You sanava bitch


✠

Natalie úgy fetrengett a tank tetején, mint akinek éppen semmi dolga. Holott abszolút lett volna, csak valahol elkalandozott, és két kilőtt golyó, meg három hamvasztás között eszébe jutott, hogy szomjas, ezért hazavezetett, töltött magának egy pohár gázolajat, felütötte némi kólával, és letolta a torkán. Mikor pedig ezzel végzett, el is felejtette hol tartott, szóval felfeküdt a tank tetejére bikiniben, hogy süttesse kicsit a hasát. Egyáltalán nem zavarta, hogy november kellős közepén járt, szimplán felkapcsolta a lángjait, aztán zárójelbe helyezte azt a kevés ruházatát. Viszont ahogy ott fetrengett, a telefonját kapta a kezébe, s meglepődve tapasztalta, hogy November 13-a van. Széles mosolyra húzódtak az ajkai, aztán pötyögött egy kicsit és felpattant, mint akibe belecsapott az isteni szikra.
– Yo! Yo! Yo! – Köszönt a kamerába, ahogy pár óra múlva a telefonnal a kézben vette a saját gyönyörű pofikáját, - az ő szavai, nem az enyémek. Immáron teljes pompájában, felöltözve, mint aki temetésre indul. Vagyis kezeslábas, narancssárga, tigrismintás pizsamában. – Na az van itt, hogy ma November 13 van. Ráadásul péntek. És ha mindez nem lenne elég, egy hozzám nagyon közel álló személynek a születésének a napja. Az én zseniális nagybátyám ma lett harminckettő, de ha pofán vágjuk azokat a számokat, akkor huszonhárom. Szóval boldog huszonharmadik szülcsinapcsit. – Egy nagy cuppanós a kamerának, majd főszereplőnk bevetette magát Eleonor mellé a kanapéra. A bögyös szexbaba üveges tekintettel meredt előre, kezében egy PS5 kontrollerrel. – Eli is boldogat kíván neked drágaság, szóval tessék szépen értékelni. Mivel majd csak decemberben tudok utazni, mert koronázási ünnepségek vannak a ti világotokban, ezért most csak ennyit tudok nyújtani ajándék gyanánt, de karácsony körül megyek meglátogatni, aztán bepótoljuk! – Nagy vigyorral az arcán elterült a kanapén, s Eleonor feljebb emelte a kezeit, hogy Nati lábai az ölébe férjenek. – Szóval jó lesz az. Addig is innen egy felköszöntés tőlem, meg az uncsitesók is puszilnak. Egy igen bögyös szőkének gondolom abszolúte örülsz is, hogy vörös ajkaival betalálja azt a fényesre vaxolt pofidat, de azért értékeld, hogy a japán kislány is hasonlóan áll hozzád. C is üdvözöl, csak ezt két Gwentlap között még nem tudta kifejezni. Szóval ez itt egy amolyan S.O.S.-ben összerakott születésnapi köszöntő. Viszont nehogy azt hidd, hogy csak én nyomom ezt így ide. – Cinkos mosoly húzódott az arcára. – Aubrey baba most kicsit „faszkivanavilággal” állapotban van, úgyhogy azt mondta, nem tud most ebbe úgy beszállni, hogy értelme is legyen annak, amit mond, viszont ő is sok boldog szülinapot kíván. Papát értelemszerűen nem kerestem fel, mert minden bizonnyal most is az agyadat tölti ganjafüsttel, úgyhogy ő majd szo-szo-szo-szo….ban. Viszont van itt valaki akit megszereztem neked. Úgyhogy élőben kapcsoljuk a Mancave lakóját. – Kacsintás, puszidobás.

– Csókolom a kicsi kacsód, cukorfalat – dörmögött föl a snitt után Nidhogg széles mosollyal, ahogy egy könnyed mozdulattal megemelte kalapját a telefonkamera felé, vigyora pedig még szélesebbre húzódott kerek arcán, ahogy szavait immár nem kedvenc forróvérű fogadott unokahúgának, hanem a metauniverzum túlsó felén figyelő „Brah”-nak: – Téged meg a pokol összes démona éltessen, te vén pöcs! Vakard ki a csipát a szemeidből, mert olyat mutatok neked, amitől leteszed a maradék hajad is! – Így szólott Michael Strauss, a Kannibál – barátainak csak Mickey – majd a kezében tartott telefonnal, súlyos léptekkel elindult. A Nati által udvariasan csak Mancave-nek nevezett helyiség egyébiránt bármely, öt Michelin-csillagos hotel konyhájaként megállta volna a helyét, feltéve persze, ha a séf Hannibal Lectert akarta volna vendégül látni. A kamera előtt elsuhant egy harminc darabos, egyesével felhelyezett késkészlet, a rozsdamentes nemesacél pengék fénye már szinte szúrta az ember szemét, úgy ragyogtak, ám e becses gyűjteményről a kép hamar a fő attrakcióra váltott: egy kissé bizarr, ámde igen nagy műgonddal elkészített születésnapi hústortára, melynek tetején egy méretes tűzijáték spriccelte szét magából a pattogó szikrákat.
– Na, mit szólsz? – vigyorogta Nidhogg, ahogy több szögből is megmutatta mesterművét a kamerának. – Ne haragudj, kedves barátom, de az édes kisfaszom fog annyi gyertyát rákúrni a tortádra, ahány éves vagy, szóval elégedjél meg ezzel itt. Egyébként, bánhatod, hogy nem szoktál húst zabálni, mert esküszöm, hogy nemcsak a saját tíz ujjadat nyalnád meg ettől, hanem ezeket is itt mind – röhögött fel Mickey, íves tokája meghullámzott a mozdulattól, azzal egy ínycsiklandóan meredező középsőujjat leválasztott a torta faláról, s leharapta az első két ujjpercet, majd jóízűen ropogtatni kezdte. – Mmm, elsőosztályú! – vigyorogta, miután megnyalta húsos ajkait, s bekapta az utolsó falatot is az ujjból. – Na, szóval remélem, nem sikerült összeszedned senkiből se ezt a királyi pestist, az kéne még csak, hogy megkoronázzanak téged. Ja, amúgy a kis cuki, szöszi dilidokid meg üzeni, hogy már majdnem megjöttek az „ajcsijaid” – idézte a bohóckirálynő stílusát, különösen komikus hatást nyújtva azzal, hogy még az affektálását is átvette. – De ha most megbocsátasz, leraklak, mert ez a hústorony nem zabálja fel ám magát. Auf Wiedersehen! – mondta Nidhogg, s még mielőtt kilőtte volna a kamerát, akkorát harapott a tortából, hogy beleremegett annak mind a három emelete, és majdnem leborult róla a csillagszóró.