There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



» New aqua life? Enemy or...what the awesome ass?
by Orin Vas. Aug. 12, 2018 11:13 pm

» Avatarfoglaló
by Kara Zor-El Vas. Aug. 12, 2018 5:02 pm

» Kész vagyok!
by Mera Szomb. Aug. 11, 2018 9:06 pm

» Dinah Firkái
by Dinah Laurel Lance Pént. Aug. 10, 2018 8:07 pm
Statisztika
Music

Share | 
 

 Not a fan of magic (Zatanna, Jason)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Mar. 22.
Age :
27
Tartózkodási hely :
◯ Amerre a bűn = Gotham utcái ◯
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Hétf. Márc. 26, 2018 7:40 pm

+16 - A karakter nyersesége miatt a hozzászólásban káromkodás lelhető fel!



Not a fan of magic


Születésem óta Gotham az otthonom. S bár távol töltöttem némi időt, ez az újjászületésemmel se változott meg. A részemmé vált, minden sejtem egyik alkotójává, így van ez Bruce esetében is, a különbség közöttünk csupán annyi, hogy ő túl gyenge ahhoz, hogy megtegye, ami szükséges, míg én készen állok rá. Mondhatni, erre készülök már a halálom óta. Egészen azóta, hogy Joker feszítővasa kérlelhetetlenül sújtott le újra meg újra, hogy hideg jégcsapként érintse a testemet, s ennek ellenére mégis lángoló fájdalmat hagyjon maga után. Szűnni nem akaró nevetését olykor-olykor fegyverének tompa puffanása törte meg csupán minden egyes sújtás nyomán. Majd jött a robbanás, de mielőtt elért volna engem a végzet pillanata és elmémet elöntötte volna  vakító, fehér fény, bármily sablonosnak és röhejesnek is gondoltam azt korábban, elmém hátsó zugában megszületett az elhatározás: a gondolat, hogy ha valamilyen úton-módon kijutok, nem fogok nyugodni. Addig nem, míg Gotham bűnös világa szintén meg nem tapasztalja az égető fájdalmat. Addig nem, amíg az én csapásaim meg nem tisztítják a város utcáit, és ezzel be nem bizonyítom, hogy a Denevér eszközei hibása. Ideológiája, a szabad szemmel nem látható vonal, amit valami rosszul felépített morális kódexen keresztül húzott meg magának, nem több, mint egy vicc. Olyan vicc, amelyen legfeljebb maga bohóc Joker tudna röhögni egyedül. De aztán... ő mindenen röhög. Tegye is, ameddig még képes megtenni. Mert utolsó kacajánál bizony én is ott leszek. Ahogy Bruce is. Batman pedig végig fogja nézni, amint a feszítővas jégcsapként sújt majd le újra és újra. És amikor a puffanások következtében eltörő bordái átszúrják a tüdejét, hogy az eddig légzését biztosító szerv menthetetlenül megteljen vérrel és kínzó lassúsággal összeomoljon, akkor ketten hallgatjuk végig, amint az őrült kacagás elhal. Örökre. A világ pedig egy őrülttel kevesebb lesz. Akkor majd belenézek Bruce Wayne szemébe és nem engedek, amíg be nem vallja, hogy nekem volt igazam, s hogy ő maga mindvégig tévedett, az éveken át vívott háborúja hőn szeretett városával és egyben önmagával, nem alapult máson, mint egy hazugságon.
De mindez a hosszútávú jövő része. Még nincs itt az ideje.
- Bingó! - mormogom skarlát sisakom burkolata alatt, mikor megpillantom a tetőről eddig várt célpontomat: Kétarc emberei. A fegyverszállítást látják el Harvey Dent irányítása alatt. A kerület ezen része ki nem mondottan az ő irányításuk alá tartozik.
Szokványos öltözékem van rajtam, amit az akcióimhoz szoktam viselni: vörös maszkom, rajta a vörös csuklyával, sötét bőrdzseki, alatta a testpáncélom, melynek mellkasrészén ott díszeleg a denevérszimbólum, melyet mintha vérrel festettem volna fel oda, hogy szimbolizáljam, én és annak eredeti tulaja, a Denevér egyazon háborúnak vagyunk két pólusa. A yin és a yang. Ő ostoba, naiv módon hisz abban, hogy nem szükséges a végzetes megoldás. Én ennél viszont jóval realistábbnak vallom magam. Éppen ezért minden habozást mellőzve lendülök akcióba, amikor kellő távolságban vannak. Játszi könnyedséggel rugaszkodok el a tető pereméről, szaltózok egyet a levegőben és arzenálom közül előrántom a mágneses horgonypisztolyt, melynek zsinórja kilövés után tüskevégződésével a párkányba fúródik és én elég hosszúságig engedem ki ahhoz, hogy lelengjek az alattam elterülő utcára, s mikor már a magasság nem jelent gondot, fegyvereimért nyúlva engedjem azt el.
Mire leérkezek a földre, fegyverem már többször el is sül, a nyolc emberből három holtan zuhan a hideg, eső áztatta betonra. A többiek megtorpannak, közülük csak egy olyan idióta, hogy a fenyegetettség ellenére nekem lendüljön. Ő maga is fegyvert lát. Szánalmas. Mindenesetre nekem kapóra jön. Előre lépek, elég gyorsan ahhoz, hogy ne tudjon idejében reagálni, mire pedig tud, addigra nemhogy késő lesz, de az előnyömre fogja megtenni. Hátracsavarom a fegyveres karját, aki kétségbeesett próbálkozás gyanánt elsüti a kilenc milliméterest, de mire ide jut, kicsavart karja miatt a stukker már társai felé néz és így egyikük kap is némi ólmot a fejébe. Erre már a maradék három is fegyvert ránt, de én élő (és egyben feláldozható) pajzsként rántom kifordított karjánál fogva magam elé a fickót, így a kilőtt golyókat ő fogja fel testével, én meg "fedezékem" mögül lövöm ki az egyik támadót.
A kibontakozott tűzpárbaj viszont mindarra elegendő, hogy egy közeledő járműt eltaláljon egy eltévedt golyó és az nekihajtson egy tűzcsapnak. Ostoba sofőr! Mit keres egy ilyen városrészben? Ráadásul luxusverdával?
- Basszameg! - bár nem vagyok olyan, mint Bruce, ha nem feltétlenül szükséges vagy épp elkerülhetetlen, nem kívánom, hogy civilek kerüljenek kereszttűzbe. Ezért elemelem a földről az eddig fedezékként alkalmazott ürgét, aki közben már kilehelte a lelkét, majd a két fegyveres felé lendítem. Annyiban hatásos, hogy az egyik eltanyázik a test súlya alatt, a másik félreugrik az útjából, de nekem ez már elég. Egy lövés és aki félreugrott, többé már nem kel fel a földről! Közelebb lépdelek ahhoz, aki a testet igyekszik kétségbeesetten lelökni magáról és fegyverem tusával az eszméletlenség édes földjére száműzöm.
- Marad!
Nem ölöm meg. Még nem. Kelleni fog. Információ kell a főnökéről.
De előbb: a civilek. Az autóhoz sétálok, azt már az ablakon keresztül látom, hogy a sofőr ájultan bukott oldalra a berepedt üvegnek dőlve, de meg kell bizonyosodjak arról, hogy más is van-e benne, ezért a hátsó ajtóhoz lépek és az üveget fegyveremmel töröm be.
Nocsak-nocsak... csak nem a fellépő, aki Gotham szerte ki van plakátozva? Az a bűvészcsaj, vagy mi a fene.
- Jobb, ha eltűnik innen, amíg még el tud! - szenvtelen hanggal ejtem ki a szavakat és hacsak a nő el nem kezd akadékoskodni, elfordulok tőle és visszatérek a túszomhoz.
Nem vagyok hős. Bébiszitter meg végképp nem!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
508

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Kedd Márc. 27, 2018 3:15 am


Jason & Zatanna

Gotham City. Egy rég elhagyott Város, mit egykor otthonomnak neveztem és számtalan emlékkép dereng fel újra, hogy itt vagyok. A fellépések rendben zajlanak, de néha nekem is kell egy kis idő, hogy feltöltődjek. Holnap lesz egy újabb előadás, és addigra vissza is kell érnem a Porondra, hogy ellenőrizzem a felszereléseket. Ezt mindig én csinálom, holott, lenne ember rá, de a kezdetektől enyém volt ez a feladat, és szeretem is, hogy tudom, mivel dolgozunk. A kötelező köröket leróttam az átnézésben és most van kicsi időm magamra. Sokszor gondolkozom az előttem álló fellépésre, de megtanultam az évek alatt, hogy egy kis izgalom sosem árt. A tökéletesség csak az elmében létezik, de a valóságban csak törekedhetünk rá.
A Publikum csodálata és szeretete szinte tapintható, ahogy egyként harsog fel a taps, amit jutalomként kapunk a sok munkáért, hogy színvonalas és ragyogó műsort kapjanak a pénzükért. Imádom ezt az életformát, mert alázatra is tanít. Sokak fejében megfordulhat, hogy csak a hírnévért és a vastag bankszámláért csinálom, de ebben tévednek. Eleinte tényleg a megélhetésért folyt a küzdelmem, de mára már olyan anyagi háttérrel rendelkezem, ami adhatna okot egyesek irigységére. De nem is ez a legfontosabb, mert mindig lesz olyan személy, aki valamiért neheztel. Ez persze lehet olyan, aki a csillogó előteret látja, és arra gondol, hogy milyen egyszerű és könnyű mindezt elérnem, de ebben is tévednek. Nagyon is kemény és embert próbáló gyakorlás és lemondás vezetett idáig, és talán akkor, ha mindezt átélte volna, akkor tudná az igazat. Hatalmas erő kell ahhoz, hogy véghez vidd az elképzeléseidet és a Mágia nem egy olyan dolog, ami csak az ölünkbe pottyan. Na, jó. Nekem azért van nem kevés előnyöm abban, hogy ezt gyorsan és pontosan tanulom, mert a Családom szinte minden tagja ebben a világban élt és a sejtjeiben hordozza azt a különleges képességet, amit sokan csak tankönyvben olvashattak vagy éppen csak álmodnak róla. Nekem sem volt könnyű elsajátítani az illúziók alapfokát gyermekkoromban, de aztán lassan és küzdelmesen ráéreztem miként tudom felszínre hozni a bennem szunnyadó erőt, amit őseim is birtokoltak. Végül sikerrel jártam, pedig néha elvesztettem a hitemet is ebben. Azok az idők fájdalmasak voltak, ahogy azok is, mikor szembesülnöm kellett a gyarlósággal és a gonoszsággal, amit ebben a Városban is tapasztaltam nem egyszer. Bruce Wayne is egy mérföldkő volt a múltamban, de sohasem voltam olyan közel hozzá, mit talán gondolnak egyesek. Bár lehetett volna köztünk több mint barátság, de végül örültem is, hogy nem bonyolódtam bele érzelmekkel. Sok közös helyzetet oldottunk meg, de az Igazság Ligájához való csatlakozásom nem csak az ő ismeretsége révén alakult, hanem hittem is benne egy jó ideig. De aztán változott valami, ami kétségeket ébresztett a lelkemben. Bár sohasem távolodtam el a jó ügytől, de már nem voltam oly közel hozzájuk, mint akkoriban. De most ne is a régmúlton gondolkozzak, hanem az előttem álló Show-ra koncentráljak, amire egy különleges látvánnyal készülök. Még pár holmit be kell szereznem és a rendelés késői leadása miatt személyesen megyek a Gyártóhoz, aki szerencsémre egy közeli helyen tartózkodik. A kocsimmal megyek, de még sok telefont kell elintéznem, így Simon-t kérem meg, hogy vezessen. Nem akarok nagyon késni, így egy picit sürgetőbbre fogtam a sofőrömet, hogy hamarabb túlessünk a formaságon, ami ezzel jár. De aztán valami eltalálja az ablaküveget és egy éles kormányrándítással szaladunk neki a közelbe lévő tűzcsapnak. Hatalmas csapódás és aztán egy pillanatra eszméletemet vesztem, nem tudom mi történhetett. Mikor újra magamhoz térek, látom, hogy Simon feje az üveghez csapódott, majd a kormányon lévő légzsák állíthatta meg az ütődés erejét, ami talán az életét is megmentette. Én hátul ültem, de a tehetetlenség törvénye engem se kímélt. A háttámlának ütődtem, és a karommal védtem az arcom, de így is a berepülő szilánkok felsértették a ruhámat a karomon és az oldalamon. Nem szenvedtem nagyobb sérülést, de Simon sokkal rosszabbul járt nálam. A fejem zúgott, de előrehajoltam, hogy megnézzem mi történt vele. A fején egy hatalmas vágás éktelenkedett, amiből folyt a vér. Próbáltam visszahúzni az ablaktól, de csak centikre sikerült megmozdítanom.
- Simon… Simon…- szólítom, de nincs válasz.
- !nomiS jluygóyG – suttogom a varázsszavakat -  amit kissé kábán ejtek ki -  de tudom, hogy a fején lévő seb ezzel bezáródik és talán magához is tér hamarosan.
A tarkómban lévő lüktetés lassan alábbhagy, de még érzem, hogy a szédülés nem enyhül. Nagy ütést kaptam a homlokomra, bár így is tompítottam a becsapódást a feltartott kezemmel. Aztán egy hang szólít meg, miután a hátsó ablakot is becsapja a pisztolya tusával. Most erre mit lehet mondani? Nem a kocsit sajnálom, hanem a Sofőrömért aggódom, de az újabb szilánkok csak úgy suhannak a kocsi utasterében, és vele felém is. Nem tudom még, hogy mi történt pontosan, de amikor egy hang szólít meg nem éppen kedves hangszínnel, akkor nézek csak fel rá.
- Kicsoda maga? Hogy mer utasítgatni?- teszem fel a kérdéseim válaszára várva, de látom, hogy távolodik a kocsimtól, minthogy segítene kiszállnom a zúzott autóból. Nehézkesen, de kijutok belőle, aztán újból utána kiáltok, ha távolodik még mindig.
-Nem hallotta?! Magához beszélek!- emelem meg a hangomat egy kissé, hogy a gejzírként feltörő víz hangját túlkiáltsam. Hátha csak ezért nem válaszol.
- HÉÉÉ! MAGÁHOZ BESZÉLEK!- nézek utána és bár az arcát nem láttam a vörös maszk miatt, de valami ismerős jelet véltem volna látni rajta, mikor behajolt a kocsiba, csak egy kissé másmilyen lenne a színe, amilyen Bruce ruháján díszelgett, egy Denevér.
- Ismeri Mr. Wayne-t? - kiáltom utána egy kissé halkabban, de érzem, hogy a lábam alig bírja el a testem. Az ajtó oldalához dőlök, és lassan lecsúszom mellette a földre ülve.
Mert én jól ismerem…- teszem hozzá egy pár pillanat múlva, talán erre csak reagál valamit.
Csurom vizes vagyok, és nem tiszta a látásom az ütődéstől, ráadásul Simon is a kocsiban rekedt. Nem hagyom magára. De ez a baleset nem biztos, hogy a véletlen műve, és én tudni akarom, hogy mi folyik itt. Bruce-t jól ismerem, ahogy a Társait is, de most bajban van az egyik Emberem és nem tudom, hogy ki okozta. Bár sejtésem van, hogy ennek a modortalan maszkosnak lehet köze hozzá. Remélhetőleg hajlik majd a szóra, és nem kell mágiát alkalmaznom ellene. De ha továbbra sem adja meg a válaszokat a kérdéseimre, akkor megismerheti a kellemetlenebb felemet. Amit jobb, ha nem hoz felszínre belőlem. Kicsit még várok, de aztán nem fogom vissza magam, ha nincs más megoldás.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Mar. 22.
Age :
27
Tartózkodási hely :
◯ Amerre a bűn = Gotham utcái ◯
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Kedd Márc. 27, 2018 8:39 pm



Not a fan of magic


Hallom a nő szavait, de nem reagálok rájuk, csak tovább lépkedek ájult célpontom irányába. Hogy merek utasítgatni? Jó vicc, ez itt Gotham, meglepődne rajta, hogy az emberek miket mernek megengedni maguknak. Bár ránézésre túlzottan el volt foglalva a mutatós ruhájának kiválasztásával ahhoz, hogy az ilyesmi akár a legkisebb mértékben is feltűnjön neki. Most is jobban leköti az, hogy kiabáljon, semmint hogy lenyugodjon egy pillanatra és számba vegye annak a lehetőségét, hogy szimplán csak nem kívánok válaszolni. Mint ahogy a jelenléte sem több a számomra egy kellemetlen, nem várt fordulatnál a tervben. Számításaim szerint mostanra már végeztem volna, és a birtokomban lenne az információ Kétarcról. De újfent: ez itt Gotham City. Nem a tervek otthona, hanem a város, ahol ha nem is azonnal, akkor szépen-lassan minden szarrá megy. Függetlenül attól, mit akar az ember.
- Hallottam. - közlöm higgadtan, még csak arra sem véve a fáradtságot, hogy felé forduljak. A nyakamba kaptam egy hisztis csitrit, remek! Más sem hiányzott az alvilági fickók mellé. Pedig a plakátok és azok alapján, amit a fellépéseiről hallottam az utcákon őrködve, azt gondoltam, jobban bírja a gyomra az akciót. Igaz, nem ő az első személy, akiben csalódnom kell.
- De a kiabálása ellenére még mindig nem számít ki vagyok. - felelek csupán ennyit a feltett kérdésére. Fél igazság, elvégre terveim szerint a Denevér világát igencsak meg fogom majd rengetni, ha itt lesz az ideje. Amikor itt lesz. De egyelőre a jelenem leszűkül Harvey Dent embereire, és egy bűvészkedő nőre, aki rossz helyen volt, s ráadásul rossz időben. Viszont a következő kérdésére megtorpanok egy pillanatra, szívem szerint felnevetnék tőle. Mr. Wayne... hát hogyne. De megállom a dolgot és helyette csak egy szarkasztikus horkantást hallatok. 
- Sajnos. - nem tervezem bővebben kifejteni a dolgot. Nem kel nyomozónak lennem ahhoz, hogy tudjam, a denevérjel a mellkasomon kelthette fel a nő érdeklődését és így köthette össze a pontokat köztem és Bruce között. Részben éppen ez a szimbólum célja. Viszont, ha azt hiszi, hogy ettől regélésbe kezdek, mert ő volt olyan ügyes, hogy összeadta az egyet meg az egyet és rájött, hogy az eredmény kettő, akkor bizony csúnyát fog koppanni. Nem fogom elmesélni neki az élettörténetemet. Nem fogja hallani, hogyan változtatta meg Bruce Wayne az életemet halálom előtt, ahogyan azt sem, hogy Gotham drága és szeretett Denevérembere még arra is képtelen volt, hogy igazságot tegyen és megszabadítsa a világot egy őrült bohóctól.
Viszont ahelyett, hogy ilyen vérmesen próbál belőlem válaszokat kihúzni, inkább megfogadhatná a tanácsomat és eltűnhetne ebből a városrészből még mielőtt még több fegyveres fog felbukkanni, hogy magáénak nyilvánítsa a színteret. Ahhoz pedig nem kell jóstudás, hogy megmondjam, másodjára nem lesz olyan szerencsés, hogy különösebb sebek nélkül megússza a konfrontációt. Azonban minden próbálkozásom ellenére amit ezután mond, felszakítja belőlem a nevetést. Kacajom hűvös, akár a ránk zúduló esti esőcseppek és a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető őszintének. Ehelyett csak úgy árad belőle a maró gúny és a megvetés.
- Valóban azt hiszi? Bármit is vél tudni róla, higgye el nekem, hogy téved. - Batmant kevesen ismerik, pedig a számításba belevettem őt magát is. Egy idealista bolond, aki áltatja önmagát és fekete ruhája mögé rejtőzve próbál bujkálni a saját démonai elől. Az ismerőseit és magát is azzal áltatja, hogy a környezete közel kerülhet hozzá, miközben tagadásban él. A hazugságok mestere. Azt ugyan nem tudhatom pontosan, hogy a nő mit vél tudni, miként ismeri a város rettenthetetlen őrét, de mindez nem is számít, tekintve, hogy nyugodt szívvel eloszthatja azt kettővel. Vagy akár többel. Batman lenne maga az éjszaka? Ennek megvan a maga igazsága. Az éj sötétje elfedi az igazságot, épp úgy, ahogyan Bruce teszi azt maga elől. Az igazság pedig jelen esetben nem más, mint az, hogy ő gyenge. Gyáva. Sosem fogja megtenni azt, ami szükséges. Nem úgy, mint én.
- Ébresztő, álomszuszék. A hasadra süt a holdfény! - paskolom meg az ájult arcát, de különösebb eredményt nem érek el vele. Láthatóan elég erős ütést mértem a halántékára ahhoz, hogy még mélyen az igazak álmát aludja. Nem számít... így vagy úgy, de elérem, hogy magához térjen. Viszont az átmeneti nyugalom, ami a lőpárbaj után átvette az uralmat az utca eme szakaszán, kapóra jön nekem ahhoz, hogy megforduljak és a nő felé kezdjek sétálni.
- Nem kéne meglepődjek rajta, hogy egy nő, aki ilyen ruhában járkál, ismeri Bruce Waynet. - hangomban felfedezheti a csípős megjegyzéshez társuló enyhe gúnyt.
Ha már ő Mr. Wayne néven hivatkozott rá, amolyan szurkálódás gyanánt én se Batmanként nevezem meg. Kettős identitás ide vagy oda, én tudom, ki ő. Tudom, mi ő. Míg véleményem szerint Zatanna csupán az igazság egy változatát ismeri a teljes kép helyett. Hűvösen csendülő szavaim ellenére menet közben visszacsúsztatom ruhám oldalán lévő tokjaiba fegyvereimet, hogy láttassam vele, nem jelentek fenyegetést. Őrá nem. Különben sem ezért vagyok itt. Mikor elé kerülök, szótlanul guggolok le, hogy megemeljem karjait és szemügyre vegyem azokat a pontokat a testén, ahol ruhája felszakadt.
- Csak felszíni sérülések. Semmi halálos. - engedem le karjait kezeinél fogva, majd felegyenesedek és épp olyan szótlanul, amivel megvizsgáltam őt, újra faképnél hagyom és a kocsit megkerülve betöröm a vezető oldali ülés ablakát, hogy azon benyúlva kinyissam az ajtót és elkapjam a kifelé dőlő alélt sofőr testét. Felnyalábolom súlyát és elviszem oda, ahol Zatanna a kocsinak támaszkodik, majd leültetem az ájultat mellé, hátát nekidöntve a károsodást szenvedett járműnek.
- Mint mondtam, jobb, ha eltűnik innen, amíg még el tud. Ön is, meg a sofőrje is!
Óhatatlanul is hangozhat ez megint úgy, mint egy utasítás, de hát mit mondhatnék? Ilyen vagyok. Ennek ellenére a kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem a földről. Mondják azt, hogy a lovagiasság kihalt!
Majd ezt követően, ha elfogadta a segítséget, ha nem, elfordulok, mintegy jeleként annak, hogy részemről lezártnak tekintem a dolgot és most már az általam elkapott fickóra összpontosítanám a figyelmemet.
Mert még mindig nem vállalok pesztrálást!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
508

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Szer. Márc. 28, 2018 5:01 am


Jason & Zatanna


Úgy látszik, hogy ennek az arrogáns fickónak a pimaszsága határtalan. Azt nem is említve, hogy a többszöri felszólításomra nem reagál, de még a ruhámra is megjegyzést tesz, hogy biztosan „ezért” ismerem Bruce-t. Már bocsánat! A fellépő ruhám ne adjon okot, olyat feltételezni, hogy könnyűvérűnek tekintsen. De ha már itt tartunk, akkor még van mersze megnézni a szakadásokat is rajta, amit a szilánkok okoztak. Most már kétségem sincs, hogy ő miatta szenvedtük el ezt a balesetet. Bár, ha jobban belegondolok, akkor legalább egy szimpla elnézést azért kinyöghetett volna! Ha egyáltalán van annyi benne, hogy elismerje, hogy hibát követett el. Ráadásként még gúnyosan is tekint rám, amiért erre hozott az utam a kocsival.
- Gondolja, hogy érdekel ezek után, hogy kicsoda maga? Amúgy meg egy kis jó modort is magára vehetne, ha egy Hölggyel beszél! Nem vagyok a kapcája, hogy így merjen velem beszélni! Ami meg Bruce-ról tudok, az az én dolgom! Én már akkor ismertem, mikor Maga még kisded volt, és a kakaóját szürcsölte a poharából. – nézek rá Simon-ra, aki jó nagy ütést kaphatott, hogy még nem tért magához, de legalább már nem vérzett a sebe.
Kelek fel a kocsi mellől, és a távolodó Férfi felé lépek.
- Gondolja, hogy nem tűnök el, ha akarok? Akkor most figyeljen!- mondom ki a varázsszavakat és a földön fekvő fickóra és erre a kellemesnek nem éppen mondható modorú piros maszkosra ráküldöm a láncokat, amik eléggé szorosan tudják tartani a „viselőjüket” a talajtól felemelve is akár.
- !óylkébcnáL
Ha akar belőle kihúzni valamit, akkor azt csak tőlem tudja meg, mert addig nem beszél, amíg én nem akarom. Ha viszont nagyon kapálódzik, akkor szoríthatok is a láncszemeken, ha nagyon nem fogja fel, hogy nem egy szimpla járókelő vagyok egy puccos verdával.
- Vagy esetleg, már beszélgethetünk normális hangon is, Uram? Szerintem kezdjük az elején. A nevem Zatanna Zatara, ha mond magának valamit a nevem.- nézek rá kérdőn, bár szerintem ez nem fog változtatni a stílusán, ami nem éppen udvarias. De engem se ejtettek a fejemre. Csak még nem ismer ez az arcátlan alak.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Mar. 22.
Age :
27
Tartózkodási hely :
◯ Amerre a bűn = Gotham utcái ◯
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Szer. Márc. 28, 2018 6:28 pm



Not a fan of magic


Volt idő, amikor a város számára még nem egy rejtélyes gyilkos voltam, egy a sok közül, akik Gotham utcáit járják, hanem a lakók úgy hivatkoztak rám, mint Boy Wonder, vagyis Robin. Amilyen hangzatosnak tűnhet, ugyanúgy meg is szépíti a valóságot. Boy Wonder... a név csak éppen azt nem árulja el, hogy Batman oldalán harcolni a bűn ellen semmiféle csodát nem tartogat magában. Nem véletlenül él maga a Denevérember is tagadásban. Ez a küzdelem, ez a háború nem szól másról mint fájdalmakról és halálról, két jellemzőről, amelyek tökéletesen leírják a várost. Két jellemző, amelyek Bruce és az én életemet is végérvényesen megváltoztatták. Visszavonhatatlanul. Felmerülhet a kérdés, vajon bánom-e... de a válaszom erre csupán annyi: nem. A legkisebb mértékben sem. Mindazok ellenére, ami történt, hálásnak mondhatom magam. Na nem azért, mert a sors vagy Isten, vagy épp nevezzük annak, aminek csak akarjuk, olyan kegyesen bánt volna velem, hanem azért mert az átélt dolgok legalább felnyitották a szememet. Rádöbbentettek az igazságra. Ez pedig értékesebb az érzékeket eltompító fényűzésnél.
- Nincs időm a jó modorra és elhiheti, hogy legkevésbé sem érdekel, kicsoda vagy micsoda maga. - közlöm éppen olyan hűvösen, mint amilyen érzelemmentesen az eddigi szavakat ejtettem ki, bár árnyaltan érződhet a hangomon, hogy a nő és leginkább a pipiskedése kezdi kissé feszegetni a türelmem határait. Nem ezért vagyok itt, jó lenne, ha ezt ő is belátná. Sem ő nem érdekel, sem a véleménye.
- Nem kell, hogy a "kapcám" legyen. Jelenleg akadályoz, nekem ez éppen elég. - visszhangozom az általa használt kifejezést és sisakom rejtekében beszéd közben egy gunyoros félmosolyra húzódnak ajkaim. Kissé túlzottan felhúzza magát olyasmin, ami nekem az alaptermészetemnek a része, és nem tagadom, bizonyos tekintetben mulattat a pattogása.
- A különbség közöttünk csupán annyi, hogy bármit vél tudni róla, az nem több a felszínnél. Egy színjátéknál. Bruce Wayne a hazugságot mutatja önnek, még sok ismerősével együtt. Mi több... olyan régóta csinálja már ezt, hogy szerintem akkor is a maga által kreált hazugságát látja, ha belenéz a tükörbe. Azt gondolja, hogy évek óta ismeri őt? Én a maga helyében átgondolnám, mit is jelent az "ismerni" szó. - a szavaim mögött kivételesen nem lapul megvetés, ahogyan hangomban se érezhető ennek nyoma. Inkább csak elkeserítő, hogy vannak, akik tényleg elhiszik, hogy ismerik Batmant. Pedig megkérdezném tőle, vajon akkor is így gondolná-e, ha ő leli halálát a pszichopata nemezisének köszönhetően.
Már épp közölném vele azt is, hogy a legcsekélyebb mértékben sem érdekel, eltűnik-e vagy sem, de időt nem különösebben hagy rá, és mire észbe kapok, varázsigéje nyomán érzem a láncok hűvös szorítását.
- Kurva mágia! - morgok maszkom alatt.
Ám bármennyire is vár tőlem kétségbeesést vagy bármi effélét, a szorítást érezvén testem körül, csak megvetően felnevetek.
- Nem ez az első alkalom, hogy megláncolnak. Ha valamit bizonyítani akar, jobban kell próbálkoznia. - közlöm egykedvűen, mintha csak untatna a nő. Ami csak annyira áll távol az igazságtól, hogy kezd igazán bosszantani.
- Tudom, ki maga. - bólintok a rögtönzött bemutatkozására, majd nem hazudtolom meg magam és gúnyosan folytatom tovább:
- Városszerte ki van plakátolva a pofija, ha esetleg nem vette volna észre.
De ennyinél nem állok meg.
- Persze való igaz, a város lakói közül sokan a szexi ruciját jegyzik meg előbb, mint a nevét. - fűzöm még hozzá adalékként az előző mondatomhoz, miközben testemhez szorult ujjammal enyhén az övemhez araszolok. Tartok ott néhány apróságot, amivel meglepetést okozhatok neki, de egyelőre nem lendülök akcióba. Még nem.
- Nem maga a célpontom. De lehet az is, ha ennyire ragaszkodik hozzá.
Teszem szóvá, hogy merre is tendál a jelenlegi szituáció. Nem vagyok az ellensége, bár nem értem, hogy ez hogyan nem esett le neki eddig. Ha bántani akartam volna, tucatnyi lehetőségem lett volna rá.
És félreértés ne essék, megteszem, ha nem hagy más választást.
Az ő döntése...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
508

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Pént. Márc. 30, 2018 11:41 am


Jason & Zatanna



Ahogy látom, nem igazán változott a modora ennek a Fickónak, még így se, hogy a láncokkal körbetekertem a testét azzal a másik valakijével egyetemben. Bár ha jobban belegondolok, akkor durvábban is használhattam volna a mágiám, de nem megölni akarom, csak egy kis jó modort beléverni. De látom, hogy hasztalan a próbálkozásom, mert ugyanúgy pimaszul válaszol nekem, első pillanat óta.
- Úgy véli, hogy nem tudok cifrábban is fellépni, maga ellen? Nem hinném, hogy ellenségének kívánna engem, bár ha így folytatja, akkor elkerülhetetlen lesz. - mondom kissé szomorkás hangon. Nincs szándékomban bántani, de nem értem ezt a támadó fellépést velem szemben. Nem tettem semmi rosszat ellene, sőt még ő okozott a Sofőrömnek és nekem sérüléseket. S most meg úgy fenn hordja az orrát, mint aki a legerősebb és legügyesebb egész Gotham-ben. Arról nem is beszélve, hogy arrogáns és lekezelő a modora. Pedig jobb ha elhiszi, hogy engem „szövetségesnek” tartani kellemesebb, mint ellenfélnek, de ezt lehet, úgysem értené.
- Gondolja, hogy ha „ellenfélnek” tartottam, volna, akkor csak a láncot kapta volna a teste köré, s nem valami erőteljesebbet is mellé, ami nemcsak a testét láncolja le? Ahhh….minek is vesződöm magával?! A jó modor hiányzik Önből, és most nincs időm olyanon vitát nyitni, ami a plakátokon szerepel rólam. – engedem le róluk a láncokat.
- Amúgy meg én illően bemutatkoztam, és még annyi jószándék se szorult magába, hogy kihez van „szerencsém”. Azt meg se említve, hogy itt nekem lehetne felháborodva lennem, amiért balesetet és kárt okozott nekünk. - mutatok Simon-ra és a kocsimra.
- Vagy talán ez is része a jólneveltségének? Hogy inkább sérteget és lenéz, ahelyett, hogy elismerné a baklövését? Bár ha jól látom, akkor nem én vagyok az egyetlen hibás dolga, amit ma elkövetett. - utalok arra a szerencsétlenre, akit szóra akar bírni. Bár azt nem tudja, hogy a lelkébe is láthatok bárkinek, akinek csak akarok. De ezt még nem fedem fel, hogy legyen min gondolkoznia.


zene |  megjegyzésed



-
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Mar. 22.
Age :
27
Tartózkodási hely :
◯ Amerre a bűn = Gotham utcái ◯
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Szomb. Ápr. 07, 2018 2:47 pm

//Bocsi, hogy ennyit várattalak vele!//



Not a fan of magic


Amikor ma őrjáratra indultam a város utcáin, nem éppen arra számítottam, hogy egy bűvészkedőbe fogok belefutni az éjszaka leple alatt. Vagy mágiahasználóba, vagy akárminek is nevezik magukat a hozzá hasonlók. Jóllehet, nem kellene meglepődnöm a jelenlétén, már csak két indokból sem: városszerte tele vannak a plakátjaival falfelületek már hetek óta, hogy hirdessék "Miss Csodanő" közeledő fellépését, másodszor, ez itt Gotham City, mindennapos, hogy az utcákon a legkülönfélébb alakok járnak, a lehető legkülönfélébb forrásokból származó adottságokkal. Így az, hogy van köztük olyan, aki varázslattal operál, már igazán meg sem lep. Viszont a bűvésznő nem szerepel a listámon, most csak a fegyveresek, pontosabban a főnökük miatt vagyok itt, nem ő a célpontom. Még úgy sem, hogy ezen a környéken bizony sokkal rosszabbul is járhatott volna, és ahelyett, hogy ennek a lehetőségét egyáltalán csak megpróbálná fontolóra venni, láncokat idéz meg. Maszkom alatt még kissé el is mosolyodok, mert a megmozdulása akarva-akaratlanul is előránt elmémben egy emléket, amelyben Bruce épp arra oktat, hogy a szabadulásnak nem lehet indulattal nekilátni. Meg kell őrizni a hidegvért hozzá, türelmesnek lenni. Mint később többször is bebizonyosodott, ezek nem a legerősebb oldalaim, de tekintve, hogy még mindig mozdulatlanul tűröm a béklyóimat, kijelenthető, hogy az öreg Denevér mégsem teljesen a falnak beszélt.
- Megpróbálhatja, Szexi Bűvész, de abban az esetben én sem fogom visszafogni magam, csak azért, mert egy hölggyel kerültem szembe. - a hangom újfent hűvösen csendül, hogy éreztessem vele, ez nem csak blöff és akármennyire is érzi most magát nyeregben a mágikus trükkjei miatt, azért Batman és később más mentorok mellett elsajátítottam némi tudást és készséget, elegendőt ahhoz, hogy azért ha rákényszerít, igenis okozzak neki némi fejfájást annak ellenére is, hogy egyszerű embernek számítok csupán. Márpedig az olyanok, mint én, eltörpülnek az olyanok mellett, mint Zatanna. Csakhogy éppen ez az, ami az ellenfelet óvatlanná teheti. Egy harcban pedig nem véthető nagyobb hiba annál, mint hogy alábecsülöd azt, akivel szembenézel.
- Ha jó modorra vágyik, akkor nem a legjobb környéket választotta. De még csak nem is a legjobb várost, ha már ennél tartunk. - nyújtóztatom meg tagjaimat a láncok eltűnését követően.
- És nem kétlem, hogy akad még néhány... mutatvány a tarsolyában. - teszem hozzá mintegy mellékesen, a hanglejtésemből pedig kiérződhet, hogy halványan mosolyra húzódtak ajkaim a sisak takarásában. Nem annyira a gúny miatt, inkább azért, hogy éreztessem vele a 'mutatvány' szó kétértelműségét.
- A helyiek Red Hoodként hivatkoznak rám. - reagálok arra a "szemrehányására", miszerint nem mutatkoztam be. Majd ki is egészítem magamat, mikor eszembe jut, hogy ennyivel talán nem fogja majd beérni.
- Ennél személyesebb bemutatkozást ne várjon.
Nem bízok senkiben, benne sem. Plusz, azok, akik ismerni vélték Jason Toddot, úgy tudják meghalt és ez jól is van így. Nem hiányzik, hogy híre menjen a feltámadásomnak.
- Még élnek. Felőlem felháborodhat, de Gothamben már ennek is örülhet. De ha már úgyis dühöngeni akar, akkor a helyében kirúgnám a sofőrét, mert képes volt az egyik legzűrösebb utcán keresztülhoznia egy közszereplőt egy cseppet sem visszafogott autóban. - bökök fejemmel a járművük felé, a hangomból mostanra mindenféle gúny eltűnt, inkább csak semlegesen közlök tényeket. Őszintén szólva, nem érdekel, ha zabos, de ha már így dönt, akkor legalább megpróbálom felnyitni a szemét azt illetően, hogy ha nem belém, akkor belebotlott volna valami rosszabb alakba. A végeredményt tekintve, én azt mondanám, egész jól járt.
- Sok hibám van, elviselek még egy pluszt a listán. - vonok vállat és el is fordulok a nőtől, hogy a még mindig ájult kiszemeltemre fordítsam a figyelmemet.
- Ez itt viszont nem tartozik közéjük.
Ejtem ki a szavakat Zatannának szánva őket és közben enyhén belerúgok az aléltba, hogy egyértelműsítsem.
- Egy pondró, aki messze áll az ártatlantól. Fegyveres rablás, testi sértés, nemi erőszakok egész sorozata. Folytassam? - pillantok a nőre, mintegy megadva neki az esélyt, hogy ítélkezzen felettem, ha már annyira akar. A lényegen úgysem változtat.
De jobb, ha tudja, hogy a gothami élet nem olyan varázslatos, mint a képességei.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
508

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Vas. Ápr. 08, 2018 9:56 am


Jason & Zatanna


A következőkben sem változott a kedvesnek nem mondható modora ennek a Fickónak. Ha éppen nem sérteget, akkor meg az Ego-ját csillogtatja meg előttem. Nagyon is emlékeztet valakire, még régről. Amikor fiatal és kezdő voltam. Az Igazság Ligája időszakomról, mikor sok mindent másként láttam. Volt ott egy fiú, aki kísértetiesen hasonlít ennek a Férfinek a  stílusára… Robin-nak hívták.. Sokat küzdöttünk egymás oldalán, de nagyon is emlékeztet rá. Nem hinném, hogy Ő lenne, de valamiért kétségek merültek fel bennem e miatt. Talán az is lehet, hogy csak hasonlóság van eme két Férfi közt, de valahogy nem hagy nyugodni a megérzésem. Bár azt tudom, hogy ha mégis ő lenne, akkor emlékezne rám…
- Ismertem egy fiút – még régről – aki most, ha itt lenne, biztosan vitába szállna Önnel. De neki nem esne nehezére legalább bocsánatot kérnie tőlem. Jól ismertük egymást, de azóta, sok év telt el. Lehet, hogy nem is emlékszik már rám és az Igazság Ligájára. Mintha csak azt a magabiztos gőgös dacot hallanám, mint akkor. A kocsim szerintem nem téma, ahogy az sem, hogy a Sofőrömet miként alkalmazom. De ha már itt tartunk, akkor miért gondolja, hogy ellenfélnek tartom Magát? Vagy netán okot adtam erre?- nézek rá kérdőn, de egy félmosoly azért feltűnik az arcomon.
- Valószínűleg az a tény, hogy ezen az utcán hajtottunk végig, az a mi dolgunk, és ez sem beszámolás tárgya. A dolgom csak magamra tartozik. – mosolygok a megjegyzésére.
- Ha esetleg hibáira elférne egy újabb, akkor tudnék még sorolni. - nevetek fel. De már nem igazán akarok ezen agyalni. Túl arrogáns és lekezelő, pedig erre sem adtam okot. A láncot egy mozdulatom után eltüntetem róluk, és nem foglalkoztat a megjegyzése a mágiámmal kapcsolatosan.
- Nem fogom tetézni a hibáinak sorolását, bár lenne egy pár, amit fel tudnék hozni, de jobban jár, ha nem merülünk bele, Kedves Mr. Red Hood. – teszem hozzá egy kis hangsúllyal. Nem provokálni akarom, de tényleg elég gúnyosan jegyzett meg gondolatát rólam, és a kocsimról a megállapítását.
Aztán a másik félholtra vert Pasasra nézek, aki jobb napokat is láthatott már. Lehet, hogy Bűnöző, és temérdek dolog van a rovásán, de hogy lássa Hood, nem vagyok ellenséges, a szavaimat most annak a férfinak intézem.
- !indut raka tima tnednim le jdnoM – mondom ki a varázsomat rá, és ahogy elhangzanak a szavaim, az alélt Fickó magához tér, s kezd beszélni, amit eddig elhallgatott. Sorra jönnek belőle az igaz szavak, és remélem ezzel bizonyítottam azt is, hogy nem lenne hátrányára, ha egy kis kedvességet mutatna irányomban. Végtére is miatta szenvedtem balesetet a Sofőrömmel, és az anyagi kár is elég tetemes lett, ahogy így elnézem a kivert szélvédőt és a törött motorház-tetőt. A vízcsapról nem is beszélve, ami folyamatosan locsolja az autóm, s engem is. Csurom vizes vagyok, de most már lehet, hogy le is késtem a megbeszélés időpontját, ami elég nagy hátrányomba kerülhet.
- Nagyon is jól ismerem Gotham -at. – nevetek fel. – Jobban, mint hinné!- teszem hozzá egy megjegyzésként, bár nem hiszem, hogy bővebben kifejteném neki, hogy ki is vagyok valójában. Robin tudná, hogy a jó oldalon állok, ahogy megvetem a bűnt, és az erőszakot. Soha nem hagynám megtorlatlanul én sem, de nem is akarok a kettőjük dolgába avatkozni. Van én nekem más dolgom is, hogy olyanra fecséreljem az időm, ami egyébként sem a dolgom most. Sokkal jobban foglalkoztat a napok múlva esedékes fellépésem, mint az, hogy illemleckéket adjak ennek a Pasasnak. Bár meg kell hagyni, tetszik a piros maszkja. Kíváncsi is lennék, hogy milyen arcot takar. De aztán lehet, hogy mögé is nézek egy óvatlan pillanatban. De csak rajta múlik, hogy hogyan teszem. Most már tényleg érdekel, hogy a megérzésem vele kapcsolatban helyes volt-e?! Robint igaz rég láttam, de a vonásait felismerem, elég közeli ismeretség volt köztünk. Talán még több is, de akkor nagyon fiatalok voltunk még.


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Mar. 22.
Age :
27
Tartózkodási hely :
◯ Amerre a bűn = Gotham utcái ◯
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Csüt. Ápr. 12, 2018 6:25 pm



Not a fan of magic


Amióta feltámadtam, vagy ahogy én preferálom, "újjászülettem", bizonyos emlékek elhalványultak, mondhatni megfakultak, míg mások jobban előtérbe kerültek, többek között azok, melyek a halálom előtt történtek. Nem tudom, mindez minek köszönhető. Lehet Joker kínzása, az épület felrobbanása, de lehet a Lázár Verem mellékhatása is. Ha épp egy olyan emlék kerül felszínre, melyet réges-rég eltemettem magamban, az esetek többségében éjszaka történik, amikor a tudatom a legvédtelenebb. Álmok képében törnek rám, mintha azt élveznék, hogy láthatatlan karmaikkal belekarmolnak megfakult, elfeketedett lelkembe és kíméletlen erővel kezdenék azt szétcincálni. Egy olyan csonka lelket, melyet különben sem ismerne fel mindenki. Jason Todd meghalt évekkel ezelőtt. Ha úgy tetszik, ő vagyok, de ugyanakkor mégsem. Ami belőle visszatért az valami más. Még ha aspektusait tekintve talán megőriztem őt magamban.
- Ha vitába szállna velem, az nem bizonyítana mást, mint azt, hogy naiv. S mint minden naiv, ostoba is. Mert hisz a világ jóságában, abban, hogy puszta hősiességgel megváltoztatható. De az igazság az, hogy bármennyire is próbálta megváltoztatni, megmenteni a világot, az már túl van a megmenthetőségen. - a hangomból talán kiérződhetnek az érzések, amelyeket Zatanna szavai váltanak ki belőlem. Mert ellentétben azzal, amit ő jelenleg gondol, nagyon is emlékszek arra az ifjúra, akiről ő beszél. A hevességével a mai napig bírok, de már nem kapaszkodok abba elvakultan, hogy Gotham megmenthető. Akkor még ezt tettem. Elhittem, hogy csak azért, mert Batman oldalán harcolhattam, a hadjáratunk juthat is valamerre. Mára már tudom, hogy mindez nem volt több puszta önáltatásnál. Mint ahogy én sem vagyok Robin, és talán soha nem is voltam az igazán. Nem vagyok olyan, mint Grayson volt, nem vagyok a kedvence, Drake sem, vagy az a fiatal gyerek, akit mostanában az oldalán tud.
- Nem adott rá okot. De ez még mindig Gotham City, ahol az ember nem bízhat senkiben, még akkor se, ha csinos ruhában járja az utcákat. - jegyzem meg némileg játékos hangnemben, jóllehet az ilyesmit nem igazán engedem meg magamnak az utóbbi időben. De még ha jelét nem is mutatom, vannak emlékeim Zatanannáról is. Haloványak ugyan, de vannak.
- Nem kell a beszámolása, csak arra akartam rámutatni, hogy felesleges felháborodnia, ha egyszer erre a területre merészkedik. - vonok vállat, mint akit nem különösebben lepett meg a válasza, mint ahogy a következő mondata sem.
- Kétlem, hogy tudna olyat mondani, amiről én ne tudnék.
Ezután viszont mégis sikerül bizonyos tekintetben meglepnie azzal, hogy egy varázsigét ejt ki ajkain, melynek nyomán az általam elejtett madárka, mintha csak egyszerű álomból ébredne, magához tér.
- Halljam hol a főnököd, pubi? - tartom az övemből kihúzott fegyveremet a halántékához, de nem is kell, hogy a hűvös fém megérintse a férfi fejét, egyből dalolni kezd, mintha csak igazságszérummal oltották volna be. Kétarc pontos tartózkodási helye mellett megtudom azt is, hogy a fegyverszállítást illetően közösködni kezdett Pingvinnel, míg a kerületet azért tarthatja meg, mert kellőképpen sikerült megfélemlítenie Fekete Maszk embereit. Csakhogy Roman Sionis ezt nem fogja hosszútávon tűrni. Nekem pedig ez éppen kapóra jön. Bandaháború, melynek keretei között, kiiktathatom valamennyiüket.
- Kösz. - pillantok futólag Zatannára, de továbbra se emelem el a férfi halántékától a fegyveremet, csak így folytatom:
- Talán jobb, ha elfordulsz.
Ha megteszi, ha nem, meghúzom a ravaszt, hogy a golyó átüsse a krapek koponyáját. Ha életben hagytam volna, fennállna a veszélye, hogy valamilyen módon értesíti a főnökét vagy valaki mást. Nekem meg más sem hiányzik, mint az, hogy tudjanak a jöttömről.
Csak utólag realizálom azt, hogy reflexből letegeztem Zatannát. Hiába, a közös bevetések átka. A bennem előbukkanó "régi" Jason Todd átka.



[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
508

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Pént. Ápr. 13, 2018 2:32 am


Jason & Zatanna


Ahogy visszaemlékezem a jó párévvel ezelőtti dolgokra és történésekre, egyre jobban nő bennem a gyanú, hogy ez a Férfi olyasmiket is tudhat, amit csak Robin s én. Lehet, hogy történt vele valami, ami megváltoztatta a külsejét vagy esetleg amiatt visel most álarcot, de nagyon is sok hasonlóság van aközt, amit mondott az a másik férfi. Kétarcot ismerem, és ha az ő pribékje ez az Alak, akkor már kezdem érteni, hogy miért beszélt így Bruce-ról, vagyis Batman-ről. Tudom, hogy Robin nagyon elhivatott volt annak idején, ahogy mindketten úgy véltük, hogy megváltjuk a Világot közös erővel. De aztán történtek dolgok, amiket én sem tudtam teljesen elfogadni. Az emlékek törlését megtettem a ..…. ahogy, akkor történt….mély sebet hagyott a lelkemben. De ahogy beszél Robinról, mintha jól tudná, mire gondol…
A fejbelőtt látványa nem éppen szép, de nem avatkozom bele a dolgába. Az ő döntése volt, hogy nem hagyja életben, nem az enyém.
- Nincs szándékomban útjába állni. Ismerem Gotham-ot. Nagyon is jól. Mondjuk úgy, hogy valami részem is van benne, hogy sok minden így, vagy úgy alakult benne. Hiába gondoltam annak idején, hogy meg lehet menteni… Sok minden történt azóta. A bizalom egy olyan dolog, amit ki kell érdemelni, de úgy beszél Robinról, mint aki nagyon is jól tudja, hogy mit gondolt vagy tett a múltban. Nem akarom feszegetni, de ha tényleg ismeri a régi Robint, akkor nagyon is tudja, hogy nem vagyok akárki a számára, ahogy Gotham is ismeri a nevem, és nem csak a kiplakátozott „csinos ruhám” miatt. Bár…- lépek hozzá közelebb.
- !dokzsam sorip a el ddeV- mondom ki hirtelen, mert már tudom, hogy miért volt az a különös érzésem vele kapcsolatban.
Ahogy leemeli az álarcát, egy érintéssel végigsimítom az arcát, majd egy csókot adok ajkára.
-Ezt soha nem felejti el az ember, ahogy annak idején tudtad nagyon jól. Ez a Bizalom…- teszem vissza az arca elé a piros maszkot. De tudom, hogy most egy percre belefojtottam a szót. Ha nem is emlékszik mindenre a múltból, erre aztán biztosan igen. De nem is felejti el, ezt a pillanatot.
- Van még kérdésed a Bizalomról, Robin….vagyis, Jason ? Mert, Jason Todd volt a neved. - érintem meg a vállát s az ujjaim játékosan járják körbe a Férfit, aki talán, ezt álmában sem gondolta volna a ma este folyamán.
Most aztán törheti a fejét, hogy honnan is vettem ezt az információt. Érdekes lesz a helyzet.



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Mar. 22.
Age :
27
Tartózkodási hely :
◯ Amerre a bűn = Gotham utcái ◯
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Kedd Május 08, 2018 4:42 pm



Not a fan of magic


A fegyverem dörrenése úgy visszhangzik a fülemben, mint elmémben a múlt. Felsejlenek képei, melyek hatására a szemeimet is összezárom a maszkom alatt egy pillanatra, hogy elzárjam őket valahová mélyre és megakadályozhassam felvillanásukat. Jobb, ha úgy maradnak, ahogy lenniük kell. Ahogy velük együtt Jason Toddnak is lennie kellene. Eltemetve. Mélyen. Évek teltek el, de még régebbinek érzem a letűnt múltat. Olyan távolinak, mint amilyen messze a csillagok lehetnek tőlünk, csupán pislákoló fényükkel járulva hozzá az emberek életéhez, akik néha felemelik oda tekintetüket. Ennyi volnék ma már én is. Távoli, haldokló pislákolása egy múltnak. Talán bírok Jason külsejével, hangjával és emlékeivel, de nem ő vagyok. Többé már nem. Nem vagyok a gyermek, aki ellopta a felniket a Denevér kocsijáról, sem az ifjú, aki egykoron büszkén járőrözött az utcákon, és tett róla, hogy a bűnösök ne kerülhessék el Batman és Robin radarját.
- Ha tudja, milyen Gotham, akkor azt sem szükséges ecsetelnem, hogy bölcsebb volna távol tartania magát mások dolgától. - szúrom oda neki a megjegyzésemet, fenntartva az eddigi stílust. Részemről a beszélgetésünket lezártnak tekintem, hiába van felháborodva, kárpótlást vagy bocsánatkérést rossz embertől vár. Rosszkor volt, rossz helyen... ha tartósan itt kíván maradni, jobb, ha mielőbb megtanulja, hogy ez nem ritka errefelé. És ritkán végződik jól. De ha igazat mond, és tett azért, amilyen a város ma, akkor végképp beláthatná, hogy a túlélést megünnepelhetné a lelépéssel. De a makacssága csak újabb megerősítést nyer, amikor nevet is ad a múltnak. Az én múltamnak. Robin... neki vége. Ám mielőtt gúnyosan felhorkanthatnék, hogy ennyivel összegezzem a véleményemet és le is zárjam a témát, bevet ellenem valamiféle varázsigét, melytől a kezeim úgy indulnak meg maszkom felé, mintha nem én irányítanám őket. Elönt a düh ettől az érzéstől, a tehetetlenségtől, és lehunyt szemmel oldom ki a sisakot, hogy csak akkor nyissam ki őket, mikor az már lekerült arcomról.
Azt nem tudom, mit remél látni alatta, de abban biztos vagyok, hogy annak búcsút mondhat. Az érintésére nem húzódom el, úgy maradok ott mozdulatlanul, mint egy szobor. A csókja, bár hagyom, hogy elérjen, nem talál tőlem reakcióra.
- Annak idején egy gyereket ismerhettél, aki túl naiv volt és túl sok mindenben bízott. És aki belehalt ebbe a hibába. - érzelemmentesen formálják meg ajkaim a szavakat, hogy szembesítsék a varázslónőt az igazsággal. Talán bízott Robinban és ez egy kölcsönös bizalom volt, de már nem Robin áll előtte. Egy férfit láthat, akinek jelenleg kuszák a gondolatai, sötétséggel fertőzött lelkében vihar tombol, a düh vihara. Mert újra vissza akarnak tolakodni agyába az emlékképek, melyek ellen kitartóan küzd, plusz az sincs túlzottan ínyére, hogy a boszorkány ellene használt varázslatot.
- Ennek a névnek már nincs jelentősége. Felirat egy sírkövön, semmi több.
Jason Todd. Vagy Robin. Nem számít, melyikről beszélünk. Odalettek egy robbanásban, miközben Joker őrült kacaja megtöltötte az éjszakát.
Miután visszahelyeztem sisakomat a helyére és újra elfedi arcomat, érintést érzek a vállamnál, minek hatására odakapok, hogy ujjaim a nő csuklójára fonódjanak. Nem szorítom meg, már amennyiben nem próbál újra trükközni, de a mozdulat elég határozott ahhoz, hogy megállítsam a cselekvésében.
- Még ha fel is ismerted az arcomat, nem az vagyok, akihez társítottad. - odafigyelek arra, hogy hangom végig hűvös maradjon, nyomatékosítva a szavaimat. Csak eztán engedem el a csuklóját és lépek hátrébb tőle.
- És ha nem lenne világos, nem túlzottan rajongok a mágiáért.
Csúsztatom kezemet az övemen elhelyezkedő automata fegyveremre. Mintegy jelzéséül annak, hogy egy második próbálkozást még kevésbé fogok jó néven venni.
- Honnan ismerted Robint? - kérdem, megnyomva az egyes szám harmadik személyű megjelölést a további érzékeltetés kedvéért, míg kezemet még mindig felkészülten a fegyveremen pihentetem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
508

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Kedd Május 08, 2018 6:30 pm


Jason & Zatanna


Miután a maszk lekerült a Férfi arca elől, már tudtam, hogy Robint látom magam előtt. A szemeiből már nem az a ragyogás gyúlt, mint annak idején, de a múltjában még emlékezett rám. Éreztem, hogy a teste megfeszül, hogy megérintettem, de azt hittem, hogy egy szikrányi érzés még maradt benne. Sok fájdalmon ment keresztül, és ezek okán lett az az ember, aki most itt áll előttem. Szomorúság öntött el az emlékezéseit látva, de talán tényleg igaza van, hogy nem jó feleleveníteni a múltat. Egykor minden percünket együtt töltöttük, még fiatal korunkban. Talán több is volt köztünk ez a barátság. Sok kalandban volt részünk egymás oldalán, de most csak egy távolinak tűnő emlékezésnek hat.
Amint a maszk visszakerült az arca elé, éreztem a feszültséget rajta. A vállára tett kezemet is megragadta. Igaz nem erővel, de éreztette, hogy ne közelítsem. Bár ez egy baráti gesztus lett volna tőlem, de inkább visszahúztam a kezem. Nem tudom már, ki lett abból a Robinból, akivel gyerekkorunk óta szinte minden csínyben együtt voltunk. Régen én is hittem sok mindenben, ahogy az Igazság Ligája is nagy szerepet töltött be az életemben, de már hosszú évek teltek azóta. Nem lehet csak úgy a semmibe ereszteni a múltat, de azt a fájdalmat, amit átélt Jason… azt talán nagyon kevesek tudják feldolgozni a lelkükben.
- Honnan ismerem, Robin-t?- nézek vissza rá. - Egykoron minden időnket együtt töltöttük. Gyerekkori barátok voltunk, és aztán az ifjúságunk is szoros kapcsolatban telt el. Mondhatni sűlve- főve együtt jártuk Gotham-ot- mosolyogtam az emlékek felidézésére. -Volt idő, mikor csak egymásra számíthattunk, de sohasem hagytuk el egymást… Aztán történtek dolgok…. És sajnos elvesztettünk valakit, akit … de az Igazság Ligájában töltött idő is emlékezetes. Ahogy Robin - vagy Jason, ha úgy  tetszik - sohasem fordulna ellenem, ahogy én sem voltam soha az ellenfele. Több is volt, mint bajtárs, és nem egyszer mentettük meg egymást a halál torkából. Tudom, hogy mi történt, és sajnálom… Nem tudok mit mondani a fájdalmadat látva, de azt tudnod kell, hogy sohasem fordulnék ellened. Érzem a vívódásod a bensődben és az emlékeid eltemetését. Talán egy napon megbékélsz Önmagaddal. Joker tette aljas és megbocsáthatatlan. De az a múlt része, ami mostanra ilyennek formált téged, de régen, nem ilyen voltál. Naivan hittem én is akkoriban, de ma már más a helyzet. Ne magadat büntesd a történtekért, hanem azt, ki elkövette a bűnt. Nem vagyok ellenséged. Soha nem is voltam. A Város meg tényleg sokat köszönhet nekünk.. - tettem hozzá távozólag. Láttam, hogy a teste harcra kész, mert mindvégig a fegyvere markolatán nyugodott karja. - Bár nem volt szándékom mágiát „bevetni”, de bizonyosságot kellett szereznem a megérzésemre, hogy az a Férfi áll itt előttem, aki annak idején gyengédebb szálakat is táplált irányomban, és nem volt viszonzatlan. De az is már a múlt, ahogy a fogadalmad is.. - léptem hátrébb tőle egy kedves mosollyal, s ahogy a kocsi felé haladok, egy golyó süvítését hallom, és aztán a vállamba csapódó lövedéket, ami a kocsi karosszériáján pattanhatott meg. Lehet nem nekem szánták, de megint rossz helyen vagyok, rossz időben. Igaz, a véletlenekben nem hiszek. Főleg, hogy azt a fickót szóra bírtam az imént. S lehet, hogy nem nagyon tetszett a haverjainak a „meggyőzésem”. Igyekszem a sebre szorítani a kezem, és fedezéket találni a kocsim mögött. Kis idő múlva, mintha kárörvendő kacagást hallanék a távolban. Ismerős a hangja, de elég valószínűtlennek tartom a személyét… de lassan már ezen se lepődöm meg..



zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online


avatar


Join date :
2018. Mar. 22.
Age :
27
Tartózkodási hely :
◯ Amerre a bűn = Gotham utcái ◯
Hozzászólások száma :
12

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Kedd Jún. 05, 2018 9:55 pm



Zatanna & Jason ©️️️️️️


Sok minden megváltozott. Persze... van, ami sosem lesz más. Gotham is ezek közé tartozik. A bűnözés befészkelte magát eme város bugyraiba, én pedig esküt tettem arra, hogy kigyomlálom. Méghozzá olyan erővel, mellyel a Denevér túl gyáva megtenni. Igen, egykoron Bruce oldalán harcoltam, de a módszerei, az eszközei, az ideológiája soha nem lett teljes mértékben az enyém. Túlzásba vitt moralitása gátolja meg abban, hogy megtegye azt, ami szükséges. Azt, ami végleg távol tartaná a bűnösöket az ártatlanoktól. S akármennyire nem akarja bevallani magának, elgyengült. Az idő már őt sem fogja sokáig kímélni, és ha ez nem tenné őt éppen elég szánalmassá, akkor még rátesz egy lapáttal a kódexe, melynek alapköve, hogy nem vesz el életet. Ő erénynek tartja. Míg én? Szánalmasnak.
Sok minden megváltozott. Egykoron valóban Robin voltam. Batman társa, Dick Grayson, a Csodafiú utódja. Egy utcakölyök, aki a megélhetés érdekében megpróbálta ellopni a Batmobil felnijeit. Majd Bruce Wayne mellett olyan fizikai és szellemi kiképzésben részesült, amit a hadsereg elit egységei is igencsak megirigyelnének. Nem tagadom, kis időre talán azt is elhitette velem, hogy jobbá tehetjük a várost. Hitet adott abban, hogy ha eleget küzdünk, ha elegendő pofont osztunk ki a gengsztereknek, dílereknek és pszichopatáknak, akkor majd azzal családok élete válhat jobbá, könnyebbé. De nem így lett. Gotham és az alvilága, a sok romlott lélek nem szült mást, mint még több vért, fájdalmat és szenvedést. Mindezt azért, mert a végső lépést, a szükséges lépést sosem tettük meg. Mindaddig, amíg a saját hibánk, szó szerint az arcomba robbanva, vissza nem ütött. Joker képében. Az őrült, röhögő bohóc. Az elmebeteg, aki a Bruce iránti megszállottságát azzal élte ki, hogy sikerrel tőrbe csalt engem. Egy olyan helyzetben, melyből tudta, hogy nem szabadulhatok, s tudta jól azt is, hogy Batman sem fog idejében odaérni. Az ember azt gondolná, a halála arra készteti, hogy még jobban igyekezzen, amikor eljön a második esély ideje. Ez így is van. Ám esetemben egyben ez azt is jelentette, hogy felnyílt a szemem. Többé már nem áltattam magam, nem dugtam homokba a fejemet. A korábbi metódusok nem működtek, hát elkélt a változás.
Igen, sok minden megváltozott. Megváltoztam én. Az is, amiben "hiszek". Mindez mára olyan egyveleget alkot, ami teljes mértékben eltér attól a képtől, melyre Zatanna emlékszik. Az nem volt más, mint egy naiv fiú, aki a példaképe oldalán feszítve elhitte, hogy játszhat hőst és hozzátehet ahhoz, hogy jobbá tegyen egy olyan világot, mely felett az Igazság Ligája őrködik. Zatanna elméjében a régmúlt képe él. Egy hazugságé, egy illúzióé... egy tévedésé. Olyané, amit ha előbb korrigálnak, akkor talán sosem fajulnak idáig a dolgok. De ezért vagyok én itt. Ha más nem, hát megteszem én!
- Az egy másik idő volt. Naiv évek, naiv képzelgések. Ami pedig volt, az elmúlt. Az, akit te Robinnak hívsz, meghalt egy őrült kezei által. Szóval felesleges volna egy kísértetbe kapaszkodni.
Részemről ezt a részét lezártnak is tekintem, a további szavait egy néma bólintással nyugtázom, jelezve az egyetértésemet és egyben azt is, hogy rosszul értelmezte a helyzetet.
- Egy részem mindig is okolni fogja magát. De csupán részben. Ne aggódj, pontosan tudom, kik felelősek ezért, és nyugodt szívvel ígérhetem, hogy fizetni fognak. Viszont mielőtt velük rendezném a számlát, még bőven van elintéznivalóm Az ott... - mutatok itt a hátam mögött heverő, nemrégiben elintézett fickó holttestére - ... csak egy a sokból. És ha nincs több kérdésed, még hosszú éjszaka áll előttem.
Távoznék, ám amint hátat fordítanék, a lövés hangjára megtorpanok a mozdulat közben.
- Basszameg!
Egy pillanat alatt találja meg tekintetem a sisak mögött a sebesült Zatannát, majd villámgyorsasággal már elő is kaptam automata fegyveremet. Kezeim úgy simulnak a pisztolyok markolataira, mintha mindig is odavalók lettek volna és nem csak "halálom" után tanultam volna meg kezelni őket. A lövés irányába fordulok, felmérni a terepet. Ablak, jó ráláthatóság az utcára, ahol a vallatás és a varázslónővel való beszélgetésünk folyt. Csendes várakozás a tökéletes pillanatra. Az egész ennyi idő alatt zajlik le. Az idióta előbújik a fal mögül a gépfegyverével, hogy engem is kiszedjen. Ostoba! És lassú is. Két lövés. Egy a lábra, a másikat direkt mellkas felé célozva, de csak később sütve el a fegyvert, így a lábtalálat miatt féltérdre ereszkedő egyén egyenesen a homlokába kapja következő golyót, hogy aztán élettelen teste engedjen a gravitációnak és kizuhanjon az ablakon, egyenesen az utcára.
- Hamarosan többen lesznek. - lépek oda Zatanna fedezékéhez, kezeimben még mindig ott vannak fegyvereim, de csak arra az esetre, ha többen is meg akarnának minket lepni.
- Mozognunk kell, innen mindenképp. - közlöm higgadtan, már-már tárgyilagosan, mintha csak az időjárást közöltem volna.
- Van gyógyító varázslatod? - bökök fejemmel a lőtt sebe felé. Én is elláthatom, de nem itt a nyílt terepen, ahol könnyű célpont vagyunk. El kell jutnunk az egyik búvóhelyemhez, ahhoz viszont tudnom kell, tudja-e tartani a tempót.

But there are some crimes,

sins,

even Gotham can't wash away.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Feb. 01.
Tartózkodási hely :
Gotham és a világ bármely pontján
Hozzászólások száma :
508

TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   Pént. Jún. 15, 2018 12:00 am

Jason & Zatanna
Not a fan of magic

Hírtelen azt se tudtam mi történik. A fájdalom csak úgy áradt végig a testemben. A ruhám teljesen eláztatta a vér, ahogy a sebből szivárgott. Első gondolatom a gyógyító varázsige volt, de ahogy próbáltam a kezem rászorítani a vállamra, éreztem, hogy a golyó benne van még.
Ha most kimondanám a varázslatot, akkor félő, hogy elfertőződhet, és bezáródna, ami újabb vágással kerülne csak ki utána.
A kocsim fedezékébe húzódom, ahogy csak sikerül, de aztán újabb lövések dörrennek Jason felőli oldalról. Már azt hittem, hogy ez a nap lezáródik a kocsim totálkárával, de most egyre csak tetéződik a peches sorozatom. Bizonyára több találatot is kaptam volna, ha nem az autóm közelében lettem volna. Azt már sejtem, hogy Jason már nem a régi önmaga, de akkor is érzem, hogy van benne a régmúlt emlékei közül néhány, amit nem felejtett el kettőnkről. A sok kaland és veszély, amiken keresztül mentünk fiatalon, az nem tűnik el nyomtalanul. Bárhogyan is érez most. De elfogadtam és megértem őt. Nagy áldozatot hozott és borzalmakon ment keresztül ezekben az években. Sokszor gondolok vissza azokra az időkre, mikor még ifjú és vakmerő voltam én is, de mára már sok minden megváltozott bennem is.
Aztán látom, hogy mellém lép, és sürgető pillantással néz rám.
- Tudok, de a golyó benne van még a vállamban. Nem lenne jó ötlet bezárni a sebet mágiával. - szorítom a kezem a sebre, de az ujjaim közül szivárog tovább a vér.
- Rendben. Menjünk. - próbálok felállni, és mozdulásra bírni a lábaimat. A fájdalom egyre csak fokozódik, de nem merem a varázslatot kimondani, mert félek, hogy az csak egy ideig tartana. Ha elfertőződik, akkor viszont még nagyobb bajba kerülhetek. Inkább igyekszem tartani az iramot Jason -nal, de nem tudom, hogy mennyi időm van még, mielőtt teljesen elvérzek. Az erőm egyre fogy, de összeszedem minden tartalék energiámat, hogy kövessem a Férfit. Remélem, hogy hamarosan megérkezünk, bárhová is vezet. Most rá kell hagyatkoznom, mert biztosan vannak még többen, akik keresni fogják a Társukat, vagy engem, ha már belekeveredtem ebbe az ügybe. Nem tudom hová megyünk, de bízom benne, hogy nem órákba telik, míg odaérünk. Sokáig nem fogom bírni a vérveszteséggel járó gyengeség késleltetését, már így is rengeteg vért vesztettem. Csak remélni tudom, hogy bírom még egy darabig. Nagyon remélem…




megyjezés | zene |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Not a fan of magic (Zatanna, Jason)   

Vissza az elejére Go down
 
Not a fan of magic (Zatanna, Jason)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Karakter kereső
» Jason Cromwell
» Jason Mandrake
» Zatanna Zatara
» Jason Liam Norman

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Gotham-
Ugrás: