∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el. ∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés. ∇ 2019.04.30 - Central City: A Testvériség eltakarító törekvései kudarcba fulladtak. Mind az Időtlen Szépség, mind a Vér Hordozója túlélte a gyilkossági kísérletet, azonban a város fizette meg ennek az árát. A nyomornegyed fele összeroppant a reá dőlő épülettől. Még zajlik a kutatás túlélők, illetve holtak után. Felújításról még csak nem is beszélnek. ∇ 2019.05.01 - Jump City: Valaki csúnyán elbánt a várossal. Méhek tucatjai gyilkoltak a belvárosban, felelőst még nem találtak minderre. Az érintett részt karanténba zárták, néhányan fogtak el robotméhet, mely segítség lehet egy ellenszerre, mielőtt majdnem 4 ezer ember pusztul el. Az idő most nagyon nem barát. UPDATE: Cyborg elbukott, a gyilkos méhek több száz ember halálát okozták, ellenszer még sehol, egy-két embernek talán sikerült elfogni egy-egy példányt. A városban hírzárlat van, a kórházak és a hullaház is tömve van. ∇ 2019.09.13 - Gotham City: Deathstroke megbízást kapott Ivy likvidálására s bár teljesen eliminálni nem tudta, de kellően sikerült megzavarnia a növénynőt ahhoz, hogy menekülnie kelljen. Ivy otthona porig égett, benne rakás zsoldos holttesttel készül a jövő termőföldjének amit azonban a Zöld anyja most nem tud figyelemmel kísérni. Slade nyomására egy ideig kénytelen Jump Cityben meghúzni magát, de ez nem jelenti azt, hogy világmegváltó terveit feladná... (játék kronológiailag ez után következik Jump city elesése a robotméhek által)
∇ 2020.03.14 - Amerika: Lila ködszerű anyag lepte el a városokat s bár fájdalom nélkül, de földre kényszerítette a lakosságot. Nem tűnik halálosnak, de senki sincs magánál, hogy biztosat mondjon.
Tárgy: Surpriseeeeee Csüt. Szept. 17, 2020 11:49 am
Taewon & Natsu
Nem, nincs, nem érdekel.
Kifejezetten nehezemre esik felkelni de muszáj lesz, mert van egy csomó dolgom ma a városba és nem halogathatnom tovább hogy elintézzem ezeket, így hát két kávé után kissé nyűgösen keresek valami emberi ruhát, amiben tlaán nem ismernek fel első látásra csak mondjuk harmadikra vagy negyedikre. Egy sima fekete farmert választok, lelógó lánccal, és egy egyszerú fehér inget amin egy fekete főnix bontogatja a szárnyait. Emberi hajat varázsolok magamnak azzal hogy megfésülködök és csak halványan sminkelek, és természetes színeket használok. Most nem hasonlítok a színpadi vadállatias megjelenésemre, és ez így van jó. Erre egy szürke hosszú kapucnis kardigánt veszek fel, és kényelmes tornacipőt. Kényelmes tempóban gördeszkázom be a belvárosba, mert alapvetően ráérek, és az első utam a privát bankáromhoz vezet, hogy kezdjek valamit a pénzemmel és ne verjem el az összeset. Gondolnom kell a jövőre is, és így egy órával később indulok el ebédelni. Aztán kávézni, és egy cigit is elszívok közben. A fél doboz nem számít, van még egy dobozom a zsebemben. Egy nagy poharas starbucksos kávával felszerelkezve indulok el a metropolisi egyetemi épület felé. Egy kis meglepetést szánok Tae-nek. A puszta megjelenésemmel is le fogom sokkolni de mit bánom én? Felsétálok a megfelelő emeletre és megtalálom a nagy előadót is, ahol hamar kiszúrom, mert élesek a szemeim. Most is aranysárgák mert ez a természetes színe, és nincs kedvem lencsékkel szórakozni. Könnyen átsurranok a sorok között és leülök Tae és még két másik srác mellé és mivel nekem háttal van éppen átkarolom feketére lakkozott körmeimmel és a vállára teszem a fejem. - Bú. Na ki vagyok? - kérdezem, és a másik kettő döbbent arcán pedig csak kuncogok. Szerintem felismernek még így is. Nem mintha bánnám, de azért az ajkam elé teszem az ujjam hogy lehetőleg ne verjük nagydobra a dolgot.
Nagyon nehezen kelek fel reggel, de muszáj kirángatnom magamat az ágyból és elmenni gyakorlatra. Az elméletet még csak-csak meg tudom úgy oldani, hogy elolvasom valaki jegyzetét és meghallgatom a videós visszajátszást az óráról, de a gyakorlatot nem tudom így. Ott vagy én magam vagyok jelen, vagy elvesztettem a félévet, amit nagyon nehéz utána pótolni. Az utóbbi pár napban nagyon nem tudtam elaludni, hajnal kettő-háromig forgolódtam vagy dolgoztam, aztán reggel megint kelni kellett órára. Kínszenvedéssel hurcolom magam végig a reggeli készülődésen és egy percig szemezek a kávéval, mielőtt egy nagyot kortyolok belőle, lezárom a tetejét és megindulok az órára. Nem tesz jót a pánikbetegségemnek a kávé, de állva el tudnék aludni, és ma még jó pár órát kell koncentrálnom és zenélnem, szóval nincs más választásom. Az első három órás gyakorlatból slattyogok ki az üres újrahasználatos pohárral, amit elsüllyesztek az oldaltáskám mélyére. Valamivel könnyebb életben maradni így már, és a többiekkel együtt veszem az irányt az étterem irányába. Igazat kell nekik adnom, egy nagy kávéval és zéró reggelivel egy ilyen agy gyilkos gyakorlat után a másodikat már nem élném túl ájulás nélkül, szóval itt az ideje legalább valami ebéd félét tenni a gyomromba. Sikerül találnunk egy üres asztalt a zsúfolt placcon és nekilátunk csacsogás közben eltüntetni a tányérok tartalmát. Elmélyülve hallgatom a srácokat, amikor valaki rám támaszkodik és megszólal. Egy pillanatra nem csak a nevemet felejtem el, de lélegezni is és a szívverésem is kihagy egyet-kettőt. Lefagyok a villával félúton a számhoz, de azt legalább felfogom, hogy felém forduló osztálytársaim kimeredt szemekkel néznek az idegenre, aki megtalált "támadni". Szerencsére annyira nincs még hős reflexem, hogy előbb támadjak, mint lefagyjak pánikolva. Csak akkor engedek fel végül, amikor kisebb fázis késéssel feldolgozza az agyam, kihez tartozik a hang. -Jézus, de megijesztettél. Hogy találtál meg? -dőlök kicsit hátrébb, hogy lássam az arcát, majd úgy fordulok a padon, hogy egyszerre láthassam a barátaimat és az újonnan érkezett Natsut is. Azt hiszem ők nem számítottak egy hozzá hasonlóra, hiszen úgy ismernek engem, mint aki se nem barátkozik, se nem ismerkedik kapcsolat céllal, szóval nem tudják hova tenni őt. Abba bele se merek gondolni, hogy esetleg felismerik-e, azt meg pláne nem kell tudniuk, hogyan ismerkedtünk meg. Fedje ezt a tényt jótékony homályt.
Hamar végzek a dolgommal amit elterveztem, és már csak az van vissza hogy a tisztességes szívrohamot hozzam rá a pár nappal ezelőtti alvóstársamra. Nem volt olyan nehéz megtalálni és nagyon ügyes detektív vagyok ha arról van szó hogy megtaláljak valakit aki érdekel, és pár elejtett utalásból megvolt melyik egyetemen keressem. A Tanulmányi osztály pedig nagyon kedves és segítőkész volt amikor Tae után kérdezősködtem így még a termeket sem volt nehéz megtalálni. Végigsuhanok az épületen, és menet közben elkap a nosztalgia, de régen is volt már hogy én is iskolapadba ültem és arról ábrándoztam ahol most tartok. A bandák életem részét képezték már középiskola óta de az egyetemi éveim alatt csúcsosodott ki igazán a sikerhez vezető út és egy elhamarkodott döntés miatt kerültem ma ide. A többiek azt mondták lehetetlen, és mondjak le róla, de én csak mentem előre, fejjel a falnak, és végül lám, betörtem a falat és bár ők lekoptak menet közben, a jelenlegi zenésztársaimat már nem adnám oda senkinek, semmiért. Még akkor se ha néha a pokolba kívánom őket, de hát sárkány vagyok, ennyi belefér. Egész jól elviselnek és nem lehet okuk a panaszra sem. Két napig teljesen nyugis voltam. Az ebédlőben találom meg akit keresek pár másik diák társaságában és mögé lopakodom hogy lesokkoljam. Ahogy felnéz rám, visszamosolygok, ragadozószerűen. - Nem volt nehéz igazából, és a tanulmányisoknál is nagyon segítőkészek az ottaniak kedves Tae - huppanok le mellé a kávémmal, és a többieknek is bemutatkozok ha még nem ismernének fel, mert nem mindig vagyok udvariatlan. - Nos, a városban volt dolgom, és gondoltam benézek hozzád is nehogy hiányolni kezdj, na meg az a helyzet hogy unatkozom. Holnap átjönnek a többiek is, és kíváncsiak rád szóval gyere át te is - teszem hozzá minden gátlásosság nélkül, hogy gyakorlatilag randira hívom a csoporttársai orra előtt. - Oh, mit eszel? Hm, ez finom - csórok egy falatot az ebédjéből de aztán visszatérek a kávéhoz és amíg felocsúdik addig a többieket faggatom.
Kezdőlap
