Kr. e. 370, Makedónia:

Gátlástalanul félredobtam a gyolcs ágyékkötőmet, és immáron meztelen, ahogy az anyám szült, beleléptem a fürdőház langyos vízbe. Nem szégyelltem sem a testem, sem az erényeim, sőt, inkább büszke voltam rájuk. Jólesőn felsóhajtottam - amit bárki, aki nem volt jelen és csak a hangom hallotta, összekeverhette volna egy élveteg áhitattal. Nem hibáztatom őket. Nedves ujjaim végigfuttattam göndörded, sötét fürtjeimen.
Két régi cimborám, Hermes és Aphrodites közé telepedtem le. Egy kissé fagyos volt a hangulat a legutóbbi összekülönbözésük óta, úgyhogy úgy döntöttem, magam veszem kezembe az irányítást, mielőtt kihűl tőlük a víz.
- Hallottátok a hírt? - kérdeztem mesterkélt intrikával.
- Milyen hírt? - kérdezte Hermes, megelőzve Aphrodites-t
Kacér vigyorra húzódtak az ajkaim, ahogy Hermes-hez hajoltam, hogy bizalmasan - de még a márvány kölcsönözte visszhangban így is jól hallható módon - a fülébe mormogjak.
- Kineveztett Hellenika legújabb és legmélyebb amfórája. Ez a derék férfiember, hisz mindketten jól tudjuk, kiről van szó, nem igaz, drága barátom? Valljuk be, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy egy csapat fehérnép felett uralkodjon, nem hogy a kezébe adni a Kréta feletti teljes ellenőrzés jogát?
Hermes felhördült, orra alatt magától is folytatva a szitkokat, amiket elültettem benne, én pedig rögtön Aphrodites felé fordultam, hogy láthatóan folytassam a történetet. Kicsit új fénybe helyezve.
- Micsoda derekas férfiember, nem igaz? Több ilyen vezető kellene a vén Göröghonnak. Mert hát bebizonyosodott, hogy nem ostoba stratégának, de engem valójában valami egészen más érdekel, ha érted, mire gondolok...
Kacsintottam rá amazra kacéran, lejjebb csúszva a vízben.


- Tudom, hogy összetört szíveket hagyok magam után, de most már tényleg muszáj mennem... ! ... Na jól van, jól van, még később visszanézek! Különben ne legyen a nevem Eros! Micsoda éhes népség... - morogtam az orrom alá egy pimasz félmosollyal.
Magamra zártam az asszonyságtól és dalia férfiaktól hemzsegő helyiség ajtaját, kisimogattam selyemből készült tógám ráncait, pár nemlétező szöszt is lesepregettem róla, majd jóllakott komótássággal átballagtam a személyemre szabottam szimpóziumból a valódi szimpózium helyszínére, ahol már vártak rám. De akkor még nem sejtettem, hogy ott olyan választás elébe kerülök, ami örökre megváltoztatja azt az én libidóval telített életemet.