Milarose & Drake

Nem hiszek...a szememnek.

Ha valaki azt meri mondani ,hogy Milaroseval fogok találkozni annyi év után ,egy város széli kis bisztróba, esküszöm megvrem. De tényleg. Nincs bajom a dühkezelésemmel, távol álljon tőlem az ilyesmi. Mégis, ott, és akkor, nem tudtam, hogy mitévő legyek. Csak álltam vele szemben bambán, és néztem, mint borjú a az új kapura, míg ő talán enyhe kézremegéssel, de megcsinálta a kávéimat. Latte, erre is a partnerem szoktatott rá, mert én csak feketén , minden nélkül ittam. De egész jó latte kombinációk léteznek, meg ízesítések. Nem vághatta le ,hogy rendőr vagyok, egyből biztos, hogy nem. Mert csak beszélgetni ültünk le a kávéző ficakjába, én meg egy pitét is elnyammogtam, egyszer-egyszer csalhatok én is, nem?
Néha felé tévedt a pillantásom, de nem engedhettem meg magamnak több figyelmetlenséget, elvégre a társam a másik legjobb nyomozó a körzetben, rajtam kívül. Természetfeletti, metafizikai erejű ügyekre specializálódtunk, a különleges csoportnál. Persze… azt a részét igyekszem titokban tartani,ha eltalálnak, akkor ne tudódjon ki a gyors regenerálódásom.
Napok teltek el azóta, hogy összefutottam vele, és minden éjjel újra álmodom azt az éjszakát. Az smsek, hogy mi tart eddig? Miért nincs a megbeszélt helyen? Miért nem mehettem inkább elé? Örültem, hogy végül engem választott, és nem Stevet. Egyébként senki sem nézte volna ki belőlem, hogy idő előtt inkább a rendőri pályát választom, mindenki azt hitte, hogy nagy football karriert fogok befutni, de nem így lett. Azon az estén minden megváltozott, amikor a várakozási pont előtt a harmadik rendőr húzott el Miláék házának irányába, kezdett gyanús lenni a dolog, nem kapok választ, rendőrök… Lélekszakadva érkeztem meg a helyszínre, két alakot toltak ki fekete zsákos tepsibe, én pedig megpróbáltam átverekedni magamat a rendőrségi kordonon, egy részén sikerült, és három rendőrnek kellett lefognia, mert mást se hajtogattam, hogy: „Mila, Milarooose?! Hol van Milaroseee?!” Nyílt titok volt, hogy ő a barátnőm, de a szülei előtt tartottuk a távolságot, hiszen a meccseken is látták, hogy ő az első, akit a nyakamba kapok és megcsókolok, ha nyertünk.
A rémálomtól, csatakos, hideg veríték borítja be a testemet, ő miatta választottam a rendőri pályát, és bukkantam olyan szervezetekre, később a diploma után, mert azért közben is nyomozgattam, fene se tudja, hogy miért a különleges egységbe kerültem, de oda soroltak be. A társam tud repülni, rólam úgy tudják, hogy simán ember vagyok, és a csapatokban így vannak beosztva elméletileg az emberek. Én nem bánom, hogy a társamnak van extra képessége. Az enyém egy robbanás után jelent meg, egy kémiai labor, vagy kutató labor közelében voltunk, nagy volt a lökéshullám, mégis, egy karcolás nélkül megúsztam szinte az egészet.
Ma éjjel se bírtam aludni, felriadtam, és egy alapos fürdés után, úgy döntöttem, hogy inkább felülök a motoromra, és meglátogatom a házukat, néha eljöttem ide, kocsival, és csak ücsörögtem az utcában, de volt, hogy megpróbáltam olyan jelek után kutatni, amik elkerülték, vagy elkerülhették a figyelmemet. Azt, most már tudom, hogy az apja, valami kutatólabornak dolgozott, amit nem volt könnyű kiderítenem.
A motort leállítom a ház előtt, egy másik is áll itt, ez az övé volna? Leveszem a fejemről a bukót, és a kezembe fogom, a ház felé tartok, de a szívem majd kiugrik a helyéről, a házat figyelem, a neszeket hallgatom, az átlagnál jobbak az érzékszerveim, gondolom az öngyógyuló képességemnek köszönhetően.
Lassan átlépek a szalagok között, és elindulok Milarose szobájába, ahová egyszer felszöktem, amikor a szülei nem voltak itt.

Drake & Mila

Wretched and divine

A múltkori alkalom óta szinte félek bemenni a munkahelyemre dolgozni. Egyszerűen páni félelem szorítja a torkom hogy mikor látom meg az ajtóban ahogy a pult felé jön, régi rosszfiús mosolyával, és ugyanolyan szőke hajával. Drake, mit sem változott csupán sokkal férfiasabb lett és vonzóbb is. Még mindig hatással van rám.
És miért az én kávézómba jött be?!
Szinte felnyögök ahogy a kis kötényt magam elé veszem, és ezzel hivatalosan is felveszem a mai napi munkamennyiséget. Teszem a dolgom, és mosolyogva szolgálom ki a vendégeket és a visszatérőkkel váltok is egy két szót, hiszen vannak akik gyakran jönnek erre egy kávéra vagy sütire.
Végül akkora lesz a forgalom hogy nem is jut időm Drake jelenlétén agonizálni, mert jövök megyek és kávékülönlegességekkel foglalatoskodom egész nap, és mikor letelik a műszakom, meglepődve veszem észre hogy már ennyi az idő. Még ebédelni sem volt igazán időm, így gyorsan leülök hátul a miniatűr konyhában, hogy aztán hazamehessek végre és ki se dugjam az orromat.
Nem számítok semmire ma már, és felülve a motoromra nem hazafelé visz a szívem, hanem a régi ház felé. Sokat időzöm itt, de fogalmam sincs kié lett. Nem sétálhatok be csak úgy hogy helló, előkerültem és enyém a ház. Mindent elvesztettem. A régi életemet. A szerelmemet. Az otthonomat. Drake viszont besétált az életembe, és felkavart minden egyetlen pillanat alatt. A régi ház emeletére megyek, és nem zavar meg senkit. A régi szobám ami egykor csinos és csajos volt most kiégett rom csak. Leülök egy szabadabb helyre amit már megtisztítottam a törmeléktől, és végigidézem a sok kellemes szép emléket amik ide kötöttek.
Kicsit később hallok meg motoszkálást, mintha léptek zaja lenne, és felkelek, nem tudhatom ki jár itt. Nem akarok senkivel találkozni és itt sem kellene lennem.
- Ki az? Ki van ott? Morcos? - kérdezem feszülten hiszen ha ellenséges akkor inkább elsurranok, nem szándékozom semmibe belekeverednii. Morcos egy itt lakó perzsa macska, akit nem vihetek haza de néha azért ide jövök és hozok neki ételt.

Milarose & Drake

Nem hiszek...a szememnek.

Megüti a hangja a fülemet, és a szívem a torkomban dobog. Hogy ennyi év után is képtelen voltam túltenni magamat rajta? A francba! A francos francban! Változtam, egyikünk sem ugyan az, és ha akart volna felkereshetett volna, hiszen tudta, azt, hogy a szüleim hol laknak. De nem keresett, így nyilvánvaló, hogy nem akart tőlem semmit.
megcsóválom a fejemet, és épp egy nagyobb törmelék halmot kerülök ki, amikor elsurran mellettem egy macska nyávogva. Láttam már párszor a környéken, nagy loncsos bundás vadász.
- Milarosa? – lépem át a küszöböt, és őt keresem a tekintetemmel, ahol egykor az ágya lehetett, most csupa égett rom áll, és a sarokból hallom a macska dorombolásának hangját is. Oda nézek, tényleg ő az? Ahogy az utcai lámpák fénye ide világít, meglátom a vöröses árnyalatú haját ,és tényleg ő az!
- Mila… ?- szólítom meg újra. Nem hoztam magammal fegyvert, mert nem nyomozói státuszban vagyok itt, magán emberként jöttem, és nem akarok balhét sem.
- Drake vagyok, Drake Storm. – mutatkozom be, és feltartom a kezeimet, azt is, amiben a bukóm van, és beljebb lépek.
Csendben vagyok, próbálok úgy állni, hogy ne legyen lehetősége lerázni. Annyi kérdésem van, annyi mindent tudni akarok róla. Mi történt vele, hol volt? Miért nem keresett?!
- Ne menj el, szeretnék beszélni veled, és mint magán ember vagyok itt most. – persze, ez nem jelentette azt, hogy ne tudnék azonnal segítséget kérni a telefonon.
De nem hiszem ,hogy szükségem lenne rá.
Nem vitás, szerintem megjegyezte, hogy a múltkor rendőrként voltam ott, noha én nem szoktam mutogatni a jelvényemet, inkább a társam reszortja az, hogy mutogassa, hogy ő hol is dolgozik, még ha épp műszak végén ülünk le bárhova, pihenni egyet.
A torkomra fagy mindenféle szó, mert nem tudom, hogy hirtelen mit kérdezzek, mit mondjak. A miért nem kerestél, az olyan rózsaszín szerelmes lenne. Azért vagyok annyira macsó, hogy pont ezt a gyengébbik oldalamat ne mutassam ki neki. Nem is fogom.
- Mi történt veled, akkor…? – nem fejezem be, tudja szerintem, hogy mire gondolok. Itt kezdődött minden, szinte és itt is fejeződött be, ide szöktem fel hozzá, és ide szöktem be, megnézni hogy mi történhetett, miután elcsendesedett a ház, nem hittem el, hogy nincs itt többé Milarosa, az én csajom

Drake & Mila

Wretched and divine

Feszülten figyelek a zajokra, eddig sosem járt itt senki. A nyomozás le lett zárva évekkel ezelőtt, és már semmi sincs amin el tudna indulni bárki is. Döglött akta lett az egész ahogyan mondani szokták és már nem tehet semmit a nyomozócsoport. Én sem tudom mit tehetnék, és mit kellene még csináljak. Nem lenne szabad itt lennem, de nem lehetek sehol máshol, mert ez volt.... ez volt az otthonom, ahol felnőttem. Ahol annyi szép emlék ért, és ahol először szerelmes lettem, és a bálkirálynő címre hajtottam. Mi lettünk a királyi pár Drake-el. Eszembe jut hogy mennyire izgatott lettem amikor szóba jött hogy jelentkeznünk kéne.
Most... most az ő hangját hallom, és nem tudom hogy került ide, nem kellene...nem lenne szabad.
- Drake! - suttogom magam elé, és észreveszem a macskát. A macska volt, biztos, csak a macska, a lompos kandúr aki szeret törleszkedni és a simogatásomért jár ide, meg persze a kaja miatt. De megint hallom, és felugrom a helyemről, hátrálni kezdek, ahogy észrevesz és magas, izmos alakja megjelenik az egykori ajtómban.
- Drake....tudom... hogy... hogy te vagy - akadok el, mert az ablakhoz szorulok, és a macska is csak azt tűzte ki céljául hogy felborítson és meg akarja akadályozni hogy elmenekülhessek innen, mintha az lenne a célja hogy Drakenek segítsen. Mintha ellenem lenne minden, és még az ajtó is el van zárva, nem tudok elmenekülni, ha csak ki nem ugrom az ablakon, de akkor megelárulnám magam hogy már... hogy nem vagyok az aminek látszom. Idegesen tördelem a kezem.
- Én nem.... neked nem lenne szabad itt lenned... Menj, menj el Drake, kérlek! - szedem össze magam és zöldes szemeim fényesen csillognak a ki nem gördült könnycseppektől, de nem akarok előtte... nem akarok! Minden...összeomlik egyetlen perc alatt és nem tudok úgy tenni mintha nem lenne itt, mert Ő AZZ. Az a Drake akit szerettem és akivel randizni kezdtem. A középiskolás macsó. Én meg... én egy szörnyeteg lettem.
- Nem....Jajj istenem - kapom az arcom elé a kezem, és kiszaladnék mellette de elkapja a karom és.... hirtelen azt veszem észre hogy kétségbeesetten kapaszkodom a kabátjába és a mellkasának dőlve ömlenek a könnyeim. Mikor... történt mindez? Mi történik? Miért...
- Én... én öhm... Ne haragudj - húzódok el ha engedi, nem lenne szabad ezt csinálnom. Biztosan van valakije, hiszen egy ilyen férfinek ne lenne? Az én időm lejárt az életében. Akkor is, ha ő volt az első és egyetlen akit szerettem.