∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el. ∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés. ∇ 2019.04.30 - Central City: A Testvériség eltakarító törekvései kudarcba fulladtak. Mind az Időtlen Szépség, mind a Vér Hordozója túlélte a gyilkossági kísérletet, azonban a város fizette meg ennek az árát. A nyomornegyed fele összeroppant a reá dőlő épülettől. Még zajlik a kutatás túlélők, illetve holtak után. Felújításról még csak nem is beszélnek. ∇ 2019.05.01 - Jump City: Valaki csúnyán elbánt a várossal. Méhek tucatjai gyilkoltak a belvárosban, felelőst még nem találtak minderre. Az érintett részt karanténba zárták, néhányan fogtak el robotméhet, mely segítség lehet egy ellenszerre, mielőtt majdnem 4 ezer ember pusztul el. Az idő most nagyon nem barát. UPDATE: Cyborg elbukott, a gyilkos méhek több száz ember halálát okozták, ellenszer még sehol, egy-két embernek talán sikerült elfogni egy-egy példányt. A városban hírzárlat van, a kórházak és a hullaház is tömve van. ∇ 2019.09.13 - Gotham City: Deathstroke megbízást kapott Ivy likvidálására s bár teljesen eliminálni nem tudta, de kellően sikerült megzavarnia a növénynőt ahhoz, hogy menekülnie kelljen. Ivy otthona porig égett, benne rakás zsoldos holttesttel készül a jövő termőföldjének amit azonban a Zöld anyja most nem tud figyelemmel kísérni. Slade nyomására egy ideig kénytelen Jump Cityben meghúzni magát, de ez nem jelenti azt, hogy világmegváltó terveit feladná... (játék kronológiailag ez után következik Jump city elesése a robotméhek által)
∇ 2020.03.14 - Amerika: Lila ködszerű anyag lepte el a városokat s bár fájdalom nélkül, de földre kényszerítette a lakosságot. Nem tűnik halálosnak, de senki sincs magánál, hogy biztosat mondjon.
Tárgy: One minute shining Csüt. Nov. 19, 2020 10:07 pm
To: Clark
I am a Queen
- Ezt nem hiszem el, ez egyszerűen nem lehet igaz. Jeremy, mondd hogy csak egy iszonyú rossz poén, esküszöm megbocsátom, de... - hadarok a telefonba ahogy fel és alá mászkálok és tűsarkaim idegesen kopognak az irodám azon részein ahol nem puha szőnyeg borítja. Nem és nem. Nem lehet. - Nézd, nem érdekel hogy mennyire nehéz és lámpalázas vagy ott kell lennünk azon a rendezvényen - folytatom, mert az nem ok a késésre hogy olyan ideges hogy remeg. Nem fogom parancsba adni, de nem is fogok több ilyesmit rábízni. - Jeremy! Ez egy kontinentális project, innen nem lehet csak úgy hiányozni... - sóhajtok bele, mert végül is, meg fogom tudni oldani csak bosszant hogy ennyire nem számíthatok senkire, magamon kívül, és nem tudok tervezni. Ki tudok borulni. Lecsapom a telefont, és felkapom a táskám. Bele dobom a naptáram, a telefont a pendrive-t és pár kelléket. Rátenyerelek a vezetékes telefonra. - Miriam, hívja a sofőröm kérem. Köszönöm - teszem le, és amíg várom hogy megérkezzen lesétálok az emeletről. Túlzás, mert lifttel megyek, de kell egy kis idő hogy lehiggadjak és ne akarjak senkit megölni. Rövid ezüstös ruhám feszesen tapad rám, szőke hajam a derekam verdesi és rózsaszín csíkok vannak benne főleg alul. Ombre stílusban. Körmeim pezsgő színűek és hosszúak, ahogyan kell. A sminken főleg arany és bronz hatású és a magassarkú is illeszkedik a szettemhez. Mire leérek a kocsi is vár, és fél órán belül az előadás helyszínére érkezem. Előtte persze hosszas fotózás, és beszélgetés, etetni kell a bulvár sajtót is. Mivel hogy nincs kísérőm, kénytelen vagyok választani egyet magamnak. A kocsiból kiszállva a hozzám legközelebb álló riporterhez hajolok ahogy magamhoz húzom, szelíd erőszakkal. - Kérem, ne ellenkezzen és kísérjen végig a vörös szőnyegen - mindezt úgy adom elő hogy a mosolyom mit sem hervad és a fogaim is kicsillannak. A szemem kérlelő a smink mögött és a riporter is elég kellemes megjelenésű, de nekem már megvan a magam célpontja. Ahogy mellém szegődik, márpedig remélem lesz ennyire úriember, a kamerákba vigyorgok, és megvakulok. Félig vakon sétálok magabiztosan a szőnyegen és egyszer sem botlok meg közben. Az évek és a rutin, ugyebár.
Kezdőlap
