Volume 1 - Gotham ️️️️

Fura volt, még számára is fura volt az a szín, ami megbújva ugyan, alig láthatóan, de ott volt, ott volt végig, mintha várna valamire, készülne valamire, de vajon mire? Ezt nem tudhatta még az egykori Batman se. Útjai során nem találkozott még ezzel a jelenéssel, és bármennyire is érdekelte, fúrta az oldalát a kíváncsiság, fontosabb dolga volt. Majd az itteni kiscserkészek csapata megoldja, kitalálja, hogy mit is jelent az egész.
Nem tudta pontosan, hogy mi történt, az utolsó emléke az volt, hogy egy sikátor felett akart átugrani egy épület tetejéről egy másikra, és a következő, amire emlékszik, hogy a földön fekszik. Lassan állt fel, némi vért köpött ki a mocskos földre, és kinézett az utcára. A látvány pedig, ami fogadta, eléggé meglepte, igen, volt még valami, ami képes erre. Pont úgy, ahogy az a patkány is, ami elszaladt előtte, nem is azt találta furának, hogy ilyen közel szaladt, inkább a méretét, hogy mekkora volt. Jobbnak látta, ha végig néz saját magán, mert az őrületen át elfogta egy fura érzés.
S pont, amitől tartott, nem pont úgy állt, ahogy azt megszokta, négy lábon, nevetségesnek gondolta a helyzetet, de inkább nem nevetett, nem akarta felhívni magára a figyelmet. Inkább elindult kifelé az utcára, egyik láb a másik után, és bár kissé nehézkes volt számára a járás, de majd megszokja, nem hinné, hogy túl nehéz lenne, és miközben sétált, a nyelvével körbejárta a száját. S fogakat érzett, hús tépésére alkalmas fogakat, ez pedig jó jel volt, ragadozó állattá vált, ez ad némi megnyugvásra okot, már csak azt kell kitalálnia, hogy mivé, és ebben segítségére lesz az utcán lévő üzletek ablakai.
De hogy mivé változott, azt kissé csalódásnak élte meg, jobban örült volna egy nagymacskának, mintsem egy hiénánk, bár ha a jó oldalát nézi, akkor gyorsaságra és harapási erőre nem lehet panasza.
~ Úgy látszik, hogy megvan az oka a lila színnek. Akkor most keressük meg, hogyan is nyerhetem vissza az eredeti és megnyerő külsömet.- úgy fest, hogy mégse hagyhat rá mindent a kiscserkészekre.

BWL & Cat ️️️️️

Épp néhány őr seggét rúgtam volna szét a múzeumban, ahonnan egy gyönyörű nyakéket akartam ellopni, mikor elsötétült minden. A lila jelenés az égen egy ideig aggasztott, de miután nem történt belőle - eddig - nagy baj, és lassan el is tűnt, nem foglalkoztam vele.

Vissza az estére, amikor csak úgy összeestem a nagy semmitől. Nem volt kellemes. Amikor kinyitom a szemem, nagyjából egyidőben ébredezek a két... labradorral?! A két őrsapkás kutya azonnal talál magának valami játékot. Leginkább egymást. Megszagolgatják egymás seggét, aztán kergetőznek, én meg csak ülök, és nézek, mint hal a szatyorban. Fúj. Na jó. Amikor felakarok kelni, meglátom a kezeim. Vagy is... mancsaim. MI?!
- NE! NEMENEMENEMENEM! - hadarom, miközben oda bukdácsolok valamihez, amiben megnézhetem az arcom..pofám... Vagy akármi is legyen ez. Az üveges ajtó nagyjából elég arra, hogy megnézzem a tükörképem. Egy gombszemű mosómedve néz vissza rám, mire sikítani lenne kedvem.
~ ÉN MACSKA VAGYOK! MACSKA! EGY GYÖNYÖRŰ, CSÁBOS, KECSES MACSKA! NEM PEDIG EGY BÜDÖS, BÉNA, NAGY SEGGŰ, NYOMORULT MOSÓMEDVE! MILYEN IDÉTLEN TRÉFA EZ?! Oké, Selina, csak nyugalom... megfogod találni, aki ezt a gúnyt űzte veled, és szét rúgod a seggét. - már indulnék is el, de szemem megakad azon a csillogó, orosz koronázási nyakéken, amiért jöttem.
- Na jó, ha ragaszkodsz hozzá, velem jöhetsz... - húzom hegyes fogsorú vigyorra a számat. Apró, de ügyes kis kez...mancsaimmal könnyedén nyitom fel az üveget, és helyezem nyakamba a nyakéket. Ezután sietősen elindulok kifelé, hogy megnézzem, oda kint is borzalmas-e a helyzet, vagy csak idebent. Igyekszem elkerülni a két kutyát, majd meglátom, ahogy az utcát is ellepték az állatok. A káoszra enyhén leesik az állam, és ahogy emelem felfelé a tekintetem, úgy látok mindenfelé röpködni mindenféle állatot.

Volume 1 - Gotham - Racoon and Hyena ️️️️

Nyugodtan, mondhatni nyugodtan sétált, már amennyire ebben a helyzetben nyugodtan lehet maradni. Bár különösebben nem viselte meg az átváltozása, volt már tízenéves is egy alkalommal és azon is túltette magát, és amióta pedig felszabadult, azóta főleg nem zavartatta magát semmin se.
Tehát nem csupán külsőleg váltak állattá, hanem egyeseknek még az ösztönei is megváltoztak. Ezen nem igazán kellene meglepődnie, csupán a gond az volt, hogy a leopárddal ellentétben Laughsnak megmaradtak az ösztönei, és a tudása is. Az állatvilággal kapcsolatban is. Nem mozdult, kivárt, kivárta az alkalmat, amikor a leopárd ráakarta vetni magát, és akkor próbál meg félre ugrani, kitérni a harapás útjából, és ha sikerült, egyből viszonozza a szívességet, a leopárd nyakát vette célba. Fogai közzé akarja zárni, el akarja roppantani a nyelőcsövét, érezni akarja, ahogy a vér a szájába spriccel és kétségbeesetten küzd a levegővételért. S ha sikerrel jár, otthagyja a testet, nem fogyasztja el, nem volt éhes.
- A hiénák harapása a világon a 13. legerősebb még a leopárdé az első húszban sincs benne. Egy hiéna képes 60km/ó futni, egy leopárd csak 58-al, és még neked állatias ösztöneid vannak, hála annak, hogy nekem megmaradtak a sajátjaim, belőled csupán egy faliszőnyeg marad hátra és egy éhező kölyök. Egy bomlott elmét nem tudsz tovább bomlasztani. Több kell annál, mint az, hogy állati testbe kényszerítsenek.- elnevette magát, bár nem a hiénákra jellemző módon, hiszen egy csíkos hiéna volt, ők pedig csupán egy kis nyüszítő hangot voltak képesek kiadni, még a hiénakacajt se. Inkább tovább indult, nem pazarolja tovább itt az idejét.

BWL & Cat ️️️️️

Alig, hogy kiléptem az utcára, szembesültem az ember ... állattenger pánikjával. A legtöbben már eltakarodtak, a zavartabb állatok egymást támadták. Tekintve, hogy a mosómedvénél veszélyesebb életformák is jelen voltak, nem sok kedvem volt kimerészkedni az utcára, de muszáj voltam eljutni a rejtekhelyemig. Ami elég nehéz volt, tekintve, hogy egy másik, agymosott mosómedve jött hozzám és vinnyogott. Vagy nyürnyögött. Vagy a franc se tudja, mit csinálnak a mosáson kívül.
- No! Visszamenjé'!! - kiabálok rá, és megpördülve próbálok bemosni egyet neki idegesen, mikor elkezdi hátulról a fertájamat megközelíteni. Remélhetőleg sikerül, és ha igen remélem, hogy ezzel eltántorítottam párzási vágyától. Ha nem, hát jól meg is harapom, aztán gyorsan átszaladok az utcán, és egy ereszt használva egy alacsonyabb épületre mászok. Kéne valami, amivel gyorsabban átszelem a várost... a saját lábamon sokáig tartana, a tömegközlekedés smafu.... Hmmmmm.... Sunyi kis mosolyra húzódik a szám, ahogy meglátok egy hiénát oda lent. Éppen egy leopárdot gyepál, vagy.. gyilkol. Fúj. De hám van rajta! Szinte a tetőre lapulva közelebb mászok, és bámulom. Ahogy erre felé sétál, még a füleimet is lehúzom, aztán ahogy alám ér, hangtalanul elrugaszkodom a tetőről. Pufi kis testem hangosat puffan a hátán, a nagyobb ékkő gyakorlatilag egy gyomrost ad, ahogy bele ékelődik a testembe. Szinte belém szorul a levegő, de a kis ujjaimmal erősen megkapaszkodok a hámban.
- Azt hiszem, ez volt életem legrosszabb döntése... - nyögöm nehezen lélegezve, mit sem sejtve arról, hogy a hiéna esetleg nem egy átlagos hiéna, hanem valami sokkal, de sokkal több...és rosszabb!

Volume 1 - Gotham - Racoon and Hyena ️️️️

Végzett a leopárddal, elhárítva a veszélyt, legalábbis egy időre biztosan, a kölykével nem foglalkozik, miért is tenné? Járnak erre más vadak, nekik is kell enniük valamit. Nem fosztja meg őket a hús élvezetétől, attól, ahogy átharapják a zsenge bőrét, a törékeny csontokat, ahogy a vér a szájukba spriccel és még inkább megvadulnak tőle. Nem, nem foszt meg senkit ezektől az élményektől és ha szerencséjük van, azután is emlékezni fognak erre, amikor ismét emberek lesznek, arra, hogy végeztek egy ártatlan gyermekkel, hogy megették, hogy örökké bennük lesz egy része. Csodás életük lesz utána, csodás és boldog.
Egy pár másodpercre megállt, hogy gondolkozzon, és ekkor érezte meg az ütést vagy inkább a becsapódást a hátán, amitől kissé megrogytak a lábai, de szerencsére nem csúsztak ki alóla.
- Au..- ennyi hangot adott ki csupán miközben felnézett a hátára, majd a fülei kiegyenesedtek, fülelt és a szélből érthető szavakat vett ki. A már ismerős, sötét hang, ami egy ideje ott motoszkált a fejében, valahol megbújva a sötétségben, várta, hogy előjöjjön, és végre megtette, végre nem csak suttogások, végre több volt annál. S oka sincs, hogy másként cselekedjen, elindul hát a Múzeum felé.
- Most pedig visszavisszük a nyakéket A Nemzeti Múzeumba. Attól hogy ilyen helyzet alakult ki Selina, még nem hunyok szemet afelett, hogy a bűn az bűn. Vedd le a nyakéket és rakd a nyakamba.- hiába nem ez volt a Földje, attól még Batman volt, és felismeri azokat, kikhez valaha köze volt és az se nehezítette meg a dolgát, hogy egy mosómedve egy értékes nyakékkel a nyakában eset a hiéna hátára, és az a maszk is sokat elárul.
- Fura, hogy nem macska, hanem mosómedve lettél, bár talán az jobban illik hozzád.- egy ideig játszhatja a Batmant, még az érdekei úgy kívánják meg.  

BWL & Cat ️️️️️

Hát, ilyen az én szerencsém. Hullámzó. Sikerül leugranom a hiéna hátára, és sikerült meg is kapaszkodnom. Azonban kaptam az ékkőtől egy gyomrost. De legalább nem dobott le a hátáról! Viszont azt akarja, hogy vigyük vissza a követ a ... álljunk csak meg egy percre!
A hangja... akár ha Batman lenne! Hiéna lett?!
- Batman?! - Hangos, a mosómedvékre jellemző cincogó nevetésben török ki. Aztán megdermedek, ahogy eszembe jut, EZ a hiéna épp az imént ÖLT meg egy leopárdot. És ha felismeri a helyzetet, miszerint a vadállatok valaha emberek voltak, akkor ez azt jelenti, hogy vagy beverte a fejét, vagy nem Batface hátán ülök.
Ami két dolgot jelent:
A/ úgy teszek, mintha elhinném, bele megyek a játékába, és akkor TALÁN nem kerülök a leopárd sorsára.
B/ a szemére vetem, hogy igen csak egyértelműen nem ő Batman, tekintve, hogy ő még a légynek se ártana! Legalább is... nem ölné meg. Eltörné mind a hat lábát, kitépné a szárnyait, de nem ölné meg! És leleplezve az illetőt, meghiúsítva fene se tudja milyen szándékait, lehet, hogy én leszek a következő, aki a hegyes fogak között végzi.
Azt hiszem, az A opciót választom. Fintorogva legyintek és egy kelletlen morranás is kiszalad belőlem. Pont az ő hátára kellett ugranom...
- Rendben. Már semmi se számít igazán. Akárki láthatja, semmi se számít igazán! Nekem, már semmi se számít. - ismétlem magam kissé duzzogva, hogy épp, hogy megszereztem ezt a csodás ékszert, és már vihetjük is vissza, annak ellenére, hogy jelen esetben mindenki leszarja, hogy a nyakamban van. Azért lassan leveszem a nyakamból. Nézek rá nagy szomorúan, miközben haladunk az épület felé. Adok rá egy csókot, mintha csak az igaz szerelmemtől válnék meg.
- Igazából legalább fürge ujjaim vannak. Macskamancsokkal nehéz lenne tolvajkodni. De te se az éjszaka állata lettél, tisztában vagy vele, nem, Batpofa? - kérdezem, és kérés szerint a hiéna nyakába akasztom az ékszert.
- Gyönyörű. Szerintem rajtam jobban állna. Ha meggondolnád magad, szólsz ugye? Egyébként! Mi a fene történt a várossal?! - teszem fel a nagy kérdést, felpillantva az utcára. Most, hogy egy veszélyes állat hátán utazom, kevésbé félek a nyílt terepen lenni.
- Ivy átment szuper GreenPeacebe és mindenkit állattá varázsolt? - viccelődöm. Nem, Ivy inkább megcsappantani akarja az embereket, nem konvertálni őket.

Volume 1 - Gotham - Racoon and Hyena ️️️️

- Igen, én vagyok, és örülök neki, hogy legalább valaki tud nevetni a jelenleg uralkodó állapoton.- hazudni nem hazudott, Batman volt, csak egy másik egy másik világból, de a tény az tény maradt. S nem lenne Batman, ha nem tűnne fel neki a félbeszakadt nevetés. Ha az evilági Selina hasonlított arra, akit már megölt, akkor nem ennyi lett volna a nevetés. Az se lepné meg, ha látta volna, ahogy végzett azzal a leopárddal, aminek a vérének íze még mindig a nyelvén volt. Nem kérdéses, hogy kételkedni fog abban, hogy a hátán ülő mosómedve nem hitte el azt, hogy a saját denevérével találkozott és éppen őt lovagolja meg.
- Az alsótagozatot leszámítva, bárhol máshol sikert értél el ezzel a kislányos hisztivel és duzzogással? Elismerem, hogy a jelenlegi alakodban nehéz lehet ellenállni neki, köszönhetően a cincogó hangodnak és az arcszerkezetednek, maszkodnak. De a lopás sajnos még mindig lopás, ám a helyzetre való tekintettel, amint visszakapjuk a testünket, kapsz ötperc előnyt.- ennyit igazán megtehet a feltételezhető segítségért cserébe. Azt pedig döntse el a Macska, hogyan is értelmezi ezt a gesztust.
- A mosómedvék híresek az ujjaik ügyeségéről, és ami azt illeti, a mosómedvék inkább éjszaka aktívabbak, a nappalokat alvással töltik a fák lombjai közt, mivel kimagaslóan jók a mászó képességeik. A hiéna fajta pedig, amivé változtam, szintén éjszaka mutatja aktívitás jeleit.- kissé nevetségesnek érzi magát, köszönhetően annak, hogy a nyakába került az ékszer, de jelen helyzetben és szerepében kénytelen ezt elviselni.
- Biztosítalak arról, hogy ha ez így történne, akkor igen, tudatom veled. De a helyedben nem igazán reménykednék benne. A várossal pedig, nos, nem, biztosra veszem, hogy nem Ivy áll mögötte, sokkal inkább ahhoz van köze, ami miatt az elmúlt napokban megváltozott az ég színe. Egy mágiahasználó állhat mögötte, sajnálatosan Constantine nincs a közelben, hogy kikérjük egy szakértő véleményét is.
Nem volt túlságosan biztató az, ami az utcán történik. A megvadult, volt emberek, akik most állatok formájában éltek tovább, nos, úgy viselkedtek, ahogy az egy állattól elvárható volt. Engedtek az ösztöneiknek, a ragadozók vadásztak, ettek, még a dögevők is úgy tettek, ahogy azt a természetük diktálta. Laughs számára már-már otthonossá kezdett válni a helyzet, de az útja másfelé vezetett, nem élvezhette tovább a látványt.
A múzeumban megcsapta az orrát a kutyák szaga, előnyős volt a hiéna test, legalábbis az érzékszervek szempontjából mindenképpen.
- Nocsak…- ebben az állatvilágban, vadonban egy humanoid jelent meg, és sietősen tartott arra, ahova Laughs is. Nem hiszi, hogy a véletlenek összjátéka lehetett ez az egész.
- Az illatok alapján minimum hat kutyát számoltam össze, és feltételezhetjük, hogy nem az ölebek fajtájából. Készülj fel az esetleges összetűzésre, használd ki a jelenlegi tested adta lehetőségeket, de kerüld a frontális harcot, és azt, hogy sarokba szorítsanak, ellenkező esetben könnyedén a nyakamban logó nyaklánc lehet az utolsó, amit elloptál. Ha látsz valamit, amit fegyverként tudsz használni, akkor vedd magadhoz. S gondolom nem kerülte el a figyelmedet az emberi külsővel rendelkező alak se. Lehetőségünk szerint kerüljük vele a konfrontálódást, még meg nem tudjuk, hogy kivel vagy mivel kerültünk szembe.- ha már a Macskának tanácsot adott, akkor nem árt, ha megfogadja azt és valami használható fegyver után néz. S pár pillanat után megakadt a tekintette egy szobron, és annak a karján. Jelenleg nincs jobb, megteszi.
Nekifutásból megpróbálja fellökni a szobrot, és ha sikerül, akkor a fogai közzé veszi a kart és addig rángatja, még meg nem adja magát, és elválik a szobortól, csapkod vele egy keveset, mondhatni kardozik, utána pedig feldobja a levegőbe és a hátára ejti. Hála az évek alatt elsajátított képességeinek, nem jelent kihívást a számára, hogy ott egyensúlyozza, még nem jön el a használat ideje. S ha Selina nem akar maradni, vagy talált ki valamit, akkor elindul tovább a célja felé, ahol kellemetlen meglepetés várja.
- Ki vagy te, mi a célod és hogy változtattál át mindenkit?- teszi fel a fontosabb kérdéseket, és ha nem jön semmilyen válasz, akkor Selinat szólítja meg.- Úgy fest, hogy a beszéddel sokra nem megyünk. Sebesíts de ne ölj. Ne enged, hogy az állati ösztönöd felülkerekedjen rajtad is.- visszautalt a leopárdra, és bár nem uralkodott el semmilyen ösztön rajta, akarattal ölte meg, de a Macskának hazudhat ezzel kapcsolatban. S hátáról ledobja a kart, szájába veszi a csuklójánál és ha támadnak, akkor védeni fogja magát.
 

BWL & Cat ️️️️️

Istenem, ennek a fazonnak semmi humora nincsen! Mindent milyen komolyan vesz! Bár.. ez igaz Batfacere. Bár ő sokkal, de sokkal, de sokkal többet beszél. Szinte zúg már a fejem. Nem ezt szoktam meg Batmantől.
- Ez a hiszti csak neked szól, édesem, mert tudom, hogy az idegeidre megyek vele. - kuncogok magamban, miközben ráaplikálom a nyakláncot. Leszel te még enyém, édesem, ne aggódj! Megszabadítalak a gonosz rabló hiénától. Istenem, még mindig nevethetnékem támad. Batman, aki hiéna. Mi ez a szerelés egyébként rajta..?
- Mi történt, átmentél mostanában National Geographic híradásba? - kérdezem halkan nevetve, mikor minden tudnivalót elmond rólam.. mármint a mosómedvékről. Pf!
A fontosabb kérdésre térve, mi a fene ütött a városba, hosszas monológ után kilyukadunk oda, hogy ő se tudja. Valószínűsíthetően az égi jelenség lehet az oka. De az ilyen sokáig elhúzódott volna? Érdekes. Meg az is, hogy nem veszi a poénomat Ivyról. Mióta is ismerem őt? Régebb óta, mint Batmant?

A múzeumba visszatérve hallgatom, ahogy kiszagolja a kutyákat. Furcsa mód, én is érzem őket, de megszámolni nem tudnám az illatokat. A sötétben viszont kiválóan látok, és észre is veszem az embert. Az egyetlent, az állat kertben! Persze megint kioktat az ismerős-idegen, mire megforgatom a szemeimet.
- Értem ne aggódj! - mondom, és egy oszlop mellett lepattanok a hátáról. Azon felmászok, majd egy vaskosabb díszlécen indulok el. Elég magasan ahhoz, hogy a kutyák fölött legyek, és ne vegyenek egyből észre, de azért nem túl magasan ahhoz, hogy ne érjenek el, ha ugranak. Igazából nem sok dolgom van. "Batsy" igen gyorsan magára tereli a figyelmet, így van időm arra, hogy megszemléljem a Mona Lisát, és megpróbáljam leutánozni a festmény üvegtükrében a mosolyt. Hát.... ilyen szőrösen se képzeltem még el soha ezt a nőt. A játékot abba hagyva a következő díszoszlopon felmászok egy fenti gerendára, ami egy széép nagy csillárt tart. Oda mászok, és ügyes kis kezeimmel szépen kicsavargatom a csavarokat. Az utolsót csak akkor húzom ki, amikor egy kutyi elrohan alattam, hogy Batre támadjon. A csillár csodás esése, és súlya megakadályozza ebben.
HA elintéztük ... ömm, főleg Bat elintézte az összes támadót, hajlandó vagyok lemászni, és egy állványról ismét a hátára ugrom. Na, hátha egyszer menekülni  kell majd, akkor ő a gyorsabb kettőnk közül. És eddig sem nehezményezte, hogy rajta ültem, szóval kihasználom ezt.
- Igyekszem, de kettőnk közül nem én vagyok a veszélyes ragadozó... sajna. - Ösztönök? Őt is "elkapta", még is itt van és beszél. Szóval vagy hazudik, vagy igen gyorsan megoldódott a gondja. Még csak nem is sajnálja az embert? Nincs összetörve? Batmant ismerve nem hagyta volna ott az a szerencsétlen kölyköt, ha már "véletlenül" megölte az anyját. Most a kicsi védtelenül, talán már holtan fekszik a ragadozók áldozatául végezve. Túlságosan is gyanús ez nekem. Meg ha már észnél van, miért nem ment vissza, megnézni, mi lett a SAJÁT tettei következménye, ahelyett, hogy az én nyakláncommal foglalkozik? Nem, nem, ebben nincs semmi logika és követhetőség, abban, amit ő mond. De azért ráhagyom. Most van fontosabb dolgom is azon kívül, hogy feszegessem, mi történik Batman körül. Például, csendes szemlélőként csatlakozok a kikérdezéshez a hátáról!

Volume 1 - Gotham - Racoon and Hyena ️️️️

- Sajnos el kell, hogy keserítselek, az idegállapotomra nincsen hatással a viselkedésed.- valaha talán máshogy volt, mikor még csupán az egyik fele volt az érmének, mikor még megvoltak a korlátai, mikor még a morál láncai tartották vissza attól, hogy megtegye a szükségest. Akkor még Selina viselkedése hatott az egyikori Batman-re, de most, most már más a helyzet.
- Csupán ismertettem a jelenlegi helyzetből származó előnyöket, hogy ha arra kerül a sor, akkor megfelelően tudjunk cselekedni.- szerencsésebb helyzetbe került azáltal, hogy hiéna lett, egyes ragadozókkal szemben meg tudja védeni magát és Selina is el tud menekülni, ha arra kerülne a sor. Nem rajongana azért a lehetőségért, ha a mosómedve elpusztulna, még nem jött el az ideje, akkor és ott, ahogy Laughs akarja, amikor a legtöbb haszna származhat belőle.

- Sose teszem.- nem kell aggódnia, hiszen egy macskának kilenc élete van, és mindig a talpára esik, bár most egy mosómedve volt, de a lényegen ez nem változtat, Selina tud magára vigyázni.
Megszerezte magának a szobor karját, és bár lehet ezzel megrongált egy felbecsülhetetlen értékű szobrot, de a helyzet megkívánja a drasztikusabb lépéseket, és egyébként se volt semmi, csak egy faragot ásvány. Csak azért nagyra tartani, mert elmúlt már száz éves is, nem jelent semmit. Hiszen mire végez ezzel a világgal, nem marad más, csak az enyészet. Nem számít, hogy most vagy később pusztít el valamit.
Selina ügyesen megoldotta az egyik kutya kiiktatását, ahogy Laughs is belekezdett a „harcba”. Egy rohamozó kutyát lendületből orrba csapott a karral, majd egy másik felé rohant, és mielőtt a kutya rávetette volna magát, megállt és lehajolt előtte, majd amikor felé ért, kiegyenesedett és egy másik szobornak dobta, kiütve ezzel még egyet. A maradék támadót is elintézte, majd tekintetével az embert kereste.
- A mosómedve is képes súlyos sérülések okozására, de a legveszélyesebb fegyvere a veszettség. Feltételezem benned nincs meg a fertőzés.
- Csodálatos.- nem volt boldog a dolgok alakulása miatt. Nagyon nem, de legalább az kiderült, hogy neki köszönhető a kialakult helyzet, amiért csúnya véget fog érni, ha Laughs visszakapta az eredeti alakját, és sikerül az ujjait a nyaka köré fonnia.
- Úgy fest, hogy ráakadtunk az elkövetőre, a nevetése és a szavai miatt, feltételezhetjük, hogy még az épületben tartózkodik és játszani szeretne. Meg kell találnunk, és rávenni, hogy változtasson vissza minket. De előbb innen kell kijutnunk.- mert, ahogy körbenézett, a helyzet eléggé… komikussá kezd válni.
- Ha nem akarsz leesni, kapaszkodj. Közben pedig figyelj a környezetünkre, remélhetőleg kiszúrod az ellenfelünket.- beleszagolt a levegőbe, hátha befog egy ismeretlen illatot, de mindenesetre az ajtó felé kezdett futni, kénytelenek lesznek átnézni az egész múzeumot. Futás közben pedig egy velociraptor került mellé, mintha versenyeznének, ami elég nevetséges volt. Tekintve, hogy a filmekkel ellentétben a raptorok teljesen máshogy néztek ki, jóval alacsonyabbak voltak a mozgóképes ábrázolásuknál.

BWL & Cat ️️️️️

Csak ismételni tudom magam. Semmi humor, semmi élvezet. És abban is egyre biztosabb vagyok, hogy habár nagyon hasonlít a hangja, és ismer is engem, valahogy... még se ő. Nem tudnám megmagyarázni. De ez egy olyan női megérzés, egy olyan intuíció, amitől szó szerint feltudna állni a szőr a hátamon.
~Úúú tényleg! Én most már tudok ilyet! - azzal fel is borzolom magam. Hogy egy ekkora pufók test még pufókabbnak kinézni? Nem is értem ezeket az állatokat.
Rövid időn belül azonban elválunk Pót-Bat-Hiénával, hogy leharcoljunk az őrökkel, meg hogy kövessük azt az ötödikest.
Amikor az előbbi sikerül, csatlakoznék "társamhoz", ám amint felkapaszkodok a leesett csillár drótján, meghallom a vihogást. Oda nézve meglátom az ötödikest, aki igazából valami őrült törpemanus, versenykorcsolya gúnyában. Nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek rajta, főleg ahogy valami port szét fúj, és eltűnik benne. A legrosszabb nem is ez, hanem az, hogy most már MINDEN megelevenedik ide bent.
- Óóóó... - sóhajtok fel kelletlenül, ahogy látom, hogy minden feléled. Még az a szobor is, aminek az előbb BatHini a karját vette, és igen nagyon mérges. Ahogy feljöttem ide, úgy indulok is el, keresve magamnak egy kijáratot. Meg is látok egy szellőzőt, amin beférek, de valami megfogja a fülemet. Megállva lenézek a gerendáról, és szemeim előtt élő adásban küzdenek az indiánok és az amerikai telepesek.
BatHini után nézek, aki épp... versenyt fut egy raptorral..... ??? kifelé menet. És vissza. Utána kéne mennem, de ez annyira érdekfeszítő, és esküszöm, hogy élvezem. Lemászok, és a harcolók közelébe mászok, mire hirtelen két kéz felkap engem.
- Pocahontas?! - kerekednek ki a szemeim. Jobbra nézve látom, hogy bizony itt ejtenek róla is pár szót, és ezek szerint volt egy szobra is, hogy "hogyan nézhetett ki a valóságban". Legalább is, ez van írva a falra egy pedesztrál mögé, szóval gondolom. A nő védelmezve szalad hátrébb és tesz le egy biztonságos helyre, míg ő maga igyekszik vissza, hogy szét válassza a küzdőket. Jahm.. És mit csinálok én? Hát... Megragadok egy ütőt, mert a kezembe nyomja egy indián gyerek, aki rá is ültet a magára kötött dobra. Meglepetten nézek fel rá, aztán szembe, ahol egy másik dobos gyerek áll, csak ő meg a telepesek oldalán, és igen ritmusosan dobolja a szólót a harcolóknak. Na, ha már totemállat lettem, akkor rásegítek erre az oldalra, és a magam részéről is eldobolgatok valami harci huát. Ezt persze rohadt gyorsan megunom, ahogy egy T-rex csatlakozik a bandázáshoz, szóval eldobom az ütőt és ahogy csak tudom, kapkodom a lábam a kijárat felé - mögöttem minden "épeszű" életre kelt bábuval - akik az előbb még egymás ellen harcoltak.
Nem tudok sajnos olyan gyorsan futni, mint szeretnék, úgy hogy befarolok egy asztal alá, és megvárok, hogy elszaladjanak mellettünk a dínók, emberek, és minden, ami jöhet még.

Volume 1 - Gotham - Racoon and Hyena ️️️️

Nem szereti, amikor játszanak vele, vagy talán régen nem szerette, akkor, amikor még csak az egyik fele volt az érmének, de mikor végre egész lett, akkor már máshogy látta a dolgokat. De most nem arról volt szó, hogy szerette vagy se a játékokat, most egyszerűen idegesíti az, aki a dolgok mögött állt, akit kergetnie kell. Alig várja, hogy végre elkapja, és meggyőzze arról, hogy változtassa vissza, az nem érdekli, ha mindenki más állat marad, a saját testére szüksége van, túl kevés előnye van a hiéna létnek.
Túl gyors, túl gyors volt a testfelépítéséhez képest, nem ember volt, legalábbis nem átlagos, de Flashez képest mégis csiga lassú volt, de ahhoz elég gyors, hogy csak követni tudja, de elkapni nem. Hiába esett át egy kosáron, mintha nem történt volna semmi, úgy pattant fel és szaladt tovább.
- Érdekes.- nem emlékszik arra, hogy lettek volna felhőkarcolok bent, arra pedig főleg nem, hogy maguktól mozogtak volna. Egy dőlő alatt hátrahajtott fülekkel sikerült átjutnia.
Nem kerülte el a figyelmét a lebegő dobozok, és a maszkok, sőt, ismerősnek is hatottak. Ha nem csal az emlékezete, akkor Damien egyik kedvenc konzolos játékában voltak ehhez hasonló itemek. Crash Nitro Kart volt a címe, antropormorf állatok voltak a főszereplői és egymással versenyeztek, felhasználva különböző fegyvereket, amiket a ládákból kaptak véletlenszerűen még a maszkok arra voltak jók, hogy egy rövidebb időre gyorsabbak legyenek. Tehát akit üldöz az szereti a játékokat, az értelmiszintje tehát egy gyermekén lehet, és a szabályai szerint kell játszaniuk.
Valamit hallott a háta mögül és mikor hátrapillantott, rájött, hogy mit is.
- Még egy játékos.- egy allosaurus csontváza követte, nem foglalkozva az útjába kerülő akadályokkal. Egy ledőlt felhőkarcolóra ráugrott és átugrott az egyik lebegő ládán. A feje felett pedig képek kezdtek egymás után, ismétlődve megjelenni és eltűnni még végül megállt egy jégkockán. Tudta mit kell tennie és kilőtte hátra, amitől a csontváz egy jégkockává változott, így legalább egy üldözőtől megszabadult. Most már csak egy maszkot kell felvennie, hogy lecsökkenthesse a távolságot saját maga és a menekülő játékmester közt.
- Ez megteszi.- felugrott egy asztalra és onnan elrugaszkodva az egyik tollas maszknak vetette magát, ami az arca elé került és határozottan gyorsabbnak érezte magát tőle. A maszkokkal még lehet esélye arra, hogy utolérje a lila ruhást és meg győzze arról, hogy a rossz denevért választotta ki a játékra.

BWL & Cat ️️️️️

Sikerült! Sikerült elbújnom, és megmenekülnöm a vadállatok, és az agyontaposás elől. Utam kifelé vezetett. Minél gyorsabban, el innen! Az utamat azonban hirtelen egy kardfogú tigris állta. Láthatóan éhesen. Kissé megszeppenve torpantam meg. Megfogtam a gombolyagot, amit magam körül találtam. Oh, nem messze van is egy kosárka. Meg is van! A gombolyagot, mint labdát fogom. Meglóbálom a tigris orra előtt. Kecsesen, mint valami balerina pördülők vele egyet, hogy nagy lendületet véve elhajítsam a másik irányba. Az állat persze rögtön fut is utána, majd kikaparja maga alól a földet. Nem is kell több! Magamra kapom a fonott kosarat, mint valami teknős páncélt, és elkezdek kikúszni ebből a forgatagból.
Oda kint azonban arcon üt a megváltozott valóság. Mi történik?
- Jaj ne... - Most érzem úgy először igazán, hogy félek. Ami ismerős volt eddig, az egyetlen, amibe tudtam volna kapaszkodni, az is semmivé válik. Ez a vég? Hallucinálok? Az egész... röhejesen nézett ki eddig, és meglepően élethű volt, de az olvadó gumiként leomló felhőkarcolókat elég nehéz megemésztenem. Leejtem a kosarat fejemről, és sokkolva, megrettenve bámulok fel arra, miként esik szét a világom. Még a maszk, vagy a furcsa dobozok se érdekelnek különösebben. Előbbit láthatóan Bat egyébként is megszerzi.

Kell pár perc, amíg összeszedem magam. Külső tényező, egy pofon mondjuk sokat segítene, de ha nincs, nincs. Felocsúdok, muszáj is, mert lassan rám hajlik egy épület. Puffadt seggem irgarmatlanul kapkodva indulok meg Bat és a lila ruhás egyed után. Ha ezt ő csinálta, akkor most azonnal visszafogja csinálni! Vagy kiverem a fogait!