de egyben mérges vagyok, frusztrált és aggódó is. ezeket meg tegye össze az, akinek két anyja van. A testem viszont kiadja az ukázt, lassan lépdelve sétálok elébe, lenézek gyönyörű szemeibe, s félve, bizonytalanul emelem a kezem, hogy tenyerembe foghassam az arcát.
-Hála az égnek... hogy túlélted. Ejtem homlokom a homlokának, s mélyet szippantok az illatából. Nem most kéne elgyengülni...
Idézet@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jun. 16.
Tartózkodási hely :
Úton
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Still love you   Szer. Okt. 24, 2018 6:13 pm


Drake & Mila


Képtelen vagyok elhinni hogy a régi kép, az álom valóság és most itt áll előttem, mintha csak a múlt lapjairól lépett volna ki. Annyira nonszensz hogy csak úgy felbukkanjon itt, mintha végzet szerű lenne a találkozás, és egyszerűen csak folytassunk mindent. Ez nem lehet, és tudom hogy nem valami ostoba tiniregény az életem, akkor eleve nem vesztítettem volna el a szüleimet, és nem kerültem volna arra a helyre. Nem lennék... nem lennék félig szörnyeteg. Bár igyekszem erről minél jobban megfeledkezni, néha sajnos nem sikerül, és vannak akik arra mennek hogy éjjel, védtelen nőkbe kössenek bele. Velem viszont rossz lóra tettek, mert nem ijedtem meg tőlük, és végül ők sündörögtek el.
Most viszont az én lábam gyengült el ahogy az ismerős alakot nézem, és alig tudok megállni egy helyben. Valahol szaladnék hogy megöleljem, máshol meg menekülnék előle hogy ne kelljen látnom a vádló tekintetét. Mégis ahogy rám köszön, hirtelen ott állok a szalagavató éjjelén, és kisfiús mosolyával éppen elkér apámtól a házunk előtt. Istenem, de réginek tűnik az emlék.
Kissé elhomályosul minden és ki kell pislognom a könnyeim a szememből és egyre közelít én meg... Istenem. Én meg csak állok és amikor odaér és megérint...
Leejtem a kis táskámat és hevesen ölelem meg, mintha egy örök élet óta nem láttam volna már. Egy pillanatra nem érdekel, hogy mit érzek, egy pillanatra csak ölelni akarom, és ismerős illatát érezni, és nem számít várja-e valaki haza vagy sem. Hisztérikusan kapaszkodok bele és a vállába fúrom az arcom. Már meg se próbálok nem sírni.
- Túl.. hát... reltív...én... - motyogok az ingjébe bele. Annyira jól esik, és csak egy kicsit.... Egy kicsit hadd. A régi szerelem emlékére.
Egy percnyi kapaszkodás után végül elhúzódom, hiszen mégse illendő, és bármennyire is szeretném, végül is vissza kell térnem a valóságba. Ugyan miért ne lenne valakije?
- Bo-Bocsánat, csak... - szabadkozom ahogy kerülöm a pillantását.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Still love you   

Vissza az elejére Go down
 
Still love you
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Love Bites - Vámpírnaplók RPG
» Greg hálószobája
» We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira
» Love Bites
» Love Los Angeles

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Jump City-
Ugrás: