Néha még a sikeres üzletasszonyoknak is szükségük lehet segítségre. Már persze, relatív hogy mi számít sikeresnek, meg üzletasszonynak, de azt hiszem engem is annak tekintenek. A fejemben keringő gondolatok és ötletek és a film szakma nagyon is erős párosítás és szeretem is csinálni. Most mégis kissé tanácstalan vagyok a házvásárlással kapcsolatban, mert nagyon tetszik, és mindenképp ott akarom hagyni a mostani házat, mert minden csak Rá emlékeztet és nem akarok többé függni tőle. Semmilyen szempontból sem, pedig ezt a házat otthonnak szántam kettőnknek.
Most mégis, kissé egykedvűen ülök a volán mögött és a kilómétereket hagyom magam mögött hogy a megadott címre érjek. Oda beszéltem meg a találkozót is Rule-al, aki talán a legtöbbet időzik velem ha alkalma adódik rá. Most pedig kell hogy más is lássa a házat, és utána talán elmehetünk fánkozni is. Nem tudom, egyenlőre csak vezetem a szürke Lexusomat és gondolkozom. A visszapillantóban látom az enyhe szolid sminkem és kék szemeimet. Csinosnak mondanak, de néha nem érzem annak magam, mert akkor nyilván nem érezném ennyire rosszul magam.
Fél órával később parkolok le és szállok ki. Könnyű kék ruhát viselek, egy közepesen magas sarkú cipővel. A hajam egyenesen omlik a hátamra.
- Na lássuk.... - sóhajtok fel, és professzionális mosolyt sminkelek az arcomra ahogy a kapu felé közeledek és kiszúrom Rulet.
- Szia. Köszönöm hogy eljöttél. Jól vagy, minden rendben veled? - kérdezem máris ahogy mellé érve gyengéden megérintem az arcát, ha engedi. Sosem erőltettem semmit, senkire. Nem teszek olyasmit, ami másnak nem tetszik vagy nem szeret és néha olyan bizonytalan vagyok a gyerekeimmel is. Hóruszért fáj a szívem a legjobban.