Csend van. A madarak nem dalolnak, a hangyák nem menetelnek, a természet tagad. Csak az ember zsizseg ezen a napon, az autók, a repülők jellegzetes zaja tölti be az eget. Mintha csak a szél suttogna valamit, mintha csak...de puszta képzelet. Hiszen a szél nem beszél, ahogyan az univerzum sem igen teszi ezt. Nem bizony...

Dél körül járt az idő, mikor egy fényes csóva hasított keresztül az égbolton. "Hullócsillag!" Kiáltották az emberek és jó páran kívántak is. Biztosan sok szép vagy épp megszokott kívánság született abban a percben, s talán némi kevésbé jó szándékú is.  A horizonton felbukkanó lilás árnyalat elsőre tetszelgett a nép előtt, rácsodálkoztak, egyesek szerint pedig mindez csak kemikália gőzfüggöny, mely tudat szerint Harley véletlen felrobbanthatta az ACE üzemet. Bár ő és a véletlenek... kérdéses történet. Amit nem tudtak, hogy ez a különös lila delelés minden városban megjelent, lassú kúszása pillanatok alatt váltott gyorsabb tempóba s folyt a városok, az emberek fölé. Aztán... mintha elvágták volna a pamacs tartó zsinórjait, ereszkedni kezdett, már-már falni fel a teret maga körül s ráült egész Amerikára. Nem volt fojtó, nem volt kínzó, az emberek értetlen álltak benne, miközben próbáltak megfogni belőle egy maréknyit. Távolban sikoltás hallatszott, az emberek sorra kezdtek összeesni azon helyben, ahol épp voltak. A városok most már végképp elhallgattak, egy hang sem kondul bele az ürességgel telt csendbe.

És Te... kedves olvasó, utolsóként feladva a küzdelmet még látod magad körül az elterült városlakókat, mielőtt csatlakozva hozzájuk borulsz a földre.

A jelek szerint a világ újra megmentésre szorul, de hogy miképp is kéne ezt? Először csak nyisd ki a szemed... ha mered.