There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

» Rush Judgement - Dinah és Connor
by Dinah Laurel Lance Csüt. Nov. 15, 2018 5:54 pm


» Unnatural Selection - Ivy & Constantine
by Pamela Isley Csüt. Nov. 15, 2018 10:21 am


» John/Slade /Conner modműhelye
by John Constantine Szer. Nov. 14, 2018 4:35 pm

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
John Constantine
 
Faye Fairthorne
 
Proinsias Cassidy
 
Pamela Isley
 
Alkotó
 
Lobo
 
Slade Wilson
 
Ares
 
Barbara Gordon
 
Vandal Savage
 
Music

Share | 
 

 Testvérviszály - Raven & Constantine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
177

TémanyitásTárgy: Testvérviszály - Raven & Constantine   Hétf. Márc. 05, 2018 8:19 pm



Raven & Constantine ©️️️️️️️


Soha nem gondoltam volna, hogy valaha megfordulok egy Javító Intézetben.
Nem mintha az a minta tinédzser lettem volna.
Igazából az a csoda, hogy nem kallódtam el azután, hogy tizennégy évesen az havi költségvetéssel és egy bőröndnyi ruhával leléptem otthonról. Az utcai bűvészkedés a zsebtolvajkodás, meg a punkzenekar mellett számos lehetőségem lett volna egy problémás fiúknak fenntartott intézetbe kerülni, de valahogy mindig sikerült kisvindlizni a dolgot.
Illetve, ha nem az én szempontomból nézzük, akkor bizonyos értelemben tényleg elkallódtam. De mit tegyen az önmagával szembenézni képtelen ember, ha a fia a Királynő birodalmának leghírhedtebb okkult szakértője lett?
Jobb életpálya, mint huszonévesen eladni a hátsód egy doboz cigiért vagy egy adag hernyóért, majd utolsó földi húzásodként egy snuff film szenvedő alanyává válni.
Legalábbis, ha engem kérdeznek.
De nagy összegben mernék fogadni arra, hogy mások is serényen osztják a véleményemet.
Az persze még mindig magyarázatra szorul, hogy miként kerülök most Jump City fiatalkorú metahumánoknak fenntartott átnevelő intézetébe így közel a negyvenhez.
Semmi köze a dohányzástól annyira fiatalos arcbőrömhöz az már tuti.
Nem érdemes firtatni, hogy hol, de belebotlottam egy zizzent nőbe. Igen, ilyen az én szerencsém. Z-t nem számítva mindig valami nagyon flúgos csajjal találkozok.
Egy pszichátrián töltötte jobb sorsra érdemes napjait, amiért tizenöt éve azért próbálta leszúrni az újszülött fiát, mert állítása szerint a Sátán gyermeke volt.
Ezek az incubbusok, meg az fékezhetetlen libidójuk...
Gondoltam, hogy orvosnak álcázva magamat csak úgy heccből meglátogatom és beszélgetek vele egy kicsit. Nem sok esélyét láttam, hogy tényleg igaz, amit mond, de nem véletlenül nézték a megszállottakat annak idején elmebetegnek, szóval egy próbát megért.
A nő elmesélte, hogy annak idején álmában meglátogatta a Sátán árnya.
Nem kell nagyon ecsetelni nagyon hogy nézett ki.
Hatalmas izmos test, szárnyak, szarvak. Az egyetlen igazán zavaró dolog az volt a dologban, hogy az árnyat három pár szemmel írta le.
Ilyen démon a keresztény kultúrkörben pedig nincsen.
Nem kérkedek, de aki fejből megmondja, hogy melyik démon melyik oldalon van a Lemmegeton melyik kiadásában, annak a szavát aranyrúdnak lehet venni, nem készpénznek.
Kaptam még egy jóslatszerű valamit is a nőtől.
Már ha annak lehet nevezni egy rémálomban folyamatosan ismétlődő jelenetet, ami egy pokoli kapu megnyitásáról szól. Természetesen az egész dolog ázsiai horrorfilmeket megszégyenítő vér és erőszak kíséretében fog történni és anyuci pici fia a főkolompos.
Ha nagyon cinikus akarnék lenni azt mondanám, hogy ez megtörtént, amikor a répaember lett az elnök, de az már tőlem is túlzás lenne.
A nőért már nem tudtam mit tenni, de a meggyőzőerőmet, némi mágiát, meg egy-két jó zsebbe csúsztatott bankót felhasználva sikerült a kölyök nyomára akadnom.
Mint várható egy nephilim esetében, árvaházba került és már gyerekként sem volt éppen békés természetű. Szép kis ámokfutást rendezett a nevelői és a társai között, de a Titánok lekapcsolták.
Elsőnek azt gondoltam, hogy elkéstem és az árvaház volt a prófécia beteljesedésének a helye, de miután ellenőriztem a paranormális aktivitást (és miután eszembe jutott, hogy a démonokat sokkal könnyebb gonosz érzelmek egy kis vér és az elmaradhatatlan erőszak gyűjtésével megidézni) rájöttem, hogy ez volt az ürügy, hogy bejusson erre a helyre, ami tele van agresszív, rosszindulatú metahumán tinikkel.
Úgy hangzik, mint egy átkozottul rossz sci-fi horror film rövid sinopszisa, de az okkult dolgoktól senki ne várjon logikát. Legalábbis evilági logikát semmiképp.
Szóval bepakoltam az ördögűző készletemet, megbűvöltem a káró hatost, hogy magas rangú kormányügynökként tudjam eladni magam és a dohányzást tiltó szabályokra ballisztikus ívben tojva éppen most gyújtok rá egy cigire a kihallgató szobában a démonfiú társaságát élvezve.
Kezdődjön a buli...

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Dec. 30.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Jump city
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   Kedd Ápr. 17, 2018 9:19 pm



John & Raven @
A családom enyhén szólva is bajos és ez még tényleg a legkedvesebb szó a felállásra. Apám az apám, és szerencsére éppen el van zárva, és folyamatosan őrzöm, hogy ne is jusson ki, ameddig csak vissza tudom tartani. Ezzel ő még egy darabig ki van vonva a forgalomból, de akkor még nem beszéltem a többiekről, hiszen nem kevés féltestvérrel rendelkezem apai ágon, az örök életének és a végtelen termékenységének köszönhetően. A minimális szabadidőmben igyekszem őket keresni, hogy megszabadítsam tőlük ezt a világot, de nem megy éppen a leghatékonyabban. Nagyon jól tudják magukat álcázni, legalábbis a legidősebb és legerősebb testvéreim. A fiatalabbakat, akik voltak olyan ostobák, hogy felfedjék magukat, már lekapcsoltuk a Titánokkal és visszaküldtük a helyükre. Ennek ellenére mindig egyre-másra kerülnek elő szerte a világban, amikor rájönnek igazi valójukra és elkezdenek aszerint viselkedni. Az esetek többségében többed magammal megyek, amikor találok egy ilyen esetet, mert erősek szoktak lenni a testvéreim és nem bírok velük egyedül, általában tud róluk az egész csapat.
Most azonban más a helyzet. Egyedül vagyok a toronyban, nincs már tanulni valóm, ezért leültem meditálni. Mióta jelentkeztem egyetemre, azóta kevesebb időm van erre, aminek kezdem megérezni a hatását, de egyelőre meg tudom oldani. Viszont amikor meg elmerülnék benne és eltűnne a világ az érzékeim határáról, kezd el valami kopogni az elmémen gonosz bizonyossággal. Hát persze, az utóbbi napokban nem tudtam erre időt szakítani, de már akkor voltak rossz érzéseim, amiket simán félresöpörtem, mert az órára és a gyakorlásra kellett figyelnem. Nem érződik erősnek, talán elég kell legyek egyedül is ehhez az akcióhoz. Nightwing és Csillag egymással vannak elfoglalva a többiek pedig nem tudom, merre vannak, szóval ígyis-úgyis nekem kell mennem. Amúgy is az én testvérem, nekem kell vele foglalkoznom.
Beszökni egy magasan őrzött intézménybe egymagamnak terv nélkül nehéznek kéne lennie, mi? Nem. Kérlek, tudok teleportálni és az árnyékok közé tartozom származásomnál fogva. Ismerősként fogadtak, amikor folyosókon bújkáltam az orvosok és ápolók elől. Nem nehéz eljutnom a szobáig, ahol a testvérem tartózkodik és ahogy belépek…
-John Constantine.…Miért nem csodálkozom, hogy itt vagy, ahelyett, hogy máshol rontanád a levegőt? -teszem fel a kérdést hátratolva a kámzsámat. Természetesen hallottam már a férfiről, meglehetősen híres ezekben a körökben, csak éppen nem számoltam azzal, hogy találkozni fogok vele. Valahogy nem olyannak tűnik, mint aki az én problémámmal fog foglalkozni.
-Mit akarsz vele csinálni? -pillantok jelentőségteljesen a fiú felé, majd vissza a férfira. Ha segít nekem kiűzni innen, nekem csak jó, de ha lehet, csináljuk gyorsan. Nem vagyok éppen közkedvelt, ezen falak között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
177

TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   Szer. Ápr. 18, 2018 2:35 pm



Raven & Constantine ©️️️️️️️


Csak az ellenségeimnek merném nyugodt szívvel ajánlani, hogy egyedül lépjenek be egy olyan szobába, amiben már tartózkodik egy démonfajzat. Egy átlag ember számára minden valószínűség szerint élete egyik legkevésbé feledhető és legrosszabb élményét jelentené egy ilyen találkozás.
Számomra viszont olyan, mintha véletlenül felemás zoknit vettem volna fel reggel és csak este venném észre. Kellemetlen, de visszagondolva a dolgokra egy kicsit talán komikus is. Ez van, ha az ember élete annyira tömve van paranormális és misztikus dolgokkal, hogy ahhoz képest az Ördögűző egy realista bűnügyi történet.
Az meg, hogy csípőből ilyen hasonlatokkal dobálózok és képes vagyok ilyen fanyar humorral tekinteni ezekre dolgokra elég rossz képet fest rólam, még önmagam előtt is.  Talán meg kellene látogatnom egy olyan pszichológust, aki nem a Ravenscarban dolgozik és érti a dolgát.
Bár egyesek szerint a humorral kompenzálás egészséges védekező mechanizmus...
De visszatérve az ittlétem okára...
Ez a félvér elég különös fajta. A szentelt víz nem hat rá, a tömjénfüstöt meg úgy tüdőzi le, mint én a legótvarabb szűrő nélküli vackokat. A démoncsapdával már próbálkozni sem merek. Akárkivel hentergett az anyja néhány évvel korábban, az tuti, hogy nem a földi kultúrák által ismert démonfajzatoktól származik.
A puhító eszközök csúfos kudarca után fel sem ötlik bennem, hogy elkezdjek neki ördögűző szövegeket kántálni. Alapesetben egy nephilimnek az űzés felérne egy halálos ítélettel. De az előzményekből okulva megeshet, hogy erre a pofára úgy hatna, mint óvodásra az esti mese.
Gyorsan kellene találni egy módot arra, hogy megfosszam az erejétől, mert biztos vagyok benne, hogy a megjelenésem okán kicsit begyorsítja tervezett vérfürdő kirobbantását.
A gondolataimból a nyíló ajtó és egy lilás-fekete köpenybe öltözött kámzsás, nálam alig magasabb alak belépése ránt vissza a valóságba.
Ha valaki azt meri nekem mondani, hogy elkéstem....
A termetéből és a ruházatából kifolyólag nem igazán tudnám megmondani, hogy férfi-e vagy nő, de a kisugárzása eléggé hasonlít a teremben lévő kölyökéhez. Ez a tény addig ad okot aggodalomra, míg  a csuklya le nem kerül a fejéről.
Néhány másodperc kell amíg bekattan, hogy ha Jump City, akkor Hősóvoda. Ha  meg Hősóvoda, akkor Raven megjelenésével is lehet számolni, ha valahol misztikus balhé lóg a levegőben.
Bár a varázslólány kinézete még így sem szokványos, de bátran ki merem jelenteni, hogy a Nyálkahártya és a Pokolkutyák közös turnéján láttam már meredekebb goth csajokat. Mondjuk egyikük sem rendelkezett ilyen vesébe látó tekintettel.
- "Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be."
* - szippantok egy jó mélyet a rákserkentőből - Gondoltam puszta szívjóságból megakadályozok egy apokaliptikus mészárlást és megmentek egy rakás majdani szuperbűnözőt.
Akármennyire is próbálom, de nem tudom nem észrevenni, hogy mennyire hasonló az aurája mindkettejüknek. Bár vannak eltérések, de az alapvetően idegen démoni kisugárzás mindkettejükben megvan és kevés különbséget mutat.
Hallottam néhány kósza pletykát Ravenről, de sosem gondoltam volna, hogy ennyi igazság van bennük. Merem remélni, hogy nem támadt fel benne a családi összetartozás iránti elkötelezettség. Olvastam már róla meg a többi hőskölyökről, de fordult már elő, hogy a közös vér olyan dolgokra sarkallt egy hőst, amire nem lett büszke.
- Csak próbálom megfosztani Juniort az erejétől. Senkinek sem érdeke, hogy kirobbantson egy börtönlázadást. - vetem oda hanyagul, bár azért reménykedem, hogy "Ms. Draven"-nek lesz ötlete ott, ahol én vacakolok - Bár a kisöcséd elég szívós fajta. Én pedig minden ötletre nyitott vagyok.

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you


* Részlet Edgar Allan Poe: A Holló című verséből Tóth Árpád fordításában
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Dec. 30.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Jump city
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   Kedd Jún. 12, 2018 8:26 pm



John & Raven @
Ez a hely annyi fájdalmat, félelmet, kétségbeesést és agressziót tart magában, amennyit elképzelni is nehéz. És ha már ennyi minden felhalmozódott az ódon falak között, akkor egyértelmű, hogy vonzani fog még többet és többet, magával hozva a katasztrófákat is. Szinte minden naposak a verekedések, a súlyos sérülések és a személyzet is folyamatosan cserélődik, nem bírják a terhelést. Nem segít, hogy mindig jönnek újak, akik még rosszabbak, akiket eddig kezeltek. Aki teheti, messziről kerüli az intézményt.
Nem egy fiatal bűnözőt juttattunk ide személyesen és éppen ezért nem lenne jó, ha meglátnának az ápoltak, de nekem itt van dolgom. Családi látogatást teszek és nem kötöm senki orrára, kit is jöttem látni. De akit a szobában találok, egyszerre lep meg és kihozza belőlem a szemforgatási kényszert. John Constantine... Híresen mindenbe beleüti az orrát, de nem is állunk túl messze egymástól. Két misztikus tanokban jártas, sápadt, szarkasztikus hősjelölt. Vagy valami fergeteges, vagy borzalmas dolog fog ebből kisülni, még meglátjuk, melyik lesz, ha sikerül kiiktatni a drága kisöcsémet.
-De eredeti. Poetól A Holló. Szerinted hányan sütötték el ezt hatvanas IQ felett? -válaszolok, miközben ellenőrzöm, biztosan zárva-e az ajtó. Meglehetősen sokan olvasták az öreg Poe apó művét, így akkor is végig kellett hallgatnom párszor, amikor éppen a Titánokkal voltam bevetésen, nem egyedül találtak meg. Akkor is fel tudtam volna képelni, aki ezt be merte nekem nyögni, de most jobbnak látom nem megtenni.
-Milyen nemes gondolat. És hogy találtad meg az ifiurat ilyen korán? Még csak kamaszodik -Igaz, Constantine nagyon jó, de egy alakuló félben lévő nephilimet kiszúrni akkor is szép teljesítmény. Nekem előnyöm van, az nem számít. Közelebb lépek, persze távolságot tartva a kikötözött kölyöktől, aki érdekes módon, meglehetősen nyugodtan tűri, hogy diskurálunk a feje fölött. Legalábbis pillanatnyilag. Ilyen közelről már sokkal kivehetőbb, hogy mi tényleg testvérek vagyunk.
-Az nem fog menni. Mármint a megfosztás része, a börtönlázadást még megakadályozhatod. Az erejük... Erőnk annyira a részünk, mint egy szerv. Csak nagyon különleges módon lehet eltávolítani és akkor sem biztos a túlélés. Eddig nem volt lehetőségem kipróbálni a műveletet, mert hát... Vagy meghaltak, mielőtt esélyünk lett volna rá vagy elmenekültek. Egyedül kevés vagyok. Van kedved kipróbálni? -vonom fel a szemöldököm és intek a fiú felé. Nem titkolom előle a tervemet, hiszen úgyis rájött volna nem sokkal később. Az eredeti ötlet az volt, hogy megküzdök vele és az lesz a sorsa, mint a többi testvéremnek, de Constantine-nal talán máshogy alakulhatnak a dolgok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
177

TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   Pént. Jún. 15, 2018 9:55 pm



Raven & Constantine ©️️️️️️️


Hallottam már pletykákat Ravenről, meg az epés megjegyzéseiről, de élőben megtapasztalni a legendát egészen más élmény, mint amit vártam volna.
Nem annyira kellemes, mint azt elsőre gondolná az embert, de van egyfajta furcsa varázsa annak a maró gúnynak, amivel lereagálja a világirodalom egyik legborongósabb versét is felhasználó köszöntésem.
Ha nem lenne ekkora a pofám és nem lenne helyén a magabiztosságom még talán rosszul is érezném magam azért, mert indirekt módon retardáltnak lettem titulálva, de drága apám és Papa Midnite is kellő alapot biztosítottak ahhoz, hogy a sértések leperegjenek rólam.
- Kevesebben, mint ahányan a szomorúság maszkját sminkelték a képükre a haláluk után. - engedek el egy pimasz félmosolyt a démonlány felé, miközben vizsgálom a cseppet sem barátságos arckifejezését
Ha netalán mindketten a mellett döntünk, hogy együttműködünk, akkor visszább kell fognom a pofámból, mert nem sok kedvem van ahhoz, hogy lássam vörösben pompázni mind a három pár szemét.
Persze lehet csodálkozni, hogy honnan tudok én ilyeneket, de egy jó bűvész nem fedi fel a titkait.
Mindezek mellet Raven egy ritka erős mágus, akinek a támogatása még jól jöhet, ha szorulna a hurok.
- Az anyján keresztül nyomoztam le az árvaházat, ahova valami nagyokos bedugta. Ott folyamatosan kapta az ívet, majd eldurrant az agya, amig te és hősovi nagycsoportja le nem kapcsoltátok őkelmét. Onnantól meg már csak újságot kellett olvasnom.
Oldalra sandítok kicsit, hogy ellenőrizzem Juniort, nehogy valami démoni fogással előnyhöz jusson, míg a nővére és én egymáson köszörüljük a nyelvünket.
Csak most tűnik szembe, hogy mennyire hasonló arcéllel rendelkeznek mind a ketten. Ha akarnák se tudnák letagadni, hogy egy vérből származnak.
A srác nyugodt. Már-már aggasztóan nyugodt. Mintha csak nem arról cseverésznének őt levegőnek nézve, hogy miként lehetne leszerelni az erejét.
Az ilyen pedig általában két dolgot szokott jelenteni. Vagy beletörődött a dolgokba és nem küzd a megmásíthatatlan ellen, vagy pedig pont az történik, amit előre eltervezett.
Az utóbbi eset annyiban rosszabb, hogy akkor nekem és Ravennek is van valami szerepe ebben a színjátékban.
Gyors egymásutánban slukkolok a cigiből, remélve, hogy a nikotin segít majd egy kicsit jobban átgondolni a dolgokat.
Lehet, hogy ez a kis fattyú, pont arra vár, hogy közösen megpróbáljuk lefegyverezni, mert ezzel törnénk meg valami olyan mágikus pecsétet, ami a Vér Diszkó megnyitópartiját jelentené.
Ez így elég rizikós dolognak hangzik és nem szeretném megváltoztatni a vezetéknevem Constantineról McLane-re ha balul sül el a dolog.
De az is lehet, hogy lassan le kellene cserélni a bézs ballonkabátot sötét kékre és elmaszkírozni a képem, ha már ennyire engedek a paranoiának.
- Van erre valami spéci módszeretek ott, ahol te tanultad a mágiát? - kérdezem Ravent - Próbálkoztam már majdnem minden földi ördögűző szertartással meg kötő pecséttel, de annyi hatása volt, mintha egy rinocérosz bőrét próbálnám meg átbökni egy gombostűvel. Gondolom azért, mert a felmenői között egy sem szerepel a Lemmegetonban. De ketten talán tényleg többre mennénk.
Merem remélni, hogy értékeli azt a tényt, hogy őszinte voltam vele és nem simliztem el annak a bevallását, hogy perpillanat rá vagyok utalva az ő tudására, ami azt jelenti, hogy ebben a varázslatban én leszek a másodhegedűs.

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Dec. 30.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Jump city
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   Csüt. Szept. 27, 2018 5:28 pm



John & Raven @

Úgy terveztem eredetileg, hogy egyedül jövök el köszönteni az öcsémet, jó testvér módjára megismerkedni vele, aztán kiiktatni. Nem vagyok gyilkos és általában nem kényszerülök ölésre, egyszerűen úgy alakulnak mindig a körülmények, hogy nem marad túlélő ezekből a kalandokból. A testvéreim sorra halnak, de ez engem egyáltalán nem ráz meg. Őket nem tekintem a családomnak, hiába származunk ugyanabból az erős vérből. Valahogyan sosem éreztem azt a kötődést, amit mások szoktak a rokonai iránt. Mi már csak ilyen elrontottak vagyunk, köszönjük meg szépen apucinak, akit én börtönöztem be. Milyen szép is a testvéri szeretet.
A gonosz kis félmosolyra válaszul csak megforgatom a szemem. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel fog telni az együtt töltött időnk, amikor éppen nem Junior ámokfutását próbáljuk megelőzni. Azt hiszem ezért sem futottunk még össze korábban egy italra vagy esetemben teára, egyikünk sem éppen túl emberbarát fajta. Más körülmények között kikergettük volna egymást a világból a beszólásainkkal.
-Tipikus. A legtöbb így kezdi vagy hasonló háttérrel rendelkezik. Bár ezt mindig csak utólag tudjuk meg, kellemes újdonság előre tudni -vonok vállat, nem lepett meg, hogy ez a fivérem is ugyanúgy kezdte, mint az összes többi. A Titánoknak ez a történet nem segítség, túl sok ilyen eset van és nehéz kiszűrni a rengeteg közül, melyik érdekes számunkra. Nem nézhetjük meg mindegyiket egyesével, sem időnk, sem energiánk, de még emberünk sincs rá elég. Mindenkinek megvan az élete és szeret néha pihenni. A korunkra tett megjegyzést kivételesen elengedem a fülem mellett, kivételesen igaza van, bármennyire sérti az egómat a dolog.
A srác egyelőre nyugodt és igyekszem ezt annak betudni, hogy egyelőre ő gyengébb és sakkban tartja a kettőnkből sugárzó erő. Mint elsőszülött, lényegesen több hatalommal bírok, mint a fiatalabb testvéreim és ez általában szokott rájuk hatni, legalábbis egy darabig. Utána a harc felbosszantja őket annyira, hogy nekitámadjanak bárminek, ami a szemük elé kerül. A Titánokkal már csak erre a részre tudunk koncentrálni.
-Azarathnak van erre módszere. Azon kevés könyvek közül, amelyiket meg tudtam menteni, benne van az egyikben, hogyan lehet a fajtánkkal bánni. De kelleni fognak kellékek is a szertartáshoz -meg legfőképpen én, mert a köztünk lévő kapocs nagyban megkönnyíti a procedúrát, amivel kiemelhető az erő, és még így is veszélyes lehet. Ezért sem próbáltam még ki, ez nem olyasmi, amit egyedül csinál az ember, ha életben akar maradni.
-Nem csoda, ez olyan, mintha txt-ben akarnál adatbázist kezelni, egyszerűen nem fog működni. Mi van? Számítástechnika órám volt korábban -magyarázom meg a tőlem szokatlan hasonlatot. Nekem is kell haladni a korral, márpedig Azarathon, ahol felnőttem,  nem éppen a modern fiatalok nyelvezetét használták. Néha kinéznek az osztálytársaim maguk közül, amikor kegyeskedek nagy ritkán megszólalni a közelükben. Az sem történik meg sűrűn.
-Haza kell mennem néhány dologért, azonnal jövök -már nyitom is a portált átlépek rajta a szobámba. Alig két perc kell és már meg is van minden, ami a birtokomban van és tudom, hogy a leírásban benne van. Bizonyos dolgok fognak még kelleni, de remélem azt majd Constantine fogja tudni, honnan lehet beszerezni. Visszatérek az intézetbe és a kapu bezáródik mögöttem egy sötét villanással.
-Ez minden, amit a Toronyból össze tudtam szedni, ez pedig a szöveg -A karomban tartott dolgokat elé szórom ki az asztalra és a nehéz könyvet ott nyitom ki, ahol az egyik könyvjelző mutatja a varázslatot. Mondanom sem kell, szinte több benne a megjelölt oldal, mint a jelöletlen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
177

TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   Hétf. Okt. 08, 2018 3:25 pm



Raven & Constantine ©️️️️️️️


Talán még sem vagyok akkora bunkó, mint amilyennek gondolom magamat. Legalábbis az a tény, hogy néhány elég provokatív megjegyzésem után Raven még nem küldött el a Pokolba és nem adta a kezembe a saját fejem házavató ajándék gyanánt, arra enged következtetni, hogy talán jobban bírja a csipkelődő brit humoromat, mint a legtöbb ember akivel eddig találkoztam.
Egy sprintelő csiga tempójában, de végül csak eljutunk oda, hogy gyakorlati lépéseket is tegyünk a kisöcsi pelusának kicserélésére.
Raven elkezd beszélni Azarathról és az ottani módszerekről, én pedig megteszek minden tőlem telhetőt, hogy előbányásszam az emlékezetem legrejtettebb zugaiból az erre a világra vonatkozó ismereteimet és nem úgy nézzek ki közben, mint az az óvodás aki először hallja a kvantum-disszonancia, vagy a bipoláris személyiségzavar kifejezéseket.
Az informatikai jellegű hasonlatán még azelőtt felszalad a szemöldököm két erőteljes füstfelhő kipöfékelése közben, mielőtt megindokolná, hogy ő már mai modern gyerek. Nem különösebben kommentálom a dolgot. Származástól függetlenül is két külön generáció tagjai vagyunk még akkor is, ha én már nem vagyok annyira tehetséges a kőpattogtatás digitális változatában.
Lehet, hogy én vagyok túl maradi szakmai téren, de nem szeretném megérni azt a kort, amikor tabletekről fogják felolvasni az idéző szövegeket. Nem mintha különösebben technofób lennék, de valahogy a megcsúfolása lenne a varázslás ősi hagyományának és nem hiszem, hogy létezne olyan garancia, amivel csere készülék járna egy mágikus jelenség elszabadulására miatt.
A kölök még mindig olyan nyugodt, mintha csak arról beszélgetnénk, hogy kaviárt, vagy homár főzessük neki vacsorára. Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de elégszer láttam már ilyen helyzetet ahhoz, hogy ne egy számomra ismeretlen terv lépésről lépésre való előrehaladásaként fogjam fel a dolgot.
Ezután csak úgy spontán nyit egy térkaput, hogy elhozzon néhány kelléket. Bár a börtönigazgató tuti szívrohamot kap, ha figyeli, hogy mit csinálunk mi itt ketten, de ezzel a szabályokra ballisztikus ívben leejtő hozzáállással máris szerzett nálam néhány jó pontot.
Néhány érdekes kinézetű varázscuccal és egy olyan vastag, asztallapnyi könyvvel tér vissza, amibe még akkor is maradna szabad hely, ha a Gyűrűk Ura, a Harry Potter és a Tűz és Jég Dala összes kötetét belemásolnák.
A rengeteg könyvjelző láttán azért konstatálom magamnak, hogy messze lesz még az az idő, amikor a varázslók tapicskolással fognak lapozni egy varázskönyvben.
Csak nézem a szöveget, de a másik dimenzió írásjelei olyanok a számomra, mintha egy redneck próbálna kanjikat olvasni.
Ez így nem lesz jó, de szerencsére van áthidaló megoldása, mégha csak időleges is.
- Sciam quod legitur, Azarath! - mormolom el a varázsigét, majd tenyereimet betakarom az arcom
Érzem, ahogy a mágikus energia melege a szememen keresztül átjárja látóidegeimet, majd eljut az agyamba.
Leengedem a kezeimet és rápillantok a szövegre. A nem evilági írásjelek alakja nem változott meg, de most már nem érzek késztetést a zavart fejvakarásra, amikor rájuk pillantok.
"Damien" még mindig olyan jeges nyugalommal ül az asztalnál, mintha halálra unná magát egy romantikus filmen és meg kell mondjam, hogy ez egyre inkább piszkálja a csőrömet.
- Szükségünk van még valamire, vagy nekikezdhetünk a dolgunknak? - sandítok Ravenre kérdően
Nagyon remélem, hogy igennel válaszol, mert a kistesója kikezdhetetlen nyugalma egyre inkább aggaszt.

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Dec. 30.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Jump city
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   Pént. Nov. 02, 2018 3:03 pm



John & Raven @
Egyre inkább az az érzésem, hogy ennek a napnak nem így kellett volna alakulnia, de egyelőre nem tudom megmondani, milyen értelemben is súgja ezt a megérzésem. Lehet csak nem kellett volna Constantine-nal találkoznom itt, de az is lehet, hogy borzalmas vége lesz ennek a kirándulásnak. Talán mégis szólnom kellett volna a Titánoknak, mielőtt elindultam, csak a biztonság kedvéért. De ismerve őket, meg akarták volna akadályozni, hogy mágiával oldjuk meg az ügyet, de most kifejezetten vonz a gondolat, miszerint ezt is kipróbálhatom végre. Nem minden nap van lehetősége az embernek egy nephilimmel elbánni, még nekem sem. Talán végre életben maradna egy testvérem, aki nem tud megölni.
Kisebb megfontolás után úgy döntök, megkísérelhetjük a rituálét, és már a kellékekkel együtt jövök vissza az imént megnyitott térkapu túloldaláról, de ez még nem minden. Még kelleni fog valami.
John elé teszem a könyvet és hagyom, hadd olvassa a leírást, amíg én az asztalon rendezem el a magammal tárgyakat, hogy minden kéznél legyen a megfelelő pillanatban. Amint ez megvan szénnel kezdek szimbólumokat az asztalra rajzolni közénk és a testvérem közé, olyanokat, amiket a könyvben is látni. Még Azarath-hoz képest is régies nyelvezet, de a lényegi elemei az ördögűzés részeivel megegyezőek. Egy erőre való hivatkozás, ami ez esetben nem a keresztény Isten, és a bezárás szavai is előfordulnak benne. A kérdésre felé fordulok, ahogy végeztem a rajzolgatással.
-Még nem. Szükségünk van egy tároló edényre, amibe az erejét tehetjük, amint elválasztottuk tőle. Nekem ilyesmim nincs, csak ez -mutatok a homlokomon pihenő kristályra- Ebben Apám van elzárva, értelem szerűen nem tuszkolhatom bele. Valami hasonlóra lenne szükségünk, de nem kell annyira erősnek lennie. Ideiglenesen is elég, az erő test nélkül elenyészik egy idő után és nem kaphatja vissza. Csak addig kell megtartania, amíg friss a szertartás. Tudsz ilyet? -Már csak ez az egy dolog hiányzik, hogy elkezdhessük, de ilyesmivel nem tudok szolgálni. Még ha lennének is erő tárolására alkalmas varázstárgyaim, a legtöbb nincs eléggé levédve, hogy ne tudjon belőle kiszökni, ha elég leleményes a kisöcsi. Remélem, hogy a varázslónál fellelhető valami hasonló szerkezet, mert különben kifulladtunk és improvizálni kell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
177

TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   Kedd Nov. 06, 2018 2:29 pm



Raven & Constantine ©️️️️️️️


A mágia tipikusan az a szerető, aki mindig egyre többet követel az embertől, egészen addig, amíg bele nem rokkan a vele való kapcsolatba. Ez nem túl szép dolog, de a valamit valamiért elve az élet ezen területén is érvényesül, talán még jobban is, mint kellene.
De az is meglehet, hogy csak rám vet ki különadót a mágia a saját vérvonalam miatt és ezért érzem azt, hogy egy szép napon idejekorán kell bepucsítanom Nergál valamelyik perverz kínzómesterének a nyolcadik kör hatodik bugyrában.
Nem túl fényes jövő, de ki fogom találni, hogy miként ússzam meg, ha addig élek is.
Míg Raven újabb olyan kellékeket pakol elém, amik valószínűleg a létezés nem ezen síkjáról származnak, átfutom a szöveget az ideiglenes nyelvtudást biztosító varázslat hatása alatt.
Megnyugtat a tudat, hogy az azarathi ördögűzés és erőkötés alapelvei nem különböznek gyökeresen az általam ismertektől. A nyelvvel úgy két órán keresztül nem lesz problémám, most már csak annak a másik felsőbb erőnek kellene megnyerni a jóindulatát.
Fél szemmel még mindig a kölyköt figyelem, aki túlságosan is nyugodt ahhoz képest, hogy arról cseverészek a nővérével, hogy a kasztrálás mágikus változatát tervezzük végrehajtani rajta. Ez a fajta higgadtság vagy azt jelenti, hogy olyan apátia eszi a lelkét, hogy már nem érdekli semmit, vagy pont a keze alá játszunk és valami mocsok nagy disznóságot készül elkövetni.
Még mindig ott dobol valahol a tarkómban a gyanú, hogy a második lehetőség lesz az igazi és az itt tartózkodásom pillanatokon belül átcsap egy mágikus Drágán add az életebe.
Nem hiszem, hogy Raven is osztozik velem ebben az aggodalomban. Legalábbis az, hogy ilyen alaposan rákészül a szertartásra arra utal, hogy nem gondol azzal, hogy esetleg éppen csapdába csalják.
Ha nem csak a paranoia szól belőlem, akkor kijelenthető, hogy csúnyán vissza akarnak élni a rafináltságának a hiányával.
Próbálom visszarugdosni az aggodalmamat az üldözési mániám mellé és inkább a szertartásra koncentrálni.
A lány által felrajzolt mágikus szimbólum eléggé emlékeztet Salamon pecsétjei közül az egyikre, de a mágikus szimbólumokat csak a korábban magamra idézett bűbáj miatt tudom elolvasni. Tudom, hogy túl nagy pofátlanság lenne az első benyomások után megkérni, hogy ossza meg velem a tudását, de ha ezen túl leszünk, akkor talán megkörnyékezem ezzel a kéréssel. Talán ő sem annyira mogorva, mint amennyire én tűnik bunkónak elsőre.
A mágikus tároló ötlete nem lep meg. Magam is rá voltam szorulva az alkalmazására néhány hete, ami egy felmelegedő párkapcsolatba és életem szerelmébe került. De legalább megmentettem vele Z-t, még ha ilyen áldozatot is kellett hoznom vele.
- Ha nekem kellene apám piercingbe zárt szellemével együtt élnem már rág lefejeltem volna egy járó körfűrészt. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, de a hangomban érezhet valami elismerésfélét is
Áttúrom a zsebeimet, de nem túl sok olyan dolgot találok, ami használható lenne. Egy doboz Silver Cut, a bűvös káró hatos, a tárcán, a telefonom. Az öngyújtómat meg már elvből sem fogom egy ilyen szertartáshoz használni. Már nem érzek barátságnál erősebbet Z iránt, de ez akkor is fájó pont.
Az utolsó dolog, amiben megakad a kezem, az a laposüvegem. Néhány kortynyi brandy még lötyög az alján, de talán megteszi.
- Egy kis szíverősítőt? - nyújtom felé a flaskát félig kérdő hangsúllyal, bár számítok egy lesújtó pillantásra a gesztus okán
Nem mintha nem akarnék egy fokkal lejjebb adni a nettó seggfejségből.
Ha elveszi a flaskát, akkor hagyom, hogy kiigya, ha nem akkor megolajozom a torkomat és újból átnyújtom neki.
- Nem járok egy ékszerbolttal a kabátomban, így jobb híján ezzel kell beérnünk. - teszem le az asztalra a flsakát
Ideje lesz nekilátni a szertartásnak és meglátni, hogy Junior tényleg sántikál-e valamiben, vagy csak nekem kell visszamennek a Ravenscarba kezeltetni a paranoiámat...

I tell you the ultimate secret of magic:

Every cunt can do it.
some noise for you
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Testvérviszály - Raven & Constantine   

Vissza az elejére Go down
 
Testvérviszály - Raven & Constantine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Fekete Tőr Testvériség
» Mutáns testvériség
» Varjak kódexe
» Konohagakure Shinobi Kódex
» Fushidara Ikazuchi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Jump City :: Jump City Javítóintézet-
Ugrás: