Tinder x Lobo

Jump City unalmasságát, feldobja Lobo járgányának fülrepesztő hangja, ahogy kényelmesen átrötyög a belvároson, és nem is szűkölködik kiguvadó szemekkel néző járókelőkből. Furcsa alak lehet nekik, hiszen nem mindennap látni egy majdnem hófehér bőrű, jó két méter magas, hegyomlás szerű férfit, fekete raszta tincsekbe rendezett hajjal, olyan motoron ami bármelyik sci-fiben megállná a helyét. Kényelmesen terpeszkedik az ülésén, ami jó esetben két ember számára is kényelmes, de általában senki nem olyan elvetemült hogy vállalkozzon arra hogy felüljön mögé. Pedig mögötte aztán nem lenne mitől félni.
Alapvetően nem itt lakik, de ki szokott venni egy lakást ha itt jár, és a kismadarával találkozik. Bár se nem tollas, se repülni nem tud, magában mindig így nevezi a lányt, aki nem hagyja őt békén sosem és most egy hosszabb út után tér vissza ide.
Végigzakatol a külvároson is a kis házig, és az udvaron hagyja a motort, úgysem fog beleteleni két órába és már a nyakán is lesz a kis energiabomba. Addig pedig bevág pár sört és összefüstöli a házat szivarral, és az ölébe veszi kedvend állatát, aki itt őrzi a házat. Egy öregedő korban lévő rottweilert és azt simogatja.
Nem is vár sokat és az ajtó felé fordul, még mielőtt belépne a lány.
- Lassú vagy! Már két órája itt vagyok, mi tartott eddig? - köszönti a maga kedves stílusában.
- Konyha, sör - ha igényelné, bár Tinder általában nem iszik.

♪ Outsider

Lobo & Tinder ️

Már izgatottan vártam a mai napot és ezt többen is észrevették rajtam. Nem tudott elég gyorsan múlni az idő és szinte ugráltam mindenhova, hogy minél előbb végezhessek. A hajnali szállítmányt is várni kellett, többen is elkéstek, de mégsem haragudtam annyira, mint várták tőlem. Innen is lehet tudni, hogy különleges "emberrel" fogok találkozni. Azt már rögtön tudtam, hogy nem ember, amikor először találkoztunk, ezt nem volt nehéz kitalálni.
Akkor kicsit túlszámoltam magam, mennyi emberrel bírok el egyszerre, főleg a mentális képességeimmel. Nagyjából hármat tudok egyszerre befogni, ha nyugodt vagyok és tudok koncentrálni, de amint abból kizökkentenek, másra sem tudok figyelni. Tehát verekedni sem igazán, vagyis az ötük ellen esélyem sem volt. Kettőt kiütöttem, de a többivel már nem tudtam mit kezdeni és már arra készültem, hogy túl kell ezen esnem, nincs mese. Akkor jelent meg ez a hegyomlás, akihez most is tartok. Tudni akartam, milyen is ő, ezért nem hagytam magam lerázni és azt hiszem, valahol megkedvelt.
Már csak a napi adag utcai árusítása van hátra végre, ezért felpakolom a hátizsákom, mert a kabáthoz túl meleg van és megindulok gyalog a házhoz, ahol találkozni szoktunk. Menet közben találkozom a szokásos vevőimmel és ismerőseimmel, de valahogy elég lassan megy ma az üzlet és mire észbekapok, két órával később vagyok, mint kellett volna legyek. Rohanni kezdek és erősen lihegve és leizzadva esek be az ajtón.
-Bocsiiiiiii, nem ment elég gyorsan az üzlet -nyüsszögök az ajtóban, ahol fél lábon állva igyekszem megszabadulni a bakancsomtól. Hogy mennyire meleg van! Még nekem is túl meleg lassan.
-Vettem -intek neki, hogy tudomásul vettem, ahogy keresztül megyek a szobán a konyháig, hogy szerezzek magamnak egy üveg vizet, meg még egy sört neki. Én általában nem iszom, mert annál jobban ismerem az alkohol hosszú távú hatását, hogy feleslegesen igyak. Lehuppanok elé törökülésben a földre és odaadom az üveget neki, miközben meghúzom a magamét.
-Merre jártál? Mit csináltál? Mi érdekeset láttál? -kérdezgetem lelkesen, hiszen szeretem a stílust, ahogy mesél és mindig érdekeseket mondd.

Tinder x Lobo

Türelmetlenkedik már egy ideje, hiszen a türelem sosem tarzozott a legerősebb jó tulajdonságai közé. Már azon kevesekl közé, ami van neki. A szélesképernyős tévét nézi és a befogadott kutyái közül is a kedvencét simogatja egy kiöregedett rottweilert. Számára nem sokat jelentnek az emberek, jönnek és mennek, és kedve szerint ki is használja őket ha okot lát rá, vagy csak komiszabb kedve van. Az állatokkal viszont kijön, akik annak ellenére odamennek hozzá hogy a tömény erőszak két lábon járó példája, és tetszett neki ez a feltétlen bizalom. Megbizonyosodott róla hogy az emberihez képes fejletlenebb lények de mégis elbűvölőek. Lobonak sok kutyája van, de mégis vannak kedvencek és szeret is velük foglalkozni.
A kismadara viszont késlekedik, és már már megfordul a fejében hogy utána kéne néznie, de éles hallásával már jóval korábban kiszúrja hogy ide felé lohol, így már kérdéssel is fogadja.
- Az üzlet, mindig csak az üzlet. Mégis mi a fenével kereskedsz hogy ennyire kiteszi a mindennapjaidat?! Most jöttem vissza, nem igaz hogy két órát kellett várnom rád, mikor máskor már innen landolsz rajtam mielőtt belépnék a házamba... - zsémbeskedik egy sort, de vigyorog is mellé, hiszen bár nincs szüksége emberi kapcsolatokra, valahol egy kcisit unatkozna a lány nélkül. Tinder eléggé pörgős jelenség, és Lobo meglátott benne valamit. Nem félt tőle, attól félt hogy mi fog történni vele ha azok az erőszakoskodók megteszik amit akartak, de őrá nézve nem félelmet látott.
- Vettél, vettél. Levegőt is vegyél - mordul fel ahogy Brandy fejét simogatja és ha most macska lenne még dorombolna is.
- Sok felé jártam és harcoltam pár izgalmas alakkal, és jópár futamot toltam le az éjszakában szóval jó ideig megint nem kell a pénzem miatt aggódnom - simogatja tovább az állatot, de leteszi az öléből hoyg elvegye a sört. Amíg van ital, és kaja addig Lobo is kezelhető jelenség.
- Te megvagy? - kérdez vissza ahogy beleiszik a sörbe, és egy embereset böffent utána. Hát igen az asztali kultúra... az valahol elveszett.

♪ Outsider

Lobo & Tinder ️

Szaladok, hiszen a medve barátom nem éppen türelmes és nem szereti, ha megvárakoztatom, és már így is elég sokat késtem. Nem fog rám haragudni, de boldog sem lesz, ezért sietek találkozni vele.
Beesek és máris a kutyákat kerülgetem, hiszen abból mindig egyre és egyre több van, de egyáltalán nem zavarnak, az állatokkal sosem kell vigyáznom, hogy akkor most át akarnak-e verni, vagy sem. Szeretem az állatokat és azzal megvett magának a másvilági barátom, hogy jobban bírja a kutyákat, mint az embereket. Persze az sem kis dolog, hogy megmentett a megerőszakolástól... De azt ki számolja, igaz?
-Én droggal, drága -ugrok a nyakába, ha már azt emlegette, persze vigyázzva az ölében tartott kutyára. Megölelgetem gyorsan, ha már annyira azt emlegette és vigyorogva suhanok tovább sört szerezni neki, meg vizet magamnak. Aztán majd később jöhet a sör nekem is. Neki nincs értelme hazudni a munkámról, ő aztán biztosan nem nyomna föl és még el sem ítélne érte, szóval most már tudja.
-Azt is fogok egyszer -pillantok vissza a konyhaajtóból, majd el is tűnök az említett helyiségben. Bár nem túl jellemző rám, hogy vegyek levegőt, általában annyira hadarok, hogy simán úgy tűnik, nekem nem kell levegő és/vagy nincs tüdőm, amivel ez kivitelezhető.
-Ú-ú-ú, meséld el a harcot! Naaaaa, meséld eeeeel -nyüsszögök neki, a legjobb része ezeknek a látogatásoknak, ahogyan mesél, valahogy az haláli, ahogyan csinálja. Végre valaki jól tud történetet mondani! Nem találni mindenhol olyat.
-Most éppen igen, de egy ellenségem felbérelt valakit, hogy támadjon meg. Képzeld, a szemétje elégette az irodámat! És megölte egy emberemet! De aztán elláttam a baját és most keresem, ki merte rám uszítani a köcsögjét. De meglesz és akkor csontlisztet fogok belőle őrölni, aztán majd abba fogok a sírjára a fát ültetni -morgom igazi haraggal a hangomban, de aztán el is nevetem magam a böfögésre.
-Jaj, várj! -gyorsan én is ledöntök egy jó adagot a bubis vizemből, kicsit várok, aztán én is eleresztek egy kisebb, de így is elég jó böfögést. -Ááááh, ennél jobban is szokott menni -vigyorgok, ahogy az egyik kutyust kezdem simogatni, amelyik megkörnyékezett közben.

Shiva x Lobo

Az öreg jószágot simogatja, akit egykori gazdája tett ki, mert már nem olyan mint volt. Nyilván nem lesz fiatalabb és ezt nehezményezte, Lobo pedig azt hogy utcára tett egy ilyen szőrös szeretnivaló jószágot, és alaposan a derekára lépett a szerencsétlennek aki megtanulta hogy nem szórakozunk az állatokkal, mert Lobo nem bocsát meg. A kutyát persze megtartotta és most is azt simogatja.
Tinder érkezésére már zsémbelve fogadja, de valahol egy kicsit meg is nyugszik hiszen a kismadara rendben van és nem kell gerincet tépkednie egyenlőre. Kérdéses hogy megtenné-e de végül is majdnem biztos hogy igen. Tetszik neki ez a kis forgószél, és átkarolja egy futó pillanatra és telemegy mindene a színes sörénnyel, és hajat köpködve hallgatja hogy mit is csinál.
- Jó az, sok pénz van benne ha az ember okosan csinálja. Legy egy külföldi behozott konténer Metropolisban ha érdekel - teszi hozzá hiszen fél füllel hallotta. Hogy megveszi, elrabolja, nem csinál semmit az Tinder dolga. Ő nem szól ebbe bele, maximum informálni hajlandó ha kéri, de nem ítélkezik hiszen ő maga sem jobb olykor. Lobo kívüláll minden ilyesmin, és az emberi törvények és normák nem sokat jelentenek neki.
- Jó lenne, még meg belefulladsz a hadarásba - szisszenti ki a sört amin a kezei közé kaparintja. Megnyugtató és kellemes hang a fülének ez, és belekortyol a piába. Sok minden történt mióta nem találkoztak és neki is volt pár kéretlen kalandja. A Nevető Mágussal is.
- Elég sok mindent mesélhetnék. Képzeld el, találkoztam egy varázslóval. Elöl deszka, hátul léc ribanc volt, és elátkozott a sunyi kis ribije. Kellett keresnem egy mágust aki leszedi az átkot rólam, és hajlandó is. Azt persze nem bántottam, egészen jóarc fazon az a Constantine... - meséli nagy vonalakban és előszedi a telefonját. Még az elején lőtt pár képet magáról, és másnak nem is mutatná meg. A földi okostelefonra hasonlító cuccot meg megmutatja Tindernek. Lobo hatalmas mellekkel, domina bőrcuccban erős bakancsban és leginkább nőként. Még szép is lehetne ha nem lenne erőszakos kisugárzása. Tudja hogy a lány ki fogja nevetni de nem érdekli, neki megbocsátja.
- Igen, az én vagyok - teszi hozzá feleslegesen és hallgatja amit mesél. Nem félti a kis búgócsigát hogy ne tudna rendet tenni, de ha kell egy erős kéz úgyis szólni fog. Nem avatkozik más életébe ha nem muszáj.
- Na, mi volt ez a sóhajtás? Csináld rendesen! - szól rá vigyorogva és be mutatja hogyan kell tisztességesen, öblösen böffenteni.

♪ Outsider

Lobo & Tinder ️

Végre megérkezem, hiszen nekem is kijár néha a pihenés. Nagyon is nehéz, megterhelő és időigényes egy utcai bandát megfelelően vezetni ám! A legtöbb emberem értelmes és követi a parancsokat, mint egy nagy család, csak együtt annyira idióták tudnak lenni, mint egy nagy család. Nem mondom, én is szoktam velük hülyülni, hiszen emberek vagyunk, de azért mi főleg egy szervezet vagyunk és hatékonyan kell működnünk, hogy ne kapjanak el már az első héten. Kijár nekem ez a fajta pihenés és ilyenkor kihasználom, hogy Lobo a városban van.
-Igyekszem okosan csinálni. Úúúúúú, köszi -lelkesedem fel és már kapom is elő a telefonomat egy gyors hívásra, amiben spanyolul dumálok egy percig, majd leteszem. A legtöbben a bandámban valamilyen latinó népség, azokkal meg spanyolul szoktam beszélni. Főleg mert az átlag amerikai lakosság nem igazán érti és így könnyebb leplezni a dolgokat. A informátoromat hívtam, hogy nézzen utána ennek a tippnek, ha van rá valami esélyünk, akkor szeretném megszerezni azt a szállítmányt.
-Áhh, nincs akkora szerencséje senkinek -vigyorgok teljes fogsorral, ha ennyivel ki lehetne engem csinálni, már régen a föld alatt lennék, hogy alulról szagoljam azt a bizonyos ibolyát. Lehuppanok elé az állatok pedig rögtön mind az ölemben akarnak egyszerre feküdni. Értem én, hogy új ember, aki simogathat és érdekes vagyok, de ennyire?!
-Remélem elástad a ribancot -Nem is várok el mást tőle, hiszen ismerem a hirtelen természetét és valamiért rohadt ismerős Constantine neve. Ha jól emlékszem, ő szokott okkult műkincsekkel seftelni? Hmmm. Elveszem a telefon szerű ketyerét és megnézem a képet rajta. Aztán fel Lobóra. Vissza a képre. Fel Lobóra. Aztán eldőlök és földön gurulok a nevetéstől. Hát ez készen van!
-Neeeeeeeeeeeem mondod, hogy ez te vagy! Jobb nő vagy baszki mint én! -nevetek tovább, ahogy visszaadom a ketyerét. Én látványosan deszka vagyok, de neki olyan jó alakja lett mellekkel, hogy még én is rágerjednék. Még szerencse, hogy Lobonak csak a madárkája vagyok, mert ha rajtam akarná levezetni a frusztrációját, szerintem már összetört volna. Nem vagyok éppen egy törékeny virágszál kiskirálylány, de azért na.
-Nem ér, te annyival nagyobb vagy és jobban megy! -méltatlankodok műdurcásan, de azért megiszom a maradék vizet és újra próbálkozom, ezúttal sikeresebben. Felpattanok és hozok magamnak egy rendes sort, meg még egyet neki előre is. Sörrel ellátott Medve barát, boldog barát.

Tinder x Lobo

Lobot nem érdekli mivel foglalkozik a kis forgószél, azaz a kis Madárkája ahogy nevezni szokta, mert leginkább így tekint rá. Nem veszi annyira nő számba mert az ízlésének kicsit lapos és alacsony de kedveli azon kevesek egyike akik tudnak is pár dolgot az alienről. Bár így sem sok mindent, mert nem mindig közlékeny de Tinder ismeri őt és képesek együtt élni is.
- Úgy csináld, ahogy akarod de le ne bukj nekem. A szállítmány Metropolisba érkezik holnap éjjel. Egy óra körül lesz a csere - egészíti ki, aztán hagyja hogy a kutyái megrohamozzák a lányt, az öreg kedvencét nem adja aki az ölében heverve horkolja tele a férfi vállát.
- Szeretnek a szőrösök téged ahogy elnézem - nevet fel ahogy legalább három kutya próbál egyszerre Tinder ölébe mászni és vakargatásban részesülni. Ő csak kedvtelve simogatja a kivénhedt rottweilert. Az elsőt akit megmentett a lelketlen emberek kezei közül.
- Ne is legyen szerencséje a világnak - teszi hozzá ahogy a telefonját mutatja a lánynak hogy milyen szerencsétlenség érte. Nemváltó átok hogy rohadjon kettébe, de ki is csinálta.
- El, csak kiderült hogy a halálával nem szűnik meg az átok, és keresnem kellett egy másik varázslót. Így jutottam el Constantine-hoz aki igazán jófej ahhoz képest hogy ember és hogy varázsló - teszi hozzá, hiszen az ígéretének ellentéve, mégis csak letapizta motorozás közben. Jót nevet Tinder elképedésén, ő is hasonlóan szembesült a dologgal másnap reggel. Méretes szerszáma helyett lyuk lett, és két hatalmas duda. Saját gravitációs térrel.
- Nem akarok jobb nő lenni, én így vagyok jó ahogy vagyok - morog, mert elég volt belőle, hogy két görögdinnyével a mellkasán mászkáljon és a kedvenc cuccai is mellben mind agyonszorongatták. A lány reakcióján nevet ahogy oldalra gurul, és a kutyák követik hogy halálra nyalogassák, hiszen barátságos véreb mind. Legalábbis nekik. Az idegenekkel szemben nem ennyire békések és cukik, és van pár kutya ami kifejezetten csak Lobonak engedelmeskedik. Házőrzők.
- Ja, de ettől még ne sóhajtozz itt nekem - szisszenti ki a második sört és belekortyol.
- Na! Ez az, így kell ezt. Alakul a dolog, alakul... - elégedetten morran és böffent még egy hatalmasat.

♪ Outsider

Lobo & Tinder ️

Hogy Lobóval hogyan lett ilyen "jó" barátságunk, arról fogalmam sincs, de az biztos, hogy nem csak az érdek tart mellette, mert nagyon is jól szoktuk magunkat érezni, miközben túlságosan sokat iszunk.
-Igenis, Kapitány -tisztelgek játékosan és vigyorgok tovább, de ez nem játék. Nem csoda, hogy félt, mert akár egyetlen rossz mozdulat és kész a baj, nem csak emberek halhatnak meg, le is csukhatnak, elvehetik mindenünk és ha a rendőrség is ráeszmél, mit tud tenni, mindennek annyi, akkor már nem szabadulsz a rendszerükből. Nem olyan egyszerű onnan kikeveredni, vagy eltűnni eléggé a szemük elől, mert akkor már az országból sem hagynak elmenni. Persze nekem van olyan segítségem, mint Lobo, de akkor sem erre akarom használni a barátságunkat. Jobb az elővigyázatosság.
-Naná, hiszen imádni való vagyok -nevetek, miközben próbálok minden kutyust egyszerre simogatni és közben nem felborulni, mert az állatok nem érzik, mennyire nagyok vagy nehezek. Hajlamosak annyira rámmászni, hogy nem kerülök elő alóluk legalább negyed órát, addig meg telemegy a tüdőm szőrrel és én is köpködhetek.
-Még csak az kéne -öltöm ki a nyelvem, a világ végéig fogok élni, mert én azt mondom! Még ha nem is lehetséges az ilyesmi! Majd mindenki meglátja, hogy én még öregen és aszottan is hadarni fogok, meg bakancsot hordani, metált hallgatni és droggal kereskedni. Olyan leszek, mint a nagymamák, csak sokkal menőbb, mert én csokis süti mellett még füvet is oda fogok tolni a tányérra. Bizony!
-Nagyon helyes! Constantine-ról azt hallottam, megbízható csávó, és van humora is. Megvan a maga híre -gondolkozom el, így hogy emlegeti, már nekem is több ugrik be róla. Nem igazán vagyunk ugyanaz a világ, hiszen én nem megyek a nagykutyák és a hókuszpókuszolók közelébe, ha nem muszáj, de azért elnavigálok elég jól, ha muszáj.
Aztán felborulok és eltemetődök a kutyák alatt, mert egyszerűen nem bírom ki nevetés nélkül Lobo látványát mellekkel. Hát ez valami fenomenális.
-De ez kész! -nevetek tovább, de azért egy idő után lefejtegetem magamról a tappancsosokat, és visszaülök, hogy a sok szeretetéhes dögöt tovább simogassam.
-Nem is sóhajtozok, látod? -mutatok be egy jobb böfögési mutatványt, azért én is tudok, de neki tisztességtelen előnye van! Annyival nagyobb nálam, nem ér!

Tinder x Lobo

Emlékszik még hogy mikor találkozott Tinderrel de akkor még nem volt túlságosan közeli a kapcsolatuk, és egyszerűen csak a lány támadói rosszkor voltak rossz helyen, és Lobonak rossz kedve volt. Felrúgta őket és még a belet is kitaposta belőlük, csak úgy. Nem várt semmit cserébe a lánytól, de az valahogy mégis elkezdett a nyakára járni és egyszer csak azt vette észre hogy egész gyakori vendég a házában. A kutyái meg szeretik őt.
-Nagyon helyes, katona, nagyon helyes – ért egyet vele hiszen ő most megosztott egy pletykát és ezzel az információ morzsával azt kezd amit csak akar. Ha nem érdekli hát nem, de a telefonhívásokból ítélve fontos lehet. A jó szállítmányért mindenki megerőlteti magát, bár ő nem tenné. Neki van pénze amennyit csak akar, elég meghekkelni pár zsíros bankszámlát, egy egy banknál és észre sem veszik hová csordogál el a pénz, de az alien nem nélkülöz. Kihasználja az politikusok és más magas rangú emberek pénzét, és mindenhonnan lecsippentve egy keveset fel sem tűnik nekik.
-Na hagyjátok már levegőt venni…. – szól rá a szőrösökre akik kicsit visszább vesznek a rohamból, és nem temetik teljesen el a kismadarát. Kár lenne érte. Az öreg kutya és csak pislog és fészkelődik Lobo izmos testéhez bújva és már majdnem szeretetteljesen vakargatja a fültövét.
- Addig örülj amíg szeretnek… szar lenne ennyi kutyával egyszerre megküzdeni még neked is – húzódik széles vigyorra a képe, ami nem éppen barátságos vagy bizalomgerjesztő, hiszen az alient nem erre rendezték be. Nem egy kedves jótét lélek és sosem volt az.
- Jah elég jó arc. Szabad szellemű és szájú mágus pedig alapvetően nem kedvelem túlságosan de azt mondta ajánlhatom nyugodtan ha valakinek okkult szakértő kellene, szóval jó a csávó – mosolyodik el ahogy előkotorja a kis névjegykártyát ami trükkös jószág, mert egyet odaad egy meg nála marad. Nagyon tetszik Lobonak ez a megoldás, és már majdnem megkérte a másikat hogy neki is szerezzen ilyet. Csak hát felesleges lenne hiszen Lobot mindenki ismeri akinek kell és nem lenne értelme névjegykártyát osztogatni.
-Nem volt azért olyan vicces, annak a két dinnyének kurva súlya volt ám, még nekem is, de az is igaz hogy nem volt olyan aki ne fordult volna utánam…. Johnt is beleértve. – teszi hozzá hiszen alaposan letapizta ő is a melleket ahogy motoroztak egy igen jót a városban.
- Nem igazán, mert csak szuszogsz! Csináljak már emberesen te lány! – szól rá széles jókedvvel hiszen tudja hogy ő sokkal nagyobb nála és a tüdő kapacitása is más, de azért élvezettel szívja Tinder vérét ezzel.
- Te figyeljél már! Miért van az hogy a kriptoni csávó… tudod amelyik röpköd összevissza …. a ruhája fölött hordja a gatyáját? – ráncolja a homlokát hiszen Lobo sok mindent megért. A tőzsde működésétől a jogrendszerig, de ezt nem.

♪ Outsider

Lobo & Tinder ️

Jó kis tippet kapok, ami nekem sem közömbös, hiszen ezekből és ehhez hasonlókból szoktam én és a bandám élni. A családjaik is ebből vannak fenntartva, bár nagyon nem legális, valakinek ezt is kell csinálni, de persze vigyázunk magunkra, amennyire lehet. Megbújunk a fű alatt az idő nagy részében.
-Örülök hát. Nem is járnék ide sűrűn, ha nem bírnának vagy nem tudnék elbánni velük- jegyzem meg, ahogy végre kapok levegőt a rengeteg szőrös állattól, akik engem találnak jelenleg az ideális kényelmi pozíciónak. Én magam is szeretem a kutyákat, és a látogatásaim idején ki is élvezkedhetem magam teljesen a következő alkalomig. Az életvitelembe nem igazán fér bele egy állat igényeit kielégíteni és megbízhatóan minden nap vinni sétálni meg etetni és állatorvoshoz vinni.... Nem, az nem én vagyok.
-Jaja... úgy hallottam bele szokott mászni alaposan az alvilágba is -Bár tényleg nem tudok sokat róla, nem az én világom, nagyjából itt ki is fújt az enciklopédiám szócikke vele kapcsolatban.
-Na tessék, ilyen minden nőnek! -hangoskodom még mindig nevetne, nekem ez halálosan vicces. Nekem persze nem, mert alig vannak melleim, alig hordok csak ilyen bralettet, nem is rendes melltartót. Legalább jól jön futáskor és verekedésnél, nem kell arra figyelnem, hova teszem addig is, bármikor készen állok az akcióra.
-De én pici vagyooooooook -nyüsszögök műen, látom én, hogy csak szívatunk engem és mindketten tudjuk, hogy én már csak méreteimből adódóan sem vagyok képes ennél sokkal nagyobb böfögésre, azt inkább meghagyom neki.
-Fingom sincsen, látod. Nemzeti viselet talán? -tippelek, de amúgy tényleg nem tudom. Valahol valamelyik interjúban valamelyik idegesítő riporter egészen biztosan megkérdezte, az meg biztos válaszolt, de hol van nekem időm vagy kedvem bármiféle hasonlót nézni? Meg hol érdekel engem a Szupermanus, amikor néha a következő nap túlélése is nagyobb gondom, mint hogy ő éppen mit csinál? Sehol. Pontosan ott.

Tinder x Lobo

Nem sajnálja az információmorzsát a kismadarától, neki nincs szüksége erre, de ha Tinden hasznot tud belőle húzni, ő nem fog az útjába állni. Kevés dolog van ami igazgatja és még kevesebb ami komolyan érdekli de néha előszeretettel szórakozik el a földi masinék átszerkesztésén, hogy neki legyen kényelmes és otthonos. Bár nem néznék ki belőle hogy ért a technikához, pillanatok alatt megcsapolja bárkinek a bankszámláját, persze kerüli a feltűnést, és nem nyúl a gothami fenegyerekhez vagy az ismertebb multimilliárdosokhoz.
- Kell nekik a társaság, és amilyen életük volt, megválogatom kiket engedek közel hozzájuk. Leginkább persze snekit, de érted - morran fel ahogy az öreg kutyát simogatja. Elítéli az emberek viselkedését ahogy bánnak az állatokkal, és volt rá példa hogy Lobo tanúja volt az állatkínzásnak. Csak ugyanazt tette az emberrel is, és segített neki bele is dögleni. Hatalmas tenyere, ami koponyákat képes kettéroppantani most lassan merül el a szőrben és emelkedik újra ki. Aztán újra, és újra.
- Bele, de megvan a magához való esze, és nem kell félteni. A nevető mágusok leszármazottja, nem kis ereje van és pokoli egy humora. Na nem mintha ez baj lenne, csak a mezei emberek nem biztos hogy értik a poénjai felét is.... - teszi hozzá mert a maga részéről sikerült emberesen testközelből megismerkednie vele. Széles, nosztalgikus vigyorra húzódik a szája. Mondhatni elbaszottul kurvajó éjszakája volt, a ribancbanyától eltekintve. Lobonak mindegy az illető beállítottsága és mivel kortalan, nincs amit ne próbált volna már. Az élet lehetőség, élni kell vele.
- Soha nem akarnék nő lenni. Borzalmas volt ekkora dinnyékkel élni, és persze mindig útbanvoltak... Na meg az a lyuk... Bah, soha többé - morog elégedetlenül, hiszen ő tökéletes boldog a maga nemi sajátosságával, és nem vágyik másokéra. Az eset tanulsága hogy minden boszorkánynak el kell pusztulnia szerinte, és ezek után még buzgóbb szorgalommal fogja irtani őket. Nyavalyás, báj és bajkeverő népség.
Felhorkan hogy Tinder sem tudja a választ a kérdésére. Senki nem tudja, miért nem tudja senki? Semmiféle logikus alapja nincsenek ennek a viseletnek. Bezzeg a Csodanőé. Na az szexi viselet.

♪ Outsider