∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el. ∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés. ∇ 2019.04.30 - Central City: A Testvériség eltakarító törekvései kudarcba fulladtak. Mind az Időtlen Szépség, mind a Vér Hordozója túlélte a gyilkossági kísérletet, azonban a város fizette meg ennek az árát. A nyomornegyed fele összeroppant a reá dőlő épülettől. Még zajlik a kutatás túlélők, illetve holtak után. Felújításról még csak nem is beszélnek. ∇ 2019.05.01 - Jump City: Valaki csúnyán elbánt a várossal. Méhek tucatjai gyilkoltak a belvárosban, felelőst még nem találtak minderre. Az érintett részt karanténba zárták, néhányan fogtak el robotméhet, mely segítség lehet egy ellenszerre, mielőtt majdnem 4 ezer ember pusztul el. Az idő most nagyon nem barát. UPDATE: Cyborg elbukott, a gyilkos méhek több száz ember halálát okozták, ellenszer még sehol, egy-két embernek talán sikerült elfogni egy-egy példányt. A városban hírzárlat van, a kórházak és a hullaház is tömve van. ∇ 2019.09.13 - Gotham City: Deathstroke megbízást kapott Ivy likvidálására s bár teljesen eliminálni nem tudta, de kellően sikerült megzavarnia a növénynőt ahhoz, hogy menekülnie kelljen. Ivy otthona porig égett, benne rakás zsoldos holttesttel készül a jövő termőföldjének amit azonban a Zöld anyja most nem tud figyelemmel kísérni. Slade nyomására egy ideig kénytelen Jump Cityben meghúzni magát, de ez nem jelenti azt, hogy világmegváltó terveit feladná... (játék kronológiailag ez után következik Jump city elesése a robotméhek által)
∇ 2020.03.14 - Amerika: Lila ködszerű anyag lepte el a városokat s bár fájdalom nélkül, de földre kényszerítette a lakosságot. Nem tűnik halálosnak, de senki sincs magánál, hogy biztosat mondjon.
A pillanat amikor belépve a te kis cipősdoboznyi, alig 25 szobás kis villádba rögvest tudod, hogy ez az este nem lesz egyszerű. Jó, néha-néha elszabadul egy-egy halál-elementál vagy életerőszellem a birodalmamból, hiába tökéletes védelmi rendszer nincs, ez megesik. Olykor egy-egy hounganom megy egy kissé messzire és rendez különleges hallottak napi felvonulást a temető és a bazilika között, meglehetősen autentikus hullákkal. Ilyenkor kell egy kis dorgálás. Az sem nagyon ritka, ha rábukkannak a megidézés rítusomra és kipróbálják a vasárnap sátánisták. Általában ha megjelenek zöld lángok közepette a tradícionális alakomban, már akkor coloratur szopránban sikoltozva rögtönzött futóversenyt szoktak tartani. Sosem értettem minek szólítgatnak, ha utána csak sprintelnek. Sosem voltam az a nagy atléta alkat, hogy értékeljem ezeket a rétegsportokat. Szóval létezésem évezredei alatt megszoktam, hogy vannak olykor apokaliptikus katasztrófák, munkaköri ártalom. De ma megszaporodtak az utolsó ítélet végjelei. Nem is kevés! Nastya szandálja nem az előtér két teljesen random, átellenes pontján helyezkedtek el, hanem a cipőtartón, egymás mellett. A válltáskája is a fogason lógott, nem a konyhapultra volt felhajítva. Gyanakodva belestem a konyhába. Elmosogatott maga után. Hajjaj... Valamit nagyon akar... A keserű pirulát érdemes minél hamarabb lenyelni. Felmásztam a lépcsőn a szobájáig, bekopogtam és benyitottam. Azt túlzás lenne mondani, hogy rendet csinált, de nagyjából összekapta a kuckóját. Fél pár rózsasín zokni himbálózott csupán magányosan az ablakkereten és pár könyv helyezkedett el a padló és a belső tér random pontjan, de most nem úgy nézett ki a hely, mint a Call of Duty 2 háborús hadszíntereinek egyik pályarészlete. Bele sem merek gondolni, mit akar. - Szervusz Cukorfalat - öleltem át a gyanúsan a mellemre ugró lányt. - Adhatod a rumot, vagy amit szereztél... Kérdő, nagy szemeire fáradtan felsóhajtottam és lerogytam az ágya szélére. - Valamit akarsz - jelentettem ki. - Komoly dolgot, ha hajlandó voltál előszedni a lázadó tini alól a jókislány énedet. Nekem pedig valószínűleg ahhoz kelleni fog valami erős, vagy ne legyen a nevem Habakuk Moses Heigenbaum. Te pedig szereztél is egy üveg... bármit. Ha más nem festékoldót - összegeztem. - Miről van szó?
Hogy az a nem időre született, tehervonat fejű apádat áldozták volna fel Apám oltárán! Utolsó mocsadék! Nem elég, hogy egész előadás alatt a székemet meg a hátamat rúgdosta, nem elég, hogy kiborította a tolltartóm -ennek hála kis híjján kiszakadt Schrödinger "teste", még ebéd közben kikapcsolta a nyakláncom. Még épp időben nyúltam érte, hogy ne essen le a földre. Talán a macsek segített rajtam, hogy beleköltözött a kisebb baleset után és egy rövid időre lebegtette. Talán tényleg jó vagyok és elkaptam. Erre még hazafele menet sikerült átgázolnia a lábfejemen. De hogy az istenek nyilába aggat neki az alig 35-ös lábam? -Nyugodj le Úrn... - próbál nyugtatni a volt szörgolyó, miközben bevágtam a lakás ajtaját magam mögött. -Nyugodjak le.... NYUGODJAK LE! Kicsi híja volt, hogy elveszítsem azt a tárgyat amiben laksz és ezáltal téged sem tudlak magammal hurcibálni. Erre te azt mondod nyugodjak le? - fakadok ki az immár a vállamon ülő macska szellemnek, ki mintha kacagna az egészen. Chesir-nek kellett volna elneveznem ezt a kis... -Ezt a kis...? - érdeklődik felsőbbrendűen, kihúzva magát. Végül egy enyhe sóhaj után leveszem a szandálom és mielőtt bármit tennék a túlvilágias szemekbe nézek. -Akkora ész vagy Schrödinger! - ha így akar játszani, játszunk így. Sunyi féloldalas mosolyra húzom szám és a táskámat is a fogasra akasztom, rá a könnyed kabátot. Megéheztem, hátha van valami a hűtőben amit nem a zombiainak szánt. Apró, könnyed léptekkel sétálok a konyhába ahol kitárom a hűtőszekrényt. Pech... rothadt alacsony vagyok, így hozom a kissámlim, hogy normálisan belássak mindent. Ahogy kutakodom találok sült lazacot meg görögdinnyét. ~Megteszi...~ Azzal betessékeltem a lazacot a sütőbe, a fenének van kedve percekkel bíbelődni a mikróval, meg vágtam egy szelet görögdinnyét. Amíga a lazac átmelegedett a szelet dinnyémmel is végeztem, majd leülve az asztalhoz nekilátok a lazacnak. Az órára tekintve elmosolyodom. Még mindig van időm a szobámban is valami csatarendet csinálni. Ahogy rágok, a pult felé pillantok, ahol a tarka macsekom fürdik. -Schrödinger! A pult macska mentes övezet! - szólok a cicura, aki bután tekint rám. -Az egy dolog, hogy szellem vagy, de attól még az a hely macska mentes, világos! - fogom meg tányérom, hogy a mosogatóhoz vigyem, közben elhajtom a durcás négylábút. Ch... ezt még mindig meg kell tanulnia... elhúzva a szám kezdek el mosogatni, mire ő jelképesena lábamhoz dörgölözik, dorombolva, mintha jóvá akarná hagyni. -Felejtsd el! Nem fogok mindig elmosogatni. - erre megfordult, kapart kettőt és elinalt. Na szép... Amint az edényeket a csepegtetőre raktam elindulok a szobamba, ahova benyitva már a ciculi az ágyamon helyezte magát kényelembe. Megforgatva a szemem kezdem el a ruháimat összeszedni, arrébb rúgdalni a könyveimet. -Ér ez neked ennyit? - érdeklődik unottan mire egy zoknit hajítok felé. -Még szép! Nem fogom hagyni, hogy az az utolsó suttyó elrontsa a napomat! - vigyorgom sokat sejtetőn, miközben az íróasztalomat szedem kicsit rendbe. Ahogy kezd a kaotikus káosz átcsapni semleges romlásba megvakarom tarkóm. Valamiről megfeledkeztem. Ahogy üvegemért nyúlok, másik kezemmel homlokon is csapom magam. Valami ital... Hogy is van az idéző formula? -Vicces, hogy nem tudod apád... - hasít fejembe a nyervogó hang, mire egy elégedett, felsőbbrendű mosolyra húzom a szám. -Rum. - győztem ciculi. Egy kör nekem. A szekrényemhez sétálok melynek az egyik cipős reteszébe akad egy üveg rum. Ideje lenne feltöltenem ezt a készletet. Akármikor jól jöhet. Ha nem apának, nekem egy korty erejéig. Ahogy a polcomon rendezgetem a könyveimet nyikordul az ajtó. -Atyuskám! - kecses mozdulattal lépek elé és ölelem át, fejem mellkasára hajtva. Kérdésére gida szemeim meresztem rá, majd lazítok az ölelésen és elengedem, hogy ágyamra ülhessen. -Nem tudom miről beszélsz. - mosolygom rá átatlanul, a lehető legaranyosabb mosolyom előkotorva mimikáim közül és átnyújtom neki az üveg rumot, melynek nyakára egy aranyos piros masnit kötöttem. Leülve mellé tovabbra is ártatlanul tekintek rá. -Tudod atyuskám... van valaki aki egy jó ideje keseríti az életem, ma viszont jobban is mint kellett volna. - eközben a macska az asztalom sarkán ülve figyeli a Halál Urát. Olykor oldalra sunyja bal fülét, de nem különösebben kíván beleszólni a gyereknevelésbe. -Arra gondoltam, hogy apa lánya programként megtaníthatnál egy kisebb átokra, amivel viszonozhatnám kedvességét. - szegem le fejem némi szégyenlőséggel, óvatosan felpillantva. Mintha csak egy babát kértem volna karácsonyra gyerekként.
Jegyzet:Nem tudom miből gondolod, hogy rosszban sántikálok Zene:Bánatos altató
Enyhén felvontam a szemöldökömet, amikor belekezdett elcsicseregni, ez alkalommal mire is akarja rávenni lassan azért korosodó apját. Hogy a neandervölgyiekkel mennyivel egyszerűbb volt... Egy zöldes lobbanás keretében felöltöttem valódi alakomat és megemeltem felé a cilinderemet. - Elképesztő - mosolyogtam rá. - Minden alkalommal csodálattal adózom a pofátlanságodnak... Kihalásztam egy szál szivart a cilinderből, egyes papjaim még adnak a minőségre, ha már odarángatnak a világvégére egyszerű szerelmi kötések miatt. Hát mit nem lehet azon érteni, hogy nem az én asztalom? Ha nekem közöm van a dologhoz, akkor kezeltesd magad öregem, mert a nekrofíliát a törvény bünteti. De neeem... engem kell rángatni, ha nincs tököd megszólítani a szomszéd kislányt. Lys, mint a szerelem loája meg gondolom nyugiban bambulhatja otthon a nemi oktató csatornákat. Egészen csodás. Előszedtem egy másik szálat is és Cukorborsó felé tartottam. - Nesze, kell egy szál Kis Pipacs? - érdeklődtem. Miután elvette és kifejezett rutinnal harapta le a végét, láttam ám a szája sarkában az elnyomott fölényes vigyort. Na igen, ha nem hajlottam volna a dologra valahol, nem kínálom meg. Mindketten rágyújtottunk a kezembe idézett lángról, majd pöfékelve könyökre dőltem az ágyán. - Akkora pofád van édes lányom, hogy a párizsi üvegpiramist kell lassan megvennem fésülködő tükörnek, abba talán belefér az a csinos arcod. A papjaim fele korlátozottan intelligens, de hatalmas egojú ember. Szerintem némelyiket beíratom hozzád tanulni - morogtam mint a bolhás víziló. Nem. Nem érdekel, hogy szokott-e bolhás lenni a víziló! Kuss! Mélyet sóhajtottam és fejcsóválva pöfékeltem még párat. Végül is, ha én tanítom meg valamire, legalább ismerem a veszélyeket, ha magától kezd el gondolkodni... kreatív kis boszorkány. De ettől még nem tetszett a dolog. Na meg élveztem is ha az ujjacskája körül csavargat, olyankor hatványra emelten cuki tud lenni, úgyhogy azonnal nem akartam beadni a derekam. - Az én átkaim mind nekromanciák. Azt hittem megállapodtunk, hogy nem fogsz halottidézéseket tanulni - mutattam rá a tényekre. - Már ki is néztem a leendő tanárodat. Egy egész jó nevű démonűző. Tőle sok hasznosat tanulhatsz majd. Az életerőmanipuláció meg pont nem az. Összeállíthatnék neked egy 300 oldalas könyvet a felelőtlenül használt átkok veszélyeiről... ehh... de gondolom van slozipapírod - csóváltam a fejemet. - Nem mintha igent mondanék... csak kíváncsiságból... milyen átkot akarsz megtanulni? Kire? És mért?
A zöldes lángok lobbanó táncára párat pislogok, a hirtelen fény nem igen tetszik fakó szemeimnek, de lassan kezdem megszokni. Ahogy megemeli a cilinderét, mélyebben hajolok meg, derékból majd felegyenesedve lehajtott fejjel tekintek fel rá. -Kedves bókok egy olyantól mint te. - játszom a könnyed ártatlan lánykát, ki mintha a keresztes Istenhez és annak egyszülött fiához imádkozik. Csodálattal figyelem, ahogy a cilinderéből elővesz egy szál szivart, keleties szemeim ennek megfelelően jobban kinyitom, de egyáltalán nem könyörgő. Nem egy szál szivarért csináltam ezt a nagy felhajtást. Ritka alkalmak egyike mikor rágyujtok, ez is most az. Bátran, de nem mohón veszem el tőle a szivart és rutinnal harapom le a végét, a cselekedetbe egy mosolyt csempészve. ~Egy lépéssel közelebb...~ Szeretem apát, talán lehet úgy mondani, hogy szívből. Még ha nem is vérszerinti. Többett tett értem, mint bárki ennek a földnek a kerekén. Ahogy a lángjában meggyújtom a szivart és mélyet szívok egy pillanatra a parázson pihentetem tekintetem. Az ő fényében csak ennyi vagyok, de az ő lángjával lettem legalább ennyi. Mióta visszahoztuk a macskám elhatároztam magam, hogy ő által tanultakkal, őt akarom szolgálni. Amint elkönyököl az ágyamon helyet foglalok az ágy szélén, úgy tekintek rá mexikói cukorkoponyára emlékeztető arcára. Mosolyogva tekintek rá. -Kedves tőled, de ahhoz a hátsókertet is meg kellene nagyobbítani. - húzom el szomorkásan szám, mert bármennyire is kecsegtető az a hatalmas üveg komplexum, csak azért nem utazok Franciaországba. Meg úgy nem szívesen Eurázsiába. -Szívesen pártfogásba veszem őket, nem hiszem, hogy csalódnál bennem. - kacsintok rá. Eddig sok akadályt legyűrtem, sokban kértem segítségét. De egyszer nem mondta, hogy nem, ha pedig nem sikerült olyan egyszerűen, próbáltuk újra. De minduntalan sikerült. Vele együtt pöfékelek, kihúzott háttal ülök az ágyon, ahogy tanította, valamint szabad kezem a combomon pihentetem. Bár a morgása, mint egy megöregedett bolhás kutyáé, de én így szeretem. -Igen-igen, de... már ráléptem arra az útra. - mutatok a cicam felé, ki lepetten tekint ránk. Majd újra apára tekintek. -Ha pedig a... hogy is mondtad... korlátozottan intelligens papjaid egyike venne a szárnya alá, akkor nagyobb bajt csinálnék, mint a te kezed alatt, mivel mégis csak te vagy ennek a legfőbb művelője. - mosolygom rá, majd egy pillanat mulva megfagy arcom mimikája. -Hogy micsináltál? - lohad le vigyorom. Hogy a tajgai medvével hált volna az a bizonyos ördögűző. Újra ártatlanul mosolygom, mivel minden tudását latba kell majd vetnie, hogy kisördögöm vissza száműzze a helyére. Kívancsiságának eleget téve egy újabb füst hullám után felelek. -Ezt a srácot... Mathias... Nyee...m tudom mi a neve. Nagyjából szeptember óta keresztbe tesz nekem... lenyulja a jegyzeteimet, megtiporja a táskámat és a lábamat, ma meg majdnem tönkretette Schrödinger helyét. - mutatom meg a medálom, majd egy kicsit elgondolkodom. Milyet? Hatásosat... de nem nagy kaliberűt. -Egy erőteljes férfi nátha? - pillázok rá négédesen, kicsit ölembe ejtve kezeim. Naaa... kérlek!
Nagyokat pöfékeltem látványosan a valószerűtlen méretű szivarból. Vaníliás. Legalább megadja a módját a vén gazember, ha már hülye kérésekkel zaklatja a nyugdíjas korú istenét... Szemöldököm kissé felszaladt a szavaira, majd mélyet sóhajtottam. - Tehát van egy éretlen kölyök, aki óvodás módon mutatja ki, hogy tetszel neki - összegeztem, - és ezért meg akarod kicsit betegíteni. Ha jól értem. Na csüccs ide - intettem közelebb magamhoz és én is felültem az ágyán. Ha ideült átkaroltam a vállát, mint mikor hozzám került és verejtéktől csatakosan, sírva ébredt éjszakánként, én meg meséltem neki a vámpírok báljáról, a zombik éjféli táncáról, a kárhozott királynőről és a többi mesealakjáról a gyerekkorának. Magamhoz vontam és mesélni kezdtem. - Nem mondom, hogy nem lehet megtenni - kezdtem sóhajtva. - Azt sem mondom, hogy ne lennél képes megtanulni. De attól, hogy valaki tud egy-két nekromantikus trükköt, még semmilyen ösvényen se indult el. Viszont minden újabb trükkel mélyebbre megy... A sötét mágiák patrónusa vagyok, talán csak tudom mit beszélek. ha túl messzire mész, a tested és a lelked is átitatja a halál esszenciája - ráztam a fejemet. - Na most a jelen szituációról. Megtaníthatlak betegségszellemet idézni. Elég ronda dögök. Kifejezetten rosszindulatú fattyak. Idehívni nem nagy dolog őket, de uralni..? Ahhoz nagyon erős akarat és tiszta, nyílt parancsok kellenek. Még ha le is bírod, meg fogja próbálni kiforgatni a szavaidat és a lehető legtöbb és legnagyobb ártást végezni, ami módjában áll, amíg az emberek között van. Nem olyan egyszerű... De! Tegyük fel, hogy összejön. Matthiasnak taknya-nyála összefolyik, lázas, versenyköhögő világbajnokságban ipponnal veri a TBC-seket. Mivel lesz ettől neked jobb? - néztem a gyerkőcöm szép szemeibe. - Miért változtatna bármin is a kölyök a veled való viselkedésében attól, hogy úgy megfázott, mint jamaiciai nudista Alaszkában? Egyszerűbben: mire jó ez? Őszintén kíváncsi is voltam Cukorfalat válaszára. Nem adom könnyem magam, te kis manipulatív rosszcsont! Még ha jól is csinálod é már valami negyedik halmazállapotban is van a szívem, ha csak a csillogó lélektükreidbe bámulok.
Apámmal ellentetben én nőiesen fújom a füstöt. Igyekeztem minél jobban elsajátítani a lemúlt korok viselkedési normáit, hogy mindig tudjak mit mutatni. Mindig legyen mivel kicsit elkáprásztatnom. De talán ez a formaiság nem is érdekli, élt eleget, hogy sokat lásson. Ahogy összefoglalja a tervem aprót bólintok. -Igen, valami ilyen -talán belegondolva nem is annyira logikus. De ezzel is nyernék. Ahogy magához int, készséges, kezes lányként huppanok mellé, lehető legközelebb, hogy ténylegesen hozzá bújhassak. Mint hízelgő kölök macska a jutalom falatért. Ahogy elkezd mesélni méginkább csodálattal tekintek rá. Fejrázására némi csalódottság ül arcomra. Kérdése után még tartom vele bájos szemkontaktusom, majd lehajtva fejem még szorosabban bújok hozzá. -Egy erős férfi nátha az embereket úgy két hétre ledönti. Ez a vakarék elég gyengusz, szóval az nagyjából négy hétnyi nyugalom lenne számomra. Legrosszabb esetben is három. Ez idő alatt jobban tudnék figyelni és nem kellene téged zaklatnom bokros teendőit közepette. Ez nem azt jelenti, hogy ha elakadok nem fogok segítséget kérni. - mosolygom vissza rá gyermetegen, majd egy kicsit sunyibb éle lesz a mimikámnak. -De ha van jobb ötleted, hogy tudom vissza keseríteni az életét hallgatlak. - nézek rá csodáló szemeimmel, enyhén nyilt ajkakkal. Mondjuk... a takarító zombimat is rá küldhetem, de nem tartom jó ötletnek, ha vele futna össze. Abba Apa is megütheti a bokáját. Meg... lehetne ennél sötétebb a szívem? Lehetnék ennél romlottabb? Mikor számomra a világ nem más mint színház, a színészek darabjaikkal egy egy szegletet lefoglalnak a színpadon. Előadják darabjaikat és a végén? A végén Apával találkoznak. Így vagy úgy, de vele fognak. Tíz éve vagyok egy fedél alatt vele, ha az én időm eljön, mi fog változni? Mint kedves, rég látott ismerőst fogjuk egymást üdvözölni, s utána? Remélem felszabadítja Schrödinger-t ennek a világnak a fogságából és velem tarthat első lépéseimben az élet utáni életbe.
Kezdőlap
