Zoolander ✠

CSATT!
A Mumus úgy zuhant az üveges mennyezeten át az asztal mellé harminc centivel, mint egy rongybaba, amit egy gyerek tiszta erőből vágott a falhoz. Kellemesen kilencvenes éveket idéző ruházata üvegszilánkokkal borított. A fekete magassarkú egyik darabja kicsit odébb csúszott, a fehér térdzoknis lábakról. A necc harisnya egy-két helyen felszakadt, kék-fekete skótkockás szoknyanadrágján egy-két szilánk pihent. Fehér póló, csuklópántok, nyaklánc. Egészen úgy nézett ki, mint Avril Lavigne az egyik legszarrájátszottabb számában. Persze kicsit hosszabb lábakkal, meg karokkal. És legfőképp eléggé leharcoltan. VHS kazetta stop.
„Igen. Az vagyok én. Valószínűleg azon tűnődsz, hogy kerültem ebbe a szituációba. Nos, minden ma reggel kezdődött, amikor apám unatkozni kezdett.”
VHS kazetta visszateker.
Főszereplőnk a fejét ingatva, ülő helyzetben táncolva élvezte az utazást. Egész kellemesen érezte magát, még ha az a zörgő fémkasztni, amiben szállították kissé szűkösen is volt szedve. Tiszta Bostoni Közlekedési Vállalat ptsd-je lett volna, ha a fejében nem dolgozik az egyik kedvenc előadójának muzsikája. Lándzsás Britney művészetének egyik legkiemelkedőbb darabja jótékony hatást fejtett ki arra a benzingőzre, mely az agyát körülölelte. A Mérgező hangjai gyönyörűen betöltötték a füleit, így nehezére esett figyelemmel kísérnie, hogy hol is tart. Persze a pánik szörny, mindig a fejében motoszkált, így azért felkapta a fejét, mikor az elkezdett kifelé kopogni onnan.
– Elnézést. A következőnél leszállok. – Magyarázta udvariasan a mellette ülő férfinak, majd ahogy kilépett az ülések közé táncos léptekkel elsuhant a légikísérők között, aztán feltépte a 747-es ajtaját. Kintről tombolt a légnyomás, de ez őt csak olyanná tette, mint a kutyát, amelyik kidugta a fejét a kocsi ablakán. Gotham vasútállomás, Racoon torony megállóhely következik. Hátat fordított a kijáratnak, majd ellökte magát, és muzsikát váltott.
Ahogy ott zuhant, elmerengett az élet dolgain. Vajon mindannyian csak építőkockái egy nagy játéknak, s mikor mindannyian a helyükre zuhannak, egyszerűen eltűnnek? Talán azok, akik sosem illeszkednek a sorba igazán, mindig elvesztenek magukból egy darabot, amikor a körülöttük lévők egybe rendeződnek? Ilyen, és még fontosabb kérdések suhantak át a koponyáján, míg el nem érte az első hangot. Azt hiszem, innen a többit tudjátok. A zene végére pont meg is érkezett a liftút végére.
CSATT!
Ahogy ott feküdt, üvegszilánkoktól ölelve, egyszer csak egyenesbe lökte magát az Eredet Hans Zimmeri hangjaira, majd széles vigyorral köszönt, mint egy bizonyos cápa a bohóchalnak, meg Ellennek.
– Hello. – Ennyi hagyta el a torkát, ahogy leporolta magát, aztán kicsent valaki kezéből egy pezsgőt, meg beleevett egy öltönyös úr kajájába, – habár csak jóindulattal lehetett élelemnek nevezni azokat a falatkákat, amelyeket ilyen bulikon felszolgáltak. Végül megakadt a szeme valamin. Hosszú lábak, emlékezetes arc, karcsú alkat. – M-M-M-M-M-M-MOSÓMEDVEEEE! – Kiáltotta, torkaszakadtából, aztán odalibbent és hintett két puszit a minden jel szerint is Macskanő arcára, mielőtt hátrébb lépett és vigyorgott. – Tudom tudom. Zúztatok az éjszakában. Te meg pár haver. Aztán jött a pingvin. Hiányoztál. Nehezen viselem a távkapcsolatot. De mesélj mi a helyzet veled Cirmi. – Azzal belekarolt, mintha a legnagyobb barátnők lennének, s közben előhalászta a lila prémes szörnyeteget, hogy a megakadt komolyzene helyett valami sokkal lazábbat indítson el.

Nati & Sel ️️️️️

A nyugodt, jazzes háttérzene egybe olvadt a beszélgetés morajával, és a poharak, villák csengésével. Az állófogadás ugyan adakozás miatt lett megszervezve, azonban én nagyon jól tudom, hogy a gazdag emberek nagy része nem jótékonykodni jön egy ilyen eseményre: inkább felvágni. Ki ad többet? Ki köt idő közben több üzletet? Intrikára ad nekik lehetőséget, áskálódásra, és arra, bemutathassák, mennyire gazdag, tenyérbemászó ficsúrok. Mint szervező vagyok jelen, és habár ilyenkor általában egy hős agyára szoktam menni valamely városrészben, vagy városban, a ma este kivételesen a hobbié, hanem "munkáé". Vagy fordítva?
Nehéz lenne megmondani, hogy a tolvajlás, vagy ez a szervezés a munka.
Mondjuk olyan estéken, mint a mai, inkább tekintem munkának, ahonnan legszívesebben meglépnék. Nem azért, mert ne tudnék bájosan mosolyogni bárkire, és kizárni a hangját... illetve, de, pont ez a probléma. Csak épp egy kicsivel.... fullosabb változatban.

Mindenkinek felfelé siklik a pillantása, amikor a csattanást hallják. Egy-két sikoly és "hívjanak mentőt" kiáltás is hallatszik, ahogy az üveg betör, és csörömpölve a földre esik - valakivel együtt. Először arra gondolok, hogy valakit egy magasabb helyről kidobtak meghalni, és ahogy közelebb sietek a tömegen keresztül vágva, meglátok valakit, akire nem számítottam. Döbbent arccal figyelem a kiöltözött női testet, amely lassan feltápászkodik a földről.
- Ezt nem mondod komolyan... - gondolom bosszankodva, ahogy meglátom, kutya baja az illetőnek, viszont mindenki figyelmét magára tereli... eszik, iszik -mások kezéből persze, miért is ne - aztán meglát, és én elátkozom a kurva eget is. A sikítozása és felém rohanása - meg az eddigi viselkedése - persze nem csak számomra, de mindenki másnál is egyértelművé teszi, hogy a nőnek nem csak egy, de minden kereke valahova elgurult a gyógyszereivel együtt messze, bivajbasznádra. Ahogy belém karol, úgy érzem, át kell vennem az uralmat a helyzet felett. Könyökömmel rászorítva kezére elkezdem húzni kifelé.
- Ne mosómedvézz, meg cicázz basszus! Mit keresel itt? - sziszegem felé láthatóan nem túl boldogan, miközben elnézést kérő pillantásokkal törve a tömeget a nővel, ha hagyja magát arrébb cibálni az emberektől, valahova, ahol remélhetőleg nem hallnak minket.
- Nem tudtál volna normálisan megérkezni? Mi a franc baja van az embereknek az ajtóval?! - Slade, Bat, ez a mitugrász... Komolyan mondom, mintha mind attól félnének, hogy a következő kilincshez oda ragad a kezük.
Ha sikerül arrébb húzni, elengedem, mondhatni inkább arrébb taszítom magamtól a nőt és mérgesen "villogó" szemekkel meredek rá, hallgatva, mi a francot akar itt, és valószínűleg tőlem, mivel egyből rám mászott, mint valami oposszum az anyjára.