There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

» Ez vagy az?
by Dwarfstar Today at 3:54 am

» Szabad asszociáció
by Dwarfstar Today at 3:52 am

» Szólánc
by Dwarfstar Today at 3:51 am



Statisztika
Top posting users this month
Zatanna Zatara
 
Dwarfstar
 
John Constantine
 
John Stewart
 
Giganta
 
Pamela Isley
 
Selina Kyle
 
Andrej Volkonov
 
Slade Wilson
 
Alkotó
 
Music

Share | 
 

 Terhes örökség - Zatanna & Constantine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Szomb. Márc. 03, 2018 9:10 pm


Zatanna & Constantine

Fogalmam sincs, hogy a gothami kis kalandomat, hogy tudtam ennyire kibetlizni, de ez nem változtat azon a tényen, hogy nem csak ép bőrrel megúsztam azt a kalamajkát, amibe ott keveredtem, hanem még sikerült is megélhetési szélhámosból rendes utazóvá avanzsálnom.
Milyen szép kifejezéseket ki tudok találni arra, hogy egy kicsit megtollasodtam...
Az első dolog volt amit tettem, hogy fogtam egy buszt ami Metropolisba tartott. Gotham szépen tükrözi, hogy milyen egy átkozott lelkivilágom van, de azért néha egy ilyen megátalkodott kocsmatöltelék is vágyhat egy kis napfényre. Meg azért az sem tagadom le, hogy nem igazán volt kedvem véletlenül belefutni a helyi Lugosi Béla imitátorba. Mert az biztos, hogy az után a felfordulás után amit okoztam lett volna hozzám néhány keresetlen szava. Ő pedig az a fajta, akinél nem dumálod ki magam a bajból.
De a célvárosom hős védelmezője már teljesen más tészta. Egyenes, mint a frissen fröccsöntött vonalzó és naiv, mint felvilágosulatlan kóristalány. Ha valami nagy katasztrófa zúdulna rám ebben a városban, még akkor is jó esélyem lenne meggyőzni arról, hogy nem én vagyok a hunyó, mert feltételezi az emberekben az elemi jóságot.
Ahogy behajt a buszom a városhatárba, már érzem is a hangulatom javulását. Frissebb levegő, felszabadult hangulat, Z arca egy óriási plakáton. Színtiszta naivitást áraszt magából a hely.
De álljunk csak megy ásónyomra!
Z arca egy óriás plakáton...
Pislogok még kettőt, hátha csak a vágyálmaim szivárogtak át a tudatalattimból és hallucinálok, de a volt kedvesem csodálatos állvonala még mindig ott virít az egyik hirdetőtáblán, ami a bűvészturnéja metropolis-i állomását reklámozza.
Nem bízok nagyon a szerencsémben azt illetően, hogy lemaradtam-e az előadásról, de úgy tűnik hogy valaki nagyon szeret engem odalent. Igen, csak ez az egy dolog jöhet számításba, mert a emeleti szomszédot úgy érdeklem, mint Észak-Koreát a Brexit.
Az óriás plakát szerint van még néhány napom az előadásig, szóval lesz bőven időm rendbe vágni magamat.
Az első dolgom buszról leszállva, hogy jegyet szerváljak az előadásra.
Igen tudom... Én meg a jegyvásárlás.
De hát a rég nem látott leendő ex-ex-emet illik megtisztelni annyival, hogy leperkálom a beugró árát, akármekkora svindler hírében állok.
Ritkán vágytam többre távközlés terén a jó öreg Nokia féle közelharcra is használható ketyeréknél, de most igazán nagyra tudnám értékelni, ha lenne egy okostelóm.
Sajnos a transzmutációs mágiáknak is megvannak a maguk korlátai, akármekkora spíler hírében áll is az ember...
Így hát irány a legközelebbi netkávézó, ahol gyorsan néhány dollár és egy-két kattintás fejében már le is foglaltam a digitális jegyet.
A metropolisi felfedező túrám további részleteivel nem untatnék senkit. Dióhéjban: Lett szállásom, végre tudtam egy jót enni, minőségibb dohány szívok, mint Gothamben és szerváltam magamnak egy zakót is, hogy ne valami trógernek nézzek ki, ha már oda tolom a képen Z előadására.

Eljött hát a nagy este és én ott állok a sorban várakozva. Kevésen tolerálják, hogy idegességemben úgy füstölgök, mint egy gyárkémény, de ki ne lenne ideges, amikor fiatalkora nagy szerelmével találkozna újra majd tizenöt év után.
A helyre bejutva egyből megcsap a 20-as évek lokáljainak hangulata. Mintha a Nagy Gatsby-be kerültem volna. Mindenhol kinyalt férfiak és kirittyentett nők nyüzsögnek hangyaként az asztalok körül.
Elfoglalom a helyemet a pultnál, rendelek egy whiskeyt és a tiltó táblákra fittyet hányva kényelmesen rápöffentek egy újabb cigire.
Egy apró illúzió varázzsal elfedem a szagot és elektromos ciginek álcázom a koporsószögemet.
A szívem jobban kalapál, mint ahogy kellene és a kihozott whiskeyért járó pénzt is kicsit remegősebb kézzel adom át, mint szoktam....
Most komolyan úgy érzem magam, mint egy tizenhat éves taknyos az első randiján?


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Vas. Márc. 04, 2018 10:36 am


Constantine & Zatanna

Csendben szerettem volna megérkezni New York-ba, a régi szép időket feleleveníteni, de valahogy a hírnevem megelőzött. Tudom, hogy elég ismert az arcom, és sokan felismernek, de gondoltam, hogy egy pár napot lazíthatnék. Ami addig rendben is volt, míg meg nem érkeztem a Városba. Vágytam egy kis nosztalgiára és John még mindig a gondolataimban motoszkál. Rég láttam. Túlságosan is régen. Vajon itt lakik a Metropoliszban? Vagy már régen elköltözött innen? Sok gondolat és érzés fordul meg a fejemben, ahogy az is, hogy már egy ideje sokkal többet gondolok rá. Az együtt töltött idő még mindig a szívemben él. Ahogy az is, hogy az érzések sohasem halványodtak el irányában. Már régen el kellett volna jönnöm ide, és megkeresni, de valahogy féltem attól, hogy  ….. már nem is tudom, mitől féltem. Csak egyszerűen nem volt bátorságom visszatérni ebbe a városba. Nick emléke, a sok fájdalom, s minden együtt, egy hatalmas csapás volt. De, John… Nagyon hiányzik.
A régi lakásomat felkerestem. Minden úgy volt, ahogy akkor hagytam. Furcsa volt látni a régi bútorokat és a tárgyakat, amik emlékeztetnek a régmúlt dolgokra, amiket akkoriban őszintének hittem. Nick nemcsak egy férfi volt számomra, hanem egy Tanár. De sohasem éreztem felé olyan erős kötődést és Szerelmet, mint az a „léhűtő” John iránt. Talán majd egyszer megint összesodor minket az Élet, és láthatom újra.
De ne is keseregjek, mert biztosan találkozhatok vele, ha egyáltalán ő is úgy akarja, vagy odafent az Égiek. Most viszont, hogy itt vagyok és valójában láttam azt, amiért jöttem – Egy valakit kivéve – támadt egy kis kedvem kibővíteni a Turnémat. A Szervezők örömmel hallották, hogy egy kis „Rendkívüli Est”-et adok az itteni Nagyközönségnek. Ki is plakátozták az utcákat. Már mosolyogtam a sok felhajtás láttán, de a Hírnév ezzel is jár. Belül viszont nagyon vágytam arra, hogy esetleg láthatom John-t. Ha egyáltalán még kíváncsi rám, és nem felejtett el a hosszú évek alatt. Én mindig gondolok rá, de félek, hogy ez az eltelt idő soknak számít neki. Pedig nem is sejti, hogy én ugyanúgy érzek iránta, mint akkoriban. Semmit sem halványodtak a szívem érzései felé. Még mindig érzem az érintését és az ajka édes ízét…
Most viszont elérkezett a fellépés ideje! Már kézen állok, hogy a függöny mögül érkezzek egy látványos belépővel. Nincs bennem félelem, csak kicsi izgalom, de ügyesen leplezem mindenki előtt. A Közönséget imádom! Ragyogó arccal és egy csillámló ködfelhővel meg is jelenek a porondon, készen állva az este varázslatos műsorára. Amint feltűnök a színpadon a közönség tapsvihara fogad. Árad belőlük a szeretet és a csodálat, ahogy magasba lendített kézzel üdvözlöm őket és egy varázslattal egy tucat fehér galambot eresztek ki a fejük fölé. Olyan a látvány, mintha igaziak volnának, de aztán pár perc múlva, csillogó esőként foszlanak szét a magasban felettük. Imádom a látványt, és az ámuló tekinteteket! Körbenézek rajtuk és egy gyönyörű mosollyal indul is a műsorom.
- Show Time!- kiáltom, és indulhat a csoda, amire mindenki vár. De ahogy kimondom a kezdő szavakat, érzek egy pillantást magamon, ami talán a legtitkosabb vágyam közt szerepel. John. Létezik, hogy Ő az? Mert ha igaz, hogy itt van a Közönség között, akkor mégis emlékszik rám, s nem felejtett el. Bár, most a látványé és az illúzióé a főszerep, aztán majd kiderül, hogy nemcsak a képzeletem űz velem tréfát, mert annyira vágyom a közelségére. A műsor alatt lopva az asztala felé nézek, de igyekszem nem elterelni a figyelmem a koncentrációról. A show-nak mennie kell! Aztán majd meglátom, mit is tartogat nekem ez az este. Talán nem véletlen, hogy most felbukkant…



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Hétf. Márc. 05, 2018 7:34 pm


Zatanna & Constantine

Ahogy elcsendesedik az helység és kihunynak a fények, úgy érzem magam mintha megint az a huszonkét éves suhanc lennék, aki először lép be Nick klubjába.
Egy kicsit jobban vagyok öltözve, mint akkor, de nem minden részletnek kell passzolnia.
Érzem, hogy rég tapasztalt izgalom fog el, ahogy a lámpák fénypászmája a fokozódó ütemű dobok ritmusára kaotikus tánca kezd. Mikor már fokozhatatlanná válik a bőrök püfölésének üteme, a cintányér magas hangjára a széthúzódó függönyre szegeződik minden fényforrás, ami szétcsusszan, de nincs mögötte senki.
Értő mosolyra húzódik a szám.
Z bizonyos dolgokat sosem fog kivenni a műsorából. Például a nyitásban használt kamu bevonulást sem.
Most mindenki meglepődik, hogy sehol senki, mert a nagy felvezetés után nem jelenik meg az, akinek a műsoráért fizettek. Úgy tűnik Z egyet ért velem abban, hogy a türelmetlenség a huszonegyedik század népbetegsége és még rá is játszik erre az elméletre a saját műsorában.
- Ügyes. - kortyolok egyet, amint meghallom, Z halandzsának tűnő beszédét, majd a poharat elismerően a színpad felé emelem
Mások számára tök értelmetlennek tűnhet amit mond. Valószínű nem elég nagy rajongók ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy ha visszafelé játszanák le a felvételeket, akkor értelmes szavakat kapnának. Bár az is lehet, hogy túlságosan szeretik ölelgetni a keresztet. Vagy eszelős mód félnek Lucifertől. A vakhívők már csak ilyenek...
Háromszor hangzik el a "jnelej gem" varázsige. Ebből az első kettőnek gondosan el van harapva a vége, nehogy elsüljön a mágia.
Z egy hatalmas pukkanással a színpadon terem. Kezei az egekben, az arcán olyan pedig olyan sugárzó mosoly, amivel bármikor leolvasztana egy hűtőblokkot bármelyik atomerőműben.
Váratlanul átfut a hideg a hátamon, ahogy ismét elönt az az érzés, amit fiatal sihederként akkor éltem át, amikor először megláttam ezt a nőt.
Ha a mágiának testet kellene öltenie, akkor ki mást választhatna?
Ennél tökéletesebb avatárt sehol nem találna ebben az univerzumban.
Még estében sikerül elkapnom cigit, ami kiesik a számból.
Az pedig nagy szó, ha egy olyan sokat látott anyaszomorítót is képest ennyire elbűvölni, mint amilyen én vagyok. Bár közre játszhat az elfogultságom is...
A kezeiből hófehér galambok röppenek elő, amik néhány másodperc múlva már konfettiként havazzák be a színpadot.
Csodálkozom, hogy a PETA, hogy nem szállt még rá a karrierje során, de ismerem már annyira, hogy ne kelljen féltenem, ha esetleg néhány paramilitáns állatvédő a jó dolgában egy bűvészt próbálna meg lejáratni.
Valószínűleg addig fel sem fognák, hogy nem álmodták a meztelen szégyen-sétát, amíg nem látnák magukat viszont az híradóban és a Facebook-on.
Z mindig is kreatív volt, ha másokat úgy kell megszívatni, hogy tanuljanak belőle.
Az kamu belépőtől elkedvetlenedő tömeg hatalmas tapsviharban tör ki, miközben Zatanna egy ezer wattos mosollyal az arcán köszönti őket.
A mosolyom vigyorrá szélesedik az arcomon.
Az este csak akkor lehet ennél jobb, ha valahogy sikerülne megoldanom, hogy feltűnés nélkül bejussak a backstagebe.
De most átadom magamat a műsor és Z varázsának...


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Kedd Márc. 06, 2018 5:47 am


Constantine & Zatanna

A több mint két órás műsorom lassan a végéhez ér, de az emberek ámulata még mindig látható az arcukon. Többek közt ezért is imádom az illúziót, ami másoknak egy megfoghatatlan csoda, nekem egy természetes adottság, amit nagyon kevesen tudnak és űznek mesterfokon. Nick tanításaiból sokat merítettem az eddig eltelt évek alatt, de ahogy szokott lenni, a Tanítvány túlnövi Mesterét. Nekem megadatott az, hogy a felmenőim közt olyanok akadnak, akikkel kevesen büszkélkedhetnek. Így a Mágia nemcsak tanult ismeret számomra, hanem egy velem született kiváltság, amit sokan irigyelnek. Példázza ez az este is, ahogy a Vendégek arcát fürkészem a Show alatt. Egytől-egyig ámulva és tátott szájjal nézik a sorra következő trükkjeimet. Élvezem minden percét ennek a rögtönzött előadásnak, és arra az asztal felé is pillantok néha, ahol John ül. Ő ismeri minden varázslatomat, vagyis majdnem mindet. De ezt nem rovom fel neki, mert sok idő eltelt azóta, mikor utoljára találkoztunk. Akkoriban fiatal és tapasztalatlan voltam a Mágia terén, de mára már tényleg a tökélyre fejlesztettem a varázslás legfinomabb fortélyait. Sok álmatlan éjszakán át gyakoroltam annak idején, de meg is lett az eredménye. Most viszont egy teljes estés fellépést „vezénylek” le, bárhová is sodor a vakszerencse. Igaz, most nem a véletlen okán keveredtem ebbe a Városba, de ha a sejtelmeim nem csalnak, akkor a ma este nem a véletlenekről szól, ahogy az sem, hogy John annál az asztalnál ül. Már csak egy utolsó finálé maradt hátra a szemfényvesztésből és a műsor lassacskán végéhez közelít. Egy olyan befejezést találtam ki, amit eddig senki sem próbált. A gyéren világító lámpák a nézőtéren, majd a színpadot beragyogó reflektorok hirtelen kialszanak. Néma csend következik, amire senki sem számított, majd egy kézmozdulattal végigmutatok a mennyezeten, ahol egyre fényesebben lüktető ragyogás tűnik fel.
-!ynéfikraS – némán formálja ajkam a visszafelé mondott szót, s ahogy kimondom, egy szemvillanás alatt egy olyan jelenség bontakozik ki, amit eddig a Föld kevés helyén láthattak. Most viszont megidéztem egy csodálatos természeti képződményt ezen falak közé, amit a képzeletük formált meg eddig. Tudom, hogy ez a finálé egyedülálló, mert eddigi ismereteim szerint senki nem próbálkozott még hasonlóval, de ettől olyan különleges a Show-m, hogy sohasem lehet előre tudni, hogy mi fog a következő pillanatban a szemük elé tárulni. Amint a lágyan hullámzó csillogás a mennyezeten feltűnik, én csak egy ragyogó mosollyal nézek körbe a döbbent pillantásokon. De egy valakiét keresem a tekintetemmel, aki sokat jelent nekem. Ezzel talán lenyűgözöm a zakóban ülő, cigarettázó, szabályokra fittyet hányó Kedvest, akiért átutaztam a fél világot, hogy újra láthassam.
A varázslat lassan fátyolossá válik, majd kezd szertefoszlani, ahogy a fények a teremben újból világosságot hoznak. A függöny lomhán ereszkedni kezd, és én egy meghajlással köszönöm meg a figyelmet, amivel ezen az estén megtisztelt a Nagyérdemű!
- Köszönöm!- hajlok meg ismét a Közönség felé, majd a botommal a kezemben egy íves kört formálva idézem meg a füstöt, amiben elegánsan távozom az emelvényről.
A kulisszák mögött az öltözőmbe igyekszem, elégedett vagyok a ma esti Show-val. Bár egy gondolat foglalkoztat, de talán arra is választ kapok, ha eljön az ideje. Most csak egy forró teára vágyom és egy kis harapnivalóra. A Mágia energiát kíván, mert, most sem mondhatni, hogy „kíméltem” magam. De ez a jóleső fáradtság is semmivé lenne, ha látnám annak a huncut szempárnak a tulajdonosát, akiért a szívem dobog.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Kedd Márc. 06, 2018 6:05 pm


Zatanna & Constantine

Nem emlékszem, hogy mikor sikerült ennyire elmerülnöm egy ilyen bűvész-előadásban. Közrejátszik persze ebben, hogy a színpadon álló hollófekete hajú hölgy már csak a látványával megemeli a pulzusom és a vérnyomásom, de maga a műsor is elsőosztályú.
Be kell valljam,  annak ellenére is erős unszimpátiát táplálok a legtöbb szemfényvesztő irányába, hogy suhanckoromban nekem is ezzel a módszerrel kellett összeszednem a bagóra valót.
Azóta, hogy David Copperfield meg Uri Geller olyan fene nagy szenzáció lett a médiában, nem kicsit zuhant az ázsiója a szememben az efféle mutatványosoknak. Félreértés ne essék, nem leszólni akarom a munkájukat, de a varázsló és mágus szavakhoz olyan jelentést társítottak miattuk, ami egy valós mágiában elmélyedt, éveket tanulással töltő varázshasználó számára felér egy arcon köpéssel.
Tudtommal Z az egyetlen a profi bűvészek között, aki tényleg megérdemli, hogy varázslónak hívják. A többi csak illuzionista, vagy egyszerű kókler.
De mágus semmiképp.
Az előadás rendkívüli módon elbűvöl. Annyira, hogy amikor szívni akarok egyet a koporsószögből, lehullik a hamu a csikkről.
Sorra jönnek egymás után a klasszikus bűvészmutatványok: A segéd kettéfűrészelése, nyúl a kalapból, az összekeveredett testrészek doboza.
Ezerszer látott kunsztok, Z mégis olyan eleganciával és profizmussal adja elő őket, amit ritkán látok.
Elfogult lennék?
Megeshet, hogy nagyon hízeleg az a tény, hogy minden trükk után egy olyat kacsint rám, hogy kihagy egy ütemet a ketyegőm és emiatt VIP-nek érzem magam. Elfogult azonban semmiképpen nem vagyok. Ha így lenne, akkor az előadást élvező közönség is bűnrészes lenne ebben a vádban.
Azt el kell ismernem, hogy Zatanna mindent elkövet azért, hogy lehengerelje az egybegyűlteket.
Az utolsó mutatványa egyöntetű csodálkozást vált ki az emberekből. Bár tudom, hogy ennek semmi köze a klasszikus bűvészkedéshez, de én se vetnék meg egy kis látványelemül szolgáló mágiát, ha nem oszlott volna fel a Nyálkahártya majd húsz éve.
Mindent a fizető vendégért ugye?
Felhörpintem az italom maradékát, elindulok a a művészbejáró felé és menet közben kikapok egy szál rózsát az egyik asztalon lévő vázából.
Minden nem lehet tökéletes és én is lassan olyan korba lépek, hogy kell már a Cavinton, de nincs az probléma, amit egy kis varázslattal ne lehetne orvosolni.
Menet közben egy megújító varázst mondok a rózsára, ami így tökéletesen úgy néz ki, mintha frissen lenne vágva.
Az ajtót elálló Conan-szerű testalkattal rendelkező barbár testvérek morognak egy kicsit, amikor a megbűvölt kártyámon meglátják a szakmai felügyelet igazolványát, de nem problémáznak különösen sokat az átengedésemmel. Az mondjuk biztos nem volt szimpatikus nekik, hogy az orruk előtt gyújtottam rá egy cigire.
A sok lótifuti meg kellékes között elhaladva jut el az agyamig, hogy egy ilyen showt legalább akkora munka összerakni, mint egy koncertet.
Beletelik egy kis időbe, megtalálom az öltözőt az őrülten sürgő-forgó embertenger közepén.
Két hosszú koppantással jelzem az érkezésem, majd elfordítom a kilincset és belépek.
Z öltözője olyan, mintha agresszív megszállás alá vette volna egy virágüzlet. Hatalmas csokrok borítják szinte az összes vízszintes felületet.
Ránézek az egy szál rózsámra, majd megvonom a vállam. A gesztus számít, nem az, hogy mennyit költöttem rá.
Csak egy virágok övezte ösvény vezet a sminkasztalhoz, ahol álmaim egykori és  jövőbeli nője éppen megszabadul a fellépéshez szükséges sminktől.
- Mondanám, hogy megjött Johnny, de azzal csúnyán elrontanám a hangulatot. - üdvözlöm Z-t - Csodás voltál ma este!


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Kedd Márc. 06, 2018 8:41 pm


Constantine & Zatanna

Az öltözőmbe lépve kissé meglep az a temérdek virágszőnyeg, ami fogad. Az ajtóban álló Felvigyázó csak egy halvány mosollyal biccent, amikor visszanézek rá.
- Morris? Ki hozta be ezeket a csodás virágokat?- kezdem kérdőre vonni, de inkább egy mosollyal becsukom magam mögött az ajtóm. Nem igazán gondoltam volna, hogy egy ilyen csodaszép virágeső fogad a műsorom után, de abban biztos vagyok, hogy ezek közül egyiket sem John küldte. Nem az a fajta Férfi, aki sokat költ a virágokra, de nem is ezért szeretem őt. Tudom, hogy a szívében ott vagyok, és nem a virágok mennyisége vagy a nagysága fogja meghódítani a szívem, hanem az egész lénye, ami minden nap csak erősebbé és vágyakozóbbá tette a késztetésem, hogy felkerekedjem és megkeressem őt. Tudom azt is, hogy ha most itt lenne, egy szál virággal, akkor én lennék a legboldogabb. Ismer engem, és én is őt…. Talán a virág az túl erős neki, hogy arra vetemedjen, hogy a kezébe vegyen is egyet, hogy hozzon nekem. Bár szerintem arra sem emlékszik, hogy melyik a kedvencem…
Gyorsan a paravánom mögé bújok, hogy átöltözzek, és hagyományosabb ruhát öltsek magamra, mint a színpadi csillogás. A sminkem is visszafogottabbá varázsolom, és máris úgy érzem magam, mint aki készen áll arra a forró teára és az étel elfogyasztására. A virágok tengerén végignézve csillog a szemem, de egyik sem olyan kedves számomra, mert nem attól a Személytől kaptam, aki mindennél többet jelent nekem. Hamarosan indulásra készen is állok, csak egy utolsó sminkellenőrzés és egy halvány szájfény felkenése van hátra. A kopogásra is egy gyors választ intézek. – Gyere be!- mondom az ajtó felé, és arra sem nézek miközben sorolom a mondandómat. – Liana! A virágokat osszátok szét a Kollégák közt! Szuperek voltatok!!! Mindenkinek külön jutalom jár a ma esti munkájáért!- hadarom el a szájfényem kenése közben, de csak akkor pillantok fel, mikor nem érkezik a megszokott válasz a segítőmtől, aki mindenre azt mondja, hogy „Persze, meglesz!”. Végzek az igazítással és megfordulok, de nem a kis kellékes lányka áll ott, hanem az a Férfi, akire egész este vágytam, hogy lássam. Hirtelen zavaromban azt se tudtam, hogy mit mondjak. Egy mosollyal álltam vele szemben és csak pár lépésnyire, de a szívem olyan hevesen dobbant, hogy a szavam is elállt, ahogy most megjelent. Számtalanszor elképzeltem a találkozásunkat, és most, hogy valóra vált, meg sem tudok szólalni?
-Köszönöm, John…- nézek rá és legszívesebben nyakába ugornék, de akkor azt a szépséges virágot, amit a kezében nyújt felém, összetörném. Ez a legszebb rózsaszál, amit valaha láttam. S emlékszik még, hogy melyik a kedvencem…
Ragyogó szemmel nézem az arcát és nem tudok betelni vele. Előttem áll a Szívem Szerelme és most még a lábam is földbe gyökerezett. Csak némán nézek a szemébe, de az ajkaim alig akarnak megszólalni, pedig annyi mindent mondanék. De most csak állok előtte, és a szívem majd kiugrik a helyéről örömömben. Igyekszem szabályosan venni a levegőt, de érzem, hogy a pulzusom az egekbe szökik, amikor megérintem a karját, hogy megbizonyosodjak, hogy ez nem egy álom, hanem a valóság. Bele is remegek, mikor az érintésem nem egy illúziót fog, hanem azt a Férfit, akiért tűvé tettem már a fél világot, hogy újra a karjába zárjon.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Szer. Márc. 07, 2018 6:21 pm


Zatanna & Constantine

Úgy tűnik, hogy a Pokol TV-ben éppen most tart reklámszünetet az a valóságshow, amit csak azért készítettek, hogy a démonok az életemnek nevezett szívássorozaton röhöghessenek.
Legalábbis arra enged következtetni, hogy a legtöbb volt barátnőmmel és szeretőmmel ellentétben nem a magas C-ről kezdi a szidalmazásomat, amint meglát.
Tekintve, hogy milyen körülmények között váltunk el egymástól számításba vettem, hogy a Nick miatt érzett gyász miatt az lesz az első dolog amit mond, hogy jnem a ablokop.
Lehet, hogy a létezés egy másik síkján tényleg annyira berágott rám, hogy nem is akar látni, amiért nem tudtam (és nem akartam) megmenteni Nicket attól, hogy odalent pörköltalapnak használják egy üstbe, de akárhogy is nézzük az egykori mesterünk megérdemelte a sorsát.
Szemétnek tűnök emiatt? Meglehet. Jobb lett a világnak, hogy egy megalomániás varázslóval kevesebbet kell a hátán cipelnie. Olyan biztos,mint a halál és az adó.
Z szinte suhan felém, ahogy meglát. Az eltelt évek kegyesek voltak hozzá. A szépsége még mindig olyan tündöklő, mint amikor megismertem és a korral járó "érett nő" kisugárzás is csak fokozza a megjelenésének csodáját.
Meg persze a smink is segít egy keveset, de ezt egy nőnek sem fogod ilyen nyíltan elmondani, hacsak nem akarod kiüríteni a nadrágodban is elférő családi kincstárat.
Nem viccelek. Előfordult már fiatalabb koromban. Bár megúsztam, de Zed sokkal vérmesebb volt Z-nél.
Z szeméből csak úgy sugárzik az örömtől, ahogy rám néz. Az utóbbi másfél évtizedben nem sokszor láttam ezt a fajta örömöt senki tekintetében.
Még a New Castle-i csapatéban sem pedig ők még azokat a cigi csikkeket is vallásos áhítattal imádták volna, amiket eldobtam az utcán. Persze csak eleinte, ahogy egyre rázósabbak dolgokba keveredtünk egyre kevésbé kedvelték a megoldásokat, amikkel előálltam, Astra halála után pedig Chas-en kívül mindenki elfordult tőlem.
A fiúk odalent biztos nagyon örültek neki, hogy maratoni távon élvezhették a szenvedéseimet.
De mi a francért kalandoznak el a gondolataim mindig a rossz emlékekre? Élj már egy kicsit a jelenben is John! Z itt van előtted és olyan őszinte örömmel néz rád, amit azóta nem kaptál, hogy visszavonszoltad a hátsódat Londonba. Örülj már egy kicsit a dolgoknak a fene essen beléd!
- Fel sem veszi veled a versenyt. -mosolygok Z-re és széttárom a karom - Mire vársz még? Gyere és öleld meg ezt a vén lókötőt!
Lehet, hogy még akkor se fogom elhinni, hogy ennyi apró örömöm van az életben, amikor a karjaimban tarthatom ezt az ember alakú csodát, de nem érdekel. Végre van egy jó estém és ezt vele szeretném eltölteni.


 megjegyzésed




A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 08, 2018 7:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Csüt. Márc. 08, 2018 4:11 am


Constantine & Zatanna

Alig tudom visszatartani magam, hogy ne ugorjak a nyakába John-nak. Annyira boldog vagyok, hogy láthatom. Főleg a hűvös tartása, amit tudom, hogy csak álcaként vett most magára. Az elmúlt évek sok történést hozhattak az Ő életében is. Azt a tizenöt évet leszámítva nem változott, még talán előnyére is formálódott, főleg az öltözködése terén, amit most zakó és nyakkendő formájában öltött magára. De az arca és a mosolya ugyanolyan ellenállhatatlan, mint akkoriban. Számomra még mindig az a kedves Léhűtő maradt, aki évekkel ezelőtt volt. Ha jobban belegondolok, akkor még vonzóbb lett. Nagyon jól áll neki ez a sármos félmosoly, amit villant felém, ezzel leplezve az izgatottságát. Mert nagyon is tudom, hogy mi jár a fejében. Ismerem jól, bármennyire is igyekszik leplezni az örömét, hogy végre találkoztunk ennyi idő után. Nick emléke egy időben a lelkemet marta, de sohasem volt olyan fontos számomra, mint Constantine. S most egyszerre valósággá vált a vágyam, hogy a közelében lehessek. Persze, ha végre a testem is hajlandó mozdulni, akkor a legboldogabban ölelem magamhoz.
- John….- A mondatára csak egy csodás mosollyal nézek rá, és a kitárt karjához lépve ölelem szorosan magamhoz. Ahogy ráfonódik a kezem a testére, elöntenek az emlékek. A mellkasához hajtom fejem és csak egy sóhajjal bújok hozzá, hogy érezzem a teste melegét, ahogy a szíve dobbanása is eggyé válik az enyémmel, miközben a lélegzetem kezd megnyugodni. Erre vágytam már hosszú ideje, de nem volt eddig bátorságom felkutatni Őt. Azt hittem, hogy már régen elfelejtett és a hosszúra nyúlt távollétünk teljesen kitörölte a szíve érzéseit irányomban. Féltem, attól is, hogy ha felbukkanok, akkor Nick fog eszébe jutni. Talán mindkettőnk előnyére vált ez az időszak, és ha végre félreteszi a büszkeségét, akkor nemcsak egy öleléssel köszönthetjük egymást....


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Csüt. Márc. 08, 2018 7:42 pm


Zatanna & Constantine

A Pokolba is végre valami történik velem, ami úgy néz ki nem sül el teljesen visszafelé.
Z úgy fonja körém a karjait, mintha attól félne, hogy csak elillanó illúzió lennék. A büszkeségem nem engedné, hogy hangosan elismerjem, de én is attól tartok, hogy csupán egy tovatűnő káprázatot tartok a karjaim között, aki egy pillanat alatt eltűnik, vagy átváltozik valami természetfeletti rusnyasággá.
Lehet, hogy a Londonban töltött évek belém plántálták a paranoiát, de aki mágiával foglalkozik, annak menthetetlenül szakmai ártalommá válik az üldözési mánia. Főleg, ha kénytelen elmerülni a sötétebb dolgokban is.
Az illata, karjának melege, a mellkasomnak feszülő keblei mind azt suttogják nekem, hogy az testemmel ölelésben egyessülő személy valós és olyan hús-vér, mint én vagyok.
Ahogy ráhajtja a fejét a vállamra, olyan nyugalom száll meg, amit még soha nem tapasztaltam az életemben. Maximum az anyaméhben, de arról semmilyen emlékem sincs.
A kezem a hajával játszik az orrom pedig úgy teleszívja magát a haja csodás illatával, mintha soha sem akarnám elfelejteni ezt az illatot.
Tényleg ilyen érzés boldognak lenni? Hogy bármilyen érzelmi latrinát gördít eléd az élet nem érdekel, mert tudod, hogy van valaki aki szeret?
Talán Chas-nek volt igaza kettőnk vitájában annak idején. Ő az okkult magánnyomozósdi után egy nő karjaiban kereste a menedéket és végül családot alapított. A babája már úton volt, amikor azt a hírneves balul elsült ördögűzést végrehajtottam és mire kiküzdöttem magam Ravenscarból már boldog apuka volt. Akkor ültünk le egy kicsit beszélgetni a témáról. Meg kell mondjam, hogy akkor sültbolondságnak tartottam a dolgot, de most mintha a Sors fanyar iróniája lendületből, dupla lábbal rúgja ki a ringből a véleményemet.
Csak hagyom magam feloldódni a pillanatban és hagyom, hogy elragadjanak az Z-vel közös emlékeim.
Csak állok és próbálom minél jobban beleégetni az emlékezetembe ezt a pillanatot. Az illatát, a lágyan vállamra omló haját, a bőrének puhaságát. Az enyhe púderillatot, ami csiklandozza az orromat.
Szükségem lesz mér erre, ha kell valami, hogy emlékeztessen arra, hogy nem minden csak lemondás, veszteség, keserűség és szenvedés.
Még John Constantine életébe is kell egy kis öröm...
Szép lassan enyhül az karjainak szorítása a mellkasom körül. Az ujjhegyeim végigsiklanak a karjaim és megfogom a kezeit.
- Merem remélni, hogy nem fognak megharagudni a köpenyes barátaid, amiért ma estére elkérlek tőlük. - nézek a szemébe, miután kibontakoztunk az ölelésből - Van mit bepótolnunk.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Pént. Márc. 09, 2018 2:03 am


Constantine & Zatanna

Ahogy átkarolom John-t, egyre jobban úgy érzem, hogy megtaláltam végre azt a Boldogságot, amire vágytam. Most már mindenem megvan. Az üresség, amit eddig éreztem, végre szertefoszlott. S most, hogy a karjába zár, egyszerre minden a helyére került a lelkemben. Nem mertem bevallani még magamnak sem, hogy az elmúlt hosszú évek alatt csak erre vágytam, hogy John-nal lehessek. Sohasem akarom, hogy ez a pillanat véget érjen. Ahogy játszik finoman az ujjaival a hajam fürtjeivel, és érzem a sóhaját. Minden megvilágosodott. Magamba szívom a sebtében magára locsolt arcszeszének az illatát, és ahogy a vállára hajtom fejem, végtelen nyugalom szállja meg testem. Karomba tartom végre, de már nem akarom soha többé elengedni. Féltem, hogy csak egy látomás, de most már bizonyos, hogy nem álmodom. Lágyan simítom hátát és csak arra gondolok, hogy ez az igazi Boldogság. Majd lassan kibontakozunk az ölelésből és amint távolodunk egymástól, akkor is tudom, hogy nem csak én vagyok így, hanem John is átéli mindezt. Aztán ahogy az ujjai végigsiklanak a karomon, és megfogja a kezem… Érzem, hogy a testem remegni kezd az érintésétől. Finom mozdulat, de benne van minden.
A szavaira mosolyogva válaszolok.
- A köpenyes barátaim nem fogják bánni. A Tiéd vagyok, Constantine!- bólintok huncutul.
- Amúgy meg nem szoktam engedélyt kérni, hogy ha kedvem támad meglépni előlük. - nevetem el magam. – Igen. Nagyon sok bepótolni valónk van. – hajolok közel a füléhez, majd egy kacsintással ismét a szemébe nézek. Nem tudok betelni vele, és ahogy a ragyogást látom a lélektükrében, már tudom, hogy egy csodálatos este áll előttünk. Izgatottan várom, hogy mit takarhat az „elrablás” az ő szótárában. De ahogy ismerem, nem fogunk unatkozni.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Szomb. Márc. 10, 2018 8:04 pm


Zatanna & Constantine

Eltartom a jobb karom a testemtől, hogy Z belekarolhasson.
- Mondanám azt, hogy a hintód előállt, de taxival jöttem. - húzódik egy Harrison Fordos félmosolyra az arcom
Igazán bérelhettem volna egy kocsit ma estére ha már erre az éjszakára terveztem a nagy találkozást, de végső soron ezzel is csak alapozom a szakmai hírnevemet.
John Constantine, a hatásos félmegoldások mestere.
Megvárom míg Z elfogadja a felkínált kart, majd együtt kimegyünk a szobából.
Kifelé menet megakad a szemem az egyik nagy virágcsokron. Apró kis részlet az, ami szembe ötlik. Mondhatni, hogy a nyomozói munka egyik áldásos ártalma, hogy kiszúrja az ember az oda nem illő dolgokat.
Az egyik rózsa szirmai ha nem is látványosan, de elütnek a többitől. Színük mélyebb, sötétebb és sokkal szárazabbnak tűnnek, mint a többi virág.
Nem tudom, hogy mióta divat a csokrokba belekötni egy száradt virágot, de a készítő helyében gyorsan lemondanám az előfizetésem a szakmai folyóiratról, ha ilyen ostoba trendeket javasolnak benne.
Próbálom kiverni a fejemből ezt az apró, de zavaró részletet. Ha ezen most elkezdek kattogni, akkor beüt a paranoiám, aminek az lesz az eredménye, hogy jó eséllyel elszúrom a randim Z-vel és elrontom a viszontlátás örömét.
Csak nyugi John. Nem minden apró hiba mögött áll ártó szándékú fekete mágia.
Elég szürreálisnak hat, hogy magamat próbálom arról győzködni, hogy ne hallgassak a tapasztalataimra, de most Z miatt vagyok itt, nem azért, hogy megakadályozzak valami világbékét fenyegető okkult fenyegetést.
Mire szívem hölgye bezárja az öltöző ajtót már le is rendeztem magamban ezt a kis magándilemmámat. A pókerarcom meg van annyira jó, hogy azt a pár másodpercnyi aggodalmat ne vegye észre, amíg visszarugdosom az üldözési mániámat a lelkem legmélyére.
- Tudom, hogy nekem kellene helyet választanom, de annyira ismerem Metropolist, mint egy skót a függetlenséget. - újabb sármosnak szánt félmosoly, amit egy kacsintás követ - Csak a buszvég környéki helyeket ismerem, de egy magad fajta úri hölgyet még egy olyan arcátlan zsivány se merne oda vinni, mint amilyen én vagyok.
Úgy bókolok neki, mintha még mindig az a fiatal suhanc lennék, aki besumákolta magát Nick klubjába. Meg ugyanolyan minőségben is, ami azért annyira nem fest rólam jó képet.
Sok nővel és férfival összekerültem már, mióta közös megegyezés alapján különváltunk, de csak kevesükkel volt hosszabb vagy mélyebb dolog egy éjszakánál, így egész jól eladom magam bárkinek aki vevő egy kis liverpooli csípősre. Ez mondjuk nem a legbiztatóbb dolog, ha a régi lángot akarod újra fellobbantani, de valahol el kell kezdeni a dolgokat.
Ahogy kilépünk az utcára és leintek egy taxit eszembe ötlik, hogy mennyire hétköznapi is a helyzet és tudatosodik bennem, hogy végre jól érzem magam.
Talán ezért olyan optimisták az emberek? Mert van kivel megosztaniuk a bajaikat és nem kell terhüket egyedül cipelniük? Én csináltam volna rosszul a dolgokat az elmúlt másfél évtizedben azzal, hogy senkit nem engedtem igazán közel magamhoz?
Lehet, hogy az igazi szenvedést nem az a tudat okozza nekem, hogy Astra miatt Pokolra kárhoztattam magam, hanem az, hogy tudat alatt már most büntetem magam emiatt és megvonom magamtól azt a kis örömöt, amit az élettől kaphatnék?
Egy klasszikus sárga taxi fékez le előttünk, én pedig egy szállodai lótifutit megszégyenítő képzettséggel  és kecsességgel nyitom ki az ajtót Z-nek.
- Hölgyem a hintója előállt!- foglalok én is helyet a járműben egy újabb féloldalas mosolyt felvillantva
Megvárom amíg Z megmondja, hogy hova menjünk, kényelmesen hátra dőlök a kocsiban és a szemeimet az ajkain pihentetem. Túl korai lenne még megcsókolni, akármennyire is vágyok az ajkai ízére.
Ráadásul akármennyire is próbálok szabadulni az üldözési mániámtól, nem hagy nyugodni az az érzés, hogy valaki figyel minket...


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Vas. Márc. 11, 2018 10:25 pm


Constantine & Zatanna

Mire felocsúdok, már John a karját nyújtja felém és indulunk is. Nem igazán időzünk, ami nem is meglepő tőlem. A Fellépések után a Rendezők intéznek mindent és Liana tudja a dolgát. Ismernek már az évek alatt, hogy az Embereimet méltón jutalmazom ha jól végzik a dolguk, de szigorú is tudok lenni, ha úgy hozza a helyzet. Ebben a „szakmában” elég keményen kell dolgozni, és aki a Társulatomhoz tartozik, azokkal már szépen összeszoktunk. Már Morris is két éve a Felvigyázóm, bár nem éppen az eszéért kedvelem, de megbízhatóan dolgozik. Az Ikertestvére már nem olyan beállítottságú, de eddig semmi gond nem akadt velük. Most viszont, nem a munkára akarok koncentrálni, hanem a rég vágyott Kedvesre, akit oly nagy örömmel látok viszont. Hosszú évek teltek el, de még mindig úgy érzem, mintha tegnap láttam volna azt a sármos félmosolyt, amit az arcán látok most is. Minden vonása a szívembe vésődött akkor, és most sem halványult el. De ahogy a taxi felé lépünk, még mindig mosolygásra bír a büszke tartása, amit ennyi idő múlva is megtartott. Szinte olyan, mint amikor utoljára láttam. Laza, nemtörődöm, és pöfékel, mint a gyárkémény. Még mindig azt a cigarettát szívja aminek a füstjétől még egy gyilkos Méhraj is visszavonulót fújna. De nekem így maradt meg az emlékeimben, és most, hogy viszontlátom, csak ámulattal és csodálattal nézem ezt a Férfit. Mert már Férfivá érett, abból a kis suhanc fiúból, aki belépett anno Nick Bárjába. Sokat gondolkodtam azokon az időkön, s volt is elegendő év, hogy rendezzem magamban, mit is szeretnék. Tudtam akkor is, hogy John-hoz vonzódom, bár elég fiatalok voltunk mindketten, de már akkor is volt benne valami, amit más talán nem is tartott fontosnak. De nekem nagyon is az volt, és most is az. Talán majd egyszer elárulom neki, de nem biztos. Lehet, hogy a titkom marad, ami édes titok a szívemben.
Most viszont beülök a taxi ülésére, és a hintós megjegyzésére majdnem felnevetek hangosan. Tudom, hogy igazából tényleg egy Hintóval is elém állna, de ezt a kedves invitálását nem tudom szó nélkül hagyni.
-Köszönöm, Főherceg úr!- hajtom meg a fejem kissé, ahogy a játékos poénjára válaszolok.
Tudom, hogy zavarban van, de ez annyira tetszik, hogy még az ajkamba is harapok, csak még jobban incselkedve húzzam a vágyakozását. Érzem, hogy a tekintetét nem veszi le rólam, de ez nem is csoda, mert én sem teszek másként. Oly édes, amikor ez a bárgyú félmosolyt villantja felém, hogy rögtön megölelném és ajkára adnék egy érzéki csókot, hogy csillapítsam a vágyakozását. De aztán lehet, hogy nem is érnénk el a Vacsoráig, pedig már nagyon éhes vagyok.
-Vigyen kérem a Jean - George-ba!- mondom a Sofőrnek, hogy hova vigyen minket. Talán John kicsit puccosnak találja, de egyáltalán nem az. Az Étterem inkább egy hangulatos helyhez hasonlít, mint egy nagy csillogó úri negyedhez illő miliőhöz. Jobban is kedvelem a kisebb étkezdéket, bár ez közepesnek számít. Az áraik elfogadhatóak, és nem is szeretném John számláját leterhelni egy nívós hellyel. Bár sohasem vártam el, hogy engem Királynőként kezeljen. Inkább szeretem a hangulatos és meghittebb helyeket. S most csak vele szeretnék kettesben lenni, nem pedig egy rajongótáborral a hátam mögött. Hamarosan meg is érkezünk a címre, de nem tudom, hogy mit fog szólni a látványhoz. Csalóka módon egy Hotel aljában van az étterem, de két különálló hely igazából. Mi éppen a „csendesebb” részére igyekeznék és remélem, hogy elnyeri majd a tetszését neki is. Kedvére válogathat a menük közül, mert itt mindent frissen és kívánság szerint tálalnak.
De most… várom, hogy kinyissa az ajtót a „Hintómon” egy ragyogó mosollyal, ahogy megáll a Taxi a bejárat előtt.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Kedd Márc. 13, 2018 5:26 pm


Zatanna & Constantine

Z megadja a címet, a sofőr pedig besorol a forgalomba.
Z parfümje úgy eszi be magát a sok bagótól tompa orromba, mint azok a különösen idegesítő dalok, amik már egy hallgatásra egész napra kibérlik a helyet az ember fejében.
Csak rá kell nézni, hogy lássam sokkal jobban alakult az élete az elválásunk óta, mint az enyém. Sikeres bűvész, az Igazság ligája is a soraiba fogadta és szebb, mint valaha.
Én meg csak egy alaposan elbaltázott ördögűzést, fél év diliházat és komplett, az élet minden területére kiterjedő züllést tudok felmutatni.
Oké, hogy állítólag az ellentétek vonzzák egymást, de két ennyire eltérő élettapasztalat hogy tudna meglenni egymás mellett.
Z mindig is az örök optimista volt és próbálta még a leggyalázatosabb fekete mágusban is meglátni a jót. Én meg még a legőszintébb jótett mögött is gyanítok valami hátsó szándékot.
Hiába fogadtam meg, hogy ma este csak a jó dolgokra fogok koncentrálni, de ez életpályáink és életfelfogásunk ilyen szélsőséges eltérése azért komolyan elgondolkoztat, hogy megérdemlem-e a második esélyt a mellettem ülő két lábon járó csodánál.
Mert ha  és elkövetek egy hibát, az általában nagyot szokott szólni. Emberi lelket pokolra kárhoztatóan nagyot.
Tudom, hogy Z nehezen tudna ezzel kibékülni, de végül elfogadná, hogy ilyen ára van a mágiának. Én viszont nem tudnék együtt élni azzal, ha miattam neki valami baja esne.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy el is felejtek rágyújtani. A bűzrúd csak fityeg a számban, miközben megérzem Z tenyerének melegét a kezemben.
- Vigyázz, nehogy menet közben visszaváltozzon sütőtökké. - emelem a kezét az ajkaimhoz, hogy csókot lehelhessek rá miközben visszarázódok a valóságba a merengésemből
Fogalmam sincs mikor fogtam meg a kezét, de örülök, hogy ez emlékezet arra, hogy nem azért kerestem fel, hogy elmerüljek az önmarcangolásban.
A taxi kisorol a forgalomból és megáll egy hotel előtt.
Elsőre átfut az agyamon, hogy talán kicsit túlságosan gyorsra vettük a tempót, de a hotel oldalában kialakított kis étterem emlékeztet arra, hogy Z még mindig nem AZ a fajta nő.
Kiugrom a kocsiból és egy lovagias meghajlással kinyitom számára az ajtót.
A sofőrnek a kezébe nyomok néhány húszdollárost. Távol áll tőlem a nagyvonalúság minden formája (kivéve, ha Z-ről beszélünk), de értékelem, hogy még csak nem is próbálkozott beszélgetni. Bár lehet, hogy Z csendben elsuttogott egy bűbájt, hogy nem zavarjon minket a pofa.
Akárhogy is legyen a fickó most szép jattot akasztott le és merem remélni, hogy jó helyre fog menni a nem olyan nehezen megkeresett pénzem.
Az étteremnek határozottan családias hangulata van. Bár kicsit túlságosan hivalkodó az én ízlésemnek, de az ilyet nem lehet egy olyan ember szemére vetni, aki a fiatal kora nagy részét az utcán és különböző pubokban töltötte.
Nem nagyon hezitálok, amikor a pincér elkéri a ballonkabátomat, hogy feltegye a fogasra. Bár olyan számomra ez a ruhadarab, mintha összenőtt volna a bőrömmel, most nagyon nincs szükség arra, hogy Nick szelleme még csak jelképesen is ott lebegjen a fejünk felett.
Odakísérnek az asztalhoz és leültetnek minket.
Bár nem vagyok az a kifejezett úriember, azért most egy kicsit böki a csőrömet, hogy simán elvették tőlem a lehetőséget, hogy kihúzhassam Z-nek a széket.
Felveszem az itallapot, annak ellenére, hogy már úgy is tudom, hogy mit fogok kérni. John Constantine nem lenne önmaga a whiskey nélkül.
Kihasználom a lehetőséget, hogy az itallap mögül kinézve mustrálhassam Z-t.
Eltelhet egy örökkévalóság, megállhat az idő, de én akkor se tudnék betelni az orrának az évével és az ajkai kacér görbéivel.
Egy örökkévalóságnak ható idő után hallom meg a pincér hangját, de furcsa mód az étterem zsivaja mintha elhalt volna.
- Ajánlhatok esetleg egy kis gőtevérben áztatott újszülött vesét?
A tarkómon ismerős érzés fut át, amikor meghallom ezt a hangot. Egy mágikus mezőben vagyunk. Ráadásul chronomanciát használnak. Úgy tűnik senki nem tanulja meg a leckét, hogy az idővel nem szabad szórakozni.
Fel sem kell pillantanom, hogy rájöjjek kihez tartozik a hang.
- Sargon, a varázslónő! - hajtom össze tetetett eleganciával az itallapot - Te aztán tudod, hogy miként kell elrontani egy randevút. Mondd csak apád szelleme még mindig kísért, vagy a Hideg Lángnak sikerül elkergetnie mellőled?
Felpillantok a nő arcába, aki egy fikarcnyit sem változott azóta, hogy utoljára összecsaptunk. A haja bár nem olyan ápolt mint Z-jé, de még mindig rikítóan hollófekete. A jobb orrlyukát a jobb fülével összekötő finom szemű lánc még mindig olyan ízléstelen, mint Marilyn Manson ripacskodása az anti-krisztus szupersztárként.
Világosbarna szemeiben rosszindulatúan lobog a harag tüze.
- Tudod mit! - gyújtok rá lazán egy cigire - Most az egyszer megpróbálok nagylelkű lenni. Ha azonnal lekopsz és nem zavarod tovább a randimat, akkor holnap nem fog megnyílni egy Pokolba vezető átjáró az ágyad alatt.
A szemem sarkából Z-re kacsintok, miközben a nyelvem hegyével Sargon felé irányítom a cigaretta izzó végét.
Remélem rájön, hogy azért tartom szóval Sargont, hogy ő feloldhassa a chronomantikus mezőt.
Mert hát ahhoz a piromágiához, amit ellőni készülök szükség van a normális ütemben folyó időre.
Még egy megjegyzés magamnak: Soha a büdös életben ne vágd többé sutba a paranoiád.
Életet menthet.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Szomb. Márc. 17, 2018 5:26 am


Constantine & Zatanna


Az álmaimat követtem eddig is, de most a valóság, ahogy John közelében lehetek, még nagyobb boldogsággal tölt el. A Taxiban (vagyis a Hintómban), éreztem, hogy a vágyakozása nagyon is kézzel fogható, bár nem igazán vallaná be még saját magának sem. Tudom azt is, hogy hasonlóan érzünk egymás iránt, de még nem tudatosult benne, hogy újból egymás közelségében vagyunk. Amint megáll az autó, látom az arcán, hogy nem egészen ilyen helyre számított, de diplomatikusan követett a bejáraton át az asztalhoz, ahová kísértek minket. Talán egy kis Talponálló zugkocsma inkább az „ízlésének” lenne megfelelő, de ha már rám bízta a helyszínt, akkor nincs olyan hatalmi erő, ami visszavonuló fújna, hogy ne jöjjön be velem. Nem is gondolkoztam sokat a választásomon, mert én szeretek ide járni. Meghitt és családias a környezet, ami teljesen hétköznapivá teszi a csillogó színpadi fellépéseim után a napomat.
Ott a Taxiban visszagondolva, jólesett, ahogy a tenyerében tartotta a kezemet. Lágy és finom mozdulattal emelte ajkához a kézfejem, és talán nem is vette észre, de önkéntelenül egymás érintésére vágyunk. Az asztalnál észrevettem, hogy egy kis árnyék suhant át az arcán, miután leültünk a székre. Nem tudom, mi járhat a fejében, de abban biztos vagyok, hogy az arcomat fürkészi. Érzem a pillantását a vonásaimon, és ha jobban belegondolok, akkor még huncutabb gondolatok is megfordulhatnak a fejében, amit amúgy sem osztana meg nyilvánosan, ahogy én sem hangosan mondanám ki a gondolataimat, amik átsuhantak a fantáziámon.
Az itallap lapozása közben viszont valami furcsa érzés fogott el. Nem vagyok paranoiás, de ha azt mondanám, hogy mágiát érzek a közelemben, akkor nem mondanék valótlanságot. Sötét erő mozgolódását érzem, és amikor John-ra nézek megerősíti bennem a gyanúmat. Elég burkolt és alattomos varázs vett minket körül, de az érzékeim elég kifinomultak, hogy be tudjam azonosítani a jellegét. Be kellett határolom azt a területet ahonnan a legerősebben éreztem a mágia forrását és amint a belső erőmet hoztam felszínre, a formátuma is megmutatkozott előttem. Chronomancia. Egy alattomos időlassító varázst küldött ránk valaki, de arra nem számított, hogy meg tudom törni, és ezzel visszaállítani az eredeti időformátumot, amiben már nem fogja magát előnyben érezni ez a gonosz személy.
Lehunyom a szemem és koncentrálni kezdek. Behatárolom a mágiája teljes terjedelmét és ahogy felszínre eresztem a bennem szunnyadó erő egy részét úgy ejtem ki a szavaimat magam elé.
-!kísődi lámroN – mondom ki kétszer egymás után, de tudom, jól, hogy az erőmmel nem tud szembeszállni ez a gonosz lény. Régen talán legyűrt volna, vagy meg is sebezhetett volna, de a mostani tudásom és erőm már nem egy tinédzser halovány próbálkozásainak az ereje, hanem már tudatában vagyok a Mágia magasiskolájának minden elsajátítható varázsával. Érzem a Gonosz jelenlétet, és azt is, hogy John se hagyja szó nélkül -  vagyis tett nélkül -  ezt az arcátlan személyt, aki megzavarta a randinkat. Lehet, hogy ez csak a kezdet? Vagy talán, akar próbálkozni, hogy meddig feszítheti a húrt nálunk? Pedig csak kettesben szerettem volna eltölteni ezt az estét a rég látott Kedvessel, akire már nagyon vágytam. Most viszont felkészülten várom, hogy ha újból próbálkozna az „időblokkoló”. Meglepődik majd, hogy nem egy kezdővel akadt össze, mint régen. Most már hatalmam is van, nemcsak gyenge illúzióim.
Johnra nézek s érzem a feszültséget rajta, de azt is tudja, hogy én teljes összhangban vagyok vele, ahogy eddig is mindenben számíthatott rám. A szívem érte dobog, s nem hagyom, hogy bárki is bántsa a Kedvesemet. Meg tudja védeni magát, de tudja ő is, hogy mi ketten együtt legyőzhetetlen párost alkotunk. Most még inkább, mint évekkel ezelőtt.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Hétf. Márc. 26, 2018 7:50 pm


Zatanna & Constantine

Sargon a varázslónő...
Ritka egy elfajzott egyede az ősi varázslók vérvonalának. Z-hez hasonlóan a mágia náluk is amolyan családi vállalkozás jellegű dolog, de ebben ki is fújt majdnem minden hasonlóság kettejük közt.
Bár mindketten egy híres (és mellesleg egymást tisztellő) mágus sarjai, Jaimini nem szerette rajongásig az apját.
Annyira nem, hogy a hatalomvágytól fűtve csatlakozott a Hideg lánghoz, akik beavatási szertartás címén megbízták az öreg Sargon életének kioltásával és nevének elbitorolásával.
Innentől kezdve egyértelmű, hogy nem öribarik. Legalábbis az én részemről.
A new yorki siheder éveim alatt ez az elmeháborodott próbált el és átcsábítani.
Nem mondom, nem volt rossz bőr és most sem az, de Z-vel szemben labdába se rúghat.
De a nagy kérdés, hogy mi a búbánatos fittyfenét akar most?
Egy rég esedékes randit tönkrevágni még tőle is méltóságon aluli húzás lenne.
Körülbelül ezek a gondolatok futnak át az agyamon, amikor Z feloldja a chronomezőt és akcióba lép a megidézett varázslatom, aminek hatására hatalmas lángcsóva csap ki a cigarettán végéből, hátrébb lökve ezt a magát varázslónak tituláló tébolyodottat.
Magamban megjegyzem, hogy jövök eggyel Till-nek. Hasznos kis trükköt tanított.
Kilököm magam alól a széket miközben talpra ugrok, az ujjaim máris mágikus jeleket formálnak a levegőbe.
Jaimini eközben feltápászkodik a földről és egy csettintéssel eloltja a ruháját faló lángokat, amik így nem egy olyan helyen fedik fel a bőrét, amit még a Playboy se merne címlapra küldeni.
- Ne transgrediaris sanguineis meretrix - formálják az ajkaim a bénító varázslatot, miközben egy kék energiacsóva lövell ki a bal mutatóujjam végéből
Zsigeri próbálkozás volt. Csak ellőttem az első mágiát, ami eszembe jutott és nem számítottam semmilyen hatásra, de úgy tűnik Sargon nem olyan jó, mint amilyennek képzeli magát.
A varázslat telibe kapja, aminek hatására olyan vigyázzba áll, mintha visszakerült volna az első tornaórájára.
Nagy balszerencsénkre egy ilyen kis beltéri tűzijáték nem olyan dolog, ami nem tűnik fel a többi vendégnek.
Csak most jut el a fülemig a riad sikoltozás és a menekülő vendégek hangja.
Na csodás. Megint egy olyan helyzet, amit nem tudok feltűnés nélkül kezelni....
- Omnes Age tuum negotium! - rajzolok a levegőbe egy újabb jelet, amivel gyorsan lenyugtatom a népet
Úgy fognak tenni, mintha semmi sem történt volna és észre sem fogják venni, hogy valami mágikus folyik az orruk előtt.
Így minden figyelmemet Sargonnak szentelhetem.
Előhalászok egy cigit az ingzsebemből és rágyújtok.
- Mondd csak hercegnő mi a fészkes fenéért most kellett nekiállnod kekeckedni velünk?
Szippantok egy nagyot a cigiből, miközben morcosan a megbéklyózott nőre meredek.
A szeme csillogásából látom, hogy mocsokul kárörvendő hangulatában.
Aztán alaposan megkésve megszólal a tűzjelző és a nyakamba szakad egy hektó víz.
- Basszus.... - mormogom miközben kiejtem a számból a viharos gyorsasággal elázó cigit
Sargon meg csak áll ott némán egy olyan tekintettel, ami beillene egy hiéna-röhögésnek is.
Ez az este határozottan nem az enyém....


 megjegyzésed




A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 28, 2018 7:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Kedd Márc. 27, 2018 5:27 am


Constantine & Zatanna


Ha most feleleveníteném a nemrég mondott mondatom John-nal kapcsolatba, akkor azt is hozzá kellene tennem, hogy én ezt megmondtam.. Nem szoktam unatkozni mellette és látom, hogy a sok év elteltével sem változott ez a megállapításom. Talán még nevetnék is ezen, de nem hiszem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb alkalom. A felbukkanó mágusnő elég alattomos varázslatot küldött ránk, de nem számolt azzal, hogy meg is törhetjük. A mágia hatalmas erőt birtokol, de csak annak, aki tisztában van vele, hogy mindig vannak olyanok, akik jobbak nálunk. Lebecsült minket és meg is fizette az árát. Amint a normál idősíkra visszaállt a körülöttünk lévő terület, máris John támadásba lendült. Nem nagyon akartam beavatkozni, mert láttam, hogy szépen boldogul. A kimondott szavai csak úgy hasították a levegőt. De szerintem Jaimini-t nagyon felkészületlenül érte az ellentámadásunk. John könnyedén kivágja magát, és egy bénító varázzsal ártalmatlanná tette a gonosz próbálkozását. A randinkat nem éppen így képzeltem el, de lassan tényleg azt kezdem hinni, hogy direkt van mindig valaki, hogy belénk kössön. De miért pont most? Egyetlen órára se lehet nyugtunk, hogy kettesbe legyünk?- sorakoznak fel bennem a kérdések és mi tagadás, elég idegesítő, hogy még a vacsoránkat se tudjuk nyugton elfogyasztani.
A levegőbe rajzolt igék már meg se lepnek. John meg tudja védeni magát ha arról van szó, de most civilek is vannak körülöttünk. Amint a fellobbanó lángok alábbhagynak a tűzjelző is megszólal, és a következő pillanatban már a pánik jeleit is a nyakunkba kapjuk, amint az emberek sikítva igyekeznének ki az épületből. A fejemet fogom a kialakult helyzetért, de aztán az újabb levegőbe rótt jelek visszaállítják a nyugalmi helyzetet a vacsorázók között. Picit azért örültem volna, ha csak mi ketten lennénk és megennénk a vacsorát. Tudom azt is, hogy nem éppen nyugdíjas állás a miénk, de egy kis időre jó lenne, ha nem bukkanna fel egy őrült se az ötleteivel.
Felkészült vagyok, és amint hat a blokkoló varázsa a Kedvesnek, már tudom, hogy itt nem lesz vége. Valami oka kell, hogy legyen Jaimini-nek, hogy erre a támadásra szánta el magát, mert az nehezen hiszem el, hogy csak véletlen műve lenne, hogy felbukkant. Nem sok időbe telik, hogy Sargon varázslónője egy buborékot kapott maga köré, ami teljesen „lefagyasztotta” a mozgását. Kissé viccesnek is hatott, ahogyan mereven állt, de a fejünkre ereszkedő több liter víz mégse váltott ki belőlem kacagást. John-ra néztem, és láthatja rajtam, hogy nem vagyok elragadtatva az ázott ruhámra nézve, de most már felettébb kíváncsi vagyok, hogy miért is kell ázott verébként itt ülnöm, egy mereven vigyázban álló Varázslónő társaságában, ahelyett, hogy kellemesen érezném magam a randinkon.
-Egyre érdekesebben alakul ez az esténk, nem gondolod John ? – teszem fel a kérdést, miközben csavarom ki a ruhám ujjából a felgyülemlett vizet.
Nem Constantine-ra neheztelek, hanem erre a nőszemélyre, aki arcátlanul megzavarta a meghitt vacsoránkat, és nagyon szeretném tudni, hogy mit akar tőlünk. Mert abban biztos vagyok, hogy nincsenek véletlenek. Még itt a Mertopolis-ban se.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Csüt. Márc. 29, 2018 6:57 pm


Zatanna & Constantine

Nem tartozom az emberek hipererkölcsös fajtájához, de azért van bennem annyi tartás, hogy a Sargonon alkalmazott bénító varázslatot nem valami sokkal alantasabb célra használjam fel.
Annak örülök, hogy ez megkülönböztet az olyan pályatársaimtól, mint Felix Faust vagy Papa Midnite, de ennek a mérsékelt gátlásosságnak sokszor inkább kárát látom, mint hasznát.
Ha pontosak akarunk lenni, akkor közvetve nem is én szívok, hanem a szeretteim.
New Castle óta egyre inkább erősödik bennem a meggyőződés, hogy nem túl egészséges dolog a belső köreimbe tartozni.
Ahogy a mostani helyzetet elnézem ez az este sem fog sokat tenni azért, hogy rám cáfoljon.
Csak a vakszerencsén és Sargon elbizakodottságán múlt, hogy Z és én nem vesztünk rajta a találkozáson.
Szerencsére ez a céda túlságosan sokat gondolt magáról és ezt kihasználva sikerült fordítani a dolgok állásán.
Mondjuk annyira nem voltam nagy spíler, hogy megússzam a dolgot egy alapos és kéretlen fürdőzés nélkül, de sokkal jobban sajnálom a nedves cigimet, mint az mellkasomhoz tapadó, nyirkos ingemet.
Oldalra sandítok Z-re és meg kell állapítanom magamban, hogy jól áll rajta az elázott ruha. A nőiességét legalábbis tökéletesen kihangsúlyozza.
Tudom soviniszta mocsok vagyok. Kövezz meg, vagy perelj be...
- Az ziher, hogy az unalom messze el fog kerülni minket. - veszem elő az öngyújtómat, hogy már csak reflexből rágyújtsak egy új cigire
A harmadik kattintgatás után rájövök, hogy csak a rossz beidegződésem kapott el megint és lemondóan elhajítom a koporsószöget.
Sargon még mindig olyan tekintettel néz rám, ami beillene egy hiéna mosolynak is, de nem szól egy szót se.
- Basszus. - ismétlem meg még egyszer, amikor rájövök, hogy mi a difi
A varázslattal a légzésem kívül az összes mozgását sikerült lebénítanom. Vagyis ha akart se tudott volna beszélni, abból az okból kifolyólag, hogy nem nem tudta kinyitni a száját.
- Dicere! - adok hozzá egy újabb kitételt az varázslathoz, miközben egy újabb rúnát rajzolok a levegőbe a bal mutatóujjammal
A varázslat hatni kezd és néhány másodperc múlva meghallom Sargon cseppet sem szívmelengető, karcos hangját.
- Végre rájöttél a titok nyitjára Constantine! - mondja jól hallható kárörömmel a hangjában
- Kímélj meg a kaján megjegyzéseidtől aranyom és bökd ki, hogy mennyire kell féltékenynek lennie egy magadfajta feketemágusnak ahhoz, hogy  ilyen emberesen elcseszd ezt a randit! - a könnyed hanghordozásom ugyan nem arra utal, de most elég pipa vagyok ahhoz, hogy az általam ismert legcsúnyább mágiákkal tegyem tönkre bárki életét, aki keresztbe tesz nekem
- Túl sokra tartod magad Constantine! Már rég túlléptem azon, hogy annak idején semmibe vettél. - terül szét egy alattomos vigyor a nő képén - Most a Hideg láng érdekében járok el.
Na csodás.....
Ő is csak tereli a szót.
Hacsak Z nem áll elő valami kellemesebb eszközzel, akkor hozzá kell nyúlnom néhány igen csúnya varázslathoz, hogy kiszedjek bármit is ebből a cafkából.....


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Pént. Márc. 30, 2018 6:09 pm


Constantine & Zatanna


Lehet, hogy naivan képzeltem el a vacsoránkat, hogy kettesben lehetek John-nal. Annyira vártam ezt a pillanatot és most itt ülök csurom vizesen a finom étel mellett, vagyis volt finom étel mellett - mert Sargon úgy döntött, hogy belerondít a meghitt esténkbe. Nem tudom, miért pont most bukkant fel, mert eddig színét se láttam. Szerintem Johnban is megfordult ez a gondolat. Tudom, hogy soha nem arról volt híres, hogy jó modorral állítson be, de az elmúlt időszakban tuti, hogy még többet romlott a jelleme. Főleg, hogy a Hideg Láng szolgálatában áll most, és nem veszi észre, hogy egy cseppet sem vagyunk kíváncsiak rá. Constantine szerelmi ügyei ismét visszhangot szültek, és ha már itt tartunk, akkor jobb lenne, ha kordában tartaná a cafkát, mert kezdek begurulni. Azt leszámítva, hogy az étteremben tartózkodó vendégek csak a mágia miatt nem futnak fejüket vesztve innen. A vacsorának már lőttek, és megint csak kezd elegem lenni, hogy egy percnyi nyugtunk nincs ezektől a beképzelt mágiahasználóktól, akik lassan sportot űznek, hogy kikezdjenek velünk.
- !dnesC – formáltam a szavakat ajkaim közt. - !ddnom tazagi zA –tettem hozzá - !dölüresekgem ygaV – néztem a gúnyos arcába, és vártam a válaszát. Kezd elfogyni a türelmem, és egy cseppet sem enyhíti a dühömet, hogy még a vacsorámat se tudtam elfogyasztani a Kedvesemmel. Lehet, hogy sokáig voltam távol, hogy ilyen arcátlanul egy pillanatra sem marad nyugton egy estére, egyik gonosz se?
-!nenni jdorakaT- emelem fel a kezem és a nő nyakára szoruló mágikus ujjak fonódnak. A Léleklátás varázslatával ragadtam meg, amit csak én tudok megidézni, hála az Őseimnek, akik ezt évszázadokkal ezelőtt nekem alkották. Tudtak akkoriban valamit, ha ezt az Örökségem részéül kaptam. Ez a varázslat átlát minden illúzión, és nem a vetített képet ragadja meg, hanem a fizikai testet és érző lelket is egyben. Ami valljuk be, nem éppen jó hír ennek a Cédának, ahogy Hideg Lángnak sem. De ez már az ő gondjuk..  


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Hétf. Ápr. 02, 2018 6:13 pm


Zatanna & Constantine

Hát nem szeretnék Sargon helyében lenni most az tuti....
Úgy tűnik Z-nek annyira felforralta az agyvizét, hogy már maga sem tudja, hogy miként reagáljon a helyzetre. Legalábbis a látszólag vaktában hajigált varázsigéi erről tesznek tanúbizonyságot.
Az tökéletesen mellékes, hogy mennyire komikus látvány, ahogy a megbéklyózott varázslónőt gyors egymásutánban érik a pofonszerű varázslatok.
Először elhallgat, mint aki pofon vágtak, majd hirtelen szóra nyitja a száját, végül pedig sarkon fordul és elhagyná a terepet.
Teszi mindezt olyan gyorsasággal, mintha pszichotrippet bemutató montázst látnánk egy filmből.
Röhögnék is rajta egy jót, ha éppen nem a mi esténket rontotta volna el....
- Prohibere! - utasítom maradásra a nőt
Sargon a varázslatom hatására léptében rajzfilmszerűen megmerevedik. Már komolyan azt várom, hogy mikor fog eldőlni, de mire a félretolódott súlypont és a gravitáció elkezdené kifejteni a hatását, a mágiám semlegesíti Z igéjét.
Jaimini tesz egy lépést, hogy megőrizze az egyensúlyát, majd szembe fordul velünk.
A szemei villámokat szórnak haragjában, de a testtartásából kiolvasom, hogy nem olyan ostoba, hogy nekiugorjon két olyan varázslónak, mint Z és én.
- Ide figyelj te Frankeinstein menyasszonya. - rázom ki az utolsó szál cigimből a vizet egy kis varázslat segítségével, mielőtt rápöffintenék az amúgy dohányzásmentes térben - Ne kerülgesd a forró kását, old meg a nyelved és világosíts fel minket. Akkor talán...
Elhallgatok egy pillanatra a hatásszünet kedvéért. Hadd főjön még kicsit az agya.
- Hangsúlyozom: Talán megpróbálom meggátolni, hogy Z teljesen kiélje rajtad a bosszúvágyát és az életed hátralévő részét egy olyan varangyként éld le, mint amilyen vagy.
Nem tudom már hányszor játszottam el a Jó Zsaru - Rossz Zsaru módszert, de általában én alakítottam a kellemetlenebb vallató szerepét az esetek többségében. Üdítő, hogy látszólag most nem én vagyok a veszedelmesebb a két kérdező közül.
Sargon arcán látszik, hogy számításba vehet minden lehetőséget és végül megered a nyelve.
- A Hideg Láng a közelmúltban súlyos vereséget szenvedett el a Rend Urait szolgáló varázslóktól. Olyat, ami már a létezését is kockáztatta volna. Én és Mr. E legalább egy hónapig nyalogattuk a sebeinket, mire képesek voltunk annyira összeszedni magunkat, hogy nekiálljunk tervezgetni.
Na csodás...
Ha a fele igaz annak, amit eddig mond, akkor jókora pöcegödörbe esett a kis kovenjük. A Rend Urait szolgáló mágusok olyan pofák, akikkel még én sem szívesen kezdenék el szórakozni. Úgy tűnik elég kétségbeesettek.
- Kímélj meg a matinétől és térj a lényegre. - szívok egyet a cigimbe türelmetlenséget mímelve
Merem remélni, hogy annyira nem lesz óvatos, hogy elfelejtse  a gúnyos megjegyzéseit. Igazán átkozhatnékom van....
- Sokat kutakodtunk, mire ráleltünk egy próféciára. - folytatja a mondandóját Jaimini
Ennyit az átkozásról....
- Edgar Cayce egyik elveszett jegyzetében találtunk egy homályos utalást. Énokiul van, de a lényege az, hogy Nostradamus egyik leszármazottja és a Nevető mágusok egyike fogja megakadályozni, hogy visszatérjen a Pokoljáró és újra felvirágoztassa a nem melegítő lángot. - gúnyosan rám néz, de annyi mersze már nincs, hogy újra kiültesse a képére azt a ronda mosolyát - A Nevetők neveit elnézve nem volt nehéz kitalálni, hogy ki fogja viselni a címet ebben a generációban, Constantine. De képzelheted mekkorát néztünk, amikor a családfakutatás után kiderült, hogy a drága kis Zatannádat rokoni szálak kötik a nagy jóshoz.
Nagyon nem tetszik ez nekem. Próféciák, mágikus vérvonalak, a Pokoljáró visszatérése....
Mintha egy olcsó Dawn Brown koppintás főszereplőivé tettek volna meg minket. Amilyen mázlim van a Pokoljáró név Nick-et takarja, nem valami elcseszett démonurat.
- Szóval ezért kellett szétbarmolni a randinkat. - zsémbelek egy kicsit - Gratulálok Gennyhercegnő! Az esetleg eszetekbe se jutott, hogy azért kerestem meg Z-t, mert hiányzott nekem? Constantine mindig csak a világot elhárító veszély megfékezésén fáradozik, hátha akkor nem kell egy démon cafkájáva válnia, ha feldobja a pacskert? Hát tehetsz egy szívességet és megcsókolhatod a seggem! Tizenöt éve még biztatni sem kellett volna erre.
Dühösen szívok egyet a cigimből és a füstöt agresszívan Sargon képébe fújon.
- Hordd el magad innen Jaimini, mielőtt egy démon játékszerévé teszlek. - nézek rá dühösen - Azután pedig nézz utána az önbeteljesítő jóslat fogalmának, te ostoba szajha!
Z-hez fordulok.
- A tiéd.
Remélem Sargonnak elég volt ez a színjáték, de úgy tűnik nem tudja mikor nem érdemes tovább feszíteni a húrt.
- Ez annyira te vagy Constantine! Mindig másra bízod a piszkos munkát!
Ezzel végleg betelt a pohár. Sikerül elveszítenem még azt a maradék kis higgadtságomat is, amit eddig megőriztem.
Vissza fordulok felé, a kezeim pedig villámgyorsan rajzolják a mágikus erőt elszabadító rúnákat a levegőbe.
- Ut ad Infernos! - kiáltom el a varázsigét
Ha Sargon a Pokoljárót akarja visszahozni, nem én leszek az, aki meg fogja akadályozni ebben. Sőt elintézem neki, hogy személyesen találkozzanak. De az ő randijuk örökké fog tartani. Egy nagyon forró helyen.


 megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Hétf. Ápr. 02, 2018 9:10 pm


Constantine & Zatanna


Eléggé felhúzott ez a pimasz nőszemély, és ráadásként a randinkat is tönkretette. A dühöm elég hamar lecsapott rá, de még koránt sem olyan mértékkel, amit akartam neki. Azt is figyelembe kellett vennem, hogy az étteremben ülő civileknek ne essen bántódása. Bár most nagyon közel áll Sargon egy igazi csapáshoz, amit idéznék neki. John elég engedékenynek látszik vele, de nem is vártam mást. A Nők mindig is az egyik gyengéi voltak, főleg, hogy kifogta az olyan cafkákat, akik az orránál fogva vezetni akarták a Férfinépet. Pechűkre John azért nem olyan fából faragott férfi, hogy egy könnyen a megtévesztés csapdájába essen. Gondoltam, hogy Jaimini nem véletlenül bukkant fel éppen most, de amit mondott, az meglepett. Hallottam ősi próféciáról, amit évszázadokig titokban tartottak, és nagyon kevesek tudhattak róla, de azt nem gondoltam, hogy felbukkan egy közülük.
Egy ideig némán hallgatom a párbeszédüket, és csak aztán ocsúdok fel, ahogy a nevemet említi ez a nő. A dühöm nem csillapodott, de a kíváncsiságom felkeltette az információ. Miféle Jóslat? A Pokoljáró újból visszatér? Mi ez az egész? Csak nem…
A szavai visszaemlékeztetnek a múltamra és a Nagyapám szavaira. Akkor nem hittem a szememnek, amit olvastam, de lassan kezd összeállni a kép. Minden jövendölés egy újabb mérföldkő, ami hozzásegít a következő generáció életfonalának az útjára. Soha sem gondoltam bele jobban, mint szükséges volt a jövendölések elemzésére, de ha tényleg visszatér a Pokoljáró, akkor mindent mozgósítani kell, hogy megfékezzük. Sok fájdalom volt már miattuk, és nem engedem meg, ha tudok ellene tenni, hogy még több ártatlan szenvedjen.
John-ra nézek, és látom, hogy egyre feszültebb. Ismerem minden mozdulatát és tudom, hogy mit gondol. Hiába telt el ennyi idő külön utakat járva, az érzések megmaradtak irányában. Látom a szeméből és a mozdulatából, hogy pattanásig feszül. A cigije is egymás után érinti ajkát, mintha csak egy szálként létezne ez a doboz bagó.
Nem kell sokáig várnom, hogy a megszokott önuralma elszálljon, mikor Jaimi egy pillantás alatt gúnyos hangú megjegyzést tesz, pedig már azt hittem, hogy elég volt az ízelítő neki mára. Éppen-hogy mágikus szóra formálnám ajkamat, mikor John villámgyorsan ellencsapást mér Sargon-ra. Egy mosoly azért felvillan rajtam, mikor meghallom a kimondott mágiát és csak egy legyintéssel nyugtázom, hogy megérdemelte a sorsát.
Ahogy köddé válik s távozik megérdemelt helyére, egy gondolat azért felötlik bennem. Tudom, hogy igazat szólt az imént a gúnyos nyelve Jimininek, de az elgondolkoztat, hogy ha másodmagával felkutatta a próféciát, akkor másnak is szemet szúrhat, és nem biztos, hogy mindenki úgy értelmezi, ahogy írva lett. Bár eddig mindenki mást lát a jövendölésekben, mint ami. Az étteremben álló víz, a mágiával „csendesített” Vendégek, mind- mind egy új valami kezdete. Lehet, hogy ennek így külön nincs jelentősége, de ha a gonosz ismét a lábát tenné ide, erre a világra, abba még belegondolni is szörnyű.
Csendesen nézek magam elé. Próbálom összeilleszteni azokat a mozaikokat, amit gyerekkorom óta tapasztaltam, és talán ez a jövendölés mutatja meg, hogy miért is létezem ezen a Földön. Talán egy újabb esély, hogy megszabadítsam Gotham-at és a Világot a gonosz jelenlététől? Nem kevés súly nehezedik most a vállamra, de bízom benne, hogy John mellettem áll és segít, ahogy eddig is. Néha elvesztem a kontrollom, s olyan csapást is eresztek, amit az erőm enged, de a szívem nem biztos, hogy azt tenné. Nem akarok bántani ártatlanokat, inkább védelmezek, ahogy csak tudok. De abba belegondolva, hogy John-nak is baja eshet, elszomorít. Most legszívesebben hozzábújnék és szorosan átölelném. Tudom, hogy mások szemében gyengeségnek látszódhat, de nekem erőt ad, hogy itt van velem és fogja a kezem.
Kis idő múlva felállok az asztaltól és halkan suttogva mondom ki a szavaim.
- !sátílláeryleH – ahogy kimondom, a terem ismét száraz és makulátlan. Nyoma sincs a tűzjelző esőztetésének. A Vendégek megint a megszokott nyüzsgő beszélgetése telíti meg a termet, csak az én arcomon gördül le egy könnycsepp, de vigyázok, hogy John ne vegye észre. Tudom, hogy nem így képzeltem el ezt az estét, de most csak a karjában akarok lenni és szorosan átölelni azt a Férfit, akit a szívem választott, már évekkel ezelőtt. Most viszont szeretnék a friss levegőre menni, és nem gondolni abba, amit most hallottam Sargon-tól. Ez az este John-é és az enyém, már ami belőle megmaradt. Csak őrá vágyom, és az ölelő karjára.


zene | megjegyzésed



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Kedd Ápr. 03, 2018 10:17 pm



Zatanna & Constantine ©️️️️️


Egy kezemen meg tudom számolni, hogy eddig hányszor sikerült valakinek igazán csúnyán kihoznia a sodromból.
Általában hűvös, pimasz és szemtelenül laza tudok maradni szinte minden helyzetben.
Ez tartja fenn azt a látszatot a kívülállók számára, hogy mindig és minden helyzetben én irányítok a dolgokat. Ez a tulajdonságom vezetett oda, hogy miattam egy nyolc éves kislány a Pokolra kárhozzon.
Astra nem érdemelte meg a sorsot, amire jutott. Fiatal volt, romlatlan és ha nem én végzem az ördögűzését, a legnagyobb problémája az lenne, hogy melyik fiúval menjen az érettségi bálra. Nem pedig az, hogy ártatlanul kínozzák az örökké valóságig.
Vele ellentétben Sargon már azért is megérdemli a frissen szerzett démoni kínzómestereit, mert szokásává vált az oxigén fogyasztása. Alattomos egy cafka, aki megérdemli amit tőlem kapott.
De akkor mégis miért öntött el egyből a bűntudat azután, hogy hirtelen felindulásból lerúgtam a lejtő végére, ami amúgy is odalentre vezetett?
Csak állok és pislogok magam elé, míg Z a varázsigéivel rendbe rak mindent.
Akármilyen sunyi rohadéknak hírlek, haragomban jócskán túlreagáltam a dolgot. Meg is átkozhattam volna büntetésként. Élőként ezerszer rosszabb sors vár rá, mint bármelyik kárhozott lélekre. Tényleg ennyire fontos nekem Zatanna? Vagy csak az önérzetem nem bírta el azt a sértést, amint Sargon a fejemhez vágott.
Tétován fogom meg Z kezét és magamhoz vonom. Gyengéden fonom a vállai köré a karjaimat, az arcomat pedig elrejtem hollófekete hajában.
Nem tudom, hogy mit szól ehhez az egészhez. Ez a prófécia dolog nekem is elég erős mélyütés, de egy ilyen impulzív tett után nem csodálnám, ha ellökne magától. Elvégre bizonyos értelemben szándékosan a halálba küldtem Sargont.
- Nagyon elment az étvágyam. - suttogom a fülébe  elgyötörten - Inkább menjünk el hozzám.
Perpillanat minden vágyam, hogy minél tompábbra igyam magam és Z-vel a karjaimban aludjak el. Az talán segít tompítani a kavargó érzéseimet. Holnap pedig meg kell beszélnem Z-vel, hogy mihez kezdjünk azzal, amit Sargontól megtudtunk.
Mondhatom szép kis viszontlátás...

I tell you the ultimate secret of magic:
Every cunt can do it.
Some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Szer. Ápr. 04, 2018 4:11 pm


Constantine & Zatanna


Ez az este már lassan véget ér, de nem úgy, ahogy eredetileg terveztük. A finom vacsora és a kellemes hűvösre hűtött bor elképzelése már a múlté, köszönve egy megátalkodott nőszemély felbukkanásának, aki most a pokol legmélyére zuhant, de talán ez is kevés neki, ezért a húzásáért, amit velünk tett. Sorra gondoltam végig a próféciákban olvasottakat, s amivel előhozakodott nekünk. Tudtam, hogy létezik még a régmúltban elveszett tekercsek közt is pár olyan titkosított írás, ami illetéktelenek kezébe jutva, nagyobb galibát okozna, mivel érteni kell a szövegét, és nemcsak olvasni.
John-t látva elszorul a szívem, mert gondterheltnek látom. Tudom, hogy elég neki a régi emlékeket felidézni és megértem miért volt nehéz neki kimondania Sagron-ra a varázslatot. Én nem hinném, hogy lelkiismeretemet terhelné, hogy a kénköves pokolra jutott, mert nagyon is megérdemelte. Lehet, hogy nem éppen ezzel a tettével, de összességében van a rovásán épp elég, hogy megérdemelten hullott alá a mélybe. Most viszont John-ra nézek és csak azt kívánom, hogy vele lehessek. Magához húz és átkarol, mintha csak mi léteznénk ebben az étteremben, e nem is bánom.
-Nekem is… Menjünk.- suttogom válaszom, s megyek vele.
Sok minden kavarog a gondolataimban, de már ezen az estén csak azt akarom, hogy a Szerelmemmel töltsem az időt. Rég vágytam rá, és most jó, hogy a közelemben van. Amint kilépek a friss levegőre, máris jobban vagyok. Remélem, hogy hamarosan a lakására érünk és egy kis nyugalmunk is lehet kettesben. Csak erre vágyom.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Szer. Ápr. 04, 2018 8:10 pm



Zatanna & Constantine ©️️️️️


Ez az este sem cáfolt rám az már biztos. Nem mintha lettek volna komolyabb elvárásaim, de úgy tűnik nem tudok megúszni semmit anélkül, hogy abból nem egy akkora katasztrófa süljön ki, mint Ed Wood filmjeinek a minősége.
Úgy tűnik, hogy nekem nem adatik meg az a luxus, hogy legalább egy napig mindenféle gond és aggodalom nélkül élvezzem az életemet.
Kíváncsi vagyok, hogy mivel fogják tudni még fokozni a ma este eseményeit.
Mert az tuti, hogy a Hideg Láng másik két főkolomposa, Mister E és Tannarak rajtam fogják keresni az eltűnt társukat.
Arról már nem is beszélve, hogy amilyen szerencsém van Sargon már háromszor eladott valami démonúrnak odalent, cserébe a szabadulásért.
Ebből is látszik, hogy rossz döntéseket hozok, ha az érzelmek elködösítik az elmémet.
Z hangja egy kicsit lecsitítja a háborgó lelkemet. Annyira nem, hogy ne kezdjem el felfogni, hogy most már tuti a csúszda alján végzem, ha meghalok. Szánt szándékkal küldtem a Pokolra Sargot. Nincs az a mennyiségű jó cselekedet, amivel ezt lemoshatom magamról.
Elveszem a kabátomat a fogasról, majd kimegyek Z-vel az utcára.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a leplező bűbáj miatt nem fognak emlékezni ránk.
Talán így a legjobb.
Metropolis esti levegője már majdnem olyan, mintha megmostam volna az arcomat. Tovább csillapodnak az érzelmeim a hűvös esti szellőtől, ami belekap Z hajába is.
Elszívom az utolsó slukkot is a cigimből és a lefolyóba dobom a csikket. Egy ilyen incidens után senkivel sem lehet madarat fogatni, de már határozottan jobban érzem magam. Legalábbis már csak félig sajnálom azt, amit tettem.
Leintek egy taxit és megadom neki a motel címét ahol megszálltam.
Az indiai sofőr fél óra alatt haza visz minket.
Apró kis dolog, de a mai nap eseményei után úgy gondolom megérdemli a jattot a gyors szolgáltatásért és a szája tartásáért.
A motelszobámba benyitva eszembe ötlik, hogy talán nem ártott volna egy kicsit nagyobb rendet hagyni magam után.
A dohányzó asztalon lévő hamutartóban már majdnem púposan áll a hamu, az olcsó kínai kifőzde papírdobozai is a szoba véletlenszerű helyein vannak ledobálva. Az ágy mellett álló nyitott bőröndről nem is beszélve.
Ebből is látszik, hogy nem vagyok éppen az a rendszerető típus.
- Kerülj beljebb! - hívom be Z-t - Nem egy Hilton és a Constantine-féle rendszeretet sem tesz jót neki, de perpillanat most ez az én házam és a te várad.
Megvárom amíg bejön, majd bezárom az ajtót és egy apró kis varázslattal aktiválom a szőnyeg alá felrajzolt Salamon pecsétjét.
Az ember sose lehet elég biztos a dolgában. A mai este után meg főleg nem...

I tell you the ultimate secret of magic:
Every cunt can do it.
Some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
317

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Csüt. Ápr. 05, 2018 12:36 am


Constantine & Zatanna

Talán pár perc volt, amíg a taxival a lakásához értünk, de nekem, egy örökkévalóságnak tűnt. A kocsiban nem is volt kedvem megszólalni, csak szorosan hozzábújtam s érezni akartam, hogy itt van mellettem. Nem akartam semmire gondolni, csak a friss levegőt érezni az arcomon, ahogy a hajamba fog a szellő. John most is ugyanolyan magabiztossággal karol át, mint annak idején, és örülök, hogy vele lehetek. Senki más nem tud olyan hatással lenni rám, mint ő. De tudom azt is, hogy én is valami ilyesmi vagyok számára. Tökéletes párt alkotunk együtt és nemcsak a mágia terén. Bízom abban, hogy az este hátralevő részén már több ilyen kellemetlen „meglepetés” nem ér minket és egy pohár bor mellett együtt tudunk lenni kettesben. A próféciák mindig felzaklatnak, mert nagyon is tudom, hogy mi minden rejtőzhet a szavak mögött. A Családom évszázadokon át volt ezért irigyelt és egyben gyűlölt is, amiért olyan mágia birtokában vagyunk, amit sokan szeretnének magukénak. Bár azt kevesen veszik számításba, hogy ez még nagyobb felelősséggel jár, és meg kell gondolni, hogy mit és mikor teszünk. Van, mikor kicsit elszalad a dühöm, és nem pont olyan erősséggel mondom rá az ellenre a csapást, amit akarnék, de valahol érzem és tudom, hogy mindennek megvan a miértje. Semmi sem véletlen, vagy legalábbis minimális annak a valószínűsége, hogy ez a prófécia éppen most került felszínre. Nem tudom még mi lesz, de most inkább a Most-ra koncentrálok, és holnap majd elválik, hogy mi is lesz a következőkben.
John szobája szinte olyan, amilyennek képzeltem. Tipikus legénylakássá átalakított hotelszoba, ahol a csikkek és az ételes dobozok sokasága, szinte uralják a teret a szemnek.
- Köszönöm, John…- egy gyengéd simítással érintem meg a karját s lépem át a küszöböt.
Majd helyet is foglalok a kanapén. Nem zavar egyáltalán ez az idill, mert tudom jól, hogy nem erőssége a rend, de én most nem is a makulátlan tisztaság miatt jöttem ide, hanem azért, hogy végre kettesben lehessünk. Nem akarok magam mellé még egy kóbor mágust, vagy éppen féltékenységgel küszködő ex-nőt, vagy ki tudja, ex-pasit John múltjából, csak Őt akarom magam mellett, szorosan átölelni, hogy egy kis nyugalom lehessen ezen az estén nekünk.
- Most jól esne egy ital. Van itthon?- nézek rá egy mosollyal és legszívesebben magam mellé húznám, és egy pillanatra sem engedném el. Érezném szívdobbanását s az ajka édes érintését. Lehet, hogy merész kívánság, de most a gyengédség az, amire vágyom, és csakis vele. De nem tudom, hogy ugyanígy érez, vagy inkább pihenni térne ez után a jónak cseppet sem mondható este után…


zene | megjegyzésed



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
122

TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   Csüt. Ápr. 05, 2018 7:30 pm



Zatanna & Constantine ©️️️️️


Van az az elmélet, hogy minden emberrel úgy viselkedsz, mint ahány évesen megismerted őket. Egy pszicho- vagy szociológus biztos meg tudná mondani, hogy mi ennek a tudományos neve, de belőlem ha agyhelyen ütnének se tudnák kiszedni, hogy mi erre a helyes kifejezés.
Szóval az elgondolás lényege, hogy ha egy olyan régi ismerősöddel találkozol, akivel annak idején sok közös élményed volt, akkor a viselkedésed idomul azokhoz a körülményekhez, amiknek okán ismeretséget kötöttetek.
Valószínű, hogy Z pont ezért nem dobja el a cilinderét és kezd el menekülni fejvesztve azon őskáosz láttán, amit három nap leforgása alatt hoztam össze otthonülés címen.
Félreértés ne essék nem magamat akarom kisebbíteni, de az Igazság Ligájának a kötelékében biztos járt már néhány szuper-búvóhelyen, amik gond nélkül páholnák el az aktuális lakhelyemet rendezettség és fegyelem terén. Arra nagy összegben mernék fogadni, hogy Gotham Lugosi Bélája tuti nem hagyja széthajigálva a szennyes köpenyeit, miután ki tudja hányadik alkalommal nyeleti le a fogait azzal a flepnis bohóccal.
De vissza a cselekményhez....
Z kényelembe helyezi magát a kanapén, az arcán pedig olyan mosoly terül szét, ami már majdnem elfeledteti velem a ma esti igen komoly kis közjátékot az étteremben.
Megint úgy érzem magam, mintha az a huszonéves suhanc lennék, aki Nick klubjában először látta Z-t bűvészkedni.
A hűtőhöz lépek és előveszek félig teli whiskey-s üveget meg kerítek hozzá két poharat.
- Csóró munkásosztálybeli brit családból származom. Mi jobban szeretjük a sört, a whiskeyt és a Doctor Who-t. - töltök neki egy adagot a sörpárlatból - Gondolom ezért pikkeltek rám annyira a csaposok annak idején a klubban.
Magamat se hagyom ki a jóból, de a nagyobb adag italt nyújtom Z felé, mielőtt leülnék mellé a kanapéra.
- Egészségedre! emelem a poharam koccintásra
Annak ellenére, hogy mi történt és mit tettem ma este kezdem kicsit jól érezni magamat. Az elmém legmélyén még ott motoszkál az kényelmetlen érzés, amit más ember bűntudatnak hívna, de kezd feloldódni a whiskey és Z közelségének hatására.
Tény, hogy nem kellene ennyire jól érezni magamat a mai események után, de máskor is előfordult, hogy az ügyködésem folyamán megpatkolt egy felnőtt embert. Ráadásul akárhogy is nézzük szívességet tettem a világnak.
Hölgyeim és Uraim John Constantine így kezeli azt a sok balfogást, amit elkövetett...
- Még odáig sem sikerült eljutni a mai este folyamán, hogy megbeszéljük mi történt velünk az elmúlt években. - kortyolok egyet az italból - Fúrja az oldalam, hogy milyen úton módon keveredtél a maskarások közé?
Beszéltetem és beszélgetek vele. Azzal is elterelem a figyelmem a ma esti eseményekről.

I tell you the ultimate secret of magic:
Every cunt can do it.
Some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Terhes örökség - Zatanna & Constantine   

Vissza az elejére Go down
 
Terhes örökség - Zatanna & Constantine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Metropolis :: St. Martins Island-
Ugrás: