To: Simon

I am a Queen

Már kora reggel érzem hogy ez egy kegyetlenül hosszú és csúnya nap lesz, hiába minden. Egyszerűen olyan nehezen keltem fel, mint már régen, és kialvatlanságtól karikás szemeim feszt le akarnak csukódni maguktól, és még szerencse hogy el tudom sminkelni, de kellene már egy igazi kikapcsolódós hétvége és wellness, mindenféle kényeztetéssel.  Már a gondolattól jobban kezdem magam érezni és már fel is csapom a notebookom hogy lefoglaljak egy nyaralást magamnak az első kávém mellett. Darrennel utazom a céghez és közel kilenc óra tájban már az asztalom mögül osztogatom az utasításaim, és böngészem a levelesládám, amibe hatszázezer levél érkezik, és nem is nekem kellene vele foglalkoznom, de a kimutatások és a bevétel miatt böngészem a nyavalyás exel táblákat meg minden nyavalyát.
Délre már jojózik  a szemem az egésztől, és kettőre már egy hajszál földre zuhanása is fel tudna idegesíteni egyetlen pillanat alatt. Nem bírom ezt, nagyon nem. Fel is állok, és az irodában kezdek el mászkálni még jó hogy a puha padlószőnyegen nem viselek cipőt. Bezárkóztam ma ide, de már ezt is unom és inkább megkeresem a fekete-ezüst gyilkos magassarkúm, és szaporán kikopácsolok innen egy pillanatra méltatva magam a tükörben. Mindenhol tükör van. Kezemben a kis táskám, és a telefonom, és már indulok is.
- Darren. A kedvenc éttermembe, legyen kedves - utasítom a sofőrt és beszállok hátulra, hiszen én nem ülhetek az anyós ülésen. Én Díva vagyok, nekem mindig hátul kell utaznom, kivéve persze ha én magam vezetek, mert amúgy tudok, és nem buta liba módon. Az ember azt hinné, pedig a vezetéshez önbizalom kell, és nekem van éppen elég. Meg kellett erősítenem magam, hogy megálljam a helyem a kegyetlen üzleti világban, főleg hogy nem vagyok teljesen ember. Ez persze még inkább megnehezít mindent de nem érdekel. Már nem, túl vagyok ezen. Most én vagyok az akit a divatvilág diktátorának hívnak. Én diktálom az első hullámokat, és én vagyok az akit úgy hívnak, A Díva.
Az étteremnél kiszállok és hagyom hogy Darren parkolót találjon, aki még a legforgalmasabb helyeken is képes megálló helyet találni, rejtelem hogy csinálja. Ez az étterem Simon tulajdona, aki mesterséf és nem mellesleg igen kellemes személyiség is, de ezt neki egyenlőre nem kell tudnia. Bevonulok a helyiségbe és mit sem törődöm a suttogással, hiszen engem NEM lehet nem ismerni, és a vip asztalom foglalom el. Ezüstös miniruhám csak úgy csillog, és a magassarkú is hasonló. Hosszú szőke hajama hátam közepén verdesi. Persze tudom hogy itt van és ki is fog jönni hozzám, így csinosnak kell lennem hogy fogadhassam. Nem is várat sokáig, személyesen jön ki.
- Simon, micsoda kellemes meglepetés! Nem is reméltem hogy itt leszel... - persze hogy nem, hiszen tudtam jól, mert kinyomoztattam és direkt most jöttem. Na meg el kellett szakadnom a munkától, és ez remek indok na.
- Ebédelsz velem? Szörnyen éhes vagyok, és reggel óta most jutottam csak el az ebédidőmig, hallatlan... - sóhajtok fel ahogy előre könyöklök.  


♫ Sex me

René & Simon

Ma kész őrültek háza van és nem értem, hogyan lett ekkora káosz egyik napról a másikra. Tegnap még minden a maga kerékvágásában ment és a szokásos napi nehézségeken kívül alig történt valami. Ma bezzeg... Mintha minden a feje tetejére akarna állni, ha nem néznéd folyamatosan.
Előbb a jéggép mondta be az unalmast a tizenhatodik utcában, ami elárasztotta nyitás előtt húsz perccel a padlót a konyhában. Úgy kellett sos ugrasztani egy szerelőt és egy későbbi műszakra beosztott kollégát, hogy segítsen feltakarítani. Látszott rajtuk, hogy egyikük sem igazán boldog a fejleményektől. Aztán egy új mosogató fiú rosszul lett munka közben, de olyan szinten, hogy mentőt kellett hívni hozzá, aminek sem ő sem senki én nem örültünk. Ilyenek és ehhez hasonlók miatt rohangáltam egész nap, csak az utóbbi egy-két órában kezdett minden visszaállni a normális menetébe, aminek igencsak tudok örülni.
Már csak a szokásos Metropolisi műszak ellenőrzés van soron, amit minden héten megteszek, hacsak nem utazom el valahová vagy nincs valami fontosabb tennivalóm. Sajnos legtöbbször személyesen kell végigjárnom az éttermeimet, különben hamar elkanászodnak maguktól. A személyzetem általában tartja magát a szabályzathoz, de takarítani valahogy egyikük sem szeret, pedig az is fontos.
Rohanvást érkezik az egyik pincér, hogy itt van René. Nem kéretett, de minden alkalommal látni akar, még ha nem is mondja. Gyorsan rendbe szedem magam és már sietek is találkozni vele. Széles mosollyal az arcomon közeledem.
-Üdv René! Micsoda meglepetés! Nem is vártalak ma, épp csak sikerült elkapnod itt, szerencséd volt -villantom rá a szokásos megnyerő mosolyomat, ahogyan megállok az asztala fölött. Nem csatlakozom, csak ha maga kér, különben udvariatlanság lenne.
-Most hogy mondod, én sem ebédeltem még, azt hiszem, csatlakozom hozzád. De mielőtt leülnék, felvehetem a rendelésed? -szedem is elő a kis jegyzettömbömet a zsebemből. Bár már régen nem pincérkedem sehol semmilyen formában, ő minden alól kivétel. És nem kevéssé szeretnék neki imponálni. Nem titkolt szándékom addig udvarolni neki, amíg az enyém nem lesz. Nem vették még észre sokan a szándékaimat, de akik igen, szerelmes idiótának hívnak. Nem is tagadom.

Outfit✠Music

To: Simon

I am a Queen

Nem tagadom, jól esik kicsit kimenekülni az irodámból, mert már ott is csak a fejfájás kerülget és annyi a teendőm mint égen a csillag, de nem panaszkodhatom igazán. A bevételeim toronymagasan jönnek, de a magánéletem az ezzel arányosan nem is létezik igazán, és napközben van időm lopott kis fél órákra magamra. Mint most, ez az ebéd. Ilyenkor tudok olyanokkal is foglalkozni és találkozni, akikkel nekem kedves, és nem csak az üzleti partnereimmel és terezőimmel, akik néha az őrületbe kergetnek.
Általában pontos képem van mindenről, amit akarok és kiborítanak amikor nem sikerül megvalósítani, pedig nem kérek lehetetlent. Vagyis, néha... de azok is arra vannak hogy megdöntsük őket, és így többé semmi sem lehetetlen. Nem szeretem ezt a szót.
Most viszont, ahogy végigsétálok az éttermen, a kedvenc asztalomig, érzem hogy utánam fordulnak az emberek és így tudom hogy tudják ki vagyok én. Elég feltűnő jelenség vagyok ami azt illeti. Elmosolydom, hiszen szeretek feltűnő lenni, másért nem is csinálnám, és sajnálom azokat akik nem értik ezt meg. Mint a szüleim. Mára már, nem érdekel. Sikeres üzletember vagyok aki megteheti amit csak akar. Akár egy neki tetsző chéf-el is ebédelhet.
- Én már csak ilyen szerencsés vagyok. Legalább ebben. Valóban meglepő volt hogy idejöttem? A legjobbb éttermet a városban mindig szívesen keresem fel - válaszolok ahogy elegánsan keresztbe teszem a lábaimat. Vonzó arca van, és érzem valahol mélyen a szimpátiáját, és azt hogy neki nem a pénzem tetszik, hanem én magam. Ez meglep, de ugyanakkor talán örülök is neki, kevés ilyen ember akad.
- Örömömre szolgálna a társaságod - mosolyodom el.
- Hm, sültet, salátával és mártással. Olyan istenien készítik itt. És egy kancsó gyümölcslével - hiszen nem igazán ihatok munkaidő alatt én sem. Még vissza kell mennem későbbre, hogy befejezzem a szerződések átnézését, mielőtt aláírnám az új partneremmel. A jogászaim szerint rendben van, de azért nem bízok semmit a véletlenre.
- Hízelgő, hogy maga a tulajdonos veszi fel a rendelésem - teszem hozzá ahogy ráelem kék pillantásom. A szemem színét nagyon ritkán változtatom, nem szeretek lencsét viselni, és így ki tudom használni az erőmet is. Sokkal pozitívabb benyomást tudok kelteni másokban, mint ami alapból lenne. Jól jön ez nekem az üzleti életben.



♫ Sex me

René & Simon

René megjelenése bárhol szinte egy kisebb eseménynek hat, főleg ha véletlenül nem egyedül jön. De most egyedül van, nem akar nagy felhajtást és én ezt ki akarom használni egy kis időre.
-Nos, ez igazán megtisztelő, hogy minket tartasz a legjobbnak. Kérlek, engedd meg, hogy ismét bizonyíthasson -ajánlom szélesen mosolyogva, hiszen amúgy is ebédelni jött, akkor adjunk neki valamit, amivel elégedett lesz. Nem egy anyuci krumpli főzelékéért jött ide és nem is azt fogunk neki felszolgálni.
-Fel is írtam, azonnal érkezik. Egy perc és visszatérek hozzád -bólintok, amikor felpillantok a firkálásból, majd elsietek leadni a rendelést is. Mindenkinek a lelkére kötöm, hogy fontos vendég, hozzák a formájukat, amit megszoktam tőlük, semmivel sem kevesebbet. Nem titkoltan akarok imponálni Renének, de ezért nem akarom a hangomat megemelni a személyzetem felé. Nem vagyok ideges, áh, dehogy.
-Ez csak természetes, ha rólad van szó -mosolyodom el, ahogy helyet foglalok a vele szemben álló széken. Még szerencse, hogy egy kétszemélyes asztalt kapott és így nem kell átülni sehova, hogy kényelmesen tudjunk beszélgetni.
-És mondd csak, milyen terveid vannak mostanában? Utoljára azt hiszem a divat hétre készültél, amikor beszéltünk -igyekszem felidézni, hol tartott a beszélgetés, amikor időnk jutott utoljára egymásra. Valahol a médiából is igyekszem kiszűrni, ha látom, hogy valahol előkerült a neve, de hát hol érek én rá bármiféle hírek vallásos követésére, amikor ennyi dolgom van.

Outfit✠Music