There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Ares Today at 11:35 pm


» Témakérő
by John Constantine Today at 9:17 pm



» 1. kötet - Arkham Asylum környékén
by Lobo Yesterday at 9:30 pm
Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Noname

Hero

Noname

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Noname

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Music

Share | 
 

 Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Szer. Szept. 19, 2018 10:31 pm



Night at the Museum @
Szerettem a Metropolis-i Népművészeti Múzeum Egyiptom tárlatán dolgozni. Egy kicsit mindig otthon érzem magam, ha arra visz a napi rutin. Nem olyan rég dolgozom egyébként vezető archeológusként az intézménynek, azelőtt leginkább utazgattam és ilyen-olyan munkákból tartottam fent magam. Nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy megállapodok.  Mármint, tisztában voltam vele, hogy az ilyesfajta megállapodás nálam nem tarthat 5 évnél tovább, mégis, mikor hírét vettem három hónapja, hogy üresedés támadt a tárlatvezetők közt, valami azt súgta, ragadjam meg ezt a lehetőséget. Hogy ennyit megérdemlek. Egy újabb esélyt, újra hinni, újra megpróbálni. Annak ellenére, hogy már száz milliószor próbáltam, és száz milliószor vallottam kudarcot. Mégis elmentem az állásinterjúra, és gond nélkül megugrottam a nekem szánt lécet. A vizsgáztatóim azzal érveltek, hogy olyan beleéléssel és részletességgel határozom meg az ereklyéket, falu rekonstrukciókat, mintha ott lettem volna. Erre csak mindent tudón somolyogtam persze. Mit tudhatták ők, hogy épp ez volt a helyzet?  
Aznap többnyire irodai munkát végeztem, de érdekes módon több panasz is feljutott hozzám, amit az ókori Egyiptom tárlata ellen tettek. Nyilván büszke vagyok a tárlatomra, ezért alaposan utána jártam a helyzetnek, de sosem a kiállított tárgyakat, ereklyéket kifogásolták. A vendégkönyv egyik bejegyzése szerint egy kisfiú nem mert odamenni a szarkofágunkhoz, mert meghatározhatatlan, kaparászó neszt hallott. Voltak, akik az áramellátást kifogásolták, vagy egyéb furcsaságokat tapasztaltak, mint egy suhanó árny, de mindig, minden alkalommal az én tárlatomon. A nap vége felé, amikor elfogytak az adminisztrációs teendőim, és kellőképpen felpaprikáztam magam a hisztérián, amit a tárlatom okozott (amit amúgy személyem elleni nyílt támadásként fogtam fel), záróra magasságában úgy döntöttem, magam járok utána a dolgoknak. Ki, ha nem egy törzsgyökeres egyiptomi lopakodó? Erélyes cipőkopogással léptem át a tárlat küszöbét. Körbenéztem, de első blikkre semmi különös nem tűnt szembe. Beljebb kopogtam, és bár kívülről fújtam az összes vitrin tartalmát, eredetét, korát és fellelésének helyét, egytől egyig végigjártam az összeset. Bármi is riogatja a múzeum látogatóit, itt kell lennie, és csak idő kérdése, hogy megmutatkozzon. Nem kellett sokat várnom az első furcsaságra. A sötétség lepléből lendült felém az egyik biztonsági őr. Annyira meglepődtem, és meg is ijedtem kicsit, hogy sikoltottam egy aprót. Nem tudtam megállapítani, mi lelte a kollegát, de szemmel láthatóan nem volt a maga ura, és megrögzött célja volt megkaparintani, ha már ott voltam. Bármi is történt a biztonsági őrrel, beláttam, hogy szólnom kell a rendészeti szerveknek. A legkevésbé leleplezni akartam magam. Gyorsan körbekapkodtam a fejem egy tűzjelzőért, amit meg is találtam hamar. Egyszerű terv volt, amolyan run and gun. Benyomni a gombot, aztán kereket oldani. Legalább is így szerettem volna. Nekiiramodtam, és sikeresen be is törtem a tűzjelző üvegét, amire szinte azonnal fülsüketítő vijjogás, és teljes zárlat volt a válasz. Úgy láttam, ez nem tetszett a zombiőrnek, és elhatároztam, most fogok kereket oldani, mert hát bármi is volt ez az izé, fegyver nélkül én ide kevés vagyok; neki is lódultam a kijáratnak, de amaz úgy döntött, a gumilövedékes pisztolyával működésbe hozza a biztonsági rácsot.
- Ne, ne, ne! – gyors voltam, de nem eléggé. A rács az orrom előtt zárta el előlem a kiutat, én pedig az egyiptomi tárlaton ragadtam egy agyhalott biztonsági személyzettel.
Odakint nagy volt a patália. Televíziós állomások kocsijai, riporterek és kamerák gyűltek a múzeum köré. Hamar híre ment, hogy az egyik kurátor bent ragadt, a rendvédelmisek épp igyekeztek bevenni magukat az épületbe, mindhiába.  


P.S.:541 szó Mood: Return of the Medjay


A hozzászólást Faye Fairthorne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 12:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
183

TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Pént. Szept. 28, 2018 4:40 pm





John Constantine


Faye Fairthorne

©️️️️️️️


Metropolis....
Ez a város a fej azon az érmén, amin Gotham City az írás.  A folyamatos nyomott hangulat és a fojtogatóan magas bűnüldözési ráta helyett itt szinte mindig süt a nap és a köpeny-S Jézus mindig gondoskodik róla, hogy alaposan farban legyen billentve az, akinek valami kevésbé legális ötlet fészkeli be magát a fejébe. Lex Luthor mondjuk ez valahogy mindig megússza a felelősségre vonást, de valami kis apró hiba kell a majdnem tökéletes összképbe.
Bár köt ehhez a városhoz egy igazán keserű és relatív friss emlék is, de alapvetően szeretem itt lopni a napot.
Valahogy jobban érzem magam ha itt lehetek és a szuperpofák közössége sem annyira hátborzongató, mint Gothamben.
Még a levegő is valamivel frissebb, mint Gothamben (vagy akár az óhazában), pedig valószínűleg csak az általános hangulat miatt érzem másnak a dolgokat.
Bár kedvelem ezt a várost, azért ez nem azt jelenti, hogy felkopna az állam, ha okkult dolgokról van szó. Néhanapján megkeresnek valami aprócseprő ügy kapcsán, amiből sikerül kiköhögnöm a lakbérre és bagóra valót. Egy kósza szellem, egy átkozott tárgy és néhány jó kapcsolat csodákra képes, ha megélhetési mágus az ember.
De az igazán komoly ügyekért néha még mindig bele kell lapoznom az újságba, vagy megnézni a híradót.
A Daily Planet déli és esti kiadásában is megakadt a szemem azon a cikken, ami a Metropolisi múzeumban folyó dolgokról írt. Furcsa zajok, furcsán viselkedő személyzet.
Nos úgy tűnik, hogy ez John Constantine-nak való munka.
Elsüllyesztek néhány fontosabb dolgot a zsebeimbe, mint például egy ankhot, egy doboz krétát, egy öngyűjtőt és egy doboz Silver Cut-ot. Csak az esszenciális dolgokat.
Nagyon nem akarom túlerőltetni magamat, mert még szükség lehet a mágikus képességeimre a múzeumban, így fogok egy taxit és az út közben átgondolom, hogy mit csináljak és hogyan.
A legegyszerűbb az lenne, ha vendégként lógnék be, vagy használnám a káró hatost és kiadnám magam a felügyeleti szerv egyik emberének. A második esetben nem nagyon kellene zavartatnom magamat miközben leellenőrzöm a tárlatot.
A taxi lassít, én pedig az ablakon keresztül meglátom, hogy barikádot vontak az épület köré a törvény derék őrei.
- A Pokolba is. Tartsa meg az aprót. - sóhajtok, miközben átnyújtok egy elbűvölt egy dollárost a sofőrnek
Nem szeretek direkt kiszúrni másokkal, de biztos kap annyi jattot, hogy ne okozzon neki problémát a hiány kipótlása.
Rágyújtok egy adag halálra, majd megközelítem azt a kopót, aki a főnöknek tűnik.
- John Constantine, Daily Planet - mutatom fel neki a káró hatost, ami egy sajtóigazolvány képében tetszeleg a zsaru előtt - Meg tudná mondani, hogy mi folyik odabent?
- Tudom is én. - válaszolja dohánytól rekedt hangon - Megszólalt a riasztó, lezárták az épületet, nekünk meg ilyenkor protokoll, hogy blokádot vonunk az épület köré. Nem tudjuk mi folyik odabent, de nem lepődnék meg, ha egy múmia kelt volna életre.
- Ezt idézhetem szó szerint is... - nézem meg a névtábláját - O'Malley őrmester?
Látom a homlokán doboló érből, hogy vagy harminccal megugrasztottam a vérnyomását. Ideje lesz faképnél hagyni a zsernyákokat és a magam kezébe venni a dolgokat.
Egy kis időbe telik, mire felmászok egy szomszédos épületre és újból feleslegesen jegyzem meg magamnak, hogy le kellene szokni a bagóról.
Pihegek egy kicsit a tetőn és már majdnem rágyújtok egy újabb koporsószögre, amikor eszembe jut, hogy miért is van ilyen rossz állapotban a tüdőm.
Ideje munkához látni.
Előszedek egy krétát a zsebemből és nekiállok felrajzolni egy mágikus kört a ház tetejére. Legalább alkalmam nyílik letesztelni a saját fejlesztésű teleportációs körömet.
Legalább öt percet töltök el ezzel, de a helyzet odalent semmit sem változik. A SWAT nem jön meg, a kapuk nem nyílnak ki, minden kopó tétován vakargatja az ágyékát.
Beállok a kör közepébe, majd elkezdem kántálni a varázsigét.
- Aperi ad ostium domus values! - ismételem el néhányszor a varázsigét
Egy fényes villanás után érzem, hogy a molekuláim közel fénysebességgel mozogva repülnek arrébb néhány métert. Néhány pislogás után már egy szarkofágokkal, ankhokkal és kotesph-ekkel telepakolt teremben találom magam.
Fittyet hányva néhány perccel ezelőtti légszomjra, újabb szál nekrózist veszek az ajkaim köré és rágyújtok.
A terem elrendezése miatt nem látom be az egész terepet, de jól hallom, hogy egy magassarkút viselő nő figyelmét felkelthette az érkezésem.
Legalábbis a határozottan kopogó hangok közeledtéből erre következtetek. Elindulok a közeledő hang forrása felé és a mai nap első kellemes meglepetésébe futok bele egy csinos, természetes vörös, feltehetőleg skót vagy ír felmenőkkel bíró nő személyében.
Még egy ok, amiért kedvelni fogom Metropolist.
- 'elló - köszönök neki - Talán te meg tudnád mondani, hogy mi folyik itt. A kopók odakint elég tanácstalanok voltak.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 15, 2018 9:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Szomb. Okt. 06, 2018 2:40 pm



Night at the Museum @
A zombiszerű tüneteket produkáló biztonsági őr ingerült, artikulálatlan gyomorhangok társításában esett neki a rácsoknak, azzal a határozott szándékkal, hogy kárt tegyen bennem. Azért csak a rácsoknak, mert még időben félreugrottam előle.
- Ennyit arról, hogy nem leplezzük le magunkat Metropolis előtt…
Újra kellett gondolnom az életemet. No, nem az egészet… De ha életben akarok maradni, márpedig nem így és itt terveztem elpatkolni, akkor fegyvert kellett ragadnom. És ha fegyvert ragadok, annak híre megy, már látom is a szalagcímeket: „a metropoliszi kurátor kísérteties profizmussal vágta ki magát a múzeumi rémálomból”. Beleborzongtam a gondolatba is. Ha ez megtörténik, megint itt kell hagynom egy helyet, egy állást, amit szeretek, és megint felkerekedhetek, hogy új helyre illeszkedjek be… Sosem lesz vége, nem igaz? Pedig nem egyszer képzeltem már el a halálomat, és 2400 év után bizton állíthatom, hogy van az az élethelyzet, amikor már inkább megváltás, mintsem félelemkeltő a halál gondolata… De ez nem az az élethelyzet volt. Amint a zombiőr magához tért, és realizálta, hogy helyettem csak hideg fém rácsokat ölelget, még indulatosabban hörgött, és felém lendült. Nem vártam tovább. Az egyik vitrinhez ugrottam, és mert nem volt időm kulcsokkal bíbelődni, egy határozott, de még mindig igen elegáns lábmozdulattal törtem le a lakatot a tárolóról, amiben ősi, egyiptomi fegyvereket tároltunk.
- És még mondják, hogy a magassarkú egészségtelen…
Kiemeltem egy sarló kardot, és bár minimum olyan öreg, mint én vagyok, ha nem öregebb, a mai napig szinte hibátlan az éle. Hátrébb ugrottam egy újabb mániákus ölelés elől, amikor felfigyeltem valamire. A szemem sarkából mintha fényjátékot észleltem volna Hatshepshut szarkofágja felől. Jaj, ne, még többen jönnek? A túlerő nem a kedvenc harcmodorom. De akárhogy is, muszáj volt felmérnem, mi ellen küzdök, vakon még ennyit sem tehettem volna. Nyilván nem készültem konfliktushelyzetre, így nem a legpraktikusabb öltözékem, és hangtompított cipőimet viselem, teljesen egyértelmű, hogy a kopogásom elárulja a közeledtem. Sok mindent nem tehettem ellene. Megközelítettem a fényforrást – amit nem volt nehéz megtalálni a vaksötétben – és hát a dolgom kicsit sietősen végeztem, mert a nyomomban loholt egy agyhalott, így esett, hogy amikor szembetaláltam magam egy übermensch alkatú figurával, az első reflexszem azt mondatta velem, hogy szegezzem rá a fegyverem. Csak amikor két másodperccel később alaposabban meg tudtam vizsgálni, láttam rajta, hogy ő nem agyhalott biztonsági őr.  És nem áll szándékában megtámadni sem.
- Oh… Üdv.
Egy pillanat elég, hogy felmérjem a korábbi fény és a hirtelen, bőségesen záróra után semmiből megjelenő alak kapcsolatát, és bár felizzítja a fantáziámat, el kell tennem későbbre a gondolatot. Karon ragadom a férfit igen határozottan, és elrántom az idő közben igen izgalmas mód lándzsát ragadt egykori kolléga útjából, aki így a frissiben megjelent férfi helyett egy üvegvitrint tört össze.
- Sajnálom, amint látja, épp egy kissé elfoglalt vagyok ahhoz, hogy magyarázzak, ugyanakkor teszem azt, a demonstráció magáért beszél. – fájdalmasan felszisszentem, ahogy az üveg ripityára tört, a vitrin tartalma pedig a földre potyogott – Hé, óvatosan! Azok a skarabeuszok törékenyebbek, mint gondolnád!
A terem közepén állt egy függőleges üveg vitrin, benne egy szarkofággal, ez volt az egyetlen oka annak, hogy nem lehetett direkt támadást indítani a helyiségben, mert az mindig útban volt. De az említett vitrin megkerülése adott nekünk egy kis időt, mielőtt ismét bajba kerülünk.
- Elnézést, tehát ott tartottunk, hogy az úr, aki agyhalottat játszik, a kollégám, és egyben az intézmény egyik biztonsági őre. Derék ember, ritkán veszíti el a fejét, ez a viselkedés egyáltalán nem vall rá. A nap folyamán több panasz is érkezett az egyiptomi tárlatra, így mint kurátora, záróra után kézbe vettem a dolgokat, több-kevesebb sikerrel. Ötletem sincs, mi üthetett a jóemberbe, már egy ideje fogócskázunk. Némileg megnehezíti az ok felderítését, hogy közben kergetőzni is kell. Mit is mondott, magát hogy--- - ezen a ponton egy 2 méterre eltávolodtam tőle, hogy helyet adjak a közénk hasító lándzsa morcosabb hegyének – hívják?


P.S.: 622 szó Mood: Legions
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
183

TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Hétf. Okt. 15, 2018 11:31 pm





John Constantine


Faye Fairthorne

©️️️️️️️


Annál szebb fogadtatást el sem tudtam volna képzelni, ahogy ez a nő határozottan kopogó léptekkel jön felém, ráadásul olyan lendülettel, mintha rám akarná vetni magát.
Nem mondom a kezében lévő khopesh nem éppen bizalomgerjesztő látvány és minden további nélkül meg is lendülhetne, amint pengetávolságba ér, de túl sok értelem csillog ennek a csinos vöröskének a szemeiben ahhoz, hogy ártó szándékot feltételezzek róla.
Figyelembe véve a helyzet sajátosságait nem kellene csalódnom, amikor a karomnál fogva arrébb ránt engem. Azt viszont megjegyzem magamnak, hogy törékeny alkatához képest talán már túl jó kondiban van. Még úgy is, hogy nem kell ahhoz két teherautó, hogy arrébb rakják a brit fokhagymaseggemet.
A vörös csinibaba meglepően gyors és erős mozdulatának köszönhetően elkerülök egy rituális és minden bizonnyal halálos kimenetelű piercing belövést, majd ahogy visszanyerem a kontrollt a testem felett szembefordulok én is a támadóval...
...aki ennél tipikusabb biztonsági őr nem is lehetne. Tohonya, lassú és ha levágnák, Hannibal Lecter egy évig ellenne csak a szalonnáján.
Az, hogy az ő keze által kerülök Nergál pokoli szexbarlangjába, nem csak életem legutolsó, hanem legmegalázóbb pillanata is lett volna egyben.
A vöröske -miközben kitölti a narratív hézagokat - aktívan terel és próbálja növelni a távot köztünk, meg a láthatóan befolyásolt őr között, de az úgy jön, mintha csak egy agyat szimatoló zombi lenne.
- Inkább vérért kiállt. - jegyzem meg szinte ösztönösen, ahogy hátrálok az őr elől
Miért van az, hogy midig az egyiptomi tárlaton megy félre valamit? Ennyi túlvilági privilégium még annak a pszichopatának sem jár, akit egy jóindulatú öregapónak képzel el a világ fele. Egyszer fussak bele nyugtalankodó vikingekbe. Azokat legalább le lehet nyugtatni egy bordéllyal meg egy jó kocsmával és ha kellően részegek már nincs baj velük.
Kezd kicsit elegem lenni abból, hogy játsszam a dróton rángatott báb szerepét, így amikor már a második nekünk szánt lándzsadöfés téveszt célt, előkotrom az agyam mélyéről az egyik legegyszerűbb bénító varázst és gyors ujjmozdulatokkal felrajzolok a levegőbe néhány rúnát.
Érzem ahogy az ujjaim nyomán felszabadulnak a mágikus erők és hála a sok gyakorlásnak szinte automatikusan jelennek meg a levegőben az ujjam nyomán a különböző kultúrákból származó sárga varázsjelek, miközben az orrom alatt hadarom az igéket.
Utolsó mozdulatként előre lököm a bal tenyerem, egyenesen a rúnák alkotta kör közepébe és rászabadítom a varázslatot a dühöngő ártányra.
Nem túl kifinomult varázs, de arra tökéletes, hogy túlterhelje a szimpatikus idegrendszert és nyerjen nekünk néhány percnyi nyugalmat.
A fickó, mintha csak áramütés érte volna, megmered, majd mintha egy Tapsi Hapsi rajzfilmben lenne, a testhelyzetén nem változtatva eldől, mint egy egyensúlyát vesztett báb.
A biztonság kedvéért oda lépek hozzá és megböködöm az oldalát, hogy összerándul-e rá, de semmi eredmény.
Előkotrok egy újabb fejadagnyi halált és a dohányzást tiltó tábla üzentével mit sem törődve rápöffentek.
- A nevem John Constantine. - kutatok a zsebemben a névjegykártyáimat őrző fémtárca után nem túl sok sikerrel, miközben bemutatkozok a vöröskének
Sóhajtva konstatálom, hogy a lakásban hagytam a névjegyeimet. De a kis hölgy elég okosnak tűnik ahhoz, hogy összeházasítson két kettest egy négyessé.
- Magánnyomozó vagyok. A TV-ben láttam, hogy áll a bál az egyiptomi tárlaton és gondoltam körülnézek, hátha meg kell rendszabályozni egy gyolcsos matuzsálemet. - mondom két slukk nekrózis között nem túl sok figyelmet szentelve a bejutásom történetének - Mi lenne ha megvizsgálnánk ezt a szerencsétlen flótást?


Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
11

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Yesterday at 12:47 pm



Night at the Museum @
Nem mintha nem bírtam volna a fogócskát a néhai kolléga ellen, aki egyértelműen a fogó szerepét öltötte magára ezúttal, de lassan azért elgondolkodtam volna azon, hogy hosszabb távú megoldás után nézzek. Szerencsére a botcsinálta kompániám is ugyanerre gondolthatott, már-már megfogalmazódott bennem, hogy egy rugóra jár az agyunk, mert robotkar módjára nekiáll rúnákat és jeleket rajzolni a levegőbe. Legnagyobb meglepetésemre nagy százalékát felismertem az ábráknak, de ezt az infót megtartottam magamnak. Pár pillanat leforgása volt az egész, amíg a mágikus kör hatott a biztonsági őrre, aki ettől egy helybe ragadt, de a lendület, amivel üldözött bennünket, ledöntötte a lábairól. Kifújtam magam a nagy izgalmak után.
- Hasznos kis mágia. És tényleg segít – tettem csípőre a kezem. – Maga a Doktor?
Nem volt nehéz rájönnöm, hogy nem egyszerű halandóval állok szemben. Ha az előző manővert nem is láttam volna a saját szememmel, akkor is felmerülne bennem a kérdés, hogy hogyan jutott be a hermetikusan a külvilágtól elszigetelt egyiptomi tárlatra. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mágia van a dologban, és az ilyen találkozások mindig megcsillantják számomra a reményt, hogy nem vagyok egyedül a sorsomban. Bár az elsőre is lerí számomra, hogy különösebben nem nyomja le a depresszív tenger, amiért túlvilági mágiával sújtotta az ég. Na, de majd lesz hozzá egy-két szavam. Később. Ha ennek az egésznek vége lesz. Közelebb lépek magam is, de elsőre semmi különöset nem veszek észre.
- Faye Fairthorne. És ha nem épp megmentette volna az életem, magára szólnék, hogy ez nem dohányzó helyiség, de azt hiszem, most az egyszer eltekintek tőle.
Vajon hívhatom Doktornak?
- Magánnyomozó némi extrával – pillantottam rá jelentőségteljesen.
Azért ne nagyoljuk már el a részleteket! De egyetértettem abban, hogy most sürgősebb probléma is égeti a markunkat, és ha valamit, hát priorizálni tudok, így egy bólintás után letérdelek a hasán fekvő rend éber őre mellé. Mivel az enyhén elszíneződött bőrén kívül nem látok semmi kirívót, veszem a bátorságot, hogy áttapogassam az egyenruháját. Igyekszem elnyomni azt az undok fintort, amire az arcom áll, amikor kocaszalonnát nyomorgatok, de egy ponton valami kőkeménybe és buzgón zümmögő, homorú tárgyba akad a kezem. Ez nem jelent jót még az álmoskönyv szerint sem, és bár ezúttal nem szólítottam meg a légből kapott partneremet, azért egy egyszerre izgatott és gyanakvó pillantást küldtem felé. Ha segédkezet nyújt, akkor vele együtt húzom le a megdermedt őr hátáról az egyenkabátját, hogy elénk táruljon egy…
- Ez meg… ? – Mondtam volna, hogy „micsoda”, de tökéletesen láttam, amit láttam – Egy skarabeusz?
Mi folyik itt? Ez a parazitának tűnő rovar egyértelműen egy skarabeusz alakját idézte, de ahhoz tagadhatatlanul túl nagy volt. Összeráncoltam a szemöldököm. A skarabeuszok földgalacsinba rakják a tojásaikat, és úgy görgetik őket egyik helyről a másikra, ha helyet akarnak változtatni. Vannak – illetve, voltak… mindig elfelejtem – olyanok, akik Rá-t, a Napistent egy skarabeusszal azonosítják, mert úgy görgeti át a Napot az égen minden nap, ahogy a skarabeusz görgeti a tojásait. Továbbá a skarabeuszok fontos vallásos jelképek, és nem utolsó sorban gyönyörű díszek, nem egy fáraót vagy épp feleségeiket, gyermekeiket temették el különböző anyagból faragott, különböző méretű és színű skarabeusszal. Minden tudásomat meghazudtoló, de még így is logikus döntésre jutok.  
- Ennek semmi értelme! – fakadtam ki a Doktornak – Mi ez? Skarabeusznak, mármint a rovarnak túl nagy, nem is úgy viselkedik, és amúgy sem kedvez neki Metropolis éghajlata, sem forgataga! Minden ellene szól! Hogy van itt? És mit tett a teremőrrel?
Oh, ajánlom, hogy ez a csodabogár – mármint a Doktor – előálljon valami az előzőhöz hasonló húzással, különben boszorkányságot kiáltok. Vagy várjunk csak… Na jó, azt talán nem. Rossz tapasztalatok.

P.S.:577 szó Mood: I walk on Your Water
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   

Vissza az elejére Go down
 
Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Éjszaka a múzeumban (Mini-kaland)
» [Küldetés] Éjszaka az étteremben
» [Küldetés] Éjszaka az étteremben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Metropolis-
Ugrás: