Poison Ivy & Onyx

Az éjszaka az én terepem és ezt egyre kevésbé tudom letagadni. Egyértelműen az akaratom szerint mozognak az árnyékok, mindig beborítanak, mintha csak a gazdája lennék egy seregnyi szeretetéhes kutyának, akik nem képesek leszállni rólam. Nem mintha bajom lenne ezzel, mindennél jobb érzés egyedül róni az utcákat és a szembejövő emberek még csak egy pillantásra sem méltatnak, mert nem vesznek észre. Meg tudnám szokni ezt, csak nappal is.
De hogy mit keresek Gothamben ilyenkor...? Hát az egy remek kérdés, mert pontosan tudom, hogy mennyire veszélyes ez a hely. Tele van a legkülönfélébb gonosztevőkkel, és nem csak a késes rabló fajtával, hanem az egészen nagyágyúk is megfordulnak itt, mintha mágnes vonzaná őket ide. Vagy csak Batman létezésének ténye miatt gyűlnek ide. Leginkább egy öngerjesztő folyamatnak tudom elképzelni a helyzetet. Én pedig leginkább a város miatt jöttem, nem a jók és a gonoszok miatt.
Persze érdekes lenne látni valaki izgalmasat, de csak ha elég távolról nézhetem. Nem vagyok én öngyilkos hajlamú és hősként is csak egy szárnysegéd szintjén, ha lehetek. Csak éppen nekem nincsen igazi pártfogóm, aki meglátta bennem az árva tehetséget és a szárnyai alá vett, mert miért ne. Éppen csak nem vagyok árva és Maya adományán túl semmiféle hőstehetségem nincs. Amire most képes vagyok, az is csak rengeteg gyakorlás miatt megy, amit magamtól értem el.
El tudok már tűnni az árnyékok között, teljesen bevonni magam sötétséggel, mintha csak feketére festett tárgyat néznél, nem verődik vissza rólam a fény. Még rövidebb utakat meg is tudok tenni árnyékok között és valamennyire lebegni is, mintha csak nem lenne súlya testemnek. De így... ennyi. Verekedni sem tudok szóval elég bátor döntés volt Gothambe jönni egy hétvégére. És senki sem tudja, hogy itt vagyok.
Befordulok a következő sarkon és... Hoppá. Azt hiszem éppen egy illegális üzletbe sétáltam bele és a közepén Poison Ivy áll, ami nem éppen szerencsés. Fejek fordulnak felém, nincs olyan, hogy nem vettek észre, még ha rejtőzködöm is. Shit.

outfit@music

Miután Slade teljességgel a földdel tette egyenlővé a kertemet, nem volt kérdés, hogy elhagyom Gothamet. Bosszúra szomjaztam, de az időzítés a lehető legrosszabb volt. Megváltoztak a prioritások. Most a lehető legfontosabb az volt, hogy eltűnhessek Gothamből, méghozzá minél gyorsabban. Tudtam is ehhez a megfelelő embert, ugyan időbe telt, mire a nyomára bukkantam.
Minden a terv szerint alakult. Az éj leple alatt találkoztunk, a diplomás szakember pedig mit sem sejtett róla, ki keresi a szolgálatait. Egy darabig simán ment minden ― mint fuldokló hal a vízben ― de végül összecivakodtunk a pénzen. Mindig a pénz az oka mindennek.
Kés csillant a holdfényben, de egy gyermekem egy fás szárú, vékonyka kis lián képében gyorsabban tekeredett a támadó nyakára. Rút mosolyra görbültek az ajkaim, különösen ahogy válogatott szitkok árját vágták a fejemhez, ám ekkor váratlan dolog történt.
Az árnyas kis sikátorba betévedt egy egyszerű járókelő, áldozatom, illetve az én tekintetem is egyszerre szegeződött a pórult járt fiókára.  
― Megállj! ― dörrentem fenyegető mezzo-mon a jelenet kellős közepébe betoppanó idegen felé, és anélkül, hogy az előző delikvens gégéjének szorításából engednék, szabad kezemmel a dekoltázsom mélyébe nyúlok, felmarkolok ott valamit, majd egy elegáns mozdulattal az idegen felé fújom gyengéden. ― Nem mész sehová.
A feromon szinte azonnal hatni kezdett, és a vírusokhoz hasonlatosan épp, hogy körbe nem röhögték a fél arcot takaró sálat. Ha egyszer belélegezték, azonnal kifejtette a hatását. Az idegen se volt ez alól kivétel, hamarosan szivárvány színű pókhálókat, tarka, játszótéri macskákat és színes szerpentineket kezdhetett el látni.
― Veled később számolok ― intéztem a korábbi kurafi felé, ahogy elengedtem, az pedig szinte egyből el is iszkolt.
Magam pedig az épp szépeket látó szerencsétlen elé léptem, gyengéden, de erélyesen megragadva az állát, jobbra, majd balra fordítgatva megszemléltem, miféle halat fogtam.
― Upsz. Azt hiszem, ezt egy liliombibényit túlzásba vittem. Sajnálom, kedves. De legalább szépeket látsz.  

Szószám: 302 szó | 命に嫌われている。| Megjegyzés: Lehetőleg nem 2 napon belül kérem vissza x'D