Red & Cat ️️️️️

A komor emlékek összehúzzák a gyomrom, és vasmarokkal szorítanak rá torkomra. A saját, vérbeli családját elveszteni senki sem szereti - jobb esetben. Maggie sokkal többet érdemel ennél. Először egy alkoholista apa, és egy szuicid anya, aztán árvaház, ahol magára hagytam, aztán apácák között élt, és amikor végre meglelte a boldogságot a férfi mellett, megjelentem én is az életében, hátha a mi kapcsolatunk is javulhat, hátha tényleg családként funkcionálhatunk. De persze a saját egóm, és büszkeségem közbe szólt, és Black Maszk őt használta ellenem. Maggie tragikus története itt véget érhetett volna. Jobb lett volna neki. De nem... megetették vele a férje szemeit, aztán éveket töltött elmegyógyintézetben, mert összetört a trauma alatt. És utána mit kapott? Egy nővért, aki továbbra sem volt hajlandó lejjebb adni büszkeségéből és meghajtani a fejét, ha azt mondták neki. Újra felhasználták hát ellenem, és itt szakadt el az utolsó cérna is. Talán félig javulásnak lehet mondani, hogy most már beszél, eszik, fürdik, és jár magától is, viszont elméjében már rég elvesztettem a húgomat. Csak egy bosszúszomjas apáca van a helyén, aki a rémálmait éli a valóságban újra és újra.
Ez... ezen kellett keresztül mennem, mert amikor a legnagyobb szükségem lett volna a segítségre, nem jött senki, az utcagyerekeken kívül. Nem jött Ő. Nem mintha hívtam volna, de bassza meg, az csak feltűnt számára, hogy házakat robbantanak, és hogy nem vagyok Crime Alley közelében SEM!
Vigaszt már semmi nem nyújthat, erre a sebre nem. Ekkor fogadtam meg, hogy nem lesznek barátaim. Nem lesz családom. Nem lesz senki, akit elkaphatnak, hogy fenyegessenek vele. Talán Rednek azért nyílok meg könnyebben, mert ha valakiket, akkor a Batfamily tagjait nem kell félteni. Az apex predátorok, a táplálék lánc csúcsán vannak. Nem kell félnem attól, hogy valami bajuk lesz, és ezzel akarnak előcsalni. Viszont ők... nem csoda, hogy Red rákérdez, mi történne, ha. Az viszont, hogy együttérzően, kvázi felajánlja kimondatlanul a segítségét, egy kicsit ... megnyugtat. Elmosolyodom. Soha, a büdös életben nem éltem ezzel a lehetőséggel Batmannél se. Ezt a bűnöm, ami a pokolba fog taszítani. A makacsság, és a büszkeség. Ez fog egyszer a sírba vinni.
- Most már tudom... - válaszolom halkan, még mindig az apró, hálás mosollyal.
A harmadik randiról most már inkább beszélgetünk, mint viccelődünk. A férfi fejbiccentése legalább is erre enged következtetni, még ha a mondandója vicceskedő is.
- Mit romboljunk le legközelebb? - vigyorodok el sunyin, hiszen nemet nem mondott, és ha már eddig kétszer ugyan ott felbukkantunk, már tök mindegy, hogy a harmadik alkalom megtervezett-e, szerintem így is mindenki azt hiszi, hogy közösen terveztük meg az egész rajtaütéseket.
A ruhák fogynak egyébként róla, és szemmel tartom, micsoda óvatossággal kezeli az övét. Nem csoda egyébként, ha mindenféle ketyere van rajta, én gyakorlatilag simán elengedtem volna a levegőben. Mondjuk, nekem az egyetlen, ami övként tud szolgálni jelen esetben az ostorom.
A csókok közben megérzem a kulcscsontom környékén a kezet, és aztán a cipzár jellegzetes hangja mellett a ruha meglazul rajtam. A cipzár egészen a hasam közepéig levezet, és mikor lehúzza ujjaimról, mint valami overáll, lóg a csípőmön, felfedve a tenger áztatta, hideg bőrömet. A kesztyűkből is kibújok idő közben, és azokat "hanyagul" a földre dobom. Ehhez a szituációhoz a saját körmöm elég lesz, és mivel a figyelmem teljesen másnak szentelem, nem érdekel, hogy hol koppannak a karmok.
Egyébként meglepően nagy csend áll be közénk. Ahhoz képest, hogy mennyire beszédesek voltunk eddig. De hát nehéz beszélni, ha egymás szenvedélyes ajkát és nyelvét élvezzük a csókok alatt. Még akkor sem szólalok meg, mikor eltávolodik, hogy megtekintse azt, amelyet olyan kihívóan rejtegetek mindenki elől. Persze egy apró vigyort az arcát látva elejtek, mert akaratlanul is az jut eszembe, mintha karácsony lenne, és gyerekként épp az ajándékot bontogatná. Persze a keblek, a zúzódások és hegek egy pillanatra sem emlékeztetnek egy gyermeki elme kívánt játékára, de ez már más kérdés. Ajkaink ismét összeforrnak, és felkap. Most már kényelmesen fonom körbe lábaimmal csípőjét, és szorítom magamhoz ott is, illetve nyaka körül is. Fél szemmel figyelem, hogy merre indulunk meg, és bele bazsalyogok a csókba.
- Az a gardrób. - lehelem két csók között. Végül is körbe vezetést kért, ezt így is megkaphatja, ha akarja. Most én vagyok az, aki az ajkakról a nyakra tér, hogy legalább lásson, bár a legkevésbé sem vagyok olyan finom mint ő. Ajkaim után fogaim érik bőrét, és ha nem is erősen, de azért bele harapok a bőrébe. Persze, mint aki megbánta tettét, utána hintek rá egy csókot.
Ha végre eldöntötte, hogy hol akar megállni velem, kezeim végig kutatják a felsőtestét, a vörös denevért, a széles hátat. Kivételesen nem azért, hogy lopjak, hanem hogy megismerjek. Batmannek érdekes testpáncélja van - hogy honnan tudom, azt inkább nem mesélem el senkinek, mert senki se hinné el - és úgy sejtem, hogy hasonló dolog védheti a férfit. Hiszen meglepően könnyű szívvel ugrál a golyózáporban, meg egyébként is kopog az ujjam alatt egy-egy része. Ha meg van - akár rávezetéssel, anélkül -, akkor elkezdem megszabadítani tőle, egy elégedett mosollyal. Lehet az diadalittas is.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Ha az ember eleget gyalogol a szartengerben, könnyedén elsiklik afelett, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, a maga sebhelyei, akár fizikailag láthatóak, akár lelkiek. Látni a Macskanőt, amint vállain megmutatkozik ennek a keresztnek a súlya, és általában könnyed játékosságát beárnyékolja azon elemi sötétség, ami mára mondható akár Gotham City esszenciájának is, azért hat különösen, mert mozgásában és végrehajtott akcióiban mindig van valami nemes légiesség. Valami, amit Jason talán a legjobban az artisták lélegzetelállító mutatványaihoz tudna hasonlítani. Egy paradoxon, hiszen egyszerre valóságos és kínál fel valamit, ami nem több egy gondosan előkészített képnél, egy illúziónál, aminek célja az, hogy az elkápráztatáson keresztül feledtesse a mocskot. Abban ugyan nem biztos, hogy miért bízik meg benne annyira, hogy ezeket a védelmet nyújtó falakat lejjebb engedi a közelében, de most, hogy megteszi, már látszik hogy egy vékony bőrruhánál sokkal több fedi azt, aki Selina Kyle valójában. Hiába nem mondja ki, nem bocsátkozik részletekbe, Jason saját magából kiindulva könnyedén felismeri a fájdalmat és a megbánást, ha látja, márpedig, jelen esetben úgy érzi, ha kinyújtaná a kezét, ezek az érzések képesek volnának valamiféle fátyolos anyaggá sűrűsödni a levegőben, hogy aztán selymes pókhálóként tapadjon a kezéhez. Egy része még le is húzná a ragacsos anyagot, hogy annak súlya eltűnjön az éterből, de tudja, hogy már a puszta gondolat se más, mint áltatás. Mindkettejükön ott van ez a réteg, visszavonhatatlan, és lemoshatatlan. Kevesebbnek látja a nőt, most, hogy ez a sötét háló láthatóvá vált számára? Cseppet sem. Sőt, ahogy mosolyát látja a felajánlott segítség nyomán, felismer valamit ebben a mozzanatban, a beszédes, zöld íriszekben. Nem teszi szóvá, de érzékeli a ki nem mondott szavakat, azt a makacs erőt, ami őt is visszafogta attól, hogy segítséget kérjen, az elutasítást, amit csuklóból rántott elő, ha valaki mégis önként felajánlotta. Igaz, Selina finomabb annál, mint amiket ő produkált tizenéves gyermekként, nem érkezik a reflexszerű védekezés, a fal, amiről az ajánlat visszapattanhatna, mégis, érzékeli, hogy szavai azzal találkozhatnak, mégha késleltetve is.
De nem tesz róla megjegyzést. Ahogy azt sem mondja ki, hogy olyan számára a bűntudat, mint másoknak egy régóta ismert ivócimbora. Elkíséri már azóta, hogy egy ősszel az apja nem jött többé haza, ezért az akkor ötödikes ifjú a fejébe vette, hogy ezentúl ő fog majd gondoskodni az anyjáról. És az elején jól ment, mármint.. amennyire jól mehet az, hogy leckék helyett az utca törvényeit tanulta ki. Elhitte, hogy működhet. De a bűntudat, noha még gyermekcipőben, már megjelent az oldalán és a kezét fogta, miközben megtanulta, hogyan használja minél gyorsabban a kerékkulcsot és miként avassa fegyverré, ha úgy hozza a szükség. Aztán az érzés vele együtt cseperedett és mikor rátalált az anyja holttestére a fürdőkádban, azzá a groteszk testvérré vált, amivel sosem rendelkezett. Ez volt a "jutalma" a gőgös megjegyzésekért, amelyekkel mások segítségét utasította vissza.
- Akkor jó, gondoltam jobb tisztázni, mert ez néha összezavarja az embereket. - koppintja meg párszor mutatóujjával a mellkasán lévő vörös jelet, s szavai ugyan tekinthetőek némileg poénkodásnak, de a szelíd mosoly, amit a nő felé küld, és a gúnyt mellőző hangnem inkább arra mutatnak, hogy ezzel akarja érzékeltetni, az ajánlatát komolyan gondolta. Ahogy burkolt üzenetként is szolgál, hogy ezzel sugallja, egyáltalán nem látja azzal a problémát, ha leengedi a védelmét. Ő nem tartozik az ellenségek közé és ítélkezni sem tervez elkezdeni.  
- Hmmm, lássuk csak, van pár jó lehetőség... - még grimaszol is hozzá, ahogy gondolkodóba esik, épp csak a rajzfilmekbe illő, fej felett megjelenő villanykörte hiányzik, amikor előrukkol az ötletével:
- Mondjuk az Iceberg Lounge? Ossie szerintem lenyelné a szivarát mérgében, ha a hajója és a rakománya után a nightklubját is elvesztené. - bár a célpont maga csupán egy hirtelen előhúzott javaslat, viszont ezzel már egyértelműsíti, hogy ő aztán egyáltalán nem bánna egy esetleges harmadik találkát.
- Az úszó Paradicsom felborulása után elég költői volna ha lángra kapna a Jéghegy. - meg feldobja a mentális képet az, ha elképzeli az egyre vörösödő fejű Pingvint.
Azonban szerencsére van kellemesebb kép, ami kitöltheti az elméjét és még csak elképzelnie sem kell hozzá, hiszen teljes valójában kezd elé tárulni, ahogy a büntetendően dögös fekete szerelést egyre lejjebb fejti. Egyébként sem tetemes mennyiségű türelmét szépen kikezdi, hogy immáron még jobban érezheti a nő testéből áradó hőt, mintha csókjai szűnni nem akaró bódítása önmagában nem volna elég. Lehet hát hibáztatni azért, amiért elsőre benézi az ajtóválasztást? Ráadásul idegen terepen!
- Te mondtad, hogy felfedezhetem a többi részét is. - vág vissza, mintha pontosan így tervezte volna, de azért korrigál és immáron ténylegesen a fürdőszobát kutatja tekintetével, hogy arra vehesse az irányt (ha már úgyis arról volt szó, hogy bírja-e meleg vízzel). Jóleső morranást hallat a nyakánál érzett harapásra, rá is markol tőle hátsójára, majd a célállomáshoz elérve leteszi, hogy míg Sel kezei a páncélját fedezik fel, ő a csípőnél megakadt macskaöltözéket tessékkelje végre lejjebb, nem mulasztva el az alkalmat, hogy végigcsókoljon mellkasán, aztán domborulatain most, hogy végre nincs, mi akadályozza benne. Persze, a fair play híve (vagyis, másokat szeret ezzel áltatni, heh), ezért miután a testpáncél rögzítései engednek, nem csak a golyók ellen védelmet nyújtó réteget veszi le, de azt a grafitszürke, az alkatához tökéletesen simuló felsőt, amit a páncél alá szokott húzni, hogy immáron láthatóvá váljon felsőteste, a maga hegeivel együtt. Tény, a Lázár fürdő eltűntette azokat, melyeket még Robinként szerzett, de annak hosszú ideje már és nem egy háborúban járt azóta.
- Úgy rémlik, forró zuhanyt említettél. - leheli ajkaira, ujjai pedig combjára simulnak, lassan indulva el rajta felfelé. Pimasz pillantással néz előbb rá, majd az egyelőre üresen várakozó, totál száraz tusolóra.
- Milyen vendéglátás ez, kérem?
Igaz, egyszerűen hagyhatná is, hogy a ház úrnője gondoskodjon a csap megnyitásáról, de hol abban a játék? Sokkal viccesebb úgy "panaszkodni", hogy közben simításával átsiklik combja belső oldalára és felfelé tart, hogy érzékenyebb területet fedezzen fel.

Red & Cat ️️️️️

18+

Ez alatt a csendes szemezés alatt történik valami. A legtöbben nem igazán értik meg a motivációim. Ő sem érti meg a motivációim és nem érti, miért nem tudok elengedni valamit, ha a fejembe veszek. Azt se, hogy miért nem vagyok képes másoktól segítséget kérni, amikor nem kérdés, hogy kell. De a szavaim hatására Red arca nem értetlen, vagy bosszankodó... együttérző. Ugyan azt a mély, lelkes hasító fájdalmat látom benne, mint a sajátoméban, mintha tükörbe néznék. Végre nem úgy érzem, hogy kitárulkozni másnak ... inkább csak résnyire nyitni az ajtót, mint kitárulkozni, nem volt hiba. Ugyan megmosolyogtat, amikor felajánlja segítségét, mert nem vagyok az a fajta, aki ezt igénybe veszi. És még ezt is érti! A mosolyom finoman olvad le az arcomról, amikor megmondja, hogy ő nem Batman. Jó, nem ezt mondja, de tudom, hogy ezt akarja sugallni. Valahol, a macska jelmez alatt, mélyen, a falak mögött jó érzés ezt tudni, és azt, hogy ha a Joker lenne épp terítéken a detektívnek, akkor is szólhatok Rednek, ha valami van. Bár, ahhoz igen erős erőket kéne legyőznöm magamban, hogy megtegyem. Ki tudja... talán ha ismét a családom lesz veszélyben, talán alább adok a büszkeségemből.
- Köszönöm. - talán olyan halkan suttogom, hogy nem hallja, és most nem akarom azt sugallni vele, hogy elutasítom. Inkább azt, hogy átgondolom. De már ez is több annál, mint amit az előbb produkáltam a mosollyal. Egy fajta nyugalommal, és biztonságérzettel zárom le magamban ezt a témát, elkönyvelve egy új s talán egyetlen igazi szövetségest magamban. Egy könnyedebb téma felé evickélve megkérdezem, mi legyen a következő célpontunk. Elhagyjuk Falconet és átfordulunk Pingvinre! Megfognak lepődni. Az égő bár képzeletbeli képére elvigyorodom. Na meg arra, ahogy Red előadja ezt az egészet. Habár a szövegeivel is jókedvre tud deríteni, azért ez az arcjáték egy magasabb szintre emeli az egész humort, amit előad. Kár, hogy azt a vörös vödröt hordja az esetek nagy részében.
- Imádom az ilyen forró partikat. - egyezek bele halkan kuncogva. Persze, a részleteket majd később is ráérünk megbeszélni, mert "hirtelen" valami fontosabb köt le kettőnket. Egymás vetkőztetése, csókolása, az érintések, egy bensőségesebb ismerkedés veszi kezdetét. Amikor a férfi rossz irányba indul velem, figyelmeztetem egy kis mosollyal, de aztán halkan elnevetem magam, amikor "méltatlankodva" szól, hogy márpedig ígértem neki körbevezetést. A harapásomat kellemes hangok, és egy markolás követik. Ezt megjegyzem magamnak, azt, hogy nem a finomkodó fajta, és hogy nem kell attól félnem, hogy vissza kell fognom magam. A fürdőbe jutunk végre, letesz, és míg végig csókolja a nyakam, kebleim, érzem, ahogy a ruhám lesiklik a csípőmről. Ha ügyes, és úgy akarja, az egyetlen fehérneműtől is megszabadíthat - ha már fürdeni megyünk -, én pedig közben meg is találtam a pántokat, amik ezt a páncélt tartják. Fürge ujjakkal szabadulok meg tőle, és amikor fogom, hogy ne essen le róla, kicsit azért meglepődök, hogy mekkora súlya van. Jó, a csempémet nem törné be, ha leejteném, de azért megfordul a fejemben a kérdés, hogy tud olyan agilisen mozogni ebben a cuccban. Aztán leveszi a felsőjét, és innentől kezdve nincs több kérdésem. Mellkasára, simítok kezeimmel, először felfelé, majd lefelé, ujjaimmal finoman, leheletnyien, játékosan érintve bőrét fedezem fel annak alakját. Eközben az ő ujjainak érintése felfelé vezet, de nem tekintek oda, hanem csak a játékosan, pimaszul csillogó kék tekintetbe merülök bele. Elvigyorodok a játékára.
- Önkiszolgáló. - kuncogok. Sajnos odáig már nem jutok, hogy azt mondjam, "svédasztalos", mert a levegő egy pillanatra megreked bennem, ahogy a keze hirtelen irányt vált külső combról belsőre. Hirtelen úgy érzem, kapkodni tudnám a levegőt, és igyekszem a tudatomat elborító gőzt leküzdeni. Finoman simulok hozzá, combom gyengéden tolva lábai közé, és dörgölőzök feszülő nadrágjához. A kezem közben le is ér addig, és ha az ő keze nem állt meg az útjában, a remegő érzést leküzdve oldom le róla a nadrágot. Nem csak láthatja, érezheti rajtam, hogy már kívánom őt, noha a fejemet még nem veszítettem el, azért ha sokáig kínoz és várat, nem fog érdekelni, hogy sikerült-e kilépnie a nadrágjából, vagy sem.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Abban az esetben, ha valakinek nem volna egyértelmű a kövér fellegekből, amik folyamatos jelleggel találhatóak meg Gotham felett, vagy abból a sajátságos aurából, amit az utcák árasztanak magukból és ami néha úgy érződik, képes volna elszívni az utcalámpák fényét, hogy éjszaka teljessé válhasson a sötétség, ezen a helyen aligha szoktak barátságok szövődni. Szövetségek előfordulnak, de mivel a populáció egy része nem éppen a legális módon való érvényesülés mellett teszi le a voksát, ezek az összefogások az esetek többségében nem hosszú életűek, és általában mögöttes szándékból születnek. Itt hatványozottan igaz ugyanis, hogy mindenkinek a maga felé hajlik a keze. A mondás csupán annyiban módosul, hogy itt nincsenek szentek. Még a hősök is a démonaik által váltak azokká a védelmezőkké, akiknek köszönhetően a lakosság egyáltalán mer aludni éjszaka. Bruce Wayne egyértelműá példa erre, de még a gothami rendőrség köztiszteletben álló parancsnokának elméje sem mentes a sötét zugoktól. Hogyan is lehetne? Ha valaki a korrupció ellen akarja felvenni a kesztyűt, nem csak az élete végéig tartó háborút választja, de az is borítékolt, hogy olykor feszegetenie kell a jog által megszabott határokat. Lehet, hogy Jim Gordon nem tartozik a jelmezes önbíráskodók közé, de többször tekintett már át a határ túloldalára, mint azt az emberek gondolnák. Nem meglepő hát, ha egy olyan helyen, ahol még az oltalmazó lovagokig is áthatolhatatlannak tűnő sötétségen át vezet az út, az őszinte kapocs meglepő és üdítő újdonság.
Éppen ebből a megfontolásból nem akarja tönkretenni a pillanatot azzal, hogy visszakérdez, mikor meghallja Selina szájából a halk "Köszönöm" megnyilvánulást, helyette inkább elraktározza magában, amit a külvilág felé annyival jelez, hogy kurtán, szavak nélkül biccent egyet. Lehet, hogy az úgynevezett "hősök" világából nem ő volna senkinek sem az első gondolata, ha erősítést kellene hívnia, és az is tagadhatatlan tény, hogy a páncélzat és a vörös sisak takarásában a saját nemében egy szintén elfuserált alak rejtőzik, de a felajánlása ettől még tiszta. Végtére is, mind a ketten ugyanabban a csatában rekedtek... illetve, a nő megfogalmazásával élve, ugyanazt a szélmalomharcot vívják, és ha már a katonák között létezhet testvériesség, nem látja be, hogy a megannyi ellenség mellé miért ne jegyezhetne fel egy szövetségest a listájára. Nyilván, azzal kapcsolatban megvannak a maga kétségei, hogy a Macskanő fog-e élni az ajánlattal, de összegészében úgy érzi, már az is egy hatalmas lépés volt a részükről, hogy ez egyáltalán szóba került. Méghozzá úgy, hogy kivételesen egyikük arcát sem fedi maszk és közbevágó fegyveresekre sem kell odafigyelniük. Tekintettel arra, hogy két eléggé bizalmatlan emberről van szó, ez nem rossz teljesítmény.
- Ha ezt előbb tudom, már akkor felkerestelek volna, mikor visszatértem Gothambe. - az a piszkos mivolt, ami megbújik mosolya mögött egyértelműsíti a helyzetükből fakadó kétértelműséget. Mintha csak azt mondaná: "Előbb is szívesen lehúztam volna ezt a szerkót." Ami nem hazugság. Mármint, legyünk őszinték, egy besurranó tolvaj testhez álló öltözékben. Kinek a gondolatait nem mozgatja meg? Viszont egy része úgy van ezzel, hogy talán jobb is, hogy nem tette. Első "hazatérésekor" meglehetősen egy dologra koncentrálódott a figyelme. Arra, hogy kiadja a haragját és megértesse Batmannel a motivációit. Bár tény, hogy az akkori rajtaütései az alvilág különböző figurái n nevezhetőek húzós partiknak, annyira be volt gőzölve, hogy kétséges, mennyire figyelt volna egy esetleges társ testi épségére. Mára a haragja, noha közel sem múlt el, bizonyos szempontból mérséklődött, illetve letett arról, hogy megértessen Bruceszal bármit is. Ha az öreg harcos konokul a vakságához ragaszkodik, Jason felől fel is fordulhat.
- És ez a zuhanyra is vonatkozik? - kérdi sunyi félmosoly kíséretében és Selina hamarosan azt is megérezheti miért. Direkt bújtatta olyan köntösbe korábbi kérdését, hogy az a zuhanyra utaljon, amint megkapja az önkiszolgálós választ, eddig szándékosan a nő eddig szánt szándékkal fenn hagyott fehérneműjét félretolja az útból és immáron közvetlenül érinti vágyai középpontját, gyengéden körözve rajta. Azt ugyan nem tudja pontosan, hogy körülbelül hol helyezkedhet el a nő türelémének küszöbe, de nagyon szívesen kitapasztalja. És amekkora rohadék, azt sem rejti véka alá, mennyire élvezi a folyamatot, csillogó kékjei ugyanis egy pillanatig sem hagynak fel Sel arcának fürkészésével. Saját vágya már egyértelmű lehet, mikor a nő combja hozzásimul, a nadrágja kioldódásakor pedig már aligha tudná takargatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne próbálná meg még egy kicsit láncokon tartani ösztöneit, hogy annál tovább kínozhassa a nőt.
- Akkor kiszolgálom magam, ha nem bánod! - tetézi szemtelenkedését azzal, hogy ajkaihoz közelebb hajolva suttogja el szavait, s simításait váratlanul váltja fel azzal, hogy egyik ujjával hirtelen a nőbe hatol. Lehetne önzőbb, gyorsabb, lényegretörőbb... de ha elsietné, akkor hogyan mutatná meg a Macseknak, hogy nem csak a kilenc élettel bíró karmosok territoriálisak?

Red & Cat ️️️️️

18+

Itt szoktam mindent elrontani. Amikor arra gondolok, hogy közelebb engedjek valakit a tűzhöz, mint kéne. Bár az esetek többségében vagy azért van ez, mert nem válogathatom meg - Batman anélkül is felkutatta az előzményeim, hogy megengedtem volna -, vagy olyan sok a közös jellemző, hogy fel sem tűnik, hogy megszegem a saját magamnak tett szavakat. Mondjuk utóbbi esetben főleg árvákról, gyerekekről beszélünk. A múltamból fakadóan mindig érzelgősebb leszek, ha sanyarú sorsú gyermekekről van szó. Erre itt áll a lakásomon egy gyereknek cseppet sem nevezhető alak, akivel olyan könnyen megértjük egymást, mintha ugyan abból a mederből származnánk. És őszintén? Még el is tudom képzelni. A gothami gyermekek nagyrésze árva, vagy rossz szülő alatt nevelkedik. Kegyetlen ez a város, és az az évjárat, amelyben Red és Én járunk, különösen borzalmas volt... hiszen akkor még nem voltak "hősök", hogy visszafogják a bűnt. Akkor még nem volt Batman. Akkor még nem volt semmi, ami Falconet és a többi szarházit visszatartotta volna az uralkodástól. Nem volt remény. Nem volt kiút. Magunkról kellett gondoskodnunk, mert más nem tette meg, és vagy sikerült felülemelkedned a tömegen, vagy magával rántott a sötétség. Red pontosan ugyan ezen a harcon mehetett végig, mint én. Ő is kétségbe esetten harcolhatott az életéért, amíg őt gondolom Batman fel nem karolta, engem pedig megihletett. Így lehet hát, hogy a szoba félhomályos sötétjében, egymást bámulva, szótlanul is elkönyveljük egymást szövetségesnek. Őszintén. Még én is. Nem vagyok az a fajta, aki ugrik, ha valaki füttyent neki, de tudva, amit tudok, látva, amit látok, Red esetében kivételt tehetek. Hiszen mint mondta, ő is jönne, ha kérném.
A következő randit már sikerült is kitalálni. Azt ugyan nem, hogy mikor, de ráérünk még erről beszélgetni az után is, hogy felfedeztük egymásban az örömöt. A szavaimra Red kétértelmű szavaira halkan elnevetem magam. És felüti a kíváncsiság a fejét.
- Honnan? - kérdezem kíváncsian, de mint hogy közben rátérünk a "tárgyra", amiért feljöttünk, nem biztos, hogy lesz ideje erre válaszolni. Később is kifaggathatom. Most inkább arra koncentrálok, hogy ne veszítsem el a fejem, ugyan is érintéseivel pont erre játszik, és még csak nem is próbálja ezt rejtegetni előlem, arca, és szemei mind erről árulkodnak. A simításoktól meg-meg remeg a testem, de a kezem ettől határozott marad. A szem konktaktust fenn tartva, mintha csak felvenném a kesztyűt ebben a harcban, kioldom, és lejjebb tolom rajta a nadrágot, már amennyire tudom. Nem pillantok le, mert nem látni, hanem érezni akarom, hogy kíván engem. Bal kezemmel oldalára simítok, a jobbommal pedig feszülő ágyékára, ujjaimmal, tenyeremmel finoman fedezem fel őt, épp úgy, ahogy ő simít engem lent. Persze, szavaiban nem siklok el az 'is' felett. Ajkamon egy játékos mosoly jelenik meg, és már azt hiszem, hogy újabb csókot akar adni, amikor közelebb hajol. Ó hohó, nem is tévedhetnék nagyobbat. Suttogása utáni váratlan mozdulatára felszakad belőlem egy kéjes nyögés, oldalán lévő ujjaimmal pedig reflexszerűen bőrébe karmolok. Na jó, nem annyira reflex ez, mint inkább reakció, de semmi rossz szándék nincs mögötte. A macskák se azért dagasztanak. Halkan pihegve próbálom magam a határon belül tartani, de a férfi rettenetesen feszegeti azokat.
- Az a célod, hogy megőrjíts? - suttogom most én az ajkakra, és jobb kezemmel, amivel eddig csak felfedeztem puha, finom simításokkal férfiasságát, most határozottan, tapasztalattal fogok rá és kezdem izgatni. Ez talán egyfajta hadüzenetnek is mondható, bár kétségem sincs afelől, hogy amilyen állapotban vagyok, és amilyen mesteri módon pengeti idegeim húrjait, elfogom veszteni ezt a harcot.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Őszintén szólva, amennyire szeret újra és újra visszatérni a már-már színpadias reakciókhoz, az árnyak, és savas eső által szennyezett megszólalásaihoz, egy elveszett és eltemetett gyerek megfakult humorérzékéhez, nagyon jól érti azokat a taktikákat, amelyeket Selina vet be arra, hogy a legjobb esetben is azért kartávolságra tudja tartani az embereket. Érti, mert ő is élt hasonló módszerekkel. Sőt, bizonyos szinten a mai napig ezt csinálja. Példák terén nem szükséges tovább menni a vele szemben álló nőnél. A színjáték, az olykor teátrális riposztok, az elfuserált viccek mind-mind részét képezik mindannak, amit testpáncéljával együtt tud magára felölteni, s mindegyiknek azonos a célja: elszigetelődés. Mert, és mondjon erre bárki bármit, mindegy, mennyire jól bánik egy ember valamilyen fegyverrel, vagy hány évet öl bele abba, hogy saját magát formálja fegyverré, és, bizonyos szempontból, menedéket nyújtó pajzzsá egyszerre, az ő világukban, az ő Gothamükben, végső soron támadási felületet nyújtanak azzal, ha nem egyedül vonulnak harcba. Egy háború ára mindig izoláció lesz, függetlenül attól, hogy nemzetek vagy társadalmi rétegek között zajlik, ahogy attól is, hogy seregek vívják vagy csupán néhány ember.
Van, aki ezt az árat könnyebben megfizeti, vagy azért, mert belátja, hogy saját védelmét szolgálja, vagy mert azt mondogatja magának, hogy a küldetése, a nagyobb jó érdekében cselekszik. Van, hogy ez a kettő találkozik, csak az illető túl makacs (vagy túlságosan vak) ahhoz, hogy ezt beismerje. Jason esetében egy kicsit mindkettő fennáll. Ideje korán megtanulta, hogy akiket túl közel enged magához, azok jó eséllyel csak bántani fogják, ezért a fabrikált valóság fenntartása mondható nála afféle reflexnek, ami úgy ékelődött bele sejtjeibe, hogy olyan effektív legyen, mint az izommemória. Ami a másik indokot illeti... valószínűleg felhorkanna, ha valaki hangosan vetné fel a "nagyobb jó" teóriát, mert távol áll ő attól, hogy erényes, fényes páncélú, hős lovagnak minősüljön, de kétséget kizáróan van egy sajátságos küldetése. Ami eltér benne, az a vakság hiánya. Belátja, hogy a sisakjánál több választja el a külvilágtól és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szigetén állva kinyújthassa kezét azon üzenetek felé, amiket üvegekben sodornak felé a fekete, iszapos hullámok. A legutóbbi ezek közül egy egszerű kérdés. Legalábbis, első ránézésre. Honnan tért vissza?
- Venezuelából. Azelőtt nem sokkal pedig a halálból. - Jay tudja, hogy ezzel a válasszal pont, hogy az elszigetelődés részből farag le, hiszen hiába nem részletezi a világ körül tett útját még azelőtt, hogy megpróbálta volna megölni Jokert, nem is hagyja figyelmen kívül Selina kérdését, ami nem mellesleg, több mindent magába foglal, talán anélkül, hogy tudatos lett volna ez a nő részéről. Mégis, őszinte választ kínál. Bár, fennáll a lehetősége annak, hogy általános stílusából fakadóan, a tömör groteszksége miatt a másik majd komolytalannak fogja gondolni a feleletet.
- Halvány fogalmam sincs, mire célzol. - képes teljesen ártatlan ábrázatot produkálni, ami enyhén szólva ne megyszerű, ha ennyi érzés kavarog az emberben egyszerre. Egyfelől hálás, mert azzal, hogy a nő felszabadította nadrágjának cellája alól, végre kis megkönnyebbülésben lehet része, hogy ágyéka táján végre nem szűk a hely. Másrészről, ott van Selina keze, jobban mondva simításai, amik egyáltalán nem könnyítik meg, hogy elővegye kisfiús arcát és bűntelen csillogással nézzen a szemeibe. Szíve szerint belemozdulna az érintésbe, hogy kemény tagja jobban simulhasson a kézhez, bizonyítva, mennyire akarja már a nőt. Az azonban azt jelentené, hogy még mindig az a forrófejű fiatal, aki minden harcot a leggyorsabb módon akar rövidre zárni. Ezt a "háborút" viszont hajlandó elnyújtani, pont azért, mert akarja a Macskát, akarja a nyögéseket, amiket kaphat tőle, akkor is, ha Sel számára játék az egész. Vagy... talán pont azért. Nem dominancia harc ez, hanem néma üzenet, palackba zárt, leíratlan szavak az óceánon, hogy most nem kell két szigetnek lenniük. Így az izgatásra jóleső nyögését elfojtja egy, a torkából felszökő, fogai között kiszűrődő morranássá.
- Erre? - beljebb csőszik ezzel egyidőben az ujja, hogy egyértelművé tegye, mire vonatkozik a kérdés, egy pillanatra begorbíti, hogy több ponttal is kínzó kontaktust alakíthasson ki, majd a választ meg sem várva kijjebb csúszik.
- Vagy talán erre? - apró lökést intézve nyomul vissza és ezúttal nem hagy Selinának lélegzetnyi időt, ujja folyamatos mozgásba kezd, de tekintetével nem ereszti őt, úgy tesz, mint ak itényleg választ vár. És kéri is a választ.
Csak épp nem szavakat akar.

Red & Cat ️️️️️

18+

Vannak olyan emberek, akikben nehezen olvasok. Vannak olyanok, akikben egyáltalán nem tudok. Vannak akiket nem tudok, és vannak akiket nem is akarok befolyásolni, vagy az orránál fogva vezetni. Túl sok időt nem töltöttünk együtt eddig Reddel, hogy megtudjam állapítani, ő melyik kategóriába tartozik, hol áll a mérlegen. Ennek egyik oka, hogy folyamatosan azt a fránya, vörös maszkot hordja, amitől elvesztem a mimika adta információkat. A megérzéseim ettől függetlenül jók szoktak lenni, ha ismeretlen terepen járok, mint most is, és még is... valahogy azt kívánnám, bárcsak ne érezném. A válasza - hogy a halálból tért vissza- ugyan is először meglep, és először nem tudom, hogy komolyan vegyem-e, de eddig elég komolyan beszélt, és az arcán sem látom jelét annak, hogy ne mondana igazat, hiába fürkészem szemeit és keresek egy, akármilyen aprócska jelet, amely az ellenkezőjét állítja. De nem. A legrosszabb az egészben az, hogy tudom, hogy lehetséges. Californiában Mrs. Creel a fiából varázsolt csodálatos zombit, mert nem bírta elengedni a kedvenc fiút. Persze, Red egyáltalán nem néz ki úgy, mint az a szerencsétlen fiú, sokkal élettel telibb, és a humora is káprázatos. Nem tudom, milyen érzés meghalni. Tudom, milyen érzés a halál mezsgyéjén járni, és nem fogok sokat elárulni, ha azt mondom, rohadt szar dolog. Azt persze elképzelni sem tudom, hogy meghalni milyen, és abból visszatérni milyen. De gondolom, közel ennyire szar. Főleg, ha azt is figyelembe veszem, hogy Red valószínűleg nem szépen, és álmában távozott a túlvilágra, mint egy életívét végig járt öregúr. A mi "szakmánkban" ilyen nem létezik. Így a tekintetemben szépen váltakoznak az érzelmek, lassan vonulnak át rajta, mint felhők az égen. Csak azért, hogy a végén levonjam a konklúziót. Nekem se volt túl vidám életem, és voltak veszteségeim, de Red élete lehet túl tesz ezen. Sose tudtam összekötni, miért lett Robinból Red Hood. Most meg van a hiányzó darab, és összetudom rakni a puzzlet. Az elejétől ugyan nem tudom, hogy került a fekete köpenyes mellé, de azt igen, hogy rettenetesen magányos. Elárvult, és tartozni akar valahova. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint a vörös denevér, amihez elvileg "semmi köze". Ez egy fajta makacsságot szül bennem. Nem tudom megmagyarázni, mifélét. Ritkán tárulkozok fel másnak, és más is ritkán tárulkozik fel nekem. De őszintén együttérzek, és rossz. Azt akarom, hogy jobb legyen, és mivel a batfamily láthatóan kívülállóként kezeli Redet, akkor én fogom befogadni, mint a többi árvát Alleytownban. Így hát a tekintetem csillogása végül valami határozott fürkészésbe megy át.
- Üdvözöllek az Alleytown-i kóborok között. - mondom halkan, de komolyan. Persze, ez inkább felajánlás, mint valódi üdvözlés, már ha elfogadja. Ugyan territoriális macska vagyok, de egyben a gyengék védelmezője is, szívesen osztom meg otthonom azokkal, akiknek erre szüksége van. Habár Red mindennek tűnik, csak gyengének nem, amit magamról is tudok, és amit mutatott elég ahhoz tudjam, nem minden, amit a külvilág lát. Mert a frappáns viccek és a vörös sisak, vagy a csábító mosoly és a kihívó szemek álcája mögött épp ugyan olyan megtörtek lehetünk, mint bárki más, aki elveszettnek érzi magát. Ahhoz, hogy ezt lássam benne, neki ezt ki sem kell mondania.
Talán ezért is volt köztünk ennyire gördülékeny ez a játék. Ezért hívtam fel, és kapcsolódok vele össze egy teljesen más szinten, mint azt okosnak tartanák mások. Soha nem építettem még ki ilyen gyorsan bizalmat, és ez valahol meg is rémít engem. Elpuhultam volna?

Nem akarok sokat gondolkodni ezen. Ha valaki, hát én biztos, hogy a mának szoktam élni. A perceknek, mert amilyen bicskanyitogató vagyok, minden sarkon várhat rám valaki. Habár az egészet egy játékként kezdtem, minél többet árulunk el magunkról, annál jobban gyötörnek a kétségek, hogy a végére is játék marad-e. Azonban nem tudok figyelni az intő jelekre, mert pont mással vagyok elfoglalva. Például azzal, hogy megtartsam a józan eszemet, amit Red éppen elvenni készül. Piszkosul - jól - játszik, és mindemellett próbál óriási, ártatlan szemekkel nézni, de kevésbé sikerül neki, mivel feszes férfiassága markomban van. Persze, ez nem állítja meg, hogy kérdéseket tegyen fel, miközben kezével olyan mozdulatokat tesz, amitől az állás is nehéz.
Nem mintha bárkit zavarna, ha hangoskodnék, hiszen közel, s távol sincs szomszéd ezen a környéken, de ennek ellenére is halkká nyomom hangomat, erősen ajkamba harapva. Zilálva tartom a férfi pillantását, és realizálódik bennem, hogy pont ezt akarja elérni. Kérdő tekintete választ vár, de az egyetlen hang, ami ki tudna jönni a torkomon nem épp egy igen, vagy egy nem lenne. A saját játékát akarom ellene fordítani. Vagy ez az én játékom, hisz én kezdtem? Már nem is tudom.
A mozdulataim váratlanok. Eleinte felemelem a lábam, és átkulcsolom az övét, mintha csak teret akarnék adni a kezének, és pár másodpercig élvezem is, amit művel, csak azért, hogy utána lejjebb csúsztassam lábam a bokájához, és utána egy határozott mozdulattal meglökjem, elgáncsolva őt. Persze, nem maradok állva egy pillanatig sem. Ha nem esik teljesen hátra, mint egy kecses bestia mászok fölé, hogy a vállaira támaszkodva, és körmeimmel azokba marva lenyomjam őt a hideg csempére. Ajkaimat szenvedélyesen, birtoklóan tapasztom az övére, s közben ölemet is leengedem az övére. Nem szándékozom egyelőre magamba engedni őt, de azt akarom, hogy érezze, mit tett velem, és én is érezni akarom őt. Hozzásimulok, csípőm finom mozgásba kezd rajta, remélve, hogy valami hasonló hatást érek el nála, mint ő nálam. Kezeim is megindulnak vállairól, nyakán felfelé, mintha selyem kígyók kúsznának felfelé rajta. Arcára fogok egyik tenyeremmel, ujjammal simítom, másikkal hajába túrok. Bőrének minden részét érezni akarom.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Abból, ahogy Selina az arcát fürkészi, érzékeli, hogy kiválthatott némi zavart a válaszával, és ez nem lepi meg. Valószínűleg nem minden nap hallja másoktól, hogy az illető megfogta a kámzsakedvelő kaszás kezét, de annyira öntörvényű volt, hogy ezután faképnél hagyta. Illetve, ezutóbbi megfogalmazás nem is volna helyes. Tény, ha valami már gyerekkora óta meghatározta őt, az a dacolás nem csupán másokkal, de az élet által kiosztott lapokkal. Eltűnt az életéből az apja? Hátramaradt belőle egy régi szerszámoskészlet, élén Willis Todd kedvenc kerékkulcsával, és Jason ezeket használta. Nem akarta elfogadni, hogy azokat a dolgokat, amiket az paja csinált, egyedül ő tudta volna elvégezni, helyette be akarta bizonyítani, hogy az akksik vagy a felnik akkor is akksik és felnik maradnak, ha egy gyerek szállítja le őket. A pénz akkor is pénz marad, ha Willis helyett Jason költi kajára, hogy a betegeskedő anyja ne gyengüljön tovább. Meghalt Catherine Todd? Ott maradt tető a feje felett és ha sírni látják, el akarják majd vinni onnan, hogy "jobb legyen neki". Nem akarta elfogadni, hogy árva, ezért meggyőzött mindenkit arról, hogy el tudja magát úgy látni, mint egy felnőtt. A Denevérembernek kellett egy új Robin? Jason bebizonyította, hogy nem kell született akrobatának lenni ahhoz, hogy olyan jó legyen, mint Dick Grayson, és tizennégy évesen már az övé volt a köpeny és az "R" szimbólum. Mindig dacolt... de a visszatérése nem az ő döntése volt. Nem ő kérte, hogy ébredjen fel, bezárva, sötétben, ahol hiába dörömbölt és kiabált, a hangja nem ért el Batmanig. Újra meg kellett makacsolnia magát és dacolnia. Először az övcsatját használta a fedél felsértéséhez, aztán a körmét, a kétségbeesés elég volt ahhoz, hogy kizárja a letörésükből fakadó fájdalmat. Kapart, ütött, míg kezei, már áttörve a burkot, nedves földet nem túrtak. Azóta, ha elered az eső, földszagot érez, pedig tudja, hogy lehetetlen.
Nem tudja, mennyit kellene megosztania ebből, hogy feloldja a zavart, amit ő okozott, de még csak azt sem tudja, bele kéne-e kezdenie egyáltalán. Megfordul a fejében az is, hogy hiba volt megemlítenie a halálát, elvégre olyan információ ez, aminek nem kell semmit sem jelentenie a Macskanő számára. Abban se biztos, hogy Batman mennyit beszélhetett erről, a temetése valószínűleg nem volt egy nagy esemény és az öreget ismerve nem igazán állt le sztorizgatni az elhullott madaráról. Mégis, egyre jobban meglepődik, ahogy a nő arcán több érzelmet is lát átsuhanni, már a puszta tény is meglepetés, hogy nem vonta kétségbe a szavát. Amit pedig ezután kap... arra nem válaszol rögtön. Ezek nem olyan szavak voltak, amire csuklóból kell reagálnia egy frappáns válasszal. És ha őszinte akar lenni, nem nagyon szokott hozzá az ilyesmihez.
- Értékelem. - halk elfogadás a halk felajánlásra. Életében először úgy érzi, ez nem olyasmi, amivel dacolnia kellene, ezért, bár a válasz tömör, elégnek érzi ezt az egyetlen szót. Elég, hogy hálája mellett azt is éreztesse, hogy ez a bizalom kölcsönös. Csak ettől a gondolattól realizálja, hogy éppen ezért tudott beszélni arról, amiről senkivel sem szokott. És ez aggasztó. Még a végén elterjed majd róla, hogy mégsem egy lelketlen gyilkológépként mászott ki a pokolból.
Szerencse, hogy ezen elsuttogott szavaknak ők az egyedüli fültanúi, és hogy száműzheti a kérdésekből és kételyekből álló katyvaszt elméje egy hátsó zugába, hogy teret adjon azoknak a hangoknak, amiket ki tud csalni belőle. Már épp arra készülne, hogy éljen a megemelt láb adta jobb pozícióval és büntetésül azért, amiért Sel megpróbálja visszafogni a nyögéseit, bevesse egy másik ujját is a buliba, amikor érzi, hogy óvatlan lett és az átmeneti jobb pozíció valójában egy sunyi húzás volt. De nem panaszkodik, hagyja magát lenyomni, hadd üdvözölje bőrét a csempe hűvös érintése. Az érzet gyakorlatilag megszűnik, amint Selina megcsókolja és megérzi ölének kínzó táncát. Ugyanolyan hévvel felel a csókra, miközben kezei feltérképezik a nő testét, belenyög ajkaik csatájába forró ölének közelségétől. Tudja, mire megy ki a játék. És képtelenség lepleznie, milyen hatással van rá. Kőkeménnyé vált férfiassága gyakorlatilag fájóan lüktet a vágytól, hogy behatolhasson és Selina végre ne foghassa vissza magát. Próbál a nő táncával ellentétesen belemozdulni a kínzásba, hogy így tagja minél jobban érinthesse , és tovább korbácsolja a nő vágyait úgy, hogy közben elfogadta a helyzetet, amibe került. Vagyis.. látszólag ezt teszi. Mialatt nyelvével harcol, egyik kezét a formás, feszes fenékre csúsztatja, a másikat Selina derekára, hogy kis erődemonstrációval feljebb csúsztassa a testét. Annyival nem, hogy teljesen oda kerüljön, ahová vágyik és egyetlen mozdulat keljen csak a behatoláshoz, szimplán csak annyival, hogy az utolsó araszokat ő tehesse meg, viszont ha húzni akarja a kínzást, jobban érezze maga alatt Jasont és ezáltal jobban kínozza önmagát is. Alattomos? Valószínűleg. De a ledöntős húzás után igazoltnak érzi, hogy kicsit szórakozzon.
- Azt hittem a macskák előbb harcolnak és csak utána menekülnek. - rekedtes hangon leheli provokációját a fülébe, miután egy pillanatra elszakadt az ajkaitól, arra utalva, hogy végeredményben a nő elmenekült az ujja kínzása alól.
- Túl veszélyes az egér? - nem tudja, mikor éri el, hogy a vadász elveszítse a türelmét, de nem lehet azt mondani, hogy nem ad meg hozzá mindent. Még mocorog is kicsit szavai mellé, hadd súrolja a Macskát vágyának bizonyítéka. Ha már a kezdeményezés az övé volt, úgy fair, ha Jason hagyja, hadd döntse el, mikor akarja végre magának a játékát. Egyelőre még így látja. Van egy-két lap a tarsolyában, ha a nő a hosszabb kínzás mellett tenné le a voksát, de amíg dönt, megcsókolja újra. Ki gondolta volna, hogy ma este a karjaiba fogja zárni a Macskanőt? Jason biztos nem, de lelkes simításai árulkodnak arról, hogy a legkevésbé sem bánja.

Red & Cat ️️️️️

18+

Furcsa dolgok az érzések. Az élet okozta sérülések nem gyógyulnak gyorsan, maguktól pedig főleg. A vágy, hogy ne legyünk egyedül, érthető, hisz azon vagyunk, hogy gyógyuljanak a sebek. Mindeközben félünk is bízni másokban, mert az sem mindegy, kinek adjuk ezt, fog-e még nagyobb kárt okozni? Feltépni a sebeket, vagy újakat okozni? Ezek felderítésében nekem az ösztönök sokat segítenek. Most, hogy az ösztöneim csendben kussoltak a fejem hátsórészében, alig vettem észre, hogy milyen közel is engedtem a tűzhöz a férfit. Nem volt tudatos, egészen addig, míg le nem vetkőztük a viccelődést, és pár perc erejéig őszintén érdeklődtünk egymás iránt. Bár tény, hogy én még nem mondtam magamról semmi konkrétumot, csak sejtettem dolgokat, míg ő életének egyik kulcspontját, a halálát osztotta meg velem. Azt akarom, hogy érezze, nincs egyedül, és itt nem is kell egyedül lennie. Itt Alleytownban a hozzánk hasonlóak laknak. Őket gyűjtöttem magam köré, tanítom a túl élésre, és célt adok nekik, hogy ne forduljanak az olyan szemétládák felé, mint Kétarc, vagy Pingvin. Red tökéletesen illene ide, és fel is ajánlom neki a lehetőséget, hogy csatlakozzon hozzám, ha akar. Persze, látom arcán a meglepettséget, és ez egy halvány, gyengéd mosolyra fakaszt. Nem várta el tőlem, hogy megértsem. Vagy hogy elhiggyem. Pedig érthetné, hogyha bele fektetem a bizalmam, ez azt jelenti, hogy nem kérdőjelezem meg, amiket mond, nem ítélem el, és ezt a találkozásaink alatt számtalanszor bebizonyíthattam neki. Nem akadályoztam lövéseit, és habár nem is segítettem meghúzni a ravaszt, védtem a hátát. Nem gondolom, hogy mindenre a gyilkosság a megfelelő válasz, és igyekszem a gyerekeket távol tartani a fegyverektől, de kétségtelen, hogy amíg Batman évek óta az életét kockáztatja tök feleslegesen egy korrupt városban, addig Red mint egy kemoterápia, az elburjánzott sejtek megölésével gyógyítja a testet. Ha pedig bele gondolunk, hatásosabban kelt félelmet ezzel, mint Batman maga.. mert aki meglátja a vörös denevért és sisakot, az tudni fogja, hogy a fegyverek csövei nem fognak megállni a lábánál, amikor célra emeli azokat. Fejre megy a játék.
Halk hangjára nem szólok semmit. Nem szükséges hang ahhoz, hogy megerősítsük egymást. Egy, az előbbiektől eltérő, finom csókot adok neki, s azt viszem át szenvedélyesbe, ahogy egyre jobban bele merülünk ebbe a játékba egymás közt.
A fürdőben végül leterítem, és magam alá nyomom. Nem ellenkezik, érzem miként fonódnak rám először karjai, hogy magához szorítson. A nyögése zene füleimnek, főleg azután, amit az előbb ujjaival csinált. Heves csókjaink közben elsőre fel sem tűnik, hogy mit csinál. Egy ártatlan simogatásnak gondoltam, aztán ahogy fenekemre és csípőmre markol, majd mozdít, már tudom, hogy itt nem én vagyok az, aki csapdába csal másokat. Ó jaj...
A szavai alig érnek el a tudatomig, ugyan is kezdek teljesen begőzölni. Ahogy elszakadnak ajkai az enyémtől, zilálva hajtom fejem a vállára. Hiába állok meg a mozgással, ő galád módon folytatja... és még be is szól!
- Red... - nyögöm halkan, bár lehet nem érzi a figyelmeztetést a remegő hangomban, mert folytatja a provokációt mind szóban, mind tettekben. Hogy túl veszélyes-e az egér? Miféle egérről beszél ez! Láthatóan egy hatalmas és okos bestia, aki kihasználja törhetetlen akaraterejét egy aprócska, ártatlan cica ellen ... akaraterejét, ami nekem már nem maradt. Sose voltam az a türelmes fajta, és könnyen ki lehet hozni a sodromból. Ebben a játékban azonban mindig én voltam az, aki irányít. Sose hagytam meg másnak a lehetőséget, hogy játsszon velem. Neki igen, és mit kapok cserébe? Hazai pályán vernek el. Nem mondom, hogy arcpirító szégyen, mert be kell vallanom, hogy nagyon jól csinálja, és egy ilyen ellenfél ellen sok esélyem egyébként se lett volna. Csak azt hittem.
Remegő testtel helyezkedem úgy, hogy végre megkaphassam őt. A mozdulat közben próbálnám neki elmondani, hogy "akarlak", meg hogy "nem bírom tovább", de érthető szó a zilálásom miatt nem is biztos, hogy kiszökik az ajkaimon. Amint érzem, hogy férfiassága a megfelelő pontnál van, felülök rajta, hogy lassú mozdulattal, és egy jól eső nyögéssel fogadjam magamba. A kezemmel már nem bírnám magam megtartani, és az ép eszem is tíz körömmel ragaszkodik még, épp ezért állok meg, amikor leengedve magam teljesen magamba fogadom. Annyira felhúzott, hogy már ettől a mozdulattól is úgy érzem, súrolom a csúcspont határát. Ködös tekintettel figyelem őt, és igyekszem visszaszorítani mozdulatlanságommal a zilálást is, meg az ingert is, ahova ezzel a galád játékával sodort.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Az érzelmekkel mindig is kicsit hadilábon állt, meglepettsége elsősorban erre vezethető vissza. Az elfogadás, és a bizalom olyan fogalmak, amelyek másnak talán természetesek és nem okoznak problémát, Jason számára viszont egy elég hosszadalmas tanulási folyamatot igényelt az, hogy megszokja a neki olyan absztraktnak csengő konstrukciókat, mint az otthon. Az ő alap definíciója alapján ennek megfelel négy fal és egy tető is. Nyilván a minimalzimus a génjeibe ivódott és emiatt egy olyan környezet, mint a Wayne birtok Gotham külterületén, teljesen idegennek hatott, s nem csupán az építészeti stílusa miatt. Most is kicsit úgy érzi magát, mintha újra tizenhárom volna és a kétszárnyú kapu előtt állva nézne fel az épületre, amit Bruce elmondása alapján nyugodtan tekinthet az otthonának. Ideje sem volt megérinteni a régi filmekből ismert, díszes kopogtatót, Alfred már nyitotta is az ajtót, a fiú őszinte meglepetésére és ijedelmére egyaránt. Selina, annak ellenére, hogy alig tud valamit  mnúltjáról, szintén kitárt előtte egy ajtót az ajánlatával és Jay épp olyan tétován, óvatosan emésztgeti felnőttként, mint Crime Alley árvájaként. A különbség csak annyi, hogy most nem a már jól ismert brit akcentus üti meg a fülét, amint a komornyik afelől érdeklődik, mit szeretne vacsorára, hanem egy olyan személyben talál kapcsolódási pontra, akiről nem gondolta volna. Nem azért, mert annyiban különböznének, sőt, minél többször gondolja végig, annál inkább jut arra a következtetésre, hogy Selina és ő hasonló körülményekbe születve váltak azokká, akik ma az utcákat rójják. A megütközését inkább az váltja ki, hogy egyáltalán nem kap sem bírálatot, sem elutasítást. Előfeltételek nélkül léphet be az ajtón, úgy, hogy a beinvitálója nem egy józan eszét elvesztett, veszélyes, fegyverforgató flepnisnek látja. A behívás a sisakja mögé szól, olyan helyre, ahová aligha akartak eddig eljutni az emberek.
A csókért azért is hálás, mert lehetőséget ad a számára, hogy a megfelelő szavak keresése helyett más formában nyilvánítsa ki azt az érzékelést, amit korábban csak egy szóban volt képes megfogalmazni. Nem véletlen az sem, hogy hagyja magát padlóra küldeni. Amellett, hogy ezzel átadhatja a gyeplőt és a tempó diktálását a nőnek, nagyobb tere van ahhoz, hogy ujjainak simításait használja fel olyasvalami közvetítéséhez, amihez kétli, hogy megvolna a megfelelő verbális képessége. Abban sem biztos, minek nevezhetnék ezt az egészet. Barátság. Szövetség extrákkal. Nem olyan naiv, hogy azt gondolja, ilyen életvitellel több is juthat nekik, de a jó hír az, hogy ma este ezzel nem kell foglalkozzon. Elég, ha kihasználja a pillanatot. És előbb áll papnak, minthogy ezt elmulassza.
- Ezt már jobban szeretem hallani... - mutat rá a hang reszketeg mivoltára, arra a túl szexi nyögésre, amivel ez az egy szó legördült az ajkairól.
- Macsek.. - már épp válaszolna arra, amit a nő próbál mondani, elsuttogna egy "én is akarlak téged" vagy egy "ne várass tovább", de ez belefullad egy, a korábbiaknál erőteljesebb morranásba, és le kell hunynia a szemét egy pillanatra, mikor érzi, miként öleli körül a nő forrósága. Attól, ahogy a teljes befogadásnál érzi, miként feszül meg a gyönyörű nő teste, sötét mosolyra húzódnak ajkai.
- Önkiszolgálót mondtál? - nem hagy neki sok időt megemészteni a kérdést, mert felül, hogy Selina mozdulatlanságát kihasználva átölelje derekát és egy határozott mozdulattal forduljon vele, hogy maga alá teperje, és úgy simíthasson végig a nő arcán.
- Mert akkor tudom, mit akarok! - szinte be sem fejezi a mondatot, közben már mozdítja csípőjét, hogy kijjebb húzódjon, majd egy erős lökést intézzen belé. Elvégre, Sel volt az, aki rávilágított, hogy nem kell egyedül lennie, aki üdvözölte a kóborlók között. Most pedig ez a kóborló határozottan lát maga előtt egy új célt, és nem fog leállni, amíg át nem löki őt a határon. Erről árulkodik a második, ugyanolyan intenzív lökése. AZt nem tudja, mennyire sikerült kikezdenie a türelmét, annyi viszont biztos, hogy most kész feledtetni vele a kínzást. Hacsak Selina nem állítja meg, elhagyja azokat az apróbb szüneteket, amiket az első két ostroma után tartott, és nekilát, hogy folyamatos tempóban vegye őt birtokba. Vagy fordítva lenne és volna a nő markában? A tekintetéből kiolvasható, hogy a legkevésbé sem foglalkozik ezzel. Mindenesetre biztosra megy, hogy a pillantása, amivel rá néz, és amiben a vágy heves lángjai táncolnak, illetve lökései egy dolgot éreztessenek vele: amit csinál, nem csak Gotham legdögösebb tolvajának szól, nem csak az ő eszét akarja elvenni, hanem a nőét a fekete gúnyában. Annak a Selináét, aki bizalmába fogadta.

Red & Cat ️️️️️

18+

Nem vagyok túl jó az igazi érzelmekben. A legtöbbször csak játszottam életem során, és ha valaha ki is alakítottam például barátságokat, mindig félelem ült mellé a szívembe. Idővel megtanultam felhasználni ezt, és amikor szükséges volt, haraggá változtattam. De amit most teszek, arra eddig még nem volt precedens. Nem, nem arra gondolok, hogy nem feküdtem még le senkivel. Számtalan szeretőm volt már, számtalan országban. De az, hogy valakit, aki idősebb 18-nál, Alleytownba invitáljak, az nem gyakori. Persze, erőltetni senkire nem erőltetek semmit. Ugyan kopottas ez az ajtó, és a zár se a régi már, de nyitva áll Red előtt, ha be akar lépni. És ha belép a résnyire nyitott kapun, az nem záródik be mögötte. Ez nem egy csapda. Ez nem egy ketrec, vagy börtön. Jöhet, mehet, azt tehet, amit csak akar. Szabadságot és megértést kínálok neki, nem pedig kötelezettségeket és küzdelmet. Ez egy menedék, óvóhely azoknak, akiket bántott az élet. Itt kitárulkozhatnak, barátokra lelhetnek, és társakra.
Ugyan a hang, és az egyszer szó alapján Red elfogadja a meghívást, de ez még nem jelenti azt, hogy marad is, vagy hogy tényleg be is lép azon a kapun.
A fürdőszobában ez a kapocs talán kicsit el is mélyül, de minthogy érzelmekben nem vagyok jó, nem tudom, hová is soroljam, amit csinálunk. Nem mondanám teljesen "játéknak", jelentéktelennek, mert sokkal több a szenvedély, és az őszinteség, amelyet közvetítünk egymás felé. Csókok? Ritkák azokban az alkalmakban, amikor csak játszadozok valakivel. Tőle viszont nem tudok elszakadni. Egy részem élvezi, hogy végre nem csak az élvezet motivál, hanem valami egészen más. A másik részem viszont retteg attól, hogy mik lesznek a következményei annak, amit művelek. Kapcsokat kialakítani olyan munkakörben, mint a miénk, nem túl ésszerű. De bármennyire is hülye ötlet, már térdig gázolok ebben a "hibában", és nem fogok visszafordulni. Holly valószínűleg még meg is dicsérne. Szólnom is kell neki, hogy nem kell jönni a macskákat etetni! El ne felejtsem.
Természetesen legyen bármekkora hülyeség is, amit teszek, élvezem, és láthatóan -érezhetően- ő is. Imádom minden egyes percét, és a férfi minden egyes érintését, hangját, morgását, még azt is, ahogy kínoz. Ugyan annak próbálok véget vetni neki, hamar rájövök, hogy nem biztos, hogy jó ötlet. Igyekeznék megnyugodni, de ekkor megpillantom arcán azt a ravasz, gonoszkás mosolyt. A kérdés alig jut el a füleimbe, már felül és fordul is velem, míg karjaiba kapaszkodom. A padló hidege szinte bele mar forró bőrömbe, de nem foglalkozok vele. Leköt az, hogy a férfi szemeit fürkésszem, ahogy él az általam felajánlott lehetőséggel, és elveszi, amit akar. Nem hibáztatom, én is ezt szoktam csinálni. Már harcolni sem akarok ellene. Az előbbiek után már az első mozdulat elég ahhoz, hogy ölem lüktessen, és ajkaimon egy hangos nyögés szökjön ki, míg hátam finom ívbe feszül, lábaim pedig oldala mellé húzom. A szemeim behunyva zilálok, az fel sem tűnik, hogy támaszkodó karjaiba kapaszkodok, és a karmolást sem veszem észre, mert ez mind nem elég, a férfi nem áll meg a mozdulataiban. Ez persze tovább nyújtja a kéjes érzést. Amint túl esik testem ezen a ponton, remegő sóhajjal pillantok fel rá, és kezeimmel finoman arcának két élére simítva emelem meg magam egy hálás csókra. Persze, a végén abba is vegyül apró nyögdécselés, mert a két erősebb mozdulat után "újra kezdődik" az egész. Karjaimmal átölelem nyakát, húzom őt magamhoz, lábaimmal átkulcsolom derekát, ösztönözöm a mozgásra, ne hagyja abba. Kimondani úgy sem tudom ezt, hát legalább éreztetem. Persze félig igazolás nyert a kérdése, hogy bírom-e "melegvízzel", de ez nem jelenti azt, hogy ne bírnék egész éjjel újra és újra megfürdeni az érzésben, csókjaiban, érintéseiben.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Furcsa érzés megízlelni a szabadságot, hacsak egy pillanatra is, úgy, hogy ezelőtt az illető arra tréningelte az agyát, hogy egyből a veszélyre, a potenciális rejtett csapdákra fókuszáljon, még akkor is, amikor hazai terepen tartózkodik. Ezutóbbi feltétel jelenleg nem adott, furcsa mód, mégsem érzi magát sarokba szorítva, nem keresi a kiutat és nem szorulnak ökölbe a kezei, hogy részt vegyen egy újabb ütközetben. Helyette teljesen más indokból feszülnek meg újra és újra az izmai, a harcos, amivé formálta magát, helyet foglalt valahol agyának egy hátsó, eldugott zugában, hogy megszokott felszerelésellenőrzési és fegyvertisztítási rutinja helyett több legyen, mint a maszk vagy a szimbólum, amiket magának választott. Több, mint a sorozatosan meghúzott ravasz. Elképzelhető, hogy ez csak a saját fejének a homokba dugása? Nyilván, az esély erre adott, ahhoz viszont most túlzottan felszabadult, hogy lélektani búvárkodást végezzen. Egyébként sem szeret ilyesmit csinálni, eddigi tapasztalatai alapján sehová sem vezet azon kívül, hogy újabb és újabb kérdőjelbe ütközik az ember, márpedig, amilyen csodálatos ez a hely, kérdőjelekből anélkül is van elég, hogy hozzájuk csapná a saját magával kapcsolatosakat. Beéri annyival, amit, hosszú idő után a legjobb éjszakája, nyújtani kíván neki.
Példának okául ott vannak a nő reakciói, pontosabban a tény, hogy nem kap szóbeli visszavágást, ahogyan arra számított. Nem gondolta volna, hogy megtalálja majd azokat a gombokat, amiket a megfelelő sorrendben érintve eléri, hogy Selina elfogadóan adja kezébe az irányítást. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az attitűdje is megváltozik és amikor érzékeli, hogy a nő háta megemelkedik, szándékosan nem sürgeti a második lökését, hogy az elnyújtott pillanattal segíthessen Selnek megülni a rajta végigsöprő hullámokat, ahelyett, hogy csak magával foglalkozva siettetné. Nem mellesleg, ezzel ő is sunyi módon kiélvezi a megfeszülő test miatti erősebb szorítást, ami, kombinálva a karmolással, amit kap és a hangos nyögéssel, ami megtölti a fürdőszobát, gondolkodóba ejti, miért nevezne bárki Paradisenak egy unalmas teherhajót, mikor egyértelmű, hogy ő az, aki épp élvezheti a Paradicsom vendégszeretetét. Gyengéden viszonozza a hálából kapott csókot, majd újra a mozgására kezd figyelni, mikor a nő két fronton is átöleli. Megfordul a fejében, hogy húzza-e azzal, biztosan bírja a tempót, de elveti. A beszólogatós játékánál egy sokkal másabb fajtájúra váltott, olyanra, ami azt foglalja magába, hogy csak lassabb lökésekkel kezd megint mozogni, hogy fokozatosan építhesse fel a tempót. Az a célja, hogy ezáltal kezdje el felépíteni a nőben újra a feszültséget, még azelőtt, hogy hagyta volna érzékeit teljesen lecsillapodni az első érzéki küzdelmük után. Azonban mielőtt még teljesen elveszítené a fejét, és önmagát is, nem áll meg teljesen, de újra lelassítja a tempót, csak annyira, hogy a nő füléhez hajolhasson.
- Zuhanyteszt... - két korty levegő között ennyit tud kifújni magából és még a válaszra várva sem nyugszik, csókot lehel nyakára, majd nyelve hegyével érintve puha bőrét teszi mem útját a keble felé, hogy egyre kisebb átmérőjű köröket írjon le rajta.
Ha Selina beleegyezik, annyira szakad el tőle, hogy felhúzhassa magával és a megnyitott víz alá húzhassa. Amint bőrüket a kellemesen meleg víz érinti, Jason gyengéd erővel nekinyomja a nőt a zuhanyzó falának, és míg ajkai közé kér bebocsátást, megemeli a Macska egyik lábát, hogy férfiasságával odasimuljon, ahol az előbb járt. Elválik az ajkaktól, hogy mélyen a szemébe nézhessen, miközben visszacsúszik a testébe, kínzó lassúsággal, hogy aztán csípője következő mozdulatánál ezt megtoldja egy, az eddigieknél mélyebb, mohóbb erejű lökéssel. Megtehetné, hogy önállósítja magát a vendég, és a tusfürdőért nyúl, de akkor fel kéne szabadítania az egyik kezét és ahhoz túlságosan élvezi, hogy markolászásával adhatja tudtára hódolatát.

Red & Cat ️️️️️

18+

Egy nagy, és hosszú érzelmi hullámvasút a mai este. Nem gondoltam volna ma, napnyugtakor, amikor felkeltem, hogy így fogom az éjszakát zárni. Mármint... nem számítottam ilyen jó zsákmányra, és itt inkább gondolok Redre, mint a táskámban lévő fémre. Nem mondhatja senki, hogy ez egy várt fordulat. A többség a denevérrel köt össze, mivel legtöbbször neki segítek a bajban, és szokás szerint neki is húzom az agyát. Nem fogok hazudni, hogy van valami a férfiben, ami vonzza a női nemet. Talán a misztikusság. Nem véletlenül van annyi exe az életében. De a misztikum nem elég mindenhez, például a bizalomhoz, amelyet néha képes volt eljátszani nálam. Nem érti meg a motivációim, és azt, hogy soha nem fogok tudni leállni a lopással. Nem is akarok. Ez örök vita kettőnk között, és az is lesz. Ezzel szemben a férfi felettem, aki most épp forrunk össze mindenféle értelemben, nem akar kioktatni az életemről, arról, hogy mit kéne csinálnom, és mit nem, mert ért engem. Én sem fogom neki megmondani, hogy kit lőhet le, kit nem, használjon-e egyáltalán ilyen fegyvert, vagy sem. Nem akarja egyikünk se irányítani a másikat, csupán lehetőségeket nyújtunk egymásnak, amelyekkel vagy élünk, vagy nem. És ez az a szabadság, amelynek képes vagyok fejet hajtani. ezért hagyom, hogy kiteljesedjen a mozdulataiban, csókoljon ahol akar, tegye, amit szeretne. Bízom abban, hogy nem csak magára gondol, és nem is csalódok ebben. Olyan gyengéden csókol vissza,  amilyet mástól eddig még nem kaptam. Végig simítok vállán, karján, majd mikor ismét mozogni kezd, átölelem karjaimmal, és lábaimmal is, mintha csak magamhoz akarnám láncolni. A csókok áradatától kivételesen elhúzom a fejem, de csak mert kezdem elégtelennek érezni a levegő mennyiségét, amelyet az orromon át vehetek, illetve így hangot adhatok annak a halkabb nyögdécselésnek, amelyet annyira hallani akar. Csókok helyett hozzá dörgölöm arcomat, nyakába harapok, hátát karmolom. Néha magam is rá mozdulok, hogy mélyebb, vagy erősebb legyen az érzés. Amikor megáll, egy pillanatra követelően nézek rá, de a zuhany említésére eszembe jut, hogy valóban oda akartunk eljutni..egyébként. De már ez is nehezedik azzal, ahogy nyakamba csókol, nyalogat. Jól esően sóhajtok fel.
- Ahhoz fel kell kelni... - sóhajtom, míg ujjaimmal hajába túrok, és finoman meg is markolom, ahogy ajkát és nyelvét melleimen megérzem.
Túl sokat nem várat magára. Felkel, felhúz, és már a fürdőben vagyunk. Persze, egy személyre van tervezve, így kissé szűkös lesz kettőnknek, ha majd nem csak állni akarunk egymás mellett, de megfogjuk oldani, úgy érzem. Beállítom a csapot egy kellemes melegre. Habár én bírnám a forrót is - mert ahogy tartja a mondás, a nők a pokolból kerültek elő, ők bírják ezt a meleget-, azért Redet nem kárhoztatnám arra, hogy ugyan azt kibírja. Időm nem sok van ezen gondolkodni. Amint kellemes meleg éri a bőrünket, a férfi már "sarokba is szorít". Szenvedéllyel telve viszonozom a csókját, karjaimmal átölelem nyakát, és végig simítok a víz által ostromolt hátán. Ujjaim végig zongoráznak gerince mentén, míg rám nem pillant. Csillogó tekintettel nézek a szemébe, és nem kell kétszer ösztönözni arra, hogy megemeljem lábamat, amelyet megmarkolt. Igazából amilyen hajlékony vagyok, még a nyakába is tehetném, ha úgy akarná, de az hosszútávon nem túl kényelmes, már pedig a férfi nem a két perces fajta. Állom a férfi pillantását, bár akkor egy pillanatra le kell hunynom a szemem, amikor ismét eggyé válik velem. Ajkaim résnyire nyílnak, felpillantva halkan sóhajtok a lassú, de kellemes érzésre. Akkor nyögök fel ismét, amikor erre "kényszerít" egy erőteljesebb mozdulattal. Válaszul a vállába, majd állkapcsára harapok, noha olyan sikereket nem fogok elérni, mint ő, azért érezze csak a törődést. Mondhatjuk úgy, hogy nagyobb a fegyvere hozzá, és a technikája is tökéletes arra, hogy elérje, amit akar. Hangot csaljon ki belőlem, amikor csak szeretné, és az őrületbe kergessen, amikor csak akarja. Persze, küzdhetnék azzal, hogy visszatartom a hangom, vagy megpróbálom megint olyan pozícióba gyűrni, ahol én tudok irányítani, de azzal is mit értem el eddig? Hogy saját magamnak ástam meg a vermet. Úgy hogy egyelőre jó cicus leszek, mert bár ötletem van arra, hogy vehetném át az irányítást - ha csak rövid időre is, az itt meglehetősen kényelmetlen lenne. Úgy hogy türelem.. eljön még az én időm.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

El kell ismerni, lakozik a véletlenek egymás után következésében némi irónia, ha az ő kettősükről van szó. És nem csupán azért, mert az akkor még ifjabb Robin is azon halmazba tartozott, akiknek a fantáziáját megmozgatta a harci öltözéknek éppenséggel nehezen nevezhető fekete bőrruha, ami véleménye szerint pofátlan tökéletességgel simul a nő alakjához. Ráadásul valahányszor volt szerencséje egy-egy, Selina által elkövetett betörés ügyében nyomozni, mely nyomozómunka során megláthatta a szóban forgó alakot, mindig mosolyt csalt az arcára a kép, mert egyből eszébe juttatta Bruce egyik fő mentalitását az elterelésről, színjátékról, és megtévesztésről. Igaz, a folyamatosan morózus hangulatban lévő férfi, mikor ezt a leckét adta át, arra vitte ki a gondolatmenetet, hogy az arzenáljukat tartalmazó szerelésük és fegyverekként alkalmazható testük mellett a félelmet is képesek eszközként hasznosítani. Jaynek pedig, a maga tinédzser fantáziájával, nem kellett sokat bajlódnia, hogy ebből a leckéből agya kiradírozza a félelmet és behelyettesítse oda a nő képét. Mindig is fogadni mert volna rá, hogy nem egy férfi sétált bele abba a csapdába, hogy engedett a látvány tekintetet hívogató mivoltjának, és már csak akkor realizálta, hogy hárítania kellene egy tűsarkú rúgást, amikor túl késő volt. Valójában, ha bele gondol, ez a gondolat még a mai napig is képes jobb kedvre deríteni. Mégsem ez az egyetlen, és legfőbb oka, ami miatt úgy érzi, útjaik újbóli egymásba fonódása különösen érderkes, és ugyanakkor, mégsem totálisan meglepő. Ez pedig a tény, hogy mindkettőjükkel kapcsolatban a város fő Denevérére asszociálnak. Sőt, az Albertonál tett látogatáskor bebizonyosodott, hogy Jason sem mentes a konklúziók túlzottan gyors levonásától. Neki is erős gyanúja volt azzal kapcsolatban, hogy a Macska és Batman nem csak Gotham háztetőin játsszák az ide-oda adogató játékukat. Nem beszélve a másik közös pontról, hogy annak ellenére, amennyire függetleneknek minősülnek Brucetól, a vénember mégis szeretné mindkettőjüket megváltoztatni és a "jó" útra téríteni. Érdekes kérdéskör, hogy vajon Batman számára mikor érkezik el az a pont, mikor felhagy eme szándékával és se Selinát, se pedig Jasont nem fogja többnek tekinteni azoknál, akiket a Blackgate celláiba vagy Arkham gumiszobáiba juttat. Vagy, talán a megfelelőbb variációja ennek a kérdésnek az, hogy számítsanak-e egy ilyen pontra. Jasonnel a pesszimizmusa azt mondatja, hogy ennek csak idő kérdése. Pont, mint ahogyan az is, mikor megy minden szarrá ebben a városban. Legalábbis, maga körül ezt a tendenciát véli felfedezni, nem akkora csoda hát az, hogy hogy most is igyekszik a racionalizmusába kapaszkodni. Nem gondolja, hogy ugyanilyen lesz a harmadik találkozójuk vagy azt, hogy a randi bélyeg több volna a szokásos játékuknál. Viszont, amiben nagyon is hasonlít a nőre, az az, hogy ha a realitás talaján kell is maradniuk, az még nem kell megállítsák őket abban, hogy élvezzék a helyzetet, ígéretek és elköteleződések nélkül.Ez olyasmi, amit Jason határozottan el tud fogadni. Némi tettetett duzzogással, esetleg, de az maximum a megjátszós impulzusainak való elégtétel, semmi több. Meg a nő heccelése. Ha valamire rájött a ma este folyamán, akkor az az, hogy élvezi, hogy hatással lehet rá.
- Pedig azt gondolhatnánk, hogy egy tapasztalt besurranó tolvaj bírja a mozgást. - enyhén eldönti a fejét, hogy így nézhessen rá, ajkain félmosoly, szemeiben játékos csillogás. Egyértelmű, hogy nem a nő állóképességét vonja kérdőre, hanem henceg kicsit, amiért mindennek ő lehetett a kiváltója. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az a Robin, aki egykoron házról-házra követte a nyomát, most elégedett mosollyal néz végig a formás testen. Azt az aprócska gondolatot, hogy valószínűleg ő volt az első crush az életében, mélyre eltemeti magában. Van, amiről a külvilágnak nem szükséges tudnia.
Inkább csak hagyja, hogy az érzés magával ragadja. A harapások és a nyögés, amit kap, elég ahhoz, hogy egy hangosabb sóhaj kíséretében kifújja az eddig bent tartott levegőt és a szemét lehunyva engedjen kicsit azoknak a láncoknak a szorításából, melyeknek a végei az ő ujjai között voltak. Miént bőrét ostromolja a meleg víz, tudata átmenetileg visszarepül a hegyek közé, egy pár évvel korábbi időpontra, mikor teste zölden derengő víztükör alá merült, s a habok pezsegni kezdtek körülötte, miközben isten tudja, miféle erők kezdték felfrissíteni benne az életet. Ujjai felfelé indultak, kíváncsi lendülettel, hátha el tudják érni a felszínt, hátha át tud törni azon a rétegen, ami mögött csak sejthette a szabadságot. Most ugyanezek az ujjak szintén felfelé haladtak, azonban azért, hogy simítva ölelje az egyre gyorsuló lökéseivel támadott testet.
- Macsek! - nehéz megítélni, mit is akar mondani, úgy, hogy az egy szónál nem megy tovább. Azt a köszönetet, aminek közlésében sosem volt jó? A jelzést, hogy el fogja veszteni a fejét? A kérést, hogy ne akarjon Selina se gátat szabni mindannak, ami ő maga? A vágyat, hogy vesszenek hát el ma éjjel együtt? Mind a négyet egyszerre?
Igen, ez az utolsó fedi azon valóságot, ami felé az ujjak csupán nyúlni tudnak, de sohasem biztos, hogy képesek lesznek-e elérni.

Red & Cat ️️️️️

18+

Sokszor gondolom azt, hogy életem végét egyszer majd a Denevérrel kapcsolatos játékom fogja okozni. Egyrészt az, hogy hajlandó vagyok segíteni neki, másrészt az, hogy az egész város azt hiszi, több is van köztünk munkakapcsolatnál, és engem akarnak ellene felhasználni. A Joker ezt egyszer kétszer megpróbálta már régebben eljátszani, sikertelenül.. de mostanában Batman eltünedezik. A biztonságérzetem így egy ici-picit megingott, hiszen ki a fene nézne utána, ha én eltűnnék?

Red Hood. Nem azért hívtam fel ide, és mindenek előtt nem azért kezdtem vele cicázni Gothamben, mert erre a biztonságra vágytam. Egyszerűen a stílusa és az összhang, amelyet kialakítottunk megadja ezt a biztonságérzetet, meg az se utolsó szempont, hogy az ő ellenségei a föld alatt végzik 2 méterrel. A nyugalom azért megszáll, főleg azután, hogy ilyen intim "viszonyba" kezdtünk. Nem tudom, hogy ez az első, és utolsó alkalom-e - bár ha egyszer eljutottunk ide, mi akadályozza meg, hogy másodszorra is megtörténjen? - de kiélvezem minden percét annak, hogy nem kell irányítanom, nem kell elzárkóznom, és nem kell tettetnem semmit. Úgy érzem, látom és hallom, hogy őt is megszállta ez a fajta nyugalom, amely megengedi neki, hogy kiteljesedjen.  Pedig azok a dolgok, amelyeken átesett, érthető, hogy bizalmatlanná, és zárkózottá tették.
A fürdőben "birkózva", egymást kényeztetve fonódunk össze. Persze, hencegésére kap egy kis vigyort.
- Tesztelhetsz nyugodtan, ha nem hiszed. - gördítem tovább játékát, míg nézem, miként fut végig rajtam pillantása. Finoman fejem fölé emelem kezeim, ívbe emelem a hátam, majd leengedem egy apró hullámzó mozdulattal, mint mikor a macskák jólesően nyúlnak el az általuk által kiválasztott helyen, ezzel rátéve a látványra, amelyet éppen magába iszik. Hagyom, had gyönyörködje ki magát, hogy aztán újra birtokba vegye azt, amire már régóta vágyott. Ebben egyébként határozott vagyok, ha valamiben, a férfiakban tudok olvasni - már ha a maszk engedi -, tehát a legtöbb esetben tudom, ha hatni tudok valakire. Red kivételes esetében nem kellett az arca, hogy tudjam mit gondol, elég beszédes volt a hangja, a viccei, a flörtölése, no meg az az elvétett simítás a hátamon Alberto házában. Képzelem, mennyi álmatlan éjszakát okozhattam neki, egészen idáig. Bár ez is elég álmatlan, de legalább "elégtételt" vehet.
A zuhanykabin fala nedves bőrömnek szorul, ahogy a férfi testével oda szorít. Kénytelen vagyok hangot adni erős mozdulataira, amelyekkel ostromol, és kezeimmel belé is kapaszkodom, hogy egyre hevesebb mozgására se boruljunk el. Torkomat felváltva hagyják el a sóhajok és a kéj hangjai, karmolom, harapom, édesgetem. Hangjában érzem a kellemes feszültséget, füléhez hajolva finoman ráharapok arra is, majd elengedve felsóhajtok, ahogy érzem magam ismét a földön érzett, legmagasabb pont felé hajszolni.
- Ne fogd vissza magad..! - nyögöm fülébe, majd pár pillanat múlva hevesen meg is csókolom.
Ha a férfi nem gondolja meg magát az utolsó pillanatban, és megadja ismét a kegyet, hogy mozdulataival elhajszol a csúcspontig, ajkaim közül ismét egy hangosabb nyögés szökik ki, testem pedig ugyan úgy remeg karjai közt, mint a padlón. A zuhanykabin falának felső szélében meg is kell kapaszkodnom egy kézzel, mert egy pillanatra úgy érzem, hogy elmegy abból a lábamból az erő, amivel tartom magam, lehunyva szemeim hangosan zilálva élvezem a testem lángra lobbantó érzést. Ezután tekintetem a férfire siklik, fürkészem arcát, megkapta-e ő is azt, amire vágyott és amíg ezt teszem, magamhoz húzom egy szenvedélyes csókra.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

A vízsugár szünhetetlennek tűnő ostroma által ígért felfrissülés, mindegy, milyen jól esik most a testének és valahol a vágy lassan ölő lángjai között vergődő, szétmarcangolt lelkének, cseppjei csupán a fizikai síkon kecsegtetnek megújulással. És hogyan is ígérhetnének ennél többet, ha még egy, az élet és halál törvényeit áthágó forrás sem volt képes lemosni róla azt a szennyet, ami vélhetően azóta rakódik rá, hogy nem sokkal a születése és vérszerinti anyjának lelépése után el akarta adni őt a maffiának, hogy így tudjon le egy tartozást? Gotham, még inkább Crime Alley környéke pont annyira a része maradt a fürdőből való kijövetelekor, mint Etiópia sivár vidékei. Ezekről teste mégsem árulkodik. Az azokban az években szerzett sérülései nyom nélkül tűntek el, egyedül emlékeket hagyva hátra, felszín alatti lenyomatokat, melyekkel kapcsolatban azonban megfogadta, hogy pillantását, arca és teste asszimilálni fogja a külső réteghez, hogy ne árulhasson el olyat, amit véletlenül sem kíván megosztani. Ennek köszönhetően mára nincs olyan személy, aki ismeri őt. Persze, olyan bőségesen akad, akik hallottak róla, olyanok is, alsóbb körökben, akik a szállingózó pletykák miatt félik a nevét, de ami mindegyikükben közös az az, hogy mindannyiran csak töredékekből dolgozhatnak, a teljes képet viszont nem ismerik. Jó eséllyel sosem fogják. Például örök homály fogja fedni azt, mekkora tévhit vele kapcsolatban, hogy a halála után lépett rá azon útra, amit most jár, és mindaddig, hogy a bűn nevető démonjának korábbi alteregóját formálta volna sajátjára, nem tapadt vér a kezébe. Ezek az emberek tévednek. Tizenhat volt, amikor először ölt. Robin volt, mikor azt az embert a végzetébe taszította. Végignézte a zuhanását és már csak akkor vette elő a horgonypisztolyát, amikor egyértelmű volt, hogy a szarzsákon semmi sem segíthet. Igaz, hogy az elsőt sosem lehet elfelejteni. Felipe Garzonas. Kokainfüggő, drogcsempész, több nőt megerőszakolt. Sosem került érte bajba, mert Bogatago nagykövetének a fia volt. Robinként egy járőrözése alkalmával rajtakapta, amint erővel tart a lakásán egy nőt, ezért átadta őt Gordonnak. Egy órába sem telt, és Felipe szabadon távozhatott. Másodjára úgyszintén. A nő.. Gloria, végül felakasztotta magát. Úgyhogy Jay elment a féreghez a lakására, s harmadjára már nem követte el ugyanazt a hibát: nem bízta a rendszerre. Sem pedig Batmanre. Mert egy másik tévhit Jasonnel kapcsolatban az, hogy nem törődik semmivel és senkivel.
- Azért óvatosan azzal, hogy miket kívánsz! - persze, meg sem fordul a fejében, hogy ártson Selinának, de szimplán nem ő lenne, ha nem sütött volna el valami pimasz, és erősen magabiztos megjegyzést. Szavainak "fenyegető" mivolta ellenére csókot lehel a nő nyakára, a fül alatti részre. Viszont, azt sem hagyja, hogy szavai üresnek hassanak, ezért megragadja a tesztelésre kapott engedélyt és mindennemű finomkodást félresöpörve engedi, hogy saját vágyai átvegyék a kormányzást. Csípőjével az eddiginél nagyobb utat téve meg megy biztosra, hogy még mélyebb és még intenzívebb lökésekben részesítse partnerét, aminek következtében saját nyögéseit sem képes már úgy visszafogni, mint eddig. Következő szavai hallatán már épp emlékeztetné a korábbi óva intésre a veszélyes kérésekkel kapcsolatban, de előbb a csókja fojtja belé a szót, majd az érzés, hogy ő sincs már messze a finálétól. A nő hangja, gyönyörének második csúcspontja pedig elég ahhoz, hogy átlökje őt is a határon. EGy újabb "csapással" a világa felrobban és ő hosszú mordulásába forduló nyögésével adja át magát a pillanatnyi ürességnek, ahogy az élvezet elnyom és eltöröl minden mást. Ködös tekintettel fürkészi Selt, keresve a megfelelő szavakat, de végül inkább csak viszonozza a szenvedélyes csókot. Készségesen tartja biztos karjaiban a remegő testet.
- Azt hiszem, visszavonom a vendéglátásra tett panaszt. - súgja az ajkaira, mielőtt folytatná a csókot.
Igen, most kivételesen nem kell hat láb mélységben tartania azt az apró igazságot, hogy Jason Todd törődik, függetlenül attól, hogy tudja, egy ilyen igazság megölheti. Megint.

Red & Cat ️️️️️

18+

Csináltam már életemben néhány butaságot. Kezdve attól, hogy árvaházban hagytam a húgom, aztán eladtam a testem-lelkem, rossz emberekbe kötöttem bele, vagy még rosszabb, rossz emberekbe estem bele, vagy tévesen adtam a bizalmam olyannak, akinek nem kellett volna. Habár az utóbbi remélhetőleg nem áll fenn, mivel nem vagyok jós, nem tudom meg egészen addig, amíg ki nem derül.
A múltból tanulva ezt az egész szituációt el kellett volna kerülnöm, mert a vesztemet is okozhatja már az is, hogy túl sokszor láttak együtt Reddel. Ha pedig valaki megtudja, mi folyik ma éjjel köztünk, akkor hasonló megjegyzésekre és problémákra számíthatok, mint mikor a Batmannel kötnek össze. Javamra váljon, hogy ezzel legalább összezavarnék másokat. Bár tőlem senki nem fogja megtudni, hogy milyen módon találtunk egymásra szövetségesként. A legtöbben félreértenék, mert nem tudják, milyen függetlenként ... nem akarok olyan szavakat használni, mint a szeretés. Nem tudják, milyen függetlenként kapcsolatot ápolni. Már is jobb! Ugyan is hiába vonzó Red legtöbb tulajdonsága, és köt minket össze Gotham szörnyű mocska, a szó szoros értelmében halálosan veszélyes szeretni bármit, vagy bárkit ebben a városban. Soha nem fogom újra elkövetni azt a hibát, hogy kitárjam valakinek azt az ajtót, amely a legmélyebb bugyrokba vezet. Jó, átjöhetnek a kis szigetemre. Még welcome drinket is kapnak. De hogy érzéseket engedjek meg magamnak? Nem okos ötlet. Ennek fényében engedem a férfit a szigetemre, tudva, hogy ő is hasonlóan gondolkodik, és remélhetőleg nem esünk abba a hibába, amibe nagyon sok hős esik, például Hawkman, Superman, vagy közelibb példának okáért Nightwing. Egyébként sem ő az első, akit erre a szigetre engedek. Ted Grant volt az első, aztán jött néhány nyomozó, meg bérgyilkos... csak a szokásos vegyes felhozatal. Egyébként nem véletlenül "válogatok" magamnak ilyen embereket... oh az az állóképesség, amivel meg vannak áldva! Mmmrrr... Red se szerénykedhet ezen a téren. Az akaraterejét már fitogtatta nekem, de mióta a zuhany alatt állunk, már sokkal hevesebb, és szavaimra egyre odaadóbb is. Noha jön a szokásos "vigyázzak mit kívánok" dologgal, de ahogy egyre jobban elönt a forróság és a vágy, hogy felérjek csúcsra vele együtt, már nem érdekel a durvaság sem.
Habár nem fogja vissza magát, és átadja testét az élvezetnek, nem okoz fájdalmat mozdulataival. Az eszemet ismét ellepi ez a kéjes érzés, a sűrű köd, szinte alig hallom a zuhanyt vagy az ő halk nyögéseit, vagy azt, ahogy én hangot adok a kéjnek. Akkor kezd kicsit tisztulni a fejem, amikor elvisz a csúcsra. Enyhe remegésén és lüktetésén érzem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Tompa pillantással figyelem szemeit, zilálásom próbálom visszafogni, mielőtt elszédülök, bár érzem erős karjain, hogy tartanak. Egy forró csókkal pecsételem meg a pillanatot, amelyet csak egy szűk mondatra szakít meg. Bele somolygok a csókba, amikor folytatja, talán halkan kuncogok is. Leengedem lábam, hozzá simulok.
- Pedig tudom fokozni. Van whiskey a hűtőmben. - búgom élénk pillantással nézve rá. Ezután kezem a kamillás tusfürdőért nyúl. Jó, kicsit nőies illata van, de kétlem, hogy a következő pár órában rajtam kívül más is fogja szagolgatni. Legalább is ez attól függ, meddig akar maradni. Már jeleztem neki, hogy én nem fogom elküldeni, vagy kirugdalni innen. Nyomok egy kicsit a kezembe, aztán élvezkedő kis mosollyal kezdem el a kidolgozott izmokat simogatni, lemosni róluk a gothami kikötő mocskát.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Természetesen több olyan forgatókönyvet is képes lenne hirtelen vázolni, aminek a fő szálai mind a katasztrofális kimenetel felé mutatnak. A legkézenfekvőbb nyilván az, hogy egyszer olyan szotuációból akarják majd kimenteni a másikat, ami mindkettejük életébe kerülhet. Ez egy hétköznapi városban sem volna kizárható opció, Gotham pedig minden, csak nem hétköznapi. A bűnözési rátája mellett valószínűleg azzal is büszkélkedhet, hogy ez az egyetlen város a keleti parton, amely a modern korban még mindig működtet rendőrségi léghajókat. Nem mintha sokat számítana egy olyan helyen, ahol az éjszaka sötétje olyan mumusokat rejt, akik nevetve vágják le valakinek az arcát, akik egy egyszerű esernyőt is képesek halálos fegyverré alakítani és akik egy injekció hatására megállíthatatlan buldózerekké válnak. És ezek mind csupán az első forgatókönyv lehetséges szereplői. Jason azonban nem olyan naiv, hogy azzal hitegesse magát, Joker, Quinn, Pingvin vagy Bane az egyedüli veszélyforrások. Amennyire bizalmat szavazott meg Selinának, és ezt a bizalmat nem is tervezi visszavenni, nem hagyja figyelmen kívül azt a tényt, hogy már kétszer futottak össze, mindkétszer olyan helyen, ami összeköttetésbe hozható Falconeval, és az első alkalommal még a célpontját is "kimenekítette" a slamasztikából. Túl sokan vannak a kapcsolatr mutató jelek ahhoz, hogy ignorálni lehessen. Jay nyilván tartani fogja magát ahhoz, amit mondott.. nem fog beleavatkozni mindaddig, amíg az összefüggések az ő útját nem kezdik keresztezni. Viszont van olyan pesszmista (vagy realista?), hogy ezt elkerülhetetlennek érkezzen, és így érkezik el a második lehetséges forgatókönyvéhez. Az, hogy most egy oldalon álltak, nem garantálja, hogy ez mindig így lesz, s könnyen el tudja képzelni, hogy bármi is az, amit a nő olyan szenvedélyesen szeretne meglelni, akár változtathat a frakciókkal kapcsolatos nézetén, vagy, akaratán kívül hátráltathatja az ő hadjáratát. A gondolat, hogy a körülmények akár egymás ellen is fordíthatják őket, nem olyasmi, ami jó érzéssel tölti el. Persze, volt már olyan döntése az élete során, amit nem jó szájízzel hozott meg. Most mégsem kíván ezen filozofálni. Éppen elég, ha majd az éjszaka leteltével tér vissza ahhoz szokásához, hogy azon agyal, mi és mikor merülhet egy (jobb esetben) nyakig érő fekáliatengerbe.  
- Jó társaság és még ital is jár mellé? - ajkai szélesebb mosolyra húzódnak, míg szemöldökét leheletnyit felvonja, amolyan "Ez már-már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!" üzenetet hordozva magukban. Nem mintha eddig azt tervezte volna, hogy csak feljön a lakására, aztán amilyen hamar csak teheti, jobban mondva, amilyen hamar édes álomba merül a nő, le is lép, de szavai hallatán határozottan még erősebb lett a vágya (már amennyire ez lehetséges), hogy bizony addig sajátítsa ki magának Sel társaságát, ameddig a pirkadat első hulláma végig nem söpör a tintakékség végeláthatatlannak tetsző birodalmán. Feltételezvén persze, hogy a nő nem bánja, ha a vendége hosszabb ideig marad és azt sem, hogy a szóban forgó vendég annyira azért nem illedelmes, hogy ne is fogja szaván vendéglátóját a tesztelést illetően.
- Ha nem gondolnám, hogy hülyeség, azt hinném, el akarsz kényeztetni. - jegyzi meg, s ahogy légzése kezd lassan visszatérni a normális szabályozottságába, úgy sikerül tónusával is visszatalálni a sunyibb, játékosabb hanglejtéséhez. Már nyelve hegyén van a kis kiegészítő kérdés, hogy talán múltjának megosztott darabkái miatt szánta-e meg Macsek annyira, hogy kivételes bánásmódban részesül, de ezt végül elveti, mert nem akarja, hogy Selina azt higgye, komolytalan poénra veszi az ennél bensőségesebben megosztott pillanatukat. Ehelyett inkább úgy dönt, elfoglalja magát (büszkesége mégsem engedi, hogy bármiben adós maradjon) és a tusfürdőt átvéve nekilát, hogy a nő testét lemossa. Igaz, ez jó ürüg ahhoz is, hogy az ő ujjai tovább kalandozzanak a selymes bőrön, a vonzó vonalakon. Némely területeken többször is átsimít, így például mellei tájékát, de ez csak a "Fő biztosra menni!" mentalitás miatt van, egyáltalán nincs mögötte semmilyen hátsó szándék. Egyáltalán nem lassítanak le ujjai, mikor a dombokat járja be, egyáltalán nem időzik el és egyáltalán nem csókolja meg mindennemű előjel nélkül, mielőtt gyengéd mozdulattal áttérnének kezei a nő hátára. Lehet, hogy nem egy hősszerelmes típus, de el tudja adni a szerepet. És van is abban némi irónia, hogy ugyanazon kezek, melyek kérlelhetlenül markolnak fegyvereket és húzzák meg a ravaszt, most ujjbegyeinek érzéki, nem verbális szavaival éreztessék, hogy ma éjjel kész minden figyelmét Selinának szentelni, s a kezek, melyekhez vér tapad, puhább érintésűvé váljanak a testén. Őrültség? Nem elképzelhetetlen. De az árak miatt majd ráérnek akkor aggódni, ha már eljutottak odáig.

Red & Cat ️️️️️

18+

Ha a jövőre gondolok és arra, hogy milyen életvitelem van, vannak sejtéseim arra vonatkozóan, hogy ha most nem is, később még magamra haragíthatom a férfit. Bármennyire is köt össze minket bizonyos mértékig a múlt, az azonos szenvedés, és a mai éjszaka kéjjel fűtött sóhajai, azért ismerem magamat... Előbb, vagy utóbb - inkább előbb -, de mindig az agyára megyek azoknak, akik kedvelnek, Isten ne adja, netán szeretnek. Mindig van egy-egy olyan napom, amikor mindenkit eltaszítok, és ezért nem okolhatok mást. Önző és kapzsi emberi lény vagyok, aki imádja kihasználni, hogy megteheti, amit tehet, mert a kapcsolatok nem állnak útjába.. és ez persze bosszantja azokat, akik viszont szem előtt tartanak másokat is maguk helyett. Hányszor vesztem már össze Hollyval, vagy Leslievel? Na és a köpenyeseket nem is számolom, mert egész éjjel csak sorolnám. És hiába egy "törvényen kívülinek" számít a férfi, hiába löki ki magából Gotham fényesebbik fele a sötétbe, azért a férfit még is csak jó szándék vezérli, amely néha akár ellentétes lehet az én terveimmel... például ha Albertot nézzük, akit csak azért mentettem meg, mert a Don közelébe akarok kerülni, anélkül, hogy ezer fegyver csöve szegeződne felém, vagy hogy Deathstroke-ot megint a nyomomba küldjék. Nem mintha nem esne jól az egoizmusomnak, hogy az egyik legjobb bérgyilkost küldjék utánam, de ekkora figyelmet nem igénylek. Be is avathatnám a férfit, de belegondolva abba, hogy milyen reakciókra számíthatok, ha csak finoman is pedzegetem a kétes vérvonalam a maffia irányába... Nem tudom. Lehet, hogy csak magamból indulok ki, hiszen én biztosan előre nem láthatóan viselkednék. Amilyen forrófejű szoktam néha lenni... annak ellenére tartom a számat, hogy a férfi ma megkapta a bizalmam. Vicces nem igaz? Az életemet rá bíznám, de a titkom már nem? Van ebben bármi logika? Értheti ezt bárki?
- Csak meg ne bánd, ha holnap fájó fejjel kelsz fel. - mosolygom rá, kiélvezve, hogy kezeim úgy kúszhatnak végig a testen, hogy azokat nem állítják meg. A legtöbbször azért elkapják a csuklóm a tolvaj szándékaim sejtve, bár Redtől már nem hiszem, hogy éjjel több dolgot eltudnék lopni. Ha lenne is mit, azt szánt szándékkal nem teszem. Az elkényeztetés említésére halkan kuncogok egyet.
- Csak azért hiszed, mert nem tudod, milyen amikor elkényeztetek valakit. De ha ez számodra az, visszafoghatom magam, ha szeretnéd. - mondom egy visszafogott somolygással, jelezve, hogy inkább a saját szórakozásom mozgat, mint az ő lelkének ápolása. Habár, nem tudom, hogy az nálam hogy néz ki, mert soha nem ápolgattam senki lelkét... Ajkaimon szélesedik a mosoly, ahogy alkalmi zuhanypartnerem is neki áll megmosni engem. Zöld pillantásom végig követi a szinte csiklandós finomsággal közlekedő ujjbegyeket, aztán felpillantok rá, amikor azok a kerek kebleimhez érnek. A többszöri érintésre, és simításra szinte dorombolva simulok habos bőrömmel az övéhez, aztán ajkához hajolva finoman rá harapok, mielőtt mást tennék. Csak ezután húzom hátra fejem annyira, hogy arcára pillanthassak, fürkészhessem őt.
- Ha nem lettem volna eddig elég egyértelmű, itt töltheted az éjszakát. ... Nem feltétlenül a zuhany alatt. - mondom egy apró, fogvillantós mosollyal, kezem simításával egyengetve a víz útját, hogy a víz lemossa hátáról, karjáról, mellkasáról a habot. Tudok olyan lenni, mint a vízkedvelő tigris, de határok vannak. Minden finom érintés ellenére is kifelé vágyom már a víz alól. Annak csobogása kellemes háttérzaj helyett zavaróvá kezd válni. Meg hát ígértem neki egy kis italozást, azt sem fogom ide behozni, ha pedig nem szakadunk el egymástól - legalább csak egy picit -, akkor elmenni sem fogok tudni érte.

Ha egyetért azzal, hogy eleget tusoltunk, elzárom a csapot, aztán még egy elégedett kis félmosollyal pillantok végig rajta, még azelőtt, hogy kilépve a zuhanyból az amellett lógó törülközőért kapjak. Oda adom neki, magamnak pedig vadászok egyet a pár lépésre lévő szekrényből.
- Válaszd meg, hol akarsz inni. Úgy is felakartad fedezni a helyet, nem? - nézek hátra rá kis mosollyal, s ezzel engedélyt is adok neki arra, hogy körbe nézzen, ha akar. Tőlem leülhet a kanapéra, átmehet a hálóba, megnézheti a gardróbot, ahova egyébként is majdnem bement véletlenül, netán megvárhat a konyhában, ahova egyébként is indulni fogok, hiszen a hűtőből kell előkapnom az üveget. Meg ha flancolni akarok, poharat.
- Akarunk flancolni? - teszem fel a kérdést, ha már itt tartok a gondolatban. Pohár, jég. Minden van itt. A hűtő tetején lévő mélyhűtőben egy, a benzinkutakon vehető zsák jég van betuszkolva. Alul a hűtőben pedig melegíthető gyorsételek, vizek, meg az egyébként már megkezdett üveg. Bár talán ha egy, vagy két korty hiányzik belőle...

Selina & Jason :copyright:️️️️️

A bizalom, mint ahogyan azt az élete során meg kellett tapasztalnia, nem elválasztható a hittől, s éppen ez az, ami annyira elhanyagolt területté teszi Jason számára. Az volt akkor is, amikor Bruce befogadta. Mikor már túljutott a folytonos gyanakváson, és letett arról, hogy buktatókat, meg zsákutcákat keressen minden egyes szóban, Alfred érzékelte elzárkózásának gyengülését. Jay ma már azt sem tartja kizártnak, hogy végig átlátott rajta és látta a mögötte húzódó mélységes bizonytalanságot, nem csupán mások, hanem még önmaga irányába is. Akkor a komornyik elmondta neki, hogy Bruce őszintén hisz a fiúban. Mikor Jay erre közölte a véleményét, hogy ez mekkora ostobaság (nem ilyen finoman megválogatott szavakkal), tekintve, hogy egy család nélküli utcagyerek bármikor meglophatja őket, Al azt mondta, ahhoz, hogy a bizalmat odaajándékozhassuk valakinek, hinnünk kell abban, hogy az adott személy úgy fog rá vigyázni, mint egy roppant törékeny tárgyra. Ahhoz, hogy bízhassunk, magukba az emberekbe kell hitet fektetni. S bár ezek a szavak egészen máig elkísérték, egyetemben az angol verhetetlen zöld teájának ízével, amit szintén nem feledett azóta sem, nehezen tudja beépíteni a bölcsességet az életébe. Néha pedig megkérdőjeleződik benne, hogy Brucenak sikerült-e. Elvégre, az ő kettőszáz kilométeres körzetében aligha lehetne találni paranoiásabb, bizalmatlanabb személyt, mint Batman maga. Ő pedig több, mint három évet töltött emellett a férfi mellett. Nem akkora meglepetés, hogy a csapdákat kereső reflexét soha nem sikerült igazán elnyomni magában.
Most mégis itt vannak. Bizonyos tekintetben közelebb engedte a Macskanőt, mint az elmúlt esztendők során bárkit, és nem tagadja, hogy ha harcos- vagy inkább a Denevér szemével nézve, bűntársi segítő kézre volna szüksége, nem vetné meg, ha a feszülős jelmezű nő az oldalán állna. Hiszik-e abban, hogy ez a bizalom semmiképp sem robbanhat az arcába? Nem. Hiszik-e Selinában? Ellentmondásosnak tűnhet, de valami kifordult okból igen. Ebben megint csak megmutatkozik, hogy maradt még rajta néhány dolog Robin éveiből. Batman hisz Gothamben, a lakosaiban, és, bár a róla vezetett BatComputer fájlban ez biztos nincs benne, Jason is ugyanígy van vele. Csak ő nem engedi meg magának azt a luxust, hogy ezt minden embernek megelőlegezze. Ha valaki egy gyerekre fog fegyvert, nem fog olyan rendszerben hinni, ami kimondja, hogy az illető ártatlan, mindaddig, míg a bíróság bűnösnek nem ítéli. Ettől függetlenül ott van benne még egy halovány szikra. És ez a szikra volt az, ami ma este a törékeny bizalmat kiadta kezei közül, s ami ujjaiban fogja Selináét. Ki tudja... talán Gotham az ő eszüket is elvette.
- Jól bírom az italt, de aranyos, hogy aggódsz. - igaz volt ez régen is, és az egész szervezetét megújító (plusz megerősítő) merülés Ra's al Ghul privát élménymedencéjében vélhetően megtolta a toleranciáját.
- Mellesleg, egy fejfájás aligha teheti rosszabbá a reggeleket. - sosem volt egy reggelt különösebben kedvelő személy. Crime Alleyben a reggel azt jelentette, hogy miután hajnali három körül nagynehezen elaludt, felébredhetett a magányra, és az üresen kongó lakásra. Egy idő után úgy érezte, még az is jobb volt a csendnél, amikor a falakat átzengve szüleinek veszekedése töltötte meg a helység levegőjét. Robinként a reggeleket nemes egyszerűséggel átaludta, ma meg igyekszik elfoglalni magát, mindig ugyanazzal a rutinnal. Reggeli edzés, aztán kutatómunka. Ezek kiürítik a fejét, és elvonják figyelmét az álmok azon hazugságáról, hogy mindez egy hosszú, Crane féle lidércnyomás része volt, és a Wayne birtokon fog felébredni.
- Nyugodtan bontakozz ki, a világért sem fojtanám beléd az ingerenciákat. - ha már ilyen határozottan kellemes fordulatot vett az estéje, nem fog panaszkodni miatta. Szavaiban pedig ott a burkolt jelentés, hogy a nőnek nem is kell féltenie vagy istápolnia őt, nyugodtan viselkedhet álcák és megtartóztatások nélkül.
- Nekem nincs reflektorom, amivel rángassanak, úgyhogy, azt hiszem, ma éjjelre szabad vagyok. - már amennyiben nem tervezi valaki felforgatni a környék nyugalmát, de akkor Jason lesz az utolsó, aki miatt aggódnia kell, ugyanis egy zabos nőstény macskával is szembenézhet.
A kapott törülközővel áttörli a testét, majd derekára kötve méri fel a lakást, és orientálódik a szobákat illetően, okulva a gardróbos incidensből.
- Ezt olyantól kérdezed, aki sokáig azt sem tudta, hogy többféle villa és kanál is létezik. Máig nem értem, hogy minek. - állapodik meg a konyha bejáratánál, nekitámaszkodva az ajtófélfának.
Bizony, szegény Alfreddel voltak kemény csatáik a témáról. Ha a férfi tudná, hogy Jay mostani lakásán maximum eldobható, műanyag evőeszközöket találni, biztosan belesápadna. Igen, mondhatni, hogy hidegen hagyja az extravagáns kiszolgálás.

Red & Cat ️️️️️

18+

Igyekszem nem arra gondolni, hogy "mi történik, ha". A tervezgetés nem az én műfajom, kivéve, ha betörésekről van szó, vagy arról, hogyan tegyek keresztbe Riddle-nek. Az élet más területein azonban eléggé improvizációs alkat vagyok. Ez a ma este sem azért végződött úgy, ahogy, mert már eleinte elterveztem, hogy valami kellemes dologgal fogok kecsegtetni. Ezek a dolgok csak úgy jönnek maguktól, és talán pont ezért sem könnyű bizalmat invesztálni belém, hisz egyik pillanatban ilyen, másikban olyan vagyok. Kiismerhetetlen, és szeszélyes, egyszerre gyengéd és vad. Van akinek ez imponál, van akit elriaszt... most kifejezetten örülök, hogy a dühös Vöröst inkább csak felcsigázta. Szélesen elmosolyodom, amikor az italozás mellékhatásáról megkapom a válaszom. Már ezzel kicsit többet árult el magáról, és arról, hogyan is működik a teste. Ez azért sem mindegy, mert a mai világban nehezen tudjuk megállapítani a szemben állókról, hogy emberek-e egyáltalán.
- Gondolhattam volna, hogy az italozásban is legalább ennyire kitartó vagy. - duruzsolok egy játékos éllel a hangomban, s azon, hogy a reggelek ettől rosszabbak aligha lehetnek, elnevetem magam.
- És én még azt hittem, ennél több közös nem lehet bennünk. - ha valaki olyan életmódot folytat, mint én, az kifejezetten gyűlöli a reggelt. Én ekkor fekszem aludni, az éjszakát át dorbézolom. Azt pedig kifejezetten utálom, ha nappali teendőim vannak. Arra, hogy visszafogjam-e magam, egy határozott, de körmondatos "nem"-et kapok. Gondoltam, ilyesmit azért nem szoktak az emberek elutasítani, főleg ha a saját magam kényeztetése nekik is kellemes érzésekkel társul. Valahogy sejtem, hogyha számomra ez egy kemény ostorozást jelentene, míg a másik könyörögni nem kezd, nem ez volna a helyzet. Úgy hogy egy elégedett mosolyt engedek meg magamnak, és elvigyorodom, amikor megemlíti, nincs aki elrángassa innen.
- Helyes. Megszállna a nőies sértettség, ha csak úgy szó nélkül eltűnnél. - mert hát az illetőt nem csak hogy fénnyel rángatják ki bárhonnan, mindezt úgy is teszi, hogy még annyit se mond pá. Igen kellemetlen tud néha lenni, ha magadban beszélsz öt percet, mire rájössz, hogy a szépen felépített monológ és beszéd, amelyben megváltod a világodat, csak az üres szobának szól.
A nagyon kellemes fürdő után adok neki egy törülközőt, majd magamhoz veszek egy másikat, s közben a kérdésre kapott válaszon szórakozom. Míg megtörlöm a hajam, majd magamra csavarom a törülközőt. Nem igazán foglalkozom azzal, hogy megtörülközzek, úgy is megszáradok, a nagyját meg felissza az anyag, amit magamra tekerek. A konyhába sétálva, a nyitott ajtón át látom, miként néz körbe. Ha nem ismerne, gondolhatna őrült macskás néninek, mert a legtöbb dísztárgyam bizony macska mintás, vagy alakú. Nincs belőlük sok, és kevésbé értékesek, mint a lopott festmények, de még is többet jelentenek a szívemnek.
- Nem csodálom, azt én se értem. Tudom, mikor milyen használnak a kékvérűek, de csak azért, hogy tudjam, mit érdemes elemelni. - mondom, és pár pillanatig kendőzetlenül megtekintem, amit nem takar magából, miközben lassú mozdulattal csavarom le a kupakot a whiskeyről. Ezután felé nyújtom az üveget, ő a vendég, övé az első korty. Becsukva a hűtőt már a lábamnál tekereg minden macska.
- Már kaptatok enni. Vadásszatok egeret. - mondom kis mosollyal, aztán észre veszem, hogy a három mellett van egy idegen is. Négyre növekedett az aktuális létszám. Lehajolva meg vakarom az állát, aztán kiegyenesedek, és közelebb lépek a vendégemhez. Az arcomon már van egy kis mosoly, szememben sunyi csillogás.
- A harmadik randin a neved is megtudhatom? - ha már eljutottunk idáig, miért ne próbálkozhatnék? Ő tudja rólam ki vagyok. Igazából az átlag embereken kívül mindenki tudja, és nem is próbálom a nevemet kitörölni mások agyából. Jó, vannak álneveim, de azt tényleg csak a hétköznapokban használom.... Akkor, amikor nem magam vagyok, hanem valaki más, egy átlagos gothami lakos. Nem nagyon tudnak megfenyegetni azzal, hogy eladják a nevem a felsőbb köröknek, mert mindenki tudja. Az arcommal egyetemben. Ellenben Red? Titokzatos misztikum, azzal a vörös sisakkal, és még az azalatt hordott dominóval is. Kétségtelen, hogy felkelti az érdeklődésemet. Ha pedig már a maszkokat is levetette magáról - minden ruhával egyetemben, prrr -, akkor egy név lenne a hab a tortán. Bár a fene se tudná, hogy a valódi-e, legalább tudnám hívni valahogy Galambocskám, vagy Vöröske helyett.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Megfordul fejében az ötlet, hogy hozzátegye a teljesség kedvéért, hogy visszatérésének módja valószínűleg közrejátszik abban, mennyire ellenálló a szervezete (többek között) az alkohollal szemben, mégsem teszi, mert valami azt súgja neki, a randipartnerek nem szoktak repesni az örömtől, ha kiderül, hogy egy több száz éves szektával áll kapcsolatban. Akkor sem, ha technikai szempontból a "kapcsolat" erős kifejezés volna arra, ami a valóság. Erősen kétli, hogy Ra's foglalkozna azzal, mi van vele, pusztán azért, mert semmi oka rá. Nem volt beavatási ceremónia, hivatalosan nem a Liga tagja, hiába töltött el velük több, mint két évet. Aztán ott van a Démon lánya, Talia. Kettejükre húzni rá a kapcsolat szót megint túlzás volna, bár határozottan helytállóbb, mint az első esetben. Márcsak a közös pillanataik, az ismeretségük minőségét tekintve is, arról nem beszélve, hogy az öreg szektavezérrel szemben Talia már biztosan megfigyelteti Jasont. És vélhetően nem dobná fel a hangulatot azzal, ha előhúzná a ninjatársaság lehetséges közelsége tarot kártyát. Már, ha van egyáltalán erre kártya.
- Kitartó... makacs... akárhogy is, én csak örülök, ha valaki tudja értékelni. - tény, hogy beleivódott izmaiba és csontjaiba a foggal-körömmel való harc, a kitartás, ahogy Macsek megfogalmazta. Ugyanezen attitűdje más személyek számára már inkább tekinthető bosszantó vonásnak, semmint erénynek, de az nem Jayre jellemző, hogy az ilyesmin fennakadjon. Ráadásul, többszörösen bebizonyosodott mostanra az, hogy kölcsönösen el tudják viselni egymás személyiségét, ezért csak felölti mosolyát, és a nő szavait tovább fűzve egy mélyebb gondolattal fűszerezi meg az egészet:
- Látod, még a végén kiderül, hogy lelkitársak vagyunk. - hisz-e az olyan absztrakt dolgokban, mint a lelkitárs? Őszintén szólva, nem. Az ő tapasztalatai alapján minden emberi ismeretség, mindegy, kik között zajlik, bele tud esni az önzés, képmutatás és hazugságok gödrébe. Minden fel tud hígulni és minden kötelék el tud szakadni. Így, olyasmit állítani, hogy létezik lelkitárs, már önmagában képmutatás az ő értékrendjében.
- Az új Dinamikus Duó, akiknek szent küldetésük, hogy rejszoló gengszterjuniorokra ijesszenek rá és csempészhajókat süllyesszenek el. - azért teszi hozzá, hogy éreztesse Selinával, nem kell komolyan vennie a "lelkitárs" dumáját. Igaz, ahogy a szavak elhagyják a száját, szöget üt fejébe, hogy hangosan kimondva olyan, mint valami nagyon elbaszott film rövid összefoglalója. Legalább, ha beledobnak valami jól hangzó időmotívumot, még akár Christopher Nolan pecsétet is kaphat.
- Ugyan, kérlek, kész lovag vagyok, sosem tettem ilyet és nem most tervezem elkezdeni. - az már egy más kérdés, hogy azért őszinték a szavai, mert a múltban nem is volt lehetősége korábban lelépni. Essence megtette helyette, olyannyira, hogy az egész rendet maga mögött hagyta. Talia pedig biztosra ment, hogy elslisszanjon, amint Jay lehunyta a szemeit. Így számára az a sztereotipikus rendszer, miszerint a férfi az első reggeli napsugarak felbukkanásával eltűnik, már réges-rég felborult.
A kapott üveget a szájához emeli, ám mielőtt húzna egyet az italból, a kérdésére felvont szemöldökkel reagálva visszakérdez:
- Olyan fontos a név? - egyszerű lerázásnak is tűnhet, pedig a kérdése többféleképp is értelmezhető. Egyfelől, eddig egyikük sem rejtette véka alá azt, hogy jól szórakoznak, ez az este leginkább erről szól, ha viszont nevet akar hozzá valaki társítani, akkor már felmerülhet az, hogy mélyebb jelentéssel bír mindaz, ami történik. Egy másik lehetséges olvasat az, hogy már így is jobban kiléptek a komfort zónájukból, mindketten, s tették mindezt anélkül, hogy a másikat akár egyszer is a valódi nevén szólították volna. Nyilván, Jason birtokában ott van a tudás, hogy Selina Kyle az, aki magára ölti a macskajelmezt, mégis Macseknak nevezi. És ebből következik a harmadik, és kétség kívül a legsötétebb rétege a kérdésének. Megadhatja a nevét, de tényleg fog számítani? Hiszen, papíron halott, és ami a múltját, a Robin ruhában eltöltött napjait (éveit) jelenti, átvitt értelemben is az. Lényének írmagját nézve, az, ami Jason Todd volt, mára aligha mondható annak. Ilyen alapon pedig a Red Hood is épp olyan jó a megnevezésére, mint a Macsek használata a Selina megszólítás helyett. Elvégre, a nő is, személyiségét tekintve inkább Macskanő, mint a civil alteregója. Legalábbis, az ő meglátása szerint.
Mégis, ha a nő úgy érzi, így vannak egálban, az ő bizalmáért... 
- Jason. Jason Todd. - válaszolja meg, miután beleivott a whiskeybe és Selina zöldjeibe pillantva visszanyújtja az üveget. Nem olyan kegyetlen ő, hogy várakoztasson egy ilyen nőt a harmadik randiig.

Red & Cat ️️️️️

18+

A szó használaton, és a jelzőkön, amelyet a férfi magára aggat, kénytelen vagyok elvigyorodni. Tény, hogy magam is makacs, forrófejű és megingathatatlan vagyok, de azért azt, ami a fürdőben történt, nem feltétlenül illetném azzal a szóval, hogy "makacsság". Bááár...
- Szóval makacs, hm? Végül is így is lehet mondani. - vigyorgok szelíden.
- Bár aki nem tud értékelni egy ilyen éjszakát, annak túl magas az elvárása. - kuncogok halkan. Persze, érthető, hogy ő a mindennapokra gondolt az imént, és talán arra, hogy makacsul ragaszkodik az élethez, hiszen a halálból is visszatért elmondása szerint, de őszintén szólva, igen csak mély benyomást tett rám az imént, nehéz még egy kicsit elvonatkoztatni ettől a dologtól.
A lelkitársas dologra kibuggyan belőlem a nevetés. A Dinamikus Duó fokozza azt. Persze, csak amolyan visszafogottan, jó ízűen nevetek. A vihogás nem vall rám.
- Dinamikus Duó, mi? Majd adok egy fülest az újságoknak, hogyha írnak cikket a süllyesztésről, akkor ezt használják ránk. - kacarászok halkan a dolgon, orrom alatt.
Arra gondom nem lesz egyébként, hogy eltűnjön, legalább is megjegyzi, hogy ő aztán lovagiasabb ennél.
- Helyes. Egyébként se tudnál túl hamar ki slisszanni innen, éjszakai állat vagyok. - mosolygok elégedetten, míg átadom neki az italt, és ismét kérdezek. Eleinte csak bohókásan, mert nem gondoltam volna, hogy valóban átgondolja a kérdést. Azonban így, hogy talán többet lát a kérésbe, mint amilyennek elsőre szántam, magam is elgondolkodom.
Látom, ahogy egy pillanatra megáll, arca megkomolyodik, fürkészik. Állom a pillantását. Kérdésére elmosolyodok. Ez most másfajta, nem az a bestiális, játékos. Inkább amolyan elmélkedő.
- Hogy fontos-e? - dőlök neki a pultnak, és figyelem őt.
- Talán. Nem úgy, mint a maszkos társaságnak. A saját nevem is szórólapon osztogatom, ha úgy tartja kedvem. Engem nem az érdekel, amit szerintük rejtegetni kell. - nem maga az identitás a lényeg, amelyet mások pénzekért osztogatnak. Nem akarom őt eladni, sem magamnak megszerezni.
- Van, amikor hozzád akarok beszélni. Nem hozzá. - bökök fejemmel a szoba felé, ahol a maszkjai fekszenek. Kicsit mély levegőt veszek, hogy kifejthessem, mire gondolok, mert nem biztos, hogy ő észreveszi azt, amit én.
- Ha az én életem nézzük, én inkább vagyok az a bőrruhás tolvaj, aki felhívott ma ide. Nekem nincs második életem. Van egy álnevem, amit egy évben kétszer, ha használok. Azonban a Macskanő és Selina szorosan összefonódott, elválaszthatatlanok. Ezt mindenki tudja. Nevezhetsz így, vagy úgy, mindenre hallgatok, és ha helyszínen hívsz Selinának, akkor sem fogom letépni a fejed. De nálad! - lépek elé, és ujjammal finoman a mellkasára bökök, majd körözni kezdek rajta.
- Te még rejtőzködsz. Talán megszokás, talán nem vagy megbékélve vele, nem tudom. De elválasztod magadat tőle. - nézek fel az ujjamról a kék szemekbe, szavaimmal mindvégig a Vörös sisakos felére utalva.
- Ezért kérdezem. Hogyha szükségem van rád, ahogy említetted, akkor szólhassak. - s ezzel talán ki is nyitom a kulcsra zárt ajtót. No, nem nagyon. De legalább jelzem, hogy az eddigi tapasztalatokkal ellentétben hajlandó lennék belátni, ha segítségre van szükségem. És ha nem akarja, hogy "összekeverjem" a Batmannel, akkor adnia kell valamit, ami elválasztja őt a szimbólumtól, amivé válni akar. Mert nekem sose a szimbólumra, vagy az erőre van szükségem... a támogatást valakitől kérem, nem az ideától. Nem biztos, hogy érthetően magyarázom, mert nem szokásom annyit lelkizni. De értheti, mire gondolok, majd el hangzik egy név. Tartva a pillantást, egy őszinte, már-már kedves mosoly kerül az arcomra.
- Örülök, hogy megismertelek, Jason. - veszem el az üveget, és mintha erre a megismerkedésre innék, kortyolok egyet az üvegből. Aztán a kezembe fogom azt, a másikba az ő kezét, és visszavezetem a nappaliba. Leültetem a kanapéra, és mint macska, természetesen birtokba veszem az ölét, és szembe vele ölébe ülök, ha engedi.
- Tudod... Visszatérve az ajánlatra, amit adtam neked, mielőtt elvesztünk volna a fürdőben... - nyomok el egy vigyort, aztán egy kicsit megpróbálom komolyabbra venni az ábrázatomat.
- Had kérdezzem meg, hogy van-e hosszabb távon célod? Tudod-e két fronton folytatni a harcot a gothami hulladékok ellen? - teszem fel a nagy, inkább felvezető kérdést, aztán kortyolok egyet ismét az üvegből, és visszanyújtom neki. A pillantásomat egy másodpercre sem veszem le róla. Mimikájának, szemének csillogásának minden részlete érdekel, és semmiről nem akarok lemaradni.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Esetében megszokásról van szó, ez az, mi rávezeti arra, hogy a "kitartó" alternatívájaként felajánlja a "makacs" jelzőt. Neki nincs problémája a negatívabb konnotációval, főleg azért, mert gothami berkekben jóideje már ehhez hasonló megjelöléseket kap. Azért a következő, dicéretet magába foglaló szavaknak sikerül simogatásukkal aktiválniuk a férfi büszkeségét, s az érzést csak tetézi az, hogy kitől érkezik a méltatás. Nehéz visszatartania a pimasz vigyort, amivel a következő gondolatának ad hangot:
- Elégedettséget hallanék? Szóval, azt mondod, ha ezt a szintet tartom, még akár dorombolást is kaphatok? - nem csak azt tudatja vele finom hanglejtéssel, hogy annak ellenére, ki is vendégeskedik kinél, bizony tudja mit akar, és igényt tart az említett dorombolásra. A játékos rezonanciát mondatában fokozza az a tény, hogy nem is annyira burkoltan közölte, nem végzett még. Tehát nem csak a mostani méltatást vágja hálásan zsebre, de kész a továbbiakat is kiharcolni. S ha nem ilyen tisztán megformált szavak formájában történik? Annál jobb. Hiszen idegenben győzi le a Macsekot, még úgy is, hogy ez nem olyan küzdelem, amiben volna valós diadal. Sőt, bizonyos tekintetben, talán mindketten veszítenek egy kicsit, de ha a fürdőben történtek nem is, pillantása biztosan elárulja, mennyire nem bánja ezt a fajta "kudarcot".
- Igazából nem lepne meg, ha valakik már levédették volna. Amennyi jelmezes rohangál manapság odakint, sohasem lehet tudni. - vigyora enyhébb annál a szartkasztikus, sötét félmosolynál, mint amit sisakja rejtekében szokott magának megengedni, elégedett, hogy sikerült kicsikarnia ezt a kacajt.
- Az éjszakai állatnak is be kell osztania az energiáját. Tudod, a zsákmányszerzéshez. - az ahogyan szavait kiejti és ahogyan közben végignéz Selinán, magába foglalja a kimondatlan gondolatot, miszerint gondja lesz rá, hogy ez az éjszakai állat az összes tartalékát felhasználja. Érdekesebb kérdés lehet az, hogy ebben az esetben mégis melyikük eshet a vadász és melyikük a préda kategóriába.
- Ez nálam nem a rejtőzködésről szól. - összegészében érthető Selina érvelése, sőt, amikor arról beszél, hogy ő és a bőrruha lényegében egybeforrtak, megerősítően bólint, jelezve, hogy hasonló a helyzet a vörös sisakkal is.
- Ha többet használnám a valódi nevemet, az azt jelentené, hogy van mihez visszatérnem. - a legtöbb hősnek és öntörvényű igazságosztónak ezért van szüksége a maszkra, a kettős életre. Talán nem is elsősorban önmaguk miatt, hanem azért, mert a maszkon keresztül megvédhetik azon szeretteiket, akik a "civil" életéhez kapcsolódnak. Jason számára ilyen nincs. Azok az emberek, akikkel múltja alapján összeköttetésbe lehetne hozni, mind az átlag gothami járókelő felett állnak képzettségi szintben és aligha kell attól tartani, hogy bármelyikük képtelen volna megvédeni magát. Ráadásul, olyan kivételes helyzetben van, hogy ők sem Jason Toddhoz kötődtek. Ők egy törött lelket, nyughatatlan vándort, vagy keményfejű tanítványt láttak benne. Maga a név, és az a hétköznapi személyazonosság, melyet ez a név sejtet, nem több két, egymás mellé helyezett üres szónál. Persze, dönthet valaki úgy, hogy kutatni kezd utána, de csak szellemeket fog üldözni. Nem a halott fiú ajánlotta fel a segítségét, hanem az, ami kimászott annak végső nyughelyéről. Viszont, érzi, miért számít ez a nőnek és hajlandó megadni neki ezt az elválasztást a ruhától, a jeltől, aminek megtestesítőjévé válni kezd.
- Részemről az öröm, Selina. - kivételesen nincs ebben semmi pimasz él, a mosolya is épp olyan szelíd, és őszinte, hogy ezt éreztetni tudja.
Hagyja magát másik helységbe átvezetni és a területfoglalást sem bánja, ahogy arról a nő derekát átölelő karjai is árulkodik. Kérdésére fürkészi egy pillanatig, s ahogy a nevére vonatkozóval tette, most is előbb visszakérdez, mielőtt bármi választ adna:
- Az érdekel, golyót fogok-e repíteni a Don szemei közé vagy az, hogy olyan kamikaze akciót tervezek, amiben még azelőtt harapok fűbe, hogy esélyem volna erre? - kis gonoszkodásnak is lehetne tekinteni a kérdést, elvégre a maga sunyi árnyaltságával arra kérdez rá, melyik kimenetelt favorizálná, melyik az az oldal, aminek még egy semleges sakkfigura is, mindegy, mennyire burkoltan, mennyire magába fojtva, de drukkol. Ebben nincsenek személyes érzések, mindenki húz valahová. Jason például előbb lőné önmagát lábon, semmint társuljon Kétarccal.
- A különbség köztem és Batman között az, hogy én nem tervezek olyan háborúba kezdeni, aminek sosem lesz vége. - kezd bele feleletébe, hogy ne higgye azt partnere, csak ki akar slisszolni a válaszadás alól.
- A bűnt nem megállítani kell, hanem formálni. Kontroll alatt tartani. Ehhez viszont annál a félelemnél, amit a Denevér képvisel, több kell. - nem tudja, ez-e az a válasz, amit a nő keresett, ezért még kicsit konkretizál rajta.
- Pingvin és Falcone nem fognak felhagyni az adok-kapokkal, míg ki nem nyírják egymást. Én felgyorsítom ezt a gyomlálási folyamatot, és amikor vákuum keletkezik a hatalmi rendszerben, kell majd valaki, aki rendet tart az East Enden. - ezután megdönti az üveget, hogy a kellemesen lehűlt ital simítson végig torkán. Miközben visszanyújtja az üveget, felpillant az arcára:
- Ha még jelen lenne, Sionisszal kezdtem volna. - mindig is volt valami irritáló Fekete Maszk simulékony stílusában, abban, hogy üzletember létére még akár olyanokkal is kész volt alkut kötni, mint Joker, csakhogy megvédje a kis kártyavárát. Persze, tudja, hogy szavai aligha nyújthatnak vigaszt, hiszen, az okozott kárt ez már nem fogja helyrehozni.
- Az egyetlen jó hír a visszatérésemkor az volt, hogy megkapta, amit megérdemelt.
Egyszerre kimondatlan elismerés ez Selina felé, és megerősítése annak, hogyha nem ő, akkor Jay a földbe juttatta volna.

Red & Cat ️️️️️

18+

Végre, észreveszi, hogy magasztalom. Úgy tűnik, egyenesebben kell közölnöm vele az ilyesmit, mert láthatóan elszokott tőle. Ha nem várunk valamit, nehezebben vesszük észre. Látom, miként változnak meg a vonásai, és jelennek meg a játékos, pimasz jelek az arcán a szavaimra. Kérdéseire már-már csábítgató mosollyal nézek vissza.
- Dorombolok én neked, ha ezt szeretnéd, de ahogy észre vettem, sokkal jobban tetszik neked, ha másképp adok hangot az elégedettségemnek... - mondom vigyorom bújtatva előle, szemeimet az övén tartva. Nem volt nehéz észre venni, hogy mire ment ki minden "kínzás" és játék, ennél már csak akkor lehetett volna egyértelműbb, ha a fülembe suttogja, hogy sikoltsak. Azért a büszkeséget is meglátom csillogni a szemében, bujkálni a mosolyában. Tény, nem feltétlenül vagyok felkészülve ilyen "ellenfelekre", és általában én vagyok az, aki játszik a másikkal, de ha őszinte akarok lenni, egy kicsit talán jól is esik, hogy valaki más veszi át ezt a szerepet, akár csak egy éjszaka erejéig is. Sokkal kellemesebb úgy szeretkezni valakivel, hogy kivételesen tudom, nem kihasználni akarjuk a másikat.
A duós dolgon még mindig mosolygok, kicsit drámaian sóhajtok, mintha le lennék törve attól, hogy soha nem lehetünk hivatalosan így nevezve.
- Milyen kár. Pedig valami logót is kitaláltam volna! - gördítem tovább épp csak eddig a viccet, mert aztán más foglalja le a figyelmem, például az, hogyan jelzi előre a férfi, hogy fogunk ma még birkózni. A szemeim elégedetten villannak, arcomon egy, már-már izgatottnak is nevezhető, visszafogott mosoly játszik.
- Energiám van ilyenre bőven. Szégyent hoznék a fejemre, ha ennyitől elfáradnék. - kuncogok halkan. Egy Vadmacska edzett engem, és nem kímélt. Az utcán erősnek kellett lennem, és habár ebben semmi szexuális felhang nem volt, azért biztos szégyellném bevallani neki, hogy egy hosszabb körtől már 80 éves öregasszony energia szintjét súrolom.
Ami pedig a nevet, és a maszkot illeti. Felvázolom neki, mit látok a saját szemszögemből, és nem feltétlenül gondoltam rosszul, csak félig. Arcát fürkészve nézem őt.
- Mintha lenne mihez visszatérned? - ismétlem, arcomon egy félmosoly jelenik meg. Üdvözöl ugyan engem a maga őszinteségével, de a fejem a hallottak körül jár. Mintha... nem látná a fától az erdőt. Meg akarom neki mutatni... az erdőt. Azt akarom, hogy kibontakozzon. Hóhérkodni jópofa, de csak egy lépést kéne tennie ahhoz, hogy sokkal többet tehessen, mint képzeli.
- Van mihez visszatérned. Azért öltöd magadra azt a rendkívül nehéz, és rendkívül ...szexi katona felszerelést, ami veled, Jasonnel történt. Nem azért, ami Red Hooddal. Az életet, hogy megérje, neked kell megteremtened. Például célokkal. Jelenleg elég egyszerű céljaid vannak, de csak Rednek adtál belőle. Jason azért nem számít neked, mert nem adtál neki semmit, amitől számítania kéne. - mondom, és ehhez a dologhoz szorosan hozzátartozik a következő kérdésem is, mi szerint akar-e két fronton harcolni Gothamért.
Szavaira elvigyorodom.
- Nem erre gondoltam. A don... - halkan sóhajtok, és megcsóválom a fejem. Érzem benne a dühöt, amely izzik a bűnösök felé, és egyébként nem hibáztatom.
- Rá visszatérünk majd. Nem az érdekel, hogy kiket akarsz fejbe lőni. Az érdekel, hogy akarsz-e Jasonnek célt adni. Egy ici-picit talán Hoodon kívül is élni. - bújtatom ki a szöget a zsákból, aztán végig hallgatom a mondandóját. Azt, hogyan látja magát, és azt, hogy miért cselekszik úgy, ahogy. Black Mask említésére még mindig görcsbe ugrik a gyomrom, és legszívesebben köpnék, de visszafogom a rám törő ingert. Megnyugtat a tudat, hogy a férfi is hasonlóan utálja azt a szörnyű alakot, sőt, még meg is dicsér. A dicséret azonban nem ér el. Borzalmas dolgokat követtem azon az éjszakán.
- Nem elég hamar. - mondom halkabban, a szégyentől le is sütöm inkább a pillantásomat, nehogy meglássa a zöld szemekben a már látott fájdalmat.
- A vákuumot mások töltik be, ha nem teszünk ellene. - teszem hozzá mondandójához halkan, még az előző témától kicsit keserűen, aztán immár határozottan, céltudatosan nézek fel rá.
- Tudod miért süllyesztettem el a Paradiset? Mert nem akartam, hogy Pingvin pénzhez jusson a rakományból. Azért, mert ha megkapja, amit akar, akkor East End közepére fog telepedni egy telekre, amelyet kipécézett magának. Nagy bánatára nekem is kell az a telek. - kezdek bele a mesébe, de épp csak egy kortyig szakítom meg a beszédet, amikor megkínál.
- Egy alapítványi klinikát akarok oda építtetni. A Brókerrel megegyeztem, hogyha Pingvin nem fizet időben, nekem adja el a telket. - nézek rá, és kíváncsi vagyok, kezdi-e kapisgálni, hogy mire akarom rávezetni őt. Hogyan kéne célt adnia az érme másik felének.
- Amikor azt mondom, hogy Alleytown és East End a védelmem alatt áll, nem csak azt jelenti, hogy napi szinten kisstílű gengszterekkel, vagy nagykutyákkal harcolok, mint azt ma már említettem. Hanem azt is, hogy próbálok javítani az életkörülményeken. - mondom, aztán haloványan elmosolyodom, ujjaim közé fogom állát, és kicsit megemelem.
- Benned pedig rengeteg potenciál van ahhoz, hogy segíts ezen a fronton is Gothamnek. Nem csak azzal, hogy lemetszed a vad hajtásokat. A virágoknak ennél több gondoskodás kell. Nem a pénzről beszélek, ha már itt tartunk, félre ne érts. De neked is, ahogy nekem is, az egész életünk egy nagy kibaszott tanmese a fiataloknak. Szerintem tudnál a Kóborjaimra hatni. - Alleytown-i kóborok. Ma már üdvözöltem őt köztünk, de ezt a döntést neki kell meghoznia. Ha akar, csatlakozhatsz, és taníthatja a kiscicákat, hogyan vadásszanak, hogyan legyenek sikeres ragadozók ebben a veszélyes környezetben. Ha nem, senki nincs, aki feltartsa. Senki nem fogja kötelezni semmire. De akarom, hogy tudja, kell Gotham ezen felével is foglalkozni, és hogy ha akar, a maszkján kívül is van lehetősége arra, hogy a bűnözés ellen harcoljon... csak éppen megelőzve azt.