There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

» Rush Judgement - Dinah és Connor
by Dinah Laurel Lance Csüt. Nov. 15, 2018 5:54 pm


» Unnatural Selection - Ivy & Constantine
by Pamela Isley Csüt. Nov. 15, 2018 10:21 am


» John/Slade /Conner modműhelye
by John Constantine Szer. Nov. 14, 2018 4:35 pm

Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
John Constantine
 
Faye Fairthorne
 
Proinsias Cassidy
 
Pamela Isley
 
Alkotó
 
Lobo
 
Slade Wilson
 
Ares
 
Barbara Gordon
 
Vandal Savage
 
Music

Share | 
 

 Alpha & Omega [Kr.e. 370, Thessalia] ● Faye & Vandal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Metropolis
Hozzászólások száma :
21

TémanyitásTárgy: Alpha & Omega [Kr.e. 370, Thessalia] ● Faye & Vandal   Vas. Nov. 04, 2018 1:11 pm

Figyelem! Ebben a játékban fontos történelmi események kerülnek feldolgozásra, egy új megvilágításban. Igyekszünk hűek maradni a tanultakhoz. Figyelem! Ebben a történelmi korban Faye trademark vörös hajszíne még nem változtatta át a veleszületett, sötétbarna loknikat. Az alább feltüntetett képei csupán illusztrációk.



Vandal & Faye @
Miután a Luxor melletti szülőfalvam közel egész lakosságát kiirtotta a hirtelen, magas lázzal, kontrolálhatatlan viselkedéssel és hisztériás rohamokkal járó ismeretlen kórság, mely végül a sírjába kergette azt, aki csak elkapta, csak páran maradtunk életben. Nem voltunk sokan, alig egy maréknyian egyeztünk meg szótlanul, legyőzötten abban, hogy itt nincs maradásunk. Összecsomagoltuk mind, amink maradt – nekem gyakorlatilag csak pár ruha, és egy medalion maradt, Hórusz szemével – és bőségesebb vidékek felé vettük az irányt. Öt fős kis csapatunkban voltam én, volt egy gyermek, egy aggastyán, olyan ötven nyarat megélt, egy fiatal férfi és egy idősebb nő. A gyermek volt az első, akit az éjszaka elragadott tőlünk a láz. Az aggastyánt a Nap forró sugarai vitték el másnap napnyugta tájában – érthetetlen módon, hisz egy emberéletet leélt ezen a földön! A férfi és a nő összemarakodott az utolsó szem gyümölcsön, amink volt. Végül végeztek egymással (Bár, hogy így utólag visszagondolok, talán észrevehettem volna már akkor, hogy a férfi mintha vehemensebben védte volna a magáét, mint az indokolt lett volna; a nő pedig ennek csak áldozata volt). Mire elértük volna a kikötőfalu határát - amit később Alexandriának kereszteltek - már csak én maradtam. Bármi is ragadta el tőlem a családomat, a város népét, akiket oly nagyon szerettem és ahol felcseperedtem, és a csapatot, akikkel útra keltünk, velem szemben könyörületet mutatott. Egyedül keltem át a tengeren, és kötöttem ki Hellasz partjain.
Hellasz teljesen más volt, mint Egyiptom. Először szégyelltem, hogy úgy kilógok a napbarnította bőrömmel, és sötét fürtjeimmel, azután szégyenkeztem az én ütött-kopott rongyaim miatt, mikor az itt járókelő hölgyek mind olyan ragyogóak, tiszták, illatosak, és szépen öltözködnek! Már amelyik… Némelyikük még a keblét vagy a combjait is felfedte, amin rettenetesen zavarba jöttem. Nem ment könnyen a beilleszkedés. Különösen azért nem, mert nem ismertem a nyelvet egyáltalán. Eleinte abból éltem, amiből tudtam. Elcseréltem pár ruhámat pár drachmae-ért cserébe, előfordult az is, hogy összekoldultam pár tallért, aztán amikor megtanultam pár kifejezést és szót, egy asszony maga mellé vett gyümölcsöt árulni a piacon. Abból kaptam némi részesedést. Később, úgy fél évvel később egy kelmékkel házaló úr fogadott be magához, amikor kiderült számára, hogy tudok varrni. Ő nem volt olyan bőkezű velem, mint a gyümölcsöt árusító asszony, ugyanis szeretett le-lecsippenteni a jussomból pár tallért, de mivel tetőt adott a fejem fölé és szalmát a hátam alá, úgy döntöttem, nem szólok érte. Egy teljesen átlagos napon történt. Már évek óta varrtam és hímeztem a kereskedőnek, és épp a villából a piacra igyekeztem a legfrissebb áruval, amikor kis híján szemtanújává váltam valami banális, de tragikus történetnek. Az eresz alatt egy szemmel láthatóan költséges tógát viselő férfi álldogált, az ablakból a ház asszonya pedig épp egy vödör lucskos vizet készült kiborítani az utca kövére. Elsápadtam.
- ~Vigyázzon!~ – bár ekkora már tudtam valamelyest ógörögül, mégis az anyanyelvemen csúszott ki a számon a figyelmeztetés.
Tele volt a kezem, de kockáztatva, hogy a jól megpakolt, drága kelmékből pár lepotyog a földre, szabaddá tettem az egyik kezem, hogy félrerántsam a férfit az útból. A történet vége persze az lett, hogy én és a kelméim lettek lucskosak a férfi helyett. De itt érdekes fordulatot vettek az események. Míg én azon kezdtem el idegeskedni, hogy  mindezt hogy magyarázom meg a kereskedő gazdának, a férfi kerek szemekkel először a piszkos vízzel borított énrám nézett, majd fel az ablakra, végül a pontra, ahol egészen eddig álldogált, majd ismét rám esett a pillantása. Nagy meglepetésében azt mondta:
- Pythia!*
Értetlenkedve felvontam a szemöldököm. Hallottam már ezt a kifejezést, de nem hasonlított egyik általános szófordulatra sem, amit ebben a helyzetben felelni szokás.
- Tessék? – kérdeztem vissza erős akcentussal.
- Orákulum! – mondta amaz nagy meggyőződéssel, majd karon ragadott – Mit keresel itt? Velem kell jönnöd!
Hebegtem-habogtam a saját anyanyelvemen valamit, de a férfi nagyon határozottan elhúzott a piactér forgatagából, meglepetésemben még a kelmék is hátramaradtak. Mint mkésőbb megtudtam, a férfit Xenophonnak hívták, aki katona és szabadúszó író volt.
Az ógörög nyelvet közel tökélyre már Delphi-ben fejlesztettem, közös erővel a többi hölggyel, akik a pythia szolgálatában álltak. Ők gondoskodtak róla, hogy a nagytudású és bölcs orákulumnak mindene meglegyen. Én is egyike voltam ezeknek a hölgyeknek. Mint később megtudtam, a pythia minden évben egyszer a nép rendelkezésére bocsátja a tudását egyetlen kérdésre adott válaszban, megy általában szerelemre, gazdagságra, a jövőre vonatkozik, és a Föld minden tájáról utaztak ide emberek, hogy válaszokat kaphassanak. Ezt az eseményt minden évben a pythia játékok előtt rendezik meg. Három alkalommal voltam szem- és fültanúja annak, ahogyan a pythia Apollo segítségét kérve jövendöl. A harmadik alkalommal különös látogatója akadt a nagytudású orákulumnak.
- Apollo gyermeke! – kezdte nagy, fennkölt hangon a pythia – Hosszú utat tettél meg, hogy halld az istenek válaszát, kik rajtam keresztül szólnak hozzád! Beszélj hát! Mit kívánsz tudni? De csupán egyetlen kérdésed van, úgyhogy bölcsen válassz!
Akkor kezdődött minden. Kettőnk története. És nekem minderről akkoriban még fogalmam sem volt.    


P.S.:781 szó // *Jövendőmondó, orákulum az ógörög hagyományban, tradícionális székhelyük Apollo temploma Delphi-ben. Mood: Myrrine
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Alpha & Omega [Kr.e. 370, Thessalia] ● Faye & Vandal
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Part 14 / 6
» Omega szint

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Valahol, valamikor... :: Múlt-
Ugrás: