There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Most történik
∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el.
∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés.
Chatbox
Oldalunk
Latest topics






» Ha melletted ébrednék
by Lobo Yesterday at 2:13 pm
Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
Faye Fairthorne
 
John Constantine
 
Dick Grayson
 
Song Taewon
 
Harleen Quinzel
 
Orin
 
Raven Roth
 
Conner Kent
 
Proinsias Cassidy
 
Music

Share | 
 

 [Hatalmi Harcok]: Bee my Valentine? ● Cyborg & Poison Ivy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
81

TémanyitásTárgy: [Hatalmi Harcok]: Bee my Valentine? ● Cyborg & Poison Ivy   Szomb. Okt. 27, 2018 1:40 pm



Cyborg & Ivy©️
Come to me, Honeybee ~
Elvesztett türelmem hevében, amit a halálra rémített robottechnikus váltott ki belőlem, gondolkodás nélkül megemeltem az egyik lábam, és a székhez kötözött férfi feje mellé, a falba lendítettem nagy erővel. A heveny fényt adó, de fenti irányból világító villanykörte jótékony árnyékot vetett a tintát nem tűrő, egyébként igen formás testrészeimre.
- Elfogyott a türelmem, vénember. Látja ezt a fiolát itt? – dekoltázsom takarásából húztam elő egy alig kisujjamnyi kis üvegcsét, benne ordítón zöld, baljós folyadékkal. – Ha nem programozza valahogyan bele a zseniális kis méheinek a hasába, hogy aztán széthordják Jump City flóráján, kénytelen leszek megitatni magával. Csak az a gond, hogy embereken még nem próbáltam ki. Ki tudja, milyen hatást fog kiváltani… Vannak gyerekei, jóuram? Szeretné még őket látni?
Sikerült ráijesztenem szerencsétlen flótásra – akinek mindössze annyi bűne volt, hogy rosszkor volt a rossz helyen – amint hajlandóságot mutatott rá, hogy azt tegye, amire kérem, leoldoztam róla az indáimat, ő pedig a dolgozóasztalához iszkolt dolgozni.
- Jó fiú… - löktem el a támasztott lábam a faltól.
A tervem tökéletes volt. Nem régiben olvastam az úr munkásságáról, aki robotméhekkel kívánta megsegíteni a kihalófélben lévő méhek munkáját. Milyen nemes gondolat… Meg is hatódnék, ha nem tudnám pontosan, hogy az emberiség maga sodorta kihalófélbe az élethez elengedhetetlen méheket. Bár a méhek nem tartoztak a Zöld nagy családjába, mégis elengedhetetlen volt a működéséhez. Ha nincsenek méhek, nincs, aki beporozza a virágokat, nincsen zöld, és nincs oxigén sem. Méhek nélkül kiürülnek a betondzsungelek, és elszáradnak a fák, meghal a Föld. Ez annyira felbosszantott, hogy úgy döntöttem, megsürgetem ennek a nyüves parazita létformának, az emberiségnek a pusztulását. Így hát elraboltam ezt az ostoba félkegyelműt, akinek még az arcképét is leközölték az újságok – a bolondok! Semmi időbe és energiába nem telt, hogy kikotyvasszak egy olyan szubsztanciát, ami segít majd nekem elérni a célomat. Az volt a csoda, hogy nem állt készen száz meg száz fémhordóval egy félreeső raktárhelyiségemben. De nem így történt. Hosszú hetekig dolgoztam a kellő mennyiségen, ami most mind ott állt a sötét kis labor sarkában. Ha a tervem sikerrel jár, akkor a z emberiség ma este 9 óra 34 perckor megszűnik létezni.
- Sokáig tart még? – fintorogtam nyivákolós türelmetlenséggel.
- Mi-Mindjárt kész, k-kisasszony…
- Ajánlom, hogy ne próbálkozzon semmivel…
Dörmögtem megváltozott bariton hangomon, szép szemem fenyegetőn villant mellé. A beálló csendből tudtam, hogy a modellező minden erejét bedobva nekem dolgozik.
- M-megtöltöttem százhúsz robotméh hasát, kisasszony… Biztos, hogy--- - kezdte a férfi pár néma óra elteltével.
- Helyes. Engedje el őket, és lásson hozzá a következő adaghoz. A kérdéseket pedig hagyja rám.
- I-igenis…
A laboráns kihelyezte a robotikus méheket egyenként az ablakpárkányra, azok pedig egyenként szétszéledtek a szélrózsa minden irányába.
- Tökéletes…
És most várunk.  


Szószám: 438 szó | Bee my Baby | Megjegyzés: Remélem, lehet vele kezdeni valamit ~


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 30.
Tartózkodási hely :
S.T.A.R Labs
Hozzászólások száma :
10

TémanyitásTárgy: Re: [Hatalmi Harcok]: Bee my Valentine? ● Cyborg & Poison Ivy   Hétf. Nov. 19, 2018 11:36 pm




Azt hiszem kezdem egyre jobban megszokni az új testemet és életemet. Egyre jobban megy a testem átalakítása, a fegyverek aktivitása, illetve az automata önvédelmi rendszerem felülbírálása. A különböző számítógépek feltörése nem okoz számomra különösebb gondot, ráadásul a világháló segítségével nagyon gyorsan szerzek információkat.
Ennek ellenére próbálom a lehető legjobban kizárni a belső számítógépemet. Nem akarom csak úgy lehallgatni mások beszélgetéseit és mindenkiről tudni mindent. Néha hasznos dolog a tudás, de néha már sérti a magánszférát...
Éppen a rendszeremet ellenőrzöm, amikor kapok egy üzenetet, amiben az áll, elraboltak egy tudóst. Azonnal rákeresek a megadott névre és utána nézek a munkásságának. Furcsa, hogy pár pillanat az egész és már előttem van szinte minden, amit tudni kell a fickóról. Az elém táruló adatokból azonnal leszűröm, hogy nagy eséllyel a munkássága miatt rabolták el. Így hát az a következő lépésem, hogy lefuttatok egy keresést a különböző térfigyelő kamerák segítségével. Arcfelismeréssel próbálkozom, ami igencsak hamar sikerre vezet.
- No lám, no lám... a professzor itt van Jump City-ben.
Mivel tudom, hogy minden perc számít, azonnal elindulok a megkeresésére. Próbálom a lehető legtöbb adatot összeszedni a felkutatás során. Annak idején nem voltam az a tipikus kocka, ezért most igencsak lenyűgöz az, ahogy a számítógépem dolgozok. Igaz, hogy eltart egy ideig, míg rátalálok a profra, de azért sikerül kikalkulálni a lehetséges tartózkodási helyét.
Nagyon gyorsan betörök az épületbe, majd a hőérzékelőm segítségével keresem a fickót. Amint belépek a helységbe, két személy tűnik fel előttem: a férfi és egy számomra ismeretlen nő. A számítógépem azonban önállósítja magát és pillanatokon belül lehozza nekem a nő adatait.
- Dr. Pamela Lilian Isley, vagyis Méregcsók - szólalok meg. - Már hallottam magáról, de azt hiszem ez az első találkozásunk. Ha lehetne, szívesebben beszélgetnék egy csésze kávé mellett, mint hogy harcoljak. Mit gondol, meg tudjuk oldani békésen?
Az érzékelőim folyamatosan jeleznek. Azt sem tudom mihez kezdjek itt hirtelen, hiszen folyamatosan kapom a veszély jelzéseket, ráadásul az önvédelmi rendszeremet is vissza kell, hogy fogjam.
- Remélem békésen megoldjuk a problémát! - dünnyögöm.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Mar. 18.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Gotham City
Hozzászólások száma :
81

TémanyitásTárgy: [Hatalmi Harcok]: Bee my Valentine? ● Cyborg & Poison Ivy   Szomb. Nov. 24, 2018 11:56 am



Cyborg & Ivy©️
Kiss me, lover!
Minden tökéletes punktualitással és precízióval halad, egészen addig a pontig, amikor valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva feléled a tudósemberben a lelkiismeret, és produkál egy közepes erősségű érzelmi összeomlást, ráébredve mindarra, amivel a tettei következményei járnak. Drámai sóhaj kíséretében megforgattam a szemem, és döngő, mégis nőiesen finoman koppanó léptekkel odaléptem hozzá egy anyai fegyelmezésre. Megragadtam a ruhát a gallérjánál, és szemmagasságba emeltem.
- Kérem… ! Nekem gyerekeim vannak… ! – esdekelt a rongy kis életéért.
- Nem fogom megölni. Ahhoz túlságosan is nagy szükségem van a munkásságára. Utána… - vontam vállat hanyagul – Utána lehet róla szó.
Nekilöktem az asztal szélének, elengedve. A férfi reszketve tápászkodott fel, és remegő kézzel folytatta a robotméhek megtöltését.
- Most pedig fejezze be, amit elkezdett! – rikácsoltam.
A jó hír az volt, hogy sikerült még harminc, azaz összesen hatvan, méreggel megtöltött robotméhet szélnek ereszteni. A rossz hír az volt, hogy nem sokra rá meghallottam, ahogy valaki – bár ezen a ponton még a rohamrendőrökre tippeltem – betöri magát az épületbe.
- Társaságunk akad… - sóhajtottam az ablak felé pillantva, majd ellöktem magam a faltól, aminek eddig támaszkodtam, készen arra, hogy megvédem a tudóst, amíg végez egy újabb adaggal. Enyhe érdeklődéssel konstatáltam, hogy ez bizony nem a rohamrendőrség, de még csak nem is az az átkozott bőregér. Csábosan elvigyorodtam, ahogy laza fonatba font, égővörös tincseimbe túrtam.
- Teljes életnagyságban… - doromboltam, de a mosoly le is lohadt az arcomról, ahogy eljutottam a botcsinálta ellenfelem szemrevételezéséig – És ha jól látom, te pedig a Bádogember, aki megszökött Óz birodalmából.
Jaj, napestig tudtam volna a nyelvem köszörüli rajta, de a valóság az volt, hogy a félig fém volta nem jelentett jót. Ötletem sincs, hogy erre a korcs létformára hogy hatnak a feromonjaim. Egy próbát mindenképpen megért volna, ha tudom, hogy az nem szabotálja a mögöttem oly serényen munkálkodó szakember teljesítményét.
- Csábító ajánlat, és talán egy nap be is hajtom. De sajnos ma estére már van programom. Tudod, azért dolgozunk éjt nappallá téve a barátommal, hogy átvegyünk az uralmat Jump City felett. Ezek a kis aranyos méhek csordultig vannak töltve paradiklórobenzollal, mely belélegezve akár halálos kimenetelű rákkeltő  hatást is képes végezni az emberi szervezetben. Hatvan ilyen kis aranyost már nekiengedtem, hogy végezze a dolgát… Lásd be, kedvesem, itt már nem tehetsz semmit – engedtem meg magamnak egy drámai arckifejezést – Hiába a hiperszuper, korcs keveréke a gépnek és az embernek, nemes egyszerűséggel: elkéstél… Átlagos, emberi hiba – vontam vállat lesajnálón.
- Elkészültem újabb harminc méhhel! – szólalt meg mögöttem Tudorka, az én arcom pedig baljósan felsugárzott.
- Ez volt a végszavad, konzervdoboz. Menj vissza a könyvedbe, és üdvözöld a kedvemért a Madárijesztőt.  


Szószám: 422 szó | Tinman's Dance | Megjegyzés: This is pure pleasure


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Jul. 30.
Tartózkodási hely :
S.T.A.R Labs
Hozzászólások száma :
10

TémanyitásTárgy: Re: [Hatalmi Harcok]: Bee my Valentine? ● Cyborg & Poison Ivy   Szer. Jan. 02, 2019 9:34 pm




Szeretném békésen elrendezni ezt az ügyet, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog menni. Nem szívesen okoznék kárt az előttem álló nőben, de ha nagyon nincs más választásom, akkor nem fogok megfutamodni. A Bádogember gúnyolódást elengedem a fülem mellett, ennyivel nem fog felbosszantani. Ráadásul másnak is ez jut rólam az eszébe. Az viszont már biztos, nem számíthatok semmilyen bájcsevejre.
A bal kezem azonnal átalakul és egy lángszóróra hasonlító fegyverben állapodik meg. Csendben hallgatom ahogy előadja a tervét, aminek az a lényege, hogy Jump City-t szeretné elfoglalni. Természetesen ezt nem hagyhatom, így minden erőmmel azon leszek, hogy megakadályozzam.
- Az meglehet, hogy nem tudom megállítani a kirepült méheket, de ha magát lekapcsolom, utólag helyre tudjuk hozni a keletkezett károkat.
Hirtelen megérkeznek az adatok Méregcsókról. Úgy tűnik a védelmem sokkal gyorsabban reagál. A tűzzel talán meg tudod rémíteni annyira, hogy megfutamodjon, de ha nem, akkor egy kis növényégetés és felidegesítem annyira, hogy ne foglalkozzon a méhekkel, csak velem. Ekkor viszont megszólal a fickó, hogy újabb méhekkel készült el. Ez nem a legjobb ómen. Főleg, hogy a nő megfenyeget.
- Beszéljük meg, mielőtt még valakinek baja esne! - mondom majd egy kisebb lángcsóvát eresztek szabadjára a levegőbe.
- Nem akarok senkit sem megégetni, de ha nem hagy más választást, akkor kénytelen leszek lángba borítani ezt az egész kócerájt!
Remélem sikerül célt érnem és felhagy a tervével. Ez az utolsó figyelmeztetés, ha nem áll el a tervétől, akkor a következő lépés az ártalmatlanítás lesz!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Admin
avatar


Join date :
2017. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
95

TémanyitásTárgy: Re: [Hatalmi Harcok]: Bee my Valentine? ● Cyborg & Poison Ivy   Szomb. Jan. 05, 2019 12:39 am



STATUS

Jump City belvárosát ellepi a káosz és az artikulálatlan sikítozás. Az első raj elérte a város közepét s ott kiengedve tartalmát több száz, ezer embert borított be a mérges gázzal. A kórházak, az ügyeletek és a magán klinikák is csordultig vannak telve betegekkel, ki az utcán fullad meg, ki a mentőben s vannak, akiket a gépek és a csövek tartanak még ezen a világon. Hatalmas a káosz, rengeteg baleset adódott a robotméhek miatt. Néhány élelmes és nem mellesleg halálra ijedt emberben volt annyi túlélő ösztön, hogy valamivel lecsapja a közeledő rovarszerű képződményt, de a közel 3000 emberen ez már nem sokat segít. A halottak számát 350-re tippelik a híradók, kórházakban 400 ember nyomorog és próbál túlélni, mialatt a maradék az utcákról tolong a rendelők felé, segítséget várva. A méreg behatási ideje az alany immunrendszerének állapotától függ. A gyengékkel azonnal végzett. Az erősebbek még kitartanak, de örökké ők sem tudnak.

Pánik helyzet alakult ki, elrendelték a lakosság kijárási tilalmát. Egyelőre ellenszer még sehol, hisz azt sem tudják mi történik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: [Hatalmi Harcok]: Bee my Valentine? ● Cyborg & Poison Ivy   

Vissza az elejére Go down
 
[Hatalmi Harcok]: Bee my Valentine? ● Cyborg & Poison Ivy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Jump City-
Ugrás: