Jungle love

"Written by God herself." ✠

Natalie kétféle napot tartott nagyon ritkán. Trash-, és rap napot. Az utolsóra ezek közül mintegy öt éve került sor, így idejét látta, hogy ezúttal két legyet üssön egy csapásra. Elővette a legritkábban használt válogatásait és kivágódott az utcára, méghozzá kisminkelve, öltönyben és cilinderrel a fején, hogy kellőképp összezavarjon mindenkit, amikor a sarok mögül kidriftel a limuzinnal, amiből a gangsta rap legtrash-ebb, leginkább memesült darabjai üvöltenek teli izomból. Ahogy a széles utcán keresztbe vágta a négy sávra elegendő járművet, még rámosolygott a járdákon, tátott szájjal bámuló járókelőkre. Azok ugyanis nem tudták hova tenni azt a szürreális helyzetet, ahol egy cilinderes nő egy limóval adja épp elő a Tokiói Hajsza legjobb jeleneteit. Mármint mindenki tudta, hogy hogy mennek ezek a dolgok, halálos iramban, egy földalatti tuningverdával, a legkörözöttebb utcai versenyzők között, de mindezt egy négysávos luxusjárgánnyal… Na az látvány volt a javából. Nézzétek el nekem, hogy a Carbont nem sikerült a felsorolásba húznom.
Miss Kriess emellett pontosan úgy érezte magát, ahogy szerette volna ma. A hátsó üléseken egy komplett pornóvideóra való táncoslány ropta, akik már olyan állapotot értek el, hogy nem foglalkoztak azzal, hogy a sofőrjüket valahol az első megállójuknál lecserélték. A Mumusnak pedig ez csak javított a hangulatán, mikor két hatalmas mell mögül előrenyúlt egy kéz, meg egy alig látható fej egy üveg pezsgővel. Elkapta az üveg nyakát és akkorát húzott belőle, amekkorát a buborékok miatt csak tehetett, méghozzá anélkül, hogy a java az orrán jönne vissza.
Igazából nem sokat foglalkozott a lila köddel. Egyfelől a kedvenc színe volt, másrészt ha a korona nem tartotta otthon, majd pont ez fogja?
– Hölgyeim, megérkeztük a következő állomásunkhoz. Egy pillanat és jövök. – Szólt hátra aztán kilépett a kocsiból. – Hé te! Te ott a piros sapkában. – Egy férfi mellett termett, aztán karon ragadta. – Akarsz limót vezetni egy szabad szemmel látható összegért limót vezetni? – Ezzel átnyújtott egy összetekert, átgumizott pénzköteget, beledugdosta a pasi zsebébe, nyomott egy puszit az arcára, és marhára nem foglalkozott az ellenkezésével. Betaposta a sofőrülésbe, aztán egy magas, kopasz, izmos csávót szemelt ki. – Hello nagyember. Volna kedved velem és a csajokkal a hátsóülésen egy kis szórakozáshoz? Persze, hogy van. Pattanj be. És ti ketten is. – Nagyon gyorsan összekapott három szépfiút, betuszkolta őket az örömsikolyokat hallató lányok közé, aztán belépett a sarkon álló képregényboltba. Az volt a terve, hogy körbenéz idebent, amíg az utasok összekeverednek, aztán közéjük veti magát, mint egy igazi rocksztár. Ám amint belökte az ajtót, a levegő megfagyott. Nem azért, mert nő lépett be. Annak a sztereotípiának úgy a kilencvenes évek közepén kifutott a humorfaktora. Egyszerűen a jókedve, meg a kinézete olyannyira tájidegenné tette, hogy az valami félelmetes volt.
– Zatanna cosplay. – Ebben pedig nem igazán volt hazugság, hisz a köpenyt leszámítva valóban úgy nézett ki, mint a varázslónő. – Ne tartsátok magatokban. – Erre valaki a hátsó sorok közül rávilágított az egyetlen hiányosságára.
– Nincs köpenyed.
– Meg a hajam sem jó. Oda tartok, hogy ezt orvosoljam. – Azzal a pultnak támaszkodott. – A Wonder Woman új számát kérném, meg a Gwenpoolt, aztán itt sem vagyok, mert sietek. – Átvette, kifizette, aztán ment is kifelé. Be kellett vallania, hogy kissé kényelmetlenül érezte magát ilyen helyeken. Túl sokan ismerhették fel, mert a képregényrajongók a legszemfülesebb egyének a földön. Legalábbis egy komoly középrétegük. Meg a gamerek. Ő pedig el akarta kerülni, hogy valaki felismerje. Nem az identitását féltette, hanem a dobhártyáját, meg a csuklóját. A fangirl sikolyok ugyanis a denevérek összezavarására is alkalmasak voltak, míg az autogram osztás hosszú távon a törékeny kacsóját vágta szét.
Ahogy aztán kilépett egy pillanatra nem teljesen értette a helyzetet. Mármint, egy pillanattal azelőtt még állt, most meg a talajon találta magát. Nem ült a hátán szuperhős, tehát nem kapcsolták le. Biztos szerverleállás volt, gondolta magában, aztán próbálta fellökni magát álló helyzetbe.
– Hm. Csőr. Ez új. Feka szárnyak. Oké. – Mormogta hangosan, ahogy feltápászkodott és végignézett magán. Aztán a kirakatüveghez totyogott és végigpillantott magán. Egészen formás kis madárrá változott, az meg kellett hagynia. Egész megtetszett neki a színkombináció.
Ekkor azonban elindult az, aminek sosem lett volna szabad, ha Natalie épp nem trash napot tart. Ahogy felüvöltött a limó rádiójából a zene, a Mumus nagyon is elemébe került. Megrázta magát, fél szárnnyal megigazgatta a cilinderét, aztán olyan Crank Dat-et vágott a járdaszigeten, hogy az eget leszakította. Volt abban kék pizsama nélküli superman, meg minden. Elég mókásan festett még saját magának is. Ám aztán meglátott maga mellett valamit. Méghozzá nem a nyúlon túl. A nyúl volt az.
– Hello kispajtás. Cuki a nyakkendőd. Remélem nem a Monty Phyton forgatásáról jössz.

Jungle love

"Written by God herself." ✠

A pingvin, ami véletlenül sem a bőregér ellensége, ellenben táncoló talpakkal bír, úgy csattogott a nyúlhoz, mintha misem történt volna. Hétfőnként a brit démonlányból és hivatásos gonosztevőből mindig röpképtelen madárrá változott. Ebben pedig az sem zavarta meg, hogy a kalendár bizony Pénteket mutatott. Közelebb volt a hét kezdéséhez a hét vége, mint a közepe, meg aztán határidőt is mára véste ki a mindent mozgató Alkotó. Már az amelyik nem ezeket a sorokat gépeli, hanem a másik. Ez probléma lesz a későbbiekben.
Aztán, ahogy megérkezett a kis szőrmók mellé, megszólította, s az jellegzetes akcentussal, de cincogó hangon egy „Tökéletesen kevert szexi szőke walesi”-t kért, hát leesett az álla, amit a csőrön bizonyára nem így neveznek. Hamarosan azonban a trón nélküli császárból olyan nevetés tört elő, amit leállítani szinte képtelenségnek tűnt a rekeszizom onnansó oldalán.
– Ilyen, a mesében nincs! – Hangzott a felkiáltás, majd a madár csapkodni kezdett újdonsült szárnyaival, s mivel maga sem volt tisztában az erejével, a baráti tarkón veregetésből irdatlan tasli kerekedett és esküdni mert volna, hogy látta orra borulni a szőrgolyót. Aztán hirtelen megfagyott. – Várj csak. De pont a mesében van ilyen. – Ahogy ezen morfondírozott, hátra pislogott, s meglátta az éles fogakat. – Oh nézd már! Hófehérke és Rudi. – Vigyorodott el, amennyire csak képes volt, aztán meghallotta John visongását, s elkerekedett szemekkel körbenézett. – Mit sipákolsz? Ez csak egy medve, meg egy róka. Mit árthatnak nekünk? Mi vagyunk a főszereplők. – Mikor elhangzott a kántálás levette magáról a kis cukiságot, majd megropogtatta a nyakát és a szárnyait. Utóbbit maga sem tudta, hogyan csinálta, de képregénylogika. – Ciri! – Kiáltotta a legartikuláltabb módon, mire egy ismerős csippanást hallott a kocsi belsejéből. – Let's Get Ready To Rumble! – Ahogy ez elhangzott, elkezdte betölteni az utcát, a limó összes hangszóróján át az azonos névre keresztelt dallam. Megvárta míg a szám mozgásba lendül.
Ahogy pedig az megindult, a pingvin a tőle telhető legnagyobb tempóban futásnak eredt a jegesmedve irányába, felpattant egy autó csomagtartójára, majd onnan a tetejére, de mielőtt a pofa szélesre nyílhatott volna, a magasba lendült a jókora test. Egy méteres nagydarab madár?  Az fájni fog.
– Dropkick! – Visszhangzott a betondzsungelben, amint a két sárga tappancs teljes erőből és testsúlyból bevándorolt a medve arcába. Ahogy aztán az hátra tántorodott, Natalie visszamászott az előző helyére, s ezúttal a nyúlra pályázó rókát célozta be. A Mumus a felszállási engedélyt megkapva aztán újra emelkedni kezdett, – mert úgy látszott, hogy nem szóltak neki, hogy a pingvinek nem repülnek, majd behajlította a nem létező térdeit és a lába közé kapta a vörös fejet, méghozzá erotikát teljesen mellőző formában. – METEORA! – Harsogott a limuzin, némiképp elnyomva a reccsenéseket, amelyek a betonra való érkezéssel jártak.
– Ahogy Balázs bátya mondaná: Húzzuk fel a falat! – Sipákolta, miközben felvette a kis barátját és minden erejével arra koncentrált, hogy a szárnyai végén hatalmas lángfal emelkedjen.
Btw. Remélem Anci ez megfelel a kritériumaidnak. Plecsnit ide!

Jungle love

"Written by God herself." ✠

Vegyük fel a fonalat, mert így is időörvénybe kavarodtak a betűk és csak most sikerült egész mondatokká összeállniuk újra. Az írás olyan, mintha fiúbanda menedzser lennél. Legyen esztétikus, azért valamit mondjon is, ha nem is sokat és indítsa be a nyálelválasztást. Legutóbb pedig ott hagytuk abba, hogy Natalie WWE szupersztárokat megszégyenítő mozdulatokkal vágta földhöz a rókát és a medvét, majd bedobta a lángfalat. Aztán jött a pingvin, mint Fluornál.
De ne rohanjunk ennyire előre.
Ahogy főhősnőnk főszereplőnk a maga másfél méteres, frakkos formájában olyan pofozkodást rendezett, hogy komolyabb pankrátorok is megirigyelnék, majd visszaevickélt az ő kis playboy nyuszijához, a vállára kapta és feldobta maguk köré a pokol kínai nagy falát, hirtelen meghallotta John szavait és csak kicsin múlott, hogy ne eresszen tojást maga alá úgy álló helyzetben. Mi hibrid lenne, ha egy nyúl és egy pingvin hálna? Ezen azonban nem akad több ideje elidőzni, mert a helyzet és a pingvinsereg nem akarja az igazat. A madarak megérkeznek, s mivel nincs náluk vállfa, hát Constantine javaslatára bedobják magukat az állatkozmetikára.
– Oké, ez így idáig nagyon jó. Szépen nézel ki, az biztos. – Mosolyog, ahogy meglátja a nyulat a rózsaszínben és csillámporban. Mielőtt azonban tovább fordulhatna, kiles az utcára, s  két szárnyát a csőrébe dugva a pingvintársaira fütyül. – Bedevere! Galahad! Lancelot! Robin! Ide hozzám de tüstént! – Rikácsolja, s négy pingvin kiválik a táncból, majd becsúszik az állatkozmetikára. Legalábbis nagyon remélem, mert ennyire az Alkotó sem lehet a humorérzék ellensége.
– Királynőm! – Állnak köré mind a négyen, majd ahogy ott topognak, A Mumus bevágja a nyulat az egyik fürdető dézsába és ráengedi a vizet.
– A veszteségünk? – Az egyik madár kipislogott az utcafrontra, mielőtt válaszolt.
– Galard.
– Hector. – Vágta rá egy másik, szinte zsigerből, mire Natalie a madársereg felé pislogott.
– És Bors. Öt ember.
– Három uram. – Javította ki az, amelyik másodjára megszólalt.
– Jó akkor három. – Sóhajtotta Natalie. – De még így se kockáztassunk meg több frontális támadást. – Adta elő, ahogy a falhoz lapultak az ajtó mellett.
– Próbáljuk meg átverni azzal, hogy még messzebb futunk, jó? – Javasolta az eddig szótlan pingvinlovag. A Mumus legyintett rá.
– Te hallgass és válts gatyát.
– Jó. – A második, aki a Galahad névre hallgatott, felszólalt.
– Kezdjük el csúfolni, hátha úgy feldühödik, hogy valami hibát követ el.
– Teszem azt? – Fordult felé Natalie, miközben visszarángatta az ajtót a helyére, és betámasztotta a keretbe, ezzel is kissé nehezítve a madarak dolgát.
– Hát…- Kezdett volna magyarázatba az imént ötletelő, de csak eddig jutott, majd morfondírozó nyöszörgés kezdett végigfutni a madarak közt.
– Íj van nálunk? – Vetette be Lancelot.
– Nincs. – Sóhajtott a főszereplő, mire bátor lovagja a fejéhez kapott.
– De a szent kézigránát itt van.
– Az ám! – Csillant fel a nő szeme. – Tényleg. Az antióchiai szent kézigránát. Maynard atya az őrizője e kegyes ereklyének. – Jegyezte meg a Mumus, majd kilesett a limó felé. Feltépte az ajtót. – Maynard atya! Hozzátok a szent kézigránátot. – Ekkor pedig a limuzinból három lajhár kúszott elő. Az egyik átvett a másiktól egy nagy szürke kockát, majd az a harmadiktól egy vastag könyvet, s gregorián kórusként megindultak a leghosszabb útvonalon, a kozmetika felé.
– Pie Jesu Domine! – Énekelte az első, mire a másik kettő válaszolt.
– Dona eis requiem! – Ezt még elmantrázták párszor, mire odavánszorogtak az ajtóhoz. A négy pingvin csak bambán figyelte őket, majd Bedevere átvette a szürke dobozt és Natalie felé tartotta, aki rátette a szárnyát a felületére. Lilás derengés sejlett fel a rúnajelek közt. Viszont nem történt semmi más. A Mumus kissé frusztráltan nézegette kedvenc játékát.
– Hogy a szen… Hogy működik ez? – Kérdezte, mire a Full Focust tartó madár megvonta a vállát.
– Nem tudom felség. – Nati a lajhároknak kiáltott.
– Nézd meg a fegyverek könyvében! – A lajhár, amelyik átadta a halál Rubik kockáját, fennhangon belefogott.
– Fegyverek könyve, második fejezet, kilenctől huszonegyig. – A könyvet tartó lajhár fellapozta az említett részt, aztán belefogott a szónoklatba.
– S a magasba emelé Szent Attila a kézigránátot, és mondá: Ó Uram, add áldásodat a te kézigránátodra, mellyel ellenségeidet ficlikké tépheted nagy kegyelmedben. És elégedett vala az Úr, és ők lakmározának bárányt és lajhárt és málét, sós ringlit babbal és orángutánt és zsenge gyökereket és gyönge szekereket. – Maynard csak intett.
– A lényegre testvérem. – Az olvasó ugrott egyet.
– És szólt az Úr, mondván: Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig, hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Gránátot a te ellened felé, ki, mivel nem kedves nekem, megdöglend. – Ezzel becsukta a kódexet, s mindenki együttesen csak annyit mondott: Ámen. Natalie pedig kézbe kapta a kockát, megkereste a kis pöcköt, melyet reggel ő maga dugott bele nehogy véletlenül süljön el a fegyver, aztán a magasba emelte.
– Rajta! Egy. Kettő. Öt.
– Három uram! – Vágott közbe az egyik lovag, s miközben Natalie kilépett az ajtón, megrázta a fejét.
– Három. – Ezzel pedig a fegyver hatalmas lila fénybe borította a légteret, s a belsejéből zene szólt. Ami pedig ezután történt, attól megfagyott minden, ami Natalie környezetébe került. Feketeségbe borult a világ a Mumus körül, aki előre dobta a fegyverét, miközben a talpától, az egész testén végigfutott egy jókora lángcsóva. Ahogy a kocka kettényílt, a tűz az égbe csapott, hatalmas démonfejet formálva, mely aztán a pingvinre pillantott, s egy szívdobbanás alatt lecsapott rá. Natalie-t előbb beborították a narancsszín csóvák, majd hamarosan hangos csattanással előbb magassarkú cipőt helyeztek a lábára, mely pontosan császárpingvin méretben és formában ölelte körül a tappancsokat, mielőtt tovább szántottak, szintén az ostor hangját imitálva előbb tangát helyeztek a tollas testre. Ezután a tűzdémon vörös kisestélyivé alakult, s lengedezett a szélben, miközben Natalie magasra emelte a szárnyait, keresztbe fonta őket a csőre előtt, s a tollai közül előbb ezüst karperecek, aztán ugyanilyen fülbevalók jelentek meg, – hogy utóbbiak mibe kapaszkodtak, az rejtély.
Mindeközben viszont a kocka sem volt rest, hiszen egyre tovább és tovább nyílt, mintha az oldaltáska méretű szürke dobozka végtelen bendővel bírna, melyből kifordulva most valami hatalmasat formálna. Hármas fémláb fúrta magát a betonba, majd jókora töltényöv futott mellette, mely ordenáré méretű légvédelmi ágyúban végződött. Ahogy a gépezet megjelent, Natalie nemes egyszerűséggel megpörgette a forgótengely körül, és a harmadik teljes fordulatnál két szárnyával belekarolt az ágyúba, az ég felé fordítva a csöveket.
– Hö. Hö. Hö. Icc tájm for a littöl blod. – Kacagta, ahogy az átalakulás véget ért, és a levegő felé tartva a puskát célzott, aztán tüzet nyitott.

Jungle love

"Written by God herself." ✠

– Yeah, yeah, yeah, yeah, yeah. – Visongta a Mumus ahogy tüzelni kezdett a Death of Ceres névre keresztelt brutális ágyúval, majd még hangosabban, és végtelen örömmel a hangjában folytatta, mikor is a ruha szűkülni és szúrni kezdett. – Yeah, yeah, yeah, yeah, yeah. – Mindezt végtelenül ismerős ütemre, mielőtt rádőlt az ágyú tetejére, éppen akkor, mikor az érmét kérte volna, s még nyomkodta az elsütőbillentyűt, miközben a limóban tomboló telefonból és a csőréből is megindult Britney néni slágere. Mert azt persze még senki nem tudhatta, hogy egy halhatatlan nőszemély pont a szorongatást és a fájdalmat ne élvezné. Ahogy pedig ott vonaglott az ágyú tetején, dalolva, akár egy zongorán vonagló énekesnő. Mindezt pedig csak fokozta, mikor John is odaszólt neki. Pár sort bírt még, mielőtt magához rántotta a puskát, amely aztán visszaváltozott eredeti kocka formájába, magával rántva a ruhát is a semmibe.
Sejtelmesnek szánt vigyorral igazította meg a cilindert a fején, mielőtt kipattant az utcára, s teljes erejéből táncolni kezdett a hulló tetemek és a levegőből aláhulló véresőben. Tiszta Pengén érezte magát odakint s csak remélni merte, hogy az egyik gorilla épp az öreg Wesley lesz, aki átrohant az utcákon, lekeverve egy hatalmas pofont az egyik madárnak. Bár nem úgy tűnt, hogy annak bármi esze lenne, egyszerűen védekezésből tolt egy olyan bitch slap-et, amitől az is megzavarodik, aki látja. Viszont Natalienak nem volt ideje ezen gondolkodni. Ahogy elkezdődött a dalban a beszédblokk, megmozgatta a szárnyait, aztán fellőtt az égbe pár lángcsóvát, mielőtt beugrott Johnhoz és orrhegyen puszilta a vérengző nyuszit, mielőtt szárnyai közé kapta és átriszált vele a szemközti trafikba. Még két majmot is látott ott. Egyikük magas és feszt visongott, míg a másik… Hát az csöndes volt.
– Jay. Bob. – Emelt kalapot, mielőtt belépett a boltba. – Molotov elvtárs! – Rikácsolta, ahogy belépett. – Volna egy koktélja? – Artikulálatlan ugatás érkezett erre válaszul, amiből azt szűrte le, hogy ma Dante ácsorgott a pult mögött. Mert Randall biztosan a lajhár volt, aki fenn lógott a polcokon. – Neked ma itt sem kéne lenned. – Simogatta meg a fekete kutya fejét, ahogy átdőlt a pulton és előhalászott onnan némi dohányterméket. – Tessék nyuszkóm. Gyújts rá, mert megzavarodsz. – Dugott a szájába egy szál halálrudat, mielőtt lerakta a pultra és az alkoholkészletre ment rá. Lekapott némi vodkát, pár üveg minden egyebet, meg egy 0,7-es Jack-et. Utóbbit egy üres és tisztának tűnő hamutálba öntötte John számára, míg egy másik adagot egyből a torkára küldött. – Na akkor lássuk a mackót. Reméljük se Micimackóra, se Maci Lacira nem hasonlít. Hö. Hö. Laci. – Vigyorgott, míg magához szólított két üveg vodkát, aztán kicsattogott a bolt elé, és mindkettőt a magasba repítette a madarak közé. Ahogy azok elérték a kívánt magasságot, közéjük csattintott két robbanós lángcsóvát és csak gyönyörködött a tűzesőben, mielőtt visszalépett az újabbakért. – Meh. Hol van Judy Hopps, mikor szükség volna rá? Nem baj, nekem jobb nyulam van. Ja és jobb, ha most tudod, hogy mától nyuszkónak hívlak. – Kacsintott Johnnak, aztán újabb üvegeket szólított magához, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a robbanó alkohol aláhullva meggyújtja akár az egész várost is, de a madarakat mindenképp.

Jungle love

"Written by God herself." ✠

Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy egy majdnem manga, anime és japán videójáték főszereplőnek nem épp az állatkodás volt a legszürreálisabb élménye. Először is életre-halálra kosarazott egyszer, másfelől volt az az eset a polippal. Azok a régi szép idők. Ha pedig hozzávesszük, hogy most bátran gyújtogathatott, tombolhatott pingvinként, akkor rájöhetünk, hogy a démon, mely a Natalie Kriess nevet viselte csak most érezte magát igazán otthon. A Mumus elemében volt, ahogy dobálta az üvegeket, meg ahogy a kis véres nyulát tutujgatta a maga módján.
– Nem kell annak öltözni. Elég csak a répával jól bánnod és meg vagyunk oldva. Mint a macska, ami fel van mászva a fára. – Jegyzi meg, majd vad turkálásba kezd a pult mögül, hogy előhúzzon onnan valami vágásra alkalmas szerszámot. Jókora késsel a szárnyaiban lépked ki az utcára, s a legközelebbi marha nyakába dobta azt. Mivel nem volt sok idő, mielőtt a vergődő bivalyhoz lépett volna, még a levegőbe emelte a karját. – Firaga ribancok! – Ami a szárnyából előtört, – mert a pingvinnek nincs karja ugye, de ezt észre sem vetted, – az egy akkora tűzgolyó volt, melyet csak animékben és csak világpusztításra alkalmaztak. És ez még nem volt Natalie végső alakja. Ahogy a város lángokba borult, ő vágott egy jókora darab húst a marhából, majd lefejtette róla a bőrt, magához ölelte, s azzal a lendülettel sütni kezdte.
Ezzel a látvánnyal lépett John elé, aki ekkor hörpintette fel a whiskey-t, majd a pultra helyezte az elkészült, jól átsült steak-et.
– Koronázz meg, csak ne virulensen. – Közölte, majd elsötétült minden.
Amikor újraindult minden pislogott párat, aztán végre képesek lettek. A látásra mindenképp. Ami elétárult, arra felvinnyogott.
– Bónusz pálya! Király! – Amikor meglátta a narancsosan világító szárnyát, majd átpillantott a nyúlra, egy pillanatra elhúzta a száját. – Meh. Pedig én akartam a lilát. – Ahogy viszont John játszani kezdte a Mace Windu-t egy motherfucker azért neki is kicsúszott a csőrén, s így teljes Samuel L. Jackson életérzésben vághattak neki annak, ami most jött.
Mert ezt már látta. Méghozzá sokszor. Elvégre ha a démonnak Aubrey Lincoln a szíve szottya, akkor a Beat Saber egy kötelező darab. Azt előre érezte, hogy az alkotója két kedvenc Montyjából eddig a programozási nyelv verziójával kellett inkább ügyködnie. Most viszont azt kell majd elővennie, amit a varjas, animátoros Monty csinált a legjobban, nyugodjék békében.
Monty Oum ti kulturálatlanok. Kik olvassák az én soraim? Aki tudta, az legyen büszke magára.
Így hát máris megmozgatta a tagjait, mielőtt megszólalt a dal indulásával egy időben.
– Rá se baaaaa… Úristen imádom ezt a számot! – A verbális vállon veregetés, hamar fangirl sikolyba fordult, s a pingvin azonnal felvette a ritmust és az ütemet. Úgy szelte a kockákat mintha maga az isten játszana. Pár másodperc múlva énekelni is kezdte, méghozzá a hivatalos táncmozdulatokkal egybefűzve, ahogy szelte a nyilas narancs kockákat. Csakhogy akármilyen jól tolta, csak a hibahangok jöttek. Hát nem lebukott ez hülye nyúl? Egyfelől a kockák elől, mintha azok agyon tudnák verni, másrészt a Mumus előtt, hogy nem tudja mit kell csinálnia. Mire elkezdte érteni a Pingvin lenyúlt érte a szabad szárnyával. – Gyere picim, segítek. Ahri részeinél, meg Akali rapje után van hosszabb pihi. – Kiáltotta, ahogy feltartotta az ördögűzőt, és nemes egyszerűséggel őt kezdte a lila kardként használni, miközben egyre jobban belelendült a játékba.
Az még hagyján, hogy onnantól tökéletesen nyomta, de még jelenlegi formájához képest a mozdulatokat is tökéletesen nyomta. Hiába, ha lánya lesz, azt bizony K-popon neveli majd fel, hogy a gyerek olyan zenékkel nyomulhasson, ami az ő stílusához nem illik. Lehet a szentektől csaklizott zenélő fegyvert is neki adja.
– Na most jön Akali. Imádnád ezeket a csajokat. Szólj rám, hogy mutassam meg őket. Bár Kai'sa a legszebb, én valahogy Evelynn párti vagyok. – Közölte, míg lassan a dal végére értek, s ahogy az lezajlott örömsikoly keretében feldobta a feje tetejére a szőrmókot. – Lone Diggert következőnek! Vagy Wonderland. Aubrey imádja azt a számot. – Dobta át az Alkotónak az instrukciót és csak abban reménykedett, hogy nem kell újra átélnie a helyzetet a polippal. Rettenet hentai lenne az azért és örök életre tudnánk, hogy fórumanyánk perverz disznó.  

Jungle love

"Written by God herself." ✠

Miután Laci elmagyarázta, hogy mégis mi történik a mesélőiben, s eleget tettünk a „Don't mention it” kijelentésnek, Natalie újra a pingvinbőrben találta magát. Meg kellett vallania, hogy amekkora poén volt eleinte, annyira fárasztó kezdett lenni mostanra. Ez ugyanis behatárolta mindenét. Túl sokat nem számított neki, de kezdte kényelmetlennek érezni a furry lét csodálatos világát.
– Nekem elég ha egy Zatanna képregényt hozol, mert kivan tőle a nem létező faszom, hogy nincs önálló cucca. – Jegyezte meg a Fate sisak után, de még a Beat Saber előtt. – A répaügyet meg majd tovább hámozzuk. – Főszereplőnk pedig ezzel a fantáziára bízta a továbbiakat.
Aztán megérkezett a dal, amit nem zsűriztek az MTV-n, s olyat nyomott rajta, hogy az valami fetrengetes. Amit pedig az végigért, hát a Mumus lelkendezve követelte a következő számot. Ami érkezett, arra nem számított.
– Miért hallok boss zenét? –  Hegyezte a nem létező füleit, s ahogy lassan betöltötte az agyát a zene, jobb szárnyra kapta a nyulat ismét. Mert azt azért senki sem gondolta komolyan, hogy Natalie Kriess, a DC negyedik falat bontó démona, majd nem fogja körbefosni a saját derekát, ha meghallja közelíteni a Doomslayert.
Egy Revenant hangja hagyta el a torkát, amikor felfogta, mibe csöppent és konkrétan PTSD-vel a fejében, és nyúllal a jobb szárnyában kezdett csapkodni. Ő úgy érezte, az életéért. Nem segített a helyzetén, hogy a szám kellős közepén a nyúl megvadulni látszott, a képernyőn pedig idegesítő pofák villogtak. Legalább nem a sisakos fej tűnt fel, amit már félsikernek érzett.
A végeredmény pedig magáért beszélt, mert még haluzó és vergődő nyúllal, meg támadás alatt is képes volt egy száz százalékos pályát hozni. Eleresztette a nyulat, ahogy a kockákon megindult az őrült hajsza, felkapta a kést, amivel pár perce a steak-et vágta ki, és hogy, hogy nem átemelte erre a világra.
– Na jó. A játékos időnek vége. –  Hagyta el a csőrét, majd felpattant és a kockán fennakadt nyúlra nézett. – Jazz forog a sírjában baszki. –  Sóhajtotta, majd hátra fordult. Igen kedves olvasó. Feléd. Kamerával szemben. – De mielőtt tovább megyünk. Elegetek van abból, hogy nem bírtok rendesen húst vágni? Megőrültök attól, hogy az otthoni darabolótárgyak mindegyike kicsorbul? Unjátok az állandó élezést, mert ugyanazokkal a mozdulatokkal akár ki is verhetnétek?  –  Mindezekhez pedig olyan mozdulatokat tolt le, amik egy Robert Palmer számban is teljesen megállnák a helyüket. – Aggodalomra semmi ok! Megérkezett, amire mindannyian vártatok. Itt a Szipiszupi ergonomikus kés 5000. Az egyetlen kés, ami soha nem csorbul ki, és bármit elvág egy pillanat alatt. Demonstrálom. –  Ezzel elkapott egy felé ugró manót, s egyetlen mozdulattal elvágta a torkát, de olyan precizitással és erővel, hogy a nem Mortal Kombatos Raiden elbőgte magát. Egy fej repült a távolba, a nyakából pedig úgy ömlött a vörös pixel, mintha maga Kirito járt volna erre. – Megjött tehát amire mind vártatok! Rendeljetek most és nem egy, hanem kettő ilyen csodát kaptok egy áráért. Telefonáljatok most, a 06-Szipiszupi számra, és megajándékozunk benneteket egy csak nektek íródott Natalie Kriess köszönőlevéllel. Vagy hívjátok fel a fatert és elküldi nektek. Ne hagyjátok ki ezt az ajánlatot. Telefonáljatok most! –  Ezzel elhajította a kést, a kamerát pedig két szárnyra fogta, majd egy hatalmas cuppanóst nyomott csőrheggyel oda, ahol az orrotokat sejtette. –Mwwwha! Oh nézd már, ez innen levehetős! Loptam a pov-d nagy Alkotó! – Sikkantott, majd ahogy volt, nemes egyszerűséggel a saját fejére helyezte a kamerátokat. Üdv az FPS nézetben.
A Mumussal együtt ráfordultok a semminek rohanó nyúlra, halljátok a sóhajtást, majd odatotyogtok vele Johnhoz.
– Gyere picur. Röpstart. –  Kontrollert a kezekbe. Natalie ugyanis szárnyra kapja Johnt, majd ahogy elindul előre teljes sebességével, magasba emeli, és csakis a ti célzásotokon fog múlni, hogy hova érkezik a nyúl. – Sugar rush! –  Ezzel elhajítja a nyúlgránátot, ahova sikerült becéloznotok, de a szárnyak tovább lendülnek a szemetek elé. – Háni, legalább a virgácsaim add vissza, hogy futni tudjak! –  Sikoltja az ég felé, ahogy az igen csekély sebességével ugrál tovább. – Vagy legalább indítsd el a Running in the 90's-t, hogy úgy érezzem, hogy haladok. Ti meg nyomjátok a shiftet, mintha az életetek múlna rajta. –  Említettem már, hogy Natalie főszereplője lett volna a videojátéknak, amit lelőtt az EA, mert nem akartak a készítők mikrotranzakciót beletenni?  –  –