Collette & Jason :copyright:️️️️️

Jason nem rajong az olyan közhelyes mondásokért, mint a "Ne ítéljünk külső alapján", mégis, ahogy egy  tetőn állva végignéz Star City est kivilágításban tündöklő utcáin, a mélyen elnyomott, romantikus oldala el tudja képzelni, hogy a város valóban úgy ragyog az űrből nézve, mint egy fényes csillag. De éppen ez benne a csalóka. A békés, hívogató fények könnyen elkápráztatják az avatatlanok szemét, amitől atmoszféráját tévesen a tisztaság jelével azonosítják, csakhogy, ha nem volnának az árnyak között mélyre behálózó bűnszervezetek, korrupt tisztviselők vagy fura szerzetek az utcákon, akkor a városnak nem volna szüksége egy, a ruháját tekintve környezetvédelmet propagáló íjászra. Komolyan, annak a fickónak nincsenek tanácsadói? Az öltözködés még egy dolog, Jaynek ilyesmibe jogtalan volna úgy belekötnie, hogy épp szokásos, kedvenc bőrkabátja alatt taktikai páncélzatot visel, arcát pedig vörös sisak takarja. De ha már egyszer tud célozni, és Roy képességeit elnézve elég jól is ért hozzá ahhoz, hogy még át is adja másnak ezt a tudást, akkor miért nem fordul megbízhatóbb fegyverekhez? Bár, ha már úgyis eszébe jutott, ugyanezt Arzenál esetében se tudja felfogni. Ahogy azt sem, miért éppen őhozzá fordult a kérésével. Jó, ez így ebben a formában nem igaz. Ha valaki, Jason nagyon is megérti, miért nem áll még készen felkeresni egykori mentorát és miért döntött úgy, hogy nem próbál meg üzenni neki. Ráadásul, van egy olyan érzése, hogy Roy éppen ezt kihasználva kereste fel őt. Egy része biztosan tisztában volt azzal, hogy Jason nem fog fejtágítást tartani neki arról, hogy keresse meg a golyóit és álljon végre a Zöld Íjász elé, miközben J. is gondosan tartja a körülbelül nyolcvannyolc lépés távolságot Batmantől. Meg aztán, a skarlát íjász kimondatlan gyengepontja. Túl sok bennük a közös ahhoz, hogy elutasítsa, mikor szívességet kér.
Plusz, bár ezt Roynak hangosan ki nem mondaná, tudja, hogy a srác megérzései azért az esetek többségében helytállóak. Márpedig, ha ő azt mondja, hogy a zsigereiben érzi, hogy a közelmúltban elhullott metahumánok nem szokásos, egy emberes, hirtelen felindulásos esetek, akkor abban lennie kell valaminek. Persze, azt még mindig meg tudja kérdőjelezni, hogy ebben miért neki kell nyomok után kutatnia, mielőtt Roy beszélne egykori társával, ahelyett, hogy megkérte volna a környéken valószínűleg jártasabb Fekete Kanárit, de ez már végső soron nem is számít, hiszen eljött.    
- Mert vajból van a szívem, azért!
Mormog magának az orra alatt, már csak azért is, mert belső őrlődését leszámítva maga az este csendes, kimondottan nyugodtnak mondható. Még az Íjászt sem látta a közelben, pedig megfordult a fejében, hogy lefolytathatnának egy csevegést, összehasonlítva Gotham és Star City aktuálkriminalisztikai helyzetét. Ha nagyon unatkoznak, még diagramok, és statisztikai mutatók is előkerülhetnének.
Valószínűleg részletesebb prezentációs tervet is készítene, ha nem ütné meg valami a fülét. Lépések. Szaporák. Futás hangja. És a gyakoriságból ítélve, nem egy emberhez tartoznak. Márpedig, péntek késő este beiktatni egy gyors edzést fura hobbi. Nem feltétlenül Jasonnek, ő az ilyen elvont, és embertelen edzésterveket megszokta Bruce tanítása alatt, de belátható, hogy az átlagember nem így éli az életét. És azt is kétli, hogy felülről nézve a szőkeség azért sietne egy szűk kisutca irányába, mert a mögötte loholó három alakkal egyszerre szeretne kirúgni a hámból.
- Ideje hőst játszanom. Megint. Sokba fog ez neked kerülni, Harper!
Morgolódása ellenére szélsebesen hagyja el rögtönzött őrposztját, hogy az üldözés végső színhelyére siessen, lehetőleg még azelőtt, hogy a potenciálisan rámenős támadók utolérhetnék a nőt. Szerencsére, a sebességüket elnézve nem nagyon fitt, gyalogos üldözésen edződött alakokról van szó.
- Játékidő van? Leszek én a fogó!
Nem hagy sok időt a megfordulóknak, lőfegyverei helyett redarangjait hajítja a férfiak felé. A pisztolyai hangosak, és korábbi tervezgetése ellenére, elhanyagolná, vagy legalábbis, amennyire lehet, késleltetné a smaragd nyilassal való összefutást. Így aztán pengéivel becélozza a támadók lábait és vállait, gyors egymásutánban engedve ki fegyvereit kesztyűs ujjai közül. Ketten, akik combjukba kapták a pengéket, a földre kerülnek a fájdalomtól, az egyikük fájdalomtól nyöszörögve nyúl sérült karjához.
- Arra minden oké, hölgyem? - szól hátra a szőkének, miközben egy ütéssel kiüti a támadókat. Mert, mégiscsak illedelmes srác ő, amikor az akar lenni.
- Remélem, hogy nem a telefonszámát vagy snapchat nevét akarták elkérni, mert akkor ez kínos beszélgetés lesz.
Persze... mert minden más szempontból ez teljesen hétköznapi interakció...

Collette & Jason :copyright:️️️️️

Felszalad azért a sisak alatt a szemöldöke a nő viselkedésétől. Nem is a köszönet hiánya az, ami felkelti a figyelmét, az efféle felesleges illemtől bármelyik gothami eltekintene, mert a zűrbe keveredő áldozatok javarésze nem fog ottmaradni, és egy denevérruhás, szemmel láthatóan démonokkal küzdő csókával társalogni. Jason esete ettől csupán annyiban különbözik, hogy ő nem is foglalkozik azzal, hogy a hős, a jótevő szerepében tetszeleg-e vagy tőle is éppen ugyanúgy fognak tartózkodni, mint azok, akiknek a sorait ritkítja. Ő csak teszi, amit tesz, hajtja őt előre a meggyőződés, s a méreg, ami vagy a Lázár-veremből került belé és vált énjének visszavonhatatlan, megmásíthatatlan részévé, vagy mindig is vele volt, és ez lehetett egy, a lemezek alatti, rejtett indoka annak, hogy az anyja olyan könnyen lemondott róla, az élet pofonjai pedig csak tovább kovácsolták a későbbiekben, Héphaisztosz műhelyében finomítva a különös, s végzetes ötvözetet. Plusz, a szülővárosában már szemtanújává vált annak, hogy ha rossz és a még rosszabb környékek közül az utóbbit mondhatja magáénak az ember, abban annyi attrocitás érheti a peches delikvenst, hogy egy idő után óhatatlanul is finom porrétegként rakódik rá az illető személyiségére a bágyadt fásultság, mi jószerével agyonnyomja az esetlegesen jelen lévő minimális hálát. Az ő világában ez egyike a természet törvényeinek. Viszont a nőben, jobban mondva, annak közönyében van valami, ami birizgálja a csőrét. Ezen szintű rideg tudomásulvétel normálisnak számítana, ha éppen Thaliával beszélgetne, igaz, abban az esetben ezek a fickók még könnyen megúszták volna azzal, hogy Jay szereli le őket, mert a Démon lánya esélyesen megrövidítette volna őket egy fejjel. Vagy más testrésszel. Igaz, Jason azon személyek közé tartozik, aki előbb röhögne a sírjuk felett, semmint ilyen figurákért könnycseppet morzsoljon el.
- Twitter, hm? Azt hittem, azt csak celebek és sajtósok használják.
Egyszerű információmorzsának is tűnhet, hiszen szavai elárulhatják, azon túl, hogy megvillantja fantasztikus, szarkasztikus humorát, hogy nem éppen a közösségi hálók legnagyobb betyárja. Persze, tisztában van velük, még úgyis, hogy csupán ex-társa Batmannek, a tájékozottság még mindig a "munkájának" a részét képezi, viszont nem igazán töri magát, ha a kontemporális popkultúráról van szó. Ennek két szimpla oka van: egy, nem férne bele a bűnirtói huszonnégy órába, és kettő, általában a dílerek, csempészek, gengszterek nem arról híresek, hogy terebélyes fantábort tudhatnának magukénak a Facebook és még ki tudja miféle platformokon. Így, mondhatjuk, hogy Jay háttérmunkája szempontjából is kimondottan elhanyagolható az efféle oldalak látogatása. Bár, valahol nem lepné meg, ha Drake már csinált volna neki valami elcseszett profilt. Mindenesetre, ahhoz kapóra jön, hogy kipuhatolózva kösse a nőt valami hivatáshoz.
- Viszont, jó látni, hogy van, aki szó szerint értelmezte a "követés" funkciót.
Hiába, ma egyszerűen sziporkázik. Ha valaha eljut addig, hogy szögre kell akasztania a két 45-ös kaliberűt, majd beáll stand uposnak.
- Tudod, a maszk nem éppen a fotogenitás bizonyítéka.
Szavai mellé még köröz is mutatóujjával sisakja körül, afféle okostojás megjegyzésként, viszont nem utasítja el egyenesen, direkt módon a kérést, nem véletlenül. Ha egy majdnem rablás és lehetséges erőszak után egy közös kép dobná fel a nő napját, ő aztán nem fog a dolog útjába állni. Már csak azért sem, mert léteznek már róla felvételek a világhálón, és egy kép alapján még semmi olyat nem fog kapni jelenlegi társasága, amihez ne jutna hozzá a gothami hírek, vagy a körözési listák alapján.
- Pókember vagyok, csak profilt váltottam. - igen, szinte garantált, hogy komédiásként fényes jövő állhatna előtte.
- De ha kutatómunka miatt érdekel, a Red Hood névvel valószínűleg nagyobb sikered lesz.
Adja meg a választ a kérdésre, a maga módján. Nyilván, lehetne ő is akár kedvesebb, de mentségére szóljon, nem szokása csevegni a támadások áldozataival, így mondhatni, hogy ilyen szempontból rozsdás. Utoljára Robinként csinált hasonlót, és az a legnagyobb jóindulattal sem tegnap volt.
- A rajongók szakmai ártalom?
Bök fejével az ájultan heverők felé. Nem tapogatózna más esetben, de ha már a szőkeség fesztelenül nyitott felé a kérdéseivel, úgy érzi, belefér egy a részéről. Legalább eldöntené a latolgatást, ami benne zajlik, ugyanis eddig vagy arra tippelne, hogy szabadnapos rendőrnő áll előtte, vagy egy firkász. Maszkos öntörvényűként, ehhez a kettőhöz jó szimata van, az első opciót pedig kizárná, mert nem egy stukkerrel és egy jelvénnyel néz éppen farkasszemet, és, ahogy felméri a nőt, kétli, hogy a farzsebéből előrántana egy bilincset. Ami persze nem zárja ki azt, hogy az éjjeli szekrényének fiókjában heverjen egy.
De ez már feltehetőleg csak Jason elkalandozásának fabrikációja.