∇ 2019.01.04 - Jump City: Robotméhek támadták meg a belvárost. 3000 ember fertőzött, egy harmada már halott vagy haldoklik. Kijárási tilalmat rendeltek el. ∇ 2019.01.05 - Gotham City: A termőföld öntözővizét megfertőzték. Magas koncentrációjú idegméreg vegyült a vízbe. Batman minden erejével azon van, hogy reggel ne induljon be az automatikus öntözés. ∇ 2019.04.30 - Central City: A Testvériség eltakarító törekvései kudarcba fulladtak. Mind az Időtlen Szépség, mind a Vér Hordozója túlélte a gyilkossági kísérletet, azonban a város fizette meg ennek az árát. A nyomornegyed fele összeroppant a reá dőlő épülettől. Még zajlik a kutatás túlélők, illetve holtak után. Felújításról még csak nem is beszélnek. ∇ 2019.05.01 - Jump City: Valaki csúnyán elbánt a várossal. Méhek tucatjai gyilkoltak a belvárosban, felelőst még nem találtak minderre. Az érintett részt karanténba zárták, néhányan fogtak el robotméhet, mely segítség lehet egy ellenszerre, mielőtt majdnem 4 ezer ember pusztul el. Az idő most nagyon nem barát. UPDATE: Cyborg elbukott, a gyilkos méhek több száz ember halálát okozták, ellenszer még sehol, egy-két embernek talán sikerült elfogni egy-egy példányt. A városban hírzárlat van, a kórházak és a hullaház is tömve van. ∇ 2019.09.13 - Gotham City: Deathstroke megbízást kapott Ivy likvidálására s bár teljesen eliminálni nem tudta, de kellően sikerült megzavarnia a növénynőt ahhoz, hogy menekülnie kelljen. Ivy otthona porig égett, benne rakás zsoldos holttesttel készül a jövő termőföldjének amit azonban a Zöld anyja most nem tud figyelemmel kísérni. Slade nyomására egy ideig kénytelen Jump Cityben meghúzni magát, de ez nem jelenti azt, hogy világmegváltó terveit feladná... (játék kronológiailag ez után következik Jump city elesése a robotméhek által)
∇ 2020.03.14 - Amerika: Lila ködszerű anyag lepte el a városokat s bár fájdalom nélkül, de földre kényszerítette a lakosságot. Nem tűnik halálosnak, de senki sincs magánál, hogy biztosat mondjon.
– Micsi? – Kérdezte Aester, ahogy bevetődött Taka asztala mellé, egy székkel. A tény, hogy vendégeik voltak, kevéssé zavarta a legidősebb fiút, de ha megközelítették a műhelyként aposztrofált helységben, akkor muszáj volt felvennie a szociális interakciók fonalát. Persze nem vette le a szemét a kivetített képernyőről. – Zenét válogatok és rendezgetek. – Mormogta, ahogy hátradőlt és marokra kapta az állát. A vörös lány egy az egyben leutánozta a mozdulatokat, majd közelebb húzódott. – Minek? – Rövid sóhajt hallott, majd a fiú előre dőlt és pötyögni kezdett. Közben megpróbált beszélni. – Azért, mert… – Itt elakadt, ahogy befejezte amit gépelt és entert nyomott. – Azért, mert össze akarom gyűjteni és évekre lebontani, hogy milyen zenéket hallgattunk. Egyelőre a saját részem csinálom, mert az egyszerűbb. – Aester szemében megcsillant valami, s egy pillanatra a fogaskerekek is hangosan süvíteni kezdtek az agyában. – Az tetszik. Ezt megcsinálom én is és átküldöm. Odakint eközben Satomi a haját rendezgetve kattintgatott a monitoron, és legalább ötven lapot nyitott meg, másolta ki a linkeket, majd zárta be. Hosszú, és unalmas tevékenységnek tűnt, de rettenetesen ellazította. -
Beatrix hüledezve ült a képernyő előtt, ahogy a fején trónoló fülesből betöltötte az agyát a zene. Taka megkérte, hogy szedje össze a saját zenéit, de arra az aranybányára nem számított, amit megtalált. Gyanúsnak tűnt számára, hogy az övé lesz az egyik legrövidebb lista, de tekintve, hogy a különféle fandomjai miatt keveset tartózkodott kinn. Meg aztán neki a százkilencvenes nőnek pici volt a test. Sosem érezte magát a helyén. Viszont amije volt, az aranyat ért. Satomi eközben figyelte, ahogy települ a játéka, s addig lazított picit a gyűjtögetéssel. Több mint egy évtized zenéit rendezte csokorba, annak reményében, hogy összerakhatja az ultimate listát.
Kezdőlap
– Micsi? – Kérdezte Aester, ahogy bevetődött Taka asztala mellé, egy székkel. A tény, hogy vendégeik voltak, kevéssé zavarta a legidősebb fiút, de ha megközelítették a műhelyként aposztrofált helységben, akkor muszáj volt felvennie a szociális interakciók fonalát. Persze nem vette le a szemét a kivetített képernyőről.