Mit szokott tenni az ember fia, ha némi trükközéssel sikeresen megszabadul a hátralévő életére attól a természetfeletti lénytől, aki mindent megtenne azért, hogy minél zárosabb határidőn belül a kezei közé kaparintsa a brit fokhagyma seggét?
Nem mintha bárminemű fenntartásom lenne a passzív szereppel szemben, de az önkéntes részvétel általában egy olyan dolog, amit nem csak az aktuális partnerem oldaláról szeretek birtokolni.
Válaszolva a saját kérdésemre a lehető legemberibb dolgon reagálja le, hogy a túlvilági élete kezdetéig nem kell szembe néznie a Sötétség egyik nem Ozzy Osbourne-i hercegével és nem nyomja a vállát egy olyan bűnnek a súlya, amibe néhány nála sokkal satnyább lelkű ember már rég beleroppant volna.
Arrébb utazik két várossal és keres egy krimót, ahol a zenedobozban sok Sex Pistols lemez van, majd moderált gyorsasággal az örömének megfelelő magasságú véralkohol szintet épít fel különböző töménységű szeszes italok kitartó és frekventált rendszerességű fogyasztásával.
Igen. Így bulizik egy mágus, aki inkább elmarja maga mellől a barátait, minthogy újból áldozatot csináljon belőlük.
Már magam sem számolom, hogy hányadik rundnál tartok, amikor becsapódik a krimó ajtaja.
Csak fél szemmel sandítok oda és titkon remélem, hogy nem Lobo tört megint derékba egy jobb sorsra érdemes boszorkány-wannabe goth nőt, de amint meglátom a beszambázó, a modell alkat minden előnyével és hátrányával rendelkező szöszke hölgyeményt egyszerre nyugszom meg és csalódik is kicsit, hogy nem fogom újra látni azokat a feltűnően kerek holdszín idomokat.
Különösebben nem is törődök a továbbiakban a kisasszonnyal és újból a whiskeyvel megturbózott stoutom kortyolgatásával foglalom el magam.
Egészen addig, míg a kiscsaj fel nem pattan a helyéről és olyan táncmozdulatokkal hívja fel magára a figyelmet, amik tökéletesen eltérnek ritmusukban a zenedobozból bömbölő daltól, ellenben olyan zavarba ejtően fantáziamozgatók, hogy Sir Ian McKellen és felállítaná a tábori sátrat tőlük.
Némi susmus után a zene is igazodik a tánchoz és meg kell valljam, hogy bármennyire is az ízlésemen kívül álló dolog a rágógumi pop, van mi kárpótoljon a sekélyes popkultúra ezen szennyének elviseléséért.
A műsor viszonylag gyorsan abbamarad, én pedig visszatérek az egyedi italom utolsó kortyjaihoz, de mire leteszem a korsót a kis szöszi már velem szemben ül és olyan szöveggel nyit, ami után egy világraszóló lúzernek kell lennie valakinek, ha az estét magányosan tölti.
- Messze állok attól a szakmától, de ettől még szívesen belekontárkodnék. - ráztam meg a felajánlott kezet - A Johnnal telibe trafáltál aranyom.
Magam elé veszem a nekem szánt koktélt és a tekintetem a szőkeség orrára szegezem. Ezzel egyszerre látom az arcát és egyéb kellemesebb fogású testrészeit is.
- Mond csak Nati, mi szél hoz egy magadfajta ízléses leányzót egy ilyen lepukkant punk kocsmába, mi ez? - kérdezem tőle miközben egy szál cigit nyújtok felé - Biztos nem törzsközönség nívóját képviselő társaságra vágysz és nem kell garasoskodnod, ha éppen sakálrészegre akarod inni magad.

Bármennyire is a züllés egyik földi templomának vannak beállítva, a kocsmák azon funkciója, hogy összehozza az embereket, nehezen vitatható. Persze az alkoholban oldódnak a gátlások, de talán pont ezért köttetnek itt tartósabb ismeretségek, mint egy gálaesten. Egy idő után nem fogod megjátszani magadat és nem fogod vissza se a szavaidat, se a tetteidet. Persze az sem elhanyagolható tényező, hogy az alkoholfogyasztásra legálisan alkalmas életkorú emberek körében egy italméréshez köthető a nem kívánt terhességek jelentős százaléka is, de azt mondom, hogy aki óvszeralkalmazásra képtelenre issza magát az meg is érdemli, hogy ne a terveinek megfelelően baltázza el az életét.
Nos szerencsémre azért én még nem tartok ennél az állapotnál, bár asztalom asztalom egyik székére a csinos hátsóját lerakó szőkeség úgy tűnik próbál tenni ez ellen.
A bemutatkozást követő kézfogást szándékosan elnyújtja, ezzel is csak pöckölgetve a fantáziámat. A hosszú ujjai végül lassan siklanak ki a tenyeremből, de a nő arcán megjelenő visszafogottnak ható mosoly és a szeme csillogása nem bíztak sokat a véletlenre.
- Nem mintha panaszkodnék. - kacsintok rá, miközben cserélünk egy szálat egymás dohánykészletéből
Előkotrom a gyújtómat és egy könnyed mozdulattal egyszerre nyitom fel a tetejét és csiholok vele tüzet, majd Natalienak felé nyújtom, hogy meg meg tudja gyújtani a saját szálát. Ha elfogadta, én is meggyújtom a saját adagolt halálomat, majd a letüdőzött füstöt az orromon fújom ki.
Koccintásra emelem a poharamat, majd végig hallgatom az okfejtését, hogy miért érdemesebb ilyen kocsmákba járni flancos klubbok helyett.
- Te egy veszélyes lány vagy aranyom, mert van valamid, ami a legtöbb partibabának nincsen. - parázslik fel a számban a rákóvoda - Egyesek észnek vagy ízlésnek hívják, de az egyszerűség kedvéért használjuk az egyéniség szót.
Számítottam rá, hogy a legszemtelenebb egyértelműség jeleként az arcomba fújja majd a füstöt, de van annyi önkontrollja, hogy ne emeljen egy ilyen megmozdulással neonrózsaszín "Dugj meg!" táblát a feje fölé.
- Szóval az alkalomtól függően szeretsz okosan vagy keményen dolgozni. - kortyolok az italomból, majd az ő mozgását tükrözve hátradőlök a széken
Ősrégi trükk és ritkán sül be. Sokszor segített már ki, amikor egy kicsit nehezen kaphatóbb partnert akartam elcsábítani.
- Egész jó programnak hangzik. - dőltem előre és néztem bele a szemébe elkezdeném futni azt a néhány kötelező kört amivel elütjük a cigi elszívásának és az italok legurításának idejét - Mesélj kicsit magadról aranyom. De ha lehet ugorjuk át a munkára és családra vonatkozó dolgokat. Azokba még te is beleunnál mire elmesélnéd.

Mi a gyanús abban, ha az ember asztalához odaül egy karcsú, szőke nő és olyan egyértelműen ajánlja fel magát, hogy még a némasági fogadalmat tett szerzetesek is hevesen és hangosan káromkodnának a szemérmetlenségén?
Azt hiszem egy dologra gondolunk. Mármint ha csak a varázstalan mundán világ kontextusában vizsgálgatjuk a dolgokat. Lassan, de fokozatosan részegedő, viharvertsége ellenére is jóképű celebhasonmás brit pipa. Behízelgő és az egot erotikus masszázzsal ellátó szövegek a társalgás új résztvevőjétől pipa. Ártatlannak tűnő incselkedés szintén pipa.
Nemsokára jön majd a kérdés, hogy hozzám vagy hozzá és jobb esetben megúszom majd annyival a dolgot, hogy egy nem túl szimpatikus és durva ízlésficamban szenvedő fickóval táncoltatom el a Hair összes koreográfiáját, mielőtt zsebre vágom az összes nála lévő készpénzt és Nat kegyeire bízom.
Ez pedig még csak a light verzió.
A kegyetlen valóságtól mentes változat.
Mert ha az ember olyan egészségre és lelki üdvre ártalmas dolgokkal foglalkozik, mint a fekete mágia és démonok internálása a Pokolba, akkor rövid idő alatt számos olyan ellenséget össze tud gyűjteni magának, akik úgy váltogatják a gazdatesteket, mint más az alsógatyáját.
Akár arra játszik, hogy megkóstolja a livelpooli csípőst, akár nem, egy kis elővigyázatosság senkinek sem fog ártani.
- A közösséghez tartozás amúgy is egy túlértékelt dolog. – bólintok helyeslően, miközben én is egy jókorát szippantok a kezemben fityegő önkéntes életrövidítőből – Te sem értékeled nagyra a bejelentett állandó lakcím előnyeit, ahogy látom. De abban nem foglak megcáfolni, hogy a kalandozások alatt lehet a legérdekesebb arcokba belefutni.
Huncut kacsintással toldom meg a mondanivalóm mögöttes értelmét és kortyolok egyet a tőle kapott italból.
Bármennyire is próbálom csak a megfigyelőképességemre hagyatkozva eldönteni, hogy van-e okom gyanakodni valami kevésbé emberi végtag jelenlétére a találkozásunkban, nem nagyon megy. Se kénszagot nem áraszt, se fura nyelveken nem hadovál, de még a céljait illetően is teljesen hihető dolgokat monda.
- Szóval éled a Z-generációsok mindennapi életét és próbálod összetartani a bandádat. – summázom a rövid és kissé sekélyesnek tűnő bemutatkozást – Azért nem nevezném magamat helyi specialitásnak. Előbb hívnám magam konzervatívnak, minthogy feladjam a világpolgársággal járó olyan előnyöket, mint a létbizonytalanság, az örökös utazás és a hátra hagyott magamra haragított ismerősök garmadája.
Láthatóan kezd kicsit bepörögni és pont úgy beszél, mint egy kalandra vágyó partiBarbie, akinek már halálosan elege van az egyenKenek seregéből.
- A cserkészfiúról és a mellkirálynőről nem tudok mit mondani, de ha engem kérdezel, akkor Harley sok téren simán megugorja  az imádott Joghurtjá által felállított nem túl magas lécet.. – szinte automatikusan másolom a mozdulatait, ezzel is azt mutatva felé, hogy érdekesnek találom a modellszerű, mimikai ráncoktól is mentes arcát és a nyaka alatt lévő másodlagos nemi jellegeket képviselő egyéb részeit is
- Ha szigorúan technikai oldalról nézzük, akkor igen. Gyerektartást sem kell sehova fizetnem, szóval nem fog lelkifurdalást okozni, hogy végig játsszuk a játékodat. – újabb pajkos kacsintás és újabb korty ital majd közelebb hajolok hozzá – A kérdés már csak az, hogy az én lepukkant garzonomban akarsz-e ébredni egy nikotinfüstös ágyon, vagy a saját lakásodon egy pihepuha matracon?

Egyesek nehezen tudják hova tenni, hogy az alapvetően dörzspapír jellegével bíró nem túl polkorrekt modorom képes varázsütésre selyemkendővé változni. Persze ehhez szükséges a megfelelő személy jelenléte és azok, akik nem lazsálják el azt a minimális kutatómunkát, ami a lélegeztetőgépen vergődő kedvességemben részesülő emberek közös tulajdonságait vizsgálja, gyorsan rájöhetnek, hogy ennek a változásnak köze van az adott hölgy vagy úr fizikai megjelenéséhez és kisugárzásához.
Rám lehet sütni a bélyeget, hogy felszínes seggfej vagyok.
Csak nyugodtan.
De akkor gondoljuk át a legalapvetőbb promóciós taktikák nagy részét is és úgy ítélkezzünk a felszínességem felett.
Ugye máris árnyaltabb a helyzet?
Hogy miért is kellett ezt az egyperces eszmefuttatást levezetni a kedves olvasónak?
Nos nézzék csak meg, hogy kit sodort a szél az asztalomhoz. Szőke haj, pajkosan csillogó szemek, bársonyos bőr és olyan hosszú lábak, amit utoljára a kedves vörös üstökű fogadott nővéremnél láttam.
Nem kell fanyalogni. Azért mert adoptált a családjába még lehet véleményem a megjelenéséről.
Szóval ez a csodásan kinéző szőke energiabomba fogta magát és letette a gusztusosan sovány fenekét az asztalomhoz, méghozzá azzal a céllal, hogy bevonszoljon az ágyába.
Egy ilyen láttán persze minden épelméjű ember gyanakodna, hogy vajon meg kellene-e nyitnia pénztárcáját, hogy tényleg élvezhesse azokat az alantas örömöket, amit ennek a Vouge címlapjáról szökött lánynak a teste adhat. Még szerencse, hogy megjártam a Ravenscart és nem nyilvánítottak gyógyultnak.
- Azt hiszem téged nem fognak munkamánia okozta kiégés miatt beszállítani egyik mosolygóba sem. - vigyorgok sokat tudóan a széken ficánkoló Nataliera
Bármennyire is furcsállom, hogy valaki csak úgy lehuppan az asztalomhoz és kijelenti, hogy a mai napra kinevez a nyergének, kezd elúszni az a gondolat a fejemből, hogy tényleges veszélyt jelentene rám ez a nő. Eddig pont úgy viselkedik, mint egy saját korabeli yuppie, aki szeretné egy kis kötöttségektől mentes tantrikus jógával levezetni a feszültséget.
Ki vagyok én, hogy megakadályozzam ebben?
- Ezeket így szép sorban végig is csinálhatnánk. - kortyolok egyet az italomból - Aztán ha még bírnánk szuflával el is foglalhatnánk a nemzetközi űrállomást és besegíthetnénk az űrbéli nemi tevékenységet kutató tudósoknak egy demonstrációval.
Natalie egy igazi partiállathoz méltóan egy kortyra ledönti a saját italát, majd egy tündérinek szánt, de vérkeringést serkentő mosollyal folytatja a beszélgetést.
- Legalább nem arra használod a pénzed, hogy az álmatlan éjszakáidon Drakula zakkant unokaöccsének öltözve verd ki zizzent bohócok fogait. - viszonzom a kacsintást, majd én is ledöntöm az italomat
Felállok az asztaltól és Nataliehoz lépek, felé nyújtva a kezem.
- Szabad egy táncra aranyom?
Tudom, hogy az incselkedéssel csak az elvárásokat stromfolom fel, de ha annak idején jó voltam arra, hogy Holland válogatós barátnője a kedvét töltse velem míg az agyam parkolópályán volt, akkor Natalienak sem fogok csalódás okozni.
Elmormogok az orrom alatt egy varázsigét, a zenedobozból pedig elkezd bömbölni a rock and roll. Lehet hogy erre nincs felkészülve a kocsma közönsége, de ha már lúd legyen kövér.
Ha Natalie csatlakozik hozzám, akkor őt vezetve nekiállok egy vad rockabily tánc lejtésének.

A Natalie és köztem kialakult röpke szóváltás alatt a szexuális feszültség úgy fokozódik, mint a nemzetközi helyzet az ötvenes években. Ez a nő határozottan ért ahhoz, hogy szavakkal ugrassza magára a kiszemelt zsákmányát, mellőzve mindenféle mellbedobást, vagy erőteljesen ingerkeltő, férfifigyelmet felkeltő praktikát.
Nem tagadom, simogatja a karizmámba vetett hitem az a tény, hogy csak a rend kedvéért tartja fent annak annak a látszatnak látszatát, hogy nem könnyű elcsavarni a fejét.
- Túl sokat veszítene a világ, ha munkamániássá lennél aranyom. - újabb csibészes mosollyal ajándékozom meg a csinos szőkeséget miközben kortyolok egyet az italomból - Bár te olyan nőnek tűnsz, akinek a munka inkább buli, mintsem kötelesség.
A Natalie arcán szétterülő mosoly még mindig egyértelműen jelzi, hogy milyen szándékai vannak az együtt töltött időnk későbbi részében. Ehhez még folyékony bátorságra sincs szüksége.
Bár különösebben nem rajongok a popzenéért, egy kő alatt élő szőröstalpú ősember lennék, ha nem ismernék fel egy Michael Jackson számot, ami láthatóan egészen feloldja és még a dalos pacsirtát is kihozza belőle.
Meg kell hagyni egész kellemes hangja van.
Ezt pedig úgy mondom, hogy nincs elég alkohol a véremben ahhoz, hogy tompuljon tőle a ítélőképességem.
- Azt is kihúztam már a bakancslistámról. - ül ki egy önkéntelen mosoly az arcomra, ahogy eszembe jut amikor Loboval közös szellemvadászatunk emlékére - A czarniaiak igen heves természetűek gravitációs térben is. El sem merem képzelni mit csinálhatnak, ha az űrben kell elengedni magukat.
Úgy tűnik, hogy a gothami Bram Stoker fanklub rezidens elnökéről hasonló véleményen vagyunk. Elismerem, megeshet hogy a Robin öltözetével kapcsolatos dolgok bizonyos egyéni preferenciák miatt nekem csak fele olyan aggályosnak tűnik a dolog, de mivel egy kiskorú kölyökről beszélünk helyt kell adjak Natalie humorosan előadott fricskájának.
- A gothami pedofilok számára tökéletes csali. Amíg megpróbálják elkapni Béla bá' meg hátulról lekapja őket.
Ez úgy hangozhat, mintha valami agyhalott játékdesigner ötlete lenne, amivel feldobná azokat a programokat, amiket manapság gyártanak Batmanről, de a szórakoztatóiparban ugye semmi se szent.
- Csak az Anonymus ne lopja el a trükköt ő zordságától.
Natalie mintha csak aksira kötötték volna, szinte felvillanyozódik az elmormogott latin szavak hallatán és olyan hangon búgva adja ezt tudtomra, amit utoljára egy bizonyos rózsaszáltól hallottam a gothami vízerőműben megesett misztikus rovarirtásom után.
- Van még pár hasonló a tars....
Nem juthattam el a mondat végéig, mert egy igen tartalmas előzetest kaptam abból, ami ránk vár, ha végre egy szoba és egy ágy privát kényelmét fogjuk élvezni. Nem tartott túl sokáig, de mégis elég heves volt ahhoz, hogy ne akarjam túlságosan hamar kiengedni őt a derekára kulcsolódó karjaim elöléséből.
Egy virgonc, darázsderekú delfinként kezdett el mozogni a zene ritmusára, miközben én gondosan ügyeltem arra, hogy mindig a megfelelő pillanatban forgassam meg és a kezeimmel csak éppen egy kicsivel ne menjek túl azon a határon, ami elválasztja a pofátlan flörtölést az pofonra érdemes zaklatástól.
A tánc közben értő kezekkel simogatom végig azokat a testtájait, amikért egy érzékeny nő jogi aktivista egyből metoo-t kiáltana, de úgy sejtem, hogy ez őt cseppet sem zavarja és ő is hasonló módon fogja kihasználni ezt a teljesen véletlenszerű táncbetétet arra, hogy szemérmetlenül felmérje milyen látványra számíthat azután, hogy lesimogattuk egymásról a ruhát.
A dal véget ér, én pedig gáláns úriembert mímelve meghajlok a partnerem előtt, megköszönve neki táncot.
- Heves kis bestia vagy te aranyom. - kacsintok rá, miközben kihúzom magam és mellé lépve a jobb karomat nyújtom felé

Az életnek a spontán dolgok adják meg az ízét. Van amikor alaposan a nyakunkba zúdítják a savanyút, de az is megesik, hogy csak úgy nyakon öntenek egy jó adag porcukorral, te pedig két pofára kezded el habzsolni az édességet.
Ami a jelen esetemet illeti, félő, hogy a Natalie képében rám zúduló édesség azonnali diabéteszt fog eredményezni, de ettől függetlenül semmi bajom azzal, hogy pár óra erejéig visszavegyem a felelőtlen livelpooli suhanc szegecselt bőrdzsekijét és élvezzem az életem egy hangyányit.
Sosem voltam szégyellős, de nem csodálkoznék, ha valami nyolcvanas években ragad bajszú fickó állna elénk, hogy munkát ajánljon azok után, amit tánc címen művelünk.
Az incselkedő kis simításoktól a határozott ráfogásokig szinte minden fokozat képviselteti magát a skálán, miközben egy őrült rock 'n roll tánc keretében megidézzük a hatvanas évek vadságát a krimóban. Csupán az emelések hiányoznak a repertoárból. Ennek okát nem firtatom, de a testalkatom alapján mindenki rájöhet, hogy egyesekkel ellentétben nem az a kedvenc elfoglaltságom, hogy súlyos vasgolyókat a fejem fölött tartva sétálgassak a kert végében.
Ez a fajta incselkedés csak még inkább feltüzeli a véremet, de kellően tapasztal és érett (direkt nem az öreg vagy koros szót használtam, mert még létezik férfiúi büszkeség) vagyok ahhoz, hogy kivárjam míg még édesebb lesz a falat.
- Rögtönzünk egy rockfesztivált? - ülök le a nő mellé a pulthoz - Csak szólj és szervezem a zenekarokat.
Csúnyán rávernék az összes zenei menedzserre, ha az összes szaktársamat ide csődíteném, akiktől tanultam valami kis bűbájt vagy varázslatot, egy pillanat alatt megteremtve a modern rockzene barátjainak Mekkáját Central Cityben.
A szám és a tánc végét egy csók koronázza meg, amit szokatlan módon nem én kezdeményezek. Natalie alkohol, dohány és fülledség illatú ajka könnyedén érinti meg az enyémet, én pedig nem vagyok rest viszonozni.
Csinos honfitársam ellentmondást nem tűrő hangom parancsol rá a csaposra, aki rövid úton elénk virít egy fél lepárlónyi italt, hogy abból valami elég ütős koktél készüljön.
Szöszke kompániám könnyed mozdulatokkal lötyböli össze az italokat és ha jól látom, akkor az érintésével egy kicsit felgyorsítja az alkoholmolekulák mozgását is.
Túlságosan nem lep meg, elvégre közelebbről is megismerkedhettem már egy igazán formás rózsaszállal és együtt kocsmáztam annak idején egy Zöld Lámpással is. Már csak az hiányzik az életemből, hogy egy meztelen Éjszárny mellett ébredjek fel és kipipálhatom a bakancslista egy szekcióját.
Amint kész az ital mézszínhajú kompániám elém is teszi az adagomat. A keverék nevét hallva egy szolid, mégis sokat sejtető mosoly ül ki az arcomra.
- Így is el lehet érni, hogy mindenki igya a szavaimat. - emelem koccintásra az italt, majd kortyolok belőle egy apró kóstolót
Az összerotyogtatott ízek igen különös, alkoholtól szokatlanul keserédes aromát kölcsönöznek az italnak, ami tökéletesen megmutatja, hogy miféle életet él a névadója. A feltaláló talán akaratlanul is rátapintott a lényegre nem?
- Nem kell félteni, ha az ízekről van szó. - kacsintok rá miután lecsúszott az első korty az ajkaimon
- Erre gondolsz? - teszem le a pultra a tánc közben elcsaklizott ketyerét a pultra, majd előhalászok egy másik az előzőre megszólalásig hasonlító telefont is és felé nyújtom - Vagy erre?
Apró kis játék, de a segítségével tovább lehet fokozni a feszültséget, ami a megfelelő pillanatban majd mindkettőnk számára jól fog jönni.
Egy újabb, sokkal hosszabb és vadabb csókot kapok. Olyat, amitől az embernek kezd kissé szűk lenni az alsója. Ez a szőke bestia ért ahhoz, hogy miként fokozza az érdeklődést és én sem maradok adósa. Hosszan elnyújtva csókolok vissza, miközben a karjaimba zárom és az ujjaimmal kimért lassúsággal simítom végig a gerincét, hogy a kezeim pár centivel a kulturális norma alatt meghúzott határ alatt pihenjenek meg a derekán.
- Mi lenne ha először a bankot látogatnánk meg, aztán felmennék az Őrtoronyba? - nézek a nőre incselkedően egy újabb védjegyezett Constantine mosollyal - A Liga tuti azt hinné, hogy megadni mentünk magunkat. Legyen nekik meglepetés, hogy mire készülünk.

Túlságosan nem volt nehéz kitalálni, hogy miként kattog alkalmi partnerem agya. Volt már pár ilyen nővel dolgom, de azok Natalietól eltérően elég gyér fantáziával és túl sok légüres térrel voltak megáldva koponya szinten.
A közös vonások viszont elég elemi szintűek voltak, így a korábbi tapasztalataimnak elég nagy hasznát vettem, amikor belekezdtünk ebbe az incselkedésnek nehezen nevezhető, a képernyő jobb sarkát vörös karikával ellátó táncprodukcióba.
Szinte érzem, ahogy pár tizedfokkal emelkedik a testhőmérséklete és az parfümének illatába is belekeveredik egy sajátos, nagyon is ősi berögződésekre ható aroma.
A szemének villanása az Őrtorony megemlítése után pedig már elég egyértelművé tette, hogy nagyon sok kellemes percet fogok eltölteni a társaságában, ha az előjátéknak szánt illegális tevékenységek után eljutunk odáig, hogy leszedegessük egymásról a ruhát. Bár az ő esetében el tudom képzelni, hogy csak szimplán letépi rólam az inget, ha éppen annyira sikerül feltüzelnem. Amire a jelenlegi állapotok alapján van esély.
- Ne tartson vissza ez a sok ember és közszemérem sértés bűncselekménynek minősítése aranyom. - kacsintok rá pajkosan, majd kiveszem a jobb kezéből a telefont, ami egy pillanat alatt köddé is válik - Meglep, hogy ebben nem láttad meg a biznisz lehetőségét.
A telefonbeszélgetés alatt tovább kortyolgatom a tiszteletemre kevert koktélt és próbálok valami értelmet találni az ezoldali mondandóban, de azután a pár szó után amit hallok, inkább megvonom a vállamat és bedöntöm a piám maradékát.
A gyors magyarázkodásra még időm sincs válaszolni, karom ragad és úgy kezd húzni maga után, mintha csak egy rakoncátlan kiskölyök lennék.
Pár lépés után felzárkózok hozzá és éppen a közízlésnek megfelelő magasság alatt három centivel karolom át a derekát.
- Kösz. - fogadom el az ujjról gyújtott rákidéző füstölőt és az alatt a pár másodperc alatt, amíg megszívom és letüdőzöm a dohányterméket elgondolkodok azon, hogy vajon milyen eredetű lehet Natalie pirokinetikus adottsága
A füstöt az önpusztítás íratlan bibliájának megfelelően szolidan felé fújon, a szürkés felhővel jelezve neki, hogy szívesen megnézném sokkal kevesebb ruhadarabot viselve is.
- Ha kellően elvetemült leszel még egy egyszemélyes Nyálkahártya koncerttel is megajándékozlak. - vigyorgok a nőre miközben a fekete izomautó irányába indulunk
Van egy olyan érzésem, hogy sok hasznos szakmába vágó dolgot találnék ebben a járgányban, de Natalie most rosszalkodni akar és nekem is olyan kedvem van, hogy szívesen élném újra a félig meddig szép emlékű suhancéveim szegecses bőrkabátos részét.
Lehajtom a napellenzőt és a kezembe pottyan a pótkulcs. Gyorsan beröffentem a kocsit és ahogy a motor felböfögi a benzin első pár kortyának kísértetét a rádió is bekapcsol klasszikus metált bömböltetve.
- Már így is jól bevésted magadat az emlékezetembe Aranyom. - sorolok ki a forgalomba miközben kihamuzok az ablakon - Akarsz a boltnál egy kicsi időt adni a szerencsétleneknek, vagy játsszuk Nyuszómuszót és Tökfejet?
Sejtem mi lesz a válasz és azt is remélem, hogy nem fog senki sem besétálni egy Bad motherfucker feliratú pénztárcával az üzletbe, amikor Nati éppen rosszalkodik.
- Tudod mi lenne még vicces? - sandítok rá egy piros lámpánál - Ha Wonder Womanként és Supermanként mennénk be oda. Sok hormontúltengéses örökszűz rajongó szeretné látni a dolgot és amúgy is túl jó a sajtójuk. Rájuk fér egy régimódi botrány.

Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy jó napra számítottam, amikor ma felkeltem. Viszont a melletem ülő szőkeség tett arról, hogy az elvárásaim még véletlenül se találkozzanak a valósággal és a kilátásban lévő további móka és kacagás is olyan elfoglaltságnak tűnik, ami a lehető legtávolabb áll attól amit az átlag ember unalmasnak merne nevezni.
Van valami a rámenősségben, ami gyorsan csepegteti a benzint a vérembe, hogy minél gyorsabban lobbajon lángra és úgy látom Natalie ezzel tökélesen tisztában van. A családi kincstár bejáratát kereső kezei legalábbis arról árulkodnak, hogy elég határozott elképzelése van arról, hogy mivel akarja eltölteni az elkövetkező néhány órát.
Egy tudó, kaján mosollyal nyugtázom a felfedezésre tett kísérletét, amibe belekeveredik némi érdeklődő pajkosság is, amikor meglátom, hogy az ujjhegyeivel meghúzott vonal mentén levegőhöz jutnak azok a domborulatok, aminek a látványáért a legtöbb hímnemű ember sok dolgot megtenne.
A rám szegeződő tekintet pedig olyan dolgokat ígért, amihez foghatót legutóbb egy bizonyos szendének egyáltalán nem nevezhető rózsaszállal éltem meg a gothami vízerőműben tett kényszerű szakmai túrám után.
- A Cserkészfiú kicsit túl nagydarab az én ízlésemnek. A köpenye meg sokat is takar. - próbálom a tekintetem egyszerre az úton és Natalie elmélyített dekoltázsán tartani - Sokkal jobban szeretem az arányosabb felépítést és a kecses mozgást, ha a szuperruhákban lévő testekről van szó. Ami meg az elbájolódást illeti...
Elhúzom a jobb kezemet Natalie arca előtt. Ha nincs védve a szimpla érzékelésbefolyásolás ellen, akkor amint újból megpillant a fiatal Bruce Wayne arcát láthatja az enyém helyett.
Újból megcsinálom a trükköt és ismét helyére kerülnenk a dolgok, ahogy a milliárdos képe helyett a saját viharvert pofázmányom képe néz vissza a tükörből rám a mágia szétfoszlatása után.
Nem kötözködök a zenét illetően, úgy is csak azt a KAZETTÁT!!!! indítottam el, ami a kocsinak a rádiójában volt. A magam részéről még mindig jobban tudtam volna örülni egy kis Billy Idolnak vagy Sex Pistolsnak, de a modernebb zenét sem vetem meg, főleg, ha ilyen sajátos hangja van a banda énekesének.
- Határozottan tetszik az, ahogy gondolkodsz. - kacsintok rá Nataliera pajzánul - De megfájdíthatnánk pár nagyobb ember fejét is. Lex Luthor biztos kitépné a nem létező hajhagymáit, ha elkezdene keringeni a felvétel a neten, amin Gigantával hetyeg.
A hormonittas tinikkel kapcsolatban úgy érzem rosszul fejeztem ki magamat.
- Kemény velük az élet én helyettem. - villan fel a számban egy újabb tüdőkapacitás csökkentő - Helyettük és nem velük irányítják a világot, ami már önmagában egy ritka nagy kiszúrás. Az mg még inkább, hogy olyan dolgokat tesznek eléjük példaként, amitől mindenek lesznek csak egészségesek nem. Ki akarna randizni az átlagos kinézetű csajjal a könyvtárból, ha az van a képükbe tolva, hogy esélyed sincs a pasiknál, ha nincs olyan kerek hátsód, mint Csillagfénynek?
Natalie felfogása a világuralomról valahogy nem lep meg. A magunkfajtának nem a mások feletti uralom adja meg a szabadság érzetét, hanem nos... A szabadság érzete. Hogy azt csinálhatunk, amit akarunk és ebbe nem szól bele senki.
- Ha már uralni kellene a világot, akkor azt a háttérből csinálnám. Semmi nyílt háború, semmi diktatúra, csak pár jó helyre berakott ember és néhány jókor elsuttogott szó.
Most így végigfutott az agyamon, hogy talán pont az előbb felvázolt tényállás van és egy halhatatlan félisten pont így játszik a bolygó sorsával, de gyorsan elhesegettem a gondolatot. Nem vagyok én sztaniolba csomagolt fejű összeesküvéshívő.
Natalie csókja nem ért váratlanul és meg kell mondjam egyre jobban kezd érdekelni, hogy mihez fogunk mi egymással kezdeni a nap hátralévő részében. Ezzel pedig a vérkeringésem is kezd egyet érteni. Azt hiszem ez volt az utolsó jel Nati számára, hogy ideje sutba vágni mindent, aminek csak kósza köze van a prűdséghez.
- Nem fogok kétségbe esni.- csusszanok kicsit lejjebb az ülésben, hogy megkönnyítsem a dolgát
A visszapillantóban piros-kék fényeket látok megvillanni.
Hát ha már lúd, legyen kövér.
Ráfeszül a lábam a gázpedálra és kerékcsikorgatva lódul meg a lopott kocsink az utcán...

Ha Afrodité és Dionüszös döntött volna úgy, hogy leugranak egyet bulizni az emberi világba, akkor sem rendeztek volna olyan elvetemült bulit, mint Natalie és én. Ők beérték volna hektószámra folyó alkohollal, pár száz prostituálttal mindkét nemből és hangos zenével, de ez végső soron csak kispálya ahhoz képest, amikor már rég elhagytad a tér-idő kontinum áttöréséhez szükséges sebességhatárt, miközben egy olyan autós üldözésben veszel rész, ahol a divatmodell kinézetű új ismerősöd olyan nyelvtanleckét ad neked, amitől még a franciákat szenvedélyesen gyűlölő apád is folyékonyan beszélné a szerelem nyelvét pár percig.
Nati serénykedése gyorsan telíti a véremet oxitocinnal, dopaminnal, szerotoninnal és ezzel együtt gyorsan oldja fel az amúgy sem szigorúan fogott önvédő reflexeimet, így a lábam egyre nagyobb súllyal nehezedik a gázpedálra.
Ha nem lenne ennyire izgalmas és jóleső a szituáció elkezdenék félni, hogy az ilyen mértékű gyorshajtás után gyorsuló ütemet fog venni a piszkosszőke hajam ritkulása és egyre több kedvet kapnák az ujjatlan trikók viselése mellett a nem létező családommal való törődésre is.
- Bármennyire is kedvemre lenne kipróbálni a kikötözést, azért ennyire nem adom könnyen magamat aranyom. - sóhajtok fel, miközben a szemből jövő kocsik közt szlalomozok - Nem tenne jót a hírnevemnek, ha csak úgy odavetném magam néhány egyenruhásnak.
Nergál tuti a dörzsölgetné a tenyerét ha a Pokolban közvetítenék a mostani alakításomat. Persze csak azután, hogy elhasznált egy zacskónyi papírtörlőkendőt, pedig még egymásnak sem estünk igazán Natival.
Mindkettőnk nagy szerencséjére fiatal kölyökként elég sok időmet feccöltem abba, hogy bármilyen figyelemzavaró tényezőt kizárva tudja koncentrálni az életben maradásomra, így nem okoz különösebb problémát a sebesség fokozása és a kocsik kerülgetése, míg Nati minden tudását beveti, hogy megkapja azt az ötöst az orális fixáció tételének kidolgozására.
- Még jobban fel akarod őket tüzelni? - vigyorodok el a lángcsóvás mutatványom miközben egyre szilárdabb lelkesedéssel élvezem, ahogy Nati ismét sebességbe kapcsolja az ajkait
- Akkor elvetjük a kockát és lesz, ami lesz. - kacsintok a nőre - Lee tábornok katonái meg majd eljátszanak magukkal.
Amikor Nati kihajol az ablakon lángcsóvákat hajigálva gyorsan megértem, hogy Öbölparty Mihály miért foglalkoztatta egy időben Róka Megant a robbantáspornóiban.
Meg egyből elfelejtem, hogy spontán teleportációt akartam létrehozni, csak mert én vagyok John átverte Constantine.
Mindamellett, hogy a vér még jobban kiszáll az agyamból, a figyelmemet a testemben dübörgő hormonok miatt még nehezebben tudom csak az útra koncentrálni és a varázslásra koncentrálni, de még így is el kell ismernem Nati olyan hátsó lökhárítókkal bír, amiknek iszonyú nehéz ellenállni.
Akkor meg főleg, ha a testem egy bizonyos pontja jelen pillanatban felveszi a versenyt egy tömör titánium rúddal szakítószilárdság tekintetében.
Elmormolok egy varázst, ami leveszi rólam a váltás terhét, majd a jobb karommal kinyúlik és dereka alatt átérve a vénuszdombjánál támasztom a szőke lángszórót.
Azt, hogy ezután mit csinálnak az ujjaim nem fogom mindenkinek az orrára kötni. A fantázia jó dolog. Használjátok!
Egymásba kölcsönösen kapaszkodva és támogatva haladunk tovább, szálguldásunkat pedig ritmusosan fellobbanó lángoszlopok teszik még látványosabbá.
Persze megvan valahol annak a hátránya, ha az ember nagy sebességgel vágtat végig egy egyenes útszakaszon miközben előkszületeket tesz arra, hogy az utóbbi évtizede legemlékezetesebb közös megegyezésen alapuló erotikus masszázsában vegyen részt.
Nevezetesen ez a hátrány egy fehér tejszállító autó képében jelenik meg, aminek nem túl képzett sofőrje a klasszikus szabad egy táncra esetét eljátszva pont ugyanabba az irányba rántja el kormányt, amerről én szeretném kikerülni a járművét.
A kocsi orra totálkáros, Nati kecsesnek nem mondható ívben fog talajt pár méterrel arrébb, én meg olyat fejelek a kormányba, hogy instant olyan másnaposság lesz úrrá a koponyámon, mintha egy héten keresztül csak Jack barátommal csókolóztam volna egy helyi kocsmában.
Ahogy meg tudom állapítani, nem tört el semmim, mégis azért óvatosan kászálódok ki a kocsi volánja mögül, miközben Nati kábán szedegeti össze magát.
A rend piros-kéken villogó őrei is befutnak és menten pár tucat pisztoly szegeződik ránk.
Megafon, üvöltözés, fenyegetőzés.
Tudjátok, minden ami azzal jár, hogy megpróbálnak letartóztatni.
- Csak semmi pánik! - kiálltom megpróbálva túlharsogni a megafonba kiabáló kopót - Dale Cooper különleges ügynök vagyok, a hölgy pedig a fogjom. Éppen kihallgatásra vittem volna, de kiszabadult a bilincsből és alávaló módon kínozni kezdett.
Nem tudom, hogy mi miatt vágnak hitetlenkedő pofát. Talán Nati félig leégett ruhája, talán a totálkárosra vert kocsi, vagy a nyitott sliccemből kikandikálló britségem az ami alávág a sztorinak, de egyből kapom az ukázt, hogy álljak négykéz lábra és vegyem le a kabátom.
Normál esetben nem is ellenkeznék, de most inkább arra vágyom, hogy engem fogadjnak be.
- Itt az igazolványom!- halászom elő a Bűvös pikk hatost a belső zsebemből, ami egyből felveszi egy FBI ügynök igazolványának alakját
Itt láthatóan okozok annyi sokkot, hogy pár másodpercre fennakadjon az agyuk és ezt nem leszek rest kihasználni.
- Get huc atque hinc! - kiálltom el magamat, miközben karom ragadom Nataliet
Egy hatalmas villanásban tűnünk el a kopók elől és a következő dolog amit a szemem feldolgoz....
Várjunk csak.
Mit keres egy helyen egy T-Rex szobra és egy hatalmas két pennys? Az ott meg a Rébusz kérdőjeles botja?
Hova a fenébe kerültem már megint?