There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



» Hatalmi Harcok: Gardenering
by Slade Wilson Kedd Dec. 11, 2018 3:06 pm


» Fight baby, fight! - Shiva & Ares
by Sandra Wu-San Vas. Dec. 09, 2018 7:40 pm

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
John Constantine
 
Vandal Savage
 
Faye Fairthorne
 
Jason Todd
 
Harleen Quinzel
 
Conner Kent
 
Pamela Isley
 
Slade Wilson
 
Eros
 
Music

Share | 
 

 Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Szer. Szept. 19, 2018 10:31 pm



Night at the Museum @
Szerettem a Metropolis-i Népművészeti Múzeum Egyiptom tárlatán dolgozni. Egy kicsit mindig otthon érzem magam, ha arra visz a napi rutin. Nem olyan rég dolgozom egyébként vezető archeológusként az intézménynek, azelőtt leginkább utazgattam és ilyen-olyan munkákból tartottam fent magam. Nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy megállapodok.  Mármint, tisztában voltam vele, hogy az ilyesfajta megállapodás nálam nem tarthat 5 évnél tovább, mégis, mikor hírét vettem három hónapja, hogy üresedés támadt a tárlatvezetők közt, valami azt súgta, ragadjam meg ezt a lehetőséget. Hogy ennyit megérdemlek. Egy újabb esélyt, újra hinni, újra megpróbálni. Annak ellenére, hogy már száz milliószor próbáltam, és száz milliószor vallottam kudarcot. Mégis elmentem az állásinterjúra, és gond nélkül megugrottam a nekem szánt lécet. A vizsgáztatóim azzal érveltek, hogy olyan beleéléssel és részletességgel határozom meg az ereklyéket, falu rekonstrukciókat, mintha ott lettem volna. Erre csak mindent tudón somolyogtam persze. Mit tudhatták ők, hogy épp ez volt a helyzet?  
Aznap többnyire irodai munkát végeztem, de érdekes módon több panasz is feljutott hozzám, amit az ókori Egyiptom tárlata ellen tettek. Nyilván büszke vagyok a tárlatomra, ezért alaposan utána jártam a helyzetnek, de sosem a kiállított tárgyakat, ereklyéket kifogásolták. A vendégkönyv egyik bejegyzése szerint egy kisfiú nem mert odamenni a szarkofágunkhoz, mert meghatározhatatlan, kaparászó neszt hallott. Voltak, akik az áramellátást kifogásolták, vagy egyéb furcsaságokat tapasztaltak, mint egy suhanó árny, de mindig, minden alkalommal az én tárlatomon. A nap vége felé, amikor elfogytak az adminisztrációs teendőim, és kellőképpen felpaprikáztam magam a hisztérián, amit a tárlatom okozott (amit amúgy személyem elleni nyílt támadásként fogtam fel), záróra magasságában úgy döntöttem, magam járok utána a dolgoknak. Ki, ha nem egy törzsgyökeres egyiptomi lopakodó? Erélyes cipőkopogással léptem át a tárlat küszöbét. Körbenéztem, de első blikkre semmi különös nem tűnt szembe. Beljebb kopogtam, és bár kívülről fújtam az összes vitrin tartalmát, eredetét, korát és fellelésének helyét, egytől egyig végigjártam az összeset. Bármi is riogatja a múzeum látogatóit, itt kell lennie, és csak idő kérdése, hogy megmutatkozzon. Nem kellett sokat várnom az első furcsaságra. A sötétség lepléből lendült felém az egyik biztonsági őr. Annyira meglepődtem, és meg is ijedtem kicsit, hogy sikoltottam egy aprót. Nem tudtam megállapítani, mi lelte a kollegát, de szemmel láthatóan nem volt a maga ura, és megrögzött célja volt megkaparintani, ha már ott voltam. Bármi is történt a biztonsági őrrel, beláttam, hogy szólnom kell a rendészeti szerveknek. A legkevésbé leleplezni akartam magam. Gyorsan körbekapkodtam a fejem egy tűzjelzőért, amit meg is találtam hamar. Egyszerű terv volt, amolyan run and gun. Benyomni a gombot, aztán kereket oldani. Legalább is így szerettem volna. Nekiiramodtam, és sikeresen be is törtem a tűzjelző üvegét, amire szinte azonnal fülsüketítő vijjogás, és teljes zárlat volt a válasz. Úgy láttam, ez nem tetszett a zombiőrnek, és elhatároztam, most fogok kereket oldani, mert hát bármi is volt ez az izé, fegyver nélkül én ide kevés vagyok; neki is lódultam a kijáratnak, de amaz úgy döntött, a gumilövedékes pisztolyával működésbe hozza a biztonsági rácsot.
- Ne, ne, ne! – gyors voltam, de nem eléggé. A rács az orrom előtt zárta el előlem a kiutat, én pedig az egyiptomi tárlaton ragadtam egy agyhalott biztonsági személyzettel.
Odakint nagy volt a patália. Televíziós állomások kocsijai, riporterek és kamerák gyűltek a múzeum köré. Hamar híre ment, hogy az egyik kurátor bent ragadt, a rendvédelmisek épp igyekeztek bevenni magukat az épületbe, mindhiába.  


P.S.:541 szó Mood: Return of the Medjay


A hozzászólást Faye Fairthorne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 12:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Pént. Szept. 28, 2018 4:40 pm





John Constantine


Faye Fairthorne

©️️️️️️️


Metropolis....
Ez a város a fej azon az érmén, amin Gotham City az írás.  A folyamatos nyomott hangulat és a fojtogatóan magas bűnüldözési ráta helyett itt szinte mindig süt a nap és a köpeny-S Jézus mindig gondoskodik róla, hogy alaposan farban legyen billentve az, akinek valami kevésbé legális ötlet fészkeli be magát a fejébe. Lex Luthor mondjuk ez valahogy mindig megússza a felelősségre vonást, de valami kis apró hiba kell a majdnem tökéletes összképbe.
Bár köt ehhez a városhoz egy igazán keserű és relatív friss emlék is, de alapvetően szeretem itt lopni a napot.
Valahogy jobban érzem magam ha itt lehetek és a szuperpofák közössége sem annyira hátborzongató, mint Gothamben.
Még a levegő is valamivel frissebb, mint Gothamben (vagy akár az óhazában), pedig valószínűleg csak az általános hangulat miatt érzem másnak a dolgokat.
Bár kedvelem ezt a várost, azért ez nem azt jelenti, hogy felkopna az állam, ha okkult dolgokról van szó. Néhanapján megkeresnek valami aprócseprő ügy kapcsán, amiből sikerül kiköhögnöm a lakbérre és bagóra valót. Egy kósza szellem, egy átkozott tárgy és néhány jó kapcsolat csodákra képes, ha megélhetési mágus az ember.
De az igazán komoly ügyekért néha még mindig bele kell lapoznom az újságba, vagy megnézni a híradót.
A Daily Planet déli és esti kiadásában is megakadt a szemem azon a cikken, ami a Metropolisi múzeumban folyó dolgokról írt. Furcsa zajok, furcsán viselkedő személyzet.
Nos úgy tűnik, hogy ez John Constantine-nak való munka.
Elsüllyesztek néhány fontosabb dolgot a zsebeimbe, mint például egy ankhot, egy doboz krétát, egy öngyűjtőt és egy doboz Silver Cut-ot. Csak az esszenciális dolgokat.
Nagyon nem akarom túlerőltetni magamat, mert még szükség lehet a mágikus képességeimre a múzeumban, így fogok egy taxit és az út közben átgondolom, hogy mit csináljak és hogyan.
A legegyszerűbb az lenne, ha vendégként lógnék be, vagy használnám a káró hatost és kiadnám magam a felügyeleti szerv egyik emberének. A második esetben nem nagyon kellene zavartatnom magamat miközben leellenőrzöm a tárlatot.
A taxi lassít, én pedig az ablakon keresztül meglátom, hogy barikádot vontak az épület köré a törvény derék őrei.
- A Pokolba is. Tartsa meg az aprót. - sóhajtok, miközben átnyújtok egy elbűvölt egy dollárost a sofőrnek
Nem szeretek direkt kiszúrni másokkal, de biztos kap annyi jattot, hogy ne okozzon neki problémát a hiány kipótlása.
Rágyújtok egy adag halálra, majd megközelítem azt a kopót, aki a főnöknek tűnik.
- John Constantine, Daily Planet - mutatom fel neki a káró hatost, ami egy sajtóigazolvány képében tetszeleg a zsaru előtt - Meg tudná mondani, hogy mi folyik odabent?
- Tudom is én. - válaszolja dohánytól rekedt hangon - Megszólalt a riasztó, lezárták az épületet, nekünk meg ilyenkor protokoll, hogy blokádot vonunk az épület köré. Nem tudjuk mi folyik odabent, de nem lepődnék meg, ha egy múmia kelt volna életre.
- Ezt idézhetem szó szerint is... - nézem meg a névtábláját - O'Malley őrmester?
Látom a homlokán doboló érből, hogy vagy harminccal megugrasztottam a vérnyomását. Ideje lesz faképnél hagyni a zsernyákokat és a magam kezébe venni a dolgokat.
Egy kis időbe telik, mire felmászok egy szomszédos épületre és újból feleslegesen jegyzem meg magamnak, hogy le kellene szokni a bagóról.
Pihegek egy kicsit a tetőn és már majdnem rágyújtok egy újabb koporsószögre, amikor eszembe jut, hogy miért is van ilyen rossz állapotban a tüdőm.
Ideje munkához látni.
Előszedek egy krétát a zsebemből és nekiállok felrajzolni egy mágikus kört a ház tetejére. Legalább alkalmam nyílik letesztelni a saját fejlesztésű teleportációs körömet.
Legalább öt percet töltök el ezzel, de a helyzet odalent semmit sem változik. A SWAT nem jön meg, a kapuk nem nyílnak ki, minden kopó tétován vakargatja az ágyékát.
Beállok a kör közepébe, majd elkezdem kántálni a varázsigét.
- Aperi ad ostium domus values! - ismételem el néhányszor a varázsigét
Egy fényes villanás után érzem, hogy a molekuláim közel fénysebességgel mozogva repülnek arrébb néhány métert. Néhány pislogás után már egy szarkofágokkal, ankhokkal és kotesph-ekkel telepakolt teremben találom magam.
Fittyet hányva néhány perccel ezelőtti légszomjra, újabb szál nekrózist veszek az ajkaim köré és rágyújtok.
A terem elrendezése miatt nem látom be az egész terepet, de jól hallom, hogy egy magassarkút viselő nő figyelmét felkelthette az érkezésem.
Legalábbis a határozottan kopogó hangok közeledtéből erre következtetek. Elindulok a közeledő hang forrása felé és a mai nap első kellemes meglepetésébe futok bele egy csinos, természetes vörös, feltehetőleg skót vagy ír felmenőkkel bíró nő személyében.
Még egy ok, amiért kedvelni fogom Metropolist.
- 'elló - köszönök neki - Talán te meg tudnád mondani, hogy mi folyik itt. A kopók odakint elég tanácstalanok voltak.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 15, 2018 9:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Szomb. Okt. 06, 2018 2:40 pm



Night at the Museum @
A zombiszerű tüneteket produkáló biztonsági őr ingerült, artikulálatlan gyomorhangok társításában esett neki a rácsoknak, azzal a határozott szándékkal, hogy kárt tegyen bennem. Azért csak a rácsoknak, mert még időben félreugrottam előle.
- Ennyit arról, hogy nem leplezzük le magunkat Metropolis előtt…
Újra kellett gondolnom az életemet. No, nem az egészet… De ha életben akarok maradni, márpedig nem így és itt terveztem elpatkolni, akkor fegyvert kellett ragadnom. És ha fegyvert ragadok, annak híre megy, már látom is a szalagcímeket: „a metropoliszi kurátor kísérteties profizmussal vágta ki magát a múzeumi rémálomból”. Beleborzongtam a gondolatba is. Ha ez megtörténik, megint itt kell hagynom egy helyet, egy állást, amit szeretek, és megint felkerekedhetek, hogy új helyre illeszkedjek be… Sosem lesz vége, nem igaz? Pedig nem egyszer képzeltem már el a halálomat, és 2400 év után bizton állíthatom, hogy van az az élethelyzet, amikor már inkább megváltás, mintsem félelemkeltő a halál gondolata… De ez nem az az élethelyzet volt. Amint a zombiőr magához tért, és realizálta, hogy helyettem csak hideg fém rácsokat ölelget, még indulatosabban hörgött, és felém lendült. Nem vártam tovább. Az egyik vitrinhez ugrottam, és mert nem volt időm kulcsokkal bíbelődni, egy határozott, de még mindig igen elegáns lábmozdulattal törtem le a lakatot a tárolóról, amiben ősi, egyiptomi fegyvereket tároltunk.
- És még mondják, hogy a magassarkú egészségtelen…
Kiemeltem egy sarló kardot, és bár minimum olyan öreg, mint én vagyok, ha nem öregebb, a mai napig szinte hibátlan az éle. Hátrébb ugrottam egy újabb mániákus ölelés elől, amikor felfigyeltem valamire. A szemem sarkából mintha fényjátékot észleltem volna Hatshepshut szarkofágja felől. Jaj, ne, még többen jönnek? A túlerő nem a kedvenc harcmodorom. De akárhogy is, muszáj volt felmérnem, mi ellen küzdök, vakon még ennyit sem tehettem volna. Nyilván nem készültem konfliktushelyzetre, így nem a legpraktikusabb öltözékem, és hangtompított cipőimet viselem, teljesen egyértelmű, hogy a kopogásom elárulja a közeledtem. Sok mindent nem tehettem ellene. Megközelítettem a fényforrást – amit nem volt nehéz megtalálni a vaksötétben – és hát a dolgom kicsit sietősen végeztem, mert a nyomomban loholt egy agyhalott, így esett, hogy amikor szembetaláltam magam egy übermensch alkatú figurával, az első reflexszem azt mondatta velem, hogy szegezzem rá a fegyverem. Csak amikor két másodperccel később alaposabban meg tudtam vizsgálni, láttam rajta, hogy ő nem agyhalott biztonsági őr.  És nem áll szándékában megtámadni sem.
- Oh… Üdv.
Egy pillanat elég, hogy felmérjem a korábbi fény és a hirtelen, bőségesen záróra után semmiből megjelenő alak kapcsolatát, és bár felizzítja a fantáziámat, el kell tennem későbbre a gondolatot. Karon ragadom a férfit igen határozottan, és elrántom az idő közben igen izgalmas mód lándzsát ragadt egykori kolléga útjából, aki így a frissiben megjelent férfi helyett egy üvegvitrint tört össze.
- Sajnálom, amint látja, épp egy kissé elfoglalt vagyok ahhoz, hogy magyarázzak, ugyanakkor teszem azt, a demonstráció magáért beszél. – fájdalmasan felszisszentem, ahogy az üveg ripityára tört, a vitrin tartalma pedig a földre potyogott – Hé, óvatosan! Azok a skarabeuszok törékenyebbek, mint gondolnád!
A terem közepén állt egy függőleges üveg vitrin, benne egy szarkofággal, ez volt az egyetlen oka annak, hogy nem lehetett direkt támadást indítani a helyiségben, mert az mindig útban volt. De az említett vitrin megkerülése adott nekünk egy kis időt, mielőtt ismét bajba kerülünk.
- Elnézést, tehát ott tartottunk, hogy az úr, aki agyhalottat játszik, a kollégám, és egyben az intézmény egyik biztonsági őre. Derék ember, ritkán veszíti el a fejét, ez a viselkedés egyáltalán nem vall rá. A nap folyamán több panasz is érkezett az egyiptomi tárlatra, így mint kurátora, záróra után kézbe vettem a dolgokat, több-kevesebb sikerrel. Ötletem sincs, mi üthetett a jóemberbe, már egy ideje fogócskázunk. Némileg megnehezíti az ok felderítését, hogy közben kergetőzni is kell. Mit is mondott, magát hogy--- - ezen a ponton egy 2 méterre eltávolodtam tőle, hogy helyet adjak a közénk hasító lándzsa morcosabb hegyének – hívják?


P.S.: 622 szó Mood: Legions
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Hétf. Okt. 15, 2018 11:31 pm





John Constantine


Faye Fairthorne

©️️️️️️️


Annál szebb fogadtatást el sem tudtam volna képzelni, ahogy ez a nő határozottan kopogó léptekkel jön felém, ráadásul olyan lendülettel, mintha rám akarná vetni magát.
Nem mondom a kezében lévő khopesh nem éppen bizalomgerjesztő látvány és minden további nélkül meg is lendülhetne, amint pengetávolságba ér, de túl sok értelem csillog ennek a csinos vöröskének a szemeiben ahhoz, hogy ártó szándékot feltételezzek róla.
Figyelembe véve a helyzet sajátosságait nem kellene csalódnom, amikor a karomnál fogva arrébb ránt engem. Azt viszont megjegyzem magamnak, hogy törékeny alkatához képest talán már túl jó kondiban van. Még úgy is, hogy nem kell ahhoz két teherautó, hogy arrébb rakják a brit fokhagymaseggemet.
A vörös csinibaba meglepően gyors és erős mozdulatának köszönhetően elkerülök egy rituális és minden bizonnyal halálos kimenetelű piercing belövést, majd ahogy visszanyerem a kontrollt a testem felett szembefordulok én is a támadóval...
...aki ennél tipikusabb biztonsági őr nem is lehetne. Tohonya, lassú és ha levágnák, Hannibal Lecter egy évig ellenne csak a szalonnáján.
Az, hogy az ő keze által kerülök Nergál pokoli szexbarlangjába, nem csak életem legutolsó, hanem legmegalázóbb pillanata is lett volna egyben.
A vöröske -miközben kitölti a narratív hézagokat - aktívan terel és próbálja növelni a távot köztünk, meg a láthatóan befolyásolt őr között, de az úgy jön, mintha csak egy agyat szimatoló zombi lenne.
- Inkább vérért kiállt. - jegyzem meg szinte ösztönösen, ahogy hátrálok az őr elől
Miért van az, hogy midig az egyiptomi tárlaton megy félre valamit? Ennyi túlvilági privilégium még annak a pszichopatának sem jár, akit egy jóindulatú öregapónak képzel el a világ fele. Egyszer fussak bele nyugtalankodó vikingekbe. Azokat legalább le lehet nyugtatni egy bordéllyal meg egy jó kocsmával és ha kellően részegek már nincs baj velük.
Kezd kicsit elegem lenni abból, hogy játsszam a dróton rángatott báb szerepét, így amikor már a második nekünk szánt lándzsadöfés téveszt célt, előkotrom az agyam mélyéről az egyik legegyszerűbb bénító varázst és gyors ujjmozdulatokkal felrajzolok a levegőbe néhány rúnát.
Érzem ahogy az ujjaim nyomán felszabadulnak a mágikus erők és hála a sok gyakorlásnak szinte automatikusan jelennek meg a levegőben az ujjam nyomán a különböző kultúrákból származó sárga varázsjelek, miközben az orrom alatt hadarom az igéket.
Utolsó mozdulatként előre lököm a bal tenyerem, egyenesen a rúnák alkotta kör közepébe és rászabadítom a varázslatot a dühöngő ártányra.
Nem túl kifinomult varázs, de arra tökéletes, hogy túlterhelje a szimpatikus idegrendszert és nyerjen nekünk néhány percnyi nyugalmat.
A fickó, mintha csak áramütés érte volna, megmered, majd mintha egy Tapsi Hapsi rajzfilmben lenne, a testhelyzetén nem változtatva eldől, mint egy egyensúlyát vesztett báb.
A biztonság kedvéért oda lépek hozzá és megböködöm az oldalát, hogy összerándul-e rá, de semmi eredmény.
Előkotrok egy újabb fejadagnyi halált és a dohányzást tiltó tábla üzentével mit sem törődve rápöffentek.
- A nevem John Constantine. - kutatok a zsebemben a névjegykártyáimat őrző fémtárca után nem túl sok sikerrel, miközben bemutatkozok a vöröskének
Sóhajtva konstatálom, hogy a lakásban hagytam a névjegyeimet. De a kis hölgy elég okosnak tűnik ahhoz, hogy összeházasítson két kettest egy négyessé.
- Magánnyomozó vagyok. A TV-ben láttam, hogy áll a bál az egyiptomi tárlaton és gondoltam körülnézek, hátha meg kell rendszabályozni egy gyolcsos matuzsálemet. - mondom két slukk nekrózis között nem túl sok figyelmet szentelve a bejutásom történetének - Mi lenne ha megvizsgálnánk ezt a szerencsétlen flótást?


Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Pént. Okt. 19, 2018 12:47 pm



Night at the Museum @
Nem mintha nem bírtam volna a fogócskát a néhai kolléga ellen, aki egyértelműen a fogó szerepét öltötte magára ezúttal, de lassan azért elgondolkodtam volna azon, hogy hosszabb távú megoldás után nézzek. Szerencsére a botcsinálta kompániám is ugyanerre gondolthatott, már-már megfogalmazódott bennem, hogy egy rugóra jár az agyunk, mert robotkar módjára nekiáll rúnákat és jeleket rajzolni a levegőbe. Legnagyobb meglepetésemre nagy százalékát felismertem az ábráknak, de ezt az infót megtartottam magamnak. Pár pillanat leforgása volt az egész, amíg a mágikus kör hatott a biztonsági őrre, aki ettől egy helybe ragadt, de a lendület, amivel üldözött bennünket, ledöntötte a lábairól. Kifújtam magam a nagy izgalmak után.
- Hasznos kis mágia. És tényleg segít – tettem csípőre a kezem. – Maga a Doktor?
Nem volt nehéz rájönnöm, hogy nem egyszerű halandóval állok szemben. Ha az előző manővert nem is láttam volna a saját szememmel, akkor is felmerülne bennem a kérdés, hogy hogyan jutott be a hermetikusan a külvilágtól elszigetelt egyiptomi tárlatra. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mágia van a dologban, és az ilyen találkozások mindig megcsillantják számomra a reményt, hogy nem vagyok egyedül a sorsomban. Bár az elsőre is lerí számomra, hogy különösebben nem nyomja le a depresszív tenger, amiért túlvilági mágiával sújtotta az ég. Na, de majd lesz hozzá egy-két szavam. Később. Ha ennek az egésznek vége lesz. Közelebb lépek magam is, de elsőre semmi különöset nem veszek észre.
- Faye Fairthorne. És ha nem épp megmentette volna az életem, magára szólnék, hogy ez nem dohányzó helyiség, de azt hiszem, most az egyszer eltekintek tőle.
Vajon hívhatom Doktornak?
- Magánnyomozó némi extrával – pillantottam rá jelentőségteljesen.
Azért ne nagyoljuk már el a részleteket! De egyetértettem abban, hogy most sürgősebb probléma is égeti a markunkat, és ha valamit, hát priorizálni tudok, így egy bólintás után letérdelek a hasán fekvő rend éber őre mellé. Mivel az enyhén elszíneződött bőrén kívül nem látok semmi kirívót, veszem a bátorságot, hogy áttapogassam az egyenruháját. Igyekszem elnyomni azt az undok fintort, amire az arcom áll, amikor kocaszalonnát nyomorgatok, de egy ponton valami kőkeménybe és buzgón zümmögő, homorú tárgyba akad a kezem. Ez nem jelent jót még az álmoskönyv szerint sem, és bár ezúttal nem szólítottam meg a légből kapott partneremet, azért egy egyszerre izgatott és gyanakvó pillantást küldtem felé. Ha segédkezet nyújt, akkor vele együtt húzom le a megdermedt őr hátáról az egyenkabátját, hogy elénk táruljon egy…
- Ez meg… ? – Mondtam volna, hogy „micsoda”, de tökéletesen láttam, amit láttam – Egy skarabeusz?
Mi folyik itt? Ez a parazitának tűnő rovar egyértelműen egy skarabeusz alakját idézte, de ahhoz tagadhatatlanul túl nagy volt. Összeráncoltam a szemöldököm. A skarabeuszok földgalacsinba rakják a tojásaikat, és úgy görgetik őket egyik helyről a másikra, ha helyet akarnak változtatni. Vannak – illetve, voltak… mindig elfelejtem – olyanok, akik Rá-t, a Napistent egy skarabeusszal azonosítják, mert úgy görgeti át a Napot az égen minden nap, ahogy a skarabeusz görgeti a tojásait. Továbbá a skarabeuszok fontos vallásos jelképek, és nem utolsó sorban gyönyörű díszek, nem egy fáraót vagy épp feleségeiket, gyermekeiket temették el különböző anyagból faragott, különböző méretű és színű skarabeusszal. Minden tudásomat meghazudtoló, de még így is logikus döntésre jutok.  
- Ennek semmi értelme! – fakadtam ki a Doktornak – Mi ez? Skarabeusznak, mármint a rovarnak túl nagy, nem is úgy viselkedik, és amúgy sem kedvez neki Metropolis éghajlata, sem forgataga! Minden ellene szól! Hogy van itt? És mit tett a teremőrrel?
Oh, ajánlom, hogy ez a csodabogár – mármint a Doktor – előálljon valami az előzőhöz hasonló húzással, különben boszorkányságot kiáltok. Vagy várjunk csak… Na jó, azt talán nem. Rossz tapasztalatok.

P.S.:577 szó Mood: I walk on Your Water
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Csüt. Nov. 01, 2018 2:16 pm





John Constantine


Faye Fairthorne

©️️️️️️️


A kis vöröske - Faye, mint az utóbb megtudtam a bemutatkozásából - nem igazán lepődött meg, amikor a mágia ilyen nyilvánvaló és egyértelmű felhasználását tapasztalta.
Az átlag ember elkezd értetlenkedni, amint lerázta magáról a sokkot, próbálja racionalizálni, amit látott, hitetlenkedik még akkor is, ha a mágikus beavatkozásnak az életét köszönheti.
Ez a nő pedig szemrebbenés nélkül nyugtázza a tényt, hogy varázsoltam, sőt még humorizálni is tud rajta.
Van egy olyan érzésem, hogy hozzám hasonlóan ő sem éppen hétköznapi egyede az emberi fajnak, bár határozottan érzem a mágia kisugárzásának hiányát is az irányából.
Mondjuk az a tény, hogy egész értően bánik egy olyan fegyverrel, aminek az utolsó képzett forgatói kábé négyezer éve kihaltak, felvet néhány igen egzotikus kérdést.
Időutazó? Halhatatlan? Párhuzamos világból származik? Csupa olyan érdekes talány, ami még inkább kíváncsibbá tesz, hogy milyen titkok rejtőzhetnek még a csinos vörös üstöke alatt.
- A szonikus csavarhúzómat elhagytam a legutóbbi regenerációmnál. - húzódik apró, de sokat sejtető mosolyra az arcom - Rögtönözni kellett.
Úgy tűnik, hogy Faye érteni fogja a humort és a szarkazmust, így nem aggódok a kis humorizálásom miatt.
- De ha van rá mód, akkor most nem hadakoznék egy bolygónyi haragkezelési problémákkal küzdő felültöltős mosógéppel.
Szippantok két mélyet az adagolt túlvilágból, miközben reménykedem, hogy nincsenek füstérzékelők telepítve a helységben. Még csak az kellene nekünk, hogy elárasszon minket a tűzoltó rendszer. Bár ez a rengeteg, több ezer éves műtárgy nem biztos, hogy jól bírná a nedvességet...
- Mondhatjuk úgy is. - mondom, miközben összerakom, hogy miért kezdi el tapogatni ezt a nők álmának kevésbé nevezhető Szalonna Szilárdot
Bár számomra sem jelenti az álmok netovábbját, hogy egy minimum harminc kiló túlsúllyal küzdő férfit vetkőztessek, de az ember ne válogasson. Munkáról van szó, de azért egy queernek is lehetnek igényei.
Azt, amit Tonna Thomas hátán látok nem igazán tudom hova tenni. Hallottam már materializálódott totemállatokról, amik képesek erővel felvértezni a gazdájukat, de ezeket a köznyelv famulusnak hívja és nincs szükségük arra, hogy valakivel fizikai kapcsolatot kelljen létesíteniük az erejük átadására.
Az meg csak hab a tortán, hogy nem ilyen abnormálisan hatalmas példányai a fajuknak.
Kitartom a szétnyitott ujjú tenyeremet, hogy hozzá viszonyítva is fel tudjam mérni ennek a böhöm szkarabeusznak a méreteit és meg kell állapítanom, hogy ez lény még az én mancsomnál is nagyobb területet foglal el.
Ami a legfurcsább vele kapcsolatban, hogy körülbelül nulla mágikus energiát sugároz magából. Az pedig határozottan zavaró, ha valami ősi egyiptomi, megbolondítja az embereket, de fikarcnyi varázslat sincsen benne.
Erich von Däniken most biztos kétszer sülne el egymás után már csak a gondolatra is, hogy mire bukkantam a vöröskével, de gyanítom, hogy nem fogjuk nagy meggyőződéssel, hevesen gesztikulálva azt állítani a History channelen, hogy minden az idegenek műve volt.
- Ha nem tévedek, akkor ez valami ősi fegyver lehet. - hajolok közelebb, miután néhány percre elég idegméreggel láttam el a tüdőmet - Ránézésre akár mágikusnak is tűnhet, de nem érzek rajta semmilyen varázslatot. Ezek a bizonyítékok pedig egy igen érdekes dolgot feltételeznek...
Nem hiszem, hogy sokat kell várnom, amíg Faye csinos kis kobakjában a helyére kerüljenek a feltételezésem mozaikdarabkái és attól sem tartok, hogy csengő hangon fog felkacagni.
Valami azt súgja, hogy nem fog problémázni egy ilyen képtelen felvetésen.
De hogy valamit csinálni is kellene, hogy továbblendüljünk a cselekményben.
- Lépj egy kicsit hátrébb kedvesem! - kérem meg
Ha helyet ad nekem, akkor nekiállok varázsolni.
- In quacumque die invocavero unguibus dimittere languidus personae! - kántálom a varázsigét, miközben megcélzom a szakarabeuszt
Most meglátjuk, hogy mivel van dolgunk....

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 05, 2018 11:09 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Szomb. Nov. 03, 2018 12:42 pm



The Doctor & Amy Pond @
Jól van, elismerem, letaglózhatott volna jobban, hogy amaz, a férfi csak úgy átlépett a zárt falon, mintha ajtó volna ott, mert hát azért az ember lánya tényleg nem minden nap botlik bele egy igazi mágusba, de talán egyik isten – legyen régi vagy új – sem rója fel nekem, hogy rőt irhám menekítése közben nem teszem le a hajam. De mindenképpen megjegyeztem magamnak, hogy amint némileg nyugodtabb vizekre evezünk, alaposan kifaggatom a dolgok hogyanja és mikéntje felől. Ki tudja, talán még az én átkomon is enyhíthetne! Ennyi évszázad után már bizony inkább átok, mint áldás az öröklét. A remény hirtelen izgatottan égetni kezdett. És ezt az izgatottságot nem csak magamon, de hirtelen mintha rajta is érezni vélném. Elébe vágok a szavának.
- Látom, magának is volnának kérdései, Doktorom. A rövid válasz az, hogy hosszú történet. Ha ezt élve megússzuk, és ép bőrrel kijutunk innen… Hm. Az akcentusa… Olyan igazi, hamisítatlan brit. Elfogad tőlem egy csésze teát, mindennek utána? Nem csak maga keresi a válaszokat, Mr. John Constantine.
Szerintem ez egy fair ajánlat. Jó tea, velős társalgással körítve. My cup of tea, hogy úgy ne mondjam. Először meglepett a reflektálása a korábbi szójátékomra, aminek kivetülése két őszinte pislantás volt, de aztán jött utána belőlem – valahonnan – egy jóízű nevetés is. Apró, de tartalmas, mint egy málnalekváros scone.
- Még szerencse, hogy egyetlen Dalek sem hallotta ezt az igencsak gúnyos csúfnevet, lennénk bajban, azt hiszem. Bennem megbízhat, Doktor, nem adom tovább nekik, időutazó becsület szavamra.
Még három ujjam a levegőbe is emeltem, a balom pedig a szívemre tettem.
- Általában amúgy nyugisabb errefelé – mondom, miközben a kollégát tapogatom – Öröm az ürömben, mert így legalább bemutatkozhattam. Engem is elvisz csillagközi túrára, át az időn és téren?
Bár, ezt azért kétszer is meg kéne gondolnom. A csillagközi túra azért oké, a történelmet elég volt egyszer átélni, köszönöm szépen, ha lehetséges, azt kihagynám. Egyetlen pillantást lopok csak a férfi arcáról, amint leguggol a kolléga mellé, utána már folytatom magam is a sörhasú kolléga igen ingerszegény vetkőztetését. Mire észrevettem volna magam, már ki is csúszott a számon:
- Valahol szomorú, hogy ez a legizgalmasabb dolog, ami évek óta vele történt – fintorogtam.
Aztán persze realizáltam, hogy ezt hangosan is kimondtam, így ezúttal egy nagyon is tudatos, de annál rémültebb pillantást váltottam amazzal.
- Amunra, nem hiszem el, hogy ezt hangosan kimondtam! Szörnyen sajnálom.
Félreteszem az úr kabátját, amíg a férfi a skarabeusz méreteit vizsgálja, és bár számtalan gondolat megfordult élénk, rőt üstököm alatt, egyelőre hagytam, hogy a férfi láthatóan hozzáértő szemekkel is megvizsgálja.
- A skarabeuszok szent szimbólumok, sem ábrázolásban, sem feljegyzésben nem szerepelnek agresszív lényként. Maguk a rovarok is, már amelyik nem ilyen túlméretezett, békés életmódot folytat. Ami pedig nem jelenthet mást, mint hogy…. – pillantottam a férfira, amint megéreztem a pillantását magamon.
Halkan, jóval visszafogottabban, mint korábban, de nem kevésbé szívderítőt kuncogtam a tréfán. De munka van, kérem szépen, úgyhogy amikor arra int, hogy hátráljak, felkászálódok a guggolásból, és hátrébb lépek kettőt, a függőleges vitrin felé. Megint ez a különös érzés, mintha az ige szavainak a felét, de inkább kicsit többet annál értenék – érthető, latin – és ez ismét eszembe juttatja, milyen öreg is vagyok valójában. Az első pár másodpercben, egy percben még kivárom, mi fog történni – nem tudtam, mire számítottam, így egy kissé csalódásként ért, amikor semmi sem történt. De nem szájaltam.
- Lehet, képtelen ötlet… Na, meg maga a profi, nem én, de támadt egy olyan sugallatom; hívjuk női megérzésnek, hogy ha már az ige nem azt a hatást váltja ki, amiben reménykedtünk, és a bénító igét sem bölcs döntés feloldani, esetleg megpróbálhatnánk magát a hátizsákot leműteni a kolléga hátáról. - Morfondáltam egyik oldalról a másikra döntve a fejem. – Szükségünk lesz rá a holnap reggeli műszakban.


P.S.:608 szó Mood: I walk on Your water
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Kedd Nov. 13, 2018 2:53 pm



John Constantine


Faye Fairthorne

©️️️️️️️


Faye látszólagos életkorát meghazudtoló határozottsággal és céltudatossággal kérdez rá, hogy nem akarok-e vele közös programot, ha kiverekedtük magunkat ebből a csapdából.
Persze ott motoszkál a fejemben, hogy nem csak egzotikusnak ható brit akcentusom, az örök másnaposság csorbította jóképűségem és a Doctor Who iránti rajongása miatt akar velem annyira teázni egyet. Az ilyen esetekben szokott némi hátsó szándék is lenni a szimpátia mellett, én pedig vagyok olyan balek, hogy megint bedőljek egy aranyos pofinak és egy egy lángvörös üstöknek.
- Egyezzünk ki egy ír kávéban. - dereng fel egy halovány mosolyszerűség az arcomon - A tea alkoholtartalmát nem az én gyomromnak találták ki.
Úgy tűnik Faye nem az a fajta nő, aki ne lenne vevő a humor kritikusabb formájára. Legalábbis a Dalekok sajátos körülírásának hatására egy olyan őszinte kacaj tört ki belőle, amit évek óta nem hallottam. Szép tud lenne, amikor két Whovian elkezd barátkozni....
- Hacsak nem csavartak egyet az idővonalon, akkor a Dalekok azt sem tudják, hogy ki a Doctor, nemhogy egy hasonmását kezdenék el üldözni azért, mert kimondta róluk az igazat. - szippantok egyet a halál ötven árnyalatából, de az ünnepélyes eskütételét nem hagyom szó nélkül - De nagyra értékelem a diszkréciót.
Miközben bőszen vizsgálgatjuk a biztonsági őr, Faye megpróbálja oldani a hangulatot némi cseverészéssel. Nem hiszem, hogy túlságosan magányos lenne, vagy ne lenne hozzászokva a rázós helyzetekhez. Amilyen határozottan bánt azzal a holdkarddal nem arra utal, hogy ne lenne hozzászokva a rázós helyzetekhez. Megeshet, hogy csak ilyen a természete és alapvetően egy közlékeny alkat.
- Általában nem az ilyenekben utazom. - mondom miközben segítek neki leszedni a kabátot Hurka Henrikről - Inkább Merrin atya kezéből szoktam kivenni a kenyeret.
Miközben vizsgáljuk a nők és queerek álmának cseppet sem nevezhető biztonsági őrt Faye tovább csicsereg. Egy igazán különös dolgot azért sikerült kiszúrni a szavai közt. Olyan természetességgel emlegetett egyiptomi isteneket, mintha még széles körben élő kultusszal rendelkeznének. Nem mintha nem lenne lehetséges, hogy valami New ages ufóhívó szekta tagja legyen, de a karddal való szakszerű bánásmód már dolgot enged feltételezni. Olyat, amitől én annyira nem mennék falnak, de egy átlagember valószínűleg átélne egy koponyájába kihelyezett reaktorleolvadást.
A teljesen ki nem mondott feltételezésemre, miszerint ez a szakarabeusz nem biztos, hogy földi eredetű egy újabb, de visszafogottabb kacajjal reagál. Talán van emögött a nevetés mögött valami mélyebb tudás, mert nem úgy csengett, mintha a feltételezésem abszurditásán szórakozna. De ezen ráérek akkor filozofálni, amikor elkortyolok az az ír kávét a társaságában.
Nem mondhatom, hogy csalódtam a varázslatban. A mágikus kisugárzás hiánya miatt mertem feltételezni, hogy nem tudattal rendelkező lényről van szó, de így legalább már biztosan tudom, hogy mi a helyzet.
Megint csak egy újabb érv amellett, hogy valami fegyverrel van dolgunk, ami nem földi eredetű.
Faye felvetésére a szkarabeusz is aktivizálja magát. A lábai erősebben belefúródnak  lapockák közti bőrbe, apró vérpatakokat fakasztva. A bogár kitárja a szárnyait, ami alól nem a szokásos hártyás rovarszárnyak bújnak elő, hanem acélszürke apró bogarak bújnak meg, amik gyorsan végigrohannak a szkarabeuszon és beterítik azt.
Az őr keze hirtelen megrándul, majd lassú, kimért mozdulatokkal, mintha csak próbálgatná a teste határait, előbb négykézláb, majd féltérdre áll.
- Ezt vele is meg kellene értetni aranyom. - mondom miközben megragadom a vöröske csuklóját és magam után húzva elkezdek rohanni

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.


A hozzászólást John Constantine összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 23, 2018 12:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Csüt. Nov. 15, 2018 10:33 am



Mortal & Immortal @
Érdeklődve, egyszer s mind tűkön ülve – utóbbit megtanultam jól palástolni – figyeltem a férfi arcán átsuhanó érzelmeket. Egy kissé elszégyelltem magam, mert bár amaz egyetlen szót sem szólt, de pontosan tudtam, hogy van elég éles esze és látása ahhoz, hogy összerakja, nem átlagos randevúra hívás volt az előbbi. Szerettem volna rávilágítani arra, hogy bár tisztában voltam vele, önzőség tőlem, hogy rám áldozza az idejét és a tehetségét, az lett volna olyan hosszú, mint maga az ókor. És bármennyire is égtem az ingertől, hogy megállapítsam, ha önzőség segítséget kérni attól, akinek hatalom van a kezében, akkor igen, önző vagyok, de ha valamit megértetett velem az idő vén folyása, az a türelem hatása. Kivártam. Ki tudom várni. Láthatóan meglepett, hogy a jó öreg teát sutba dobja a jóval ütősebb rokonáért, a kávéért, de végül csak rövid töprengés után rábólintottam.
- Legyen. Megvendégelem magát szíves örömest. Már úgyis van egy állandó teaparti partnerem, aki bizonyára nem örülne, ha hírül venné, hogy lecseréltem egy fiatalabbra.
Az illető magas, izmos, sötét haja és csalhatatlan ízlése van. De vissza a valóságba. Elfélmosolyodtam a szavai őszinte, csípős ízétől. Üdítő jelenség volt valaki olyan számára, mint én, aki nagy valószínűséggel mindenféle embertípussal találkozott már. De ilyennel ritkán.
- Végül is, maga csak az igazat mondta, arról pedig vajmi levéssé tehet, hogy kiköpött mása a brit idő urának.
Ilyen világot élünk. Különös 2018-at. Régen egy rossz szó elég volt ahhoz, hogy karóba húzzanak, vagy élve megégessenek. Bezzeg ma? Ma liberalizmus és szólásszabadság van, és ennek a veszélyes kettős kombinációja igen lobbanékony táptalajt teremtett az olyan ingékony ágazatoknak, mint az irodalom, a politika, vagy a művészet. Csodálom, hogy még mind itt vagyunk, és mind élünk. Nem jöttem még rá, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennek a férfinak az aurája gondolkodás nélkül csalja elő belőlem a meggondolatlanabbnál meggondolatlanabb megjegyzéseket és kommentárokat. Ha tippelnem kéne, egy kissé megnyugtat és felvillanyoz egyszerre hogy egy hasonszőrűvel van dolgom. Még ha vele a sors kevésbé bánt is el, biztos vagyok benne, hogy ő is tudna mesélni a mágiája árnyoldaláról és hátulütőiről. Ettől még érzem a kapcsolódási pontot. Valamit, ami összeköt bennünket, egy pontot, amivel hasonulni tudunk mindketten. Még ha az enyém láthatatlanabb is, és az övé látványosabb, ebben egyformán kívülállók vagyunk. Most, hogy belegondolok, egyre több hasonló furcsaság bukkan fel a környéken. Mindenesetre alig vártam, hogy azt az ír kávét beteljesítve kikerekítsük a történetet. Kettőnk történetét.
- Átlag keddjeim – mosolyogtam a férfira, végleg megszabadítva a kollégát a kabátjától.
Nem lehetetlen, hogy nem földi eredetű lénnyel van dolgunk. Úgy értem, itt vagyok én, meg sem merem mondani, hány év távlatából, miért éppen az lenne furcsa vagy különös, hogy vannak még rajtunk kívül valahol a Földön túl? Szívfájdítóbb és lehetetlenebbnek hitt dolgokat láttam már megelevenedni a szemem előtt. Én csupán csak – hívjuk ezt szakmai ártalomnak – felvázoltam, amit magam tudok a skarabeuszok természetes élőhelyéről és viselkedéséről. Még kivártam az utolsó, visszhangos másodpercet, amiben semmi sem történt, mielőtt szóra nyitottam volna a szám, de úgy tűnik, a szimplán érdeklődő kérdésem nem nyerte el a láthatóan agresszív életforma tetszését. Hangtalan „ijh” hangot formáltak az ajkaim, ahogy világossá vált előttem, hogy nem hogy mindaz, amit tettünk, nem segített, de még csak rontott a helyzeten. Tettem egy tétova mozdulatot hátra, amint a néhai kolléga megmozdult, egészen nekiütköztem a vitrinnek. Legyőzött csalódottságomban sóhajtottam egyet, lehunyva a szemeimet. Akkor futunk, gondoltam, mielőtt a Doktor megragadta volna a karomat, és a vitrin mögé nem húzott volna.
- Nem fogócskázhatunk örökké! – adtam a férfi értésére, ismét magamhoz véve a fegyvereket, védelem reményében – Mihez legyünk? Tudata nincs, és láthatóan az úr is szaporább lett a második hullámtól. Velem sokra nem megy, én csak dolgokat tudok, és verekedni tudok.
Elgondolkodtam egy pillanatra. Meg kell ölni a kollégát? Nincs más út? Él-e még egyáltalán? Hogy tudnánk anélkül szétválasztani őket, hogy megsérüljenek olyanok, akiknek nem kellene? Tudnék olyan gyorsan és fürgén mozogni, hogy egy határozott és precíz mozdulattal a szó legszorosabb értelmében elvágjam a rovart a biztonsági őrtől, de nagyban növelné az esélyeinket, ha lehetőség nyílna arra, hogy egyhelybe kényszerítsük.


P.S.:661 szó Mood: Born of the Sun
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Pént. Nov. 23, 2018 12:08 pm



John Constantine


Faye Fairthorne

©️️️️️️️


Egyre inkább biztosabb vagyok abban, hogy alkalmi társam, bájos, de egyben gúnyos kacajokkal nyugtázná azokat a kronológiai pontatlanságokat, amiket egy történelmi film felvállaltan ballisztikus ívből le szokott tisztelni és mindezt a tapasztalata és nem az olvasottsága miatt tenni.
Félreértés ne essék, ezzel nem a lángvörös hajkorona alatt rejtőző csinos kobak szellemi fejlettségét ócsárolom. Néhány évszázadnyi létezés elég fejlesztő hatást gyakorol az intelligenciára. Nem egy olyan ismerősöm van, aki első kézből tudná ezt bizonyítani és úgy tűnik, hogy egy újabb hasonszőrű McLeod-dal gazdagodik ez a csapat.
Az állandó partner említésére majdnem egy értő mosoly terül szét a képemen, miközben átfut a fejemen az a kép, ahogy Faye Sean Conneryvel kortyolgatja az öt órai teáját.
Ki kell javítanom magam. Két McLeod-dal bővül a csapat.
- Pedig már kezdtem örülni, hogy nem csak ez a randa bogár fogja felrázni az unalmas életed. - próbálom kicsit humorosabbra venni a figurát, hogy oldjam a feszültséget
Nem kellene ennyire elviccelni a helyzetet, de úgy tűnik lassan beépül a személyiségembe az a tulajdonság, hogy a rőt hajú hölgyek közelében kiengedem a kéziféket a gátlás-expresszen. A múltkorában egész jól jött ki a dolog, bár az nem tett túl jót a lelkemnek, hogy a reggelt már nem együtt töltöttük. De nem panaszkodhattam, mert végső soron a saját módszereimet használták rajtam és jótól lopni nem bűn.
- Csodálkoztam is, hogy Moffat Capaldit kérte fel a szerepre helyettem. - slukkolok egy újabb adag életrövidítőt - Annyira szoros volt az a verseny.
Ha nem egy múzeum kellős közepén állnánk, egy feltehetően idegen eredetű parazita problémáján dolgozva, akkor egész felhőtlen kis csevej alakulhatna ki az egyik legbritebb popkulturális jelenségről a Beatles óta. Talán majd a teaparti alatt megbeszélhetjük, hogy tíz vagy tizenegy és klasszikus, vagy modern.
Van elképzelésem, hogy melyikhez húzna, de azért egy kis rajongói diskurzus sosem árthat.
Bár általában nem szoktam visszafogni azt a nagy angol pofámat amikor kontrázásról van szó, de ezzel csak felsrófolnám az elvárásait a saját bajával kapcsolatban. Általában nem zavar, ha az embereknek csalódniuk kell bennem, de valami számomra ismeretlen ok miatt zavarna, ha hiú reményeket ébresztenék benne.
- Nem lehet ránk fogni, hogy túl válogatósak lennénk. - engedek meg magamnak egy szórakozott megjegyzést
Valahol egyszerre megnyugtató és aggasztó is, hogy nem csak az én "szakmám"-ban találkozni olyan esetekkel, amikben egy szerencsétlen flótás veszti el az uralmat maga felett valami idegen behatás miatt. Valahol a lelkem egyik legeldugottabb bugyrában együtt tudok érezni az ilyen balszerencsés alakokkal. Szörnyű lehet a saját testükbe zárva látni, hogy mit művel az idegen tudat és megpróbálni együtt élni vele. Nem véletlen, hogy a legtöbb kliensemnek sokáig járulékos költséget jelent egy jó pszichológus. Egy olyan, aki annak ellenére sem kételkedik a mágia és a természetfeletti létezésében, hogy látja az olyan képtelen dolgokat ebben a világban, mint az égen repkedő Eugene Sandowokat, vagy vilámmal telepumpált Ben Johnsonokat.
A Szkarabeusz újraindulása mondhatni már várható is volt, amikor egy olyan balszerencsemágnes tartózkodik a helységben, mint én, de szerencsémre, Faye sem az a fajta nő, aki ne tudna gyorsan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Gyorsan mozdul és már bent is vagyunk az egyik vitrin mögött.
Úgy tűnik, hogy a testre mondott mágiára van ellenszere ennek az átkozott bogárnak. Kérdés, hogy a képes-e a célpontjain lévő varázslatot is semlegesíteni.
- Enarratio secundum abscondite nos a facie! - mormogom a a varázsigét, miközben Mázsa Márk tornászokat megszégyenítő koordináltsággal áll lábra
Ha jól sejtem, akkor Fayenek nem kell magyaráznom, hogy miféle mágiát vontam magunkra. Ha ez az élősködő a gazdatest szemét használja, akkor nem fog minket meglátni. Más kérdés, hogy van-e valami rásegítő szerkentyűje ahhoz, hogy láthatatlan célpontokat fogjon be.
- Ha van egy kis szerencsénk, akkor most nyertünk pár perc haladékot. - suttogom - Örökké viszont tényleg nem menekülhetünk előle. Ki kellene deríteni, hogy honnan származik és mi ez. El tudunk jutni a valahogy a nyilvántartáshoz?
Nagyon remélem, hogy igen a válasza. A teleportáció egy kicsit megcsapolta az energiáimat. Nem túl megerőltető trükkökre még képes leszek, de ez magában hordozza azt is, hogy nem tudom szavatolni ennek a holdkórosnak az épületben tartását.

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
27

TémanyitásTárgy: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Vas. Nov. 25, 2018 2:34 pm



A Doktor & Beste Tündér @
Ahogy az a sejtelmes, már-már értő, de tagadhatatlanul sugárzó és karizmatikus mosoly szétterül botcsinálta Doktorom elegánsan koros arcán, helytelenítő grimaszra, majd rögtön utána egy undok fintorra húzódnak a vonásaim. Heves ellenkezébe, egyszer s mind védekezésbe kezdek.
- Ez rosszul jött ki. Tévútra vezettem magát. Nem kell gondolatolvasónak lenni ahhoz, hogy értsem, mi jár a fejében, és azt kell, hogy mondjam, és inkább én mondjam meg magának, mint ő, hogy soha, nem, esélytelen, hogy megtörténjen, amire gondol. A-a. Nincs az az isten. A mi kapcsolatunk szigorúan… - itt röviden eltöprengtem, hogy vajon mi is volna a jó szó, de szerencsére némi kutakodás után rá is leltem a tökéletesre, amit egy elegáns biccentéssel, no meg egy édes mosollyal kísértem – szakmai.
Volt idő, amikor másképp volt, volt idő, amikor dacoltunk az elemekkel és a tényekkel, de az idő végül ellenünk voksolt. És ez nekem jó is volt így. Ami köztem és aközött a vandál közt van, az afféle hétpecsétes titok, bonyolult és szövevényes, aminek a megfejtéséért egy párterapeuta biztosan megkapná a béke Nobel-díjat. Ha bele nem döglene félúton. Nem hibáztatom érte, 2400 év hosszú időt. Amúgy is viszonylag kevés nő fordul segítségért olyan gondokkal, mint hogy a másik merő unalomból elfoglalta a fél világot.
- Kedves, hogy a foglalkoztatottságomért aggódik, Doktorom. Szokva vagyok a pörgéshez épp úgy, mint a pangáshoz. Épp szingli vagyok, ha erre gondol – riposte-oltam könnyedén.
Csodálom, hogy csak most akadtam össze John Constantine-nal. Azon kívül, ahogy a világot látja, és a véleményét szórja szerteszét, mint egy rossz zuhanyrózsa, arra a meggyőződésre jutok, hogy az ő háta mögött is van már egy s más, ami már sokkal hamarabb is összekovácsolhatta volna köztünk ezt a légből kapott szövetséget, ami ki tudja, később akár még egy nagyon szoros barátsággá is emelkedhet. A megbízható emberekre pedig, legyen szó bármilyen éráról, az ember lányának mindig szüksége lehet.
- Nekem mondja? – honoráltam a tréfát egy vigyorral. Már egy fél gondolattal jóval magunk és időnk előtt jártam, azt fontolgatva, hogy ide nem kevés mennyiségű ír kávé és fekete tea fog kelleni, hogy kitartson a valószínűleg órák hosszat tartó beszélgetésünk teljes ideje alatt. Mert hogy lesz miről beszélgetni, az szinte biztos. Az újabb humoros megjegyzést egy kellemes, csilingelő kuncogással jutalmazom, mielőtt végérvényesen a sokkal nagyobb és sokkal égetőbb problémánknak szentelném minden figyelmem. Gyorsan megértem, hogy az újra mozgásba lendült skarabeusz, és a táncos őzbak kollega mivel is egyenese arányos, úgyhogy kettőnk helyett hozom meg azt az igen bölcs döntést, hogy visszavonulót fújok. Takaros kis helyet néztem ki magunknak. Két fekvő vitron közt éppen akadt egy olyan kis zug, ahol pont kényelmesen elfértünk mi ketten, a falhoz lapulva, úgy, hogy még a félvakon keringő kolléga útjában sem vagyunk.
- Briliáns – bólintok elismerően, amint meghallom a ráolvasott ige szavait. Még kezet is fognék vele, ha tudnám, hogy ez végleg megoldotta a problémát. Suttogóra fogtam, de az „örökké” szót a szájából hallva kis híja volt, hogy el ne veszítsem – Hogyne. Bízza rám, Doktorom.
Méltatlan kurátora volnék a tárlatnak, ha nem volna megoldásom az efféle adminisztrációs dolgoknak. Volt pár zsebem, amiket most áttapogattam, végül a mellzsebemben leltem meg a kulcscsomómat. No, nem a személyeset, hanem a múzeum legfontosabb helyiségeinek és zárainak kulcscsomómat. A mindössze maréknyi – haha – kulcstömegen egyetlen egy dísz függött, egy a múzeumshop-ban beszerzett Rosetta-kő kicsinyített mása. A kőtömbbé, amin ugyanaz a szöveg a szöveg szerepel megannyi nyelven, és amely segítségével az emberiség képes volt dekódolni mára holt nyelveket. De vissza a kulcshoz. Könnyedén kiválasztottam a nekünk kellő, formás és fényes ezüstszín megoldást, igyekezvén a lehető legkevesebb zajt csapni, majd leguggoltam az egyik vitrinhez, könnyedén és rutinnal a jól elrejtett zárba illesztettem, még mindig minimális zajt keltve. A vitrin gyomrából egy vaskos, de középkori kódexek által kigúnyolt vastagságú kötetet húztam elő, és hangtalanul fellapoztam. Csapott egy kis port, de reméltem, nem most jön rá egyikünkre sem a köhögés, vagy a tüsszentés.
- Ahogy sejtettem – sutyorogtam halkan – Maga a kék óriás skarabeusz nem kiállítási tárgy. Feltételezhetően azzal a szállítmánnyal érkezett Európából, amelyik a Gibraltáron haladt át.
Ötletem sem volt, ez miben segített elhatározásra jutni, mindenesetre remélem, neki többet mondott, mint nekem. Lassan nevetséges szintre süllyedt számomra a metropoliszi hatóságok hatékonysága, ahogy végiggondoltam, hogy én, a kurátor csapdába estem a saját tárlatomon, valami földöntúli, nem mágikus lénnyel, és egy jóképű, brit stand-up comedy szereplővel. Ha ettől nem, nem tudom, mitől feküdne ki az én McLeod-om.

P.S.:712 szó Mood: Hív a Végtelen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jan. 18.
Age :
40
Tartózkodási hely :
Ahova a rossz sors vezet
Hozzászólások száma :
186

TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   Hétf. Dec. 10, 2018 4:23 pm



A Doctor


Amy Pond

©️️️️️️️


Talán kissé túldimenzionáltam annak a másik teapartner meglétének a tényét. Mentségemre szóljon, hogy a "lecserélni egy fiatalabbra" megfogalmazás mellékzöngéit elég nehéz félreérteni és az ezen a világon eltöltött négy évtizedem alatt meg kellett tanulnom, hogy férfi és nő között nem létezik pusztán plátói barátság.
Mindenbe beleszólnak azok az átkozott hormonok és a társas lét iránti vágy. Direkt nem érzelmekről és szerelemről beszélek. Azok nagyon kevés kivétellel az csak az rímfaragók és az egyslágeres popénekesek kiváltságai közé tartoznak.
Egyszerűen az embernek sokszor szüksége van annak a halovány kis ön hazugságra, hogy valaki szereti őt. Pont erre találták ki az egy éjszakás kalandokat és emiatt jött létre egy nagyon érzéki, de nem túl legális szakma is számos tehetséges hölggyel a berkeiben.
Nem tudom, hogy a McLeodoknál a kapcsolatok ezen hogy működik, de az olyan - a gyertyát mindkét végén égető - tiszavirágoknál, mint én, sajnos ez az élet rendje.
- Nem kell előttem szabadkoznod aranyom. - próbálom mérsékelni a szemtelenséget a mosolyomban, hogy ne sértsem tovább a feltételezéssel - Egyik leszármazottam sem fog vallási szimbólumokon díszelegni és nem szokásom túlságosan kritikusnak lenni másokkal szemben.
Azt már nem teszem hozzá, hogy egészen addig, amíg mások se túl kritikusak velem szemben. Nincs rá szükség. Ahogy látom Faye még a feltételezésem ellenére se néz rám összevont szemöldökkel. Ha helyesen következtetek, akkor volt elég ideje a keresztények által kiforgatott morális elvek eredeti változatait gyakorolni.
Még így is érzem, hogy sokkal több talány, rejtély és történet lapul e mögött a másik teapartner mögött, mint azt elsőre feltételezné bárki is.
- A Tardisom még valahol bolyong a tér-időben, szóval valami más módot kellene találnunk, hogy eljussunk az Új-Genezisre. - hajtom tovább az általa megkezdett humorizálás szálát - Ha meg lenne Facebookom, nem lenne olyan állapot, ami leírná, hogy miként állok párkapcsolatilag.
Szippantok egyet a halál vékonyra sodort nemességéből.
- A mágia csak megbonyolítja az ilyen dolgokat.
Van egy olyan érzésem, hogy nem csak egy kávét fogok meginni ezzel a nővel, mire mindketten alaposan feltérképezzük egymást. Legalábbis remélem, hogy nem csak valami évezredes baja miatt szeretne a közelében tudni. A közelmúltban elég sok dolog történt velem és nem sok olyan embert ismerek akivel leülhetnék megbeszélni.
Z éli világát nélkülem, Chas azt sem tudja már ki vagyok, Asaval meg megegyeztünk, hogy szigorúan csak szakmai ügyekben keressük egymást...
Úgy tűnik a mágia hatásos a lény ellenében. Legalábbis ahogy az őr testét irányítva mászkál fel-alá és keresgél minket eléggé úgy látszik, hogy, csak akkor venne észre, ha felbotlana bennünk. Remélem, hogy ezt a problémát nem fogja olyan gyorsan megoldani, mint a rá ható varázslatokét. Semmi kedvem Schwarzennegert játszva sárral bekenni magamat, hogy ne vegyen észre ez a dög.
Miközben rejtőzködve próbálunk kitérni a bogár által irányított férfi elől, az orrfacsaró bűz kíséretében ragacsos felhőket bocsájt ki a hátából kinövő csőszerű nyúlványokon keresztül.
Túl sok fekete mágussal találkoztam már ahhoz, hogy felismerjem mi ez a bűz: Égő emberi zsír.
Úgy tűnik a szkarabeusz optimalizálni akarja a gazdatest harci képességeit és nekiállt a világ leghatékonyabb turbódiétáját levezényelni ezen a fickón.
Legalább valaki jól jön ki ebből az egész herce-hurcából.
Faye közben elvezet az iratokhoz és egy olyan terjedelmű dokumentációt szed elő, hogy abból az HBO több évados sorozatot forgatna.
Száll is a por rendesen, ahogy lapozgatja a papírokat, nekem pedig szinte minden erőmet be kell vetnem, hogy a hosszútávú öngyilkosságban szenvedő légzőrendszerem ne akarjon hirtelen és gyorsan légzőjárat tisztítást eszközölni.
Óvatosan belelesek a dokumentációba, majd elveszem a gemkapoccsal hozzá csatolt szállító levelet és beleolvasok.
A papír tanulsága szerint a szállítmány Kairóból jött.
- A tételes lista szerint néhány műtárgy Bialyaból származik. - mutatom Fayenek a listát - Többek közt egy szkarabeusz kultusszal kapcsolatos ereklyetartó is. Vad feltételezése, de mi van, ha azzal együtt küldték ide?
Lassan kezdek elcsodálkozni azon, hogy a rendőrség miért nem jött még be, hogy rendet tegyen. Talán Superman véletlenül nem tévesztette el az alsógatya és a nadrág sorrendjét, most pedig várnak míg újra ki nem igazítja a divatficamját?
Csak gondolnom kellett rá és máris bekapcsol a vészvilágítás, ami azt jelenti, hogy nemsokára bejön egy símaszkos brigád vágóhídi marhát játszani.
- Pokolba az összes félkegyelmű jelvényessel! - szólal meg a hangomon az a húsz évvel fiatalabb punk kölyök, akit a Scotland Yard mentett ki egy emberáldozó zenekar kezei közül
Ha ez a dög kiszabadul az utcára, akkor itt kő kövön nem marad. Jönnek a köpenyesek és vérre menő harc fog kirobbanni.
Lesz egy két keresetlen és nem túl válogatott szavam szavam O'Malley őrmester felé az már hétszentség....

Magic.

The ultimate tool with the ultimate

sacrifice.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye   

Vissza az elejére Go down
 
Éjszaka a múzeumban ● Constantine & Faye
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Metropolis-
Ugrás: