∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el. ∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés. ∇ 2019.04.30 - Central City: A Testvériség eltakarító törekvései kudarcba fulladtak. Mind az Időtlen Szépség, mind a Vér Hordozója túlélte a gyilkossági kísérletet, azonban a város fizette meg ennek az árát. A nyomornegyed fele összeroppant a reá dőlő épülettől. Még zajlik a kutatás túlélők, illetve holtak után. Felújításról még csak nem is beszélnek. ∇ 2019.05.01 - Jump City: Valaki csúnyán elbánt a várossal. Méhek tucatjai gyilkoltak a belvárosban, felelőst még nem találtak minderre. Az érintett részt karanténba zárták, néhányan fogtak el robotméhet, mely segítség lehet egy ellenszerre, mielőtt majdnem 4 ezer ember pusztul el. Az idő most nagyon nem barát. UPDATE: Cyborg elbukott, a gyilkos méhek több száz ember halálát okozták, ellenszer még sehol, egy-két embernek talán sikerült elfogni egy-egy példányt. A városban hírzárlat van, a kórházak és a hullaház is tömve van. ∇ 2019.09.13 - Gotham City: Deathstroke megbízást kapott Ivy likvidálására s bár teljesen eliminálni nem tudta, de kellően sikerült megzavarnia a növénynőt ahhoz, hogy menekülnie kelljen. Ivy otthona porig égett, benne rakás zsoldos holttesttel készül a jövő termőföldjének amit azonban a Zöld anyja most nem tud figyelemmel kísérni. Slade nyomására egy ideig kénytelen Jump Cityben meghúzni magát, de ez nem jelenti azt, hogy világmegváltó terveit feladná... (játék kronológiailag ez után következik Jump city elesése a robotméhek által)
∇ 2020.03.14 - Amerika: Lila ködszerű anyag lepte el a városokat s bár fájdalom nélkül, de földre kényszerítette a lakosságot. Nem tűnik halálosnak, de senki sincs magánál, hogy biztosat mondjon.
- Life doesn't give us purpose. We give life purpose. -
Rengeteg ideje futok már, és csak futok magam után. Mintha már nem is tudom miért futnék, vagy épp kiért... Olyan gyors lett minden körülöttem. Nem hagyhatom hogy elsuhanjon mellettem az élet. Idő utazás ide, vagy oda.. Visszamegyek oda, ahol jó volt minden, és végig csinálom onnan. Visszamegyek Zarához! A S.T.A.R. laborba rohanva megérkezek a csarnokba. - Hát ismét megteszem... - Mondom ki kicsit aggódva, mert nem tudni milyen következményt fog ez maga után vonni... Ellentétes irányba elkezdek futni, s már-már nem látva az utat hirtelen kikötök egy kávézónál. Ismerős ez a hely.. Hát itt vagyok! Nézek körbe, Zara vonul be. Ez furcsa... Hogy lehetek én-én? Eddig mindig csak kívülről láttam az eseményeket, de most benne vagyok. Wow. Nem tudtam mennyi mindent rejt a képességem. De érzem hogy jó döntést hoztam. Már egyszer meggyűlt a bajom az idővonallal, ez tény.. De most más lesz! Vissza kell kapnom a boldogságom, akár tetszik az életnek, akár nem... - Zara! - benyitok az ajtón és köszönök neki örömmel teli hangon, s látom, hogy furcsán néz. - Az igazat megvallva nem nagyon emlékszem hol tartottunk. Amilyen gyors vagyok, olyan gyorsan felejtek. Habár ezt nem kellett volna elmondanom, és nem tudom miért jártatom tovább a számat, oké befogom. - Csukom össze a számat és nézek rá. Azért azt meg kell hagyni, hogy nagyon hamar hülyének fog nézni, hisz annyi idő eltelt, hogy csak a segges story maradt meg. De kimondva elég filmesen hangzik, hogy : "Azért nem emlékszem Zara, mert a jövőből jöttem, hogy kijavítsam azt a hibámat, hogy eltüntem!" Na ez azért tényleg elég Terminátorosan hangzik. Mondjuk Zara ruháját elnézve, mindig meglepődök hogy, hogy a fenébe tud így felöltözni. Plusz egyszer már láttam ebben, pont itt, pont ebben az időben, de úgy vagyok itt, mintha régen láttam volna egy filmet, de nem emlékszem rá. Hát most már értem, miért nincsenek a valóságban mindent tudó időutazók. Én is egy lányért jöttem vissza, ami azért elég menő, de mégsem vall rám... Sosem voltam az a nagy csajozógép. - Öhm. Milyen kávét iszol? - Kérdezem meg ártatlan hangon. Remek Barry! Fő a magabiztosság...
Note: Minden kezdet nehéz.
Zara Tepes
Plecsnik :
Join date :
2018. Jul. 02.
Tartózkodási hely :
Central City
Hozzászólások száma :
8
Tárgy: Re: Barry & Zara - The new chance Kedd Okt. 09, 2018 9:50 pm
Miért is vagyok én most itt? Mi az istenverte ördögöt várok én el ettől a helytől? Nem tudom. Vagyis.. de... csak nem akarok róla tudomást venni! Nem kell beszólni, tisztában vagyok a körülmények körülményességével. Talán, talán csak... áá, dehogy. Hagyjuk is. A szokásommá vált passzos vörös szerelésemben vagyok, kifogástalan állapotban, mint mindig. Kivéve, ha rosszarcok vizslatják a seggem. Akkor oda a pedigrém, mire elharapom az összes torkát. Szóval csak elegante helyet foglalok, ahogy szoktam, és a pultos már hozza is az előbb kért csokitortámat és a tejszínhabos lattémat. Persze, fizetni nem fogok, de szerintem ez nem nagy ár azért, hogy ne verjem bucira a fejét, vagy porrá a kéróját. Tiszta kedves vagyok, hát nem? Hát de. Talán ezért is lepődöm meg annyira, hogy a villámról a falat süti menekülés gyanánt inkább visszaesik a tányérra, mialatt én hitetlenkedve meredek az ajtóban álló villámpocokra. Hát de az előbb ment el. Ilyen gyorsan megmentette a világot? Mármint... 3 perc alatt plusz oda-vissza futás? -Na mi van pocok, hiányoztam? Húzódik sejtelmes, csábos mosolyra az ajkam, mert heccelni akarom őt pont úgy ahogy az előbbi alkalommal is. Sose gondolta volna hogy csekkolom a hátsóját, pedig hát elég súlyos állítást tett akkor, ezt pedig kötelessége az embernek, pardon, vámpírnak ellenőrizni ilyenkor. Kortyolva a kávémból futtatom rajta végig a tekintetem s arra a megállapításra jutok, hogy ő Flash, de mégsem. Valahogy másabb, mint az előbb, de meg nem tudnám mondani, miért gondolom ezt. Lenyalom a habot a számról és az asztalra helyezem a poharat. -Tejszínhabos café latte. Adom meg a választ a kérdésére, majd az asztal alatt a lábammal kitolom a másik széket az asztalomhoz. -Picit fáradtnak tűnsz... Pedig késtél. Három perce mentél el... csak egy száguldó buszt kellett megfékezni? Más vész nem jut eszembe, amit ilyen gyorsan meg lehetne oldani. Vigyorodom el, talán egy picit az a gyöngynyi szemfogam is kilátszik.
- Life doesn't give us purpose. We give life purpose. -
Nem tudom mit keresek itt. Én vagyok a leggyorsabb ember a világon, de magamat mégsem tudom utolérni... Nem az a Barry vagyok mint régen, és ezt nem tudom visszahozni. Igyekszek, küzdök, de ez valahogy nem megy. - Oh! Biztos finom. - Jegyzem meg elcsuklott hangon. Lehet nem volt jó ötlet ide visszajönni, nőből van... Érzékeli, hogy nem ugyanaz vagyok aki itt volt pár éve. Cisco szerint ne legyek természetes. Az nekem nem megy.. Pláne ha rájátszom. - Ami azt illeti a jövőből jöttem vissza ide, mert darabokban van az életem. - Mosolyodok el. - Csak viccelek! Sosem voltak jó poénjaim. Mármint páran viccesnek tartanak, de hát nem mindig sikerül. Na de! Mostanság nem alszok jól, ennyi az egész. Ja, és csak bankrablókért mentem. Nem volt vészes. - Ejtek el egy kínos mosolyt. Sosem tudtam jól hazudni. De talán a kávéjára koncentrál. - Zar. Kérdezhetek valamit? Mit kerestél itt a környéken konkrétan? Van valami varázslat, vagy nem tudom micsoda körülötted és nem tudom hova tenni. - Komolyodok el. Tényleg nem tudom mi történik, de van oka annak, hogy mi itt találkoztunk pár éve. Csak úgy nem utazok vissza az időben, hogy egy lánnyal kávézgassak. Még ha persze ilyen gyönyörű is. - Kérek én is valamit. - Állok fel az asztaltól és belassul az idő. - Mi ez?! Zar? - Kérdezek fel. Nagyon úgy néz ki, megállt az idő.. Oh Barry.. Nem megmondták, hogy ne szórakozz a idővonallal?
Note: Minden kezdet nehéz.
Zara Tepes
Plecsnik :
Join date :
2018. Jul. 02.
Tartózkodási hely :
Central City
Hozzászólások száma :
8
Tárgy: Re: Barry & Zara - The new chance Szer. Aug. 19, 2020 1:46 pm
Két áldatlan pillanatig meg voltam róla győződve, hogy sosem fogunk újra találkozni, szóval ezzel a tudattal és elánnal kezdtem pusztítani az ingyen csokitortámat, amikor is felpillantva már megint előttem van. Mi a manó. Szépen veld szemöldököm kb felragadt a homlokom közepére. Mélyet szippantok a levegőből, az előbb még nem ilyen illata volt. Kérdésemre a válasz a szokásos szétszórtsággal érkezik, amin meg sem lepődöm az előzmények tudatában. De mégis... valami furcsa most rajta, mármint, a szokásosnál is furcsább. - He? Mit makogsz? Túl gyorsan ittad a reggeli narancs dzsúzt vagy mi? Döntöm enyhén oldalra a fejem értetlenül, mert követhetetlen amiket itt összehord, de érezhetően ebből a nagy adag salátából valamelyik az igazság. Na de melyik, ez itt az 50ezer dolláros kérdés. azonban ő sem piskóta, mármint a rejtélyeket illetően. Gyanakodva nézek föl rá, mert még mindig nem ült le. - Olyan gyorsan száguldanak az agysejtjeid, hogy szenilis lettél? Emlékszel még rá, hogy _mi_ vagyok, ugye? Bökök a vállam fölé, ahol a környék kórházának a véradás hirdető plakátja van mögöttem a falon. Kajáért mentem, mi más mozgatna egy vámpírt, ha nem a kaja? Végre leül egy kicsit, miközben újabb adag zöldséget beszél össze. Már ráncolom a szemöldököm ahogy őt nézem a kávém fölött. Mondhatnám azt is, hogy szerintem csak keveset aludt és inszomniás lázálmai vannak, viszont amikor a szemem láttára kapcsol kvázi nullába a bolygó sebességet ileltően, akkor azért leteszem a hajam. Mármint, a kávém, a hajam marad a fejemen. Körbenézve egyazon álláspontra jutok, mint ő. Ez bizony megállt. - Ezek szerint tényleg megpiszkáltad az időt mi? Mi a fészkes fenét csináltál? Teszem fel a nap kérdését, majd ha már kiélvezhetem, hogy a vámpír testemnek köszönhető eleve gyorsabb rezgés miatt én nem fagytam bele a mozdulatba, módszeresen megyek körbe a kávézón és segítek a hölgyeknek és az uraknak megszabadulni a mocskos kapitalista életük láncaitól. Meg értékeiktől. Meg mindentől ami csillog. Ja és a készpénzt ki ne felejtsük.
- Life doesn't give us purpose. We give life purpose. -
Sok dologgal szembesültem és találkoztam amióta metahumán lettem, de akihez visszajöttem ő más. Persze ő nem meta, hanem vámpír. Igazából ő az első mitológiai lény akivel találkozok, így persze még én nekem is nagyobb a rácsodálkozás. Mondjuk ha lénynek nevezném, valószínű nem lenne ilyen barátságos mint ahogy azt a kávét issza. Valami kötődés viszont biztos hogy van vele kapcsolatban, ezt akarom kideríteni és ezért is utaztam ide vissza hozzá bármi is az ára... - Mostanában csak kimerültebb vagyok. - Közöltem fél mosollyal. Megbolygatni az időt nem olyan egyszerű, hisz a találkozásunk óta sok idő eltelt én meg ezt helyettesítem a jelenlegi énemmel. Van egy olyan sejtésem, hogy ez fel fog neki tűnni. Az előbb poénba burkolva már felhoztam neki, de akkor is. Terelnem kéne, de gyorsan. - Persze. Hisz te vagy az egyetlen akit ismertem. Mármint ismerek, hisz beszélünk. - Próbálok magam kimagyarázni a nyelvbotlás miatt. Barry, mit csinálsz? Egy kicsit szedd rendbe magad, nem ezért jöttél ide. Ahogy felállok magamat megpróbálva kibújtatni a kínos szituációból, még nagyobba kerülök. Az idő megállt, ami nem jelent jót. Számoltam vele, hogy lesz egy valami mert minél többet utazok vissza, annál nagyobb kárt okozok. Ilyen még nem volt, talán ez a találkozó az oka, és nem hiába sejtettem, hogy igenis vissza kell ide utaznom. - Zar, konkrétan nem tudom mi történik de megállt az idő. De ha megállt az idő, az sok jót nem jelent. Nem leszünk egyedül, csak idő kérdése. Bármennyire is állt meg az emberek számára, nekünk nem. A leendő vendégeinknek sem, és ők engem fognak okolni. - Darálom le összeszedetten. Időlidércek fognak jönni, de ne legyen igazam, így inkább nem mondom. Megfordulva Zarának mondva látom, hogy ő már távolabbról hallgatta ezt végig. - Ez komoly? - Vonom kérdőre amikor látom, hogy a megfagyott emberek pénzét és értékeit szedi le. - Zar, hé! - Futok oda hozzá. - Megállt az idő, neked meg ez az első? - Mutatok a kezében lévő arany nyakláncra. Az igazat megvallva ez még a jobbik eset. Az rosszabb lenne, ha vért szívna. - Nézd. Valószínű ez miattam van. Tényleg a jövőből jöttem vissza hozzád. Válaszokat keresek, mert amikor veled találkoztam itt akkoriban. Vagyis most, akkor minden jó volt az életemben. Ezt próbálom kideríteni, hogy mi a kapocs. - Mondom el neki. Bármi is lesz a reakciója, talán mivel több száz éves megfogja érteni. De muszáj felkészülnöm arra is, hogy nem.
Kezdőlap
Rengeteg ideje futok már, és csak futok magam után. Mintha már nem is tudom miért futnék, vagy épp kiért... Olyan gyors lett minden körülöttem. Nem hagyhatom hogy elsuhanjon mellettem az élet. Idő utazás ide, vagy oda.. Visszamegyek oda, ahol jó volt minden, és végig csinálom onnan. Visszamegyek Zarához! A S.T.A.R. laborba rohanva megérkezek a csarnokba. - Hát ismét megteszem... - Mondom ki kicsit aggódva, mert nem tudni milyen következményt fog ez maga után vonni... Ellentétes irányba elkezdek futni, s már-már nem látva az utat hirtelen kikötök egy kávézónál. Ismerős ez a hely.. Hát itt vagyok! Nézek körbe, Zara vonul be. Ez furcsa... Hogy lehetek én-én? Eddig mindig csak kívülről láttam az eseményeket, de most benne vagyok. Wow. Nem tudtam mennyi mindent rejt a képességem. De érzem hogy jó döntést hoztam. Már egyszer meggyűlt a bajom az idővonallal, ez tény.. De most más lesz! Vissza kell kapnom a boldogságom, akár tetszik az életnek, akár nem... - Zara! - benyitok az ajtón és köszönök neki örömmel teli hangon, s látom, hogy furcsán néz. - Az igazat megvallva nem nagyon emlékszem hol tartottunk. Amilyen gyors vagyok, olyan gyorsan felejtek. Habár ezt nem kellett volna elmondanom, és nem tudom miért jártatom tovább a számat, oké befogom. - Csukom össze a számat és nézek rá. Azért azt meg kell hagyni, hogy nagyon hamar hülyének fog nézni, hisz annyi idő eltelt, hogy csak a segges story maradt meg. De kimondva elég filmesen hangzik, hogy : "Azért nem emlékszem Zara, mert a jövőből jöttem, hogy kijavítsam azt a hibámat, hogy eltüntem!" Na ez azért tényleg elég Terminátorosan hangzik. Mondjuk Zara ruháját elnézve, mindig meglepődök hogy, hogy a fenébe tud így felöltözni. Plusz egyszer már láttam ebben, pont itt, pont ebben az időben, de úgy vagyok itt, mintha régen láttam volna egy filmet, de nem emlékszem rá. Hát most már értem, miért nincsenek a valóságban mindent tudó időutazók. Én is egy lányért jöttem vissza, ami azért elég menő, de mégsem vall rám... Sosem voltam az a nagy csajozógép. 
️️
Miért is vagyok én most itt? Mi az istenverte ördögöt várok én el ettől a helytől? Nem tudom. Vagyis.. de... csak nem akarok róla tudomást venni! Nem kell beszólni, tisztában vagyok a körülmények körülményességével. Talán, talán csak... áá, dehogy. Hagyjuk is. A szokásommá vált passzos vörös szerelésemben vagyok, kifogástalan állapotban, mint mindig. Kivéve, ha rosszarcok vizslatják a seggem. Akkor oda a pedigrém, mire elharapom az összes torkát. Szóval csak elegante helyet foglalok, ahogy szoktam, és a pultos már hozza is az előbb kért csokitortámat és a tejszínhabos lattémat. Persze, fizetni nem fogok, de szerintem ez nem nagy ár azért, hogy ne verjem bucira a fejét, vagy porrá a kéróját. Tiszta kedves vagyok, hát nem? Hát de. Talán ezért is lepődöm meg annyira, hogy a villámról a falat süti menekülés gyanánt inkább visszaesik a tányérra, mialatt én hitetlenkedve meredek az ajtóban álló villámpocokra. Hát de az előbb ment el. Ilyen gyorsan megmentette a világot? Mármint... 3 perc alatt plusz oda-vissza futás?