Hát hol is kezdjem? Te vagy A nagy betűkkel írt LEGJOBB BARÁTOM. Mint a varázslás egyiptomi istene, – minden tisztelettel, de a hatalmad inkább a nulla felé konvergál. Ez viszont leginkább előnyödre válik, mert ha a híveiddel kellene foglalkoznod, bizton állítom, hogy nem lenne időd arra a brománcra, ami köztünk húzódik. Mindig ott vagyunk egymásnak, ha baj van, vagy, ha valakivel meg szeretnénk osztani az örömünket.
Ezen felül osztozunk a metál iránti szeretetünkben, s bár nem vagyok koncertre járó típus, te annál többször megfordulsz a legvadabb előadások sűrűjében. Tizenkettő voltam, mikor megismerkedtünk, s azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk hosszú távon. Bármi is történjen, mi barátok leszünk, míg a világ össze nem omlik.

Ó drágám! Hát ki, ha te nem? Talán te úsztad meg a legjobban az egyiptomi bukást, s azóta te vagy a legszociálisabb a társaságban. Bátran, túlzások nélkül jelenthetem ki, hogy ha valami mozog és megtetszik, azzal hálni fogsz, ha valamit megkóstolsz és ízlik, az elveszik a torkodban. Hedonista vagy, a szó legjobb értelmében. Egyszer valaki úgy fogalmazott, ha D&D-t játszanánk, te volnál a csapat bárdja. S mi tagadás, egy inspiráció vagy mindannyiunk számára, ahogy nagykanállal falod az életet. Még akkor is, ha ettől olykor olyan intrikai ingoványba keveredünk, melyből kijutni egy kihívás.
Hekával azt is megállapítottuk, hogy ha valamiről azt szeretnénk, hogy nagyon gyorsan kiderüljön az egész világnak, akkor csak elmondjuk neked és a végére illesztjük: „Ne mondd tovább senkinek.” Még akkor is, ha lenyúlod a kajánkat, kávénkat, teánkat, üdítőnket, még az orrunk elől is.

Seki. Ó te amazonok legnagyobbika. Mernék én rólad rosszat mondani? Nem is igazán volna mit, hacsak a lehetetlen mértékű nemtörődömség nem tartozik ide. Ezen kívül azonban úgy hiszem jóban vagyunk. Te vagy a harcosok harcosa az egyiptomi istenek túlélői között. Rá elcsatangolt kislánya. Apád üzeni, hogy hívd fel néha.
Tudom, hogy haragszol rá, akkor is ha nem árulod el, hogy milyen okból. Nem szeretném firtatni sem. Ha úgy érzed meg szeretnéd osztani, meg fogod osztani velünk. Addig is társaságod vagyunk, amikor csak szeretnéd. Ott leszünk minden meccseden, még ha nem is értjük miért jó neked ketrecben összeveretni magad, és összeverni másokat.
Azt viszont továbbra is nevetségesnek találom, hogy annyit eszel, mint egy animefőhős, de egy deka sem látszódik rajtad. Csalsz.

Á Seth! Mi a helyzet? Mikor jössz erre a Bahamákról? Nagyon várjuk már, hogy sort keríts a hazalátogatásra. Megkérdezném, hogy mi a helyzet a pároddal, de akkor visszakérdeznél, hogy „Melyikkel?” Te túlszofisztikált sztereotípia. Te heteróságok megrontója. B-nek nagyon kellene az a verseny, amit biztosítasz, ha itt vagy. Meg aztán, mindannyian tudjuk, hogy a káosz istene hozza a legjobb bulikat. Azt pedig kulturáltan és férfiasan meg kell vallanom, hogy kiadósan rám férne a dolog. De egyáltalán ne érezd sürgetésnek.
Plusz lássuk be, hogy a táncparketten is verhetetlen vagyok, míg meg nem érkezel. Ha másért nem, hát a győzelmedért hagyd abba az ázást a tengerparton, koktélt szürcsölve. Kérlek?

„Jó estét kívánok hölgyeim és uraim. Itt a ti jó barátotok Anubis, és ez itt egy újabb Soul Unboxing videó.” Sosem hittem, hogy ezt a mondatot valaha videón hallom, de Nubi, te egy underground csoda vagy. Emellett hivatásos igazságosztó, mesterlövész és az egyik legkedvesebb barátom. Akkor is, ha a munkád miatt ritkán találkozunk. Rettenetesen karrierista vagy, de nem neheztelek érte. Teljesen meg tudom érteni, mennyit vesz ki belőled a gonoszok felkutatása és a deep web videómegosztóira gyártott rituáléid. De nem felejtjük el egymást. Ozi amúgy sem hagyná, hogy bármelyikünk is nagyon elszakadjon a másiktól, ám az ő közbenjárása nélkül is megtalálnánk egymást időről időre.
A sötét humorod pedig maga a tökéletesség. Soha ne szokj le róla.

Mr. Ozirisz. Uram. Mélységes tisztelettel jelentem, hogy a világmegmentő tervei továbbra is tökéletes úton haladnak. Mint jó barátja mondhatom, hogy kiváló munkát végez, akkor is, ha a módszerei kissé drasztikusnak is hatnak. Nem, nem tartok magától. Csak a tarkómat éri a hideg szellő, ami az aurájából árad.
Drága barátom. Te antihősök legeslegnagyobbja, ne hozd rám a frászt kérlek. A kapcsolatunk olyan, akár egy bipoláris tinédzser. Rémesen depresszív, és messzemenően vidám. Mindezt egyszerre. Az pedig, hogy milyen menő vagy, anélkül hogy ezzel egy percet is törődnél, valami fenomenális. Tudom, hogy kissé nehezen viseled Bastetet, de hidd el nekem, hogy nagyon aranyosak lennétek együtt.
Nem uram. A világért sem mondanék ellent.

„ – Rá.
– Rule.”
A kapcsolatunkat közös megegyezéssel középközelinek tituláltuk, mert akadnak esték, mikor összeülünk egyikünknél, némi komolyzenét hallgatni és bort szürcsölni, de azért nem találkozunk minden nap. Művelt úriemberek vagyunk mindketten, s ezen keresztül alakult ki a kapcsolatunk is.
Módfelett jóképű úriemberek, azt meg kell hagyni, de mégiscsak ott van mindkettőnkben az a finom távolságtartás. Mindig öltöny-nyakkendőben vagy, máshogy sosem láttalak, s nehezemre is esne elképzelni a régi, sasfejes, félmeztelen formádban. Ez pedig határozottan jól áll a magasztos, mindig kicsit manipulatív jellemedhez. Ahogy mondani szoktad:
„Jól vasalt az öltöny, kifogástalan a modor, ördögi a kacaj.” Ez pedig végtelenül igaz rád, amit kedvelek, bár falat vonok magam köré, hogy elkerüljem a csapdádba zuhanást.

Horus. Ó te modern punk. Ha fogalmazhatok ily nyersen, te zuhantál a legnagyobbat, mikor a birodalom kicsúszott a lábatok alól. Ettől függetlenül nem estél rossz helyre, de hosszú út vezetett addig, hogy újra talpra állj. Most pedig magad vagy a megtestesült vadság, akár a vihartól tomboló égbolt. Egy magasztos, isteni vonatszerencsétlenség vagy barátom, s ezt nem átallod hangoztatni. Csak drága anyádnak fáj emiatt a szíve. Tudom, hogy jóban vagytok, de hidd el nekem, fáj neki, hogy mivé lettél.
Miután Szettivel szakítottál, rám kezdtél pályázni, te menthetetlen romantikus. A válaszom pedig továbbra is nem. Nem vagyunk egymásnak teremtve, nem érzem azt a szikrát, amit te igen. Ne haragudj rám emiatt.

Szervusz drágám. Hogy vagy? Biztos vagyok benne, hogy jól. Mindig azt mondod, hogy jól vagy. Azóta is óvatosan bánsz a panaszokkal, hogy Ozival elváltatok. Kár érte, de hidd el nekem, hogy rengetegen vágynak egy olyan melegszívű, gondoskodó nőre, amilyen te is vagy. Látod, máris jobb, hogy mosolyogsz. Nem, nem kérek teát. Pitét viszont igen.
Ó mindannyiunk anyja. Csodálatos égi teremtmény. Kicsit többet kellene kimozdulnod velünk. Nem, nem állítom, hogy begubózol és elzárod magad a külvilágtól. Csupán úgy érzem, hogy nem a megfelelő társasággal vágsz neki a mindennapoknak. Megértem, hogy elszomorítanak a mai vallások. Hidd el, engem is. Ezért is gondolom, hogy jobb volna, ha közelebb tudnánk magunkhoz a mindennapokban. Mi ugyanis megértünk.