∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el. ∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés. ∇ 2019.04.30 - Central City: A Testvériség eltakarító törekvései kudarcba fulladtak. Mind az Időtlen Szépség, mind a Vér Hordozója túlélte a gyilkossági kísérletet, azonban a város fizette meg ennek az árát. A nyomornegyed fele összeroppant a reá dőlő épülettől. Még zajlik a kutatás túlélők, illetve holtak után. Felújításról még csak nem is beszélnek. ∇ 2019.05.01 - Jump City: Valaki csúnyán elbánt a várossal. Méhek tucatjai gyilkoltak a belvárosban, felelőst még nem találtak minderre. Az érintett részt karanténba zárták, néhányan fogtak el robotméhet, mely segítség lehet egy ellenszerre, mielőtt majdnem 4 ezer ember pusztul el. Az idő most nagyon nem barát. UPDATE: Cyborg elbukott, a gyilkos méhek több száz ember halálát okozták, ellenszer még sehol, egy-két embernek talán sikerült elfogni egy-egy példányt. A városban hírzárlat van, a kórházak és a hullaház is tömve van. ∇ 2019.09.13 - Gotham City: Deathstroke megbízást kapott Ivy likvidálására s bár teljesen eliminálni nem tudta, de kellően sikerült megzavarnia a növénynőt ahhoz, hogy menekülnie kelljen. Ivy otthona porig égett, benne rakás zsoldos holttesttel készül a jövő termőföldjének amit azonban a Zöld anyja most nem tud figyelemmel kísérni. Slade nyomására egy ideig kénytelen Jump Cityben meghúzni magát, de ez nem jelenti azt, hogy világmegváltó terveit feladná... (játék kronológiailag ez után következik Jump city elesése a robotméhek által)
∇ 2020.03.14 - Amerika: Lila ködszerű anyag lepte el a városokat s bár fájdalom nélkül, de földre kényszerítette a lakosságot. Nem tűnik halálosnak, de senki sincs magánál, hogy biztosat mondjon.
A város legaljának, legveszélyesebb helyének számító negyed. Gotham igazi arca. Benne pedig egy bepókhálósodott raktárhelyiség, amit rég lezártak. Itt gyakori, hogy becsődöl egy cég és lakatot tesz egy ilyenre, meghagyva az enyészetnek. Én meg levertem a lakatot és bejöttem két bandataggal. Egy a munkát fogja végezni, egy testőrként szemmel tartja a terepet. Meglepetéssel készültem. Tűzzel harcolok a tűz ellen. A macskák egyéniségek, mindig új dolgokat találnak ki, új trükkökkel bosszantják az embert. Egy macskát tehát ehhez illlően szintén újdonságokkal kell viszont bosszantani. Sok mindent tudok Catwomanről, de a világ egyre könnyebben lehetővé teszi, hogy még többet tudjak meg. Szakember kell hozzá, mert én nem vagyok hacker. Diktálom, mit keressen meg, ő pedig ügyel arra, hogy azt megtalálja és közben ne bukjon le. Egy telefonszámot megszerezni sose volt nehéz, ha nem ragaszkodunk a törvényes eszközökhöz, márpedig én jó ideje hanyagolom azokat. Egyszerűen nem váltak be, mert a hazugságon alapulnak. Selina Kyle száma itt van egy cetlin. - Csatlakozz rá és kutakodj a személyes üzenetei között! Okosabb annál, hogy kompromittáló vagy bizonyítékul szolgáló képeket tároljon a telefonján, de a kapcsolatait fel lehet térképezni. - Főnök, ha ez a nő annyira okos, virágnyelven írogat. Nem szeretem az okoskodókat. Odaállok a laptopján pötyögő, hasas tag mögé, közelebb, mint eddig. Kesztyűs kezem mutatóujjával koppantok a kapucnis fején egyet. Megfordul, az ujjammal mutatom az irányt, hogy ne engem nézzen, hanem a képernyőt. Újra koppantok a fején. - Baj van, Főnök? - kérdezi Slender aggodalmas hangon. - Ha ezt sokáig fogom csinálni...mert okot adsz rá, akkor baj lesz. Tudod a dolgod... Középkori módszer volt, hogy apró tárgyakkal kopogtattak a teljesen leborotvált emberi fejen vagy vizet csepegtettek rá. A kimért tempó kulcsfontosságú ebben a műfajban. Slender tudja, hogy ha elveszíti a bizalmamat, akkor többet is fog veszíteni. Aki hibázik, azt nyilvánosan szégyenítem meg, hogy a többiek ne akarjanak az útjára lépni. Számomra idegen kódok pörögnek a monitoron és két alkalmazás indul el. Természetesen levizsgáltam az embert, mielőtt a birodalmam légiósává fogadtam. Az egyik legjobb a szakmában, de szolgalelkű. Hálás, hogy a kezeim alatt dolgozhat, ezt mutatja a két levágott orrcimpája. Előttem tette meg. Megivott vagy hat tequilát, végigsikogatta, elég férfiatlanul, de megcsinálta. Lemászott a kínok gödrébe, hogy én dobhassak neki kötelet. Kapott egy hozzá illő maszkot is, amit most is visel. A testőr is vet egy pillantást arra, amit csinálunk, aztán a laptopra. Felé fordítom a tekintetemet, ő pedig értve a pillantásból újra az ajtót figyeli. A helyiséget ellenőriztük, mikor bejöttünk. Egyik sarokban sem lapul Batman, Robin vagy más ősellenség. Elég a bejáratot szemmel tartani. Én pedig karba tett kézzel nézem a műveletet. Ki akarom rántani a macska bajszát tüszővel együtt, de az se baj, ha először csak kicsit megcibálom. Minél hosszabban és fájdalmasabban, annál jobb.
A jól megérdemelt nyugalmamat élvezem, miközben várom Hollyt. A tegnap este után a mait muszáj kicsit pihenéssel töltenem, így a lábam a dohányzó asztalra rakva, macskákkal körbevéve nézem Gotham szánalmas és undorítóan manipulatív műsorait. A magam kritikus elméjével, kis fintorral nézem a műsort, mikor a lábam mellett az asztalon felvilágít a telefonom. Először azt gondolom, hogy Holly írt, de aztán rájövök, hogy az üzenetek mellé általában azért szokott járni egy rezgés is. Homlok ráncolva hajolok előre, ezzel összepréselve és felháborodott nyávogásra késztetve a macskát az ölemben. Amint a kezembe kaparintom a telefont, látom, hogy valami fura fekete háttér mellett kódokat ír ki. A homlokomon mélyülnek a ráncok. - Valaki kíváncsi. - az első, amit teszek, hogy hosszan nyomva a megfelelő gombot, megpróbálom kikapcsolni a telefont, és remélem, hogy ez menni fog. Ha nem megy a kikapcsolás, még mindig ki tudom venni belőle az akkumulátort, nem mintha olyan sok dolog lenne a telefonban, ami engem kompromittálni tudna. Maximum a Holley-val való utolsó beszélgetésünk, ami kb úgy néz ki, hogy "ÚRISTENMIÉRTNEMSZÓLTÁL" "Bocsi, kiment a fejemből." "HOGYTUDILYESMIKIMENNIAFEJEDBŐL" és a többi. És mentségemre szóljon, ha már itt tartunk, egy olyan helyzetben ő is mindenről megfeledkezett volna! A lényeg, a lényeg. Míg a telefonnal kapcsolatos eredményre várok, üres kezemmel a combom mellett fekvő másik macsekot simogatom.
- Ne! - nyög fel Slender, pedig épp nem is kocogtattam meg a fejét. - Ezt fejtsd ki bővebben... - követelem tőle hideg hangon, hogy mondja el aggodalma tárgyát. - Éppen próbálja kikapcsolni a telefont. A kódot úgy indítottam el, hogy ez ne menjen elsőre. De nem tudom, hogy miért akarja kikapcsolni. Sokan kikapcsolják a telefonjukat? Inkább csak némítják vagy éppen le se szarják. Vagy éjjel is hagyják pittyegni és meg is nézik, ha jön valami, de nem kapcsolgatják. Nem szeretem, amikor ennyit gondolkodik hangosan. Azt pláne nem szeretem, hogy akció közben gondolja át, amit előtte kellett volna. Koppantok a fején egyet. Összerezzen. - A lényeg: lelepleződsz? Akkor állítsd le. - Nem! Nem, főnök. Nem. Visszakövetni biztos nem tudja, utólag se. De ha kikapcsolja, más módszert kell keresnem és az időt vesz igénybe. A hanghordozásából tudom, hogy ez mit jelent nála. Látom azt a pár üzenetet, - Mentsd le ezeket! Utána indíts videóhívást és ülj be a sarokba azzal a halas szendviccsel, amire egy kicsivel nagyobb figyelmet fordítottál, mint a munkádra. - De főnök, de én... Az álla alatt megfogom a fejét és magam felé fordítom. Szavak nélkül erősítem meg, hogy komolyan beszéltem. A megtorlás nem most jön el. Slenderrel később foglalkozom. Ha már meghúztam a macska szőrét, váltanék is vele pár szót. Slender teszi, amire kértem és sápadó ajkakkal mondana valamit, de végül nem mondja. Inkább zabál pontosan ott, ahova küldtem. Ha Catwoman fogadja a hívást, egy homályos, majdnem teljesen sötét háttér előtt fogja látni a maszkos arcomat és a fehér öltönyömet fekete inggel, fehér nyakkendővel. Csak a monitor enyhe fénye világít meg kicsit kísérteties módon. A nő halottnak hisz és ezt fel is használom. - Selina Kyle. A szemednek hiszel vagy a reménynek? A remény, a remény. Ó, a remény! Ez a régesrégi ellenfél, ami elhiteti veled, hogy a dolgok rendbe fognak jönni és nem lesznek veszélyben, akik hozzád tartoznak. Tudod jól, hogy ez öncsalás. Érzékcsalódás. Én is az lennék? Vészjóslóan dallamos hanglejtéssel próbálom elültetni a kétség magvait, Az üzenetek szerint megterhelő élményen vannak túl Holly-val, jelentsen ez bármiféle élményt. Lehet, hogy kissé kótyagos vagy az érzelmei elhomályosítják az ítélőképességét. Ha egy kis fogást találok rajta, abba belekapaszkodom. Catwoman azt hiszi, legyőzött. Halottak nem szoktak telefonálni. Akik viszont a lelkiismeretükkel vagy a félelmeikkel küzdenek, azok láthatnak ilyet. A drága Maggie például azonnal elhinné. Selina épelméjű, de meg akarom zavarni egy kicsit azt az ép elmét. Jót fogunk beszélgetni, én már tudom.
A telefonon nem állnak meg a kódok, és leállítani sem sikerül elsőre. Habár egy pillanatra elsötétül a képernyő, szinte azonnal vissza is kapcsol, és minden megy tovább, mintha semmi se történt volna. Ekkor már kezdek kicsit morcos lenni. Leveszem a lábaim az asztalról, elengedem a macskát, és elkezdem feltépni a telefon hátulját. Különböző híváslisták (főleg a Brókeré), és üzenetek cikáznak át a képernyőn. Már épp venném ki az akkumulátort, amikor hirtelen megszűnik a káosz, és videó hívást kapok egy ismeretlen számról. Homlokom ráncolva bámulom pár másodpercig a kezemben csengő telefont. Nem csak kíváncsi, de pofátlan is. De legalább megnézhetem magamnak azt, aki az oroszlán barlangjába settenkedik. A zöld gomb megnyomása után röviddel, egy sötét kép vetül elém. A hideg kiráz, és nem a jó értelemben, ahogy felismerem az alakban azt a mocskot, akit a túlvilágra küldtem. Még ott is van a nyoma a homlokán... Az első gondolatom, hogy ez lehetetlen, mert tettem róla, hogy az agya szabad művészként fessen a padlóra, de aztán rájövök, hogy ebben a nyomorult városban - és világban - gyakorlatilag semmi sem lehetetlen. Légzésem láthatóan gyorsul, ami eleinte akár riadalomnak is betudható lenne, de aki ismer, az tudja ehhez párosítani a villanó szemeket is: rendkívül dühös vagyok. Ha mindez nem lenne elég, jön ezzel a tenyérbemászó dumával is, amitől még ingerültebb leszek. A féreg! - Gotham patkányai nem bírnak halottak maradni, úgy látom. Az viszont meg lep, hogy nem tanultál semmit, Sionis, pedig ahogy látom, minden egyes tükör alkalmával eszedbe kéne jusson a tanulság. - erőltetem magamra a nyugalom álcáját, és még látványosan a boromba is kortyolok. Mindezzel persze egyértelmű célzást teszek arra a golyónyomra, amely homlokán van, és emlékeztetem arra, hogy húzta már a rövidebbet ellenem. - Nem tudom, hogy másztál ki a gödrödből, de ha az a célod, hogy visszarugdossalak, sikerült felkelteni a figyelmem. - nem mondanám ezt fenyegetésnek, inkább egy ígéret. Ha rajtam múlik, Fekete Maszk újra a föld alá kerül, de ezúttal gondoskodom róla, hogy le is legyen betonozva az a sír, nehogy a végén ismét előkaparja magát. Ez persze gondolkodóba ejt. Tényleg ő az? Vagy valaki más játszik velem? Ha ő az, hogy támadt fel? Mindenképp figyelmeztetnem kell Hollyt. Noha akkor még csak kezdő volt, mikor Sionis elkapta, most már azért erősebb, és Teddel is gyakran edzett. A húgom... őt nem kell féltenem. Holly az egyetlen, aki miatt aggódhatok - ha a Alley Town-i kóborokról, a gyerekekre nem gondolok. Ám sajnos, vagy nem sajnos, de ők is a listán vannak, hiszen velem, és a barátnőmmel dolgoznak. Tartok attól, hogy az árvák lesznek a következő célpont. Jelenleg az utcakölykök a leggyengébb láncszemek ebben a felállásban.
Sokkal hasznosabb lett volna úgy bejelentkezni, hogy mindent átolvastam, minden kontaktot lenyomoztam. Slender most fő a levében, ahogy a gyanúsított, mikor otthagyják a kihallgatószobában egyedül. Nem esek kétségbe, nem elégedetlenkedek most, hanem támadok. Ha nincs fegyver, akkor keresni kell egyet és én abban kimondottan jó vagyok. Igyekszem a nőt és a környezetét a lehető legalaposabban szemügyre venni. Kétlem, hogy túl sok hasznosat hagyott volna a háttérben, de ha felbosszantottam annyira, hogy hibázzon, akkor ez is megeshet. Minden tárgy, minden szín árulkodik valamiről, a testbeszédet nem is említve. - Patkányok... A kártevőket én se szívlelem. Látod, mennyi közös van bennünk? Már megtárgyaltuk, hogy ő az én főellenségem és én lehetek az övé. Ha magamhoz hasonlítom, akkor a bajuszcibálás már inkább rángatás lesz. - Méltatlanul sötét lyukakban bújnak meg, néha előjönnek és magukhoz veszik az ember tulajdonát, máskor tönkreteszik és amúgy az egészségre is káros a jelenlétük. Nem hiába irtják őket. Patkánymérget pedig mindenhol lehet találni... - csilingelek gúnyosan. Pont úgy indult a kapcsolatunk, hogy Selina elkövette ezeket. Remélem, magára ismer. Több neves bűnöző visszatért a halálból, igaza van. Büszke is vagyok rá, hogy nekem is sikerült és tőlem senki nem tudja meg, hogyan. Legfeljebb akkor derül fény a titokra, ha a vudu halálisten elárulja valakinek. - Definiáld nekem a tanulás fogalmát! Meg voltál róla győződve, hogy nem lesz következménye, ha megkárosítod az egyik legnagyobb gothami üzlethálózatot. Lett következménye, de te újra és újra megtetted. Így cselekszik, aki tanul a kárából? És vajon ezután vár még rád valami vagy nyugodtan hátradőlhetsz? Nagyon is sokat tanultam a csatáinkból. A legutóbbiból például azt, hogy sikerült a nőt teljesen kihozni a józan béketűrésből és a mérlegelést elfelejtette, mikor meghúzta a ravaszt. Át szoktam látni az embereken, de akkor tévedtem. Fatális tévedés volt, amit nem ismétlek meg. - Ha már a figyelmed felébredt békés álmából, akkor térjünk vissza a tükörre! Mit látsz benne, mikor leveszed azt az idétlen állatmaszkot? Hazudsz az éjszakának. Hazudsz a barátaidnak. Az ellenségednek egy kicsit kevesebbet hazudsz. Elgondolkodtál már azon, mit is jelent ez? Egy magányra kárhoztatott lélek egyedül otthon a borával és a telefonjával a kezében... Csak jöjjön, csak jöjjön egy újabb merényletre! Vannak ötleteim, mivel keltsem fel még jobban a figyelmét. Nem itt és nem most. Slender az elején bebiztosította, hogy a jelet ne lehessen lenyomozni és ez a raktár nem a székhelyem. Majd én intézkedem, hogy a macska ott kezdjen vadászatba, ahol én uralom a terepet. Miután majd végigrágom magam azon, amit ma leloptunk a telefonjáról, fel tudok készülni. A mai este témája viszont a kétségkeltés és a tehetetlenség érzésének megerősítése. Catwoman nagyon nyugodtnak tűnik, de ha nem érdekelném, már rég letette volna egy flegma félmondattal. Ami nem jellemző rá és én pont erre játszom.
A lakás finom modernséggel, nyugalmasan fekszik mögöttem. A háttérben két ajtó látható, az egyik zárva, a másik nyitva, mögötte talán egy konyha körvonala. Sötét van egyébként, de talán még így is látja az álló lámpák fényében, hogy a fekete és barna az uralkodó szín, a bútor, amin ülök, szürke. Semmi sem luxus kategória, de ízléses, kifinomult. Az elmém sose pörgött ennyire gyorsan. Keresem a miérteket, a hogyanokat, de kétségtelen, magamtól nem fogok válaszokra lelni. Nézem ezt a mocskot a telefonomon, és esküszöm ingerem lenne neki repíteni a falnak, de nem teszem, mert úgy se érezné a fájdalmat, de annyira, de annyira akarom, hogy érezze! Akarom, hogy fájjon neki, akarom, hogy újra meghaljon, hogy a földben rothadó tetemét férgek zabálják fel! Egy olyan sötét oldalamat hozza elő a férfi, amit igyekszek legyőzni, a háttérben tartani, és nem akarom, hogy ez a gyilkos düh irányítsa az életemet. Az, hogy az emlegetett patkányokhoz hasonlít, már meg se lep, se az, hogy felsorolja sérelmeit, amit ellene elkövettem. - Kellett neked East Endbe tenni a lábad. - mosolygok rá gúnyosan. Ha ez a féreg nem akarja kiterjeszteni hálózatát az ÉN területemre, mindez nem történik meg. De ez őt persze a legkevésbé sem érdekli, számára bőven elég indok az, hogy én nem hagytam őt terjeszkedni. A tanulással kapcsolatos csipkelődésem valamiféle tanmesévé próbálja avanzsálni, de őszintén szólva, van, amiben tényleg tanultam. - Hála neked, leredukálódott az a kör, akik előtt hazudnom kell, szóval emiatt nem kell aggódnod, nem lesz olyan könnyű dolgod, mint legutóbb. - fintorgom, és idegesen megvillan a szemem egy kicsit. A redukálás alatt természetesen a közeli ismerősök és családtagok brutális megkínzását, és gyilkosságát értem. Arra viszont tényleg számíthat, hogy nem rejtegetek titkokat szinte senki előtt - hacsak a gothami nagyközönséget nem vesszük. Sokat ez sem változtatna az életemen ha kitudódna, hiszen minden nevesebb alvilági alak ismer már. - Most azért hívtál fel, hogy elsírd nekem, mennyire csalódott vagy, hogy megloptalak, és annak ellenére, hogy majdnem tönkre tetted az életem, folytatom, mintha mi se történt volna? Ennyire ismerhetnél már. - tudhatja, hogy nem fogom meghazudtolni magam és összetörve háziasszonynak állni valami balhere mellé. Mióta Batman a várost járja, azóta vagyok én is macska, és töröm fel a széfeket, ajtókat, profi szinten értek minden riasztóhoz és rendszereikhez. Vágyom a lopás adrenalin löketét, és az igazság bajnokaival való kergetőzés izgalmát. Már ez az életem. Nem tudnék visszafordulni. Soha. - A tárgyra, Sionis. Felkeltetted a figyelmem, de azért annyira nem vagy jó szónok, hogy ilyen sokáig meg is tartsd. Akarsz még valamit, vagy csak bejelentkeztél, hogy céltáblát tegyél a homlokodra újra? - kérdezem egy kicsit unott ingerültséggel, egy apró sóhajjal megspékelve. Már le akarom tenni, és neki akarok lódulni az éjszakának. Kezdetnek az informatikus szemétládákat fogom egyesével levadászni, egészen addig, amíg el nem jutok ahhoz a mocsokhoz, akit Sionis is megtalált, és akin keresztül engem is felkeresett.
Alaposan szemügyre veszem azt a keveset, amit látok a lakásból. Visszafogott színek, diszkrét stílus, semmi hivalkodó. Amilyen értékeket lop, villája is lehetne, de hát emlékszem, hogy az én gyémántjaimból is jótékonysági központot létesített. Robin Hoodnak képzelheti magát. - A macska miért kerget el másokat a területéről? Mert fél, hogy megeszik az eleségét vagy bántják a kicsiket, akik fontosak neki. Állatias viselkedés, primitív és meggondolatlan. Egy birodalom építése és fenntartása más. Neki fogalma sem lehet róla. Tovább bosszantom, mert azt szeretném, hogy még emlékezetesebb legyen a mai este. - Nyílt lapok! Ez bátor és figyelemreméltó! Köszönöm, hogy elmondtad. Sokat sejtető hangsúlyt alkalmazok. Meg kell találnom azt a néhány embert, aki fontos Selina-nak és még nem tud a titkáról. Elgondolkodtató az is, hogy a sajtót esetleg megkeressem-e egy névtelen tippel. Ha ráharapnak, legalább annyit tudok ártani neki, mint Batmannek, mikor gyilkosnak állítottam be. Remek ötlet volt felhívni. Csak úgy születnek a tervek. - Ha nem tűnt volna fel, nem magamról beszélek, hanem rólad. Te vagy, az aki engem emlegetsz. Mindenki azt hozza fel témának, aki fontos neki, ugyebár... Catwoman nagyon is fontos nekem. Nem törölhetem ki az életemből, amit ő elkövetett, de viszonzom. Most már fúj, vicsorog és suhint a mancsával, ahogy a macskák szokták, mikor kellemetlen nekik, hogy valaki közel merészkedett. Ez tetszik. - Sionis? Te tényleg nem tanulsz. Az a név és az a személy már a múlté. Jó ideje nem Roman Sionis-ként gondolok magamra. - Igaz is, szorítkozzunk a tényekre és a tennivalókra! Az érzelmek meg hadd rohadjanak meg odabent, ahová sosem süt be a nap... Milyen szánalmas lelkivilág. Bezzeg a húgoddal sokkal emocionálisabbra sikerültek a beszélgetések. Apropó, mi újság Maggie-vel? Direkt hagytam a végére az egyik legfájóbb pontot. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék abban, amit mondtam. Catwoman megfontoltan szokott cselekedni. Amikor érzelmi döntést hozott, akkor fejbelőtt. Tipikusan az elnyomott részek felszínre kerülése és aki ezt csinálja, az nem szokta szeretni, hogy erre emlékeztetik. Maggie sorsa pedig tényleg érdekel és a kettejük kapcsolata is, mivel sokat tettem azért, hogy változzon. Ahogy én akarom. - Egyébként rátapintottál, egy üzenetem tényleg van a számodra. A MADARAK most még alacsonyan szállnak... A "madarak" szót megnyomom annak ellenére, hogy ez a mondat egyáltalán semmit nem jelent. Csak csontot dobok neki, amit rághat. A sok jelmezes között akad madaras is. Induljon csak el ezen a nyomon, legalább tévúton fog járni. Aztán majd összefutunk, ahol és amikor én akarom. Szeretnék meglepetést okozni...
A primitív viselkedést hozza fel, hogy mennyire állatiasan viselkedem, de őszintén szólva, nem akarok erről vitatkozni vele. Egyrészt azért, mert túl sokat árulnék el arról, hogy valóban van mit megvédenem, illetve tény, hogy néha állatiasan viselkedem. De hát ha ez fér a jelmezbe és életembe, akkor ez lesz benne. Közlöm vele, hogy egyébként se rejtegetem már úgy a kilétem, mint azelőtt. Nincs is annyi "barátom", aki meg van, az tudja, hogy ki vagyok. - Nincs mit, sok sikert a kereséshez, mert én se tudok egy embert se felhozni. - mondom félvállról, ismét kényelmesen elhelyezkedve a kanapén, lábam ismét az asztalra teszem. Aztán kicsit cseszegetni próbálom, hátha kitudom hozni a sodrából, de ennek a balherének acél idegei vannak, vagy nagyon jól leplezi az ingerültséget. Az eddigi sértéseim, és emlékeztetéseim arra, hogy mekkora lúzer, amiért sikerült agyon lövetnie magát, lepattannak róla. Ez pedig olyan magabiztosságról tanúskodik, ami nagyon-nagyon rossz előérzettel tölt meg. Próbálom kicsit sürgetni, de ezzel csak azt tudom meg, hogy már nem tekint magára úgy, mint régen, és hogy felhozza Maggiet. Megfeszülnek az izmaim. Alapesetben ráordítanék, hogy a szájára ne merje venni a húgomat, de azzal elárulnám magamat. - Maggie tökéletesen el van, még jobban kötődik Istenhez, mint eddig. - hangom ugyan keserű egy kicsit, de nem engedem, hogy az arcomra kiüljön bármi. Nem akarom, hogy a mimika, vagy a testbeszéd árulkodjon neki arról, hogy Maggie már nem az, aki volt, és akivel már nincs kapcsolatom, mert valahányszor egymásra találunk, megpróbál kibelezni egy katanával. - Visszatérve, nevet változtattál, vagy csak meghasadt az elméd és más nevet találtál ki magadnak? - utalok megint az agyloccsantásra egy kicsit, egy újabb korttyal a poharamból. Egy pillanatra megállok a mozdulatban az ajkamnál, amikor madarakat emleget. Önkéntelenül is Jason jut eszembe, mint ex-Robin. De ő már nem Robin. Már teljesen más alteregót visel. Akkor kire utal? Más madárral nem tartok kapcsolatot. Egy pillanatra öklömnyire szorul a gyomrom. Redet ugyan nem kell félteni, hiszem, hogy kettőnk közül én vagyok a könnyebb zsákmány. Azért még is jó lesz figyelmeztetni őt, hiszen legutóbb beszéltük, hogy neki is volt elrendezetlen ügye ezzel a mocsokkal. Igen, ez jó lesz. Megadom neki a lehetőséget, hogy a saját dolgaiért álljon bosszút. Segítem egy kicsit, amiben tudom, és közben hagyom, hogy levadássza. - Azt hittem, macska prém kell, de ha madarat akarsz fogni, tőlem aztán... Én így is, úgy is nyugodtan fogok aludni éjjel, ahogy eddig is. - vonom meg a vállam, érdektelenül.
Tárgy: Re: Ultimate Kickback Hétf. Május 03, 2021 5:36 pm
Catwoman vs Black Mask
A legkönnyebb azt mondani, hogy nem árthatok neki a leleplezéssel. Majd meggyőződöm róla, hogy valóban így van-e. Szavakkal, sértésekkel nem tud felhúzni. Amikor meglopott, akkor törtem-zúztam és elláttam a baját az embereimnek, akik hagyták Catwomant meglógni az áruval. A beszéd viszont nem fáj annak ellenére sem, hogy tudom, mennyit lehet vele ártani és szeretek is vele ártani. - Megerősítettem a hitében? Nagyon jámbor lélek. Én úgy láttam, hogy hozzád is eléggé kötődött. De hát mikor az ember rájön, ki miatt történnek vele a legrosszabb dolgok az életben, akkor keres mást, akár valami nem létező kapaszkodót is. Nem hülye az a lány. Hangsúlyoztam is, hogy gondolja végig, miért került az én kezeim alá, hiszen ő nem ártott nekem. Nem ő ártott nekem. Még azt is mondhatom, hogy megkedveltem. Leginkább persze azt kedvelem, ahogy Catwoman reagált a kérdésemre. Öntöttem egy kis sósavat a nyílt sebére. - Nálam egységesebb elmével nem sokan rendelkeznek. Pontosan tudom, ki és mi vagyok. Te is meg fogod tudni. Eddig még csak ízelítőt kaptál. Bizony. Őt kellett volna őrületig vagy ájulásig gyötörni, de a véletlenek közbeszóltak. Ami késik, nem múlik. Legalább volt időm újabb módszereket kidolgozni. - Mert a macska nem vadászik madarakra, igaz? Teljes meggyőződéssel válaszolok, pedig fogalmam sincs, mibe tenyereltem bele. A madarakkal nem lőttem mellé, annyi biztos. Ha már így alakult, utána fogok járni, melyik szárnyas számít neki és miért. A legkézenfekvőbb madár a denevér haverja, de van Pingvinünk, Fekete Kanárink és így tovább. Időnként szokatlan szövetségek köttetnek szokatlan okokból. - Aludj csak nyugodtan! Az éjszakában nélküled is megy a zűrzavar. Úgy érzem, hogy mára eléggé megráncigáltam. Már a szőrét borzolja és csapna is a karmaival, de ugyebár nem vagyok ott. Én is jobban fogom értékelni, ha szemtől szemben állhatok vele, de azt is, ha másképpen árthatok. Átolvasok majd mindent, amit Slender megszerzett és megtalálom a legfontosabbat, a legértékesebbet, a következő célpontot és a következő utánit. - Selina, öröm volt beszélni veled! Hát akkor álmodj békéről... Mert álmodni lehet, viszont amíg én ténykedem, gondoskodom arról, hogy őt a béke elkerülje. Ha már nem hoz fel semmi lényegeset, akkor zárom is az ablakot és a sarokban gubbasztó dagadékot a gallérjánál fogva rángatom ide, hogy megbeszéljük, mi is történt.
Kezdőlap
️️️️️
