Plecsnik : Join date : 2021. Apr. 04.
Age : 33
Tartózkodási hely : Gotham
Hozzászólások száma : 13
 | | Tárgy: Kedvetlen naplóm - Black Mask története (bővített változat) Szer. Ápr. 21, 2021 10:00 pm | |
| 
Sikeres és gazdag családban nőttem fel, születésemnél fogva a társadalom krémjéhez tartoztam. De a csillogás mögött a rothadó üresség tátong. Mindenki hazudik mindenkinek azért, hogy eggyel magasabbra juthasson a ranglétrán vagy hogy legalább úgy tűnjön, magasan jár. A szüleim a kétarcú istenségről, Janus-ról nevezték el a családi vállalatot és valójában ez volt az ő gyermekük. Nagyon szerették, mindent megtettek érte, dicsekedtek vele és gondoskodtak arról, hogy sokáig virágozzon, hogy őket is túlélje. Én pedig az a tárgy voltam, amitől család a család, hiszen hogyan is festett volna, ha Mr. és Mrs. Sionis nem mondhatja el magáról, hogy egy gyermek boldog édesapja és édesanyja? Nem volt ott boldogság, csak számítás.
Kiskoromban rengeteget vizsgáltak, mert a születésem napján fejsérülést szenvedtem. Nem találtak semmit, a testi és szellemi képességeim nagyon is jól fejlődtek. Kihallgattam egy beszélgetést, amiben a szüleim azon tanakodtak, érdemes-e beperelni a kórházat olyan indokkal, hogy a gyereket fejre ejtették. Végül arra jutottak, hogy ez ártana a család hírnevének, mert szárnyra kelne a pletyka, hogy a Sionis gyerek sérült és különben sem állná meg a helyét a vád, mert valójában az anyám ejtett el. Nagyon korán megértettem tehát, hogy nem én számítok, hanem a kis birodalmuk, amit kiépítettek maguknak. Álarcot viseltek átvitt értelemben, én pedig játékosan igazi álarcokat kezdtem készíteni kartonból és vetettem is magamnak ilyeneket. Gyűjtöttem a maszkokat, mindegyikről pontosan tudtam, hogy a szüleim melyik hazugságához illenek. Persze a barátaik közül is sokat ismertem, ők sem voltak jobbak. Mind megfeleltek egy-egy maszknak vagy többnek is. Játszottam ezekkel, utánoztam mások hangját, beszédstílusát, gesztikulációját a tükör előtt. Volt, hogy megijedtem, annyira hasonlított az eredetihez.
Iskolába már úgy mentem, hogy lesújtó véleményem volt a világról és általában az emberekről, akik semmit nem vesznek észre az álságosságból, mert nem akarják látni. A régebbi vizsgálatoknak köszönhetően az iskolai viselkedési vizsgálatokon, felmérőkön az első néhány alkalmat leszámítva már tudtam, mit kell mondani, hogy ne legyen probléma. A tanárok és a szülők kedvence voltam, mert nagyon sokan használták a Janus Cosmetics termékeit. Gyűlöltem, hogy ezért kapok jó jegyeket és meg akartam mutatni, hogy ennek ellenére is kiemelkedően teljesítek, mert engem a valóság igazi arca érdekel, legyen az bármilyen szörnyű. Például a történelem tele volt merényletekkel, háborúkkal, kizsákmányolással és korán felfedeztem, hogy ezek nagyon is érdekesek és tanulságosak.
A szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy kapjak önvédelmi oktatást. Ez nagy szerelmem lett és beiratkoztam a mester saját krav maga tanfolyamára is. Elhitettem vele, hogy a rendőrtisztire készülök, vezető nyomozó akarok lenni és sokat segítene egy kibővített, speciális képzés. A lelkére kötöttem, hogy a szüleimnek ne mondja el a tervemet, mert a kapcsolataikkal intéznék el, hogy bekerüljek, pedig én saját erőből akarok. Át tudtam verni annak ellenére, hogy nagyon jó emberismerő volt, sőt büszke volt rám, hogy nem akarok protekciós lenni, hanem erős bennem a küzdőszellem.
Ami még később fontos lesz, az egy new orleans-i edzőtábor ideje alatt történt. Volt pár szabad óránk és bementem a városba. Megállított egy fura utcai kéregető tele színes csecsebecsékkel. Azt mondta, különleges vagyok, mert látja a halált körülöttem. Sejtettem, hogy csak a jómódom miatt vett észre. Kiderült, hogy vuduhívő. Érdekelt ez a rejtélyes vallás, aminek a történetéről többet tudtam, mint a jelenéről. Megegyeztünk, hogy kap egy heti élelemre elegendő pénzt, ha elvisz egy szertartásra. Elmondta, milyen felajánlással kell érkezni, vittem is mindent, énekeltem, táncoltam velük - de amit megittak, abból nem kértem. Tiszta fejjel akartam látni, miről is szól ez. Voltak köztük olyan kétszínűek, mint a koldus, de sokan titokzatos és mély tudással rendelkeztek. A papjuk is különlegesnek talált. Azt suttogta, hogy bennem van a halál, de egyszer, egyetlenegyszer le fogom győzni. Ha elfogadom az egyik maszkot, amit a halálistenük áldásával látott el. Nem hittem a mesében, de az álarc csodálatos volt, ezért elhoztam.
Bármennyire is mellőztek, a szüleim azt akarták, hogy egy napon majd én vigyem tovább az üzletet. Nem igazán volt más választásom (ekkor még így gondoltam), úgyhogy megpróbáltam inkább az előnyöket megtalálni. Sose érdekelt az alkohol, a drog, a féktelen bulizás, ami sok gazdag gyereket a mélybe taszít. Akik ezekkel élnek, azok nem mernek benézni a világ álarca mögé. Én viszont pont ezt csináltam már nagyon régóta és ha belefolyok a nagyvállalatok világába, akkor még többet látok, sőt lehetőségem lesz változtatni a képmutató rendszeren és lerántani a leplet a valóságról.
Húsz éves koromra eleget láttam ahhoz, hogy már ne szoruljak rá a szülői támogatásra. Ismertem az ügymenetet, az üzletfeleket, a beosztottakat. Tudtam, kitől mit várhatok. Valódi, igazságon alapuló üzletet akartam. Az első lépés az volt, hogy egyedül dönthessek. Eljött az ideje, hogy a szüleim megkapják azt, amit megérdemelnek. A pokolban a bűnös emberek lángok között szenvednek. Elhoztam a poklot a villába, ahol éltünk. Pontosan tudtam a módját, hogyan és mikor okozzak olyan háztüzet, amit csak én élek túl. A hitelesség kedvéért beletettem a kezemet a tűzbe. Rettenetes volt, de valóságosabb, mint bármi, amit a szüleim tettek vagy mondtak. A biztosító fizetett, a család vagyonát egyedül én örököltem és el tudtam játszani, hogy mennyire meg vagyok rendülve. Úgy viselkedtem, ahogy ezt gyászoló emberektől láttam. Semmi megbánást nem éreztem, minden a tervek szerint haladt. Végre én irányítottam.
Én lettem a Janus Cosmetics. Sok embert kirúgtam, újításokat vezettem be. Ezek süket fülekre találtak, nem jöttek létre a szerződésmódosítások, a részvényeink estek a tőzsdén. Fogytak a beszállítók és a gyártás is akadozott. Rossz híre lett a cégnek, már a csőd szélén álltunk. Bosszantott, hogy nem hagynak érvényesülni, ezért megpróbálkoztam valami igazán vakmerővel. Emlékeztem, hogy a new orleans-i vudusok sokféle kenőcsöt készítettek olcsón beszerezhető alapanyagokból. Elmentem a paphoz, aki ekkor azt mondta, a bennem lévő halál még erősebb és nagyon fekete. Meg tudtunk egyezni, elárult több receptet. Ragaszkodott hozzá, hogy egy macskafogakból készült láncot is vigyek el, mert a halálisten azt üzente neki, hogy ha ezt nem adja nekem, közel lesz a vég és vissza fogja hozni őt valami borzalmas formában. Nem vártam ettől túl sokat, de nem is bántam az ajándékot, elfogadtam.
A recepteket kicsit átdolgoztuk a szakértőim segítségével. A bevizsgáltatást aggályosnak tartották. Gyorsan kellett cselekednünk, mert a cég erőforrásai hamarabb kimerültek volna, mint ahogy megkapjuk az engedélyeket. Végül egy arckrém mellett döntöttem, ami a legkisebb kockázatot jelentette, bár ehhez hasonlót sem ismertek a szépségápolás területén. Piacra dobtuk a terméket. Fulladozástól a gennyes kiütésig mindenféle panasz jelentkezett az arckrém használóinál, a hatóság azonnal betiltotta. Nemsokára mérgezőnek nyilvánították a krémet. Kártérítési perek indultak ellenünk és a működési engedélyünket is vissza akarták vonni.
Én itt azt láttam, hogy a konkurrencia felfedezett nálunk egy lőtt sebet, amibe forró kést mártott, hogy még jobban fájjon és így akartak minket eltávolítani a szakmából. Egy jogász sem vállalta, hogy kiment a helyzetből. Ha hagytam volna veszni a céget, azt teljes kudarcként éltem volna meg. Elfogadtam a Wayne cégcsoport ajánlatát és így megmaradt ugyan a Janus, de nekem távoznom kellett.
Nem láttam a dühtől! Legszívesebben Bruce Wayne fejét vertem volna szét, de azt nem tehettem meg. Elmentem az apám sírboltjához, hogy az öreg Sionis nyughelyén töltsem ki a haragomat. Kifeszítettem az ajtót, egy nagy kővel elkezdtem püfölni a koporsóját. Mikor megláttam az apám úriasan helyresminkelt, de még mindig undorító, égett fejét, az belesült a retinámba. Az ingerültségtől remegő kézzel emeltem az arcom elé a fekete ébenfa koporsó egy darabját és átnéztem a résein. Ekkor öltöttem végleg másik arcot.
A koporsó darabját addig alakítottam, amíg hordható álarc nem lett belőle. Nem bíztam már az üzletemberek és hatóságok világában. A törvényeket olyanok tartatják be, akiket lefizetnek és zsarolnak. Az igazságszolgáltatás maga az igaztalanság szolgálata. Eddig azt hittem, nincs más választásom, mint a törvényes út, de ráébredtem, hogy nagyon is sok út áll előttem és mind járható. Ismertem néhány kétes alakot és ők még több hasonlót. Én lettem Black Mask és a csapatom a False Face Society. A saját gyűjteményemből adtam nekik maszkot a személyiségükhöz illően, ez lett a védjegyünk. Még nem láttam, hogy hogyan emelkedem ismét egy birodalom élére, de azt tudtam, hogy a múlttal, a társadalom hazug arcával le kell számolnom. A Wayne vállalat érdekeltségeit raboltuk ki. Nyilván ennek ment híre, ezzel ugrasztottuk ki Batmant a denevérbarlangjából. Akkor csapott le ránk, mikor a régmúlt teljes eltörléseképpen véglegesen meg akartam semmisíteni a Sionis-villa megmaradt romjait is. A robbanás és a csata egyszerre indultak. Batman miatt estem bele a tűzbe. Rámdőlt egy oszlop, a lángok marták az arcomat. Üvöltöttem a fájdalomtól, azt éreztem, itt ér a vég. Valahogyan kimentettek és kórházba vittek, ahol kiderült, hogy az ébenfa maszk beleégett az arcbőrömbe. Roman Sionis-t többet senki nem látja, csak Black Mask maradt. A régi életem végleg lezárult, ennek örültem, Batmanre viszont vicsorogtam. Vesznie kell, amiért megcsonkított és intézetbe záratott.
Az Arkham Asylumban rengeteg vizsgálaton estem át és mindenáron őrültnek akartak minősíteni. Kiskoromban nagy rutint szereztem az ilyesmiben és azóta csak bölcsebb lettem, úgyhogy semmilyen konkrét pszichiátriai betegséget nem tudtak nálam diagnosztizálni. Valamit találni akartak, ezért az értékrendemet kritizálták, elfogadhatatlannak találták azt, hogy a törvényes rendet nem tisztelem, sőt elítélem. Nem látták be, hogy nem tudnak meggyógyítani, mert nincs miből! Bosszantott a helyzet, de türelmes voltak. Vártam, terveztem és végül egy kis segítséggel sikerült megszöknöm.
A bandámmal folytattuk a Wayne vállalat elleni tetteket, de elkezdtünk klasszikus maffiaügyekkel is foglalkozni. Drog, fekete kereskedelem, védelmi pénzek, rablás. Egyre jobban ment az üzlet, az alvilág és a zsaruk is kezdtek számolni velünk. Még arra is sor került, hogy a rendőrségnek segítettünk egy ellenfél lekapcsolásában, akit nálam veszélyesebbnek találtak. Persze a törvény emberei át akartak verni és megfenyegették az egyik álarcos tagot, hogy szolgáltasson bizonyítékot ellenem. Fel voltam készülve erre és mielőtt baj történt volna, megölettem.
Ezek után keményebb eszközökhöz kellett folyamodnom. Az embereimet nagyobb hűségre akartam kötelezni. Egyre többet olvastam a spanyol inkvizícióról, akik tűzzel-vassal megkövetelték, hogy az emberek az ő szabályaikat kövessék. Mindenkitől elvártam, hogy ejtsen maradandó sebet az arcán, élje át a fájdalmat, ahogy én is átéltem a tűzben. A társadalom is sérült, de megpróbálja ezt elfedni. Mi lettünk a True Facers és emlékeztettük az embereket a világ esendőségére. Ártottunk a hipokrita üzletembereknek, ahol tudtunk, közben a saját üzleteinket is bonyolítottuk. Kezdett alakulni a birodalmam.
A rendőrök között mindig volt kit lefizetni vagy megfenyegetni, vagy ha egyik se vált be, megöletni. A többi bandával néha volt összeütközés, de háborúba nem keveredtem bele. Egy pitinek tartott tolvajjal viszont meggyűlt a bajom. Catwoman gyémántot lopott tőlem, tönkretette egy heroinszállítmányomat és több megkent zsarut is elintézett. Ennél kevesebbet sem tűrtem el viszonzás nélkül. Szemtől szemben nehéz lett volna megütközni vele, mert nagyon jól ért a rejtőzködéshez. Megkerestem egy közeli barátnőjét, aki a hírek szerint tudta, ki rejtőzik a macskaálarc mögött. Elég meggyőző voltam, a nő el is árult mindent. Kiderült, hogy Catwomant Selina Kyle-nak hívják és bűnöző létére irgalmas szamaritánust játszva jótékonysági központot létesített a tőlem lopott gyémánt árából. Van ennél alantasabb kétarcúság? El kellett pusztítanom a helyet és persze likvidálni akartam a tolvajt a társaival együtt. A jótékonysági központ a levegőbe repült, a kis csapattal viszont nehezebb dolgom volt, de nem adtam fel. Megtaláltam Selina testvérét, Maggie-t, véres csonkká gyötörtem és végig kellett néznie a férje meggyilkolását. Láttam a szemein, hogy ebből nem lesz többet ép lelkű ember. A tolvaj nő mindezt nagyon a szívére vette (ahogy vártam), betört a birtokomra, áthatolt a védelmi rendszeren és...beszélgettünk. Láttam rajta, hogy megrázták az események és az is, amit mondtam. Nagy hatással voltam rá, bár ő nem így fogalmazott. Félelem nélkül néztem szembe a homlokomhoz tartott pisztollyal. Catwoman nem egy hidegvérű gyilkos, ez a gyengesége. És itt tévedtem. Rendkívül jó emberismerő vagyok, de halálos hibát vétettem. Lövés dördült, ami utána következett, az pedig...
Ismét be kellett látnom, hogy az a vudu pap nem sarlatán. Valós kapcsolatai lehetnek a halálistennel. Tisztán látta, hogy a halál hozzám közel áll, azt mindig elfogadhatónak, alkalmazhatónak tartottam és alkalmaztam is. A macskafogas lánc, amit tőle kaptam, épp a nyakamban lógott Catwoman betörésének estéjén. Ahogy a vudumester mondta: "egyszer, egyetlenegyszer" legyőztem a halált. Félelmetes volt és egyben örömteli. Pedig a pisztolygolyó tette a dolgát, kiloccsantotta az agyamat. Utólag megtudtam, hogy többszörös gyilkosság miatt indult nyomozás. A nő vadmacskává változhatott, az őreimet is kíméletlenül agyon lőtte.
Egy sötét, szűk helyen tértem magamhoz. Hallottam a boncmesterek beszélgetését. Amikor az egyik távozott, kopogtattam. Kereste egy ideig, melyik részből származik a hang. Amikor megtalálta, kihúzta a testemnek otthont adó fiókot. Nem telt bele sok idő és ő feküdt ugyanott. Elsimítottam a dolgot, a helyébe lépve kisétáltam és készíttettem egy ébenfa maszkot, ami a fejlövés nyomait is hordozza. Álarcban végignéztem a temetésemet és elolvastam, amit az újságok írtak. Nem az élettől kaptam még egy lehetőséget, hanem a haláltól. Az a bizonyos halálisten megérezhette, hogy amivel ő foglalkozik, annak az én világlátásomban és életmódomban is nagy szerepe van. Már tudom, milyen elmúlni, milyen az életet kioltó, tűz nélkül is pokolian égető fájdalom, hogy mit élnek át az emberek, akiket meggyilkolnak. Elértem a sérülések és a kínok legvégső pontját, amit egy ember az életében elérhet. Minél többet akarok látni ebből és természetesen azokkal kezdem, akik ártottak nekem. Először végignézik, ahogy lerombolom a jó hírnevüket, tönkreteszem a szeretteiket és elveszek tőlük mindent, amiben hisznek. Aztán pedig ők is kapnak egy fejlövést. Az üzlet megy az útján, megteremti a forrásokat a nagy tervemhez. Legyőztem a halált. A sötétségben lámpás gyúlt, ezért ideiglenesen felvettem a Black Lantern nevet.
Catwoman az én igazi főellenségem. A lehető legtovább akarom gyötörni, de egyszer természetesen eljön az a szint, amikor már nem bírja tovább. A legfájóbb pont a húga megkínzása volt, ezért kezdésként ezt a sebet akartam felszakítani. Megkerestem a kórházat, ahol a húgát ápolták. Bejutottam az embereimmel és valóságos kínzókamrát csináltam a kórteremből. Az az egészségügyhöz illő vegytisztaság csak még nyomasztóbbá varázsolta az egészet. Mire megérkezett a felmentő sereg, a drága Maggie állapota rosszabb volt, mint valaha és a lényeg: elültettem benne a gyűlöletet a nővére iránt. Megváltoztattam a gondolkodását, Catwoman ellen fordítottam és ezzel nem csak felszabtam a sebet, hanem mélyítettem is. A tolvaj és társai megállítottak, de megölni már nem tudott. Sikerült elmenekülnöm és a birodalmam élén dolgozhatok tovább a terveimen. A vendetta folytatódik... |
|
