Selina & Jason :copyright:️️️️️

A hullámokkal érkező szél hűvösebb, bőr alá jutó levegővel tölti meg a fellegek halotti feketeségű dunyhája alá költözött városrészt, és néha egy-egy gomolyréteget finoman arrébb tessékelve teret ad a Hold sejtelmes, ezüstös derengésének. Azt a hatást kelti, hogy az égitest kajánul kívánja végignézni, miként húzzák összébb a kikötőben álldogálók a kabátjaikat, miközben azon mulat, hogy az arcukra kiülő grimaszok sora elárulja, mennyire reménytelen harcot vívnak. De nem a Hold az egyetlen, ami éberen figyel. Ő valamivel távolabbról méri fel a terepet, egy alacsonyabb épület tetejéről, ügyelve arra, hogy az utcal kivilágítás hatósugarai ne érhessék el. Nem zavarja az idő zordabb érintése, ha nem fedné a testét teljes felszerelése, megspékelve elengedhetetlen kabátjával, akkor is ott a szívósság, amit a teste akkor épített fel az alacsonyabb hőmérsékletekkel szemben, amikor még az ennél jóval vékonyabb és rikítóbb Robin hacukájában ugrált egyik tetőről a másikra. Volt rá ideje, különösen mielőtt kialakította volna saját stílusú ruháját, ami már teljesen fedte a karokat és lábakat, ellentétben a klasszikus rövid ujjú verzióval. Igaz, a váltás nem annyira praktikális megfontolásból történt, sokkal inkább arról szólt, hogy valamelyest redukálja az összehasonlítgatást közte, és az aranykedvenc, tökéletes (ex) Robin Grayson között. Végül, az élet kifordult humorérzéke úgy hozta, hogy sokkal markánsabban is sikerült elhatárolódnia ettől. Ennek két legszembetűnőbb bizonyítéka, a két Jericho most is nála van.
Az általa vezetett életstílus előnyei között nem csak az emelhető ki, hogy végig önmagát adhatja, de az is, hogy nincs fix beosztás. Igaz, abban, amit ő csinál, segíti, hogy nincs senkije, aki lekösse naplemente utáni idejét, viszont cserébe nincs parancsolgató mentor sem, aki kommunikátoron keresztül főnökösködik, mintha fizetést kapna érte és megmondja neki, mikor maradjon hátra. Ha volna, talán Alberto Falcone nem kapott volna kishíján szívrohamot, amikor egy elég személyes pillanat közepette kapott hívatlan látogatókat. Az akció talán nem egészen az elképzelései alapján ért véget, de ahogy a jelenlegi ábra bizonyítja, sikertelennek sem volt mondható. A támadás miatt egyéb szerevezett csoportok, élükön a Napoleon komplexus éllovasával, Cobblepottal. Eredetileg úgy tervezte, hogy mielőtt a forró talajú területre lépne, odaüt egy kicsit Sionisnak is azzal, hogy lecsap néhány drogszállítmányos útvonalára, azonban a nyomozása során megbizonyosodott róla, hogy épp Drake is ezen az ügyön dolgozik és mivel Jason ilyen megértő és érzékeny lélek, hagy a kölyöknek némi mozgásteret, hadd legyen egy kis sikerélménye. Legalábbis, a vörösbegy arcába ezt fogja majd kamuzni. A döntés a valóságban ugyanis sokkal hirtelenebb volt. Mikor egy, a macskáját üldöző, közelben lakó kölyök túl közel futott a háziállat visszaszerzése során és a zajjal magára vonta az egyik fegyveres ürge figyelmét, Jaynek el kellett hagynia kényelmes leshelyét. 
- Csak alszik, most spuri innen!
Suttogta a cicust döbbenten magához ölelő gyereknek, miután a férfi mögé érkezve fojtó fogást alkalmazott rajta. Eljátszott a gondolattal, hogy puszta gondoskodásból kiropogtassa-e fegyveres a nyakát, de inkább úgy ítélte, megkíméli a kissrácot a hangélménytől. Már csak azért is, mert bár a környékbeliek messze nem a város felső tízezrének rétegét képezik, attól még nem ostobák, s ilyen szempontból, bár hazugság volna olyasmit állítani, hogy ért a nyelvükön, a gyerekeket sem nézi le. Talán mert megvannak a maga emlékei az utcai élményekről, mikor még ennyi idős volt. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy túlzásba vinné az érzelmi faktort, mert amikor a fiú megkérdezte, ki ő, szárazan vágta rá válaszát:
- A Mikulás. A virgácsokat előbb szoktam kiosztani. Szóval söprés!
Szerencsére ebből már vette a lapot a címzett, így ő elfoglalhatta helyét ott, ahol most is van. Innen lesi a helyet, ahol általánosságban rakodómunkások serénykednek, most viszont gépfegyvereket tartó ürgék teszik ugyanezt, miközben néhányan közülük felszállnak a befutott hajóra. Paradise. Ha a Final Offer nem hangzott volna elég dramatikusan, Pingvin biztosra ment, hogy az a kincs, amit annyira vár a gyűjteményébe, méltó szállítóeszközzel érkezzen. A helyszínen egyaránt vannak jelen az ő, és Falcone emberei, a megállapodásuk bebiztosításaként. Dacára a víz közelségének, a helyszín, a bizalmatlanság szülte feszültség miatt egy lőporos hordónak felel meg. És Jason önmagát hazudtolná meg, ha nem szítana szikrát. Márpedig ő szeret önmaga lenni.
Nem meglepő hát, hogy a hellyel-közzel "békés" procedúrát lövések hangja szakítja meg, kilőve a lámpákat, amik alá a fegyveresek csoportosultak (ebben a városban, érthető módon, nem a sötét helyeket fogják először keresni). Örömmel figyeli, ahogy a zavarodott résztvevők némi nézelődés után a másik frakció tagjaira fogják fegyverüket. Szinte már sajnálja, hogy az első halálos lövések úgy fognak eldördülni, hogy az első vér nem az övé.
Szinte.

Red & Cat ️️️️️

Naplementekor pattant ki a szemem, mert úgy éreztem, nehezen lélegzem. Tekintetem vágott pupillákkal találkozott. Ebben a pillanatban dorombolni kezdett Iris a mellkasomon, és még közben meg is nyalogatta az orrom.
- Még öt perc... - sóhajtok fel, de már a dagasztás is beindul. Hegyes kis karmok marnak a bőrömbe, mire felszisszenek.
- Oké, oké! - morgok és kócos fejjel, nagyot ásítva indulok a konyhába. Mind három szobatársam nyávogva, a lábaim körül forgolódva lelkendeznek, és alig bírják kivárni, hogy kiöntsem táljaikba a reggelit. Beizzítom a kávéfőzőt, megdörzsölöm a szememet. A kávé után már nem érzem magam annyira zombinak, hát elindulok a fürdőbe, hogy a napi rutinomon végig menjek. Fürdés, készülődés. Nedves lábbal, törülközőben megyek vissza a szobába. Kiválasztom a ruhám, az ágyra dobom, hogy törülközés után feltudjam húzni. Kezd hűvösödni, úgy hogy azt választom, amelyik belülről puha, meleg poliészterrel van borítva. Felhúzva a cipzárt, fejemre a maszkot, csizmát. A tükörben még kirúzsozom magam, aztán magamra kapom a kesztyűket és nagyobb hátizsákot is. A hegyes karmokkal vakarom meg a már nyugodtan doromboló, és párkányon üldögélő Iris fejét.
- Na, velem jössz, partner? - búgom, és a nyakába teszek egy kristályokkal kirakott nyakörvet. A vállamra kapom, aztán együtt távozunk a teraszon át.

Nem volt rossz döntés melegebben öltözni. Ugyan nem fúj a szél túlságosan, még is olyan, mintha Mr. Freez fagyos leheletét érezném a tarkómon állandóan. Nem hagyom, hogy ez kedvemet szegje egyébként, ma a városba értékes szállítmány érkezik.
Pingvin. "Politikus", kékvérű kis féreg, aki imád a háttérből mindent irányítani. Sajnos, van egy telek, amelyre mindkettőnk foga fáj, és sajnos nem tudtam a Brokerrel megegyezni, mert ez a halszagú kis törpe többet ajánlott neki. Viszont annyit sikerült kiderítenem, hogy később ütik nyélbe az üzletet, mert Pingvinnek még össze kell szednie rá a pénzt, a Broker pedig csak annyit hintett el nekem, hogyha nem érkezik meg időben a pénz, akkor beszélhetünk a telek megvételéről. Hogy szerzi meg ezt a nagy összeget a Pingvin? Úgy hogy elad dolgokat. Alapesetben fegyverekre gondolnék, vagy ilyesmire, de az arisztokráciához való viszonya végül másra engedett következtetni. Mit szeretnek a legjobban a gazdagok? Nagyzolni azzal, mennyi mindenük van. Értékesebbnél értékesebb leletek, elefánt tülkök Afrikából, görög ereklyék, és még sorolhatnám. Amikor viszont utána jártam a dolgoknak, meglepődtem... ugyan is pont az ellenkezője állt fent. Egy igen értékes metált szállíttat be Gothambe: Promethiumot, és úgy sejtem, hogy ezt bizony nem a kékvérűeknek fogja árusítani.
Immár két célom is lett: megelőzni, hogy egy vélhetően rossz ember erősebb fegyvert kapjon, és megszerezni a földet, amelyre építeni akarok. A vevő elképzelhető, hogy Falcone, vagy legalább is biztos része van az üzletben, mert a kikötőben közös erővel várják a hajót. A kikötő oldaláról figyelek. A bejáratot őrzik, és a tetőn is van egy szem, úgy hogy a lopakodásé ma a terep. Egyelőre azonban a bejutás a lényeg, és ehhez az kell, hogy az őr eltakarodjon az útból.
- A te részed jön, kicsim. Csald el a gonosz bácsit. - búgom Iris fülébe egy kis vakargatás mellett, egy kocsi mögül, aztán útjára engedem. A macska lelkesen siet a fegyveres férfi felé. Nyávog, oda érve lábához dörgölőzik.
- Mi az isten? Takarodj nyüves... - löki arrébb lábbal a fickó a cicát, aztán meglátja, mi csillog annak nyakában. - Akarom mondani, cicc cicc cicc! Gyere ide te kis bestia! - indul utána, ám Iris nem hagyja csak úgy megfogni magát. Vezet, megáll, vezet megáll. Majdnem engedi magát elkapni, aztán eliszkol. Addigra én már bent is vagyok. - Bassza meg! Átkozott macskák... - hallom a szitkozódást a csukott ajtó mögül. Oda bent, a kikötő raktárában derengő fények várnak. A kamionoknak és hatalmas rakodó teherautóknak nyitva hagyott kapukon át látom, miként gyűlnek Falcone és Pingvin emberei a lámpák alá. Még is csak van hatása Batman tetteinek Gothamre.. Régen a sötétség a szörnyeké volt, most ők keresik a fényt félve... ami nekem csak előny, mert a világosból nem látni könnyen át a sötétbe. Ajkaimra kúszó mosollyal settenkedek ki a kapun az épület oldalához, és egy rakat doboz mögé bújok. A hajó már kikötött, nagy kötelei mellém kötik őt, de a rakodás még nem kezdődött meg. Talán egy perce lehet, hogy megérkeztek? Épp indulnék, hogy felmásszak, de ebben a pillanatban robbannak ki a lámpák is. Vissza megyek a dobozok mögé. Fegyverek kibiztosításának kattanásai tölti be egy pillanat alatt a teret, a riadt férfiak egymásra fogják a fegyvert. Kicsit ráncolom a homlokom. Más is van itt. Némán, a sötétbe olvadva, mozdulatlanul várok, ahogy a férfiak is: viszont a várva vált tűz nem történik meg. Helyette egy ideges kiabálás tölti be a teret:
- Mi a büdös isten fasza történik itt?! Melyik okos csinálta ezt?! - lép a zavart tömeghez. Láthatóan ő itt a főnök, az egyik legalább is. Pingvin embere lehet, a ruha alapján.
- L-lehet, hogy.. Batman volt! - habogja az egyik goon, mire hangos dörrenés után elterül a földön, fejében egy lyukkal.
- Lófasz nincs itt, nem hogy Batman! Meg van a vicces fiúnk, most MINDENKI VISSZA A DOLGÁRA! - kiabál, mire a fiúk ismét mozdulnak, és dolgozni kezdenek. - Frank! Fényt ide! - szól bele a másik kezében lévő walky-talkyba, mire a hajó orrán és oldalán lévő reflektorokat a munkások felé irányítják, hogy lássanak. Ezután az ürge Falcone emberével kezd tárgyalni a rakodás és szállítás hogyanjáról.
Nagyobb fény, kevesebb esély, hogy észrevesznek. A következő pillanatban már mászok is a kötélen felfelé a hajóra, amelynek fedélzetén fegyveres őrök sétálnak ráérősen. Igyekszem az első ajtón besurranni. Eddig senki nem vett észre. A lépcsőkön és létrákon lefelé haladva a hajó raktárhelyiségébe igyekszem. Vajon mennyi promethiumot akar eladni a Pingvin? A raktárat ketten is őrzik, de ebből az egyik őr az ablakon rókázik kifelé, a másik pedig unottan kártyázik egy asztalon, az ajtó előtt. Elmosolyodom. Mivel hátat fordít rókázó társának, és figyelmét jobban leköti a kártya, lassan beosonok. A lábánál fogva segítem ki a fogdmeget az ablakon, aki kiáltva csobban a hajó kikötővel ellentétes oldalán. Persze erre már felfigyel a másik őr. Kezéből egy rúgással repítem ki fegyverét. Egy karmolás, majd két ököl egyszer jobbról egyszer alulról, és már alszik is a padlón. Ellököm az asztalt az ajtó útjából, oda térdelve elé előveszem a tolvaj felszerelésem, és már dolgozom is a nyitáson.
Nem egy nehéz feladat mosolyogva kelek fel, és nyitom ki az ajtót, de amit látok, lelohasztja a boldogságomat. Egy nagy konténernyi anyag.
- Pingvin... Honnan szereztél te ennyit ebből? - beszélek magam elé elhűlten. Lassan közelebb lépek, feltöröm a konténert záró lakatot, kinyitom annak ajtaját, és megannyi dobozt látok benne, szinte falként tornyosulnak elém. Ebből egy tankot is építhetne valaki... Beljebb lépek, felnyitom az egyik dobozt. Mint az aranyrudak, olyan formában pihennek a rudak a dobozokban. A fejemben egy terv kezd megformálódni. Ez nem kerülhet a gothami alvilág kezére. Megpakolom a táskám néhány rúddal, aztán becsukom a ládát. Ebben a pillanatban zajokat hallok meg oda kintről. Mármint, nem a raktáron kívülről.. a hajón kívülről!
- Veled még számolok! - nézek a konténerre, aztán kiszaladok onnan. Ha látják, hogy nyitva van, tudni fogják, hogy eltűnt belőle, addig pedig nem viszik tovább, amíg meg nem találták a maradékot. Ebben bízom legalább is. Kiosonok a fedélzetre, ott is felülre, hogy lenézve láthassam, mi folyik ide kint.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

A gothamiek túlnyomó többsége (ezt mindennemű statisztikai háttértudás nélkül saccolja meg magában) valószínűleg nem arra áldozná a péntek éjszakáját, hogy az adandó alkalommal keresztbe tegyen a szervezett bűnözésnek. Igaz, ugyanezen túlnyomó többség ugyanúgy tistában van a város romlottságával, de ki-ki a maga oka miatt úgy dönt, hogy elfordítja a fejét, legyen ez az indok egy család, aminek a biztonságát félti, vagy épp azon, egyszerre szomorú és gyomorforgató módon szintúgy nem elhanyagolható tényező, hogy ő maga is az adott körtől kapott anyagi támogatással vette meg a nagyobb televíiót vagy cserélte le a használt autóját egy teljesen újra. A szóban forgó körök balszerencséjére, Jason egyik említett réteghez sem tartozik. Nincs családja, az a széthullott és mérgező vérrokoni halmaz, amivel gyerekként még rendelkezett, mára kihalt. Persze, erre fel lehetne hozni (joggal), hogy mi van azokkal az egyénekkel, akikkel később hozta össze az élet. Azokkal, akik talán nem biológiai família, de egy olyan közeget alkottak, amibe beletartozhatott. Akik, mindegy, mennyire harcolt ellene eleinte, otthonná váltak a szemében. Egyfelől első reakcióként minden bizonnyal kikérné magának a kérdést, úgy érvelvén, hogy ők nem jelentenek már számára semmit. Olyan hazugság ez, amit hitelesen elő tud adni, ha kell, más kérdés, hogy vannak pillanatok, mikor ő sem hiszi már el. Másfelől, már amikor hajlandóságot mutatna a kérdés komoly megválaszolására, azt felelné, hogy azok az emberek tudnak magukra vigyázni. Ez pedig már nem egy akkora hazugság, mint az első. Ami az emberek elfordulásának második indokát jelenti... a business nagyágyúinak másik pechje, hogy Jay előbb venné fel a harcot egymaga a kombinált erőikkel szemben biztos öngyilkos hadjárat gyanánt, semmint pénzt elfogadva tőlük eggyé váljon közülük. Inkább a halál (egy újabb), minthogy mondjuk Cobblepot embere legyen. Ez, ha az élethez való egészséges ragaszkodást vesszük alapul, nem túl szerencsés hozzáállás. És itt jön a képbe egy harmadik, szintén fontos tényező: ő nem dédelget olyan naiv, elérhetetlen álmokat, hogy abból, amit csinál, egyszer majd nyugdíjba megy. A családalapítás (már, aki erre vágyik) és a békés aggastyánkor nem a maskarások garantált jövőképe.
Ezért aztán a szórakozóhelyek végigjárása helyett jelenleg azon mosolyog egymagában, milyen könnyű a jelenlévő fegyvereseket az orruknál fogva vezetni és egymás ellen fordítani. Nem fog hazudni, ennél egy fokkal hosszabb szóváltásra, esetleg egymás édesanyjának felemlegetésére számított. Figyeli is egy darabig az ürgét, aki rövidre zárta a kérdést. 
- És még azt mondják, én kezelem rosszul az indulataimat. - morogja maga elé maszkjába, igaz, belátja az emögött húzódó vitathatatlan üzletpolitikát. Egy koponyával kevesebb (más szempontból, egy lyukas koponyával több), annál több pénz landol a saját farzsebében. Feltéve, hogy megérik a kifizetést. Ha bármi balul sül el, és kijutnak innen, akkor szembe kell nézniük a főnökök haragjával. Márpedig Pingvin legendásan szereti elnyomni a bűzös szivarát a balekjain, a likvidálásuk előtt.
Már épp nekilátna, hogy a reflektorokat kipécézve újra szítani kezdje a teljesen még le sem csillapodott kedélyeket, amikor a fényforrások pozícióit felmérve különös látványra lesz figyelmes: mozgásra a hajókötélnél. Bár a megvilágítási viszonyok számára sem ideálisak (pláne ilyen távolságból), a sziluett és a mozgás milyensége nem egy férfi kötött testalkatára utalnak. Ahhoz meg nem kell felcsapnia magánkopónak, hogy legyen egy szolid tippje arra, ki lehet az. Harley vagy Méregcsók belépője merőben más volna. Kevésbé besurranó.
- Úgy néz ki, nem én vagyok az egyetlen hívatlan vendég ma este.
Egy félmosollyal térne vissza ahhoz, amit elkezdett, nevezetesen a zavarkeltéshez, hadd húzza a lentiek idegeit, mikor ezúttal a főnöknek látszó figura egyre emeltebb hangszínű és egyre ingerültebb kérdéseire figyel fel:
- Jimmy? Jimmy, vonszold már a segged az adóvevőhöz! Ha arra megyek fel bazdmeg, hogy elbóbiskoltál, gyorsan meg fogjuk oldani a kurva víziszonyodat!
Van egy tippje, ki ültethette kispadra Jimmy fiút. Az alapján pedig, ahogy ezután az embereinek int és többen jobban ragaszkodva elindulnak a Paradise felé, végez egy gyors fejszámolást: feltehetően karmok plusz nem épp nyugodt húgyagyúak csoportja túl sok fegyverrel egyenlő a fair play abszolút hiányával. Vicces, mert más esetben ugyanez a legcsekélyebb mértékben sem hatná meg. Ökölbe szorul ettől a keze.
- Baszódjak meg!
Míg más azt ordítja, hogy SHAZAM, addig ő ennyit mormogva veti be magát az akcióba. Elhagyja a távolsági pozíciót és a peremről elugorván a legközelebbi konténerhalmon landol. Még mindig nincs közelharci helyzetben, de ahhoz tökéletes, hogy végigfutva rajta közelebb jusson és gyors léptei közben ujjai közé kapja dobófegyvereit. Hasonló azokhoz, amit Batman és Robin alkalmaznak, csak ezek dizájnukban az ő vörös denevérjelét tükrözik a megszokott batarang helyett. A hajótesthez legközelebb lévő kettő fegyveresre fókuszál figyelme és a konténer széléhez érve ugrás közben hajítja el eszközeit. Egyik sem ér halálos pontot, nem is az volt a cél, csak a megtorpantásuk. A halálra ráérnek később, azzal, hogy a vörös maszkos egy szaltó után magabiztosan ér földet a közelükben. Mire a társaknak volna esélyük reagálni két "cimboráik" fájdalmas kiáltására, addigra a törvényen kívüli már kíméletlenül kezelésbe vette a hozzá legközelebbi alakokat ütéseivel. Az elsőnél reccsen egy állkapocs, a másodiknél repül egy fog (vagy több, sötétben, reptében nehéz számon tartani). A harmadik személyhez kicsit közelebb kell csúsznia, de legalább előhúzhatja pisztolyait. Mindkét lábát keresztüllövi, majd nemes egyszerűséggel csak belelöki őt a vízbe.
Három lent, kettő sérült, a többiek, ostoba módon, felé közelítenek. A reflektorfény megvilágítja, de ezt nem bánja. Eleget tartózkodott a sötétben. A sír sötétjében.

Red & Cat ️️️️️

Az öreg, rozoga, minden bizonnyal olcsón vett kisebb méretű tankerhajó gyenge belső fényei engem segítettek. Lopakodtam, s közben hallgattam, mi történik. Kiabálás, lövések. A legfelső fedélzeten kisétáltam az ajtón a korlátig, és lenéztem. Vörös, barna és fekete árnyalatok suhantak jobbra balra a reflektorfényben. Lövések dördültek, és esküszöm, az egész olyan szép, és ritmikus volt, hogy már-már valami előadásnak is elment volna. Elmosolyodtam, rákönyököltem a korlátra, és néztem ezt a csodás táncelőadást. Voltak olyan ostoba emberek, akik közel rohantak Redhez. Én már előre láttam, hogy mindez az ő halálukba, de tuti, hogy sérülésükbe vezet. Amikor Red akkora jobbost ad az egyiknek, hogy az több fogát is kiköpi, fájdalmas grimasszal szívom meg kicsit a fogaim.
- Aucs..! - suttogom, aztán élvezettel nézem tovább, ahogy tombol, a baj csak az, hogy egyre több figyelem - és fegyvercső - néz felé, több fegyver is eldörren. Például alattam egy dekkel egy fegyveres kibiztosít egy géppuskát, és rá céloz. Nem mintha... bármi érdekem is fűzne ahhoz, hogy segítsek neki, de ahogy az előző alkalommal már beismertem, kedvelem. A cicusok pedig megvédik, akit megkedvelnek. Szóval nem fogom hagyni, hogy körbe vegyék, és mint egy kutyát, lelőjék.
Már csattan is az ostor, rátekeredve a karjára felrántom, hogy ha elsüti a fegyvert, akkor se találhassa el, és mindeközben leugorva, nyújtott lábakkal a lapockájára érkezem. Igen csúnyán beveri a fejét a korlátba. Szerencsémre a többiek annyira rá vannak feszülve a világosban ugráló vércsére, hogy észre se veszik társuk eltűnését. Aztán gépek hangját hallom. A hajó daruja megmozdul, nehéz lánc csörren. Az egyik bolond azzal akarja Redet eltalálni, de csak annyit ér el vele, hogy a kikötő egyik bebetonozott, kikötő-oszlopra tekeredik fel a lánc, megakadva benne. Ez pedig egy remek ötletet adott... De minden lépésben. Először segítek Rednek, aztán jöhet a hajó probléma. Amíg ő a hajó szélénél aprítja a jó népet, én a kötélen szaladva visszaegyensúlyozom magam a szárazföldre, és ott kezdek neki annak, hogy kiüssem a fogdmegeket. Semmi halálos, csupán több órás eszméletlenség, esetleg törött állkapcsok és karok. Senki sem mondhatja, hogy nem vagyok elég nőies!
Persze próbálok a tömeg szélén, és a fénykörön kívül lenni, ugyan is a golyók, és én, nem vagyunk túlságosan jóban. Annyiban nehezebb a dolgom, hogy most a hátamon van egy közel 5-6 kilós teher, amely bizonyos tekintetben hátráltat a mozgásban, máskor meg tök jól jön, például amikor egy fordulással a táska meglendül és más arca épp az útjába kerül. Képzelem, mennyire lehet kellemes, ha 5kg fémrudak találkoznak a koponyáddal ilyen módon. Amikor oda pillantok, egy vascsővel rohan épp valaki hátulról Red felé. Az ostorral elkapom a nyakát és hátra rántom, ám oldalról hirtelen, mintha egy vonat jött volna nekem, feldöntenek. Egy baj van ezzel a kikötővel, hogy nem csak egy, hanem rögtön két csoport tagjait kell megszégyeníteni, és szét rúgni a seggüket. Hát, ez az ábrán láthatóan, nem a legkönnyebb, főleg ha túl sokan vannak.
Egy métert biztos csúszok a földön, aztán felnézve egy olyan gorillát látok, akinek a látványától egy amerikai foci edző instant orgazmust kapna. Egy hátra bukfenccel kelek fel és csapom nyakára az ostort, ám láthatóan nem hatja meg. Elkapva a végét fordul, és lendít vele engem is. Elengedem az ostort, de a landolás sajnos poros fadobozok közé sikerül. Köhögve mászok ... másznék ki, de lassú vagyok a terhemtől... megjelenik a Herkulest testépítésben megszégyenítő alak, és lehajolva rámarkol a lábamra.
- Basssssssssssssssssssz...! - nem tudom befejezni, mert ismét lendít, és a kikötői raktár téglafalának csapódik a hátam. Abba persze bele "áll" az összes fémrúd, és hirtelen úgy érzem, levegőt sem kapok. Köhintve szedem össze magam, leveszem hátamról a hátizsákot, hogy gyorsabban tudjak mozogni. Kell is, mert az ökör az épen maradt nagy dobozokat dobálja felém. Kitérek, ugrok, gurulok, lassan, de határozottan közeledek felé, majd mikor ismét felfelé lendíti a kezét, akkor kieresztett karmokkal, egy harci-miáút kiáltva ugrok neki, mindet az arcába és szemeibe vájva. Látni nem lát, és ordítása jelzi, hogy fáj is neki rendesen, de annyira még összeszedett, hogy elkapja a torkomat. Nyakát, mellkasát karmolnám, de alig érem el, ahogy kinyújtja kezét. A levegőért folyó kétségbe esett küzdelmemben már a kezére szorítok, a hüvelykujjam karmát mélyen bele állítom a csuklójába. Újabb ordítás, de a fogás csak nem csökken.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Már régen is a szemére hányták, hogy túlzottan hagyja magát az érzelmei által elragadni. De hogyan is ne tenné? Mindkét szülőjét, különböző módszerekkel, a bűn ragadta meg és rántotta le a hat láb mély gödörbe. A különbség csak annyi a múltja és a jelenünk között, hogy akkoriban még makacsul, mintegy reflexszerűen fogta pusztító erdőtűzként felemésztő haragját a családja végzetére. Ma már ennél őszintébb. Érettebb, ha úgy tetszik. Ez nem azt jelenti, hogy a haragja csökkent vagy eltűnt volna (csupán az oka módosult), hanem azt, hogy nem próbálja meg holmi kifogásokkal a szőnyeg alá söpörni azt a tényt, hogy a szíve szinte felszabadult táncba kezd a vörös denevérjel páncélrétege alatt. Nem fogja letagadni, hogy borzasztóan élvezi, mikor az idióták közeledni kezdenek felé, és ahelyett, hogy amiatt aggódna, mi sülhet el rosszul, mikor találja el egy golyó pont ott, ahol öltözéke a legcsekélyebb védelmet nyújtja, neki ilyenkor tisztul ki igazán a feje. S ahogy tudata mentessé válik egy mumus véget nem érő, őrjítő hahotázásától, láncait ledobva veti bele magát a határozott túlerővel szembeni harcba. Mindenki mástól tisztul meg és kapcsolódik ki. Ha most Jasont kérdezné valaki, valami ilyesmivel reagálna: "Ki akarna egy késdobálóban olcsó sört vedelni, amikor ezzel is elütheti az idejét?" Már csak az időzítés tökéletessége miatt is valami hasonlót sütne el, mert épp az egyik lefegyverzett ellenlábastól szerzett kést dobta bele az egyik ürge mellkasába. Ha úgy vesszük, a buliból csak a sör rész hiányzik. Viszont annak ellenére, hogy mennyire jól szórakozik éppen, a fókuszáltsága, a részletekre való figyelme még ilyen zűrzavar közepette sem tompul, nem kerüli el tehát a figyelmét, hogy az egyik, magát minden bizonnyal nyeregben érző fegyverest egy ostor ragadja el a rögtönzött harcosok klubjából. Tesz is magának gyorsan egy mentális feljegyzést, hogy később, alkalomadtán, rohadék módjára (mert azért van, ami nem változik) felemlegesse ezt a megmentőjének.  
- Fiúk, lehetne szó  arról, hogy legalább megpróbáljátok kihívássá tenni? - van egy nem alacsony százalékú pofátlanság a kérdésében, tekintetbe véve, hogy alig egy másodperccel a megszólalása előtt lőtte keresztül egyik bűntársuk halántékát. A vérlázító megjegyzés pedig megteszi a hatását, mert a következő pillanatban két oldalról mindkét karját lefogják és egy feszítővas ütése koppan vérszínű sisakján.
- Rázós. D volt már jobb is!
Eléri a célját, mert a főnök megvillantja sárgás fogait egy önelégült vigyor formájában és kezével a sisakja felé nyúl.
- Hát még ezután milyen rázós lesz!
Ujjai elérik a vörös réteg felszínét.
- Nem is érthetnék egyet jobban!
A főnök testét áramütés rázza meg, mikor megpróbálja levenni dühe tárgyáról a védelmet biztosító maszkot. Valaki erre azt mondaná, hogy mocskos, sunyi húzás, Jason szemében ez csak biztonsági protokoll. Az már más kérdés, hogy miközben a meglepettségüket kihasználván, könyökeit lendítve eltalálja a két oldalán álló fickó koronaékszereit, kárörvendő nevetését nem fogja vissza.  
- Hihetetlen, hogy bedőltetek!
Két lövés dörren egyszerre. Mikor a golyóikat fájlaló tagok előregörnyedtek, farkasszemet nézhettek a csövükkel felfelé tartott fegyverpárossal. A hideg aszfalt sötét, nyirkos közönnyel fogadta a meleg vért és az agyvelőt. A még mindig meg-megrázkódó főnöknek "csupán" a lábát lövi el, később vissza akar rá térni, ha már ilyen szórakoztatónak bizonyult, viszont addig is, más igényli a figyelmét.
Például az, hogy gyorsan gondoskodjon a még közelében állókról, mielőtt kutatni kezdené környezetét, egy bizonyos bőrrucis alakot keresve tekintetével. Szíve dobbant egyet (igen, van neki olyanja, csak kicsit romlott) attól, hogy megmentette, az a legkevesebb, hogy nem hagyja magára.
- Tudod, ha a múltkor említett randi ötlete fogott meg, ahhoz elég lett volna egyeztetnünk, nem kell egy Grundy méretű alakkal fojtogattatnod magad. - jegyzi meg Selinának, miután kiszúrta a raktárépület közelében ismerkedő párost és kihasználta, hogy a sziklatermetű alak teljes figyelmét (s odaadását, minden jel szerint) karmos társaságának szenteli. Nem nehéz egy háttal álló mögé kerülni és egy lőszerrel elintézni. Adrenalin és nagy termet ide vagy oda, egy koponyába kapott lövés elfeledteti, hogy épp ki akarta szorítani a levegőt egy nőből. Harci szempontból a módszer tisztessége már kétségbevonható, de miért most tegyen úgy, mintha a cél nem szentesítené az eszközt?
- Persze, ha ez valami fétis dolog, távol álljon tőlem, hogy ítélkezzek.
Épp most mészárolt le pár embert, nem fog beleszólni abba, hogy ki mire izgul. Helyette inkább a kezét nyújtja Selina felé. Na nem egy újabb fojtás felajánlása gyanánt, hanem azért, hogy felsegítse. Elvégre, lovagias úriember ő, vagy mi.

Red & Cat ️️️️️

Furcsa az élet, hogy állandóan összesodor engem Reddel. Vagy lehet, hogy a közös zsákmányállat hoz össze minket, mint két ragadozót? Akárhogy is, szerencsére nem fogunk összeveszni a zsákmányon. Valahogy furdal a kíváncsiság, miért találkozok minden egyes Falcone által megszállt helyen Reddel. Pikkel Carmine-ra? Vagy egész más oka van annak, hogy itt van? Bárhogy is, élvezettel figyelem, miként veri (de főleg lövi) szét az embereket, míg én a zsákmányommal a hátamon kényelmesen figyelem. Egészen addig, amíg nem érzem szükségét a segítségnek, mert enyhén körbe vette őt a tömeg, aztán nem esne jól a kis lelkemnek, ha a fegyveresek lelőnék őt. Persze, miután szét rúgtam két segget, a harmadik már kicsit nagyobbacska lett, és az én ízlésemnek egy kicsit túl durván is játszott. Hallottam a háttérben Red megjegyzését, miközben engem a földön fojtogattak, és legszívesebben bemutattam volna neki, de erre végül nem volt szükség. Dördült a lövés, a gorillát pedig magam mellé engedtem esni. A nyakam sajgott, nehezen vettem kicsit a levegőt. Köhögtem párat, aztán elfogadva a felé nyújtott kezet, felkeltem Red segítségével.
- Ha már fétis, jobb szeretek én dominálni ilyen helyzetben. - még beszélni is fáj, de egy játékos mosolyt még azért így is a férfire tudok villantani. Miután lecsendesedtek a körülmények, tekintetem a hajóra emelem. Elfogom süllyeszteni ezt a bárkát, és már van egy tervem rá. Kérdés, hogy sikerül-e.
- Szívesen csacsognék még itt, de most még van egy kis dolgom a hajóval. - duruzsolok neki, és simítok végig meg jobb kezem mutató ujjával álla alatt. Ezután megindulok, és ugyan olyan ügyesen, a kötélen közlekedve megyek vissza a fedélzetre, mint ahogy eddig. Ha Red jön, persze nem fogom neki azt mondani, hogy menjen vissza a partra. Utam felfelé vezet a "hídra". Út közben, ha valaki belém botlik, akkor természetesen nem bánok vele kesztyűs kézzel. Amint felverekedtem magam, megtalálom a bejáratot, amit ugyan bezártak, de az ablak üveget ugyan úgy betudom törni, és bemászni. A hajókapitány a pult alatt kucorog. Hát mindjárt megsajnálom. Bemászva az ablakon szélesen rámosolygok.
- Helló, édesem. - rántom ki a ruhájánál fogva alulról, majd szinte rá hasaltatom a gombokkal teli műszerfalra.
- Indítsd el a hajót. Lehetőleg oldalasan. - markolok a tarkójára.
- De... a... - hebegését megszakítom azzal, hogy nyakánál fogva megemelem, majd beleverem fejét a pultba.
- Szóljak a Dühös Vörösnek? Gondolom láttad, mit csinált oda kint egyedül. Képzeld el, mennyi ideje lenne arra, hogy rajtad töltse ki a felgyülemlett gondjait. - vicces, hogy nem magammal, hanem a hirtelen jött "társammal" fenyegetem a férfit, de hát az a fajta erőszak, amit ő képvisel, jobban megszokta hatni ezt a fajtát. Persze, a nyöszörgős "nenene, kérem ne" alapján úgy érzem, hogy megint tehetünk egy próbált. Felhúzom a pultról.
- Akkor csináld! - szólok határozottan, mire már nyomkodja is a gombokat, és a kormányhoz lépve el is kezdi lassan elvezetni a hajót. Persze, mivel az ki van kötve, és be van akadva, "enyhe" nyikorgás hangja szalad végig az egész hajón. Egy feszítővasat találva a a sarokban lefeszítem a kormánykereket. Persze a férfi pánikrohammal küszködve rohan ki ez idő alatt a hídról. Ezután én is kisietek. Első dolgom, hogy a köteleket éles kis karmocskáimmal elszakítsam. Így a hajó távolodni kezd, de a beakadt daru lánc lassan lefelé kezdi húzni, így minél távolabb kerül, annál jobban dől. Sietek le a rakodó térbe, hogy a nehéz, kifeszített rakományt is szabadjára engedjem.
Mire leérek az általam már megdézsmált szállítmányhoz, a hajó dőlésszöge természetellenesen áll a kikötő irányába. Kiáltozások jelzik számomra, hogy aki magánál van, az már siet is, hogy elhagyja a hajót.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Vannak gondolatok, amik gyakori jelleggel furakodnak tudatának előterébe, akár a racionalitás talaját, s a józan észt reprezentálván, akár felesleges életbölcsességekkel ostromolván tulajdonosa elméjének vastag vörösacél falait, melyen az ütések úgysem jutnak át, csupán annyit érnek el, hogy felesleges kongást és zavaró rezonanciát keltenek folyamatos próbálkozásaikkal. Az előbbire jó példa a benne azon újra és újra megfogalmazódó mondat, miszerint kidobhatná végre az éjjeli szekrényének fiókjában tartogatott majdnem teli doboz cigarettát, mert csak magának beszéli be  nikotin idegnyugtató hatását, ahelyett, hogy belátná, a füstölgő halálpálca jellegzetes szaga a múltba repíti vissza, tehát minden egyes kifújt, amorf gomolyfüsttel olyasmibe kapaszkodik, ami épp ugyanúgy slisszan ki ujjai közül, mint a szürke, légnemű méreg, ami elhagyja a tüdejét. Mégis, lezárja magában annyival a gondolatmenetet, hogy minek aggódna apró-cseprő dolgok miatt, mint a megrövidülő élettartam, ha egyszer már örömét lelhette abban, milyen az, ha leáll a szív. Nem említve azt a tényt, hogy valószínűleg előbb fogja az utcán, feltehetően harc közben kilehelni a lelkét, semmint a dohányzás tehetné meg kártékony hatását. Ami meg a felesleges bölcsességeket illeti, általában azon formában kúsznak felszínre, amiről jól tudja, hogy akár Bruce szájából is elhangozhatna: azzal nem javít a történteken, ha minden egyes célpontjában Jokert látja. De ez az elméleti foszlány hamar egy sírba kerül, ahogy a felszínre tör a tudatalattiból egy nevetés, és olyan haragot generál, ami fekete földként fedi be a szavak igazságtartalmának végső nyughelyét.
Ahogy futó pillantást vet a környezetére, a jobb esetben csak megtört és eszméletlen alakokra, akik nem sokkal ezelőtt fegyvereikkel a kezükben még nyeregben érezhették magukat, elég egyéártelmű, hogy most is ennek a bíbor ködnek engedett. Megbánás nincs benne. Ami más érzelem meg előbukkanhatna, úgy fogadja, mint máskor. Elkerülnek az obszidián mélységbe.     
- Tudod, néha adnod kell ahhoz, hogy kapj is. - sokat segít neki a Macska jelenléte abban, hogy ne kelljen saját belső világával foglalkoznia. Illetve, mint ahogyan azt már megtapasztalhatta az Albertonál tett látogatásukkor, valamilyen számára megmagyarázhatatlan oknál fogva ilyenkor enged egy kicsit azon a pórázon, amit egykori énjénbek nyaka körül tart, általában vasmarokkal. Stílusa miatt külsősnek ez úgy hathat, azért ilyen, mert hidegen hagyja annak lehetősége, hogy egy-egy megjegyzése esetleg túmegy-e egy határon. Ez részben így is van, de a helyzet az, hogy lényén belül élvezi a nővel folytatott verbális játékot. Némileg felszabadító olyasvalakivel tenni mindezt, aki nem fog két pillanattal később gépfegyvert fordítani felé.
- De ha ez vigasztal, biztosan elhívna valahová... - pillant le a földön heverő hullára, fenntartva néhány másodperc kínos csendet, ahogy a test körül a vörös tócsa egyre csak nő, mielőtt egy fontos kis kiegészítést fűzne hozzá:
- ... érted... előnyösebb körülmények között.
Például előnyösebb lett volna, ha egy randevú gondolata suhant volna át az ürge agyán egy golyó helyett. De hát, van, akinek citromot dob a gép, van, akinek koponyát. Mindenki döntse el magának, hogy a mai világban melyik a szerencsésebb.
- Gondolom, nem azt forgatod a fejedben, hogy reprodukálhatnánk Rose és Jack ikonikus jelenetét.
A megjegyzése nem azt hivatott sugallni, hogy mennyire romantikus alkat volna ő, a hangjában rejlő száraz tónus ugyanis elárulja, hogy aligha érdekelhetné kevésbé, hogy mi lesz a hajóval, vagy annak legénységével. Plusz, azt is erősen kétli, hogy Selinát megfogná egy ilyen ötlet, de a komikus kép lefestésének jegyében megérte elsütni, főleg úgy, hogy, noha sisakon keresztül, de még gyengéd érintést is kapott. Ha nem olyan volna, amilyen, és nem fegyvert tartana épp a kezében, még az is lehet, hogy kicsit megemlné saját jobbját, hogy ujjai futólag érinthessék a nőét, amint elhalad mellette, így viszont leküzdi ezt az ingert, és csak fejét fordítja oldalra, perifériából követve az alakot, ahogy ajkai mozogni kezdenek: 
- Sikíts, ha segítség kéne!
Újabb, némileg szarkasztikus megszólalás. Na nem azért, mert ne segítene a Macskának, ha szólna (hiába, ma ilyen jófiú hangulatban van), hanem azért, mert úgy véli, egymaga is jól el fog boldogulni. Így, amíg társa a fedélzetre tart, ő az utolsó eszméleténél hagyott személyre koncentrálhat, a főnökre.
- Hol is tartottunk? - guggol le a több sebből vérző férfi elé egy fölényes mosollyal az arcán, amire a másiknak csupán gunyoros hanglejtése enged következtetni.
Valamivel később éri lába a kapitányi fülke talaját, miután már feltett egy pár kérdést a főnöknek, aztán hagyta, hogy az örök bűnmezőkre vándoorljon. Épp az "Akkor csináld!" felszólításra érkezik. Magában megjegyzi, hogy egy ilyen felszólításnak más pozícióban egy férfi örülne.
- Én rá hallgatnék. Az előző pasija nem bánt vele valami szépen.
Nem állok a Macska útjába, de ez nem egyenlő azzal, hogy ne szórakozhatnék közben.
- A süllyesztés új üzleti ágazat? Ha ezt tudom, akkor betársulok. - ez az ő módszere annak megkérdezésére, hogy a nő  miért is tartja olyan fontosnak a Paradise kiiktatását. Valószínűleg egyenesebben is rákérdezne, ha jutna rá ideje és újra a kikötő betonját taposva nem egy "Rohadt flepnisek!" mordulás vonná el a figyelmét, ahogy egy súlyos kéz kerül a vállára. Az ujjak szorítása egyértelmű üzenet. Nem masszázsra kell számítania.
- Ó, ba... - a káromkodása cenzúrázásra kerül, ahogy a kéz tulaja egy mozdulattal hátrarepíti és neki egy levegőben tett fordulatztal kell korrigálnia, hogy minél kevésbé kellemetlen találkozást hozzon össze a talajjal.
Közben a Venom koktéllal felpumpált tesztoszterontitán Macskanő felé fordul.

Red & Cat ️️️️️

Nem mondom, hogy unalmas alak, mert nem az (csak néha), de ha össze kellene hasonlítanom őt a "fiaival", akkor határozottan állíthatnám, hogy a fiúk sokkal izgalmasabb személyiségekkel rendelkeznek. Nézzük meg csak példának okáért Redet. Ha már ő van itt. A Bat-Család tagja, és még is mások agyát lyuggatja fegyverrel, míg Batsy csak megnyomorítaná őket egy életre. Mi ez, ha nem izgalom? Ráadásul akaratlanul is folyamatosan bele botlok és így, vagy úgy, de segítjük egymás "munkáját", miközben kerülgetjük egymást szócsaták közepette. Habár Batman is tud flörtölni, ha éppen nem a túl komoly üzemmódban van (általában abban van), de be kell látni, hogy ez a "fiatalabb generációknak" jobban megy.
- Adni csak azoknak szoktam, akik kiérdemlik. - kacsintok egyet a dühös vörös felé, és még kis mosollyal végig hallgatom a halott ürgéről tákolt viccét. Ejj, micsoda sötét humor. Nem mintha Alberto házában ez ne tűnt volna fel, de ez itt most sokkal tisztább. Egy "hehe"-t azért kicsal belőlem, noha a gyilkolás és az ebből adódó viccfaragás nem igazán az én területem, aztán rövid magyarázkodás közben a hajó felé indulok. A titanicos megjegyzésére hátra nézek lépteim közben.
- Ahhoz az előzmények is kellenek, anélkül nem olyan megható ... Jack. - vigyorgok. Mondjuk elképzelni is nevetséges, ahogy Jason, kezében egy ceruzával rajzolni próbál. Nem mintha a gyerekénjébe ez ne férne bele, de most épp kinőtte nálam ezt a látszatot. A sikításra nem reagálok, mert úgy sem lesz gondom, ha meg igen... hát, sikítani nem szokásom, de biztos hallja majd a nyávogást.

A hídon minden rendben megy, és amíg a kapitány manőverezik, megjelenik Red is. Egy viccel nyit, amin meg sem lepődöm, de sajnos a kapitány nem tudja értékelni, mert épp vizesre izzadja magát, ahogy a hajó nyikorogni kezd. Amint elengedem, már szalad is, és így Redre, meg a nem túl egyenesen fel tett kérdésére reflektálhatok.
- Újnak nem feltétlenül új, de csak akkor űzöm, ha nagyon muszáj. - mosolygok rá. Ezzel nem válaszoltam meg -teljesen- a kérdését, de hát hülye kérdésre hülye válasz, szokták mondani. A mosolyom azonban lelohad, amint a férfi mögött megjelenik egy, még az előzőnél is nagyobb gorilla, és kivágja Redet a fülkéből. Nem mozdulok, abban reménykedve, hogy a felpumpált izomkapitány utána ered, ám a célpont én vagyok. Miért pont én?! Aaaargh...
- Ó helló! Igaz, amit mondanak? Hogy a szer, függőség mellett impotenciát is okoz? - cukkolom egy kicsit, remélve, hogy mint egy eszetlen őrült -amilyennek tűnik is- nekem rohan, és legalább megpróbálhatom kilendíteni az ablakon, kihasználva a lendületét.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Érdekes dolog ez a Gotham lelkéért folytatott háború, és nem csupán az alkalmazott módszerek eltérő mivolta miatt. Nyilván, ennek a vizsgálata is megér egy misét, mint ahogy mostanra születtek teóriák és (többnyire téves) "diagnózisok" Hood mozgatórugóit illetően, azonban létezik egy aprócska részlet, amire már sokan nem gondolnak. A szakadék, ha úgy tetszik, közte és egykori, szénfekete köpenyes mentora között nem volt mindig ennyire tátongó, s bár tény, sok esetben a jelen szempontjából a végeredmény számít, attól még nem egyik napról a másikra keletkezett. Apró hajszálrepedésként indult, amit Jason még ifjabb, Robin korában hallott az általa idolként csodált Supermantől, ez pedig a "a soha véget nem érő csata" megközelítés. Igaz, Metropolis rezidens, repülő cserkésze akkor arra akart utalni eme szavaival, hogy a jó és rossz közötti viaskodás a világ egyik konstans tényezője, legalább annyira, mint maguk a természeti törvények, mégis, hosszú gondolatmenetet indított el vele a fiatal bűnüldöző fejében. Olyat, ami miatt időnként újra és újra felhozta az idézetet, amikor ő és Batman épp a Batmobile elszigetelt fülkéjében száguldottak egy folyamnatban lévő bűn felé, mire Bruce tudatta partnerével, hogy tudta, milyen hosszadalmas harcba kezd bele, amikor először felöltötte a maszkot. Konklúőziója mindig ugyanaz volt: küldetésük nem fog véget érni mindaddig, míg a háborúból győztesen nem kerülnek ki. Noha minden esetben kimondatlanul maradt, Jason érezte ott lógni a levegőben az igazságot, miszerint Bruce azt is győzelemnek tekintené, ha a városáért, és hadjárata lezárásáért saját lelkét, saját életét kellene feladnia. Viszont volt valami, ami őt nem hagyta nyugodni, egy kérdés, ami megágyazott magának a tudat fájának gyökerénél. Mi van akkor, ha az Acélembernek igaza volt, de eme igazság más alapokon nyugszik, mint azt eredetileg hitték? Lehet-e valóban győzedelmeskedni egy olyan városban, ahol valaki érmefeldobással dönti el, ki él, s ki haljon meg?
Vélhetően ez volt az a vékony repedés, ami az évek múlásával drasztikus növekedésnek indult, és ez volt az, mi odáig vezetett, hogy mára példaképe, a piros lepelben repkedő hős (igen, még hisz a hősökben, bármennyire elképzelhetetlennek tartják róla), valószínűleg csalódottan emelné rá tekintetét. Elvégre, ha megölsz egy gyilkost, a gyilkosok száma még nem csökkent, Jay ezzel tökéletesen tisztában van. Ezért nem állt le. Egy tucat bűnözőre még mindig csak egy gyilkos jut, ami az ő szemében határozottan jobb arány annál, mintha tizenkettő Dr. Pyghez hasonlító, beteg rohadékot hagyna rohangálni az utcákon. Mentalitása pedig csak további alátámasztást nyer az olyan pillanatokban, mint ez. Miközben az esését igyekszik tompítani, úgy feszítve meg izmait, hogy fittyet hányva a meglepetésként ért támadásra, egy átfordulással már újra talpon legyen és visszarohanhasson a harc színterére. A "véget nem érő csata" gondolatát ilyenkor sajgó izmai suttogják gúnyosan az elméjébe, de ő összeszorított fogakkal is képes apró félmosollyal az arcán felemelni a kezét, hogy középső ujját mutassa fel az élet által leosztott lapoknak.
A fülkénél eközben az ügyeletes Dwayne Johnson utánzat minden jel szerint nem éppen értékelte a teljesítőképességére (legalábbis, annak hiányára) vonatkozó kérdést, ugyanis Hood már arra érkezik meg a nekifutó izomtömeg az elánjából nem veszítve suhan tovább, hogy az üvegnél előbb megnézze a tükörképét, majd elegánsan tovább is lendüljön rajta. Persze, a Venom okozta adrenalinfröccs miatt a fájdalomküszöb radikálisan magasabb az átlagemberekéhez mérten, így Jason a maga részéről vár még a fellélegzéssel, csupán annyira áll meg, hogy egy oldalpillantást vessen Selinára.     
- Fojtogatás, ablakon kizuhanás, megkérdezném, hogy csak bűnözőkre vagy-e ilyen hatással vagy általánosan a férfiakra, de valami azt súgja, hogy van, amit jobb kimondatlanul hagyni. - a dolog csak ott hibádzik, hogy még véletlenül sem hagyta némán a levegőben lógni a kérdést, az ilyesmi nem az ő stílusa. Ami ha úgy vesszük, szolgálhat magyarázatként arra, miért nem bővelkedik túlzottan jó emberi kapcsolatokban. Jelen esetben viszont kárpótolja a tudat, hogy Macskanő jól viseli a megjegyzéseket, és nem kell olyasmivel számolnia, mint azon lehetőség, hogy elragadó személyisége esetleg túl sok volna.
- Nem tudom, hogy vagy vele, de én szívesen rövidre zárnám a kikötői birkózást. - jegyzi meg, miközben a fülkét elhagyva a munícióit csekkolja, csak hogy hangsúlyosabbá tegye, mennyire unja a korábbi létszám, most pedig nyers erőbeli fölényt.
- Ha gondolod, ezúttal lekötöm én szemből.
Teszi még hozzá, felajánlva ezzel, hogy együtt terítsék le a zs-kategóriás Banet, illetve meghagyva a nőnek azt is, hogy más alternatívát ajánljon, ha akar, vagy ha esetleg elegendő vért látott volna egy estére, bár Hood eddig nem úgy vette észre, hogy társának különösebb problémái lennének a gyilkossági tendenciáival. Amennyiben a szűkre fogott tervismertető megfelel a másiknak, megindul, hogy pontosan azt tegye, amit mondott és a veszélyforrás elé kerüljön.
- Kétlem, hogy anyád erre gondolt volna, mikor azt mondta, hogy edd meg a spenótot.
Ő is a hergelés eszközével él, kezeit pofátlan módon, hetykén a háta mögött tartva.
- Persze, megértem. Egy agysejttel nem lehetett könnyű feladat megkülönböztetni egymástól a két zöld kotyvalékot. Ne érezd rosszul magad, amiért kudarcot vallottál! - hörgő-ülvöltő csatakiáltás jelzi Jason sikerét, ahogy a monstrum a pofázását megelégelve megrohamozza ellenfelét, ő pedig csak erre várt. Előhúzza háta mögül két stukkerét, miután már eleget várt abba, hogy Bane 2.0 eléggé belelendüljön a futásba és akkor veszi célba a lábakat, a térd környékét célozva meg. Fájdalomtűrés ide vagy oda, ha járókáit sikerül kiiktatnia, párosuknak jócskán lerövidül az az idő, amit a szemét kidobására kell fordítaniuk.
Két eldördülő lövés és egy fájdalmas üvöltés jelzi Selina számára, hogy ha akar, ő is becsatlakozhat, amely esetben Red Hood megenged magának a nő irányába egy újabb megjegyzést:
- Csak egy randit szeretnék, és mégis, mindig kell lennie egy harmadik keréknek. - csóválja meg fejét enyhe csalódottsággal. Ha nem ölik meg és válik belőle fegyveres önbíráskodó, megpróbálkozhatott volna a színészettel.

Red & Cat ️️️️️

Voltak olyan ellenfelek Gothamben, akiket kifejezetten utálok. De úgy nagyon. Bane egyik a kevés közül, és őszintén szólva meg van a magam oka, amiért fújok rá. Nem szoktam hirdetni, és alap esetben messziről elkerülöm őt, de van, amikor nem tudom kikerülni. Most is kicsit megáll bennem az ütő, amikor egy venommal pumpált kis köcsög jelenik meg. Szerencsére nem a csökött agyú Bane az, bár kétségem sincs afelől, hogy IQ terén teljesen azonos lenne ez a bárgyú alak vele. Egyetlen mondat elég, hogy felhúzzam az agyát, és nekem rontson. És félre ugrok, a pasas gyakorlatilag letöri a kormánykereket és kifejel az ablakon.   Mindenre készen állok meg a fülke bejáratánál, ahol ismét megjelenik Red. Helyes, egyedül kissé kellemetlenül éreztem volna magam ezzel a kínai BaneK-el. A kérdésére elmosolyodom.
- Általában bűnözőknek mutogatom ezt az oldalam, de ha valaki azon kívül is értékeli, hát én nem határolódok el semmitől. - kacérkodok, míg ki kísérem őt a fülkéből. Amikor azt mondja, hogy szeretné ezt rövidre zárni, akkor bólintok.
- Nekem is jobban esne egy kellemes, meleg fürdő! - mondom vágyakozó kis sóhajtással, aztán a Banet majmoló alak meg mozdul, s ezt jelzi a törött üvegek csengése is, ahogy lehullnak a válláról a földre. Oda fordulok, és Red felajánlására elmosolyodom.
- Mint férfi a férfivel? - kérdezem kis mosollyal, és arrébb állok. A vörös denevér szintén hergeli a szteroidos gorillát, aki természetesen megint harap a csalira. Őrült kiabálással esik ... előre. Egy fájdalmas grimasszal figyelem, miként csókolja meg a fémpadlót, amint ellövik a két térdét futás közben.
- Úúú... - szisszenek fájdalmasan, míg próbálom megtalálni az egyensúlyom a több fokkal megdőlt hajón. Red színészi játékára drámaian felsóhajtok.
- Hát soha nem lehetünk így egymáséi? - forgatom tovább a viccet, aztán a Bane utánzatra nézek, aki annak ellenére, hogy ellőtték a lábát, kezeit használva mászik felénk. Fintor ül ki az arcomra.
- Szerintem ő már gyertyát tartani se tudna. Nem segítesz rajta? - kérdezem, bár nem tudom, Red meddig akar vele játszadozni. Igazából nem is akarom tudni... Habár nem zavar az öldöklése, maradjunk annyiban, hogy nem mindenhez van gyomrom. Sok dolgot elviselek, mert sok dolgot láttam, de mások kínzása nem épp az én asztalom. Tekintetemmel ismét az alsó dekkek felé nézek. Már viszket a tenyerem, hogy elsüllyesszem ezt a bárkát.
- Játszol még vele? Ha igen, tedd gyorsan. Szeretném már a víz alatt tudni ezt a rozsdahegyet. Talán jobb is lenne, ha inkább a parton találkoznánk. - mondom, átlépve a korláton, és abba kapaszkodva várok a férfi válaszára.
Ha végez azonnal a kis majommal és tanácsom ellenére jön velem (vagy nem jön), ha játszadozik, akkor is elindulok a rakodótér felé, a hajó emeleteiről egyesével ugrálva lefelé agilisen. A hajó fáradtan nyikorog. Nehezebb közlekedni a megdőlt padlón és ajtókon át, de nem lehetetlen. Engem ez nem tart vissza, ahogy a néhány szemben megjelenő fegyveresek sem. Gyors ostorcsapásokkal és rúgásokkal harcolom magam közelebb a célhoz. A raktérbe érve meg is látom a súlyos konténert. Annak rögzítő kötelei fájdalmasan erőlködnek, hogy egy helyben tartsák. Most mindjárt megkönnyebbülhetnek. Oda mászok, bele kapaszkodok a kötélbe. Fogásom alatt, fél kézzel éles körmeimmel elmetszem. Pattannak a kötél húrjai, és amint elenged az utolsó, a konténer lassan csúszni kezd. A többi kötél már nem bírja megtartani a jól megrakott terhet, egymás után adják fel a küzdelmet... és ahogy a fémdobot lecsúszik a hajó oldalába, úgy adja meg magát a hajó is a lefelé húzó erőnek. A kötélbe kapaszkodom, ahogy a hajó a vízre fekszik oldalával. Az ablakokon és nyitott ajtókon betör a hideg víz, a még élő és maguknál lévő emberek kiabálva próbálnak menekülni a hajóról. Én a kötelet mászva megyek feljebb, aztán az ostorom a felettem lévő korlátra csavarom. Felhúzom magam a korlátra, aztán azon egyensúlyozva sétálok a vízszintesen fekvő ajtóhoz, amely befelé lóg. Nem könnyű a feladat, lévén a hajó süllyedése nem egyenletes, a hullámok se segítenek azon, hogy a korlát csak úgy egy helyben maradjon. Már majdnem elérem az ajtót amikor a lábam megcsúszik. Egy pillanatra belém szorul a levegő zuhanás közben, de sikerül elkapnom a fémcsövet, amelyen eddig "táncikáltam". Lepillantok, és látom, hogy a víz gyors tempóban kezdi átvenni a teret a rakodótérben. Összeszorítom a fogam. Nem akartam vizes lenni! Meglendítem magam, hogy a másik kezemmel is elkapjam a csövet, aztán hintáztatva magam veszek újabb lendületet, hogy felkapaszkodhassak a korlátra, s onnan az ajtóra, hogy kimászhassak a hajó oldalára, ahonnan... szintén úsznom kell majd. - A macska rúgja meg! - Ah, Selina. Az improvizáció nem mindig megy túl jól, nem igaz?

Persze, ha Mr. Red Bat követ, és segít felborítani a Paradicsomot, akkor én biztos segítem a mászásban, vagy kapaszkodásban, vagy amiben kell. Lelkileg persze azért felkészülök, hogy úszni kell.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Démonok veszik körbe. Amennyire ironikusnak tartja, hogy a megnevezés teketóriázás nélkül ráhúzható az olyan elfuserált alakokból álló gothami szennóceán bármely cseppjére, mint Cobblepot, Sionis vagy a magát bűnözőnek nevezni merő, fél dollárost sem érő Dent, a gondolat nem a város hatalomra éhes kutyáira vonatkozik, még csak nem is az imént elhalálozott fegyveresekre, hanem önnön ólálkodó árnyaira. Vicces, mert ajkairól ilyesmi sosem peregne le, két okból sem: egyrészt azért, mert visszatérte óta ügyel rá, hogy semmi túl bensőségeset ne osszon meg magáról, másrészt azért, mert álszenten hangzana olyasvalaki szájából, aki sosem volt képes kezeit összekulcsolva az ég felé fordítani a tekintetét, annak reményében, hogy a felfogható világon túlról kap majd valamiféle választ a főleg miértekből álló kérdéstengerre. Egyéb, az életet némelyest könnyebbé tevő elemek mellett nem csak arról van szó, hogy családjából általánosságban hiányzott a hit ajándéka, hanem arról, hogy ami reménykedés még csörgedezett az egykor csillagokat kíváncsian kémlelő fiú ereiben, azt kiölték onnan az utcák, a prostituáltakból, stricikből és dílerekből álló valóság, amely magasról szarik arra, hogy egy ócska, fekete kötet mit fogalmaz meg bűnként. Számukra nem egy prófétákkal és csodás, mennyei közbeavatkozásokkal teli világ jutott. Helyette egy olyat kaptak, ahol azok, kiknek lelkét kevesebb bűn terheli, azért néznek fel fellélegezve az égre, mert egy szimbólum szelte át az éj levegőjét és vetült rá a reménytelenség plafonjára. Nyújt-e reményt ugyanez a fény Jason számára? Egykoron nyújtott. De ez még akkor volt, amikor tudott hinni és hitt is abban, amit képviselt. Csak itt, ebben a világban nem jár jutalom annak, aki hisz, a valóság pedig idővel mindenkit utolér, még az olyan bosszantó képességgel bírókat is, mint a szélvészek. S amint megteszi, a csillagok távoli fénye nem kecsegtet többé angyalok melódiájának ígéretével, egy reflektor fénycsóvája sem tud többet nyújtani talmi biztonságérzetnél.
Ilyenkor nem sok minden marad hátra az ember világából, már ha egyáltalán a delikvens elég ügyes és/vagy szerencsés ahhoz, hogy túlélje a felismerés pokoli folyamatát. Az ő esetében ez leredukálódott olyan ragadozó, éhes, acsargó vadállatokra, mint harag és gyűlölet. Mindkettő legalább annyira irányul a világra, mint önmaga felé. Ezek az ő démonai. Nem fogja olyan délibábokból megágyazott kényelembe hajtani magát, hogy létezne erre hosszútávú ördögűzés vagy hogy eljuthat még a megváltásig, ha visszatalál a helyes útra. Bármit is jelentsen Gothamben a "helyes" út.
- Inkább, mint férfi a lábtörlővel. - a szavait megspékeli az a szenvtelenség, amellyel hangoztatja őket. Tény, a távol töltött években, míg tudását fejlesztette, érintette a kínzási metódusok területét, elvégre az ilyesmi elkerülhetetlen, ha valaki mondjuk magasan képzett katonákból kíván információkat kicsikarni. Ez viszont más. A szuperszteroid használóját nem azért teszi ki fájdalomnak, mert tudna olyasmiről tájékoztatást adni, ami Jay érdeklődését felkeltené. Az univerzális felfogással szemben Bane (még a mára már védjegyévé vált drog ellenére is) távol áll attól, hogy ostoba legyen, és bár hisz a hűségben, valami bizarr testvériségben, ha az emberei megválogatásáról van szó, nem volna olyan óvatlan, hogy bizalmas infót bízzon egy fogdmegre, úgy, hogy bármikor felbukkanhat valami köpenyes figura, hogy kiverje belőle. Ez pusztán Jason ítéletéről szól, a világszemléletéről. Arról, hogy mennyire tartja igazából ezeket az "embereket". Ez a démonainak megnyilvánulásáról szól, amik előkaparták magukat a rájuk rakódó vér és sötét földréteg alól.
- Talán randid van? - ha ez egy rajzfilm vagy képregény volna, a sisak ellenére kapna valami ábrázoládsmódot az, ahogy kérdőn felvonja szemöldökét. Persze, ez inkább csak a szokásos beszólásainak egyike. Érzékelte a nő arcán korábban megjelenő grimaszt és nem nehéz az egyet meg egyet összeadni, hogy nem kívánja végignézni a showt.
- Jól van, Macskableány, mindjárt megyek én is.
Ha nem volnának foglaltak a kezei, egy szívecskét formázna velük, így viszont azzal mutatja ki, hogy Baromi figyelmes és érzelmes pasas ő, hogy megvárja, míg Selina elindul és csak utána ereszt meg egy újabb lövést. Nem néz oda, fejét még mindig oda fordítja, ahol a bőrruhás volt, de nincs is szükség nagyobb figyelemre ennél. Hozzákalkulálta, hogy a harci szellem még tombolt a söpredékben, eléggé ahhoz, hogy ezalatt a néhány pillanat alatt közelebb vonszolja magát nyers erejét használva, és ő eszerint mozdította fegyvert tartó karját.
- Lássuk, legalább útban a Pokol felé van-e hasznod.
A hajó nem épp rendeltetésszerű megdőlése dacára közelebb lép a hullához, nem foglalkozik a lövése által szétroncsolt arccal, sem az ideje, sem az empátia szintje nincs meg hozzá. Más érdekli. Valami, amit nem személyes érdeklődés miatt akar magánál tudni, de sosem lehet tudni, mikor üt be a krach és válik indokolttá a "Csak végszükség esetére!" tartogatott fiola bevetése. Szinte biztos, hogy Batman a fejét csóválná, ha látná ezt, sőt, a slusszpoén az egészben, hogy ő maga ugyanezt teszi, ahogy arzenáljához adja a Venomot. Pedig, lássuk be, az ő standardjával ez nagy szó.
De aligha van idő az értékrendek összevetésére, a hajó borulása miatt az éles lőfegyvert kezében felváltja a horgonypisztoly, amellyel a túlsó korlátot veszi célba, míg mögötte a meglopott test a habokba zuhan. Egy éjszaka talán az ő élettelen porhüvelye lesz majd, ami ugyanilyen sorsra jut, de ma önszántából fog a hullámok közé merülni, csupán megfelelő magaslati pontra akar jutni az ugráshoz, s ahhoz, hogy partnerének, ha már megígérte, hogy utána megy, kézjellel üzenjen, hogy egyféleképp kénytelenek elhagyni e hazug éden fedélzetét. Ő a maga részéről úgy van vele, hogy felesleges odázni az elkerülhetetlent, inkább a ragtapaszt gyorsan letépő megoldást preferálja, így ha sikerült célba juttatni üzenetét, aláveti magát.
A dokkon már levetett sisakkal vár kiérkező partnerére, és ha megpillantja, maszkját letéve kezeit nyújtja a nő felé, hogy felhúzhassa a vízből.
- Így kell ezt megúszni. - kétli, hogy a bőrig ázott macskát jobb kedvre derítené egy szójátékkal, de azt mondják, a szándék a fontos.
- Ha a figyelemelterelés turbózása volt a cél, felesleges volt a bőrszerkó, vizesen bármilyen más póló megteszi. - kiélvezi a szabadságot, hogy beletúrhat setét (és elöl kifehéredett, s sokáig utált) tincseibe, illetve, hogy arcát éri a csípős, késő esti szél, miközben villant egy pimasz félmosolyt.
- Batmobilenak híján vagyok, de nem olyan messze raktam le a motoromat, ha esetleg a háztetők helyett gyorsabb fuvarra vágynál.
A stílusa talán sajátságos, de nem hálátlan ő, s ez, mondhatni az ő kicsit sete próbálkozása a köszönetnyilvánításra, amiért Macskanő közbelépett korábban.

Red & Cat ️️️️️

Tudom, hogy Rednek van valami a múltjában, ami kifejezetten gyűlölté teszi Gotham mocskát a szemében, és valahogy örülök, hogy én ebbe a mocsokba nem tartozok bele. Legalább is az ő kategóriájába. Nem vagyok egy szent, vér is tapad már a kezemhez, és ha valaki a hozzám közelállókat támadja, az biztosra veheti, hogy fogom visszafogni magam, és nem csak megvakarom a hátát, hanem átharapom a torkát. Mostanában erre nem volt szükségem, bár ez köszönhető annak is, hogy kevesebb nagy üzletbe bonyolodok, és kerülöm Gotham "nagy kutyáit". Ehrm, azt mondom kerülöm, aztán itt rontom a levegőt a Paradise-on. Tudom, hogy nem úgy tűnik, mint ahogy mondom, de ÁLTALÁBAN tényleg kerülöm őket. Jokert például háromkilóméteres körben. Ajh, a hideg kiráz, ha a vigyorgó fejére gondolok. Nem tudom, Harley mit képes ennyire imádni benne. Na de visszatérve a jelenbe, tényleg hálás vagyok, amiért nem állnak a sarkamra olyan alakok, mint Redhood. Most is, ahogy játszik a venompumpált gorillával, mintha ettől valamiféle mentális kielégülést kapna, és habár láttam már vért életemben -mostanában, általa többet is, mint általában-, a direkt szenvedést és kínzást nem preferálom. Meg is mondom neki, hogy siessen, mert nem sokáig szeretném húzni az időt. Kérdésére kis vigyor kúszik ajkamra, de aztán felveszem a játékos, drámai szomorúságot.
- Azt hittem, azon vagyunk! - mondom, aztán elmosolyodom, és már útnak is indulok, amikor jelzi, hogy mindjárt indul ő is. Bólintok, és már ott sem vagyok.

A víz gyorsan tör felfelé, és habár én a hajó oldalára másztam, még ódázom a vízbe ugrást. Persze időközben meglátom Redet, aki int nekem, aztán mint valami béka már ugrik is a vízbe. Fintorgok kicsit. Tudok úszni. Sőt, ha medencéről van szó, és napfényről, imádok úszni. De egy süllyedő hajóról levetni magam a fekete és HIDEG vízbe...
- Ah... - sóhajtok fel. - Na jól van. - a szélére állva tárom ki karjaim, és dőlök előre, hogy aztán a vízbe szépen, merőlegesen érkezzek, kezeim fejem fölé emelve. A hideg szinte belemar a bőrömbe. A hozzám képest óriási hajó nyikorogva süllyed, egy általa keltett örvény majdnem vissza is húz magával, de végül csak felúszok a felszínre. A kikötőhöz úszva Red már vár. Meglep, hogy levette kint a maszkját, pedig ha a vízben nem zavarta, odakint főleg nem kellene. Elfogadom a kezét, és rá segítek a felhúzásra szabad kezemmel, és lábammal. Persze a szóviccére megforgatom a szemem.
- Tudsz ennél jobbat is! - mosolygom, aztán magam is lehúzom a maszkot. Nekem ugyan nincs semmi a szemeim körül, amely rejtegetné a valómat, de őszintén szólva mindig is tettem rá. A bűnözők is ismerik a valódi arcom, a jófiúk is. Ez igazából a közemberek miatt kell. Ujjaimmal kicsavarom a hosszú, barna fürtökből a vizet, és közben szidom magamban az eget, amiért fúj a szél, és hideg van. Majd befagy a seggem, de ekkor jő a hős, és felajánlja, hogy motorral elvisz. Egyik kezem lazán leengedem, benne a maszkkal, a másikat csípőre teszem.
- Általában nemet mondanék egy fuvarra, de egy ilyen ajánlatra nem tudnék nemet mondani. - mosolygom. - Csak egy pillanat, összeszedem a cókmókom. - azzal sietős léptekkel el is megyek az eldobott táskámért. Amint azt megtalálom a fal tövében, hátamra kapom, és visszasietek Redhez. Követem őt a motorhoz.
- Van kedved elmondani, miért utálod ennyire Falconet, hogy mindenhol megjelensz, ahol csak az emberei vannak? - kérdezem. Miért is ne beszélgessünk egy kicsit, amíg a motorhoz jutunk? Persze azon ülve is tudnánk beszélgetni, de a menetszél úgy is elvinné a hangokat.
- Egyébként tudod a címet? - valamiért nem lepődnék meg. Amit Batsy tud, azt gondolom ő is tud. Nem tudom, hogy minden rejtekhelyem meg van-e a denevérnek, de a gyakrabban használtak biztosan. Volt régen, hogy hívatlanul is megjelent. Nem csodálkoznék, ha Red tudná, melyik utcába kell hajtania.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

- Ha így van, a kis előjátékodból ítélve hamar le lettem cserélve. - böki még oda a nő távozása előtt és biztosan darabokra törne madárszíve, ha egyáltalán lenne még olyanja, ahogy felidézi a szavaival felemlegetett korábbi fojtogatást. Persze, nem kell tartani attól, hogy az érzelmi világa különösebb sérülést szenvedne egy visszautasítás nyomán, a tettett sértődés egyedül azt a célt szolgálja, hogy hozhassa vele megszokott formáját. Aligha véli úgy, hogy valós bűntudatot keltene a másik félben, tekintve, hogy a jelenlegiek alapján a legjobb indulattal se lehetne azt mondani, hogy "munkakapcsolatnál" meghittebb volna ez az ismeretség. Igaz, nem lát bele a Macska fejébe, nem tudja, ő miként vélekedik róla, viszont abból indul ki, hogy ez a város nem épp a baráti kötelékeiről híres. Azt is kétli, hogy lenne bárki az Öreg fiú ismeretségi köréből, aki őrá barát vagy társ bélyeget ragasztana. Különben is azt az elvet vallja, hogy aki a törvényen kívüli élet mellett teszi le a voksát, az ne higgyen az efféle szentimentális megközelítésekben, egy esetleges árulás ugyanis annál nagyobb, illetve, annál végzetesebb képen köpéssé válhat.
- Tudnék, de egy úriember nem vág fel ilyesmivel már az első randevún. - szavainak hiába lehet magas igazságtartalma, maga a mondat, abból fakadón, hogy az ő száját hagyja el és abból, hogy rájátszik annak kétértelműségére, több sebből vérzik, mint azon kisstílű bűnözők, akik megélhetési problémáait ma este ólommal zárta rövidre. Alapvetően az illem nem olyasmi, amivel sokat foglalkozna, sőt, a tudása is erősen hiányos maradt volna, ha egy bizonyos brit komornyik nem tekinti saját kötelességének, hogy délutáni foglalkozások keretében finomítson egy egyszerű utcai patkány viselkedésén. Az is Alfrednek köszönhető, hogy a bepaprikázott, folyton gyanakvó kölyök egyáltalán megszólalt egy hét hallgatás és szobában kuksolás után. Nem akart kiengedni, leengedni a védelmet nyújtó falakat, mert mindegy volt, mennyire hatott számára lenyűgözően a Wayne kastély, vagy pusztán az az érzés, hogy egyáltalán van saját szobája. Tetszett neki, de nem akarta beleélni magát, inkább úgy kezelte, ahogyan az addigi napjait: mintha nem lenne semmie, mert úgy nem is tud még többet veszíteni. Az egyszemélyes házvezetés volt, aki éreztette vele, hogy szükségtelen az éjszaka leple alatt lesurrannia az étkezőbe, hogy valami gyümölcsöt vagy egyéb harapnivalót csempésszen fel a szobájába. Végül, mikor már elég komfortosan mozgott a házban, és különösen élvezte az Alfreddel együtt töltött időt, kezdett el tanulni. Nyilván, nem mulasztotta el az alkalmat, hogy szemeit forgassa vagy dünnyögjön valamit az orra alatt, valahányszor az angol rászólt valamiért, de könnyebb volt az apróságokkal tesztelni azt a végtelen türelmet, mint nyilvánvalóvá tenni, hogy már az első alkalommal, mikor szólt, gondosan elraktározta magában az információt. Gyorsan tanult, és kíváncsi volt. Csak épp óvatos. Ezutóbbi két tulajdonság mára jócskán megkopott.
- Nem utálom jobban, mint mondjuk Arkham rezidens bohócát. - már épp hozzátenné, hogy amit csinál, az nem személyes, de megállja, mert érzi, hogy hazugság volna.
- Nem konkrétan vele van a problémám, hanem azzal a folyamattal, aminek a birodalma a részét képezi.
Falcone indította el Batman fáradtságos háborúját a szervezett bűnözéssel szemben, ami végül Kétarc "születéséhez" vezetett. Az így kialakult mocskos, hatalmi csoportok nem egy gothami gyerek életét tették tönkre. Más lett volna az élete, ha az apja velük marad a bűnözés helyett? Franc se tudja. De ha egy következő generáció számára megelőzheti, hogy efféle kérdéseket kelljen maguknak feltenniük, neki megéri összeomlasztani ezt a szarból épült kártyavárat. Ha meg közben csitul vele személyes gyűlölete, az már csak cseresznye a habos tortán.
- És a te indokod? Én csak egy elszabadult, veszett kutya vagyok. Te viszont először meg akartad lopni a silány Marlon Brandot, majd elsüllyesztetted a riválisának a szállítmányát. Ezzel kompenzálod a fiánál tett látogatást? - ezen kérdésére nem feltétlenül vár választ, bár sötétben tapogatózik, annyiban biztos, hogy Selina semmit nem tesz ok nélkül, tehát ha gyengíti a Római ellenségét, akkor még mindig akar tőle valamit.
- Nem találtad meg, amit múltkor kerestél vagy ez ilyen elbaszott munkakapcsolat? - inkább ez az a rész, ami érdkesebb lehet. Illetve a kimondatlanul hagyott harmadik opció, hogy esetleg megtalálta, amit keresett és az viszi rá őt arra, hogy jobb színben tűnjön fel a Don szemében. Ezutóbbi lehetőség még több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. De nem kíván túl mélyre gázolni, álszentség volna olyasvalakitől, aki nem épp a bizalmáról híres. Ráadásul, ha annyira vájkálni akarna, utánajárhatna mindennemű kérdezés nélkül, de ameddig a dolog nem akadályozza, nem kezd a saját szakállára nyomozni.
- Most komolyan kémkedéssel vádolsz? Pedig már kezdtem azt hinni, hogy valami komoly van köztünk!
Csóválja meg a fejét letörten. Való igaz, mindenkiről vezet feljegyzést, aki valaha összefutott Bruceszal, ezek az akták általában tartalmaznak potenciális tartózkodási helyeket. De akinek egy kis esze is van, főleg, ha kettős életet él, nem rendezkedik be nagyon sehova, hogy gyorsabb lehessen a lelépés szükség esetén. Márpedig komoly összegben fogadna rá, hogy olyasvalakinek, mint a Macskanő, több ilyen búvóhelye is van. Azzal, hogy továbbra is vár (noha nyilván nem tagadta le egyenesen, hogy tudomása lenne egy címről), meghagyja a nőnek a döntés szabadságát, hogy mennyire fogadja bizalmába és melyik lokációra kívánja elvitetni magát.

Red & Cat ️️️️️

A hajó süllyedése után kiúszok a partra, ahol Red kisegít a hideg vízből. Ennek kifejezetten örülök, mert annál gyorsabban kerülök ki onnan. A hajó szomorú látványát még egy pillanatig magamba iszom, de aztán kis nevetéssel felhorkanok azon, amit Red a megjegyzésemre mond. Micsoda úriember! Bár tény, segít itt-ott, és még bókol is.
- Be kell látnom, hogy tényleg a mai modern, gothami úriember vagy. Udvariasabb, mint ezek. - nézek a félig agyonvert és agyonlőtt társaságra, miközben elindulok a táskámért. Visszaérve a hátamon, a motorhoz sétálva kérdezem Redet az okairól. Tehát, személyes negatív tapasztalatok vezérlik. Persze a labdát visszadobja, én pedig sunyin elmosolyodom a találgatásaira. Ezek szerint nem hallott, vagy figyelmen kívül hagyja azokat a pletykákat, amik keringenek rólam, a Donról, meg a Terminátorról. Hogy felbérelte Deathstroke-ot, hogy vigyen el engem hozzá, de eltekertem a katona fejét, aki cserébe a földig rombolta a Don otthonát. Persze, a valóságban nem minden történt úgy, ahogy mondják - bárcsak -, de az, hogy nem vesz figyelembe ilyen pletykákat, csak öröm számomra. Aztán ehhez jönnek még a Reddel történtek, így egy külső ember szemében akár a rivalizálás is szóba jöhetne. Pedig azt nagyon nem akarok.
- Mondjuk úgy, hogy borzasztóan érdekelne egy apró részlet a Don életéből, de sehogy sem jutok hozzá. - válaszolom meg hozzám illően ködösen a történetet, ajkaimon egy kis mosollyal. Nem igazán szeretném megosztani a miérteket bárkivel, biztonsági okokból, meg felesleges következtetések miatt. Így hát visszatérek egy kicsit az előző témára. Ha már Jokert említette...
- Egyébként nálam van "utálati" sorrend. Az említett bohóc magasan a toppon van. A fekete koponya pedig szerencsére két méterrel a föld alatt. - mondom, és igazán jó kedvűnek tűnhetek. Elsüllyesztettem a hajót, ezzel valószínűleg felhívom a Don figyelmét - is ... -, és még zsákmányt is szereztem! Ez az én napom. Aztán persze tuti megkapom majd karmától az arcomba, amit általában szoktam, de már megtanultam, hogyan álljak fel az ilyen helyzetekből.
- És sikerül elérned valamit ezzel az egésszel? - ez itt a nagy kérdés. Sok hű.hó semmiért? Vagy legalább érzi is, hogy van hatása annak, amit csinál? Őszintén szólva, én nem vettem észre változást Gotham silányabbik negyedében, East Enden. Annyiban változott az egész, hogy akik rosszfiúk voltak, azok a fegyvereket többet szegezik az ég felé, mint a járókelőkre, de csak elővigyázatosságból.
A motorhoz érve megkérdezem, hogy tudja-e merre kell menni, és a férfi nem mond nemet, csupán megint előadja a primadonnát. Elmosolyodom, amolyan "rendben, tartsd meg a titkaidat" fejjel. Felveszem a maszkot.
- Alleytown. A bezárt üveggyár mellett van egy bontásra váró társasház. - amit megvettek, de a bontás és építkezés furcsa módon még mindig nem indult el. Kicsit kihalt környék. A házakban a gyári munkások laktak, de mióta bezárták a gyárat, az emberek legtöbbje elköltözött. Ez még akkoriban történt mikor Mama Fortune volt hatalmon, kiskoromban.
A motorra ülök, ha ő is felszállt. Pimaszul átölelem a derekát, kezeim egy pillanat alatt, lehetőleg feltűnésmentesen felmérik, vajon van-e lopható dolog ujj távolságban az övén, mint mondjuk Batmannek, de ha van is, nem csenek el -még- semmit. Egyébként, ha kitapogattam magam, amit egyébként valószínűleg észre vett (ilyen ez a batcsalád, már számítok erre), akkor csak továbbra is ölelem, állam kényelmesen a vállára teszem, hogy lássam, merre megyünk.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Apró horkantást hallat a dicsérő szavak nyomán, ami afféle "azért ne túlozzunk" jelentéssel bíró reakció a részéről. Jason véleménye szerint már maga a "gothami" és az "úriember" szavak egymás mellé tétele paradoxont eredményez, ugyanis ez a város nem arról mondható híresnek (vagy inkább hírhedtnek?), hogy ladyket és gentlemaneket nevelne ki.
- Értékelem a titulust, az ilyesmi mindig simogatja a férfi büszkeséget. De, lássuk be, nem került túl magasra a léc. - ez vehető általánosításnak és érthető ugyanakkor specifikusan a ma esti bűnözőgárdára. Ami pedig őt illeti, már csak azért sem akart szó nélkül elmenni a bók mellett, mert képmutatásnak tartaná, ha kivenné magát a halmazból. Ő sem különb. A fegyverek azért nem gyakorolnak nagyobb súlyt a kezére, mert eleget látott Gotham utcáinak "törvényeiből" ahhoz, hogy ne akarjon görcsös ujjakkal holmi ideálba kapaszkodni. Nem tagadja, volt idő, mikor szívesen megtette volna, de azok a pillanatok elmúltak. A Wayne és Pennyworth tanítások pedig nem formálták át, csupán eszközt adtak a kezébe, a képességet, hogy könnyűszerrel játszhassa el a valóság kontrasztját. Emögött viszont még az marad, ami mindig is volt. Bukott gyermek, zabos felnőtt, elszabadult fegyver.
- Megkockáztatom a tippet, hogy az említett "apró részlet" nem a rózsatermesztési hobbijára vonatkozik. - főleg, mert a kertészkedéshez aligha szükségeltetik egy eldugott vérminta, ám ennél se nem tesz egyértelműbb utalást, se nem él több bújtatott kérdés lehetőségével. Végső soron, bármilyen ügyletbe is kíván vagy nem kíván keveredni a nő, az az ő egyéni döntése marad. Azt már ugyanakkor kétli, hogy ha Selina túl közel kerül majd a tűzhöz, Bruce sem fogja beleütni az orrát a magánügyébe, hogy megakadályozzon egy esetleges ikaroszi tragédiát. Mert hiába akarja a veterán denevér fenntartani a ridegség és elérhetetlenség látszatát, nagyon is szentimentális alkat. Ehhez elég csupán egy pillantást vetni a barlangra, pontosabban az ott tárolt ereklyékre.
- Az örök vigyorgó nem csak a te listádon aranyérmes. - azt ugyan nem tudja, hogy Macskanő mennyi részletet ismer Joker és Batman egykori Robinjának találkozási pontjáról, ezért részletekbe inkább nem bocsátkozik. Nem mintha államtitok volna, nincs nyilvános személyazonossága, amit féltenie kellene. Ha Selina, vagy bárki más, kutakodni kíván, egy halotti bizonyítványt az archívumban és egy síremléket fog találni nem messze Thomas és Martha Wayne végső nyughelyétől.
- Tudod, mit mondanak: ha megölsz egy gyilkost, a gyilkosok száma még nem változik a világban. De ha megölsz százat, akkor már kilencvenkilenc fővel redukáltad a kört.
Extrémista felfogás? Nyilvánvalóan. Abba is bele lehetne kötni, hogy minden egyes személy, akiket idáig eltett láb alól, a szó szoros értelmében gyilkos lett volna. A közhelyes felfogást inkább, mint metafora hozta fel, miközben a gyakorlatban kibővítette a spektrumot gyilkosok helyett bűnözőkre. Mind szociopatának minősülnének elfuserált döntések meghozatala miatt? Természetesen nem. De ahogy a Vénembernek, úgy Jasonnek is van egy hadjárata, amiről nem kíván letenni. Márpedig ahhoz, hogy a szervezett bűnözés összeomoljon Gothamben, drasztikus módszereket kell alkalmaznia és ezzel nem összeegyeztethető az, hogy minden alkalommal válogat és hol bíráskodik, hol pedig kegyelmet gyakorol. Persze, voltak köztük akiknek voltak barátnőik, egyeseknek talán menyasszonyuk, rokonaik is, de olyan körökről van szó, ahol egyrészt a visszaeső bűnözés garantált, másrészt ők húzzák mneg a ravaszt, amint parancsot kapnak, mindegy, ki felé fordul a fegyver. Nos, a ma esti alakok aligha fognak már elsütni bármit is a jövőben. Ez Jay szemében győzelem. Nyilván megvan az ára. De minek (illetve kinek) nincs ebben a világban?
A cím hallatán csak bólint egyet, majd néhány pillanattal később el is indulnak. Az egyik előnye annak, ha itt nő fel az ember, az, hogy hamar kiismeri a kapóra jövő kerülőutakat. Nem csak a forgalmat lehet ilyen tudás birtokában elkerülni, de nem jön rosszul akkor sem, ha nem a legnyilvánvalóbb útvonalon akar valaki A pontból B pontba jutni. Elvégre, sosem lehet tudni, ki akarja a távoból megfigyelni. Nevezhető ez paranoiának, de olykor bizony életet menthet. Nem volt véletlen az sem, hogy a Macskára hagyta a cím felfedését. Ha beütne a krach, vagy valaki kémkedne, Selinának kell tudnia, melyik az a hely, amit nem csak a legbiztosabbnak érez, de villámgyorsan hátra is tudja hagyni, ha a szükség úgy hozná.
Érzi a kutakodó ujjakat, de nem teszi szóvá. A kezek eljuthatnak oda, ahol a füstkapszulákat és az EMP-t tartja vagy akár fegyveréig is, de egyik sem olyan, amiben meg akarja állítani. Arra, hogy ártsanak egymásnak, túl sok alkalmuk lett volna már, így felesleges volna a kíváncsiságától tartania.
- Elsütném, hány dolcsi volt a taxi, de az öltözékeden túl feltűnő volna, ha valahol pénztárca domborodna ki. - közli, mikor a címre elé érkezve leparkol. Alapból sem annak a típusnak ismeri, aki fizetve távozna helyekről, szóval duplán élcelődhet vele. Természetesen, emögött semmi komolyság nincs. Elvégre, kisegítették egymást. Neki ez elég ahhoz, hogy kvitteknek minősüljenek.
- Tartsd nyitva a szemed! Ki tudja, ki teszi ugyanezt a közelben.
Már megint ez a berögzült paranoia. Mellesleg, szavai lényegében egyenlőek a "Vigyázz magadra!" és "Légy óvatos!" megnyilvánulásokkal, de ezek túlzottan törődést sejtetőek, így még az utolsó pillanatban átkalibrálta őket, hogy jobban alkalmazkodjanak a Jason Todd stílushoz. Ha nem tenné, még a végén felmerülhetne a gyanú, hogy hasonlóan szentimentális típus, mint Bruce. Mi lenne akkor az imidzsével?

Red & Cat ️️️️️

Egy halvány vigyor szalad ajkamra ahogy felhorkan. A mérce alapját felvetve pedig halkan el is nevetem magam.
- Ó, ugyan. A magasabb kategórián is túl tudsz tenni, ha akarsz. - a "hősök" közül nem sokan viselnek el engem, és ha egy-egy szélsőséges alakon múlt volna, valószínűleg én is a hajóval együtt süllyedek. Örülhetek, hogy Red, habár szélsőségesnek vallja magát, közel sem az. Különben én is azon a tálcán lennék, amely szúrja a szemét, szóval ő is amolyan szürke zóna, mint én.
Amikor a miértekről faggatjuk egymást, megmosolyogtat a reakciója, és az, ahogy felhozza a hobbit.
- Honnan tudod? Lehet valaki lefizetett a titkai felkutatásáért, hogy jövőre ő lehessen a díjnyertes rózsatermesztő. - viccelődök a felhozott példán, és jelzem, hogy azért nálam semmi sem lehetetlen, ha valaki más eléggé motivált. Persze, tudom hogy tudja, személyes dolgok késztetnek a kutatásra, de egyelőre még nem avatom be. Most még nem kell segítség... ha kelleni fog, majd akkor kinyitom a számat.
A bűnözőkre és a rangsorolásukra térve elejt egy aprócska mondatot, és nem tudom, hogy ez a vélemény személyes tapasztalatokból táplálkozik-e, vagy csak tud valamit. Aztán azzal jön, hogy ha eleget öl, akkor "jobb lesz a világ", vagy efféle maszlagot.
- Igen, sejtem... Mindenesetre, ha elérne hozzá is egy "agymozgató" ajándékod, mint ezekhez, látogass meg egy pezsgővel kérlek. - duruzsolom neki a fejlövésre utalva, nem mintha buzdítani akarnám, vagy ilyesmi, de ha összeomlasztotta Falcone és a Pingvin birodalmát, akkor ők jönnek -gondolom- személyesen, és ha elfogytak a maffiavezérek, akkor jönnek az anarchisták... A lényeg, hogy hosszútávon talán nekem is jobb őt támogatnom. Noha biztosra veszem, hogyha itt nagyobb fejek kezdenek el hullani, akkor Deathstroke is meg fog jelenni. Na abból a partiból viszont nem biztos, hogy kérni fogok.
Ezután motorra pattanunk, közlöm a címet, és már megyünk is. Ujjaim finoman kutakodnak itt-ott, és habár sejtem, hogy észrevette, nem akadályoz meg abban, hogy nyúlkáljak övére, oldalára. Egy kapszulát elcsenek - nem bírom megállni - mert habár fogalmam sincs, hogy micsoda, majd később letesztelem valami biztonságos helyen, már ha a tulajdonosa nem kéri vissza addig. Nem mintha nem olyan dolgokkal lenne felszerelve egy ilyen öv, amik fogyó eszközök, tehát valószínűleg nem zavarná, ha megtartanám. Az se zavarta, hogy felkutattam.
Az is feltűnik, hogy nem a legrövidebb úton, hanem körbe, kertek alatt megyünk. Értékelem Red előrelátását, bár valószínűleg szükségtelen. Alleytown a kóbormacskák, és utcai gyerekek birodalma. Az én birodalmam. Mindent tudok, ami itt történik, és Holly azonnal jelezne, ha feltűnő, vagy szokatlan embereket látnának a gyerekek az utcán. Azonban mint a legtöbben, a saját démonaink manifesztációjától tartunk a legjobban, és úgy tűnik, ez igaz erre a férfire is. Ó, milyen aranyosan rejtegeti szavaival a törődését. Leszállok a motorról, de nem lépek távol, sőt, közelebb kerülve megigazítom rajta a kabátot, amelyet a menet szél kissé oldalra fújt.
- Ha ennyire aggódsz, hogy valaki a sötétben, a megfelelő pillanatot várja, miért nem jössz fel te is, hogy megakadályozd? - kérdezem duruzsolva, aztán kihívó pillantással nézek szemeibe, már amennyire engedi a maszkja.
- Akár kimelegedhetnénk egy meleg zuhany alatt, míg arra várunk. - "arra", avagy a semmire. A neki szánt szavakat lágyan dorombolom, de olyan nyugalommal, mint aki egyébként is tudja a választ, amit kapni fog. Direkt fejeztem ki magam úgy, ahogy, hogy félreértésnek még véletlenül se adjam alapját. Bár nem hinném, hogy az első találkozónk után Red félre értené, ha ilyen "homályosan" fejezem ki magam. Bár az elutasítás gyakorlatilag garantált, hiába játszik ujjam álla alatt, hiába a dorombolás, a válasz úgy is "kösz de nem" lesz, mint eddig mindig, a "hősöktől". Egyrészt, mert megbízhatatlan vagyok, másrészt, mert az a legtöbbeknek jelent valamit. Bármit. Elköteleződést, bizalmat, kifejezést. Nekem? Kevésbé. Egy újabb játék, ami a legrosszabb esetben élvezeti értéket ad, és új lehetőségeket a jövőre tekintve. Viszont akkor is el szoktam sütni ezt a dolgot, ha tudom rá a választ, mert abból, ahogyan a választ kapom, sok dolgot ki tudok olvasni. Van aki majdnem kötélnek áll, van akit a gondolat is elborzaszt, van aki megdöbben, hogy ilyesmit felhozok, van, akit nem lep meg, és már várta, mikor jövök ilyesmivel. Kíváncsi vagyok, mennyire vagyok számára kiszámítható.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Alapvetően nem jelentett neki soha problémát az, hogy egészséges magabiztossággal nyilatkozzon képességeiről. És miért is okozott volna nehézséget? Elvégre, akkor még rajta kívül csupán egyetlen gyerek mondhatta el magáról azt, hogy egy menő ruhában, Batman oldalán rúghatja szét rosszarcúak seggét. De az általa kapott leckék csupán megerősítették benne azt, amit még a Denevér előtt kellett kialakítania magában: azt, hogyan nyomja el magában a kétely szikráját. A betontömbök között a pillanatnyi habozás is jelenthette azt, hogy éhen marad (ami még így is nem egyszer előfordult), különösen igaz ez ráadáásul akkor, ha az ember heti költőpénze dílerek megrövidítéséből és autóalkatrészek lopásából származik. Akkor miért visszakozik, mikor az említett mércéről van szó? Ez amolyan ritka, őszinte pillanatok egyike. Nem akar zsákbamacskát árulni. Hehe.
- Ejha! Kenyérre akarsz kenni, macsek? Mert ha igen, az irány nem rossz, de nem ígérem, hogy ezt nem kérem írásban is. - távol álljon tőle, hogy komolyan panaszkodjon a nő stílusa és dicsérete miatt. Ami, szigorú szemmel nézve, felvethet kérdéseket. Mi tart vissza egy radikális személyt attól, hogy olyasvalaki ellen forduljon, mint Gotham Macskanője? A kézenfekvő és nyilván legegyszerűbb válasz: semmi. A probléma ezzel az, hogy a világban semmi sem ilyen egyszerű, és a látszat ellenére az éles arculatváltáson átesett Jason sem csak feketében és fehérben látja az embereket. Legalábbis, nem mindegyiküket. Bizonyos szempontból mindkettőjüket a szükség formálta és fosztotta meg őket gyermeteg képzelgésektől, s mindketten aszerint alkalmazkodtak, amit sötét sziluettek között kellett megtanulniuk.
- Azt mondanám, hogy elég elborult volt, aki ezért fizetett. De üdítő újdonság is lenne. Egy kertészkedésmániás talán nem nyírna ki ilyen információval egy fél negyedet. - bár, sosem lehet tudni, ezért is ügyel rá, hogy megnyomja a talán szót. Hiszen olyan helyen élnek, ami megalkotta Méregcsókot. Ilyen résztvevővel még egy olyan banális esemény is, mint egy rózsatermesztő verseny, könnyen fulladhat pollenfüst fojtó katasztrófájába. Persze, nem tart attól, hogy Ivy olyasmin törné a fejét, mint a Don növényekhez való viszonya, így a poénban való részvétel annak a jelzése, hogy elfogadja azokat a falakat, amiket a Macska állít fel. Ő nem Bruce, nem kívánja megváltoztatni (vagy "jobb" útra téríteni) a nőt, sem lebeszélni arról, amit a fejébe vett. Mivel egyikük sem olyan, aki lemondana saját hadjáratáról, idővel úgyis megint előtérbe fog kerülni. Elkerülhetetlen lesz. Abban az időintervallumban Selinának megvan a joga ahhoz, hogy ő döntse el, be akarja-e avatni, tekintetbe véve, hogy nem tartozik neki semmivel.
- Hidd el, ha pusztán rajtam múlna, már rég elfüstölték volna a hulláját. - érthető okokból Joker elég előkelő szerepet kapott a halállistáján, olyannyira, hogy visszatérte után megkísérelte a kiiktatását. A naivitásával volt a probléma. Azzal, hogy mindazok után, ami történt, még bízott abban, hogy képes lehet felnyitni Bruce szemét. Tévedett, mint azt a mellékelt ábra mutatja, és mint mindig, a bohóc tovább röhöghetett.
- De a pezsgőt észben tartom!
A hanglejtése elárulhatja, hogy somolyog a maszkja alatt. Hiszen nem csak az egyik búvóhelyének címét kapta meg, de a nő mondata alapján azt sem bánná, ha egy éjszaka teljesen váratlanul bukkanna fel, ami... meglepő. Jay nem épp az a társaság, akire bárki vágyna, nem véletlen, hogy nem igazán várják családi összejöveteleken, már ha egyáltalán lennének ilyenek. Ami meg más jelmezeseket illet, általában elkerülik őt. Nyilván a hősbiznisszel nehezen összeegyeztethető az, ha valaki egy fegyveres ürgével nyomul. És ha már kapott egy tőle "Ugorj be nyugodtan!" kártyát, bizony meg fogja őrizni. Ahogy azt sem állja meg, hogy tekintete végighaladjon a vonalain, mikor Selina közelebb lép. Már épp megjegyezné, khm.. némileg kamuzva, hogy a figyelmeztetése még nem törvényszerűen aggódás, de ehelyett inkább szélesedik a mosolya, tekintetében villan valami, ahogy a nő hangjában a nyugodt magabiztosságot véli felfedezni. Afféle "Ha játszani akarsz..." módon másolja le a kihívó pillantást.  
- Biztos vagy benne, hogy bírni fogod meleg vízzel? - nyilván, egy gentleman, fényes páncélban a finom visszautasítás mellett döntött volna. De mint hangoztatta, ő nem tartja magát annak, és határozottan nem tartozik azok közé, aki ne volna partner valami jóban, holmi morális tanításokra hivatkozva. Ehelyett ő az a fajta, aki rátesz egy lapáttal a provokációra. Az, ahogy a szavakat formálja, érezteti, hogy a kérdés nem pont a bojler kapacitására vonatkozik.

Red & Cat ️️️️️

Apró, halk kuncogást hallatok szavaira. Nyilván nem tudhatja, milyen néha olyanokkal összefutni, akik ténylegesen bűnözőnek tekintenek engem, és nem csak amolyan antihősnek, mint a Batman. A Justice League egynémely tagja például kifejezetten utál, és őszintén szólva viszonozom az utálatot. Ehhez képest Red, és az ő rugalmassága velem kapcsolatban - annak ellenére, hogy azt állítja, ő aztán szélsőséges -, meglepően üdítő a sok merev idióta után.
- Leírhatom neked, de nem hiszem, hogy bárkinek számítana az én szavam. - húzom fel a vállaim, egy hosszabb vállvonásra, egy apró kis mosollyal a számon. Már, nem hiszem, hogy a bűnözők véleményét kikérdezné erről, a többieknek meg, ahogy említettem, nem igazán számít a szavam. Nem vagyok közéjük való, nem vagyok azonos véleményen velük. Nem mondom azt, hogy Red álláspontja tökéletes, de őszintén szólva, valahol megértem őt, hogy ebben látja a vigaszt. Alleytownban sok árva tarthatta volna meg szüleit, ha nincs a bűnözés a városban. Most már azonban, hogy felnőttem, befészkeltem magam a csúcsra, nem szándékozom engedni, hogy elhatalmasodjanak a bandák, a kis vezérek. Persze, ebből szokott nem egy összetűzésem lenni, de túl élem. Majd maximum megkérem Tedet, hogy segítsen ki egy-két ököllel. Bat meg úgy is beleüti az orrát magától is, ha kérem, ha nem. Őt nem hívnám.
Arra kitérve, hogy mit akarok a Donról, nem mondok szinte semmit. Amíg nem érzem úgy, hogy szorul a hurok, vagy szükség lenne segítségre, nem hiszem, hogy bárkinek kinyitom a számat. Mindenesetre örülök, hogy a férfi előbb kérdez meg engem, mint kutakodjon, mert hát van egy közös ismerős, aki előbb kutakodik, és utána teszi fel a kérdést, hogy "ja ez egyébként szenzitív információ?" De mindegy is. A viccét megvigyorgom, és akaratlanul is Ivy jut eszembe a kertészmániásról.
- Valószínűleg nem arra kéne neki. De ha igen, akkor szerintem nem engem bérelne fel. - utalok a nőre egy széles mosollyal. A "Természetanya" mellett Joker is szóbakerül, és nem túl meglepően, de azonos véleményen vagyunk. Nem gyakran szoktam más halálát kívánni, néha talán elkáromkodom magam komolytalanul, de a Joker kifejezetten olyan ember - ha ember egyáltalán -, akinek a halálát megünnepelném. Meg is említem Rednek, hogy ha ez megtörténne, szóljon és pezsgőzünk egy jót, mire kiderül, hogy nem rajta múlik, de azért észben tartja. Hát, kár, esküszöm, még talán segítettem is volna őt valamiben, ha ettől közelebb leszünk a megboldoguláshoz. De hát, erről le kell tennem, és van egy sejtésem, hogy ki miatt. Kicsit csalódott arcot vágok, de csak pár pillanat erejéig.
A kerülő út után végül megérkezünk Alleytownba. A rosszminőségű utak, az elhagyatott, vakolatát már lehullajtott épületek sötét, egymásra bámuló üvegei közt megállva nem köszönöm meg a fuvart. Ehelyett egy kis melegedésre invitálom az urat, mint a legtöbbeket, akikkel találkozom. Van aki olyan, mintha egy falnak beszélnék, van aki ellenáll, de látom a fejében, hogy meggondolja. Valami ilyesmire számítok most is, ám meglepetésemre egy teljesen mást kapok. Egy kérdést! Először talán kiülhet egy mosollyal a meglepetés az arcomra, hiszen felhúzom a szemöldökeimet, de közben látni is rajtam, hogy örülök az újdonsült válasznak. Oda hajolva a feje mellé a fülébe dorombolom a választ.
- Ha elfogy a meleg víz, felfedezheted a lakás többi részét. - folytatom tovább a szójátékot, amelybe bele kezdett, somolygássá tompítva egy kikívánkozó vigyort. Ezután mosolyogva egyenesedek ki, aztán fordulok meg és indulok meg az épület lépcsőjén az kapuhoz, és innentől kezdve rá bízom, hogy jön-e utánam, komolyan gondolva a dolgot, vagy "inába száll a bátorsága". Annak üvege törött, így nem nehéz kinyitni: benyúlok, és elfordítom a kulcsot, ami belül a zárban üldögél. A benti körülmények épp olyan elszomorítóak, mint az utca. Graffitik mindenütt, omladozó, elszíneződött vakolat egy része a fal tövében fekszik, az évek alatt elkopott kőlépcsők kovácsoltvas kapaszkodójából itt-ott hiányzik egy darab, mintha elvitték volna. A négy emeletes ház negyedik emeletére könnyedén szökkenek fel, kettesével szedve a lépcsőket. Az emeletem a bal szélső lakás ajtajához lépek. A táskámból előkapom a kulcsom, és kinyitom az ajtót, vállam mögött még egy kis félmosollyal hátra pillantva, ha mögöttem jön, akkor a férfire.
Az ajtó mögötti szoba már sokkal frissebb, és kellemesebb, mint a kinti lépcsőház. Ha nem is igazi "penthouse" azért kellemes, modern kis apartmant csináltattam a Brókerrel. A fekete és barna az uralkodó szín, a bútorok és szőnyegek egy része szürke. Persze, nem luxuskategória semmi, csak épp ízléses lakás, de nekem ennyi elég egy ilyen búvóhelyhez. A fényűző dolgok nem a berendezésben rejlenek, hanem a festmények a falakon, az előszobai asztalon lévő váza, egy eldugott dobozban rejtőző ékszerek és kövek. Ezekben tartom a vagyonom. No meg persze, macskák. Van négy is, de a nyitott ablak miatt a radiátorok közelében alszanak összegömbölyödve a "macskakastélyban".
- Otthon, édes otthon. - húzom le magamról ismét a maszkot, megkönnyebbülten sóhajtva.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Számított egy olyan válaszra, amellyel a nő kétségbe vonja egy efféle írásos bizonyíték értékét, és már mosolyogva várta, viszont önelégült vigyorát még tovább igazolja, hogy mellé kap egy beleegyező választ. Kár, hogy se papírt, se tollat nem tart magánál, hiábba hatalmasabb fegyver utóbbi a kardnál.
- És ha nekem lesz? Lehet, hogy bekereteztetem és kirakom otthon. - mellesleg, sosem lehet tudni, mikor jöhet jól egy efféle emlék. Például a megfelelő pillanatban elsütve, megnézné, mi lenne rá Grayson reakciója. Talán még Drake folyton pörgő agyát is sikerülhet vele megakasztani. Habár, van egy olyan teóriája, hogy az a kölyök valójában valami Mátrix szökevény, aki programokból tölt fel magába információkat. Az alapján, amennyit megfigyelt az ifjú vörös Robinból, annyi bizonyos, hogy több időt tölt el egy számítógép társaságában, mint odakint emberek között.
- Igen, volt egy ilyen érzésem. Álmodik a nyomor, hogy Gotham legnagyobb problémája a hobbikertek gyarapodó száma legyen. - jegyzi meg egy apró sóhaj kíséretében. Havában halt ötlet volt, de egy próbát megért. Viszont, igaz, ami igaz, ha Méregcsók szánná magát cselekvésre, minden bizonnyal nagyobb spektrumú támadást tervezne meg, és aligha érdekelhetnék keésbé az olyan apróságok, mint a város lüktető szívét fertőző szervezett bűnözés és azok nagykutyái. Hiába prominens név a Falcone, ha a metahumánok és az Arkham őrültjei sikerrel bebizonyítottak valamit az utóbbi években, az az volt, hogy hatalom és hatalom között is meglepő különbség lehet. Például hiába tölti be valaki egy droghálózat vezetői tisztségét, ha olyasvalakik törik rá az ajtót, mint Pamela Isley vagy Waylon Jones, akkor aligha az fogja megmenteni az életét, hogy a dílerei mennyi pénzt tettek le aznap az asztalára. A korrupció és számító mivolt mögött ezek az alakok csak emberek. Ha megütik őket, akkor véreznek. Ha meglövik, elvéreznek. Jason már csak tudja, ő pontosan ezt használja ki. És ez az egyik oka, amiért úgy érzi, hogy még a Gotham óvárosában, egy előző korban épített birodalmaknak már nincs sok hátra. Nem mintha ez szomorúsággal töltené el, elvégre, a bomlasztási folyamatnak ő aktív résztvevője, az viszont roppant aggasztó gondolat, hogy a bástyák leomlásával a mocsokból épült királyságok trónján olyanok üljenek, mint a fent említett személyek. Mi lesz az East End már most nyomorban élő lakóival ha a Don helyét mondjuk Bane veszi át? Lehet, hogy amit Jay tesz, mindegy milyen indokból teszi, sosem lesz helyes. Viszont a következő ürge már kétszer meggondolja, hogy odalépjen-e, ha látja, hogy az előzőnek nem egy gondolat suhant át utoljára az agyán. Bizonyos formában ez is egy győzelem.  
- Nem tudtam, hogy ilyen vendéglátó kedvedben vagy. Különlegesnek érzem magam. - még ha a szavak a jelen esetre értve igazoltak is, megvan mögöttük az a pimaszkodóü hangnem, amit úgy néz ki, a nő könnyen ki tud belőle hozni interakcióik során. Ez a tónus annak szól, hogy amennyire ő nem kendőzi különösebben, hogy kicsoda, és milyen is nyers valójában, úgy nem ringatja magát illúziókba sem azt illetően, hogy ez több volna egyszerű játéknál vagy hogy ő komolyan valami különlegeset képviselne. Talán azért is tud olyan könnyeden riposztolni, mert amellett, hogy egyikük sem társít a labda adogatásához szentimentális gondolatokat, nem számít arra sem, hogy a másik ennek az ellenkezőjét várná el. Ezért jól működik, mint egy karbantartott motor. Biztonságos. Amennyire az ő világukban valami biztonságos lehet.
Leszáll hát a motorról, sosem volt olyasvalaki, aki az utolsó pillanatban meggondolná magát. Ha az volna, sok fordulópontot megspórolt volna az életében, de akkor nem leheltethetné a szemét az udvariasnál kicsit hosszabban a bőrruhás nőalakon, amíg az ajtót intézi. Mielőtt viszont belépne rajta, reflexszerűen vet még egy utolsó pillantást háta mögé, felmérve a pontos helyet, ahol motorát leállította, a látszólag teljesen kihalt utcaszakaszt, a sötéten meredő ablakokat, és különös figyelmet fordít a tetőkre. Miután tisztának ítéli a terepet, a nő után sétál. A graffitik a falon akaratlanul is emlékeztetik a helyre, ahol felnőtt. Egy kedves, idős hölgy kivételével a szomszédból, az egész tömbről el lehetett mondani, hogy vagy priusszal vagy függősséggel rendelkezők lakták. És az időús asszonyt csak azért sorolja a kivételek közé, mert amikor már Robin volt, úgy döntött, nem ellenőrzi le a núltját. Tartott tőle, hogy túl illúzióromboló volna.  
- Wow... már tudom, kitől érdemes lakberendezési tippeket kérni. - nem mintha ő maga bajlódna ilyesmivel, a búvóhelye erről kellőképpen árulkodik, de tény és való, hogy őszinte meglepettséggel méri fel az otthonos lakást, beleértve egyből a nyitva álló ablakokat ("A felderítés elején fedd le a lehetséges útvonalakat!" - visszhangzott Bruce utasító hangja a fülében), majd a festményeket.
- Be kell vallanom, azt hittem, inkább a "kevesebb dolgot könnyebb hátrahagyni" típus vagy. - ki gondolta volna, hogy a Macska inkább letelepedős fajta.
Viszont követi a vendéglátója példáját és sisakját egyik kézben tartva a dominomaszktól is megszabadul. Így már egyértelműbb, hogy a nőt fürkészi, jóllehet, ez a legkevésbé sem állítja meg őt.

Red & Cat ️️️️️

A férfi szavai elsőre furák, de aztán rájövök, hogy valószínűleg gondolatban már sokkal előrébb jár, mint szavakkal, feltehetőleg arra gondol, hogy nincs nálam papír, de ilyet nem emlegettem. Megmosolyogtat, hogy a végén valóban leíratja velem a mondatot.
- Ennyire csak nem kezelnek le téged, hogy az én írásbeli igazolásom kelljen, Red. - kuncogom hitetlenül, hiszen neki a batcsalád, ha nem is mindenben, de azért biztos vagyok abban, hogy nagyrészt támogatást nyújt számára. Persze, az is lehet, hogy tévedek. Nem tudom, mi folyik ezek közt az alakok közt.
Végül sajnos a viccnek vége, és már azon sajnálkozunk, hogy nincs titokzatos, nagy hatalmú rózsaversenyző, aki elvégezné Red helyett a munkát, és megszabadítaná illatos tüskéivel Gotham utcáit. Noha Ivy majdnem ezen az állásponton van, annyi kivétellel, hogy ő nem csak a bűnözőket irtaná ki a városból, hanem mindenkit, sajnos ő se elég ahhoz, hogy ezt a csodás rózsatermesztő titulust megkapja.

Alleytownba érve egy érdekes macska-"egér" játékba kezdünk, bár azon még megy a harc, hogy ki a macska, és ki az egér. Mindenesetre üdítő meglepetésként hat, hogy Red nem csak úgy leráz, mint mindenki más, hanem bele megy a játékba. Ajkamon egy elégedettnek látszó mosollyal indulok meg, engedem be a lakásba. Ha nem látnám is tudnám, hogy meglepődik, a hangja elárulja. Halkan elnevetem magamat a szavaira, csizmáimat egy-egy rövid mozdulattal lehúzom a lábamról és az előszobában hagyva, nesztelen léptekkel megyek beljebb, nedves lábnyomokat hagyva a padlón.
- A macska territoriális állat. - válaszolom, miközben az ablakhoz lépek, és becsukom az. Habár nem tudom, mennyire ismeri a természetet, azért a legtöbb territoriális állatról tudni lehet, hogy hacsak nem történik valami katasztrofális, vagy üldözi el rivális, addig ragaszkodik a helyéhez, és megküzd érte. Ezzel én se vagyok másképp. Több rejtekhelyem is van még East Enden belül is, de a lakásokat nem váltogatom rendszeresen. Összehúzom a függönyt, a lábamhoz dörgölőző Irisról leveszem a kristálynyakörvet, majd megfordulok és egy pillanatra meg is torpanok, ahogy meglátom a férfit utolsó bástyája, a domino maszkja nélkül, ahogy engem néz.
- Ejha! - mosolyodok el, és visszasétálva hozzá tenyereim a vállaira simulnak, és ahogy közelebb lépek, úgy kúsznak át a kezeim a trapéz izmain.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire megbízol bennem. - dorombolok a végre felfedett szemeket fürkészve. Mondtam már, hogy gyűlölöm azokat a maszkokat, amelyek pont ezt a részt takarják? Hiszen a legkifejezőbb része az emberi arcnak.
- Szóval! Megmutassam a fürdőt..? - kérdezem búgó hangon, egyik kezemmel elengedve vállát, és azon kezem mutató ujja köré tekerem azt a furcsa, fehér tincset, amely kilóg a sorból hajában. Csak egy pillanatra töröm meg a szemkontaktust, amíg megcsodálom az ujjamra tekert fehér hajszálakat, majd elengedem őket és immár újra a szemekbe tekintek, könnyebben kiolvasva azokból minden huncutságot, ha engedi a szemeiben megjelenni. Az enyém tele van vele!

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Apró nevetést hallat zárt ajkain keresztül Selina hitetlen szavait hallgatva, ám ez nem a felszabadult, vidám kacaj, ami tinédzserként, vörös jelmezében annyiszor elhagyta száját, inkább sötét és száraz, épp olyan, mint azok az épületoszlopok, melyekbe a lakók tömörülnek, annak reményében, hogy a város árnyai nem nyúlnak majd utánuk és a romlás ujjai nem érik majd el őket a falak között.
- Szívet melengető, hogy ezt gondolod. - nem akarja azzal traktálni a nőt, hogy mélyebb argumentációba megy bele a miérteket illetően, egyébként sem látja értelmét, elvégre, az, hogy ő a Denevérek önbíráskodó családjának elesett, s tévútra tévelyedett katonája, már egy elfogadott tény a szemében. Tett ő "a család fekete báránya" titulusért. Ha az nem lett volna elég, hogy kész volt Batmannel felvenni a harcot csak azért, hogy megértesse vele az álláspontját, valószínűleg az sem segített sokat a megítélésén, hogy Drake-et az alkalmi bokszzsákjává avatta. Pedig már elég rég ruházta meg utoljára. Ez főként annak köszönhető, hogy miután rájött, milyen könnyen a földbe tudja döngölni a kölyköt és utána Timmynek csak ideológiai szájkaratéra marad ereje, kiveszett a poén az egészből.
- Igaz. - ennyivel tisztában volt a macskákkal kapcsolatban, a meglepettsége abból fakad, hogy nem volt benne biztos, mennyi személyiségjegy közös a nőben és a négylábúakban, és mi az, ami csupán a geg része.   
- És nem tartasz tőle, hogy egy éjszaka majd valaki szemet vet a kis birodalmadra? Vannak bandák, akik ölnének egy semleges terület kontrollálásáért. - ami ráadásul nem is egy költői kifejezés, tényleg vannak, akik nem haboznának meghúzni a ravaszt. És ezek még a "humánusabb" bűnözők. Persze, az, ha Batman erre legyeskedik, biztosít valami védelmet az itt lakók számára, de ezt leszámítva tökéletes célpont egy olyan szervezetnek, ami terjeszkedni akar.
- Mit mondhatnék, szeretek veszélyesen élni. - közli, ahogy félmosoly jelenik meg az arcán és hogy szavait alátámassza, sisakját és az eddig szemeit fedő maszkot baljába fogva, szabad kezének ujjai felemelkednek, hogy utat találjanak a közelebb lépő Macska derekára és ujjbegyeivel végigsimítson oldalán.
- Meg aztán a második randi megérdemli a normális szemkontaktust. - arról már nem beszélve, hogy Selina volt az, aki először a bizalmába fogadta Jasont az otthonába való invitálással. Plusz, paranoia ide vagy oda, azért zuhanyozni nem maszkban szokott.
- Már azt hittem, valójában azért akartad, hogy itt legyek, hogy felvághass előttem az avantgard festménygyűjteményeddel. - közli a könnyed, sunyi hangnemét használva, miközben kimondatlanul, de kimondottan lazítóan hat rá, ahogy Macsek a hajával játszik. Volt idő, mikor gyűlölte azt a kifehéredett tincset. Kerülte miatta a tükröket, mert az etiópiai raktár jutott róla eszébe, a robbanás, a törmelékek és a koporsó. Most mégis, elfogadja, hogy a részét képezi, bár ahhoz nincs hjozzászokva, hogy valakinek tetszik is.
- Mutasd az utat! - huncut, ravasz fény villan a szemében, s hamarosan kiderül, miért. Bár kezét lecsúsztatja a nő derekáról, hogy szabad utat engedhessen neki a lakásban, valójában csakis arra vár, hogy Selina elinduljon, ugyanis amint megteszi és ellép mellette, Jay utánanyúl, hogy testét átkarolva szembefordítsa magával és, ha hagyja a nő, birtokba vegye ajkait.
- Bocs, azt hiszem, a türelmem eddig bírta. - suttogja "magyarázat" gyanánt a kettejük közti lerövidült térbe.

Red & Cat ️️️️️

Nem tudhatok mindent én se. Például nem gondoltam volna, hogy valakinek, akinek olyan összetartó családja van, mint a Batfamily, én leszek az egyetlen, aki bókol Rednek. Legalább is száraz, boldogságot, vagy jókedvet kicsit se tartalmazó nevetése erre enged következtetni, és őszintén megsajnálom érte. Persze, nem követi Batmant a bűnözők lecsukásával. Tudom, hogy gyilkol. És őszintén szólva, nem vagyok meglepve, hogy kicsit kilengő balkerékként kezelik, de az ember azt gondolná... hát, mint az ábra is látja, rosszul. A szavai még egy lapáttal rápakolnak erre. Úgy tűnik, félre ismertem a hősközösséget. Mondjuk nem nehéz olyasmit félreismerni, aminek nem vagyunk a tagjai, ugyebár. Nem forszírozom ezt a témát, mert a legkevésbé sem akarom érvágós érzelgősségbe elvinni ezt az egészet. Azt se gondolom, hogy Red erről akarna beszélgetni, bár ennél a pontnál már igazából semmit nem tudok. Határozottan hittem, hogy azon az oldalon mindenki egymás hátát védi, és igyekeznek egymást szellemileg is a felszínen tartani. Tévedni emberi dolog.
A lakásban egy rövid ideig meglepettséget okozok a férfinek. Ő is felvázolja, hogy mit gondolt rólam. És egyébként van igazság abban, amit mond. Gyakorta utazok, és a városban szerte vannak lakások, amik menedékként funkcionálnak..de soha nem tudnék elszakadni véglegesen East Endtől és Alleytowntól. Ez... egyszerűen belém van írva. Ez az otthonom. Ezért küzdök akkor is, ha gyáva tolvajként néha elmenekülök. És egyébként bele trafál ismét a témába, amikor felhozza, hogy mi lesz, ha jönnek? Elmosolyodom.
- Meglepő, hogy milyen keveset érzékeltek a város nagyobbik felében. - merengek el egy pillanatra, az arcát fürkészve. Ha ő nem tudja, akkor Batman se tudja, nagy valószínűséggel.
- Majdnem mindennap megküzdök ezért a területért. Majdnem mindennap gengszter seggeket rúgok szét, és kockáztatom a bőröm, hogy East Enden, és Alleytownban ne ugorjon meg a bandák száma, és a bűnözés. Szövetségesekkel karöltve csináljuk ezt a szélmalom harcot, néha nagy árakkal fizetve a győzelemért. - mondom a végén talán kicsit komolyabban, mint akarom. Amikor eszembe jut a húgom, és amit Black Mask vele tett... Soha nem fogom megbocsátani magamnak, hogy bele rángattam ebbe az egészbe. Le is dobom a földre a táskám, miután becsuktam az ablakot, és megfordulva Red maszktalan arcával találom szembe magamat. Oda lépve meg is említem, hogy számomra ez nem várt fordulat, ő pedig ismét elvicceli a dolgot. Elvigyorodom, mert kétségtelen, hogy szeret veszélyesen élni, és ő maga is az ezzel párhuzamosan. Amikor pedig a randit emlegeti, elkuncogom magam.
- Mit érdemel a harmadik randi, ha már a másodikon ezt kapom? - kérdezem lehalkítva a hangom, játszva a hajával, nézve mi rejlik a szemeiben, oldalamon megérzem a finom érintést. Aztán a zuhanyra is rákérdezek, mert hát végül is ezzel csaltam fel ide. Aztán elvigyorodok a szavaira.
- Fenébe, lebuktam, hogy csak iriggyé akartalak tenni ezzel a sok trófeával. - kuncogok tovább gördítve a játékot, de amikor érzem, hogy elenged, elfordulva indulok ... indulnék el a fürdő felé, úgy is hirtelen megérzem magamon a karját, irányított mozdulatára megfordulok. Nem lep meg a csók, amit kapok, mert láthatóan hagy rá időt, hogy felfogjam mi történik. Inkább az lep meg, hogy itt adja. Elutasítani persze nem utasítom, sőt, viszonozom, míg el nem húzza ajkát, hogy sunyi megjegyzést tegyen. Elvigyorodom. Tetszik, hogy nem a félénk, eminens tanuló, aki megakar felelni "apucinak". Határozott mozdulattal verem ki bal kezéből a maszkokat, csak azért, mert idegesít, hogy lefoglalja az a kezét. Lendülettel lépek közelebb hozzá annak ellenére, hogy már így is centrikre vagyunk, és ha hagyja, ezzel a lendülettel lököm hátát a falnak. "Most már nincs menekvés" alapon hajolok ajkához és kezdeményezek én, bár hevesebben, és több szenvedéllyel, mint az előbbi. Karjaim a nyaka köré fonom, egyik kezemmel a tarkójától felfelé simítok feje hátuljára, karmos kis ujjaimmal finoman karmolva végig, amerre csak járnak ujjbegyeim. Ha eddig bírta a türelme, ám legyen így. A fürdő később is ott lesz még.

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Figyelmesen végighallgatja, amit Selina mond, természetesen megvannak a saját teóriái és előfeltevései, de nem szól közbe. Egyfelől meglepi az a fajta ragaszkodás, amit a nő a környékkel és a benne élőkkel szemben tanúsít, de nem is annyira a dolog tényszerűsége az, ami belé fojtja a szót, inkább az, hogy erről viszont még Bruce sem vezetett soha semmiféle aktát. Ez pedig arra engedi következtetni, hogy legnagyszerűbb nyomozó cím ide vagy oda, még a Sötét Lovag sem ismeri a sakktáblán felsorakozott figurák összes mozgatórugóját. Persze, ennek is meglehetnek a maga okai. Például annak ellenére, amennyire emocionálisan igyekszik elszigetelődni a környezetétől, nem újkeletű az, hogy a Denevér gyengéd érzéseket tápláljon valaki iránt. És ez, mindegy mennyire sérti a büszkeségét, bizony óhatatlanul is elködösíti az ítélőképességet. Vagy az sem kizárható, hogy intencionális lépés volt a részéről nem bolygatni a témát. Ebben az esetben, már ha a hipotézist elfogadja, amennyire böki Jason csőrét, be kell látnia, hogy a Vénember fejlődőképes.
- Annyira azért mégsem meglepő, ha belegondolunk... - kezd bele az elmélete taglalásába azt követően, hogy meghallgatta a Macska meglepően emberi szegmensét. Azt eddig sem tagadta, hogy viszonylag könnyedén megtalálják egymással a közös hangot, de az este folyamán újra és újra arra kell rádöbbennie, hogy, igaz, mértékkel, de a nő talán nagyobb bizalmat szavaz neki, mint amit eddig Jay tudatosított magában. Úgy érzi, az a fair, ha cserébe legalább megosztja saját álláspontját:
- Nem számít, hogy mennyi madár vagy denevér szeli az éjszakai égboltot, azért mindenütt ők sem tudnak ott lenni. S legyünk őszinték, az öreg hegyesfülűnek elég, ha egy zöld hajú pszichopata kisétál a gumiszobájából ahhoz, hogy minden fókuszát rá irányítsa. - tagadhatatlan tény ,hogy Batman, és azon szűk kör, akiket a bizalmába fogad, sok mindenre képesek. Talán még olyan mélységekig is el lehetne menni, hogy valamennyiük "A világ legveszélyesebb emberei" lista élvonálánál mozognak, azonban ez még nem teszi őket tévedhetetlenné.   
- Hacsak a Denevér ne mtervez egy olyan hálózatot kiépíteni, amivel effektíven fedheti le egész Gothamet, az ostobább vállalkozók egy darabig még biztosan a karmodba fognak belefutni. - zárja gondolatmenetét egy apró mosollyal az arcán, viszont amellett sem mehet el szó nélkül, hogy a nő csupán a pitiáner gengszterekre szűkítette le a válasdzát, Jason kérdése azonban nem rájuk vonatkozott. Elsősorban nem.
- De mi van a harapósabb kutyákkal? - elvégre, ahogyan azt a mai közös akciójuk bebizonyította, manapság már nem olyan elképzelhetetlen, hogy egy hétköznapi verőember Venomot fecskendezzen az ereibe. Mi lesz akkor, ha ilyenek kopogtatnak majd Selina ajtaján? Vagy, ami még rosszabb, mi van akkor, ha a főnökük is velük van? Vagy ha ugyanolyan látogatót kap, mint a gyanútlan Barbara Gordon évekkel ezelőtt?
- Ezek szerint szeretnél harmadik randit. - ugyan szigorú szemmel nézve nem a kérdésre válaszol, arra meghagyja, hogy szavai helyett komisz mosolya legyen beszédes, és helyette a számára kapóra jövő részt szűri ki. Ki gondolta volna, hogy randevú emlegetésével kezdi húzni a Macskanőt, miközben ő akár egy harmadikra is nyitott lenne?
- Rossz macsek!
Megjátszott csalódottsággal csóválja meg a fejét, az ezután következő pillanatok viszont elárulják, hogy ennél aligha fordíthatna kevesebb figyelmet a falon lógó művészeti alkotásokra. Nem állítja meg a maszkokat a földre száműző kezet és azt sem, hogy háta a fallal találkozzon, ennél ugyanis jobban érdekli, hogy a nőt szorosan magához húzva viszonozhassa heves csókját, míg a kezei egyértelművé teszik, hogy a festmények helyett most inkább Selina szépségének adózik. Lesimít a hátán, végigkövetve gerince vonalát, de ezúttal ő nem parancsol magának megálljt a derekánál abban, hogy végigkövesse vonalait. Karmainak gyengéd útja elengendő ahhoz, hogy válaszolni akarjon a "sarokba szorításra" azzal, hogy a nő combjai alá nyúlva felkaphassa és így forduljon vele, a valamelyest szelídség kontrollja alatt tartott, de azért érezhetően birtokló erővel nyomva a Macska hátát a falnak. Néma üzenetét, miszerint "Valóban nincs már mekevés", azzal hangsúlyozza ki, hogy a szájától átmenetileg elválva ostrom alá veszi a puha bőrt a nyakrészen, és apró útvonalat ír le a dekoltázs felé, mielőtt újra forró csókba vonná ajkait.

Red & Cat ️️️️️

Azt hinné az ember, hogy a világ legjobb detektívje alaposabb ember annál, mint gondoljuk. De ahogy Red rá kérdez a dolgokra a Batman és csapatát körbeölelő, emelkedett fény mintha halványodna. De ez csak azért van, mert szépen lassan megismerem, felismerem a másik oldalukat is. Mások szemében ez nem csak fény, hanem égető tűz, de hát így dolgozik a denevér... megfélemlítéssel. Mit érne vele, ha az emberek tudnák, hogy mindenhova az ő keze sem ér?
Egyébként igyekszem emlékeimből kizárni azt a pár évet, és tudom, hogy tud róla, mert figyelmeztetett egyszer rá. Ha felhúzom a falakat East End és Alleytown köré, azzal csak felhívom mások figyelmét, és nem biztos, hogy tud segíteni. Pont azért, amit épp most mond Red is... hogy a kibaszott Joker szagát is megérzi egy bűntett helyszínén, megszűnik számára a világ. Megszűnik minden más probléma, amellyel időközben szintúgy foglalkoznia kéne, ha már magára vette ezt a terhet. De nem. Ha a Joker előkerül, minden Robin, minden szövetséges arra az egy feladatra van állítva, mert "kiszámíthatatlan" mi történik.
A kellemetlen érzéseimen nem segít, hogy hiába kerülöm a témát, Red pontosítja a kérdést. A nagykutyák. Több másodperces, mély csend, amelyet elsőre kap, és egy keserű, magányos, depresszív időszakom tekintete. Amit kérdez, nem teória. Nem "mi lesz ha". És nem is "mikor". Hanem "mi volt, amikor". Persze, ettől még a kérdés, hogy "mikor jönnek el ismét érted", nyitott. De a kevés információ között, amit Batman szolgáltatott neki, ez nyilván nem volt benne. Ahogy az sem, hogy Maggiet és a férjét megkínozták, utóbbit megölték, aztán Hollyt is elkapták, és végül hideg vérrel meggyilkoltam azt a mocskot, akinek utána volt képe visszatérni a halálból. Mindez csak azért, hogy engem védjen a GCPD-től.
- Akkor... emberek halnak meg... - mondom halkan, nehezen, a sűrű, traumatikus emlékektől. Persze, a legrövidebbet Maggie húzta, hiszen kifordult Önmagából, és megszállottja lett annak, hogy kiűzze belőlem a démont, ez a fajta elvesztése hihetetlenül fáj nekem. Direkt mondok "embereket", mert ez egy olyan dolog, amibe ők, vagy az ismerőseim, de én is bele halhatok. Még élénken él emlékeimben, ahogy Pingvin utasítására Victor üldözőbe vett, és le is szúrt, a haláltól egy hajszál választott el. A heget, ha csak pigment hiányban is látszódik a hasamon, még mindig viselem. Hasba is lőttek is, meg hátba is... igazából hiába tűnök úgy, mint akit soha nem kapnak el, valójában csak a szerencsén múlik, hogy életben vagyok még. Néha a pénzen, ha Deathstroke legutóbbi fordulatát tekintjük. A mai nap után is lila foltok vannak a nyakamon, meg hátamon, miután megszorongatott az a gorilla, meg neki vágott a falnak, hisz nekem nincs páncélom, ami védjen. Nem gyakran mutogatom magam másoknak, de aki látott már egy ilyen kiadós harc után, az tudja, hogy közel sem vagyok sérthetetlen, főleg nem egy vékony latexben.
A férfi egyébként közeledik ahhoz, hogy láthassa ezt az oldalamat is. A törékenységet, a határozottság és játékosság mellett. A kettőnk közti játék finom feszültséget generál, a jobbik fajtából. Megemlítette ugyan oda kint, hogy meglepő, hogy vendégül látom, meg hogy különlegesnek érzi magát, de nem válaszoltam rá. Letörni nem akarom őt, nem akarok kötődni. "Inkább legyen jégszívem, mint törött.", mondottam egyszer Hollynak, amikor a férfiakkal való kapcsolataimról beszélgettünk. Na, ő most izgatott lenne, ha tudná, hogy megint mi a fenét csinálok.
Például, meghívatom magam egy harmadik "randira". Legalább is rákérdezek, hogy mit kapnék egy ilyenen, ha már a másodikon a két szép szemét láthatom. A kérdést azonban ellenem fordítja, és ez a játék megmosolyogtat. Főleg az a mosoly, és pillantás, ami valami hasonlóra enged következtetni, mint amit gyakorlatilag egész végig csinálunk egymással.
- Te nem szeretnél? - kérdezek vissza, ismét a csábítós dorombolós hangszínemet elővéve, már szinte elő is veszem - egy pillanatra - a szomorú macskaszemeket, hogy hozzáadjak a jókedvű játékunkhoz. Meg hát ahhoz is kell ez a szomorú tekintet, mintha megbánnám, hogy csak a képek miatt hívtam fel ide, amire meg is kapom a "rossz macsek" szidást is.
Leszek én rosszabb is, ne félj! Kezdetnek kiverem a kezéből a sisakot is, meg a maszkot is, és aztán úgy "esek neki", mint ragadozó az áldozatának. A ruhán át érzem, miként simít végig a hátamon, és dorombolnék, ha lenne rá kapacitásom. Deja vu érzésem van, de igazából csak a derekamig, mert keze tovább halad a domborulaton, hogy az izmos fenekemen is meg "meo"*-zza. Hajába túrok, játszok bőrével, annak érzéseivel, ahogy finoman karmolok, és ez mintha egy kicsit motiválná, elszakad egy pillanatra ajkamtól. Figyelem, mozdulatait, és nyakába kapaszkodva segítek megemelni magam, lábaim csípője köré fűzném. Jó is lenne egyébként, mert újra csókol, és neki szorítva a falnak halad le a nyakamra is, de a kellemes érzésbe hasznos holmikkal teleaggatott övének kellemetlen érzése vegyül. Fene, hogy mindennel tele van aggatva, mint egy karácsonyfa. Pár másodpercig azért élvezem a nyakamra adott csókot, aztán jobb kezemmel elengedve nyakát lenyúlok, és a csuklójára markolok. Elhúzom lábamról, hogy elengedje, így letudjam tenni, és ha már egy lábon állok, a másikkal is ugyan így teszek. Távol nem megyek tőle, de amint elengedett kezeivel, vállain belülről kifelé simítva tolom le a kabátját, kezeim nem állnak meg a vállcsúcsnál, tovább haladnak a karokra, egészen addig, amíg a ruha nem puffan a földön. Aztán ismét ajka után kapok türelmetlenül, és látatlanul is az övhöz nyúlok, amely az előbb oly kényelmetlen volt. Nem kell a segítsége, anélkül, hogy nézném, pár másodperc alatt letudom csatolni. Persze, más is útban van még rajta, de minden szépen sorban.
Aztán, hogy mennyire érdekli őt még a fürdő, és elinduljunk-e lépésben arra, már rá bízom. Van kanapé is tőlünk egy-két méterre, háló is, de ha itt a padlón akarja, én annak se vagyok ellenére.

*építkezéseken a minőség ellenőrzést hívják így. (minőség ellenőrzési osztály)

Selina & Jason :copyright:️️️️️

Érzékeli a változást, ami a levegőben áll be kérdése nyomán. Nehéz volna megmondani, hogy ez a fajta érzékelés pontosan minek köszönhető, elvégre józan ésszel végiggondolva minden tlényező adott volna az életében ahhoz, hogy kiölje lelkének maradványából az empátia szikráját. Mégis, érzékei radarját nem kerülik el azok a felhők, amik a szoba légterére telepednek. Lehet, hogy a ma bűn völgyeként ismert Park Rowban való nevelkedés, ami legalább annyira szerves részévé tette a sötétség detektálását, mint amennyire része az ereiben keringő vér. Lehet, hogy egy belé nevelt reflex ez, ami akaratlanul is arra készteti, hogy olvasson az emberekben, a testhelyzetükben, arcuk rezdülésében, és bármit tesz, ezt nem tudja úgy levetkőzni, mint ahogy fejéről emeli le a bíbor sisakot. De az is lehet, hogy aki elég közel járt a kaszáshoz ahhoz, hogy megfogja vékony, csontos kezét, az megérzi a halál szagát annak legapróbb említésére is. Macsek szavai ezutóbbit erősítik meg. "Akkor emberek halnak meg." Nem szükséges sokat ízlelgetnie a hanglejtést, sem a megfogalmazási módban rejlő, leplezetlen habozást ahhoz, hogy gyorsan összerakja, a válasz nem csupán elméleti forrásból fakad. És épp ezért tudja, hogy nem létezik rá jó válasz. Úgy néz ki, azok életében, akik belekerültek, akarva, vagy akaratlanul, teljesen mindegy, ebbe a bűn elleni háborúba, amit a város lelkéért folytatnak, visszatérő motívummá válik, hogy hiába öltik magukra lovagok és védelmezők szerepét, mégis más dönt életük, haláluk, s feltámadásuk felett.  
- Persze... nem mindenki Batman... - hasonlóan halkít tónusán, hogy illeszkedjen ahhoz a komolyabb stílushoz, amit eleve ő idézett elő a kérdésével, de azért is, hogy éreztesse Selinával a felajánlása komolyságát és sikerrel határolja el a szokványos macska-egér játékuktól. Azt akarja ezzel sugallni, hogy bár a denevércsalád egy eléggé exklúzív körnek tekinthető, aminek mindig meglesz a maga fontossági sorrendje, nem mindenki olyan, mint az Öreg Harcos, hogy az első Joker kártya láttán a barlangja mélyén vesszen el egy következő nyomozásban. És igen, azért is halkul szokásos megnyilvánulásaihoz képest, mert amennyire nem kenyere az érzelgősködés, magára céloz. Amiről Selinának nem kell tudnia, az az, hogy a címe birtokában rajta fogja tartani a szemét a környéken történő mozgásokon, ugyanakkor azt érzi egyenesnek, ha tudatja is a nővel, hogy nem minden ajtó fog becsukódni előtte, ha segítséget akarna egy nagyobb volumenű harcban. Sajnos ahhoz eléggé Jason tud lenni, hogy esetlen módon, verbálisan nyújtson támaszt, mert az olyasmi, ahol a férfi a nő álla alá nyúlva a hölgy szemébe néz és megígéri, hogy mellette lesz, túl nyálas a számára. Ráadásul olyan érzelmi köteléket sejtetne, amire nem is biztos, hogy képes. Ahhoz túl sok minden rakódott rá, hogy kinyújtsa ily módon a kezét, mintha még mindig útját állná az a fakeret, amiben hat láb mélyre lett helyezve. Viszont amit ajánlani tud, az az, hogy a megfelelő irányba fogja fordítani a stukkerét, ha a Macska szorult helyzetbe kerül. Illetve, annál egy kicsit többet is tud nyújtani, hiszen a harmadik randival kapcsolatos kérdésére enyhén oldalra dönti a fejét, mintha valóban gondolkodnia kellene a válaszon. De a hatásszünet, s a vele járó szemezés valójában nanak szól, hogy hadat üzenjen telepatikusan: "Azt hittem, jégszíved van.."
- Dehogynem, viszont édesebbé teszi, hogy te ismerted be előbb. - tudja, hogy ez aligha jelent bármit, viszont ez nem egyenlő azzal, hogy ne próbálhatná meg húzgálni Selina húrjait. Azokat a húrokat, amiket annyira szeret szexi latexszerelése mögé elrejteni, mégis pillanatonként ki-kikandikál mögüle az a nő, aki szereti maga köré felhúzni falait.
- Csak, hogy tudd, ettől még igényt tartok a teljes körbevezetésre! - leheli elvigyorodva a szavakat, miközben kedvenc kabátja tompa puffanással érkezik le a lakás padlójára, és abban sem állja Sel útját, hogy rövid úton a kisebb arzenálját tartalmazó öv is kioldásra kerüljön. Markába fogja, hogy a kabátra engedhesse le, majd szavaival ellentétben nekilát annak, ami, ha belátják, ha nem, valószínűleg több Robin álma is: kezeivel megkeresi a cipzárt, hogy lekezdhesse lehúzni a nőről a bőrruhát. Közben ajkait sem hagyja magára, azzal a hévvel, ahogy rabul ejti őket, nem igazán leplezi azon álláspontját, hogy részéről őt a társaság jobban érdekli, mint a zuhany ígérete, mégis, ahogy vállain elkezdi lehúzni a fekete anyagot, hogy a feltáruló, fedetlen részeket járhassa be csókjaival, a mohósága azt diktálja, hogy ha már invitációt kapott, nincs abban semmi rossz, ha teljesen ki akarja használni. Így aztán szemeivel fogadja be a látványt, mi elé tárul, ahogy lejjebb és lejjebb húzza a ruhát, majd miután Selina karjai szabaddá váltak, az előbbi módszerrel ismét felkapja, és türelmetlenóül kérve bebocsátást az ajkak közé, indul el találomra egy ajtó felé. Nem tudja, hogy ágyat talál-e mögötte vagy zuhanyzót, csak azt tudja, hogy élvezi, ahogy Selina teste az övéhez simul és hogy a teljes, katonákat megszégyenítő öltözék bizony kezd roppant kellemetlen módon szűkké válni.