Satomi & Barbie

Már a második kávémnál érzem hogy a nyugalmas küllem alatt fel tudnék robbanni. Két nap telt el, azaz egy sima egyszerű mezei hétvége, és máris minden bajom van pedig kilenc óra múlt csak. Ez egyszerűen tarthatatlan. Ahogy olvasom a leveleimet, és átnézem a naptáramat máris belefájdul a fejem. Fülemre teszem a kis bluetooth-os fülesem, és belekortyolok a kávésbögrémbe. Nehéz hétfőnek tűnik ez a nap.
Délelőtt tizenegyre, már a Conan a Barbár újraforgatását is vállalnám, ezer örömmel és valószínűleg Oscar díjas alakításom is lenne belőle. Az ügyfél, akivel vonalban vagyok egy igazi asshole és így tucatnyi ostoba kérdése van. Pedig dollár milliók felett mereszti a hájas valagát, és ilyenkor érzem extrán igazságtalannak az életemet. Én miért nem tudok milliárdos lenni? Igazán sokkal jobb dolgokra tudnám költeni mint golfpályákra és kocsikra. Mert bowlingbérletre.  Mégsem érzem igazságosnak. Ennyi pénze van és nem tudja még azt sem hogy mit jelent egy tartós befektetés, és mi különbség egy névérték és valós érték között. Hát az agyam eldobom.
- Barbara? - hallom meg a nevem, és oda sem nézve vágom rá.
- Nem!
- Öhm...
- Mivan?! - nézek végre rá a beszélőre és realizálom hogy a kedvenc kollegám az. Magas, vonzó, sötéthajú, igazi álomférfi. Csak meg ne szólalna.
- Csak azt akartam kérdezni hogy ebédelsz-e velem - mosolyodik el, én pedig már épp behajlítom a kezem hogy ökölbe szorítsam és mesterien orron vágjam, de úúúúúgy hogy még a karate tanárom is megdícsérjen, de aztán csak elmosolyodom. Buta, üres és professzionális mosollyal.
- Hogyne, Derek, minden álmom vágyam hogy veled ebédeljek... - fordulok vissza a gépem felé, és megválaszolok egy újabb emailt. Bah, nem érdekel. Ostoba hím. Nem is értem mit pompázik itt össze vissza hogy milyen menő, amikor tudom, TUDOM hogy sokkal jobb vagyok nála. Bosszant ez a páváskodása és hogy a melleimet és a seggem látja, és fel akar szedni. Nem hagyom magam,  pláne ilyen bájgúnárnak nem.
A munkaidőm végeztével szinte menekülök haza és a parkolóban egyenesen a kocsim felé indulok, amit nemrég vettem lízingre. Szürke, semmit mondóan dísztelen, de a célnak megfelel. Fél órával később parkolok le a társasház parkolójában, és már előre boldog vagyok hogy itthon végre kidühönghetem magam Lynnek.
- Lyn, haihó. Megjöttem  - köszönök be mint mindig, de... látom hogy hiányzik a kabátja és a kulcsai. Remek, még ő sincs itthon.
- Mindegy.... lesz egy kis én időm - vonom meg a vállam és másfél órával később, frissen fürödve, hajat mosva, szőrmentesítve és testápolva ülök le a gépem elé hogy nézzek valami mesét, vagy animét. Még nem tudom melyikre vágyom inkább. Fellépek a kedvenc oldalamra és belövöm a messengert is. Dobok egy üzenetet Lynnek hogy ha boltba van hozzon már nekem is egy két mindent de aztán egy másik gyakori ismerős üzeneteit nyitom le. Tegnap előtt beszéltünk utoljára.
- Helló - írok rá, ahogy a teámba iszom.
- Itt vagy? Mizu? Mondd hogy nem csak nekem volt ez a mai nap igazán hétfő... - pötyögöm le az üzenetem, és el is küldöm. Nem sokkal később a zöld pötty megjelenik, szóval megkapta.

☾

Ha úgy fogalmazunk, hogy mérhetetlenül és undorítóan idegtépő napjai jöttek egymás után, akkor nem lövünk mellé. Satomi hétfőre jutott arra a pontra, hogy mindene fájt, ami fizikailag képes volt erre. Ma reggel Taka úgy vágódott ki a lakásajtón, hogy sem tegnap este, sem ma reggel nem látta a zuhany, így aztán akkora illatfelhőt generált maga köré, amekkorában elveszhet teljes egészében. Egy ideje nyugodtabb volt az élete. Főleg, amióta sikerrel vette az elköltözés akadályát. Atton és ő eljutott végre a saját lakás intézményébe, amiért végtelenül hálás volt a mindenségnek. Az utóbbi egy hónapban pedig Kou is kellemesen gyógyulni látszott az általános depresszióból.
Úgy érezték, nincs már semmi, ami beleszólhat az életükbe. Persze ennél távolabb nem is lehettek volna. Felkapott néhány rossz szokást. Név szerint a műanyag flakonok gyűjtését, illetve azt, hogy a konyhát inkább használta szeméttárolónak, mint az eredeti funkciójára. Könnyebb és gyorsabb volt rendelnie, mint fél napot a tűzhely felett görcsölnie. Ezért pedig a dobozok csak gyűltek. Ezen a hétfőn pedig a hazatérés viszontagságai után ejakulatív kukalátogatást írt ki magának.
Miután ezzel végeztek, Meridian és Dai megnézett egy-két részt a Jóbarátokból, – melyet egy hónapja görgetnek maguk előtt, – aztán átadták a helyüket a relaxáció koronázatlan királyának, Dräkenek.
Satominak akadt néhány fizikai problémája a mai reggelre, melyet az incubusnak maga alá kellett gyűrnie, akár egy tizenéves barátnőt. Egyfelől, rettenetesen megnőtt hajuk két aprósággal pattintotta az idegeket feszülésig. Név szerint viszketett és hullott. Ha mindez nem volna elég, ma a kezükben maradt pár ősz hajszál, mikor kisöpörték a szemük elől, még a munkában. A vérnyomásuk ismételten jót szórakozott, hiszen a jobb karjuk csuklótájt egész nap tompa fájdalommal jelezte, hogy a vörös nedű az erekben igen komoly táncot lejt. Hogy aztán magas volt, vagy alacsony, azt senki nem tudta. Mindezek mellett pedig kezdett leragadni a szemük. Nem aludtak jól az elmúlt néhány napban, mert Atton rájött, milyen jó hangja van az üvegen kaparászó macskakaromnak, illetve az ajtókat csapkodó kiscicának. Mindezt pedig éjjel szerette gyakorolni.
Dräke tehát jelen pillanatban egyetlen dolgot szeretett volna, és tett is. Felöltötte a legkényelmesebb melegítőnadrágjukat, minden egyebet pedig levetett magáról. Ezzel a külsővel pedig bevágta magát a karosszékbe és elfolyt a gép előtt. Lett volna dolog. Írni kellett volna a könyvet, a fórumokra, meg minden egyébre, de fontosabb is akadt a világon.
Satomit elkapta az általános neurózis, mikor felvillant a jelzés Zukkerberg nagy művén, mely tudatta vele, hogy bejövő üzenete érkezett. Dräke viszont megnyalta a szája szélét és elmosolyodott, mikor meglátta ki is az.
– Oh. Helló babám. – Hagyta el a száját, aztán belekattintott a chatablakba.
– Ha a mai hétfő ember lenne, az arcával mosnám fel a betont. – Pötyögte vissza veszélyes tempóval. Fellőtte magának a Grimes egyik számát, aztán tovább vésett. – Amúgy szia. – Felegyenesedett a gép előtt és igyekezte türtőztetni magát. – Ma volt egy ügyfelem, aki nekem akarta megmagyarázni, hogy az én boltom ugyanaz a cég, mint a város másik végén lévő, ergo nekem oda kell, hogy tudjam neki adni azt a retket, amit ő a másik boltban elrakatott. Mert az csak úgy mágikusan átteleportál az éteren az én raktáramba. És ő csak a kezdet volt. Volt hatvanas bácsi is, aki velem bájolgott annak reményében, hogy rápattanok. – Dräke szíve szerint ilyenkor eret vágott volna, de a többieknek fogalma sem volt, hogy nevessenek, vagy sírjanak. – Mert pont egy nálam negyven évvel idősebb faszira van szükségem, akinek kettővel több foga van, mint szeme és legalább olyan bukéja, mint a hat hetes lábszag. Megszerelhettem az ezeréves, pornóval töltött szutykát. – Bepötyögte, aztán várt.
-

Outfit✠Music

Satomi & Barbie

Meglepő jelenség hogy Lynnt nem eszi itthon a penész mert kettőnk közül én vagyok a társasági ember, és az is duplán körülbelül. Körbenézek a lakásban és még a hűtőbe is benézek, de tényleg nincs itthon ez a szerencse csomag így hát minden lelkiismeretfurdalás nélkül tartom meg a bő másfél óráig is elnyúló én időmet. Imádom kényeztetni magam főleg egy kiadós edzés után, mert vigyázom az alakomra amit nem csak szél fújt össze és elég sok munkám fekszik benne hogy ilyen legyen, és így lemossak minden ítélkező seggfejet aki szőke cicababánal néz. Jó, mondjuk... kicsit annak is látszom de amúgy meg mindenki kapja be aki csak az első ránézésre elhisz bármit is. Felidegesítenek az ilyenek.
Na de most már pihenhetek, és le is vetem magam a kényelmes, ergonómikus székemre, amit legutóbb Lynn úgy definiált hogy spanyol inkvizítor eszköz. Nem is értem miért, aztán beleültem az övébe és alig bírtam kimászni belőle. Veszedelmes berendezés, nem is megyek a közelébe. Inkább a gépet kapcsolom be és már kapcsolok is be valami zenét ahogy felszaladnak az gondolataim a facebookra, és elkezdem görgetni és közben még Satomira is ráírok. A világ másik oldalán van de olyan kis aranyos, és értem Lynn miért szereti. Ő mutatott be amúgy egymásnak minket és valahol van szerintem egy közösünk is, de mindig elveszek a hatszáz üzenetem között.
- Ha a mai nap ember lenne, akkor qva kbaszottul halott lenne - értek vele mélyen egyet, mert ezek szerint neki sem volt valami rózsás napja, és ott kapna el az ideg ha valaki rózsákkal akarna levenni a lábamról csak hogy aztán gerincre vághasson.
- De amúgy jah, mondjuk ilyen... nem is tudom ki volt eddig legidegesítőbb gonosz karakter... Talán a régi Dragon Ball szériából Cell vagy Buu - merengek el egy kicsit, amíg látom a három kis pöttyöt ugrálni, miszerint kicsit hosszabb üzenetet pötyög nekem. Türelmesen várok, mert nem szoktam siettetni senkit, kivéve azt a kockát a szomszédban ha épp mennünk kell valahová. Mindenhonnan elkésne nélkülem!
- Jajj, imádom az ilyen IQ fightereket, akik nem értik hogy még nem a 35-században élük és nem tudsz azonnali átvitellel itt és ott lenni egyszerre... - szusszanok fel, mert tökéletesen átérzem a problémáját. Azt is hogy mik akarnak rámoccanni, és undorodva tolok be egy hányós szmájlit.
- Akkor pepitában ugyanez volt. Volt ma egy ügyfelem, milliárdós hájfej, és nem érti meg hogy mi a különbség egy értékpapír névértéke és valós értéke között. Mert hogy az akkor most nem ugyanaz? Hát nem, baszod, nem ugyanaz....- küldöm el, és azért egy XD fejet is muszáj megeresztenem a ván faszira meg a pornógyűjteményére. Ki az aki sosem gyűjtött pornó videókat?
- Másra már úgyse áll fel neki. Bár, csoda lenne ha ezekre felállna, lehet már ilyen támaszték kell neki - nevetgélek magamban a képernyő előtt és belájkolok egy cuki nyuszis képet. Szeretem az állatokat de ide nagy valószínűséggel egy sem tenné be a lábát. Mondjuk, még nem beszégettünk erről Lynnel. Lehet kellene?

☾

Dräke sok mindent művelt, amíg a karosszékben ült. Egyfelől vakaródzott, mert valahogy akármikor kikerült a testbe, a bőrük végtelen magabiztossággal kezdett viszketni. Amit viszont megfigyeltek már, hogy pusztán neki, és Meridiannak voltak ilyen problémái, ami több dologból eredhetett. A legvalószínűbbnek az tűnt, hogy jobban foglalkoztak a bőrápolással, mint bárki más. A sok pasi közt ők ketten voltak azok, akik annyi kencét vettek maguknak, amennyi egy nőnemű lénynek is elég. Ezt pedig mind határozottabban próbálták a többieknek is sulykolni, mindezidáig teljes sikertelenséggel.
Ezen felül végigszörfölte azokat az oldalakat, melyeket külön mappában tároltak, hogy a többiek még véletlen se kattintsanak rá. Dräke és Meridian kis béke szigetének nevezték. Többnyire iszonyatosan magas minőséggel megalkotott, gyönyörű rajzok és képregények sorakoztak ott, alkotóra lebontva persze és kategorizálva. Ami összekötötte őket, hogy mindegyikre rányomhatták a tizennyolcas karikát. Ellazította az agyát, úgyhogy gyorsan végigpásztázta ki rajzolt valami újat, majd amíg az oldalak teljesen betöltöttek fellőtt egy Genitorturers albumot és újra elfetrengett a karosszékben. Atton ekkor ugrott az asztalra, és jó szokásához híven, a billentyűzetre akart fetrengeni.
– Bajban leszünk kiscica. – Szuszogta, miközben ledobta a macskát az asztalról. Ahogy pedig földet értek a párnázott talpak, Atton tomboló, romboló futásba kezdett a lakás körül sértődöttségében.  Vállat vont, majd bal kezét a nadrágjába dugta, ahogy azt az öreg Al Bundytól elleste.
Ekkor megérkezett a következő üzenet a szőkeségtől. Habozott kissé, mert próbálta megérteni azt a szaknyelvet, amivel bombázták, de nem sikerült neki.
– Nagyjából ugyanez igen.  – Lökte vissza, mint diplomatikus megoldás, aztán tovább vésett. – Én csak azt szeretném megérteni, hogy miből veszi, hogy bennem ez bármilyen vágyat ébreszt. Ez most pont olyan, mintha én odamennék egy hét éveshez baszki ugyanezzel a szándékkal. Azt pedofíliának hívják és a törvény bünteti. – Bár Dräke a maga nevében elmondhatta, hogy a belső világban csinált már hasonlót, – a legfiatalabb esetében is tizennégy éves volt, – viszont azt is teljesen megértette, hogy ez mindkét világban bűncselekmény. Aztán a gondolatai tovább terelődtek, mikor meglátta Barbara mosolygós profilképét. Hogy visszatérjen a valóságba, írt tovább. – Ezt viszont bazdmeg… Ezt szabad. Ez tök oké. Ezért én nem hívhatom ki a rendőröket, mert nem bűntény. Ha a vonaton valakit letaperolnak, arra nem jön ki senki, mert nem lehet vele mit kezdeni. Fasz egy világban élünk, én mondom neked. – Persze ezért tartjuk Logant és Trixit. Ha ők vannak kinn ilyen esetben, mindenki egy lépést hátra tesz, gondolta magában.  – Amúgy láttam egy tök jó animét, és mielőtt megmutatom leszel kedves megígérni, hogy nem fogsz rám furcsán nézni érte. – Az incubus olyan élethűen adta elő Taka összes neurózisát, hogy az félelmetes volt. Viszont meg kellett  tanulnia, ha itt akart élni. Lopakodó rendszer voltak. Kínosan ügyeltek arra, hogy soha, senki ne tudja meg, hogy többen vannak egy fejben. Ezért aztán Dräke is megtanulta, hogyan kell Satominak látszani akár írásban is. Belinkelte az anime borítóját, amiben egy fiú az anyjával kerül egy virtuális valóságba. Több oka is volt, hogy ezt megnézték. Az elsőt mindjárt továbbította is. – Ebből van ez a meme. De esküszöm neked, ez egy kifejezetten aranyos és kedves rajzfilm, még ha a végén fel is húztam magam de istentelenül.

-

Outfit✠Music

Lynn & Barbie

Lustálkodom kicsit a gép előtt és még véletlen sem megyek közelébe semmiféle tőzsdei árfolyamokat mtogató oldalaknak, mert mára végtelenül elegem van belőle, hogy hatféle középárfolyamot számoljak egy ostoba pénzes seggfejnek, aki azt sem tudja potosan, hogy mennyire is gazdag. A pénze bevan fektetve, forog, és fial... Ezt legalább felfogta.
Végigböngészem a kedvenc oldalaimat és belépek az egyik internetes játékos oldalba is. Csak ilyen egyszerű kis küldetések, vadnyugati világ, szóval jobb a semminél, és sokszor nem kell vele túl sokat foglalkozni, mert órákra el van magával, és én tudok másra figyelni. Nincs kedvem játszani bár a Final Fantasy férfigárdája azért nem éppen rossz, és sokszor gyönyörködök el fanartokban ahogy feldobja a facebook hogy szerinte érdekelhet. Hát persze hogy érdekel, és végtelenségig tudnám fésülgetni Sephiroth haját, olyan gyönyörű.
- Meg tudom érteni. Jah, elég keményen bünteti, csak ugye huszonegy felett már elvileg "felnőtt" vagy és van döntési jogod, még ha sokszor tudásod és tapasztalatod nincs is. Elég szomorú egyébként, hogy erre semmi vagyis senki nem készít fel rendesen - teszem hozzá, mert egyszerűen utálom az ilyeneket. Amúgy is érzékeny tudok lenni erre az egyenlőség témára, de hogy idősebb faszvakaró férfiak molesztáljanak kicsiket, akik még ártatlanok, és nincsen semmiféle alapjuk... Undorító.
- Annyira undorítóak az ilyenek amúgy. Kortól függetlenül is, és ne tudd meg hányszor nézik az én seggem is vagy a melleim ilyen kivénhedt pénzeszsákok... - teszem hozzá, mert lepattannak már ezek, megtanultam kezelni, de ettől még észreveszem őket, hogy a mocskos gondolataik között felbukkanok.
- Ezt nem tudom vitatni. Pedig ez is bűncselekmény, mert olyan lelki eredetű bajokat tud okozni amit később nagyon nehéz (vagy épp lehetetlen) levetkőzni. Néha, komolyan nem ártana egy szelektálás, és köcsög vagyok, de.... IQ szinthez kötném a szaporodást - teszem hozzá, és beküldök utána egy reménytelen fejet vágó kis matricát. Túl sok a felelőtlen ember, és ezzel több másik ember életet teszik tönkre. Ez az emberi önzőség, és butaság, néha - na jó, szinte mindig - ki tud borítani.
- Hm... Jól van. Megígérem, bár nem is nagyon szoktam rád furcsán nézni - küldök egy mosolygós fejet is mellé, mert küldött már olyan anime javaslatokat amikre így majdnem kiugrott a szemem, de aztán elkezdtem nézni és rájöttem hogy jó döntés volt. Türelmesen megvárom mit küld, addig szüneteltetem a Hitman Reborn-t amit elkezdtem nézni pár napja. Kicsit bugyutának tűnik az eleje de azt írták hogy hamarosan beindul a tizenötödik rész körül. Szóval, nincs más mint kivárni az időt.
- No lássuk csak... - pötyögök be a chatbe és megnyitom a linket. Érdekes a felvetése és alaposan végigtanulmányozom a képet, mielőtt visszalépnék a kékre, hogy megnézzem mit írt mellé.
- Na akkor felveszem a listára. Majd ha odaérek, készülj rá hogy ki fogom beszélni veled és nem menekülsz meg tőlem - mosolyodom el, ahogy mindezt le is írom. Nem láthatja az arcom, de szerintem úgyis sejti hogy nevetek, mert jó kedvemvan alapvetően is.
- A Hitman Reborn-t láttad már, ugye? - kérdezek vissza.

☾

Dräke szíve szerint három dolgot művelt volna, ahogy otthon téblábolt. A tökét vakargatta volna, miközben kis gatyában fetreng az ágyon. Viszont akadtak dolgok, amiket még relaxáció közben is el kellett intézniük. Na nem kreatív munkák, hiszen ahhoz nem csak nem értett, kedve sem igazán volt. Ettől függetlenül fellépett a játékra, amit Beatrix tolt, leellenőrizte, hogy volt-e változás, amiért nekik érdemes lett volna beugraniuk. Mikor erre megkapta a választ kinyomta, átmozgott Youtube-ra és ott is körbepislogott. Relaxálni akart, ehhez képest ötször állította meg azt a számot, ami éppen a fülében szólt, hogy rálessen olyasmikre, amit Satomi nagyon meg akart nézni.
A közös egyik nagy átka volt, hogy mivel Taka és Kou köré épült, olykor öntudatra ébredt, olyan dolgokat keresgélve, amit az a kettő szívesen látott. Az incubus viszont nem panaszkodhatott, mert amíg ez így ment, ő élvezhette a tényt, hogy egy pici japán nő testében lehet. Megtalálta az előnyeit, ha nagyon rákényszerült.
Aztán megkapta a válaszokat Barbarától és kicsit visszakerült a valóság talajára.
– Hát igen, aki nem tudja uralni a kibaszott hormonjait, az mind ilyen. – Mondta a férfi csábdémon egy pici japán nő testében. Persze ki más tudhatná ezt a legjobban, mint ő? – Könyörgöm, egy örökbefogadáshoz mindenféle teszteken kell átmenni. Ha két azonos nemű ember tenné meg még több teszt. De ahhoz, hogy Karent az iskola bálkirálynőjét az iskola wcjének falához támassza Craig. Vagy ahhoz, hogy Marilynt felcsinálja a saját bátyja Earl egy fázós napon a radiátor tetején Alabama mélyén… Ahhoz nem kell semmi. Azzal le lehet élni egy életet úgy, hogy közben az összes születendő ivadékot megnyomorítja. – Kicsit lecsúszott a témáról, de azonnal vissza is ugrott az enter leütése után. – Igenis kössék IQ szinthez a szaporodást. Ami már kinn van és ilyen balfasz, az már maradjon, bánja franc. Csak több ne legyen mert felkötöm magam. – Ahogy ezt megbeszélték és a nőket érő éhes szemek ártalmas hatásait is átrágták, jöhetett a lazítós téma.
Kicsit megnyugtatta, hogy Barbara nem néz rájuk furcsa szemmel, ugyanis Dräke nem volt hajlandó lemondani a lehetőségről, hogy ha egyszer találkoznak, akár még akadhat az az italmennyiség, amivel a Barbarian az ágyába ráncigálná a Satomit. Ezt persze a többiek hangosan és határozottan ellenezték, innentől kezdve soha nem lehetett valóság, de álmodozni csak szabadott.
– Egy megnézést megérdemel. Nem rossz, nem hülyeség, csak a végétől buktam ki. XD – Ez pedig igaz volt. Ahogy az is igaz volt, hogy amennyien voltak, és ahány érdeklődési körrel, bizony küldtek már mókás dolgokat a két amerikainak. Viszont számára nem csak a hazai kultúra része volt, de értették is. Sőt el is tudták magyarázni. Ettől pedig végtelenül büszkék voltak magukra, mert a szigeten senkinek nem kellett semmit analizálni az érthetőségért, a külföldieknek meg csak nagyon nehezen lehetett. Ezt az akadályt viszont kellemesen könnyen vették.
Aztán megérkezett a kérdés Barbara irányából, Dräke pedig a tarkóján érezte Roman tekintetét. Csak egy pillantást kellett váltaniuk, hogy tudják, mit is akar a másik, majd egyik incubus a másiknak adta a pilótafülkét.
Onnan lehetett tudni, hogy Roman előre került, hogy drasztikus változtatás következett be a zenei aláfestésben, illetve a test mozogni kezdett. Megropogtatta Satomi ujjait, majd vad gépelésbe kezdett.
– Az Katekyo Hitman: Reborn!. És igen volt szerencsétlenségem találkozni vele. Pont olyan, mint a többi 50+ részes anime. Hosszú és vontatott. De ezek mellé még egy igazi bishitár is, amit nem annyira szeretek. Az is gáz, amikor mindenhol csöcsök és seggek lengenek, de ez a ló túloldala. Mindenki szépfiú, mindenki csodálatosan gyönyörűen néz ki. Azt mondják a tizenötödik rész körül beindul, de szerinted egy 203 részes cucc mennyire indul be valójában? Egy funkciója van ennek felénk, és az pontosan az, mint anno nálatok a Dexter Laboratóriuma volt mondjuk. Le lehet elé ültetni elé a kölyköt oszt nézi. Igen, nagyon akarnak bele egy komoly sztorit erőszakolni, de ez kb annyira megy neki, mint a Code Geassnak, ami megpróbálta nekem lehazudni, hogy Lelouch a rosszfiú a sztoriban. A poén része az nagyon jó, azt készséggel aláírom. És ezért hasonlítom a Dexterhez. Iszonyat jókat lehet rajta röhögni. De ezen kívül semmit nem mond el. Az érzelmi tölteten pedig én a falat kapartam, pedig elvileg célközönsége vagyok. – Ezzel lenyomta az entert, majd folytatta. – Egy megnézést megér, de ne hidd el se azt, hogy túl felkapott, se azt, hogy alulértékelt. Egy közepes cucc. – Újabb küldés, majd Roman hátradőlt, miközben az utolsó üzenetet írta. – Én jót szórakoztam vele, de maradj távol a fandomtól, mert az agyrákot okoz.

-

Outfit✠Music

Satomi & Barbie

Néha nem tudom eldönteni hogy miért is kedvelem Satomit. Mármint bírom a fejét ez egy tény, de sosem találkoztam még vele személyesen, és Lynn barátnéja inkább, de mégis valahogy szinte beépült kettőnk mellé, és jókat tudunk flesselni egy-két filmen vagy animén. Ki se nézné belőlem az ember hogy szeretem az ilyesmiket. Pedig akad egy jópár amit szívesen nézek és sokszor. Van egy, amit végtelenítve is tudnék nézni mert mindig van olyan része ami éppen elkap hangulatilag. Jó, kettő. A Nana és a Fairy Tail. Tipikus, tudom, mégis szeretem. Az előzőben azt hogy egyszerre picsáskodó és mégis komoly, a két csaj személyisége nagyon ellentétes, de mégis valahogy sikerül összecsiszolódniuk, mai viszont egy jó dolog úgy összességében.
Felugrik az értesítés, így visszakattintok az üzenet ablakba és feljebb és elolvasom az üzenetet. Egy apró szórendi javítást írok neki zárójelben, tudom hogy utálja, de ő kérte.
- Márpedig a többség sajnos nem tudja, és néha nem kevés embert lökdösnék le a Taigetoszról mert megérdemelné  - teszem hozzá és még a szemöldököm is összeráncolom. Nagyon egyet tudok vele érteni, és én magam is ezt vallom. IQ-szinthez a szaporodást.
- Jah persze, mert egy gyereket sokkal könnyebb megcsinálni mint később foglalkozni vele. Annyiraaaaaa utálom az ilyet, komolyan - morgolódok magamban és írásban még dühös fejes smiley-t is tolok.
- Hát ez az, pedig sokszor az azonos neműek sokkal de sokkal normálisabbak mint a hetero párok. És őket szivatkák a legjobban, és nem elég hogy csak így hivatalból, mindenféle mondva cisnált hülyeséggel, de még az életben is hogy lenézik és megvetik őket. Annyira undorító néha amit az emberek csinálnak, hogy én már többször kijelentettem hogy inkábbb ufó leszek - puffogok tovább. Annyira nyakon tudnék vágni annyi embert. Ha engednék a csábításnak, évtizedeket tölthetnék a börtönben, testi sértés miatt. Néha komolyan elgondolkodom hogy megérné a világnak.
- Na akkor megnézem majd. Úgyis kell valami amin nem kell agyon gondolkodnom, és eléggé leköt. A japánnak még mindig olyan szép hangzása van - sóhajtok fel, vágyakozó figurával, de esélytelen hogy megtanuljam, iszonyú bonyolult nyelv. Kifejezéseket tudok, de csak animékből, illetve üzletfelektől. Sok ázsiai van köztük, és így szedek fel némi kultúrát is magamra a két üzlet megkötése között. Elkattintgatok egy cuki videóra és amikor vissza lesek messengerre, istentelen hosszú üzenet vár és jojózni kezd a szemem.
- Satomi-chan... - nyögök fel, de ezt nem írom le, csak feltekerek hogy végig tudjam olvasni az okfejtését.
- Szóval semmi extra, értem értem. Nem nagyon láttam belőle semmit eddig, csak valahol egy amw jött szembe velem. De akkor tipikusan ilyen sokrészes. Ahh, hát nem tudom. Futok vele egy kört. Jah néha nagyon túlzásba esnek, de azért láttam pár jót, ahol nem zavart. Hakuouki-ban például kifejezetten jó volt, és sztorija is volt. Bár lehet csak elfogult vagyok, azt az animét Lynn mutatta - teszek egy mosolygós fejet. Szeretek kifejezni, de nem baszom tele az egész beszélgetést emojikkal mint egyesek. Utálom az ilyen túlzásokat.
- Na, a Code Geasst szerettem, mert bár a sztori jah, hagy némi kívánnivalót maga után, de a vége azért nagyon jó lett és amikor szembesült vele a húga hogy igazából mindent a világ javára csinált, az eléggé megható volt. Ott voltak benne wtf momentumok - teszem hozzá kis gondolkodás után és át is kapcsolok anime opening zenéket hallgatni. Van egy egész listám belőle már.
- Jajj, nem megyek fandom közelébe. Van ami bőven lesokkolt már, és inkább megmaradok a biztonságos részeken. Bár volt amúgy egy kettő ami jó volt, de az leginkább Harry Potteres fic volt, abból elég sok jót kihoztak... - gondolkodom el, ahogy máshogy helyezkedem a székemen hogy ne zsibbadjon a lábam.

☾