Ismeretségünk nagyon régre nyúlik vissza. Mindketten egy Stan nevű strici alatt dolgoztunk, mondhatni szobatársak voltunk. Te még akkor szinte gyerek voltál, így amikor megelégeltem a helyzetünket, és azt, hogy félelemben éljünk, magammal vittelek. Habár adtam neked rendes otthont, és a lopásaimból mindig vittem haza pénzt, gyakorlatilag eltartva téged, és próbáltam normális életet teremteni neked, te sose voltál az, aki a szabályokat követi. Iskola, vagy munka helyett az utcára jártál, ki tudja, talán strichelni, mert ezt ismerted már. Amikor rájöttem, akkor már rég macska jelmezben dúltam a város ékszerboltjait, és úgy döntöttem, hogy célt adok annak, hogy az életed az utcán élve akarod tölteni. Beavattalak abba, hogy ki vagyok, és te lettél a fülem, szemem, és szám East Enden és Alleytownban.
Persze ezt tovább fejlesztetted, az Alleytown-i gyerekeket felkarolva egy egész besúgó hálózatot alakítottál ki, aminek te vagy a központi embere. Meg természetesen a legjobb barátnőm. Rengeteg kalandon vagyunk túl, kerültél már veszélyes helyzetbe, mert bizonyítani akartál, és én is kevertelek már bajba anélkül, hogy gondoltam volna rá. Ezek azonban csak erősebb kapcsot alakítottak ki köztünk, így bátran mondhatlak a legjobb barátomnak is. Tudva, hogy nem bírsz a fenekeden maradni, és nem tudlak állandóan felügyelni, megkértem Vadmacskát, egykori mentoromat, hogy képezzen téged. Szóval ha épp nem ő, akkor én tanítalak dolgokra. Ki tudja. Lehet, majd te is leszel macska.