There's the whole Universe to have fun. Stay or run?
 

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Most történik
∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el.
∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés.
Chatbox
Oldalunk
Latest topics






» Ha melletted ébrednék
by Lobo Yesterday at 2:13 pm
Statisztika
Hatalmi Harcok
Gotham

Batman

Hero

Poison Ivy

Villain
Metropolis

Noname

Hero

Noname

Villain
Central City

Noname

Hero

Noname

Villain
Star City

Noname

Hero

Noname

Villain
Jump City

Noname

Hero

Poison Ivy

Villain
Atlantis

Noname

Hero

Noname

Villain
Top posting users this month
Sandra Wu-San
 
Faye Fairthorne
 
John Constantine
 
Dick Grayson
 
Song Taewon
 
Harleen Quinzel
 
Orin
 
Raven Roth
 
Conner Kent
 
Proinsias Cassidy
 
Music

Share | 
 

 Dark & Light - Gar & Rae

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar


Join date :
2018. Oct. 23.
Age :
23
Tartózkodási hely :
∞ Jump City (többnyire Titán Torony) ∞
Hozzászólások száma :
4

TémanyitásTárgy: Dark & Light - Gar & Rae   Pént. Nov. 09, 2018 4:58 pm



Rae & BB
- Óóó, ember, ne mááár! - ennyivel fogadtam csupán a reggel megszólaló riasztót és bár szinte hallani vélem Robint, amint egy "Akcióba, Titánok" felkiáltással arra buzdít minket, hogy minél előbb reagáljunk a városban felbukkant újabb veszélyre, az első mozdulatom mégis az volt, hogy oldalamra fordulva megpróbáltam elnyomni a dobhártyámba zúduló zajt azzal, hogy fejemre húztam párnámat.
- Nincsen riadó, nincsen riadó, nincsen riadó... - egy próbát megért, hogy mantrázzam magamnak, annak reményében, hogy ha elégszer ismétlem el, akkor a sziréna majd abbamarad. De nem így lett. Előbb találtam magam a hősi szerkómban (merthogy az  az egyenruha bizony hősi szerkó, és nem jelmez!), mint újra álomba merülve. Alig pár perccel később már a szél süvítette zöld tollaimat, miként az eget szántottam. A belváros felé tartva nem sokáig kellett sz utcák felett keringenem, mire megtaláltam, mi is okozta a riadót. A villogó villanypóznák, a robbanó autók éppen eléggé árulkodó jelek voltak. Ahogy a felcsapó villámok is az elektromos képességű metahumántól, aki úgy érezte, hogy ő a mai napon át szeretné rendezni Jump City belvárosát, mert.... ööö... nem is igazán tudom, hogy miért. Talán mert nem kapott Energizer elemeket, vagy mert nem vették fel villanyszerelőnek, akárhogyis, a lényeg, hogy zabos lett és nem úgy tűnt, mint aki mostanában tervez lehiggadni. És mivel ártatlanok kerülhetnek a dühének kereszttüzébe, muszáj voltam közbelépni, hogy keresztülhúzhassam üzelmeit. legalábbis, ez volt az elképzelés.
A valóság ezzel szemben úgy néz ki, hogy miként sólyom alakban berepültem a látóterébe, egy jól irányzott villámcsapás telibetalált mellkas környéken, én pedig úgy éreztem, mintha leírhatatlannak tűnő fájdalom cikázna végig minden egyes sejtemen, azzal a különbséggel, hogy ehhez az érzéshez már hozzá vagyok szokva. Sokan nem tudják rólam, de minden átváltozásom, minden egyes állati alakom hasonló érzéssel jár, így gyakorlatilag hozzászoktam már a fájdalomhoz, a kellemetlen fizikai érzésekhez. Olyannyira, hogy még az olyan erős képességekkel bírók előtt is képes voltam elrejteni ezeket az érzéseket, mint Raven. Tisztában vagyok azzal, hogy képes volna enyhíteni rajta, gyógyítani a fájdalmakat, de... a helyzet az, hogy amennyire szeretek az idegeire menni, amennyire igyekszek is mosolyt csalni az arcára, nem akarok sebezhetőnek, vagy gyengének tűnni. Pedig nem fér hozzá kétség, hogy az ő képessége jócskán felülmúl engem, de... ez ennél többről szól. Nem csak az ereje a dolog forrása, hanem az is, ami véleményem szerint elképesztővé, csodálatossá teszi. Noha nem is fér hozzá kétség, hogy mellette eltörpülök.
- Ez sunyi volt! - nyögöm fájdalmamban, miután egy újabb jól irányzott támadása immáron távolabb taszít, hátra tőle, neki egyenesen egy helyszínen parkoló autó szélvédőjének. Amikor apró patkánnyá változva mászok le a kocsiról, azt egy újabb csapás éri, minek nyomán az felrobban és löketével hátrarepít, neki egyenesen valakinek, mint később realizálom, egy sötét kapucnis hölgyeménynek.
- Raaee.... - csillan fel a szemem örömömben, miközb en a betonon fekve felpillantok rá. Csak éppen ahhoz kell egy-két másodpercnyi fáziskésés, hogy rádöbbenjek, sikerült kibillentenem Ravent az esésemmel egyensúlyából és immáron magamon tartom súlyát, szégyenlősen tartva kezeimet derekán.
- Mindig is tudtam, hogy leveszlek a lábadról! - vigyorgok önelégülten. Az már más kérdés, hogy ha zöld színem nem volna, paprikaszínű lennék mostanra.
Is it me, or are we getting our butts kicked?@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Dec. 30.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Jump city
Hozzászólások száma :
15

TémanyitásTárgy: Re: Dark & Light - Gar & Rae   Csüt. Dec. 27, 2018 11:39 pm



Gézengúz & Raven
Mindenki másnak talán túl korán van még, de én már rég ébren vagyok és tanulni próbálok. A könyveim lebegnek előttem a megfelelő helyeken kinyitva, viszont már régen csak felettük nézek el a semmibe. A tanulás végül meditálásba fordult át, amiből pedig a riasztó ver fel. Robin már persze adja az utasításokat és várja, hogy mind előkerüljünk. A könyvek szépen egymásra halmozódnak a polcon egy intésre, a köpenyem a kezembe repül és egy gyakorlott mozdulattal kanyarítom a vállam köré, és ezennel indulásra készen állok. Nem kell megvárnom az ébredező többieket, akik még csak most szedelőzködnek, egy pillantás is elég a nappali térképén villogó pöttyre, hogy tudjam, merre kell a gonosztevőt keresni. A többiek iránti tiszteletből, akik nem képesek csak úgy a teleportációra, nem nyitok kaput, hanem együtt érkezünk a helyszínre, ahol máris belekezdek a civilek eltávolításába. A gyorsan haladó rossz fiúk elől nem tudnak időben elmenekülni és inkább megakadályoznánk a további vérontást, mint elősegítenénk, ezért is kell minél hamarabb közbe lépni. Nem tart sokáig még egyenként sem az ijedt és láthatóan megilletődött embereket kitoloncolni a környékről, és amint végeztem, már repülök is a többiek után.
Beviszek egy két ütést, vigyázzva, hogy ne találjam el közben se Robint, se Cyborgot, akik közelről próbálják éppen a srácot eszméletlenre verni. Nekem mindig is jobban kedvezett a távolság, bár kétkezi közelharcban sem vagyok utolsó, de talán ez az edzéseken annyira nem derült ki. Változtatnék a helyzetemen, ha nem taglózna le egy túlságosan ismerősen zöld test egyenesen le a kék égről. Egy pillanatra elvesztem a koncentrációm az ütközéstől, ami miatt ketten együtt zuhanunk az aszfaltra. És valami érdekes oknál fogva nem a kövezetet érzem magam alatt, hanem nagyon is puhára érkeztem és egy kéz simul a derekamra. Amint ezt realizálom, meg forgatom a szemeim, legalább ne akarjon élő babzsákot játszani miattam. Félreteszem az érzéseimet, ahogy szoktam és kicsit felemelkedem róla, hogy a szemébe nézhessek.
-Gézengúz, jól vagy? -pillantok végig rajta, mielőtt visszatérnék a szemeihez. Aztán mentálisan felpofozom magam, hiszen egy harc közepén vagyunk, nem érünk erre rá!
-Majd akkor folytassuk, ha végeztünk-Lemászom róla lehető legkevesebb érintéssel, mielőtt még valami olyasmit érzek tőle, amit nem kéne és felállok. Megragadom a kezét és felrántom a földről, és újra végignézek rajta, hogy tényleg biztos legyek benne, nem sérült meg. Máskor nem töltenék ennyi időt az ilyesmivel, de ő azt hiszem egy külön kategória lett nálam, nem csak simán a "többiek". Viszont koncentrálnom kéne, nem veszíthetem a kontrollt éppen most és a Titánok szüksége lenne ránk.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2018. Oct. 23.
Age :
23
Tartózkodási hely :
∞ Jump City (többnyire Titán Torony) ∞
Hozzászólások száma :
4

TémanyitásTárgy: Re: Dark & Light - Gar & Rae   Pént. Dec. 28, 2018 1:31 pm



Rae & BB
Ugyan, mégis kit érdekel, hogy éppen kemény harc dúl körülöttünk, amikor nem annyira kecses repülésemet ilyen módon zárhattam... merthogy épp repültem, az, hogy egy támadás dobott a levegőbe és magatehetetlenül szálltam nem volt több, mint érzéki csalódás! Tenyerem alatt érzem teste hőjét, aminek megvanazért a maga iróniája, ha azt nézzük, hogy a külvilág számára elszigetelt, hűvös személynek tűnhet. Talán ők nem is látnak mást az ijesztő, sötét erőn kívül, de ők nem látják azt, amit én. Arcának apró rezdüléseit vagy épp mostani szemforgatását, amitől vigyorom ahelyett, hogy eltűnne, tovább szélesedik. Mondjuk ennek a helyzetnek megvan az a hátulütője, hogy beletelik számomra néhány extra pillanatba, mire túljutok azon, hogy ilyen közel lehetek hozzá és az agyam (heh, igen, van, csak nem verem nagy dobra!) felfogja a kérdését.
- J.. jól? - visszhangozom, mint aki nem is érti, mire céloz, majd észbekapok, hogyan is kerültem, vagyis kerültünk ebbe a helyzetbe.
- Mármint.. naná, hogy jól! Az ilyesmi semmiség! - az izmaim akaratlanul is megfeszülnek, mintha testem így akarná keménységével alátámasztani szavaimat. Feszíteni? Méghogy én? Kérlek, dehogy! Az Robin stílusa, nem az enyém. Én csak... öhm... biztosra megyek, hogy megnyugtassam Ravent.
- Te jól vagy? - kérdezek vissza és bár törhetetlen mosolyom továbbra is fennáll, azért hangom némileg halkul, hogy olyasmit sugározzon magából, ami a részemről talán ritkának tűnhet a többiek számára: komolyságot. Lehet, hogy én vagyok a csapat komédiása, de van, amiből én sem faragok tréfát. Rae épsége pedig pontosan ebbe a kategóriába esik.
Az már más kérdés, hogy kissé kiesek a laza, rendíthetetlen srác szerepéből, amikor végignéz rajtam és meglehet, hogy futólag én is ugyanezt tettem vele. Várjunk.. ez nem jó, nagyon nem jó! Harc van, BB, arra fókuszálj! A harcra és nem arra, hogy újra közel akarod húzni magadhoz!
- Tehát lesz folytatás. - olyan diadalittas mosollyal nézek rá, mint akivel közölték, hogy most nyert valami világbajnokságot. Arról nem is beszélve, hogy ez kapóra jön ahhoz, hogy visszanyerjem szokványos lendületemet, mégha arcomra ki is ül egy grimasz, amikor lemászik rólam. De cserébe kárpótol az újabb pillantása.
- Tényleg semmiség! - biztosítom és meglehet, hogy még mindig fogtam a kezét, miközben a szavakat formáltam, persze, nem ám önös érdekből, mert jól esett rabul ejteni az ujjait. Neeeem... ez egy.. olyan, izé.. taktika. Ahhoz, hogy működjön a nyugtatás. Valószínűleg még elsütnék egy mondatot azt illetően, hogy mindig is tudtam, hogy a szíve csücske vagyok, azonban a világ mintha lelassulna körülöttem, ahogy észreveszem a felénk repülő autót. Sejtjeim úgy reagálnak, mintha nem is az én tudatom küldené ki nekik a parancsot, emberi formám teljesen eltűnik és pillanatokkal később már az eredeti alakomnál egy jóval termetesebb, zöld szőrbundájú gorilla kapja óvatosan karjai közé Ravent (ha engedi és nem dob érte a későbbiekben egy másik dimenzióba), hogy lehetőleg minél hamarabb elugorjon vele az útból. Aztán, miközben a kocsi immáron célpontjait veszítve becsapódik, én visszavedlek humán alakomba.
- Ha elvonod a figyelmét, közelebb kerülhetek. - dobom fel az ötletet, de feleszmélek, hogy ez a mondat nem túl sikeres, főleg, hogy ezúttal rajtam a sor, hogy megbizonyosodjak, nincs egy karcolás se Rae testén, ehhez pedig... hát, nem tagadom, végigpásztázza őt a tekintetem.
- Úgy értem, Mr. Duracellhez. - pontosítok gyorsan, mikor leesik, hogyan is veheti ki magát az egész.
- Ha kiiktatjuk a forrást, a veszély megszűnik. - a stratégiázás is inkább Robin asztala, nem az enyém, de azért néha szokott egy-két ötletem lenni.
És inspirál Raven "Majd akkor folytassuk, ha végeztünk" kijelentése.
I think we are the modern Beauty & Beast@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar


Join date :
2017. Dec. 30.
Age :
22
Tartózkodási hely :
Jump city
Hozzászólások száma :
15

TémanyitásTárgy: Re: Dark & Light - Gar & Rae   Kedd Jan. 15, 2019 4:09 pm



Gézengúz & Raven
Most így belegondolva, meglepően sokszor szokott megtörténni, hogy Garfield valamilyen oknál fogva rajtam landol. Vagy a gyakorlások alkalmával, vagy így csatában, de sokkal többször kerül rám, mint bárki más. Néha különösen idegesítő tud lenni, hogy ennyiszer megtalál, de talán már hiányozna is, ha nem tenné.
-Jól vagy? -Felemelkedem félig róla, hogy a szemébe tudjak nézni és úgy ismétlem meg a kérdést. Ennyire beverte a fejét, vagy csak elbambult, miközben ki tudja min gondolkodott? Az ő esetében nehéz kitalálni, pedig médium vagyok.
-Akkor jó -bólintok megerősítésül és megnyugszom, hogy tényleg nincssen semmi baja. Nem bocsátanám meg magamnak, ha valami baja esne, amíg én is jelen vagyok. Erről persze senki sem tudhat és letagadnám, ha bárki is kérdezné. Nem kell senkinek tudnia, hogy törődöm vele, sokkal jobb így.
Felhúzom magammal és felpillantok egy kisebb robbanásra, ami éppen a környék összes utcai lámpáját veti szét. Még pár ezer dollár az adófizetők pénzéből és jó pár hét, mire helyre is hozzák a környéket. Akkor pillantok vissza rá, amikor ismét megszólal és érdeklődik a jóllétem felől. És... komolyságot hallok ki a hangjából? Ha nem ismerném eléggé, még azt hinném, jobban aggódik értem, mint a többiekért és talán még azt is megkockáztatom, az is érdekli, mi van velem. Áhh, nem biztosan nem, de most nincs is időnk ezzel foglalkozni.
-Persze -pillantok vissza rá és nem merek a szemébe nézni csak egy egészen rövid másodpercre. Félek, hogy nem tudnám elszakítani, ha ennél többet áldoznék rá és nem akarok egy felesleges meglepetést a gonosztevőnktől, vagy egy sérült bajtársat, mert nem álltunk készen.
-Ne legyél ilyen boldog ok nélkül -És már vissza is tért a korábbi vigyorához, ami már sokkal inkább rá vall és nekem is könnyebb ezzel bánni. Az átlagos emberi kapcsolatokkal még megbirkózom, de minden más... azt még meg kell tanulnom.
A háttérzaj és a beszélgetés pont annyira vonja el a figyelmem, hogy csak az utolsó pillanatban vegyem észre a felénk száguldó kocsit. Már emelném a kezem, hogy egy határozott mozdulattal és egy negatív villanással elüssem az utunkból, de mielőtt még egy ujjamat meg tudnám mozdítani, már karokat érzek magam körül. Karokat és szőrt, amin nem lepődöm meg, úgy tűnik Gézengúz gyorsabban reagált, mint én. Szerencsére a törmelék elkerül bennünket és nem esik senkinek sem baja. Ismét a saját lábamon állok és a korábban még minket célzó autót nézem, miközben beszél.
-Rendben, gyere -egyezek bele, hiszen igaza van és nincs jobb ötletem, mint amit ő is elmondott. Megfogom a kezét és elrugaszkodom a földről gyorsan emelkedve az égbe, Gar-t pedig emelem magammal. Tudom, hogy ő maga is tud repülni és persze meg tudja oldani egyedül, de a madaraknak is jól jön egy kis magaslati segítség. A szomszédos tízemeletes lapos tetején teszem le, ahonnan látni a pusztítás útját és a pusztítót magát is. Sürgősen meg kell fékeznünk, ha nem akarunk még nagyobb bajt.
-Kész vagy? -meg sem várom a választ, úgy lendülök akcióba és kezdem el távolról sorozni mágia lövedékekkel a fickót, közben folyamatosan változtatva a helyzetem, mert nem tetszik neki, hogy lövöldözöm és szeretne lekapni az égről.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Dark & Light - Gar & Rae   

Vissza az elejére Go down
 
Dark & Light - Gar & Rae
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC Universe FRPG :: Játéktér :: Jump City-
Ugrás: